A szakma-specifikus nyelvfejlesztés aktuális kérdései a magyar felsőoktatásban

A magyarországi idegennyelv-oktatásban az utóbbi évtizedben végbemenő mélyreható változások következtében egyre magasabb szintű idegennyelv-ismerettel kerülnek be a hallgatók a felsőoktatási intézményekbe, ahol az oklevél kiadásának feltétele a középfokú nyelvvizsga. A szakemberek hatékony kommunikációja érdekében azonban nem elegendő, hogy a hallgatók "csak" általános nyelvismerettel rendelkezzenek. A tanulmányban áttekintjük azokat a fontosabb területeket, amelyeken a célnyelv­használati képességek fejlesztése szükséges, különös tekintettel az egyre bővülő nemzetközi tanulmányi mobilitás tapasztalataira.

Bevezetés

A magyar felsőoktatás szakma-specifikus nyelvfejlesztésének aktuális kérdéseit együttesen vizsgálhatjuk a magyar és a külföldi felsőoktatás kontextusában, mégpedig mindazoknak a tágabb környezeti feltételeknek a kihívásában, folyamatos változásában, amelyek jelentős hatást gyakorolnak a szak­ember­képzésre, az oktatási célok, tartalmak és módok meghatározására és fejlesz­tésére.

A korábbi évtizedekhez képe 515b13f st mára jelentősen megváltozott az oktatás - így a nyelvoktatás - környezete, számos újfajta követelményt támasz­tanak a hallgatókkal, oktatókkal (szakmai oktatókkal és nyelvtanárokkal), valamint oktatásszervezőkkel szemben. A folyamatos változások külön­böző szintű folyamatos döntéseket igényelnek, amelyek követ­keztében az egyes szinteken (országos, központi és helyi szinteken) különböző résztvevők közre­mű­ködésével, különböző intézkedések születnek. A döntések minősége egyre inkább függ az oktatási szituációk komplex elemzésétől, az eredmények értelmezésétől, azok közvetítésétől és figyelembevételétől.

Jelen tanulmány célja, hogy áttekintse azokat a főbb környezeti feltételeket, amelyek a nyelv­hasz­nálat szempontjából is újfajta kihívásokat jelentenek a magyar felsőok­tatás szakemberképzésének; bemutassa, hogy ezek a feltételek milyen kommunikatív kompe­tenciákat igényelnek az egyetemi és főiskolai képzés résztvevőitől; rámutasson a kompetenciák fejlesztésének szükségességére;összefoglalja, hogy milyen integráló szerepet tölthet be a felsőfokú nyelvoktatás a különféle feladatok ellátásában a szakma-specifikus nyelvfejlesztés érdekében.

Környezeti feltételek és nyelvi-kommunikációs igények

A megváltozott környezeti feltételek számos módon hatnak a magyar felsőoktatásra, ezen belül pedig a nyelvoktatásra is. Ezek közül most négyet kívánok kiemelni és áttekinteni: (1) a felsőoktatás nemzetközivé válása; (2) a felsőoktatás és a munkaadók kapcsolata; (3) a technológiai fejlődés hatása; valamint (4) a felsőoktatás expanziója az egyén - esetünkben a nyelvtanuló - szempontjából.

A felsőoktatási képzés nemzetközivé válása

Az európai felsőoktatási térség kialakításának folyamata nem hagyja érintetlenül Magyarországot sem. Ugyanakkor az Európán kívüli, pontosabban amerikai és ázsiai intézmények is megjelentek az európai felsőoktatási térségben. Mindez a felsőoktatás résztvevőinek mobilitását eredményezte. Ez év októberében ünnepelték, hogy az ERASMUS csereprogramokban résztvevő hallgatók száma elérte az egy milliót. A magyarországi felsőoktatási intézmények is élénken kapcsolódtak be a nemzetközi oktatási programokba, amit a hazai idegen nyelvű képzésre irányuló felmérés (Kurtán, 2002) eredményei is alátámasztanak. Megfigyelhető az idegen nyelvű programok expanziója. A jellemző nyelvhasználati tevékenységek a különféle képzési szinteken, nemzetközi hallgatósággal együtt, többnyelvű közegben folytatott tanulmányokhoz, azok szervezéséhez kapcsolódnak. A kutatási eredmények azt támasztják alá, hogy lényeges különbségek vannak a magyar és az idegen nyelven folytatott oktatás között, ami specifikus kompetenciák meglétét követeli a részvevőktől. Ezek a kompetenciák azonban nem alakulnak ki automatikusan, hanem az idegen nyelvű tanulmányokra való felkészítésre van szükség. Akár a külföldi részképzésre utazó magyar hallgatóknak, akár az idegen nyelvű képzésbe itthon bekapcsolódó hallgatóságnak specifikus nyelvhasználati képességekre van szüksége. Minthogy a tanulmányok nyelve idegen nyelv, ezért ez a szükséglet kiterjed az általános és szakmai nyelvhasználati képességek fejlesztésén túl a tanulmányi készségeket és az interkulturális kommunikációs készségeket kialakító kompetenciákra. Ezen kívül az idegen nyelvű képzésben résztvevőknek biztosítani kell azt is, hogy szakmai kommunikációs képességeiket anyanyelven (magyarul) is fejleszthessék.

A felsőoktatás és a munkaadók kapcsolata

A szakemberek mobilitása az Európai Unión belül megkívánja a végzettségek, a szakmák kölcsönös elismertetését. A munkaadói oldalon megindult a szakképzettségi regiszterek kidolgozása és alkalmazása. A kölcsönös elismerés előfeltétele, hogy a felsőoktatási intézmények szakstruktúrája megfeleltethető legyen a szakképzettségi regisztereknek. Mindez a felsőoktatási intézmények és a munka világával való szorosabb kapcsolatok kiépítését, új oktatási formák létrehozását is jelenti annak érdekében, hogy a végzettek folyamatosan legyenek képesek megfelelni az állandóan változó, gyakran ma még előre nem látható munkavállalási igényeknek. A jellemző nyelvhasználati tevékenységek erősen kötődnek a munkaadók igényeihez, elvárásaihoz, ösztönző javaslataihoz, a gyakran nemzetközi közegben történő munkavállalás sokrétű szükségleteihez. A szükséges kompetenciák e tevékenységekhez és feladatokhoz kapcso­lódnak (például idegen nyelven szakmai tapasztalatok szerzése, kapcsolat munkaadókkal, munkavégzés vegyes vállalatoknál itthon és külföldön, munkaadók és oktatási intézmények kapcsolatainak kialakítása, pályázatok, ösztöndíjak stb.). A munkavállalás sokrétű szükségleteinek megfelelő területeken a szakmai nyelvhasználat fejlesztése még azon hallgatók számára is lényeges, akik általános nyelvvizsgával már rendelkeznek.

A felsőoktatás és a technológiai fejlődés

Az új információs technológiák, új eszközök (számítógépek, elektronikus levelezés, internet használat) újfajta kommunikációs tevékenységek sorát igénylik alkalmazóitól, használatuk erősen befolyásolja, módosítja az eddigi kommunikációs szokásokat. A jellemző nyelvhasználati tevékenységek az auditív és vizuális csatornán egyszerre, együttesen alkalmazott információváltás számos módjára terjednek ki. A jellemző nyelvhasználati tevékenységek a multimediális általános és szakszövegek feldolgozására, az auditív és vizuális csatornán gyakran együttesen alkalmazott információváltás számos módjára terjednek ki. A szükséges kompetenciák az idegen nyelvű technológiával támogatott nyelvtanulási formákra, az új technológiák segítségével megvalósítandó informá­ció­szerzésre, újfajta együttműködési képességre terjednek ki.

A felsőoktatás expanziója és az egyén

A felsőoktatás demokratizálásának folyamata egyben az eltömegesedést is jelenti. Az egyénre, esetünkben a nyelvtanulóra kevesebb figyelem jut, nagyobb önállóságra, felelősségvállalásra van szüksége az új ismeretek megszerzésében, és a személyi általános, valamint szakmai kompetenciák folyamatos fejlesztésében. A jellemző nyelvhasználati tevékenységek az ismeretszerzés és információfeldolgozás, emellett a tudás alkalmazásának számos területére, valamint a személyiségfejlesztés különféle formáira terjednek ki. Az ehhez szükséges kompetenciák a folyamatos önfejlesztés, a különféle nyelvi - kommunikációs és tanulási stratégiák alkalmazásának képességét foglalják magukba.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a felsőoktatási képzés környe­zetében érvényesülő főbb hatások rávilágítanak azokra a nyelvi-kommunikációs szükségletekre és követelményekre, amelyeket a felsőoktatási képzésnek - benne az idegennyelv-oktatásnak - figyelembe kell vennie a hatékony szakemberképzés érdekében.

Kommunikatív kompetenciák

A kommunikatív kompetenciák az (1) általános és a (2) kommunikatív nyelvi kompetenciát foglalják magukba.

Az általános kompetencia összetevője a személyes kompetencia (isme­re­tek, tapasztalatok, szakmai tudás, szociokulturális, interkulturális ismere­tek, önértékelés képessége); a szociális kompetencia (együttműködési képesség); a kognitív kompetencia (az információ feltárása, kognitív műveletek képessége).

A kommunikatív nyelvi kompetencia része a lingvisztikai kompetencia (szókincs, fogalomkörök, kiejtés stb.), szociolingvisztikai kompetencia (társadalmi érintkezés formái, stílus, hangnem ismerete), pragmatikai kompetencia (kommunikációs szándékok, kommunikációs forgató­könyvek); diskurzus kompetencia (szövegalkotás szabályai); stratégiai kompetencia (a feladatok során a sikeres kommunikáció érdekében választott és alkalmazott célirányos és szabályozott tevékenységek sora).

Az általános kompetencia fejlesztése, a személyiség általános képességeinek fejlesztése elválaszthatatlan a nyelvi kompetencia fejlesztésétől. A főbb kompetenciamodellek (Hymes 1979, Canale-Swain 1980, Bachman 1991, Stern 1992, Celce-Murcia - Dörnyei - Thurrell 1993, Nagy 2000) alapján határozhatjuk meg a nyelvoktatás - így a szaknyelvoktatás - tartalmi komponenseit (1. táblázat).

1. táblázat

A nyelvoktatás tartalmi komponensei

A magyar felsőoktatás jelenlegi környezeti feltételei között különösen nagy hangsúly kerül a képességfejlesztésre, amelyhez jelentősen hozzájárul a nyelv­tanulás. Az oktatás nemzetközivé válásának felerősö­désével kiemelt hangsúlyt kap az idegen nyelvű tanulmányi célú feladatokra (előadások, vitában való rész­vé­tel, forráshasználat, diplomadolgozat készítés) való felkészülés, valamint az interkulturális kompetencia fejlesztése. Emellett fontos, hogy a hallgatók anya­nyelvü­­kön, magyarul is megismerkedjenek a szakmai nyelv­használattal. Az egyéni nyelvfejlesztés érdekében jelentős szerepet kapnak a tanulási stratégiák, amelyek magukban foglalják a kommunikációs (kifeje­zésbeli nehézségeket áthidaló, értelmezési nehézségeket feloldó) stratégiákat is. Az erre való felké­szí­tés a pszichológiai, valamint metodikai felkészítésből, valamint az önirányítás gyakorlatának, az önértékelés módjainak kialakításából áll. Példaként említ­het­jük a számítógépes lehetőségek kihasz­nálásával végzett diagnosztikus nyelvi teszteket.

Tanulmányi célú feladatok és tanulási stratégiák

Megnövekedett fontosságuk miatt kívánok külön is foglalkozni a tanulmányi célú feladatokkal és a tanulási stratégiákkal (2. táblázat). Örvendetes módon egyre több szaknyelvoktatási programban jelentős helyet kap a tanulmányi készségek fejlesztése azzal a céllal, hogy felkészítsék a hallgatókat idegen nyelven folytatott tanulmányokra is. Ugyanakkor önmagában az, hogy a curriculumba iktatjuk a jegyzetelési készség, a vitában való részvétel, az idegen nyelven történő diplomakészítés vagy egyéb dolgozatok elkészítésének nyelv - specifikus fejlesztését, még nem jelenti automatikusan a tanulási képességek fejlesztését is.

2. táblázat

Tanulmányi célú feladatok és tanulási stratégiák

A tanulók önálló tanulásra való felkészítése Dickinson és Carver (1980) szerint három részből áll:

(1) pszichológiai felkészítés;

(2) metodikai felkészítés;

(3) az önirányítás gyakorlata.

A pszichológiai felkészítés az önbizalom erősítését, fejlesztését szolgálja, alkal­ma­kat teremt a minél szélesebb körű nyelvhasználatra. A metodikai fel­készítés lé­nyege a metanyelv, főleg az instrukciók - vagyis a nyelvtanuláshoz, együtt­működési tevékenységekhez szükséges kifeje­zések - megértésére irányul. Az ön­irányítás gyakorlata pedig a tanulás szervezésének a megismerését jelenti: a vá­lasztási lehetőségek, az eljárások és a tanulási technikák ismeretét foglalja ma­gában (szó­tárhasználat, nyelvtan, idő szervezése, motiváció, forrásanyagok stb.).

Létezik olyan tanulástechnikai tankönyv (például Ellis & Sinclair, 1989) is, amelyik a fenti elvek szellemében úgy építi fel tananyagát, hogy egyrészt felkészíti a tanulókat a nyelvtanulásra, másrészt pedig külön­böző feladatokkal fejleszti a tanulási képességüket (a szókincsbővítés, a nyelvtan tanulásának lehetőségei, a készségek gyakorlásának módjai). A tanulóknak szóló könyv mellé tanári kézikönyv és kazetta is készült. A tananyag első része a tanulók önmegismerésére, a nyelvtanulással kapcsolatos folyamatok tudatosítására irányul, majd a hanganyag interjúiban többféle típusú nyelvtanuló osztja meg a könyv felhasználójával a nyelvtanulás különböző aspektusaival kapcsolatos tapasztalatait. A könyv szisztematikus felépítése, jól szervezett gyakorlati és motiváló feladatai - rugalmasságot is biztosító felhasználást megengedve - irányítja a tanulási stratégiák kialakulását.

A tanulmányi célú feladatok és a tanulási stratégiák közötti főbb különbségeket a következők szerint foglalhatjuk össze (3. táblázat).

3. táblázat

A tanulmányi célú feladatok és tanulási stratégiák jellemzőinek összehasonlítása

A tanulmányi célú feladatokkal külső kényszerítő körülmények hatása alatt szembesülnek a hallgatók, a feladatok elvégzésének eredménye lehet egy elkészített dolgozat vagy prezentáció. A figyelem a kurzushoz kapcsolódó tevékenységekre, specifikus feladatokra irányul, és a hallgatók külső értékelés alapján kapnak visszacsatolást munkájukról. Ezzel szemben a tanulási stratégiák saját célkitűzések, követelmények alapján fogalmazódnak meg egy-egy hallgató számára. A tanulás folyamat áll a figyelem középpontjában, vagyis azoknak a lépéseknek a sora, amelyek a produktumokhoz vezetnek. A hangsúly azon van, hogy minél több nyelvhasználati lehetőség biztosítása keretében lehetőséget adjunk a hallgatóknak adott tudásszintjük kipróbálásra, felmérésére, a nyelvhasználatban való próbálkozásokra. Az értékelés pedig nem külső, hanem belső önértékelés, ami a további tanulási képességek fejlődéséhez nyújt alapot.

Célunk, hogy a hallgatók minél nagyobb felelősséget vállaljanak a nyelv­tanulásban, és hatékony nyelvtanulókká váljanak. Egyének különböző módon tanulnak, ezért fontos széles spektrumú választék felajánlása a nyelvoktatási tartalom elsajátítása érdekében. A választék bővítése egy­ben lehetőséget ad arra is, hogy a hallgatók a tanulási stratégiák számos fajtáját alkalmazhatják különféle szituációkban, és kompetenciáikat később alkalmazni tudják a szervezett nyelvtanulási körülményeken kívül is. A szaknyelvoktatás megváltozott környezeti feltételei között tehát a szaknyelvi tanulmányi készségek fejlesztése mellett a specifikus tanulási készségeket, a tanulási stratégiák kialakítását és fejlődését is támo­gat­nunk kell.

A felsőfokú nyelvoktatás integráló szerepe

Felmerül a kérdés, hogy elegendő-e csupán az általános idegennyelv- tudás a szakmai élet követelményeihez. A felsőoktatásban - a kimeneti szabályozás értelmében - a diploma megszerzésének feltétele a közép­fokú nyelvvizsga. Szakmaival bővített nyelvvizsgát nem minden intézmény ír elő, és az általános nyelvvizsgával belépő hallgatókat általában felmentik a nyelvtanulás kötelezettsége alól. A feltett kérdésre adandó nemleges választ már előre sugallhatnánk. A nyelvvizsgával rendelkező hallgatók nyelvtanulás alóli felmentése kétfajta negatív következménnyel járhat. Egyrészt így előfordulhat, hogy a diák még azt a nyelvtudását is elfelejti - kellő "karbantartás" és fejlesztés hiányában az egyetemi vagy főiskolai tanulmányai alatt -, amivel első éves korában érkezett. Másrészt nem részesül olyan szakmaival bővített nyelvfejlesz­tésben, amire - a fenti nyelvhasználati szituációk alapján - a végzett szakembernek sokféle kontextusban a tipikus tevékenységek és feladatok elvégzéséhez szüksége van. Fenti elemzésünkkel arra kívánjuk a figyelmet irányítani, hogy nem célszer magukra hagyni a diákokat - még magas szintû nyelvtudás esetén sem - a szakmai kommunikáció szabályszer ségeinek megismerésében. Bár autodidakta próbálkozásaik talán el bb - utóbb sikerre vezethetnek, EU - országbeli társaik mögött akkorra azonban már messze lemaradnak.

Ezért hárul igen jelentős feladat a felsőoktatás nyelvfejlesztő tevé­kenységére. A feladat abban áll, hogy integrálja a felsőoktatási képzés általános igényeit és céljait, az intézményi célokat és lehetőségeket, a munkaadók, valamint az egyén szükségleteit és céljait a leendő szak­emberek nyelvi-kommunikációs tevékenységeihez szükséges célkitű­zésekkel. A nyelvfejlesztés tervezését és megvalósítását tekintse a szakemberképzés szerves részeként. Integrálja a szakmai tartalmakat a nyelvfejlesztésbe a szükségleteknek megfelelő széles választék modul­szerű kidolgozásával.

A modulok között szerepeljen az általános és szakmai nyelvhasználat fejlesztése; általános és szakmaival bővített nyelvvizsgákra való felké­szítés; az idegen nyelvű képzésre való felkészítés; interkulturális kom­munikációs ismeretek és készségek, tanulmányi készségek fej­lesz­tése; kontakt nyelvi órák és egyéb együttműködési formák, konzultációk biztosítása; nyelvi forrás­központok, nyelvi klubok működtetése; a sze­mélyiség nyelvtanulás útján való fejlesztése; a tanulás tanítása; együtt­-működés szakmai oktatókkal, hallgatókkal, oktatásszervezőkkel és munkaadókkal.

A szakmai képzéssel integrált nyelvfejlesztés tervezése, megvalósítása és értékelése érdekében az alábbi fő területeken nélkülözhetetlen az idegen nyelvi központok, lektorátusok közreműködése: igényfelmérés a dönté­sek előké­szítéséhez; ajánlások, tanácsadás az intézményi és egyéni nyelv­tanulási stratégiák kialakításához (nyelvválasztás, nyelvek sorrendje stb.); a nyelvoktatás céljának és tartalmának meghatározása; a nyelvta­nítási- nyelvtanulási folyamat megszervezése, interakciók kialakítása a résztvevők (szaktanszéki oktatók, hallgatók, hazai és külföldi hallgatók, nyelvtanárok) között; szakmai tananyagok készítése, technológiák kihasználása, egyéni tanulás támogatása; szervező szerep a nyelvtanulást segítő környezet, nyelvhasználati alkalmak teremtésében; értékelés, nyelvvizsgáztatás.

Hivatkozások

Bachman, L. F. (1991): What does language testing have to offer? TESOL Quaterly, 4. 671-704.

Canale, M - Swain, M. (1980): Theoretical bases of communicative approaches to second language teaching and testing. Applied Linguistics, 1. 1-47.

Celce-Murcia, M. - Dörnyei Z. - Thurrell, S. (1995): A pedagogical framework for communicative competence: content specifications and guidelines for communicative language teaching. Kézirat

Dickinson, L. - Carver, D. (1980): Learning how to learn: steps towards self direction in foreign language learning in schools. ELT Journal, 1. 1-47.

Ellis, G. - Sinclair, B. (1989): Learning to learn English. Cambridge University Press, Cambridge

Kurtán, Zs. (2001): Idegen nyelvi tantervek. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

Kurtán, Zs. (2003): Nyelvhasználati kérdések a magyar felsőoktatás idegen nyelvű képzésében. Modern Nyelvoktatás

Nagy, J. (2000): XXI. század és nevelés. Osiris Kiadó, Budapest.

Stern, H. H. (1992): Issues and options in language teaching. Oxford University Press, Oxford