A szakma-specifikus nyelvfejlesztés aktuális kérdései a magyar felsõoktatásban

A magyarországi idegennyelv-oktatásban az utóbbi évtizedben végbemenõ mélyreható változások következtében egyre magasabb szintû idegennyelv-ismerettel kerülnek be a hallgatók a felsõoktatási intézményekbe, ahol az oklevél kiadásának feltétele a középfokú nyelvvizsga. A szakemberek hatékony kommunikációja érdekében azonban nem elegendõ, hogy a hallgatók "csak" általános nyelvismerettel rendelkezzenek. A tanulmányban áttekintjük azokat a fontosabb területeket, amelyeken a célnyelv­használati képességek fejlesztése szükséges, különös tekintettel az egyre bõvülõ nemzetközi tanulmányi mobilitás tapasztalataira.

Bevezetés

A magyar felsõoktatás szakma-specifikus nyelvfejlesztésének aktuális kérdéseit együttesen vizsgálhatjuk a magyar és a külföldi felsõoktatás kontextusában, mégpedig mindazoknak a tágabb környezeti feltételeknek a kihívásában, folyamatos változásában, amelyek jelentõs hatást gyakorolnak a szak­ember­képzésre, az oktatási célok, tartalmak és módok meghatározására és fejlesz­tésére.

A korábbi évtizedekhez képe 515b13f st mára jelentõsen megváltozott az oktatás - így a nyelvoktatás - környezete, számos újfajta követelményt támasz­tanak a hallgatókkal, oktatókkal (szakmai oktatókkal és nyelvtanárokkal), valamint oktatásszervezõkkel szemben. A folyamatos változások külön­bözõ szintû folyamatos döntéseket igényelnek, amelyek követ­keztében az egyes szinteken (országos, központi és helyi szinteken) különbözõ résztvevõk közre­mû­ködésével, különbözõ intézkedések születnek. A döntések minõsége egyre inkább függ az oktatási szituációk komplex elemzésétõl, az eredmények értelmezésétõl, azok közvetítésétõl és figyelembevételétõl.

Jelen tanulmány célja, hogy áttekintse azokat a fõbb környezeti feltételeket, amelyek a nyelv­hasz­nálat szempontjából is újfajta kihívásokat jelentenek a magyar felsõok­tatás szakemberképzésének; bemutassa, hogy ezek a feltételek milyen kommunikatív kompe­tenciákat igényelnek az egyetemi és fõiskolai képzés résztvevõitõl; rámutasson a kompetenciák fejlesztésének szükségességére;összefoglalja, hogy milyen integráló szerepet tölthet be a felsõfokú nyelvoktatás a különféle feladatok ellátásában a szakma-specifikus nyelvfejlesztés érdekében.

Környezeti feltételek és nyelvi-kommunikációs igények

A megváltozott környezeti feltételek számos módon hatnak a magyar felsõoktatásra, ezen belül pedig a nyelvoktatásra is. Ezek közül most négyet kívánok kiemelni és áttekinteni: (1) a felsõoktatás nemzetközivé válása; (2) a felsõoktatás és a munkaadók kapcsolata; (3) a technológiai fejlõdés hatása; valamint (4) a felsõoktatás expanziója az egyén - esetünkben a nyelvtanuló - szempontjából.

A felsõoktatási képzés nemzetközivé válása

Az európai felsõoktatási térség kialakításának folyamata nem hagyja érintetlenül Magyarországot sem. Ugyanakkor az Európán kívüli, pontosabban amerikai és ázsiai intézmények is megjelentek az európai felsõoktatási térségben. Mindez a felsõoktatás résztvevõinek mobilitását eredményezte. Ez év októberében ünnepelték, hogy az ERASMUS csereprogramokban résztvevõ hallgatók száma elérte az egy milliót. A magyarországi felsõoktatási intézmények is élénken kapcsolódtak be a nemzetközi oktatási programokba, amit a hazai idegen nyelvû képzésre irányuló felmérés (Kurtán, 2002) eredményei is alátámasztanak. Megfigyelhetõ az idegen nyelvû programok expanziója. A jellemzõ nyelvhasználati tevékenységek a különféle képzési szinteken, nemzetközi hallgatósággal együtt, többnyelvû közegben folytatott tanulmányokhoz, azok szervezéséhez kapcsolódnak. A kutatási eredmények azt támasztják alá, hogy lényeges különbségek vannak a magyar és az idegen nyelven folytatott oktatás között, ami specifikus kompetenciák meglétét követeli a részvevõktõl. Ezek a kompetenciák azonban nem alakulnak ki automatikusan, hanem az idegen nyelvû tanulmányokra való felkészítésre van szükség. Akár a külföldi részképzésre utazó magyar hallgatóknak, akár az idegen nyelvû képzésbe itthon bekapcsolódó hallgatóságnak specifikus nyelvhasználati képességekre van szüksége. Minthogy a tanulmányok nyelve idegen nyelv, ezért ez a szükséglet kiterjed az általános és szakmai nyelvhasználati képességek fejlesztésén túl a tanulmányi készségeket és az interkulturális kommunikációs készségeket kialakító kompetenciákra. Ezen kívül az idegen nyelvû képzésben résztvevõknek biztosítani kell azt is, hogy szakmai kommunikációs képességeiket anyanyelven (magyarul) is fejleszthessék.

A felsõoktatás és a munkaadók kapcsolata

A szakemberek mobilitása az Európai Unión belül megkívánja a végzettségek, a szakmák kölcsönös elismertetését. A munkaadói oldalon megindult a szakképzettségi regiszterek kidolgozása és alkalmazása. A kölcsönös elismerés elõfeltétele, hogy a felsõoktatási intézmények szakstruktúrája megfeleltethetõ legyen a szakképzettségi regisztereknek. Mindez a felsõoktatási intézmények és a munka világával való szorosabb kapcsolatok kiépítését, új oktatási formák létrehozását is jelenti annak érdekében, hogy a végzettek folyamatosan legyenek képesek megfelelni az állandóan változó, gyakran ma még elõre nem látható munkavállalási igényeknek. A jellemzõ nyelvhasználati tevékenységek erõsen kötõdnek a munkaadók igényeihez, elvárásaihoz, ösztönzõ javaslataihoz, a gyakran nemzetközi közegben történõ munkavállalás sokrétû szükségleteihez. A szükséges kompetenciák e tevékenységekhez és feladatokhoz kapcso­lódnak (például idegen nyelven szakmai tapasztalatok szerzése, kapcsolat munkaadókkal, munkavégzés vegyes vállalatoknál itthon és külföldön, munkaadók és oktatási intézmények kapcsolatainak kialakítása, pályázatok, ösztöndíjak stb.). A munkavállalás sokrétû szükségleteinek megfelelõ területeken a szakmai nyelvhasználat fejlesztése még azon hallgatók számára is lényeges, akik általános nyelvvizsgával már rendelkeznek.

A felsõoktatás és a technológiai fejlõdés

Az új információs technológiák, új eszközök (számítógépek, elektronikus levelezés, internet használat) újfajta kommunikációs tevékenységek sorát igénylik alkalmazóitól, használatuk erõsen befolyásolja, módosítja az eddigi kommunikációs szokásokat. A jellemzõ nyelvhasználati tevékenységek az auditív és vizuális csatornán egyszerre, együttesen alkalmazott információváltás számos módjára terjednek ki. A jellemzõ nyelvhasználati tevékenységek a multimediális általános és szakszövegek feldolgozására, az auditív és vizuális csatornán gyakran együttesen alkalmazott információváltás számos módjára terjednek ki. A szükséges kompetenciák az idegen nyelvû technológiával támogatott nyelvtanulási formákra, az új technológiák segítségével megvalósítandó informá­ció­szerzésre, újfajta együttmûködési képességre terjednek ki.

A felsõoktatás expanziója és az egyén

A felsõoktatás demokratizálásának folyamata egyben az eltömegesedést is jelenti. Az egyénre, esetünkben a nyelvtanulóra kevesebb figyelem jut, nagyobb önállóságra, felelõsségvállalásra van szüksége az új ismeretek megszerzésében, és a személyi általános, valamint szakmai kompetenciák folyamatos fejlesztésében. A jellemzõ nyelvhasználati tevékenységek az ismeretszerzés és információfeldolgozás, emellett a tudás alkalmazásának számos területére, valamint a személyiségfejlesztés különféle formáira terjednek ki. Az ehhez szükséges kompetenciák a folyamatos önfejlesztés, a különféle nyelvi - kommunikációs és tanulási stratégiák alkalmazásának képességét foglalják magukba.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a felsõoktatási képzés környe­zetében érvényesülõ fõbb hatások rávilágítanak azokra a nyelvi-kommunikációs szükségletekre és követelményekre, amelyeket a felsõoktatási képzésnek - benne az idegennyelv-oktatásnak - figyelembe kell vennie a hatékony szakemberképzés érdekében.

Kommunikatív kompetenciák

A kommunikatív kompetenciák az (1) általános és a (2) kommunikatív nyelvi kompetenciát foglalják magukba.

Az általános kompetencia összetevõje a személyes kompetencia (isme­re­tek, tapasztalatok, szakmai tudás, szociokulturális, interkulturális ismere­tek, önértékelés képessége); a szociális kompetencia (együttmûködési képesség); a kognitív kompetencia (az információ feltárása, kognitív mûveletek képessége).

A kommunikatív nyelvi kompetencia része a lingvisztikai kompetencia (szókincs, fogalomkörök, kiejtés stb.), szociolingvisztikai kompetencia (társadalmi érintkezés formái, stílus, hangnem ismerete), pragmatikai kompetencia (kommunikációs szándékok, kommunikációs forgató­könyvek); diskurzus kompetencia (szövegalkotás szabályai); stratégiai kompetencia (a feladatok során a sikeres kommunikáció érdekében választott és alkalmazott célirányos és szabályozott tevékenységek sora).

Az általános kompetencia fejlesztése, a személyiség általános képességeinek fejlesztése elválaszthatatlan a nyelvi kompetencia fejlesztésétõl. A fõbb kompetenciamodellek (Hymes 1979, Canale-Swain 1980, Bachman 1991, Stern 1992, Celce-Murcia - Dörnyei - Thurrell 1993, Nagy 2000) alapján határozhatjuk meg a nyelvoktatás - így a szaknyelvoktatás - tartalmi komponenseit (1. táblázat).

1. táblázat

A nyelvoktatás tartalmi komponensei

A magyar felsõoktatás jelenlegi környezeti feltételei között különösen nagy hangsúly kerül a képességfejlesztésre, amelyhez jelentõsen hozzájárul a nyelv­tanulás. Az oktatás nemzetközivé válásának felerõsö­désével kiemelt hangsúlyt kap az idegen nyelvû tanulmányi célú feladatokra (elõadások, vitában való rész­vé­tel, forráshasználat, diplomadolgozat készítés) való felkészülés, valamint az interkulturális kompetencia fejlesztése. Emellett fontos, hogy a hallgatók anya­nyelvü­­kön, magyarul is megismerkedjenek a szakmai nyelv­használattal. Az egyéni nyelvfejlesztés érdekében jelentõs szerepet kapnak a tanulási stratégiák, amelyek magukban foglalják a kommunikációs (kifeje­zésbeli nehézségeket áthidaló, értelmezési nehézségeket feloldó) stratégiákat is. Az erre való felké­szí­tés a pszichológiai, valamint metodikai felkészítésbõl, valamint az önirányítás gyakorlatának, az önértékelés módjainak kialakításából áll. Példaként említ­het­jük a számítógépes lehetõségek kihasz­nálásával végzett diagnosztikus nyelvi teszteket.

Tanulmányi célú feladatok és tanulási stratégiák

Megnövekedett fontosságuk miatt kívánok külön is foglalkozni a tanulmányi célú feladatokkal és a tanulási stratégiákkal (2. táblázat). Örvendetes módon egyre több szaknyelvoktatási programban jelentõs helyet kap a tanulmányi készségek fejlesztése azzal a céllal, hogy felkészítsék a hallgatókat idegen nyelven folytatott tanulmányokra is. Ugyanakkor önmagában az, hogy a curriculumba iktatjuk a jegyzetelési készség, a vitában való részvétel, az idegen nyelven történõ diplomakészítés vagy egyéb dolgozatok elkészítésének nyelv - specifikus fejlesztését, még nem jelenti automatikusan a tanulási képességek fejlesztését is.

2. táblázat

Tanulmányi célú feladatok és tanulási stratégiák

A tanulók önálló tanulásra való felkészítése Dickinson és Carver (1980) szerint három részbõl áll:

(1) pszichológiai felkészítés;

(2) metodikai felkészítés;

(3) az önirányítás gyakorlata.

A pszichológiai felkészítés az önbizalom erõsítését, fejlesztését szolgálja, alkal­ma­kat teremt a minél szélesebb körû nyelvhasználatra. A metodikai fel­készítés lé­nyege a metanyelv, fõleg az instrukciók - vagyis a nyelvtanuláshoz, együtt­mûködési tevékenységekhez szükséges kifeje­zések - megértésére irányul. Az ön­irányítás gyakorlata pedig a tanulás szervezésének a megismerését jelenti: a vá­lasztási lehetõségek, az eljárások és a tanulási technikák ismeretét foglalja ma­gában (szó­tárhasználat, nyelvtan, idõ szervezése, motiváció, forrásanyagok stb.).

Létezik olyan tanulástechnikai tankönyv (például Ellis & Sinclair, 1989) is, amelyik a fenti elvek szellemében úgy építi fel tananyagát, hogy egyrészt felkészíti a tanulókat a nyelvtanulásra, másrészt pedig külön­bözõ feladatokkal fejleszti a tanulási képességüket (a szókincsbõvítés, a nyelvtan tanulásának lehetõségei, a készségek gyakorlásának módjai). A tanulóknak szóló könyv mellé tanári kézikönyv és kazetta is készült. A tananyag elsõ része a tanulók önmegismerésére, a nyelvtanulással kapcsolatos folyamatok tudatosítására irányul, majd a hanganyag interjúiban többféle típusú nyelvtanuló osztja meg a könyv felhasználójával a nyelvtanulás különbözõ aspektusaival kapcsolatos tapasztalatait. A könyv szisztematikus felépítése, jól szervezett gyakorlati és motiváló feladatai - rugalmasságot is biztosító felhasználást megengedve - irányítja a tanulási stratégiák kialakulását.

A tanulmányi célú feladatok és a tanulási stratégiák közötti fõbb különbségeket a következõk szerint foglalhatjuk össze (3. táblázat).

3. táblázat

A tanulmányi célú feladatok és tanulási stratégiák jellemzõinek összehasonlítása

A tanulmányi célú feladatokkal külsõ kényszerítõ körülmények hatása alatt szembesülnek a hallgatók, a feladatok elvégzésének eredménye lehet egy elkészített dolgozat vagy prezentáció. A figyelem a kurzushoz kapcsolódó tevékenységekre, specifikus feladatokra irányul, és a hallgatók külsõ értékelés alapján kapnak visszacsatolást munkájukról. Ezzel szemben a tanulási stratégiák saját célkitûzések, követelmények alapján fogalmazódnak meg egy-egy hallgató számára. A tanulás folyamat áll a figyelem középpontjában, vagyis azoknak a lépéseknek a sora, amelyek a produktumokhoz vezetnek. A hangsúly azon van, hogy minél több nyelvhasználati lehetõség biztosítása keretében lehetõséget adjunk a hallgatóknak adott tudásszintjük kipróbálásra, felmérésére, a nyelvhasználatban való próbálkozásokra. Az értékelés pedig nem külsõ, hanem belsõ önértékelés, ami a további tanulási képességek fejlõdéséhez nyújt alapot.

Célunk, hogy a hallgatók minél nagyobb felelõsséget vállaljanak a nyelv­tanulásban, és hatékony nyelvtanulókká váljanak. Egyének különbözõ módon tanulnak, ezért fontos széles spektrumú választék felajánlása a nyelvoktatási tartalom elsajátítása érdekében. A választék bõvítése egy­ben lehetõséget ad arra is, hogy a hallgatók a tanulási stratégiák számos fajtáját alkalmazhatják különféle szituációkban, és kompetenciáikat késõbb alkalmazni tudják a szervezett nyelvtanulási körülményeken kívül is. A szaknyelvoktatás megváltozott környezeti feltételei között tehát a szaknyelvi tanulmányi készségek fejlesztése mellett a specifikus tanulási készségeket, a tanulási stratégiák kialakítását és fejlõdését is támo­gat­nunk kell.

A felsõfokú nyelvoktatás integráló szerepe

Felmerül a kérdés, hogy elegendõ-e csupán az általános idegennyelv- tudás a szakmai élet követelményeihez. A felsõoktatásban - a kimeneti szabályozás értelmében - a diploma megszerzésének feltétele a közép­fokú nyelvvizsga. Szakmaival bõvített nyelvvizsgát nem minden intézmény ír elõ, és az általános nyelvvizsgával belépõ hallgatókat általában felmentik a nyelvtanulás kötelezettsége alól. A feltett kérdésre adandó nemleges választ már elõre sugallhatnánk. A nyelvvizsgával rendelkezõ hallgatók nyelvtanulás alóli felmentése kétfajta negatív következménnyel járhat. Egyrészt így elõfordulhat, hogy a diák még azt a nyelvtudását is elfelejti - kellõ "karbantartás" és fejlesztés hiányában az egyetemi vagy fõiskolai tanulmányai alatt -, amivel elsõ éves korában érkezett. Másrészt nem részesül olyan szakmaival bõvített nyelvfejlesz­tésben, amire - a fenti nyelvhasználati szituációk alapján - a végzett szakembernek sokféle kontextusban a tipikus tevékenységek és feladatok elvégzéséhez szüksége van. Fenti elemzésünkkel arra kívánjuk a figyelmet irányítani, hogy nem célszer magukra hagyni a diákokat - még magas szintû nyelvtudás esetén sem - a szakmai kommunikáció szabályszer ségeinek megismerésében. Bár autodidakta próbálkozásaik talán el bb - utóbb sikerre vezethetnek, EU - országbeli társaik mögött akkorra azonban már messze lemaradnak.

Ezért hárul igen jelentõs feladat a felsõoktatás nyelvfejlesztõ tevé­kenységére. A feladat abban áll, hogy integrálja a felsõoktatási képzés általános igényeit és céljait, az intézményi célokat és lehetõségeket, a munkaadók, valamint az egyén szükségleteit és céljait a leendõ szak­emberek nyelvi-kommunikációs tevékenységeihez szükséges célkitû­zésekkel. A nyelvfejlesztés tervezését és megvalósítását tekintse a szakemberképzés szerves részeként. Integrálja a szakmai tartalmakat a nyelvfejlesztésbe a szükségleteknek megfelelõ széles választék modul­szerû kidolgozásával.

A modulok között szerepeljen az általános és szakmai nyelvhasználat fejlesztése; általános és szakmaival bõvített nyelvvizsgákra való felké­szítés; az idegen nyelvû képzésre való felkészítés; interkulturális kom­munikációs ismeretek és készségek, tanulmányi készségek fej­lesz­tése; kontakt nyelvi órák és egyéb együttmûködési formák, konzultációk biztosítása; nyelvi forrás­központok, nyelvi klubok mûködtetése; a sze­mélyiség nyelvtanulás útján való fejlesztése; a tanulás tanítása; együtt­-mûködés szakmai oktatókkal, hallgatókkal, oktatásszervezõkkel és munkaadókkal.

A szakmai képzéssel integrált nyelvfejlesztés tervezése, megvalósítása és értékelése érdekében az alábbi fõ területeken nélkülözhetetlen az idegen nyelvi központok, lektorátusok közremûködése: igényfelmérés a dönté­sek elõké­szítéséhez; ajánlások, tanácsadás az intézményi és egyéni nyelv­tanulási stratégiák kialakításához (nyelvválasztás, nyelvek sorrendje stb.); a nyelvoktatás céljának és tartalmának meghatározása; a nyelvta­nítási- nyelvtanulási folyamat megszervezése, interakciók kialakítása a résztvevõk (szaktanszéki oktatók, hallgatók, hazai és külföldi hallgatók, nyelvtanárok) között; szakmai tananyagok készítése, technológiák kihasználása, egyéni tanulás támogatása; szervezõ szerep a nyelvtanulást segítõ környezet, nyelvhasználati alkalmak teremtésében; értékelés, nyelvvizsgáztatás.

Hivatkozások

Bachman, L. F. (1991): What does language testing have to offer? TESOL Quaterly, 4. 671-704.

Canale, M - Swain, M. (1980): Theoretical bases of communicative approaches to second language teaching and testing. Applied Linguistics, 1. 1-47.

Celce-Murcia, M. - Dörnyei Z. - Thurrell, S. (1995): A pedagogical framework for communicative competence: content specifications and guidelines for communicative language teaching. Kézirat

Dickinson, L. - Carver, D. (1980): Learning how to learn: steps towards self direction in foreign language learning in schools. ELT Journal, 1. 1-47.

Ellis, G. - Sinclair, B. (1989): Learning to learn English. Cambridge University Press, Cambridge

Kurtán, Zs. (2001): Idegen nyelvi tantervek. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

Kurtán, Zs. (2003): Nyelvhasználati kérdések a magyar felsõoktatás idegen nyelvû képzésében. Modern Nyelvoktatás

Nagy, J. (2000): XXI. század és nevelés. Osiris Kiadó, Budapest.

Stern, H. H. (1992): Issues and options in language teaching. Oxford University Press, Oxford