|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
kategória |  |
||||||||
|
|
||||||||||
 |
 |
|
|
|
|
|
||
|
|
A szófaj fogalma, általános kérdései. A szófajok vizsgálatának rövid története
A szó a nyelvnek olyan egysége, amelynek meghatározott hangalakja és meghatározott jelentése van. A hangalak az a betűsor, ami a jelentést felidézi bennünk.
A szófajok kialakulása
A későbbi fejlődés során a szavak jelentésének hasonlósága alapján kialakultak olyan szavak, melyek
- élőlényeket
- ezek tulajdonságát
- ezek mennyiségét
- ezek meglétét, állapotát, cselekvését fejezték ki, nevezték meg.
Így rendeződtek a szavak szófaji csoportokba. A megnevező szófajok között a viszonyszók (névelő, névutó, kötőszó, segédige) teremtettek kapcsolatot.
A szófajok a nyelvhasználatban jobbára egyformán viselkedő, azonos szerepet betöltő és azonos célra szolgáló szavak osztályai, csoportjai. A szófaj a legáltalánosabb nyelvi kategória, amelyet a szavak jelentése, mondatbeli szerepe, bővíthetősége és alaki viselkedése határoz meg.
ALAKTAN, SZÓFAJTAN KIALAKULÁSA
Az ókori görögök 5. sz-ban és az óindek is foglalkoztak vele. Az óindeké nem hagyományozódott. A latin grammatika vette át a görögöt és ez hagyományozódott tovább. A g. és az ói. Grammatikák teljesen külön készültek és mégis azonosak.
A szavak két csoportját elkülönítették: 1. ragozható szavak 2. változatlan szavak
A mondatbeli szerep és toldalékolás alapján két nagy kategóriát különítettek el: igék, névszók. A morfémák szerkezeti tulajdonságát vizsgálva. Az óindek érték el a legrészletezőbb eredményeket, figyelembe vették az igék és névszók gyökeit. Gyökelmélet: ez lesz az alaktan alapja. A gyökelmélet alkotja a nyelv grammatikai gerincét. Fokozottan jellemző a magyarra, mert gazdag az alakrendszertana.
Óindek: szavak paradigmarendszerét felállítják (névszók, igék). Az alaktani elemek a mondatban töltenek be funkciót. Következtetés: alaktan elválaszthatatlan a mondattantól.
A paradigmasorok létrehozásában az alaki egyezéseket és különbségeket vetik egymásra - deklinációs, konjugációs sorozat.
19. sz. történeti összehasonlító nyelvtudomány - új kutatások, nyelvtipológia megszületése Friedrich Schlegel.
3 nyelvtípus: - izoláló
- agglutináló (ragasztó)
- flektáló (tőváltakoztató)
Új Grammatikus Iskola: alaktani jelenségek fontossága, Herman Paul: a nyelv lélektani irányzatának megteremtője. A nyelv pszichofizikai képződmény, célja: az egyé és a közösség közti érintkezés megvalósítása. E cél elérésében fontos szerepe van az alakrendszertani elemeknek. Ő és az iskola tagjai vizsgálták az indoeurópai nyelvek alakrendszertanának történetét. A 19. sz. végére ennek a bírálata megszületik Coutrenay: leíró alaktani ismeretek fontosak, enélkül történeti alaktant nem lehet művelni.
Saussure a leíró nyelvészet szorgalmazója. Szükség van leíróra és történetire is. A nyelv jelek rendszere, a nyelv és a beszéd elkülöníthető egymástól. Beszéd = nyelv működése. A nyelvben mindig jelentkezik a társadalmi és a lényeges vonás, a beszédben pedig a sajátos vonás. Az alaktan a nyelv része.
Saussure: asszociatív és szintagmatikus kapcsolatok között különbséget tesz.
- képviselője: Bloomfield, morféma meghatározása hozzá fűződik. Kötött morfémának is van jelentése.
- a közvetlen összetevők módszere: mindent 2 részre osztanak
- generatív grammatika: Chomsky: elemkészletek sorába osztja be a szófajokat és morfémákat. Mondattá generáljuk.
Molnár Ilona: ezzel foglalkozik, a magyar igei struktúra viselkedését tanulmányozza. Az igei struktúrák megkülönbözető jegyei közül melyek a legfontosabbak.
A magyar mondatszerkezetben az ige tölti be a legfontosabb funkciót. Az alany is uo. meghatározója a mondatrésznek, mint a tárgy és a határozó. A jelző egy kategóriával lejjebb kerül.
Deme László: szinteződés és tömböződés a magyar mondatban
Ezek kisebb tömbökbe rendszereződnek. Minden nyelvnek van elemkészlete és szabályrendszere.
ÚJ MAGYAR NYELVTAN: generatív szerkezetű.
Ezek kijelentik:
nem csak azt kell meghatározni, amit lehetséges egy nyelvben, hanem a hibás szerkezeteket is.
Az egyes nyelvek ugyanazokat az eszközöket használják, de sok kombináció van.
Generatív grammatika:
Célja: a nagy változatosságban kimutassa azt, ami egyetemes.
probléma-centrikusság (ÚMNy) ↔ (MG csak leírja a dolgokat)
a magyarázó központúság is jellemzi
a generatív rendszer szerint nincs szükség szófajtani vizsgálatra. Ez a mondattanhoz tartozik.
É. Kiss Katalin: agglutinálóra vonatkozik: SVO, SOV. Péter tegnap megismerte Jancsit. 12 variáció. A magyarban pontos morfológiai jelölőjük van a mondatrészeknek.
- topic és predikátum: logikai alany (amiről teszünk vmlyen megállapítást)
- fókuszos szerkezet: Jancsival Péter ismerkedett meg. P a fókusz.
A generatív nyelvtan felfogásában az anyanyelvtudás egy nagyon általános elvekből és paraméterekből álló, velünk született tudati rendszerre, az ún. EGYETEMES NYELVTANI RENDSZERRE épül.
Elvei: az emberi nyelvek közös sajátosságait fogalmazzák meg.
2.,A SZÓFAJI FELOSZTÁS PROBLÉMÁI A GRAMMATIKÁBAN
Szempontok:
A régi akadémiai nyelvtan nem tett ennek eleget. Elsőként Berrár Jolán alkalmazza.
I. ALAPSZÓFAJOK:
Névmások (fn-i, mn-i, szn-i, hatszó-i), szem.nvm, visszaható nm, kölcsönös nm, birtokos nm
i. mutató nm (fn-i: ez, az, mn-i: ilyen, olyan, szn-i: ennyi, annyi)
ii. azonosító: ugyanaz, ugyanez, ugyanilyen, ugyanolyan, ugyanennyi, ugyanannyi, ugyanitt, ugyanott
iii. nyomatékosító: emez, amaz, emilyen, amolyan, emennyi, amannyi, emitt, amott
iv. vonatkozó: aki, ami, amely, amilyen, amolyan, emennyi, amannyi
v. határozatlan: valaki, valami, vmlyen, vmnnyi
vi. általános: akárki, akármi, bárki, bármi (megengedő), akármilyen, bármilyen, akármennyi, bármennyi
Igéhez sorolhatók jelentésükben - cselekvést, történést, létezést, állapotot fejeznek ki. Mindig igéből képezzük.
Mondatbeli bővíthetőségükben: az ige bővítményeit veheti fel (tárgyat, határozót)
Névszóság: mondatbeli funkció alapján, azonos személyjelekben.
Fn: ige + ni (névszókp.): olvasni, olvasás
Mn: ige + ó,ő (foly.): olvasó,
+ t, tt (bef.): olvasott,
+ andó, endő (beálló): olvasandó
Ezek lehetnek cselekvő és passzív alakúak, pl.: olvasó (foly. csel mn-i igen.), olvasóba (passzív mn-i igen.) Beálló: ige + -va, -ve, -ván, -vén, -vást, -vést
II. VISZONYSZÓK:
Lexikailag tartalmatlanok, nem ragozhatók, nincs mondatbeli funkciójuk.
1. mondatrész-kísérők:
szemantikai tartalmúak, képzőértékűek: névelő, igekötő (jelentésmódosító)
szintaktikai természetűek: jel-, ragértékűek: névutó, segédige (jel szerepét tölti be) Pl.: asztal alatt, elolvasta volna
2. jelölőelemek:
mondatfajta jelölője v. módosítója: módosítószó (talán, lehet, bizony, nem.)
tagmondat vagy szintagma kapcsolatának jelölője: kötőszó (és, is, de, pedig, vagy.) Kapcsolatos, ellentétes, választó, stb. Van, amikor a kötőszó hiányzik, de a kapcsolat világos - explicit viszony.
III. INDULATSZÓK:
Tagmondati értékűek, nincs lexikai tartalmuk, csak érzelmi színezetük. Nem ragozhatók. Pl.: jaj, ó, reccs, puff.
Rácz Endre felosztása
Keszler Borbála felosztása:
Rácz Endrét veszi figyelembe. Az alapszókon belül megkérdőjelezi a számnév jogosultságát. Szerinte ez a melléknévhez tartozik. Az alapszófajok és segédszók között felvesz egy új kategóriát: funkcióigék. A segédszókat kibővíti: segédigenevekkel, partikulákkal.
Újabb felosztása:
1. Alapszófajok
- tulajdonképpeni alapszófaj: önálló mondatrészi funkcióval rendelkezhet, bővítményt vehet fel, toldalékolható, jelentésük autoszemantikus (szövegkörnyezettől függetlenül van jelentése). Pl.: ige, fn, mn, a számnevet a mn-hez sorolja, határozószó (korlátlanul toldalékolható)
- alapszófajt helyettesítő szófajok: önálló mondatrészi szerepe van, de alig toldalékolhatók, ragozhatók, de képzők ritkán járulnak hozzájuk. Jelentésük indirekt vagy denotatív (szövegfüggő). A szövegben utaló szerepe van: anaforikus (vissza) és kataforikus (előre). Pl.: névmások.
- átmeneti szófajok: (igenevek) mondatbeli funkció van, bővítményeket vehetnek fel, toldalékolhatók, autoszemantikus jelentés. Pl.: igenevek.
2. Viszonyszók
Nem tartalmi jelentésük, hanem viszonyi jelentésük van. Nincs mondatbeli szerepük, nem bővíthetők. Nem toldalékolhatók. Jelentésük vmlyen viszonyjelentés vagy kommunikációs, pragmatikai jelentés. (nem nyelvi, szituációból adódó)
vii. 1.,morfológiai szerkezetekben szereplők: segédige, segédigenév, névutó, névutó melléknév, igekötő, határozószóvá tevő "mint"
2.,nem morfológiai természetű szerkezetekben: kötőszó, partikula, névelő, tagadószó
Ezek:
a., nem lehetnek önállóan mondatrészek, valójában mondatértékűek
b., nem toldalékolhatóak
c., csak paradigmatikai vagy modális jelentésük van
Megjegyzések a szófajfelosztáshoz:
A számnév mint alapszófaj kérdőjeles Keszler Borbálának, mert nem létezett úgy, mint önálló szófaj. Melléknévhez tartozik. Fölösleges szerinte a számnevet külön szófajnak venni, mert csak jelentésbeli különbség van. Lehetne beszélni időt, helyet, állapotot, stb. jelentő szavakról is:
- állapot: szenved, betegeskedik, szomorúság, beteg, szomorú, fáradt.
- szenved: ige
- betegeskedik: ige
- ülve: határozói igenév
- fáradtság: főnév
- beteg: melléknév
- fáradt: befejezett melléknévi igenév
- helyet: park, liget, messze, távol, szélső, oldalsó.
Ezzel magyarázza, hogy a számnév sem kerülhet önálló szófajba.
Névmások:
Önálló szófajúságuk sem egyértelmű, mert ezek is csak jelentésükben térnek el a főnévtől, a melléknévtől. Indokolt a névmási kategória felvétele alaktani-mondattani szempontból, ugyanis a névmásokat közös alaktani sajátosság jellemzi, mondattanilag bővítési lehetőségeik különböznek a főnevekétől és melléknevekétől.
Ha szemantikailag vizsgáljuk a névmásokat, ellentmondásos képet kapunk.
Ha a névmás főnevet és melléknevet helyettesít, akkor kiderül, hogy nem jellemző valamennyi névmásra.
Vannak olyan névmásaink, melyek egész mondatot helyettesítenek. Ha viszont a névmás kritériumaként a helyettesítő szerepet tekintjük mérvadónak, akkor a névmás kategóriába nem csupán a hagyományos névmásokat lehet besorolni. Ezért névmásnak, proszónak tekintenek minden olyan szót, amelyet csak a szituációból lehet megérteni.
Igenevek: (átmeneti csoport)
Önállóan nem szerepelnek, nem külön szófaji kategória. Az ige valamelyik módját fejezi ki.
Viszonyszók:
Keszler és Rácz Endre is segédszóknak nevezik. Viszonyt jelöl. Vannak olyan nézetek, amelyek a határozószókat a viszonyszavak közé sorolják. Keszler azért nem, mert a hat.szók ragozhatók és fogalmi jelentéstartalommal is rendelkeznek.
Segédigenevek:
Szeretnék gazdag lenni.
Beteg lévén nem tudott elmenni.
Funkcióige:
Rácz Endrénél nem szerepel. Keszlernél átmeneti kategória. Jellemzője: határozós vagy tárgyragos esetben álló névszóval fordulnak elő, önálló jelentésük lényegtelen, gyakran helyettesíthető a szerkezet a jelentés magvát hordozó ragos névszóból képzett igével.
Pl.: kölcsön vesz - kölcsönöz, gyanúba fog - gyanít, kifogást emel - kifogásol
A funkcióige csupán az ige grammatikai funkcióját hordozza.
Partikula:
A határozószóhoz és a módosítószóhoz viszonyítva határozhatjuk meg.
Határozószó: a cselekvés, történés objektív körülményeit fejezi ki, önállóan betöltheti mondatrész szerepét, kiegészítendő kérdésre válaszol és állhat előtte vmlyen tagadószó. Pl.: Világosan mondta el.
Módosítószó: a cselekvés, történés szubjektív megítélését tartalmazza, illetve a beszélőnek a szubjektív véleményét fejezi ki a történtekkel kapcsolatban. Önálló kommunikatív egység, valójában látens mondat, mert lehet belőle főmondatot készíteni. Eldöntendő kérdésre válaszol, és tagadószó csak utána állhat. Pl.: Természetesen nem mondom el.
Partikula: csekély jelentéstartalommal rendelkezik, csak a szituációból adódik a jelentése. Pragmatikai kommunikatív indikátor, általában egy szóra vonatkozik. Mondatrész szerepet nem tölt be, semmilyen kérdésre nem válaszol, de emocionális tartalmat hordoz. Pl.: Csupán a városban voltam. De ügyetlen vagy.
1. Jelentése, definíciója: Valamilyen elvont cselekvés-, történés-, létezés- vagy állapot-fogalmat a valóságra vonatkoztatva grammatikai személyhez, módhoz, időhöz kötve fejez ki. Mindig megjelöli a beszélőnek vagy cselekvőnek a cselekvéssel való kapcsolatát (módjellel vagy [Ø] zéró morfémával), továbbá a cselekvés időbeli lefolyásának a beszélő álláspontjához való viszonyítását (időjellel vagy [Ø] zéró morfémával), a cselekvő számát és személyét (személyraggal vagy [Ø] zéró morfémával) és olykor a cselekvés trágyának a személyét is.
Az ige ideje relatív fogalom: mindig a beszélőhöz viszonyítom.
Mivel a magyarban van olyan igealak, ahol három zéró morféma szerepel egy alakban, ezt nevezzük szótári alaknak: kijelentő mód, jelen idő, E/3.
2. Morfológiai tulajdonságai:
szótő: igető + képző + képző + jel (mód/idő) + rag (személyrag)
3. Szerepe a mondatban:
Az ige a mondatban kizárólag állítmány lehet:
Antal a szobában üldögél;
A szél fúj;
Még inna megfőzetem a krumplilevest
Jellemzője az is az igének, hogy mindig egyszerű állítmány. A több tagból álló igealakok is egyszerű állítmányok; ilyenek például az analitikusan szerkesztett igealakok:
El fogom küldeni a levelet;
Kinyithattad volna előttem az ajtót
De ilyenek az elváló igekötős igék is:
Tegnap jöttél el hozzánk?
Vedd le a cipődet!
4. Igei alaptagú szintagma:
Az ige vonzatokkal és szabad bővítményekkel bővülhet. Az ige vonzatai az alany ás a tárgy; e két bővítményfajta mindig vonzat. A határozók az igének kötött ás szabad bővítményei lehetnek. Az ige vonzatait előhívhatja az ige fogalmi jelentése, például:
Fél vkitől, örül vminek;
de az is előfordulhat, hogy a bővítményt (elsősorban) az ige grammatikai jelentése teszi kötötté, tipikusan ilyenek az alanyi és bizonyos típusú tárgyi bővítmények. Az ige a vonzat alakját előírhatja, például elvesz vkitől, küzd vmiért, mond vmit; de az is lehetséges, hogy az ige a vonzatának csak a jelentéskategóriáját határozza meg. Ilyenkor a vonzat helyét többféle szóalakkal betölthetjük: beszél vkinek/vkihez, vmit, vmiről; él vhol, vkivel, vkinél. Ennek következtében az igei vonzatok együttese, az úgynevezett vonzatstruktúra lehet kizárólagos vagy fölcserélhető.
Igék alfajai, csoportosítása:
A cselekvő alany maga végzi a cselevést. Pl.: Kati mos.
-at, -et, -tat, -tet. A cselekvő alany mással végezteti, illetve okozza a cselekvést. Pl.: Kati Marival mosat. A kukorica a disznót hizlalja.
i. igazi műveltető igék: valóban műveltetés történik
ii. tökéletlen műveltető igék: vmlyen állapotba jutást fejeznek ki. Pl.: a por köhögtet. A természet gyönyörködtet.
szenvedő igék: (verbum passivum)
-atik, -etik, -tatik, -tetik
Régies. Pl.: íratik
visszaható igék: (verbum reflexivum)
Olyan cselekvést jelölnek, amely során a cselekvés visszahat a cselekvő alanyra.
-kozik, -kezik, -közik, -kodik, -kedik, -ködik
pl.: mosakodik
Álvisszaható: kölcsönösséget fejez ki. Pl.: tegeződik, verekedik. Belső történést is kifejezhet, pl.: tépelődik, gondolkodik.
Mediális vagy középigék csoportja:
A középigék átmenetet képeznek a szenvedő és a cselekvő igék között. Történést, létezést, vmlyen lelki állapotváltozást fejeznek ki. Intranzitívok, szenvedő igévé nem alakíthatók át. Pl.: kinyílik, becsukódik.
Hatóigék (verbum potenciale)
-hat, -het
sosem áll önmagában. Pl.: cselekvő és ható, szenvedő és ható, műveltető és ható, visszaható és ható.
3. Aspektus szerint:
iii. folyamatos: nincs képző: megy, jár
iv. gyakorító: járkál, mendegél
ismétlődő cselekvést fejez ki
b. mozzanatos igék:
v. pillanatnyi Pl.: pattan, zörren, dobban
vi. kezdő Pl.: gyullad, ébred, mozdít
A valóságban meglévő, vagy gondolatban megalkotott, ill. elvont dolgoknak, vagy azok fogalmának a neve (pl. ember, jóság, haza). A dolgok valóban létező élőlények, tárgyak, vagy pedig gondolatban megalkotottak.
A Magyar Grammatika megfogalmazásában a főnév definíciója a következő:
A főnév olyan alapszófajú szó, amely élőlényt, élettelen tárgyat (szubsztanciát), gondolati és elvont dolgot, illetőleg ezek fogalmát jelöli. A mondat szintaktikai szerkezetének fontos építőeleme, önálló mondatrészszerepe vad, és bővítményeket is fel- vesz. Ennek megfelelően toldalékolható, ragokat, jeleket is kaphat. Képzők is járulhatnak hozzá. Szintaktikai és viszonyszós (morfológiai ás nem morfológiai természetű) szerkezetek alkotására egyaránt képes.
A főneveknek két fajtájuk van:
köznév
A köznév több hasonló élőlény vagy élettelen tárgy közös neve, tehát általános fogalom kifejezője (mindig általánosítás eredménye). Jelentésvonatkozása szerint három alcsoportja van:
a) egyedi név: egyes élőlények vagy élettelen tárgyak közös neve. Pl.: asztal, szék. Az egyedi nevek többféle jelentéstípusba tartozhatnak. Egy részük például az élővilággal kapcsolatos, idesorolhatók
az élőlényeket jelölő megnevezések: ember, állat, növény.
az emberre vonatkozó kifejezések többek között lehetnek olyanok, amelyek például az ember korát, nemét, személyiségét jelölik meg: gyerek, leány kisfiú; nő, férfi; boszorkány, kiválóság; utalhatnak rokoni, családi kapcsolatokra: férj, feleség, fia, lánya. Jelölhetnek társadalmi helyzetet, szerepkört, foglalkozást, beosztást, másokhoz való viszonyt: polgármester, hivatalvezető, képviselő, tanár, mérnök, író, orvos, adjunktus, osztályvezető, ügyintéző, úr, szolga, igazgatóné.
Idetartoznak a népnevek: magyarok, angolok, oroszok, ukránok, szerbek; a megszemélyesített vallási fogalmak: isten, angyal, ördög.
Az élőlényekkel kapcsolatos egyéb megnevezések, a fajok, fajták stb. szintén e csoport részei: egysejtűek, emlősök, madarak, rovarok, gerincesek, ragadozók, virág, fű, vízinövény.
Valamint az élettel kapcsolatos dolgok elnevezései: testrészek: kéz fáj, láb; betegségekkel kapcsolatos kifejezések: seb, fekély.
Az egyedi nevek jelölhetnek élettelen dolgokat is, például
a környező világ, a természet fogalomkörébe tartozó elnevezéseket, ezek közé sorolhatók többek között a földrajzi köznevek: hegy, patak, tó, folyó, puszta, síkság; az idővel kapcsolatos, az időegységet jelölő főnevek: hét, nap, hétfő, kedd, óra, perc; a természeti jelenségek nevei: szél, nap, eső, villám; stb.
Az élettelen dolgokat jelölő főnevek utalhatnak az emberi tevékenység eredményére is. Jelölhetnek használati eszközöket, munkaeszközöket, szerszámokat stb.: ceruza, papír számítógép, kalapács, ásó, gereblye.
Idetartoznak a lakóhely, ruházkodás, táplálkozás kifejezései: ház, ruha, ételek, italok, hús, sajt, gyümölcs, tej, sör; a dolgok részei: eleje, közepe, hátulja; a színnevek és így tovább.
Továbbá lehetnek mértékjelölők, mennyiséget jelentők, úgynevezett mennyiségnevek: liter, kilogramm, méter, tucat, pár, mázsa, halom, pohár, sereg.
Deverbális nomen képzővel jelölhetik magát a cselekvőt: író, költő; a cselekvés eredményét: irat, vetemény; a cselekvés eszközét: festék; a cselekvés helyét: uszoda.
b) gyűjtőnevek: több élőlényből vagy élettelen dologból álló csoport megnevezője, azaz egyes számban is több egyedet tartalmaz. Pl.: osztag, nyáj, csoport. Jelentése sokszor viszonylagos, pl: erdő < erdőség.
A gyűjtőnév elnevezést több főnévi csoport megjelölésére is használja a szakirodalom.
Egyrészt alkalmazzák olyan főnevek esetében, amelyek jelentéstartalmában eleve benne van a többség fogalma, például: nép, csapat, csoport, tömeg, erdő esetleg bútor, szerszám. Ezek a főnevek egyes számban is több dolgot jelölnek, de többségi (gyűjtőnévi) jelentésük ellenére például alanyi mondatrészi szerepükben egyes számú állítmányt kívánnak meg maguk mellett:
A nép elégedetlen.
A tömeg énekel.
Az újonnan vett bútor jól illik a lakás többi berendezéséhez.
Állítmányi szerepükben számban nem egyeztetjük őket a többes számú alanyhoz:
Az első osztályosok a versenyben a legügyesebb csapat voltak.
A magyarok régóta élő nép a Kárpát-medencében.
Ebben az értelemben több alárendelt fogalom közös fölérendeltjét, főfogalmát jelöli a gyűjtőnév (a nép, csapat, csoport; a tömeg az emberek, nők, férfiak, gyermekek összességét; az erdő a fák, bokrok csoportját jelöli; a bútor a szekrény, asztal, szék, ágy stb. gyűjtőneve).
Másrészről a gyűjtőnév terminust azokra a képzett szavakra is alkalmazzák, amelyek nevében, hangalakjában már benne van, hogy milyen azonos egyedekből álló csoportot jelölnek. Ilyenek például
azok az -s képzős főnevek, amelyek 'az alapszóval jelölt növénnyel benőtt, beültetett terület' jelentésűek: cseresznyés, cserjés, kukoricás, fenyves, tölgyes, akácos, bükkös.
a ság, -ség képző ugyancsak alkalmas gyűjtőnév képzésére: ifjúság, igazgatóság, katonaság, lakosság, vezetőség, rokonság, ellenség; illetve pusztaság, hegység, erdőség.
Gyűjtőnévi értelműek lehetnek -zat, -zet képzős főnevek is: csillagzat, billentyűzet, fegyverzet, növényzet, személyzet, sőt esetleg ruházat.
c) anyagnevek: olyan dolog neve, amelynek a legkisebb része is azonos az egésszel. Pl.: víz.
Az anyagnév sem nagyon használatos többes számban, ha mégis előfordul, akkor azt a különféle anyagfajták megnevezésére használjuk:
A hazai borok sokfélék.
A táska különféle bőrökből készült.
2. tulajdonnév
A főnév egyedít, mindig egy adott élőlény vagy élettelen dolog saját, külön nevét jelöli. Szerepe: megkülönböztetés.
A hagyományos névadásban a név, a tulajdonnév implicit vagy explicit formában jelzi azt a csoportot vagy kategóriát is, amelyikbe a név viselője tartozik, sőt a tulajdonnév épp ezen a kategórián keresztül utal, vonatkozik az egyedre. Ennek alapján szokás megkülönböztetni a tulajdonnevek különböző fajtáit.
a) személynév: emberek egyedi nevei (keresztnév, utónév).
b) családinév: eredetük szerint az azonos utónevűek megkülönböztetésére szolgál (ragadványnevek, becenév).
c) állatnevek: egyelemű nevek, a háziállatok megnevezésére szolgálnak.
d) földrajzinevek: azok a nevek, amiket térképről le lehet olvasni. Egy része ma is világos jelentéstartalommal rendelkezik, de nagyobbik részük mára már elhomályosult jelentéstartalmú.
e) címek: folyóiratok, könyvek, művészeti alkotások nevei.
f) intézménynevek: többelemű szókapcsolatok, leginkább fogalmi tartalommal rendelkező tulajdonnevek.
A tulajdonnévről az újabb névadási szokásokat is megemlítve, elemezve az utóbbi években több kutató megjegyzi, hogy ezt a kategóriát nem kellene külön szófaji csoportnak tekinteni. mivel a név elsősorban nem nyelvi kritériumok, hanem pszichológiai és szociokultrális körülmények révén lesz név. Vagyis a tulajdonnév attól név, hogy vonatkozik valamire, olyasmire, ami egy közösségben intézményesen viseli a nevet, tehát egy adott közösség azt valaminek névül, névként adja. Ez pedig független attól, hogy az adott tulajdonnévi szerepet egy szó, szókapcsolat, frazéma vagy akár egy egész mondat tölti-e be. A grammatikai elemzéskor azonban a tulajdonnevet akárhány tagból is áll egyetlen főnévként kell tekintenünk, és toldalékkal csak az utolsó elemét látjuk el.
Észlelt vagy gondolatilag állított jelenségek nevei (pl.: igazság, jóség, eredmény). Mind köznevek.
Kifejezhetnek:
a) tulajdonságot: fehérség, jóság, szín, forma
b) állapotot: betegség, épség, béke, egészség, boldogság
c) cselekvést, történést, létezést: látás
d) egyéb elvont fogalmakat
lehetnek értelmi képességgel kapcsolatos szavak: értelem, okosság, butaság; jelölhetnek cselekvést, szellemi tevékenysé-get, történést, tényt: futás, olvasás, gondolkodás, beszéd, vita, megnyilatkozás, megbetegedés;
valamint lehetnek időponthoz köthető, eseményjelölő főnevek: verseny, vizsga, nyaralás, vacsora, ebéd;
a cselekvés, tevékenység stb. eredményét kifejezők: per, levél, megérkezés, betegség, panasz, kérelem;
létezést jelentők: élet, létezés;
erkölcsi magatartásra utalók: becsület, példamutatás, rágalmazás, árulás, erkölcsösség.
az emberi kapcsolatok, viszonyok, társadalmi jelenségek megnevezése is ebbe a témakörbe tartozik: barátság, együttérzés, széthúzás, bűnözés, nagylelkűség, harc, harag.
Idesorolhatók még az úgynevezett tartalomváró főnevek is: ok, cél, feladat stb.
A főnevek alaktani jellemzője:
tő + képző + jel + rag
A főnév minden mondattani viszonyt betölthet.
Jellemző rájuk a kettős - hármas szófajúság: - népnevek (fn, mn)
- színnevek (fn, mn)
- mértéknevek
Szerkezete szerint a főnév lehet egyszerű (barát) és képzett szó (barátság), valamint összetett szó (tudományegyetem, nyugdíjjogosultság).
MELLÉKNÉV:
Vmely főnév tulajdonságát vagy mennyiségét fejezi ki. Járulékos fogalom, a dolgokat jelentő főnévhez képest mellékesebb jelentéstartalmú.
1. érzéki vagy konkrét
2. elvont melléknév
jelentésük szerint:
1. minősítő: tiszta, jó
2. viszonyító: házi
3. mennyiségjelölő: 16,5
kifejezhetik:
SZÁMNÉV:
A főnévvel megnevezhető dolgoknak a mennyiségét vagy annak tört részét, sorban elfoglalt helyét nevezhetik meg.
1. határozott: pontosan meghatározott, megszámlálható mennyiséget vagy sorrendi helyet jelölnek : 5, 100, 20.
2. határozatlan: csak hozzávetőlegesen jelölik a mennyiséget: sok, kevés, több.
Határozott:
Tőszámnevek nyelvhelyességi kérdései:
Eredeti jelentésük alapján nem kerülhetnek többesszámba, átvitt értelemben mégis: százak voltak a téren. Az egy szónak a számnévi jelentéstartalma mellett más jelentése is van:
Ø kiemelő nyomatékú 'egész' jelentésben: "Bámulta egy világ!"
Ø ugyanaz a jelentése: Egy a kívánságunk.
Ø Azonosító, meghatározó szerepben melléknévi jelző: Egy követ fújnak.
Ø Melléknév: csupa, merő jelentésben: Egy víz volt a kabátja.
Ø Egyenlő, egyforma jelentésben: Hat egyszínű ló.
Ø Melléknévként, egyedül, egyszeri, egyetlen: csak egy módját tudom.
Ø Sorbeli utolsót: kihajtom egy cseppig!
5., AZ ALAPSZÓFAJOKAT HELYETTESÍTŐ SZÓFAJOK: A NÉVMÁSOK
Közvetett (indirekt) denotatív jelentéssel rendelkeznek, alaktani, szintaktikai viselkedésük alapján a főnévvel, melléknévvel és határozószókkal rokonítható, de több szempontból is (pl.: jelentés, bővíthetőség, képezhetőség) különböznek is azoktól, azaz vmlyen alapszófajt helyettesítők. Zárt szóosztályt alkotnak, egyedei listázhatók.
A névmás jelentése:
- a nyelv deiktikus (rámutató) elemei közé sorolhatók, nem jelölnek önálló valóságkategóriát, azaz nincs denotatív jelentésük közvetlen módon, ugyani jelentésüket a mindenkori beszédhelyzet határozza meg.
- üres, vagy grammatikai szónak is nevezhetjük.
- ez nem azt jelenti, hogy a névmásnak nincsen denotátuma, hanem, hogy lehetséges denotátumai nem határolhatók pontosan körül, csak általános osztályba sorolhatók. Pl.: ő - személyes névmás, jelentése: valaki, aki nem én és nem te.
- a névmás utal jeltárgyra, de csak közvetve, ezért a névmásnak csak indirekt jelentése van.
- a jeltárgyra való utalás csak a beszédhelyzet segítségével valósul meg. ez lehet deixis (rámutatás) a beszédhelyzet valamely elemére, de lehet egy szövegrészre előre vagy hátra utalás is. Pl.: előbb ő.
- névmási helyettesítésen nem az egyszerű helyettesítést értjük, hanem azt a morfológiai és szintaktikai különbséget, hogy a névmás alkalmas a mondatban fn-re, mn-re, hat.szóra jellemző pozíció betöltésére anélkül, hogy azt közvetlen denotatív jelentéssel telítené. Ergo: minden névmás helyettesítő szó.
A névmás morfológiai viselkedése:
A névmás egyes csoportjai a fn-vel, mn-vel, szn-vel és a hat.szóval azonos jelentésformával rendelkeznek, paradigmatikusan helyettesítik egymást, azaz ugyanazokat a ragokat vehetik fel, és uazokat a mondatszerepeket tölthetik be.
Funkcionális csoportosításuk:
A birtokos névmást a személyes névmáshoz sorolja a Magyar Grammatika (enyém, tied, övé.)
Helyettesített szófajok szerinti csoportosítás:
1. csak főnevet helyettesítő névmások: személyes névmás, visszaható névmás, kölcsönös névmás, birtokos névmás
2. fn-et, mn-et, szn-et, hat.szót helyettesítő névmás: mutató, kérdő, hat.lan
Referencia fajtája szerinti csoportosítás:
Magázó formájú személyes névmások:
Magázó és önöző is lehet. A kettő között stílusbeli különbség van. Nyomatékosított forma: önmaga.
Inflexiós kategóriák megjelenése a névmásban:
A névmások szintaktikai funkcióit fejezhetjük ki ezzel, azokat, amelyeket a névmások felvehetnek a mondatban.
7., A SEGÉDSZÓK:
SEGÉDIGÉK:
Olyan viszonyszó, amely vmely grammatikai jelentéstartalmát hordozza az igének, szám és személy jelentést, idő és modális jelentést, ritkábban aspektuális és grammatikai jelentést tartalmaz.
Ezt a grammatikai viszony jelentését egy fogalomjelölő szóhoz adja hozzá, melynek lexikai jelentése lehet igei vagy névszói.
Típusai:
A segédigék egyik csoportja mondatrészteremtő, a másik szóalakteremtő.
Képzők segítségével igenévi alakokat is létrehozhatnak, ezek a segédigenevek. Ezek általában összetett bővítményekben szerepelnek (mondatrészteremtőek). Pl.: Szeretne ügyes lenni.
A mondatrészteremtő segédigéket, segédigeneveket KOPULÁKNAK nevezzük.
Mind a mondatrészteremtő, mind a szóalakteremtő jellemzője: nincs lexikai jelentésük, grammatikailag az igékhez hasonlítanak, ragozhatók.
Mondatrészteremtő segédszók (kopulák):
Az összetett állítmány névszói részből és segédigei részből áll, amelynek fogalmi jelentését egy fn, mn, vagy névmás tartalmazza.
A személyt, időt, módot a segédige fejezi ki, és ezáltal válik a névszó a mondatban összetett állítmánnyá.
A magyar nyelv összetett állítmányaiban három féle lexéma jelenhet meg segédigeként:
A van segédige szóalakjai csak akkor jelennek meg a névszói alakú állítmányban, ha az állítmány vmely grammatikai kategóriájának jelöltenk kell lennie. Pl.: Te jó vagy.
Amennyiben az állítmány minden grammatikai kategóriája jelöletlen (3X0), akkor nincs szükség segédigére.
A többes szám jelölésére az állítmány többi része önmagában is képes, ezért többes alakban a segédige elmaradhat. Pl.: ők lelkiismeretesek.
A marad és a múlik az állítmány alapalakjában is megjelenik. Pl.: Ő mindig ügyes marad. A barátnőm a nyáron múlik 20 éves. - aspektuális jelentéstöbbletet hordoznak a segédigék.
A kopulák a -hat, -het képzők kivételével más szófajtartó képzőt nem vehetnek fel.
Összetett mondatrészek segédigenevei:
A segédigeneveket a segédigékből hozzuk létre az igenévalkotás szabályaival.
Van, lesz - lenni
Pl.: az összetett állítmányból mint grammatikai igéből összetett bővítményt alkotunk. Első vagy - jó elsőnek lenni.
A marad és múlik igenévi alakjait jóval ritkábban használjuk. Pl.: Péter győztes akar maradni.
Szóalakteremtő segédszók csoportja:
Összetett szóalakokkal hozzuk létre, amelyekben a segédszók különböző grammatikai jelentések hordozói.
vii. ige jövő idejű alakja: fog segédigével
viii. múlt: volna segédigével
Mindkét segédigével analitikus igealakot hozunk létre.
A fog s.ige egy fn-i igenévi szóalakkal alkot teljes értékű igét, önálló mondatrészszereppel nem rendelkezik, feladata az ige fogalmi jelentésének kifejezése.
NÉVUTÓK:
- Grammatikai szerepű, szintaktikai vonatkozású, a névszó jelentését vmlyen határozószói viszonyjelentés bővíti.
- Funkciója: a névszói viszonyraghoz hasonló, a névutó - névszó bővítmény értékű. Egy neki fölérendelt mondatrészhez képest. A fölérendelt mondatrésszel együtt alárendelő szószerkezetet alkot.
- A névutó a névutós szerkezetben a szintaktikai, a határozói viszonyt a szószerkezet alaptagja felé jelöli. Pl.: Ő a ház mögött jár.
- Részt vehet kötött és szabad határozói bővítmény megalkotásában is. Pl.: A város mellett lakik. A fa mellett olvas.
- A viszonyraggal szemben a névutó önálló hangalakkal rendelkező önálló szó, amelyre az egyalakúság jellemző.
- Hangrendileg nem illeszkedik az előtte álló névszóhoz.
- Abban is különbözik a viszonyragtól, hogy egyetlen névszóhoz egyszerre több névutó is járulhat. Pl.: asztal alá, mellé.
- Egyetlen névutó több névszóhoz is járulhat. Pl.: az asztal vagy a szekrény mellé tedd.
- A névutó önmagában szintaktikai kapcsolat kialakítására nem alkalmas. Sohasem mondatrész, nem alkot szintagmát a mellette álló szóval, csak álszintagmát! Pl.: Az asztal alatt van.
- nem bővíthető önállóan.
- Alakja általában nem változtatható, legrégibb névutóinkra is a háromirányúság a jellemző, ezeknek ugyani 3 alakjuk van. Pl.: alatt, alá, alól, stb.
- A névutók melléknévvé alakíthatók, -i. pl.: mögött - mögötti. Ekkor kereszteződő szófaj jön létre.
- a névutók személyragos formában is élnek, de ma már (leíró szempontból) ezek a személyragos alakok nem tekinthetők névutóknak, hanem a személyes névmás névutós alakjának.
A névutó hangalakja:
Legősibb névutóink morfológiailag tagolatlanok, leggyakrabban két szótagból állnak (alá, elé, mögé). Más névutók olyan többtagú viszonyszók, amelyeknek eredeti morfológiai szerkezete még felismerhető. (egyetemben, szemben, átellenben).
Eredetileg határozóragos névszók voltak: fogva, múlva, nézve.
Eredetileg határozói igenevek voltak, de névutósodtak. Sőt, mn, birtokos szem.jelet és határozóragot is tartalmazhatnak a névutók. Pl.: korára, létére.
Nincs egységes vélekedés, hogy tekinthetjük-e ma már névutóknak, azaz viszonyszóknak azokat a szavakat, amelyek birtokos személyjelet és határozóragot is tartalmaznak, lehetőleg szabályos birtokos jelzős szerkezetet alkotnak egy főnévvel együtt, amely főnév lehet ragos vagy ragtalan. Pl.: vmnek alapján, vm céljára/esetében/kapcsán
Ezek esetében is megállapíthatjuk, hogy fontosabb a fogalomjelentésnél a viszonyjelentés, tehát elindultak a névutósodás útján.
Névutók fajtái:
1) ragtalan névszókhoz járuló névutók:
a) egyszerű névutók. Pl.: alá, elé, felé
b) többes értelmű, ragtalan névszókhoz járuló névutók. Pl.: között, közé
2) ragvonzó névutók: fogva, kezdve, nézve
3) birtokos személyjelet tartalmazó névutók. Ragtalan és ragos névszóhoz egyaránt járulhatnak. Pl.: alapján, céljából, dacára, ellenére.
Jelentésük szerint a névutók lehetnek hely, idő és elvontabb viszonyt jelölő névutók.
IGEKÖTŐ:
ix. A határozószókkal rokon viszonyszó. Tipikusan igéhez kapcsolódik, és elsősorban lexikai, szemantikai szerepű, azaz az igék jelentésének módosítására szolgál.
x. Emellett azonban az ige szintaktikai környezetét is megváltoztathatja, tehát az társul a jelentésváltoztató szerepével.
xi. Sokan képzővel rokonítják funkcióját.
xii. Vannak olyan igekötők is, amelyek a határozószókra emlékeztetnek, ilyenkor vmlyen irányt jelölnek. Pl.: bemegy, lejön.
xiii. Ha képző értékű, akkor megváltoztatja teljesen a szó jelentését. Pl.: átnéz rajta.
xiv. Aspektuális tartalom módosítása: az ige folyamatosságát vagy befejezettségét jelöli.
xv. Ha az ige előtt áll az igekötő, akkor általában befejezett. Pl.: megír
xvi. Ha utána áll, folyamatos. Pl.: ír be
Az igekötők alakja:
Legrégebbi igekötőink egyszótagúak, pl.: megy, le. Ezeknek nagy része megőrizte eredeti helyhatározói jelentését, de a cselekvés befejezettségének jelölésére is használhatjuk.
Alakjuk nem változtatható, toldalékmorfémát nem vehetnek fel. Se ragot, se jelet.
Mondatrészi szerepet nem tölthetnek be.
A később keletkezettek: általában rövid hangalakúak, 1 vagy 2 alakjuk van: át, alá, közbe, össze.
Némelyik fokozható, de a fokjellel ellátott alakokat már határozószónak tekintjük: összébb, hátrább.
Az igekötők morfológiai alakja nem tagolható, mindig egy egységet képvisel. Egy része a határozószó szófajváltásával jött létre, ezért ezek határozószóként is élnek a nyelvben. Pl.: ide, oda, haza.
Az igekötők funkciója:
Módosítják az ige jelentését és változást okozhatnak az ige bővíthetőségében, ezáltal szintaktikai környezetében is változást idézhetnek elő.
A jelentésmódosító és a szintaktikai funkció nem határolható el egymástól, együtt jelentkeznek, keresztezhetik egymást.
Szintaktikai szerepük:
Az igekötő kapcsolódása más szófajokkal:
Néhány igekötőnk több szófajú, azaz hat.szóként és névszóként is szerepelhet. Eredetükkel magyarázhatóak, hat.szókból származnak szófajváltással.
Két szótagú igekötőink egy része önálló hat.szói életet is él. Pl.: ide, oda, hátra.
KÖTŐSZÓK:
Olyan viszonyszó, amely szavakat, mondatrészeket, tagmondatokat, szövegmondatokat kapcsol össze.
Elsődlegesen szintaktikai és szemantikai kapcsolóelem, a mondatban nincs mondatrészszerepe, nem bővíthető.
Semmilyen kérdésre nem felel, általában hangsúlytalan elem, összekötő tagok között nyelvtani illetve logikai viszonyt jelöl. A mondat szavaival nem alkot sem szintaktikai, sem morfológiai kapcsolatot, ebből a szempontból elhatárolható a grammatikai viszonyszóktól és a vonatkozó névmásoktól. A kötőszó hangalakja nem változtatható.
A kötőszók alakja:
1) Morfológiai tagolatlanság: egytagúak, 1 v. 2 szótagúak. Pl.: és, te, hogy, mert, tehát.
2) Tagolgató: pl.: ezért, ellenben, azonban, mintha.
Egy kötőszó elemei ma is világosan elválaszthatók, de jelentésük mára már tömbösödött. Alakjuk emlékeztet a kötőszó előzményére, amely leggyakrabban ragos névszó vagy határozószó. Pl.: ezért, ellenben.
xvii. Hat.igenév: illetve
xviii. Szintaktikai szerk.: egyrészt
xix. Két szomszédos kötőszó: merthogy
xx. Külön tagmondat: tudniillik
Legfőbb keletkezési forrásuk a szófajváltás és a szóösszetétel.
A kötőszó befogadó szófaj, nyitott részosztály, folyamatosan vesz be más szófajokból elemeket.
Kötőszók osztályozása:
1. alárendelő: mert, hogy, ha, bár. Grammatikai kapcsolat.
2. mellérendelő: Logikai kapcsolat.
a. kapcsolatos: és, is
b. ellentétes: de, pedig, hanem
c. választó: vagy, akár
d. magyarázó: azaz
e. következtető: tehát, következésképp
xxi. lehetnek csak mondatkapcsolók: hogy, ha
xxii. mondat- és mondatrészkapcsolók: mellérendelők: és, is, vagy, akár
xxiii. csak mondatrészkapcsolók: mind, mind és
Összekapcsolt nyelvi elemek száma szerint is különböznek:
xxiv. mindig 2 tagú: egyrészt, nemcsak
xxv. akárhánytagú: is, meg, is-is, meg-meg
A kötőszó jelentése:
- ok-okozati viszonyt jelölő: úgyhogy, tehát
- okozat-ok: mert, mivel
- cél-viszony: hogy
- ellentétes: bár, azonban, ellenben
- helyreigazítói: tudniillik, illetve
- térbeli-időbeli:
- hasonlítói: mint
10., A SZÓFAJI ÁTCSAPÁS
Azt a nyelvtani jelenséget, hogy a szavak egyik szófaj-kategóriából egy másik szófaji kategóriába mennek át, illetve egyes szófajok más szófajokkal érintkeznek, szófaji érintkezésnek vagy átcsapásnak nevezzük.
Altípusai:
I. Ideiglenes:
Valamely szó csak alkalmilag lépi át szófaji osztályának határát, jelentése azonban változatlanul megmarad és alakrendszertani szempontból is megőrzi a régi szófaji kategória jellemzőit.
Pl.: kutya: fn, mn. Átcsap: kutya meleg van.
II. Végleges:
Valamely szó állandó jelleggel átlépi eredeti szófaji osztályát, jelentésében is megváltozik és az új szófaji osztályban alakrendszertanilag is önállósul.
Pl.: üveges: üveget tartalmazó, üveggel bevont, üveget áruló, tört fényű
Kétféle csoportosítás létezik:
1.,csoportosítás:
Alkategóriák: tökéletlen és tökéletes szófaji átcsapás.
Tökéletlen:
Csak és kizárólag állandó szókapcsolatban, ún. frazeológiai szókapcsolatban jöhet létre.
Pl.: Nem tudja, mi a félsz. Ige - fn.
Tökéletes:
Minden helyzetben érvényesül.
2.,csoportosítás:
pl.: névutó melléknév - alatti, feletti
pl.: puszta
pl.: nemet mond
11., AZ ALAKTAN TÁRGYA, A SZÓELEMEK ÁLTALÁNOS KÉRDÉSEI
1. Az alaktan tárgya és alapkategóriái:
Morfológia tárgya: a morfémák/szóelemek, morfémaszerkezetek és morfémarendszerek vizsgálata.
Morféma: a legkisebb jelentéssel bíró nyelvi egység/szóelem.
Morféma szerkezet: több morféma kapcsolódik egymás mellé, ez hozza létre.
Pl.: szótő+képző, szótő+jel+rag, szótő+képző+rag
Morféma rendszerek: egy adott morféma a rendszernek a tagja. Pl.: képző a képzők rendszerének a tagja; -ság (nomen képző) denominális nomenképzőkhöz tart.
Az alaktan egyrészt a különféle morfématípusok, osztályok jellegzetes sajátosságait írja le, másrészt az egyes morfémák morfémaszerkezetté, azaz szóalakká kapcsolódásának a szabályait írja le.
Morféma típusai: 1. kötött, 2. szabad, 3.félszabad.
morféma fogalma: alaktan alapkategóriája, a legkisebb nyelvi jel.
fonémának csak jelentés-megkülönböztető szerepe van
morféma: önálló hangalakja és jelentése van
szintagma: két morfémának szabad grammatikai kapcsolata/szószerkezet
mondat
szöveg
morféma fajtái:
A tőmorfémákat általában kötött morféma követi, ezek az affixumok.
tőmorféma az, amihez a toldalékok járulnak
affixum a tőmorfémához járul
Alaki szempontjából: 1. egyváltozatú, 2. többváltozatú.
Mindig van egy invariáns alakja, ez az alternáns.
Szótövek szempontjából: 1. szótári tő: szabad morféma; 2. passzív v. csonka tő= félszabad morféma; 3. abszolút tő (tovább már nem bontható); 4. relatív tő (viszonylagos tő).
3. Affixumok típusai
A szuffixum típusai: 3 toldalékmorféma van.
1.képző
- nem kötelező elem, hiánya miatt nem veszünk fel zérómorfémát, -legbelsőbb helyzetű, megtűr maga mellett más képzőket is, -állhat utána jel, rag, -nem köti meg a szóalak szófaját, -nem akadályozza meg a további szófajváltást, -lehet: szófajtartó (denom.nom., deverb.verb.), szófajváltó (denom.verb., deverb.nom.), -gyakran a képző határozza meg, hogy a szónak milyen bővítési lehetősége lehet.
2.jel:
- belső helyet foglal el, általában a tő vagy a képző után helyezkedik el, -megtűr maga mellett, más jeleket, de csak szófajonként meghatározott módban, -szófajváltást nem okoz, de csatlakozása megakadályozza a további szófajváltást, vagyis szófajkötő elem, -nem változatja meg a szó paradigmatikus értékét, csak ugyanazon a síkon eltolja, -lehet kötelező elem: idő-, módjel / olvas ø idő, mód, -lehet tetszőleges is.
3.rag
- kötelező elem igénél és főnévnél, -szóalakzáró, -más toldalék nem követheti, és ragból csak egy lehet, -szófajkötő elem, -mindig valamilyen szintaktikai viszonyt jelöl, -a hierarchiában a magasabb rendű mondattag felé jelöli ezt a viszonyt.
4. Morfémaszerkezetek:
Ha egy tőmorfémának több változata van, ezek közül egy főváltozat, a főváltozat többnyire szabadmorféma, és ezt szótári tőnek nevezzük
Azokban az esetekben, ha egy szónak több tőváltozata van, az egyik a szótári tő, a többi a passzív vagy csonka tő.
Relatív tő: viszonylagos tő, szemben áll az abszolút tővel (tovább már nem bontható tő)
Pl.: le│ír │hatatlan
A szótári tő szemben áll a csonka és passzív tővel.
Abszolút tövek: 1. névszótő
Egy- és többalakú tövek vannak.
Egyalakú: minden egyes szuffixum előtt ugyanaz áll.
Mgh-ra végződő névszótövek Pl.: fa fának, fához (tővégi időtart. vált.)
Msh-ra végződő: pl.: három harmadik (passzív vagy csonka tövű alternáns)
2. igető
v-s tövű igék csoportja: pl.: nő növök
sz-v vált.: levő
sz-re, v-re, mgh-ra, msh-ra végződő igék:
n-es tövek: pl.: van, jön
Kiefer Ferenc: szerinte az alaktan a szó szerkezetével foglalkozik. A szó szerkezetének a vizsgálata nem feltétlenül az alaktan belső ügye, hanem hangtani, fonológiai meggondolások is szerepelnek benne. Ezt morfonológiának nevezi. A mondattannal is kapcsolatba kerül, ugyanis a . Ebből következik, hogy 3 alaktan-fogalom van:
Kiefer: a 3. megközelítést fogadja el: generáló szóelem. A szabályok generálják a szavakból a mondatot. A mondatokból a szöveget.
Leíró grammatika ↔ generatív grammatika
Kötött morféma: ha egy tőmorfémának több változata van, az egyik mindig a főváltozat (szótári tő). Ennek grammatikai státuszát tekintve nyelvenként változik. Rendszerint a szótári tő megegyezik a szótári alakkal. Főnév esetében a nominatívusz. Ige esetében: kijelentő mód, jelen idő, E/3. Ír+mód zérómorf+idő zérómorf+személyrag zérómorf.
Infinitívusz az ige szótári alakja: magyarban más szófaj (főnévi igenév)
Az igék között kivételes eset: 2 van: a szótári tő és a szótári alak nem esik egybe:
1. ikes igék: a szt alak vagyis a szt tő nem szabad morféma pl.: esz│ik E/3 igei személyrag
2. fiktív vagy passzív tövek: mert ilyen formában nem fordulnak elő a szótárban, csak képzett alakban pl.: for│dul
Fiktív töveket ún. disztribúciós módszerrel szokták kimutatni (nyelvi elemek környezete):
csill│og, csill│ámlik nem szótári tő
Benkő Loránt: A magyar fiktív tövű igék Bp.: 1984.
T. Somogyi Magda: Passzív tövek leíró vizsgálata a magyarban, NyTudÉrt. 125. szám
Igei.
A szabad morféma fogalma olyan nyelvészeti felfogásból származik, amely nem ismer zérómorfémát. Abban az esetben, ha a szabad morféma fogalmát fenn akarjuk tartani: a szabad morféma olyan morféma, amely egyedül vagy zérómorfémával is alkothat szóalakot.
A magyarban a módjel az ige esetében kötelező toldalékmorféma, az időjel és a személyrag is!
SZÓTÖVEK:
-abszolút tő: a szónak azon töve, amely tovább már nem bontható. Pl.: gond│oskodásának
-relatív tő: még tovább bontható. Szűken értelmezve: képzett származékszó, tágan: a jellel, raggal ellátott szóalakok, van még mögötte más morféma
relatív = viszonylagos. Pl.: gond│os│kod│ásának
-passzív vagy csonka tő: nem szótári tő, többalakú tő, mert ekkor vannak szótári tövek, melyek mondatban önállóan előfordulhatnak (bokor), de vannak, amelyek csak bizonyos toldalékok előtt szerepelhetnek, önmagukban nem állhatnak (bokr-)
-szótári tő: a szótárban szerepel, önállóan
Igetövek:
I. egyalakú igető: ha bármilyen toldalékmorfémát illesztünk hozzá, a tő nem változtatja meg az alakját
← csonka vagy passzív tő
1. hangzóhiányos tő
pl.: igényel → igényli
v-s tövű igék
a) pusztán csak v-s tövű igető (ragozáskor mindig felvesznek egy v-t)
pl.: fő, lő, ró, sző
b) a v-t sz-szel váltakoztató igető (három tövük van)
pl.: lesz, tesz, vesz, hisz, visz
Lehet még két passzív tövük: hosszú és rövid magánhangzóval.
pl.: tesz → tevő, tétel
c) a v-t d-vel váltakoztató igetövek (három csonka tövük van, általában ikes igék, két szótári tővel)
pl.: alkuszik - alkudozik, dicsekszik - dicsekedik, gyarapszik - gyarapodik
Csak az sz - d váltakozás: pl.: gazdagodik, marakodik
Az igéből vagy főnévől -l, -z, -d(V)k(V)l vagy -(V)g képzővel képzett igék többsége CVC/CC váltakozást mutat: vándorol - vándorlunk, céloz - célzunk, haldokol - haldoklik, mosolyog - mosolygunk.
Ide tartozik néhány r tővégű ige is: söpör, sodor.
n-es igető: pl.: jön, megy
5. sz-es igető, z-s váltakozással: pl.: emlékezik → emlékszik, szándékozik → szándékszik
a)
- egyalakú névszótövek: abszolút szótári tő; minden morféma előtt ugyanaz az alak
- többalakú névszótövek: megváltoztatják a tövüket különböző toldalék-morfémák előtt. A szótári tő mellett csonka vagy passzív tövek alakulnak ki. Ezek ugyanúgy kötött morfémák, mint a toldalékmorfémák, mert csak bizonyos toldalékok előtt szerepelnek ebben a hangalakban.
b)
- magánhangzóra végződő névszótövek
- mássalhangzóra végződő névszótövek
A többalakú névszótövek típusai:
mássalhangzóra végződő tövek:
1. hangzóhiányos változatú tövek (tőváltakozás), pl.: bokor, iker
2. tőbelsejük időtartamát váltakoztató tövek, pl.: fa, nyár
3. hangátvetéses tövek, pl.: kehely, teher, pehely
magánhangzóra végződő tövek:
4. tővégi időtartamot váltakoztató tövek, pl.: alma
5. véghangzó hiányos tövek, pl.: borjú
6. hangszínt és időtartamot váltakoztató tövek; pl.: ajtó → ajtaja, tető → teteje
7. v-s tövek (v-vel bővülő tövek) csoportja
a) változatlan magánhangzót tartalmazó tövek, pl.: mű, tő
b) időtartamot váltakoztató v-s tövek, pl.: fű, ló
c) hangszínt és időtartamot váltakoztató tövek, pl.: hó → havas
d) véghangzóhiányos v-s tövek, pl.: daru → darvak, tetű → tetvek
e) keveréktövek, pl.: három
Alaktani jellemző:
névszótő + névszóképző + jel + (eset)rag
Ragozás: jel + rag → paradigma
A névszóknak jelekkel és ragokkal történő ellátása alkotja a névszók paradigmarendszerét.
FŐNÉVKÉPZŐK
A főnév sokféle képzőt is kaphat. Szófajtartó képzői különféle jelentésű főneveket hoznak belőle létre: névszóképző segítségével névszót hozunk létre.
← deverbális nomen képző
- főnévképző: -ás, -és
-at
-mány, -mény
-ó, -ő
- főnévi igenév-képző: -ni
← denominális nomen képző
főnévből főnevet képző:
a) kicsinyítő-becéző képzők: -cska/-cske (és előhangzós változataik); -ka, -ke; -ikó; -i; -csi: lábacska, kezecske; tányérka, asztalka; házikó, ládikó; csoki, diri, Ági, Gabi; repcsi, Jancsi.
b) foglalkozásnév-képzők: -s (és előhangzós változatai); -ász/-ész: órás, hajós, boltos, fűszeres; sebész, kertész, közgazdász;
c) gyűjtőnévképzők: -s (és előhangzós változatai); -ság/-ség; -zat/-zet: akácos, nádas; hallgatóság, hegység, erdőség; csillagzat, izomzat, személyzet;
d) asszonynévképző: -né: trafikosné, doktorné;
e) -d (előhangzós változatban is) törtszámnévképző: ötöd, negyed.
- főnévből melléknevet képző
a) -s (és előhangzós változatai) - 'valamivel bíró, ellátott' jelentésben: fás, kavicsos, pettyes, szerencsés, hatalmas; hasonlítás kifejezésére: daliás, lányos (alak), ezüstös, József Attilá-s;
b) , -jú/-jű: jelzős szerkezet alaptagját alkotó főnévhez járul, tulajdonképpen az egész jelzős szerkezetet képzi tovább, jelentése: 'vmivel bíró, ellátott': (nagy) orrú, (piros) arcú, (rövid) életű, (éles) elméjű, (hosszú) szempillájú;
c) -i: 'vkihez, vmihez tartozó, rá jellemző' jelentésben: rokoni, baráti, testvéri, nyári, egyetemi, magyarországi, alföldi, idei, évi, heti, világi, gondolkodási, művészeti;
d) -si (az előző képző változata): falusi, tanyasi;
e) -beli: 'vhova tartozó, onnan való' jelentésben: házbeli, helybeli, falubeli; 'vmire vonatkozó, vmivel kapcsolatos jelentésben: ízlésbeli, becsületbeli; 'annak formájában történő' jelentésben: írásbeli, szóbeli; 'vmikor történő, szokásos' jelentésben: korabeli, korombeli;
f) -tlan/-tlen (előhangzós változatban is), -talan/-telen fosztóképző: sótlan, lelketlen, ót lélektelen, álmatlan;
g) -nvi: pontatlanul meghatározott mérték megnevezésére szolgál: ujjnyi, morzsányi, tengernyi;
h) -dik (előhangzós változatban is) sorszámnévképző: harmadik, negyedik.
Az igékhez járuló képzők rendszere:
1. igéből igét képez: deverbális verbum képző
Ez egy zárt rendszer.
1. műveltető -at, -et, -tat, -tet
2. szenvedő -atik, -etik, -tatik, -tetik
3. visszaható -kodik, -kedik, -kozik, -kezik, -közik
4. ható -hat, -het
5. gyakorító -gat, -get, -gál, -gél
6. mozzanatos -an, -en, -ad, -ed
2. névszóból igét képez: denominális verbum képző
Az alapszó és a származékszó közötti különbség határozza meg.
Pl.: -l → eszközzel végezzük a cselekvést (késel, fésül, ecsetel)
→ tulajdonsághoz járul: helyes → helyesel, kevés → kevesell
→ színnévhez: zöldell, piroslik
Gyakran cselekvő igét hozunk vele létre. Pl.: boroz, kettőz.
Tökéletesen műveltető: -ít, -sít. Pl.: világít, díszít, haragít.
Ál-visszaható: kontárkodik, kertészkedik, betegeskedik.
14., AZ IGERAGOZÁS
1. határozott / tárgyas igeragozás
az igei személyrag a határozott tárgyra utalnak
Tárgyas ragozása csak annak az igének van, amelyiknek van tárgyas használata is.
Jelen idő
A tárgyas ragozás személyragjainak teljes alakjai kijelentő mód, jelen időben
E/1. -om, -em, -öm
E/2. -od, -ed, -öd
E/3. -ja, -i
T/1. -juk, -jük
T/2. -játok, -itek
T/3. -ják, -ik
Az s, sz, z tővégi mássalhangzó után a tárgyas személyragok j eleme teljesen hasonul (lásd: olvas, főz,). A hátul képzett magánhangzós (mély hangrendű) és az elől képzett magánhangzós (magas hangrendű) igéknek különböző ragjuk van E/3. és T/2. személyben. Megfigyelhetjük a j teljes hasonulását és a magánhangzó-illeszkedés szabályát.
A tárgyas ragozás személyragjainak teljes alakjai feltételes mód, jelen időben
+ n +
E/1. -ám, -ém
E/2. -ád, -éd
E/3. -á, -é
T/1. -ánk, -énk
T/2. -átok, -étek
T/3. -ák, -ék
A tárgyas ragozás személyragjainak teljes alakja felszólító mód, jelen időben
+ j +
E/1. -am, -em
E/2. -(a)d, -(e)d
E/3. -a, -e
T/1. -uk, -ük
T/2. -átok, -étek
T/3. -ák, -ék
A tárgyas ragozás személyragjainak teljes alakjai kijelentő mód, múlt időben
+ t +
E/2. -ad, -ed
E/3. -a, -e
T/1. -uk, -ük
T/2. -átok, étek
T/3. -ák, -ék
Feltételes mód, múlt idő
- az ige tárgyas ragozású, múlt idejű alakja és a volna feltételes elem együtt fejezi ki a feltételes mód múlt idejét.
2. határozatlan / általános / alanyos igeragozás
az igei személyragok a határozatlan tárgyra utalnak
Jelen idő
Az alanyi ragozás személyragjainak teljes alakja kijelentő mód, jelen időben
E/1. -ok, -ek- ök
E/2. -(a)sz, -(e)sz, -ol, -el, -öl
E/3. -Ø
T/1. -unk, -ünk
T/2. -(o)tok, -(e)tek, -(ö)tök
T/3. -(a)nak, -(e)nek
A változatok magyarázata: a magánhangzók kiválasztása a magánhangzó-illeszkedés szabályai alapján történik. Az E/2. két személyragja közötti választás hangtanilag meghatározott allomorf-kiválasztási szabály alapján megy végbe.
Az alanyi ragozás személyragjainak teljes alakja feltételes mód, jelen időben
+ n +
E/1. -ék
E/2. -ál, -él
E/3. -a, -e
T/1. -ánk, -énk
T/2. -átok, -étek
T/3. -ának, -ének
Az alanyi ragozás személyragjai felszólító mód jelen időben
+ j +
E/1. -ak, -ek
E/2. -Ø, -ál, -él
E/3. -on, -en
T/1. -unk, -ünk
T/2. -atok, -etek
T/3. -anak, -enek
Múlt idő
Múlt időben csak az elöl és hátul képzett magánhangzós változatokat kell megkülönböztetni.
Az alanyi ragozás teljes személyragjai kijelentő mód, múlt időben
+ t +
E/1. -am, -em
E/2. -ál, -él
E/3. -Ø
T/1. -unk, -ünk
T/2. -atok, -etek
T/3. -ak, -ek
A múlt idő t-je nyitótövet hoz létre, ezért kötelező a toldalékoknál a toldalékkezdő magánhangzó.
Eltérést mutatnak ragozásukban az
n, l, r, ny, j tővégi mássalhangzóval rendelkező igék
E/3.: kíván+t, hány+t, öl+t, sír+t, fúj+t
m, v tővégi mássalhangzóval rendelkező igék
E/3.: nyom+ott, hív+ott, üt+ött, ég+ett, keres+ett, ad+ott, hoz+ott, fut+ott
t tővégi mássalhangzóval rendelkező igék
oszt+ott+am, oszt+ott+ál, oszt+ott, oszt+ott+unk, oszt+ott+atok, oszt+ott+ak
(tehátaz -ott elem végigvonul az egész paradigmán)
a több szótagú, de rövid magánhangzó + t-re végződő igék és a lát ige
szeret+t+em, szeret+t+tél, szeret+ett
lát+t+am, lát+t+ál, lát+ott
(ugyanígy ragozzuk a a -gAt, -(t)At, -hAt képzős igéket)
Feltételes mód, múlt idő
- az ige alanyi ragozású, múlt idejű alakja és a volna feltételes elem együtt fejezi ki a feltételes mód múlt idejét.
3. ikes igeragozás
Azok az igék tartoznak ide, melyek kijelentő mód, jelen idő, E/3. személyű ragozásban -ik-re végződnek. Pl.: eszik, iszik.
Ezek az igék alanyos / általános igeragozásban másképp ragozódnak, mint a többi ige. Ragozásuk a következőképp alakul:
kijelentő mód, jelen idő:
eszem (egy almát / az almát) eszünk
eszel esztek
eszik esznek
feltételes mód, jelen idő:
enném .
ennél
ennék → nem kötelező így használni, de ez volt a norma
felszólító mód, jelen idő:
egyem .
egyél
egyék
A jelen idő E/1. személyű alak a tárgyas -Vm ragot, az E/3. személyű alak pedig az -ik toldalékot kapja. Az E/2. személyű -(V)l ragot ma már az -sz toldalék váltotta fel minden olyan esetben, ahol ezt a hangtani feltételek lehetővé tették.
A beszélt köznyelv ma már nemigen tesz különbséget E/1. személyben az ikes igék és a szabályos (iktelen) igék között: mászok / mászom, eszek / eszem. A szabálytalan paradigma ebben az esetben is kezd a szabályoshoz igazodni.
A 3. személyű -ik rag mindenhol megmarad, sőt új keletű, főnévből a -z képzővel képzett igéinknél rendkívül gyakori: internetez+ik, kompjuterez+ik.
Az iktelen toldalék a feltételes módban még inkább kiszorította az E/1. személyű ikes toldalékot: tehát innék, esnék, szöknék az innám, esném, szökném helyett. Ugyanez áll a 3. személyű alakokra is: inna, esne, szökne, és nem innék, esnék, szöknék.
A főnév ragozásánál a tőhöz járulnak a birtokviszonyjel, a birtokos személyjelek, a birtokjel, a számjel és az esetragok. A toldalékok sorrendjét általában külön szabállyal ('stipulációként') szokták megadni.
Az eset a névszónak olyan ragozásbeli kategóriája, ill. olyan ragozott alakja, amely alakban a névszó önmagában is meghatározott mondatrész lehet egy-egy mondatban.
← a ragozásbeli kategória nyilvánvalóan esetviszonyra utal, tehát szintaktikai-szemantikai kategória,
← a ragozott alak ezzel szemben esetraggal ellátott névszóra vonatkozik, következőleg morfológiai kategória.
Az esetviszony és az esetrag két különböző dolog: elvileg ugyanaz az esetviszony több, egymástól eltérő esetraggal is (valamint névutós szerkezettel is) kifejeződhet, és két különböző esetviszony ugyanabban az esetragban ölthet testet. Az esetraggal ellátott névszó önmagában is meghatározott mondatrész lehet a mondatban. Egy szóalakban csak egy esetrag szerepelhet. Az esetrag a szóalak utolsó, záró toldaléka, utána nem állhat más toldalék.
Vizsgáljuk meg, hogy a hagyományos esetragnak tekintett toldalékok mindegyike szabadon társul-e 1. névmással, 2. tulajdonnévvel, 3. melléknévvel, 4. számnévvel, 5. jelekkel, és hogy 5. társulási képességük független-e a főnév jelentésétől. Az esetrag olyan rag, amely ezekkel a tulajdonságokkal rendelkezik.
A kritériumok alapján a magyar nyelvnek 18 esetragja van. Ezek a következők:
|
|
nominativus |
|
szintaktikai esetek |
Ø |
ház |
|
|
accusativus |
|
-t |
házat |
|
|
|
dativus |
|
-nak, -nek |
háznak |
|
|
|
instrumentalis |
eszköz |
lexikai esetek |
-val, -vel |
|
|
|
causalis finalis |
cél |
-ért |
|
|
|
|
translativus-factivus |
eredmény |
-vá, -vé |
|
|
|
|
inessivus |
hely |
-ban, -ben |
|
|
|
|
superessivus |
-on, -en, -ön |
|
||
|
|
adessivus |
-nál, -nél |
|
||
|
|
sublativus |
irány |
-ra, -re |
|
|
|
|
dellativus |
-ról, ről |
|
||
|
|
illativus |
-ba, -be |
|
||
|
|
elativus |
-ból, -ből |
|
||
|
|
allativus |
-hoz, -hez, -höz |
|
||
|
|
ablativus |
-tól, -től |
|
||
|
|
terminativus |
-ig |
|
||
|
|
formativus |
állapot |
-ként |
|
|
|
|
essivusi formalisi (állapothatározó) |
-ul, -ül |
szótlanul |
A hagyományos grammatika több esetragot különít el, mint az új magyar nyelvtan.
|
|
nominativus |
Ø |
ház |
|
|
accusativus |
-t |
házat |
|
|
genitivus |
-nak, -nek |
háznak |
|
|
inessivus |
-ban, -ben |
|
|
|
illativus |
-ba, -be |
|
|
|
lativus |
-ból, -ből |
|
|
|
superessivus |
-on, -en, -ön |
|
|
|
delativus |
-ról, -ről |
|
|
|
sublativus |
-ra, -re |
|
|
|
adessivus |
-nál, -nél |
|
|
|
ablativus |
-tól, -től |
|
|
|
ellativus |
-hoz, -hez, -höz |
|
|
|
terminativus |
-ig |
|
|
|
dativus |
-nak, -nek |
|
|
|
formatovus |
-ként |
|
|
|
translativus |
-vá, -vé |
|
|
|
instrumentalis |
-val, -vel |
|
|
|
causalis finalis |
-ért |
|
|
|
distributivus |
-ként |
házanként |
|
|
sociativus 'vmivel együtt' |
-stul, -stul |
házastul |
|
|
essivusi formalisi (állapothatározó) |
-ul, -ül |
szótlanul |
|
|
formalisi (módhatározó) |
-képp |
másképp |
|
|
temporalisi |
-kor |
|
|
|
distributiv temporalis (ismétlődő időviszony) |
-nta, -nte |
hetente, naponta |
Kiefer: ezek közül nem mind esetrag! A következők inkább képzők:
-n (modalisi essivusi rag): világosan
-kor
-stul, -stül
-nta, -nte
-ként (distributivusi)
-képpen
-nak, -nek (genitivusi) → teljes mértékben megegyezik a dativusszal, fölösleges számon tartani
Ezek határozószavakká képzik a főneveket.
Az esetrag főnévhez járulva ismét főnevet ad eredményül. (Minden főnév módosítható - ha tehát egy szóalak nem módosítható, akkor nem lehet főnév.)
Egy toldalék akkor és csakis akkor esetrag, ha alkalmas esetviszony kifejezésére, valamint akkor, ha előfordul valamely vonzatkeretben - tehát ha a vele toldalékolt főnév (tulajdonképpen főneves szerkezet) lekötheti az ige valamely, alakja szempontjából is meghatározott vonzatát.
Találat: 27005
