A spanyol nyelv szerepe a konferenciatolmács képzésben

A spanyol nyelv világszerte egyre népszerűbb mind az amerikai, mind az európai kontinensen. Az Európai Unió szervezetein belül azonban ez még nem tükröződik. A cikk spanyol aspektusból összefoglalja a konferenciatolmács képzés történetét, kitér a legfontosabb szakmai szervezetekre, elemzi a tolmácsolás minőségbiztosításával kapcsolatos kérdéseket, valamint tájékoztatást ad a spanyol nyelv helyzetéről a magyarországi tolmácsképzében.

A spanyol nyelv jelentősége az amerikai kontinensen

Az amerikai kontinens felfedezésének 500. évfordulóját is megünneplő Sevillai Világkiállítás spanyol pavilonjában, 1992. október 11.-én a spanyol nyelv valamint az ibér-amerikai kultúra értékeit őrző Cervantes Intézet összehívta a Spanyol Nyelv Kongresszusát, ahol elhatározták, hogy a jövőben rendszeresen tartanak hasonló nemzetközi összejöveteleket. Így került sor 1997-ben Mexikóban a Spanyol Nyelv I. Nemzetközi Kongresszusára. Négy évvel később, 2001 októberében Spanyolországban Valladolid adott otthont a Spanyol Nyelv II. Nemzetközi Kongresszusának. A rendezvény jelentőségét emelte, hogy a kongresszus megnyitóbeszédét Spanyolország királya tartotta, és a 300 kongresszusi résztvevő között jelen volt Mexikó, Argentina és Kolumbia miniszterelnöke is.

A kongresszuson több neves hispanista utalt arra a tényre, hogy a kínai, az angol és a hindi után a spanyol nyelvet beszélik a világon a legtöbben, 356 millióan: Mexikóban 93, Spanyolországban 38,9, Kolumbiában 35,8, Argentínában 35,3, Venezuelában 22 és az Egyesült Államokban 20 millióan. A spanyol nyelv jelentőségét Latin-Amerikában az is bizonyítja, hogy Braziliában a Parlament jóváhagyására vár, hogy a spanyol nyelv oktatása kötelező legyen, de két államban, a mintegy 12 milliós Sao Pauloban és a 3 milliós Rio de Janeiroban az állami iskolákban és sok magániskolában is már kötelező spanyolul tanulni (Pascual, 2001:43).

Ugyanakkor a latin-amerikai országokban az angol nyelv egyre nagyobb szerepet játszik, hiszen a nemzetközi gazdasági és politikai szervezetekben, például az Egyesült Államok, Kanada és Mexikó közötti Szabadkereskedelmi 121j91b Társulásban, a NAFTÁ-ban vagy a nemzetközi kongresszusokon a hivatalos nyelv az angol, a francia és a spanyol. Ezért a latin-amerikai országok egyetemei is egyre nagyobb figyelmet fordítanak a konferenciatolmács képzésre.

A konferenciatolmácsok szimultán, konszekutív vagy fülbesúgásos módon dolgoznak jellemzően a nemzetközi konferenciákra és tárgyalásokra. (Szabari, 2002:84). A Konferenciatolmácsok Nemzetközi Egyesülete (AIIC: Asociación Internacional de Intérpretes de Conferencia) meghatározása szerint a konferenciatolmács olyan személy, akinek hivatása a nyelvi közvetítés (egyedül, de többnyire mint egy munkacsoport tagja); nemzetközi konferenciákon vagy konferencia jellegű összejöveteleken vesz részt, és képzettségének köszönhetően - függetlenül a résztvevők beszédének hosszától és tömörségétől - az elhangzottak szimultán vagy konszekutív tolmácsolására képes (AIIC, 2002).

A tolmácsképzés a latin-amerikai egyetemeken /Mexikó, Argentína, Kolumbia, Peru, Chile/ graduális formában történik: a legfontosabb nyelvek az angol, a francia és az olasz. Az utóbbi években - hasonlóan Európához - posztgraduális formában, "master" képzés is van, elsősorban spanyol, angol és francia nyelveken. A tolmácsok szakmai grémiumokba tömörülnek, saját folyóiratot adnak ki, rendszeresen tartanak kongresszusokat, konferenciákat.

Argentínában a tolmácsok több szakmai szervezet között választhatnak, de a legnagyobb súlya a 65 országból, több mint 2500 tolmácsot befogadó, már említett Konferenciatolmácsok Nemzetközi Egyesülete (AIIC) Argentín Tagozatának van. 1979-ben alakult meg az Argentín Konferenciatolmácsok Szövetsége (ADICA: Asociación de Intérpretes de Conferencias de la Argentina). Komoly szakmai súlya van a Buenos Aires tartományi Fordítók és Tolmácsok Szövetségének (ATIBA: Asociación de Traductores e Intérpretes de la provincia de Buenos Aires). A tagok minden szervezetnél "free lance" vagyis "szabadúszó" tolmácsok, akik elfogadják a szakmai szervek etikai normáit, ugyanakkor a szövetséghez tartozás növeli a megrendelők bizalmát, mintegy garanciát nyújt a munka minőségére (Celesia, 1996).

Mexikóban 2002 áprilisában ünnepelte a Konferenciatolmácsok Mexikói Kollégiuma (CMIC: Colegio Mexicano de Intérpretes de Conferencias) fennállásának 20. évfordulóját. Az eseményről részletesen tájékoztat spanyol, angol és francia nyelven a Kollégium által publikált kiadvány, a Flash 2002.

Kolumbiában a Fordítók és Tolmácsok Kolumbiai Szövetsége (ACTI: Asociación Colombiana de Traductores e Intérpretes) 2000-ben közzétett egy, a tolmácsokra és fordítókra vonatkozó Etikai Kódexet, melynek lényegét a záró bekezdés foglalja össze, az alábbiak szerint:

...a fordítók nagy hozzáértéssel és tehetséggel képviselik a gondolkozás iskoláinak összességét, mindazt az érzelmi sokszínűséget, ami az emberiséget gazdagítja. Megtestesítik ami összeköt bennünket, azokat az alapvető értékeket, amelyeket meg szeretnénk védeni és tovább szeretnénk adni. Legyen a XXI. század az etika százada.

A tolmácsolás technikájának kutatása terén ez év októberében egy újszerű megközelítésből vizsgálták a tolmácstevékenységet. Egy 3 napos szakmai műhelyfoglalkozás keretében, melynek címe: Megszólal az elme, megszólal a test, megszólal a hang /suena la mente, suena el curepo, suena la voz/ a tolmácsok, tanárok, előadók, közszereplők teljesítményének növelésére és hatékonyságára különböző légzéstechnikát, lazítási technikát és tudatos hangképzést oktattak.

Peruban 2001.októberében tartottak - Limában - egy négy napos kongresszust, a Fordítók és Tolmácsok I. Nemzetközi Kongresszusát (I Congreso Internacional de Traductores e Intérpretes).

Kubában ugyanebben az évben még egy fontos eseményre kerül sor: december 11-12 között Havannában a kubai Tudományos és Műszaki Tájékoztató Intézet és a kanadai Fordítók, Terminológusok és Tolmácsok Intézete közösen rendezik meg a Fordítás, Tolmácsolás és Terminológia Szimpóziumát "A terminológia a nyelvészeti tevékenység központjában" címmel. Köztudott, hogy a fordítás és tolmácsolás-kutatás elengedhetetlen része a terminológiai kutatások, hiszen az élet minden területén nap mint nap új eredmények születnek, ezért a szakembereknek, a terminológusoknak ki kell alakítaniuk az új jelenségeket megfelelően kifejező, nemzetközileg is következetesen használatos terminológiát.

A teljesség igénye nélkül eddig megemlített, meghatározóan fontos szakmai szervezeteken kívül még nagyon sok létezik Latin-Amerikában. Részletes és aktualizált felsorolás található, többek között, a www.notisnet.org és info@notisnet.org címeken.

A spanyol nyelv szerepe az Európai Unióban

A már említett Cervantes Intézet ez év szeptemberében jelentette meg Madridban negyedik évkönyvét "A spanyol a világban" (El español en el mundo) címmel. A kiadvány szerint Európában a 2000/2001-es tanévben több mint 3,4 millióan tanulták a spanyolt mint idegen nyelvet, jelentősen többen mint az előző években. Elsősorban Franciaországban, Németországban és az Egyesült Királyságban nőtt az érdeklődés a spanyol nyelv iránt. Napjainkban a spanyol állampolgárokon kívül még 23,5 millióan beszélnek spanyolul Európában, (az adatban a közép-kelet európai országok nem szerepelnek). A Cervantes Intézet igazgatójának véleménye szerint e számok tükrében még ".meg kell vívni a békés harcot azért, hogy a spanyolt mint második idegen nyelvet ismerjék el az Európai Unióban." (Juaristi, 2002). Egyre inkább nyilvánvaló, hogy Spanyolországnak legalább olyan markáns nyelvpolitikát kellene folytatnia mint az Egyesült Királyságnak, Németországnak vagy Franciaországnak. Az Európai Unión belül is érvényesíteni kellene azt, hogy Európában az angol után a spanyolt tanulják a legtöbben, mint idegen nyelvet. Sajnos, pillanatnyilag, mint arra az El País napilap brüsszeli tudósítója rámutat

...a spanyol bedobta a törülközőt, mert az uniós intézményrendszeren belül egyáltalán nem érezhető az a jelentős érdeklődés, ami egyébként az egész világon megmutatkozik a spanyol nyelv iránt (Bosco, 2001:8).

A spanyol nyelv és egyáltalán az idegen nyelvek iránt megnövekedett érdeklődést kétségtelenül elősegítették az Európai Unió Lingua, Erasmus, Socrates, Leonardo da Vinci, Juventud és Tempus I-II-III programjai, hiszen diákok ezrei vehették és vehetik igénybe a külföldi ösztöndíjakat. Az Internet korlátlan lehetőségeket nyújt, a világ kitárult, Európában egyre természetesebbé válik, hogy 2-3 idegen nyelv ismerete nélkül senki sem lehet versenyképes. A nyelvtanulás egyre nagyobb jelentőségére és szükségességére hívta fel a figyelmet az Európai Bizottság és az Európai Parlament azzal is, hogy a 2001-es évet a Nyelvek Európai Évének nyilvánította.

A többnyelvűség Európában természetes jelenség volt mindig, hiszen elég csak Svájcra gondolnunk, ahol kantonok szerint változik a nyelv és gyakorlatilag négy hivatalos nyelv van. Az Európai Unió történetét is végig kíséri a többnyelvűség. Tudjuk, hogy 1952-ben az Európai Szén és Acélközösséget és az Euratomot megalakító 5 állam (NSZK, Olaszország, Benelux államok) majd később az 1958-ban létrejött, immáron Franciaországot is magába foglaló Európai Gazdasági Közösség (EGK) négy hivatalos nyelve a német, francia, olasz és holland volt. 1973-ban Dánia, Irország és az Egyesült Királyság csatlakozása után a hivatalos nyelvek száma hat, hiszen a meglévő négyhez csatlakozik a dán és az angol. 1981-ben Görögország beléptével hétre emelkedik a hivatalos nyelvek száma. 1986-ban Spanyolország és Portugália belépése miatt immáron kilenc hivatalos nyelve van az EGK-nek. 1995-ben Ausztria, Svédország és Finnország beléptével még két nyelv, a finn és a svéd is hivatalos nyelvvé válik, tehát az utolsó bővítés óta tizenegy hivatalos nyelve van az Európai Uniónak.

A hivatalos nyelv azt jelenti, hogy egyenjogúak és egyenrangúak, tehát autentikus szerződésnyelvnek számítanak, egyik sem mérvadó a másikkal szemben, egyik nyelvi szöveg sem minősül fordításnak. Az írásos dokumentumok tehát mind a 11 nyelven megszövegezésre (redacción, draft, abfassen) kerülnek, majd az Unió 11 nyelven megjelenő hivatalos közlönyében megjelennek.

Eddig az Unió hivatalos nyelveiről beszéltünk. Meg kell említeni azonban, hogy a gyakorlat nem teljesen egyezik meg a szigorú elmélettel. Ugyanis kialakultak az úgynevezett munkanyelvek, amelyeken a mindennapi munka során az uniós apparátus szót ért egymással. A "hatok" idején a négy hivatalos nyelv közül a francia és a német, majd 1972-től a "kilencek az angolt, a franciát és a németet használták. Jelenleg az ún. elsőszámú munkanyelvek az angol és a francia.

"Míg korábban a francia szerepe volt a meghatározóbb, mára mindinkább az angol veszi át ezt a szerepet, és az angol számít a legfontosabb drafting language-nek /szövegező nyelv/, amelyről a többi nyelvre fordítják a dokumentumokat, amelyek a fordítást követően önálló életre kelnek, és eredeti szövegnek számítanak (Szabari, 2002:119).

Az Európai Unió intézményrendszerének működőképessége hiteles, kiváló minőségű tolmácsolás és fordítás nélkül egyszerűen elképzelhetetlen. Ezért már 1958-ban az Európai Bizottság (az EU mindennapi munkáját végző döntéselőkészítő, javaslattevő szerve, ahol jelenleg 20 biztos és közel 20.000 fős hivatalnoki kar dolgozik) elnöke létrehozott egy Tolmács Részleget. Ebből a Részlegből alakult meg 1973-ban a Tolmács Igazgatóság, majd 1981-ben a Konferencia és Tolmácsszolgálat (Service Communitaire Interpretation et conference, Servicio Común Interpretación-Conferencias, Joint Service Interpretation-Conferences, Gemeinsamer Dolmetscher- und Konferenzdienst der EU-Kommission). A Konferencia és Tolmácsszolgálat a világ legnagyobb tolmács szolgáltató szervezete, az EU minden intézményének - kivéve az Európai Parlamentet és az Európai Bíróságot, melyek saját tolmácsszolgálattal rendelkeznek - az összes hivatalos nyelvre biztosít jólképzett tolmácsokat. Mintegy 500 állandó tolmáccsal rendelkezik, de szükség esetén ezen felül még naponta 250-300 szabadúszó tolmácsot mozgósít. Ezzel a kapacitással naponta közel ezer tolmácsot tud kiállítani félszáz különböző rendezvényre.

A 90-es évek végéig a Konferencia és Tolmácsszolgálat saját maga foglalkozott hivatásos tolmácsok képzésével, de 1997-ben 8 európai egyetemmel egy közös, postgraduális programot indított be, melynek célja kimagasló teljesítményt nyujtó konferenciatolmácsok képzése. Mára a programban résztvevő egyetemek száma 15 - köztük az ELTE Fordító és Tolmácsképző Központja.

(Bővebb információ a https://europa.eu.int/comm/scic/history/history_es.htm honlapról tölthető le.)

1999-ben a Tolmácsszolgálat több mint 107 ezer tolmácsnapot látott el saját főállású, illetve   szabadúszó tolmácsok segítségével az alábbi megoszlásban:

1. táblázat

Tolmácsnapok megoszlása

Megjegyzés: egy tolmácsnap maximum 2 x 3 óra kabinmunkából áll

A csatlakozásra váró országok nyelvi viszonylatában 388 lengyel, 197 bulgár, 171 magyar, 157 román, 129 szlovén, 88 lett, 85 litván, 80 szlovák, 44 észt, összesen 1.339 tolmácsnapot bonyolított le ( Rodríguez Melchor- Sánchez del Villar Boceta, 2000:5).

Spanyolországban a fordító és tolmácsképzésre a az egyetemek Bölcsészettudományi Karának nyelvi tanszékein került sor egészen 1974-ig, amikor az Egyetemi Reform Törvénye alapján az egyetemeken belül létrejöttek a Fordítás és Tolmácsolás Egyetemi Iskolák (EUTIS: Escuelas Universitarias de Traducción e Interpretación), és megkezdődött az egyetemi képesítéssel járó fordító és tolmácsképzés. 1991-től robbanásszerűen megemelkedett azon egyetemek száma, ahol külön tanszékek vagy szekciók foglalkoznak a fordító- tolmácsképzéssel. Ma már mintegy 14 ilyen műhely dolgozik, a legismertebbek közé tartoznak a madridi, granadai, tarragónai, barcelonai, málagai és sevillai egyetemekenműködő műhelyek. A képzés graduális formában történik, kivéve az Európai Tanács Konferencia és Tolmácsszolgálata által felügyelt és támogatott Universidad Pontifícia Comillas egyetemet Madridban, illetve az Universidad de la Laguna egyetemet Las Palmasban, ahol posztgraduális master képzés folyik.

Összefoglalva tehát elmondhatjuk, hogy habár Európában a spanyol nyelv népszerűsége egyre nő: a spanyol egyetemek mintegy 10 éve komolyan foglalkoznak fordító- és tolmácsképzéssel: az Európai Unió szervezeteiben és rendezvényein a spanyol csak az ötödik helyet foglalja el a teljesített tolmácsnapokat figyelembe véve. Egyes spanyol szakemberek abban bíznak, hogy az Unió bővítése kedvezően befolyásolhatja ezt a helyzetet, mert majd a spanyolból is "relézhetnek" az újonnan belépő országok tolmácsai. Ez történne például, ha egy litván előadást magyarra nem az eredeti litvánból, hanem a már spanyolra tolmácsolt változatból fordítanák. Megjegyzendő, hogy jelenleg az EU-ban arra törekednek, hogy lehetőleg relé nélkül, közvetlenül végezzék a tolmácsolást, ami viszont csak úgy érhető el, hogy minden hivatalos nyelvnek van egy tolmácskabinja. Egyelőre nem lehet tudni, hogy a bővítés nyelvi kihívásainak hogyan lehet majd eleget tenni, hiszen 24 vagy annál több kabint fizikailag lehetetlen elhelyezni a jelenlegi infrastruktúra keretein belül.

A tolmácstevékenység minőségbiztosítása spanyol nyelvi aspektusból

Az egyik legnehezebb feladat objektív követelményrendszert kidolgozni a tolmácstevékenység mérésére, mert a minőség megítélése több szempontból is lehetséges. Természetesen a legfontosabb szempont, hogy a célközönség "kitű­nő" osztályzattal minősítse a tolmácsot, ami azt jelenti, hogy a kommunikáció teljesen zavartalan a beszélő és a hallgatóság között, a tolmács jelenlétét szinte észre sem lehet venni. Lényeges ugyanakkor, hogy a megbízó is elégedett legyen a tolmács munkájával, úgy ítélje meg, hogy egy alapos, lelkiismeretes, megbízható, kellemes, minden szempontból versenyképes, egyszóval "profi" személyt választott, akivel hosszú távon is együtt kíván dolgozni. Maguk a tolmácsok is folyamatosan értékelik saját és tolmácskollégáik teljesítményét, köztudott, hogy önmagukkal valamint tolmácstársaikkal szemben magas mércét állítanak.

A lehető legjobb teljesítmény biztosítására a Konferenciatolmácsok Nemzetközi Egyesülete a tolmácsolási esemény minden feltételére és körülményeire kiterjedő útmutatót dolgozott ki. Kimondja ugyanis, hogy a célközönségnek joga van gyakorlott, "profi" tolmácshoz, valamint kiváló hangminőséghez. Még a hangtartományt is rögzíti 125-12.500 Hz között. A tolmácsok munkakö­rül­ményei biztosítása érdekében ISO szabvány szerinti tolmácsfülkék elhelyezését írja elő annak érdekében, hogy a tolmácsok kifogástalanul hallhassák a bejövő szöveget, ugyanakkor jól lássák a beszélőt, hogy ily módon a non verbális kommunikációt is figyelembe véve a lehető legtökéletesebb megoldást adhassák (Aenor, 2002).

A tolmácsolás minőségét a tolmácsok fizikai erőnléte is befolyásolja. Ezért különös figyelmet érdemel a kabinok szellőzése, megvilágítása, a bejövő hangminőség, a tolmácsok zökkenőmentes váltása, sőt, ha más országból érkezik a tolmács gondolni kell az időeltolódás, a klímaváltozás vagy az étrendbeli különbségek negatív hatásának kiküszöbölésére is.

A tolmácsolás és egyben a konferencia sikere természetesen az előadóktól is nagymértékben függ. A Konferenciatolmácsok Nemzetközi Egyesülete útmu­tatót dolgozott ki az előadóknak és azt tanácsolja, hogy lehetőleg az előadás előtt adják át a tolmácsoknak, az előadás vázlatát vagy szövegét, különösen akkor, ha szakszövegről van szó. Javasolja, hogy a szöveget ne felolvassák, hanem mondják, a beszéd ritmusát pedig 3 perc/oldalban rögzíti. Ha az előadó bármilyen segédanyagot használ, pl. video, diaképek, vagy fóliák, a szöveget feltétlen juttassa el a tolmácsokhoz, mert a konferenciaterem végében, esetleg karzaton elhelyezett tolmácsfülkékből a kivetített kép nem látható.

A minőségbiztosítás szempontjából a Konferenciatolmácsok Nemzetközi Egyesülete a konferenciatolmácsolás nyelvi garanciáját abban látja, hogy a tolmácsok mindig a legerősebb idegen nyelvükről, a B nyelvről fordítanak anyanyelvükre, az. A nyelvre, minden kabinban 2 tolmács váltja egymást. A tolmácsolás ilyenkor egyirányú. (Lásd 1. ábra)

1.ábra

Egyirányú tolmácsolás

Sokszor a konferencia szervezők több nyelvpárosítás esetén gazdasági okokra hivatkozva a kétirányú, más szóval "reléző" tolmácsolást választják. Az előző példát figyelembe véve ez azt jelenti, hogy a francia nyelvű előadót például csak a spanyol kabin fordítja spanyolra, a többi tolmács a spanyol kabin által létrehozott spanyol szövegből "relézik". Ez a megoldás kockázatos, mert ha a "relét adó" kabinban a tolmács téved, akkor a róla dolgozó kollégák is rossz információt adnak át. Ha netán a többi nyelvi kabinban dolgozó tolmács is pontatlanul vagy hiányosan fordít, akkor a minőséget már kettős károsodás éri. Az ilyen szituációban a tolmácsok sokszor nem a legerősebb B nyelvükről, hanem a gyengébb C vagy D nyelvükről dolgoznak, ami gyengébb teljesítményhez vezethet. (Lásd 2. ábra)

2.ábra

Kétirányú (reléző) tolmácsolás

Relé tolmácsolás nélkül például egy három nyelvű konferencián, ha a hallgatóság csak három nyelvű, akkor három kabinra és 5 tolmácsra: ha a hallgatóság négy nyelvű, akkor 4 kabinra és 7 tolmácsra, ha pedig a hallgatóság öt nyelvű, akkor 5 kabinra és 9 tolmácsra van szükség (Espaiic 2002).Relé tolmácsolással a tolmácsok nyelvi kompetenciájától függően 1-3 tolmáccsal kevesebbel is meg lehet oldani a feladatot, tehát kilenc helyett esetleg hattal. Igaz, hogy a költségeket illetően ez mintegy 30%-os megtakarítást jelent, de félő, hogy a tolmácsolás minősége is legalább ilyen arányban csökken.

Mint arra már korábban utaltam, a tolmácsolás minőségét a leginkább a tolmácsok képzettsége, felkészültsége, rátermettsége határozza meg. A Konferenciatolmácsok Nemzetközi Egyesülete ezért tart kapcsolatot, és nyújt rendszeres szakmai segítséget az egyetemeknek, értékeli a "master" vizsgákon szereplő jelölteket, és küld szakembereket a leendő tolmácsok felkészítésére.

Végül meg kell említeni a Konferenciatolmácsok Nemzetközi Egyesülete által kidolgozott, és a mintegy 80 tagország közel 3000 fős tagságára nézve kötelező Etikai Kódexet, amelyben rögzítik a szakmára vonatkozó etikai követelményket, mint például a titoktartást, az egymás segítését, a szakma hírnevének megőrzését stb.

A spanyol nyelv helyzete a hazai konferenciatolmács képzésben

Hazánkban a szaktolmács oklevél megszerzésének jelenleg két módja van: vagy az ELTE Fordító és Tolmácsképző Központja által évente kétszer meghirdetett szaktolmács vizsgát teszi le, vagy pedig az ELTE FTK vagy más egyetem posztgraduális tolmácsképzése keretében tanul és vizsgázik. A Konferenciatolmácsok Nemzetközi Egyesülete által szervezett és felügyelt master képzésben csak azok vehetnek részt, akik szaktolmács oklevéllel rendlkeznek és sikeres felvételi vizsgát tesznek B és C nyelvből. A képzés két féléves. A diploma feltétele egy tolmács-eseményt feldolgozó szakdolgozat, valamint A-B, B-A, illetve C-A konszekutív és szinkrontolmács vizsga letétele.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán 1973-ban alakult meg a Fordító és Tolmácsképző Csoport angol, német, francia és orosz nyelven. Az elmúlt néhány évben a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemen, valamint a Veszprémi Egyetemen indítottak posztgraduális tolmácsképzést angol, német és francia nyelven.

A spanyol nyelv iránti igény először 2000-ben mutatkozott, amikor a "master" kurzusban résztvevő hallgatók körében felmerült az igény a spanyol, mint C nyelv iránt. A 3 hallgató közül egy vizsgázott, akinek sikerült is az angol B nyelve mellett a spanyol C vizsgát is letennie.

2001-ben hirdette meg az ELTE Fordító és Tolmácsképző Központja először a spanyolt mint B nyelvet, és be is indult az oktatás 8 fővel. (A csoportból 2 hallgató a Külkereskedelmi Főiskola volt növendéke, akik már a Főiskolán 2 féléven keresztül tanultak spanyol tolmácsolási ismereteket.) A 320 kontakt nyelvórán tolmácsolás-technikát, jegyzetelés- technikát, országismeretet és szakfordítási ismereteket tanulnak. A tanév végén szakfordításból szakdol­go­zatot készítenek, valamint írásbeli és szóbeli tolmácsvizsgát tesznek, ami idegen nyelvről magyarra, illetve magyarról idegen nyelvre történő konszekutív tolmácsolásból áll. A vizsgát bizottság előtt teszik. A szakdolgozat meg a vizsga írásbeli és szóbeli eredményétől függően kapnak szaktolmács vagy szakfordító, illetve szaktolmács és szakfordító oklevelet.

Az oklevél birtokában jelentkezhetnek az egy éves második modulra, az euromaster képzésre, amikor már a B nyelvük mellé egy C nyelvet is választaniuk kell. Ebben a második modulban kezdődik el a szinkrontolmács képzés. Jelenleg a spanyol csoport 6 főből áll, akik közül három hallgató spanyol B, angol, ill. német C nyelves, és három hallgató angol B és spanyol C nyelves.

Megjegyzendő, hogy ebben - 2002/2003 - a tanévben indult be spanyol nyelvből is az EU szakfordító képzés egy spanyol B és két spanyol C nyelves hallgatóval. Annak ellenére, hogy elegendő jelentkező volt a szaktolmács-szakfordító modulra, ebben tanévben ezt nem indítottuk be, mert a munka szervezése igen nagy megterhelést jelent. Jelenleg sajnos az FTK spanyol szakvezetője, mint óraadó működik és ezért nem koncentrálhat teljes energiájával a tolmács és fordítóképzésre, mint azt a többi nyelv szakvezetője teheti. Csak reménykedhetünk, hogy valaki, valamikor, valahol rádöbben arra, hogy hazánk Uniós csatlakozása hatalmas nyelvi kihívás, amire kellően fel kellene készíteni a tolmácsokat és fordítókat.

Hivatkozások

Asociación de los Miembros de la Sociación Internacional de Intérpretes de Conferencias (AIIC) en España       
(ESPaiic), 2002 https://www.espaiic.net/espaiic/index.html

Bosco, E. (2001): Cómo entenderse en la Unión Europea. In: El País,2 de septiembre de 2001

Celesia, M.M. (1996): Actualización sobre el mercado de la interpretación en la Argentina. In:

https://www.adica.comar/adica/publicaciones/actualización/body_actualización.html

Flash. (2000): Código de ética del traductor. In: https://www.traaductorescolombia.com

Juaristi, J.: La enseñanza del español como segunda lengua avanza en Europa. In: El Pais, 22 de septiembre de 2000

Londono, Á.M. (2002): Suena la mente, suena el cuerpo, suena la voz. In:     https://wwtraductorescolombia.com/agenda.html

Pascual, J.A.(2001): Una expansión apasionada. In: El País, 17 de octubre de 2001

Rodríquez Melchor, M.D. - Sánchez del Villar Boceta, L. (2001): Interpretación de conferencias en instituciones europeas: el intérprete como elemento integrador frente a la diversidad lingüística ycultural. In: https://www.upco.es/webcorporativo/Servicios/Revistas.com

Szabari, K. (2002): Tolmácsolás. In: Bevezetés a tolmácsolás elméletébe és gyakorlatába Scholstica Kiadó, Budapest