Nora Roberts A jaték szabalya

Nora Roberts

A játék szabálya

Minden jog fenntartva, beleértve a kiadvány egészének vagy egy részének bármilyen formában történő sokszorosítását. A mű a Harlequin Enterprises II B. V. jóváhagyásával jelent meg. Kiadványunk szereplői kitalált személyek. Bármely adott személlyel, akár élővel, akár elhunyttal való hasonlóság a merő véletlen műve. § All rights reserved including the right of reproduction in whole or in part in any form. This edition is published by arrangement with Harlequin Enterprises II B. V. All characters in this book are fictious. Any resemblance to actual persons, living or dead, is purely coincidental.

- Már csak ez hiányzott! Egy sportoló. - Brooke nagyot kortyolt a méregerős kávéból, hátradőlt a puha bőrfotelban, és rosszkedvűen elhúzta a száját. - Pompás.

- Felesleges gúnyolódnod - felelte szelíden Claire. - Ha de Marco egy sportolót akar a reklámfilmjéhez, mi kifogásod lehet ellene? - Szórakozottan nézegette a jobb kezén lévő aranygyűrűt. - Elvégre ő a megrendelő, és tisztességesen fizet.

Brooke szürke szeme szúrósan szegeződött a barátnőjére. Ez a tekintet hasznos fegyvernek bizonyult, és alkalmazta is mindenkinél, a megbízóktól kezdve a szeszélyes színészekig. Annak idején önvédelemből fejlesztette ki, és azóta sikerült művészi fokra fejlesztenie. Ám Claire Thortonra nyilvánvalóan semmiféle hatást sem gyakorolt ez a tekintet. A negyvenkilenc éves Claire, egy több millió dolláros forgalmat lebonyolító filmstúdió igazgatója, rátermettségének és a merészségének köszönhette a sikereit.

Tíz éve ismerte Brooke-ot, amikor is a tizennyolc éves lány nagy szájának és magabiztos fellépésének köszönhetően elnyert egy állást a Thorton Stúdiónál. Claire figyelemmel kísérte Brooke pályafutását, amint lépésről lépésre felküzdötte magát a lóti-futi kislányból először világosítóvá, majd az operatőr első asszisztensévé és végül rendezővé. Claire sohasem bánta meg azt a döntését, hogy rábízta Brooke-ra az első, tizenöt másodperces reklámfilm elkészítését.

Az üzletasszony általában hallgatott a megérzéseire, és annak idején ösztönösen megérezte, hogy Brooke kimondottan tehetséges. Ráadásul Claire úgy ismerte a lányt, ahogy csak kevesen. Talán mert volt két közös tulajdonságuk - a becsvágy és a függetlenség utáni vágy.

Brooke egy kis idő után nagyot sóhajtva feladta.

- Egy sportoló - dünnyögte, és szórakozottan körbejáratta a tekintetét az irodában.

Az apró helyiség világosszürkére festett falain a reklámfilmjeiből kiollózott képek függtek. A kissé kényelmetlen, kétszemélyes dívány - amit nemrég húzatott át sötét kordbársonnyal - nem csábította hosszas üldögélésre a hozzá betérőket. A kárpitozott hátú szék egy hagyatékból származott, akárcsak a dohányzóasztal, amely baloldalt a falat támasztotta.

Brooke egy régi, rozoga íróasztal mögött ült, amelynek az egyik fiókját nem lehetett teljesen becsukni. Az asztalon nagy halomba tornyosultak az iratok, és összevissza hevertek a tollak. A ceruzák az építészlámpa mellett álló antik vázában kaptak helyet. Az ablaknál, egy művészien kivitelezett agyagcserépben egy fikusz kornyadozott.

- A pokolba is, Claire, miért nem szerződtetünk egy színészt? - kérdezte Brooke szokásához híven hevesen gesztikulálva, majd a tenyerébe támasztotta az állát. - Tudod te, milyen nehéz egy sportolóból vagy rockzenészből kiimádkozni egy mondatot, hogy közben ne süljön bele vagy ne játssza túl a szerepét? - Káromkodott egy cifrát, ami minden további magyarázkodást feleslegessé tett, majd kicsiny kupacba rendezte az iratokat. - Elég megcsörgetni egy ügynökséget, és máris itt van száz jobbnál jobb színész, akik alig várják, hogy megkapják a munkát.

Claire türelmesen lepöckölt egy szöszt a vászonkosztümjéről.

- Tudod jól, hogy szinte minden terméket el lehet adni, ha egy ismert névvel vagy arccal reklámozzuk.

- Ismert név? Ki hallott már Parks Jonesról? Egyébként is, milyen hülye név - mormolta.

- Minden baseball-rajongó ismeri.

Brooke a szelíd mosolyból látta, hogy a további vita teljességgel értelmetlen. Ennek ellenére nem adta fel.

- A divatszakmának készítjük reklámokat, nem a baseball-szurkolóknak.

- Nyolc kupát nyert - folytatta rendületlenül Claire. - Az év legjobb sportolója.

Brooke összevonta a szemöldökét.

- Honnan tudod? Sosem érdekelt a baseball.

- Elvégeztem a házi feladatomat. Ezért vagyok ilyen sikeres igazgató. Jobb lenne, ha te is tájékozódnál. - Claire lustán felállt. - Ma estére ne csinálj semmilyen programot. Elmegyünk az egyik mérkőzésre. A Kings játszik a Valiantsszel.

- Kicsoda?

- Láss neki a házi feladatnak - szólt nyomatékosan Claire, mielőtt betette volna maga mögött az iroda ajtaját.

Brooke megint káromkodott egy kacskaringósat, elfordult a székével, és kinézett az ablakon az alant elterülő Los Angelesre. Toronyházak, csillogó üvegfalak és a sűrű forgalomban fuldokló utcák. Ahogy fokról fokra lépdelt feljebb a ranglétrán, úgy költözött egyre magasabbra az épületen belül. Az irodája jelenleg a huszadik emeleten volt, ami egyet jelentett a sikerrel, de a lány nem időzött el hosszasan ennél a gondolatnál. Akkor fel kellett volna idéznie a múltat is, és Brooke ezt kínosan kerülte.

Hátradőlt az óriási székben, és játszadozni kezdett a varkocsa végével. Hosszú, sűrű, rakoncátlan fürtjei pontosan abban a meleg aranyszínben tündököltek, amit a festők mindig is szerettek megörökíteni. Brooke elég hiú volt ahhoz, hogy kényelmi okokból ne vágassa le a haját, ahhoz viszont elég gyakorlatias, hogy munka közben hátrafogja.

Ábrándos, szürke szemét sűrű pillák árnyékolták. Bőre halvány elefántcsontszínű volt, amely gyakran jár együtt ezzel a hajszínnel. A folytatás már nem volt ennyire finom és lágy. Kicsiny, merész orr, széles száj és erőszakos áll. Nyugtalan arc - az egyik pillanatban szép, a következőben fanyar, de mindig kihívó. A száján egy leheletnyi rúzs, a fülében olcsó tűzzománc fülbevaló, ám a parfümje méregdrága.

Brooke a de Marco-szerződésre gondolt. Egyedi tervezésű farmerek, drága szabadidőruhák, puha, olasz bőr. Két évre szóló szerződés, és a költségvetés olyan nagyvonalú, hogy minden művészi hajlamát kiélheti. Épp itt az ideje. Jobbra, az egyik polcon ott sorakozott a három hőn óhajtott Clio, valamint egyéb rangos díjak.

Nem rossz egy huszonnyolc éves rendező számára, gondolta, aki annak idején mindössze egy érettségivel, a jól felvágott nyelvével, valamint az izzadó tenyerével állított be a Thorton Stúdióba. A zsebében tizenkét dollár és harmincöt cent lapult. Sietve elhessegette a gondolatot. Ha akarja a de Marco-szerződést - márpedig akarja -, akkor gondoskodnia kell arról, hogy az a baseballjátékos úgy táncoljon, ahogy ő fütyül.

Egy hirtelen mozdulattal visszafordult a székével, felvette a telefont, és megnyomott két gombot.

- Szerezz be minden Parks Jonesszal kapcsolatos anyagot - adta ki az utasítást a titkárnőjének. - És kérdezd meg Miss Thortont, hogy ma este hány órára menjek érte.

Parks Jones zsebre dugta a kezét, és rosszkedvű pillantást vetett az ügynökére.

- Miért is hagytam, hogy rábeszélj?

Lee Dutton kedvesen elmosolyodott, felvillantva kissé csálén álló fogait.

- Mert bízol bennem.

- Az első hibám. - Parks szemügyre vette Lee-t. Nagybácsis külső, kopaszodó fej, manószerű arc és csillogó, fekete szempár. Igen, gondolta Parks. Bízik benne, sőt még kedveli is a ravasz kis ördögöt, de. - Baseballjátékos vagyok, nem pedig színész.

Lee összekulcsolta a kezét, a napfény megvillant a svájci karóráján.

- Már rábólintottál. Egyébként. az első borotvapenge megjelenése óta ott vannak a baseballjátékosok a reklámiparban.

Parks megvetően horkantott egyet, és járkálni kezdett a tágas, keleties stílusban berendezett irodában.

- Nem borotvát kell reklámoznom, hanem valami ócska rongyot. Úgy érzem magam, mint egy idióta.

De nem úgy nézel ki, gondolta Lee, miközben előhúzott egy illatos, vékony szivart. Meggyújtotta, és a gomolygó füstkarikákon át szemügyre vette Parksot. A magas, szálas alkat ideális a sportosan elegáns ruhákhoz, akárcsak a szőke haj és a jellegzetes, kaliforniai külső. A napbarnított, keskeny arcú, kék szemű és göndör hajú Parks már régóta a női rajongók kedvence volt, míg szívélyességével és szerénységével a férfiak rokonszenvét vívta ki. Tehetséges, jóképű és kedves. Összegezve egy született tehetség. Hogy ezen kívül még esze is van, az előnyt, de akár hátrányt is jelenthetett.

- Most vagy a pályád csúcsán. - Lee színpadiasan felsóhajtott. - De harminchárom éves vagy. Meddig akarsz még baseballozni?

Parks komor pillantást vetett rá. Lee pontosan tudta, hogy annak idején megfogadta: harmincöt évesen abbahagyja a profi sportot.

- Mi köze ennek ahhoz az átkozott reklámhoz?

- Rövid az emberek emlékezete. Sok jó, sőt kivételesen jó sportolóról feledkeznek meg szinte abban a percben, hogy visszavonulnak. Gondolnod kell a jövődre is.

- Gondolok a jövőmre - felelte kedélyes hangra váltva Parks. - Maui, horgászás, heverészés a napon, gyönyörű nők.

Mindez körülbelül hat hétig fog tartani, gondolta Lee, de bölcsen megtartotta magának a véleményét.

- Nincs szükségem a pénzre. - Parks lehuppant egy piros, kínai fotelba, és kinyújtotta a lábát. - Miért kellene télen is dolgoznom ahelyett, hogy a tengerparton heverésznék?

- Mert hasznos neked, és hasznos a sportágnak is. A reklámok növelik a baseball népszerűségét - tette hozzá, manószerű vigyorral. - És végül, de nem utolsósorban, mert aláírtál egy szerződést.

- Indulok az edzésre - jelentette ki Parks, és felállt. Az ajtóban gyanúsan barátságos mosollyal visszafordult. - Még valamit. Ha bohócot csinálok magamból, akkor széttöröm az imádott, kínai agyaglovaid lábát.

Brooke áthajtott az elektronikus vezérlésű kapun, és rákanyarodott a Claire villájához vezető, rododendronokkal szegélyezett feljáróra. Gyönyörűnek, de rettenetesen régimódinak tartotta a házat, óriási volt, hófehér, és a bejáratnál oszlopfők. Brooke mindig jót mulatott magában, amikor elképzelte, hogy két fekete sapkás, fegyveres őr áll a faragott, két-szárnyú ajtó egy-egy oldalán. A villát annak idején a némafilmek egyik csillaga építtette, és minden szobát pasztellszínű selyemmel és szaténnal tapétázott ki. Claire a házat tizenöt évvel ezelőtt egy parfüm-bárótól vásárolta meg, és keleties atmoszférát teremtett benne.

Brooke a hófehér márványlépcsőkhöz érve beletaposott a fékbe. Csak két vezetési stílust ismert: vagy állt, vagy száguldott. Kiszállt, beszívta a vanília és a jázmin édes illatát, mielőtt jellegzetes, unott lépteivel elindult volna felfelé a lépcsőn. A férfiak mindig megbámulták a járását, amit Brooke általában észre sem vett, vagy ha igen, egy csöppet sem érdekelte.

Határozottan kopogtatott, és türelmetlenül lenyomta a kilincset. Az ajtó nyitva volt, és Brooke belépett a hatalmas, világoszöld előcsarnokba.

- Claire! - kiáltotta. - Készen vagy? Mindjárt éhen halok.

Egy alacsony nő, takaros, szürke kosztümben kilépett az egyik ajtón.

- Jó napot, Billings - mosolyodott el Brooke, és hátravetette a haját. - Hol van Claire? Nincs erőm átkutatni utána ezt a hatalmas labirintust.

- Most öltözködik. - A házvezetőnő lassan, tagoltan beszélt, és egy biccentéssel viszonozta Brooke mosolyát. - Mindjárt lejön. Kér addig egy italt?

- Esetleg egy pohár ásványvizet. Tikkasztó a meleg odakint. - Brooke követte a házvezetőnőt a szalonba, és lerogyott az egyik díványra. - Claire mondta magának, hová megyünk?

- Egy baseballmérkőzésre. - Billings jeget tett egy pohárba, aztán ásványvizet öntött rá. - Citromot?

- Csak egy csöppet. Ki vele, Billings! - szólt Brooke cinkos hangon. - Mi a véleménye?

Az asszony szép lassan, módszeresen kifacsarta a citromot. Mielőtt Claire Thorton magához csábította volna, Devonban volt házvezetőnő Lord és Lady Westbrooknál. Minden angolok legangolabbika annak idején szentül megfogadta, hogy sohasem lesz olyan, mint az amerikaiak. Edna Billingsnek elvei voltak, de Brooke-nak sohasem tudott teljesen ellenállni. Neveletlen teremtés, állapította meg tíz évvel ezelőtt az első találkozásukkor, és megmaradt ennél a véleményénél. Nem kizárt, hogy pontosan emiatt szerette annyira Brooke-ot.

- Jobban kedvelem a krikettet - felelte őszintén Billings. - Kulturáltabb játék.

Átnyújtotta Brooke-nak a poharat.

- El tudja képzelni Claire-t egy nyitott lelátón? - folytatta a lány a kérdezősködést. - Körülötte kiabáló, izzadt emberek, ő pedig egy csapat felnőtt férfit figyel, akik beleütnek egy labdába, majd körberohanják a pályát.

- Ha nem tévedek, a játék ennél azért többről szól - ingatta a fejét Billings.

- Bizonyára. - Brooke nagyot sóhajtott. - De ki ismeri a játékszabályokat? Végül is mindegy. - Vállat vont, és ivott egy korty vizet. - Claire szeretné, ha látnám azt a fickót játék közben, hátha ihletet merítek. - Az ujját végighúzta a pohár peremén. - Igazából egy tisztességes vacsorára lenne szükségem.

- Kapsz majd egy hot dogot és egy pohár sört - szólalt meg Claire az ajtóban. Brooke ránézett, és harsány kacagásban tört ki. Claire rendkívül elegánsan festett a világos vászonnadrágban, a nyomott mintás blúzban és a legfinomabb bőrből készült cipőben.

- Baseballmeccsre mész - emlékeztette Brooke -, nem pedig múzeumba. Egyébként is utálom a sört.

- Nagy kár. - Claire gyorsan ellenőrizte a cipőjével megegyező árnyalatú bőrtáskája tartalmát, aztán bekattintotta. - Ha nem akarunk elkésni, indulnunk kell. Jó éjt, Billings.

Brooke felhajtotta a maradék vizet, felugrott, és Claire után szaladt.

- Útközben álljunk meg, és együnk valamit - javasolta. - Elvégre nem egy opera első felvonását hagyjuk ki. Nem volt időm ebédelni - tette hozzá, és egy szerencsétlen árva gyerek tekintetével nézett Claire-re. - Tudod, milyen kiállhatatlan vagyok, ha kihagyok egy étkezést.

- Érdemes lenne kamera elé állnod, mert egyre jobb színészi teljesítményt nyújtasz - jegyezte meg Claire, majd dühösen dünnyögött valamit Brooke szűk autójáról, miközben bepréselte magát az első ülésre. Tudta, hogy a lány azért ragaszkodik a rendszeres étkezéshez, mert gyerekkorában sokat kellett nélkülöznie. - Mit szólnál két hot doghoz? - kérdezte, és bekapcsolta a biztonsági övet. - Az út háromnegyed óra a stadionig. - Claire megigazította ezüst csíkokkal átszőtt, barna haját. - Tehát te huszonöt perc alatt is odaérsz.

Brooke szitkozódott, és beletaposott a gázba. Egy félóra múlva már parkolót keresett a stadion előtt.

Követték a kapuk felé özönlő tömeget. Forró aszfalt, kipufogógázok és emberi izzadság maró szaga terjengett a levegőben - Los Angeles augusztusban. Lassan sötétedni kezdett, és kigyulladtak a stadion reflektorai. Odabent az elárusító standoknál zászlókat, képeket és programfüzeteket árultak. Popcorn, sült hús és sör szagát hozta feléjük a szél. Brooke gyomra megkordult.

- Tudod, hová kell mennünk? - kérdezte.

- Mindig tudom, hová kell mennünk - felelte Claire, és rámutatott egy folyosóra, amely enyhén lejtett.

A zsúfolt stadionban a fényszóróknak köszönhetően nappali világosság uralkodott. A hangszórókból áradó rockzene elkeveredett több tízezer ember szakadatlan morajával. Mozgó árusok kínálták az ételt és az italt nyakba akasztott tálcáikról.

Brooke szinte kézzel tapinthatóan érezte a stadionban uralkodó feszültséget. Unott közönye elszállt, és kíváncsian nézelődött. Izgatott, lelkes emberek tízezrei összezsúfolva a pálya körül.

Az éhségen kívül más is megmozdult Brooke-ban.

- Hihetetlen - mormolta. - Vajon mindig ilyen sokan vannak itt?

- A Kings vezeti a bajnokságot - vonta össze a szemöldökét rosszallóan Claire. - Mondtam, hogy végezd el a házi feladatodat.

- Hm - hümmögött szórakozottan Brooke jobbra-balra járatva a tekintetét.

Lassan követte Claire-t lefelé egy lépcsőn, és közben csak úg 232i89c y szívta magába az újabb és újabb benyomásokat. A stadionban összezsúfolódott emberek lármája és szaga, a színes kavalkád teljességgel elbűvölte. A Kings szurkolói sötétkék zászlókat lengettek.

Brooke váratlanul megtorpant, és a kezét Claire vállára tette.

- Az ott nem Brighton Boyd?

Claire balra nézett, ahol az Oscar-díjas színész ült, és egy fehér papírzacskóból földimogyorót eszegetett.

- De igen. Ide szól a jegyünk. - Barátságosan odaintett a színésznek, mielőtt leült volna. - Innen állítólag jól látni - jegyezte meg.

Brooke még mindig kíváncsian nézelődve lehuppant a helyére. Rómában, a Colosseumban ugyanilyen hangulat lehetett, mielőtt bevonultak volna a gladiátorok. Ha a baseballról készítene reklámfilmet, nem a játékot, hanem a nézőket mutatná. Nagytotál, halk háttérzene - ami egyre erősödik, ahogy közeledik a kamera. És aztán teljes hangerő, tökéletes hatás. Közhely vagy sem, ez Amerika.

- Tessék, kedvesem - szakította félbe Claire Brooke gondolatait, és átnyújtott egy hot dogot. - A vendégem vagy.

- Köszönöm. - Brooke mohón beleharapott az ételbe, és tele szájjal megkérdezte: - Ki reklámozza a csapatot?

- Összpontosíts egyszerűen a játékra és az emberünkre - tanácsolta Claire, és ivott egy korty sört.

- Igen, de.

A nézők üdvrivalgása közepette a csapat kivonult a pályára. A hófehér mezbe öltözött játékosok sötétkék sapkát és baseballzoknit viseltek. Mindenki elfoglalta a helyét. Nem is néznek ki olyan nevetségesen, gondolta Brooke, miközben a szurkolók vadul tomboltak. Inkább férfiasan. A tekintetével Parks Jonest kereste.

A férfi háttal állt neki, így nem láthatta az arcát. Pillanatnyilag nem is akarta, mert megelégedett a többivel. Száznyolcvan centinél is magasabb, legfeljebb hetvenkét kiló, de nem túl sovány. Brooke a korlátra könyökölt, és a tenyerébe támasztotta az állát.

Szinte hórihorgas, gondolta. Jól mutatnak majd rajta a ruhák. Parks odadobott egy labdát az egyik csapattársának. Brooke gondolatai egy pillanatra elkalandoztak. Gyorsan összeszedte magát. Elvégre ez munka, nem pedig szórakozás. Parks mozgása egészen sajátságos. Talán macskaszerű? Nem. Megrázta a fejét. Nem, nagyon is férfias.

Visszafojtott lélegzettel várta, hogy Parks elkapja a labdát. Lazán, könnyedén mozgott, de Brooke érezte abból, ahogy lehajolt és megfordult, hogy ura a testének. Nyomon követhető az egész mozgásfolyamat - a lábfejek, a lábak, a csípő és a karok. Egy táncosnak talán évekig kellene gyakorolnia, hogy szert tegyen erre a könnyed eleganciára. Ezek után az sem számít, ha Parks a kamera előtt a nevét se tudja kinyögni.

A mozgásából sugárzik a szexualitás. Sőt még akkor is érezni, amikor áll, és hanyagul várja a következő labdát. Nem rossz nyersanyag, gondolta Brooke, miközben a pillantása a sapka alól kikandikáló, hullámos, szőke hajra siklott.

Ebben a pillanatban Parks Jones megfordult, és Brooke megpillantotta az arcát. Hosszúkás és keskeny, akár a teste, és éppúgy a gladiátorokra emlékezteti, mint a mozgása. A férfi az ütésre összpontosítva vékonyra préselte érzéki száját. A szeme szinte ugyanolyan kék, mint a sapkája. Valami elemi vadság, harciasság, valami egyértelműen veszélyes sugárzott belőle. Brooke-ot meglepte ez a megalkuvást nem ismerő, elszánt arc, nemkülönben a hatás, amit gyakorolt rá. Valaki a nyitott lelátóról odakiáltott valamit Parksnak. A férfi elmosolyodott, és hihetetlen átalakuláson ment keresztül. Hirtelen egy kedves, elbájoló ember állt a pályán. Brooke izmai elernyedtek.

- Hogy tetszik?

Brooke kissé kábán hátradőlt a székében, és szórakozottan beleharapott a hot dogba.

- Talán menni fog. Gyönyörűen mozog.

- Azok után ítélve, amit meséltek nekem, még semmit sem láttál.

Claire-nek - mint mindig - most is igaza lett, ahogy Brooke a későbbiek során belátta. Parks egy fiatal srác felszabadult lelkesedésével és egy veterán elszántságával játszott. Brooke a szabályok ismerete nélkül is tudta, hogy nem lehet megállítani.

Élvezet volt figyelni Parks játékát. Brooke túl az első nyugtalanító benyomásokon higgadtan figyelt, és a kamera beállítási szögén töprengett. Bárcsak a férfi hangja is kellemes lenne! Hamarosan kiderül. Brooke eltüntetett egy második hot dogot is, majd a korlátnak támaszkodva ismét előrehajolt. A Kings kettő-egyre vezetett. A közönség tombolva ünnepelt. Brooke eldöntötte, hogy feltétlen készít Parks mozgásáról néhány lassított felvételt is.

Az emeleti lelátókon kellemes szellő támadt, és meglengette a zászlókat. Odalent a pályán megállt a levegő, és szinte elviselhetetlen volt a hőség. Parks érezte, amint az izzadság végigcsorog hátán.

Felemelte a fejét, a lelátók irányába nézett, és hirtelen megpillantotta Brooke-ot.

Nem egy mindennapi arc. A nő vörös serényével és porcelánfehér bőrével leginkább egy elbűvölő, tizennyolcadik századi arisztokrata hölgyre emlékeztet, gondolta. Furcsán elszorult a gyomra. Az arc hűvös érzékiséget sugároz. De a szeme. A halványszürke szempár egyenesen rászegeződött. A nő bátran állta a tekintetét. Nem pirult el, nem is mosolygott, ahogy Parks legtöbb imádója tette volna. Úgy méreget, mint egy lókupec. Bosszantotta a dolog, de egyben kíváncsivá is tette. Ilyet még sosem tapasztalt.

Akkor is a nőre gondolt, amikor helyet foglalt a kispadon. Figyelte a labdát elütő játékost, és közben a fedett lelátón ülő, vörös hajú nőre gondolt.

Vajon miért nézte olyan furcsán? Mintha azon tűnődött volna, hogyan festene a trófeaszekrényében. Parks sóhajtva felállt, és felvette a sisakját. A lelátón ülő nő helyett inkább a játékra kellene figyelnie. De mintha mágnes vonzotta volna a tekintetét. Ebből a távolságból nem látta tisztán Brooke-ot, de érezte, hogy még mindig őt bámulja. Bosszankodva elfoglalta az ütő helyét.

Mit akar ez a nő? - töprengett, és próbaképpen meglengette az ütőt. Könnyebb lenne, ha besorolhatná a tipikus rajongók közé, de ebben az arcban, akárcsak a szempárban semmi sem tipikus. Erősen megvetette a lábát, előrehajolt, és úgy várta a labdát. Két labdát kihagyott. Parks sikerének a türelem volt az egyik titka. Soha, még a legizgalmasabb percekben sem kapkodott. A szurkolók füttyögtek, kiabáltak, hogy üssön végre, de Parks kizárólag a dobóra összpontosított.

A labda százötven kilométeres sebességgel röpült felé, de a férfi nyomban látta, hogy pontosan erre várt. Nekikészült, és hallotta a puffanást, amikor eltalálta a labdát. Lélekszakadva rohant, miközben lelkesen biztatta a tömeg. Az arcán kisfiús, diadalmas vigyorral ért az első base-re. A másodiknál önkéntelenül Brooke irányába nézett. A lány az állát a korlátra támasztotta, miközben az emberek izgatottan ugráltak és kiabáltak körülötte. A tekintete nyugodt és kifejezéstelen volt, nem tükröződött benne elismerés vagy izgalom. A harmadik base-hez érve az ingerült Parks megpróbálta a tekintetével zavarba hozni a lányt. Ám Brooke rezzenéstelen arccal figyelte, amint a férfi elérte a hazai base-t. Parks örömteli izgalmat érzett a sikeres futás miatt, ugyanakkor haragudott az ismeretlen nőre.

- Hát nem csodálatos? - lelkendezett Claire, és Brooke felé hajolt. - Tehetséges fiatalember. - Intett az egyik körülöttük ténfergő árusnak, és kért még egy hideg italt. - Téged bámult.

- Hm. - Brooke a világ minden pénzéért sem vallotta volna be, hogy valahányszor találkozott a tekintetük, a szíve gyorsabban vert. Ismerte ezt a típust - jóképű, sikeres és szívtelen. Naponta akad dolga hasonló férfiakkal. - Biztosan jól mutat majd a kamera előtt.

Claire egy ötven felé közeledő asszony derűjével nevetett.

- Mindenütt jól mutat.

Brooke vállat vont.

A játék folytatódott. Brooke-ot nem érdekelte a mérkőzés állása vagy a többi játékos, kizárólag Parksot figyelte. A karja a korláton nyugodott, az állát a kezére támasztotta, és csizmába bújtatott lábait keresztbe vetette. Van valami ebben a férfiban, ami több, mint egyszerű vonzerő vagy ellenállhatatlan érzékiség. Egyszerre felszabadult és fegyelmezett. Brooke ezt a kettősséget szerette volna megragadni benne.

Szinte maga előtt látta, amint Parks a sportosan elegáns szabadidőruhában megüti a labdát, azután egy de Marco-farmerban végiglovagol a tengerparton, a sekély vízben. Ha sikerül kicsikarnia belőle egy kis humort, akkor szóba jöhetnének páros jelenetek is. Jól bevált recept a csinos nők szerepeltetése. Brooke nem szerette sem a szokásos áhítatos, sem a férfias, elbizakodott tekinteteket. Valami egyénibbre, meghökkentőbbre gondolt. Kell egy jó forgatókönyv, meg az, hogy Jones pontosan kövesse a rendezői utasításokat.

Túl sok a "ha". Brooke az értelmetlen álmodozást sem szerette. Az álmokat meg kell valósítani. Egy éven belül minden nő Parks Jonest akarja majd, a férfiak pedig irigyelni fogják.

A labdát magasra ütötték. Parks utánaszaladt, fel a lelátókra. És hirtelen Brooke és a sportoló szemtől szemben álltak egymással. Olyan közel, hogy a lány érezte a férfi izzadságának fanyar szagát, és látta a homlokán gyöngyöző cseppeket. Nem kapta el a tekintetét, részben mert kíváncsi volt, részben mert teljességgel lebénult.

Mögötte diadalmas kiáltás harsant, amikor az egyik szurkolónak sikerült elkapnia a labdát.

Parks szinte dühösen nézett Brooke-ra.

- Hogy hívják? - kérdezte halkan.

Megint ez a fürkész, veszedelmes tekintet!

- Brooke - felelte a lány megjátszott közönnyel.

- A pokolba is! A teljes nevét kérdeztem - csattant fel Parks, mivel sürgette az idő.

Figyelte, amint a lány lassan, csodálkozva felvonja szépen ívelt szemöldökét, és arra gondolt, hogy a legszívesebben felráncigálná a helyéről.

- Gordon - felelte hűvösen Brooke. - Vége a játéknak?

Parks összehúzta a szemét, és halkan ennyit felelt:

- Csak most kezdődik.

Brooke várta a telefonhívást. Elvégre Parks tudja a nevét, így a számát könnyen megtalálhatja a telefonkönyvben. Arra azonban nem számított, hogy vasárnap reggel negyed hétkor fogja keresni.

Félálomban nyúlt a fülsértően csengő telefon után. Sikerült felemelnie a kagylót, de a készülék közben hangos csattanással a földre esett.

- Halló? - motyogta csukott szemmel.

- Brooke Gordon?

- Hm. - Elfészkelődött a párnáján. - Igen.

- Itt Parks Jones beszél.

Brooke szeme nyomban felpattant. A hajnali derengésben puha, homályos fényben fürdött a szoba. Énekelni kezdtek az első madarak. Brooke az ócska, felhúzhatós vekker után tapogatózott, és megrökönyödve állapította meg, milyen korán van. Elfojtott egy halk káromkodást, majd nyugodt, kissé fojtott hangon megkérdezte:

- Kicsoda?

Parks a másik kezébe vette a kagylót, és összehúzta a szemöldökét.

- Parks Jones. Tudja, a baseballjátékos.

Brooke nagyot ásított, és megigazította a párnáját.

Mindössze ennyit mondott, de elégedetten megvillant a szeme.

- Szeretném viszontlátni. Ma repülünk haza New Yorkból. Mit szólna egy késői vacsorához?

Miért csinálom ezt? - tűnődött Parks, miközben fel-alá sétált a kis szállodai szobában. És ha már csinálja, az ég szerelmére, miért nem egy kicsit stílusosabban?

- Vacsora - ismételte meg vontatottan Brooke, miközben az agya vadul zakatolt. Az ilyen férfiak biztosra veszik, hogy egy nőnek nem lehet semmi programja, és csak arra vár, hogy az eszébe jusson valakinek? Először arra gondolt, hogy hidegen visszautasítja, de aztán kezdte mulatságosnak találni a helyzetet. - Hát. - Tűnődve felsóhajtott. - Talán. Hány órakor?

- Kilenckor magáért megyek. - Parks elengedte a füle mellett a talán szót. Három napja nem tudja kiverni a fejéből ezt a nőt. Feltétlen ki kell derítenie az okát. - Tudom a címet.

- Rendben, Sparks, akkor kilenckor.

- Parks - helyesbített a férfi, és lerakta a kagylót.

Brooke harsogó kacagásban tört ki.

Még akkor is jókedvű volt, amikor este készülődni kezdett a randevúhoz. Vajon mit szól majd Parks Jones, ha megtudja, hogy a jövendő rendezőjét vitte el vacsorázni? Biztosan nem fog örülni, ha kiderül, hogy ezt a jelentéktelen apróságot elhallgatta előle. Brooke izgatottan várta a találkozást. Ez a férfi valamit felkavart benne, amit fel kellene dolgoznia, még mielőtt elkezdenék a közös munkát.

Egy fürdőlepedőbe burkolózva szemügyre vette a ruhatárát. Ritkán járt randevúzni, mivel a keserű tapasztalatok tartózkodóvá tették. Lehetőleg kerülte a jóképű, sikeres férfiakat.

Mindössze tizenhét éves volt, amikor megjelent a színen az első udvarlója. A huszonkét éves fiatalember nem sokkal azelőtt végezte el a főiskolát. Akkoriban Brooke egy étteremben dolgozott. Clark folyton tréfálkozott vele, és nagyvonalú borravalókat adott. Hetente egyszer-kétszer elmentek moziba, azután következett egy piknik. Brooke-ot egyáltalán nem nyugtalanította, hogy Clark nem dolgozott. A férfi kijelentette, hogy ki akarja élvezni az utolsó nyarat, mielőtt beállna a taposómalomba.

Clark előkelő családja Bostonból származott, és kitűnő kapcsolatokkal rendelkeztek. Büszkék az őseikre, magyarázta Clark maró gúnnyal - amit Brooke olyan lenyűgözőnek talált -, noha alig van egy fillérjük. Ám a gúnyból kiérződött a családi összetartozás, amiért a lány rettenetesen irigyelte a férfit. Clark azért csipkelődik, mert szereti őket.

Szüksége van néhány hónap pihenésre a kimerítő főiskolai évek után, magyarázta a férfi. Meg akarja ízlelni az igazi életet, mielőtt építeni kezdené a karrierjét.

A fiatal és szeretetre éhes Brooke itta a szavait, és mindent elhitt neki. Csodálta Clarkot a diplomájáért, valaha ő is erről álmodott, de nem nyílt lehetősége tanulni. A férfi kedvesen udvarolt, azt állította, hogy szép, bájos, és megcsókolta. A tengerparton töltötték a délutánokat, ahol szörfdeszkát béreltek, és Brooke nem tette szóvá, hogy mindig ő fizet. És amikor ijedt és szégyenlős izgalommal nekiadta az ártatlanságát, Clark tökéletesen elégedettnek tűnt. Nevetett naiv zavarán, gyöngéd és kedves volt. Brooke úgy érezte, végre megtalálta a boldogságot.

Clark javasolta, hogy költözzenek össze, és a lány lelkesen helyeselt. Főzni és takarítani akart a férfira, arról álmodozott, hogy mellette ébred és alszik el. Még az sem aggasztotta, hogy csekély fizetéséből ezentúl kettőjüknek kell megélni. Clark a házasságról is olyan homályosan beszélt, mint a munkába állásról. Majd egyszer, valamikor a távoli jövőben megesküsznek. Modern szerelmesek ezzel nem törődnek. Brooke-kal madarat lehetett volna fogatni, annyira örült élete első, igazi otthonának. Egy nap majd gyerekeik születnek, fiúk, éppoly jóképűek, mint Clark, kislányok, akik a papájuk barna szemét öröklik. Tudni fogják, kik a szüleik és hol az otthonuk. A nagyszüleik pedig majd Bostonban élnek.

Brooke három hónapon át úgy dolgozott, mint egy igásló. A szerény fizetéséből még félre is tett a jövőjükre, amiről Clark annyit beszélt. A férfi, ahogy fogalmazott, továbbra is a tanulmányainak szentelte magát, és minden állást visszautasított, mondván, hogy nem neki való. Brooke tökéletesen egyetértett vele. Clark túlságosan okos, hogy közönséges, fizikai munkát végezzen, és túlságosan ígéretes tehetség ahhoz, hogy elfogadjon bármilyen középszerű lehetőséget. Ha megtalálja a neki való állást, mint az üstökös röpül fel majd a csúcsra.

Clark néhanap nyugtalannak és rosszkedvűnek tűnt, ilyenkor szólni se nagyon lehetett hozzá. De általában tele volt energiával és tervekkel. Menjünk ide, menjünk oda - most, ma. Mintha a holnap legalábbis fényévekre lett volna. Brooke számára a jelen tizenhét éve először nyert értelmet. Végre volt valakije.

Közben robotolt a közös jövőért, főzött Clarkra, a borravalókat pedig egy kis gyógyszeres dobozban gyűjtötte a konyhában az egyik polcon.

Egyik reggel az éjszakai műszakból jött haza, amikor megrökönyödve tapasztalta, hogy Clark eltűnt a kis fekete-fehér tévéjével, a lemezgyűjteményével és a gyógyszeres dobozzal együtt. Egy levélke hevert az asztalon.

Brooke!

A szüleim ragaszkodnak hozzá, hogy minél előbb megnősüljek. Nem számítottam rá ilyen hamar. Egy régi, családi hagyományról van szó, de reméltem, hogy a kérdés magától megoldódik. Feleségül kell vennem a harmadfokú unokatestvéremet. Tudom, hogy pokolian ódivatúan hangzik, de ez a szüleim akarata. Shelley kedves kislány, az apjának komoly cége van. Pár éve többé-kevésbé jegyeseknek számítunk, de eddig nem tűnt fontosnak.

Akárhogy is, beszállok a családi vállalkozásába, és öt éven belül alelnök leszek. Tulajdonképpen szembe akartam szegülni a szüleim akaratával, de nem megy. Sajnálom.

Semmi értelme fejjel rohanni a falnak. Tudnod kell, hogy az elmúlt hónapokban olyan szabadon lélegezhettem, mint még soha.

A tévét és a többit sajnálom, de nincs pénzem a repülőjegyre, és pillanatnyilag nem lenne időszerű bevallani a szüleimnek, hogy elköltöttem minden pénzt, amit küldtek. Amint lesz rá módom, mindent visszafizetek.

Nagyszerű lány vagy. Tényleg. Légy boldog.

Clark

Brooke kétszer is elolvasta a levelet, mire felfogta az értelmét. Clark elment. Nem számít, mit vitt magával. Clark elment, és ő egyedül maradt - már megint. Neki nincs előkelő, bostoni családja, sem apja, aki szereti, és bedugja egy jól kereső állásba.

Brooke addig sírt, míg el nem apadtak a könnyei. Nem akarta elhinni, hogy az álmai és a reményei egy csapásra semmivé foszlottak.

Tudta, hogy végérvényesen felnőtt lett. Félresöpörte az idealizmusát és az álmait, nem akarta, hogy még egyszer kihasználják. Nem akart versenyre kelni olyan nőkkel, akik születésüknél fogva előnyt élveznek vele szemben. És nem akart soha többé rabszolgamunkát végezni egy füstös kocsmában, ahol éppen csak annyit keres, amiből bérelhet egy olcsó, egyszobás lakást.

Apró fecnikre tépte a búcsúlevelet, jéghideg vízzel megmosta az arcát, míg sikerült eltüntetni a könnyek nyomát.

A táskájában lévő maradék pénzzel céltalanul kóborolt a városban, míg egyszer csak ott találta magát a Thorton Stúdió előtt. Minden bátorságát összeszedve besétált, és addig könyörgött a portásnak, míg be nem engedte a személyzeti irodába. Amikor ismét kilépett az épületből, új állása volt, amivel alig keresett többet, mint a felszolgálással, de fűtötte a becsvágy. Vinni akarta valamire. Tanult Clark árulásából: nem bízhatja a jövőjét egy másik emberre. Többé senkire sem bízza rá magát.

Most, tíz évvel később, Brooke kivett a szekrényéből egy szűk, fekete ruhát. Egy elegáns, rafinált szabású selyemruhát, amit általában a hivatalos fogadásokon viselt. Tökéletesen megfelel a ma esti vacsorához.

Parks a Los Angeles mögött emelkedő hegyekben haladt a kocsijával, és a gondolataiba mélyedt. A pályafutása során most első ízben fordult elő, hogy egy nő elvonta a figyelmét a játéktól. Először fordult elő, hogy felhívott háromezer kilométerről egy vadidegent - aki azt sem tudta, kicsoda ő -, hogy randevút beszéljen meg vele. És először megy el vacsorázni egy olyan nővel, aki halálosan felbosszantotta, noha alig váltott vele néhány szót. Ha nem játszott volna idegenben, már korábban is telefonált volna.

A repülőgépen hazafelé folyton Brooke Gordon járt az eszében. Bizonyára modell vagy színésznő. Nem egy szabályos szépség, de az arca jellegzetes és különleges. A hangja egy kicsit rekedtes. Ma reggel a telefonban nem csengett valami tisztán, gondolta, és elhúzta a száját. Nem törvényszerű, hogy az elragadó külsőhöz ész is dukál, de volt valami azon az estén Brooke Gordon tekintetében. Parks megrázta a fejét, hogy elhessegesse a nyugtalanító gondolatokat.

Egy nyúl ugrott ki közvetlenül előtte az útra, és a fényszóróktól hipnotizálva dermedten megállt. Parks beletaposott a fékbe, a kocsi kifarolt, ő halkan káromkodott. A nyúl magához térve a zsibbadtságból elrohant. Parks mindig is előszeretettel viseltetett az apró termetű állatok iránt, amit az apja sohasem tudott megérteni. De az apja amúgy sem értette a fiát, aki szentül eltökélte, hogy baseballjátékos lesz, ahelyett hogy a Parkinson Vegyiműveknél elfoglalta volna az őt megillető helyet.

Parks a sűrűsödő félhomályban rákanyarodott egy útra, amely egy takaros faházhoz vezetett. A férfinak tetszett az isten háta mögötti hely, a tücsökciripelés, a csönd. Az ingatlan háromnegyed órára volt Los Angelestől. Parks leparkolt Brooke kocsija mögött, és körülnézett.

A fűre ráfért volna a nyírás, noha így még jobban érvényesült a csupa fa és üveg ház rusztikus bája. A közelben egy patak csobogása hallatszott. A nyár szaga érződött a levegőben - a forróság, a virágok nehéz illata, és mindent körüllengett a béke megmagyarázhatatlan légköre. Parks hirtelen azt kívánta, bárcsak ne kellene visszamenni a városba egy zsúfolt, fényesen kivilágított étterembe. A távolból kutyaugatás hallatszott. Parks azon tűnődött, milyen nő lehet az, aki a várostól ilyen messze vesz házat.

A bejáratra egy kutyafej formájú rézkopogtatót szereltek. Parks mosolyogva megtapogatta. Azután kinyílt az ajtó, és a férfinak egy csapásra elszállt minden kétsége, amely idefelé jövet nyomasztotta.

Brooke ezúttal úgy néz ki, mint egy csábos boszorkány, gondolta. Világos bőr, fekete ruha, súlyos, ezüst amulett a keblei között. Csípőig érő haját a halántékánál két fésű fogta hátra. A szeme füstszínű, a szemhéján csillogó, fekete árnyék. A szája nincs kifestve. Parks orrát finom parfümillat csapta meg, ami egy hárem képét idézte fel benne, fehér selymek suhogását és rekedtes, női nevetést.

- Hello.

Brooke kezet nyújtott. A szíve vadul kalapált. Ostobaság, hiszen pontosan maga elé képzelte, miként fest majd a férfi elegánsan felöltözve. Egy rendezőnek ezt látnia kell. Ám Parks valahogy még férfiasabbnak tűnt a sportosan elegáns öltönyben. Az arca pedig még vonzóbbnak a veranda félhomályában. Brooke elvetette az ötletet, hogy itallal kínálja. Minél előbb emberek között lesznek, annál jobb.

- Mindjárt éhen halok. Indulhatunk?

Válaszra sem várva bezárta az ajtót maga mögött.

Parks az autójához érve megfordult. Brooke a magas sarkú cipőben majdnem a szeméig ért.

- Lecsukjam a kocsitetőt?

- Ne. - Brooke maga nyitotta ki az ajtót. - Szeretem a friss levegőt.

Hátradőlt az ülésen, és lehunyta a szemét. Parks gyorsan vezetett, de azzal a higgadt önfegyelemmel, amit már korábban is megfigyelt nála. Mivel Brooke imádta a sebességet, kényelmesen elhelyezkedett, és élvezte az utazást.

- Tulajdonképpen hogyhogy eljött arra a meccsre?

Brooke érezte, amint a szája sarka egy kissé felfelé görbül.

- Egy barátnőmnek volt két jegye. Gondolta, hogy esetleg érdekel.

- Hogy érdekli? - Parks a szó hallatán megrázta a fejét. - És érdekelte?

- Igen. Noha arra számítottam, hogy unatkozni fogok.

- Különösebb lelkesedést azért nem tapasztaltam - jegyezte meg Parks, és eszébe jutott a lány nyugodt, éles tekintete. - Az egész mérkőzés alatt meg sem mozdult.

- Mozgott maga helyettem is.

Parks oldalról a lányra sandított.

- Miért bámult olyan mereven?

Brooke úgy döntött, hogy megmondja az igazat.

- A testét csodáltam. - Fanyar félmosollyal a férfihoz fordult. A szél az arcába fújta a haját, de nem vette a fáradságot, hogy hátrasimítsa. - Volt mit.

- Köszönöm. - Parks szeme vidáman megvillant, és ettől még vonzóbbnak tűnt. - Ezért fogadta el a vacsorameghívásomat?

Brooke még szélesebben mosolygott.

- Nem. Egyszerűen szeretek enni. Miért hívott meg?

- Valahogy megfogott az arca. És nem minden nap bámul meg úgy egy nő, mintha be akarna keretezni, és kifüggeszteni a falra.

- Tényleg? - kérdezte Brooke ártatlan szemeket meresztve. - Pedig fogadni mertem volna, hogy nap mint nap előfordul.

- Lehetséges. - Parks levette a tekintetét az útról, és útitársa szemébe nézett. - Maga nem egy átlagos nő.

Brooke felvonta a szemöldökét. A férfi vajon tudja, hogy szebb bókot nem is mondhatott volna?

- Talán nem. Egyébként miből gondolja?

- Mert én sem vagyok egy átlagos férfi.

Az étterem egy kellemes kis családi vállalkozás volt; kitűnő konyhával, isteni illatokkal és halk muzsikával. Miközben Parks kitöltötte a második pohár bort, Brooke a pincért figyelte, aki jókedvűen dudorászott munka közben. Mint oly sokszor, most is megragadta a hely hangulata. Szívta magába a benyomásokat, miközben jó étvággyal evett.

- Mire gondol?

Brooke tekintete zavaróan élesen és egyben csábosan Parksra szegeződött.

- Hogy ez egy boldog ház és egy nagy család. A mama és a papa a konyhában sürögnek-forognak a mártások körül, várandós lányuk zöldséget pucol, miközben a férje a bárban szorgoskodik. A nagybácsi pedig felszolgál.

Parks elmosolyodott.

- Nagy családból származik?

Brooke szemében kihunyt a ragyogás.

- Nem.

A férfi látta, hogy ingoványos talajra tévedt.

- És mi történik, ha megszületik a várandós lány gyereke?

- Majd ott fekszik a sarokban egy bölcsőben, és az anyja még több zöldséget pucol.

Brooke letört egy darab kenyeret, és bekapta.

- Érti a dolgát.

- Biztosan sikeres nő.

Parks hátradőlt a székében, és tűnődve forgatta a poharát az ujjai közt.

- Maga sikeres nő?

- Igen.

A férfi félrebillentette a fejét, és nézte, amint a gyertyafény megcsillan Brooke halvány bőrén.

- Miben?

A lány élvezte a játékot.

- A munkámban. Maga sikeres férfi?

- Pillanatnyilag igen. - Parks elmosolyodott, ami kisfiús bájt kölcsönzött az arcának. - A baseball meglehetősen kiszámíthatatlan. Rosszul pattan egy labda, vagy elrontok néhány dobást. Nem lehet előre megjósolni, mikor kezdődik vagy fejeződik be egy mélyrepülés - vagy ami még rosszabb, hogy miért.

Brooke általában véve is így gondolkozott az életről.

- Sokszor hibázik?

- Egyetlen hiba is túl sok. - Parks megvonta a vállát, és letette a poharát az asztalra. - Már többször voltam a mélyponton.

Brooke előrehajolt, és a tekintetében most először tükröződött őszinte kíváncsiság.

- Ilyenkor mi a stratégiája?

- Ütőt cserélek, más testtartással próbálkozom. - Parks ismét vállat vont. - Változtatok az étrendemen, és önmegtartóztató életet élek.

Brooke csilingelő hangon felkacagott.

- És mi vált be a legjobban?

Parks előrehajolt.

- Eláruljak egy trükköt?

Brooke felvonta a szemöldökét. Parks az egyik ujjával teljesen váratlanul megcirógatta a homlokát. Kellemes borzongás futott végig a lány testén.

- Inkább ne.

- Hová valósi? - kérdezte halkan Parks.

Az ujjhegye lesiklott Brooke arcán az állára. Előre tudta, hogy ilyen lesz a bőre tapintása. Bársonypuha.

- Sehová.

Brooke a pohara után nyúlt, de a férfi megfogta a kezét.

- Mindenki tartozik valahová.

- Tévedés - ellenkezett Brooke. A férfi kezén a bőr keményebb volt, mint gondolta, az ujjai erősebbek. Az érintése gyöngédebb. - Nem mindenki.

Parks hallotta a hangján, hogy igazat beszél. A hüvelykujjával megsimogatta Brooke csuklóját, ahol az ütőér szaporán, de egyenletesen vert. - Meséljen magáról.

- Mire kíváncsi?

- Mindenre. Brooke felnevetett.

- Senkinek sem mondok el mindent - felelte az igazsághoz híven.

- Mit csinál?

- Hogy érti?

Parksnak bosszankodnia kellett volna, de önkéntelenül elmosolyodott.

- Kezdjük talán a munkájával.

- Reklámfilmeket készítek - vetette oda könnyedén Brooke, és pontosan tudta, hogy Parks ebből azt a következtetést vonja le, hogy a kamera előtt áll. Tetszett neki a játék.

- Hamarosan én is. - A férfi elfintorította az arcát. - Szereti a munkáját?

- Különben nem csinálnám.

Parks fürkész pillantást vetett rá, majd bólintott.

- Nem, tényleg nem csinálná.

- Az a benyomásom, hogy nem nagyon örül annak a reklámfilmnek - állapította meg Brooke, és elhúzta a kezét.

Ha a férfi hozzáér, képtelen összpontosítani, ami pedig elengedhetetlen a munkájához.

- Nem, ha bugyuta mondatokat adnak a számba, és lehetetlen ruhákat kell hordanom. - Parks a lány hajával játszott, az ujja köré tekert egy tincset, miközben mélyen a szemébe nézett. - Elbűvölő az arca, inkább csábos, mint szép. Amikor megpillantottam a lelátón, arra gondoltam, hogy olyan, mint egy tizennyolcadik századi asszony. Akiért szeretők hada harcolt.

Brooke halkan felnevetett, és előrehajolt.

- Ez volt az első trükk, Mr. Jones?

A lágy gyertyafényben a lány illata valahogy felerősödött. Az étteremben bizonyára minden férfi érzékeli Brooke jelenlétét.

- Nem. - Parks könnyedén megcibálta a lány haját. - Ha majd ott tartunk, nem fogja kérdezni.

Brooke ösztönösen hátrább húzódott. Eldöntötte, hogy a reklámfilmben nőket is szerepeltet. Egy telt keblű, barna hajú nőt.

- Lovagol? - kérdezte meg váratlanul.

- Hogy lovagolok-e?

- Tudja, azok a négylábú, jól megtermett állatok.

- Igen, lovagolok - felelte Parks hirtelen támadt kíváncsisággal. - Miért kérdi?

- Csak úgy. Hogy áll a sárkányrepüléssel?

Parks arcán zavar tükröződött, de aztán elvigyorodott.

- Tiltja a szerződésem, akárcsak a síelést és a futást. - Nem bízott Brooke dévaj tekintetében. - Megkérdezhetem, milyen játékot játszik velem?

- Nem. Eszünk valami desszertet?

Parks még kevésbé bízott Brooke felragyogó mosolyában.

- Hogyne.

Anélkül, hogy levette volna a pillantását a lányról, intett a pincérnek.

Egy félóra múlva a parkolón át Parks kocsija felé tartottak.

- Mindig ilyen kitűnő az étvágya? - kérdezte.

- Mindig, ha alkalom kínálkozik.

Brooke lehuppant az első ülésre, és jólesően nyújtózott egyet. A mozdulat akaratlanul is érzéki volt. Aki sohasem dolgozott étteremben, az nem is tudja, milyen fantasztikus érzés, ha kiszolgálják az embert. Brooke élvezte a finom vacsorát és a kellemes estét. Talán Parks társaságát is, főleg azért, mert még három óra elteltével sem ismerték egymást. A titokzatosság mindig izgalmas.

Néhány hónap múlva már közeli kapcsolatban lesznek. Egy rendezőnek ismernie kell a színészt, akivel dolgozik, akár tetszik, akár nem.

Parks beült a volán mögé, és megfogta a lány térdét. Brooke higgadtan, kicsit csúfondárosan ránézett, ami idegesítette a férfit.

- Elárulja végre, hogy kicsoda?

- Még nem döntöttem el - felelte őszintén Brooke.

- Viszontlátom?

A lány felvillantotta sejtelmes mosolyát.

- Igen.

Parks gyanúsnak találta, hogy Brooke ilyen könnyen igent mondott. Gázt adott, és indított.

Nem tetszett a gondolat, hogy a lány játszik vele, és az sem, hogy tudta, feltétlen viszont kell látnia. Rengeteg nőt ismert, szenvteleneket, unottakat, meg folyton vihogó csitriket. Természetesen volt átmenet is, de Brooke Gordon nem illett semmiféle skatulyába. Büszke, érzéki és sebezhető. Noha először arra gondolt, hogy lefekszik vele, most rádöbbent, hogy ennél többet akar. Fokról fokra megismerni és megérteni. A szex csak egy része ennek a folyamatnak.

Némán suhantak az éjszakában. A rádióból halk zene szólt. Brooke hátrahajtotta a fejét, az arcát a csillagok felé fordította. Örült, hogy hosszú idő után először végre jól érezte magát egy randevún. Az okát nem firtatta. Parks szerencsére nem tartotta szükségesnek, hogy felszínes csevegéssel megtörje a jóleső csöndet. Mint ahogy azt sem, hogy kétértelmű célzásokat tegyen az este befejezésére vonatkozóan. Brooke tudta, hogy nem lesz kínos és terhes vita. az ajtó előtt, ha hazaérnek. Lehunyta a szemét.

A kocsi zötykölődésére ébredt fel - jobban mondva annak hiányára. Kinyitotta a szemét, és megállapította, hogy a háza előtt állnak. Parks felé fordult.

- Nagyon jól vezet - mormolta. - Általában senkiben sem bízom meg annyira, hogy elaludjak mellette a kocsiban.

Parks élvezte a csönd ritka pillanatait, miközben az alvó Brooke-ot figyelte. A holdfényben szinte áttetsző volt a bőre, és az arca egy kicsit kipirult. A szél összekócolta a haját, és Parks elképzelte, hogyan nézne ki egy szerelmes éjszaka után a párnáján. Előbb vagy utóbb látni fogja.

- Most maga néz engem.

Parks elmosolyodott - ám nem a jól ismert kisfiús mosollyal, hanem nyugtalanítóan. A szeme veszélyesen elsötétedett.

- Hozzá kell szoknia.

Áthajolt Brooke előtt, és lenyomta a kilincset. A lány megmerevedett, de nem mozdult, amikor összeért a testük.

- Tetszik a háza. - Elindultak az ösvényen a bejárat felé, de ezúttal Parks nem ért a lányhoz, noha az arra számított, hegy megfogja a kezét vagy a karját. - Egyszer nekem is volt egy házam Malibun.

- Már nincs?

- Túl sok arrafelé az ember. - Megvonta a vállát. Felsétáltak a verandához vezető lépcsőn, a lépteik visszhangzottak az éjszakában. - Ha már egyszer a városon kívül élek, nem akarok folyton a szomszédaimba botlani.

- Nekem nincs ilyen gondom. - Az erdő körülöttük sötét és csendes volt. Csak a patak csobogása és a tücskök fáradhatatlan ciripelése hallatszott. - Körülbelül negyed mérföldnyire lakik egy házaspár. - Brooke a kezével kelet felé intett. - Nemrég esküdtek. Egy azóta megszűnt tévésorozatban ismerték meg egymást. - Mosolyogva az ajtónak dőlt. - Igazan nem zavarjuk egymást. - Kellemes álmosság lett úrrá rajta, és felsóhajtott. - Köszönöm a vacsorát.

Kezet nyújtott Parksnak, és azon tűnődött, vajon a férfi megcsókolja-e. Tulajdonképpen számított rá, és kíváncsian várta, milyen lesz érezni a száját.

Parks tisztában volt ezzel, és csábította is Brooke ajka. De aztán arra gondolt, ideje, hogy valami váratlan lépéssel végre kihozza a sodrából ezt a lány. Megfogta kinyújtott kezét. Látta a tekintetén, hogy a csókját hűvös, tartózkodó érzékiséggel fogadná. Megpuszilta az arcát.

Amikor Brooke megérezte a férfi száját a bőrén, az ujjai megfeszültek a kezében. Csókolózás vagy ölelkezés közben általában távolról figyelte magát, mintha csak a kamera mögött állna, azon tűnődve, a jelenet miként hatna egy reklámfilmben. Most semmit sem látott, csak érzett. Vad, zavaros érzések lettek úrrá rajta, az izmai megfeszültek, noha Parks alig ért hozzá. Csak a kezét fogta meg, és megpuszilta az arcát.

A férfi ajka most az arcára siklott, és közben figyelte Brooke elfelhősödő tekintetét. A lány fülében hangosan dobolt a vér. Egy halk sóhajt hallott, de nem is érzékelte, hogy ő maga sóhajtott. A sóvárgás egyre gyötrőbbé vált, és felkínálta az ajkát. Ám Parks szája a lehunyt szemhéjára siklott. Brooke összerezzent. Az arcát megcsapta Parks forró lehelete, az álla megrándult, amikor megérezte rajta a nyelvét.

A keze elernyedt a férfi szorításában. Nem tudta, mi az az odaadás, tehát nem is ismerhette fel. De Parks megérezte, amikor a fogai közé vette a fülcimpáját. A teste sóváran várta, hogy Brooke hozzásimuljon, hogy érezze nőies puhaságát. Az arcán érezte a lány selymes haját, beszívta bőrének illatát. Minden akaraterejére szüksége volt, hogy uralkodjon magán, hogy ne vegye birtokába a meleg és csábos ajkakat. A nyelvével megcirógatta Brooke fülét, és látta, amint megborzong. Csókokat lehelt a halántékára, majd a homlokán át eljutott a másik füléhez. Gyöngéden szopogatni kezdte.

Még mindig kerülve a lány száját, az ajkát a nyakán lévő ütőérre szorította. Alig tudta megállni, hogy ne induljon el lefelé, a fekete selyem alatt lágyan kirajzolódó keblekhez. A szíve vadul zakatolt, és erősen zihált. Odafent a hegyekben egy préri-farkas vonyított a holdra.

Parks egy kicsit megszédült. Most megkaphatná Brooke-ot - felfedezhetné hajlékony testét, az ujjait belemeríthetné rakoncátlan fürtjeibe. Csakhogy akkor nem kapna meg mindent. Ahhoz idő kell.

- Parks. - A rekedtes suttogás tovább fokozta a férfi sóvárgását. - Csókolj meg!

A férfi a száját gyöngéden Brooke vállára szorította.

- Azt teszem.

A lány úgy érezte, mintha lángolna a szája. Azt hitte, a szex terén már nem érheti meglepetés, de még sosem érzett ilyen heves vágyat.

- Csókolj meg rendesen.

Parks hátrébb húzódott, hogy Brooke szemébe nézhessen. A lány tekintete már nem ragyogott, hanem elsötétedett a vágytól. Az ajka hívogatóan szétnyílt, és hangosan zihált. Parks előrehajolt, míg a szájuk majdnem összeért.

- Legközelebb - mondta halkan. Sarkon fordult, és magára hagyta a megrökönyödött Brooke-ot.

- Linda, próbáld meg úgy csinálni, mintha élveznéd! - Brooke az operatőrre pillantott, aki bólintott. - E. J. indulj el felfelé, kezdd a lábujjainál! Hosszasabban időzz el a combján!

E. J. szemtelenül elvigyorodott, és mahagóni színű arcából elővillant vakítóan fehér fogsora.

- Ezer örömmel.

A színésznő rózsaszín lábujj körmeire irányította a kamerát.

- Rettenetes ez a hőség - panaszkodott Linda, és babrált valamit a bikinije pántján.

Elnyúlva feküdt egy törülközőn a homokban - karcsún, szőkén, aranybarnára sülve -, ahogy egy naptej-reklámban illik. Lindának nem kellett mást tennie, mint érzékien és lustán heverészni, miközben halkan azt búgja, hogy Éden naptejet használ.

- Ne izzadj - parancsolt rá Brooke. - Ragyognod kell, nem pedig nedvesen fényleni. Amikor elindul a kamera, számolj hatig, aztán húzd fel a jobb térdedet - szép lassan. Tizenkettőnél vegyél egy nagy lélegzetet, és a jobb kezeddel simítsd végig a hajad. Közben mondd a szövegedet, nézz egyenesen a kamerába, és gondolj a szexre.

- A pokolba a szexszel, mindjárt megsülök!

- Igyekszünk minél hamarabb végezni. Rendben? Figyelem! Felvétel indul!

E. J. elindult a kamerával, kezdve a szépen manikűrözött lábujjakon, felfelé a hosszú, vékony combon, a kerek csípőn, az aranybarna hason és a szépen formált kebleken. Azután következett Linda arca - duzzogó száj, hófehér gyöngyfogak és nagy, kerek szem -, majd ismét befogta az egész alakját.

- Éden naptejet használok - közölte Linda.

- Vége! - Brooke megtörölte a homlokát. A kora reggeli időpont dacára olyan volt a tengerpart, mint egy izzó kemence. Érezte, amint a tornacipőjén keresztül is égeti a talpát a homok. - Vigyél bele egy kis életet. Ezzel az egy mondattal és a testeddel kell eladnunk a naptejet.

- Ha nem tetszik, miért nem csinálod meg magad? - csattant fel Linda, és a hátára gördült.

- Mert téged fizetünk meg érte, és nem engem - vágott vissza indulatosan Brooke, de aztán összeszorította a száját.

Egy rendezőnek sosem szabad elveszítenie az önuralmát. Az a baj, hogy a Parksszal töltött este óta könnyen kijön a sodrából. Mély lélegzetet vett, és emlékeztette magát az alapelvre, miszerint a magánéletet sosem szabad összekeverni a munkával. Odasétált a duzzogó modellhez, és letérdelt mellé.

- Tudom, hogy rettenetes a hőség, de a munka akkor is munka. Elvégre profi vagy, különben nem lennél itt.

- Van róla fogalmad, mennyit szenvedtem ezért a barnaságért, hogy aztán tetves harminc másodpercig szerepeljek?

Brooke megpaskolta a modell vállát, egyszerre tanúsítva rokonszenvet, megértést és tekintélyt.

- Meglátod, fantasztikusan fog sikerülni.

Már dél is elmúlt, amikor végre kocsira pakolták a felszerelést. E. J. a furgonja hűtőjéből kivett két üveget.

- Tessék, főnök!

- Köszönöm. - Brooke a halántékához szorította a hideg palackot, mielőtt kinyitotta volna. - Mi ütött Lindába? Még sosem volt ilyen nehéz kicsikarni belőle egy nyamvadt mondatot.

- A múlt héten szakított a barátjával - közölte E. J., és kortyolt egyet a grapefruitléből.

Brooke mosolyogva dőlt a kerítésnek.

- Van valami, amiről nem tudsz?

- Nincs. - E. J. lehuppant Brooke mellé a homokba. A stúdió azon kevés munkatársai közé tartozott, aki fesztelen, baráti viszonyban volt a Tigris Ladyvel, ahogy Brooke-ot becézték. - Elmégy ma este de Marco bulijára?

- Igen.

Brooke összehúzta a szemét, de nem a vakító napsütés miatt, és elmosolyodott. A partin majd megfizet Parks Jonesnak. Még túlságosan elevenen élt benne az emlék, amint ott áll reszketve a holdfényben, a távolodó autó hangját fülelve.

- Jó lesz együtt dolgozni Parks Jones-szal. - E. J. felhajtotta a maradék üdítőt. - Az a fickó tényleg csúcs. Tegnap este is fantasztikusan játszott.

Brooke az ajtókeretnek dőlt, és lebiggyesztette a száját.

- Király.

- Nem érdekel a baseball? - kérdezte vigyorogva E. J., és a furgon hátsó részébe hajította az üres üveget.

- Nem.

- Minél jobban játszik az a pasas, annál sikeresebb lesz a reklám. - E. J. barátságosan megszorította Brooke térdét. - Ha sikerül bejutniuk a bajnokságba.

- Akkor csak október végén tudunk forgatni - fejezte be Brooke az elkezdett mondatot.

E. J. megsimogatta az állát.

- Ilyen az élet.

Brooke nevetett.

- Menjünk vissza. Ma délután még dolgom van a stúdióban. Vezessek én?

- Szó sem lehet róla. - E. J. becsapta a kocsi hátsó ajtaját, majd beült a volán mögé. - Szeretek élni.

- Gyáva alak vagy.

- Tudom - bólogatott vidáman a férfi. - Nem bírom a fénysebességet.

Feltette a napszemüvegét, és óvatosan indított. A motor köpködött és zihált, miközben a gazdája kedvesen biztatta.

- Miért nem veszel egy új kocsit? Elvégre jól keresel.

E. J. megpaskolta a műszerfalat, amikor a motor végre beugrott.

- Hűséges típus vagyok. Hét éve beleszerettem ebbe a kis drágaságba. Ez még akkor is itt lesz, amikor a te divatos járgányodból már csak csavarok és anyák maradnak.

Brooke vállat vont, hátrabillentette a fejét, és felhajtotta a maradék gyümölcslevet. E. J. volt az egyetlen a stábból, aki nem tett lakatot a szájára, ha beszélgettek. És valószínűleg ez lehetett az oka, hogy nem csupán eltűrte, hanem kedvelte is a férfit. A nyugati partvidék egyik legjobb operatőrének tartotta. San Franciscóban született, ahol az apja iskolaigazgató volt, míg az anyja egy jól menő szépségszalont vezetett. Brooke egyszer találkozott velük, és akaratlanul is eltűnődött, hogy két szorgalmas, lelkiismeretes ember miként nevelhetett egy ilyen flegma, nemtörődöm alakot, aki imádja a gömbölyded nőket és a másodosztályú filmeket.

De végül is sosem értette a családokat, csak a kívülálló tétova sóvárgásával figyelte őket. Hátradőlt a gondosan megfoltozott autóülésen.

- Hallottam, hogy nemrég megnézted a Kings egyik mérkőzését.

E. J. elkapta Brooke gyors, éles pillantását, és halkan füttyentett egyet.

- És?

- Néhány nappal később találkoztam Brighton Boyddal egy bulin. Tavaly forgattam vele egy filmet. Kedves fickó.

Brooke emlékezett rá, hogy látta a színészt a stadionban. Hagyta, hogy az üveg kicsússzon a kezéből, és a földre essen.

- És? - ismételte meg hűvösen.

- Nagy Kings-rajongó - folytatta E. J., és úgy felhangosította a rádiót, hogy kiabálnia kellett. - Odavan Jonesért. Az a fickó ördögien ügyes. - Brooke hallgatott, E. J. pedig fütyörészve verte a taktust a kormányon. Egyik hosszú, fekete ujján megcsillant egy aranygyűrű. - Brighton szerint Jones úgy bámult rád, mintha egy tompa tárggyal fejbe verték volna. Ez a Brighton mindig fantasztikus hasonlatokat talál ki.

- Hm.

Brooke hirtelen rendkívül érdekesnek találta a mellettük elsuhanó tájat.

- Azt is mondta, hogy amikor Parks felment a lelátóra az egyik labdáért, váltott veled néhány szót.

Brooke E. J. felé fordította a fejét, és a férfi napszemüveg által eltakart szemébe nézett.

- Ez most valami vallatás?

- Vág az eszed, mint a borotva.

Brooke akaratlanul felnevetett. Tudta, ha nem ad valami elfogadható magyarázatot, hamarosan a legvadabb híresztelések kapnak lábra, amit szeretett volna elkerülni. Tehát kinyújtotta a lábát, és könnyeden odavetette:

- Csak a nevemet kérdezte.

- És?

- És semmi.

- Hol randevúztatok?

Brooke hevesen megrázta a fejét.

- Honnan veszed, hogy randevúztunk?

- Tehát azért kérdezte meg a neved, mert népszámlálást tartott.

Brooke hűvös, gőgös pillantást vetett a férfira, ami bárki mást elbizonytalanított volna.

- Olyan vagy, mint egy pletykás vénasszony.

- Persze. Tehát randiztál vele?

- Igen - ismerte be fáradt-lemondóan Brooke. - És ez minden.

- Akkor nem olyan dörzsölt a fickó, mint amilyennek látszik. - E. J. megpaskolta a lány tornacipőbe bújtatott, térdén pihenő lábfejét. - Vagy fél kikezdeni azzal a nővel, aki a reklámfilmjét rendezi.

- Arról semmit sem tud - csúszott ki meggondolatlanul Brooke száján.

- Nem árultam el neki.

- Ó! - ismételte meg az operatőr sokat sejtetően.

- Feleslegesnek tartottam - fűzte tovább a szót zavartan Brooke. - Egyébként egy teljesen ártatlan este volt, végig azon járt az agyam, hogyan mutatna a legjobban a képernyőn.

- Hm.

Brooke ismét hátradőlt, és keresztbe fonta a karját.

- Fogd be a szád, és vezess!

- Értettem, főnök.

- Nem az esetem.

E. J. vigyorogva bólintott.

- Ha te mondod.

- Beképzelt, hideg és jelentéktelen.

- Csodás este lehetett - jegyezte meg E. J.

- Ejtsük a témát.

Brooke rálépett a földön heverő, üres üvegre.

- Rendben - felelte kedvesen E. J.

- Az a fickó azt képzeli, hogy egyetlen nő sem tud ellenállni neki, olyan jóképű, sikeres és tehetséges.

- Elit iskolába járt.

- Tessék?

- Egy angol elit iskolába.

Brooke-nak tátva maradt a szája, azután dühösen becsukta.

- Nem igaz.

E. J. vállat vont.

- Az újságok legalábbis ezt írták. Ez az oka, hogy csak huszonkét évesen lett profi sportoló.

- Valószínűleg csak egy ócska reklámfogás - mormolta Brooke, és az út hátralévő részében makacsul hallgatott.

A de Marco-villa olyan volt, mint egy álom. A hatalmas, vakítóan fehér ház mellett még Claire otthona is kimondottan egyszerűnek és szerénynek tűnt. A két belső udvar egyikében úszómedence volt, miniatűr vízeséssel, a másikban egzotikus virágok pompáztak.

Amikor Brooke megérkezett, a hárfa kristálytiszta hangjaiba hangos zsivaj és egy-egy felcsattanó nevetés keveredett. Emberek sétáltak a házban és a kertben, vagy kisebb csoportokban álldogáltak. Brooke belépett egy szalonba, ahol az arany árnyalatai uralkodtak. A levegőben méregdrága parfümök és ínycsiklandozó ételek illata terjengett. Villogott a sok ékszer, a selyem és a meztelen váll.

Brooke elindult a büféasztal felé, közben beszélgetésfoszlányok ütötték meg a fülét:

- Drágám, láttad azt az alakot a múlt héten a Ma Maisonban?

- Alá fogja írni. Az angliai kudarc után alig várja, hogy visszatérhessen Hollywoodba.

- Egy sort sem tud megjegyezni, bármennyire is igyekszel a fejébe verni.

- Elhagyta egy díszlettervező miatt.

- Drágám, fantasztikus ez a ruha.

Hollywood, gondolta Brooke bosszankodva.

- Sejtettem, hogy itt talállak.

Brooke a hang irányába fordult.

- Szia, Claire! - üdvözölte tele szájjal. - Kellemes parti, ugye?

- Feltételezem, hogy a büfé után ítélsz. - Claire elismerően vizsgálgatta a lányt. Brooke egy puha bőrruhát viselt, a derekán széles, hímzett övvel. A halántékánál befonta a haját, és ezzel fogta hátra rakoncátlan sörényét. A fülében súlyos cinkarikák lógtak. A sötét szemhéjfestéken kívül mást nem használt, ennek köszönhetően a szeme uralta sápadt arcát. - Mi az oka, hogy a legfurább ruhákat hordod, és mégis nagyszerűen nézel ki?

Brooke szemtelenül elmosolyodott.

- Te sem panaszkodhatsz. - Claire, mint mindig, most is nagyon elegáns volt. Ezúttal egy szürkéskék kosztümöt viselt. - Mit lehet itt inni?

Claire nagyot sóhajtva intett az egyik vörös öltönyös pincérnek, és leemelt a tálcájáról két pohár pezsgőt. - Próbálj meg viselkedni, mert a de Marco család rendkívül konzervatív.

- Ígérem, nem hozok szégyent a fejedre. - Brooke tréfásan esküre emelte a jobb kezét, ahogy azt egy autóreklámban látta. - Mit gondolsz, nem kellene kerítenem egy tányért?

- Majd később. Ott áll Mr. Jones ügynöke, és szeretném bemutatni neked.

- Utálok korgó gyomorral ügynökökkel tárgyalni. A pokolba is, ez Vera! Tudhattam volna, hogy itt lesz.

Brooke udvariasan viszonozta a karcsú, mézszín-hajú modell fagyos mosolyát, aki úgy nézett ki, mint Miss Amerika.

Az útjaik a szakmai és a társasági életben is többször keresztezték egymást, és a két nő első perctől kölcsönös ellenszenvvel viseltetett egymás iránt.

- Húzd be a vadmacska-karmaidat - intette Claire. - De Marco odavan érte.

- Tőlem - vágta rá Brooke. - Nekem ott van az a baseballjátékos.

- Csak lassan a testtel - dünnyögte Claire, aztán felvillantotta sugárzóan szép mosolyát. - Lee, épp magához igyekeztünk. Lee Dutton, Brooke Gordon. Ő a rendezője Parks reklámfilmjének. - Anyáskodva a lány karjára tette a kezét. - A legjobb a szakmában.

Brooke gúnyosan felhúzta a szemöldökét. Claire a nyilvánosság előtt mindig bőkezűen bánt a dicséretekkel, de a zárt ajtók mögött lényegesen fukarabbnak bizonyult.

- Üdvözlöm, Mr. Dutton.

A férfi megszorította a kezét, és alaposan megrázta. Miután elengedte, Brooke feltűnés nélkül megmozgatta az ujjait, és szemügyre vette Lee Duttont. Alacsonyabb volt nála, és meglehetősen gömbölyded. A haja gyér, a szeme meglepően fekete. Brooke fontosnak tartotta az első benyomást, és ezt a férfit rögtön megkedvelte.

- A hosszú és gyümölcsöző együttműködésre. - Dutton a lány poharához koccintotta a sajátját. - Parks már alig várja, hogy kezdhessen.

- Csakugyan? - Brooke elmosolyodott, mert eszébe jutott Parks ódzkodása. - Mi is ugyanígy vagyunk ezzel.

Claire kurta, figyelmeztető pillantást vetett rá, és belekarolt Lee-be.

- És hol van Parks? Brooke és én alig várjuk, hogy megismerhessük.

- Nem olyan könnyű elszabadulnia a hölgyektől - felelte Lee, és olyan büszkén mosolygott, mint egy nagybácsi, amikor a kedvenc unokaöccséről mesél.

- Sajnálattal hallom - mormolta Brooke a poharába. - De biztos vagyok benne, hogy egész jól viseli a megpróbáltatásokat.

- Brooke, feltétlen kóstold meg ezt a pástétomot - mondta Claire kényszeredett mosollyal.

- Már megkóstoltam - felelte a lány. - Meséljen még Parksról, Mr. Dutton. Elárulhatom, hogy nagy rajongója vagyok.

- Érdekli a baseball?

Brooke ismét a magasba emelte a poharát.

- Hogyne. Néhány héttel ezelőtt elmentünk az egyik meccsre, ugye, Claire?

- Így van. - Az asszony szemlátomást feladta, hogy a tekintetével elhallgattassa Brooke-ot. Ehelyett odafordult Lee-hez. - Gyakran megnézi a meccseket?

- Nem elég gyakran. - A férfi szemlátomást érezte, hogy valamilyen játék folyik, és kész volt részt venni benne. - De véletlenül van pár jegyem a vasárnapi mérkőzésre. El lennék bűvölve, ha a hölgyek elkísérnének.

Mielőtt Brooke szólásra nyithatta volna a száját, Claire megelőzte:

- Nagyon szívesen.

Lee Dutton látta, hogy Brooke összevonja a szemöldökét.

- Ott van Parks! - kiáltotta lelkesen.

A vendégek közül sokan abba az irányba kapták a fejüket, de aztán hamarosan folytatódott a társalgás.

Parks meglepődött, amikor megpillantotta az ügynöke mellett álldogáló Brooke-ot. Ugyanazt a hirtelen fellobbanó vágyat érezte, mint a két előző találkozásuk alkalmával. Szándékosan nem kereste a lányt, abban a reményben, hogy sikerül elfelejtenie. Ám elég volt egyetlen pillantást vetnie rá, hogy tudja, ez egy eleve kudarcra ítélt vállalkozás volt.

Parks látszólag ráérősen közeledett a tömegben. Ha valaki megérintette a karját, megállt, váltott vele néhány szót, majd barátságosan továbbállt. Már régen megtanulta, hogyan kell udvariasan lerázni a rajongókat. Nem egészen két perc múlva ott állt Brooke előtt.

A lány egy kicsit kényszeredetten viszonozta Parks mosolyát. Kínosan érezte magát, de nem mutatta.

- Parks, szeretnélek bemutatni Claire Thortonnak, a Thorton Stúdió tulajdonosának.

Lee magától értetődő természetességgel megfogta Claire kezét. Parks vigyorgott, Brooke viszont bosszankodott.

- Örülök, hogy megismerhettem, Miss Thorton - mondta Parks, és mosolyogva megszorította a hölgy kezét.

Meglepődött a vonzó, szelíd vonású, világoskék szemű asszony láttán. Titkon attól tartott, hogy a sikeres filmstúdió tulajdonosa inkább a hétfejű sárkányhoz hasonlatos.

- Nagyon örülünk, hogy együtt dolgozhatunk önnel. Épp most említettem Mr. Duttonnak, mennyire tetszett Brooke-nak és nekem, ahogy pár hete a Valiants ellen játszott.

- Csakugyan? - Tehát ő a barátnője, gondolta, és Brooke-ra pillantott. A lány valószínűleg a Thorthon Filmstúdiónak dolgozik. - Hello!

- Hello.

Parks megfogta Brooke kezét, és szemlátomást esze ágában sem volt elengedni. A lány belekortyolt a pezsgőjébe, és várta, mikor robban a bomba.

- Claire azt mondta, hogy Miss Gordon az egyik legtehetségesebb munkatársa - közölte Lee. - A közös munka során bizonyára kölcsönösen megismeritek majd egymást.

- Hm.

Parks a hüvelykujjával megsimogatta Brooke tenyerét.

- Természetes, hogy a legjobb rendezőmet bíztam meg ezzel a fontos munkával - jegyezte meg Claire.

Brooke érezte, amint a férfi hüvelykujja abbahagyja a cirógatást, és az ujjai fájdalmasan a kezére kulcsolódnak. Arca azonban rezzenéstelen maradt. Brooke ismét ivott egy korty pezsgőt.

- Tehát reklámfilmeket rendezel - állapította meg higgadtan Parks.

- Igen.

Brooke megpróbálta elhúzni a kezét, de a férfi nem engedte.

- Lenyűgöző. - Parks egykedvűen kivette a poharat a lány másik kezéből. - Bocsássanak meg.

Mielőtt Brooke észbe kapott volna, a férfi magával vonszolta a tömegbe. A lány hozzáigazította a lépteit, hogy ne legyen olyan feltűnő, miszerint nem a saját akaratából követi Parksot.

- Eressz el! - sziszegte, miközben odabiccentett egy másik rendezőnek. - Eltöröd a kezem.

- Ez csak az ízelítő abból, ami vár rád.

Parks a nyitott, kétszárnyú ajtón át kilépett a szabadba, abban a reményben, hogy talál egy nyugodt zugot. A kertben egy háromtagú zenekar fülbemászó tánczenét játszott. Legalább egy tucat pár táncolt. Parks halkan szitkozódott. Ebben a pillanatban valaki Brooke nevét kiáltotta, mire a férfi gyorsan magához ölelte.

Olyan erősen szorította, hogy forró lélegzete megcsapta a lány arcát. Lassan lépkedtek a zene ütemére.

- Egyszerűen csak ints oda - duruzsolta Parks Brooke fülébe. - Nincs kedvem az ostoba fecsegéshez.

Brooke engedelmeskedett, de törte a fejét, hogy állhatna bosszút. Amikor a férfi lazított a szorításán, nagy levegőt vett, és felháborodottan méltatlankodni kezdett:

- Te pimasz senkiházi! Ne gondold, hogy ide-oda ráncigálhatsz, csak mert te vagy Amerika hőse. Utoljára figyelmeztettelek! Soha többé ne merj ilyen durván hozzám érni!

Brooke teljes erejéből a férfi lábára lépett, de nyomban elállt a lélegzete.

- Kitűnően táncolsz, Miss Gordon - súgta Parks a fülébe, és nem éppen gyöngéden beleharapott a cimpájába.

Brooke a dühön és fájdalmon kívül furcsa izgalmat érzett. Jaj, ne! - gondolta kétségbeesetten. A zenekar most egy gyorsabb számra váltott, de Parks nem engedett a szorításán.

- Kínos magyarázkodás vár rád, ha az oxigénhiány miatt elájulok - nyögte Brooke.

- Nem fogsz elájulni. - Parks megindult a lánnyal a ház felé. - És te tartozol nekem magyarázattal.

A férfi hirtelen elengedte, de mielőtt Brooke levegőhöz juthatott volna, újra vonszolni kezdte.

- Eressz el!

Ismét odabent voltak a házban. A lány hunyorgott az éles fényben. Ám Parks nem állt meg, hanem a verandán keresztül a másik udvarba tuszkolta.

Itt nem szólt a zene, csak a mesterséges vízesés csobogása hallatszott. A kertben összebújó párocskák egymással voltak elfoglalva, és rá sem hederítettek a férfira, aki egy méltatlankodó nőt cibált maga után. Parks a medencénél emelkedő sziklafal árnyékába vezette Brooke-ot. A lány beszorult a férfi és a sima kőfal közé.

- Tehát szeretsz játszadozni - mormolta Parks.

Brooke ránézett. A férfi szeme megvillant a holdfényben.

- Nem tudom, miről beszélsz.

- Nem?

Parks szemében, az arcvonásaiban, támadásra kész testtartásában ott tükröződött az izzó harag. Brooke szíve szaporán kalapált.

- Mindenről te tehetsz! - fakadt ki. - Te kérdezted meg a nevemet, te hívtál fel kora hajnalban, hogy randevút kérj. Semmi mást nem tettem, csak belementem a játékba.

Megpróbált elsurranni a férfi mellett, de az erős kezek a falnak szorították.

- A mérkőzés és a vacsora során alaposan felmértél - szólalt meg vontatott hangon Parks. - Áruld el, milyen eredménnyel vizsgáztam.

Brooke megfogta a férfi csuklóját, és meglepődött, amikor az ellökte a kezét. Beszélni kezdett, jól tudva, hogy tárgyilagos, közönyös beszámolójával csak még jobban felingerli a férfit.

- Úgy mozogsz, mint egy táncos, nem pedig mint egy sportoló. Ez külön jó pont. A tested tökéletes, akár modell is lehetnél. Jóképű vagy, ugyanakkor csöppet sem nőies. Ezzel mindent el lehet adni. Van benned egy bizonyos szexuális vonzerő, amitől elolvadnak a nők, és azt szeretnék, ha a férjük is ilyen lenne. A nők az első számú célközönség, mivel többnyire még mindig ők gondoskodnak az egész család ruhatáráról.

- Osztályzatot is kaptam? - kérdezte villámló szemekkel Parks.

- Természetesen. - A haragtól remegő hang örömmel töltötte el Brooke-ot. Csekély elégtétel a verandán lejátszódott jelenetért, de azért elégtétel. - A jelenlegi népszerűséged az első reklámfilm után nőni fog. Claire szerint ha elkezdődik a bajnokság, és ott jól szerepelsz, az nagyon sokat segítene nekünk.

- Meglátom, mit tehetek - felelte szárazon Parks. - Miért nem árultad el, ki vagy?

- Megtettem.

A férfi előrehajolt. Brooke a nedves levelek szagának ellenére is érezte a parfüm fanyar illatát.

- Nem igaz.

- Mondtam, hogy reklámfilmeket készítek.

- És én ebből azt a következtetést vontam le, hogy színésznő vagy.

- A következtetéseid rád tartoznak - vonta meg a vállát Brooke. - Egy szóval sem állítottam, hogy színésznő lennék. - A távolból egy nő fojtott nevetése hallatszott. - Egyébként pedig mit számít ez?

- Nem szeretem, ha játszanak velem - szögezte le Parks.

- Akkor ne játsszunk - felelte foghegyről Brooke. - Az a dolgod, hogy tedd, amit mondok. Nem több, nem kevesebb.

Parks kurtán bólintott.

- A kamera előtt. - Nézte, ahogy az ujjai közt átfolyik Brooke haja. - Máskülönben?

- Különben semmi - jelentette ki a lány nyomatékosan

A férfi közelebb lépett. Brooke-nak hátra kellett hajtania a fejét, hogy a szemébe nézhessen.

- Nem tetszenek ezek a szabályok. Próbálkozzunk az enyémekkel.

Brooke ezúttal felkészült az érzékei ellen indított támadásra. Nem hagyja elcsábítani magát, nem fog reszketni az izgató kis csókoktól. Jéghideg pillantást vetett a férfira.

Parks nem fordította el a fejét. Az idő mintha megállt volna. Brooke egyenesen a férfi szemébe nézett, így nem vette észre, hogy a szája egy kicsit felfelé görbül. Még soha senki sem bírta ilyen hosszú ideig a tekintetét. Évek óta először érezte teljességgel tehetetlennek magát.

Azután Parks megtette, amire az első találkozásuk óta vágyott. Belemerítette a kezét Brooke sűrű hajzuhatagába, azután magához vonta a lányt, és az ajkára tapasztotta a száját.

Brooke körül elmosódott a világ. Pedig küzdött ellene. Küzdött, hogy ne élvezze a férfi ajkának forró, követelőző ízét, a fogak szinte erőszakos harapását. Küzdött a torkából feltörő, gyámoltalan nyöszörgések ellen. Azután Parks nyelve felfedezőútra indult a szájában. Mintha nem is ugyanaz a személy lenne, aki az első ölelkezésükkor csak játékosan évődött vele. Brooke próbált szabadulni, de ez csak olaj volt a tűzre.

Azután a csók szelídebb, gyöngédebb lett. Parks a lány száját harapdálta, mintha csak ízlelgetné, azután puhán beszívta az ajkait. Brooke most már elmosódott körvonalakat sem látott, és ezzel együtt megtört az ellenállása.

Parks nyomban megérezte a változást. A lány odaadása tovább fokozta az izgalmát. Nem az a nő, aki könnyen elveszíti az önuralmát, de eddig mindkét alkalommal sikerült fellobbantania benne a szenvedélyt. Gyöngédséggel. Az erőszakra ellenállás a válasza.

Brooke úgy érezte, mintha gumiból lennének a végtagjai, a combja reszketett. Az ajka a férfi szájára tapadt, miközben Parks keze a testét kutatta a ruha vékony anyagán keresztül.

Az érintése szinte perzselt. Brooke nyelve a férfiét kereste, majd egy kéjes sóhajjal Parks hajába túrt, megragadta az üstökét, és magához húzta. A férfi szenvtelensége már régen a múlté volt.

- Forgatás közben a te szabályaid szerint játszunk. - Parks megfogta Brooke állát, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. - Máskülönben viszont az én szabályaim szerint. Brooke mély lélegzetet vett.

- Én nem játszom.

Parks elmosolyodott, és végighúzta az ujjbegyét a lány duzzadt száján.

- Mindenki játszik. Csak nem mindenki a pályán. - Leeresztette a kezét, és hátrébb lépett. - Együtt kell dolgoznunk. Pillanatnyilag talán nem lelkesedsz érte, de biztosra veszem, hogy ez semmiféle befolyással sincs a munkád minőségére.

- Nincs - bólintott Brooke. - Akár undorodhatok is tőled, de a képernyőn mégis fantasztikusan fogsz festeni.

Széles vigyor terült szét Parks arcán.

- Vagy mint egy idióta, ha épp ahhoz van kedved.

Brooke nem tudta elfojtani a mosolyát.

- Látom, kezded kapiskálni.

- Csakhogy nem teszel ilyet, mert profi vagy. Bármi is történjék kettőnk közt a magánéletben, az nem befolyásolja a munkádat.

- Teszem a dolgom. - Brooke megkerülte a férfit. - És semmi sem fog történni kettőnk között.

Rideg elutasítással nézett Parksra, amikor az barátságosan átkarolta a vállát.

- Várjuk ki a végét - mosolyodott el kedvesen a férfi. - Ettél már valamit?

- Nem.

Parks testvériesen megveregette a hátát.

- Mindjárt kerítek egy tányért.

Brooke maga sem akarta elhinni, de egy felhőtlenül szép vasárnap délutánt töltött a stadionban. Bármilyen furcsa, de kimondottan élvezte. Pedig jól tudta, hogy Claire eredetileg büntetésből hurcolta el a mérkőzésre a de Marco-partin tett csípős megjegyzéseiért. Ám nem sokkal a meccs kezdete után felfedezte, hogy Edna Billingsnek igaza van. A baseball sokkal több annál, mintsem megütnek egy labdát, és aztán körberohanják a pályát.

Az első alkalommal teljesen rabul ejtette a stadion hangulata, valamint Parks személyisége. Most érdeklődve követte a játék menetét is. Brooke valódi túlélőművész volt, és megtanulta megkeresni minden kellemetlenségben a kellemeset. Dühítette, hogy sokan megengedik maguknak a boldogtalanság luxusát, amikor a legtöbb helyzetből ki lehet hozni valami jót is. Legrosszabb esetben le lehet vonni a tanulságokat.

A baseballban sokkal nagyobb szerepet kap az ész és a ravaszság, mint első alkalommal gondolta volna. Brooke mindig is kedvelte a stratégiai játékokat, és örömmel látta, hogy a baseballban számos lehetőség közül kell választani, noha a végeredmény kialakulásában a szerencse is fontos szerepet kap. Brooke ezt csöppet sem bánta, mert a győzelemhez a szerencsét éppen olyan fontosnak tartotta, mint a tehetséget, legyen szó akár játékról, akár munkáról.

A nézők ezúttal sem voltak kevésbé lelkesek vagy hangosak, mint legutóbb. Sőt - ha ez egyáltalán lehetséges - még féktelenebbül tomboltak. És amikor az ellenfél kiegyenlített, fülsiketítő hangerővel hujjogni és füttyögni kezdtek.

Brooke-nak a mérkőzés során bőven nyílt alkalma megfigyelni Lee Duttont. A kedves, nem túl elegáns megjelenésű férfi enyhe brooklyni akcentussal beszélt, ami nyilván még gyerekkorában ragadt rá. Mintás inge és kockás nadrágja még jobban kiemelték kerek hasát. Brooke egy szívélyes, középkorú férfinak gondolta volna, ha nincs az az éles tekintetű, fekete szempár. Tulajdonképpen rokonszenvesnek találta - némi megkötéssel. A férfi szokatlanul figyelmesen viselkedett Claire-rel szemben.

Nem lehetett nem észrevenni, milyen gyakran érinti meg Claire puha, manikűrözött kezét, kerek vállát, sőt még gabardinnadrágba bújtatott térdét is. És ami még érdekesebb volt, Claire nem utasította rendre a szokott jéghideg mosollyal vagy néhány metszően udvarias szóval. Sőt Brooke úgy látta, hogy Claire élvezi a meghitt gesztusokat. Vagy a de Marco-szerződés és Parks Jones miatt egyszerűen csak eltűrte ezt a bizalmaskodást. Akárhogyan is, Brooke eldöntötte, hogy szemmel tartja barátnőjét és az ügynököt. Elvégre nap mint nap hallani nőkről, akik ötven felé közeledve bolondot csinálnak magukból.

Brooke élvezettel figyelte Parksot. Kétségtelen, hogy a férfi a pályán elemében van. Mint ahogy a de Marco-villában rendezett partin is, ahol fesztelenül csevegett az előkelő és gazdag vendégekkel. Brooke a legutóbbi találkozásuk után elhatározta, hogy kiderít néhány dolgot a férfiról.

Parks jómódú családban született. Pontosabban egy dúsgazdag családban. A Parkinson Vegyiművek egy hatalmas óriáscég volt, amit már a harmadik nemzedék irányított, és ahol a fájdalomcsillapítóktól a rakéta-hajtóanyagokig mindent gyártottak. Ahogy mondani szokás: Parks aranykanállal a szájában született. Két nővére a társadalmi helyzetének megfelelő házasságot kötött. Ám az örökös, aki az ősi, ha nem is éppen ritka családi nevet tovább kellett volna, hogy vigye, beleszeretett a baseballba.

Az oxfordi egyetemi évek alatt ez a szerelem nem múlt el, egyszerűen csak elnapolták. A diplomaosztás után Parks egyenesen a Kings edzőtáborába utazott. Hogy mit tartott efelől a családja? Nem tudni. Mindennek már tíz éve.

Parks tehát nem a pénzért játszik, gondolta Brooke, hanem mert élvezi. Ez meglátszik a stílusán is.

Brooke felidézte magában a férfi viselkedését a de Marco-partin. Elragadó volt, aztán kemény, majd unottan barátságos. Ráadásul végig önmagát adta. Az biztos, hogy rendkívül fegyelmezett és kitartó. Brooke ezért felnézett rá. Természetesen felmerült benne, hogy a közös munka során miként alakul majd köztük a hatalmi harc. Egyértelműen érdekes helyzet.

A stadionban egyre inkább elszabadultak az indulatok, és Brooke érezte, amint megemelkedik az adrenalinszintje.

- Tulajdonképpen miért cserélik a dobójátékosokat? - kérdezte Lee-t, aki Claire kezét szorongatta. - Én a magam részéről forgatás közben semmi esetre sem cserélném le az operatőrt.

Lee elnéző pillantást vetett rá, és előhúzott a zsebéből egy vékony szivart.

- Lecserélné, ha az illető nem állítaná be elég élesre a képet.

Brooke nevetve vett a feléje nyújtott földimogyorós zacskóból.

- Valószínűleg igaza van.

Ám a mérkőzés nem úgy alakult, ahogy a nézők szerették volna. A tömeg csalódottan hurrogott, szidták a bírót és a játékosokat.

- Ezt nevezem sportszerűségnek - jegyezte meg gúnyosan Brooke, és hátranézett a válla fölött, amikor valaki mögötte hangosan követelte az ütőjátékos lecserélését, akit nyomdafestéket nem tűrő jelzőkkel illetett.

Lee kurtán felnevetett, és magától értetődő természetességgel átkarolta Claire vállát.

- Akkor hallaná őket, ha veszít a csapat!

Brooke csodálkozva felvonta a szemöldökét a meghitt gesztus láttán, de a barátnője nyugodtan nézett vissza rá.

- A lelkesedésnek sok formája van - jegyezte meg Claire, majd kényelmesen el-fészkelődött Lee karjában, és úgy figyelte a mérkőzést.

Érdekes pár, gondolta Brooke, és rákönyökölt a korlátra. Parks nem nézett feléje. Csak egyetlenegyszer a mérkőzés kezdetén, amikor elfoglalta a helyét. Hosszú, fürkész pillantás volt. Azóta mintha megfeledkezett volna a jelenlétéről. Brooke nem szívesen vallotta be magának az emiatt érzett csalódottságát. Mint ahogy azt sem szívesen vallotta be, mennyire élvezte a tekintetek néma harcát. Volt benne valami nagyon izgató.

Brooke a tekintetét Parksra szegezve előbbre csúszott az ülésén. Vajon mire gondolhat most a férfi?

Te jó ég, mit meg nem adnék egy hideg zuhanyért és egy sörért, gondolta Parks. A napsugarak szinte perzselték a tarkóját.

Noha minden erejével a játékra összpontosított, egy percre sem feledkezett meg arról, hogy Brooke mindössze pár méterre ül tőle. Még a parfümjének az illatára is pontosan emlékezett. Heves vágyat érzett. Maga elé képzelte, milyen lenne levetkőztetni Brooke-ot - szép lassan, egy csöppet sem kapkodva. Hamarosan sor kerül rá, biztatta magát Azután minden másról megfeledkezve figyelte, amint a csereként beállított ütő elfoglalta a helyét.

Amikor Parks egy villámgyors mozdulattal elkapta a labdát, és futni kezdett, a tömeg vadul tombolni kezdett. Brooke ülve maradt, de észre sem vette, amint Lee cuppanós csókot nyomott Claire arcára. Parks játéka csak másodpercekig tartott, de Brooke úgy szorította a korlátot, hogy egészen kifehéredtek az ujjpercei. A szíve vadul zakatolt. Ha lehunyta a szemét, hallotta a tömeg üdvrivalgását, érezte a naptól felmelegedett sör szagát, és lassított felvételben látta Parks kisportolt, szinte súlytalanul mozgó testét. Tudta, hogy egy baseballjátékosnak fürgének és gyorsnak kell lennie, de vajon hány sportoló mozog olyan kecsesen, mint egy táncos? Brooke arra gondolt, hogy legközelebb magával hoz egy kamerát. Csak akkor döbbent rá, hogy már el is döntötte, hogy ismét eljön. Vajon Parks vagy a baseball csábítja ide?

- Pompás fickó, ugye?

Lee áthajolt Claire előtt, és gyengéden hátba verte Brooke-ot. A lány egy pillanatra sem vette le a szemét a pályáról.

- Mindig ilyen nyugodt?

Lee hangosan kifújta a levegőt. Majd előhalászott a zsebéből egy újabb szivart, és eltűnődött a kérdésen.

- A pályán - jelentette ki, szándékosan megnyomva a szót - Parks az egyik legfegyelmezettebb ember, akit ismerek. Mindazonáltal hangsúlyoznom kell - tette hozzá mosolyogva -, hogy az ügyfeleim nagy része színész.

- Mindannyian reméljük - kapcsolódott be a beszélgetésbe Claire, és keresztbevetette karcsú lábát -, hogy Parks ugyanolyan lelkesedéssel építi majd az új karrierjét, ahogy ezt a pályán teszi.

- Ha a kamera előtt csak tizedennyire lesz ügyes, az nekem tökéletesen elég - jegyezte meg Brooke.

- Meg fog lepődni, hogy Parks mi mindenre képes - jelentette ki Lee.

Brooke megvonta a vállát, és a korlátnak dőlt.

- Majd meglátjuk.

A nézők feszültsége átragadt Brooke-ra is. A játék állása döntetlen volt, egyik csapat sem tudta áttörni a másik védelmét. Mindez unalmas, sőt akár fárasztó is lehetett volna, de Brooke izgatottan izgett-mozgott az ülés szélén, és az arca egészen kipirult. Természetesen a Kings-nek szurkolt.

- Lehet, hogy hosszabbítás lesz - jegyezte meg Lee.

- Ez még a szabályos játékidő - vágott rá Brooke anélkül, hogy hátrafordult volna, így nem láthatta, hogy Lee Claire-re kacsint.

Vajon hogy bírják ki ezt a feszültséget? - tűnődött Brooke, miközben a látszólag nyugodt játékosokat figyelte. Értetlenkedve nézte, ahogy az ellenfelek olykor-olykor váltanak egymással néhány szót. Az üzleti életben ő bezzeg nem lenne ilyen barátságos a vetélytársaival.

A tömeg hangosan felmorajlott. Parks ütése következett. Elviselhetetlen nyomás nehezedhet rá, gondolta Brooke. Kifelé azonban csak a teljes összpontosítás látszott. A lánynak már korábban is feltűnt, hogy Parks ilyenkor olyan, mint egy ugrásra készülő ragadozó. Brooke nyelt egyet, mert a torkában dobogott a szíve. Nevetséges. Próbált megnyugodni, de aztán feladta a harcot.

- A pokolba is! Gyerünk már! - kiáltotta hevesen, miközben idegesen harapdálta a szája szélét, és gondolatban káromkodott egy cifrát.

Parks felemelte az egyik kezét, letérdelt, és teljes lelki nyugalommal megkötötte a cipőfűzőjét. A stadionban visszhangzott a neve. Parks mintha süket lett volna, hátrébb lépett, és elfoglalta a helyét.

Ütött, és Brooke meg volt győződve arról, hogy az ütés ugyanolyan fantasztikusan sikerült, mint a legutóbbi meccs alkalmával.

De aztán, rémülten felkiáltott, amikor a Kings egyik futója átlépte a hazai base-t, megelőzve Parksot. A rajongók és Lee ezzel szemben nem dühükben, hanem lelkesedésükben kiabáltak. A kispadon ülő Kings játékosai győzelmi mámorban úszva betódultak a pályára.

- Hiszen Parks kívül van - háborgott Brooke.

- Pontosan ezzel szerzett pontot - magyarázta Lee. A lány gőgösen nézett rá.

- Ennyit én is felfogtam. - Már kezdte kapiskálni a játék legfontosabb szabályait. - De nem tartom tisztességesnek, hogy Parks kívül van.

Lee mosolyogva megsimogatta a haját.

- Biztosan kárpótolja érte a tömeg lelkes ünneplése. A dicsőségből neki is kijut.

- Brooke nem sokra tartja a szabályokat - vetette közbe Claire, és felállt.

- Mivel általában olyan emberek találják ki őket, akiknek fogalmuk sincs, miről van szó.

Brooke egy kicsit bosszankodott magán, amiért így kijött a sodrából. Felállt, és a táskáját egy lendületes mozdulattal a vállára kanyarította.

- Nem tudom, Parks egyetértene-e ezzel a megállapítással - jegyezte meg Lee. - Ő ugyanis az élete nagy részét a szabályoknak rendeli alá. Már a vérévé vált.

- Ízlések és pofonok különbözőek - vetette oda könnyedén Brooke.

- Menjünk az öltözőbe gratulálni neki!

Lee kedélyesen belekarolt a hölgyekbe, és utat vágott a még mindig tombolva ünneplő emberek között.

Az öltözőben újságírók tolongtak mikrofonokkal, fényképezőgépekkel és jegyzetfüzetekkel. Erőszakosan ostromolták vagy éppen körülhízelegték az izzadt sportolókat, hogy kicsikarjanak belőlük néhány mondatot. Idebent ugyanakkora volt a zaj, mint odakint. Ajtók csapódtak, kiáltások visszhangzottak, megkönnyebbült nevetések csendültek. A játékosok idegessége elszállt, élvezték a diadal mámoros perceit.

- Igen, ha nem hozom helyre Bigg hibáját - mesélte a Snyder nevű játékos kifejezéstelen arccal az egyik riporternek -, akkor egészen másként alakult volna ez a mérkőzés.

A Biggs névre hallgató csapattárs úgy állt bosszút, hogy hozzávágott egy vizes törülközőt.

- Snyder egyetlen labdát sem tud elkapni, még ha a kezének pattan, akkor sem. Mindent megteszünk, hogy ezt valahogy eltitkoljuk a közönség elől.

- Ebben a szezonban vagy harmincötször segítettem be Parksnak - folytatta Snyder közönyösen, és levette az arcáról az átizzadt törülközőt. - Érdemes újra végignézni a mai meccset. - Valaki egy vödör vizet öntött a fejére, de Snyder nem jött zavarba. - Kiderül, milyen ügyesen helyeztem a labdákat. A sokéves tapasztalatnak köszönhető.

Parksot is körülvették az újságírók. A trikója piszkos volt, akárcsak az arca; izzadt haja a homlokába hullott. A szeme alatt sárfoltok éktelenkedtek, de a szája körül mosoly játszott. A szeméből eltűnt a könyörtelen elszántság, mintha soha nem is lett volna. Brooke arra gondolt, jobban teszi, ha nem feledkezik meg róla, hogy a férfi tud kérlelhetetlen is lenni.

Amikor Parks megpillantotta Brooke-ot, mosolyogva kiszabadította magát az őt ostromló újságírók gyűrűjéből, és odalépett hozzá.

- Lee. - Biccentett az ügynöke felé, majd hanyagul megsimogatta Brooke karját. A lány bőre nyomban bizseregni kezdett. - Miss Thornton. Örülök, hogy újra látom.

Brooke biccentett, miközben a férfi a két ujja közé fogta az egyik hajtincsét.

- Fantasztikusan játszottál - lelkendezett Lee. - Öröm volt nézni.

- Az a célunk, hogy megörvendeztessük a nézőket - mormolta Parks, és közben Brooke-ot nézte.

- Claire és én elmegyünk vacsorázni. Nincs kedvetek velünk tartani?

Claire Lee Duttonnal randevúzik? - csodálkozott Brooke. De mielőtt kimenthette volna magát, Parks megszólalt:

- Elnézést, de más programunk van.

Brooke zavartan nézett Parksra.

- Nem emlékszem, hogy bármit megbeszéltünk volna.

A férfi mosolyogva megkopogtatta a vállát.

- Máskor jobb lesz, ha mindent felírsz a naptárba. Várj meg a lelátón, félóra múlva én is ott leszek.

Azzal Parks eltűnt a zuhanyozó irányába, lehetőséget sem adva Brooke-nak a tiltakozásra.

- Micsoda pimaszság! - fakadt ki Brooke, mire Claire tapintatosan, de határozottan oldalba bökte.

- Sajnálom, hogy nem tartasz velünk - búgta negédes hangon. - De egyébként sem kedveled a kínai konyhát. És Lee előtte még meg akarja mutatni a gyűjteményét.

- A gyűjteményét? - ismételte meg megrökönyödve Brooke.

- Közös a hobbink - magyarázta Claire kacéran mosolyogva. - Mindketten odavagyunk a keleti művészetért. Visszatalálsz a lelátóra?

- Nem vagyok egészen hülye - felelte foghegyről Brooke.

- Hát akkor. - Claire hanyagul belekarolt Lee-be. - Holnap találkozunk.

- Jó szórakozást, gyermekem! - kiáltott hátra a válla fölött Lee.

- Köszönöm. - Brooke zsebre vágta kezét, és elindult kifelé a zsúfolt öltözőből. - A pokolba is, köszönöm! - ismételte meg.

Jókora, hangosan zúgó gépeket tologatva nagy csapat ember takarította össze a lelátókon összegyűlt szemetet. Különben üres volt a hatalmas stadion. Brooke, akinek időközben elpárolgott a haragja, furcsamód érdekesnek találta a jelenetet. Nemrég még pezsgett itt az élet, tízezrek, szurkoltak a kedvenc csapatuknak. A néma padsorok felett most már csak az izzadság és pattogatott kukorica szaga, valamint az eldobált belépők, papírzacskók és papírpoharak emlékeztettek a nagy eseményre. Brooke háttal a korlátnak dőlt. Jobban érdekelte az üres stadion, mint az üres pálya.

Vajon hány nemzedék szorongott már ezeken a székeken, lenyűgözve bámulva a mérkőzéseket? Hány sörösüveget hajítottak el az ülések között? Elmosolyodott a furcsa gondolatra. Ha egy játékos befejezi a pályafutását, vajon visszajön ide, hogy emlékezzen? Parks biztosan megtenné.

Brooke hátravetette a haját. Az árnyékok lassan megnyúltak, de a hőség ugyanolyan ragacsos volt, mint kora délután. Brooke-ot egyáltalán nem zavarta. Utálta a hideget. Hunyorogva maga elé képzelte, hogyan filmezné a stadiont. Üresen, gondolta. Az üdvrivalgások visszhangja még ott rezeg a lelátók fölött, szinte hallani a csattanást, ahogy az ütő eltalálja a labdát, hátul egy zászló, amely lobog a szélben. És lefilmezné a takarítókat is, a rengeteg szemetet, a műanyag poharakat. Talán az lenne a címe, hogy "Utójáték". A filmből nem derülne ki, hogy melyik csapat hagyta el győztesen a pályát. Csak a játékosok örökös jövésmenését mutatná, meg a nézőket.

Brooke megérezte Parks jelenlétét, mielőtt meghallotta volna a lépteit, és ez elég volt ahhoz, hogy elveszítse gondolatai fonalát. Már egyáltalán nem érdekelte a jelenet beállítása. Tulajdonképpen dühítette, hogy Parks ennyire összezavarja. Brooke-nak a munka volt a legfontosabb az életében, és esze ágában sem volt változtatni ezen. Védekezésre készen kihúzta magát. A férfi hanyag, lassú léptekkel közeledett, és kutató tekintettel fürkészte Brooke-ot. A sportnak köszönhetően a mozgása kecses és ruganyos volt.

A lány üdvözlésképpen valamilyen tréfás megjegyzésre számított. Valami kis pimaszságra, gúnyra.

Teljességgel váratlanul érte tehát, amikor a férfi egyenesen odalépett hozzá, magához húzta, és hosszan megcsókolta. Brooke-nak meglepődni sem volt ideje, máris forró hullámokban járta át a vágy. A férfi az ajkához tapasztotta a száját, követelőzően, szinte kétségbeesetten. Nem is az ellentmondást nem tűrő határozottság, hanem ez a kétségbeesés érintette meg Brooke-ot. Parksnak szüksége van rá. Végre valakinek szüksége van rá. A szíve mélyén világéletében erre vágyott, hiába küzdött ellene. Csak ködösen érzékelte a férfi fanyar illatát, szájának ízét, zuhanyozástól nedves haját.

Parks lassan eltolta magától, és várt, míg Brooke kinyitotta a szemét.

- Akarlak - mondta nyugodt hangon, de a vágytól csillogó szemmel.

- Tudom.

Parks megsimogatta a lány haját.

- Meg foglak kapni.

Brooke erőt vett magán, és kibontakozott az ölelésből.

- Ezt nem tudom.

Parks elmosolyodott.

- Nem?

- Nem - felelte Brooke, mire a férfi felvonta a szemöldökét.

- Izgalmas feladat lesz meggyőzni téged.

Brooke felszegte a fejét, és hátravetette a haját.

- Miért hazudtad azt Lee-nek, hogy programunk van ma estére?

- Mert órákat töltöttem el azzal, hogy elképzeltem, amint szeretkezünk - felelte nyugodt hangon Parks.

A hangjában ugyan ott bujkált a mosoly, de Brooke tudta, hogy komolyan beszél.

- Nem sokat köntörfalazol.

- Így szereted, nem?

- Igen. - Brooke a korlátnak dőlt. - Akkor én is őszinte leszek. Hónapokon át együtt fogunk dolgozni. Jól végzem a munkám, és gondoskodni fogok róla, hogy te is jól végezd.

- És?

A csúfondáros hang hallatán megvillant Brooke szeme.

- És a személyes kötődések megnehezítenék a közös munkát. A rendeződ akarok lenni, nem pedig a szeretőd. Legyen szó bármilyen rövid életű kapcsolatról.

- Rövid életű? - ismételte meg Parks, és végigmérte Brooke-ot. - Mindig előre eltervezed a kapcsolataid élettartamát? Tudod - tette hozzá tűnődve -, sokkal romantikusabbnak gondoltalak.

- Fütyülök rá, mit gondolsz! - vágott vissza Brooke.

- Látom, kerülöd a témát.

- Szó sincs róla. - A lány arcát pirosra festette az indulat. - Csak azt szeretném a tudomásodra hozni, hogy nem érdekelsz. Ha ez sérti az önérzetedet, hát az a te bajod.

El akart sietni, de Parks megragadta a karját.

- Értesz hozzá, hogy hozz ki a sodromból - mondta haragtól remegő hangon. - Nem is emlékszem, utoljára mikor dühített fel valaki ennyire.

- Nem lep meg. - Brooke elrántotta a karját. - Értesz hozzá, hogy szédítsd a nőket.

- Te pedig túlságosan félsz a csalódástól, ezért kerülöd a férfiakat.

Brooke olyan hangot hallatott, mintha arcul ütötték volna. Sápadtan, elfehéredett ajakkal nézett Parksra. Azután félretaszította, és felszaladt a lépcsőn.

A férfi félúton utolérte. Gyöngéden maga felé fordította.

- Érzékeny pontra tapintottam? - kérdezte együtt érzően és némi bűntudattal. Ritkán feledkezett meg magáról annyira, hogy bocsánatot kelljen kérnie. Ám Brooke-ot most egyértelműen megsértette. - Ne haragudj.

- Hagyj békén!

- Nagyon sajnálom. Hidd el, nem szoktam gorombáskodni a nőkkel.

Őszintén hangzott. Brooke lassan kiengedte a levegőt.

- Rendben. Általában jobban viselem a gorombáskodást.

- Félretesszük a bokszkesztyűket?

- Talán - bólintott habozva Brooke.

- Mit szólnál egy vacsorához?

Brooke elmosolyodott.

- Ez csakugyan a gyönge pontom.

- Nagyszerű. Mi a véleményed a tacosról?

Brooke nem tiltakozott, amikor Parks megfogta a kezét.

- Ki fizet?

A gyorsétterem előtt ültek egy fémasztalnál kemény fémszékeken, a forgalom és az üvöltő autórádiók lármájában. Brooke érezte, amint elszáll belőle a feszültség. Kedvelte az elegáns éttermeket, ahol választékos ételeket és remek borokat szolgáltak fel, de az ehhez hasonló büféket is. Ragacsos tacost ettek, és papírpohárban vizezett szódat ittak hozzá.

Parks átnyújtott a lánynak még egy szalvétát, és óvatosan faggatni kezdte.

- Kaliforniában nőttél fel?

- Nem. - Brooke a szájába vette a szalmaszálat, és szívott egy kis szódát. - De te igen.

- Többé-kevésbé. - Parks ragaszkodott a folytatáshoz. - Miért költöztél Los Angelesbe?

- Mert itt mindig meleg van - vágta rá ösztönösen a lány. - És sok az ember.

- Hiszen mérföldekre élsz a várostól, a semmi közepén.

- Fontos számomra a magánélet. Mit szóltak a szüleid, amikor úgy döntöttél, hogy baseballjátékos leszel, és nem lépsz be a családi vállalkozásba?

Parks fanyar félmosolyra húzta a száját.

- Megdöbbentek. Noha már évek óta mondogattam, hogy ez minden vágyam. Az apám úgy gondolta - még ma is úgy gondolja -, hogy ez csak egy kis kitérő. A te családod mit szól hozzá, hogy reklámfilmeket készítesz?

Brooke letette a papírpoharat.

- Nincs családom.

Valami a lány hangjában figyelmeztette Parksot, hogy veszélyes talajra tévedt.

- Hol nevelkedtél?

- Itt-ott.

Brooke gyorsan begyömöszölte az üres poharakba a használt szalvétákat. Parks megfogta a kezét.

- Nevelőszülőknél?

Brooke haragtól szikrázó szemmel nézett fel rá.

- Mit erőszakoskodsz?

- Mert tudni akarom, ki vagy - felelte kedvesen Parks. - Mielőtt szeretők lennénk, legyünk barátok.

- Ereszd el a kezem!

Parks töprengve fürkészte a lányt.

- Idegesítelek?

- A falra mászom tőled - vágta rá Brooke. - Tíz perc alatt mindig sikerül halálosan felbosszantanod.

Parks vigyorgott.

- Ismerem ezt az érzést. Izgató.

- Nem akarok izgalomba jönni - felelte higgadtan Brooke. - Kényelmesen akarom érezni magam.

Parks halkan felnevetett, majd megfordította a lány kezét, és könnyedén végighúzta a száját a tenyerén.

- Nem hiszem el - mormolta, és figyelte Brooke arcjátékát. - Szerintem sokkal jobban szereted a kalandot, mint a kényelmet.

- Nem ismersz.

- Igazad van. - Parks előrehajolt. - Ki vagy?

- Amivé tettem magam.

A férfi biccentett.

- Egy erős akaratú, független nőt látok magam előtt, tele becsvággyal. Egy olyan nőt, aki egy nyugodt, félreeső helyet választott otthonául, aki szívből tud nevetni, és aki éppen olyan gyorsan megbocsát, mint ahogy dühbe gurul. - Figyelte, ahogy Brooke összehúzza a szemöldökét. Már nem volt ingerült, hanem töprengő és éber. Parks úgy érezte magát, mintha megpróbálná egy gerle bizalmát elnyerni, amely bármely pillanatban elröppenhet, de úgy is dönthet, hogy a vállán marad. - Érdekel ez a nő.

Brooke nagyot sóhajtott. Ha egy kicsit mesélek magamról, gondolta, talán békén hagy.

- Az anyám nem volt férjnél - jelentette ki hetykén. - Azt mondták, hat hónap után megunta, hogy egy kisbabával vesződjön, és rábízott a nővérére. Csak halványan emlékszem a nagynénémre. Hatéves lehettem, amikor átadott a gyámügynek. Arra viszont jól emlékszem, hogy éhes voltam és fáztam. Azután jöttek sorra a nevelőszülők. - Brooke vállat vont. - Nem volt olyan vészes. Az első családnál körülbelül egy évig lehettem. Hattól tizenhét éves koromig összesen öt különböző helyen éltem. Voltak köztük egész rendes családok is, de sehol sem éreztem otthon magam. Részben a saját hibámból.

Brooke ismét felsóhajtott, mert felkavarták az emlékek.

- Az utolsó két évben Ohióban egy farmon éltem egy kedves házaspárnál, akiknek volt egy elbűvölő fiacskájuk. A gyerek folyton a hajamat ráncigálta, mihelyt az anyja hátat fordított neki. - Brooke elhúzta a száját. - Amint leérettségiztem, otthagytam őket, és pincérnőként munkába álltam. Kérlek, ne kezdj el sajnálni.

Ez a legnagyobb sértés a számára, gondolta Parks, és megfogta a lány jéghideg kezét.

- Nem sajnállak. Azon tűnődtem, vajon hány tizenhét éves fiatalnak van bátorsága a saját kezébe venni az életét, és hánynak van annyi ereje, hogy ez sikerüljön is. Ennyi idős koromban Floridába akartam menni edzőtáborba, de ehelyett egy repülőn ültem útban a főiskola felé.

- Mert kötelezettségeid voltak - vetette közbe Brooke. - Nem úgy, mint nekem. Ha lehetőségem lett volna tanulni. - Nagyot sóhajtott. - Akárhogy is, mindketten egy évtizedig dolgoztunk, hogy felépítsük a karrierünket.

- És te még az út kezdetén vagy - jegyezte meg Parks. - Nekem legfeljebb egy idény van hátra.

- Miért? Elvégre akkor csak.

- Harmincöt éves leszek - fejezte be a mondatot szárazon a férfi. - Tíz évvel ezelőtt megfogadtam, hogy harmincöt évesen abbahagyom a sportot. A baseballban a negyven felé közeledve már csak kevesen játszanak úgy, mint az ifjú titánok.

- Úgy játszol, mint egy öregember - évődött Brooke.

- Nem szeretnék odáig jutni. Brooke eltörte a szalmaszálát, és alaposan szemügyre vette Parksot.

- De hiszen épp most vagy fenn a csúcson.

- Már eldöntöttem.

Brooke bólintott.

- Szereted a tengerpartot? - kérdezte a férfi.

- Ritkán jutok el oda, de igen. - Eszébe jutott a nemrég forgatott reklámfilm. - Fenntartásokkal - fűzte hozzá.

- Van egy házam Mauin. - Parks váratlanul előrehajolt, és gyöngéden megsimogatta a lány arcát. - Egyszer szívesen elvinnélek oda. - Megrázta a fejét, mielőtt Brooke tiltakozhatott volna. - Együtt elutazunk.

- Parks - mondta Brooke, amikor felálltak -, komolyan gondoltam, amikor azt mondtam, hogy nem akarok viszonyt kezdeni veled.

- Tudom.

Parks hosszan, vágyakozva megcsókolta a lányt, aki papírtányérral és papírpohárral kezében mozdulatlanul tűrte.

Eltelt három nap, mire Brooke újra hallott Parksról. Tudta, hogy közben külföldön játszott. Azt is tudta, miután futólag belekukkantott az egyik újság sportrovatába, hogy kitűnően.

Úgy volt, hogy Parks első harminc másodperces reklámfilmjét már a bajnoki mérkőzések előtt sugározzák. Brooke-nak így kevés ideje maradt az előkészületekre. Ám a kihívásokat legalább úgy szerette, mint az evést.

Az irodájában még egyszer átfutotta az első de Marco-reklám forgatókönyvét. Ügyes, gondolta elismerően. Feszes dialógusok, meggyőző érvelés. A de Marco szabadidőruhába öltözött Parks a stadionban meglendíti a baseballütőt, és a következő jelenetben ugyanabban az öltözékben egy gyönyörű, barna hajú nőbe karolva kiszáll egy Rolls Royce-ból.

- De Marco szabadidőruhák minden alkalomra - mormolta Brooke.

A szöveget, egyetlen mondat kivételével, már felvették, és Brooke-nak nem volt más tennivalója, mint hogy kihozza Parks-ból a maximumot. A reklám sikere az ő ügyességétől és a férfi vonzerejétől függ. Fele-fele, gondolta a lány, és a kávéscsészéje után nyúlt, amikor kopogtattak

- Igen?

Brooke visszalapozott az első oldalra, és átnézte a kameraállásokat.

- Üzenetet hoztam Jenkinstől. - A titkárnő letett az íróasztalára egy hosszú fehér dobozt, amelyen egy virágküldőszolgálat emblémája látszott. - Megvágta a Lardner-filmet, ha esetleg meg szeretnéd nézni.

- Köszönöm.

Brooke kíváncsian hajolt a forgatókönyvön át a doboz fölé. Az elégedett megrendelőktől olykor kapott köszönő leveleket vagy hálás telefonokat, de virágot még soha. Nem igaz, mert ott volt az az autós reklámban szereplő színész, gondolta Brooke. Aki a harmadik feleségét fogyasztotta. Minden héten küldött egy hatalmas csokor piros rózsát, ami egyszerre mulattatta és dühítette a lányt. Hat hónapba telt, míg végül sikerült meggyőznie az illetőt, hogy csak az idejét és a pénzét pocsékolja.

Valószínűbb, hogy E. J. küldhette, és egy tucat mélyhűtött békacombot talál a dobozban. Mivel Brooke nem volt semmi jónak az elrontója, kibogozta a szalagot, és leemelte a doboz fedelét.

Tengernyi hibiszkuszvirág. Illatos, harmatos, rózsaszín-fehér szirmok. Brooke-nak meglepetésében elállt a lélegzete, azután belemerítette mindkét kezét a puha, bársonyos szirmok közé. Az irodája helyett egyszeriben mintha egy trópusi szigeten lett volna - az illat kábító, egzotikus és romantikus volt. Brooke egy elragadtatott kiáltással az arcához emelte virágokkal teli kezét. A nehéz, bódító illattal ellentétben a szirmok hihetetlenül hamvasak és könnyűek voltak. Egy kicsiny, fehér kártya hullott az íróasztalára.

Brooke visszatette a virágokat, megfogta a borítékot, és feltépte.

A bőrödre gondoltam.

Semmi más, de Brooke rögtön tudta, ki a feladó. Hirtelen forróság öntötte el a testét. Ügy viselkedik, mint egy ostoba bakfis, korholta magát. Ennek ellenére háromszor is elolvasta a mondatot. Még sohasem volt rá ilyen hatással néhány egyszerű szó. Noha Parks több ezer mérföldre volt tőle, érezni vélte az arcán erős, karcsú ujjait. Képtelen kiverni a fejéből ezt a férfit, de talán nem is akarja. Habozás nélkül a telefon után nyúlt.

- Légy szíves, hívd Parks Jonest - mondta. - Próbáld meg először Lee Duttont, ő tudja a számát.

Mielőtt meggondolhatta volna magát, Brooke letette a kagylót, és ismét belemarkolt a virágszirmokba.

Parks honnan tudja, milyen gombokat kell megnyomnia nála? - tűnődött. Egy biztos, romantikusan, stílusosan udvarol. Kivett a dobozból egyetlen virágszirmot, és végigsimította vele az arcát. Puhának és nedvesnek érezte, mint Parks első csókját.

A telefon csörgése kizökkentette a boldog álmodozásból.

- Igen?

- Parks Jones a kettes vonalon. Tíz perc múlva ott kell lenned a stúdióban.

- Rendben. Szerezz egy vízzel teli vázát, jó? - A tengernyi sziromra nézett. - Két vázát. - Lenyomta a kettes gombot. -Parks?

- Igen. Hello, Brooke.

- Köszönöm.

- Szívesen.

A lány habozott, aztán kimondta az első gondolatot, ami az eszébe jutott:

- Úgy érzem magam, mint egy bakfis, aki épp most kapta meg az első melltartóját.

Parks háttal az ágyra vetette magát, és hangos hahotában tört ki.

- Szívesen látnálak azokkal a virágokkal a hajadban.

Brooke próbaképpen a füle mögé tartott egy szirmot. Mit szólnának hozzá a többiek? - gondolta nagyot sóhajtva. Meg kell elégednie az illatával.

- Mindjárt indulok a stúdióba. Nem hiszem, hogy a fényszórók jót tennének a szirmoknak.

- Világéletedben gyakorlatias voltál, ugye?

Parks megmasszírozta sajgó vállát, és lehunyta a szemét.

- Szükségszerűen. Hogy vagy?

- A legutóbbi mérkőzésen nem szerepeltem valami fényesen. Néha előfordul az ilyesmi. - A bajnokságon remélhetőleg nem így lesz, tette hozzá, gondolatban. - Rád gondoltam, talán túlságosan erősen.

Brooke-nak hirtelen elszorult a gyomra.

- Nem szeretném, ha miattam romlana a teljesítményed. - A férfi nevetése tompán csengett. - Fáradt vagy?

- Egy kicsit. Tegnap este hosszabbítás is volt.

- Tudom. - Brooke a legszívesebben leharapta volna a nyelvét. - Tele voltak vele az újságok - tette hozzá sietve. - Akkor most hagylak aludni. Csak meg akartam köszönni a virágot.

Tehát Brooke nézte a mérkőzést, gondolta mosolyogva Parks, de nem nyitotta ki a szemét.

- Mikor látlak?

- Pénteken kezdjük a forgatást, tehát.

- Brooke - szakította félbe Parks -, mikor látlak?

A lány habozott, aztán a tekintete a rózsaszín-fehér hibiszkusz szirmokra siklott. Egy virágot az arcához emelt, és felsóhajtott.

- Azt hiszem, óriási hibát követek el.

- Rendben. Akkor pénteken találkozunk.

Brooke úgy tartotta, csak az lehet jó rendező, aki megbízható, pontos és nem vész el a technikai részletekben. Ezen kívül határozott, anélkül hogy elveszítené a többiek rokonszenvét; és ért hozzá, hogy egyszerre mindenütt jelen legyen. Minderre az élet tanította meg, míg a munkatársai különböző hivatalos tréningek során sajátították el a szükséges képességeket. Annak idején végigjárta a stúdióban a szamárlétrát, így tisztában volt minden aprósággal. Tudta, hogy a színészek gyakran túlterheltek vagy bizonytalanok, tehát mindig kedves és türelmes volt hozzájuk, akkor is, ha egy újra és újra elrontott mondat miatt néha a legszívesebben a falra mászott volna. A pincérkedés évei alatt megtanulta, hogy olyan gyors legyen, mintha valóban két helyen lenne egyszerre.

A forgatás helyszínén vagy a stúdióban ő volt a megtestesült magabiztosság. Sosem tetszelgett a mindent tudó rendező szerepében, egyszerűen csak tette a dolgát.

Kezében a forgatókönyvvel még egyszer ellenőrizte a lámpák és a fényszórók beállítását. Nyomban érezte, hogy a pályán egész más a légkör, mint a lelátókon. Mintha csak egy szurdokban lennének, amelyet körülölel a széksorok magas hegye. Idelent lehetett csak igazán érzékelni a pálya méreteit. Bámulatos, hogy a játékosok ilyen nagy távolságból is képesek eltalálni az ütővel a labdát.

A por és piszok szaga elkeveredett a frissen vágott fű, valamint E. J. parfümjének férfias illatával.

- Kezdjük el - fordult Brooke a fővilágosítóhoz, és felpillantott a felhős égre. - Ragyogó, délutáni napsütést szeretnék.

- Rendben.

Kigyulladtak a reflektorok. Brooke az egyik kamera mögé lépett, hogy ellenőrizze a fényeket és árnyékokat.

Egy kicsit távolabb közönyösen álldogált Parks, és a lányt figyelte. Ez nem az a nő, akit pár napja meghívott egy tacosra. Még csak nem is az, akit a de Marco-estélyen a karjaiban tartott. Brooke a haját hátul hosszú copfba fonta, nem röpködtek szanaszét a cigányos fürtök. Farmernadrágot, sárga pólót, poros teniszcipőt viselt, a fülében csillogó zafírokat.

De nem is a frizurája vagy az öltözéke jelentette a különbséget, hanem a magabiztos fellépése. Korábban sem tűnt tétovának, most azonban minden pórusából áradt a határozottság. Szavakkal és gesztusokkal utasította a többieket, és mindenki engedelmeskedett. Senki sem kérdőjelezte meg a döntéseit. Nyilvánvalóan nem is tűrte volna.

Parks dühös grimasszal rántott egyet a vékony selyemingen. Ki az ördög baseballozik ilyen szerelésben? Lepillantott világos térdnadrágjára. Ebben a játékban Brooke határozza meg a szabályokat, emlékeztette magát, és belépett a fényszórók sugarába.

- Biglow, ezt a kábelt rögzíteni kell, különben valaki még eltöri a lábát. Libby, szerezz valahonnan jeges vizet, szükségünk lesz rá. Rendben. Hol van. - Brooke megfordult, és Parksra nézett. - Hát itt vagy. - Ha örül is, hogy lát, jól titkolja, gondolta a férfi. - Menj a helyedre, hogy a fényt és a kamera-beállításokat ellenőrizhessük.

Parks szó nélkül engedelmeskedett. Jobb, ha minél előbb hozzászokik, ha már egyszer beleegyezett ebbe a filmezésbe. Zsebre dugta a kezét, magában elátkozta Lee-t, és az ütőjátékos helyére állt. Valaki egy méteres távolságból egyenesen az arcába irányított egy fényszórót.

- A döntőben lesöprik a pályáról a Valiantsot? - kérdezte az egyik technikus.

- Azt tervezzük - vetette oda könnyedén Parks.

- Ötven dollárban fogadtam.

Parks elvigyorodott.

- Nem fogom elfelejteni.

- Derrick. - Brooke egy kurta biccentéssel a dolgára küldte a technikust, és odalépett Parkshoz. - Ez a könnyebbik jelenet - magyarázta. - Nincs párbeszéd, csak azt kell tenned, amihez a legjobban értesz.

- Mi lenne az?

Az ironikus hang hallatán Brooke felvonta a szemöldökét.

- Az egyik edző majd dob néhány labdát, te meg beleütsz. Elemedben érezheted magad.

- Még sosem álltam az ütőhelyen sisak nélkül.

- Nem illene az öltözékedhez - felelte nyugodtan Brooke, és tetőtől talpig végigmérte a férfit. - Jól nézel ki.

- Te is - vigyorodott el szemtelenül Parks. - Szívesen kibontanám a hajad.

- Sminkes! - kiáltott hátra Brooke a válla fölött. - Kell egy kis púder az arcára, mert nagyon csillog.

- Egy pillanat - szólalt meg a férfi, és ingerülten megfogta az odasiető hölgy csuklóját.

- A kamera előtt nem izzadhatsz - jelentette ki határozottan Brooke, és a hangjában némi káröröm csengett. - Csak annyit szeretnék, hogy viselkedj úgy, mint máskor. Vedd fel a szokásos testtartásod - tette hozzá. - Ha eltalálod a labdát, szeretném látni a jellegzetes vigyorodat, mielőtt eldobod az ütőt.

- Miféle vigyort?

Parks vonakodva elengedte a sminkes nő csuklóját, mire az nyomban munkához látott, és bepúderezte az arcát. Brooke kedvesen elmosolyodott.

- Azt a kisfiúsat. Kivillan a fogsorod, látni az apró ráncokat a szemed sarkában.

Parks felvonta a szemöldökét.

- Ezért még szorulsz.

- Gondolj arra - folytatta szenvtelenül Brooke -, hogy filmezünk. Az ütésnek nem kell tökéletesnek lennie, elég, ha úgy néz ki. Megértetted?

- Igen.

Parks bosszúsan biccentett a mellettük felbukkanó edzőnek.

- Tényleg elbűvölően nézel ki, Jones - jegyezte meg az illető gúnyosan.

- Aztán rendes labdákat dobj - figyelmeztette Parks. - Kell az ütő is? - kérdezte Brooke-tól. - Vagy elég, ha úgy teszek, mintha lenne?

A lány válasz helyett sarkon fordult, és odakiáltott az asszisztensének.

- Hozd ide az ütőt! E. J., minden rendben? Egyszerűen csak vedd fel a jelenetet, nem kell mozgatni a kamerát.

- Ez alumínium.

Brooke csodálkozva fordult ismét Parks felé.

- Tessék?

- Az ütő alumíniumból van. Odatartotta a lánynak, aki gépiesen átvette.

- Csakugyan.

Brooke vissza akarta adni, de Parks a fejét rázta.

- Kizárólag faütőt használok.

Brooke majdnem mondott valami cifrát, de aztán meggondolta magát. Elvégre már hozzászokott a színészek szeszélyeihez.

- Hozz egy faütőt Mr. Jonesnak - utasította az asszisztensét, és odadobta neki a kifogásolt darabot. - Még valami?

Parks összehúzott szemmel, hűvösen fürkészte.

- Itt mindenki úgy táncol, ahogy fütyülsz?

- Pontosan. Vésd jól az eszedbe, és akkor nem lesz semmi gond.

A férfi tekintete megkeményedett.

- Ne felejtsd el, hogy csak a forgatás idején érvényesek a játékszabályaid - súgta oda.

Brooke sarkon fordult, és odasétált a kamera mögött álldogáló E. J.-hez, hogy ellenőrizze a beállítás szögét. A lencsén át tüzetesen szemügyre vette Parksot, akinek épp akkor nyújtotta át az asszisztense a másik ütőt.

- Rendben, most vedd fel a megfelelő testhelyzetet. - Figyelte, amint a férfi könnyedén előrehajol, és megveti a lábát. - Jó lesz - hangzott az ítélet, majd hátralépett, hogy odaengedje a kamerához E. J.-t.

- Tíz dollárba, hogy az egyik baloldali sarokba üti.

Brooke egy könnyed biccentéssel jelezte, hogy tartja a fogadást.

- Parks, ha azt mondom, hogy felvétel indul, akkor vedd fel a kiinduló testhelyzetet. Csak az ütőt nézd, ne a kamerát. Próbálj megfeledkezni a forgatócsoport jelenlétéről.

Brooke kedves mosollyal az edzőhöz fordult.

- Készen áll, Mr. Friedman?

- Igen. Figyelj, Jones!

- Ne legyen magas labda - utasította Parks, és védtelen fejére mutatott. - Lent tartom az ütőt.

Brooke utoljára még egyszer körülhordozta a tekintetét, hogy meggyőződjön arról, minden rendben van-e. Felemelte a kezét, és megvárta, míg mindenki rá figyel.

- Felvétel indul!

Nézte, amint Parks egy kissé meghajol, és próbaképp kétszer a levegőbe üt. A sötétkék selyemingen megcsillant a fény, a vékony anyag alatt tökéletesen látszott az izmok játéka. Brooke csípőre tett kézzel számolta a másodperceket, és várt. Amikor a labda elindult, Parks áthelyezte a súlyát az egyik lábáról a másikra, az izmai megfeszültek. A labda a férfi mögött ért földet.

Brooke a legszívesebben hangosan káromkodott volna, de uralkodott magán.

- Ennyi! - A bosszúságát legyűrve odasétált Parkshoz. - Van valami gond?

- Érvénytelen labda volt.

- Szó sincs róla! - harsogta Friedman méltatlankodva.

A stáb nyomban két pártra szakadt. Brooke nem törődött a kiabáló emberekkel, hanem minden figyelmét Parksnak szentelte.

- Ez nem egy bajnoki mérkőzés. Egyszerűen csak bele kell ütnöd a labdába. Amint észrevetted - egy széles mozdulattal körbemutatott -, nincs más játékos, nincsenek szurkolók, nincsenek újságírók.

Parks az ütőjére támaszkodott.

- Azt akarod, hogy fogadjak egy érvénytelen labdát?

Brooke a férfi vigyorgó arcába nézett, és igyekezett megőrizni a hidegvérét.

- A dobás minősége nem számít - felelte, miközben mögötte egyre szenvedélyesebben lángolt fel a vita. - Egyszerűen találd el a labdát.

Parks megvonta a vállát, és felemelte az ütőt.

- Te vagy a főnök. pillanatnyilag.

A tekintetük egymásba fonódott, hosszan és kihívóan. Azután Brooke a stábhoz fordult.

- Második felvétel - jelentette ki, és egy intéssel véget vetett az indulatos vitának.

Parks ezúttal ütött, és a labda elszállt jobbra. Brooke nem nézett E. J.-re, egyszerűen csak odanyújtotta a kezét.

- Hány másodperc? - kérdezte, miközben az operatőr a markába nyomott tíz dollárt.

- Tizenkettő és fél - felelte egy törékeny, barna hajú nő stopperórával és csapóval a kezében.

- Nagyszerű.

- A következő labda túlmegy a kerítésen - súgta oda E. J. Brooke-nak. - Fogadunk?

- Hármas felvétel - kiáltotta Brooke, és közben biccentett az operatőrének. - Most!

Elégedett mosollyal figyelte Parksot. Vagy megértette, miről van szó, vagy hajtotta a harci szellem. Akárhogy is, de jól csinálta. A tekintete, ahogy előrehajolt, pontosan olyan volt, ahogy Brooke megálmodta - elszánt és hajthatatlan. Kár, hogy a kamerával nem mehetnek egészen rá. Parks ütött.

Erő. Brooke-nak ez a szó villant az agyába. Abban a pillanatban, amikor az ing megfeszült Parks vállán, a nadrág puha anyagán kirajzolódtak a combján lévő izomnyalábok. Brooke-nak nem volt szükséges nyomon követni a labda röptét, hogy tudja, hová ment. A Parks arcán felragyogó mosolynak semmi köze sem volt a rendezői utasításhoz. Őszinte örömöt tükrözött, miközben tekintetével követte a labdát. Aztán még mindig vigyorogva megfordult, és bocsánatkérően megvonta a vállát.

Brooke-nak haragudnia kellett volna, amiért a kimondott utasítása ellenére a kamerába nézett, de a mozdulat és az arckifejezés tökéletes volt. Kotorászni kezdett a zsebében E. J. tízdollárosa után.

- Ennyi!

A stáb tagjai tapsolni kezdtek, néhányan füttyentgettek.

- Jó dobás volt, Friedman - szólt Parks elismerően az edzőhöz.

- Azt akartam, hogy biztosan eltaláld.

A Valiants emberei nem lesznek ennyire előzékenyek.

Brooke a keze fejével megtörölte izzadt szemöldökét.

- Szívesen csinálnék még néhány felvételt. Mennyi volt az idő?

- Tizennégy másodperc.

- Rendben. A világításon változtatunk, és a beállításon is. Mr. Friedman, ha lenne olyan kedves, és dobna még néhány labdát!

- Ahogy óhajtja, drágám.

- Parks, ugyanolyan lendületes ütést szeretnék, mint az előbb. Mindegy, hová röpül a labda. Utána nézz fel, és ne feledkezz meg a vigyorról.

A férfi a vállára tette az ütőt.

- Nem fogok.

- A fények? - kérdezte Brooke.

A technikus biccentett.

Noha a harmadik felvétel szinte tökéletesre sikerült, még további hármat készítettek. Vágás után ennek a filmrészletnek tizenkét és fél másodpercesnek kell lennie. Mindössze három óra állt rendelkezésükre, tehát szigorú menetrend szerint dolgoztak.

- Kész vagyunk. Köszönöm - közölte Brooke, és elvett az asszisztensétől egy pohár jeges vizet. - Folytatjuk az étterem előtt. - az órájára pillantott -, .két óra múlva. Fred, ellenőrizd a tekercseket és a színésznőt! E. J., magam viszem a filmet a vágóhoz. - Brooke beszéd közben odalépett az edzőhöz. - Mr. Fríedman. - Mosolyogva kezet nyújtott. - Köszönöm.

A kézfogása kemény volt, a tekintete puha.

- Örülök, hogy segíthettem. - A férfi felnevetett, és magához szorította az egyik labdát. - Tudja, az én időmben a játékosok borotvapengét vagy sört reklámoztak. - Parksra pillantott, aki épp autogramot adott az egyik technikusnak. - Egyetlen divattervező sem keresett meg minket, hogy parádézzunk a ruháiban.

Brooke Parksra nézett. A férfi nevetve állt E. J. mellett.

- Neki talán ne mondja el, Mr. Friedman - fordult vissza Brooke ismét az edzőhöz.

A férfi harsogó kacagásban tört ki, és Brooke vállára csapott.

- Drágám, néma leszek, mint a sír. Még valamit - tette hozzá. - Figyeltem, ahogy irányítja a stábot. - Kivillantotta hibátlan fogsorát. - Átkozottul jó edző lenne magából.

- Köszönöm. - Brooke csakugyan örült a bóknak. Odaballagott Parkshoz. - Remekül csináltad.

A férfi vigyorogva nézte kinyújtott jobbját, de végül megszorította.

- Ahhoz képest, hogy kezdő vagyok?

Brooke el akarta húzni a kezét, de Parks erősen tartotta, és az ujjbegyével könnyedén megsimogatta a tenyerét. Elégedetten állapította meg, hogy a lány pulzusa szaporábban ver.

- Nem aggódtam, hiszen csak saját magadat kellett alakítanod - felelte Brooke. Mögötte a technikusok leszerelték a fényszórókat, és feltekerték a kábeleket. Hallotta E. J.-t, amint lelkesen mesél a legújabb barátnőjéről. Igyekezett a háttérzajokra összpontosítani, hogy ne érezze Parks simogató ujját. - A következő jelenet sem lesz nehéz. Ma délután forgatjuk. Ha van valami kérdésed.

- Csak egyetlenegy - szakította félbe Parks. - Gyere velem egy percre.

Már húzta is Brooke-ot az öltözők felé.

- Miről van szó? Máris mennem kell a vágószobába.

- Itt már végeztünk?

Brooke türelmetlenül sóhajtott.

- Igen.

- Nagyszerű.

Parks az ajtófélfának szorította a lányt, és a száját az ajkára tapasztotta.

A követelőző, erőszakos csókban ott volt az elmúlt napok minden csalódottsága és bosszúsága, amiért akarta Brooke-ot - de távol volt tőle, és nem érinthette meg; aztán meg karnyújtásnyira, és mégsem érhetett hozzá. Haragudott a lányra, amiért hűvös és távolságtartó, míg ő hasztalan küzd a sürgető és egyre erősebb vágy ellen. Haragudott, amiért olyan helyzetbe került, hogy egy nő parancsol neki, aki uralja a gondolatait.

A közelsége inkább izgató volt, mintsem megnyugtató. Érezte Brooke egzotikus illatát, nőies ízét. Szinte kétségbeesett erővel csókolta, de képtelen volt csillapítani az éhségét. Előbb vagy utóbb megkapja ezt a lányt - testestül-lelkestül.

Egyelőre azonban uralkodnia kell magán, bármilyen nehéz is.

- Hé, Brooke! Velem jössz. Ó!

E. J. dugta be a fejét, de gyorsan vissza is húzta. Parks elengedte a lányt, és Brooke hallotta, amint az operatőre jókedvűen fütyörészve elballag. Dühösen, amiért megfeledkezett arról, hogy hol van, ellökte magától Parksot.

- Hagyj békén!

- Miért?

A férfit szemlátomást mulattatta Brooke jeges tekintete.

- Munka közben soha többet ne merészelj ilyet! - sziszegte a lány.

- Megkérdeztem, hogy végeztünk-e - emlékeztette Parks.

- Forgatás közben én vagyok a főnök, és te azt teszed, amit mondok. - A férfi rosszallóan összevonta a szemöldökét, mire Brooke dühösen hozzátette: - Remélem, értjük egymást.

- Jelenleg áll a kamera.

- Nem akarom, hogy pletykálni kezdjenek rólam. Aláássa a tekintélyemet.

Parks dühe a sóvárgásával együtt nőtt.

- Talán inkább amiatt aggódsz, hogy élvezed az ölelésemet? Nem azért vagy dühös, mert valójában átkozottul mindegy neked, ki parancsol, amikor csókollak? - Közel hajolt Brooke-hoz, míg a szájuk majdnem összeért. - Egész délelőtt az utasításaidat lestem, Miss Gordon, most én következem.

A nyelvét kéjesen végighúzta Brooke száján. A levegő szinte vibrált közöttük. Mindketten sejtették, hogy már nem sokáig fojthatják el ezt a vágyakozást.

Kihívóan egymás szemébe néztek, a tekintetük tele volt szenvedéllyel és csábítással.

- Ma délután még forgatunk - motyogta Brooke.

- Forgatás alatt azt teszem, amit mondasz. - Parks még egyszer megcsókolta a lányt. - Hogy este mi lesz, azt meglátjuk.

Brooke a késő délutánt választotta ki a forgatásra, hogy elkerüljék az esti nyüzsgést. A jelenet rövid volt, tizenkét másodperces, és viszonylag egyszerű. A pezsgőszínű Rolls megállt egy elegáns étterem előtt, és Parks kiszállt belőle. Ugyanazt az öltözéket hordta, mint a pályán, csak volt rajta egy zakó is. Odatartotta a jobb karját egy elegáns, barna nőnek. Kiszálláskor a hölgynek kivillant a combja, epekedő pillantást vetett Parksra, majd belekarolt. A kép lassan elhomályosult, és felcsendült Parks hangja:

- De Marco - minden alkalomra.

- Először a Rollst vegyük, E. J. Csak akkor menj rá Parksra, amikor kiszáll.

Egyértelműen látszania kell, hogy ugyanazt az öltözéket viseli, mint a pályán. Ne hagyd, hogy a nő elterelje a figyelmedet - tette hozzá szárazon, és lesújtó pillantást vetett az operatőrre.

- Hogy nekem? - E. J. a hátsó nadrágzsebéből elővette a Kings baseballsapkáját, és odatartotta Brooke-nak. - Felveszed? A csapatszellem kedvéért.

Brooke csípőre tette a kezét, és rezzenéstelen szemmel nézett E. J.-re. A férfi felnevetett, és a saját afrofrizurájába nyomta a sapkát.

- Rendben van, főnök.

Brooke szokásához híven ellenőrizte a kameraszöget és a világítást, mielőtt megadta volna a jelet az első felvételre. A Rolls lassan a járdához gördült. Brooke gondolatban az összhatás kedvéért, eljátszotta a háttérzenét. Parks mintegy végszóra kiszállt az autóból, megfordult, és odanyújtotta a kezét a kocsiban üldögélő hölgynek. Brooke felvonta a szemöldökét. Valami nem tetszett neki.

Intett, jelezve, hogy beszélni akar Parksszal. A sofőr visszatolatott a kocsival oda, ahonnan indult. Brooke Parks karjára tette a kezét, és egy kicsit félrevonta.

- Lazíts.

Mivel Brooke megszokta, hogyan kell az ideges színészekkel bánni, egész másként beszélt és viselkedett, mint délelőtt. Ez bosszantotta Parksot.

- Nem tudom, mire gondolsz.

Brooke odébb sétált, mivel a korlátnál gyülekezni kezdtek a kíváncsiskodók.

- Először is tudnod kell, hogy egy kitűnő terméket reklámozol. Próbáld meg elhinni.

- Ha nem hinném el, fel se venném - felelte Parks hunyorogva a fényszórók kereszttüzében.

- Feszélyezettnek tűnsz. - Brooke bátorítóan a férfi vállára csapott, de az mogorván nézett vissza rá. - Kínosan érzed magad, és ez látszik is rajtad. Várj! - szólt gyorsan, mielőtt Parks közbevághatott volna. - Ma reggel a stadionban felszabadult voltál. Eljátszottad, hogy játszol. Most sem kérek többet.

- Nem vagyok színész.

- Nem is kell annak lenned. Isten ments! - Rájött, hogy megsértette a férfit, ezért bocsánatkérően elmosolyodott. - Figyelj rám. Az élet napos oldalán állsz, sofőröd van, Rolls Royce-od és gyönyörű barátnőd. Mindössze annyi kell, hogy sugározzon rólad, hogy elégedett vagy magaddal és a világgal. Menni fog, csak lazíts.

- Azon tűnődöm, vajon miként éreznéd magad, ha azt kérnék tőled, hogy találj el egy labdát, miközben húszezer ember figyel.

Brooke ismét elmosolyodott, és megpróbált nem gondolni arra, mennyire rohan az idő.

- A hosszú évek során megtanultad, hogyan kell összpontosítani, és megfeledkezni a külvilágról.

- Ez itt más - csóválta a fejét Parks.

- Mert ideges vagy. Ugyanazt az önelégült tekintetet akarom látni, mint délelőtt, amikor megütötted a labdát. Bízz magadban!

Brooke megigazította a férfi gallérját.

- Tudtad, hogy Nina intelligenciahányadosa egy záptojáséval egyenlő?

- Ki az a Nina?

- A partnerem.

Brooke nagyot sóhajtott.

- Ne kezdj el hisztizni. Senki sem kérte, hogy vedd feleségül.

Parks szóra nyitotta a száját, de aztán megint becsukta. Még soha senki nem vádolta azzal, hogy hisztis lenne. Mindig megteszi, amit az edzője mond. Nem mintha bármit meg lehetne csinálni vele, hanem mert szerződése van, és tartja magát a benne foglaltakhoz, még ha nincs is mindig ínyére a dolog. Halkan szitkozódva a hajába túrt. Ezúttal sem a szabályokkal van a baja, hanem azzal, aki felállította azokat. De előbb vagy utóbb leszerelik a fényszórókat és a kamerákat.

- Rendben, csináljuk meg újra - dünnyögte Parks, és visszasétált a Rollshoz.

A könnyű győzelem gyanakvóvá tette Brooke-ot. Újra odaállt E. J. mögé.

Parks ettől kezdve zokszó nélkül dolgozott, noha a jelenetet két órán át próbálták. Több gond volt viszont a hivatásos színésznővel, valamint néhány rajongóval, akik felismerték Parksot, és lelkesen integettek. A harmadik felvétel után sikerült meggyőzni Ninát, hogy nem egy érzéki vampot kell eljátszania, hanem egy visszafogottan elegáns hölgyet. Brooke nem nyugodott addig, míg tökéletes nem lett a jelenet.

Még tartott a forgatás, amikor két rajongó átcsusszant a korláton, hogy autogramot kérjen Parkstól. A férfi készségesen teljesítette a kívánságukat. Brooke ugyan mérgelődött a zavaró közjáték miatt, de be kellett ismerni, hogy Parks egy tapasztalt diplomata ügyességével rázta le a két srácot. Ő maga sem csinálta volna jobban.

- Végeztünk.

Brooke nyújtózott egy nagyot. Több mint nyolc órája talpon volt, közben összesen egy fél szendvicset evett. Elégedett volt az aznapi munkával, elégedett Parks teljesítményével - és farkaséhes.

- Elmehettek - intett a stáb tagjainak. - Szép munka volt. E. J., a vágást és a szinkronizálást holnapra tervezem. Ha kíváncsi vagy rá, mi történik a filmeddel, szívesen látunk.

- Holnap szombat.

- Igen. - Brooke az arcába húzta a baseballsapkáját. - Tíz órakor kezdünk. Nina. - Brooke megfogta a színésznő karcsú, bársonyos kezét. - Elragadó voltál, nagyon köszönöm. Fred, gondoskodj arról, hogy a Rolls egy darabban visszakerüljön oda, ahonnan elhoztuk, különben meggyűlik a bajod Claire-rel. Biglow, hogy hívják azt az új srácot?

Brooke a fejével az egyik fiatal technikus felé bökött, aki nagy buzgón azon fáradozott, hogy elpakolja a világítást.

- Silbey.

Brooke bólintott, és elhatározta, hogy megjegyzi a nevet.

- Jól dolgozik - mondta kurtán, majd Parkshoz fordult. - Tehát elkészült az első film. Holnap vágjuk bele a szövegedet. Maradandó sérülés?

- Semmi olyan, ami szemmel látható.

- Talán mondanom se kell, hogy ez volt a legkönnyebb jelenet.

Parks hűvösen nézett a vidám szempárba.

- Talán tényleg nem kell.

- Hol a kocsid?

- A stadion mellett.

Brooke az órájára pillantott.

- Odaviszlek. Még fel kell hívnom Claire-t. Á! - legyintett. - Az várhat. Van még valami? - fordult a stáb tagjaihoz.

- Holnap szombat - ismételte meg csüggedten E. J., miközben a felszerelést pakolta el. - Melletted tényleg nem lehet pihenni.

- Nem kötelező bejönnöd - emlékeztette Brooke, noha pontosan tudta, hogy a férfi úgyis ott lesz. - Jó éjszakát.

Parksszal együtt elindultak.

- Gyakran dolgozol hétvégén? - kérdezte a férfi, miközben megállapította, hogy Brooke a hosszú és nehéz nap után még mindig úgy rohan, mintha egy sürgős megbeszélésre igyekezne.

- Ha szükséges. Bele kell húzni, ha azt akarjuk, hogy a reklám már a bajnokság alatt adásba kerüljön.

Brooke menet közben kotorászni kezdett a táskájában a slusszkulcs után.

- Vezessek én?

A lány a kulccsal a kezében meglepetten felnézett.

- E. J. mondott valamit?

Parks összevonta a szemöldökét.

- Nem. Miért?

- Semmi. - Brooke megállt az autója mellett. - Miért akarsz vezetni?

- Arra gondoltam, hogy nyolc órán át megállás nélkül dolgoztál, és fáradt lehetsz.

- Szállj már be. - Brooke beült a volán mögé, és becsapta maga mögött az ajtót. - Ebben a forgalomban eltart egy ideig, míg keresztülvergődünk a városon.

- Nem sietek sehová. - Parks kényelmesen elhelyezkedett. - Tudsz főzni?

Brooke elfordította a slusszkulcsot, és megrökönyödve pillantott a férfira.

- Tessék?

- Főzni. Tudod.

Parks olyan mozdulatot tett, mintha megkeverne egy fakanalat.

Brooke felnevetett, és olyan gyorsan sorolt be a forgalomba, hogy Parks ijedten összerezzent.

- Természetesen tudok főzni.

- Akkor nálad?

Brooke beletaposott a fékbe, mivel a lámpa sárgára váltott.

- Mi van nálam? - kérdezte óvatosan.

- Vacsora. - Brooke elhúzott egy Porsche mellett. - Azt hiszem, ennyi jár nekem, miután egy párszor már megetettelek.

- Azt akarod, hogy vacsorát főzzek?

Ezúttal Parks nevette el magát.

- Igen. És utána le akarok feküdni veled.

Brooke a fékre lépett, és a kocsi csak milliméterekre állt meg egy másik autó lökhárítójától.

- Tényleg?

- Tényleg - ismételte meg a férfi, és közönyösen viszonozta Brooke szúrós tekintetét. - A forgatásnak vége. - Játszadozni kezdett a lány copfjával. - Új játék, új szabályok.

- És ha ellenvetéssel élek?

- Miért nem beszéljük meg egy nyugodt helyen? - A hüvelykujjával megsimogatta Brooke száját. - Vagy talán félsz?

A gúnyos hang dühítette a lányt. A lámpa váltott, teljes erejéből beletaposott a gázba, és dühös elszántsággal cikázott az autók között.

- Úgy vezetsz, mint egy őrült.

- Tudom.

- Csak egy mellékes megjegyzés volt - tette hozzá. Parks, és kényelmesen kinyújtotta a lábát.

Brooke még mindig dühös volt, amikor ráfordult a házához vezető útra, majd egy hirtelen zökkenéssel megállt a kapu előtt. Idekint az erdővel borított hegyekben már érződött az ősz fűszeres illata. Néhány levél sárgulni kezdett, és piros, sárgásbarna valamint narancssárga foltok keltek versenyre a zölddel. A fák árnyéka visszatükröződött a szélvédőn, a nap a nyugati látóhatár széléhez közeledett. A ház körül buján tenyésztek a különböző virágok. Nem lehetett tudni, hogy Brooke szándékosan vagy időhiány miatt hagyta így elvadulni a kertet, de az szemet gyönyörködtető látványt nyújtott, és nagyon jól illett a hely hangulatához.

Brooke becsapta a kocsi ajtaját. Parks szép nyugodtan követte. Dühös, állapította meg vigyorogva. Annál jobb. Nem szerette a könnyű győzelmet. Az első pillanattól kezdve csaknem olyan izgalmasnak találta a hatalmi harcot, mint a folytatást. Mert biztos volt a dolgában. Ha egy nő és egy férfi között ennyire vibrál a levegő, akkor csak ellenségek lehetnek vagy szeretők. És nem akart Brooke ellensége lenni.

A lány jeges hallgatásba burkolózva beillesztette a kulcsot a zárba, és elfordította. Belépett a házba, és rábízta Parksra, hogy követi-e vagy sem.

A férfi először a téglából épült kandallót vette észre. A réz tűzszerszámok eredeti, antik darabok voltak. A szoba egyik fala üvegből készült. A helyiség aranyló alkonyi fényben fürdött.

Parks a lábujjain hintázva körülnézett. Egy jókora dívány állt a kandalló előtt, rajta vagy egy tucat párna. Előtte egy dohányzóasztal és néhány karosszék. A szobában a világos, természetes színek uralkodtak, ezzel éles ellentétben álltak az egyik rézedényben csillogó pávatollak, a sötétpiros, kézzel szőtt ágytakaró, amit hanyagul az egyik karosszék támlájára hajítottak, és az élénk színű szőnyegek.

A szoba keleti falát könyvespolc takarta. Parks mit sem törődve Brooke fürkész tekintetével, keresztülvágott a helyiségen, és szemügyre vette a polcokon összevissza sorakozó tárgyakat. Volt ott többek közt egy kis kristálypillangó csapdosó szárnyakkal, amelyek a szivárvány színeiben pompáztak, ahogy megtört rajtuk a fény. Mellette egy csorba kávéscsésze kapott helyet, amely valószínűleg egy bolhapiacról származott, akárcsak a kövér, vigyorgó medve. Egy értékesnek tűnő kőedény mellett egy rózsaszín majom állt, kezében cintányérral. Parks megnyomott egy gombot, mire a majom vidáman összeütötte a cintányérokat. A férfi nevetve kikapcsolta. A szobában mindenütt véletlenszerűen összevásárolt tárgyak hevertek, értékesek és ócskaságok vegyesen.

Lépcső vezetett a nyitott emeletre. Nincsenek zárt terek, állapította meg Parks. A ház többet elárul a lakójáról, mint Brooke olykor-olykor elejtett mondatai. Vágy a korlátlan szabadságra, a stílusok sokfélesége, a finom és a rikító árnyalatok keveredése.

Brooke az egyik sarokszekrényhez lépett, és kivett egy üveget.

- Ha kedved van, nyugodtan körülnézhetsz a házban. Én addig töltök magamnak egy italt.

- Én is szívesen iszom veled - felelte Parks vérlázító kedélyességgel. - Később majd körbevezetsz. - Kényelmesen elhelyezkedett a jókora díványon. A kandallóban lévő hamu arról árulkodott, hogy Brooke gyakran befűt. - Szeretem a tüzet - jegyezte meg mellékesen. - Van fád?

- Odakint.

Brooke fogcsikorgatva odanyújtott a férfinak egy poharat.

- Köszönöm. - Parks egyszerre fogta meg az italt és a lány kezét. - Ülj le - kínálta hellyel. - Egész nap talpon voltál.

- Inkább állok. - Brooke meglepetten felkiáltott, amikor Parks lehúzta maga mellé a díványra. Voltaképpen számítania kellett volna valami hasonlóra, különösen mivel a férfi olyan megtévesztően jámbornak tűnt. - Mégis mit képzelsz? - fortyant fel méltatlankodva. - Beállítasz ide, elvárod, hogy vacsorát főzzek, utána meg ágyba bújjak veled? Ha.

- Éhes vagy? - szakította félbe Parks.

Brooke megsemmisítő pillantást vetett rá.

- Nem.

A férfi megvonta a vállát, és átkarolta.

- Általában akkor van rosszkedved, ha éhes vagy.

- Nincs rosszkedvem - sziszegte Brooke. - És nem vagyok éhes.

- Hallgassunk zenét?

A lány haragosan fújt egyet. Hogy merészel Parks úgy viselkedni, mintha ő lenne a házigazda?

- Ne.

- Nyugodj meg.

Parks erős ujjaival masszírozni kezdte Brooke tarkóját.

- Teljesen nyugodt vagyok - csattant fel a lány, és ellökte a kezét.

Zavarba hozta a hátán végigfutó, jóleső borzongás.

- Brooke. - Parks letette a poharát a földre. - Amikor pár nappal ezelőtt felhívtál, tudtad, mi fog történni közöttünk.

- Egyszerűen csak beleegyeztem, hogy találkozzunk.

Brooke fel akart állni, de a férfi visszatartotta.

- Tisztában voltál vele, hogy ez mit jelent. - Parks pillantása a lány csillogó szeméről a szájára siklott. - Nem kellett volna elhoznod ide, de te egy szóval sem tiltakoztál. - Brooke ismét megborzongott, és a bőre bizseregni kezdett- - Vagy talán azt állítod, hogy nem kívánsz?

Brooke az idejét sem tudta, mikor érezte úgy utoljára, hogy képtelen a szemébe nézni valakinek. Minden akaraterejére szüksége volt, hogy ne fordítsa el a tekintetét.

- Nincs. nincs semmi mondanivalóm. Legfeljebb emlékeztetnélek arra, hogy ez az én házam, és.

- Mitől félsz?

Brooke zavarán felülkerekedett a harag.

- Semmitől sem félek.

- Attól, hogy megszeretsz? Vagy általában attól, hogy valakit megszeretsz?

Brooke felugrott. Régóta nem érezte a dühnek, a sértettségnek és a félelemnek ezt a különös elegyét. Parksnak nincs joga ahhoz, hogy kételyeket ébresszen benne. Felszegte az állát, és villámló szemekkel nézett a férfira.

- Le akarsz feküdni velem? Rendben. - Sarkon fordult, és elindult a lépcső irányába. Félúton felfelé megfordult, és dühösen hátranézett. - Nem jössz?

Választ sem várva folytatta az útját.

Brooke ott állt a hálószoba közepén. A tekintete az ágyra esett, de gyorsan elkapta, amikor meghallotta Parks közeledő lépteit. Egyszerű az egész, nyugtatgatta magát. Lefekszenek egymással, egyszer és mindenkorra megszabadulnak ettől a se vele, se nélküle érzéstől, hogy egyszerre gyűlölik és kívánják egymást. Mindenképpen megtisztul a levegő. Amikor Parks belépett, ráemelte a tekintetét. Ismét elfogta a félelem. Gyorsan kihúzta magát.

Parks mondani akart néhány megnyugtató szót, de aztán meggondolta magát. A lány egész testében reszket, és még csak észre sem veszi, állapította meg. Akárcsak azon az estén is, amikor először hazahozta, most is pontosan tudta, hogy Brooke mit vár tőle. A legszívesebben vigasztalni kezdte volna, de tudta, hogy ezzel csak magára zúdítaná a haragját. A lány levette a pólóját, és a földre hajította, de Parks nem őt nézte. A figyelmét a fiókos szekrény tetején lévő hibiszkusz virágok kötötték le.

Brooke meztelenül az ágyhoz sétált, és visszahajtotta a takarót. Büszkén felemelt fejjel és összevont szemöldökkel a férfihoz fordult.

Na?

Parks ránézett. Magas, karcsú termet, csábos domborulatok, és a bőre olyan, mint egy porcelánbabának. Puha és finom, csak a tekintete kihívó és kemény.

Parks azon tűnődött, vajon Brooke tudja-e, mennyire sebezhető. Titkon megfogadta, hogy nem csupán meghódítja, de meg is védelmezi. Közelebb lépett hozzá.

Brooke idegesen nyelt egyet, majd az ágy felé fordult. Parks megfogta a copfját, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. A dühösen villogó tekintet a legtöbb férfi szenvedélyét lehűtötte volna. Parks azonban csak vigyorgott.

- Ezúttal - mondta halkan, miközben kibontotta a lány haját - én vagyok a rendező.

Brooke úgy állt ott, mintha nyársat nyelt volna. A bőre bizseregve várta Parks érintését, de hiába. A férfi lassan, ráérősen babrált a copfján, míg Brooke azt nem hitte, hogy mindjárt felrobban. Végül, mint egy fátylat, szétterítette a vállán a hajzuhatagot.

- Gyönyörű - mormolta Parks, és figyelte, amint a napfény elővarázsolja a vörös hajzuhatag aranyos árnyalatait.

Megfogott egy fürtöt, megszagolta, és mélyen beszívta az illatát. Brooke érezte, amint remegni kezd a térde, és az izmai elernyednek. Mikor érinti már meg végre?

A férfi arcába nézett, hogy véletlenül se kelljen napbarnított, sötétszőke szőrrel borított mellkasára pillantania. Parks meztelen vállán kidomborodtak az izmok. Amikor Brooke észrevette a vékony aranyláncot a nyakában, kíváncsian szemügyre vette a kicsiny medált. Parks váratlanul megmozdult, és a száját a vállára szorította. Brooke, mintha áramütés érte volna, ijedten összerezzent. A férfi átölelte a derekát.

- Lazíts - duruzsolta, miközben gyöngéden masszírozta a bőrét. - Nem teszek semmi olyat, amit nem akarsz.

Apró csókokat lehelt Brooke vállára és nyakára. Az ujjai gyöngéden becézgették a csípőjét, ami egyáltalán nem segített abban, hogy Brooke ellazuljon. A lány tudta, hogy az arcán ott tükröződnek az érzései. Tett egy utolsó, kétségbeesett kísérletet, hogy kibontakozzon a férfi karjaiból.

Parks még mindig fogta a derekát, de nem próbálta meg közelebb húzni. A tekintete gunyorosan megvillant.

- Hagyjam abba? - kérdezte nyugodtan, de egyszersmind kihívóan.

- Megtennéd? - súgta Brooke, miközben próbálta legyőzni a késztetést, hogy megcirógassa a férfi meztelen mellkasát.

Parks kurtán felnevetett.

- Talán.

Brooke szóra nyitotta a száját, de Parks elnémította egy csókkal. A lány csak homályosan érzékelte, hogy a keze megindul felfelé a férfi testén, átkarolja a nyakát, és teljes erővel belecsimpaszkodik. Azután Parksszal együtt zuhanni kezdett - vagy talán fuldoklott? -, míg meg nem érezte maga alatt a hűvös lepedőt.

A teste mintha cseppfolyóssá vált volna, és hirtelen megállt az idő. A férfi lassan, óvatosan simogatta, miközben igyekezett megőrizni az önuralmát. A kéj olyan volt, mint valami sűrű, nyúlós folyadék. Brooke élvezte a pillanatot, és végleg elszálltak a kételyei. Súlytalanná vált teste szinte lebegett, és hangosan felsóhajtott, amikor a férfi szája kéjes utazásra indult a testén.

Gyöngéden a foga közé vette a mellbimbóját, és Brooke kurta, szinte fájdalmas rándulást érzett a hasában. A kéj hullámokban áradt szét minden pórusában, és Brooke kábán hátrahanyatlott. Parks szája folytatta a felfedezőutat.

Az ujjai varázserővel bírtak, és a gyönyör átjárta Brooke egész testét. Amikor Parks szopogatni kezdte a mellbimbóját, a lány levegő után kapott, s minden izma megfeszült. Parks könnyedén megcirógatta a combja belső felét. Az érintése olyan volt, mint egy hűvös lehelet, és a lány bőre először forró, majd hideg lett. Hol tűz, hol jég száguldott az ereiben, és hallotta a saját sóhajtozását.

Az édes kín egyszerre volt elviselhetetlen és csodálatos - maga a mámor. Brooke még erősebben szorította magához a férfit.

- Szeress! - suttogta reszkető hangon.

- Hiszen azt teszem - duruzsolta Parks, és tovább folytatta a becézgetést, amivel szinte az őrületbe kergette kedvesét.

- Most!

Brooke keze megindult a férfiassága felé, de Parks megragadta a csuklóját. Egymás szemébe néztek. A szenvedély ködén át is látszott, hogy a férfi erősen küzd, hogy megőrizze az önuralmát.

- Türelem. - Érezte az ujjai alatt Brooke vadul kalapáló pulzusát, de nem akart gyors kielégülést. Gondoskodik róla, hogy a lány sohase felejtse el ezt a szeretkezést. Puhán megcsókolta. - Van időnk.

Még mindig szorosan tartva Brooke csuklóját, újabb felfedezőútra indult a szájával, és ismét rátalált a mellbimbóra. A lány jobbra-balra dobálta magát, de már esze ágában sem volt szabadulni. Parks szeméből eltűnt az időtlen nyugalom, sóvár vágyakozásnak adva át a helyét. Harapdálta, szopogatta és nyalogatta Brooke bőrét. Úgy tűnt, mintha csak ízlelgetné órákon át, hogy enyhítse csillapíthatatlan éhségét.

Brooke teste lázban égett, elszállt minden erő. A bőre bizsergett, és erősen verejtékezett. Parks csókokkal borította a mellét, majd elindult a csípője felé. Érezte, amint a lány izmai elernyednek.

Amikor a nyelve rátalált a nőiessége központjára, Brooke görcsösen megremegett, és hangosan felkiáltott. Ám a férfi kérlelhetetlenül folytatta a becézgetést.

A lány kétségbeesetten kapaszkodott Parks vállába. Nem volt a testének egyetlen négyzetcentimétere sem, amit a férfi fel ne fedezett volna. Brooke eddig megadóan tűrte a férfi gyöngédségeit, de most mintha hirtelen életre kelt volna. Egyikük sem sejtette, hogy ez az igazi fegyverletétel, amikor kimutatja a saját vágyait.

A keze kapkodva járt a férfi testén, egyszerre akarta érezni a száját, a vállát, határozott vonalú állát. A lány illata betöltötte Parks minden érzékszervét, elgyengítette, ugyanakkor erőssé tette. Brooke egész testében reszketve a férfi szájára szorította az ajkát.

Azután Parks egy határozott mozdulattal a magáévá tette. A lány a meglepetéstől és a kéjtől belemélyesztette a körmeit a vállába. Egybeforrt test a testtel, szív a szívvel, miközben elindultak az ismeretlen csúcs felé.

Brooke élvezte a puha meleget és a biztonságot. Az álom és az ébrenlét határán lebegve arra gondolt, hogy tél van, és egy vastag pehelypaplan alatt fekszik. Nem volt kedve felkelni, és kimenni a hidegbe. A legjobb lenne egész nap az ágyban heverészni, és nem csinálni semmit. Elégedettnek, könnyednek és kellemesen bágyadtnak érezte magát. Minden ízében ki akarta élvezni ezt az érzést, ezért lerázta magáról az álmot.

Nem tél volt, hanem kora ősz. Nem pehelypaplan alatt feküdt, hanem meztelenül egy összegyűrt lepedő alatt, Parkshoz simulva.

Brooke-nak egyszeriben eszébe jutott a szerelmes éjszaka, a szenvedélyes órák és a meglepő felfedezés, hogy ellenállás nélkül kinyílt benne egy addig szigorúan zárva tartott, titkos ajtó. Az éjszaka keveset beszéltek, mindent betöltött a vágy, hogy adjanak és kapjanak. Újra és újra fellobbant bennük a szenvedély, míg végül egymást szorosan átölelve elaludtak.

Brooke még jól emlékezett a csillapíthatatlan éhségre, a kirobbanó energiára és életerőre.

Az éjszaka elmúlt, és világosodni kezdett. A homályos, szürke derengésben Parks arca nyugodtnak tűnt. Meleg lehelete megcsapta Brooke arcát. A karja a vállán, az ujjai a hajában, mintha még álmában sem akarná elengedni. A lány szorosabban simult hozzá. A birtoklás és az önátadás klasszikus képe.

Brooke nagyot sóhajtva lehunyta a szemét. Ideje, hogy gondolkodjon, mielőtt késő nem lesz, mielőtt az érzései teljesen átveszik az irányítást - ezek a veszélyes érzések, amelyek Parks karjaiba űzték. Megálljt kell parancsolni a férfi utáni sóvárgásának, mielőtt kicsúszna a kezéből a gyeplő.

Brooke óvatosan megmozdult. Parks erősebben ölelte.

- Ne - mormolta, de nem nyitotta ki a szemét. Álmosan megsimogatta a lány meztelen hátát. - Túl korán van, hogy felkeljünk.

Brooke keble a férfi mellkasához szorult, és érezte, amint az ágyéka átforrósodik. Parks szája közel volt - túlságosan is közel. Ijesztően erős volt a kísértés, hogy a karjaiban maradjon. Ismét el akart húzódni, de a férfi megint visszahúzta.

- Parks - motyogta csak azért, hogy a férfi egy csókkal elhallgattassa.

Noha az esze azt súgta, hogy őrültséget csinál, mégsem tett ellene semmit. Tudta, hogy a férfi gyöngéd cirógatásai ellen tiltakoznia kellene, de képtelen volt rá. A szürke, hajnali derengésbe hirtelen egy kis rózsaszín vegyült. A levegő elnehezedett.

Nem szabad! - kiáltotta az értelem. Ám a tiltakozó kiáltásból kéjes kis sóhaj lett.

Parks óvatosan rágördült. Az arcát a lány hajába rejtette, végigsimította az oldalát, vékony derekát, a csípőjét és hosszú, karcsú combját. Érezte Brooke belső harcát, hogy a lelke mélyén szeretne megszabadulni tőle. Így volt ez már azóta, hogy először egymás szemébe néztek. Fellobbant benne a harag, de aztán furcsamód átadta a helyét egyfajta szomorúságnak.

- Máris megbántad?

A férfi Brooke-ra nézett. A lány tekintetében ott lángolt a szenvedély, de szemlátomást küzdött ellene. A vállába kapaszkodó kezek készen álltak, hogy bármelyik pillanatban ellökjék.

- Nem okos dolog, amit teszünk - zihálta Brooke.

- Nem? - kérdezte Parks csalódottan, és kisimított egy fürtöt a lány arcából. - Miért nem?

Brooke állta a férfi tekintetét. Tudta, ha félrenéz, az a vereség beismerésével lenne egyenértékű.

- Nem akarom.

- Fogalmazzunk pontosabban - felelte higgadtan Parks. - Nem akarod, hogy akard.

- Rendben. - Brooke megborzongott, amikor a férfi megcirógatta a fülét. - Nem akarom, hogy akarjam. Gondolkodjunk józanul. Egy darabig még együtt kell dolgoznunk. Pontosabban te dolgozol nekem. Ha viszonyunk van, az hátrányosan befolyásolja a munkát.

- Viszonyunk van - felelte Parks, és a testét a lányéhoz dörzsölte, amitől Brooke újra megborzongott.

- Nem szabad folytatnunk ezt a viszonyt - szólt elfúló hangon Brooke.

Parks oldalra billentette a fejét, és elmosolyodott.

- Miért?

- Mert.

Brooke pontosan tudta, hogy miért. Akár egy tucat okot is felsorolhatott volna, de képtelen volt tisztán gondolkozni, miközben a férfi szája könnyedén az ajkához ért.

- Hadd kérdezzek valamit! - szólalt meg Parks a csók után. - Milyen gyakran engedélyezel magadnak egy kis szórakozást?

Brooke zavartan összehúzta a szemöldökét.

- Hová akarsz kilyukadni?

- Napi nyolc-tizenkét órát dolgozol - folytatta rendíthetetlenül Parks. - Bizonyára élvezed a munkádat, nagyszerűen végzed a dolgod, ennek ellenére olykor-olykor el kell dobni a labdát.

- A labdát? - Brooke elképedve felnevetett. - Miről beszélsz?

- A lazításról. A gondtalan, édes semmittevésről, hogy felülsz az óriáskerékre. Mindarról, ami értelmet ad a munkának.

Brooke-nak az a kényelmetlen érzése támadt, hogy két malomban őrölnek.

- Mi köze az óriáskeréknek a köztünk lévő kapcsolathoz?

- Volt valaha szeretőd? - Parks észrevette, hogy a lány megmerevedik. - Nem arra gondolok, hogy időnként lefekszel valakivel, hanem hogy az illetővel töltöd a szabadidődet. Ennél többet nem kívánok tőled. - A férfi tudta, hogy nem mond igazat. Sokkal többet kíván, minden egyes lépésért meg kell majd küzdenie, de az út végén várja a győzelem. - Labdázz velem egy kicsit!

Brooke mélyen a férfi szemébe nézett, és érezte, amint megtörik az ellenállása. Kisimította a haját a homlokából.

- A te szádból minden olyan egyszerűnek hangzik - mormolta.

- Nem egyszerű. - Parks megfogta a lány kezét, és a szájához emelte. - Még a szórakozás sem mindig az. Akarlak - meztelenül, forrón, kihívón, izgatón. Szeretném látni, ahogy a szélben lobog a hajad, ahogy megázol, vagy ahogy nevetsz. - Parányi csókokkal borította Brooke arcát, azután hosszabban elidőzött a szájánál. - Együtt akarok lenni veled, de egyáltalán nem hiszem, hogy ez egyszerű lesz.

Parks a lány melléhez szorította a fejét, miközben a haját simogatta. Brooke érezte, hogy elbizonytalanodik. Vajon elég erős vagyok, hogy ebben a kapcsolatban ne veszítsem el saját magam? - töprengett. Igen, lazítani kellene. Kétségtelen, hogy jól érzi magát a férfi társaságában. Mit is mondott egyszer? Hogy először barátoknak kellene lenniük, mielőtt szeretők lennének.

Furcsamód mindkét dolog megtörtént, mielőtt észbe kapott volna. Csak a félelem, hogy elveszítheti Parksot, tartotta vissza Brooke-ot attól, hogy teljesen megnyíljon.

- Nem engedhetem meg magamnak, hogy beléd szeressek - suttogta.

Különös megfogalmazás, gondolta Parks, miközben szórakozottan simogatta a lány haját.

- Egyes számú szabály - állapította meg nyugodtan. - Az "A fél" nem szeret bele a "B félbe".

Brooke az öklével könnyedén a vállára csapott.

- Ne gúnyolódj!

- Rendben.

- Szórakozás - mormolta a lány.

- Kilenc betűs szó. Kikapcsolódást jelent, lazítást, pihenést - magyarázta Parks egy középiskolai tanár hanghordozásában.

Brooke nevetve felemelte a fejét.

- Rendben, megveszem azt a labdát - mondta, majd szenvedélyesen megcsókolta a férfit.

- Még mindig túl korán van, hogy felkeljünk - dünnyögte Parks, és egy további csókkal belefojtotta Brooke-ba a kuncogást.

- Nem vagyok álmos.

Parks nagyot sóhajtva lehunyta a szemét.

- Paraszt ez a sok beszéd.

- Ó! - Brooke együtt érzően megsimogatta az arcát. - Akkor inkább takarékoskodj az erőddel. - Egy csókot nyomott a férfi állára és a nyakára, majd puszilgatni kezdte a mellkasát. Megakadt a pillantása az aranyláncon. - Miért hordod?

Parks kinyitotta a szemét, és a medálra pislantott.

- Szerencsét hoz. - Ismét lehunyta a szemét. - A nagynénémtől kaptam, amikor a floridai edzőtáborba utaztam. Közölte az apámmal, hogy. - Parks próbálta pontosan felidézni az elhangzott szavakat - .egy nyakas, vén bolond, aki csak diagramokban és képletekben tud gondolkodni. Azután nekem adta ezt a láncot, és azt mondta, hogy vegyem a kezembe az életemet.

- Babonás vagy? - kérdezte Brooke, miközben elengedte a láncot, és a száját a férfi mellkasára tapasztotta.

- A szerencsének semmi köze a babonához - pontosította Parks. Brooke könnyedén végighúzta a körmét a férfi oldalán, és hallotta, amint az hangosan beszívja a levegőt.

- Hm.

A nyelvével megcirógatta Parks mellbimbóját, mire a férfi felnyögött. Brooke lelkét átjárta a hatalom érzése. A szájával elindult lefelé Parks testén.

Más az illata, állapította meg. Más, mert az éjszaka folyamán összekeveredett az övével. Ez is meghittséget sugárzott, mint maga a szerelmi együttlét.

Brooke folytatta Parks testének a felfedezését. Erős, izmos, és karcsú. A bőre bronzbarnán csillog a reggeli napfényben. Lapos hasán az izmok meg-megrándulnak az ajka alatt. A kezével megsimogatta inas combját.

Izgató volt érezni a saját hatalmát. Érzéki érintésének és becézgetéseinek köszönhetően Parks úgy zihál, mintha a végkimerülésig rohant volna. A pehelykönnyű csókoktól szinte teljesen elgyengül. Noha Brooke maga sem értette egészen, de tudta, hogy az előző éjjel nem csupán a testét adta oda a férfinak. És most ugyanazt szerette volna visszakapni.

Élvezte a férfi minden rezdülését. Az ajka ismét megindult felfelé, és mohón Parks szájára tapadt. Puha, fenséges, de ugyanakkor sötét és titokzatos. Brooke érezte, amint a kéj szétárad az ereiben. Mielőtt elveszítette volna a maradék önuralmát is, elszakította az ajkát a férfi szájától, és a nyakára szorította.

A sóhajokat sokkal inkább érezte, mint hallotta. A szíve a torkában dobogott, és megszűnt körülötte létezni az idő. Mintha buja, fülledt, titkokkal terhes éjszaka borult volna rájuk. Elcsábította a férfit, de akkor miért érzi úgy, hogy őt csábították el? Parkshoz simult, felvette lassú, izgató ritmusát, miközben csókokkal borította ott, ahol érte. Keresett valamit, de még abban sem volt biztos, hogy egyáltalán felismerné, ha rátalálna. A vágy, a kielégülés utáni sóvár, szinte fájdalmas vágy minden más érzést elfojtott benne.

Parks egy határozott mozdulattal feljebb húzta Brooke-ot. A lány az arcába nézett - a férfi szeme félig csukva volt; sötétebben és áthatóbban ragyogott, mint valaha.

- Brooke. - Parks megragadta a csípőjét, és magához húzta. - Most! - A lány még küzdött, hogy megőrizze önmagát, és ne olvadjon fel ebben az egyesülésben. - Szükségem van rád - mormolta a férfi, mielőtt a szájuk összeért volna. - Szükségem van rád.

Egy lélegzetelállító pillanatra minden megvilágosodott. Szükségük van egymásra. Ennyi elég. Brooke megkönnyebbült, elragadtatott kiáltást hallatott.

Tíz előtt öt perccel Claire felbukkant a vágóteremben. Sem Cutter, sem E. J. nem lepődtek meg azon, hogy a szombat ellenére bejött dolgozni. Bárki, aki legalább egy hetet dolgozott a stúdióban, tudta, hogy Claire olyan főnök, aki mindenütt ott van, és akire lehet számítani. Eperszínű, elegáns kosztümöt viselt, és finom parfümillat lengte körül.

- Dave, Lila, E. J. - biccentett oda Claire a jelenlevőknek, és a kávéfőzőhöz sétált.

Ha akadt volna a csapatban egy lelkes zöldfülű, bizonyára szaladt volna, hogy kiszolgálja a főnököt, de akik ismerték, tudták, hogy ez felesleges.

- Én főztem, Miss Thorton - jegyezte meg E. J., miután az asszony töltött magának. - Tehát biztosra veheti, hogy méregerős.

- Ennek örülök. - Claire mélyen beszívta a kávé illatát, és már ettől kezdett visszatérni bele az élet. Csak egy vén bolond gondolhatja, hogy meg se kottyan neki, ha végigtáncol egy éjszakát. De milyen jó újra bolondnak lenni, mosolyodott el. - Azt hallottam, hogy a forgatás simán ment.

- Mint a karikacsapás - bólogatott E. J. - Parks egy lendületes ütéssel átküldte a labdát a kerítés fölött. - A férfi az emlékre elvigyorodott. - Brooke-nak tíz dollárja bánja.

Szívesen megfeledkezett arról, hogy valójában csak a saját pénzét kapta vissza.

Claire nagyot sóhajtva leült.

- Brooke még nincs itt?

- Nem láttam.

E. J. halkan füttyentett egyet, amikor az eszébe jutott, hogy előző nap Brooke Parks társaságában hagyta el a forgatás helyszínét.

Claire megszokta a stílusát, és csak a szemöldökét vonta fel.

- Hogy állunk, Dave?

- Kezdhetünk, Miss Thorton. Az elejétől szeretné látni?

- Várjunk egy percet - mondta Claire, ugyanis abban a pillanatban felcsendült a folyosón Brooke ingerült hangja.

- .fogd már fel végre, hogy a vágás egy külön szakma, nem tudsz segíteni.

- Majd adok néhány okos tanácsot.

- Parks, komolyan beszélek.

A férfi halk nevetése megelőzte a vágószobába belépő Brooke-ot.

- Jó reggelt - üdvözölte a többieket. - A kávé még forró?

- E. J. főzte. - Claire a csészéje pereme fölött szemügyre vette Brooke-ot. Mintha megváltozott volna, gondolta, és a tekintete Parksra siklott. És íme a változás oka, mosolyodott el elnézően. - Jó reggelt, Parks.

- Jó reggelt, Claire! - A férfi az egyik csésze után nyúlt. - Remélem, nem zavarja, ha itt vagyok. - Töltött Brooke-nak a kávéból, aztán magának is. - Brooke ugyanis egy kicsit okvetetlenkedett.

- Egyszerűen az idegeimre megy, ha feleslegesen lábatlankodik itt valaki - jegyezte meg szárazon a lány, és a tejszín után nyúlt. - Nem is értem.

- Igen, mindannyian örülünk, ha Parks csatlakozik hozzánk - szakította félbe Claire a szóáradatot, mire E. J. hangosan felnevetett. - Indítsa el a filmet, Dave! Hadd lássuk, milyen lett!

A hosszú kapcsolópulton Dave megnyomott néhány gombot. Parks egyszerre három különböző monitoron látta önmagát.

- A harmadik felvétel sikerült a legjobban - magyarázta Brooke, és leereszkedett Claire székének a támlájára. - Az első dobás nem tetszett a bajnokunknak, amint azt közölte is velünk.

Parks elvigyorodott a megjegyzés hallatán.

- A fény kitűnő.

Claire összevont szemöldökkel figyelte a második felvételt.

- Tényleg csodálatos keze van. - Brooke kortyolt egyet a kávéjából. - Figyeld csak, ahogy az ütésre összpontosít. Igen. - Biccentett. - Nyugodt, laza testtartás. Fesztelen és egyben érzéki. - Brooke a monitort figyelte, így nem vette észre Parks bosszús pillantását. - Most jön az a felvétel, amit a legjobbnak tartok.

Feszülten figyelte Parks elszánt arcát, ahogy a levegőben próbaképpen meglengeti az ütőt, majd következett az ütés, az elégedett vigyor és a vállrándítás.

- A végét megtartom - folytatta Brooke. - Fantasztikus az a vállrándítás. Ezzel mindent el lehet adni. Van valami báj ebben az önkéntelen mozdulatban. - Parks kis híján félrenyelte a kávét, de Brooke nem törődött vele. - Számomra ez a rész egyértelmű, a többiben nem vagyok olyan biztos.

Parks a kávéscsészével a kezében leült. A következő két órában saját magát bámulta a monitoron, közben hallgatta, ahogy boncolgatták, értékelték, kritizálták. Az utóbbi dühítette, de meglepő módon a filmen egyáltalán nem tűnt olyan nevetségesnek, mint eleinte tartott tőle. Sőt arra gondolt, hogy tulajdonképpen még élvezni is lehet ezt a munkát.

Noha az elmúlt években az edzők, a többi játékos, valamint a sportkritikusok számos alkalommal darabokra szedték és összerakták, Parks mégsem tudta szenvtelenül hallgatni, ahogy Brooke az arcáról, a testéről, a kézmozdulatairól és a mimikájáról beszélt. Mintha én magam lennék az áru, és nem az az öltözék, amit viselek, gondolta ingerülten.

A filmet visszatekerték, és még egyszer lejátszották. Claire meghallgatta az észrevételeket, és ő maga is tett néhány megjegyzést. Igen, legközelebb nagyfelvételt kell készíteni, Parks arca ugyanis nagyon jól mutat közelről. Jó lenne még harminc másodpercnyi reklámidőt sporttal kitölteni, és kihasználni Parks fantasztikus mozgását. Ha a lába is jó, akkor a rövidnadrággal is megpróbálkozhatnának.

Az utóbbi megjegyzés után a férfi szúrós pillantást vetett Brooke-ra, mintha arra számítana, hogy most azonnal véleményt nyilvánít a lábáról. A lány elkapta a tekintetét, és köhögéssel álcázta, kirobbanni készülő nevetését. Majd Claire feje fölött Parksra mosolygott, és szemérmetlenül rákacsintott. A férfi érezte, hogy izgalomba jön. Brooke aznap kimondottan egyszerűen öltözött; bő, fehér nadrágot és pulóvert viselt, a haját copfba fonta, és hátul összefogta egy gumival. Ám most is körüllengte a bódító parfümillat.

- Ma reggel kamera nélkül felvettük Parks szövegét is - közölte Brooke Claire-rel. - Azt hiszem, elégedett leszel a hangjával, mindazonáltal ki kell várni, hogyan boldogul a kamera előtt. Lila, megvan már az embléma?

- Máris.

Lila megnyomott egy sor gombot. A képernyőn feltűnt a de Marco-embléma, egy fekete sörényű oroszlán a szürkéskék háttér előtt. A felirat addig mozgott, míg a nagymacska alá nem került.

- Remek! - dicsérte meg Brooke. - Akkor minden világos? A harmadik felvétel az első résztől, az ötödik a másodiktól.

- A vágóknak ezzel egy csomó munkát megspóroltunk - jegyezte meg E. J., és elővett egy cigarettát. - Most már akár csukott szemmel is befejezhetik.

- Hálás lennék, ha azért nyitva tartanák a szemüket - jegyezte meg Claire, és felállt. - Értesítsetek, ha elkészült a vágás és a szinkronizálás. E. J., kitűnő munka volt, mint mindig.

- Köszönöm, Miss Thorton.

Claire a kezébe nyomta az üres csészét.

- Ez a többiekre is áll - tette hozzá. - Parks, remélem, hogy nem unatkozott.

- Ellenkezőleg. Rendkívül tanulságos volt.

Claire megértően elmosolyodott.

- Brooke, tíz perc múlva legyél az irodámban. - Mintha hirtelen az eszébe jutott volna valami, az órájára pillantott. - Ó! Talán lenne kedve velünk ebédelni, Parks?

- Szívesen, de sajnos dolgom van.

- Értem. - Claire megveregette a férfi vállát, és ismét elmosolyodott. - Sok szerencsét a döntőhöz.

Brooke hosszan nézett a távozó főnöke után.

- Akkor ma valószínűleg nem kapok ebédet - mormolta. - Ha igent mondtál volna, foglaltatott volna egy asztalt a Ma Maisonban.

- Sajnálom. - Parks maga után húzta Brooke-ot a folyosóra. - A kacsintás azt jelentette, hogy a lábam megüti az elvárt mércét?

- Kacsintás? - Brooke értetlenül meredt a férfira. - Munka közben nem szoktam kacsintgatni.

Parks a fejével a vágószoba csukott ajtajára bökött.

- Ahogy ott beszéltél rólam! Úgy éreztem, mintha magam is árucikk lennék.

Brooke kurtán felnevetett, és megrázta a fejét.

- Hiszen pontosan erről van szó.

Parks szeme dühösen megvillant.

- Én csak viselem a reklámozott árut.

Brooke felsóhajtott.

- Nézőpont kérdése. Te, a de Marco cég, sőt még a fogyasztók is úgy ítélik meg, hogy az öltözék az áru. Ám a rendező és az operatőr szemében te is éppolyan árucikk vagy, mint az, amit viselsz. Nekünk ugyanis az a feladatunk, hogy az egyiket a másik segítségével eladjuk.

Parks értette az érvelés logikáját, de egy csöppet sem tetszett neki.

- Nem akarok árucikk lenni.

- Valahányszor kilépsz a pályára, árucikk vagy. - Brooke egy tiltakozó mozdulattal felemelte a kezét. - Az emberek a neved miatt veszik meg a belépőjegyeket, a baseballsapkákat. Ne légy már olyan átkozottul képmutató.

- Először hisztis, aztán képmutató - mormolta Parks. - Hagyjuk. - Megsimogatta Brooke arcát, azután könnyedén szájon csókolta. - Van egy kis elintéznivalóm. Később itt találkozunk?

- Ahogy akarod. Előreláthatólag ötig maradok.

- Remek. Utána megfőzheted azt a vacsorát, amit tegnap este ígértél.

Brooke felszegte az állát.

- Nem ígértem semmiféle vacsorát - sietett leszögezni. - De azért lehet, hogy főzök.

- Én megveszem a bort.

Parks rámosolygott a lányra, aztán sarkon fordult.

- Várj! - Brooke tett néhány tétova lépést, azután határozottan elindult a férfi után. - Nincs autód.

Parks legyintett.

- Majd fogok egy taxit.

- Nem. - Brooke kotorászni kezdett a táskájában. - Vidd el nyugodtan az enyémet.

Parks megfogta a kulcsot és a lány kezét. Ismerte annyira Brooke-ot, hogy tudja, nem mindenkinek adja kölcsön a szívének oly kedves autót.

- Köszönöm.

Parks most látta először elvörösödni Brooke-ot. A lány gyorsan elhúzta a kezét, és elfordult.

- Ötkor találkozunk - kiáltott hátra a válla fölött.

A liftben, útban Claire irodája felé, meglehetősen nevetségesnek érezte magát. Hogy jöhetett zavarba egy egyszerű köszönömtől? Nézte a felvonó falán sorra kigyulladó számokat. Parks ismeri őt, túlságosan is jól, noha nem sokat mesélt magáról.

Nem tudja például, hogy még mindig úgy vigyáz a második nevelőanyjától kapott értéktelen kis ajándékra, mint a szeme fényére. Nem tudja, mennyire imádta ezeket a nevelőszüleit, és hogy borzasztóan kiborult, amikor a válásukat követően új családhoz került. Semmit sem tud arról az undok kislányról, akivel közös szobában töltötte élete legszörnyűbb évét. Vagy a Richardson családról, ahol inkább takarítónőnek, mint nevelt gyereknek tekintették. Vagy Clarkról.

Brooke nagyot sóhajtva megdörzsölte a halántékát. Nem szívesen idézte fel a múltját. Az ördögbe is! Nincsenek szép emlékei.

Hevesen megrázta a fejét. Épp elég a jelennel megbirkóznia.

Claire titkárnője, egy csinos, mosolygós kislány a betoppanó Brooke láttán ijedten összerezzent. Már két éve dolgozott a legfelső emeleten, de még mindig jobban tartott Brooke-tól, mint Claire-től.

- Jó napot, Miss Gordon!

- Hello, Sheila! Miss Thorton vár.

- Igen.

Sheila akkor sem mert volna ellentmondani Brooke-nak, ha az élete függött volna tőle.

Brooke közömbösen végigsétált a folyosón, és belépett egy jókora üvegajtón. Az itt dolgozó két titkárnőt teljesen egyforma íróasztaluk miatt mindenki csak "ikreknek" nevezte.

- Miss Gordon.

Az egyik iker sugárzó mosolyt vetett a belépőre, míg a másik a telefon után nyúlt.

- Miss Thorton vár.

Brooke megkerülve az ikreket belépett Claire irodájába. Beletelt pár másodpercbe, míg észrevette, hogy a főnöknője az íróasztalára borulva alszik. Brooke-nak földbe gyökerezett a lába.

Claire egy szürke bőrfotelben ült. A diófa íróasztalon szép rendben sorakoztak a papírkupacok. Az asszony olvasószemüvege ott csüngött ernyedt kezében. Egy kínai tusrajz díszítette az iroda jobb falát, és egy hatalmas ablakon vakító napfény áradt a szobába.

Brooke tanácstalanul toporgott. Végül úgy döntött, hogy marad. Helyet foglalt az íróasztal előtt álló, puha bőrfotelben, és hangosan megköszörülte a torkát.

Claire szeme nyomban felpattant.

- Jó reggelt - mondta Brooke, mosolyogva a főnöknője zavarán. - Inkább a díványt válaszd, ha szundikálni akarsz.

- Csak egy pillanatra hunytam le a szemem.

- Hm.

Claire eleresztette a füle mellett a kétkedő hümmögést, és felemelt néhány papírlapot.

- Szeretném, ha belepillantanál a következő de Marco-reklám forgatókönyvébe.

- Rendben. - Brooke átvette a paksamétát. - Egyébként minden rendben?

- Talán úgy nézek ki, mintha valami bajom lenne?

Brooke alaposan szemügyre vette a főnökét. Álmosan hunyorgó szemét leszámítva, Claire szinte ragyogott.

- Nagyszerűen nézel ki.

Az asszony lesimította a haját, és összekulcsolta a kezét.

- Rosszul aludtál az éjjel? - kérdezte Brooke.

- Nagyon későn mentem haza.

- Lee Duttonnal voltál? - bukott ki a kérdés meggondolatlanul Brooke-ból.

Claire szelíden elmosolyodott.

- Igen.

Brooke letette a forgatókönyvet az íróasztalra.

- Claire - kezdte, de kopogtattak az ajtón, és elhallgatott.

- Az ebédje, Miss Thorton.

Az egyik iker begurított egy zsúrkocsit. Brooke orrát megcsapta a sült hús fenséges illata.

- Claire, rosszul ítéltelek meg. Elnézést.

- Azt hitted, hagyom, hogy éhezz? - Az asszony nevetve felállt, és a díványhoz lépett. - Már túl régóta ismerlek. Légy jó kislány, hozd ide a salátát és a kávét.

Brooke engedelmeskedett.

- Claire, szeretnék beszélni veled Lee Duttonról.

- Hogyne. - Az asszony felszúrt a villájára egy szem retket. - Ülj le. A járkálás árt az emésztésnek.

Brooke helyet foglalt, és a sült húsos szendvics után nyúlt.

- Mondd, tényleg jársz Lee Duttonnal?

- Az én koromban talán illetlenség? Add ide a sót.

- Dehogy. - Brooke lángra gyúlt arccal átnyújtotta a sószórót, és beleharapott a szendvicsébe. - Ne viccelj. A legnagyszerűbb férfiak közül válogathatsz. De Lee Duttonnal szemben fenntartásaim vannak.

- Miért?

Brooke zavartan megvonta a vállát.

- Természetesen kedves és figyelmes, de. Rendben van. - Brooke mély lélegzetet vett, és újra kezdte. - Fogalmazzunk úgy, hogy a tekepálya sarkában képzelem el. Téged meg nem.

- Csakugyan? - Claire tűnődve csücsörítette a száját. - Látod, erre nem gondoltam.

- Claire! - Brooke felpattant, és idegesen járkálni kezdett az irodában. - Nem akarok beleszólni az életedbe.

- Nem?

A főnöke szelíd mosolya láttán Brooke ismét lezökkent a díványra.

- De nem vagy közömbös nekem.

Claire megszorította a kezét.

- Ennek örülök. De hidd el, hogy nagy kislány vagyok, és ismerem a férfiakat.

Brooke egy kicsit megkönnyebbülve ismét beleharapott a szendvicsébe.

- Már arra gondoltam, hogy viszonyod van vele.

- Honnan veszed, hogy nincs így? - kérdezte Claire, és Brooke hitetlenkedő pillantása láttán felnevetett.

- Talán. talán.

Brooke tett egy bizonytalan mozdulatot, mert nem tudta, hogyan fejezze ki magát.

- Hogy lefeküdtem-e vele? - fejezte be Claire higgadtan a mondatot. - Még nem.

- Még nem - ismételte meg kábán Brooke.

- Nem kért meg. - Claire bekapott egy falat salátát, és szórakozottan rágcsálta. - Tulajdonképpen már vártam, de Lee egy kicsit konzervatív. Édesen ódivatú, amitől nagyon nőiesnek érzem magam. A mi szakmánkban az ember könnyen megfeledkezik erről.

- Tudom. - Brooke fogta a jeges teáját, és üres szemmel bámulta. - Bele. beleszerettél?

- Azt hiszem, igen. - Claire a szürke-rózsaszín kárpitnak dőlt. - Eddig csak egyszer voltam szerelmes, már úgy istenigazából. Veled egykorú lehettem, vagy egy kicsit fiatalabb. - Elmosolyodott, egy fiatal lány tűnődő mosolyával. - Azóta senkit sem találtam, akit annyira szerettem volna, akiben annyira bíztam volna, hogy felmerüljön bennem a házasság gondolata.

- Felmerült benned a házasság gondolata?

- Tudod, nemsokára ötven éves leszek. Felépítettem ezt itt. - Egy széles mozdulattal körbemutatott. - Szép otthonom van, kedves barátaim és annyi munkám, hogy nem kell unatkoznom. Aztán hirtelen megismerek egy férfit, aki felébreszti bennem a vágyat, hogy egy hosszú nap után összebújjunk a kandalló előtt. - Claire ábrándosan elmosolyodott, és most tényleg nagyon szép volt. - Csodálatos érzés. - Brooke-ra pillantott. - Sajnálnám, ha neked is húsz évig kellene várnod erre. Parks szemlátomást nagyon odavan érted.

Brooke harmadszorra is felpattant, és tett néhány kört az irodában.

- Alig ismerjük egymást.

- De te mindig megszerzed, amit akarsz.

- Gondolod? - Brooke gúnyosan elmosolyodott, és elfordult. - Talán. De Parksot tényleg nem ismerem. Mi van, ha túl sokat adok? És ha rám un, és új barátnőt keres?

Claire összehúzott szemmel fürkészte Brooke-ot.

- Ajándékozd meg a bizalmaddal. Ne feltételezz róla eleve rosszat.

- Jaj, Claire! - Brooke lesimította a haját, az ablakhoz lépett, és kibámult rajta. - Miért is tenném?

- Tudod, mit akarsz?

- Mindig szerettem volna, ha valami csak az enyém. Kizárólag az enyém. Hogy ne mondhassa senki: Hoppá, ezt csak kölcsönkaptad, és ideje, hogy visszaszolgáltasd. - Megrázta a fejét. - Tudom, ostobán hangzik, de sohasem szabadultam ettől a gondolattól.

- Miért is kellene? Mindannyian szeretnénk valamit kizárólagosan birtokolni. De ahhoz, hogy ezt megkapjuk, vállalnunk kell bizonyos kockázatot.

- Attól félek, hogy beleszerettem - vallotta be Brooke. - És minél jobban tudom, annál jobban félek. Úgy érzem, védelemre, biztonságra és erőre van szükségem, hogy ne pusztuljak bele ebbe a szerelembe. Butaság, ugye?

- Nem. Nem olyan nő vagy, aki úgy adja oda magát, hogy ne kérne valamit cserébe. Egyszer megtetted, de akkor szinte még gyerek voltál. Olyan nő vagy, akinek egy erős férfira van szüksége. Aki elég erős ahhoz, hogy elvegye, amit akar, de elég erős ahhoz is, hogy ne vegyen el mindent. - Claire elmosolyodott. - Ne siess el semmit - tanácsolta. - A dolgok többnyire maguktól rendeződnek.

- Tényleg?

Claire még szélesebben mosolygott.

- Néha húsz évbe is beletelik.

Brooke nevetve a díványhoz sétált.

- Köszönöm.

Brooke törökülésben ült Claire nappalijában a földön. A mérkőzés közben egyszer csak nem bírta tovább, és felpattant a karosszékből. Lee és Claire a kétszemélyes díványon ültek. Billings túlszárnyalta saját magát, amikor elkészítette a specialitását, a marhaszeletet Wellington módra. Szemlátomást halálra sértődött, amikor Brooke csak unottan turkált az ételben.

Brooke dühös volt saját magára az idegessége miatt, de amióta Parks elutazott a Valiants elleni döntő mérkőzésre, sehogy sem találta a helyét.

- Mikor kezditek a következő reklámfilmet? - kérdezte Lee Claire-től.

- Ha Parks újra a rendelkezésünkre áll. Remélem, hogy a jövő héten már forgathatunk.

Lee hátradőlt, a karját az asszony vállára tette.

Brooke kíváncsian figyelte őket. Claire egy pohár borral a kezében üldögélt, Lee sörhasán megfeszült a kockás ing. A lábával valamilyen, csak általa hallott dallamnak verte a taktusát. Brooke hirtelen eszményi párnak látta őket.

- Kedvelem magát, Lee. - Szélesen elmosolyodott. - Tényleg kedvelem.

A férfi pislogott, aztán elvigyorodott.

- Köszönöm, gyermekem.

Brooke épp most adta ránk az áldását, gondolta Claire derűsen, és megfogta Lee kezét.

Brooke elszántan vágott utat magának a zsúfolt repülőtéren. A szokásos utasokon kívül itt voltak a Kings szurkolói is, akik a csapat érkezésére vártak. Némelyek maguk készítette táblákat emeltek a magasba, mások feliratozott szalagokat lobogtattak. Egy sereg iskolakerülő diák, a munkahelyükről távolmaradókról nem is beszélve, gondolta Brooke somolyogva. De a győztes csapat meg is érdemli ezt a nagy ünneplést.

Brooke azon töprengett, hogy egyáltalán megtalálja-e a tömegben Parksot. Hirtelen támadt az ötlete, hogy kimegy a férfi elé a repülőtérre. Váratlan elmezavar. Brooke elmosolyodott. Lehet, hogy elment az esze, de élvezi ezt a hangulatot.

Feltolta a napszemüveget a homlokára, és a vakító napsütésben hunyorogva fürkészte az eget. Először csak egy parányi pöttyöt vett észre az égen, ami azután lassan formát öltött. Brooke érezte, hogy elszorul a gyomra. Az izgatott rajongókhoz préselődve idegesen babrálta a táskáját.

Parks biztosan fáradt lesz, gondolta. Valószínűleg nem akar mást, csak minél előbb hazamenni, hogy végre kialudja magát. Brooke kisimított egy tincset a homlokából. Szólnia kellett volna, hogy kijön elé. Egyik lábáról a másikra állt, a kezével erősen szorította az elválasztó rácsot, miközben figyelte a kifutópályán guruló a repülőt.

Alighogy kinyílt a gép ajtaja, az emberek üdvrivalgásban törtek ki. A játékosok integettek, noha egy kicsit fáradtnak tűntek. Nem hősök, hanem mindennapi emberek, gondolta Brooke, akiket megvisel az időeltolódás, ráadásul talán másnaposak is. Azután elmosolyodott. Talán a gladiátorok is így nézhettek ki a harc után.

Ahogy megpillantotta Parksot, furcsa melegség járta át a szívét. Brooke mellett egy fiatal lány megragadta a barátnője karját, és hangosan felvisított.

- Ott van Parks Jones! Csodaszép.

Brooke visszafojtotta a nevetését, és arra gondolt, Parks vajon mit szólna ehhez a jelzőhöz.

- Valahányszor megpillantom, remegni kezd a lábam. - A kislány a kerítésnek szorult. - Láttad a reklámfilmjét? Amikor elmosolyodik, a legszívesebben meghalnék.

Brooke nem vette le a tekintetét Parksról, de elégedetten elmosolyodott. A reklám pontosan úgy működik, ahogy gondolta. A barátnő rábeszéli a barátját a de Marco farmerre. A nap megcsillant Parks haján, és Brooke lába ugyanúgy remegni kezdett, mint a mellette álló bakfisnak. Csak négy napig volt távol, gondolta. Miért érzem úgy magam, mint egy feleség, aki a hosszú útról hazatérő férjét várja?

Egy csapat feszült és fáradt férfi, noha a rajongók biztosan hősöknek látják őket. A szurkolók lelkesen integettek, sokan odajöttek az elválasztó rácshoz, és váltottak néhány szót a játékosokkal, vagy megszorongatták a kezüket. Parks a Snyder nevű csapattársa oldalán lépdelt. Az elmélyült beszélgetésből ítélve, gondolta Brooke, most dolgozzák ki a jövő évi stratégiát.

- Legfeljebb huszonöt - harminc dobozra van szükség, hogy megtöltsük a szekrényét - hangsúlyozta Snyder, aki megint valami új tréfán törte a fejét.

- Túlságosan körülményes - vélekedett Parks.

Snyder halkan szitkozódott, és barátságosan intett a rajongóknak.

- Van jobb ötleted?

- Széndioxid. - Parks körülnézett a tömegben. - Gyors és hatásos.

- Te Einstein! - Snyder lelkesen hátba vágta. - Mindig mondtam, hogy van eszed.

- Csak addig segítek az ugratások kivitelezésében, amíg engem megkímélsz - szögezte le Parks.

- Magától értetődik - bólogatott Snyder. - Nézd ezt a rengeteg embert! - A szája széles vigyorra húzódott. - Fantasztikus.

Ebben a pillanatban Parks tekintetét magára vonta egy vörös hajkorona, amelyen aranyosan megcsillant a nap. A fáradtságát mintha egy csapásra elfújták volna.

- Fantasztikus - ismételte meg, és mint egy alvajáró, elindult Brooke felé.

A Brooke mellett álló kislány felnyögött, és teljes erejével a barátnője karjába kapaszkodott.

- Idejön - suttogta izgatottan. - Egyenesen felénk tart. Nyomban meghalok.

Parks megállt az elválasztó rács másik oldalán.

- Hello.

Megfogta Brooke kezét a korlát fölött. Az egyszerű érintés hihetetlenül meghitt volt.

- Hello - mosolyodott el Brooke. - Hazavihetlek?

- Hogyne. Találkozzunk csomagoknál.

Brooke a szeme sarkából látta a két, megrökönyödött kamaszlányt.

- Tegnap este remekül játszottál.

- Köszönöm - felelte Parks, mielőtt továbbindult volna.

Snyder megragadta a barátja karját.

- Jó kis csaj.

- Foglalt.

Parks nyugodt léptekkel elsétált a rajongók sorfala és a kinyújtott kezek mellett.

- Hé, elvégre csapattársak vagyunk! Mindenki egyért, egy mindenkiért.

- Felejtsd el.

- Az a baj Parksszal - fordult Snyder egy nagypapa külsejű rajongóhoz -, hogy szörnyen önző. Pedig nekem köszönheti a sikereit. És mi a hála? - Reménykedve Parksra vigyorgott. - Legalább bemutathatnál neki.

Parks ráfirkantotta egy odanyújtott papírdarabra a nevét.

- Hogyisne!

Körülbelül harminc percbe telt, míg elszabadultak a rajongóktól. Parksban egyre nőtt a türelmetlenség. Elég volt Brooke ujjait megérintenie, és máris felébredt benne a vágy.

A lány a csomagokat szállító futószalag mellett, az egyik oszlopnak dőlve állt. Parks bőröndje ott volt lábánál. Elmosolyodott, de nem moccant, amikor a férfi elindult feléje. Semmi esetre sem akarta elárulni az izgatottságát.

- Kevés holmival utazol - jegyezte meg könnyedén.

Parks a két kezébe fogta az arcát, és mit sem törődve a körülöttük álló emberekkel, hosszan megcsókolta.

- Hiányoztál - mormolta, és újra megcsókolta.

- Bocsásson meg. - Snyder megkopogtatta Parks vállát, és körben diadalittasan Brooke-ra vigyorgott. - Kisasszony, attól tartok, hogy hibát követ el. George Snyder vagyok. Ez itt csak egy nagyképű labdaszedő gyerek.

Barátságosan meglegyintette Parks vállát. Brooke megrázta hatalmas kezét.

- Kár azért a két elveszített pontért.

A körülöttük álldogáló csapattársak gúnyos megjegyzéseket tettek. Snyder elhúzta a száját.

- Részemről csak taktika volt, hogy hamis biztonságérzetet keltsek az ellenfélben.

- Vagy úgy! - Brooke kedvesen elmosolyodott. - Kitűnően sikerült.

- Sajnálom, Snyder, de ideje lelépned.

Parks intett két csapattársának, akik egy-egy oldalról belekaroltak Snyderbe, és magukkal vonszolták.

- Jones, legalább egy esélyt adj! - kiáltozott vigyorogva Snyder, de hagyta elcipelni magát. - Csak a stratégiámat akartam megbeszélni a hölggyel.

- Viszlát, George! - integetett.

- Induljunk - fogta meg Parks Brooke kezét, és felkapta a bőröndjét.

- Be kellett volna mutatnod a barátaidnak.

- Nagyon veszélyes fickók.

Brooke nevetett.

- Igen, látni is rajtuk. Főleg az tűnt veszedelmesnek, aki egy kisbabát cipelt a karjában.

- Akadnak kivételek.

- Te is közéjük tartozol?

Parks átölelte Brooke derekát, és magához húzta.

- Hm.

- Rendben. Eljössz hozzám, és elárulod a stratégiádat?

- A legjobb ötlet, amit a mai nap folyamán hallottam.

Parks bedobta a bőröndjét Brooke kocsijának a hátsó ülésére, ő maga helyet foglalt elöl. Mivel már hozzászokott a lány vezetési stílusához, kényelmesen elhelyezkedett, és mesélni kezdett a mérkőzésről.

- Bemutatták a reklámot - jegyezte meg Brooke, miután elhagyták a várost.

- Milyen lett? - kérdezte Parks, és hátrahajtotta a fejét.

Te jó ég! Csodálatos érzés, hogy huszonnégy órán át semmi dolga.

- Fantasztikus! És a véleményemben a legilletékesebbek is megerősítettek.

- Hm?

- Egy kamaszlány, aki a tömegben mellém sodródott.

Brooke meggyőzően utánozta a bakfis hanghordozását. Amikor ábrándosan elrebegte, hogy "csodaszép", Parks önkéntelenül elhúzta a száját. Brooke csak nehezen tudta visszafojtani a nevetését.

- Jó tudni, milyen fergeteges hatással vagyok a tizenhat éves lányokra - jegyezte meg szárazon Parks.

- Meglepődnél, ha tudnád, hogy a tizenhat éves lányok milyen komoly vásárlóerőt képviselnek. - Brooke magabiztosan vezetett a kanyargós úton. - Nem közvetlenül, hanem a szüleiken keresztül. A fiatal lányok szeretnék, ha a barátjuk láttán is remegni kezdene a térdük, ezért rábeszélik őket, hogy vásároljanak de Marco farmert, inget, övet és egyéb kiegészítőket. - Hátravetette a haját, és a férfira sandított. - Tényleg csodálatos a mosolyod.

- Igen. - Parks szerényen felsóhajtott. - Tudom.

A ház elé érve Brooke szándékosan olyan hirtelen taposott a fékre, hogy a férfi előrebukott. Gyorsan kiszállt, mielőtt Parks bosszút állhatott volna rajta.

- Ezért most nem adom oda az ajándékot, amit vettem neked - jelentette ki a férfi, és kiráncigálta a bőröndjét a hátsó ülésről.

Az ajtónál álló Brooke megfordult. A pimasz mosoly eltűnt az arcáról, és megrökönyödés ült ki rá.

- Vettél valamit?

Úgy nézett ki, mint egy gyerek, aki alig várja, hogy megkapja a szépen becsomagolt ajándékot. Parks könnyed hangon válaszolt:

- Igen. De most komolyan fontolgatom, hogy megtartom magamnak.

- Mi az?

- Nem akarod kinyitni az ajtót?

Brooke vállat vont, és látszólag közönyösen elfordította a kulcsot a zárban.

- Bekészítettem a fát. Megraknád a tüzet? Addig megfőzöm a kávét.

- Rendben.

Parks kinyújtóztatta az utazástól elgémberedett izmait. Az ujjaival megnyomogatta a bordáit, amelyek még mindig sajogtak a pályán bemutatott csukafejestől.

Brooke mindenre gondolt, állapította meg, és szemügyre vette a kisasztalon illatozó, színpompás kerti virágokat. Az asztal értékes, antik darab volt, a váza olcsó tucatáru. Parks mosolyogva a kandallóhoz sétált. Jellemző Brooke-ra - a különleges és a praktikus.

Meggyújtott egy szál gyufát, és farakás alá begyömöszölt, összegyűrt papírkupachoz tartotta. A száraz fa hamarosan lángra kapott. Parks beszívta fanyar illatát, és képek merültek fel benne a múltból. Esték odahaza a meghitt nappaliban, kempingezés a nagybátyjával és az unokatestvéreivel, hétvégék egy főiskolás barátjánál Angliában. S végül, de nem utolsósorban, ahogy a pattogó tűz mellett Brooke a karjaiban feküdt, és vég nélkül szeretkeztek.

Brooke kilépett a konyhából a kezében egy üveggel és két pohárral.

- Gondoltam, hogy talán szívesen iszol egy kis bort.

Parks mosolyogva vette el a tálcát, és letette az asztalra.

- Jól gondoltad. - Felemelte az üveget, és összevont szemöldökkel vizslatta a címkéjét. - Valamit ünneplünk?

- Előre iszunk a medve bőrére. Elvárom, hogy holnap megnyerjétek a mérkőzést. - Odatartotta a férfinak a két poharat. - Ha nem, hát legalább megittuk a bort.

- Jól hangzik. - Parks öntött a borostyánszínű nedűből a talpas poharakba, majd koccintottak. - A holnapi meccsre? - kérdezte széles mosollyal.

Brooke érezte, hogy az idegességtől remegni kezd a gyomra.

- Igen.

Belekortyolt a borba. Parks megcirógatta a haját.

- Megcsillant rajta a napfény - mondta halkan. - Nem is tudom, mit tettem volna, ha nem lett volna ott közöttünk az a rács. - Hagyta, hogy a selymes szálak átfolyjanak az ujjai között. - Hosszú volt ez a négy nap.

Brooke bólintott, és kézen fogva a díványhoz húzta a férfit.

- Fáradt vagy - állapította meg.

Parks átölelte.

- Egy kicsit irigylem azokat, akik kiestek a bajnokságból.

- Nem mondod komolyan!

Parks nevetett.

- Nem, természetesen nem. Egy átlagos mérkőzés is kiszív belőlünk minden erőt. de a döntők.

Megrázta a fejét, és elhallgatott. Most nem akar erre gondolni. Nem akar semmi másra gondolni, csak a mellette ülő nőre, meg az előttük álló nyugodt délutánra és hosszú estére. Örökre megőrzi emlékezetében ezt a képet; Brooke kicsit tűnődő arcát, a kandallóban pattogó fának, az őszi virágoknak és a parfümnek az illatát. Parks kortyolt egyet a borból, és elmélázva nézte a táncoló lángokat.

- Sok dolgod volt?

- A szokásos - felelte kitérően Brooke, mert ő sem akart a munkájára gondolni.

A férfi vállára hajtotta fejét. Milyen üres volt a ház az utóbbi napokban, és most milyen meghitt. Korábban sosem érzett rá vágyat, hogy megossza valakivel az otthonát. Ám most, ahogy Parksszal a díványon üldögélt, rádöbbent, hogy már nem okoz akkora örömet neki a kizárólagos birtoklás. Figyelmesen szemügyre vette a férfi arcélét.

- Hiányoztál - mondta halkan.

Parks feléje fordult. A szája egészen közel volt a lány ajkához.

- Remélem is.

A szájával megcirógatta Brooke arcát. A lány könnyedén megborzongott. Még ne! - intette magát Parks. Még ne.

- Talán mégis odaadom az ajándékodat.

Brooke ajka felfelé haladt a férfi nyakán.

- Nem is hiszem, hogy vettél nekem valamit.

- Ezért még bocsánatot fogsz kérni.

Parks felállt, és odasétált a bőröndjéhez. Egy fehér dobozzal a kezében tért vissza.

Brooke kíváncsian vizsgálgatta.

- Mi ez?

- Nézd meg - javasolta Parks, és az ölébe ejtette a csomagot.

Brooke kíváncsian forgatta az egyszerű, fehér dobozt, és a súlyát próbálgatta. Nem szokta meg, hogy csak úgy ajándékot kapjon valakitől, és Parkstól rövid időn belül ez már a második meglepetés volt.

- Igazán nem kellett volna.

- A húgomnak csak veszek valamit karácsonyra - szakította félbe vigyorogva a férfi, és ismét leült. - Nem vagy a húgom, és nincs karácsony, de a többi stimmel.

Brooke tétován leemelte a doboz fedelét. Papírokba csomagolva egy kövér, rózsaszín pöttyös víziló feküdt az alján, hosszú, sűrű szempillákkal és kacéran mosolyogva. Brooke nevetve vette ki.

- Ez gyönyörű.

- Rád emlékeztetett - mondta Parks. Örült a lány nevetésének és csillogó szemének.

- Tényleg? - Brooke a magasba emelte a vízilovat. - Szép a szeme. - Megsimogatta a kerámiából készült állat széles oldalát. - Tényleg aranyos. Honnan jött az ötlet?

- Arra gondoltam, hogy illik a gyűjteményedbe. - Látva a lány megrökönyödését, a polcon álló majomra és medvére mutatott. - Már csak egy kutya hiányzik a bejárati ajtó elől, egy faragott nyuszi a hálószobádból és egy porcelán bagoly a konyhaablak párkányáról.

Brooke-nak végre leesett a tantusz. A házában csakugyan sok az állatfigura, melyeket az évek hosszú során gyűjtött, anélkül hogy elgondolkodott volna a miértjén. De lám, Parks észrevette. Brooke mindkettőjük legnagyobb meglepetésére hirtelen zokogni kezdett.

A férfi zavartan és aggódva átölelte, de fogalma sem volt, hogyan vigasztalhatná meg. Ám épp eleget látta sírni a húgát ahhoz, hogy tudja, a könnyeknek nincs logikájuk.

Brooke a gyengesége miatt szégyenkezve eltolta a férfi karját.

- Kérlek, ne! Hagyjál! Utálok sírni.

Parks magához húzta a vonakodó lányt.

- Nem bírom elviselni, ha szomorúnak látlak - mondta csöndesen, aztán sürgetőn hozzátette: - Mi a baj?

- Biztosan ostoba libának tartasz. Utálom, ha ostoba libának tartanak.

- Brooke.

Parks a lány álla alá tette a kezét, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. Könnyek folytak végig az arcán. Mivel Parks nem tudta, mit tegyen, megcsókolta puha száját, nedves arcát és szemhéját. Esetlen próbálkozásnak indult, hogy megvigasztalja, de nyomban felizzott köztük a levegő.

Parks óvatosan simogatni kezdte Brooke selymes haját. A lány reszketett a karjában. A férfi nem tudta volna megmondani, hogy a sírástól vagy a vágytól. Egyre hevesebben, szenvedélyesebben csókolta. Brooke most teljesen védtelen, gondolta, és önuralomra intette magát. Halkan beszélt, megnyugtatóan, közben gyöngéden, izgatóan simogatta a lányt.

Brooke a legszívesebben belehullott volna ebbe a ködös, súlytalan világba, ahol megszűnt a tér és az idő. Érezni akarta azt a puha, mély elégedettséget, amely álomba ringatja, és amitől másnap reggelig nem fáj semmi.

Parks óvatosan magával húzta a földre, ahol még erősebben lehetett érezni az égő fa illatát. A lángnyelvek körülnyaldosták a pattogó, sziszegő hasábokat. A hosszú csók alatt Brooke szinte lebegett - félig a valóságban, a szőnyegen fekve a lobogó kandalló előtt, félig pedig az álmok világában, amit csak a szerelmesek ismernek. Parks levetkőztette mozdulatlanul fekvő kedvesét.

Egyáltalán nem sietett. Idebent mintha megállt volna az idő, és nem volt többé tél vagy tavasz, csak az örökké tartó pillanat. Brooke a férfi inge alá csúsztatta a kezét, hogy érezze erős, meleg testét.

Meztelenül feküdtek a tűz előtt. A napfény aranysárga fénnyel árasztotta el a szobát. A csókok egyre szenvedélyesebbek lettek, csak sóhajok és halkan elsuttogott szavak törték meg a csendet. Brooke érezte a bor ízét a férfi nyelvén, és szinte megrészegült tőle.

Parks szája lassan felfedezőútra indult. A keze nyomán borzongások futottak végig a lány testén, mint számtalan, parányi tűszúrás. A férfi ujjai megcirógatták a keblét. Brooke felsóhajtott, és elragadtatásában fojtott hangon felkiáltott, amikor Parks nyelve mélyebbre hatolt a szájában. Keze és lába elnehezedett, és boldogan adta át magát a gyönyörnek. Azután a férfi szája elszakadt az ajkától, hogy újra megízlelje a bőrét, és magába szívja erotikus illatát.

A nedves csókok tovább szították Brooke szenvedélyét. Parks váratlanul beleharapott, amitől elakadt a lélegzete. Azután ismét szelídebben becézgette, gyöngéden simogatta. Brooke teste puha lett, engedelmes és odaadó.

A hasára adott csókok a lelkébe vésődtek. Vágy áradt szét a testében, a férfi forró lehelete szinte perzselte a bőrét.

Parks a szájával lassan tovább haladt. Cirógató keze már felfedezte a lány testének minden titkos zugát. Erő töltötte el Brooke-ot, anélkül, hogy tudatosult volna benne. Úgy érezte, mint a kötéltáncos, aki a vágy drótkötelén egyensúlyoz. Óvatosan tovább akart menni, ugyanakkor titkon azt kívánta, hogy Parksszal együtt aláhulljon az odalent vadul háborgó tengerbe. A férfi egy végtelennek tűnő pillanatig mélyen a szemébe nézett, majd megcsókolta. A tekintete várakozóan szegeződött rá, és Brooke megértette, mit akar. Miközben a szájuk összeforrt, a lány óvatosan a helyére irányította a férfiasságát.

Hangos sóhaj szakadt fel Parks torkából. Brooke vadul belekapaszkodott, mire lassan, óvatosan mozogni kezdett. A lány érezte, amint az elviselhetetlenségig nő benne a feszültség. Azután jött a borzongás, a forróság, a megsemmisülés. Akár a vadul tajtékzó vízben, egymást érték a hullámhegyek és hullámvölgyek, miközben Parks gyötrelmes lassúsággal mozgott. Brooke hallotta rekedt lihegését, ami elkeveredett a sajátjával. Azután a férfi mormolt valamit - könyörgés volt, kérés, szitkozódás? -, és mindketten alázuhantak a drótkötélről.

Biztosan elaludt. Parks azt hitte, csak egy pillanatra hunyta le a szemét, de amikor újra kinyitotta, már egész alacsonyan járt a nap. Brooke mellette feküdt, a haja mindkettőjüket betakarta. Éber szemmel fürkészte a férfit. Már csaknem egy órája nézte. Parks elmosolyodott, és megcsókolta a vállát.

- Sajnálom. Elaludtam?

- Egy kicsit. - Brooke közelebb bújt hozzá. - Fáradt lehetsz.

- Már nem - felelte Parks az igazsághoz híven. Frissnek, energikusnak és szabadnak érezte magát. Önkéntelenül megcsóválta a fejét, majd megsimogatta Brooke karját. - Volt valami, amit meg akartam kérdezni, mielőtt elterelted volna a figyelmemet. - Felkönyökölt, és úgy nézte a lányt. - Miért sírtál?

Brooke vállat vont, és el akart húzódni. Parks erős kézzel visszatartotta. Nem engedheti, hogy ismét magába zárkózzon. Az imént testestül-lelkestül egyek voltak. Azt akarta, hogy ez így is maradjon.

- Ne akarj kirekeszteni az életedből - szólt nyugodt hangon. - Úgysem sikerülne.

Brooke próbált kibúvót keresni, de a férfi nyugodt, rezzenéstelen tekintete elárulta, hogy komolyan beszél.

- Meghatódtam - szólalt meg végül. - Nem szoktam hozzá, hogy ajándékot kapjak.

Parks felvonta a szemöldökét.

- Ez csak részben magyarázat. Mi van még?

Brooke nagyot sóhajtott, és felült.

- Egyáltalán nem tudatosodott bennem, hogy állatokat gyűjtök. - Hátravetette a haját, azután átkulcsolta a térdét. - Megrökönyödtem, amikor felhívtad rá a figyelmemet. Kislány koromban mindig szerettem volna egy kutyát, egy macskát, egy madarat vagy bármit. Csakhogy hol itt laktam, hol ott. - Kócos haja reszketett meztelen vállán. - Felnyitottad a szemem, hogy még mindig pótlékokat keresek, és ez nagyon megrázott.

Parks részvétet érzett, de nyomban elfojtotta. A sajnálattal csak elriasztaná magától Brooke-ot.

- Van egy gyönyörű házad, éled a saját életed. Mindened meglehet, amit csak akarsz. - Mindkettőjüknek töltött a borból. - Már nem kell pótszereket keresned.

Belekortyolt az italába.

- Igaz - felelte halkan Brooke. - Már nem kell.

- Milyen kutyát szeretnél?

Brooke szórakozottan forgatta a kezében a poharat, aztán váratlanul felnevetett.

- Legyen teljesen jelentéktelen. - Mosoly ragyogott fel az arcán. - Egy kutyaközönséges kutya. - Megérintette a férfi arcát. - Még meg sem köszöntem az ajándékot.

Parks bólintott, és egy ügyes mozdulattal kivette Brooke kezéből a poharat.

- Tényleg nem. - Ügyesen a lányra gördült. - Miért nem köszönöd meg most?

Claire még egyszer, utoljára ellenőrizte a díszleteket. A stúdió hátsó részében a különböző technikai felszerelések, a lámpák és a reflektorok káoszában, mint egy nyugodt sziget, egy elegánsan berendezett nappali látszott. A technikusok már az utolsó simításokat végezték. A szobát egy férfias, sötét tónusú dívány uralta. A mellette lévő asztalon egy modern olvasólámpa kapott helyet, látszólag puha, romantikus fényt árasztva, noha azt valójában a reflektorok szolgáltatták. Claire a kábeleket és ládákat kerülgetve különböző pontokról vette szemügyre a felépült nappalit.

Ízléses, gondolta. És hatásos. De Marco az első reklámmal nagyon elégedett volt. Olyannyira, hogy ragaszkodott hozzá., a következőben a jelenlegi szeretője is szerepelhessen. Claire elhúzta a száját. Nincs mit tenni, ez egy ilyen szakma. Brooke dühöngött, átkozódott és sopánkodott, de végül beadta a derekát, és azzal vigasztalódott, hogy a megbízó nem erőltette, hogy a szeretője számára szöveget is írjanak.

Először a kulisszákat filmezték le, noha az csak a reklám végén szerepelt. Brooke, ismerve Parks vérmérsékletét, úgy döntött, hogy a legnehezebbnek ígérkező jelenettel kezdik. Claire az órájára pillantott, és arra gondolt, hogy a szerencse is melléjük pártolt. A Kings továbbjutott az amerikai bajnokságon, a reklám fogadtatása így még kedvezőbb lesz.

A stúdió előtt egy hosszú büféasztalt állítottak fel. E. J., a gyártásvezető és a segédoperatőr már jóízűen falatoztak. Brooke egy darab sajtot rágcsált, miközben utoljára még egyszer ellenőrzött mindent.

- A pokolba is, Biglow, a fény már megint remeg! Cseréld ki a körtéket, vagy szereld újra az egészet! Silbey, szeretném látni, hogy az új szűrővel milyen effektust lehet elérni.

A technikus megnyomott egy gombot, é a színes szűrőnek köszönhetően meleg, meghitt fény árasztotta el a nappalit.

- Jó lesz. A hang?

Az egyik lány a mikrofonhoz lépett. Ártatlan képpel elmondott egy gyerekverset, és pikáns kiszólásokkal fűszerezte. A többiek tapsoltak, mire ő kecsesen meghajolt.

- Van valami gond? - kérdezte Claire, és Brooke-hoz lépett.

- Minden a legnagyobb rendben.

Claire szórakozottan megigazította a ruhája ujját.

- Szemügyre vettem de Marco barátnőjét. Első osztályú.

- Hála istennek - felelte gúnyosan Brooke. - De Marco is itt lesz?

- Nem. - Claire elmosolyodott a csüggedt hang hallatán. Brooke semmit sem utált jobban, mintha rokonok, barátok vagy szeretők lábatlankodtak a forgatások helyszínén. - Gina nem akarta, mert állítólag idegesíti a jelenléte. Ám de Marco határozott kívánsága, hogy úgy bánjunk a hölggyel, mint a hímes tojással.

- Nem fogom megharapni - ígérte Brooke. - Parksszal átvettem a szövegét. Minden rendben, feltéve, ha a kamera előtt nem kezd el dadogni.

- Nem olyan típus.

Brooke elmosolyodott.

- Nem. Ráadásul azt hiszem, kezdi élvezni a dolgot.

- Nagyszerű. Itt van nálam egy forgatókönyv, szeretném, ha elolvasnád. - A fejük fölött, a létrán valaki elkáromkodta magát. Claire-nek az arcizma sem rezdült, mintha nem is hallotta volna. - Van egy szerepem Parks számára. Kis szerep, de mintha neki találták volna ki.

Brooke megfordult, és csodálkozva felvonta a szemöldökét.

- Egy játékfilmről van szó?

Claire bólintott.

- Egy tévéfilmről. Csak egy-két hónap múlva válogatják a szereplőket, tehát Parksnak bőven van gondolkodási ideje. Szeretném, ha te is elolvasnád - tette hozzá mintegy mellékesen.

- Hogyne.

Parks, mint színész, gondolta Brooke, azzal megfordult, és teli torokból osztogatni kezdte az utasításait.

- Mi lenne, ha te rendeznéd?

Brooke-nak elakadt a lélegzete.

- Tessék?

- Tudom, hogy szívesen készítesz reklámfilmeket - folytatta nyugodtan Claire, mit sem törődve Brooke megrökönyödésével. - Szereted a gyors és feszített munkatempót. De ez a forgatókönyv talán tetszene neked.

- Claire. - Brooke annyira meglepődött, hogy nevetni sem tudott -, még sosem készítettem hatvan másodpercnél hosszabb filmet.

- Mi van azzal az őszi showműsorral, amit a nyáron forgattál? Három népszerű színész is megsúgta nekem, hogy te vagy a legjobb, akivel valaha együtt dolgoztak - jelentette ki Claire tárgyilagosan, minden hízelgés nélkül. - Semmire sem akarlak kényszeríteni, de már régóta motoszkál bennem ez az ötlet.

Claire megpaskolta Brooke kezét.

- Nem kell azonnal választ adnod. Előbb olvasd el a forgatókönyvet.

Brooke rövid töprengés után bólintott.

- Rendben. Elolvasom.

- Okos kislány. Á, ott van Parks! - Claire gyakorlott, szakszerű tekintettel végigmérte a férfit. - Le a kalappal - mormolta -, tudja, hogyan kell viselni a ruhákat.

Úgy tűnt, mintha Parks találomra választotta volna ki a világoskék kasmírpulóvert és a palaszürke farmert. Nem az volt a lényeg, hogy úgy álljon rajta, mintha ráöntötték volna, sokkal inkább az összhatás. Hanyag, laza stílus, ami azt jelzi, hogy nem a pénz, hanem a minőség a fontos.

Határozott vonású arc, atlétatermet és egyfajta kisugárzás, ami vagy van valakinek, vagy nincs, de semmi esetre sem tanulható meg. Parks egy pohár gyömbérsört tartott a kezében, és kíváncsian nézelődött.

A stúdióban látszólag tökéletes volt a káosz. Parks azon tűnődött, egyáltalán hogyan lehet a kábelek, az óriási, fekete ládák és a reflektorokat tartó oszlopok tengerében dolgozni. Azután észrevette Brooke-ot. Ő biztosan tud, gondolta mosolyogva. Egyszerűen rendet teremt a káoszban, és mindig eléri, amit akar. Néhány nappal ezelőtt még a karjában zokogott, mint egy kisgyerek, de ha a munkáról van szó, nem ismer akadályt.

Talán pontosan ezért szeretett bele. Amikor először döbbent rá, hogy szereti Brooke-ot, pánikba esett, de most már kezdett megbarátkozni a gondolattal. Jóllehet a lány bizalma egyelőre még nagyon törékeny.

Brooke megindult feléje, miközben éles szemmel vizslatta. Parks nyomban kezdte rosszul érezni magát a bőrében. Ez volt az a bizonyos rendezői tekintet, amely gyönge pontokat keresett, és a kamera szemszögéből próbálta látni őt.

- Hogy hangzik az ítélet? - érdeklődött csúfondárosan.

- Csillagos ötös. - Ha Brooke ki is hallotta a hangjából az enyhe neheztelést, nem törődött vele. Egy kicsit összekócolta a férfi haját, azután szemügyre vette az eredményt. - Remek. Ideges vagy?

- Nem.

A mosoly meglágyította Brooke arcvonásait.

- Ne ráncold a homlokodat. Tehát - belekarolt Parksba, és a kulisszákhoz vezette -, tudod a szövegedet, de ott lesz a súgó is, ha elfelejtenéd. Emiatt nem kell aggódnod. A határozott, erős, parancsoláshoz szokott férfit testesíted meg. Gondolj arra, hogy ez a reklám vége. Az első jelenetben trikóban vagy a pályán, azután vége a mérkőzésnek, átöltözöl, és végül ez a jelenet. Romantikus megvilágítás, egy kis konyak, egy csodás nő.

- És mindezt de Marconák köszönhetem - vetette közbe szárazon Parks.

- A nőt mindenképpen - vágta rá éppoly szárazon Brooke. - És minden férfit meg kell győznöd róla, hogy a de Marco ruházat elengedhetetlen a megjelenésükhöz. Ülj le ide. - Brooke a dívány végébe mutatott. - Lazán, hanyagul. Ne petyhüdt legyél, hanem hanyag.

Parks egy kicsit bosszúsan összevonta a szemöldökét.

- Most?

- Igen. - Brooke hátrább lépett, miközben Parks helyet foglalt a díványon. - Jó. A könyöködet egy kicsit hátrább. Rendben. - Ismét elmosolyodott. - Pontosan erre gondoltam. Remekül csinálod.

- Köszönöm.

- Ezúttal egyenesen a kamerába beszélj. - Brooke a mögötte álló kamerakocsira mutatott. - Csak szép nyugodtan. Lazíts. A lány hátulról jön, föléd hajol, és odanyújtja a konyakos poharat. Ne nézz rá, csak érintsd meg a kezét, beszélj tovább, és mosolyogj - tette hozzá, és az órájára pillantott. - Hol az a lány?

Gina mintegy végszóra felbukkant. Magas volt, tele csábos domborulatokkal. Egy komoly arcú, szőke lány és két férfi követte. Még szebb, mint a fényképen, gondolta Brooke. Gina fiatal volt, de nem túl fiatal, úgy huszonöt éves lehetett. Óriási, fekete szeme és koromfekete haja volt. A szűk, mélyen kivágott ruha kiemelte csábos alakját. Brooke figyelte a járását, amint átvágott a stúdión. A mozgásából áradt az érzékiség. Brooke úgy döntött, hogy a puszta szexualitást fogja kihangsúlyozni - arra az öt és fél másodpercre, amíg Gina a reklámban látható lesz.

Brooke tudomást sem véve a stáb elismerő mormolásáról odalépett de Marco barátnőjéhez.

- Hello. - Mosolyogva kezet nyújtott. - Brooke Gordon vagyok, a rendező.

- Gina Minianti - búgta a lány olyan hangon, és Brooke hirtelen bánni kezdte, amiért nincs szövege.

- Mindannyian örülünk, hogy a körünkben üdvözölhetjük, Miss Minianti. Van valami kérdése?

Gina bágyadtan elmosolyodott.

- Come?

- Ha esetleg van valami, amit nem ért. - kezdte Brooke, de a szőke nő félbeszakította.

- Signorina Minianti nem beszél angolul. Nem említették önnek?

- Nem beszél.? - Brooke az égre emelte a tekintetét. - Elképesztő.

- Mr. de Marco személyi titkára vagyok. Majd én tolmácsolok.

Brooke éles pillantással végigmérte a nőt, azután elfordult.

- Mindenki foglalja el a helyét! Hosszú és fárasztó napunk lesz.

- Váratlan nehézség? - mormolta gúnyosan Parks, amikor elhaladt mellette.

- Fogd be a szád, és ülj le.

Parks csúfondárosan elmosolyodott, és odalépett Ginához.

- Signorina.

Megfogta a lány kezét, és Brooke legnagyobb megrökönyödésére folyékonyán beszélni kezdett hozzá olaszul. Gina arca felragyogott, és szédítő gyorsaságú szóáradattal felelt, miközben hevesen gesztikulált.

- Nagyon izgatott - tolmácsolta Parks.

Brooke úgy állt ott, mintha a villám csapott volna belé.

- Ennyit én is felfogtam.

- Mindig arra vágyott, hogy egy amerikai filmben szerepelhessen.

Ismét mondott valamit Ginának, mire a lány hátravetette gyönyörű fejét, és csilingelően felkacagott. Majd egy kurta kézmozdulattal elbocsátotta a szőke nőt, és belekarolt Parksba. A napbarnított, kaliforniai férfi és a temperamentumos, fekete hajú olasz nő - egyszerűen tökéletes páros. Abban az öt és fél másodpercben szikrázni fog a levegő, gondolta Brooke, és a nézők venni fogják a de Marco termékeket, mint a cukrot.

- Gina szemlátomást boldog, hogy beszél valaki olaszul - jegyezte meg Brooke.

- Szerintem is. - Parks elmosolyodott, amikor látta, hogy a lány egy csöppet sem féltékeny, hanem azon töpreng, Gina és ő hogyan festenek majd a képernyőn. - Szeretné, ha mindent elmagyaráznék neki.

- A forgatás előtt mindent végigveszünk. Fényt! - Brooke türelmetlenül várta, hogy kigyúljanak a reflektorok fényei. - Ülj le, Parks, és mondd meg Ginának, hogy nagyon figyeljen. Először mi ketten eljátsszuk a jelenetet. Csinálj mindent úgy, mintha venné a kamera.

Parks kezdte. Halkan beszélt, mintha csak a barátaihoz szólna, akik felugrottak hozzá látogatóba. Tökéletes, gondolta Brooke. Fogta a konyakospoharat, és a dívány mögé lépett. Előrehajolt, az arca egész közel volt a férfiéhoz, és átnyújtotta a poharat. Parks oda se pillantva átvette, és közben megfogta Brooke vállán pihenő, másik kezét. A lány lassan újra felegyenesedett, és kilépett a kamera látószögéből.

- Most kérdezd meg Ginát, hogy minden világos-e - utasította Brooke a férfit.

Parks megtette, mire Gina csak fölényesen legyintett.

- Akkor próbáljuk meg. - Brooke odasétált a technikusokhoz, akik a kamerát a helyére tolták. - Csendet! - kiáltotta, mire megszűnt a mormolás. - Csapó! - Megjelent a felirat: de Marco-reklám, harmadik jelent, első felvétel. Brooke összevont szemöldökkel figyelte Parksot. - Felvétel!

Az első próba egészen jól sikerült. Gina pontosan utánozta a látottakat, hozta a konyakospoharat, jelentőségteljesen Parks fölé hajolt, és. meglepetten felpillantott, amikor a kamera gurulni kezdett feléjük.

- Ennyi! Parks, mondd meg Ginának, hogy ne nézzen a kamerába. Kérlek - tette hozzá.

Brooke az olasz lányra mosolygott, remélve, hogy türelem és megértés sugárzik a tekintetéből.

Egymás után ötször elpróbálták a jelenetet, de Gina ahelyett, hogy hozzászokott volna a kamerához, egyre idegesebb lett.

- Öt perc szünet - jelentette be Brooke.

Az átforrósodott reflektorokat kikapcsolták, és a stáb elindult a büféasztal felé. Brooke mosolyogva magához intette Ginát és Parksot.

- Parks, mondd meg neki, hogy próbáljon meg természetesen viselkedni. Csodaszép nő, és biztos, hogy bombasikere lesz.

Gina összeszorított szájjal hallgatott, azután Brooke-ra mosolygott. Megfogta Parks kezét, és érzelmekkel túlfűtött szóáradatban tört ki. Hosszasan mentegetőzött az ügyetlenségéért, és az idegei megnyugtatására kért egy hideg italt.

- Egy narancslevet signorina Miniantinak! - kiáltotta Brooke. - Parks, mondd meg neki, hogy egyáltalán nem ügyetlen - fűzte hozzá tapintatosan. - Képzelje azt, hogy egy szerelmespár vagytok.

- Értem. - Parks kisfiúsán elvigyorodott. Mondott néhány olasz mondatot, mire Gina csilingelően felkacagott, azután megrázta a fejét. - Azt felelte, megpróbálja elképzelni - tolmácsolta Parks -, de ha túlságosan jól sikerül, Carlo be fogja verni az orromat.

- A művészet áldozatokat követel - szólt kimérten Brooke. - Talán segítene, ha több lenne benned a tűz.

- A tűz? - vonta fel Parks a szemöldökét.

- Ha egy férfi nem jön tűzbe, amikor egy ilyen gyönyörű nő föléje hajol, akkor annak vérátömlesztésre van szüksége. - Brooke megveregette a férfi vállát. - Mutasd meg, mit tudsz.

- Mindent a művészetért - felelte vigyorogva Parks.

Brooke odaballagott a kamera mögött álló E. J.-hez.

- Lássuk a medvét - mormolta halkan.

- Ne szabadkozz, szívesen csinálnám akár késő estig is. - E. J. Ginára irányította a kamerát, és felsóhajtott. - Ha az ember ránéz erre a nőre, azt hiszi, hogy meghalt, és már a mennyországban van.

- Ha nem vigyázol, de Marco elintézi, hogy hamarosan odakerülj. Egész jó, gondolta Brooke a hatodik felvétel után. Igen, határozottan jobb. De még nem tökéletes.

- Parks, mondd meg neki, hogy álljon a kamera mellé, és figyeljen.

Brooke helyet cserélt Ginával, és a konyakospohárban lévő langyos teával Parks mögé lépett. A férfi ezúttal a szájához húzta a szabad kezét, és puha csókot lehelt rá. Brooke megborzongott, a térde remegni kezdett, és elfelejtette elhagyni a színt.

- Hirtelen jött ötlet volt - közölte Parks, és a csuklója köré fonta az ujjait.

Brooke megköszörülte a torkát, mert tudta, hogy az emberei élénk érdeklődéssel figyelik.

- Valahogy így.

Zavartan visszament a kamerához, és amikor megfordult, Parks még mindig őt nézte. Ismerte ezt a pillantást. A férfi csúfondárosan elvigyorodott.

Brooke megrázta a fejét.

- Mindenki foglalja el a helyét - kiáltotta fülig vörösödve.

Még három további próbálkozás kellett, míg Brooke végre megkapta, amit akart. A mosolygó és magával fölöttébb elégedett Gina jobbról-balról lelkesen megcsókolta Parksot, azután odalépett Brooke-hoz, és mondott valamit olaszul. Brooke kérdőn a szélesen vigyorgó férfira pillantott.

- Csak annyit mondj, hogy köszönöm - felelte kedélyesen Parks.

- Köszönöm - ismételte el Brooke engedelmesen, mire Gina megfogta és megszorította a kezét. - De mit köszöntem meg?

Brooke az inge ujjával letörölte az izzadságot a homlokáról.

- Dicsérte az ízlésedet.

- Tessék?

- Azt mondta, csodálatos szeretőd van.

Brooke leeresztette a karját, és Parksra nézett.

- Tényleg? - kérdezte hűvösen.

Parks bocsánatkérően vállat vont, és elindult a büféasztal felé.

Brooke csípőre tett kézzel bámult utána. Nem akarta megadni neki azt az elégtételt, hogy mosolyogni lássa.

- Külső felvételek egy óra múlva! - kiáltotta hangosan.

Brooke jól gondolta, hogy a külső felvételek könnyebbek lesznek. Először a második jelenetet vették fel, amihez mindent - a reflektorokat, a filmes felszerelést és a technikusokat - be kellett zsúfolni a Kings öltözőjébe. Claire addig telefonálgatott, amíg elérte, hogy Parks néhány ismertebb csapattársa is eljöjjön, hogy a reklámfilm minél valóságosabb legyen. Miután Brooke minden rábeszélőképességét bevetve elérte, hogy a játékosok ne integessenek a kamera felé, és ne beszéljenek mindenféle hülyeséget a mikrofonba, sikerült felvenni a jelenetet. Ráadásul nagyon jól.

A forgatás viszonylag simán ment, ezért Brooke nem értette, miért fáj egyre jobban a feje. Ugyan a felvételek között az öltözőben nagy volt a hangzavar, és egy óra elteltével a reflektorok melegétől izzadni kezdett, de biztosra vette, hogy a fejfájásának egyértelműen lelki okai vannak.

Először nem akart tudomást venni róla. Azután dühös lett magára, hiszen nincs miért idegeskednie. Parks olyan, mint egy kezes bárány, mindenben követi az utasításait. Ám valahányszor rámosolyog, neki lüktetni kezd a halántéka. Odahaza majd bevesz egy tablettát, és minden rendben lesz, nyugtatgatta magát.

Közben a pályán mindent előkészítettek a felvételhez. Brooke figyelte, amint a hangtechnikus beállítja a mikrofont. Hirtelen egy erős kar fogta át a vállát.

- Hello.

Snyder mosolygott le rá, és Brooke gépiesen viszonozta a mosolyt. Körülbelül olyan veszélyes, mint egy spániel, gondolta magában.

- Az imént nagyon ügyes volt, George, de ebben a jelenetben nem szerepel.

- Tudja, óriási hibát követett el, amikor Parksot választotta. Mogorva fickó.

Megfeszítette a karján lévő tekintélyes mennyiségű izomköteget. Brooke elismerő biccentéssel nyugtázta a produkciót.

- Nem én osztom ki a szerepeket.

- Kár. De egyszer elém is kijöhetne a repülőtérre.

- Felejtsd el! - Mielőtt Brooke válaszolhatott volna, odaballagott hozzájuk Kinjinsky, az egyik kezében egy ütővel, és a másikban egy labdával. - Eltévesztetted a házszámot. - Kacsintott egyet, és a fejével a csapattársára bökött. - Tudja, a barátom kizárólag a hastáncosnőket kedveli.

- Hazugság. - Snyder olyan ártatlan képet vágott, mint egy túlkoros karénekes fiú. - Szemenszedett hazugság.

- Ha a lányom egy kicsit idősebb lesz - folytatta Kinjinsky -, elrettentő példának fogom állítani elé Snydert.

A labdát feldobta magasan a levegőbe, és a középmezőbe ütötte.

- Kinjinsky a csapat egyik legjobb ütőjátékosa - jegyezte meg Snyder. - Kár, hogy nem mindig találja el a labdát.

- De legalább az első base-től a másodikig két és fél percen belül futom a távot - vágott vissza Kinjinsky.

Snyder már megszokta, hogy folyton gúnyolják a lassúsága miatt. Úgy tett, mintha vérig sértődött volna.

- Sajnos egy örökletes anatómiai rendellenességben szenvedek - magyarázta Brooke-ra kacsintva.

- Ó! - A lány szívesen belement a játékba. - Borzasztóan sajnálom.

- Lúdtalpnak is nevezik - szólalt meg váratlanul Parks, és Brooke mögé lépett.

A lány alighogy meghallotta a hangját, ismét belehasított a fejébe a fájdalom, pedig szinte már meg is feledkezett róla. Parks elmosolyodott. A vakítóan fehér trikó kiemelte bronzszínű bőrét. A sötétkék sapka árnyékot vetett a szemére, és hetyke, magabiztos külsőt kölcsönzött neki. Brooke-nak nem csupán a feje fájdult meg, de a gyomra is remegni kezdett.

- Ne félj, nem csapom le a kezedről a barátnődet - jegyezte meg évődve Snyder.

- Brooke szabad ember - felelte Parks, de hallatszott a hangján, hogy jogot formál rá.

Snyder meglepve kapta fel a fejét. A dolog komolyabb, mint gondolta. Tehát Ámor nyila végre a jégembert is eltalálta.

- Ha Brooke meglátja, milyen remek színész vagyok, könnyen elveszítheted a munkádat.

- Nem hiszem, hogy de Marco egy japán birkózót keresne erre a szerepre - vágott vissza Parks.

- Uraim - szakította félbe Brooke a vitát -, a technikusok készen állnak. - A kamerához sétált. - Mindenki foglalja el a helyét! Parks, van valami kérdésed?

- Azt hiszem, nem lesz semmi gond.

Brooke a kamerán keresztül szemügyre vette a férfit, és ismét remegni kezdett a gyomra. Parks a jobb lábára helyezte a testsúlyát, és kisfiúsan Brooke-ra vigyorgott. A lány hátrább lépett.

- Hé, főnök, minden rendben? - kérdezte E. J.

- Igen. Felvétel indul!

Brooke már az első változattal is elégedett volt, de azért kétszer megismételték a jelenetet. Minden úgy ment, mint a karikacsapás. Kinjinsky magasra dobta a labdát, Parksnak fel kellett ugrania, ha el akarta kapni.

- Fáj a fejed? - kérdezte E. J., amikor Brooke befejezettnek nyilvánította a forgatást.

- Mi? - A lány csak most vette észre, hogy E. J. aggódva nézi. - Kutya bajom. - Figyelte, amint Parks Snyderrel beszélget, és csípőre tett kézzel vigyorog a csapattársa valamelyik legújabb tréfáján. - Kutya bajom - ismételte meg Brooke bosszúsan, és kivett a hűtőládából egy doboz ásványvizet.

Minden rendben, gondolta, és ivott egy jókora kortyot. Csak a hosszú munkanap miatti fáradtság. Hazamegy, bevesz egy fájdalomcsillapítót, tisztességesen megvacsorázik, és alszik nyolc órát. És távol tartja magát Parkstól.

Hirtelen elöntötte az indulat. Parksnak semmi köze a fejfájásához. Egyszerűen csak kimerült, mert túl sokat dolgozott. Elkapta E. J. tűnődő pillantását, és a dühe egy szempillantás alatt újra fellobbant.

- Eltűnnél végre?

A férfi szája széles vigyorra húzódott.

- Már itt se vagyok. Elviszem a filmet a vágószobába.

Brooke biccentett, és lassan elindult a játékosok felé. Még hallotta a Snyder által előadott vicc poénját, valami békákról az edzőteremben. Parks feléje fordult.

- Milyen volt?

- Nagyon jó. - A forróság hullámokban járta át Brooke testét. A többiekre nézett. - Meg szeretném köszönni, hogy eljöttek. A segítségük nélkül nem ment volna ilyen zökkenőmentesen.

Snyder hanyagul Kinjinsky vállára könyökölt.

- Jussak az eszébe, ha valamelyik filmjében többre van szüksége, mint egy szabályos, jellegtelen arcra.

- Feltétlen.

Parks látszólag nyugodtan hallgatta a kölcsönös ugratást, de közben élesen figyelte. Miután a többiek elindultak az öltöző irányába, megfogta a lány állát, és mélyen a szemébe nézett.

- Mi a baj?

Brooke hátrébb lépett.

- Mi lenne? - Az érintéstől még erősebben lüktetett a feje. - Minden remekül ment. Szerintem a vágás után neked is tetszeni fog. - Csak most döbbent rá, hogy már alig lézeng valaki a pályán. Semmiképpen sem akart kettesben maradni Parksszal. - Valamit még el kell intéznem az irodában, tehát.

- Brooke - vágott a szavába Parks. - Miért vagy ilyen ingerült?

- Nem vagyok ingerült. - A lány sarkon fordult, és a szeme villámokat szórt. - Hosszú volt a mai nap, és elfáradtam. Ez minden.

Parks megcsóválta a fejét.

- Próbáld meg újra!

- Hagyj békén! - csattant fel remegő hangon Brooke, és úgy érezte, mindjárt elsírja magát. - Egyszerűen csak hagyj békén!

Parks megfogta a karját.

- Ne is álmodj róla. Vagy itt beszélünk, vagy elmegyünk hozzád. Válassz!

Brooke eltolta magától a férfit.

- Nincs mit beszélnünk.

- Rendben. Akkor most megvacsorázunk, és megnézünk egy filmet.

- Mondtam már, hogy dolgom van.

- Igen. - Parks lassan bólintott. - Hazudtál.

Brooke szemében fenyegető tűz villant.

- Miért kellene hazudnom? Ha nincs kedvem, nem megyek veled sehová.

- Igaz. Miért haragszol rám?

Parks hangja nyugodt volt és türelmes. A tekintete nem. Az éles napfény kiemelte arcának érzéki kisugárzását.

- Nem haragszom!

- Akkor miért kiabálsz?

- Nem kiabálok - rikácsolta még hangosabban Brooke.

Parks kíváncsian oldalt billentette a fejét.

- Nem? Akkor mit csinálsz?

- Attól félek, hogy beléd szerettem - bukott ki Brooke-ból, és az arcára kiült a megrökönyödés, úgy bámult a férfira.

- Igen? - Parks nem mosolygott. Közelebb lépett. A gyomra furcsán elszorult. - Komolyan beszélsz?

- Nem, én. - Brooke segélykérően körülnézett. Egyedül voltak. A lelátók úgy magasodtak körülöttük, mint a börtönfalak. Önkéntelenül hátrább lépett. - Menjünk innen.

- Miért félsz? - kérdezte Parks, és megérintette az arcát. - Miért ijed meg egy nő, ha szerelmes lesz?

- Mert ismerem a folytatást- vágta rá hevesen Brooke.

Sötét, lángoló tekintete nem illett reszkető hangjához.

- Miféle folytatást?

- Megfeledkezem minden óvatosságról. - Brooke egy ideges mozdulattal hátravetette a haját. - Csak adok és adok, míg végül semmim sem marad. Mindig így van - suttogta, és eszébe jutottak a nevelőszülei meg Clark. - De soha többé. Nem tudok, és nem akarok csak szórakozásból együtt lenni valakivel. Egyszerűen nem megy.

Brooke megfordult, és botladozva elindult a kijárat felé. Parks lassan követte.

- Szórakozásból vagy sem, de már együtt vagyunk.

Brooke éles pillantást vetett a férfira, és kihúzta magát.

- Még megváltozhat.

- Nincs mitől félned - csitította Parks, megfogta a lány karját, és magához húzta.

Brooke hátraszegte a fejét. Dühöt és bizonytalanságot érzett.

- Ha nem tudsz együtt dolgozni velem, szólj Claire-nek.

- Hogyne tudnék együtt dolgozni veled - duruzsolta Parks bársonypuha hangon. - Sőt zokszó nélkül teljesítem az utasításaidat, mert átkozottul érted a dolgodat. Ha forgatunk, te vagy a főnök. - A férfi körbehordozta a tekintetét a stadionon. - De nehéz megverni valakit a saját területén, főleg ha az illető győzelemhez szokott.

- Csakhogy én nem vagyok győzelmi trófea - jelentette ki Brooke, és a hangjának a keménysége őt magát is meglepte.

- Nem. - Parks kedvesen megsimogatta az arcát. - A győzelmi trófeákat csapatmunkával szerzem. Téged egyesegyedül akarlak meghódítani. - A keze Brooke arcáról a nyakára siklott. Vajon hallja-e a fejében dübörgő kalapácsot? - tűnődött a lány. Azután Parks felvillantotta elragadó mosolyát, amely mindig megtette a hatását. - Szeretlek.

Olyan nyugodtan mondta, olyan egyszerűen, hogy kellett egy perc, míg Brooke felfogta. Minden izma megfeszült.

- Ne!

Parks felvonta a szemöldökét.

- Ne szeresselek, vagy ne mondjam?

- Fejezd be! - Brooke a férfi mellkasának feszítette a kezét, és megpróbálta ellökni magától. - Ez nem vicc.

- Tényleg nem az. Mitől félsz? - kérdezte Parks, és összehúzott szemmel fürkészte a lány sápadt arcát. - Hogy szeretsz, vagy hogy szeretnek?

Brooke megrázta, a fejét. Annyira vigyázott, hogy ne lépje át azt a bizonyos határvonalat. És arra is, hogy mások se tegyék meg ezt a másik oldalról. Claire megtette, és - Brooke most ébredt rá - E. J. is. Bizalmas, baráti viszony alakult ki közöttük. De a szerelem. Ez az egyszerű szó miért van ilyen hatással rá?

- Megkérdezhetnéd, mikor történt - szólt halkan Parks, és masszírozni kezdte Brooke tarkóján a merev izmokat. - És nem tudnám megmondani. Nem villámcsapásként ért, nem zengtek-bongtak a harangok. Még azt sem mondhatom, hogy váratlanul jött. - Megrázta a fejét. - Nem teheted meg nem történtté.

Keményen, szenvedélyesen megcsókolta Brooke-ot. A lánynak remegni kezdett a lába, hirtelen elszállt minden feszültség, és eltöltötte a szabadság csodálatos érzése.

Parks hátrább lépett. Tudta, az izzó szenvedély kevés ahhoz, hogy testestől-lelkestől megkapja Brooke-ot, pedig kevesebbel nem éri be. Ám ekkor a lány a nyakába ugrott, és az arcát a mellkasához szorította. Nem a szenvedély gesztusa volt ez, hanem a bizalomé. Az ébredező bizalomé.

- Mondd még egyszer - suttogta. - Mondd még egyszer.

Parks megsimogatta a haját. Könnyű szellő támadt az üres stadionban.

- Szeretlek.

Brooke hangos sóhajjal hátrahajtotta a fejét, és két kezébe fogta a férfi arcát.

- Én is szeretlek. A szájuk összeért.

Az öltözőknek megvan a maguk szaga - az izzadságnak, a lábhintőpornak, a sportkrémeknek, a zuhanyozókban használt vegyszereknek és mindenekelőtt a kávé fenséges illatának a sajátságos keveréke. Ez a szag annyira részévé vált Parks életének, hogy már nem is érezte.

Aznap délután mindenki ideges volt, és még Snyder tréfái sem tudták jobb kedvre deríteni őket. Ha egy csapat hónapokon át egyetlen célért küzd, akkor nem csoda, ha mindenki feszült a bajnoki döntő előtt.

Persze más lenne a légkör, ha több lenne az önbizalmuk. Akkor nem számítana a kimerültség, az apró sérülések, a húzódások, a sajgó lábak. De a Kings a legutóbbi két meccset elveszítette a Herons ellen. Minden hivatásos sportoló tudja, hogy a tudás nem elég a győzelemhez. Küzdeni tudás, szerencse és jó időzítés is kell hozzá.

Tény, hogy a Kings megérdemelte a két vereséget, és most ez volt az utolsó esélyük a győzelemre. A meccs után vége az idénynek, és kezdődik a játékosok saját élete.

Parks Snyderre pillantott, aki a jövő héten ilyenkor bérelt hajóján már Florida partjainál jár. Horgászni és "háryjános-kodni" fog, ahogy ő fogalmazott. Kinjinsky a szebbik fele unszolására Puerto Ricóba utazik. Maizor pedig az apaszerepre készül, a felesége ugyanis novemberre várja első gyermeküket. Néhányukat biztosan meghívják népszerű, televíziós műsorokba - ami elsősorban a mostani meccs sikerétől függ. Mások februárig és a tavaszi edzések megkezdéséig nyugodtabb meló után néznek.

Parks Jones meg reklámfilmeket csinál, gondolta, és elhúzta a száját. Ám a dolog már nem tűnt olyan sületlenségnek, mint pár hónappal ezelőtt. Sőt kimondottan kezdte élvezni.

Mosolyogva vette fel a szöges cipőt. Azt azonban sehogy sem tudta megszokni, ahogy Brooke nézett rá forgatás közben. Sem a csípős megjegyzéseit. Hát nem bizonytalanítana el minden férfit, ha a szeretett nő minden grimaszát, minden mozdulatát vagy véletlenül odavetett szavát értelmezni próbálná? Egyszerűbb nőt kellett volna választanod, mondta magának Jones. Csakhogy Brooke Gordon az, aki kell neki. Megéri harcolni azért, hogy megszerezze és megtartsa.

Noha Brooke szereti őt, a bizalma még nagyon törékeny. Óvatos és tartózkodó vele szemben. A játék tehát folytatódik, hiszen mindketten hozzászoktak a harchoz. Jóllehet ő nem akar uralkodni Brooke fölött. Vagy mégis? Parks előhúzott egy ütőt a szekrényből, és gondosan szemügyre vette.

Dühös volt, amikor a legutóbb Brooke az elfoglaltságaira hivatkozva nem kísérte el az egyik idegenben játszott mérkőzésre. És még dühösebb lett, amikor a kifakadására hűvösen csak annyit válaszolt, hogy nem hanyagolhatja el a munkáját. Noha Parks tulajdonképpen igazat adott neki, mégis mérgelődött. Azt szerette volna, hogy Brooke ott van a közelében, a lelátón ül, és csak fel kell néznie, ha látni akarja. A mérkőzés után pedig együtt lenni vele. Színtiszta önzés, ismerte be. Ebből mindkettőjüknek jókora adag jutott.

Ádáz mosollyal végigsimította az ütőt. Kezdettől fogva tudta, hogy nem lesz könnyű dolga Brooke-kal. A lány kiforrott személyiség, aki kemény munkával felépítette a saját életét. És pontosan ez az erős, érzékeny, gyakorlatias és magába húzódó egyéniség vonzotta a férfit. Ennek ellenére néha erős késztetést érzett, hogy addig rázza, amíg van benne szusz.

Jelenleg egy hallgatólagos megállapodás szabályozza a kapcsolatukat. Logikusnak tűnt, hogy Parks Brooke-hoz költözzön, noha egyikük sem beszélt erről. A lány magától értetődőnek találta a lépést. Parks tehát nála lakott, de nem éltek együtt. A férfi nem tudta volna megmondani, meddig tart a türelme, és mikor tudja végre áttörni az utolsó, vékony falat anélkül, hogy betörné az ajtót.

Halkan szitkozódva kivette a szekrényből a baseballkesztyűjét, és a hátsó zsebébe dugta. Ha dinamitra lesz szükség a fal elbontáshoz, hát beszerzi, gondolta.

- Hé, Jones! Jössz már?

- Megyek.

Felvette a fogókesztyűjét. Mielőbb tiszta vizet öntök a pohárba, ígérte meg magának. De előbb meg kell nyernie ezt a meccset.

Brooke halkan átkozódott, és az ujjaival idegesen dobolt a volánon, miközben szabad parkolóhelyet keresett.

- Korábban kellett volna elindulnunk. Valószínűleg csak mérföldekre a stadiontól tudok megállni.

E. J. kényelmesen hátradőlt az első ülésen, és csak rövid időre hagyta abba a vidám dudorászást.

- Még negyedóránk van a kezdésig.

- Ha már tiszteletjegyet kapsz, akkor az a legkevesebb, hogy indulásra készen állj, amikor érted megyek - háborgott Brooke. Beletaposott a gázpedálba, és épphogy csak sikerült bemesterkednie a kocsit egy rendkívül szűk helyre. Az útitársára pillantott. - Most már kinyithatod a szemed.

E. J. óvatosan körülnézett.

- Rendben. - Szemügyre vette a mellettük álló autót. - És hogy szállunk ki?

- Kinyitjuk az ajtót, és veszünk egy nagy levegőt - tanácsolta Brooke, és ügyesen kicsusszant. - Siess, jó? Nem akarom kihagyni, amikor a csapat tagjai kifutnak a pályára.

- Szinte hihetetlen, hogy egyetlen nyár alatt így megkedvelted a baseballt.

Noha E. J. sovány volt, csak nagy üggyel-bajjal tudott kikászálódni az autóból.

- Érdekes játék.

- Tényleg? - kérdezte szemtelenül vigyorogva E. J.

- Vigyázz, még nálam van a jegyed. A feketepiacon hússzoros áron is eladhatom.

- Rajta, Brooke, egy barátnak nyugodtan elárulhatod, ami úgyis benne van az újságokban.

A lány dühösen zsebre vágta a kezét. Az újságokban képek jelentek meg róla és Parksról, és enyhén szólva is bosszantó cikkek. Los Angelesben gyorsan terjed a pletyka. A népszerű baseballjátékosra és a csinos rendezőnőre szinte vadásztak a bulvárlapok.

- Mindenfélét pusmognak az emberek - folytatta egykedvűen E. J., mit sem törődve Brooke borús arckifejezésével. - Állítólag Parks átnyergelne a szórakoztatóiparba.

- Claire csakugyan felajánlott neki egy szerepet - ismerte el vonakodva Brooke. - Kicsi, de igényes szerep. Csak a bajnoki mérkőzés után beszélek róla Parksszal. Jelenleg van elég baja.

- Igen, egy idő óta van elég baja.

- E. J.! - csattant fel Brooke, és figyelmeztetően felemelte a mutatóujját.

- Tudod - folytatta a férfi zavartalanul, miközben utat vágtak a tömegben -, sokat töprengtem azon, mikor sikerül valakinek legalább egy kicsit megingatnia azt az átkozott, hűvös magabiztosságodat.

- Csakugyan? - Brooke feltette a napszemüvegét, hogy E. J. ne láthassa a szemében bujkáló jókedvet.  - Úgy látod, hogy sikerült valakinek?

- Drágám, még három méterről is érezni, ahogy vibrál közöttetek a levegő. Arra gondoltam - E. J. szórakozottan matatott a pólóján, mintha meg akarná igazítani a nem létező nyakkendőjét -, hogy mint a barátodnak és bizalmasodnak, nem kellene-e megkérdeznem Mr. Jonest a szándékai felől.

- Próbáld csak meg, és ripityára töröm a kamerádat! - Brooke egy bosszús kis nevetéssel lezökkent a helyére. - Ülj le, és vegyél nekem egy hot dogot.

E. J. intett az egyik árusnak.

- Mi legyen rajta?

- Minden.

E. J. pénzt kotort elő a zsebéből, és elcserélte hot dogra meg hideg italra.

- Haverok vagyunk, tehát igazán elárulhatod, mennyire komoly a dolog.

- Sosem adod fel?

- Fontos vagy a számomra.

Ezúttal nem a jól ismert, csúfondáros vigyor tűnt fel E. J. arcán, hanem kedves, barátságos mosoly. Az egyetlen fegyver, ami ellen Brooke védtelen volt.

- Szeretem - közölte a tőle telhető legnyugodtabb hangon. - Tehát a dolog átkozottul komoly.

- Gratulálok.

- Ilyenkor más is úgy érzi, mintha egy drótkötélen egyensúlyozna? - kérdezte Brooke félig tréfásan, félig komolyan.

- Nem tudom. - E. J. elgondolkozva nézett a lányra. - Nincsenek ilyen irányú tapasztalataim.

- Még sosem voltál szerelmes? - kérdezte Brooke hitetlenkedő mosollyal az arcán. - Te?

- Örökösen csak keresem a szerelmet. - E. J. nagyot sóhajtott. - Nehéz ügy.

- Tényleg az. - Brooke levette a baseballsapkáját, és meglegyintette vele a férfit. - De fogd be a szád, mert most mondják be a csapatösszeállítást.

Nehéz ügy, gondolta magában Brooke. E. J.-nek tökéletesen igaza van. Évekkel ezelőtt letett arról, hogy valaha is megtalálja a szerelmet. Legalábbis ezt hitte. Aztán a szerelem orvul lecsapott rá, és képtelen volt szabadulni tőle. Jóllehet nem is nagyon akart. Csak megpróbálta megérteni a történéseket. De valahogy nem sikerült.

- A huszonkilences: Parks Jones.

A nézők hangos üdvrivalgásban törtek ki, amikor Parks kiszaladt a pályára, és elfoglalta a helyét Snyder mellett. A tekintete nyomban megkereste Brooke-ot. Mosolyogva megérintette a sapkáját, mintha csak üdvözölné a szurkolókat, de Brooke tudta, hogy a köszöntés személy szerint neki szól. Ez minden, amit Parks a mérkőzés végéig adhat. És ez minden, amit vár tőle.

- Ma biztos, hogy jobb leszek nálad, Jégember - ugratta Snyder. - Brooke pedig ráébred, hogy hibázott.

Parks egy másodpercre sem vette le a tekintetét a lányról.

- Feleségül veszem.

Snydernek leesett az álla.

- Viccelsz? De.

- Még nem tudja - tette hozzá halkan Parks.

Brooke észrevette, hogy a férfi másként mosolyog. A változás parányi volt, de nem kerülte el a figyelmét. Összehúzott szemmel próbálta megfejteni az okát.

- Valamit tervez - bukott ki belőle.

E. J. egy kis kézikamerával épp filmezte a játékosokat.

- Tessék?

- Semmi. - Brooke meglötykölte a poharát, mire a jégkockák összekoccantak az alján. - Semmi.

Egy népszerű bluesénekes lépett a mikrofonhoz, és elénekelte a nemzeti himnuszt. A sportolók levették a sapkájukat. A nézők némán felálltak, mintha csak erőt gyűjtenének a következő két órára. A feszültség olyannyira érezhető volt, hogy Brooke arra gondolt, ha belemarkolna a meleg, októberi levegőbe, kézzel is tapinthatná. Az izgalom nőttön-nőtt, és amikor elhaltak a himnusz utolsó hangjai, a szurkolók ismét kiabálni és füttyögni kezdtek.

Brooke nem vette le a szemét Parksról. Ugyanúgy játszott, ahogy a többiek - teljes összpontosítással és rendíthetetlen elszántsággal. Ha ideges is volt a tét nagysága miatt, nem mutatta.

Szenzációsan futott. Csúszva érte el a vonalat, hatalmas porfelhőt kavarva, és keményen összeütközött az ellenféllel. Mindketten elestek, a földön egymásba gabalyodott kezük-lábuk, miközben a bíró széttárta a karját.

A levegő megremegett a szurkolók diadalmas üvöltésétől, vadidegenek veregették hátba egymást, sör loccsant ki a poharakból. E. J. vadul megpörgette Brooke-ot, közben a kamerát a mellkasához szorította.

- Ez az én emberem! - kiabálta E. J., és nekitáncoltak a jobboldali szomszédnak, aki a pattogatott kukoricás zacskót a levegőbe dobta.

Nem, gondolta Brooke zihálva. Az én emberem.

Nem sokkal a rendes játékidő letelte előtt a mérkőzés még mindig döntetlenre állt. A stadion olyan volt, mint egy felbolydult méhkas. A fülsiketítő lárma, mint valami hurrikán örvénylett a játékosok feje fölött. A feszültség egyre fokozódott.

Az elütött labda a lelátók irányában szállt. Parks szélsebesen utána iramodott. Tudta, hogy el tudja kapni, hacsak egy túlbuzgó szurkoló el nem orozza előle a trófeát.

Parks megragadta a korlátot, kesztyűs kezét pedig a magasba emelte. Érezte, amint a labda nekicsapódik a bőrnek. Megvan. A tömeg tombolva ünnepelt. Parks felnézett egyenesen Brooke szemébe. A labda kis híján a lány ölébe esett.

- Szép volt.

Brooke előrehajolt, és szájon csókolta. Azután az egyik csapattársa derékon ragadta Parksot, és elszabadult a pokol.

Több pezsgőt locsoltak Parksra, mint amennyit megivott. A nemes nedű összekeveredett az izzadsággal, és lemosta a piszok egy részét. Snyder az egyik szekrényen üldögélt, és ivott minden arra járó egészségére - a riportereket és az egyesület tisztségviselőit is beleértve. Parksot a többiek beledobták a masszázs-medencébe, mert állítólag nagyképű megjegyzéseket tett. A férfi egy csöppet sem bánta a fordulatot, és a kezében egy fél üveg pezsgőt szorongatva interjút adott, miközben a víz kellemesen masszírozta sajgó testét.

Snyder kisvártatva csatlakozott hozzá. Parks nyugodtan válaszolgatott a kérdésekre. Igen, a vörös hajú lány a lelátón Brooke Gordon volt, ő a de Marco-reklámfilmek rendezője.

Egy kicsit lehunyta a szemét. Fel akarta idézni a pillanatot, amikor Brooke előrehajolt, és megcsókolta. Csak a másodperc töredékéig tartott, de hirtelen hihetetlenül élesen érzékelte a világot. Mintha a tömeg ordításából kihallott volna minden egyes hangot, látta a napsugarakat megcsillanni a korlát lepattogzott felületén, érezte a szörnyű hőséget. És közelről látta Brooke gyönyörű szemét. A lány hangjában izgalom, jókedv és szerelem csengett; mindez két szóban. Az ajka meleg volt és puha, s egyszeriben semmi más nem számított. Csak Brooke szája. Amikor a csapattársai visszarángatták a pályára, a lány a korlátra támasztotta az állát, és mosolygott.

Később. Úgy olvasott a gondolataiban, mintha hangosan szólt volna hozzá.

Két órába telt, mire az utolsó újságíró is eltűnt. A játékosok lassan kezdtek megnyugodni. A győzelmi mámor elszállt, először derűs nyugalomnak, majd nosztalgikus hangulatnak adva át a helyét. Vége az idénynek. Nincs több edzés, éjszakai repülőút kártyázással és hangos horkolással.

- Hogy vannak a bordáid? - kérdezte Kinjinsky, és a vállára akasztotta a táskáját.

- Jól - felelte Parks, és ebben az évben utoljára csukta be a szekrényét.

- Tavasszal találkozunk. Vár a feleségem.

Parks behúzta a táskája cipzárját, és érezte, amint átmelegszik a szíve. Neki is van egy asszonya, és harminc percen belül a hegyekben lesznek.

Odakint már alkonyodott, és alig egy-két rajongó lézengett a kapu előtt. Parks autogramot osztogatott. Közben azon töprengett, hogy valahonnan szereznie kellene magának és Brooke-nak még egy üveg pezsgőt. Pezsgőznek egy kicsit, begyújtanak a kandallóba, lobognak a gyertyák. Tökéletes díszlet a lánykéréshez. Ma este biztos, hogy csak kedvező választ kaphat.

A félhomályos parkolóban sorra kigyúltak a lámpák. Parks megpillantotta Brooke-ot. Az autója hűtőjén ült, az egyik lámpa fénye épp ráhullott, és ettől a haja mintha lángolt volna. A férfit eltöltötte a szerelem, egy vad, kizárólagosságra törekvő szerelem. Brooke nem mozdult, csak a szája sarka görbült egy kissé felfelé. Már régóta figyelhette. Parks a végtagjaiban és az izmaiban ólmos fáradtságot érzett.

- Ha tudtam volna, hogy itt vársz, korábban kijöttem volna.

- E. J. elvitte a kocsimat. És szívesen vártam. - Brooke a férfi vállára tette mindkét kezét. - Gratulálok.

Parks óvatosan letette a táskáját az aszfaltra, és az ujjait mélyen belemerítette a lány hajába. A tekintetük hosszan egymásba fonódott, mielőtt a szájuk összeért volna.

Parks érezte, amint lassan megnyugszik. A mámorító, győzelmi örömet, az izgalmat és a feszültséget kioltotta a szenvedélyes vágy.

Brooke. Honnan is sejthette volna, hogy ez a lány egy szép nap a mindene lesz? Megcirógatta az arcát, hogy újra láthassa, amint a tekintete elfelhősödik az izgalomtól.

- Szeretlek.

Brooke a mellkasára hajtotta a fejét, és mély lélegzetet vett. Beszívta a szappan friss illatát, amely tornacsarnokokról, öltözőkről és zuhanyzókról beszélt. S hirtelen minden porcikájában nőnek érezte magát. Sokáig álltak így egymáshoz simulva, míg lassan besötétedett.

- Túl fáradt vagy ahhoz, hogy ünnepelj? - kérdezte halkan Brooke.

- Hm.

Parks megcsókolta a haját.

- Jól van. - A lány lecsusszant a motorháztetőről. - Meghívlak vacsorázni. - Kinyitotta a kocsi ajtaját, és elmosolyodott. - Éhes vagy?

Parks csak most döbbent rá, hogy mennyire.

- Igen. Választhatok?

- Elvégre te vagy az ünnepelt.

Brooke körülnézett a rikító sárgára festett önkiszolgáló étteremben, majd szemügyre vette a zsömleformájú mennyezeti lámpákat.

- Már el is felejtettem, mennyire szereted ezeket a helyeket.

- Száz százalékos marhahúst adnak - jelentette ki Parks, és kézbe vett egy óriási, emeletes szendvicset.

- Boldogok, akik hisznek.

A férfi mosolyogva sült krumplival kínálta.

- Te örök kételkedő.

- Ha ilyeneket mondasz, nem olvasom fel a kritikákat - mondta Brooke, és felemelte a frissen nyomott különkiadást. Parks közönyösen megrántotta a vállát, ő pedig kinyitotta. - Itt van. Ó!

Elhallgatott.

- Mi az?

Parks előrehajolt. Két fénykép volt egymás mellett. Az egyik azt mutatta, amint a tomboló közönség feje fölött elkapja a labdát. A másik Brooke csókját. A következő szöveggel:

Parks pontot szerzett - kétszer is.

- Nagyszerű - jegyezte meg a férfi -, de túl sok az ünneplésből. - Végigfutotta a cikket, amely a mérkőzés legszebb pillanatait elemezte, hol kritikusan, hol elismerően. - Hallgasd csak: Jones fantasztikus teljesítményéért megkapta jutalmát a csinos, vörös hajú Brooke Gordontól. - A lányra kacsintott. - Brooke Gordon sikeres reklámfilm-rendező, akit mostanában gyakran látni a népszerű játékossal.

- Ó, hogy gyűlölöm! - fakadt ki hevesen a lány Parks legnagyobb megrökönyödésére.

- Mit gyűlölsz?

- Hogy a képem megjelenik az újságokban. Meg. meg ezeket a találgatásokat. A Timesban két napja megjelent cikkről nem is beszélve.

- Ahol karcsú, vörös hajú, füstös szemű cigánylánynak neveztek?

- Egyáltalán nem vicces.

- De nem is tragikus.

- Miért nem törődnek a maguk dolgával?

Parks hátradőlt, és bekapott egy falat sült krumplit.

- Nem te voltál az, aki azt mondtad, hogy köztulajdon vagyok, mert a nyilvánosság előtt szerepelek?

Brooke összevonta a szemöldökét, mivel ezek csakugyan az ő szavai voltak.

- Te ezzel keresed a kenyeredet, én viszont nem. Én a kamera másik oldalán állok, és jogom van a magánélethez.

- A rókafogta csuka esete. - Parks elmosolyodott. - De legalább igaz, amit írnak. Már nekem is feltűnt a cigányos külsőd.

Brooke fogta a sajtburgert, és beleharapott.

- Nincs ínyemre ez a dolog. Azt hiszem. - Tétován vállat vont, mintha attól tartana, hogy nevetségessé válik. - Tulajdonképpen sosem volt magánéletem, és most. Túl sokat jelent a számomra a kapcsolatunk, és nem akarom mindenkivel megosztani, aki ötven centért megvesz egy napilapot.

Parks előrehajolt, és megfogta Brooke kezét.

- Szépen fogalmaztál - suttogta. - Nagyon szépen.

- Nem akarom, hogy úgy éljünk, mint a remeték - lovalta bele egyre inkább magát Brooke -, de nem szeretném, ha minden lépésünkről írnának az esti újságokban.

Parks félrehajtotta a fejét, és látszólag nyugodtan evett tovább.

- A szerelem mindig hír a bulvársajtóban. Akárcsak a szakítás vagy a válás.

- Attól tartok, hogy ennek nem lesz vége a de Marco-kampánnyal. Főleg nem, ha elvállalod azt a filmszerepet. - Brooke kivett pár szem sült krumplit a zacskóból, és a szájához emelte. - Minél ismertebb leszel, annál inkább ott lihegnek a nyomodban az újságírók. Ebbe bele kell bolondulni!

- Felbonthatom a szerződést - javasolta Parks.

- Nevetséges.

- Van más megoldás is.

A férfi figyelte, amint Brooke lenyeli a sült krumplit, és újabb darabot vesz ki.

- Mire gondolsz?

- Összeházasodhatnánk. Kérsz sót?

Brooke elképedve meredt rá.

- Mit. mit mondtál?

- Megkérdeztem, hogy kérsz-e sót. - Parks odatartotta neki a papírzacskót. - Tehát nem - állapította meg, amikor a lány nem válaszolt, és nem is mozdult. - Azt is mondtam, hogy összeházasodhatnánk.

- Összeházasodni? - ismételte meg Brooke kábán. - Te és én?

- Akkor az újságírók előbb vagy utóbb leszállnának rólunk. A házaspárok már nem érdekesek, feltéve, ha nem lépnek félre. Hiába, ilyen az emberi természet. - Parks félretolta a szendvicsét, és Brooke-hoz hajolt. - Mit szólsz az ötletemhez?

- Teljesen elment az eszed - felelte a lány holtra váltan. - Egyáltalán nem tartom viccesnek.

Fel akart pattanni a helyéről, hogy elrohanjon, de Parks elkapta a karját.

- Nem vicceltem.

- Azért. azért akarsz feleségül venni, hogy az újságírók békén hagyjanak?

- Nekem átkozottul mindegy, hogy ott van-e a fényképünk a lapokban vagy sem. De téged nyilvánvalóan zavar.

- Tehát azért akarsz feleségül venni, hogy. hogy megbékíts.

Brooke már nem akarta kitépni a karját a férfi szorításából, de a szeme villámokat szórt.

- Eszem ágában sincs megbékíteni. Akkor sem tudnálak, ha erre tenném fel az egész életemet. Azért akarlak feleségül venni, mert szeretlek. Feleségül is foglak venni - javította ki magát ingerülten. - Ha erőnek erejével kell is, hogy az oltár elé cipeljelek.

- Komolyan beszélsz?

- Igen. Tehát jobb, ha megbarátkozol a gondolattal.

- Talán nem is akarok feleségül menni hozzád. - Brooke félretolta az ételt. - Mit szólsz hozzá?

- Kár. - Parks hátradőlt a székében. Izzó tekintettel méregették egymást. - Én viszont feleségül akarlak venni.

- És gondolod, hogy ennyi elég?

Brooke szíve vadul kalapált. Parks itt ül a vacsora maradékai fölött, és magától értetődő természetességgel közli vele, hogy feleségül fogja venni.

- Úgy látszik, a fejedbe szállt a mai győzelem. A házassághoz több kell, mint egy hirtelen szeszély vagy hangulat.

- Gyertyafényt akarsz és romantikus muzsikát? - kérdezte bosszankodva Parks, hiszen eredetileg úgy tervezte a lánykérést. Megfogta Brooke kezét. - Nem olyan nő vagy, akinek fontosak a külsőségek. Pontosan tudod, mennyire nem jelentenek semmit. Tehát mi az ördögöt akarsz?

- Próbálkozz még egyszer! - Brooke felvette higgadt, hűvös, rendezői modorát. - Ne erőből, hanem kedvesen. Kérdezz - javasolta, és mélyen a férfi szemébe nézett. - Nem tetszik, hogy egyszerűen kijelented, mit akarsz.

Parks érezte, hogy az ingerültsége - vagy talán a félelme - egyszeriben elszáll.

- Brooke. - Felemelte a lány kezét, és az ajkához szorította. - Akarsz a feleségem lenni? - Az ujjaik egymásba kulcsolódtak. - Na, milyen volt?

- Tökéletes.

Hogyan fajulhattak idáig a dolgok? Brooke rémülten bámulta magát a hatalmas tükörben. Ráadásul ilyen gyorsan? Egy évvel ezelőtt. nem, hat hónappal ezelőtt még nem is tudott Parks Jones létezéséről. És nem egészen egy óra múlva a felesége lesz. Megígéri, hogy kitart mellette jóban-rosszban, betegségben-egészségben.

A józan esze kétségbeesetten sürgette, hogy meneküljön, és minél előbb.

- Nyugalom, Miss Gordon! - Edna Billings megfogta a karját. - Legalább két tucat apró gomb van.

Az asszony hangja szemrehányóan csengett, noha titkon elismerte, hogy tökéletes választás volt az elefántcsontszín szaténruha: a szűk, testhez simuló felsőrész és a bő, hosszú szoknya. Brooke egy hagyományos fazon mellett döntött, hallani sem akart a divatos bíborszín vagy piros holmikról. Billings sorra gombolta a hátán lévő, gyöngyház gombokat.

- Maradjon már nyugton! - csattant fel, amikor Brooke idegesen megmoccant.

- Azt hiszem, mindjárt rosszul leszek.

A házvezetőnő alaposan szemügyre vette. Brooke arca sápadt volt, és a palaszürke festéktől a szeme még sötétebbnek tűnt, mint máskor. Pontosan így kell kinéznie egy menyasszonynak, gondolta Edna. Mintha bármelyik pillanatban össze akarna esni.

- Badarság, csak ideges.

Brooke szúrós pillantást vetett az asszonyra.

- Sosem vagyok ideges. Nevetséges feltételezés.

Billings elmosolyodott, amikor Brooke elszántan kihúzta magát.

- Az esküvője napján minden nő ideges.

- Én nem - jelentette ki Brooke jobb meggyőződése ellenére.

Billings megvetően horkantott egyet.

- Ez volt az utolsó gomb.

- Hála az égnek - mormolta Brooke, és le akart ülni. Edna rémülten megragadta a karját.

- Isten ments! Még összegyűri a szoknyáját.

- Az ég szerelmére.

- A nők sorsa a szenvedés.

Brooke egy nyomdafestéket nem tűrő szóval adott hangot a véleményének.

Edna felvonta a szemöldökét, és némán a toalettasztalon lévő keféért nyúlt.

- Mondhatom szép dolog, hogy így beszéljen egy ártatlan menyasszony.

- Nem vagyok ártatlan. - Brooke idegesen járkálni kezdett fel-alá a szobában, mielőtt Billings a kefével kezelésbe vette volna a haját. - Huszonnyolc éves vagyok. Megőrültem, teljesen megőrültem. Egyetlen normális nő sem mond igent egy büfében tett házassági ajánlatra.

- Miss Thorton kertjében fogja kimondani az igent - pontosította Billings. - És nem is kívánhatna ehhez csodásabb napot.

Edna gyakorlatias érvelése semmiféle hatást nem gyakorolt Brooke-ra.

- Nem lett volna szabad hagynom, hogy rábeszéljen. Nem lett volna szabad.

- Ugyan! - vágott közbe ingerülten Billings. - Senki sem beszélte rá semmire. Maga egy makacs, önfejű, fiatal nő, aki szörnyen begyulladt, mert egy makacs, önfejű fiatalember várja odakint.

- Egyáltalán nem gyulladtam be - felelte sértődötten Brooke, és sápadt arca egy kicsit megszínesedett.

- Halálra van rémülve.

Brooke csípőre tette a kezét.

- Nem félek Parks Jonestól.

- Hiszi a piszi! - kajánkodott Edna. Előhúzott egy zsámolyt, fellépett rá, és kefélni kezdte Brooke haját. - A pap előtt dadogni és reszketni fog, mint bármelyik ostoba csitri, aki azt sem tudja, hol áll a feje.

- Soha életemben nem dadogtam. - Brooke minden egyes szót lassan, tagoltan mondott, miközben a tükörképét vizsgálgatta. - És nem remegek.

- Majd meglátjuk.

Edna Billings még egyszer végighúzta a kefét Brooke haján, majd rózsaszín és fehér hibiszkusz szirmokat tűzött bele. Előtte többször is kifejtette, hogy gyöngyvirág vagy rózsa szebb lett volna, de titokban nagyon is tetszett neki Brooke választása.

- Hol van az a gyönyörű gyöngyfülbevaló, amit Miss Thortontól kapott?

- Ott.

Egyszerűen meg kellett volna szöknünk, ahogy Parks javasolta, gondolta Brooke. Minek ez a nagy hűhó? Miért gondolta azt, hogy férjhez akar menni? Érezte, hogy úrrá lesz rajta a pánik, de ekkor elkapta Edna gúnyos tekintetét. Elszántan felszegte az állát.

- Akkor tegye be a fülébe - jelentette ki határozott hangon a házvezetőnő. - Mr. Jones még arra is gondolt, hogy olyan virágot vegyen, ami illik hozzá.

- Ha annyira odavan érte, akkor miért nem maga megy feleségül hozzá? - mormolta Brooke, és remegő kézzel feltette a fülbevalót.

- Így jó lesz. - Billings tetőtől talpig végigmérte a menyasszonyt, és nyelt egyet, hogy megszabaduljon a torkát feszítő gombóctól. - Fátyol és uszály nélkül is. - A legszívesebben cuppanós csókot nyomott volna Brooke arcára, de tudta, hogy ettől csak mindketten elérzékenyülnének. - Jöjjön - mondta ehelyett szigorúan. - Itt az idő.

Még mindig meggondolhatom magam, gondolta Brooke, miközben Billings végigvezette a folyosón. Még van idő. Senki sem kényszerítheti. A gyomra már nem remegett, hanem egyenesen görcsölt. Senki sem kényszerítheti, hogy kimenjen a kertbe. Hogy is szól a mondás? Nagy sietség sose jó? Biztos, hogy elsiették a dolgot.

Parks négy nappal ezelőtt megkérte a kezét. Négy nappal ezelőtt. Aztán Brooke elkövette élete legnagyobb baklövését, és beszámolt a lánykérésről Claire-nek. Még sosem érezte ennyire igaznak a mondást; miszerint ha a kisujját nyújtja valakinek, nyomban egész karja kell. Sokkos állapotban lehetett, amikor hagyta, hogy Claire belerángassa a tervezgetésbe. Esküvő a kertjében, azután pezsgős fogadás. Hogy megszökni? Claire egy kézlegyintéssel elintézte. Ostoba kamaszoknak való. Brooke pedig szabályszerűen csapdába esett.

De nem. Egyszerűen csak sarkon kell fordulni, és az ajtóhoz sétálni. Beül a kocsijába, és elhajt. Csakhogy ez gyávaság lenne.

Brooke kihúzta magát. Nem fog megfutamodni, hanem kimegy a kertbe, és közli, hogy meggondolta magát. Igen, ennyi elég is. Nagyon sajnálja, de nem mehet feleségül Joneshoz, próbálgatta a szavakat. A lényeg, nyugodt és határozott legyen.

- Édesem, elragadóan nézel ki! - szólította meg Claire, galambszürke selyemruhában és kicsiny fátyollal a szeme előtt.

- Claire, én.

- Elragadóan. Milyen kár, hogy hallani sem akartál a nászindulóról.

- Nem, én.

- De a lényeg, hogy boldog vagy. - Claire az arcát Brooke-hoz szorította. - Nevetséges, de úgy érzem magam, mint egy örömanya. Képzeld el, ebben a korban ébredeznek az anyai ösztöneim.

- Ó, Claire!

- Nem, nem. Nem sírok, mert tönkremegy a sminkem.

Kifújta az orrát, és hátrább lépett.

- Claire, én.

- Miss Thorton, várják.

- Hogyne, máris.

Claire még egyszer megszorította Brooke kezét, azután kisietett a teraszra.

- Most maga jön, Miss Gordon.

Brooke úgy állt ott, mint akinek a földbe gyökerezett a lába. Azon töprengett, hogy talán mégis az lenne a legjobb, ha elfutna. Ám Edna Billings könyörtelenül tuszkolta kifelé, míg hirtelen a teraszon találta magát, szemtől szemben Parksszal.

A férfi megfogta a kezét, és a szájához emelte. Mosolygott, a tekintete magabiztos volt, és rendíthetetlen - mintha csak egy dobásra várt volna. Brooke homályosan érzékelte, amint Parks a virágokkal és Claire kedvenc törpefáival feldíszített terasz közepére vezeti.

Még mindig van idő, gondolta, amikor a pap nyugodt, tiszta hangon beszélni kezdett. De képtelen volt kinyitni a száját, hogy leállítsa a szertartást.

Az illatokat sohasem felejti el. Jázmin, vanília, valamint egy leheletnyi rózsa. De nem látta a virágokat, csak Parksot látta. A férfi elismételte az eskü hagyományos szavait, mint ahogy tette ezt már számtalan pár előttük számtalan alkalommal. Ám Brooke számára mégis különleges és egyszeri volt.

.és én téged el nem hagylak, holtomiglan-holtodiglan. Isten engem úgy segéljen.

Aztán Parks az ujjara húzta a gyűrűt. Érezte, anélkül hogy látta volna, mivel a tekintetét nem vette le a férfi arcáról. Az egyik cseresznyefa mélyen lecsüngő ágain egy madár dalolni kezdett.

Brooke hallotta a saját hangját, amely tisztán és érthetően elismételte a fogadalom szavait. Rezzenéstelen kézzel húzta fel Parks ujjara a szeretet és hűség zálogát.

Egy fogadalom, egy ígéret és egy ajándék. Azután az ajkuk összeért, hogy megpecsételjék a megkötött szövetséget.

Az imént még el akartam szaladni, gondolta Brooke.

- Visszahoztalak volna - mormolta Parks.

Brooke megrökönyödve és bosszúsan hátrább lépett. Hangosan kimondta volna? A férfi szélesen vigyorgott. Az esküvői vendégek legnagyobb megrökönyödésére a gyönyörűen feldíszített kertben Brooke megátkozta újdonsült férjét. Aztán átölelte a nyakát, és nevetett.

- Hé! - bökte meg Snyder a barátját. - Másokat is engedj oda.

A Claire által beígért kicsiny ünnepségből fényes lakodalom lett. Noha Brooke nem számolta meg a vendégeket, de száznál is többen lehettek. Meglepő módon azonban nem zavarta, a tömeg. Claire-nek a legszebb ajándék a menyasszony sugárzó mosolya volt. Patakokban folyt a pezsgő, volt ötemeletes torta és ezüst tálcákon ínycsiklandó finomságok. A menyasszonyt kézről kézre adták, puszilgatták, ölelgették. Elhalmozták jókívánságokkal, míg végül az emberek, a színek és a zajok összemosódtak előtte.

Megismerkedett Parks édesanyjával, egy törékeny, ápolt asszonnyal, aki kedvesen megcsókolta, és aztán könnyekben tört ki. Az apósa megölelte, és kijelentette, most, hogy a fia nős ember lett, remélhetőleg megkomolyodik, és végre belép a céghez. Brooke abban a furcsa helyzetben találta magát, hogy egyik pillanatról a másikra kapott egy családot - egy népes családot, ami azonban egyáltalán nem hasonlított a gyerekkorban megálmodott képhez. Parksra csak futó pillantásokat vethetett, miközben vadidegenek ölelgették, csókolgatták és mustrálgatták, mint egy izgalmas, új reklámot.

- Hagyjátok már békén ezt a kislányt! - Egy zömök, cinóbervörös hajú asszony lépett oda hozzá, és egy határozott kézmozdulattal elhessegette a többieket. - Rémes népség - dörmögött, majd alaposan szemügyre vette Brooke-ot. - Lorraine néni vagyok - mondta, és kezet nyújtott.

Brooke arra gondolt, hogy ez a gesztus őszintébb és meghittebb, mint az eddig kapott csókok. Aztán, hirtelen belehasított a felismerés.

- Az arany kabala.

Lorraine vidáman elmosolyodott.

- Mesélt róla? Parks rendes gyerek - legalábbis többé-kevésbé. - Az asszony felvonta a szemöldökét. - Ne hagyd, hogy piszkáljon, rendben?

Brooke szeme megvillant, és megrázta a fejét.

- Nem fogom hagyni.

Lorraine biccentett, és megpaskolta a menyasszony kezét.

- Helyes. Hat hónap múlva várom a látogatásotokat. Ennyi kell ahhoz, hogy egy fiatal pár összecsiszolódjon. A helyedben most megfognám a férjemet, és elcipelném innen.

Ám hosszú órák teltek el addig, míg az ifjú házasoknak végre sikerült kereket oldaniuk. Parks nagyot sóhajtva lefékezett a felesége háza előtt.

- Ezen is túl vagyunk.

- Tulajdonképpen udvariatlanság volt, hogy se szó, se beszéd megszöktünk.

- Igen.

- De ügyesen csináltad. - Brooke a férjéhez hajolt, és megcsókolta. - Ráadásul még egy üveg pezsgőt is szereztél.

- Ez a legkevesebb.

Brooke kuncogott, de furcsa elfogódottságot érzett, amint kéz a kézben elindultak a ház felé.

- Van egy kis gond. A táskámat nem hoztuk el. - Az ajtóról Parksra pillantott. - Nincs kulcsom.

A férfi a zsebébe nyúlt, és elővette a sajátját. Brooke elhúzta a száját, és bólintott. Most már Parksnak is van kulcsa a házhoz. Meg az életéhez. Noha a férfi észrevette a hirtelen hangulatváltozást, nem szólt semmit, hanem kinyitotta az ajtót. Azután ölbe kapta a feleségét, és átemelte a küszöb fölött. Brooke felkacagott.

- Nem is tudtam, hogy ennyire tiszteled a hagyományokat - mormolta, és belecsókolt a férfi nyakába. - De.

Egy magas, éles vakkantás szakította félbe. Csodálkozva nézett körül, és megpillantott egy kis barna, fekete farkú kutyát. Az állat Parks lába körül ugrált, és olykor-olykor odakapott a cipője felé.

- Hogy kerül ide? - hüledezett Brooke.

- Nászajándék. - Megpaskolta a kutya hátát, mire az a hátára gördült. - Elég jelentéktelen?

Brooke elkerekedett szemmel bámulta a keverék kutya kissé lapos képét.

- Ó, Parks! - suttogta könnybe lábadt szemmel. - Őrült vagy.

- A menhely igazgatója sem lehetett jobb véleménnyel rólam, amikor közöltem vele, hogy egy teljesen jelentéktelen külsejű kutyát szeretnék.

- Szeretlek.

Brooke hevesen a férfihoz simult, aztán kibontakozott a karjából. A menyasszonyi ruhában leguggolt a földre, és játszani kezdett a kutyával.

Milyen fiatalnak látszik, talán túlságosan fiatalnak, gondolta Parks, amikor Brooke az arcát az állat bundájához szorította.

Most szelíd és édes, de neki valahogy ismerősebb az a makacs, hajthatatlan teremtés, aki általában lenni szokott. Furcsa keverék, és képtelen ellenállni neki. Parks letérdelt a felesége mellé.

- Az első gyerekünk - nevetett Brooke, amikor a sok ugrabugrálástól elpilledt kölyök elnyúlt a szőnyegen.

- A te orrodat örökölte.

- És a te lábadat. A mérete után ítélve hatalmasra fog nőni.

- Talán még felhasználhatod valamilyen kutyaeledel-reklámhoz - javasolta vigyorogva Parks, és talpra segítette a feleségét. Gyöngéden megcsókolta az arcát, majd a szája lecsúszott az állára. Brooke megremegett. - Felmelegszik a pezsgő - dünnyögte a férfi.

- Nem vagyok szomjas.

Parks lassan elindult a feleségével a lépcső felé. Közben megállás nélkül csókolgatta az arcát, de szándékosan kerülte forró, csábos ajkait. Már a lépcsőn nyitogatni kezdte a rengeteg, apró gombot.

- Sosem végzek - mormolta.

Brooke nem felelt, hanem kioldotta a férje nyakkendőjét.

Parks ujjai fürgén dolgoztak. Mire a hálószoba ajtajához értek, már derékig kigombolta a ruhát. Brooke lehúzta a férfiról a zakót, és a fogával csiklandozni kezdte a nyakát, miközben az inget kiráncigálta a nadrágból.

- Lélegzethez sem engedsz - zihálta izgatottan Parks.

- Hm.

A ruha lecsúszott Brooke vállán, és mint egy elefántcsontszínű felhő fodrozódott a lábánál. Már csak egy kis leheletvékony csipke volt rajta. Parks igyekezett megőrizni az önuralmát, de jól hallatszott, amint hangosan beszívja a levegőt.

Brooke megsimogatta meztelen mellkasát, a hasát, míg a nadrág övrészéhez ért. Rettenetesen kívánta a férfit, és türelmetlenül húzni kezdte az ágy felé.

Honnan ez a kétségbeesett vágy? A késztetés, hogy megérintsék, megízleljék és birtokolják egymást. A gyöngédség egyre inkább átadta helyét a szenvedélynek. A kedveskedő, évődő csókok egyre mohóbbak, vadabbak lettek. Kölcsönösen keresték egymás érzékeny pontjait. Minden egyes sóhaj fokozta a gyötrelmes vágyakozást, míg végül már nem tudták, hogy a szenvedély vagy a kétségbeesés hangjai szakadnak-e fel belőlük.

Parks szája mohón kereste az asszony telt keblét. Brooke teljesen átengedte magát a kéjnek, és vágyakozva simult a férjéhez, aki nem tudott betelni az ízével.

Meztelen bőr simult meztelen bőrhöz. A tempó egyre fokozódott. Egyre gyorsabban és egyre gyorsabban ebben a ziháló egymásba kapaszkodásban. Brooke belemélyesztette a körmét a férfi izzadságtól nyirkos, izmos hátába. Mindkettőjüket magával ragadta a szenvedély.

Brooke az oldalára gördült, a lábát Parks köré kulcsolta, és mohó lázban égve kereste a száját. A haja mint valami függöny hullott az arcukra, és ha levegőt vettek, a másik lélegzetét szívták be. Mintha teljesen feloldódtak volna egymásban. De ez már nem fogalmazódott meg bennük, mert az agyukat elborította a köd.

Parks Brooke ajkára szorította a száját, és egy gyors, szinte erőszakos mozdulattal a magáévá tette. Azután már nem volt más, csak a tomboló és izzó vágy, amely felkapta, és röpítette őket egyre feljebb.

- Azt hiszem, minden egyes alkalommal jobban kívánlak - mondta ki Brooke hangosan a gondolatait.

- Hm. - Parks élvezte a felesége testének a melegét. - Semmi kifogásom ellene.

Alkonyodott. Az ablakon már csak halványan szüremlett be a fény. Mindjárt beköszönt az éjszaka. A nászéjszakájuk. Ennek ellenére Brooke úgy érezte, mintha még mindig szeretők volnának. Hogy érzi magát egy feleség? Felemelte a jobb kezét, és szemügyre vette a jegygyűrűjét. A gyémántok és zafírok lágyan megcsillantak a félhomályban.

- Nem akarom, hogy holnap más legyen - bukott ki belőle. - Nem akarom, hogy bármi is megváltozzék.

Parks felemelte a fejét.

- Minden változik. A plafonra mászol mérgedben, ha zuhanyozáskor elhasználom az összes meleg vizet. Én meg amiatt dühöngök, ha nem hagysz a kávéból.

Brooke nevetett.

- Hajlamos vagy rá, hogy mindent leegyszerűsíts.

- Fel kell készülni a kapcsolat hétköznapjaira, Mrs. Jones - jelentette ki somolyogva Parks, és megcsókolta a feleségét.

Brooke épp le akarta hunyni a szemét, de most hirtelen nagyra nyitotta.

- Mrs. Jones - ismételte meg. - Egészen elfelejtettem. - Elgondolkozva nézett maga elé. - Erről akaratlanul is az édesanyád jut az eszembe. Nagyon kedves asszony.

Parks halkan felnevetett.

- Ne aggódj. Gondolj arra, hogy háromszáz mérföldre él tőlünk.

Brooke rágördült a férfira.

- Az egész családod nagyon kedves.

- Igen, ennek ellenére elég belőlük annyi, amennyi feltétlen szükséges.

Brooke a férje mellkasára hajtotta a fejét.

- Igen. Legalábbis egyelőre biztosan - tette hozzá Lorraine néni szavaira gondolva. Lustán elnyúlva élvezte, ahogy a férfi lassan simogatja a haját. - Parks?

- Hm?

- Örülök, hogy úgy döntöttünk, itt maradunk, és nem utaztunk el sehová.

- Karácsonykor elrepülünk két hétre Mauiba. Meg szeretném mutatni a házamat.

Brooke a határidőnaplójára gondolt. Hamarosan döntenie kell, vállalja-e azt a játékfilmet. De akár így, akár úgy, remélhetőleg sikerül két hétre elszabadulnia.

- Szeretlek.

Parks keze egy pillanatra megállt, majd szenvedélyesen magához szorította a feleségét. Ritkán hallotta Brooke szájából ezt a szót.

- Mondtam már, hogy milyen gyönyörű voltál, amikor Billings kituszkolt a teraszra?

Brooke arca lángvörösre gyulladt.

- Láttad?

Parks somolyogva megcirógatta a fülét.

- Furcsa, de nem hittem volna, hogy ugyanúgy félsz, mint én.

Brooke szemügyre vette a férfit, aztán elmosolyodott.

- Te is féltél?

- Igen. Az esküvő előtt félórával már minden lehetséges okot sorra vettem, miért kellene lefújni az egészet.

Brooke szemöldöke felszaladt.

- Sok ilyet találtál?

- Nem számoltam, mert csak arra az egyre tudtam gondolni, miért is kell végigcsinálnom.

- Tényleg? - Brooke hátravetette a fejét. - És miért?

- Mert szeretlek.

- Tényleg ez volt az ok?

- Az egyetlen, amire gondolni tudtam. - Megsimogatta Brooke csípőjét. - Jóllehet lassan eszembe jut még néhány.

- Például, hogy a házasságkötésünk jót tesz a reklámkampányodnak.

Brooke megcsókolta a férfit közvetlen a füle mögött.

- Bizony. Legfelül áll a listámon. - Parks megborzongott, és nagyot sóhajtott. - Arról már nem is beszélve, milyen jó, ha van valaki, aki összepárosítja a zoknijaimat.

- Felejtsd el! - dünnyögte Brooke, és az ajka lecsúszott Parks vállán. - De amennyiben elvállalod a játékfilmben felkínált szerepet, talán a segítségedre lehetek.

- Még nem döntöttem. - Parks a felesége combjára tette a lábát. - És te?

- Még én sem. - Brooke képtelen volt tisztán gondolkozni, amikor Parks megfogta a mellét. - De neked igent kellene mondanod.

- Miért?

Az asszony lustán kinyitotta a szemét.

- Jobb, ha nem árulom el.

Parks kíváncsian felkönyökölt, miközben Brooke hajával játszott.

- Miért nem?

Az asszony felsóhajtott.

- Felesleges, hogy legyezgessem a hiúságodat.

- Csak nyugodtan. - Parks megcsókolta a felesége orrát. - Valahogy majd csak elviselem.

- Van egyfajta kisugárzásod. Tudod te, hány sztár megél abból, hogy önmagát adja? - Parksot jobban izgatta, milyen Brooke vállának az íze, mintsem a tehetségének a taglalása. - Remekül alakítod saját magadat. És ha tényleg érdekel a szerep. Úgy értem, ha tényleg abbahagyod a baseballt, nyomban bele is vághatnál a filmes karrierbe.

Parksnak torkára forrt a kitörni készülő nevetés, amikor elkapta Brooke pillantását.

- Nem viccelsz?

Az asszony ránézett, aztán lassan kiengedte a levegőt.

- Valószínűleg magammal tolok ki, mert akkor pár hét múlva megint együtt kell dolgoznom veled, de tényleg jó vagy. Fontold meg az ajánlatot. Ám ha vitába szállsz a rendeződdel, vagy nem követed az utasításait.

- Akkor mi lesz?

- Várd csak ki - fenyegetőzött Brooke. - Valami rettenetes.

Parks kétértelműen elvigyorodott.

- Megígéred?

Brooke nem tudta visszafojtani a nevetését.

- Igen. És most addig szeretlek, amíg remegni nem kezdesz.

- Benne van a szerződésemben? - incselkedett a férfi.

- Jobb, ha hiszel nekem.

Noha már novemberre járt, de Los Angeles szinte fuldoklott a tikkasztó hőségben. Az emberek idegesek és türelmetlenek voltak. Brooke sem volt kivétel. Ő és Parks tíz napot töltöttek meghitt kettesben, kisebb veszekedésekkel tarkítva. Gondok mindig adódnak, emlékeztette magát Brooke, miközben megkötötte a blúzát a melle alatt. Csak az ostobák hiszik azt, hogy a mézeshetek tökéletesen felhőtlenek. Pedig én pontosan ezt hittem, gondolta töredelmesen, és figyelte, amint a technikusok felállítják a kameradarut. Sokat töprengett azon, vajon a házasság milyen változásokat hoz az életükbe, vagy ahogy Parks fogalmazta, milyenek egy kapcsolat hétköznapjai?

Brooke felvette a férje nevét. Noha a szakmájában továbbra is a lánykori nevén szerepelt, minden hivatalos iratot Brooke Jonesként írt alá. Parks feladta a lakását, és hivatalosan is a feleségéhez költözött. Felkerült a neve a bejárati ajtóra, és kulcsot kapott. Olyan volt ez, mint valami alku, mindketten engedtek egy keveset. Brooke csüggedten megtörölte a karjával a homlokát.

Ilyen a házasság? - tűnődött. Alig három hete, hogy férjhez ment, tulajdonképpen madarat kellene fogatni vele, de ehelyett egy kicsit csalódott, ideges és szorong. És attól még jobban szorong, hogy tudja, Parks sem felhőtlenül boldog.

Megrázta a fejét, és elhessegette a borús gondolatokat. Nem jó, ha összekeveri a munkát és a magánéletét.

- Rajta, E. J., meg akarom nézni a beállítás szögét.

Beült a férfi mellé a kosárba, és intett a darusnak, hogy emelje fel őket.

A tengerpart mint egy hosszú, aranyló csík nyúlt el alattuk. A hullámverés fehér tajtékokat vetett, és a lencséken a szivárvány színeiben tört meg a szikrázó nap.

- Rendben. Először egy széles kameraállást akarok, aztán lassan közelíts. Ebből a szögből jól látszanak a lovak. Állítsd be a sebességet. Olyan lassan vedd, hogy minden izommozdulatot lássak.

- Most Parksról vagy a lovakról beszélsz? - kérdezte E. J. szemtelen vigyorral.

- Mindkettőről - felelte Brooke, és intett, hogy újra leengedhetik. A nadrágja ülepébe törölte a tenyerét, és odasétált a várakozó Parkshoz. A férfi semmit sem viselt a szűk de Marco farmeren kívül.

- Kezdhetjük.

- Rendben. - Parks vizsgáló szemekkel fürkészte Brooke-ot, miközben a hüvelykujját beakasztotta a zsebébe. Maga sem tudta, miért elégedetlen, és miért szeretné felbosszantani Brooke-ot. Az elmúlt napokban, akárcsak vihar előtt, egyre nőtt közöttük a feszültség. - Még valami?

- Ismered a forgatókönyvet - emlékeztette az asszony.

- Nem akarsz motiválni?

- Ne légy ilyen átkozottul pökhendi - fortyant fel Brooke. - Ehhez most túl nagy a meleg.

- Egyszerűen csak szeretném a lehető legjobban végrehajtani a rám bízott feladatot. Hogy ne kelljen túl sokszor elismételni.

Brooke tekintete haragosan fellángolt, és csak nehezen tudott uralkodni magán. Nem szabad, hogy a gúnyolódás kihozza a sodrából.

- Annyiszor ismétled meg a jelenetet, ahányszor szükségesnek ítélem. Most pedig pattanj fel a lóra, és ügess végig a parton, a sekély vízben. És élvezd.

- Ez parancs? - kérdezte Parks vészjóslóan nyájas hangon.

- Rendezői utasítás - szögezte le Brooke. - Én vagyok a rendező, te pedig a színész. Megértetted?

- Megértettem. - Parks magához húzta a feleségét, és szájon csókolta. Érezte az átizzadt blúzon át, amint dühösen megfeszül Brooke teste. Miért vagyok mérges? - töprengett Parks, de ettől még idegesebb lett. Miért van az, hogy szeretné magához szorítani és ugyanakkor eltaszítani Brooke-ot? - És te is megértetted?

Sarkon fordult, és felugrott a ló hátára. Brooke nézte az aranyszínű lovon a félmeztelen férfit, aki szemtelen magabiztossággal vigyorgott le rá. Élvezet lenne bosszút állni rajta.

Sarkon fordult, és visszament a stábhoz.

- Első felvétel! - kiáltotta, és átvette a segédrendezőtől a hangszórót. - Mindenki foglalja el a helyét! - Parksot figyelte. Igyekezett visszafogni a személyes érzéseit, kizárólag rendezőként gondolkozni és cselekedni. - Rajta. Felvétel indul!

Fantasztikusan néz ki, gondolta Brooke félig büszkén és félig bosszúsan. Parks könnyű vágtára fogta a lovat, a paták alatt szertefröcskölt a víz. Izzadságcseppek csillogtak a férfi napbarnított bőrén. Ő és a ló egyetlen aranyszínű testté olvadtak össze. Parks haja és a ló sörénye lobogott a szélben. Erő, a mozgás eleganciája és egyszerű szépség. Brooke pontosan tudta, mindez hogyan nézne ki lassított felvételen.

- E. J.?

- Pompás! - kiáltotta le a férfi. - A de Marco eladásai tíz százalékkal is emelkedhetnek.

- Szeretnék biztosra menni.

Brooke megigazította izzadságtól nedves blúzát. Odasétált Parkshoz és a lóhoz. A felvétel nagyszerűen sikerült, gondolta, de még nem tökéletes. Amikor a férfi észrevette, hogy közeledik, abbahagyta a beszélgetést az idomárral.

- Na?

- Egész jó volt. De csináljuk meg még egyszer.

- Miért?

Brooke elengedte a füle mellett a kérdést, és szórakozottan megveregette a csődör nyakát.

- Azt szeretném, ha lovaglás közben végig lefelé néznél.

Ezúttal nem a túláradó, felszabadult szexualitást akart közvetíteni, hanem némi visszafogottságot. A kemény, öntudatos férfi vonzerejét, megfűszerezve egy kis érzékiséggel, amit minden tizenkét év feletti nőnemű lény azonnal megérez.

Parks merev tekintettel nézte a feleségét.

- Miért?

- Csak lovagolj! - felelte Brooke. - A többit bízd rám!

Parks lassan leszállt a lóról. Az idomárnak hirtelen az eszébe jutott, hogy van valami sürgős elintéznivalója. Mögöttük a stáb lázas tevékenységbe kezdett. Parks az egyik kezében a kötőféket tartotta, miközben le nem vette a szemét az asszonyról.

- Nem szoktad meg, hogy visszakérdeznek, ugye?

- Te meg nem szoktad meg, hogy engedelmeskedj! - vágott vissza Brooke.

Parks érezte, amint a bőrére fröccsent sós víz lassan megszárad.

- Kár, hogy sosem voltál csapatjátékos.

- Ez itt nem egy labdajáték - csattant fel dühösen Brooke. - Mindannyian tesszük a dolgunkat. A te feladatod, hogy pontosan azt csináld, amit mondok.

A férfi haragosan villogó szeme illett Brooke hangulatához. A szíve mélyén kívánta a veszekedést, a kiabálást, a megtisztulást, hogy végre oldódjon az elmúlt napok feszültsége. A lábát megvetette a földön, felkészülve a támadásra és a védekezésre.

- Nem - felelte szokatlanul nyugodt hangon Parks. - Az én dolgom, hogy teljesítsem a szerződésben leírtakat.

- Többet én sem kívánok. - Brooke igyekezett lehiggadni, holott a legszívesebben tajtékzott volna. - Ha feltétlenül a szeszélyeskedő primadonnát akarod játszani, akkor csináld a felvétel után, és tegyél panaszt az ügynöködnél.

Parks égy villámgyors mozdulattal megragadta Brooke karját, mielőtt még hátraléphetett volna.

- A feleségemmel beszélek.

Noha Brooke-nak a torkában dobogott a szíve, nem vette le jéghideg tekintetét a férfiról.

- A rendeződdel - pontosította, és keményen Parks szemébe nézett. - Az embereknek melegük van. Szeretnék végezni, mielőtt még valaki elájul a hőségtől.

- Ezzel még nincs befejezve - szólt fojtott hangon Parks, de elengedte Brooke karját. - Addig nem mész el innen, míg pontról pontra végig nem olvasod a szerződésemet.

Felugrott a lóra, és elügetett, mielőtt Brooke-nak eszébe juthatott volna egy csattanós válasz.

Az asszony fejcsóválva nézett Parks után, majd visszasétált a daruhoz.

- Második felvétel!

Parks nem talált elfogadható magyarázatot arra, miért dühös. Csak azt tudta, hogy forr benne a méreg. És csak egyetlen dolog járt a fejében, miközben végigcsörtetett a Brooke irodájába vezető folyosón - hogy mielőbb levezesse a feszültséget. Nyomban a forgatás után szeretett volna beszélni a feleségével, de az asszony egyszerűen eltűnt. Parks nem örült, hogy Brooke irodájában kell rendezni a vitájukat, de elég tapasztaltnak érezte magát ahhoz, hogy az ellenfél területén is megvívja a harcot. A lényeg, hogy először neki kell támadnia.

Parks elviharzott Brooke titkárnője mellett, és feltépte az ajtót.

Az iroda üresen ásított.

- Sajnálom, Mr. Jones. - A titkárnő utána sietett, és egy kissé megszeppenve pislogott a dühös férfira. - A felesége nincs itt.

- Hol van? - vakkantotta Parks.

- Én. Talán Miss Thortonnál. Megkérdezhetem, ha.

De a férfi már ott sem volt. Néhány perc múlva elszáguldott az ikrek mellett, és kopogtatás nélkül berontott Claire irodájába.

- Hol van Brooke? - mennydörögte, és nem vette a fáradságot, hogy üdvözölje Claire-t vagy az ügynökét.

- Jó napot, Parks. Teát?

Az asszony töltött Lee csészéjébe, tudomást sem véve a feldühödött férfiról.

- Brooke-ot keresem.

- Attól tartok, hogy elkerültétek egymást. - Claire kortyolt a teájából, aztán habcsókkal kínálta Lee-t. - Egy félórája járt itt. Nem akarsz leülni?

- Nem - vágta rá Parks ingerülten, noha igyekezett fékezni magát. - Köszönöm. Egyébként hová ment?

Claire beleharapott egy habcsókba.

- Lee, nem azt mondta, hogy hazaindul?

- De igen. És nem volt jobb kedvében, mint Parks.

Lee szívélyes mosolyt küldött a pártfogoltja felé, majd bekapta a habcsókot.

- Nem, tényleg nem. - Claire összekulcsolta a kezét az ölében. - Volt köztetek valami nézeteltérés?

- Nem - csattant fel Parks, noha maga sem tudta biztosan, mi is történt köztük. Csak most vette észre, hogy az ügynöke és Claire szorosan egymás mellett ülnek a kétszemélyes díványon. - Mi a csudát csináltok itt? - tette fel a kérdést kerek perec.

- Teázunk - mosolyodott el hűvösen Claire.

- Ülj le, és próbálj megnyugodni! - ajánlotta Lee. - Úgy nézel ki, mintha egy hosszabbított meccs után lennél.

- A tengerparton forgattunk.

- Jól ment?

- Brooke szemlátomást elégedett volt.

- Szemlátomást? - ismételte meg Claire. - Mikor lazítotok végre már egy kicsit?

Parks meglehetősen értetlenül nézett rá.

- Hogy érted ezt?

- Még nem láttam két ilyen embert, akik ennyit civakodnának, mint ti.

- Te ezt így nevezed?

Parks mogorván zsebre dugta a kezét.

- Fogalmazhatok világosabban is. - Claire letette a teáscsészéjét az asztalra. - Természetesen nem kerülte el a figyelmemet, hogy a hatalmi játszma alapvető része a kapcsolatotoknak, és nyilván megvan ennek a maga varázsa, de nem gondolod, hogy ideje lenne végre ellenfelekből igazi családdá válnotok?

Parks másodpercekig némán meredt az asszonyra. A hatalmi játszma, ismételte el magában. Érzékeny pontja a kapcsolatuknak. Mindketten erős jellemek, és megszokták, hogy a saját fejük után mennek. De ami a családot illeti. Tudat alatt tényleg erre vágyna?

Visszavezethető a feszültség arra, hogy a felesége házában élnek, körülvéve a megszokott tárgyaitól? Még mindig úgy érzi ott magát, mint egy vendég. Dühe egy szempillantás alatt újra fellobbant.

Az ablakhoz lépett, és rosszkedvűen kibámult rajta.

- Nem hiszem, hogy Brooke készen állna a családalapításra.

- Egész életében családra vágyott. Ha valakinek, akkor neked aztán tudnod kellene. - Claire-t hirtelen elöntötte a méreg, és felállt. - Hogy élhet együtt két ember úgy, hogy nem tudnak egymás titkos vágyairól és félelmeiről? Brooke mit mesélt a gyerekkoráról?

- Hát nem sokat - felelte Parks. - Ő.

- Hányszor kérdezted? Csak azt ne mondd, hogy nem akartál tolakodó lenni - vágott a férfi szavába. - A férje vagy, nem egy kívülálló. Tudnod kell, hogy Brooke mit akar tőled.

- Tudom, hogy szüksége van arra, hogy körülvegyék a tárgyai - felelte ingerülten Parks. - Legyen az egy csorba bögre vagy egy antik asztal, a lényeg, hogy az övé legyen.

- Pontosan - bólogatott Claire. - Gyerekkorában sohasem volt semmije, és a benne élő gyermek a mai napig hordozza ezeket a sebeket. Ám a tárgyak csak jelképezik azt, amire igazán szüksége van. Brooke tizennyolc évesen néhány dollárral a zsebében beállított ide. Valaki, akit szeretett, elvette mindenét. Nem akarta, hogy ez még egyszer megtörténjék vele. - Claire szája megkeményedett, a tekintete szigorú lett. - A te kötelességed gondoskodni arról, hogy ez soha többé ne fordulhasson elő.

- Semmit sem akarok elvenni tőle - háborgott Parks.

- De azt akarod, hogy ő adjon - vágott vissza Claire.

- Természetes, hogy ezt akarom. A pokolba is, hiszen szeretem!

- Akkor figyelj rám. Brooke egész életében azért harcolt, hogy legyen valamije és valakije. Az anyagi javakat kemény munkával megszerezte. Ha osztozni akarsz vele, ha osztozni akarsz az életében, akkor cserébe valami különlegeset kell nyújtanod a számára. A szerelem önmagában nem elég.

- Mi kell még?

Parksot egyre jobban dühítette ez a kioktatás.

- Ezt magadnak kell kiderítened.

Parks egy másodpercig összehúzott szemmel fürkészte az asszonyt.

- Rendben - felelte hűvösen, sarkon fordult, és távozott.

Lee felállt, és odalépett Claire-hez. Az asszony arcát pirosra festette az indulat, világosszürke szeme fagyosan csillogott.

- Még sosem láttalak ilyen dühösnek - jegyezte meg Lee.

- Ritkán veszítem el az önuralmamat. - Claire megigazította a haját. - Fiatalok - tette hozzá, mintha ezzel mindent megmagyarázott volna.

- Igen. - Lee az asszony vállára tette a kezét. - Nem ismerik fel a boldogságot, noha ott van karnyújtásnyira tőlük. - Manószerű arcát zavart mosolyra húzta. - Mit szólnál hozzá, ha egy kövér ügynök mellett kellene eltöltened a hátralévő életedet?

Claire szemében elolvadt a jég, és könnyedén elpirult.

- Már azt hittem, sohasem kérdezed meg.

Parks ingerülten araszolgatott a Los Angeles-i forgalomban, amikor a rádióból értesült a tűzről. A haragját időközben elkeseredés váltotta fel, mivel be kellett látnia, hogy Claire-nek tökéletesen igaza volt. Ám amikor meghallotta, hogy a Liberty kanyonban, alig egy órányira Brooke magányosan álló faházától lángra kapott az erdő, minden másról megfeledkezett.

Már nem érzett haragot, csak szívszorító félelmet, amitől a keze a kormányon izzadni kezdett.

Vajon Brooke, miután hazaért, bekapcsolta a tévét vagy a rádiót, vagy olyan hangulatban volt, hogy semmit sem akart látni, sem hallani? Szokása, hogy egy-egy idegölő forgatási nap után lezuhanyozik, és ledől egy órácskára. Ahogy mondani szokta, feltölti az elemeket.

Parks ahogy feljebb ért a hegyen, egyre inkább érezte a tűz szagát. Az utolsó tizenöt mérföld során már nemigen érzékelt semmit, csak a száguldást és a félelmet.

Berohant a házba. Biztosan alszik, gondolta, és semmit sem tud a körülötte tomboló tűzről. De rádió nélkül is éreznie kellene a füst csípős, kesernyés szagát. Szólongatni kezdte Brooke-ot.

A házban néma csönd uralkodott. Parks felrohant a lépcsőn, kettesével szedve a fokokat. Amikor meglátta az üres ágyat, úrrá lett rajta a pánik. Végigrohant az emeleten, Brooke nevét kiáltozta, amikor az egyik ablakból észrevett valamit.

Esik az eső, gondolta. Víz, de nem eső. Megpillantotta Brooke-ot. A megkönnyebbülés nyomban ingerültségnek, az pedig haragnak adta át a helyét. Mi az ördögnek áll ott azzal a locsolócsővel, amikor már olyan sűrű a füst, hogy kelet felé nem is látni a fákat?

Parks feltépte az ablakot, és lekiáltott.

- Mit művelsz?

Brooke összerezzent, aztán felnézett.

- Hál' istennek, hogy itt vagy! Gyere, és segíts! Már nincs sok időnk. És csukd be az ablakot, mert berepülnek a szikrák. Siess!

Parks rohant, hogy alaposan megrázza Brooke-ot, és aztán, a kocsihoz cipelje.

- Megőrültél? - kiáltotta, amikor végre odaért hozzá.

Ám ahelyett, hogy megrázta volna, magához szorította. Ha Brooke nem hallgatott volna rádiót, ha aludt volna.

Ha. Ezer "ha" ott örvénylett Parks fejében, miközben csókokkal borította az asszony arcát.

Ám a hirtelen feltámadó szél visszahozta a valóságba. Rémülten nézett körül. A szél felszítja a tüzet, és táplálja a lángokat.

- Azonnal el kell tűnnünk innen.

Vonszolni kezdte Brooke-ot, és beletelt egy kis időbe, mire rádöbbent, hogy az asszony minden erejével ellenáll.

- Nem!

Hihetetlen erőfeszítéssel kiszabadította a karját, és a földre esett locsolócső után nyúlt.

- A pokolba is, Brooke! Legfeljebb tizenöt percünk maradt!

Parks ismét megragadta a felesége karját, de az ismét kitépte magát.

- Tudom, mennyi időnk maradt.

Újra a házra, irányította a vízsugarat, hogy a fa minél jobban átnedvesedjen.

Parks csak most vette észre, hogy Brooke csupa víz, piszkos, és mindössze egy szál fürdőköpenyt visel. Biztosan zuhanyozás közben hallgatta a rádiót, és azonnal kirohant. Sár- és fűfoltok éktelenkedtek a selyemköntösön. Parks csak most értette meg, mi volt a szándéka. A ház körül megtisztította a talajt. A keze csupa karcolás és kosz volt, akárcsak a lába. S miközben a kutya rémülten és vadul csaholva ugrándozott körülötte, elszántan locsolta a falakat.

- Megőrültél? - förmedt rá az asszonyra. Ismét megragadta a karját, és a köpeny ujja a kezében maradt. - Tudod te, mi az az erdőtűz?

- Pontosan tudom. - Brooke könyöke Parks bordájának ütődött, ahogy kiszabadította magát. - Ha nem segítesz, akkor eridj az utamból! A házat nedvesen kell tartani.

- Elviszlek innen. - Parks kitépte az asszony kezéből a locsolócsövet. - Akkor is, ha eszméletlenre kell, hogy verjelek.

Brooke mindkettőjük legnagyobb megrökönyödésére állon vágta a férfit. Ennyi elég volt, hogy kiszabadítsa magát. De közben megbotlott, elveszítette az egyensúlyát, és a fenekére pottyant.

- Mondtam, hogy kotródj az útból! - sziszegte, mert fojtogatta az egyre sűrűbben gomolygó füst.

Parks felrántotta a földről. A szemében félelem és harag csillogott.

- Megőrültél? Egy szál locsolócsővel akarsz szembeszállni a lángtengerrel? Mindez csak fa és üveg. - Megrázta az asszonyt. - Csak fa és üveg. - Köhögve a házra mutatott. - Megéri meghalni érte?

- Megéri harcolni érte! - ordította túl Brooke a füstöt és a szelet, miközben könnyek patakzottak végig az arcán. - Nem engedem át a tűznek! Nem engedem!

Kétségbeesetten birkózott Parksszal.

- A pokolba is! Hagyd abba! - A férfi megragadta Brooke vállát. - Fogytán az időnk.

- Nem válhat a tűz martalékává. Ez a mi házunk. Hát nem érted? - A hangja nem is annyira hisztérikusan, mint inkább elszántan csengett. - Megvédem a házunkat.

Parks nem ellenkezett tovább, hanem átölelte a feleségét, és magához szorította. Hirtelen megértette Brooke-ot, és valami furcsa melegséget érzett a szíve körűi. Vajon Claire erre gondolt, amikor azt mondta, hogy a szerelem nem elég? - tűnődött. Egy kapcsolat elején talán még igen, de ahhoz, hogy a szerelem megmaradjon, minden mozgósítható érzelmi tartalékra szükség van. Ez a mi házunk, mondta Brooke. És ebben a négy szóban minden benne volt.

Parks eltolta magától az asszonyt. Brooke arcán könnyek csorogtak, és hangosan zihált. A szeme kivörösödött, de a tekintetében elszántság lobogott. Parks még soha senki iránt nem érzett így. Elengedte Brooke-ot, fogta a locsolócsövet, és a házra, irányította a vízsugarat. Az asszony a keze fejével megtörölte az arcát.

- Parks.

A férfi megfordult, és bőszen elmosolyodott.

- Megéri harcolni érte. Hozz nedves törülközőket, hogy az arcunk elé kössük. Meg valami takarót. Addig én folytatom.

Mintha hosszú órákig dolgoztak volna vállvetve. Locsolták a házat, magukat és a kutyát. Egyre sűrűbben gomolygott a füst, a szél vadul fújt, és azzal fenyegette őket, hogy a terítőt, amit Parks kettőjükre borított, kitépi a kezükből. A lángok egyelőre nem közeledtek. Voltak pillanatok, amikor Brooke már azt hitte, hogy a tűz irányt változtatott, és megfordult, azután a sűrű füsttől megint köhögnie kellett, és végül már egyáltalán semmit sem gondolt. Egyetlen cél lebegett a szeme előtt - hogy megmentse a házat, ami az otthont, a családot és a szerelmet jelképezte a szemében.

Törülközővel a szájuk előtt megfeszítetten dolgoztak. Rendíthetetlenül locsolták a tetőt és a falakat, de a hőségben minden hamar kiszáradt. Már nem beszéltek, csak némán tették a dolgukat. Két pár kar, két pár láb, és egy akarattal - megóvni azt, ami az övék.

Parks először látott ilyen közelről erdőtüzet. Nem olyan, mint egy óriási kazán, hanem maga a pokol. Aztán egyszer csak a lángok megindultak feléjük. Szikrák szálltak, mint az éles dárdák. Az elviselhetetlen forróság dacára Parksot kiverte a hideg veríték.

- Vége!

Egy gyors mozdulattal megragadta Brooke karját, és felkapta a kutyát.

- Mit csinálsz? Nem mehetünk el.

Brooke botladozva és fuldokolva küzdött, hogy kiszabadítsa magát a férfi szorításából.

- Ha most nem megyünk el innét, meghalunk. - Parks betuszkolta a kocsiba a feleségét, a kutyát az ölébe tette. - A pokolba is! Mindent elkövettünk, amit csak lehetett. - A keze csúszott az izzadságtól, amikor elfordította a slusszkulcsot. - Nem érdemes pénzért megvásárolható dolgokért meghalni.

- Ezt te nem érted. - Brooke a keze fejével elkente az arcán a kormot és a könnyeket. - Mindenem. mindenem ott van. Nem hagyhatom, hogy a tűz martaléka legyen.

- Értem. - Parks kivörösödött, égő szemével a feleségére nézett. - Rendben, ha úgy gondolod, visszamegyek, és megteszem, amit tudok. - A hangja furcsán tompán és érzelemmentesen csengett. - Te azonban itt maradsz. Nem engedem, hogy kockára tedd az életed.

Mielőtt Brooke felfogta volna a szavak értelmét, Parks kiszállt az autóból, és eltűnt a szeme elől. Az asszonyt hirtelen elfogta a pánik. Remegett, képtelen volt tisztán gondolkozni vagy megmozdulni. A tűz felemészti a házát, az ingóságait. Nem lesz semmije, ahogy régebben sem volt. Hogyan lehet ezt kibírni hosszú évek szívós harcai és kemény munkája után?

A kutyakölyök nyüszíteni kezdett az ölében. Brooke üres szemmel bámult rá. Miért ül itt, amikor a háza mindjárt leég? Vissza kell mennie, vissza, és megmenteni.

Parks.

Brooke a rémülettől megdermedt, aztán kiugrott a kocsiból, és szaladni kezdett a sűrű füstben ház felé. Visszaküldte a férjét. De miért? - gondolta kétségbeesetten. Mit akarok megmenteni? Fa és üveg, ahogy Parks is mondta. Semmi több. Parks az otthona, az igazi otthona, amire egész életében vágyott. Torkaszakadtából kiáltozta a férfi nevét, a szeme könnyezett a füsttől.

A tüzet hallja - vagy a szelet? - Brooke már nem tudta megkülönböztetni egyiket a másiktól. Csak egy valamit tudott. Ha most elveszíti a férjét, akkor tényleg mindent elveszít. A feketén gomolygó füstben botorkálva egyre csak Parks nevét kiáltozta.

Egyszer csak átölelte valaki.

- Mi történt? Hallottam a hangod, és azt hittem. - Magához szorította a félelemtől reszkető asszonyt. - A pokolba is! Nem megmondtam, hogy maradj a kocsiban?!

- Nélküled semmiképp. Kérlek, menjünk innen!

Brooke a férfi karjába csimpaszkodott, és húzni kezdte az autó felé.

- A ház.

- Nem számít - szólt elfúló hangon Brooke. - Csak te számítasz.

Mielőtt Parks válaszolhatott volna, az asszony bemászott a volán mögé. Alighogy a férfi is beült, gázt adott, és elindult lefelé a kanyargós, hegyi úton.

Egy mérföld után a füst kezdett ritkulni. Brooke-nál csak most jelentkezett a sokk utólagos hatása. Remegni és sírni kezdett. Leállt az út szélére, és a kormányra borulva zokogott.

- Brooke. - Parks gyöngéden megsimogatta az asszony nedves, csapzott haját. - Sajnálom. Tudom, milyen fontos neked ez a ház. De talán nem ég le egészen, és utána.

- A pokolba a házzal! - Brooke felemelte a fejét, és kétségbeesetten nézett a férfira. - Bizonyára megőrültem, amikor visszaküldtelek.

Sírva, átkozódva kiszállt az autóból. Parks lassan követte.

- Brooke.

- Te vagy a legfontosabb az életemben - hüppögte az asszony, és igyekezett visszafojtani a könnyeit. - Nem várhatom, hogy higgy nekem, azok után, ahogy viselkedtem. Nem tudtam elszakadni a házamtól, a tárgyaktól, amelyekre oly sokáig kellett várnom. Úgy éreztem, hogy csak általuk élek. - Fájt az igazság, fájtak a kimondott szavak. - Brooke nyelt egyet. - Korábban bármim volt, csak kölcsönkaptam. Ezért nem bírtam elviselni a gondolatot, hogy mindent elveszítek. Talán nem érted.

- De igen. - Parks a két kezébe fogta a felesége arcát. - Feltéve, ha hagyod.

Brooke reszketegen felsóhajtott.

- Soha sehová és senkihez sem tartoztam, és egy idő után meghalt bennem a bizalom. Annak idején megfogadtam, hogy egy nap mindenem lesz - saját házam, bútoraim, tárgyaim. Ebbe kapaszkodtam, mert a remény nélkül nem tudtam volna élni. És annyira ragaszkodtam mindehhez, hogy képtelen voltam elengedni.

- Talán. - Parks a hüvelykujjával megsimogatta Brooke arcát. - Talán mégis elengedted, csak észre sem vetted. Az imént nem azt mondtad, hogy az én házam, hanem hogy a mi házunk.

- Parks. - Brooke a férfi vállára tette remegő kezét. - Nem érdekel, ha leég a ház, ha minden hamuvá lesz. Hiszen valójában csak rád van szükségem.

Mindketten vizesek, piszkosak és kimerültek voltak, de legalább éltek. Parks nézte a felesége kormos arcát, összegubancolódott haját, kivörösödött szemét. Még sohasem látta ilyen szépnek. A torka kapart a füsttől, a szeme égett, amikor magához húzta. Összekapaszkodva hanyatlottak le a fűre.

Brooke egyszerre sírt és nevetett, amikor Parks megcsókolta. Szenvedély találkozott a szenvedéllyel. A vágy olyan elemi erővel támadt fel bennük, mint a tűz. Parks átnedvesedett ruhadarabjai Brooke széttépett köntösére hullottak. Meztelenül és összeölelkezve feküdtek a fűben. Az ajkuk egymásra tapadt, így szívták magukba a győzelem édes érzését, amely a füstből és a bűzből egy tiszta, napfényes világba repítette őket.

Szorosan egymáshoz simultak, és Brooke lelkét átjárta a tökéletes bizalom. Parks megvédi mindentől. A tűz ellen vívott közös harcukban megszűntek férfi és nő lenni. Egyek lettek. Valahol az örvénylő szenvedélyen túl Brooke-ot különös békesség járta át. Végre megtalálta a békéjét.

Gyöngéden szerették egymást. Az ölelkező pár fölött oszladozni kezdett a füst.

- Győztünk - suttogta Brooke.

Parks felemelte a fejét, és lenézett rá. A hüvelykujjával letörölt egy koromfoltot az arcáról. Olyan a színe, mint a szemének, gondolta.

- Igen. Győztünk.

Brooke a vállán ringatta Parks fejét, miközben gyöngéden simogatta a haját.

- Egyszer azt mondtam, nem akarom, hogy bármi is megváltozzék. Féltem a változásoktól. Tévedtem. - Mindig is ezt a boldog megelégedettséget kereste, és végre megtalálta ebben a férfiban és ebben a szerelemben. - De folytatjuk a játékot, ugye?

Parks felemelte a fejét, és elmosolyodott.

- A magunk szabályai szerint.