A nyelvtan tanítasa

A nyelvtan tanítása

A tanulási egység követelményei

A nyelvtan tanítása címü modul áttanulmányozása, az önellenörzö kérdések, tesztek megoldása után a hallgató képes lesz:

Annak a tudatosítására, hogy a nyelvtantanítás középpontjában a funkcionális nyelvszemlélet áll.

Olyan nyelvi, nyelvtani fogalmak kialakítására, amelyek révén a tanulók nyelvröl szerzett ismeretei hatékonyan szolgálják nyelvhasználati képességeiket.

Kiválogatni és megismertetni a magyar nyelvi rendszer elemkészletének és szabályrendszerének azokat az összetevöit, amely ismeretek, készségek megfelelnek a tanulók életkori sajátosságainak -- azaz tudatosítani a nyelvleírás és a nyelvtantanítás közti különbséget.

A nyelvtantanítás alapelveinek megfelelöen tervezni é kivitelezni a nyelvtani fogalomalakítást, szabályalkotást, meghatározás-értelmezést.

Összekapcsolni az elméleti ismereteket és a nyelvhasználatot, ugyanakkor törekedni fog az egységesen igényes nyelvhasználat érvényesítésére

Adekvátan alkalmazni azokat a tanulási / tanítási módszereket, amelyek nemcsak a nyelvtantanításban érvényesíthetök.

1. A nyelvtan tanításának célja, feladatai és követelményrendszere

1.1. Nyelv és nyelvtan - sajátos kapcsolat

Minden tudományág, szakterület sajátosnak tekintheti kutatása tárgyát. Az általánosítás igazságértéke eredményeként a fenti alcím is közhelynek minösülhet(ne). A mégis-indokoltság abban keresendö, hogy ebben az esetben a kutatás tárgya és eszköze ugyanaz. A nyelvi jelek/jelzések azt próbálják modellálni, hogyan, milyen erövonalak mentén szervezödik a legbonyolultabb jelrendszer, az emberi nyelv. A jelek / jelzések tehát önmagukról, az elemkészletröl, a müködési szabályról szólnak. A közismert beszédfunkciók

sajátos változatát beszéljük/írjuk a nyelvröl szólva, a metanyelvi szerepü beszédet.

Mi is a nyelv?

A társadalmi kommunikáció eszköze; gondolatokat kifejezö jelek rendszere. A nyelv kollektív, objektíve létezö jelenség. Egyéni megvalósulása, a beszéd állandó müködés, cselekvés. Az emberi nyelvnek jellemzöje a sokféleség: mintegy háromezer nyelvet beszélnek a világon, s ezek a nyelvek genetikailag nyelvcsaládokat alkotnak. A nyelv mindenki számára elsödlegesen az anyanyelv. A nyelvvel foglalkozó tudomány a nyelvtudomány, melynek igen sok területe,

söt igen sok határterülete van.

Az alkalmazott nyelvészet egyik részterülete a helyesírás

A nyelvtan vagy grammatika a nyelv szerkezetének, elemkészletének és szabályrendszerének a leírása. A vizsgálat lehet történeti és leíró szemléletü. Az iskolák alsóbb szintjén csak leíró nyelvtant tanítunk, a történeti nyelvtannal, valamint a nyelvtudomány többi területével a középiskola felsöbb osztályaiban foglalkoznak.

Az iskolai tanítás célja egyrészröl fejleszteni az egyes tanuló 525f59f k nyelvhasználatát, másrészröl megtanítani a nyelvtant a tanulóknak. A tanulók nyelvfejlesztése az anyanyelvi nevelés más rész-területein is megvalósul: beszédfejlesztés, fogalmazástanítás, szövegfeldolgozás. A nyelvtan tanításának sajátos céljai:

1. megmagyarázza, tudatossá teszi az ösztönös nyelvhasználatot;

2. megalapozza a helyesírás tanulását;

3. megalapozza az idegen nyelvek tanulását;

4. fejleszti a logikus gondolkodást, s ezáltal megalapozza a tantárgyak tanítását.

A nyelvtan elméleti alapozó tantárgy, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne gyakorlati úton tanítani.

Különbséget kell tennünk a nyelv és a nyelvtan között, a nyelvfejlesztés és a nyelvtantanítás között. A nyelv és a nyelvtan tanításában azonban egyensúlyra kell törekednünk.

1.2. A nyelvleírás és a nyelvtan különbsége

A nyelvleírás a nyelvi jelek által alkotott hierarchikus struktúra leírása. A nyelvi szinteket követi:

1 fonémák,

2. morfémák és a lexémák,

3. szintagmák és a mondatok,

4. szöveg

A grammatika mindebböl a fonémákra, a morfémákra és a szintagmákra összpontosít. Egy tágabb körü nyelvleírásban helyet kap például a szókészlettan, a szövegtannak csak igen kis része grammatika.

A jelentéstannak különleges helye van a nyelvleírásban: minden nyelvi szintet átfog.

Az alsó tagozaton nagyon leegyszerüsített, gyakorlati célokat szolgáló nyelvtant tanítunk. A nyelvleírás teljes egészében a felsö tagozaton, igazából pedig a középiskolában bontakozik ki, felsöbb osztályokban tanítanak szókészlettant, nyelvjárásokat, szövegtani és jelentéstant. Ezek a területek indirekt módon vannak benne az alsó tagozatos anyagban, az olvasmánytárgyalásokhoz kapcsolva. A szövegmagyarázatok során célszerü ugyanis például többjelentésü szavakkal,

szinonimákkal stb. foglalkozni. Mi is az a grammatika, amit az alsó tagozatos nyelvtan megjelölésére használunk?

A grammatika görög eredetü szó. A görög gramma szó jelentése "betü" (grammata "betük"), belöle származik a grammatika szó, mely kezdetben a betük megtanulását jelentette, késöbb hangtant, s fokozatosan kapcsolódott hozzá a szótan, majd a mondattan.

A görögök a grammatika célját a következöképpen határozták meg:

A grammatika a helyes beszéd és a helyes írás tudománya.

A grammatika tehát a beszédfejlesztés és a helyesírás-tanítás alapja. Az alsó tagozatos nyelvtantanítás célja pedig az, hogy megtanítsuk a gyerekeket helyesen beszélni és helyesen írni.

A grammatikának két típusa van:

1. referenciagrammatika vagy tudományos grammatikák.

2. iskolai nyelvtanok (egyszerüsítik a tudományos nyelvtanok anyagát)

Az alsó tagozaton a 2. variánst tanítjuk, azonban ezt mindig a referencia-nyelvtanhoz kell viszonyítanunk, igazítanunk. (Ezt fejezi ki egyébként a terminus referencia-elötagja is)

A jó grammatika mindig funkcionális. Legtöbbször a morfémák elnevezése utal funkciójukra, pl. a látom szóalak - m- je igei személyrag, amelynek az a szerepe, hogy az egyes szám I. személyü cselekvöre utaljon, söt jelzi a tárgy határozottságát is.

A grammatikák felépítése mind az alakból, mind a funkcióból kiindulhat. Ha ez utóbbiból indul ki, akkor az ún. magasabb nyelvi szintek felöl indulva, halad a rendszerezés az alacsonyabbak felé (szöveg → mondat → szó → hang). Ez a rendszerezés a felsöbb osztályok iskolai nyelvtanának lehet csak az alapja, ugyanis feltételezi az egyes szintek alakváltozatairól, rendszeréröl szerzett tudást.

Az alsó tagozatos iskolai nyelvtannak a felépítése csak a másik irányultságot követheti, azaz a hangok irányából halad a szöveg felé. Az alsó tagozaton, tehát az alakból kiinduló funkcionális szemléletü grammatikát tanítjuk.

1.3. A funkcionális nyelvszemlélet, a funkció fogalma

A funkcionális nyelvtantanítás alaptételének a kifejtése elött tisztáznunk kell a funkciónak, a nyelvvel kapcsolatos, lehetséges értelmezéseit.

Beszélhetünk egyrészt, a fentebb már jelzett nyelvtani (grammatikai) funkcióról, - tehát arról, hogy egy alacsonyabb nyelvi szinthez tartozó nyelvi jel csak egy magasabb nyelvi szinten "igazolja létjogosultságát", tölt be valamilyen szerepet. A fentivel analóg példa: a hangok szintjéhez tartozó m és k fonémák, például a már, ill. a kár szavakban (magasabb szintü nyelvi képzödmény) mutatják meg nyelvi értéküket.

Másrészt létezik egy, a + nyelvi rendszeren kívüli, a beszédhelyzethez kapcsolódó, ún. kommunikációs funkció. Ezek tulajdonképpen a beszédszerepek.

Egyszerüsítve, mondhatjuk, hogy a nyelvi jelek külsö / belsö valóságra vonatkoztathatóságáról, "hasznáról" van szó. A nyelvhasználati funkciók (Jakobson-i modell)

ábrázoló (referenciális)

kifejezö (emotív vagy emocionális)

felhívó (konatív) funkciót

kapcsolatteremtö és fenntartó (fatikus)

poétikai

metanyelvi.

Ez utóbbinak, a metanyelvi szerepnek, mint már korábban jeleztem, tárgya maga a nyelv.

A grammatika tanítása tehát a metanyelv tanítását jelenti, olyan nyelvhasználati funkció, amelyben a tárgy maga a nyelv.

Vagyis meg kell tanítanunk a gyerekeket a különféle kommunikációs helyzetekben való beszédviselkedésre; másrészt pedig szóbeli és írásbeli szövegek alkotására, a nyelvi jelek felhasználására. Ez alsó tagozaton a fogalmazás tanítás és a beszédfejlesztés feladata.

A beszédviselkedéshez szükséges nyelvi tudás alapot a grammatika tanulása

révén szerezhetik meg a tanulók.

1.4. Az alsó tagozatos iskolai nyelvtan felépítése

Mint már korábban jeleztük, az alak felöl induló funkcionális szemlélet lehet a nyelvtan felépítésének az elméleti alapja, mivel a bonyolultabb egységeket az, egyszerübb egységek ismeretében érthetjük meg. (l. fokozatosság alapelve) Az alsó tagozatos iskolai nyelvtan felépítése:

Hangtan → szótan → mondattan → szövegtan.

A helyesírás tanításában is ez a szempont a célravezetö. A sorrend megjelölése, természetes módon, didaktikus rendszerezés csupán, szemléleti alap, ugyanis a tanórai gyakorlatban ezen szintek elemei, nyilván, keverednek. A hang-betütanításban - látszólag a hangtan területéhez tartozik - nem mellözhetjük a szavakat, a mondatokat.

De éppen ez az egymásba szövödés mutatja a funkcionális szemlélet érvényességét.

A nyelvtani tananyag kérdése

A szemlélet, a stratégia ismeretében is még mindig marad a - sok vitára alkalmat adó

- kérdés: mi az a tanulási tartalom, milyen nyelvi ismeretekre van szüksége az alsó tagozatos tanulónak?

A tulajdonképpeni tananyag megjelölése azért sem könnyü, mert számolnunk kell az otthoni, óvodai környezetböl hozott ún. latens, nyelvröl szóló tudással, aminek tervszerü, a tantervben is rögzített elvárásai csak a II. osztályban jelennek meg. Erre a latens tudásra alapozhatunk az I. osztályos "nyelvtantanításban" is. Bár itt még nem beszélünk tantárgyi behatárolásról, a hang-betütanításhoz mégis nélkülözhetetlen bizonyos szintü nyelvi tudatosság.

Az olvasás- és írástanítással párhuzamosan tisztáznunk kell bizonyos alapkategóriák tartalmát: a szó és a mondat fogalmát, a szótagolást és az elválasztást, a mondatfajtákat, s a nagybetükkel kapcsolatban néhány tulajdonnévfajtát. Ezeket az alapkategóriákat - a tudatos olvasás- és írástanítás érdekében - megnevezzük, s állandó gyakorlással a felszínen tartjuk.

A nyelvtan tantervszerü tanítása a második osztályban kezdödik.

A tanítási / tanulási tartalmakat, a követelményekhez igazítva az országosan egységes anyanyelvi nevelési tanterv szabályozza. (l. a nyelvi ismeretekre vonatkozó részletes követelményeket és tanulási tartalmakat)

2. A nyelvtantanítás alapelvei

Azokat a tartalmi és módszertani alapszempontokat értjük ez alatt, amelyeknek a tudatosítása a nyelvtantanítás "kivitelezésének" a hátterében kell, hogy legyenek

I. A nyelvtani ismeretekhez, a tartalomhoz tartozó alapelvek:

a.) a tudományosság elve,

b.) az oktatás rendszerességének és érthetöségének az elve

II. A nyelvtani ismeretek feldolgozásához, a hogyanhoz tartozó alapelvek:

a. tudatosság (l. tudatos és aktív elsajátítás alapelve)

b. szemléletesség, játékosság

c. az elmélet és gyakorlat összekapcsolásának igénye

d. egységes iskolai szemlélet a nyelvi tudást és nyelvhasználatot illetöen (pl. a helyesírás megítélése ne függjön a tantárgytól, . )

e. a logikai viszonyok alkalmazásának szükségszerüsége (l. részegész

viszony, alá, fölé- és mellérendelö viszonyok)

I. A nyelvtani ismeretekhez, a tartalomhoz tartozó alapelvek:

I. a) A tudományosság elve azoknak az ismereteknek az alkalmazását jelenti, amelyekröl a referencia grammatika, ill. az iskolai nyelvtan elkülönítése kapcsán már szóltunk. Tehát a nyelvtani ismeretek tanításakor nem kerülhetünk ellentmondásba a referencia grammatika tételeivel (l. szaktárgyi megfelelöség), ugyanakkor tisztáznunk kell azt is, hogy mennyit, mit kell megtanítanunk az alsó tagozaton (l. hozzáférhetöség, "illöség"). Ez az alapelv feladatként jelöli ki azoknak az egyszerüsített ismereteknek a rendszerezését, amelyek érthetöek, hozzáférhetöek, ugyanakkor összhangban vannak a nyelvtudomány állításaival.

I. b Az érthetöség kívánalmával már átkerültünk a tartalmi jellegü alapelvek második összetevöjéhez. A rendszeresség kritériuma azt jelenti, hogy a nyelvtannak mint tantárgynak a saját logikáját követve alakítjuk ki a tantárgyi ismeretanyagot, az egyes nyelvi ismeretek egymásra épülését. Ez a logika nem feltétlenül egyezik, (söt!) a nyelvtudomány logikájával. Az egyes "szintekhez" kapcsolható ismeretek a tanítási gyakorlatban szükségszerüen keverednek (l. mondattani, alaktani ismeretek egy helyesírási kérdés tanításakor, .)

Az érthetöség elve azt is jelenti, hogy a tanított ismeretek tartalmát és terjedelmét a tanulók életkori sajátosságaihoz kell igazítanunk. A tanítandó anyagot tartalmazzák a tankönyvek (melyek a tantervhez igazodnak).

II. A nyelvtani ismeretek feldolgozásához, a hogyanhoz tartozó alapelvek.

Azokról a korszerü módszertani elvekröl van szó, melyek a nyelvtan tanításában érvényesülnek.

II. a. A tanulói aktivitás elve

A tanuló bevonásának, aktív részvételének alapfeltétele, hogy a tanító megfelelö módon készítse elö a feldolgozandó tananyagot. Valóban és ténylegesen motiváló hatású legyen a célkitüzés, valamint a kérdések megtervezése.

Mivel az alsó tagozatos nyelvtantanításban elsödlegesen az induktív tanításnak van helye, (nyelvi tényanyaggyüjtés, megfigyelés után jutunk el közösen a szabály, a meghatározás megfogalmazásához), az aktivizálásnak szükségszerüen kell érvényesülnie. A szemléltetés, a felsorakoztatott adatokból levont következtetés, a szabály, meghatározás megfogalmazása után a gyakorlatok következnek. Ennek a folyamatnak mindegyik szakaszában alkalom adódik a tanuló aktivizálására.

II. b. A szemléletesség, játékosság alapelve Közismert, hogy a nyelvi ismeretek elsajátítása koncentrált figyelmet kíván, hiszen kétszeresen absztrakt a tantárgy. A nyelvtan anyaga, a nyelv maga is absztrakció, a grammatika pedig egy ezen alapuló absztrakt rendszer. Ezért a nyelvtan

tanításában különösen nagy jelentösége van a szemléletességnek, az elvont fogalmakat konkrét dolgokhoz kell kötnünk.

A fentiekböl következöen, a nyelvtan tanításában nagy jelentösége van az érdekesség elvének, melyet elsösorban a játékok alkalmazásával valósíthatunk meg. Nem helyettesítheti a tanulást, de - jól megválogatott nyelvi játék esetében - az érdeklödés fenntartása mellett gyakorló, rögzítö szerepü is lehet.

II. c. Az elmélet és gyakorlat összekapcsolásának igénye

A nyelvröl szerzett ismereteket (nyelvi kompetencia) a nyelvhasználat (nyelvi performancia) szolgálatába kell állítani.

Ezt csak úgy tudjuk elérni, ha az ismereteket világosan tanítjuk, és állandóan felszínen tartjuk. Ez tanításunk lényege. Nagyon egyszerüen, világosan, érthetöen kell magyaráznunk, világos és könnyen tanulható definíciókat kell adnunk. Az ilyen kifejtés mellett az elmélet és gyakorlat összekapcsolásának másik alapfeltétele, hogy a megszerzett ismereteket állandóan szinten tartsuk, mindig "gyakorlásközelben"

II. d. Egységes iskolai szemlélet kell, hogy érvényesüljön a nyelvi tudást és nyelvhasználatot illetöen

Nagyon fontos tényezö a nevelötestület egységes eljárása. Minden tanítónak, tanárnak nemcsak anyanyelvi órán, kell megkövetelnie a helyes beszédet és a helyesírást. Abból a - sajnálatos, negatív -- tapasztalatból kiindulva, hogy a felsö évfolyamokon, a nevelötestület heterogén szemléletéböl adódóan, általában nem érvényesül az egységes elvárás, nos éppen ezért, különösen nagy az alsó tagozatos tanítók felelössége.

II. e. A logikai viszonyok alkalmazásának szükségszerüsége (l. rész-egész

viszony, alá, fölé- és mellérendelö viszonyok)

A nyelvtani anyag feldolgozásának van két alapvetö technikája.

A rész - egész viszony értelmezése, mely az analízisben és a szintézisben érvényesül: a mondatok szavakra, a szavak szótagokra, hangokra való bontásában; a szóalak töre és toldalékra való felbontásában. Ez a felosztás müvelete.

Az alá-, fölé- és mellérendeltségi viszony a mondatrészek szerinti mondatelemzésben nyilvánul meg egyrészt, másrészt a szófajok, toldalékok kategorizálásában.

Ezek tulajdonképpen általános gondolkodási "technikák", nemcsak a nyelvtanban alkalmazzuk. A mindennapi élet kategorizálásaiban, a dolgok helyének, funkcióinak az azonosításában találkozunk vele. Pl. a rész-egész viszonyt szemléltethetjük a kerékpár alkatrészeiröl beszélve, de ha a többi jármü (l. fölérendelt fogalom) mellé állítom (személygépkocsi, motorkerékpár) - ezekkel mellérendelö viszonyba kerül.

3. Az új nyelvtani ismeret tanítása

Az új nyelvtani ismeret tanításának a lépései a következök:

1. Elökészítés,

2. Új anyag bemutatása,

3. Elemzés és általánosítás,

4. Új ismeret logikai-nyelvi megformálása,

Új ismeret megszilárdítása (olyan fontos, mint világos és gondos tanításuk).

3.1. Az elökészítés

Az elökészítés során:

a) elhelyezzük az új anyagrészt a tanítás folyamatában,

b) felébresztjük az érdeklödést az új anyag iránt,

c) kitüzzük az óra célját.

a) Az új anyagrész elhelyezése a tanítás folyamatában

Annak a didaktikai elvárásnak az érvényesítését jelenti, hogy a tanító is alkalmazza megfelelöen a rész - egész viszonyt. Tehát világosan kell látnia és láttatnia az új anyagrész helyét és szerepét a fejezet, a tematika egészében. Utalnia kell arra a már meglévö tudásra, amivel az adott tananyag kapcsán már rendelkeznek. Ha a fönév    többe száma az új ismeret, magának a fönév fogalmának a felidéztetése, akár matematikai fogalmak bevezetése is célravezetö lehet.

b) Az érdeklödés felkeltése, a motiváció

A világos, pontos "behatárolás" sokszor nem elegendö, a puszta célkitüzés a gyerek számára - annál inkább minél kisebb osztályos - nem mozgósító. (Gondoljunk a nyelvtan, már idézett kétszeresen absztrakt jellegére.) érzelmi alapú motiválásra, gyakran játékos technikákra van szükség, hogy felébresszük a gyermek kíváncsiságát.

Az érdeklödéskeltö ráhangolás akkor lesz igazán eredményes, ha a játékot kapcsolni tudja a megtanítandó tananyaghoz. Jó a nyelvtani anyagot egy érdekes szöveghez kapcsolni, hiszen a szöveg maga motiváló tényezö.

Jól motiválnak a pótlásos feladatok, föleg akkor, ha a feladat szövege az olvasmányhoz kapcsolódik.

c) A célkitüzés megnevezése

Ez a mozzanat zárja az elökészítés-részt. Megnevezhetjük pontosan az óra tárgyát: A fönevek többes száma, A melléknév helyesírása. De, folytatva még részben a motiváló hatású érdeklödéskeltés mozzanatát, késöbbre is halaszthatjuk az óra tárgyának bejelentését, korábban csak gyüjtjük a szükséges információkat.

3.2. Az új anyag bemutatása

A szemléltetéssel bemutatott új anyagnak az az érdekessége, hogy maga az új ismeret is nyelvi jelenség. Tehát a bemutatás nyelvi folyamata már a tulajdonképpeni új anyag.

A nyelvtani példaanyag "behozatalának" (indukció) többféle módja van: bemutatás, szemléltetés, beszélgetés, közlés és magyarázat. Az alsó fokon a bemutatás vagy szemléltetés is kívánatos.

Ahhoz, hogy hatékony legyen, az indukciós anyagnak meg kell felelnie néhány elvárásnak: találnunk kell érdekes szöveget, amelyben a tanított jelenség elöfordul, ugyanakkor ne legyen a szövegben nehezítö, zavaró tényezö. Jó az, ha találunk megfelelö szépirodalmi vagy beszélt nyelvi szövegrészt indukciós anyagként, viszont gyakori jelenség, hogy a szövegben - a mi szempontunkból - oda nem tartozó szövegrészek is vannak Éppen ezért fontos a körültekintés, próbáljuk meg a bemutatás elött a szöveg használhatóságát. Az indukciós anyag kiválasztásának másik útja, ha - a mi szempontunkból - célravezetö, de "steril", semmitmondó mesterkélt szöveggel dolgozunk Mint minden egyébben, itt is a két lehetöség közötti egyensúly megteremtésére törekedjünk

A kiválasztás fenti szempontjainak a mérlegelése mellett azt is szem elött kell tartanunk, hogy az indukciós anyag kellö mennyiségben és mélységben tartalmazza a feldolgozandó nyelvi jelenséget.

A példaanyag feleljen meg a tanítási célnak, az esetleges egyszerüsítést is vállalva

A példaszövegnek nyelvileg kifogástalannak kell lennie. A tanítandó jelenségtöl függ, hogy összefüggö szöveget alkalmazunk, esetleg mondatokat vagy szavakat. A nyelvi egységet mindig úgy kell megválasztanunk, hogy a gyerek figyelmét minél egyszerübben, minél kevesebb elterelö mozzanattal az adott jelenségre irányítsuk.

Az indukciós anyag összeállításának néhány lehetösége:

a) Felhasználhatjuk a tankönyv példaanyagát.

Ezt a legtöbb esetben ki kell egészítenünk, mivel a tankönyvben a terjedelmi korlátok miatt rendszerint kevés a példa.

b) Magunk is összeállíthatunk példaanyagot. Ilyenkor célszerü az óra elött a táblára írni, és felhasználásáig letakarni.

c) Nagyon gyakran az, órán beszélgetéssel gyüjtetjük össze a példaanyagot. Ilyenkor cselekedtetés, egy kép megfigyelése, egy elözetesen feladott megfigyelési feladat, valamilyen közös élmény, olvasmány szolgálhat a beszélgetés anyagául. Például a helyhatározó-ragos fönév tanításakor az otthoni terítés: "Kati segít édesanyjának. Elöveszi a szekrényböl az abroszt. Ráteríti az asztalra. Kiveszi a kredencböl a tányérokat. .."

A példaanyag bemutatása is többféleképpen történhet.

Csoportalkotás

A határozott névelö tanításakor például két csoportot alkotunk az a + mássalhangzós kezdetü, illetve az az + magánhangzós kezdetü fönevekkel. A legcélszerübb ezeket a csoportosításokat úgy elvégezni, hogy mi a táblán dolgozunk, és pontos utasításokat adunk a tanulóknak vagy pedig elöre elkészített szókártyákra írjuk a tényanyagot, és a tanulók rendezik öket a táblán. Az áttekinthetö megoldást elöre megtervezem.

Különféle jelöléseket használhatunk: aláhúzás, a bekarikázás, a színes kréta alkalmazása, stb. Az azonos tényeket azonos módon jelöljük, az eltérö tényeket eltérö jegyekkel látjuk el.

Gyakori kiemelési forma a számozás. Föleg a csoportosításkor alkalmazzuk.

Idöt takarítunk meg vele, mert a megszámozott tényeket nem kell újra leírnunk. Az utaló jelek az irányulást szemléltetik. Sokszor alkalmazunk nyilat, leginkább a fogalmi kör ábrázolásakor

3.3. Az elemzés és az általánosítás

Az egyes nyelvi tények elemzését azért végezzük el, hogy belölük nyelvtani általánosításokhoz, jussunk el. Ez lehet:

a. egy-egy nyelvtani fogalom meghatározása (a szófajok, a mondatrészek, a mondatfajták meghatározása),

b. másrészt egy-egy nyelvtani ítélet megfogalmazása, pl. a helyesírási és a nyelvhelyességi szabályok

Mindkét müvelet absztrakciót igényel.

3.3. a. A nyelvtani fogalomalkotás során eltekintünk a példaanyag egyedi jegyeitöl, és kiemeljük a közös, lényeges jegyeket. A fogalomalkotást rendszerint több lépésben kell lebonyolítanunk. A nyelvtani fogalom  pl. a fönév fogalmának a tartalmi összetevöit kell elsö lépésben tisztáznunk:

- élö és élettelen dolgok - kifejezéshez a környezetismereti tárgyból megismert megnevezéseket társíthatunk

- a gondolati dolgokhoz a népmesék szolgálhatnak "példatárként, pl. tulajdonságok.

A fogalomalakítás tanítási algoritmusa:

- Elöször - a felkészülés során - a meghatározást tisztázzuk, megnézzük, hogy helyesen szerepel-e a tankönyvben, összehasonlítjuk a referencianyelvtan meghatározásával. Majd pedig átgondoljuk, milyen lépésekre van szükség a meghatározás lebontásában: "A fönév élölények, élettelen tárgyak és gondolati dolgok neve" - ez a meghatározás.

- A tanítás elsö lépésében, mint fentebb már utaltunk rá, különválasztjuk az élö, az élettelen, ill. a gondolati dolgok nevét jelölö szavakat. Ezeket külön oszlopokba írathatjuk - A második lépésben - ez már e rövid szakaszban akár a deduktív módszernek is nevezhetö -- visszaigazoljuk, valóban a "célgyüjtésnek" megfelelnek-e egyenként a szavak. Pl. kutya - ez valóban élölény?, béke - ez elvont, gondolati dolog?

Miután a példákon végighaladunk, következhet a definíció. Ajánlatos a meghatározást a gyerekekkel megfogalmaztatni, elmondatni. Utána leíratjuk a meghatározást a füzetbe, mindig példákkal.

A fogalomalakítás algoritmusában az a jellemzö, hogy elöször a tartalmi elemet alakítjuk ki, aztán az alaki jellemzöt, esetleg a hozzá tartozó helyesírási szabályt. Pl. a tulajdonnevek tartalmi lehetöségeinek megismerése után fogalmazzuk meg, majd gyakoroltatjuk a nagybetüs írásmódot. De ez már átvezet az elemzés és általánosítás második követelményéhez, az ítélet, a szabály megfogalmazásához.

3.3. b. A nyelvtani szabály tanítása

E feladat megoldásakor is -- fogalomalkotáshoz hasonlóan -- a nyelvi tények gyüjtéséböl, megfigyeléséböl indulunk ki. Például gyüjthetünk egy szövegböl - ú, -ü-re végzödö szavakat: savanyú, keserü. Miután a figyelem elöterébe "kerített" szavak -ú, ill. -ü végzödéseit színessel kiemeltük, megfogalmazhatjuk a közismert  zabályt: A szavak végén (ÁLTALÁBAN) hosszú az -ú, -ü. A zárójeles nagybetüs kiemelésre azért volt szükség, mert gyüjtés közben a tanulók, nem is ritkán, találkoznak rövid szóvégi -u, -ü-vel is. A szabályt tehát, a lehetséges kivételekkel meg kell toldanunk.

A nyelvtani fogalom- és szabályalkotás közbeni, a kisgyermekkori gondolkodás sajátosságait jelzö "bójáknak" nevezném azokat a figyelmeztetés-értékü jelenségeket, amelyekkel számolnunk kell. Lássunk közülük néhányat!

o A kisiskolás konkrét, az ambivalenciát még nehezen értelmezö gondolkodásmódja figyelmességre int a szófaji fogalmak, ill. a mondattani kategóriák indokolatlan keverését illetöen. Nehéz a gyermeknek elfogadni, hogy a szép szónak a "nyelvtani" neve egyszer melléknév, aztán jelzö vagy éppen állítmány. Jó tehát, ha ebben az életkorban huzamosabb ideig csak egyik fogalmi rendszerben dolgozunk.

o Nehezen tud különbséget tenni a szó nyelvtani jelentéstartalma és köznyelvi jelentése közt. A nagymama szereti az unokáját. - mondatban az unoka tárgy-mivoltát , nyilván nehezen érti meg.

o Az alaki jellemzök mechanikus, értelmet mellözö "sulykolása" ugyancsak zavaró lehet a nyelvtani fogalom-, szabályalkotás során. Megfelelö elökészítéssel, viszont, éppen a játékos rögzítés lehetösége is benne lehet az olyan típusú kakukktojásjátékban, amelyben a többes számú fönevek közé olyan szavakat bújtattunk el, mint zsák, gyermek, ladik

3.4. Az új ismeret nyelvi-logikai megformálása

Amint a szabály, meghatározás megfogalmazásakor már utaltunk rá, az általánosítás megfogalmazása mindig a tanulók feladata. Gondos irányítás esetén ez sikerül is. Jó néhány pedagógiai alapelv húzódik meg e kívánalom mögött. Mindenek elött az aktív és tudatos elsajátítás elve. Az órai munkába való bekapcsolás mellett nem elhanyagolandó a beszélve gondolkodtatás szempontja sem, a kimondva formálódó gondolat alakítása. A nyelvtankönyvekben is elterjedt az a gyakorlat, hogy a meghatározásokból és a szabályokból kihagynak egy-egy kulcsszót, melyet a tanulóknak kell behelyettesíteniük.

A szakirodalom két terminust használ a nyelvtani általánosítás "végtermékeiként": a szabályt és a meghatározást

A szabály mindig valamilyen törvényszerüséget fogalmaz meg, tehát egy, az adott jelenséget is szabályozó kívánalmat. Pl. a nagybetüvel írás szabálya érvényes a magyar tulajdonnevek írására. Ebben az esetben nincs kivétel. Viszont nagyon sok olyan nyelvtani szabályunk van, amelyekhez tartoznak kivételek. Ezek a szabályalkotáskor, feltétlenül megtanítandók. Pl. a no és nono esete

A meghatározás inkább logikai kategória. Mint már erröl korábban szóltunk, a logikai gondolkodást fejleszti azoknak a viszonylatoknak a felfedezése, amelyek a dolgok között vannak (oksági, kronológiai, rész-egész, alá-, fölé- és mellérendelés) E viszonylatok közül, a mi esetünkben a legalkalmasabb, ha a fölérendelt nem-fogalmával, illetve az egymással mellérendelö viszonyban levö, a faj jellegzetességeit mutató mellérendelö viszonyú fogalmakkal dolgozunk A genus proximus és a differencia specifica kategóriáiról van szó. A genus proximus (a legközelebbi "nemzetség") és a differencia specifica (a "fajonkénti" vagy specifikus eltérések) megadásával történö taxonómiai (rendszertani) alapú nyelvtani meghatározások értelmezése jóval túlmutat annak a rögzítésén, hogy a fönév a szófajok nem-fogalmának alárendelt fogalom, amely olyan sajátos jegyekkel bír, hogy élölényeket, élettelen tárgyakat és gondolati dolgokat nevez meg. Szükségtelen, szerintem, ezek után még mindig magyarázni a nyelvtani ismeretek tanításának az indokoltságát. Az alá-, mellé-, ill. fölérendelési fogalmak, viszonyok ismerete, alkalmazása az iskolai, de általában a tanulás "ábécéje".

Ha a gondolkodásnak az árnyaltabb megoldásai felé is nyitni akarunk, akkor arra is

figyelmezhetünk, hogy a megkülönböztetö jegyeknek is sajátosak lehetnek a fogalomhoz rendelés szabályai. A jegyek hozzákapcsolása lehet:

a. összekapcsolás (konjunkció) ÉS-kapcsolat,

b. szétválasztás (diszjunkcó), VAGY-kapcsolat

c. vegyes viszony. ÉS/VAGY - kapcsolat

Példák a különféle kapcsolatokra:

a. a fönévhez tartozó dolgok - élölények ÉS élettelen tárgyak ÉS gondolati dolgok, .

b. egy ige kifejezhet - cselekvést VAGY történést VAGY létezést,.

c. a fenti ige-jellemzö viszont a "szintaktikai" szófaj meghatározásban módosul, ugyanis ugyanaz az ige kifejezhet cselekvést ÉS / VAGY történést, a mondatkörnyezet függvényében:

Törik a parlagot. - cselekvést fejez ki.

A jég megtört. - történést jelöl.

3. A nyelvtani ismeretek megszilárdításának módjai

Az általánosítás, a fogalomalakítás, a szabály- és meghatározás-formálás után szükség van arra, hogy ellenörizzük a tanított dolgok megértését. A leginkább kézenfekvö visszajelzési mód a felismerési gyakorlás. A legegyszerübb módja, ha az olvasmányban aláhúzzák a gyerekek a tanult nyelvi jelenséget. Ez a müvelet gyakorlás és ellenörzés egyben, de egyúttal a megszilárdítást is megkezdjük általa.

A rögzítésnek két lehetöségét tartjuk számon: az indoklás-típusú magyarázatot logikai rögzítésnek nevezzük: a megy ige, mert egy cselekvést nevez meg, de úgy, hogy egyúttal megjelöli a cselekvö személyét és számát is.

Nyelvi rögzítésröl beszélünk, ha meghatározás, szabály ismétlésével összefüggésben, azokat igazolva találja meg a megfelelö nyelvi jelenséget.

A rögzítésnek ezeket a lehetöségeit elsödleges rögzítésnek nevezzük, közvetlenül követik az új ismeret elsajátítását.

Az ismeretek megszilárdításának célját szolgálják a rögzítés különbözö lehetöségei:

- az óra végi, ill. az óra eleji összefoglaló kérdések

- a házi feladatok

- ismétlö-rendszerezö órák

4. A nyelvtani ismeretek tanításakor alkalmazható módszerek, eljárások

A nyelvtantanításban alkalmazható módszereket betájolják: egyrészt a megoldandó didaktikai feladat (ismeretelsajátítás, megszilárdítás-, jártasságok- készségek kialakítása, ismeretek rendszerezése, ellenörzése), másrészt a 6-11 éves gyermekek életkori sajátosságai és a tananyag tartalma.

4.1. Az ismeretelsajátítás és alkalmazás általános módszerei:

Mivel a nyelvtantanulás kétszeres absztrakciót feltételez, amint erre már utaltunk, tanítási módszereiben hangsúlyozottan fontos szerepet kap a tanulói aktivitás. Csakis aktív tanulói közremüködéssel lesz hatékony a tanulás. A hozzáférhetöség elvének megfelelöen, legtöbb használatos módszer a cselekvéses megismeréshez kötödik, ill. a szemléltetés módszeréhez, amely részben ellensúlyozni tudja a tananyag elvontságát.

A szóbeli megismerés módszerei, természetes módon hálózzák be az összes többit, hiszen a fogalmakat, a szabályokat verbalizálni kell. A megismerés és a gyakorlás módszereit sokszor igen nehéz elkülöníteni. De ez nemcsak a módszerekre érvényes, hanem a tevékenység céljára is.

Alkalmazás csak megértett, megszilárdított, kellöképpen rögzített ismeretek birtokában valósul meg. A gyakorlás során tulajdonképpen "valamely tevékenységet ismételten végrehajtunk azzal a céllal, hogy ez a végrehajtás egyre tökéletesebbé váljék"

A nyelvtani gyakorlással szembeni követelmények:

a) Pontosan határozzuk meg a gyakorlás célját, és ennek megfelelöen válasszuk ki a legalkalmasabb gyakorlattípust b) Biztosítsuk a gyakorlás rendszerességét és folyamatosságát. Az új készségek illeszkedjenek be az elözöleg szerzett készségek rendszerébe (huzamos gyakorlás

eredménye a készség).

c) A fokozatosság elvének szellemében a felismerést kívánó gyakorlatoktól haladjunk az alkalmazó és szintetikus gyakorlatok felé (a tanulók maguk hozzák létre önállóan a nyelvi alakzatot).

d, Az életkori sajátosságoknak megfelelöen érvényesítsük a változatosságot, érdekességet és játékosságot.

A szemléltetés mind az ismeretalakításban, mind a megszilárdításban gyakori módszer. Az élöbeszédre támaszkodunk (és írásbeli változatára), hiszen ez a leginkább "kézenfekvö", ill. "testközelben" levö eszköztár. Comeniust idézi a tanulmányíró : "az érzékek elé kell tárni mindent, mégpedig a láthatókat a látás elé, a hallhatókat a hallás elé, a szagolhatókat a szaglás elé, a tapinthatókat a tapintás elé."

A nyelvtanórán végzett szemléltetés csak akkor célravezetö, ha kiegészül a tanuló problémamegoldó cselekedtetésével. Például III. osztályban a szóvégi -ó, -ö helyesírásának tudatosításakor a következö problémát oldják meg a tanulók: borítékban szókártyákat kapnak: erdö, manó, házikó, nagykendö, kavaró, kenö. Feladatként azt lkapják, hogy, eligazítás nélkül, alkossanak a szavakból két csoportot. Ha az óra céljaként a helyesírási ismeretek gyakorlását tüztem ki, nem lesz nehéz a feladat. Még ki lehet egészíteni azzal is, hogy fogalmazzák meg (újra) a csoportosítás alapjául szolgáló szabályt

A nyelvtani elemzés az ismeretek megszilárdítását, valamint az ismeret és a tényanyag közötti kapcsolat elmélyítését, tehát a gyakorlást szolgálja. Az egyik leggyakrabban alkalmazott tevékenység a nyelvtanórán. Hangtani, szótani (szófaji és szóalaktani), mondattani és szövegtani elemzést végzünk. Az elemzés terjedelme szerint lehet:

a. részleges (egy jelenségre irányuló)

b. teljes (komplex)

A komplex elemzést általában összefoglaló órákon szoktuk végeztetni. Az alábbiakban a részleges elemzés lehetöségeit, buktatóit mutatjuk be a különbözö nyelvi szinteken.

a. 1. A hangtani elemzés

Legegyszerübb formája az, ha felismertetjük a magánhangzókat és a mássalhangzókat, valamint idötartamukat. Szóban és írásban, csoportosítással, színes átírással, aláhúzással, pótlással stb. szoktuk végezni.

Gyakori problémák:

A kétjegyü (1 háromjegyü) mássalhangzó - egy hang megfeleltetés nem mindig zökkenömentes.

A rövid-hosszú oppozíció érvényesítése mind írásban, mind ejtésben kiemelt feladat.

2. A szófaji elemzés egyik kulcsfontosságú kívánalma, hogy jelentéstani alapon határozzuk meg a szófajokat, és elemzéskor erre a jelentésre hivatkozzunk. Tehát: kutya: fönév, mert élölényt jelent; kicsi: melléknév, mert tulajdonságot jelent; ugráló (gyerek): melléknévi igenév, mert a kérdése ugyan egyezik a melléknévi igenévvel, de a szóban cselekvéstartalom is van.

Gyakori problémák:

Lehetöleg ne a kérdések alapján rögzítsünk, hanem a jelentéstartalom alapján (l. fenti melléknévi igenév-példa)

Vigyázzunk a toldalékos alakok megfelelö - a tanulók tudásához, életkori sajátosságaihoz igazodó megközelítésre!

3.Szóalaktani elemzés

A szófaji elemzés végén jelzett probléma megoldási lehetöségei:

- Megkeressük a szóalakban a tövet és a toldalékot

- A töröl annyit állapítunk meg, hogy mi a szófaja, tehát névszótö vagy igetö;

- A toldalékok közül a tanultakat elemezzük, s azokra helyezzük a hangsúlyt, melyekkel kapcsolatban helyesírási tudnivalók vannak (ilyen a tárgy ragja, a múlt idö jele, a felszólító mód jele, a határozóragok közül a -ban, - ben,és a -ba, -be, a hosszú magánhangzót tartalmazó ragok, a -val, -vel, stb.).

Függöleges vonallal választjuk le a tövet a toldaléktól.

Gyakori problémák:

- A tö és a toldalék közötti szervetlen magánhangzó tárgyalásmódja: ajánlatos a tiszta toldalékalak használata. Tehát ne tekintsük a toldalékhoz tartozó elöhangnak: pad + om A kötöhangzó kifejezés jó, mert jól szemléltethetö, hogy összeköti a tövet és a toldalékot: kabát (o) m, néz (e) m, ház (a) k stb. A szóelemeket függöleges vonalakkal szoktuk elválasztani: pad/o/k, szék/e/k stb.

- Nehézséget okoznak az elemzésben a többalakú tövek. Mind az igetöveknél, mind a névszótöveknél elöfordulnak a toldalék elött olyan töváltozatok, amelyek nem szótári alakok édesapá + t, bokr (o) k. Az ilyen, közismert szavak segítségével be kell vezetnünk a töváltozat fogalmát.

4. Mondattani elemzés.

A mondatrészek ismeretét és a mondatszerkezet megértését gyakoroljuk.

Itt már, a szófaji elemzéssel ellentétben fontos, hogy a mondatrészeket kérdésekkel keressük meg, a kérdésbe mindig belefoglaljuk a szerkezeti alaptagot (a gyerekek nyelvén: a hozzá tartozó szót). Fontos, hogy elöször mindig az alanyt és az állítmányt keressük. Bár egyszerre, természetesen, nem kérdezhetünk mindkettöre, mégis hangsúlyozni kell, hogy az állítmányra így kérdezzünk: Mit állítunk erröl vagy amarról? Az alanyt ugyanígy "igazoljuk vissza": Miröl állítjuk, hogy.?

A mondatrészek összefüggéseit a szokásos, ismert szerkezeti rajzzal érzékeltetjük: a rajzban kiírjuk a szavakat, s megismételjük az aláhúzásokat. Erre az értelmi összefüggések miatt van szükség.

ELMÉLKEDJÜNK, (A)LAPOZZUNK!

1. *Hogyan érvelne tömören az iskolai nyelvtantanítás "hasznáról"?

2. Miröl is szól a grammatika tana?

3. Hogyan értelmezi - a maga összetettségben - a funkcionális szemléletü nyelvtantanításban a funkció fogalmát?

4. A nyelvtani tartalomhoz vagy a feldolgozáshoz kapcsolható alapelveket tartja fontosabbaknak? Indokolja válaszát!

A rokon értelmü igék mint új nyelvtani ismeret tanításában, próbálja végigvezetni az ajánlott müveletsort!

* Beküldendö házi dolgozat