Az ige és az igenevek szerepe a mondatban

Ige

A cselekvés, történés módját, idejét, a cselekvő számát, személyét, cselekvésnek határozott vagy határozatlan tárgyra irányuló ill. tárgyatlan voltát fejezi ki

Igék fajtái

cselekvő és cselekvés egymáshoz való viszonya alapján:

- cselekvő (alany maga végzi a cselekvést)               mos

- visszaható (alany által végzett cselekvés alanyra irányul)                           mosakodik

- műveltető (alany mással végezteti cselekvést)        mosat

- szenvedő (más által végzett cselekvés alanyra hat)  mosatik

- ható ige                                                                 moshat

2. cselekvés iránya szerint:

- tárgyas (bővíthető tárggyal)                             talál

- tárgyatlan (nem bővíthető tárggyal)                 jár

3. cselekvés lefolyásának módja szerint:

- tartós ige (huzamosabb lefolyású)                      csúszik

- mozzanatos ige (1x megy végbe)                       csusszan

- gyakorító ige (ált. ismétlődik)                            csúszkál

Ige funkciója: mondatban rendszerint állítmány; beszédben ragozzuk.

Ige alakja kifejezi:

- igemódot           kijelentő mód (nincs jele)

feltételes mód (-na, -ne, -ná, -né)

felszólító mód (-j)

- igeidőt               jelen (nincs jele)

múlt (-t, -tt)

jövő

- alany számát és személyét egyes/többes szám; 1., 2. 3. személy

Ige ragozása lehet:

- alanyi megtudom alany számát, személyét; ikes (hiányos) v. iketlen (teljes) ragozási rendszer

- tárgyas alany számán és személyén kívül a határozott tárgy személyére is  utal;

tárgyas igéknél használjuk, ha határozott tárgya van

Igenevek

Az igenevek átmeneti szófajok (2 szófaj tulajdonságait úgy hordozzák, hogy külön-külön egyikbe sem besorolhatóak); igéből képzett származékszavak, amelyek megőrzik az ige alapjelentését.

Fajtái

. Főnévi igenév

- -ni képzős igei származékszó; személyre vonatkozik

- mondatban lehet alany, tárgy v. határozó

Melléknévi igenév

- mondatban lehet jelző, határozó, névszói állítmány

- folyamatos -ó, -ő                       olvasó

- befejezett -t, -tt olvasott

- beálló -andó, -endő olvasandó

Határozói igenév

- mondatban lehet mód- v. állapothatározó

- -va, -ve előidejű határozói igenév

- -ván, -ván utóidejű határozói igenév