![]() |
kategória | ![]() |
||||||||
|
||||||||||
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
|
|
||
![]() |
![]() |
Nora Roberts
A játék szabálya
Minden jog fenntartva, beleértve a kiadvány egészének vagy egy részének bármilyen formában történõ sokszorosítását. A mû a Harlequin Enterprises II B. V. jóváhagyásával jelent meg. Kiadványunk szereplõi kitalált személyek. Bármely adott személlyel, akár élõvel, akár elhunyttal való hasonlóság a merõ véletlen mûve. § All rights reserved including the right of reproduction in whole or in part in any form. This edition is published by arrangement with Harlequin Enterprises II B. V. All characters in this book are fictious. Any resemblance to actual persons, living or dead, is purely coincidental.
- Már csak ez hiányzott! Egy sportoló. - Brooke nagyot kortyolt a méregerõs kávéból, hátradõlt a puha bõrfotelban, és rosszkedvûen elhúzta a száját. - Pompás.
- Felesleges gúnyolódnod - felelte szelíden Claire. - Ha de Marco egy sportolót akar a reklámfilmjéhez, mi kifogásod lehet ellene? - Szórakozottan nézegette a jobb kezén lévõ aranygyûrût. - Elvégre õ a megrendelõ, és tisztességesen fizet.
Brooke szürke szeme szúrósan szegezõdött a barátnõjére. Ez a tekintet hasznos fegyvernek bizonyult, és alkalmazta is mindenkinél, a megbízóktól kezdve a szeszélyes színészekig. Annak idején önvédelembõl fejlesztette ki, és azóta sikerült mûvészi fokra fejlesztenie. Ám Claire Thortonra nyilvánvalóan semmiféle hatást sem gyakorolt ez a tekintet. A negyvenkilenc éves Claire, egy több millió dolláros forgalmat lebonyolító filmstúdió igazgatója, rátermettségének és a merészségének köszönhette a sikereit.
Tíz éve ismerte Brooke-ot, amikor is a tizennyolc éves lány nagy szájának és magabiztos fellépésének köszönhetõen elnyert egy állást a Thorton Stúdiónál. Claire figyelemmel kísérte Brooke pályafutását, amint lépésrõl lépésre felküzdötte magát a lóti-futi kislányból elõször világosítóvá, majd az operatõr elsõ asszisztensévé és végül rendezõvé. Claire sohasem bánta meg azt a döntését, hogy rábízta Brooke-ra az elsõ, tizenöt másodperces reklámfilm elkészítését.
Az üzletasszony általában hallgatott a megérzéseire, és annak idején ösztönösen megérezte, hogy Brooke kimondottan tehetséges. Ráadásul Claire úgy ismerte a lányt, ahogy csak kevesen. Talán mert volt két közös tulajdonságuk - a becsvágy és a függetlenség utáni vágy.
Brooke egy kis idõ után nagyot sóhajtva feladta.
- Egy sportoló - dünnyögte, és szórakozottan körbejáratta a tekintetét az irodában.
Az apró helyiség világosszürkére festett falain a reklámfilmjeibõl kiollózott képek függtek. A kissé kényelmetlen, kétszemélyes dívány - amit nemrég húzatott át sötét kordbársonnyal - nem csábította hosszas üldögélésre a hozzá betérõket. A kárpitozott hátú szék egy hagyatékból származott, akárcsak a dohányzóasztal, amely baloldalt a falat támasztotta.
Brooke egy régi, rozoga íróasztal mögött ült, amelynek az egyik fiókját nem lehetett teljesen becsukni. Az asztalon nagy halomba tornyosultak az iratok, és összevissza hevertek a tollak. A ceruzák az építészlámpa mellett álló antik vázában kaptak helyet. Az ablaknál, egy mûvészien kivitelezett agyagcserépben egy fikusz kornyadozott.
- A pokolba is, Claire, miért nem szerzõdtetünk egy színészt? - kérdezte Brooke szokásához híven hevesen gesztikulálva, majd a tenyerébe támasztotta az állát. - Tudod te, milyen nehéz egy sportolóból vagy rockzenészbõl kiimádkozni egy mondatot, hogy közben ne süljön bele vagy ne játssza túl a szerepét? - Káromkodott egy cifrát, ami minden további magyarázkodást feleslegessé tett, majd kicsiny kupacba rendezte az iratokat. - Elég megcsörgetni egy ügynökséget, és máris itt van száz jobbnál jobb színész, akik alig várják, hogy megkapják a munkát.
Claire türelmesen lepöckölt egy szöszt a vászonkosztümjérõl.
- Tudod jól, hogy szinte minden terméket el lehet adni, ha egy ismert névvel vagy arccal reklámozzuk.
- Ismert név? Ki hallott már Parks Jonesról? Egyébként is, milyen hülye név - mormolta.
- Minden baseball-rajongó ismeri.
Brooke a szelíd mosolyból látta, hogy a további vita teljességgel értelmetlen. Ennek ellenére nem adta fel.
- A divatszakmának készítjük reklámokat, nem a baseball-szurkolóknak.
- Nyolc kupát nyert - folytatta rendületlenül Claire. - Az év legjobb sportolója.
Brooke összevonta a szemöldökét.
- Honnan tudod? Sosem érdekelt a baseball.
- Elvégeztem a házi feladatomat. Ezért vagyok ilyen sikeres igazgató. Jobb lenne, ha te is tájékozódnál. - Claire lustán felállt. - Ma estére ne csinálj semmilyen programot. Elmegyünk az egyik mérkõzésre. A Kings játszik a Valiantsszel.
- Kicsoda?
- Láss neki a házi feladatnak - szólt nyomatékosan Claire, mielõtt betette volna maga mögött az iroda ajtaját.
Brooke megint káromkodott egy kacskaringósat, elfordult a székével, és kinézett az ablakon az alant elterülõ Los Angelesre. Toronyházak, csillogó üvegfalak és a sûrû forgalomban fuldokló utcák. Ahogy fokról fokra lépdelt feljebb a ranglétrán, úgy költözött egyre magasabbra az épületen belül. Az irodája jelenleg a huszadik emeleten volt, ami egyet jelentett a sikerrel, de a lány nem idõzött el hosszasan ennél a gondolatnál. Akkor fel kellett volna idéznie a múltat is, és Brooke ezt kínosan kerülte.
Hátradõlt az óriási székben, és játszadozni kezdett a varkocsa végével. Hosszú, sûrû, rakoncátlan fürtjei pontosan abban a meleg aranyszínben tündököltek, amit a festõk mindig is szerettek megörökíteni. Brooke elég hiú volt ahhoz, hogy kényelmi okokból ne vágassa le a haját, ahhoz viszont elég gyakorlatias, hogy munka közben hátrafogja.
Ábrándos, szürke szemét sûrû pillák árnyékolták. Bõre halvány elefántcsontszínû volt, amely gyakran jár együtt ezzel a hajszínnel. A folytatás már nem volt ennyire finom és lágy. Kicsiny, merész orr, széles száj és erõszakos áll. Nyugtalan arc - az egyik pillanatban szép, a következõben fanyar, de mindig kihívó. A száján egy leheletnyi rúzs, a fülében olcsó tûzzománc fülbevaló, ám a parfümje méregdrága.
Brooke a de Marco-szerzõdésre gondolt. Egyedi tervezésû farmerek, drága szabadidõruhák, puha, olasz bõr. Két évre szóló szerzõdés, és a költségvetés olyan nagyvonalú, hogy minden mûvészi hajlamát kiélheti. Épp itt az ideje. Jobbra, az egyik polcon ott sorakozott a három hõn óhajtott Clio, valamint egyéb rangos díjak.
Nem rossz egy huszonnyolc éves rendezõ számára, gondolta, aki annak idején mindössze egy érettségivel, a jól felvágott nyelvével, valamint az izzadó tenyerével állított be a Thorton Stúdióba. A zsebében tizenkét dollár és harmincöt cent lapult. Sietve elhessegette a gondolatot. Ha akarja a de Marco-szerzõdést - márpedig akarja -, akkor gondoskodnia kell arról, hogy az a baseballjátékos úgy táncoljon, ahogy õ fütyül.
Egy hirtelen mozdulattal visszafordult a székével, felvette a telefont, és megnyomott két gombot.
- Szerezz be minden Parks Jonesszal kapcsolatos anyagot - adta ki az utasítást a titkárnõjének. - És kérdezd meg Miss Thortont, hogy ma este hány órára menjek érte.
Parks Jones zsebre dugta a kezét, és rosszkedvû pillantást vetett az ügynökére.
- Miért is hagytam, hogy rábeszélj?
Lee Dutton kedvesen elmosolyodott, felvillantva kissé csálén álló fogait.
- Mert bízol bennem.
- Az elsõ hibám. - Parks szemügyre vette Lee-t. Nagybácsis külsõ, kopaszodó fej, manószerû arc és csillogó, fekete szempár. Igen, gondolta Parks. Bízik benne, sõt még kedveli is a ravasz kis ördögöt, de. - Baseballjátékos vagyok, nem pedig színész.
Lee összekulcsolta a kezét, a napfény megvillant a svájci karóráján.
- Már rábólintottál. Egyébként. az elsõ borotvapenge megjelenése óta ott vannak a baseballjátékosok a reklámiparban.
Parks megvetõen horkantott egyet, és járkálni kezdett a tágas, keleties stílusban berendezett irodában.
- Nem borotvát kell reklámoznom, hanem valami ócska rongyot. Úgy érzem magam, mint egy idióta.
De nem úgy nézel ki, gondolta Lee, miközben elõhúzott egy illatos, vékony szivart. Meggyújtotta, és a gomolygó füstkarikákon át szemügyre vette Parksot. A magas, szálas alkat ideális a sportosan elegáns ruhákhoz, akárcsak a szõke haj és a jellegzetes, kaliforniai külsõ. A napbarnított, keskeny arcú, kék szemû és göndör hajú Parks már régóta a nõi rajongók kedvence volt, míg szívélyességével és szerénységével a férfiak rokonszenvét vívta ki. Tehetséges, jóképû és kedves. Összegezve egy született tehetség. Hogy ezen kívül még esze is van, az elõnyt, de akár hátrányt is jelenthetett.
- Most vagy a pályád csúcsán. - Lee színpadiasan felsóhajtott. - De harminchárom éves vagy. Meddig akarsz még baseballozni?
Parks komor pillantást vetett rá. Lee pontosan tudta, hogy annak idején megfogadta: harmincöt évesen abbahagyja a profi sportot.
- Mi köze ennek ahhoz az átkozott reklámhoz?
- Rövid az emberek emlékezete. Sok jó, sõt kivételesen jó sportolóról feledkeznek meg szinte abban a percben, hogy visszavonulnak. Gondolnod kell a jövõdre is.
- Gondolok a jövõmre - felelte kedélyes hangra váltva Parks. - Maui, horgászás, heverészés a napon, gyönyörû nõk.
Mindez körülbelül hat hétig fog tartani, gondolta Lee, de bölcsen megtartotta magának a véleményét.
- Nincs szükségem a pénzre. - Parks lehuppant egy piros, kínai fotelba, és kinyújtotta a lábát. - Miért kellene télen is dolgoznom ahelyett, hogy a tengerparton heverésznék?
- Mert hasznos neked, és hasznos a sportágnak is. A reklámok növelik a baseball népszerûségét - tette hozzá, manószerû vigyorral. - És végül, de nem utolsósorban, mert aláírtál egy szerzõdést.
- Indulok az edzésre - jelentette ki Parks, és felállt. Az ajtóban gyanúsan barátságos mosollyal visszafordult. - Még valamit. Ha bohócot csinálok magamból, akkor széttöröm az imádott, kínai agyaglovaid lábát.
Brooke áthajtott az elektronikus vezérlésû kapun, és rákanyarodott a Claire villájához vezetõ, rododendronokkal szegélyezett feljáróra. Gyönyörûnek, de rettenetesen régimódinak tartotta a házat, óriási volt, hófehér, és a bejáratnál oszlopfõk. Brooke mindig jót mulatott magában, amikor elképzelte, hogy két fekete sapkás, fegyveres õr áll a faragott, két-szárnyú ajtó egy-egy oldalán. A villát annak idején a némafilmek egyik csillaga építtette, és minden szobát pasztellszínû selyemmel és szaténnal tapétázott ki. Claire a házat tizenöt évvel ezelõtt egy parfüm-bárótól vásárolta meg, és keleties atmoszférát teremtett benne.
Brooke a hófehér márványlépcsõkhöz érve beletaposott a fékbe. Csak két vezetési stílust ismert: vagy állt, vagy száguldott. Kiszállt, beszívta a vanília és a jázmin édes illatát, mielõtt jellegzetes, unott lépteivel elindult volna felfelé a lépcsõn. A férfiak mindig megbámulták a járását, amit Brooke általában észre sem vett, vagy ha igen, egy csöppet sem érdekelte.
Határozottan kopogtatott, és türelmetlenül lenyomta a kilincset. Az ajtó nyitva volt, és Brooke belépett a hatalmas, világoszöld elõcsarnokba.
- Claire! - kiáltotta. - Készen vagy? Mindjárt éhen halok.
Egy alacsony nõ, takaros, szürke kosztümben kilépett az egyik ajtón.
- Jó napot, Billings - mosolyodott el Brooke, és hátravetette a haját. - Hol van Claire? Nincs erõm átkutatni utána ezt a hatalmas labirintust.
- Most öltözködik. - A házvezetõnõ lassan, tagoltan beszélt, és egy biccentéssel viszonozta Brooke mosolyát. - Mindjárt lejön. Kér addig egy italt?
- Esetleg egy pohár ásványvizet. Tikkasztó a meleg odakint. - Brooke követte a házvezetõnõt a szalonba, és lerogyott az egyik díványra. - Claire mondta magának, hová megyünk?
- Egy baseballmérkõzésre. - Billings jeget tett egy pohárba, aztán ásványvizet öntött rá. - Citromot?
- Csak egy csöppet. Ki vele, Billings! - szólt Brooke cinkos hangon. - Mi a véleménye?
Az asszony szép lassan, módszeresen kifacsarta a citromot. Mielõtt Claire Thorton magához csábította volna, Devonban volt házvezetõnõ Lord és Lady Westbrooknál. Minden angolok legangolabbika annak idején szentül megfogadta, hogy sohasem lesz olyan, mint az amerikaiak. Edna Billingsnek elvei voltak, de Brooke-nak sohasem tudott teljesen ellenállni. Neveletlen teremtés, állapította meg tíz évvel ezelõtt az elsõ találkozásukkor, és megmaradt ennél a véleményénél. Nem kizárt, hogy pontosan emiatt szerette annyira Brooke-ot.
- Jobban kedvelem a krikettet - felelte õszintén Billings. - Kulturáltabb játék.
Átnyújtotta Brooke-nak a poharat.
- El tudja képzelni Claire-t egy nyitott lelátón? - folytatta a lány a kérdezõsködést. - Körülötte kiabáló, izzadt emberek, õ pedig egy csapat felnõtt férfit figyel, akik beleütnek egy labdába, majd körberohanják a pályát.
- Ha nem tévedek, a játék ennél azért többrõl szól - ingatta a fejét Billings.
- Bizonyára. - Brooke nagyot sóhajtott. - De ki ismeri a játékszabályokat? Végül is mindegy. - Vállat vont, és ivott egy korty vizet. - Claire szeretné, ha látnám azt a fickót játék közben, hátha ihletet merítek. - Az ujját végighúzta a pohár peremén. - Igazából egy tisztességes vacsorára lenne szükségem.
- Kapsz majd egy hot dogot és egy pohár sört - szólalt meg Claire az ajtóban. Brooke ránézett, és harsány kacagásban tört ki. Claire rendkívül elegánsan festett a világos vászonnadrágban, a nyomott mintás blúzban és a legfinomabb bõrbõl készült cipõben.
- Baseballmeccsre mész - emlékeztette Brooke -, nem pedig múzeumba. Egyébként is utálom a sört.
- Nagy kár. - Claire gyorsan ellenõrizte a cipõjével megegyezõ árnyalatú bõrtáskája tartalmát, aztán bekattintotta. - Ha nem akarunk elkésni, indulnunk kell. Jó éjt, Billings.
Brooke felhajtotta a maradék vizet, felugrott, és Claire után szaladt.
- Útközben álljunk meg, és együnk valamit - javasolta. - Elvégre nem egy opera elsõ felvonását hagyjuk ki. Nem volt idõm ebédelni - tette hozzá, és egy szerencsétlen árva gyerek tekintetével nézett Claire-re. - Tudod, milyen kiállhatatlan vagyok, ha kihagyok egy étkezést.
- Érdemes lenne kamera elé állnod, mert egyre jobb színészi teljesítményt nyújtasz - jegyezte meg Claire, majd dühösen dünnyögött valamit Brooke szûk autójáról, miközben bepréselte magát az elsõ ülésre. Tudta, hogy a lány azért ragaszkodik a rendszeres étkezéshez, mert gyerekkorában sokat kellett nélkülöznie. - Mit szólnál két hot doghoz? - kérdezte, és bekapcsolta a biztonsági övet. - Az út háromnegyed óra a stadionig. - Claire megigazította ezüst csíkokkal átszõtt, barna haját. - Tehát te huszonöt perc alatt is odaérsz.
Brooke szitkozódott, és beletaposott a gázba. Egy félóra múlva már parkolót keresett a stadion elõtt.
Követték a kapuk felé özönlõ tömeget. Forró aszfalt, kipufogógázok és emberi izzadság maró szaga terjengett a levegõben - Los Angeles augusztusban. Lassan sötétedni kezdett, és kigyulladtak a stadion reflektorai. Odabent az elárusító standoknál zászlókat, képeket és programfüzeteket árultak. Popcorn, sült hús és sör szagát hozta feléjük a szél. Brooke gyomra megkordult.
- Tudod, hová kell mennünk? - kérdezte.
- Mindig tudom, hová kell mennünk - felelte Claire, és rámutatott egy folyosóra, amely enyhén lejtett.
A zsúfolt stadionban a fényszóróknak köszönhetõen nappali világosság uralkodott. A hangszórókból áradó rockzene elkeveredett több tízezer ember szakadatlan morajával. Mozgó árusok kínálták az ételt és az italt nyakba akasztott tálcáikról.
Brooke szinte kézzel tapinthatóan érezte a stadionban uralkodó feszültséget. Unott közönye elszállt, és kíváncsian nézelõdött. Izgatott, lelkes emberek tízezrei összezsúfolva a pálya körül.
Az éhségen kívül más is megmozdult Brooke-ban.
- Hihetetlen - mormolta. - Vajon mindig ilyen sokan vannak itt?
- A Kings vezeti a bajnokságot - vonta össze a szemöldökét rosszallóan Claire. - Mondtam, hogy végezd el a házi feladatodat.
- Hm - hümmögött szórakozottan Brooke jobbra-balra járatva a tekintetét.
Lassan követte Claire-t lefelé egy lépcsõn, és közben csak úg 232i89c y szívta magába az újabb és újabb benyomásokat. A stadionban összezsúfolódott emberek lármája és szaga, a színes kavalkád teljességgel elbûvölte. A Kings szurkolói sötétkék zászlókat lengettek.
Brooke váratlanul megtorpant, és a kezét Claire vállára tette.
- Az ott nem Brighton Boyd?
Claire balra nézett, ahol az Oscar-díjas színész ült, és egy fehér papírzacskóból földimogyorót eszegetett.
- De igen. Ide szól a jegyünk. - Barátságosan odaintett a színésznek, mielõtt leült volna. - Innen állítólag jól látni - jegyezte meg.
Brooke még mindig kíváncsian nézelõdve lehuppant a helyére. Rómában, a Colosseumban ugyanilyen hangulat lehetett, mielõtt bevonultak volna a gladiátorok. Ha a baseballról készítene reklámfilmet, nem a játékot, hanem a nézõket mutatná. Nagytotál, halk háttérzene - ami egyre erõsödik, ahogy közeledik a kamera. És aztán teljes hangerõ, tökéletes hatás. Közhely vagy sem, ez Amerika.
- Tessék, kedvesem - szakította félbe Claire Brooke gondolatait, és átnyújtott egy hot dogot. - A vendégem vagy.
- Köszönöm. - Brooke mohón beleharapott az ételbe, és tele szájjal megkérdezte: - Ki reklámozza a csapatot?
- Összpontosíts egyszerûen a játékra és az emberünkre - tanácsolta Claire, és ivott egy korty sört.
- Igen, de.
A nézõk üdvrivalgása közepette a csapat kivonult a pályára. A hófehér mezbe öltözött játékosok sötétkék sapkát és baseballzoknit viseltek. Mindenki elfoglalta a helyét. Nem is néznek ki olyan nevetségesen, gondolta Brooke, miközben a szurkolók vadul tomboltak. Inkább férfiasan. A tekintetével Parks Jonest kereste.
A férfi háttal állt neki, így nem láthatta az arcát. Pillanatnyilag nem is akarta, mert megelégedett a többivel. Száznyolcvan centinél is magasabb, legfeljebb hetvenkét kiló, de nem túl sovány. Brooke a korlátra könyökölt, és a tenyerébe támasztotta az állát.
Szinte hórihorgas, gondolta. Jól mutatnak majd rajta a ruhák. Parks odadobott egy labdát az egyik csapattársának. Brooke gondolatai egy pillanatra elkalandoztak. Gyorsan összeszedte magát. Elvégre ez munka, nem pedig szórakozás. Parks mozgása egészen sajátságos. Talán macskaszerû? Nem. Megrázta a fejét. Nem, nagyon is férfias.
Visszafojtott lélegzettel várta, hogy Parks elkapja a labdát. Lazán, könnyedén mozgott, de Brooke érezte abból, ahogy lehajolt és megfordult, hogy ura a testének. Nyomon követhetõ az egész mozgásfolyamat - a lábfejek, a lábak, a csípõ és a karok. Egy táncosnak talán évekig kellene gyakorolnia, hogy szert tegyen erre a könnyed eleganciára. Ezek után az sem számít, ha Parks a kamera elõtt a nevét se tudja kinyögni.
A mozgásából sugárzik a szexualitás. Sõt még akkor is érezni, amikor áll, és hanyagul várja a következõ labdát. Nem rossz nyersanyag, gondolta Brooke, miközben a pillantása a sapka alól kikandikáló, hullámos, szõke hajra siklott.
Ebben a pillanatban Parks Jones megfordult, és Brooke megpillantotta az arcát. Hosszúkás és keskeny, akár a teste, és éppúgy a gladiátorokra emlékezteti, mint a mozgása. A férfi az ütésre összpontosítva vékonyra préselte érzéki száját. A szeme szinte ugyanolyan kék, mint a sapkája. Valami elemi vadság, harciasság, valami egyértelmûen veszélyes sugárzott belõle. Brooke-ot meglepte ez a megalkuvást nem ismerõ, elszánt arc, nemkülönben a hatás, amit gyakorolt rá. Valaki a nyitott lelátóról odakiáltott valamit Parksnak. A férfi elmosolyodott, és hihetetlen átalakuláson ment keresztül. Hirtelen egy kedves, elbájoló ember állt a pályán. Brooke izmai elernyedtek.
- Hogy tetszik?
Brooke kissé kábán hátradõlt a székében, és szórakozottan beleharapott a hot dogba.
- Talán menni fog. Gyönyörûen mozog.
- Azok után ítélve, amit meséltek nekem, még semmit sem láttál.
Claire-nek - mint mindig - most is igaza lett, ahogy Brooke a késõbbiek során belátta. Parks egy fiatal srác felszabadult lelkesedésével és egy veterán elszántságával játszott. Brooke a szabályok ismerete nélkül is tudta, hogy nem lehet megállítani.
Élvezet volt figyelni Parks játékát. Brooke túl az elsõ nyugtalanító benyomásokon higgadtan figyelt, és a kamera beállítási szögén töprengett. Bárcsak a férfi hangja is kellemes lenne! Hamarosan kiderül. Brooke eltüntetett egy második hot dogot is, majd a korlátnak támaszkodva ismét elõrehajolt. A Kings kettõ-egyre vezetett. A közönség tombolva ünnepelt. Brooke eldöntötte, hogy feltétlen készít Parks mozgásáról néhány lassított felvételt is.
Az emeleti lelátókon kellemes szellõ támadt, és meglengette a zászlókat. Odalent a pályán megállt a levegõ, és szinte elviselhetetlen volt a hõség. Parks érezte, amint az izzadság végigcsorog hátán.
Felemelte a fejét, a lelátók irányába nézett, és hirtelen megpillantotta Brooke-ot.
Nem egy mindennapi arc. A nõ vörös serényével és porcelánfehér bõrével leginkább egy elbûvölõ, tizennyolcadik századi arisztokrata hölgyre emlékeztet, gondolta. Furcsán elszorult a gyomra. Az arc hûvös érzékiséget sugároz. De a szeme. A halványszürke szempár egyenesen rászegezõdött. A nõ bátran állta a tekintetét. Nem pirult el, nem is mosolygott, ahogy Parks legtöbb imádója tette volna. Úgy méreget, mint egy lókupec. Bosszantotta a dolog, de egyben kíváncsivá is tette. Ilyet még sosem tapasztalt.
Akkor is a nõre gondolt, amikor helyet foglalt a kispadon. Figyelte a labdát elütõ játékost, és közben a fedett lelátón ülõ, vörös hajú nõre gondolt.
Vajon miért nézte olyan furcsán? Mintha azon tûnõdött volna, hogyan festene a trófeaszekrényében. Parks sóhajtva felállt, és felvette a sisakját. A lelátón ülõ nõ helyett inkább a játékra kellene figyelnie. De mintha mágnes vonzotta volna a tekintetét. Ebbõl a távolságból nem látta tisztán Brooke-ot, de érezte, hogy még mindig õt bámulja. Bosszankodva elfoglalta az ütõ helyét.
Mit akar ez a nõ? - töprengett, és próbaképpen meglengette az ütõt. Könnyebb lenne, ha besorolhatná a tipikus rajongók közé, de ebben az arcban, akárcsak a szempárban semmi sem tipikus. Erõsen megvetette a lábát, elõrehajolt, és úgy várta a labdát. Két labdát kihagyott. Parks sikerének a türelem volt az egyik titka. Soha, még a legizgalmasabb percekben sem kapkodott. A szurkolók füttyögtek, kiabáltak, hogy üssön végre, de Parks kizárólag a dobóra összpontosított.
A labda százötven kilométeres sebességgel röpült felé, de a férfi nyomban látta, hogy pontosan erre várt. Nekikészült, és hallotta a puffanást, amikor eltalálta a labdát. Lélekszakadva rohant, miközben lelkesen biztatta a tömeg. Az arcán kisfiús, diadalmas vigyorral ért az elsõ base-re. A másodiknál önkéntelenül Brooke irányába nézett. A lány az állát a korlátra támasztotta, miközben az emberek izgatottan ugráltak és kiabáltak körülötte. A tekintete nyugodt és kifejezéstelen volt, nem tükrözõdött benne elismerés vagy izgalom. A harmadik base-hez érve az ingerült Parks megpróbálta a tekintetével zavarba hozni a lányt. Ám Brooke rezzenéstelen arccal figyelte, amint a férfi elérte a hazai base-t. Parks örömteli izgalmat érzett a sikeres futás miatt, ugyanakkor haragudott az ismeretlen nõre.
- Hát nem csodálatos? - lelkendezett Claire, és Brooke felé hajolt. - Tehetséges fiatalember. - Intett az egyik körülöttük ténfergõ árusnak, és kért még egy hideg italt. - Téged bámult.
- Hm. - Brooke a világ minden pénzéért sem vallotta volna be, hogy valahányszor találkozott a tekintetük, a szíve gyorsabban vert. Ismerte ezt a típust - jóképû, sikeres és szívtelen. Naponta akad dolga hasonló férfiakkal. - Biztosan jól mutat majd a kamera elõtt.
Claire egy ötven felé közeledõ asszony derûjével nevetett.
- Mindenütt jól mutat.
Brooke vállat vont.
A játék folytatódott. Brooke-ot nem érdekelte a mérkõzés állása vagy a többi játékos, kizárólag Parksot figyelte. A karja a korláton nyugodott, az állát a kezére támasztotta, és csizmába bújtatott lábait keresztbe vetette. Van valami ebben a férfiban, ami több, mint egyszerû vonzerõ vagy ellenállhatatlan érzékiség. Egyszerre felszabadult és fegyelmezett. Brooke ezt a kettõsséget szerette volna megragadni benne.
Szinte maga elõtt látta, amint Parks a sportosan elegáns szabadidõruhában megüti a labdát, azután egy de Marco-farmerban végiglovagol a tengerparton, a sekély vízben. Ha sikerül kicsikarnia belõle egy kis humort, akkor szóba jöhetnének páros jelenetek is. Jól bevált recept a csinos nõk szerepeltetése. Brooke nem szerette sem a szokásos áhítatos, sem a férfias, elbizakodott tekinteteket. Valami egyénibbre, meghökkentõbbre gondolt. Kell egy jó forgatókönyv, meg az, hogy Jones pontosan kövesse a rendezõi utasításokat.
Túl sok a "ha". Brooke az értelmetlen álmodozást sem szerette. Az álmokat meg kell valósítani. Egy éven belül minden nõ Parks Jonest akarja majd, a férfiak pedig irigyelni fogják.
A labdát magasra ütötték. Parks utánaszaladt, fel a lelátókra. És hirtelen Brooke és a sportoló szemtõl szemben álltak egymással. Olyan közel, hogy a lány érezte a férfi izzadságának fanyar szagát, és látta a homlokán gyöngyözõ cseppeket. Nem kapta el a tekintetét, részben mert kíváncsi volt, részben mert teljességgel lebénult.
Mögötte diadalmas kiáltás harsant, amikor az egyik szurkolónak sikerült elkapnia a labdát.
Parks szinte dühösen nézett Brooke-ra.
- Hogy hívják? - kérdezte halkan.
Megint ez a fürkész, veszedelmes tekintet!
- Brooke - felelte a lány megjátszott közönnyel.
- A pokolba is! A teljes nevét kérdeztem - csattant fel Parks, mivel sürgette az idõ.
Figyelte, amint a lány lassan, csodálkozva felvonja szépen ívelt szemöldökét, és arra gondolt, hogy a legszívesebben felráncigálná a helyérõl.
- Gordon - felelte hûvösen Brooke. - Vége a játéknak?
Parks összehúzta a szemét, és halkan ennyit felelt:
- Csak most kezdõdik.
Brooke várta a telefonhívást. Elvégre Parks tudja a nevét, így a számát könnyen megtalálhatja a telefonkönyvben. Arra azonban nem számított, hogy vasárnap reggel negyed hétkor fogja keresni.
Félálomban nyúlt a fülsértõen csengõ telefon után. Sikerült felemelnie a kagylót, de a készülék közben hangos csattanással a földre esett.
- Halló? - motyogta csukott szemmel.
- Brooke Gordon?
- Hm. - Elfészkelõdött a párnáján. - Igen.
- Itt Parks Jones beszél.
Brooke szeme nyomban felpattant. A hajnali derengésben puha, homályos fényben fürdött a szoba. Énekelni kezdtek az elsõ madarak. Brooke az ócska, felhúzhatós vekker után tapogatózott, és megrökönyödve állapította meg, milyen korán van. Elfojtott egy halk káromkodást, majd nyugodt, kissé fojtott hangon megkérdezte:
- Kicsoda?
Parks a másik kezébe vette a kagylót, és összehúzta a szemöldökét.
- Parks Jones. Tudja, a baseballjátékos.
Brooke nagyot ásított, és megigazította a párnáját.
Mindössze ennyit mondott, de elégedetten megvillant a szeme.
- Szeretném viszontlátni. Ma repülünk haza New Yorkból. Mit szólna egy késõi vacsorához?
Miért csinálom ezt? - tûnõdött Parks, miközben fel-alá sétált a kis szállodai szobában. És ha már csinálja, az ég szerelmére, miért nem egy kicsit stílusosabban?
- Vacsora - ismételte meg vontatottan Brooke, miközben az agya vadul zakatolt. Az ilyen férfiak biztosra veszik, hogy egy nõnek nem lehet semmi programja, és csak arra vár, hogy az eszébe jusson valakinek? Elõször arra gondolt, hogy hidegen visszautasítja, de aztán kezdte mulatságosnak találni a helyzetet. - Hát. - Tûnõdve felsóhajtott. - Talán. Hány órakor?
- Kilenckor magáért megyek. - Parks elengedte a füle mellett a talán szót. Három napja nem tudja kiverni a fejébõl ezt a nõt. Feltétlen ki kell derítenie az okát. - Tudom a címet.
- Rendben, Sparks, akkor kilenckor.
- Parks - helyesbített a férfi, és lerakta a kagylót.
Brooke harsogó kacagásban tört ki.
Még akkor is jókedvû volt, amikor este készülõdni kezdett a randevúhoz. Vajon mit szól majd Parks Jones, ha megtudja, hogy a jövendõ rendezõjét vitte el vacsorázni? Biztosan nem fog örülni, ha kiderül, hogy ezt a jelentéktelen apróságot elhallgatta elõle. Brooke izgatottan várta a találkozást. Ez a férfi valamit felkavart benne, amit fel kellene dolgoznia, még mielõtt elkezdenék a közös munkát.
Egy fürdõlepedõbe burkolózva szemügyre vette a ruhatárát. Ritkán járt randevúzni, mivel a keserû tapasztalatok tartózkodóvá tették. Lehetõleg kerülte a jóképû, sikeres férfiakat.
Mindössze tizenhét éves volt, amikor megjelent a színen az elsõ udvarlója. A huszonkét éves fiatalember nem sokkal azelõtt végezte el a fõiskolát. Akkoriban Brooke egy étteremben dolgozott. Clark folyton tréfálkozott vele, és nagyvonalú borravalókat adott. Hetente egyszer-kétszer elmentek moziba, azután következett egy piknik. Brooke-ot egyáltalán nem nyugtalanította, hogy Clark nem dolgozott. A férfi kijelentette, hogy ki akarja élvezni az utolsó nyarat, mielõtt beállna a taposómalomba.
Clark elõkelõ családja Bostonból származott, és kitûnõ kapcsolatokkal rendelkeztek. Büszkék az õseikre, magyarázta Clark maró gúnnyal - amit Brooke olyan lenyûgözõnek talált -, noha alig van egy fillérjük. Ám a gúnyból kiérzõdött a családi összetartozás, amiért a lány rettenetesen irigyelte a férfit. Clark azért csipkelõdik, mert szereti õket.
Szüksége van néhány hónap pihenésre a kimerítõ fõiskolai évek után, magyarázta a férfi. Meg akarja ízlelni az igazi életet, mielõtt építeni kezdené a karrierjét.
A fiatal és szeretetre éhes Brooke itta a szavait, és mindent elhitt neki. Csodálta Clarkot a diplomájáért, valaha õ is errõl álmodott, de nem nyílt lehetõsége tanulni. A férfi kedvesen udvarolt, azt állította, hogy szép, bájos, és megcsókolta. A tengerparton töltötték a délutánokat, ahol szörfdeszkát béreltek, és Brooke nem tette szóvá, hogy mindig õ fizet. És amikor ijedt és szégyenlõs izgalommal nekiadta az ártatlanságát, Clark tökéletesen elégedettnek tûnt. Nevetett naiv zavarán, gyöngéd és kedves volt. Brooke úgy érezte, végre megtalálta a boldogságot.
Clark javasolta, hogy költözzenek össze, és a lány lelkesen helyeselt. Fõzni és takarítani akart a férfira, arról álmodozott, hogy mellette ébred és alszik el. Még az sem aggasztotta, hogy csekély fizetésébõl ezentúl kettõjüknek kell megélni. Clark a házasságról is olyan homályosan beszélt, mint a munkába állásról. Majd egyszer, valamikor a távoli jövõben megesküsznek. Modern szerelmesek ezzel nem törõdnek. Brooke-kal madarat lehetett volna fogatni, annyira örült élete elsõ, igazi otthonának. Egy nap majd gyerekeik születnek, fiúk, éppoly jóképûek, mint Clark, kislányok, akik a papájuk barna szemét öröklik. Tudni fogják, kik a szüleik és hol az otthonuk. A nagyszüleik pedig majd Bostonban élnek.
Brooke három hónapon át úgy dolgozott, mint egy igásló. A szerény fizetésébõl még félre is tett a jövõjükre, amirõl Clark annyit beszélt. A férfi, ahogy fogalmazott, továbbra is a tanulmányainak szentelte magát, és minden állást visszautasított, mondván, hogy nem neki való. Brooke tökéletesen egyetértett vele. Clark túlságosan okos, hogy közönséges, fizikai munkát végezzen, és túlságosan ígéretes tehetség ahhoz, hogy elfogadjon bármilyen középszerû lehetõséget. Ha megtalálja a neki való állást, mint az üstökös röpül fel majd a csúcsra.
Clark néhanap nyugtalannak és rosszkedvûnek tûnt, ilyenkor szólni se nagyon lehetett hozzá. De általában tele volt energiával és tervekkel. Menjünk ide, menjünk oda - most, ma. Mintha a holnap legalábbis fényévekre lett volna. Brooke számára a jelen tizenhét éve elõször nyert értelmet. Végre volt valakije.
Közben robotolt a közös jövõért, fõzött Clarkra, a borravalókat pedig egy kis gyógyszeres dobozban gyûjtötte a konyhában az egyik polcon.
Egyik reggel az éjszakai mûszakból jött haza, amikor megrökönyödve tapasztalta, hogy Clark eltûnt a kis fekete-fehér tévéjével, a lemezgyûjteményével és a gyógyszeres dobozzal együtt. Egy levélke hevert az asztalon.
Brooke!
A szüleim ragaszkodnak hozzá, hogy minél elõbb megnõsüljek. Nem számítottam rá ilyen hamar. Egy régi, családi hagyományról van szó, de reméltem, hogy a kérdés magától megoldódik. Feleségül kell vennem a harmadfokú unokatestvéremet. Tudom, hogy pokolian ódivatúan hangzik, de ez a szüleim akarata. Shelley kedves kislány, az apjának komoly cége van. Pár éve többé-kevésbé jegyeseknek számítunk, de eddig nem tûnt fontosnak.
Akárhogy is, beszállok a családi vállalkozásába, és öt éven belül alelnök leszek. Tulajdonképpen szembe akartam szegülni a szüleim akaratával, de nem megy. Sajnálom.
Semmi értelme fejjel rohanni a falnak. Tudnod kell, hogy az elmúlt hónapokban olyan szabadon lélegezhettem, mint még soha.
A tévét és a többit sajnálom, de nincs pénzem a repülõjegyre, és pillanatnyilag nem lenne idõszerû bevallani a szüleimnek, hogy elköltöttem minden pénzt, amit küldtek. Amint lesz rá módom, mindent visszafizetek.
Nagyszerû lány vagy. Tényleg. Légy boldog.
Clark
Brooke kétszer is elolvasta a levelet, mire felfogta az értelmét. Clark elment. Nem számít, mit vitt magával. Clark elment, és õ egyedül maradt - már megint. Neki nincs elõkelõ, bostoni családja, sem apja, aki szereti, és bedugja egy jól keresõ állásba.
Brooke addig sírt, míg el nem apadtak a könnyei. Nem akarta elhinni, hogy az álmai és a reményei egy csapásra semmivé foszlottak.
Tudta, hogy végérvényesen felnõtt lett. Félresöpörte az idealizmusát és az álmait, nem akarta, hogy még egyszer kihasználják. Nem akart versenyre kelni olyan nõkkel, akik születésüknél fogva elõnyt élveznek vele szemben. És nem akart soha többé rabszolgamunkát végezni egy füstös kocsmában, ahol éppen csak annyit keres, amibõl bérelhet egy olcsó, egyszobás lakást.
Apró fecnikre tépte a búcsúlevelet, jéghideg vízzel megmosta az arcát, míg sikerült eltüntetni a könnyek nyomát.
A táskájában lévõ maradék pénzzel céltalanul kóborolt a városban, míg egyszer csak ott találta magát a Thorton Stúdió elõtt. Minden bátorságát összeszedve besétált, és addig könyörgött a portásnak, míg be nem engedte a személyzeti irodába. Amikor ismét kilépett az épületbõl, új állása volt, amivel alig keresett többet, mint a felszolgálással, de fûtötte a becsvágy. Vinni akarta valamire. Tanult Clark árulásából: nem bízhatja a jövõjét egy másik emberre. Többé senkire sem bízza rá magát.
Most, tíz évvel késõbb, Brooke kivett a szekrényébõl egy szûk, fekete ruhát. Egy elegáns, rafinált szabású selyemruhát, amit általában a hivatalos fogadásokon viselt. Tökéletesen megfelel a ma esti vacsorához.
Parks a Los Angeles mögött emelkedõ hegyekben haladt a kocsijával, és a gondolataiba mélyedt. A pályafutása során most elsõ ízben fordult elõ, hogy egy nõ elvonta a figyelmét a játéktól. Elõször fordult elõ, hogy felhívott háromezer kilométerrõl egy vadidegent - aki azt sem tudta, kicsoda õ -, hogy randevút beszéljen meg vele. És elõször megy el vacsorázni egy olyan nõvel, aki halálosan felbosszantotta, noha alig váltott vele néhány szót. Ha nem játszott volna idegenben, már korábban is telefonált volna.
A repülõgépen hazafelé folyton Brooke Gordon járt az eszében. Bizonyára modell vagy színésznõ. Nem egy szabályos szépség, de az arca jellegzetes és különleges. A hangja egy kicsit rekedtes. Ma reggel a telefonban nem csengett valami tisztán, gondolta, és elhúzta a száját. Nem törvényszerû, hogy az elragadó külsõhöz ész is dukál, de volt valami azon az estén Brooke Gordon tekintetében. Parks megrázta a fejét, hogy elhessegesse a nyugtalanító gondolatokat.
Egy nyúl ugrott ki közvetlenül elõtte az útra, és a fényszóróktól hipnotizálva dermedten megállt. Parks beletaposott a fékbe, a kocsi kifarolt, õ halkan káromkodott. A nyúl magához térve a zsibbadtságból elrohant. Parks mindig is elõszeretettel viseltetett az apró termetû állatok iránt, amit az apja sohasem tudott megérteni. De az apja amúgy sem értette a fiát, aki szentül eltökélte, hogy baseballjátékos lesz, ahelyett hogy a Parkinson Vegyimûveknél elfoglalta volna az õt megilletõ helyet.
Parks a sûrûsödõ félhomályban rákanyarodott egy útra, amely egy takaros faházhoz vezetett. A férfinak tetszett az isten háta mögötti hely, a tücsökciripelés, a csönd. Az ingatlan háromnegyed órára volt Los Angelestõl. Parks leparkolt Brooke kocsija mögött, és körülnézett.
A fûre ráfért volna a nyírás, noha így még jobban érvényesült a csupa fa és üveg ház rusztikus bája. A közelben egy patak csobogása hallatszott. A nyár szaga érzõdött a levegõben - a forróság, a virágok nehéz illata, és mindent körüllengett a béke megmagyarázhatatlan légköre. Parks hirtelen azt kívánta, bárcsak ne kellene visszamenni a városba egy zsúfolt, fényesen kivilágított étterembe. A távolból kutyaugatás hallatszott. Parks azon tûnõdött, milyen nõ lehet az, aki a várostól ilyen messze vesz házat.
A bejáratra egy kutyafej formájú rézkopogtatót szereltek. Parks mosolyogva megtapogatta. Azután kinyílt az ajtó, és a férfinak egy csapásra elszállt minden kétsége, amely idefelé jövet nyomasztotta.
Brooke ezúttal úgy néz ki, mint egy csábos boszorkány, gondolta. Világos bõr, fekete ruha, súlyos, ezüst amulett a keblei között. Csípõig érõ haját a halántékánál két fésû fogta hátra. A szeme füstszínû, a szemhéján csillogó, fekete árnyék. A szája nincs kifestve. Parks orrát finom parfümillat csapta meg, ami egy hárem képét idézte fel benne, fehér selymek suhogását és rekedtes, nõi nevetést.
- Hello.
Brooke kezet nyújtott. A szíve vadul kalapált. Ostobaság, hiszen pontosan maga elé képzelte, miként fest majd a férfi elegánsan felöltözve. Egy rendezõnek ezt látnia kell. Ám Parks valahogy még férfiasabbnak tûnt a sportosan elegáns öltönyben. Az arca pedig még vonzóbbnak a veranda félhomályában. Brooke elvetette az ötletet, hogy itallal kínálja. Minél elõbb emberek között lesznek, annál jobb.
- Mindjárt éhen halok. Indulhatunk?
Válaszra sem várva bezárta az ajtót maga mögött.
Parks az autójához érve megfordult. Brooke a magas sarkú cipõben majdnem a szeméig ért.
- Lecsukjam a kocsitetõt?
- Ne. - Brooke maga nyitotta ki az ajtót. - Szeretem a friss levegõt.
Hátradõlt az ülésen, és lehunyta a szemét. Parks gyorsan vezetett, de azzal a higgadt önfegyelemmel, amit már korábban is megfigyelt nála. Mivel Brooke imádta a sebességet, kényelmesen elhelyezkedett, és élvezte az utazást.
- Tulajdonképpen hogyhogy eljött arra a meccsre?
Brooke érezte, amint a szája sarka egy kissé felfelé görbül.
- Egy barátnõmnek volt két jegye. Gondolta, hogy esetleg érdekel.
- Hogy érdekli? - Parks a szó hallatán megrázta a fejét. - És érdekelte?
- Igen. Noha arra számítottam, hogy unatkozni fogok.
- Különösebb lelkesedést azért nem tapasztaltam - jegyezte meg Parks, és eszébe jutott a lány nyugodt, éles tekintete. - Az egész mérkõzés alatt meg sem mozdult.
- Mozgott maga helyettem is.
Parks oldalról a lányra sandított.
- Miért bámult olyan mereven?
Brooke úgy döntött, hogy megmondja az igazat.
- A testét csodáltam. - Fanyar félmosollyal a férfihoz fordult. A szél az arcába fújta a haját, de nem vette a fáradságot, hogy hátrasimítsa. - Volt mit.
- Köszönöm. - Parks szeme vidáman megvillant, és ettõl még vonzóbbnak tûnt. - Ezért fogadta el a vacsorameghívásomat?
Brooke még szélesebben mosolygott.
- Nem. Egyszerûen szeretek enni. Miért hívott meg?
- Valahogy megfogott az arca. És nem minden nap bámul meg úgy egy nõ, mintha be akarna keretezni, és kifüggeszteni a falra.
- Tényleg? - kérdezte Brooke ártatlan szemeket meresztve. - Pedig fogadni mertem volna, hogy nap mint nap elõfordul.
- Lehetséges. - Parks levette a tekintetét az útról, és útitársa szemébe nézett. - Maga nem egy átlagos nõ.
Brooke felvonta a szemöldökét. A férfi vajon tudja, hogy szebb bókot nem is mondhatott volna?
- Talán nem. Egyébként mibõl gondolja?
- Mert én sem vagyok egy átlagos férfi.
Az étterem egy kellemes kis családi vállalkozás volt; kitûnõ konyhával, isteni illatokkal és halk muzsikával. Miközben Parks kitöltötte a második pohár bort, Brooke a pincért figyelte, aki jókedvûen dudorászott munka közben. Mint oly sokszor, most is megragadta a hely hangulata. Szívta magába a benyomásokat, miközben jó étvággyal evett.
- Mire gondol?
Brooke tekintete zavaróan élesen és egyben csábosan Parksra szegezõdött.
- Hogy ez egy boldog ház és egy nagy család. A mama és a papa a konyhában sürögnek-forognak a mártások körül, várandós lányuk zöldséget pucol, miközben a férje a bárban szorgoskodik. A nagybácsi pedig felszolgál.
Parks elmosolyodott.
- Nagy családból származik?
Brooke szemében kihunyt a ragyogás.
- Nem.
A férfi látta, hogy ingoványos talajra tévedt.
- És mi történik, ha megszületik a várandós lány gyereke?
- Majd ott fekszik a sarokban egy bölcsõben, és az anyja még több zöldséget pucol.
Brooke letört egy darab kenyeret, és bekapta.
- Érti a dolgát.
- Biztosan sikeres nõ.
Parks hátradõlt a székében, és tûnõdve forgatta a poharát az ujjai közt.
- Maga sikeres nõ?
- Igen.
A férfi félrebillentette a fejét, és nézte, amint a gyertyafény megcsillan Brooke halvány bõrén.
- Miben?
A lány élvezte a játékot.
- A munkámban. Maga sikeres férfi?
- Pillanatnyilag igen. - Parks elmosolyodott, ami kisfiús bájt kölcsönzött az arcának. - A baseball meglehetõsen kiszámíthatatlan. Rosszul pattan egy labda, vagy elrontok néhány dobást. Nem lehet elõre megjósolni, mikor kezdõdik vagy fejezõdik be egy mélyrepülés - vagy ami még rosszabb, hogy miért.
Brooke általában véve is így gondolkozott az életrõl.
- Sokszor hibázik?
- Egyetlen hiba is túl sok. - Parks megvonta a vállát, és letette a poharát az asztalra. - Már többször voltam a mélyponton.
Brooke elõrehajolt, és a tekintetében most elõször tükrözõdött õszinte kíváncsiság.
- Ilyenkor mi a stratégiája?
- Ütõt cserélek, más testtartással próbálkozom. - Parks ismét vállat vont. - Változtatok az étrendemen, és önmegtartóztató életet élek.
Brooke csilingelõ hangon felkacagott.
- És mi vált be a legjobban?
Parks elõrehajolt.
- Eláruljak egy trükköt?
Brooke felvonta a szemöldökét. Parks az egyik ujjával teljesen váratlanul megcirógatta a homlokát. Kellemes borzongás futott végig a lány testén.
- Inkább ne.
- Hová valósi? - kérdezte halkan Parks.
Az ujjhegye lesiklott Brooke arcán az állára. Elõre tudta, hogy ilyen lesz a bõre tapintása. Bársonypuha.
- Sehová.
Brooke a pohara után nyúlt, de a férfi megfogta a kezét.
- Mindenki tartozik valahová.
- Tévedés - ellenkezett Brooke. A férfi kezén a bõr keményebb volt, mint gondolta, az ujjai erõsebbek. Az érintése gyöngédebb. - Nem mindenki.
Parks hallotta a hangján, hogy igazat beszél. A hüvelykujjával megsimogatta Brooke csuklóját, ahol az ütõér szaporán, de egyenletesen vert. - Meséljen magáról.
- Mire kíváncsi?
- Mindenre. Brooke felnevetett.
- Senkinek sem mondok el mindent - felelte az igazsághoz híven.
- Mit csinál?
- Hogy érti?
Parksnak bosszankodnia kellett volna, de önkéntelenül elmosolyodott.
- Kezdjük talán a munkájával.
- Reklámfilmeket készítek - vetette oda könnyedén Brooke, és pontosan tudta, hogy Parks ebbõl azt a következtetést vonja le, hogy a kamera elõtt áll. Tetszett neki a játék.
- Hamarosan én is. - A férfi elfintorította az arcát. - Szereti a munkáját?
- Különben nem csinálnám.
Parks fürkész pillantást vetett rá, majd bólintott.
- Nem, tényleg nem csinálná.
- Az a benyomásom, hogy nem nagyon örül annak a reklámfilmnek - állapította meg Brooke, és elhúzta a kezét.
Ha a férfi hozzáér, képtelen összpontosítani, ami pedig elengedhetetlen a munkájához.
- Nem, ha bugyuta mondatokat adnak a számba, és lehetetlen ruhákat kell hordanom. - Parks a lány hajával játszott, az ujja köré tekert egy tincset, miközben mélyen a szemébe nézett. - Elbûvölõ az arca, inkább csábos, mint szép. Amikor megpillantottam a lelátón, arra gondoltam, hogy olyan, mint egy tizennyolcadik századi asszony. Akiért szeretõk hada harcolt.
Brooke halkan felnevetett, és elõrehajolt.
- Ez volt az elsõ trükk, Mr. Jones?
A lágy gyertyafényben a lány illata valahogy felerõsödött. Az étteremben bizonyára minden férfi érzékeli Brooke jelenlétét.
- Nem. - Parks könnyedén megcibálta a lány haját. - Ha majd ott tartunk, nem fogja kérdezni.
Brooke ösztönösen hátrább húzódott. Eldöntötte, hogy a reklámfilmben nõket is szerepeltet. Egy telt keblû, barna hajú nõt.
- Lovagol? - kérdezte meg váratlanul.
- Hogy lovagolok-e?
- Tudja, azok a négylábú, jól megtermett állatok.
- Igen, lovagolok - felelte Parks hirtelen támadt kíváncsisággal. - Miért kérdi?
- Csak úgy. Hogy áll a sárkányrepüléssel?
Parks arcán zavar tükrözõdött, de aztán elvigyorodott.
- Tiltja a szerzõdésem, akárcsak a síelést és a futást. - Nem bízott Brooke dévaj tekintetében. - Megkérdezhetem, milyen játékot játszik velem?
- Nem. Eszünk valami desszertet?
Parks még kevésbé bízott Brooke felragyogó mosolyában.
- Hogyne.
Anélkül, hogy levette volna a pillantását a lányról, intett a pincérnek.
Egy félóra múlva a parkolón át Parks kocsija felé tartottak.
- Mindig ilyen kitûnõ az étvágya? - kérdezte.
- Mindig, ha alkalom kínálkozik.
Brooke lehuppant az elsõ ülésre, és jólesõen nyújtózott egyet. A mozdulat akaratlanul is érzéki volt. Aki sohasem dolgozott étteremben, az nem is tudja, milyen fantasztikus érzés, ha kiszolgálják az embert. Brooke élvezte a finom vacsorát és a kellemes estét. Talán Parks társaságát is, fõleg azért, mert még három óra elteltével sem ismerték egymást. A titokzatosság mindig izgalmas.
Néhány hónap múlva már közeli kapcsolatban lesznek. Egy rendezõnek ismernie kell a színészt, akivel dolgozik, akár tetszik, akár nem.
Parks beült a volán mögé, és megfogta a lány térdét. Brooke higgadtan, kicsit csúfondárosan ránézett, ami idegesítette a férfit.
- Elárulja végre, hogy kicsoda?
- Még nem döntöttem el - felelte õszintén Brooke.
- Viszontlátom?
A lány felvillantotta sejtelmes mosolyát.
- Igen.
Parks gyanúsnak találta, hogy Brooke ilyen könnyen igent mondott. Gázt adott, és indított.
Nem tetszett a gondolat, hogy a lány játszik vele, és az sem, hogy tudta, feltétlen viszont kell látnia. Rengeteg nõt ismert, szenvteleneket, unottakat, meg folyton vihogó csitriket. Természetesen volt átmenet is, de Brooke Gordon nem illett semmiféle skatulyába. Büszke, érzéki és sebezhetõ. Noha elõször arra gondolt, hogy lefekszik vele, most rádöbbent, hogy ennél többet akar. Fokról fokra megismerni és megérteni. A szex csak egy része ennek a folyamatnak.
Némán suhantak az éjszakában. A rádióból halk zene szólt. Brooke hátrahajtotta a fejét, az arcát a csillagok felé fordította. Örült, hogy hosszú idõ után elõször végre jól érezte magát egy randevún. Az okát nem firtatta. Parks szerencsére nem tartotta szükségesnek, hogy felszínes csevegéssel megtörje a jólesõ csöndet. Mint ahogy azt sem, hogy kétértelmû célzásokat tegyen az este befejezésére vonatkozóan. Brooke tudta, hogy nem lesz kínos és terhes vita. az ajtó elõtt, ha hazaérnek. Lehunyta a szemét.
A kocsi zötykölõdésére ébredt fel - jobban mondva annak hiányára. Kinyitotta a szemét, és megállapította, hogy a háza elõtt állnak. Parks felé fordult.
- Nagyon jól vezet - mormolta. - Általában senkiben sem bízom meg annyira, hogy elaludjak mellette a kocsiban.
Parks élvezte a csönd ritka pillanatait, miközben az alvó Brooke-ot figyelte. A holdfényben szinte áttetszõ volt a bõre, és az arca egy kicsit kipirult. A szél összekócolta a haját, és Parks elképzelte, hogyan nézne ki egy szerelmes éjszaka után a párnáján. Elõbb vagy utóbb látni fogja.
- Most maga néz engem.
Parks elmosolyodott - ám nem a jól ismert kisfiús mosollyal, hanem nyugtalanítóan. A szeme veszélyesen elsötétedett.
- Hozzá kell szoknia.
Áthajolt Brooke elõtt, és lenyomta a kilincset. A lány megmerevedett, de nem mozdult, amikor összeért a testük.
- Tetszik a háza. - Elindultak az ösvényen a bejárat felé, de ezúttal Parks nem ért a lányhoz, noha az arra számított, hegy megfogja a kezét vagy a karját. - Egyszer nekem is volt egy házam Malibun.
- Már nincs?
- Túl sok arrafelé az ember. - Megvonta a vállát. Felsétáltak a verandához vezetõ lépcsõn, a lépteik visszhangzottak az éjszakában. - Ha már egyszer a városon kívül élek, nem akarok folyton a szomszédaimba botlani.
- Nekem nincs ilyen gondom. - Az erdõ körülöttük sötét és csendes volt. Csak a patak csobogása és a tücskök fáradhatatlan ciripelése hallatszott. - Körülbelül negyed mérföldnyire lakik egy házaspár. - Brooke a kezével kelet felé intett. - Nemrég esküdtek. Egy azóta megszûnt tévésorozatban ismerték meg egymást. - Mosolyogva az ajtónak dõlt. - Igazan nem zavarjuk egymást. - Kellemes álmosság lett úrrá rajta, és felsóhajtott. - Köszönöm a vacsorát.
Kezet nyújtott Parksnak, és azon tûnõdött, vajon a férfi megcsókolja-e. Tulajdonképpen számított rá, és kíváncsian várta, milyen lesz érezni a száját.
Parks tisztában volt ezzel, és csábította is Brooke ajka. De aztán arra gondolt, ideje, hogy valami váratlan lépéssel végre kihozza a sodrából ezt a lány. Megfogta kinyújtott kezét. Látta a tekintetén, hogy a csókját hûvös, tartózkodó érzékiséggel fogadná. Megpuszilta az arcát.
Amikor Brooke megérezte a férfi száját a bõrén, az ujjai megfeszültek a kezében. Csókolózás vagy ölelkezés közben általában távolról figyelte magát, mintha csak a kamera mögött állna, azon tûnõdve, a jelenet miként hatna egy reklámfilmben. Most semmit sem látott, csak érzett. Vad, zavaros érzések lettek úrrá rajta, az izmai megfeszültek, noha Parks alig ért hozzá. Csak a kezét fogta meg, és megpuszilta az arcát.
A férfi ajka most az arcára siklott, és közben figyelte Brooke elfelhõsödõ tekintetét. A lány fülében hangosan dobolt a vér. Egy halk sóhajt hallott, de nem is érzékelte, hogy õ maga sóhajtott. A sóvárgás egyre gyötrõbbé vált, és felkínálta az ajkát. Ám Parks szája a lehunyt szemhéjára siklott. Brooke összerezzent. Az arcát megcsapta Parks forró lehelete, az álla megrándult, amikor megérezte rajta a nyelvét.
A keze elernyedt a férfi szorításában. Nem tudta, mi az az odaadás, tehát nem is ismerhette fel. De Parks megérezte, amikor a fogai közé vette a fülcimpáját. A teste sóváran várta, hogy Brooke hozzásimuljon, hogy érezze nõies puhaságát. Az arcán érezte a lány selymes haját, beszívta bõrének illatát. Minden akaraterejére szüksége volt, hogy uralkodjon magán, hogy ne vegye birtokába a meleg és csábos ajkakat. A nyelvével megcirógatta Brooke fülét, és látta, amint megborzong. Csókokat lehelt a halántékára, majd a homlokán át eljutott a másik füléhez. Gyöngéden szopogatni kezdte.
Még mindig kerülve a lány száját, az ajkát a nyakán lévõ ütõérre szorította. Alig tudta megállni, hogy ne induljon el lefelé, a fekete selyem alatt lágyan kirajzolódó keblekhez. A szíve vadul zakatolt, és erõsen zihált. Odafent a hegyekben egy préri-farkas vonyított a holdra.
Parks egy kicsit megszédült. Most megkaphatná Brooke-ot - felfedezhetné hajlékony testét, az ujjait belemeríthetné rakoncátlan fürtjeibe. Csakhogy akkor nem kapna meg mindent. Ahhoz idõ kell.
- Parks. - A rekedtes suttogás tovább fokozta a férfi sóvárgását. - Csókolj meg!
A férfi a száját gyöngéden Brooke vállára szorította.
- Azt teszem.
A lány úgy érezte, mintha lángolna a szája. Azt hitte, a szex terén már nem érheti meglepetés, de még sosem érzett ilyen heves vágyat.
- Csókolj meg rendesen.
Parks hátrébb húzódott, hogy Brooke szemébe nézhessen. A lány tekintete már nem ragyogott, hanem elsötétedett a vágytól. Az ajka hívogatóan szétnyílt, és hangosan zihált. Parks elõrehajolt, míg a szájuk majdnem összeért.
- Legközelebb - mondta halkan. Sarkon fordult, és magára hagyta a megrökönyödött Brooke-ot.
- Linda, próbáld meg úgy csinálni, mintha élveznéd! - Brooke az operatõrre pillantott, aki bólintott. - E. J. indulj el felfelé, kezdd a lábujjainál! Hosszasabban idõzz el a combján!
E. J. szemtelenül elvigyorodott, és mahagóni színû arcából elõvillant vakítóan fehér fogsora.
- Ezer örömmel.
A színésznõ rózsaszín lábujj körmeire irányította a kamerát.
- Rettenetes ez a hõség - panaszkodott Linda, és babrált valamit a bikinije pántján.
Elnyúlva feküdt egy törülközõn a homokban - karcsún, szõkén, aranybarnára sülve -, ahogy egy naptej-reklámban illik. Lindának nem kellett mást tennie, mint érzékien és lustán heverészni, miközben halkan azt búgja, hogy Éden naptejet használ.
- Ne izzadj - parancsolt rá Brooke. - Ragyognod kell, nem pedig nedvesen fényleni. Amikor elindul a kamera, számolj hatig, aztán húzd fel a jobb térdedet - szép lassan. Tizenkettõnél vegyél egy nagy lélegzetet, és a jobb kezeddel simítsd végig a hajad. Közben mondd a szövegedet, nézz egyenesen a kamerába, és gondolj a szexre.
- A pokolba a szexszel, mindjárt megsülök!
- Igyekszünk minél hamarabb végezni. Rendben? Figyelem! Felvétel indul!
E. J. elindult a kamerával, kezdve a szépen manikûrözött lábujjakon, felfelé a hosszú, vékony combon, a kerek csípõn, az aranybarna hason és a szépen formált kebleken. Azután következett Linda arca - duzzogó száj, hófehér gyöngyfogak és nagy, kerek szem -, majd ismét befogta az egész alakját.
- Éden naptejet használok - közölte Linda.
- Vége! - Brooke megtörölte a homlokát. A kora reggeli idõpont dacára olyan volt a tengerpart, mint egy izzó kemence. Érezte, amint a tornacipõjén keresztül is égeti a talpát a homok. - Vigyél bele egy kis életet. Ezzel az egy mondattal és a testeddel kell eladnunk a naptejet.
- Ha nem tetszik, miért nem csinálod meg magad? - csattant fel Linda, és a hátára gördült.
- Mert téged fizetünk meg érte, és nem engem - vágott vissza indulatosan Brooke, de aztán összeszorította a száját.
Egy rendezõnek sosem szabad elveszítenie az önuralmát. Az a baj, hogy a Parksszal töltött este óta könnyen kijön a sodrából. Mély lélegzetet vett, és emlékeztette magát az alapelvre, miszerint a magánéletet sosem szabad összekeverni a munkával. Odasétált a duzzogó modellhez, és letérdelt mellé.
- Tudom, hogy rettenetes a hõség, de a munka akkor is munka. Elvégre profi vagy, különben nem lennél itt.
- Van róla fogalmad, mennyit szenvedtem ezért a barnaságért, hogy aztán tetves harminc másodpercig szerepeljek?
Brooke megpaskolta a modell vállát, egyszerre tanúsítva rokonszenvet, megértést és tekintélyt.
- Meglátod, fantasztikusan fog sikerülni.
Már dél is elmúlt, amikor végre kocsira pakolták a felszerelést. E. J. a furgonja hûtõjébõl kivett két üveget.
- Tessék, fõnök!
- Köszönöm. - Brooke a halántékához szorította a hideg palackot, mielõtt kinyitotta volna. - Mi ütött Lindába? Még sosem volt ilyen nehéz kicsikarni belõle egy nyamvadt mondatot.
- A múlt héten szakított a barátjával - közölte E. J., és kortyolt egyet a grapefruitlébõl.
Brooke mosolyogva dõlt a kerítésnek.
- Van valami, amirõl nem tudsz?
- Nincs. - E. J. lehuppant Brooke mellé a homokba. A stúdió azon kevés munkatársai közé tartozott, aki fesztelen, baráti viszonyban volt a Tigris Ladyvel, ahogy Brooke-ot becézték. - Elmégy ma este de Marco bulijára?
- Igen.
Brooke összehúzta a szemét, de nem a vakító napsütés miatt, és elmosolyodott. A partin majd megfizet Parks Jonesnak. Még túlságosan elevenen élt benne az emlék, amint ott áll reszketve a holdfényben, a távolodó autó hangját fülelve.
- Jó lesz együtt dolgozni Parks Jones-szal. - E. J. felhajtotta a maradék üdítõt. - Az a fickó tényleg csúcs. Tegnap este is fantasztikusan játszott.
Brooke az ajtókeretnek dõlt, és lebiggyesztette a száját.
- Király.
- Nem érdekel a baseball? - kérdezte vigyorogva E. J., és a furgon hátsó részébe hajította az üres üveget.
- Nem.
- Minél jobban játszik az a pasas, annál sikeresebb lesz a reklám. - E. J. barátságosan megszorította Brooke térdét. - Ha sikerül bejutniuk a bajnokságba.
- Akkor csak október végén tudunk forgatni - fejezte be Brooke az elkezdett mondatot.
E. J. megsimogatta az állát.
- Ilyen az élet.
Brooke nevetett.
- Menjünk vissza. Ma délután még dolgom van a stúdióban. Vezessek én?
- Szó sem lehet róla. - E. J. becsapta a kocsi hátsó ajtaját, majd beült a volán mögé. - Szeretek élni.
- Gyáva alak vagy.
- Tudom - bólogatott vidáman a férfi. - Nem bírom a fénysebességet.
Feltette a napszemüvegét, és óvatosan indított. A motor köpködött és zihált, miközben a gazdája kedvesen biztatta.
- Miért nem veszel egy új kocsit? Elvégre jól keresel.
E. J. megpaskolta a mûszerfalat, amikor a motor végre beugrott.
- Hûséges típus vagyok. Hét éve beleszerettem ebbe a kis drágaságba. Ez még akkor is itt lesz, amikor a te divatos járgányodból már csak csavarok és anyák maradnak.
Brooke vállat vont, hátrabillentette a fejét, és felhajtotta a maradék gyümölcslevet. E. J. volt az egyetlen a stábból, aki nem tett lakatot a szájára, ha beszélgettek. És valószínûleg ez lehetett az oka, hogy nem csupán eltûrte, hanem kedvelte is a férfit. A nyugati partvidék egyik legjobb operatõrének tartotta. San Franciscóban született, ahol az apja iskolaigazgató volt, míg az anyja egy jól menõ szépségszalont vezetett. Brooke egyszer találkozott velük, és akaratlanul is eltûnõdött, hogy két szorgalmas, lelkiismeretes ember miként nevelhetett egy ilyen flegma, nemtörõdöm alakot, aki imádja a gömbölyded nõket és a másodosztályú filmeket.
De végül is sosem értette a családokat, csak a kívülálló tétova sóvárgásával figyelte õket. Hátradõlt a gondosan megfoltozott autóülésen.
- Hallottam, hogy nemrég megnézted a Kings egyik mérkõzését.
E. J. elkapta Brooke gyors, éles pillantását, és halkan füttyentett egyet.
- És?
- Néhány nappal késõbb találkoztam Brighton Boyddal egy bulin. Tavaly forgattam vele egy filmet. Kedves fickó.
Brooke emlékezett rá, hogy látta a színészt a stadionban. Hagyta, hogy az üveg kicsússzon a kezébõl, és a földre essen.
- És? - ismételte meg hûvösen.
- Nagy Kings-rajongó - folytatta E. J., és úgy felhangosította a rádiót, hogy kiabálnia kellett. - Odavan Jonesért. Az a fickó ördögien ügyes. - Brooke hallgatott, E. J. pedig fütyörészve verte a taktust a kormányon. Egyik hosszú, fekete ujján megcsillant egy aranygyûrû. - Brighton szerint Jones úgy bámult rád, mintha egy tompa tárggyal fejbe verték volna. Ez a Brighton mindig fantasztikus hasonlatokat talál ki.
- Hm.
Brooke hirtelen rendkívül érdekesnek találta a mellettük elsuhanó tájat.
- Azt is mondta, hogy amikor Parks felment a lelátóra az egyik labdáért, váltott veled néhány szót.
Brooke E. J. felé fordította a fejét, és a férfi napszemüveg által eltakart szemébe nézett.
- Ez most valami vallatás?
- Vág az eszed, mint a borotva.
Brooke akaratlanul felnevetett. Tudta, ha nem ad valami elfogadható magyarázatot, hamarosan a legvadabb híresztelések kapnak lábra, amit szeretett volna elkerülni. Tehát kinyújtotta a lábát, és könnyeden odavetette:
- Csak a nevemet kérdezte.
- És?
- És semmi.
- Hol randevúztatok?
Brooke hevesen megrázta a fejét.
- Honnan veszed, hogy randevúztunk?
- Tehát azért kérdezte meg a neved, mert népszámlálást tartott.
Brooke hûvös, gõgös pillantást vetett a férfira, ami bárki mást elbizonytalanított volna.
- Olyan vagy, mint egy pletykás vénasszony.
- Persze. Tehát randiztál vele?
- Igen - ismerte be fáradt-lemondóan Brooke. - És ez minden.
- Akkor nem olyan dörzsölt a fickó, mint amilyennek látszik. - E. J. megpaskolta a lány tornacipõbe bújtatott, térdén pihenõ lábfejét. - Vagy fél kikezdeni azzal a nõvel, aki a reklámfilmjét rendezi.
- Arról semmit sem tud - csúszott ki meggondolatlanul Brooke száján.
- Nem árultam el neki.
- Ó! - ismételte meg az operatõr sokat sejtetõen.
- Feleslegesnek tartottam - fûzte tovább a szót zavartan Brooke. - Egyébként egy teljesen ártatlan este volt, végig azon járt az agyam, hogyan mutatna a legjobban a képernyõn.
- Hm.
Brooke ismét hátradõlt, és keresztbe fonta a karját.
- Fogd be a szád, és vezess!
- Értettem, fõnök.
- Nem az esetem.
E. J. vigyorogva bólintott.
- Ha te mondod.
- Beképzelt, hideg és jelentéktelen.
- Csodás este lehetett - jegyezte meg E. J.
- Ejtsük a témát.
Brooke rálépett a földön heverõ, üres üvegre.
- Rendben - felelte kedvesen E. J.
- Az a fickó azt képzeli, hogy egyetlen nõ sem tud ellenállni neki, olyan jóképû, sikeres és tehetséges.
- Elit iskolába járt.
- Tessék?
- Egy angol elit iskolába.
Brooke-nak tátva maradt a szája, azután dühösen becsukta.
- Nem igaz.
E. J. vállat vont.
- Az újságok legalábbis ezt írták. Ez az oka, hogy csak huszonkét évesen lett profi sportoló.
- Valószínûleg csak egy ócska reklámfogás - mormolta Brooke, és az út hátralévõ részében makacsul hallgatott.
A de Marco-villa olyan volt, mint egy álom. A hatalmas, vakítóan fehér ház mellett még Claire otthona is kimondottan egyszerûnek és szerénynek tûnt. A két belsõ udvar egyikében úszómedence volt, miniatûr vízeséssel, a másikban egzotikus virágok pompáztak.
Amikor Brooke megérkezett, a hárfa kristálytiszta hangjaiba hangos zsivaj és egy-egy felcsattanó nevetés keveredett. Emberek sétáltak a házban és a kertben, vagy kisebb csoportokban álldogáltak. Brooke belépett egy szalonba, ahol az arany árnyalatai uralkodtak. A levegõben méregdrága parfümök és ínycsiklandozó ételek illata terjengett. Villogott a sok ékszer, a selyem és a meztelen váll.
Brooke elindult a büféasztal felé, közben beszélgetésfoszlányok ütötték meg a fülét:
- Drágám, láttad azt az alakot a múlt héten a Ma Maisonban?
- Alá fogja írni. Az angliai kudarc után alig várja, hogy visszatérhessen Hollywoodba.
- Egy sort sem tud megjegyezni, bármennyire is igyekszel a fejébe verni.
- Elhagyta egy díszlettervezõ miatt.
- Drágám, fantasztikus ez a ruha.
Hollywood, gondolta Brooke bosszankodva.
- Sejtettem, hogy itt talállak.
Brooke a hang irányába fordult.
- Szia, Claire! - üdvözölte tele szájjal. - Kellemes parti, ugye?
- Feltételezem, hogy a büfé után ítélsz. - Claire elismerõen vizsgálgatta a lányt. Brooke egy puha bõrruhát viselt, a derekán széles, hímzett övvel. A halántékánál befonta a haját, és ezzel fogta hátra rakoncátlan sörényét. A fülében súlyos cinkarikák lógtak. A sötét szemhéjfestéken kívül mást nem használt, ennek köszönhetõen a szeme uralta sápadt arcát. - Mi az oka, hogy a legfurább ruhákat hordod, és mégis nagyszerûen nézel ki?
Brooke szemtelenül elmosolyodott.
- Te sem panaszkodhatsz. - Claire, mint mindig, most is nagyon elegáns volt. Ezúttal egy szürkéskék kosztümöt viselt. - Mit lehet itt inni?
Claire nagyot sóhajtva intett az egyik vörös öltönyös pincérnek, és leemelt a tálcájáról két pohár pezsgõt. - Próbálj meg viselkedni, mert a de Marco család rendkívül konzervatív.
- Ígérem, nem hozok szégyent a fejedre. - Brooke tréfásan esküre emelte a jobb kezét, ahogy azt egy autóreklámban látta. - Mit gondolsz, nem kellene kerítenem egy tányért?
- Majd késõbb. Ott áll Mr. Jones ügynöke, és szeretném bemutatni neked.
- Utálok korgó gyomorral ügynökökkel tárgyalni. A pokolba is, ez Vera! Tudhattam volna, hogy itt lesz.
Brooke udvariasan viszonozta a karcsú, mézszín-hajú modell fagyos mosolyát, aki úgy nézett ki, mint Miss Amerika.
Az útjaik a szakmai és a társasági életben is többször keresztezték egymást, és a két nõ elsõ perctõl kölcsönös ellenszenvvel viseltetett egymás iránt.
- Húzd be a vadmacska-karmaidat - intette Claire. - De Marco odavan érte.
- Tõlem - vágta rá Brooke. - Nekem ott van az a baseballjátékos.
- Csak lassan a testtel - dünnyögte Claire, aztán felvillantotta sugárzóan szép mosolyát. - Lee, épp magához igyekeztünk. Lee Dutton, Brooke Gordon. Õ a rendezõje Parks reklámfilmjének. - Anyáskodva a lány karjára tette a kezét. - A legjobb a szakmában.
Brooke gúnyosan felhúzta a szemöldökét. Claire a nyilvánosság elõtt mindig bõkezûen bánt a dicséretekkel, de a zárt ajtók mögött lényegesen fukarabbnak bizonyult.
- Üdvözlöm, Mr. Dutton.
A férfi megszorította a kezét, és alaposan megrázta. Miután elengedte, Brooke feltûnés nélkül megmozgatta az ujjait, és szemügyre vette Lee Duttont. Alacsonyabb volt nála, és meglehetõsen gömbölyded. A haja gyér, a szeme meglepõen fekete. Brooke fontosnak tartotta az elsõ benyomást, és ezt a férfit rögtön megkedvelte.
- A hosszú és gyümölcsözõ együttmûködésre. - Dutton a lány poharához koccintotta a sajátját. - Parks már alig várja, hogy kezdhessen.
- Csakugyan? - Brooke elmosolyodott, mert eszébe jutott Parks ódzkodása. - Mi is ugyanígy vagyunk ezzel.
Claire kurta, figyelmeztetõ pillantást vetett rá, és belekarolt Lee-be.
- És hol van Parks? Brooke és én alig várjuk, hogy megismerhessük.
- Nem olyan könnyû elszabadulnia a hölgyektõl - felelte Lee, és olyan büszkén mosolygott, mint egy nagybácsi, amikor a kedvenc unokaöccsérõl mesél.
- Sajnálattal hallom - mormolta Brooke a poharába. - De biztos vagyok benne, hogy egész jól viseli a megpróbáltatásokat.
- Brooke, feltétlen kóstold meg ezt a pástétomot - mondta Claire kényszeredett mosollyal.
- Már megkóstoltam - felelte a lány. - Meséljen még Parksról, Mr. Dutton. Elárulhatom, hogy nagy rajongója vagyok.
- Érdekli a baseball?
Brooke ismét a magasba emelte a poharát.
- Hogyne. Néhány héttel ezelõtt elmentünk az egyik meccsre, ugye, Claire?
- Így van. - Az asszony szemlátomást feladta, hogy a tekintetével elhallgattassa Brooke-ot. Ehelyett odafordult Lee-hez. - Gyakran megnézi a meccseket?
- Nem elég gyakran. - A férfi szemlátomást érezte, hogy valamilyen játék folyik, és kész volt részt venni benne. - De véletlenül van pár jegyem a vasárnapi mérkõzésre. El lennék bûvölve, ha a hölgyek elkísérnének.
Mielõtt Brooke szólásra nyithatta volna a száját, Claire megelõzte:
- Nagyon szívesen.
Lee Dutton látta, hogy Brooke összevonja a szemöldökét.
- Ott van Parks! - kiáltotta lelkesen.
A vendégek közül sokan abba az irányba kapták a fejüket, de aztán hamarosan folytatódott a társalgás.
Parks meglepõdött, amikor megpillantotta az ügynöke mellett álldogáló Brooke-ot. Ugyanazt a hirtelen fellobbanó vágyat érezte, mint a két elõzõ találkozásuk alkalmával. Szándékosan nem kereste a lányt, abban a reményben, hogy sikerül elfelejtenie. Ám elég volt egyetlen pillantást vetnie rá, hogy tudja, ez egy eleve kudarcra ítélt vállalkozás volt.
Parks látszólag ráérõsen közeledett a tömegben. Ha valaki megérintette a karját, megállt, váltott vele néhány szót, majd barátságosan továbbállt. Már régen megtanulta, hogyan kell udvariasan lerázni a rajongókat. Nem egészen két perc múlva ott állt Brooke elõtt.
A lány egy kicsit kényszeredetten viszonozta Parks mosolyát. Kínosan érezte magát, de nem mutatta.
- Parks, szeretnélek bemutatni Claire Thortonnak, a Thorton Stúdió tulajdonosának.
Lee magától értetõdõ természetességgel megfogta Claire kezét. Parks vigyorgott, Brooke viszont bosszankodott.
- Örülök, hogy megismerhettem, Miss Thorton - mondta Parks, és mosolyogva megszorította a hölgy kezét.
Meglepõdött a vonzó, szelíd vonású, világoskék szemû asszony láttán. Titkon attól tartott, hogy a sikeres filmstúdió tulajdonosa inkább a hétfejû sárkányhoz hasonlatos.
- Nagyon örülünk, hogy együtt dolgozhatunk önnel. Épp most említettem Mr. Duttonnak, mennyire tetszett Brooke-nak és nekem, ahogy pár hete a Valiants ellen játszott.
- Csakugyan? - Tehát õ a barátnõje, gondolta, és Brooke-ra pillantott. A lány valószínûleg a Thorthon Filmstúdiónak dolgozik. - Hello!
- Hello.
Parks megfogta Brooke kezét, és szemlátomást esze ágában sem volt elengedni. A lány belekortyolt a pezsgõjébe, és várta, mikor robban a bomba.
- Claire azt mondta, hogy Miss Gordon az egyik legtehetségesebb munkatársa - közölte Lee. - A közös munka során bizonyára kölcsönösen megismeritek majd egymást.
- Hm.
Parks a hüvelykujjával megsimogatta Brooke tenyerét.
- Természetes, hogy a legjobb rendezõmet bíztam meg ezzel a fontos munkával - jegyezte meg Claire.
Brooke érezte, amint a férfi hüvelykujja abbahagyja a cirógatást, és az ujjai fájdalmasan a kezére kulcsolódnak. Arca azonban rezzenéstelen maradt. Brooke ismét ivott egy korty pezsgõt.
- Tehát reklámfilmeket rendezel - állapította meg higgadtan Parks.
- Igen.
Brooke megpróbálta elhúzni a kezét, de a férfi nem engedte.
- Lenyûgözõ. - Parks egykedvûen kivette a poharat a lány másik kezébõl. - Bocsássanak meg.
Mielõtt Brooke észbe kapott volna, a férfi magával vonszolta a tömegbe. A lány hozzáigazította a lépteit, hogy ne legyen olyan feltûnõ, miszerint nem a saját akaratából követi Parksot.
- Eressz el! - sziszegte, miközben odabiccentett egy másik rendezõnek. - Eltöröd a kezem.
- Ez csak az ízelítõ abból, ami vár rád.
Parks a nyitott, kétszárnyú ajtón át kilépett a szabadba, abban a reményben, hogy talál egy nyugodt zugot. A kertben egy háromtagú zenekar fülbemászó tánczenét játszott. Legalább egy tucat pár táncolt. Parks halkan szitkozódott. Ebben a pillanatban valaki Brooke nevét kiáltotta, mire a férfi gyorsan magához ölelte.
Olyan erõsen szorította, hogy forró lélegzete megcsapta a lány arcát. Lassan lépkedtek a zene ütemére.
- Egyszerûen csak ints oda - duruzsolta Parks Brooke fülébe. - Nincs kedvem az ostoba fecsegéshez.
Brooke engedelmeskedett, de törte a fejét, hogy állhatna bosszút. Amikor a férfi lazított a szorításán, nagy levegõt vett, és felháborodottan méltatlankodni kezdett:
- Te pimasz senkiházi! Ne gondold, hogy ide-oda ráncigálhatsz, csak mert te vagy Amerika hõse. Utoljára figyelmeztettelek! Soha többé ne merj ilyen durván hozzám érni!
Brooke teljes erejébõl a férfi lábára lépett, de nyomban elállt a lélegzete.
- Kitûnõen táncolsz, Miss Gordon - súgta Parks a fülébe, és nem éppen gyöngéden beleharapott a cimpájába.
Brooke a dühön és fájdalmon kívül furcsa izgalmat érzett. Jaj, ne! - gondolta kétségbeesetten. A zenekar most egy gyorsabb számra váltott, de Parks nem engedett a szorításán.
- Kínos magyarázkodás vár rád, ha az oxigénhiány miatt elájulok - nyögte Brooke.
- Nem fogsz elájulni. - Parks megindult a lánnyal a ház felé. - És te tartozol nekem magyarázattal.
A férfi hirtelen elengedte, de mielõtt Brooke levegõhöz juthatott volna, újra vonszolni kezdte.
- Eressz el!
Ismét odabent voltak a házban. A lány hunyorgott az éles fényben. Ám Parks nem állt meg, hanem a verandán keresztül a másik udvarba tuszkolta.
Itt nem szólt a zene, csak a mesterséges vízesés csobogása hallatszott. A kertben összebújó párocskák egymással voltak elfoglalva, és rá sem hederítettek a férfira, aki egy méltatlankodó nõt cibált maga után. Parks a medencénél emelkedõ sziklafal árnyékába vezette Brooke-ot. A lány beszorult a férfi és a sima kõfal közé.
- Tehát szeretsz játszadozni - mormolta Parks.
Brooke ránézett. A férfi szeme megvillant a holdfényben.
- Nem tudom, mirõl beszélsz.
- Nem?
Parks szemében, az arcvonásaiban, támadásra kész testtartásában ott tükrözõdött az izzó harag. Brooke szíve szaporán kalapált.
- Mindenrõl te tehetsz! - fakadt ki. - Te kérdezted meg a nevemet, te hívtál fel kora hajnalban, hogy randevút kérj. Semmi mást nem tettem, csak belementem a játékba.
Megpróbált elsurranni a férfi mellett, de az erõs kezek a falnak szorították.
- A mérkõzés és a vacsora során alaposan felmértél - szólalt meg vontatott hangon Parks. - Áruld el, milyen eredménnyel vizsgáztam.
Brooke megfogta a férfi csuklóját, és meglepõdött, amikor az ellökte a kezét. Beszélni kezdett, jól tudva, hogy tárgyilagos, közönyös beszámolójával csak még jobban felingerli a férfit.
- Úgy mozogsz, mint egy táncos, nem pedig mint egy sportoló. Ez külön jó pont. A tested tökéletes, akár modell is lehetnél. Jóképû vagy, ugyanakkor csöppet sem nõies. Ezzel mindent el lehet adni. Van benned egy bizonyos szexuális vonzerõ, amitõl elolvadnak a nõk, és azt szeretnék, ha a férjük is ilyen lenne. A nõk az elsõ számú célközönség, mivel többnyire még mindig õk gondoskodnak az egész család ruhatáráról.
- Osztályzatot is kaptam? - kérdezte villámló szemekkel Parks.
- Természetesen. - A haragtól remegõ hang örömmel töltötte el Brooke-ot. Csekély elégtétel a verandán lejátszódott jelenetért, de azért elégtétel. - A jelenlegi népszerûséged az elsõ reklámfilm után nõni fog. Claire szerint ha elkezdõdik a bajnokság, és ott jól szerepelsz, az nagyon sokat segítene nekünk.
- Meglátom, mit tehetek - felelte szárazon Parks. - Miért nem árultad el, ki vagy?
- Megtettem.
A férfi elõrehajolt. Brooke a nedves levelek szagának ellenére is érezte a parfüm fanyar illatát.
- Nem igaz.
- Mondtam, hogy reklámfilmeket készítek.
- És én ebbõl azt a következtetést vontam le, hogy színésznõ vagy.
- A következtetéseid rád tartoznak - vonta meg a vállát Brooke. - Egy szóval sem állítottam, hogy színésznõ lennék. - A távolból egy nõ fojtott nevetése hallatszott. - Egyébként pedig mit számít ez?
- Nem szeretem, ha játszanak velem - szögezte le Parks.
- Akkor ne játsszunk - felelte foghegyrõl Brooke. - Az a dolgod, hogy tedd, amit mondok. Nem több, nem kevesebb.
Parks kurtán bólintott.
- A kamera elõtt. - Nézte, ahogy az ujjai közt átfolyik Brooke haja. - Máskülönben?
- Különben semmi - jelentette ki a lány nyomatékosan
A férfi közelebb lépett. Brooke-nak hátra kellett hajtania a fejét, hogy a szemébe nézhessen.
- Nem tetszenek ezek a szabályok. Próbálkozzunk az enyémekkel.
Brooke ezúttal felkészült az érzékei ellen indított támadásra. Nem hagyja elcsábítani magát, nem fog reszketni az izgató kis csókoktól. Jéghideg pillantást vetett a férfira.
Parks nem fordította el a fejét. Az idõ mintha megállt volna. Brooke egyenesen a férfi szemébe nézett, így nem vette észre, hogy a szája egy kicsit felfelé görbül. Még soha senki sem bírta ilyen hosszú ideig a tekintetét. Évek óta elõször érezte teljességgel tehetetlennek magát.
Azután Parks megtette, amire az elsõ találkozásuk óta vágyott. Belemerítette a kezét Brooke sûrû hajzuhatagába, azután magához vonta a lányt, és az ajkára tapasztotta a száját.
Brooke körül elmosódott a világ. Pedig küzdött ellene. Küzdött, hogy ne élvezze a férfi ajkának forró, követelõzõ ízét, a fogak szinte erõszakos harapását. Küzdött a torkából feltörõ, gyámoltalan nyöszörgések ellen. Azután Parks nyelve felfedezõútra indult a szájában. Mintha nem is ugyanaz a személy lenne, aki az elsõ ölelkezésükkor csak játékosan évõdött vele. Brooke próbált szabadulni, de ez csak olaj volt a tûzre.
Azután a csók szelídebb, gyöngédebb lett. Parks a lány száját harapdálta, mintha csak ízlelgetné, azután puhán beszívta az ajkait. Brooke most már elmosódott körvonalakat sem látott, és ezzel együtt megtört az ellenállása.
Parks nyomban megérezte a változást. A lány odaadása tovább fokozta az izgalmát. Nem az a nõ, aki könnyen elveszíti az önuralmát, de eddig mindkét alkalommal sikerült fellobbantania benne a szenvedélyt. Gyöngédséggel. Az erõszakra ellenállás a válasza.
Brooke úgy érezte, mintha gumiból lennének a végtagjai, a combja reszketett. Az ajka a férfi szájára tapadt, miközben Parks keze a testét kutatta a ruha vékony anyagán keresztül.
Az érintése szinte perzselt. Brooke nyelve a férfiét kereste, majd egy kéjes sóhajjal Parks hajába túrt, megragadta az üstökét, és magához húzta. A férfi szenvtelensége már régen a múlté volt.
- Forgatás közben a te szabályaid szerint játszunk. - Parks megfogta Brooke állát, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. - Máskülönben viszont az én szabályaim szerint. Brooke mély lélegzetet vett.
- Én nem játszom.
Parks elmosolyodott, és végighúzta az ujjbegyét a lány duzzadt száján.
- Mindenki játszik. Csak nem mindenki a pályán. - Leeresztette a kezét, és hátrébb lépett. - Együtt kell dolgoznunk. Pillanatnyilag talán nem lelkesedsz érte, de biztosra veszem, hogy ez semmiféle befolyással sincs a munkád minõségére.
- Nincs - bólintott Brooke. - Akár undorodhatok is tõled, de a képernyõn mégis fantasztikusan fogsz festeni.
Széles vigyor terült szét Parks arcán.
- Vagy mint egy idióta, ha épp ahhoz van kedved.
Brooke nem tudta elfojtani a mosolyát.
- Látom, kezded kapiskálni.
- Csakhogy nem teszel ilyet, mert profi vagy. Bármi is történjék kettõnk közt a magánéletben, az nem befolyásolja a munkádat.
- Teszem a dolgom. - Brooke megkerülte a férfit. - És semmi sem fog történni kettõnk között.
Rideg elutasítással nézett Parksra, amikor az barátságosan átkarolta a vállát.
- Várjuk ki a végét - mosolyodott el kedvesen a férfi. - Ettél már valamit?
- Nem.
Parks testvériesen megveregette a hátát.
- Mindjárt kerítek egy tányért.
Brooke maga sem akarta elhinni, de egy felhõtlenül szép vasárnap délutánt töltött a stadionban. Bármilyen furcsa, de kimondottan élvezte. Pedig jól tudta, hogy Claire eredetileg büntetésbõl hurcolta el a mérkõzésre a de Marco-partin tett csípõs megjegyzéseiért. Ám nem sokkal a meccs kezdete után felfedezte, hogy Edna Billingsnek igaza van. A baseball sokkal több annál, mintsem megütnek egy labdát, és aztán körberohanják a pályát.
Az elsõ alkalommal teljesen rabul ejtette a stadion hangulata, valamint Parks személyisége. Most érdeklõdve követte a játék menetét is. Brooke valódi túlélõmûvész volt, és megtanulta megkeresni minden kellemetlenségben a kellemeset. Dühítette, hogy sokan megengedik maguknak a boldogtalanság luxusát, amikor a legtöbb helyzetbõl ki lehet hozni valami jót is. Legrosszabb esetben le lehet vonni a tanulságokat.
A baseballban sokkal nagyobb szerepet kap az ész és a ravaszság, mint elsõ alkalommal gondolta volna. Brooke mindig is kedvelte a stratégiai játékokat, és örömmel látta, hogy a baseballban számos lehetõség közül kell választani, noha a végeredmény kialakulásában a szerencse is fontos szerepet kap. Brooke ezt csöppet sem bánta, mert a gyõzelemhez a szerencsét éppen olyan fontosnak tartotta, mint a tehetséget, legyen szó akár játékról, akár munkáról.
A nézõk ezúttal sem voltak kevésbé lelkesek vagy hangosak, mint legutóbb. Sõt - ha ez egyáltalán lehetséges - még féktelenebbül tomboltak. És amikor az ellenfél kiegyenlített, fülsiketítõ hangerõvel hujjogni és füttyögni kezdtek.
Brooke-nak a mérkõzés során bõven nyílt alkalma megfigyelni Lee Duttont. A kedves, nem túl elegáns megjelenésû férfi enyhe brooklyni akcentussal beszélt, ami nyilván még gyerekkorában ragadt rá. Mintás inge és kockás nadrágja még jobban kiemelték kerek hasát. Brooke egy szívélyes, középkorú férfinak gondolta volna, ha nincs az az éles tekintetû, fekete szempár. Tulajdonképpen rokonszenvesnek találta - némi megkötéssel. A férfi szokatlanul figyelmesen viselkedett Claire-rel szemben.
Nem lehetett nem észrevenni, milyen gyakran érinti meg Claire puha, manikûrözött kezét, kerek vállát, sõt még gabardinnadrágba bújtatott térdét is. És ami még érdekesebb volt, Claire nem utasította rendre a szokott jéghideg mosollyal vagy néhány metszõen udvarias szóval. Sõt Brooke úgy látta, hogy Claire élvezi a meghitt gesztusokat. Vagy a de Marco-szerzõdés és Parks Jones miatt egyszerûen csak eltûrte ezt a bizalmaskodást. Akárhogyan is, Brooke eldöntötte, hogy szemmel tartja barátnõjét és az ügynököt. Elvégre nap mint nap hallani nõkrõl, akik ötven felé közeledve bolondot csinálnak magukból.
Brooke élvezettel figyelte Parksot. Kétségtelen, hogy a férfi a pályán elemében van. Mint ahogy a de Marco-villában rendezett partin is, ahol fesztelenül csevegett az elõkelõ és gazdag vendégekkel. Brooke a legutóbbi találkozásuk után elhatározta, hogy kiderít néhány dolgot a férfiról.
Parks jómódú családban született. Pontosabban egy dúsgazdag családban. A Parkinson Vegyimûvek egy hatalmas óriáscég volt, amit már a harmadik nemzedék irányított, és ahol a fájdalomcsillapítóktól a rakéta-hajtóanyagokig mindent gyártottak. Ahogy mondani szokás: Parks aranykanállal a szájában született. Két nõvére a társadalmi helyzetének megfelelõ házasságot kötött. Ám az örökös, aki az õsi, ha nem is éppen ritka családi nevet tovább kellett volna, hogy vigye, beleszeretett a baseballba.
Az oxfordi egyetemi évek alatt ez a szerelem nem múlt el, egyszerûen csak elnapolták. A diplomaosztás után Parks egyenesen a Kings edzõtáborába utazott. Hogy mit tartott efelõl a családja? Nem tudni. Mindennek már tíz éve.
Parks tehát nem a pénzért játszik, gondolta Brooke, hanem mert élvezi. Ez meglátszik a stílusán is.
Brooke felidézte magában a férfi viselkedését a de Marco-partin. Elragadó volt, aztán kemény, majd unottan barátságos. Ráadásul végig önmagát adta. Az biztos, hogy rendkívül fegyelmezett és kitartó. Brooke ezért felnézett rá. Természetesen felmerült benne, hogy a közös munka során miként alakul majd köztük a hatalmi harc. Egyértelmûen érdekes helyzet.
A stadionban egyre inkább elszabadultak az indulatok, és Brooke érezte, amint megemelkedik az adrenalinszintje.
- Tulajdonképpen miért cserélik a dobójátékosokat? - kérdezte Lee-t, aki Claire kezét szorongatta. - Én a magam részérõl forgatás közben semmi esetre sem cserélném le az operatõrt.
Lee elnézõ pillantást vetett rá, és elõhúzott a zsebébõl egy vékony szivart.
- Lecserélné, ha az illetõ nem állítaná be elég élesre a képet.
Brooke nevetve vett a feléje nyújtott földimogyorós zacskóból.
- Valószínûleg igaza van.
Ám a mérkõzés nem úgy alakult, ahogy a nézõk szerették volna. A tömeg csalódottan hurrogott, szidták a bírót és a játékosokat.
- Ezt nevezem sportszerûségnek - jegyezte meg gúnyosan Brooke, és hátranézett a válla fölött, amikor valaki mögötte hangosan követelte az ütõjátékos lecserélését, akit nyomdafestéket nem tûrõ jelzõkkel illetett.
Lee kurtán felnevetett, és magától értetõdõ természetességgel átkarolta Claire vállát.
- Akkor hallaná õket, ha veszít a csapat!
Brooke csodálkozva felvonta a szemöldökét a meghitt gesztus láttán, de a barátnõje nyugodtan nézett vissza rá.
- A lelkesedésnek sok formája van - jegyezte meg Claire, majd kényelmesen el-fészkelõdött Lee karjában, és úgy figyelte a mérkõzést.
Érdekes pár, gondolta Brooke, és rákönyökölt a korlátra. Parks nem nézett feléje. Csak egyetlenegyszer a mérkõzés kezdetén, amikor elfoglalta a helyét. Hosszú, fürkész pillantás volt. Azóta mintha megfeledkezett volna a jelenlétérõl. Brooke nem szívesen vallotta be magának az emiatt érzett csalódottságát. Mint ahogy azt sem szívesen vallotta be, mennyire élvezte a tekintetek néma harcát. Volt benne valami nagyon izgató.
Brooke a tekintetét Parksra szegezve elõbbre csúszott az ülésén. Vajon mire gondolhat most a férfi?
Te jó ég, mit meg nem adnék egy hideg zuhanyért és egy sörért, gondolta Parks. A napsugarak szinte perzselték a tarkóját.
Noha minden erejével a játékra összpontosított, egy percre sem feledkezett meg arról, hogy Brooke mindössze pár méterre ül tõle. Még a parfümjének az illatára is pontosan emlékezett. Heves vágyat érzett. Maga elé képzelte, milyen lenne levetkõztetni Brooke-ot - szép lassan, egy csöppet sem kapkodva. Hamarosan sor kerül rá, biztatta magát Azután minden másról megfeledkezve figyelte, amint a csereként beállított ütõ elfoglalta a helyét.
Amikor Parks egy villámgyors mozdulattal elkapta a labdát, és futni kezdett, a tömeg vadul tombolni kezdett. Brooke ülve maradt, de észre sem vette, amint Lee cuppanós csókot nyomott Claire arcára. Parks játéka csak másodpercekig tartott, de Brooke úgy szorította a korlátot, hogy egészen kifehéredtek az ujjpercei. A szíve vadul zakatolt. Ha lehunyta a szemét, hallotta a tömeg üdvrivalgását, érezte a naptól felmelegedett sör szagát, és lassított felvételben látta Parks kisportolt, szinte súlytalanul mozgó testét. Tudta, hogy egy baseballjátékosnak fürgének és gyorsnak kell lennie, de vajon hány sportoló mozog olyan kecsesen, mint egy táncos? Brooke arra gondolt, hogy legközelebb magával hoz egy kamerát. Csak akkor döbbent rá, hogy már el is döntötte, hogy ismét eljön. Vajon Parks vagy a baseball csábítja ide?
- Pompás fickó, ugye?
Lee áthajolt Claire elõtt, és gyengéden hátba verte Brooke-ot. A lány egy pillanatra sem vette le a szemét a pályáról.
- Mindig ilyen nyugodt?
Lee hangosan kifújta a levegõt. Majd elõhalászott a zsebébõl egy újabb szivart, és eltûnõdött a kérdésen.
- A pályán - jelentette ki, szándékosan megnyomva a szót - Parks az egyik legfegyelmezettebb ember, akit ismerek. Mindazonáltal hangsúlyoznom kell - tette hozzá mosolyogva -, hogy az ügyfeleim nagy része színész.
- Mindannyian reméljük - kapcsolódott be a beszélgetésbe Claire, és keresztbevetette karcsú lábát -, hogy Parks ugyanolyan lelkesedéssel építi majd az új karrierjét, ahogy ezt a pályán teszi.
- Ha a kamera elõtt csak tizedennyire lesz ügyes, az nekem tökéletesen elég - jegyezte meg Brooke.
- Meg fog lepõdni, hogy Parks mi mindenre képes - jelentette ki Lee.
Brooke megvonta a vállát, és a korlátnak dõlt.
- Majd meglátjuk.
A nézõk feszültsége átragadt Brooke-ra is. A játék állása döntetlen volt, egyik csapat sem tudta áttörni a másik védelmét. Mindez unalmas, sõt akár fárasztó is lehetett volna, de Brooke izgatottan izgett-mozgott az ülés szélén, és az arca egészen kipirult. Természetesen a Kings-nek szurkolt.
- Lehet, hogy hosszabbítás lesz - jegyezte meg Lee.
- Ez még a szabályos játékidõ - vágott rá Brooke anélkül, hogy hátrafordult volna, így nem láthatta, hogy Lee Claire-re kacsint.
Vajon hogy bírják ki ezt a feszültséget? - tûnõdött Brooke, miközben a látszólag nyugodt játékosokat figyelte. Értetlenkedve nézte, ahogy az ellenfelek olykor-olykor váltanak egymással néhány szót. Az üzleti életben õ bezzeg nem lenne ilyen barátságos a vetélytársaival.
A tömeg hangosan felmorajlott. Parks ütése következett. Elviselhetetlen nyomás nehezedhet rá, gondolta Brooke. Kifelé azonban csak a teljes összpontosítás látszott. A lánynak már korábban is feltûnt, hogy Parks ilyenkor olyan, mint egy ugrásra készülõ ragadozó. Brooke nyelt egyet, mert a torkában dobogott a szíve. Nevetséges. Próbált megnyugodni, de aztán feladta a harcot.
- A pokolba is! Gyerünk már! - kiáltotta hevesen, miközben idegesen harapdálta a szája szélét, és gondolatban káromkodott egy cifrát.
Parks felemelte az egyik kezét, letérdelt, és teljes lelki nyugalommal megkötötte a cipõfûzõjét. A stadionban visszhangzott a neve. Parks mintha süket lett volna, hátrébb lépett, és elfoglalta a helyét.
Ütött, és Brooke meg volt gyõzõdve arról, hogy az ütés ugyanolyan fantasztikusan sikerült, mint a legutóbbi meccs alkalmával.
De aztán, rémülten felkiáltott, amikor a Kings egyik futója átlépte a hazai base-t, megelõzve Parksot. A rajongók és Lee ezzel szemben nem dühükben, hanem lelkesedésükben kiabáltak. A kispadon ülõ Kings játékosai gyõzelmi mámorban úszva betódultak a pályára.
- Hiszen Parks kívül van - háborgott Brooke.
- Pontosan ezzel szerzett pontot - magyarázta Lee. A lány gõgösen nézett rá.
- Ennyit én is felfogtam. - Már kezdte kapiskálni a játék legfontosabb szabályait. - De nem tartom tisztességesnek, hogy Parks kívül van.
Lee mosolyogva megsimogatta a haját.
- Biztosan kárpótolja érte a tömeg lelkes ünneplése. A dicsõségbõl neki is kijut.
- Brooke nem sokra tartja a szabályokat - vetette közbe Claire, és felállt.
- Mivel általában olyan emberek találják ki õket, akiknek fogalmuk sincs, mirõl van szó.
Brooke egy kicsit bosszankodott magán, amiért így kijött a sodrából. Felállt, és a táskáját egy lendületes mozdulattal a vállára kanyarította.
- Nem tudom, Parks egyetértene-e ezzel a megállapítással - jegyezte meg Lee. - Õ ugyanis az élete nagy részét a szabályoknak rendeli alá. Már a vérévé vált.
- Ízlések és pofonok különbözõek - vetette oda könnyedén Brooke.
- Menjünk az öltözõbe gratulálni neki!
Lee kedélyesen belekarolt a hölgyekbe, és utat vágott a még mindig tombolva ünneplõ emberek között.
Az öltözõben újságírók tolongtak mikrofonokkal, fényképezõgépekkel és jegyzetfüzetekkel. Erõszakosan ostromolták vagy éppen körülhízelegték az izzadt sportolókat, hogy kicsikarjanak belõlük néhány mondatot. Idebent ugyanakkora volt a zaj, mint odakint. Ajtók csapódtak, kiáltások visszhangzottak, megkönnyebbült nevetések csendültek. A játékosok idegessége elszállt, élvezték a diadal mámoros perceit.
- Igen, ha nem hozom helyre Bigg hibáját - mesélte a Snyder nevû játékos kifejezéstelen arccal az egyik riporternek -, akkor egészen másként alakult volna ez a mérkõzés.
A Biggs névre hallgató csapattárs úgy állt bosszút, hogy hozzávágott egy vizes törülközõt.
- Snyder egyetlen labdát sem tud elkapni, még ha a kezének pattan, akkor sem. Mindent megteszünk, hogy ezt valahogy eltitkoljuk a közönség elõl.
- Ebben a szezonban vagy harmincötször segítettem be Parksnak - folytatta Snyder közönyösen, és levette az arcáról az átizzadt törülközõt. - Érdemes újra végignézni a mai meccset. - Valaki egy vödör vizet öntött a fejére, de Snyder nem jött zavarba. - Kiderül, milyen ügyesen helyeztem a labdákat. A sokéves tapasztalatnak köszönhetõ.
Parksot is körülvették az újságírók. A trikója piszkos volt, akárcsak az arca; izzadt haja a homlokába hullott. A szeme alatt sárfoltok éktelenkedtek, de a szája körül mosoly játszott. A szemébõl eltûnt a könyörtelen elszántság, mintha soha nem is lett volna. Brooke arra gondolt, jobban teszi, ha nem feledkezik meg róla, hogy a férfi tud kérlelhetetlen is lenni.
Amikor Parks megpillantotta Brooke-ot, mosolyogva kiszabadította magát az õt ostromló újságírók gyûrûjébõl, és odalépett hozzá.
- Lee. - Biccentett az ügynöke felé, majd hanyagul megsimogatta Brooke karját. A lány bõre nyomban bizseregni kezdett. - Miss Thornton. Örülök, hogy újra látom.
Brooke biccentett, miközben a férfi a két ujja közé fogta az egyik hajtincsét.
- Fantasztikusan játszottál - lelkendezett Lee. - Öröm volt nézni.
- Az a célunk, hogy megörvendeztessük a nézõket - mormolta Parks, és közben Brooke-ot nézte.
- Claire és én elmegyünk vacsorázni. Nincs kedvetek velünk tartani?
Claire Lee Duttonnal randevúzik? - csodálkozott Brooke. De mielõtt kimenthette volna magát, Parks megszólalt:
- Elnézést, de más programunk van.
Brooke zavartan nézett Parksra.
- Nem emlékszem, hogy bármit megbeszéltünk volna.
A férfi mosolyogva megkopogtatta a vállát.
- Máskor jobb lesz, ha mindent felírsz a naptárba. Várj meg a lelátón, félóra múlva én is ott leszek.
Azzal Parks eltûnt a zuhanyozó irányába, lehetõséget sem adva Brooke-nak a tiltakozásra.
- Micsoda pimaszság! - fakadt ki Brooke, mire Claire tapintatosan, de határozottan oldalba bökte.
- Sajnálom, hogy nem tartasz velünk - búgta negédes hangon. - De egyébként sem kedveled a kínai konyhát. És Lee elõtte még meg akarja mutatni a gyûjteményét.
- A gyûjteményét? - ismételte meg megrökönyödve Brooke.
- Közös a hobbink - magyarázta Claire kacéran mosolyogva. - Mindketten odavagyunk a keleti mûvészetért. Visszatalálsz a lelátóra?
- Nem vagyok egészen hülye - felelte foghegyrõl Brooke.
- Hát akkor. - Claire hanyagul belekarolt Lee-be. - Holnap találkozunk.
- Jó szórakozást, gyermekem! - kiáltott hátra a válla fölött Lee.
- Köszönöm. - Brooke zsebre vágta kezét, és elindult kifelé a zsúfolt öltözõbõl. - A pokolba is, köszönöm! - ismételte meg.
Jókora, hangosan zúgó gépeket tologatva nagy csapat ember takarította össze a lelátókon összegyûlt szemetet. Különben üres volt a hatalmas stadion. Brooke, akinek idõközben elpárolgott a haragja, furcsamód érdekesnek találta a jelenetet. Nemrég még pezsgett itt az élet, tízezrek, szurkoltak a kedvenc csapatuknak. A néma padsorok felett most már csak az izzadság és pattogatott kukorica szaga, valamint az eldobált belépõk, papírzacskók és papírpoharak emlékeztettek a nagy eseményre. Brooke háttal a korlátnak dõlt. Jobban érdekelte az üres stadion, mint az üres pálya.
Vajon hány nemzedék szorongott már ezeken a székeken, lenyûgözve bámulva a mérkõzéseket? Hány sörösüveget hajítottak el az ülések között? Elmosolyodott a furcsa gondolatra. Ha egy játékos befejezi a pályafutását, vajon visszajön ide, hogy emlékezzen? Parks biztosan megtenné.
Brooke hátravetette a haját. Az árnyékok lassan megnyúltak, de a hõség ugyanolyan ragacsos volt, mint kora délután. Brooke-ot egyáltalán nem zavarta. Utálta a hideget. Hunyorogva maga elé képzelte, hogyan filmezné a stadiont. Üresen, gondolta. Az üdvrivalgások visszhangja még ott rezeg a lelátók fölött, szinte hallani a csattanást, ahogy az ütõ eltalálja a labdát, hátul egy zászló, amely lobog a szélben. És lefilmezné a takarítókat is, a rengeteg szemetet, a mûanyag poharakat. Talán az lenne a címe, hogy "Utójáték". A filmbõl nem derülne ki, hogy melyik csapat hagyta el gyõztesen a pályát. Csak a játékosok örökös jövésmenését mutatná, meg a nézõket.
Brooke megérezte Parks jelenlétét, mielõtt meghallotta volna a lépteit, és ez elég volt ahhoz, hogy elveszítse gondolatai fonalát. Már egyáltalán nem érdekelte a jelenet beállítása. Tulajdonképpen dühítette, hogy Parks ennyire összezavarja. Brooke-nak a munka volt a legfontosabb az életében, és esze ágában sem volt változtatni ezen. Védekezésre készen kihúzta magát. A férfi hanyag, lassú léptekkel közeledett, és kutató tekintettel fürkészte Brooke-ot. A sportnak köszönhetõen a mozgása kecses és ruganyos volt.
A lány üdvözlésképpen valamilyen tréfás megjegyzésre számított. Valami kis pimaszságra, gúnyra.
Teljességgel váratlanul érte tehát, amikor a férfi egyenesen odalépett hozzá, magához húzta, és hosszan megcsókolta. Brooke-nak meglepõdni sem volt ideje, máris forró hullámokban járta át a vágy. A férfi az ajkához tapasztotta a száját, követelõzõen, szinte kétségbeesetten. Nem is az ellentmondást nem tûrõ határozottság, hanem ez a kétségbeesés érintette meg Brooke-ot. Parksnak szüksége van rá. Végre valakinek szüksége van rá. A szíve mélyén világéletében erre vágyott, hiába küzdött ellene. Csak ködösen érzékelte a férfi fanyar illatát, szájának ízét, zuhanyozástól nedves haját.
Parks lassan eltolta magától, és várt, míg Brooke kinyitotta a szemét.
- Akarlak - mondta nyugodt hangon, de a vágytól csillogó szemmel.
- Tudom.
Parks megsimogatta a lány haját.
- Meg foglak kapni.
Brooke erõt vett magán, és kibontakozott az ölelésbõl.
- Ezt nem tudom.
Parks elmosolyodott.
- Nem?
- Nem - felelte Brooke, mire a férfi felvonta a szemöldökét.
- Izgalmas feladat lesz meggyõzni téged.
Brooke felszegte a fejét, és hátravetette a haját.
- Miért hazudtad azt Lee-nek, hogy programunk van ma estére?
- Mert órákat töltöttem el azzal, hogy elképzeltem, amint szeretkezünk - felelte nyugodt hangon Parks.
A hangjában ugyan ott bujkált a mosoly, de Brooke tudta, hogy komolyan beszél.
- Nem sokat köntörfalazol.
- Így szereted, nem?
- Igen. - Brooke a korlátnak dõlt. - Akkor én is õszinte leszek. Hónapokon át együtt fogunk dolgozni. Jól végzem a munkám, és gondoskodni fogok róla, hogy te is jól végezd.
- És?
A csúfondáros hang hallatán megvillant Brooke szeme.
- És a személyes kötõdések megnehezítenék a közös munkát. A rendezõd akarok lenni, nem pedig a szeretõd. Legyen szó bármilyen rövid életû kapcsolatról.
- Rövid életû? - ismételte meg Parks, és végigmérte Brooke-ot. - Mindig elõre eltervezed a kapcsolataid élettartamát? Tudod - tette hozzá tûnõdve -, sokkal romantikusabbnak gondoltalak.
- Fütyülök rá, mit gondolsz! - vágott vissza Brooke.
- Látom, kerülöd a témát.
- Szó sincs róla. - A lány arcát pirosra festette az indulat. - Csak azt szeretném a tudomásodra hozni, hogy nem érdekelsz. Ha ez sérti az önérzetedet, hát az a te bajod.
El akart sietni, de Parks megragadta a karját.
- Értesz hozzá, hogy hozz ki a sodromból - mondta haragtól remegõ hangon. - Nem is emlékszem, utoljára mikor dühített fel valaki ennyire.
- Nem lep meg. - Brooke elrántotta a karját. - Értesz hozzá, hogy szédítsd a nõket.
- Te pedig túlságosan félsz a csalódástól, ezért kerülöd a férfiakat.
Brooke olyan hangot hallatott, mintha arcul ütötték volna. Sápadtan, elfehéredett ajakkal nézett Parksra. Azután félretaszította, és felszaladt a lépcsõn.
A férfi félúton utolérte. Gyöngéden maga felé fordította.
- Érzékeny pontra tapintottam? - kérdezte együtt érzõen és némi bûntudattal. Ritkán feledkezett meg magáról annyira, hogy bocsánatot kelljen kérnie. Ám Brooke-ot most egyértelmûen megsértette. - Ne haragudj.
- Hagyj békén!
- Nagyon sajnálom. Hidd el, nem szoktam gorombáskodni a nõkkel.
Õszintén hangzott. Brooke lassan kiengedte a levegõt.
- Rendben. Általában jobban viselem a gorombáskodást.
- Félretesszük a bokszkesztyûket?
- Talán - bólintott habozva Brooke.
- Mit szólnál egy vacsorához?
Brooke elmosolyodott.
- Ez csakugyan a gyönge pontom.
- Nagyszerû. Mi a véleményed a tacosról?
Brooke nem tiltakozott, amikor Parks megfogta a kezét.
- Ki fizet?
A gyorsétterem elõtt ültek egy fémasztalnál kemény fémszékeken, a forgalom és az üvöltõ autórádiók lármájában. Brooke érezte, amint elszáll belõle a feszültség. Kedvelte az elegáns éttermeket, ahol választékos ételeket és remek borokat szolgáltak fel, de az ehhez hasonló büféket is. Ragacsos tacost ettek, és papírpohárban vizezett szódat ittak hozzá.
Parks átnyújtott a lánynak még egy szalvétát, és óvatosan faggatni kezdte.
- Kaliforniában nõttél fel?
- Nem. - Brooke a szájába vette a szalmaszálat, és szívott egy kis szódát. - De te igen.
- Többé-kevésbé. - Parks ragaszkodott a folytatáshoz. - Miért költöztél Los Angelesbe?
- Mert itt mindig meleg van - vágta rá ösztönösen a lány. - És sok az ember.
- Hiszen mérföldekre élsz a várostól, a semmi közepén.
- Fontos számomra a magánélet. Mit szóltak a szüleid, amikor úgy döntöttél, hogy baseballjátékos leszel, és nem lépsz be a családi vállalkozásba?
Parks fanyar félmosolyra húzta a száját.
- Megdöbbentek. Noha már évek óta mondogattam, hogy ez minden vágyam. Az apám úgy gondolta - még ma is úgy gondolja -, hogy ez csak egy kis kitérõ. A te családod mit szól hozzá, hogy reklámfilmeket készítesz?
Brooke letette a papírpoharat.
- Nincs családom.
Valami a lány hangjában figyelmeztette Parksot, hogy veszélyes talajra tévedt.
- Hol nevelkedtél?
- Itt-ott.
Brooke gyorsan begyömöszölte az üres poharakba a használt szalvétákat. Parks megfogta a kezét.
- Nevelõszülõknél?
Brooke haragtól szikrázó szemmel nézett fel rá.
- Mit erõszakoskodsz?
- Mert tudni akarom, ki vagy - felelte kedvesen Parks. - Mielõtt szeretõk lennénk, legyünk barátok.
- Ereszd el a kezem!
Parks töprengve fürkészte a lányt.
- Idegesítelek?
- A falra mászom tõled - vágta rá Brooke. - Tíz perc alatt mindig sikerül halálosan felbosszantanod.
Parks vigyorgott.
- Ismerem ezt az érzést. Izgató.
- Nem akarok izgalomba jönni - felelte higgadtan Brooke. - Kényelmesen akarom érezni magam.
Parks halkan felnevetett, majd megfordította a lány kezét, és könnyedén végighúzta a száját a tenyerén.
- Nem hiszem el - mormolta, és figyelte Brooke arcjátékát. - Szerintem sokkal jobban szereted a kalandot, mint a kényelmet.
- Nem ismersz.
- Igazad van. - Parks elõrehajolt. - Ki vagy?
- Amivé tettem magam.
A férfi biccentett.
- Egy erõs akaratú, független nõt látok magam elõtt, tele becsvággyal. Egy olyan nõt, aki egy nyugodt, félreesõ helyet választott otthonául, aki szívbõl tud nevetni, és aki éppen olyan gyorsan megbocsát, mint ahogy dühbe gurul. - Figyelte, ahogy Brooke összehúzza a szemöldökét. Már nem volt ingerült, hanem töprengõ és éber. Parks úgy érezte magát, mintha megpróbálná egy gerle bizalmát elnyerni, amely bármely pillanatban elröppenhet, de úgy is dönthet, hogy a vállán marad. - Érdekel ez a nõ.
Brooke nagyot sóhajtott. Ha egy kicsit mesélek magamról, gondolta, talán békén hagy.
- Az anyám nem volt férjnél - jelentette ki hetykén. - Azt mondták, hat hónap után megunta, hogy egy kisbabával veszõdjön, és rábízott a nõvérére. Csak halványan emlékszem a nagynénémre. Hatéves lehettem, amikor átadott a gyámügynek. Arra viszont jól emlékszem, hogy éhes voltam és fáztam. Azután jöttek sorra a nevelõszülõk. - Brooke vállat vont. - Nem volt olyan vészes. Az elsõ családnál körülbelül egy évig lehettem. Hattól tizenhét éves koromig összesen öt különbözõ helyen éltem. Voltak köztük egész rendes családok is, de sehol sem éreztem otthon magam. Részben a saját hibámból.
Brooke ismét felsóhajtott, mert felkavarták az emlékek.
- Az utolsó két évben Ohióban egy farmon éltem egy kedves házaspárnál, akiknek volt egy elbûvölõ fiacskájuk. A gyerek folyton a hajamat ráncigálta, mihelyt az anyja hátat fordított neki. - Brooke elhúzta a száját. - Amint leérettségiztem, otthagytam õket, és pincérnõként munkába álltam. Kérlek, ne kezdj el sajnálni.
Ez a legnagyobb sértés a számára, gondolta Parks, és megfogta a lány jéghideg kezét.
- Nem sajnállak. Azon tûnõdtem, vajon hány tizenhét éves fiatalnak van bátorsága a saját kezébe venni az életét, és hánynak van annyi ereje, hogy ez sikerüljön is. Ennyi idõs koromban Floridába akartam menni edzõtáborba, de ehelyett egy repülõn ültem útban a fõiskola felé.
- Mert kötelezettségeid voltak - vetette közbe Brooke. - Nem úgy, mint nekem. Ha lehetõségem lett volna tanulni. - Nagyot sóhajtott. - Akárhogy is, mindketten egy évtizedig dolgoztunk, hogy felépítsük a karrierünket.
- És te még az út kezdetén vagy - jegyezte meg Parks. - Nekem legfeljebb egy idény van hátra.
- Miért? Elvégre akkor csak.
- Harmincöt éves leszek - fejezte be a mondatot szárazon a férfi. - Tíz évvel ezelõtt megfogadtam, hogy harmincöt évesen abbahagyom a sportot. A baseballban a negyven felé közeledve már csak kevesen játszanak úgy, mint az ifjú titánok.
- Úgy játszol, mint egy öregember - évõdött Brooke.
- Nem szeretnék odáig jutni. Brooke eltörte a szalmaszálát, és alaposan szemügyre vette Parksot.
- De hiszen épp most vagy fenn a csúcson.
- Már eldöntöttem.
Brooke bólintott.
- Szereted a tengerpartot? - kérdezte a férfi.
- Ritkán jutok el oda, de igen. - Eszébe jutott a nemrég forgatott reklámfilm. - Fenntartásokkal - fûzte hozzá.
- Van egy házam Mauin. - Parks váratlanul elõrehajolt, és gyöngéden megsimogatta a lány arcát. - Egyszer szívesen elvinnélek oda. - Megrázta a fejét, mielõtt Brooke tiltakozhatott volna. - Együtt elutazunk.
- Parks - mondta Brooke, amikor felálltak -, komolyan gondoltam, amikor azt mondtam, hogy nem akarok viszonyt kezdeni veled.
- Tudom.
Parks hosszan, vágyakozva megcsókolta a lányt, aki papírtányérral és papírpohárral kezében mozdulatlanul tûrte.
Eltelt három nap, mire Brooke újra hallott Parksról. Tudta, hogy közben külföldön játszott. Azt is tudta, miután futólag belekukkantott az egyik újság sportrovatába, hogy kitûnõen.
Úgy volt, hogy Parks elsõ harminc másodperces reklámfilmjét már a bajnoki mérkõzések elõtt sugározzák. Brooke-nak így kevés ideje maradt az elõkészületekre. Ám a kihívásokat legalább úgy szerette, mint az evést.
Az irodájában még egyszer átfutotta az elsõ de Marco-reklám forgatókönyvét. Ügyes, gondolta elismerõen. Feszes dialógusok, meggyõzõ érvelés. A de Marco szabadidõruhába öltözött Parks a stadionban meglendíti a baseballütõt, és a következõ jelenetben ugyanabban az öltözékben egy gyönyörû, barna hajú nõbe karolva kiszáll egy Rolls Royce-ból.
- De Marco szabadidõruhák minden alkalomra - mormolta Brooke.
A szöveget, egyetlen mondat kivételével, már felvették, és Brooke-nak nem volt más tennivalója, mint hogy kihozza Parks-ból a maximumot. A reklám sikere az õ ügyességétõl és a férfi vonzerejétõl függ. Fele-fele, gondolta a lány, és a kávéscsészéje után nyúlt, amikor kopogtattak
- Igen?
Brooke visszalapozott az elsõ oldalra, és átnézte a kameraállásokat.
- Üzenetet hoztam Jenkinstõl. - A titkárnõ letett az íróasztalára egy hosszú fehér dobozt, amelyen egy virágküldõszolgálat emblémája látszott. - Megvágta a Lardner-filmet, ha esetleg meg szeretnéd nézni.
- Köszönöm.
Brooke kíváncsian hajolt a forgatókönyvön át a doboz fölé. Az elégedett megrendelõktõl olykor kapott köszönõ leveleket vagy hálás telefonokat, de virágot még soha. Nem igaz, mert ott volt az az autós reklámban szereplõ színész, gondolta Brooke. Aki a harmadik feleségét fogyasztotta. Minden héten küldött egy hatalmas csokor piros rózsát, ami egyszerre mulattatta és dühítette a lányt. Hat hónapba telt, míg végül sikerült meggyõznie az illetõt, hogy csak az idejét és a pénzét pocsékolja.
Valószínûbb, hogy E. J. küldhette, és egy tucat mélyhûtött békacombot talál a dobozban. Mivel Brooke nem volt semmi jónak az elrontója, kibogozta a szalagot, és leemelte a doboz fedelét.
Tengernyi hibiszkuszvirág. Illatos, harmatos, rózsaszín-fehér szirmok. Brooke-nak meglepetésében elállt a lélegzete, azután belemerítette mindkét kezét a puha, bársonyos szirmok közé. Az irodája helyett egyszeriben mintha egy trópusi szigeten lett volna - az illat kábító, egzotikus és romantikus volt. Brooke egy elragadtatott kiáltással az arcához emelte virágokkal teli kezét. A nehéz, bódító illattal ellentétben a szirmok hihetetlenül hamvasak és könnyûek voltak. Egy kicsiny, fehér kártya hullott az íróasztalára.
Brooke visszatette a virágokat, megfogta a borítékot, és feltépte.
A bõrödre gondoltam.
Semmi más, de Brooke rögtön tudta, ki a feladó. Hirtelen forróság öntötte el a testét. Ügy viselkedik, mint egy ostoba bakfis, korholta magát. Ennek ellenére háromszor is elolvasta a mondatot. Még sohasem volt rá ilyen hatással néhány egyszerû szó. Noha Parks több ezer mérföldre volt tõle, érezni vélte az arcán erõs, karcsú ujjait. Képtelen kiverni a fejébõl ezt a férfit, de talán nem is akarja. Habozás nélkül a telefon után nyúlt.
- Légy szíves, hívd Parks Jonest - mondta. - Próbáld meg elõször Lee Duttont, õ tudja a számát.
Mielõtt meggondolhatta volna magát, Brooke letette a kagylót, és ismét belemarkolt a virágszirmokba.
Parks honnan tudja, milyen gombokat kell megnyomnia nála? - tûnõdött. Egy biztos, romantikusan, stílusosan udvarol. Kivett a dobozból egyetlen virágszirmot, és végigsimította vele az arcát. Puhának és nedvesnek érezte, mint Parks elsõ csókját.
A telefon csörgése kizökkentette a boldog álmodozásból.
- Igen?
- Parks Jones a kettes vonalon. Tíz perc múlva ott kell lenned a stúdióban.
- Rendben. Szerezz egy vízzel teli vázát, jó? - A tengernyi sziromra nézett. - Két vázát. - Lenyomta a kettes gombot. -Parks?
- Igen. Hello, Brooke.
- Köszönöm.
- Szívesen.
A lány habozott, aztán kimondta az elsõ gondolatot, ami az eszébe jutott:
- Úgy érzem magam, mint egy bakfis, aki épp most kapta meg az elsõ melltartóját.
Parks háttal az ágyra vetette magát, és hangos hahotában tört ki.
- Szívesen látnálak azokkal a virágokkal a hajadban.
Brooke próbaképpen a füle mögé tartott egy szirmot. Mit szólnának hozzá a többiek? - gondolta nagyot sóhajtva. Meg kell elégednie az illatával.
- Mindjárt indulok a stúdióba. Nem hiszem, hogy a fényszórók jót tennének a szirmoknak.
- Világéletedben gyakorlatias voltál, ugye?
Parks megmasszírozta sajgó vállát, és lehunyta a szemét.
- Szükségszerûen. Hogy vagy?
- A legutóbbi mérkõzésen nem szerepeltem valami fényesen. Néha elõfordul az ilyesmi. - A bajnokságon remélhetõleg nem így lesz, tette hozzá, gondolatban. - Rád gondoltam, talán túlságosan erõsen.
Brooke-nak hirtelen elszorult a gyomra.
- Nem szeretném, ha miattam romlana a teljesítményed. - A férfi nevetése tompán csengett. - Fáradt vagy?
- Egy kicsit. Tegnap este hosszabbítás is volt.
- Tudom. - Brooke a legszívesebben leharapta volna a nyelvét. - Tele voltak vele az újságok - tette hozzá sietve. - Akkor most hagylak aludni. Csak meg akartam köszönni a virágot.
Tehát Brooke nézte a mérkõzést, gondolta mosolyogva Parks, de nem nyitotta ki a szemét.
- Mikor látlak?
- Pénteken kezdjük a forgatást, tehát.
- Brooke - szakította félbe Parks -, mikor látlak?
A lány habozott, aztán a tekintete a rózsaszín-fehér hibiszkusz szirmokra siklott. Egy virágot az arcához emelt, és felsóhajtott.
- Azt hiszem, óriási hibát követek el.
- Rendben. Akkor pénteken találkozunk.
Brooke úgy tartotta, csak az lehet jó rendezõ, aki megbízható, pontos és nem vész el a technikai részletekben. Ezen kívül határozott, anélkül hogy elveszítené a többiek rokonszenvét; és ért hozzá, hogy egyszerre mindenütt jelen legyen. Minderre az élet tanította meg, míg a munkatársai különbözõ hivatalos tréningek során sajátították el a szükséges képességeket. Annak idején végigjárta a stúdióban a szamárlétrát, így tisztában volt minden aprósággal. Tudta, hogy a színészek gyakran túlterheltek vagy bizonytalanok, tehát mindig kedves és türelmes volt hozzájuk, akkor is, ha egy újra és újra elrontott mondat miatt néha a legszívesebben a falra mászott volna. A pincérkedés évei alatt megtanulta, hogy olyan gyors legyen, mintha valóban két helyen lenne egyszerre.
A forgatás helyszínén vagy a stúdióban õ volt a megtestesült magabiztosság. Sosem tetszelgett a mindent tudó rendezõ szerepében, egyszerûen csak tette a dolgát.
Kezében a forgatókönyvvel még egyszer ellenõrizte a lámpák és a fényszórók beállítását. Nyomban érezte, hogy a pályán egész más a légkör, mint a lelátókon. Mintha csak egy szurdokban lennének, amelyet körülölel a széksorok magas hegye. Idelent lehetett csak igazán érzékelni a pálya méreteit. Bámulatos, hogy a játékosok ilyen nagy távolságból is képesek eltalálni az ütõvel a labdát.
A por és piszok szaga elkeveredett a frissen vágott fû, valamint E. J. parfümjének férfias illatával.
- Kezdjük el - fordult Brooke a fõvilágosítóhoz, és felpillantott a felhõs égre. - Ragyogó, délutáni napsütést szeretnék.
- Rendben.
Kigyulladtak a reflektorok. Brooke az egyik kamera mögé lépett, hogy ellenõrizze a fényeket és árnyékokat.
Egy kicsit távolabb közönyösen álldogált Parks, és a lányt figyelte. Ez nem az a nõ, akit pár napja meghívott egy tacosra. Még csak nem is az, akit a de Marco-estélyen a karjaiban tartott. Brooke a haját hátul hosszú copfba fonta, nem röpködtek szanaszét a cigányos fürtök. Farmernadrágot, sárga pólót, poros teniszcipõt viselt, a fülében csillogó zafírokat.
De nem is a frizurája vagy az öltözéke jelentette a különbséget, hanem a magabiztos fellépése. Korábban sem tûnt tétovának, most azonban minden pórusából áradt a határozottság. Szavakkal és gesztusokkal utasította a többieket, és mindenki engedelmeskedett. Senki sem kérdõjelezte meg a döntéseit. Nyilvánvalóan nem is tûrte volna.
Parks dühös grimasszal rántott egyet a vékony selyemingen. Ki az ördög baseballozik ilyen szerelésben? Lepillantott világos térdnadrágjára. Ebben a játékban Brooke határozza meg a szabályokat, emlékeztette magát, és belépett a fényszórók sugarába.
- Biglow, ezt a kábelt rögzíteni kell, különben valaki még eltöri a lábát. Libby, szerezz valahonnan jeges vizet, szükségünk lesz rá. Rendben. Hol van. - Brooke megfordult, és Parksra nézett. - Hát itt vagy. - Ha örül is, hogy lát, jól titkolja, gondolta a férfi. - Menj a helyedre, hogy a fényt és a kamera-beállításokat ellenõrizhessük.
Parks szó nélkül engedelmeskedett. Jobb, ha minél elõbb hozzászokik, ha már egyszer beleegyezett ebbe a filmezésbe. Zsebre dugta a kezét, magában elátkozta Lee-t, és az ütõjátékos helyére állt. Valaki egy méteres távolságból egyenesen az arcába irányított egy fényszórót.
- A döntõben lesöprik a pályáról a Valiantsot? - kérdezte az egyik technikus.
- Azt tervezzük - vetette oda könnyedén Parks.
- Ötven dollárban fogadtam.
Parks elvigyorodott.
- Nem fogom elfelejteni.
- Derrick. - Brooke egy kurta biccentéssel a dolgára küldte a technikust, és odalépett Parkshoz. - Ez a könnyebbik jelenet - magyarázta. - Nincs párbeszéd, csak azt kell tenned, amihez a legjobban értesz.
- Mi lenne az?
Az ironikus hang hallatán Brooke felvonta a szemöldökét.
- Az egyik edzõ majd dob néhány labdát, te meg beleütsz. Elemedben érezheted magad.
- Még sosem álltam az ütõhelyen sisak nélkül.
- Nem illene az öltözékedhez - felelte nyugodtan Brooke, és tetõtõl talpig végigmérte a férfit. - Jól nézel ki.
- Te is - vigyorodott el szemtelenül Parks. - Szívesen kibontanám a hajad.
- Sminkes! - kiáltott hátra Brooke a válla fölött. - Kell egy kis púder az arcára, mert nagyon csillog.
- Egy pillanat - szólalt meg a férfi, és ingerülten megfogta az odasietõ hölgy csuklóját.
- A kamera elõtt nem izzadhatsz - jelentette ki határozottan Brooke, és a hangjában némi káröröm csengett. - Csak annyit szeretnék, hogy viselkedj úgy, mint máskor. Vedd fel a szokásos testtartásod - tette hozzá. - Ha eltalálod a labdát, szeretném látni a jellegzetes vigyorodat, mielõtt eldobod az ütõt.
- Miféle vigyort?
Parks vonakodva elengedte a sminkes nõ csuklóját, mire az nyomban munkához látott, és bepúderezte az arcát. Brooke kedvesen elmosolyodott.
- Azt a kisfiúsat. Kivillan a fogsorod, látni az apró ráncokat a szemed sarkában.
Parks felvonta a szemöldökét.
- Ezért még szorulsz.
- Gondolj arra - folytatta szenvtelenül Brooke -, hogy filmezünk. Az ütésnek nem kell tökéletesnek lennie, elég, ha úgy néz ki. Megértetted?
- Igen.
Parks bosszúsan biccentett a mellettük felbukkanó edzõnek.
- Tényleg elbûvölõen nézel ki, Jones - jegyezte meg az illetõ gúnyosan.
- Aztán rendes labdákat dobj - figyelmeztette Parks. - Kell az ütõ is? - kérdezte Brooke-tól. - Vagy elég, ha úgy teszek, mintha lenne?
A lány válasz helyett sarkon fordult, és odakiáltott az asszisztensének.
- Hozd ide az ütõt! E. J., minden rendben? Egyszerûen csak vedd fel a jelenetet, nem kell mozgatni a kamerát.
- Ez alumínium.
Brooke csodálkozva fordult ismét Parks felé.
- Tessék?
- Az ütõ alumíniumból van. Odatartotta a lánynak, aki gépiesen átvette.
- Csakugyan.
Brooke vissza akarta adni, de Parks a fejét rázta.
- Kizárólag faütõt használok.
Brooke majdnem mondott valami cifrát, de aztán meggondolta magát. Elvégre már hozzászokott a színészek szeszélyeihez.
- Hozz egy faütõt Mr. Jonesnak - utasította az asszisztensét, és odadobta neki a kifogásolt darabot. - Még valami?
Parks összehúzott szemmel, hûvösen fürkészte.
- Itt mindenki úgy táncol, ahogy fütyülsz?
- Pontosan. Vésd jól az eszedbe, és akkor nem lesz semmi gond.
A férfi tekintete megkeményedett.
- Ne felejtsd el, hogy csak a forgatás idején érvényesek a játékszabályaid - súgta oda.
Brooke sarkon fordult, és odasétált a kamera mögött álldogáló E. J.-hez, hogy ellenõrizze a beállítás szögét. A lencsén át tüzetesen szemügyre vette Parksot, akinek épp akkor nyújtotta át az asszisztense a másik ütõt.
- Rendben, most vedd fel a megfelelõ testhelyzetet. - Figyelte, amint a férfi könnyedén elõrehajol, és megveti a lábát. - Jó lesz - hangzott az ítélet, majd hátralépett, hogy odaengedje a kamerához E. J.-t.
- Tíz dollárba, hogy az egyik baloldali sarokba üti.
Brooke egy könnyed biccentéssel jelezte, hogy tartja a fogadást.
- Parks, ha azt mondom, hogy felvétel indul, akkor vedd fel a kiinduló testhelyzetet. Csak az ütõt nézd, ne a kamerát. Próbálj megfeledkezni a forgatócsoport jelenlétérõl.
Brooke kedves mosollyal az edzõhöz fordult.
- Készen áll, Mr. Friedman?
- Igen. Figyelj, Jones!
- Ne legyen magas labda - utasította Parks, és védtelen fejére mutatott. - Lent tartom az ütõt.
Brooke utoljára még egyszer körülhordozta a tekintetét, hogy meggyõzõdjön arról, minden rendben van-e. Felemelte a kezét, és megvárta, míg mindenki rá figyel.
- Felvétel indul!
Nézte, amint Parks egy kissé meghajol, és próbaképp kétszer a levegõbe üt. A sötétkék selyemingen megcsillant a fény, a vékony anyag alatt tökéletesen látszott az izmok játéka. Brooke csípõre tett kézzel számolta a másodperceket, és várt. Amikor a labda elindult, Parks áthelyezte a súlyát az egyik lábáról a másikra, az izmai megfeszültek. A labda a férfi mögött ért földet.
Brooke a legszívesebben hangosan káromkodott volna, de uralkodott magán.
- Ennyi! - A bosszúságát legyûrve odasétált Parkshoz. - Van valami gond?
- Érvénytelen labda volt.
- Szó sincs róla! - harsogta Friedman méltatlankodva.
A stáb nyomban két pártra szakadt. Brooke nem törõdött a kiabáló emberekkel, hanem minden figyelmét Parksnak szentelte.
- Ez nem egy bajnoki mérkõzés. Egyszerûen csak bele kell ütnöd a labdába. Amint észrevetted - egy széles mozdulattal körbemutatott -, nincs más játékos, nincsenek szurkolók, nincsenek újságírók.
Parks az ütõjére támaszkodott.
- Azt akarod, hogy fogadjak egy érvénytelen labdát?
Brooke a férfi vigyorgó arcába nézett, és igyekezett megõrizni a hidegvérét.
- A dobás minõsége nem számít - felelte, miközben mögötte egyre szenvedélyesebben lángolt fel a vita. - Egyszerûen találd el a labdát.
Parks megvonta a vállát, és felemelte az ütõt.
- Te vagy a fõnök. pillanatnyilag.
A tekintetük egymásba fonódott, hosszan és kihívóan. Azután Brooke a stábhoz fordult.
- Második felvétel - jelentette ki, és egy intéssel véget vetett az indulatos vitának.
Parks ezúttal ütött, és a labda elszállt jobbra. Brooke nem nézett E. J.-re, egyszerûen csak odanyújtotta a kezét.
- Hány másodperc? - kérdezte, miközben az operatõr a markába nyomott tíz dollárt.
- Tizenkettõ és fél - felelte egy törékeny, barna hajú nõ stopperórával és csapóval a kezében.
- Nagyszerû.
- A következõ labda túlmegy a kerítésen - súgta oda E. J. Brooke-nak. - Fogadunk?
- Hármas felvétel - kiáltotta Brooke, és közben biccentett az operatõrének. - Most!
Elégedett mosollyal figyelte Parksot. Vagy megértette, mirõl van szó, vagy hajtotta a harci szellem. Akárhogy is, de jól csinálta. A tekintete, ahogy elõrehajolt, pontosan olyan volt, ahogy Brooke megálmodta - elszánt és hajthatatlan. Kár, hogy a kamerával nem mehetnek egészen rá. Parks ütött.
Erõ. Brooke-nak ez a szó villant az agyába. Abban a pillanatban, amikor az ing megfeszült Parks vállán, a nadrág puha anyagán kirajzolódtak a combján lévõ izomnyalábok. Brooke-nak nem volt szükséges nyomon követni a labda röptét, hogy tudja, hová ment. A Parks arcán felragyogó mosolynak semmi köze sem volt a rendezõi utasításhoz. Õszinte örömöt tükrözött, miközben tekintetével követte a labdát. Aztán még mindig vigyorogva megfordult, és bocsánatkérõen megvonta a vállát.
Brooke-nak haragudnia kellett volna, amiért a kimondott utasítása ellenére a kamerába nézett, de a mozdulat és az arckifejezés tökéletes volt. Kotorászni kezdett a zsebében E. J. tízdollárosa után.
- Ennyi!
A stáb tagjai tapsolni kezdtek, néhányan füttyentgettek.
- Jó dobás volt, Friedman - szólt Parks elismerõen az edzõhöz.
- Azt akartam, hogy biztosan eltaláld.
A Valiants emberei nem lesznek ennyire elõzékenyek.
Brooke a keze fejével megtörölte izzadt szemöldökét.
- Szívesen csinálnék még néhány felvételt. Mennyi volt az idõ?
- Tizennégy másodperc.
- Rendben. A világításon változtatunk, és a beállításon is. Mr. Friedman, ha lenne olyan kedves, és dobna még néhány labdát!
- Ahogy óhajtja, drágám.
- Parks, ugyanolyan lendületes ütést szeretnék, mint az elõbb. Mindegy, hová röpül a labda. Utána nézz fel, és ne feledkezz meg a vigyorról.
A férfi a vállára tette az ütõt.
- Nem fogok.
- A fények? - kérdezte Brooke.
A technikus biccentett.
Noha a harmadik felvétel szinte tökéletesre sikerült, még további hármat készítettek. Vágás után ennek a filmrészletnek tizenkét és fél másodpercesnek kell lennie. Mindössze három óra állt rendelkezésükre, tehát szigorú menetrend szerint dolgoztak.
- Kész vagyunk. Köszönöm - közölte Brooke, és elvett az asszisztensétõl egy pohár jeges vizet. - Folytatjuk az étterem elõtt. - az órájára pillantott -, .két óra múlva. Fred, ellenõrizd a tekercseket és a színésznõt! E. J., magam viszem a filmet a vágóhoz. - Brooke beszéd közben odalépett az edzõhöz. - Mr. Fríedman. - Mosolyogva kezet nyújtott. - Köszönöm.
A kézfogása kemény volt, a tekintete puha.
- Örülök, hogy segíthettem. - A férfi felnevetett, és magához szorította az egyik labdát. - Tudja, az én idõmben a játékosok borotvapengét vagy sört reklámoztak. - Parksra pillantott, aki épp autogramot adott az egyik technikusnak. - Egyetlen divattervezõ sem keresett meg minket, hogy parádézzunk a ruháiban.
Brooke Parksra nézett. A férfi nevetve állt E. J. mellett.
- Neki talán ne mondja el, Mr. Friedman - fordult vissza Brooke ismét az edzõhöz.
A férfi harsogó kacagásban tört ki, és Brooke vállára csapott.
- Drágám, néma leszek, mint a sír. Még valamit - tette hozzá. - Figyeltem, ahogy irányítja a stábot. - Kivillantotta hibátlan fogsorát. - Átkozottul jó edzõ lenne magából.
- Köszönöm. - Brooke csakugyan örült a bóknak. Odaballagott Parkshoz. - Remekül csináltad.
A férfi vigyorogva nézte kinyújtott jobbját, de végül megszorította.
- Ahhoz képest, hogy kezdõ vagyok?
Brooke el akarta húzni a kezét, de Parks erõsen tartotta, és az ujjbegyével könnyedén megsimogatta a tenyerét. Elégedetten állapította meg, hogy a lány pulzusa szaporábban ver.
- Nem aggódtam, hiszen csak saját magadat kellett alakítanod - felelte Brooke. Mögötte a technikusok leszerelték a fényszórókat, és feltekerték a kábeleket. Hallotta E. J.-t, amint lelkesen mesél a legújabb barátnõjérõl. Igyekezett a háttérzajokra összpontosítani, hogy ne érezze Parks simogató ujját. - A következõ jelenet sem lesz nehéz. Ma délután forgatjuk. Ha van valami kérdésed.
- Csak egyetlenegy - szakította félbe Parks. - Gyere velem egy percre.
Már húzta is Brooke-ot az öltözõk felé.
- Mirõl van szó? Máris mennem kell a vágószobába.
- Itt már végeztünk?
Brooke türelmetlenül sóhajtott.
- Igen.
- Nagyszerû.
Parks az ajtófélfának szorította a lányt, és a száját az ajkára tapasztotta.
A követelõzõ, erõszakos csókban ott volt az elmúlt napok minden csalódottsága és bosszúsága, amiért akarta Brooke-ot - de távol volt tõle, és nem érinthette meg; aztán meg karnyújtásnyira, és mégsem érhetett hozzá. Haragudott a lányra, amiért hûvös és távolságtartó, míg õ hasztalan küzd a sürgetõ és egyre erõsebb vágy ellen. Haragudott, amiért olyan helyzetbe került, hogy egy nõ parancsol neki, aki uralja a gondolatait.
A közelsége inkább izgató volt, mintsem megnyugtató. Érezte Brooke egzotikus illatát, nõies ízét. Szinte kétségbeesett erõvel csókolta, de képtelen volt csillapítani az éhségét. Elõbb vagy utóbb megkapja ezt a lányt - testestül-lelkestül.
Egyelõre azonban uralkodnia kell magán, bármilyen nehéz is.
- Hé, Brooke! Velem jössz. Ó!
E. J. dugta be a fejét, de gyorsan vissza is húzta. Parks elengedte a lányt, és Brooke hallotta, amint az operatõre jókedvûen fütyörészve elballag. Dühösen, amiért megfeledkezett arról, hogy hol van, ellökte magától Parksot.
- Hagyj békén!
- Miért?
A férfit szemlátomást mulattatta Brooke jeges tekintete.
- Munka közben soha többet ne merészelj ilyet! - sziszegte a lány.
- Megkérdeztem, hogy végeztünk-e - emlékeztette Parks.
- Forgatás közben én vagyok a fõnök, és te azt teszed, amit mondok. - A férfi rosszallóan összevonta a szemöldökét, mire Brooke dühösen hozzátette: - Remélem, értjük egymást.
- Jelenleg áll a kamera.
- Nem akarom, hogy pletykálni kezdjenek rólam. Aláássa a tekintélyemet.
Parks dühe a sóvárgásával együtt nõtt.
- Talán inkább amiatt aggódsz, hogy élvezed az ölelésemet? Nem azért vagy dühös, mert valójában átkozottul mindegy neked, ki parancsol, amikor csókollak? - Közel hajolt Brooke-hoz, míg a szájuk majdnem összeért. - Egész délelõtt az utasításaidat lestem, Miss Gordon, most én következem.
A nyelvét kéjesen végighúzta Brooke száján. A levegõ szinte vibrált közöttük. Mindketten sejtették, hogy már nem sokáig fojthatják el ezt a vágyakozást.
Kihívóan egymás szemébe néztek, a tekintetük tele volt szenvedéllyel és csábítással.
- Ma délután még forgatunk - motyogta Brooke.
- Forgatás alatt azt teszem, amit mondasz. - Parks még egyszer megcsókolta a lányt. - Hogy este mi lesz, azt meglátjuk.
Brooke a késõ délutánt választotta ki a forgatásra, hogy elkerüljék az esti nyüzsgést. A jelenet rövid volt, tizenkét másodperces, és viszonylag egyszerû. A pezsgõszínû Rolls megállt egy elegáns étterem elõtt, és Parks kiszállt belõle. Ugyanazt az öltözéket hordta, mint a pályán, csak volt rajta egy zakó is. Odatartotta a jobb karját egy elegáns, barna nõnek. Kiszálláskor a hölgynek kivillant a combja, epekedõ pillantást vetett Parksra, majd belekarolt. A kép lassan elhomályosult, és felcsendült Parks hangja:
- De Marco - minden alkalomra.
- Elõször a Rollst vegyük, E. J. Csak akkor menj rá Parksra, amikor kiszáll.
Egyértelmûen látszania kell, hogy ugyanazt az öltözéket viseli, mint a pályán. Ne hagyd, hogy a nõ elterelje a figyelmedet - tette hozzá szárazon, és lesújtó pillantást vetett az operatõrre.
- Hogy nekem? - E. J. a hátsó nadrágzsebébõl elõvette a Kings baseballsapkáját, és odatartotta Brooke-nak. - Felveszed? A csapatszellem kedvéért.
Brooke csípõre tette a kezét, és rezzenéstelen szemmel nézett E. J.-re. A férfi felnevetett, és a saját afrofrizurájába nyomta a sapkát.
- Rendben van, fõnök.
Brooke szokásához híven ellenõrizte a kameraszöget és a világítást, mielõtt megadta volna a jelet az elsõ felvételre. A Rolls lassan a járdához gördült. Brooke gondolatban az összhatás kedvéért, eljátszotta a háttérzenét. Parks mintegy végszóra kiszállt az autóból, megfordult, és odanyújtotta a kezét a kocsiban üldögélõ hölgynek. Brooke felvonta a szemöldökét. Valami nem tetszett neki.
Intett, jelezve, hogy beszélni akar Parksszal. A sofõr visszatolatott a kocsival oda, ahonnan indult. Brooke Parks karjára tette a kezét, és egy kicsit félrevonta.
- Lazíts.
Mivel Brooke megszokta, hogyan kell az ideges színészekkel bánni, egész másként beszélt és viselkedett, mint délelõtt. Ez bosszantotta Parksot.
- Nem tudom, mire gondolsz.
Brooke odébb sétált, mivel a korlátnál gyülekezni kezdtek a kíváncsiskodók.
- Elõször is tudnod kell, hogy egy kitûnõ terméket reklámozol. Próbáld meg elhinni.
- Ha nem hinném el, fel se venném - felelte Parks hunyorogva a fényszórók kereszttüzében.
- Feszélyezettnek tûnsz. - Brooke bátorítóan a férfi vállára csapott, de az mogorván nézett vissza rá. - Kínosan érzed magad, és ez látszik is rajtad. Várj! - szólt gyorsan, mielõtt Parks közbevághatott volna. - Ma reggel a stadionban felszabadult voltál. Eljátszottad, hogy játszol. Most sem kérek többet.
- Nem vagyok színész.
- Nem is kell annak lenned. Isten ments! - Rájött, hogy megsértette a férfit, ezért bocsánatkérõen elmosolyodott. - Figyelj rám. Az élet napos oldalán állsz, sofõröd van, Rolls Royce-od és gyönyörû barátnõd. Mindössze annyi kell, hogy sugározzon rólad, hogy elégedett vagy magaddal és a világgal. Menni fog, csak lazíts.
- Azon tûnõdöm, vajon miként éreznéd magad, ha azt kérnék tõled, hogy találj el egy labdát, miközben húszezer ember figyel.
Brooke ismét elmosolyodott, és megpróbált nem gondolni arra, mennyire rohan az idõ.
- A hosszú évek során megtanultad, hogyan kell összpontosítani, és megfeledkezni a külvilágról.
- Ez itt más - csóválta a fejét Parks.
- Mert ideges vagy. Ugyanazt az önelégült tekintetet akarom látni, mint délelõtt, amikor megütötted a labdát. Bízz magadban!
Brooke megigazította a férfi gallérját.
- Tudtad, hogy Nina intelligenciahányadosa egy záptojáséval egyenlõ?
- Ki az a Nina?
- A partnerem.
Brooke nagyot sóhajtott.
- Ne kezdj el hisztizni. Senki sem kérte, hogy vedd feleségül.
Parks szóra nyitotta a száját, de aztán megint becsukta. Még soha senki nem vádolta azzal, hogy hisztis lenne. Mindig megteszi, amit az edzõje mond. Nem mintha bármit meg lehetne csinálni vele, hanem mert szerzõdése van, és tartja magát a benne foglaltakhoz, még ha nincs is mindig ínyére a dolog. Halkan szitkozódva a hajába túrt. Ezúttal sem a szabályokkal van a baja, hanem azzal, aki felállította azokat. De elõbb vagy utóbb leszerelik a fényszórókat és a kamerákat.
- Rendben, csináljuk meg újra - dünnyögte Parks, és visszasétált a Rollshoz.
A könnyû gyõzelem gyanakvóvá tette Brooke-ot. Újra odaállt E. J. mögé.
Parks ettõl kezdve zokszó nélkül dolgozott, noha a jelenetet két órán át próbálták. Több gond volt viszont a hivatásos színésznõvel, valamint néhány rajongóval, akik felismerték Parksot, és lelkesen integettek. A harmadik felvétel után sikerült meggyõzni Ninát, hogy nem egy érzéki vampot kell eljátszania, hanem egy visszafogottan elegáns hölgyet. Brooke nem nyugodott addig, míg tökéletes nem lett a jelenet.
Még tartott a forgatás, amikor két rajongó átcsusszant a korláton, hogy autogramot kérjen Parkstól. A férfi készségesen teljesítette a kívánságukat. Brooke ugyan mérgelõdött a zavaró közjáték miatt, de be kellett ismerni, hogy Parks egy tapasztalt diplomata ügyességével rázta le a két srácot. Õ maga sem csinálta volna jobban.
- Végeztünk.
Brooke nyújtózott egy nagyot. Több mint nyolc órája talpon volt, közben összesen egy fél szendvicset evett. Elégedett volt az aznapi munkával, elégedett Parks teljesítményével - és farkaséhes.
- Elmehettek - intett a stáb tagjainak. - Szép munka volt. E. J., a vágást és a szinkronizálást holnapra tervezem. Ha kíváncsi vagy rá, mi történik a filmeddel, szívesen látunk.
- Holnap szombat.
- Igen. - Brooke az arcába húzta a baseballsapkáját. - Tíz órakor kezdünk. Nina. - Brooke megfogta a színésznõ karcsú, bársonyos kezét. - Elragadó voltál, nagyon köszönöm. Fred, gondoskodj arról, hogy a Rolls egy darabban visszakerüljön oda, ahonnan elhoztuk, különben meggyûlik a bajod Claire-rel. Biglow, hogy hívják azt az új srácot?
Brooke a fejével az egyik fiatal technikus felé bökött, aki nagy buzgón azon fáradozott, hogy elpakolja a világítást.
- Silbey.
Brooke bólintott, és elhatározta, hogy megjegyzi a nevet.
- Jól dolgozik - mondta kurtán, majd Parkshoz fordult. - Tehát elkészült az elsõ film. Holnap vágjuk bele a szövegedet. Maradandó sérülés?
- Semmi olyan, ami szemmel látható.
- Talán mondanom se kell, hogy ez volt a legkönnyebb jelenet.
Parks hûvösen nézett a vidám szempárba.
- Talán tényleg nem kell.
- Hol a kocsid?
- A stadion mellett.
Brooke az órájára pillantott.
- Odaviszlek. Még fel kell hívnom Claire-t. Á! - legyintett. - Az várhat. Van még valami? - fordult a stáb tagjaihoz.
- Holnap szombat - ismételte meg csüggedten E. J., miközben a felszerelést pakolta el. - Melletted tényleg nem lehet pihenni.
- Nem kötelezõ bejönnöd - emlékeztette Brooke, noha pontosan tudta, hogy a férfi úgyis ott lesz. - Jó éjszakát.
Parksszal együtt elindultak.
- Gyakran dolgozol hétvégén? - kérdezte a férfi, miközben megállapította, hogy Brooke a hosszú és nehéz nap után még mindig úgy rohan, mintha egy sürgõs megbeszélésre igyekezne.
- Ha szükséges. Bele kell húzni, ha azt akarjuk, hogy a reklám már a bajnokság alatt adásba kerüljön.
Brooke menet közben kotorászni kezdett a táskájában a slusszkulcs után.
- Vezessek én?
A lány a kulccsal a kezében meglepetten felnézett.
- E. J. mondott valamit?
Parks összevonta a szemöldökét.
- Nem. Miért?
- Semmi. - Brooke megállt az autója mellett. - Miért akarsz vezetni?
- Arra gondoltam, hogy nyolc órán át megállás nélkül dolgoztál, és fáradt lehetsz.
- Szállj már be. - Brooke beült a volán mögé, és becsapta maga mögött az ajtót. - Ebben a forgalomban eltart egy ideig, míg keresztülvergõdünk a városon.
- Nem sietek sehová. - Parks kényelmesen elhelyezkedett. - Tudsz fõzni?
Brooke elfordította a slusszkulcsot, és megrökönyödve pillantott a férfira.
- Tessék?
- Fõzni. Tudod.
Parks olyan mozdulatot tett, mintha megkeverne egy fakanalat.
Brooke felnevetett, és olyan gyorsan sorolt be a forgalomba, hogy Parks ijedten összerezzent.
- Természetesen tudok fõzni.
- Akkor nálad?
Brooke beletaposott a fékbe, mivel a lámpa sárgára váltott.
- Mi van nálam? - kérdezte óvatosan.
- Vacsora. - Brooke elhúzott egy Porsche mellett. - Azt hiszem, ennyi jár nekem, miután egy párszor már megetettelek.
- Azt akarod, hogy vacsorát fõzzek?
Ezúttal Parks nevette el magát.
- Igen. És utána le akarok feküdni veled.
Brooke a fékre lépett, és a kocsi csak milliméterekre állt meg egy másik autó lökhárítójától.
- Tényleg?
- Tényleg - ismételte meg a férfi, és közönyösen viszonozta Brooke szúrós tekintetét. - A forgatásnak vége. - Játszadozni kezdett a lány copfjával. - Új játék, új szabályok.
- És ha ellenvetéssel élek?
- Miért nem beszéljük meg egy nyugodt helyen? - A hüvelykujjával megsimogatta Brooke száját. - Vagy talán félsz?
A gúnyos hang dühítette a lányt. A lámpa váltott, teljes erejébõl beletaposott a gázba, és dühös elszántsággal cikázott az autók között.
- Úgy vezetsz, mint egy õrült.
- Tudom.
- Csak egy mellékes megjegyzés volt - tette hozzá. Parks, és kényelmesen kinyújtotta a lábát.
Brooke még mindig dühös volt, amikor ráfordult a házához vezetõ útra, majd egy hirtelen zökkenéssel megállt a kapu elõtt. Idekint az erdõvel borított hegyekben már érzõdött az õsz fûszeres illata. Néhány levél sárgulni kezdett, és piros, sárgásbarna valamint narancssárga foltok keltek versenyre a zölddel. A fák árnyéka visszatükrözõdött a szélvédõn, a nap a nyugati látóhatár széléhez közeledett. A ház körül buján tenyésztek a különbözõ virágok. Nem lehetett tudni, hogy Brooke szándékosan vagy idõhiány miatt hagyta így elvadulni a kertet, de az szemet gyönyörködtetõ látványt nyújtott, és nagyon jól illett a hely hangulatához.
Brooke becsapta a kocsi ajtaját. Parks szép nyugodtan követte. Dühös, állapította meg vigyorogva. Annál jobb. Nem szerette a könnyû gyõzelmet. Az elsõ pillanattól kezdve csaknem olyan izgalmasnak találta a hatalmi harcot, mint a folytatást. Mert biztos volt a dolgában. Ha egy nõ és egy férfi között ennyire vibrál a levegõ, akkor csak ellenségek lehetnek vagy szeretõk. És nem akart Brooke ellensége lenni.
A lány jeges hallgatásba burkolózva beillesztette a kulcsot a zárba, és elfordította. Belépett a házba, és rábízta Parksra, hogy követi-e vagy sem.
A férfi elõször a téglából épült kandallót vette észre. A réz tûzszerszámok eredeti, antik darabok voltak. A szoba egyik fala üvegbõl készült. A helyiség aranyló alkonyi fényben fürdött.
Parks a lábujjain hintázva körülnézett. Egy jókora dívány állt a kandalló elõtt, rajta vagy egy tucat párna. Elõtte egy dohányzóasztal és néhány karosszék. A szobában a világos, természetes színek uralkodtak, ezzel éles ellentétben álltak az egyik rézedényben csillogó pávatollak, a sötétpiros, kézzel szõtt ágytakaró, amit hanyagul az egyik karosszék támlájára hajítottak, és az élénk színû szõnyegek.
A szoba keleti falát könyvespolc takarta. Parks mit sem törõdve Brooke fürkész tekintetével, keresztülvágott a helyiségen, és szemügyre vette a polcokon összevissza sorakozó tárgyakat. Volt ott többek közt egy kis kristálypillangó csapdosó szárnyakkal, amelyek a szivárvány színeiben pompáztak, ahogy megtört rajtuk a fény. Mellette egy csorba kávéscsésze kapott helyet, amely valószínûleg egy bolhapiacról származott, akárcsak a kövér, vigyorgó medve. Egy értékesnek tûnõ kõedény mellett egy rózsaszín majom állt, kezében cintányérral. Parks megnyomott egy gombot, mire a majom vidáman összeütötte a cintányérokat. A férfi nevetve kikapcsolta. A szobában mindenütt véletlenszerûen összevásárolt tárgyak hevertek, értékesek és ócskaságok vegyesen.
Lépcsõ vezetett a nyitott emeletre. Nincsenek zárt terek, állapította meg Parks. A ház többet elárul a lakójáról, mint Brooke olykor-olykor elejtett mondatai. Vágy a korlátlan szabadságra, a stílusok sokfélesége, a finom és a rikító árnyalatok keveredése.
Brooke az egyik sarokszekrényhez lépett, és kivett egy üveget.
- Ha kedved van, nyugodtan körülnézhetsz a házban. Én addig töltök magamnak egy italt.
- Én is szívesen iszom veled - felelte Parks vérlázító kedélyességgel. - Késõbb majd körbevezetsz. - Kényelmesen elhelyezkedett a jókora díványon. A kandallóban lévõ hamu arról árulkodott, hogy Brooke gyakran befût. - Szeretem a tüzet - jegyezte meg mellékesen. - Van fád?
- Odakint.
Brooke fogcsikorgatva odanyújtott a férfinak egy poharat.
- Köszönöm. - Parks egyszerre fogta meg az italt és a lány kezét. - Ülj le - kínálta hellyel. - Egész nap talpon voltál.
- Inkább állok. - Brooke meglepetten felkiáltott, amikor Parks lehúzta maga mellé a díványra. Voltaképpen számítania kellett volna valami hasonlóra, különösen mivel a férfi olyan megtévesztõen jámbornak tûnt. - Mégis mit képzelsz? - fortyant fel méltatlankodva. - Beállítasz ide, elvárod, hogy vacsorát fõzzek, utána meg ágyba bújjak veled? Ha.
- Éhes vagy? - szakította félbe Parks.
Brooke megsemmisítõ pillantást vetett rá.
- Nem.
A férfi megvonta a vállát, és átkarolta.
- Általában akkor van rosszkedved, ha éhes vagy.
- Nincs rosszkedvem - sziszegte Brooke. - És nem vagyok éhes.
- Hallgassunk zenét?
A lány haragosan fújt egyet. Hogy merészel Parks úgy viselkedni, mintha õ lenne a házigazda?
- Ne.
- Nyugodj meg.
Parks erõs ujjaival masszírozni kezdte Brooke tarkóját.
- Teljesen nyugodt vagyok - csattant fel a lány, és ellökte a kezét.
Zavarba hozta a hátán végigfutó, jólesõ borzongás.
- Brooke. - Parks letette a poharát a földre. - Amikor pár nappal ezelõtt felhívtál, tudtad, mi fog történni közöttünk.
- Egyszerûen csak beleegyeztem, hogy találkozzunk.
Brooke fel akart állni, de a férfi visszatartotta.
- Tisztában voltál vele, hogy ez mit jelent. - Parks pillantása a lány csillogó szemérõl a szájára siklott. - Nem kellett volna elhoznod ide, de te egy szóval sem tiltakoztál. - Brooke ismét megborzongott, és a bõre bizseregni kezdett- - Vagy talán azt állítod, hogy nem kívánsz?
Brooke az idejét sem tudta, mikor érezte úgy utoljára, hogy képtelen a szemébe nézni valakinek. Minden akaraterejére szüksége volt, hogy ne fordítsa el a tekintetét.
- Nincs. nincs semmi mondanivalóm. Legfeljebb emlékeztetnélek arra, hogy ez az én házam, és.
- Mitõl félsz?
Brooke zavarán felülkerekedett a harag.
- Semmitõl sem félek.
- Attól, hogy megszeretsz? Vagy általában attól, hogy valakit megszeretsz?
Brooke felugrott. Régóta nem érezte a dühnek, a sértettségnek és a félelemnek ezt a különös elegyét. Parksnak nincs joga ahhoz, hogy kételyeket ébresszen benne. Felszegte az állát, és villámló szemekkel nézett a férfira.
- Le akarsz feküdni velem? Rendben. - Sarkon fordult, és elindult a lépcsõ irányába. Félúton felfelé megfordult, és dühösen hátranézett. - Nem jössz?
Választ sem várva folytatta az útját.
Brooke ott állt a hálószoba közepén. A tekintete az ágyra esett, de gyorsan elkapta, amikor meghallotta Parks közeledõ lépteit. Egyszerû az egész, nyugtatgatta magát. Lefekszenek egymással, egyszer és mindenkorra megszabadulnak ettõl a se vele, se nélküle érzéstõl, hogy egyszerre gyûlölik és kívánják egymást. Mindenképpen megtisztul a levegõ. Amikor Parks belépett, ráemelte a tekintetét. Ismét elfogta a félelem. Gyorsan kihúzta magát.
Parks mondani akart néhány megnyugtató szót, de aztán meggondolta magát. A lány egész testében reszket, és még csak észre sem veszi, állapította meg. Akárcsak azon az estén is, amikor elõször hazahozta, most is pontosan tudta, hogy Brooke mit vár tõle. A legszívesebben vigasztalni kezdte volna, de tudta, hogy ezzel csak magára zúdítaná a haragját. A lány levette a pólóját, és a földre hajította, de Parks nem õt nézte. A figyelmét a fiókos szekrény tetején lévõ hibiszkusz virágok kötötték le.
Brooke meztelenül az ágyhoz sétált, és visszahajtotta a takarót. Büszkén felemelt fejjel és összevont szemöldökkel a férfihoz fordult.
Na?
Parks ránézett. Magas, karcsú termet, csábos domborulatok, és a bõre olyan, mint egy porcelánbabának. Puha és finom, csak a tekintete kihívó és kemény.
Parks azon tûnõdött, vajon Brooke tudja-e, mennyire sebezhetõ. Titkon megfogadta, hogy nem csupán meghódítja, de meg is védelmezi. Közelebb lépett hozzá.
Brooke idegesen nyelt egyet, majd az ágy felé fordult. Parks megfogta a copfját, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. A dühösen villogó tekintet a legtöbb férfi szenvedélyét lehûtötte volna. Parks azonban csak vigyorgott.
- Ezúttal - mondta halkan, miközben kibontotta a lány haját - én vagyok a rendezõ.
Brooke úgy állt ott, mintha nyársat nyelt volna. A bõre bizseregve várta Parks érintését, de hiába. A férfi lassan, ráérõsen babrált a copfján, míg Brooke azt nem hitte, hogy mindjárt felrobban. Végül, mint egy fátylat, szétterítette a vállán a hajzuhatagot.
- Gyönyörû - mormolta Parks, és figyelte, amint a napfény elõvarázsolja a vörös hajzuhatag aranyos árnyalatait.
Megfogott egy fürtöt, megszagolta, és mélyen beszívta az illatát. Brooke érezte, amint remegni kezd a térde, és az izmai elernyednek. Mikor érinti már meg végre?
A férfi arcába nézett, hogy véletlenül se kelljen napbarnított, sötétszõke szõrrel borított mellkasára pillantania. Parks meztelen vállán kidomborodtak az izmok. Amikor Brooke észrevette a vékony aranyláncot a nyakában, kíváncsian szemügyre vette a kicsiny medált. Parks váratlanul megmozdult, és a száját a vállára szorította. Brooke, mintha áramütés érte volna, ijedten összerezzent. A férfi átölelte a derekát.
- Lazíts - duruzsolta, miközben gyöngéden masszírozta a bõrét. - Nem teszek semmi olyat, amit nem akarsz.
Apró csókokat lehelt Brooke vállára és nyakára. Az ujjai gyöngéden becézgették a csípõjét, ami egyáltalán nem segített abban, hogy Brooke ellazuljon. A lány tudta, hogy az arcán ott tükrözõdnek az érzései. Tett egy utolsó, kétségbeesett kísérletet, hogy kibontakozzon a férfi karjaiból.
Parks még mindig fogta a derekát, de nem próbálta meg közelebb húzni. A tekintete gunyorosan megvillant.
- Hagyjam abba? - kérdezte nyugodtan, de egyszersmind kihívóan.
- Megtennéd? - súgta Brooke, miközben próbálta legyõzni a késztetést, hogy megcirógassa a férfi meztelen mellkasát.
Parks kurtán felnevetett.
- Talán.
Brooke szóra nyitotta a száját, de Parks elnémította egy csókkal. A lány csak homályosan érzékelte, hogy a keze megindul felfelé a férfi testén, átkarolja a nyakát, és teljes erõvel belecsimpaszkodik. Azután Parksszal együtt zuhanni kezdett - vagy talán fuldoklott? -, míg meg nem érezte maga alatt a hûvös lepedõt.
A teste mintha cseppfolyóssá vált volna, és hirtelen megállt az idõ. A férfi lassan, óvatosan simogatta, miközben igyekezett megõrizni az önuralmát. A kéj olyan volt, mint valami sûrû, nyúlós folyadék. Brooke élvezte a pillanatot, és végleg elszálltak a kételyei. Súlytalanná vált teste szinte lebegett, és hangosan felsóhajtott, amikor a férfi szája kéjes utazásra indult a testén.
Gyöngéden a foga közé vette a mellbimbóját, és Brooke kurta, szinte fájdalmas rándulást érzett a hasában. A kéj hullámokban áradt szét minden pórusában, és Brooke kábán hátrahanyatlott. Parks szája folytatta a felfedezõutat.
Az ujjai varázserõvel bírtak, és a gyönyör átjárta Brooke egész testét. Amikor Parks szopogatni kezdte a mellbimbóját, a lány levegõ után kapott, s minden izma megfeszült. Parks könnyedén megcirógatta a combja belsõ felét. Az érintése olyan volt, mint egy hûvös lehelet, és a lány bõre elõször forró, majd hideg lett. Hol tûz, hol jég száguldott az ereiben, és hallotta a saját sóhajtozását.
Az édes kín egyszerre volt elviselhetetlen és csodálatos - maga a mámor. Brooke még erõsebben szorította magához a férfit.
- Szeress! - suttogta reszketõ hangon.
- Hiszen azt teszem - duruzsolta Parks, és tovább folytatta a becézgetést, amivel szinte az õrületbe kergette kedvesét.
- Most!
Brooke keze megindult a férfiassága felé, de Parks megragadta a csuklóját. Egymás szemébe néztek. A szenvedély ködén át is látszott, hogy a férfi erõsen küzd, hogy megõrizze az önuralmát.
- Türelem. - Érezte az ujjai alatt Brooke vadul kalapáló pulzusát, de nem akart gyors kielégülést. Gondoskodik róla, hogy a lány sohase felejtse el ezt a szeretkezést. Puhán megcsókolta. - Van idõnk.
Még mindig szorosan tartva Brooke csuklóját, újabb felfedezõútra indult a szájával, és ismét rátalált a mellbimbóra. A lány jobbra-balra dobálta magát, de már esze ágában sem volt szabadulni. Parks szemébõl eltûnt az idõtlen nyugalom, sóvár vágyakozásnak adva át a helyét. Harapdálta, szopogatta és nyalogatta Brooke bõrét. Úgy tûnt, mintha csak ízlelgetné órákon át, hogy enyhítse csillapíthatatlan éhségét.
Brooke teste lázban égett, elszállt minden erõ. A bõre bizsergett, és erõsen verejtékezett. Parks csókokkal borította a mellét, majd elindult a csípõje felé. Érezte, amint a lány izmai elernyednek.
Amikor a nyelve rátalált a nõiessége központjára, Brooke görcsösen megremegett, és hangosan felkiáltott. Ám a férfi kérlelhetetlenül folytatta a becézgetést.
A lány kétségbeesetten kapaszkodott Parks vállába. Nem volt a testének egyetlen négyzetcentimétere sem, amit a férfi fel ne fedezett volna. Brooke eddig megadóan tûrte a férfi gyöngédségeit, de most mintha hirtelen életre kelt volna. Egyikük sem sejtette, hogy ez az igazi fegyverletétel, amikor kimutatja a saját vágyait.
A keze kapkodva járt a férfi testén, egyszerre akarta érezni a száját, a vállát, határozott vonalú állát. A lány illata betöltötte Parks minden érzékszervét, elgyengítette, ugyanakkor erõssé tette. Brooke egész testében reszketve a férfi szájára szorította az ajkát.
Azután Parks egy határozott mozdulattal a magáévá tette. A lány a meglepetéstõl és a kéjtõl belemélyesztette a körmeit a vállába. Egybeforrt test a testtel, szív a szívvel, miközben elindultak az ismeretlen csúcs felé.
Brooke élvezte a puha meleget és a biztonságot. Az álom és az ébrenlét határán lebegve arra gondolt, hogy tél van, és egy vastag pehelypaplan alatt fekszik. Nem volt kedve felkelni, és kimenni a hidegbe. A legjobb lenne egész nap az ágyban heverészni, és nem csinálni semmit. Elégedettnek, könnyednek és kellemesen bágyadtnak érezte magát. Minden ízében ki akarta élvezni ezt az érzést, ezért lerázta magáról az álmot.
Nem tél volt, hanem kora õsz. Nem pehelypaplan alatt feküdt, hanem meztelenül egy összegyûrt lepedõ alatt, Parkshoz simulva.
Brooke-nak egyszeriben eszébe jutott a szerelmes éjszaka, a szenvedélyes órák és a meglepõ felfedezés, hogy ellenállás nélkül kinyílt benne egy addig szigorúan zárva tartott, titkos ajtó. Az éjszaka keveset beszéltek, mindent betöltött a vágy, hogy adjanak és kapjanak. Újra és újra fellobbant bennük a szenvedély, míg végül egymást szorosan átölelve elaludtak.
Brooke még jól emlékezett a csillapíthatatlan éhségre, a kirobbanó energiára és életerõre.
Az éjszaka elmúlt, és világosodni kezdett. A homályos, szürke derengésben Parks arca nyugodtnak tûnt. Meleg lehelete megcsapta Brooke arcát. A karja a vállán, az ujjai a hajában, mintha még álmában sem akarná elengedni. A lány szorosabban simult hozzá. A birtoklás és az önátadás klasszikus képe.
Brooke nagyot sóhajtva lehunyta a szemét. Ideje, hogy gondolkodjon, mielõtt késõ nem lesz, mielõtt az érzései teljesen átveszik az irányítást - ezek a veszélyes érzések, amelyek Parks karjaiba ûzték. Megálljt kell parancsolni a férfi utáni sóvárgásának, mielõtt kicsúszna a kezébõl a gyeplõ.
Brooke óvatosan megmozdult. Parks erõsebben ölelte.
- Ne - mormolta, de nem nyitotta ki a szemét. Álmosan megsimogatta a lány meztelen hátát. - Túl korán van, hogy felkeljünk.
Brooke keble a férfi mellkasához szorult, és érezte, amint az ágyéka átforrósodik. Parks szája közel volt - túlságosan is közel. Ijesztõen erõs volt a kísértés, hogy a karjaiban maradjon. Ismét el akart húzódni, de a férfi megint visszahúzta.
- Parks - motyogta csak azért, hogy a férfi egy csókkal elhallgattassa.
Noha az esze azt súgta, hogy õrültséget csinál, mégsem tett ellene semmit. Tudta, hogy a férfi gyöngéd cirógatásai ellen tiltakoznia kellene, de képtelen volt rá. A szürke, hajnali derengésbe hirtelen egy kis rózsaszín vegyült. A levegõ elnehezedett.
Nem szabad! - kiáltotta az értelem. Ám a tiltakozó kiáltásból kéjes kis sóhaj lett.
Parks óvatosan rágördült. Az arcát a lány hajába rejtette, végigsimította az oldalát, vékony derekát, a csípõjét és hosszú, karcsú combját. Érezte Brooke belsõ harcát, hogy a lelke mélyén szeretne megszabadulni tõle. Így volt ez már azóta, hogy elõször egymás szemébe néztek. Fellobbant benne a harag, de aztán furcsamód átadta a helyét egyfajta szomorúságnak.
- Máris megbántad?
A férfi Brooke-ra nézett. A lány tekintetében ott lángolt a szenvedély, de szemlátomást küzdött ellene. A vállába kapaszkodó kezek készen álltak, hogy bármelyik pillanatban ellökjék.
- Nem okos dolog, amit teszünk - zihálta Brooke.
- Nem? - kérdezte Parks csalódottan, és kisimított egy fürtöt a lány arcából. - Miért nem?
Brooke állta a férfi tekintetét. Tudta, ha félrenéz, az a vereség beismerésével lenne egyenértékû.
- Nem akarom.
- Fogalmazzunk pontosabban - felelte higgadtan Parks. - Nem akarod, hogy akard.
- Rendben. - Brooke megborzongott, amikor a férfi megcirógatta a fülét. - Nem akarom, hogy akarjam. Gondolkodjunk józanul. Egy darabig még együtt kell dolgoznunk. Pontosabban te dolgozol nekem. Ha viszonyunk van, az hátrányosan befolyásolja a munkát.
- Viszonyunk van - felelte Parks, és a testét a lányéhoz dörzsölte, amitõl Brooke újra megborzongott.
- Nem szabad folytatnunk ezt a viszonyt - szólt elfúló hangon Brooke.
Parks oldalra billentette a fejét, és elmosolyodott.
- Miért?
- Mert.
Brooke pontosan tudta, hogy miért. Akár egy tucat okot is felsorolhatott volna, de képtelen volt tisztán gondolkozni, miközben a férfi szája könnyedén az ajkához ért.
- Hadd kérdezzek valamit! - szólalt meg Parks a csók után. - Milyen gyakran engedélyezel magadnak egy kis szórakozást?
Brooke zavartan összehúzta a szemöldökét.
- Hová akarsz kilyukadni?
- Napi nyolc-tizenkét órát dolgozol - folytatta rendíthetetlenül Parks. - Bizonyára élvezed a munkádat, nagyszerûen végzed a dolgod, ennek ellenére olykor-olykor el kell dobni a labdát.
- A labdát? - Brooke elképedve felnevetett. - Mirõl beszélsz?
- A lazításról. A gondtalan, édes semmittevésrõl, hogy felülsz az óriáskerékre. Mindarról, ami értelmet ad a munkának.
Brooke-nak az a kényelmetlen érzése támadt, hogy két malomban õrölnek.
- Mi köze az óriáskeréknek a köztünk lévõ kapcsolathoz?
- Volt valaha szeretõd? - Parks észrevette, hogy a lány megmerevedik. - Nem arra gondolok, hogy idõnként lefekszel valakivel, hanem hogy az illetõvel töltöd a szabadidõdet. Ennél többet nem kívánok tõled. - A férfi tudta, hogy nem mond igazat. Sokkal többet kíván, minden egyes lépésért meg kell majd küzdenie, de az út végén várja a gyõzelem. - Labdázz velem egy kicsit!
Brooke mélyen a férfi szemébe nézett, és érezte, amint megtörik az ellenállása. Kisimította a haját a homlokából.
- A te szádból minden olyan egyszerûnek hangzik - mormolta.
- Nem egyszerû. - Parks megfogta a lány kezét, és a szájához emelte. - Még a szórakozás sem mindig az. Akarlak - meztelenül, forrón, kihívón, izgatón. Szeretném látni, ahogy a szélben lobog a hajad, ahogy megázol, vagy ahogy nevetsz. - Parányi csókokkal borította Brooke arcát, azután hosszabban elidõzött a szájánál. - Együtt akarok lenni veled, de egyáltalán nem hiszem, hogy ez egyszerû lesz.
Parks a lány melléhez szorította a fejét, miközben a haját simogatta. Brooke érezte, hogy elbizonytalanodik. Vajon elég erõs vagyok, hogy ebben a kapcsolatban ne veszítsem el saját magam? - töprengett. Igen, lazítani kellene. Kétségtelen, hogy jól érzi magát a férfi társaságában. Mit is mondott egyszer? Hogy elõször barátoknak kellene lenniük, mielõtt szeretõk lennének.
Furcsamód mindkét dolog megtörtént, mielõtt észbe kapott volna. Csak a félelem, hogy elveszítheti Parksot, tartotta vissza Brooke-ot attól, hogy teljesen megnyíljon.
- Nem engedhetem meg magamnak, hogy beléd szeressek - suttogta.
Különös megfogalmazás, gondolta Parks, miközben szórakozottan simogatta a lány haját.
- Egyes számú szabály - állapította meg nyugodtan. - Az "A fél" nem szeret bele a "B félbe".
Brooke az öklével könnyedén a vállára csapott.
- Ne gúnyolódj!
- Rendben.
- Szórakozás - mormolta a lány.
- Kilenc betûs szó. Kikapcsolódást jelent, lazítást, pihenést - magyarázta Parks egy középiskolai tanár hanghordozásában.
Brooke nevetve felemelte a fejét.
- Rendben, megveszem azt a labdát - mondta, majd szenvedélyesen megcsókolta a férfit.
- Még mindig túl korán van, hogy felkeljünk - dünnyögte Parks, és egy további csókkal belefojtotta Brooke-ba a kuncogást.
- Nem vagyok álmos.
Parks nagyot sóhajtva lehunyta a szemét.
- Paraszt ez a sok beszéd.
- Ó! - Brooke együtt érzõen megsimogatta az arcát. - Akkor inkább takarékoskodj az erõddel. - Egy csókot nyomott a férfi állára és a nyakára, majd puszilgatni kezdte a mellkasát. Megakadt a pillantása az aranyláncon. - Miért hordod?
Parks kinyitotta a szemét, és a medálra pislantott.
- Szerencsét hoz. - Ismét lehunyta a szemét. - A nagynénémtõl kaptam, amikor a floridai edzõtáborba utaztam. Közölte az apámmal, hogy. - Parks próbálta pontosan felidézni az elhangzott szavakat - .egy nyakas, vén bolond, aki csak diagramokban és képletekben tud gondolkodni. Azután nekem adta ezt a láncot, és azt mondta, hogy vegyem a kezembe az életemet.
- Babonás vagy? - kérdezte Brooke, miközben elengedte a láncot, és a száját a férfi mellkasára tapasztotta.
- A szerencsének semmi köze a babonához - pontosította Parks. Brooke könnyedén végighúzta a körmét a férfi oldalán, és hallotta, amint az hangosan beszívja a levegõt.
- Hm.
A nyelvével megcirógatta Parks mellbimbóját, mire a férfi felnyögött. Brooke lelkét átjárta a hatalom érzése. A szájával elindult lefelé Parks testén.
Más az illata, állapította meg. Más, mert az éjszaka folyamán összekeveredett az övével. Ez is meghittséget sugárzott, mint maga a szerelmi együttlét.
Brooke folytatta Parks testének a felfedezését. Erõs, izmos, és karcsú. A bõre bronzbarnán csillog a reggeli napfényben. Lapos hasán az izmok meg-megrándulnak az ajka alatt. A kezével megsimogatta inas combját.
Izgató volt érezni a saját hatalmát. Érzéki érintésének és becézgetéseinek köszönhetõen Parks úgy zihál, mintha a végkimerülésig rohant volna. A pehelykönnyû csókoktól szinte teljesen elgyengül. Noha Brooke maga sem értette egészen, de tudta, hogy az elõzõ éjjel nem csupán a testét adta oda a férfinak. És most ugyanazt szerette volna visszakapni.
Élvezte a férfi minden rezdülését. Az ajka ismét megindult felfelé, és mohón Parks szájára tapadt. Puha, fenséges, de ugyanakkor sötét és titokzatos. Brooke érezte, amint a kéj szétárad az ereiben. Mielõtt elveszítette volna a maradék önuralmát is, elszakította az ajkát a férfi szájától, és a nyakára szorította.
A sóhajokat sokkal inkább érezte, mint hallotta. A szíve a torkában dobogott, és megszûnt körülötte létezni az idõ. Mintha buja, fülledt, titkokkal terhes éjszaka borult volna rájuk. Elcsábította a férfit, de akkor miért érzi úgy, hogy õt csábították el? Parkshoz simult, felvette lassú, izgató ritmusát, miközben csókokkal borította ott, ahol érte. Keresett valamit, de még abban sem volt biztos, hogy egyáltalán felismerné, ha rátalálna. A vágy, a kielégülés utáni sóvár, szinte fájdalmas vágy minden más érzést elfojtott benne.
Parks egy határozott mozdulattal feljebb húzta Brooke-ot. A lány az arcába nézett - a férfi szeme félig csukva volt; sötétebben és áthatóbban ragyogott, mint valaha.
- Brooke. - Parks megragadta a csípõjét, és magához húzta. - Most! - A lány még küzdött, hogy megõrizze önmagát, és ne olvadjon fel ebben az egyesülésben. - Szükségem van rád - mormolta a férfi, mielõtt a szájuk összeért volna. - Szükségem van rád.
Egy lélegzetelállító pillanatra minden megvilágosodott. Szükségük van egymásra. Ennyi elég. Brooke megkönnyebbült, elragadtatott kiáltást hallatott.
Tíz elõtt öt perccel Claire felbukkant a vágóteremben. Sem Cutter, sem E. J. nem lepõdtek meg azon, hogy a szombat ellenére bejött dolgozni. Bárki, aki legalább egy hetet dolgozott a stúdióban, tudta, hogy Claire olyan fõnök, aki mindenütt ott van, és akire lehet számítani. Eperszínû, elegáns kosztümöt viselt, és finom parfümillat lengte körül.
- Dave, Lila, E. J. - biccentett oda Claire a jelenlevõknek, és a kávéfõzõhöz sétált.
Ha akadt volna a csapatban egy lelkes zöldfülû, bizonyára szaladt volna, hogy kiszolgálja a fõnököt, de akik ismerték, tudták, hogy ez felesleges.
- Én fõztem, Miss Thorton - jegyezte meg E. J., miután az asszony töltött magának. - Tehát biztosra veheti, hogy méregerõs.
- Ennek örülök. - Claire mélyen beszívta a kávé illatát, és már ettõl kezdett visszatérni bele az élet. Csak egy vén bolond gondolhatja, hogy meg se kottyan neki, ha végigtáncol egy éjszakát. De milyen jó újra bolondnak lenni, mosolyodott el. - Azt hallottam, hogy a forgatás simán ment.
- Mint a karikacsapás - bólogatott E. J. - Parks egy lendületes ütéssel átküldte a labdát a kerítés fölött. - A férfi az emlékre elvigyorodott. - Brooke-nak tíz dollárja bánja.
Szívesen megfeledkezett arról, hogy valójában csak a saját pénzét kapta vissza.
Claire nagyot sóhajtva leült.
- Brooke még nincs itt?
- Nem láttam.
E. J. halkan füttyentett egyet, amikor az eszébe jutott, hogy elõzõ nap Brooke Parks társaságában hagyta el a forgatás helyszínét.
Claire megszokta a stílusát, és csak a szemöldökét vonta fel.
- Hogy állunk, Dave?
- Kezdhetünk, Miss Thorton. Az elejétõl szeretné látni?
- Várjunk egy percet - mondta Claire, ugyanis abban a pillanatban felcsendült a folyosón Brooke ingerült hangja.
- .fogd már fel végre, hogy a vágás egy külön szakma, nem tudsz segíteni.
- Majd adok néhány okos tanácsot.
- Parks, komolyan beszélek.
A férfi halk nevetése megelõzte a vágószobába belépõ Brooke-ot.
- Jó reggelt - üdvözölte a többieket. - A kávé még forró?
- E. J. fõzte. - Claire a csészéje pereme fölött szemügyre vette Brooke-ot. Mintha megváltozott volna, gondolta, és a tekintete Parksra siklott. És íme a változás oka, mosolyodott el elnézõen. - Jó reggelt, Parks.
- Jó reggelt, Claire! - A férfi az egyik csésze után nyúlt. - Remélem, nem zavarja, ha itt vagyok. - Töltött Brooke-nak a kávéból, aztán magának is. - Brooke ugyanis egy kicsit okvetetlenkedett.
- Egyszerûen az idegeimre megy, ha feleslegesen lábatlankodik itt valaki - jegyezte meg szárazon a lány, és a tejszín után nyúlt. - Nem is értem.
- Igen, mindannyian örülünk, ha Parks csatlakozik hozzánk - szakította félbe Claire a szóáradatot, mire E. J. hangosan felnevetett. - Indítsa el a filmet, Dave! Hadd lássuk, milyen lett!
A hosszú kapcsolópulton Dave megnyomott néhány gombot. Parks egyszerre három különbözõ monitoron látta önmagát.
- A harmadik felvétel sikerült a legjobban - magyarázta Brooke, és leereszkedett Claire székének a támlájára. - Az elsõ dobás nem tetszett a bajnokunknak, amint azt közölte is velünk.
Parks elvigyorodott a megjegyzés hallatán.
- A fény kitûnõ.
Claire összevont szemöldökkel figyelte a második felvételt.
- Tényleg csodálatos keze van. - Brooke kortyolt egyet a kávéjából. - Figyeld csak, ahogy az ütésre összpontosít. Igen. - Biccentett. - Nyugodt, laza testtartás. Fesztelen és egyben érzéki. - Brooke a monitort figyelte, így nem vette észre Parks bosszús pillantását. - Most jön az a felvétel, amit a legjobbnak tartok.
Feszülten figyelte Parks elszánt arcát, ahogy a levegõben próbaképpen meglengeti az ütõt, majd következett az ütés, az elégedett vigyor és a vállrándítás.
- A végét megtartom - folytatta Brooke. - Fantasztikus az a vállrándítás. Ezzel mindent el lehet adni. Van valami báj ebben az önkéntelen mozdulatban. - Parks kis híján félrenyelte a kávét, de Brooke nem törõdött vele. - Számomra ez a rész egyértelmû, a többiben nem vagyok olyan biztos.
Parks a kávéscsészével a kezében leült. A következõ két órában saját magát bámulta a monitoron, közben hallgatta, ahogy boncolgatták, értékelték, kritizálták. Az utóbbi dühítette, de meglepõ módon a filmen egyáltalán nem tûnt olyan nevetségesnek, mint eleinte tartott tõle. Sõt arra gondolt, hogy tulajdonképpen még élvezni is lehet ezt a munkát.
Noha az elmúlt években az edzõk, a többi játékos, valamint a sportkritikusok számos alkalommal darabokra szedték és összerakták, Parks mégsem tudta szenvtelenül hallgatni, ahogy Brooke az arcáról, a testérõl, a kézmozdulatairól és a mimikájáról beszélt. Mintha én magam lennék az áru, és nem az az öltözék, amit viselek, gondolta ingerülten.
A filmet visszatekerték, és még egyszer lejátszották. Claire meghallgatta az észrevételeket, és õ maga is tett néhány megjegyzést. Igen, legközelebb nagyfelvételt kell készíteni, Parks arca ugyanis nagyon jól mutat közelrõl. Jó lenne még harminc másodpercnyi reklámidõt sporttal kitölteni, és kihasználni Parks fantasztikus mozgását. Ha a lába is jó, akkor a rövidnadrággal is megpróbálkozhatnának.
Az utóbbi megjegyzés után a férfi szúrós pillantást vetett Brooke-ra, mintha arra számítana, hogy most azonnal véleményt nyilvánít a lábáról. A lány elkapta a tekintetét, és köhögéssel álcázta, kirobbanni készülõ nevetését. Majd Claire feje fölött Parksra mosolygott, és szemérmetlenül rákacsintott. A férfi érezte, hogy izgalomba jön. Brooke aznap kimondottan egyszerûen öltözött; bõ, fehér nadrágot és pulóvert viselt, a haját copfba fonta, és hátul összefogta egy gumival. Ám most is körüllengte a bódító parfümillat.
- Ma reggel kamera nélkül felvettük Parks szövegét is - közölte Brooke Claire-rel. - Azt hiszem, elégedett leszel a hangjával, mindazonáltal ki kell várni, hogyan boldogul a kamera elõtt. Lila, megvan már az embléma?
- Máris.
Lila megnyomott egy sor gombot. A képernyõn feltûnt a de Marco-embléma, egy fekete sörényû oroszlán a szürkéskék háttér elõtt. A felirat addig mozgott, míg a nagymacska alá nem került.
- Remek! - dicsérte meg Brooke. - Akkor minden világos? A harmadik felvétel az elsõ résztõl, az ötödik a másodiktól.
- A vágóknak ezzel egy csomó munkát megspóroltunk - jegyezte meg E. J., és elõvett egy cigarettát. - Most már akár csukott szemmel is befejezhetik.
- Hálás lennék, ha azért nyitva tartanák a szemüket - jegyezte meg Claire, és felállt. - Értesítsetek, ha elkészült a vágás és a szinkronizálás. E. J., kitûnõ munka volt, mint mindig.
- Köszönöm, Miss Thorton.
Claire a kezébe nyomta az üres csészét.
- Ez a többiekre is áll - tette hozzá. - Parks, remélem, hogy nem unatkozott.
- Ellenkezõleg. Rendkívül tanulságos volt.
Claire megértõen elmosolyodott.
- Brooke, tíz perc múlva legyél az irodámban. - Mintha hirtelen az eszébe jutott volna valami, az órájára pillantott. - Ó! Talán lenne kedve velünk ebédelni, Parks?
- Szívesen, de sajnos dolgom van.
- Értem. - Claire megveregette a férfi vállát, és ismét elmosolyodott. - Sok szerencsét a döntõhöz.
Brooke hosszan nézett a távozó fõnöke után.
- Akkor ma valószínûleg nem kapok ebédet - mormolta. - Ha igent mondtál volna, foglaltatott volna egy asztalt a Ma Maisonban.
- Sajnálom. - Parks maga után húzta Brooke-ot a folyosóra. - A kacsintás azt jelentette, hogy a lábam megüti az elvárt mércét?
- Kacsintás? - Brooke értetlenül meredt a férfira. - Munka közben nem szoktam kacsintgatni.
Parks a fejével a vágószoba csukott ajtajára bökött.
- Ahogy ott beszéltél rólam! Úgy éreztem, mintha magam is árucikk lennék.
Brooke kurtán felnevetett, és megrázta a fejét.
- Hiszen pontosan errõl van szó.
Parks szeme dühösen megvillant.
- Én csak viselem a reklámozott árut.
Brooke felsóhajtott.
- Nézõpont kérdése. Te, a de Marco cég, sõt még a fogyasztók is úgy ítélik meg, hogy az öltözék az áru. Ám a rendezõ és az operatõr szemében te is éppolyan árucikk vagy, mint az, amit viselsz. Nekünk ugyanis az a feladatunk, hogy az egyiket a másik segítségével eladjuk.
Parks értette az érvelés logikáját, de egy csöppet sem tetszett neki.
- Nem akarok árucikk lenni.
- Valahányszor kilépsz a pályára, árucikk vagy. - Brooke egy tiltakozó mozdulattal felemelte a kezét. - Az emberek a neved miatt veszik meg a belépõjegyeket, a baseballsapkákat. Ne légy már olyan átkozottul képmutató.
- Elõször hisztis, aztán képmutató - mormolta Parks. - Hagyjuk. - Megsimogatta Brooke arcát, azután könnyedén szájon csókolta. - Van egy kis elintéznivalóm. Késõbb itt találkozunk?
- Ahogy akarod. Elõreláthatólag ötig maradok.
- Remek. Utána megfõzheted azt a vacsorát, amit tegnap este ígértél.
Brooke felszegte az állát.
- Nem ígértem semmiféle vacsorát - sietett leszögezni. - De azért lehet, hogy fõzök.
- Én megveszem a bort.
Parks rámosolygott a lányra, aztán sarkon fordult.
- Várj! - Brooke tett néhány tétova lépést, azután határozottan elindult a férfi után. - Nincs autód.
Parks legyintett.
- Majd fogok egy taxit.
- Nem. - Brooke kotorászni kezdett a táskájában. - Vidd el nyugodtan az enyémet.
Parks megfogta a kulcsot és a lány kezét. Ismerte annyira Brooke-ot, hogy tudja, nem mindenkinek adja kölcsön a szívének oly kedves autót.
- Köszönöm.
Parks most látta elõször elvörösödni Brooke-ot. A lány gyorsan elhúzta a kezét, és elfordult.
- Ötkor találkozunk - kiáltott hátra a válla fölött.
A liftben, útban Claire irodája felé, meglehetõsen nevetségesnek érezte magát. Hogy jöhetett zavarba egy egyszerû köszönömtõl? Nézte a felvonó falán sorra kigyulladó számokat. Parks ismeri õt, túlságosan is jól, noha nem sokat mesélt magáról.
Nem tudja például, hogy még mindig úgy vigyáz a második nevelõanyjától kapott értéktelen kis ajándékra, mint a szeme fényére. Nem tudja, mennyire imádta ezeket a nevelõszüleit, és hogy borzasztóan kiborult, amikor a válásukat követõen új családhoz került. Semmit sem tud arról az undok kislányról, akivel közös szobában töltötte élete legszörnyûbb évét. Vagy a Richardson családról, ahol inkább takarítónõnek, mint nevelt gyereknek tekintették. Vagy Clarkról.
Brooke nagyot sóhajtva megdörzsölte a halántékát. Nem szívesen idézte fel a múltját. Az ördögbe is! Nincsenek szép emlékei.
Hevesen megrázta a fejét. Épp elég a jelennel megbirkóznia.
Claire titkárnõje, egy csinos, mosolygós kislány a betoppanó Brooke láttán ijedten összerezzent. Már két éve dolgozott a legfelsõ emeleten, de még mindig jobban tartott Brooke-tól, mint Claire-tõl.
- Jó napot, Miss Gordon!
- Hello, Sheila! Miss Thorton vár.
- Igen.
Sheila akkor sem mert volna ellentmondani Brooke-nak, ha az élete függött volna tõle.
Brooke közömbösen végigsétált a folyosón, és belépett egy jókora üvegajtón. Az itt dolgozó két titkárnõt teljesen egyforma íróasztaluk miatt mindenki csak "ikreknek" nevezte.
- Miss Gordon.
Az egyik iker sugárzó mosolyt vetett a belépõre, míg a másik a telefon után nyúlt.
- Miss Thorton vár.
Brooke megkerülve az ikreket belépett Claire irodájába. Beletelt pár másodpercbe, míg észrevette, hogy a fõnöknõje az íróasztalára borulva alszik. Brooke-nak földbe gyökerezett a lába.
Claire egy szürke bõrfotelben ült. A diófa íróasztalon szép rendben sorakoztak a papírkupacok. Az asszony olvasószemüvege ott csüngött ernyedt kezében. Egy kínai tusrajz díszítette az iroda jobb falát, és egy hatalmas ablakon vakító napfény áradt a szobába.
Brooke tanácstalanul toporgott. Végül úgy döntött, hogy marad. Helyet foglalt az íróasztal elõtt álló, puha bõrfotelben, és hangosan megköszörülte a torkát.
Claire szeme nyomban felpattant.
- Jó reggelt - mondta Brooke, mosolyogva a fõnöknõje zavarán. - Inkább a díványt válaszd, ha szundikálni akarsz.
- Csak egy pillanatra hunytam le a szemem.
- Hm.
Claire eleresztette a füle mellett a kétkedõ hümmögést, és felemelt néhány papírlapot.
- Szeretném, ha belepillantanál a következõ de Marco-reklám forgatókönyvébe.
- Rendben. - Brooke átvette a paksamétát. - Egyébként minden rendben?
- Talán úgy nézek ki, mintha valami bajom lenne?
Brooke alaposan szemügyre vette a fõnökét. Álmosan hunyorgó szemét leszámítva, Claire szinte ragyogott.
- Nagyszerûen nézel ki.
Az asszony lesimította a haját, és összekulcsolta a kezét.
- Rosszul aludtál az éjjel? - kérdezte Brooke.
- Nagyon késõn mentem haza.
- Lee Duttonnal voltál? - bukott ki a kérdés meggondolatlanul Brooke-ból.
Claire szelíden elmosolyodott.
- Igen.
Brooke letette a forgatókönyvet az íróasztalra.
- Claire - kezdte, de kopogtattak az ajtón, és elhallgatott.
- Az ebédje, Miss Thorton.
Az egyik iker begurított egy zsúrkocsit. Brooke orrát megcsapta a sült hús fenséges illata.
- Claire, rosszul ítéltelek meg. Elnézést.
- Azt hitted, hagyom, hogy éhezz? - Az asszony nevetve felállt, és a díványhoz lépett. - Már túl régóta ismerlek. Légy jó kislány, hozd ide a salátát és a kávét.
Brooke engedelmeskedett.
- Claire, szeretnék beszélni veled Lee Duttonról.
- Hogyne. - Az asszony felszúrt a villájára egy szem retket. - Ülj le. A járkálás árt az emésztésnek.
Brooke helyet foglalt, és a sült húsos szendvics után nyúlt.
- Mondd, tényleg jársz Lee Duttonnal?
- Az én koromban talán illetlenség? Add ide a sót.
- Dehogy. - Brooke lángra gyúlt arccal átnyújtotta a sószórót, és beleharapott a szendvicsébe. - Ne viccelj. A legnagyszerûbb férfiak közül válogathatsz. De Lee Duttonnal szemben fenntartásaim vannak.
- Miért?
Brooke zavartan megvonta a vállát.
- Természetesen kedves és figyelmes, de. Rendben van. - Brooke mély lélegzetet vett, és újra kezdte. - Fogalmazzunk úgy, hogy a tekepálya sarkában képzelem el. Téged meg nem.
- Csakugyan? - Claire tûnõdve csücsörítette a száját. - Látod, erre nem gondoltam.
- Claire! - Brooke felpattant, és idegesen járkálni kezdett az irodában. - Nem akarok beleszólni az életedbe.
- Nem?
A fõnöke szelíd mosolya láttán Brooke ismét lezökkent a díványra.
- De nem vagy közömbös nekem.
Claire megszorította a kezét.
- Ennek örülök. De hidd el, hogy nagy kislány vagyok, és ismerem a férfiakat.
Brooke egy kicsit megkönnyebbülve ismét beleharapott a szendvicsébe.
- Már arra gondoltam, hogy viszonyod van vele.
- Honnan veszed, hogy nincs így? - kérdezte Claire, és Brooke hitetlenkedõ pillantása láttán felnevetett.
- Talán. talán.
Brooke tett egy bizonytalan mozdulatot, mert nem tudta, hogyan fejezze ki magát.
- Hogy lefeküdtem-e vele? - fejezte be Claire higgadtan a mondatot. - Még nem.
- Még nem - ismételte meg kábán Brooke.
- Nem kért meg. - Claire bekapott egy falat salátát, és szórakozottan rágcsálta. - Tulajdonképpen már vártam, de Lee egy kicsit konzervatív. Édesen ódivatú, amitõl nagyon nõiesnek érzem magam. A mi szakmánkban az ember könnyen megfeledkezik errõl.
- Tudom. - Brooke fogta a jeges teáját, és üres szemmel bámulta. - Bele. beleszerettél?
- Azt hiszem, igen. - Claire a szürke-rózsaszín kárpitnak dõlt. - Eddig csak egyszer voltam szerelmes, már úgy istenigazából. Veled egykorú lehettem, vagy egy kicsit fiatalabb. - Elmosolyodott, egy fiatal lány tûnõdõ mosolyával. - Azóta senkit sem találtam, akit annyira szerettem volna, akiben annyira bíztam volna, hogy felmerüljön bennem a házasság gondolata.
- Felmerült benned a házasság gondolata?
- Tudod, nemsokára ötven éves leszek. Felépítettem ezt itt. - Egy széles mozdulattal körbemutatott. - Szép otthonom van, kedves barátaim és annyi munkám, hogy nem kell unatkoznom. Aztán hirtelen megismerek egy férfit, aki felébreszti bennem a vágyat, hogy egy hosszú nap után összebújjunk a kandalló elõtt. - Claire ábrándosan elmosolyodott, és most tényleg nagyon szép volt. - Csodálatos érzés. - Brooke-ra pillantott. - Sajnálnám, ha neked is húsz évig kellene várnod erre. Parks szemlátomást nagyon odavan érted.
Brooke harmadszorra is felpattant, és tett néhány kört az irodában.
- Alig ismerjük egymást.
- De te mindig megszerzed, amit akarsz.
- Gondolod? - Brooke gúnyosan elmosolyodott, és elfordult. - Talán. De Parksot tényleg nem ismerem. Mi van, ha túl sokat adok? És ha rám un, és új barátnõt keres?
Claire összehúzott szemmel fürkészte Brooke-ot.
- Ajándékozd meg a bizalmaddal. Ne feltételezz róla eleve rosszat.
- Jaj, Claire! - Brooke lesimította a haját, az ablakhoz lépett, és kibámult rajta. - Miért is tenném?
- Tudod, mit akarsz?
- Mindig szerettem volna, ha valami csak az enyém. Kizárólag az enyém. Hogy ne mondhassa senki: Hoppá, ezt csak kölcsönkaptad, és ideje, hogy visszaszolgáltasd. - Megrázta a fejét. - Tudom, ostobán hangzik, de sohasem szabadultam ettõl a gondolattól.
- Miért is kellene? Mindannyian szeretnénk valamit kizárólagosan birtokolni. De ahhoz, hogy ezt megkapjuk, vállalnunk kell bizonyos kockázatot.
- Attól félek, hogy beleszerettem - vallotta be Brooke. - És minél jobban tudom, annál jobban félek. Úgy érzem, védelemre, biztonságra és erõre van szükségem, hogy ne pusztuljak bele ebbe a szerelembe. Butaság, ugye?
- Nem. Nem olyan nõ vagy, aki úgy adja oda magát, hogy ne kérne valamit cserébe. Egyszer megtetted, de akkor szinte még gyerek voltál. Olyan nõ vagy, akinek egy erõs férfira van szüksége. Aki elég erõs ahhoz, hogy elvegye, amit akar, de elég erõs ahhoz is, hogy ne vegyen el mindent. - Claire elmosolyodott. - Ne siess el semmit - tanácsolta. - A dolgok többnyire maguktól rendezõdnek.
- Tényleg?
Claire még szélesebben mosolygott.
- Néha húsz évbe is beletelik.
Brooke nevetve a díványhoz sétált.
- Köszönöm.
Brooke törökülésben ült Claire nappalijában a földön. A mérkõzés közben egyszer csak nem bírta tovább, és felpattant a karosszékbõl. Lee és Claire a kétszemélyes díványon ültek. Billings túlszárnyalta saját magát, amikor elkészítette a specialitását, a marhaszeletet Wellington módra. Szemlátomást halálra sértõdött, amikor Brooke csak unottan turkált az ételben.
Brooke dühös volt saját magára az idegessége miatt, de amióta Parks elutazott a Valiants elleni döntõ mérkõzésre, sehogy sem találta a helyét.
- Mikor kezditek a következõ reklámfilmet? - kérdezte Lee Claire-tõl.
- Ha Parks újra a rendelkezésünkre áll. Remélem, hogy a jövõ héten már forgathatunk.
Lee hátradõlt, a karját az asszony vállára tette.
Brooke kíváncsian figyelte õket. Claire egy pohár borral a kezében üldögélt, Lee sörhasán megfeszült a kockás ing. A lábával valamilyen, csak általa hallott dallamnak verte a taktusát. Brooke hirtelen eszményi párnak látta õket.
- Kedvelem magát, Lee. - Szélesen elmosolyodott. - Tényleg kedvelem.
A férfi pislogott, aztán elvigyorodott.
- Köszönöm, gyermekem.
Brooke épp most adta ránk az áldását, gondolta Claire derûsen, és megfogta Lee kezét.
Brooke elszántan vágott utat magának a zsúfolt repülõtéren. A szokásos utasokon kívül itt voltak a Kings szurkolói is, akik a csapat érkezésére vártak. Némelyek maguk készítette táblákat emeltek a magasba, mások feliratozott szalagokat lobogtattak. Egy sereg iskolakerülõ diák, a munkahelyükrõl távolmaradókról nem is beszélve, gondolta Brooke somolyogva. De a gyõztes csapat meg is érdemli ezt a nagy ünneplést.
Brooke azon töprengett, hogy egyáltalán megtalálja-e a tömegben Parksot. Hirtelen támadt az ötlete, hogy kimegy a férfi elé a repülõtérre. Váratlan elmezavar. Brooke elmosolyodott. Lehet, hogy elment az esze, de élvezi ezt a hangulatot.
Feltolta a napszemüveget a homlokára, és a vakító napsütésben hunyorogva fürkészte az eget. Elõször csak egy parányi pöttyöt vett észre az égen, ami azután lassan formát öltött. Brooke érezte, hogy elszorul a gyomra. Az izgatott rajongókhoz préselõdve idegesen babrálta a táskáját.
Parks biztosan fáradt lesz, gondolta. Valószínûleg nem akar mást, csak minél elõbb hazamenni, hogy végre kialudja magát. Brooke kisimított egy tincset a homlokából. Szólnia kellett volna, hogy kijön elé. Egyik lábáról a másikra állt, a kezével erõsen szorította az elválasztó rácsot, miközben figyelte a kifutópályán guruló a repülõt.
Alighogy kinyílt a gép ajtaja, az emberek üdvrivalgásban törtek ki. A játékosok integettek, noha egy kicsit fáradtnak tûntek. Nem hõsök, hanem mindennapi emberek, gondolta Brooke, akiket megvisel az idõeltolódás, ráadásul talán másnaposak is. Azután elmosolyodott. Talán a gladiátorok is így nézhettek ki a harc után.
Ahogy megpillantotta Parksot, furcsa melegség járta át a szívét. Brooke mellett egy fiatal lány megragadta a barátnõje karját, és hangosan felvisított.
- Ott van Parks Jones! Csodaszép.
Brooke visszafojtotta a nevetését, és arra gondolt, Parks vajon mit szólna ehhez a jelzõhöz.
- Valahányszor megpillantom, remegni kezd a lábam. - A kislány a kerítésnek szorult. - Láttad a reklámfilmjét? Amikor elmosolyodik, a legszívesebben meghalnék.
Brooke nem vette le a tekintetét Parksról, de elégedetten elmosolyodott. A reklám pontosan úgy mûködik, ahogy gondolta. A barátnõ rábeszéli a barátját a de Marco farmerre. A nap megcsillant Parks haján, és Brooke lába ugyanúgy remegni kezdett, mint a mellette álló bakfisnak. Csak négy napig volt távol, gondolta. Miért érzem úgy magam, mint egy feleség, aki a hosszú útról hazatérõ férjét várja?
Egy csapat feszült és fáradt férfi, noha a rajongók biztosan hõsöknek látják õket. A szurkolók lelkesen integettek, sokan odajöttek az elválasztó rácshoz, és váltottak néhány szót a játékosokkal, vagy megszorongatták a kezüket. Parks a Snyder nevû csapattársa oldalán lépdelt. Az elmélyült beszélgetésbõl ítélve, gondolta Brooke, most dolgozzák ki a jövõ évi stratégiát.
- Legfeljebb huszonöt - harminc dobozra van szükség, hogy megtöltsük a szekrényét - hangsúlyozta Snyder, aki megint valami új tréfán törte a fejét.
- Túlságosan körülményes - vélekedett Parks.
Snyder halkan szitkozódott, és barátságosan intett a rajongóknak.
- Van jobb ötleted?
- Széndioxid. - Parks körülnézett a tömegben. - Gyors és hatásos.
- Te Einstein! - Snyder lelkesen hátba vágta. - Mindig mondtam, hogy van eszed.
- Csak addig segítek az ugratások kivitelezésében, amíg engem megkímélsz - szögezte le Parks.
- Magától értetõdik - bólogatott Snyder. - Nézd ezt a rengeteg embert! - A szája széles vigyorra húzódott. - Fantasztikus.
Ebben a pillanatban Parks tekintetét magára vonta egy vörös hajkorona, amelyen aranyosan megcsillant a nap. A fáradtságát mintha egy csapásra elfújták volna.
- Fantasztikus - ismételte meg, és mint egy alvajáró, elindult Brooke felé.
A Brooke mellett álló kislány felnyögött, és teljes erejével a barátnõje karjába kapaszkodott.
- Idejön - suttogta izgatottan. - Egyenesen felénk tart. Nyomban meghalok.
Parks megállt az elválasztó rács másik oldalán.
- Hello.
Megfogta Brooke kezét a korlát fölött. Az egyszerû érintés hihetetlenül meghitt volt.
- Hello - mosolyodott el Brooke. - Hazavihetlek?
- Hogyne. Találkozzunk csomagoknál.
Brooke a szeme sarkából látta a két, megrökönyödött kamaszlányt.
- Tegnap este remekül játszottál.
- Köszönöm - felelte Parks, mielõtt továbbindult volna.
Snyder megragadta a barátja karját.
- Jó kis csaj.
- Foglalt.
Parks nyugodt léptekkel elsétált a rajongók sorfala és a kinyújtott kezek mellett.
- Hé, elvégre csapattársak vagyunk! Mindenki egyért, egy mindenkiért.
- Felejtsd el.
- Az a baj Parksszal - fordult Snyder egy nagypapa külsejû rajongóhoz -, hogy szörnyen önzõ. Pedig nekem köszönheti a sikereit. És mi a hála? - Reménykedve Parksra vigyorgott. - Legalább bemutathatnál neki.
Parks ráfirkantotta egy odanyújtott papírdarabra a nevét.
- Hogyisne!
Körülbelül harminc percbe telt, míg elszabadultak a rajongóktól. Parksban egyre nõtt a türelmetlenség. Elég volt Brooke ujjait megérintenie, és máris felébredt benne a vágy.
A lány a csomagokat szállító futószalag mellett, az egyik oszlopnak dõlve állt. Parks bõröndje ott volt lábánál. Elmosolyodott, de nem moccant, amikor a férfi elindult feléje. Semmi esetre sem akarta elárulni az izgatottságát.
- Kevés holmival utazol - jegyezte meg könnyedén.
Parks a két kezébe fogta az arcát, és mit sem törõdve a körülöttük álló emberekkel, hosszan megcsókolta.
- Hiányoztál - mormolta, és újra megcsókolta.
- Bocsásson meg. - Snyder megkopogtatta Parks vállát, és körben diadalittasan Brooke-ra vigyorgott. - Kisasszony, attól tartok, hogy hibát követ el. George Snyder vagyok. Ez itt csak egy nagyképû labdaszedõ gyerek.
Barátságosan meglegyintette Parks vállát. Brooke megrázta hatalmas kezét.
- Kár azért a két elveszített pontért.
A körülöttük álldogáló csapattársak gúnyos megjegyzéseket tettek. Snyder elhúzta a száját.
- Részemrõl csak taktika volt, hogy hamis biztonságérzetet keltsek az ellenfélben.
- Vagy úgy! - Brooke kedvesen elmosolyodott. - Kitûnõen sikerült.
- Sajnálom, Snyder, de ideje lelépned.
Parks intett két csapattársának, akik egy-egy oldalról belekaroltak Snyderbe, és magukkal vonszolták.
- Jones, legalább egy esélyt adj! - kiáltozott vigyorogva Snyder, de hagyta elcipelni magát. - Csak a stratégiámat akartam megbeszélni a hölggyel.
- Viszlát, George! - integetett.
- Induljunk - fogta meg Parks Brooke kezét, és felkapta a bõröndjét.
- Be kellett volna mutatnod a barátaidnak.
- Nagyon veszélyes fickók.
Brooke nevetett.
- Igen, látni is rajtuk. Fõleg az tûnt veszedelmesnek, aki egy kisbabát cipelt a karjában.
- Akadnak kivételek.
- Te is közéjük tartozol?
Parks átölelte Brooke derekát, és magához húzta.
- Hm.
- Rendben. Eljössz hozzám, és elárulod a stratégiádat?
- A legjobb ötlet, amit a mai nap folyamán hallottam.
Parks bedobta a bõröndjét Brooke kocsijának a hátsó ülésére, õ maga helyet foglalt elöl. Mivel már hozzászokott a lány vezetési stílusához, kényelmesen elhelyezkedett, és mesélni kezdett a mérkõzésrõl.
- Bemutatták a reklámot - jegyezte meg Brooke, miután elhagyták a várost.
- Milyen lett? - kérdezte Parks, és hátrahajtotta a fejét.
Te jó ég! Csodálatos érzés, hogy huszonnégy órán át semmi dolga.
- Fantasztikus! És a véleményemben a legilletékesebbek is megerõsítettek.
- Hm?
- Egy kamaszlány, aki a tömegben mellém sodródott.
Brooke meggyõzõen utánozta a bakfis hanghordozását. Amikor ábrándosan elrebegte, hogy "csodaszép", Parks önkéntelenül elhúzta a száját. Brooke csak nehezen tudta visszafojtani a nevetését.
- Jó tudni, milyen fergeteges hatással vagyok a tizenhat éves lányokra - jegyezte meg szárazon Parks.
- Meglepõdnél, ha tudnád, hogy a tizenhat éves lányok milyen komoly vásárlóerõt képviselnek. - Brooke magabiztosan vezetett a kanyargós úton. - Nem közvetlenül, hanem a szüleiken keresztül. A fiatal lányok szeretnék, ha a barátjuk láttán is remegni kezdene a térdük, ezért rábeszélik õket, hogy vásároljanak de Marco farmert, inget, övet és egyéb kiegészítõket. - Hátravetette a haját, és a férfira sandított. - Tényleg csodálatos a mosolyod.
- Igen. - Parks szerényen felsóhajtott. - Tudom.
A ház elé érve Brooke szándékosan olyan hirtelen taposott a fékre, hogy a férfi elõrebukott. Gyorsan kiszállt, mielõtt Parks bosszút állhatott volna rajta.
- Ezért most nem adom oda az ajándékot, amit vettem neked - jelentette ki a férfi, és kiráncigálta a bõröndjét a hátsó ülésrõl.
Az ajtónál álló Brooke megfordult. A pimasz mosoly eltûnt az arcáról, és megrökönyödés ült ki rá.
- Vettél valamit?
Úgy nézett ki, mint egy gyerek, aki alig várja, hogy megkapja a szépen becsomagolt ajándékot. Parks könnyed hangon válaszolt:
- Igen. De most komolyan fontolgatom, hogy megtartom magamnak.
- Mi az?
- Nem akarod kinyitni az ajtót?
Brooke vállat vont, és látszólag közönyösen elfordította a kulcsot a zárban.
- Bekészítettem a fát. Megraknád a tüzet? Addig megfõzöm a kávét.
- Rendben.
Parks kinyújtóztatta az utazástól elgémberedett izmait. Az ujjaival megnyomogatta a bordáit, amelyek még mindig sajogtak a pályán bemutatott csukafejestõl.
Brooke mindenre gondolt, állapította meg, és szemügyre vette a kisasztalon illatozó, színpompás kerti virágokat. Az asztal értékes, antik darab volt, a váza olcsó tucatáru. Parks mosolyogva a kandallóhoz sétált. Jellemzõ Brooke-ra - a különleges és a praktikus.
Meggyújtott egy szál gyufát, és farakás alá begyömöszölt, összegyûrt papírkupachoz tartotta. A száraz fa hamarosan lángra kapott. Parks beszívta fanyar illatát, és képek merültek fel benne a múltból. Esték odahaza a meghitt nappaliban, kempingezés a nagybátyjával és az unokatestvéreivel, hétvégék egy fõiskolás barátjánál Angliában. S végül, de nem utolsósorban, ahogy a pattogó tûz mellett Brooke a karjaiban feküdt, és vég nélkül szeretkeztek.
Brooke kilépett a konyhából a kezében egy üveggel és két pohárral.
- Gondoltam, hogy talán szívesen iszol egy kis bort.
Parks mosolyogva vette el a tálcát, és letette az asztalra.
- Jól gondoltad. - Felemelte az üveget, és összevont szemöldökkel vizslatta a címkéjét. - Valamit ünneplünk?
- Elõre iszunk a medve bõrére. Elvárom, hogy holnap megnyerjétek a mérkõzést. - Odatartotta a férfinak a két poharat. - Ha nem, hát legalább megittuk a bort.
- Jól hangzik. - Parks öntött a borostyánszínû nedûbõl a talpas poharakba, majd koccintottak. - A holnapi meccsre? - kérdezte széles mosollyal.
Brooke érezte, hogy az idegességtõl remegni kezd a gyomra.
- Igen.
Belekortyolt a borba. Parks megcirógatta a haját.
- Megcsillant rajta a napfény - mondta halkan. - Nem is tudom, mit tettem volna, ha nem lett volna ott közöttünk az a rács. - Hagyta, hogy a selymes szálak átfolyjanak az ujjai között. - Hosszú volt ez a négy nap.
Brooke bólintott, és kézen fogva a díványhoz húzta a férfit.
- Fáradt vagy - állapította meg.
Parks átölelte.
- Egy kicsit irigylem azokat, akik kiestek a bajnokságból.
- Nem mondod komolyan!
Parks nevetett.
- Nem, természetesen nem. Egy átlagos mérkõzés is kiszív belõlünk minden erõt. de a döntõk.
Megrázta a fejét, és elhallgatott. Most nem akar erre gondolni. Nem akar semmi másra gondolni, csak a mellette ülõ nõre, meg az elõttük álló nyugodt délutánra és hosszú estére. Örökre megõrzi emlékezetében ezt a képet; Brooke kicsit tûnõdõ arcát, a kandallóban pattogó fának, az õszi virágoknak és a parfümnek az illatát. Parks kortyolt egyet a borból, és elmélázva nézte a táncoló lángokat.
- Sok dolgod volt?
- A szokásos - felelte kitérõen Brooke, mert õ sem akart a munkájára gondolni.
A férfi vállára hajtotta fejét. Milyen üres volt a ház az utóbbi napokban, és most milyen meghitt. Korábban sosem érzett rá vágyat, hogy megossza valakivel az otthonát. Ám most, ahogy Parksszal a díványon üldögélt, rádöbbent, hogy már nem okoz akkora örömet neki a kizárólagos birtoklás. Figyelmesen szemügyre vette a férfi arcélét.
- Hiányoztál - mondta halkan.
Parks feléje fordult. A szája egészen közel volt a lány ajkához.
- Remélem is.
A szájával megcirógatta Brooke arcát. A lány könnyedén megborzongott. Még ne! - intette magát Parks. Még ne.
- Talán mégis odaadom az ajándékodat.
Brooke ajka felfelé haladt a férfi nyakán.
- Nem is hiszem, hogy vettél nekem valamit.
- Ezért még bocsánatot fogsz kérni.
Parks felállt, és odasétált a bõröndjéhez. Egy fehér dobozzal a kezében tért vissza.
Brooke kíváncsian vizsgálgatta.
- Mi ez?
- Nézd meg - javasolta Parks, és az ölébe ejtette a csomagot.
Brooke kíváncsian forgatta az egyszerû, fehér dobozt, és a súlyát próbálgatta. Nem szokta meg, hogy csak úgy ajándékot kapjon valakitõl, és Parkstól rövid idõn belül ez már a második meglepetés volt.
- Igazán nem kellett volna.
- A húgomnak csak veszek valamit karácsonyra - szakította félbe vigyorogva a férfi, és ismét leült. - Nem vagy a húgom, és nincs karácsony, de a többi stimmel.
Brooke tétován leemelte a doboz fedelét. Papírokba csomagolva egy kövér, rózsaszín pöttyös víziló feküdt az alján, hosszú, sûrû szempillákkal és kacéran mosolyogva. Brooke nevetve vette ki.
- Ez gyönyörû.
- Rád emlékeztetett - mondta Parks. Örült a lány nevetésének és csillogó szemének.
- Tényleg? - Brooke a magasba emelte a vízilovat. - Szép a szeme. - Megsimogatta a kerámiából készült állat széles oldalát. - Tényleg aranyos. Honnan jött az ötlet?
- Arra gondoltam, hogy illik a gyûjteményedbe. - Látva a lány megrökönyödését, a polcon álló majomra és medvére mutatott. - Már csak egy kutya hiányzik a bejárati ajtó elõl, egy faragott nyuszi a hálószobádból és egy porcelán bagoly a konyhaablak párkányáról.
Brooke-nak végre leesett a tantusz. A házában csakugyan sok az állatfigura, melyeket az évek hosszú során gyûjtött, anélkül hogy elgondolkodott volna a miértjén. De lám, Parks észrevette. Brooke mindkettõjük legnagyobb meglepetésére hirtelen zokogni kezdett.
A férfi zavartan és aggódva átölelte, de fogalma sem volt, hogyan vigasztalhatná meg. Ám épp eleget látta sírni a húgát ahhoz, hogy tudja, a könnyeknek nincs logikájuk.
Brooke a gyengesége miatt szégyenkezve eltolta a férfi karját.
- Kérlek, ne! Hagyjál! Utálok sírni.
Parks magához húzta a vonakodó lányt.
- Nem bírom elviselni, ha szomorúnak látlak - mondta csöndesen, aztán sürgetõn hozzátette: - Mi a baj?
- Biztosan ostoba libának tartasz. Utálom, ha ostoba libának tartanak.
- Brooke.
Parks a lány álla alá tette a kezét, és kényszerítette, hogy a szemébe nézzen. Könnyek folytak végig az arcán. Mivel Parks nem tudta, mit tegyen, megcsókolta puha száját, nedves arcát és szemhéját. Esetlen próbálkozásnak indult, hogy megvigasztalja, de nyomban felizzott köztük a levegõ.
Parks óvatosan simogatni kezdte Brooke selymes haját. A lány reszketett a karjában. A férfi nem tudta volna megmondani, hogy a sírástól vagy a vágytól. Egyre hevesebben, szenvedélyesebben csókolta. Brooke most teljesen védtelen, gondolta, és önuralomra intette magát. Halkan beszélt, megnyugtatóan, közben gyöngéden, izgatóan simogatta a lányt.
Brooke a legszívesebben belehullott volna ebbe a ködös, súlytalan világba, ahol megszûnt a tér és az idõ. Érezni akarta azt a puha, mély elégedettséget, amely álomba ringatja, és amitõl másnap reggelig nem fáj semmi.
Parks óvatosan magával húzta a földre, ahol még erõsebben lehetett érezni az égõ fa illatát. A lángnyelvek körülnyaldosták a pattogó, sziszegõ hasábokat. A hosszú csók alatt Brooke szinte lebegett - félig a valóságban, a szõnyegen fekve a lobogó kandalló elõtt, félig pedig az álmok világában, amit csak a szerelmesek ismernek. Parks levetkõztette mozdulatlanul fekvõ kedvesét.
Egyáltalán nem sietett. Idebent mintha megállt volna az idõ, és nem volt többé tél vagy tavasz, csak az örökké tartó pillanat. Brooke a férfi inge alá csúsztatta a kezét, hogy érezze erõs, meleg testét.
Meztelenül feküdtek a tûz elõtt. A napfény aranysárga fénnyel árasztotta el a szobát. A csókok egyre szenvedélyesebbek lettek, csak sóhajok és halkan elsuttogott szavak törték meg a csendet. Brooke érezte a bor ízét a férfi nyelvén, és szinte megrészegült tõle.
Parks szája lassan felfedezõútra indult. A keze nyomán borzongások futottak végig a lány testén, mint számtalan, parányi tûszúrás. A férfi ujjai megcirógatták a keblét. Brooke felsóhajtott, és elragadtatásában fojtott hangon felkiáltott, amikor Parks nyelve mélyebbre hatolt a szájában. Keze és lába elnehezedett, és boldogan adta át magát a gyönyörnek. Azután a férfi szája elszakadt az ajkától, hogy újra megízlelje a bõrét, és magába szívja erotikus illatát.
A nedves csókok tovább szították Brooke szenvedélyét. Parks váratlanul beleharapott, amitõl elakadt a lélegzete. Azután ismét szelídebben becézgette, gyöngéden simogatta. Brooke teste puha lett, engedelmes és odaadó.
A hasára adott csókok a lelkébe vésõdtek. Vágy áradt szét a testében, a férfi forró lehelete szinte perzselte a bõrét.
Parks a szájával lassan tovább haladt. Cirógató keze már felfedezte a lány testének minden titkos zugát. Erõ töltötte el Brooke-ot, anélkül, hogy tudatosult volna benne. Úgy érezte, mint a kötéltáncos, aki a vágy drótkötelén egyensúlyoz. Óvatosan tovább akart menni, ugyanakkor titkon azt kívánta, hogy Parksszal együtt aláhulljon az odalent vadul háborgó tengerbe. A férfi egy végtelennek tûnõ pillanatig mélyen a szemébe nézett, majd megcsókolta. A tekintete várakozóan szegezõdött rá, és Brooke megértette, mit akar. Miközben a szájuk összeforrt, a lány óvatosan a helyére irányította a férfiasságát.
Hangos sóhaj szakadt fel Parks torkából. Brooke vadul belekapaszkodott, mire lassan, óvatosan mozogni kezdett. A lány érezte, amint az elviselhetetlenségig nõ benne a feszültség. Azután jött a borzongás, a forróság, a megsemmisülés. Akár a vadul tajtékzó vízben, egymást érték a hullámhegyek és hullámvölgyek, miközben Parks gyötrelmes lassúsággal mozgott. Brooke hallotta rekedt lihegését, ami elkeveredett a sajátjával. Azután a férfi mormolt valamit - könyörgés volt, kérés, szitkozódás? -, és mindketten alázuhantak a drótkötélrõl.
Biztosan elaludt. Parks azt hitte, csak egy pillanatra hunyta le a szemét, de amikor újra kinyitotta, már egész alacsonyan járt a nap. Brooke mellette feküdt, a haja mindkettõjüket betakarta. Éber szemmel fürkészte a férfit. Már csaknem egy órája nézte. Parks elmosolyodott, és megcsókolta a vállát.
- Sajnálom. Elaludtam?
- Egy kicsit. - Brooke közelebb bújt hozzá. - Fáradt lehetsz.
- Már nem - felelte Parks az igazsághoz híven. Frissnek, energikusnak és szabadnak érezte magát. Önkéntelenül megcsóválta a fejét, majd megsimogatta Brooke karját. - Volt valami, amit meg akartam kérdezni, mielõtt elterelted volna a figyelmemet. - Felkönyökölt, és úgy nézte a lányt. - Miért sírtál?
Brooke vállat vont, és el akart húzódni. Parks erõs kézzel visszatartotta. Nem engedheti, hogy ismét magába zárkózzon. Az imént testestül-lelkestül egyek voltak. Azt akarta, hogy ez így is maradjon.
- Ne akarj kirekeszteni az életedbõl - szólt nyugodt hangon. - Úgysem sikerülne.
Brooke próbált kibúvót keresni, de a férfi nyugodt, rezzenéstelen tekintete elárulta, hogy komolyan beszél.
- Meghatódtam - szólalt meg végül. - Nem szoktam hozzá, hogy ajándékot kapjak.
Parks felvonta a szemöldökét.
- Ez csak részben magyarázat. Mi van még?
Brooke nagyot sóhajtott, és felült.
- Egyáltalán nem tudatosodott bennem, hogy állatokat gyûjtök. - Hátravetette a haját, azután átkulcsolta a térdét. - Megrökönyödtem, amikor felhívtad rá a figyelmemet. Kislány koromban mindig szerettem volna egy kutyát, egy macskát, egy madarat vagy bármit. Csakhogy hol itt laktam, hol ott. - Kócos haja reszketett meztelen vállán. - Felnyitottad a szemem, hogy még mindig pótlékokat keresek, és ez nagyon megrázott.
Parks részvétet érzett, de nyomban elfojtotta. A sajnálattal csak elriasztaná magától Brooke-ot.
- Van egy gyönyörû házad, éled a saját életed. Mindened meglehet, amit csak akarsz. - Mindkettõjüknek töltött a borból. - Már nem kell pótszereket keresned.
Belekortyolt az italába.
- Igaz - felelte halkan Brooke. - Már nem kell.
- Milyen kutyát szeretnél?
Brooke szórakozottan forgatta a kezében a poharat, aztán váratlanul felnevetett.
- Legyen teljesen jelentéktelen. - Mosoly ragyogott fel az arcán. - Egy kutyaközönséges kutya. - Megérintette a férfi arcát. - Még meg sem köszöntem az ajándékot.
Parks bólintott, és egy ügyes mozdulattal kivette Brooke kezébõl a poharat.
- Tényleg nem. - Ügyesen a lányra gördült. - Miért nem köszönöd meg most?
Claire még egyszer, utoljára ellenõrizte a díszleteket. A stúdió hátsó részében a különbözõ technikai felszerelések, a lámpák és a reflektorok káoszában, mint egy nyugodt sziget, egy elegánsan berendezett nappali látszott. A technikusok már az utolsó simításokat végezték. A szobát egy férfias, sötét tónusú dívány uralta. A mellette lévõ asztalon egy modern olvasólámpa kapott helyet, látszólag puha, romantikus fényt árasztva, noha azt valójában a reflektorok szolgáltatták. Claire a kábeleket és ládákat kerülgetve különbözõ pontokról vette szemügyre a felépült nappalit.
Ízléses, gondolta. És hatásos. De Marco az elsõ reklámmal nagyon elégedett volt. Olyannyira, hogy ragaszkodott hozzá., a következõben a jelenlegi szeretõje is szerepelhessen. Claire elhúzta a száját. Nincs mit tenni, ez egy ilyen szakma. Brooke dühöngött, átkozódott és sopánkodott, de végül beadta a derekát, és azzal vigasztalódott, hogy a megbízó nem erõltette, hogy a szeretõje számára szöveget is írjanak.
Elõször a kulisszákat filmezték le, noha az csak a reklám végén szerepelt. Brooke, ismerve Parks vérmérsékletét, úgy döntött, hogy a legnehezebbnek ígérkezõ jelenettel kezdik. Claire az órájára pillantott, és arra gondolt, hogy a szerencse is melléjük pártolt. A Kings továbbjutott az amerikai bajnokságon, a reklám fogadtatása így még kedvezõbb lesz.
A stúdió elõtt egy hosszú büféasztalt állítottak fel. E. J., a gyártásvezetõ és a segédoperatõr már jóízûen falatoztak. Brooke egy darab sajtot rágcsált, miközben utoljára még egyszer ellenõrzött mindent.
- A pokolba is, Biglow, a fény már megint remeg! Cseréld ki a körtéket, vagy szereld újra az egészet! Silbey, szeretném látni, hogy az új szûrõvel milyen effektust lehet elérni.
A technikus megnyomott egy gombot, é a színes szûrõnek köszönhetõen meleg, meghitt fény árasztotta el a nappalit.
- Jó lesz. A hang?
Az egyik lány a mikrofonhoz lépett. Ártatlan képpel elmondott egy gyerekverset, és pikáns kiszólásokkal fûszerezte. A többiek tapsoltak, mire õ kecsesen meghajolt.
- Van valami gond? - kérdezte Claire, és Brooke-hoz lépett.
- Minden a legnagyobb rendben.
Claire szórakozottan megigazította a ruhája ujját.
- Szemügyre vettem de Marco barátnõjét. Elsõ osztályú.
- Hála istennek - felelte gúnyosan Brooke. - De Marco is itt lesz?
- Nem. - Claire elmosolyodott a csüggedt hang hallatán. Brooke semmit sem utált jobban, mintha rokonok, barátok vagy szeretõk lábatlankodtak a forgatások helyszínén. - Gina nem akarta, mert állítólag idegesíti a jelenléte. Ám de Marco határozott kívánsága, hogy úgy bánjunk a hölggyel, mint a hímes tojással.
- Nem fogom megharapni - ígérte Brooke. - Parksszal átvettem a szövegét. Minden rendben, feltéve, ha a kamera elõtt nem kezd el dadogni.
- Nem olyan típus.
Brooke elmosolyodott.
- Nem. Ráadásul azt hiszem, kezdi élvezni a dolgot.
- Nagyszerû. Itt van nálam egy forgatókönyv, szeretném, ha elolvasnád. - A fejük fölött, a létrán valaki elkáromkodta magát. Claire-nek az arcizma sem rezdült, mintha nem is hallotta volna. - Van egy szerepem Parks számára. Kis szerep, de mintha neki találták volna ki.
Brooke megfordult, és csodálkozva felvonta a szemöldökét.
- Egy játékfilmrõl van szó?
Claire bólintott.
- Egy tévéfilmrõl. Csak egy-két hónap múlva válogatják a szereplõket, tehát Parksnak bõven van gondolkodási ideje. Szeretném, ha te is elolvasnád - tette hozzá mintegy mellékesen.
- Hogyne.
Parks, mint színész, gondolta Brooke, azzal megfordult, és teli torokból osztogatni kezdte az utasításait.
- Mi lenne, ha te rendeznéd?
Brooke-nak elakadt a lélegzete.
- Tessék?
- Tudom, hogy szívesen készítesz reklámfilmeket - folytatta nyugodtan Claire, mit sem törõdve Brooke megrökönyödésével. - Szereted a gyors és feszített munkatempót. De ez a forgatókönyv talán tetszene neked.
- Claire. - Brooke annyira meglepõdött, hogy nevetni sem tudott -, még sosem készítettem hatvan másodpercnél hosszabb filmet.
- Mi van azzal az õszi showmûsorral, amit a nyáron forgattál? Három népszerû színész is megsúgta nekem, hogy te vagy a legjobb, akivel valaha együtt dolgoztak - jelentette ki Claire tárgyilagosan, minden hízelgés nélkül. - Semmire sem akarlak kényszeríteni, de már régóta motoszkál bennem ez az ötlet.
Claire megpaskolta Brooke kezét.
- Nem kell azonnal választ adnod. Elõbb olvasd el a forgatókönyvet.
Brooke rövid töprengés után bólintott.
- Rendben. Elolvasom.
- Okos kislány. Á, ott van Parks! - Claire gyakorlott, szakszerû tekintettel végigmérte a férfit. - Le a kalappal - mormolta -, tudja, hogyan kell viselni a ruhákat.
Úgy tûnt, mintha Parks találomra választotta volna ki a világoskék kasmírpulóvert és a palaszürke farmert. Nem az volt a lényeg, hogy úgy álljon rajta, mintha ráöntötték volna, sokkal inkább az összhatás. Hanyag, laza stílus, ami azt jelzi, hogy nem a pénz, hanem a minõség a fontos.
Határozott vonású arc, atlétatermet és egyfajta kisugárzás, ami vagy van valakinek, vagy nincs, de semmi esetre sem tanulható meg. Parks egy pohár gyömbérsört tartott a kezében, és kíváncsian nézelõdött.
A stúdióban látszólag tökéletes volt a káosz. Parks azon tûnõdött, egyáltalán hogyan lehet a kábelek, az óriási, fekete ládák és a reflektorokat tartó oszlopok tengerében dolgozni. Azután észrevette Brooke-ot. Õ biztosan tud, gondolta mosolyogva. Egyszerûen rendet teremt a káoszban, és mindig eléri, amit akar. Néhány nappal ezelõtt még a karjában zokogott, mint egy kisgyerek, de ha a munkáról van szó, nem ismer akadályt.
Talán pontosan ezért szeretett bele. Amikor elõször döbbent rá, hogy szereti Brooke-ot, pánikba esett, de most már kezdett megbarátkozni a gondolattal. Jóllehet a lány bizalma egyelõre még nagyon törékeny.
Brooke megindult feléje, miközben éles szemmel vizslatta. Parks nyomban kezdte rosszul érezni magát a bõrében. Ez volt az a bizonyos rendezõi tekintet, amely gyönge pontokat keresett, és a kamera szemszögébõl próbálta látni õt.
- Hogy hangzik az ítélet? - érdeklõdött csúfondárosan.
- Csillagos ötös. - Ha Brooke ki is hallotta a hangjából az enyhe neheztelést, nem törõdött vele. Egy kicsit összekócolta a férfi haját, azután szemügyre vette az eredményt. - Remek. Ideges vagy?
- Nem.
A mosoly meglágyította Brooke arcvonásait.
- Ne ráncold a homlokodat. Tehát - belekarolt Parksba, és a kulisszákhoz vezette -, tudod a szövegedet, de ott lesz a súgó is, ha elfelejtenéd. Emiatt nem kell aggódnod. A határozott, erõs, parancsoláshoz szokott férfit testesíted meg. Gondolj arra, hogy ez a reklám vége. Az elsõ jelenetben trikóban vagy a pályán, azután vége a mérkõzésnek, átöltözöl, és végül ez a jelenet. Romantikus megvilágítás, egy kis konyak, egy csodás nõ.
- És mindezt de Marconák köszönhetem - vetette közbe szárazon Parks.
- A nõt mindenképpen - vágta rá éppoly szárazon Brooke. - És minden férfit meg kell gyõznöd róla, hogy a de Marco ruházat elengedhetetlen a megjelenésükhöz. Ülj le ide. - Brooke a dívány végébe mutatott. - Lazán, hanyagul. Ne petyhüdt legyél, hanem hanyag.
Parks egy kicsit bosszúsan összevonta a szemöldökét.
- Most?
- Igen. - Brooke hátrább lépett, miközben Parks helyet foglalt a díványon. - Jó. A könyöködet egy kicsit hátrább. Rendben. - Ismét elmosolyodott. - Pontosan erre gondoltam. Remekül csinálod.
- Köszönöm.
- Ezúttal egyenesen a kamerába beszélj. - Brooke a mögötte álló kamerakocsira mutatott. - Csak szép nyugodtan. Lazíts. A lány hátulról jön, föléd hajol, és odanyújtja a konyakos poharat. Ne nézz rá, csak érintsd meg a kezét, beszélj tovább, és mosolyogj - tette hozzá, és az órájára pillantott. - Hol az a lány?
Gina mintegy végszóra felbukkant. Magas volt, tele csábos domborulatokkal. Egy komoly arcú, szõke lány és két férfi követte. Még szebb, mint a fényképen, gondolta Brooke. Gina fiatal volt, de nem túl fiatal, úgy huszonöt éves lehetett. Óriási, fekete szeme és koromfekete haja volt. A szûk, mélyen kivágott ruha kiemelte csábos alakját. Brooke figyelte a járását, amint átvágott a stúdión. A mozgásából áradt az érzékiség. Brooke úgy döntött, hogy a puszta szexualitást fogja kihangsúlyozni - arra az öt és fél másodpercre, amíg Gina a reklámban látható lesz.
Brooke tudomást sem véve a stáb elismerõ mormolásáról odalépett de Marco barátnõjéhez.
- Hello. - Mosolyogva kezet nyújtott. - Brooke Gordon vagyok, a rendezõ.
- Gina Minianti - búgta a lány olyan hangon, és Brooke hirtelen bánni kezdte, amiért nincs szövege.
- Mindannyian örülünk, hogy a körünkben üdvözölhetjük, Miss Minianti. Van valami kérdése?
Gina bágyadtan elmosolyodott.
- Come?
- Ha esetleg van valami, amit nem ért. - kezdte Brooke, de a szõke nõ félbeszakította.
- Signorina Minianti nem beszél angolul. Nem említették önnek?
- Nem beszél.? - Brooke az égre emelte a tekintetét. - Elképesztõ.
- Mr. de Marco személyi titkára vagyok. Majd én tolmácsolok.
Brooke éles pillantással végigmérte a nõt, azután elfordult.
- Mindenki foglalja el a helyét! Hosszú és fárasztó napunk lesz.
- Váratlan nehézség? - mormolta gúnyosan Parks, amikor elhaladt mellette.
- Fogd be a szád, és ülj le.
Parks csúfondárosan elmosolyodott, és odalépett Ginához.
- Signorina.
Megfogta a lány kezét, és Brooke legnagyobb megrökönyödésére folyékonyán beszélni kezdett hozzá olaszul. Gina arca felragyogott, és szédítõ gyorsaságú szóáradattal felelt, miközben hevesen gesztikulált.
- Nagyon izgatott - tolmácsolta Parks.
Brooke úgy állt ott, mintha a villám csapott volna belé.
- Ennyit én is felfogtam.
- Mindig arra vágyott, hogy egy amerikai filmben szerepelhessen.
Ismét mondott valamit Ginának, mire a lány hátravetette gyönyörû fejét, és csilingelõen felkacagott. Majd egy kurta kézmozdulattal elbocsátotta a szõke nõt, és belekarolt Parksba. A napbarnított, kaliforniai férfi és a temperamentumos, fekete hajú olasz nõ - egyszerûen tökéletes páros. Abban az öt és fél másodpercben szikrázni fog a levegõ, gondolta Brooke, és a nézõk venni fogják a de Marco termékeket, mint a cukrot.
- Gina szemlátomást boldog, hogy beszél valaki olaszul - jegyezte meg Brooke.
- Szerintem is. - Parks elmosolyodott, amikor látta, hogy a lány egy csöppet sem féltékeny, hanem azon töpreng, Gina és õ hogyan festenek majd a képernyõn. - Szeretné, ha mindent elmagyaráznék neki.
- A forgatás elõtt mindent végigveszünk. Fényt! - Brooke türelmetlenül várta, hogy kigyúljanak a reflektorok fényei. - Ülj le, Parks, és mondd meg Ginának, hogy nagyon figyeljen. Elõször mi ketten eljátsszuk a jelenetet. Csinálj mindent úgy, mintha venné a kamera.
Parks kezdte. Halkan beszélt, mintha csak a barátaihoz szólna, akik felugrottak hozzá látogatóba. Tökéletes, gondolta Brooke. Fogta a konyakospoharat, és a dívány mögé lépett. Elõrehajolt, az arca egész közel volt a férfiéhoz, és átnyújtotta a poharat. Parks oda se pillantva átvette, és közben megfogta Brooke vállán pihenõ, másik kezét. A lány lassan újra felegyenesedett, és kilépett a kamera látószögébõl.
- Most kérdezd meg Ginát, hogy minden világos-e - utasította Brooke a férfit.
Parks megtette, mire Gina csak fölényesen legyintett.
- Akkor próbáljuk meg. - Brooke odasétált a technikusokhoz, akik a kamerát a helyére tolták. - Csendet! - kiáltotta, mire megszûnt a mormolás. - Csapó! - Megjelent a felirat: de Marco-reklám, harmadik jelent, elsõ felvétel. Brooke összevont szemöldökkel figyelte Parksot. - Felvétel!
Az elsõ próba egészen jól sikerült. Gina pontosan utánozta a látottakat, hozta a konyakospoharat, jelentõségteljesen Parks fölé hajolt, és. meglepetten felpillantott, amikor a kamera gurulni kezdett feléjük.
- Ennyi! Parks, mondd meg Ginának, hogy ne nézzen a kamerába. Kérlek - tette hozzá.
Brooke az olasz lányra mosolygott, remélve, hogy türelem és megértés sugárzik a tekintetébõl.
Egymás után ötször elpróbálták a jelenetet, de Gina ahelyett, hogy hozzászokott volna a kamerához, egyre idegesebb lett.
- Öt perc szünet - jelentette be Brooke.
Az átforrósodott reflektorokat kikapcsolták, és a stáb elindult a büféasztal felé. Brooke mosolyogva magához intette Ginát és Parksot.
- Parks, mondd meg neki, hogy próbáljon meg természetesen viselkedni. Csodaszép nõ, és biztos, hogy bombasikere lesz.
Gina összeszorított szájjal hallgatott, azután Brooke-ra mosolygott. Megfogta Parks kezét, és érzelmekkel túlfûtött szóáradatban tört ki. Hosszasan mentegetõzött az ügyetlenségéért, és az idegei megnyugtatására kért egy hideg italt.
- Egy narancslevet signorina Miniantinak! - kiáltotta Brooke. - Parks, mondd meg neki, hogy egyáltalán nem ügyetlen - fûzte hozzá tapintatosan. - Képzelje azt, hogy egy szerelmespár vagytok.
- Értem. - Parks kisfiúsán elvigyorodott. Mondott néhány olasz mondatot, mire Gina csilingelõen felkacagott, azután megrázta a fejét. - Azt felelte, megpróbálja elképzelni - tolmácsolta Parks -, de ha túlságosan jól sikerül, Carlo be fogja verni az orromat.
- A mûvészet áldozatokat követel - szólt kimérten Brooke. - Talán segítene, ha több lenne benned a tûz.
- A tûz? - vonta fel Parks a szemöldökét.
- Ha egy férfi nem jön tûzbe, amikor egy ilyen gyönyörû nõ föléje hajol, akkor annak vérátömlesztésre van szüksége. - Brooke megveregette a férfi vállát. - Mutasd meg, mit tudsz.
- Mindent a mûvészetért - felelte vigyorogva Parks.
Brooke odaballagott a kamera mögött álló E. J.-hez.
- Lássuk a medvét - mormolta halkan.
- Ne szabadkozz, szívesen csinálnám akár késõ estig is. - E. J. Ginára irányította a kamerát, és felsóhajtott. - Ha az ember ránéz erre a nõre, azt hiszi, hogy meghalt, és már a mennyországban van.
- Ha nem vigyázol, de Marco elintézi, hogy hamarosan odakerülj. Egész jó, gondolta Brooke a hatodik felvétel után. Igen, határozottan jobb. De még nem tökéletes.
- Parks, mondd meg neki, hogy álljon a kamera mellé, és figyeljen.
Brooke helyet cserélt Ginával, és a konyakospohárban lévõ langyos teával Parks mögé lépett. A férfi ezúttal a szájához húzta a szabad kezét, és puha csókot lehelt rá. Brooke megborzongott, a térde remegni kezdett, és elfelejtette elhagyni a színt.
- Hirtelen jött ötlet volt - közölte Parks, és a csuklója köré fonta az ujjait.
Brooke megköszörülte a torkát, mert tudta, hogy az emberei élénk érdeklõdéssel figyelik.
- Valahogy így.
Zavartan visszament a kamerához, és amikor megfordult, Parks még mindig õt nézte. Ismerte ezt a pillantást. A férfi csúfondárosan elvigyorodott.
Brooke megrázta a fejét.
- Mindenki foglalja el a helyét - kiáltotta fülig vörösödve.
Még három további próbálkozás kellett, míg Brooke végre megkapta, amit akart. A mosolygó és magával fölöttébb elégedett Gina jobbról-balról lelkesen megcsókolta Parksot, azután odalépett Brooke-hoz, és mondott valamit olaszul. Brooke kérdõn a szélesen vigyorgó férfira pillantott.
- Csak annyit mondj, hogy köszönöm - felelte kedélyesen Parks.
- Köszönöm - ismételte el Brooke engedelmesen, mire Gina megfogta és megszorította a kezét. - De mit köszöntem meg?
Brooke az inge ujjával letörölte az izzadságot a homlokáról.
- Dicsérte az ízlésedet.
- Tessék?
- Azt mondta, csodálatos szeretõd van.
Brooke leeresztette a karját, és Parksra nézett.
- Tényleg? - kérdezte hûvösen.
Parks bocsánatkérõen vállat vont, és elindult a büféasztal felé.
Brooke csípõre tett kézzel bámult utána. Nem akarta megadni neki azt az elégtételt, hogy mosolyogni lássa.
- Külsõ felvételek egy óra múlva! - kiáltotta hangosan.
Brooke jól gondolta, hogy a külsõ felvételek könnyebbek lesznek. Elõször a második jelenetet vették fel, amihez mindent - a reflektorokat, a filmes felszerelést és a technikusokat - be kellett zsúfolni a Kings öltözõjébe. Claire addig telefonálgatott, amíg elérte, hogy Parks néhány ismertebb csapattársa is eljöjjön, hogy a reklámfilm minél valóságosabb legyen. Miután Brooke minden rábeszélõképességét bevetve elérte, hogy a játékosok ne integessenek a kamera felé, és ne beszéljenek mindenféle hülyeséget a mikrofonba, sikerült felvenni a jelenetet. Ráadásul nagyon jól.
A forgatás viszonylag simán ment, ezért Brooke nem értette, miért fáj egyre jobban a feje. Ugyan a felvételek között az öltözõben nagy volt a hangzavar, és egy óra elteltével a reflektorok melegétõl izzadni kezdett, de biztosra vette, hogy a fejfájásának egyértelmûen lelki okai vannak.
Elõször nem akart tudomást venni róla. Azután dühös lett magára, hiszen nincs miért idegeskednie. Parks olyan, mint egy kezes bárány, mindenben követi az utasításait. Ám valahányszor rámosolyog, neki lüktetni kezd a halántéka. Odahaza majd bevesz egy tablettát, és minden rendben lesz, nyugtatgatta magát.
Közben a pályán mindent elõkészítettek a felvételhez. Brooke figyelte, amint a hangtechnikus beállítja a mikrofont. Hirtelen egy erõs kar fogta át a vállát.
- Hello.
Snyder mosolygott le rá, és Brooke gépiesen viszonozta a mosolyt. Körülbelül olyan veszélyes, mint egy spániel, gondolta magában.
- Az imént nagyon ügyes volt, George, de ebben a jelenetben nem szerepel.
- Tudja, óriási hibát követett el, amikor Parksot választotta. Mogorva fickó.
Megfeszítette a karján lévõ tekintélyes mennyiségû izomköteget. Brooke elismerõ biccentéssel nyugtázta a produkciót.
- Nem én osztom ki a szerepeket.
- Kár. De egyszer elém is kijöhetne a repülõtérre.
- Felejtsd el! - Mielõtt Brooke válaszolhatott volna, odaballagott hozzájuk Kinjinsky, az egyik kezében egy ütõvel, és a másikban egy labdával. - Eltévesztetted a házszámot. - Kacsintott egyet, és a fejével a csapattársára bökött. - Tudja, a barátom kizárólag a hastáncosnõket kedveli.
- Hazugság. - Snyder olyan ártatlan képet vágott, mint egy túlkoros karénekes fiú. - Szemenszedett hazugság.
- Ha a lányom egy kicsit idõsebb lesz - folytatta Kinjinsky -, elrettentõ példának fogom állítani elé Snydert.
A labdát feldobta magasan a levegõbe, és a középmezõbe ütötte.
- Kinjinsky a csapat egyik legjobb ütõjátékosa - jegyezte meg Snyder. - Kár, hogy nem mindig találja el a labdát.
- De legalább az elsõ base-tõl a másodikig két és fél percen belül futom a távot - vágott vissza Kinjinsky.
Snyder már megszokta, hogy folyton gúnyolják a lassúsága miatt. Úgy tett, mintha vérig sértõdött volna.
- Sajnos egy örökletes anatómiai rendellenességben szenvedek - magyarázta Brooke-ra kacsintva.
- Ó! - A lány szívesen belement a játékba. - Borzasztóan sajnálom.
- Lúdtalpnak is nevezik - szólalt meg váratlanul Parks, és Brooke mögé lépett.
A lány alighogy meghallotta a hangját, ismét belehasított a fejébe a fájdalom, pedig szinte már meg is feledkezett róla. Parks elmosolyodott. A vakítóan fehér trikó kiemelte bronzszínû bõrét. A sötétkék sapka árnyékot vetett a szemére, és hetyke, magabiztos külsõt kölcsönzött neki. Brooke-nak nem csupán a feje fájdult meg, de a gyomra is remegni kezdett.
- Ne félj, nem csapom le a kezedrõl a barátnõdet - jegyezte meg évõdve Snyder.
- Brooke szabad ember - felelte Parks, de hallatszott a hangján, hogy jogot formál rá.
Snyder meglepve kapta fel a fejét. A dolog komolyabb, mint gondolta. Tehát Ámor nyila végre a jégembert is eltalálta.
- Ha Brooke meglátja, milyen remek színész vagyok, könnyen elveszítheted a munkádat.
- Nem hiszem, hogy de Marco egy japán birkózót keresne erre a szerepre - vágott vissza Parks.
- Uraim - szakította félbe Brooke a vitát -, a technikusok készen állnak. - A kamerához sétált. - Mindenki foglalja el a helyét! Parks, van valami kérdésed?
- Azt hiszem, nem lesz semmi gond.
Brooke a kamerán keresztül szemügyre vette a férfit, és ismét remegni kezdett a gyomra. Parks a jobb lábára helyezte a testsúlyát, és kisfiúsan Brooke-ra vigyorgott. A lány hátrább lépett.
- Hé, fõnök, minden rendben? - kérdezte E. J.
- Igen. Felvétel indul!
Brooke már az elsõ változattal is elégedett volt, de azért kétszer megismételték a jelenetet. Minden úgy ment, mint a karikacsapás. Kinjinsky magasra dobta a labdát, Parksnak fel kellett ugrania, ha el akarta kapni.
- Fáj a fejed? - kérdezte E. J., amikor Brooke befejezettnek nyilvánította a forgatást.
- Mi? - A lány csak most vette észre, hogy E. J. aggódva nézi. - Kutya bajom. - Figyelte, amint Parks Snyderrel beszélget, és csípõre tett kézzel vigyorog a csapattársa valamelyik legújabb tréfáján. - Kutya bajom - ismételte meg Brooke bosszúsan, és kivett a hûtõládából egy doboz ásványvizet.
Minden rendben, gondolta, és ivott egy jókora kortyot. Csak a hosszú munkanap miatti fáradtság. Hazamegy, bevesz egy fájdalomcsillapítót, tisztességesen megvacsorázik, és alszik nyolc órát. És távol tartja magát Parkstól.
Hirtelen elöntötte az indulat. Parksnak semmi köze a fejfájásához. Egyszerûen csak kimerült, mert túl sokat dolgozott. Elkapta E. J. tûnõdõ pillantását, és a dühe egy szempillantás alatt újra fellobbant.
- Eltûnnél végre?
A férfi szája széles vigyorra húzódott.
- Már itt se vagyok. Elviszem a filmet a vágószobába.
Brooke biccentett, és lassan elindult a játékosok felé. Még hallotta a Snyder által elõadott vicc poénját, valami békákról az edzõteremben. Parks feléje fordult.
- Milyen volt?
- Nagyon jó. - A forróság hullámokban járta át Brooke testét. A többiekre nézett. - Meg szeretném köszönni, hogy eljöttek. A segítségük nélkül nem ment volna ilyen zökkenõmentesen.
Snyder hanyagul Kinjinsky vállára könyökölt.
- Jussak az eszébe, ha valamelyik filmjében többre van szüksége, mint egy szabályos, jellegtelen arcra.
- Feltétlen.
Parks látszólag nyugodtan hallgatta a kölcsönös ugratást, de közben élesen figyelte. Miután a többiek elindultak az öltözõ irányába, megfogta a lány állát, és mélyen a szemébe nézett.
- Mi a baj?
Brooke hátrébb lépett.
- Mi lenne? - Az érintéstõl még erõsebben lüktetett a feje. - Minden remekül ment. Szerintem a vágás után neked is tetszeni fog. - Csak most döbbent rá, hogy már alig lézeng valaki a pályán. Semmiképpen sem akart kettesben maradni Parksszal. - Valamit még el kell intéznem az irodában, tehát.
- Brooke - vágott a szavába Parks. - Miért vagy ilyen ingerült?
- Nem vagyok ingerült. - A lány sarkon fordult, és a szeme villámokat szórt. - Hosszú volt a mai nap, és elfáradtam. Ez minden.
Parks megcsóválta a fejét.
- Próbáld meg újra!
- Hagyj békén! - csattant fel remegõ hangon Brooke, és úgy érezte, mindjárt elsírja magát. - Egyszerûen csak hagyj békén!
Parks megfogta a karját.
- Ne is álmodj róla. Vagy itt beszélünk, vagy elmegyünk hozzád. Válassz!
Brooke eltolta magától a férfit.
- Nincs mit beszélnünk.
- Rendben. Akkor most megvacsorázunk, és megnézünk egy filmet.
- Mondtam már, hogy dolgom van.
- Igen. - Parks lassan bólintott. - Hazudtál.
Brooke szemében fenyegetõ tûz villant.
- Miért kellene hazudnom? Ha nincs kedvem, nem megyek veled sehová.
- Igaz. Miért haragszol rám?
Parks hangja nyugodt volt és türelmes. A tekintete nem. Az éles napfény kiemelte arcának érzéki kisugárzását.
- Nem haragszom!
- Akkor miért kiabálsz?
- Nem kiabálok - rikácsolta még hangosabban Brooke.
Parks kíváncsian oldalt billentette a fejét.
- Nem? Akkor mit csinálsz?
- Attól félek, hogy beléd szerettem - bukott ki Brooke-ból, és az arcára kiült a megrökönyödés, úgy bámult a férfira.
- Igen? - Parks nem mosolygott. Közelebb lépett. A gyomra furcsán elszorult. - Komolyan beszélsz?
- Nem, én. - Brooke segélykérõen körülnézett. Egyedül voltak. A lelátók úgy magasodtak körülöttük, mint a börtönfalak. Önkéntelenül hátrább lépett. - Menjünk innen.
- Miért félsz? - kérdezte Parks, és megérintette az arcát. - Miért ijed meg egy nõ, ha szerelmes lesz?
- Mert ismerem a folytatást- vágta rá hevesen Brooke.
Sötét, lángoló tekintete nem illett reszketõ hangjához.
- Miféle folytatást?
- Megfeledkezem minden óvatosságról. - Brooke egy ideges mozdulattal hátravetette a haját. - Csak adok és adok, míg végül semmim sem marad. Mindig így van - suttogta, és eszébe jutottak a nevelõszülei meg Clark. - De soha többé. Nem tudok, és nem akarok csak szórakozásból együtt lenni valakivel. Egyszerûen nem megy.
Brooke megfordult, és botladozva elindult a kijárat felé. Parks lassan követte.
- Szórakozásból vagy sem, de már együtt vagyunk.
Brooke éles pillantást vetett a férfira, és kihúzta magát.
- Még megváltozhat.
- Nincs mitõl félned - csitította Parks, megfogta a lány karját, és magához húzta.
Brooke hátraszegte a fejét. Dühöt és bizonytalanságot érzett.
- Ha nem tudsz együtt dolgozni velem, szólj Claire-nek.
- Hogyne tudnék együtt dolgozni veled - duruzsolta Parks bársonypuha hangon. - Sõt zokszó nélkül teljesítem az utasításaidat, mert átkozottul érted a dolgodat. Ha forgatunk, te vagy a fõnök. - A férfi körbehordozta a tekintetét a stadionon. - De nehéz megverni valakit a saját területén, fõleg ha az illetõ gyõzelemhez szokott.
- Csakhogy én nem vagyok gyõzelmi trófea - jelentette ki Brooke, és a hangjának a keménysége õt magát is meglepte.
- Nem. - Parks kedvesen megsimogatta az arcát. - A gyõzelmi trófeákat csapatmunkával szerzem. Téged egyesegyedül akarlak meghódítani. - A keze Brooke arcáról a nyakára siklott. Vajon hallja-e a fejében dübörgõ kalapácsot? - tûnõdött a lány. Azután Parks felvillantotta elragadó mosolyát, amely mindig megtette a hatását. - Szeretlek.
Olyan nyugodtan mondta, olyan egyszerûen, hogy kellett egy perc, míg Brooke felfogta. Minden izma megfeszült.
- Ne!
Parks felvonta a szemöldökét.
- Ne szeresselek, vagy ne mondjam?
- Fejezd be! - Brooke a férfi mellkasának feszítette a kezét, és megpróbálta ellökni magától. - Ez nem vicc.
- Tényleg nem az. Mitõl félsz? - kérdezte Parks, és összehúzott szemmel fürkészte a lány sápadt arcát. - Hogy szeretsz, vagy hogy szeretnek?
Brooke megrázta, a fejét. Annyira vigyázott, hogy ne lépje át azt a bizonyos határvonalat. És arra is, hogy mások se tegyék meg ezt a másik oldalról. Claire megtette, és - Brooke most ébredt rá - E. J. is. Bizalmas, baráti viszony alakult ki közöttük. De a szerelem. Ez az egyszerû szó miért van ilyen hatással rá?
- Megkérdezhetnéd, mikor történt - szólt halkan Parks, és masszírozni kezdte Brooke tarkóján a merev izmokat. - És nem tudnám megmondani. Nem villámcsapásként ért, nem zengtek-bongtak a harangok. Még azt sem mondhatom, hogy váratlanul jött. - Megrázta a fejét. - Nem teheted meg nem történtté.
Keményen, szenvedélyesen megcsókolta Brooke-ot. A lánynak remegni kezdett a lába, hirtelen elszállt minden feszültség, és eltöltötte a szabadság csodálatos érzése.
Parks hátrább lépett. Tudta, az izzó szenvedély kevés ahhoz, hogy testestõl-lelkestõl megkapja Brooke-ot, pedig kevesebbel nem éri be. Ám ekkor a lány a nyakába ugrott, és az arcát a mellkasához szorította. Nem a szenvedély gesztusa volt ez, hanem a bizalomé. Az ébredezõ bizalomé.
- Mondd még egyszer - suttogta. - Mondd még egyszer.
Parks megsimogatta a haját. Könnyû szellõ támadt az üres stadionban.
- Szeretlek.
Brooke hangos sóhajjal hátrahajtotta a fejét, és két kezébe fogta a férfi arcát.
- Én is szeretlek. A szájuk összeért.
Az öltözõknek megvan a maguk szaga - az izzadságnak, a lábhintõpornak, a sportkrémeknek, a zuhanyozókban használt vegyszereknek és mindenekelõtt a kávé fenséges illatának a sajátságos keveréke. Ez a szag annyira részévé vált Parks életének, hogy már nem is érezte.
Aznap délután mindenki ideges volt, és még Snyder tréfái sem tudták jobb kedvre deríteni õket. Ha egy csapat hónapokon át egyetlen célért küzd, akkor nem csoda, ha mindenki feszült a bajnoki döntõ elõtt.
Persze más lenne a légkör, ha több lenne az önbizalmuk. Akkor nem számítana a kimerültség, az apró sérülések, a húzódások, a sajgó lábak. De a Kings a legutóbbi két meccset elveszítette a Herons ellen. Minden hivatásos sportoló tudja, hogy a tudás nem elég a gyõzelemhez. Küzdeni tudás, szerencse és jó idõzítés is kell hozzá.
Tény, hogy a Kings megérdemelte a két vereséget, és most ez volt az utolsó esélyük a gyõzelemre. A meccs után vége az idénynek, és kezdõdik a játékosok saját élete.
Parks Snyderre pillantott, aki a jövõ héten ilyenkor bérelt hajóján már Florida partjainál jár. Horgászni és "háryjános-kodni" fog, ahogy õ fogalmazott. Kinjinsky a szebbik fele unszolására Puerto Ricóba utazik. Maizor pedig az apaszerepre készül, a felesége ugyanis novemberre várja elsõ gyermeküket. Néhányukat biztosan meghívják népszerû, televíziós mûsorokba - ami elsõsorban a mostani meccs sikerétõl függ. Mások februárig és a tavaszi edzések megkezdéséig nyugodtabb meló után néznek.
Parks Jones meg reklámfilmeket csinál, gondolta, és elhúzta a száját. Ám a dolog már nem tûnt olyan sületlenségnek, mint pár hónappal ezelõtt. Sõt kimondottan kezdte élvezni.
Mosolyogva vette fel a szöges cipõt. Azt azonban sehogy sem tudta megszokni, ahogy Brooke nézett rá forgatás közben. Sem a csípõs megjegyzéseit. Hát nem bizonytalanítana el minden férfit, ha a szeretett nõ minden grimaszát, minden mozdulatát vagy véletlenül odavetett szavát értelmezni próbálná? Egyszerûbb nõt kellett volna választanod, mondta magának Jones. Csakhogy Brooke Gordon az, aki kell neki. Megéri harcolni azért, hogy megszerezze és megtartsa.
Noha Brooke szereti õt, a bizalma még nagyon törékeny. Óvatos és tartózkodó vele szemben. A játék tehát folytatódik, hiszen mindketten hozzászoktak a harchoz. Jóllehet õ nem akar uralkodni Brooke fölött. Vagy mégis? Parks elõhúzott egy ütõt a szekrénybõl, és gondosan szemügyre vette.
Dühös volt, amikor a legutóbb Brooke az elfoglaltságaira hivatkozva nem kísérte el az egyik idegenben játszott mérkõzésre. És még dühösebb lett, amikor a kifakadására hûvösen csak annyit válaszolt, hogy nem hanyagolhatja el a munkáját. Noha Parks tulajdonképpen igazat adott neki, mégis mérgelõdött. Azt szerette volna, hogy Brooke ott van a közelében, a lelátón ül, és csak fel kell néznie, ha látni akarja. A mérkõzés után pedig együtt lenni vele. Színtiszta önzés, ismerte be. Ebbõl mindkettõjüknek jókora adag jutott.
Ádáz mosollyal végigsimította az ütõt. Kezdettõl fogva tudta, hogy nem lesz könnyû dolga Brooke-kal. A lány kiforrott személyiség, aki kemény munkával felépítette a saját életét. És pontosan ez az erõs, érzékeny, gyakorlatias és magába húzódó egyéniség vonzotta a férfit. Ennek ellenére néha erõs késztetést érzett, hogy addig rázza, amíg van benne szusz.
Jelenleg egy hallgatólagos megállapodás szabályozza a kapcsolatukat. Logikusnak tûnt, hogy Parks Brooke-hoz költözzön, noha egyikük sem beszélt errõl. A lány magától értetõdõnek találta a lépést. Parks tehát nála lakott, de nem éltek együtt. A férfi nem tudta volna megmondani, meddig tart a türelme, és mikor tudja végre áttörni az utolsó, vékony falat anélkül, hogy betörné az ajtót.
Halkan szitkozódva kivette a szekrénybõl a baseballkesztyûjét, és a hátsó zsebébe dugta. Ha dinamitra lesz szükség a fal elbontáshoz, hát beszerzi, gondolta.
- Hé, Jones! Jössz már?
- Megyek.
Felvette a fogókesztyûjét. Mielõbb tiszta vizet öntök a pohárba, ígérte meg magának. De elõbb meg kell nyernie ezt a meccset.
Brooke halkan átkozódott, és az ujjaival idegesen dobolt a volánon, miközben szabad parkolóhelyet keresett.
- Korábban kellett volna elindulnunk. Valószínûleg csak mérföldekre a stadiontól tudok megállni.
E. J. kényelmesen hátradõlt az elsõ ülésen, és csak rövid idõre hagyta abba a vidám dudorászást.
- Még negyedóránk van a kezdésig.
- Ha már tiszteletjegyet kapsz, akkor az a legkevesebb, hogy indulásra készen állj, amikor érted megyek - háborgott Brooke. Beletaposott a gázpedálba, és épphogy csak sikerült bemesterkednie a kocsit egy rendkívül szûk helyre. Az útitársára pillantott. - Most már kinyithatod a szemed.
E. J. óvatosan körülnézett.
- Rendben. - Szemügyre vette a mellettük álló autót. - És hogy szállunk ki?
- Kinyitjuk az ajtót, és veszünk egy nagy levegõt - tanácsolta Brooke, és ügyesen kicsusszant. - Siess, jó? Nem akarom kihagyni, amikor a csapat tagjai kifutnak a pályára.
- Szinte hihetetlen, hogy egyetlen nyár alatt így megkedvelted a baseballt.
Noha E. J. sovány volt, csak nagy üggyel-bajjal tudott kikászálódni az autóból.
- Érdekes játék.
- Tényleg? - kérdezte szemtelenül vigyorogva E. J.
- Vigyázz, még nálam van a jegyed. A feketepiacon hússzoros áron is eladhatom.
- Rajta, Brooke, egy barátnak nyugodtan elárulhatod, ami úgyis benne van az újságokban.
A lány dühösen zsebre vágta a kezét. Az újságokban képek jelentek meg róla és Parksról, és enyhén szólva is bosszantó cikkek. Los Angelesben gyorsan terjed a pletyka. A népszerû baseballjátékosra és a csinos rendezõnõre szinte vadásztak a bulvárlapok.
- Mindenfélét pusmognak az emberek - folytatta egykedvûen E. J., mit sem törõdve Brooke borús arckifejezésével. - Állítólag Parks átnyergelne a szórakoztatóiparba.
- Claire csakugyan felajánlott neki egy szerepet - ismerte el vonakodva Brooke. - Kicsi, de igényes szerep. Csak a bajnoki mérkõzés után beszélek róla Parksszal. Jelenleg van elég baja.
- Igen, egy idõ óta van elég baja.
- E. J.! - csattant fel Brooke, és figyelmeztetõen felemelte a mutatóujját.
- Tudod - folytatta a férfi zavartalanul, miközben utat vágtak a tömegben -, sokat töprengtem azon, mikor sikerül valakinek legalább egy kicsit megingatnia azt az átkozott, hûvös magabiztosságodat.
- Csakugyan? - Brooke feltette a napszemüvegét, hogy E. J. ne láthassa a szemében bujkáló jókedvet. - Úgy látod, hogy sikerült valakinek?
- Drágám, még három méterrõl is érezni, ahogy vibrál közöttetek a levegõ. Arra gondoltam - E. J. szórakozottan matatott a pólóján, mintha meg akarná igazítani a nem létezõ nyakkendõjét -, hogy mint a barátodnak és bizalmasodnak, nem kellene-e megkérdeznem Mr. Jonest a szándékai felõl.
- Próbáld csak meg, és ripityára töröm a kamerádat! - Brooke egy bosszús kis nevetéssel lezökkent a helyére. - Ülj le, és vegyél nekem egy hot dogot.
E. J. intett az egyik árusnak.
- Mi legyen rajta?
- Minden.
E. J. pénzt kotort elõ a zsebébõl, és elcserélte hot dogra meg hideg italra.
- Haverok vagyunk, tehát igazán elárulhatod, mennyire komoly a dolog.
- Sosem adod fel?
- Fontos vagy a számomra.
Ezúttal nem a jól ismert, csúfondáros vigyor tûnt fel E. J. arcán, hanem kedves, barátságos mosoly. Az egyetlen fegyver, ami ellen Brooke védtelen volt.
- Szeretem - közölte a tõle telhetõ legnyugodtabb hangon. - Tehát a dolog átkozottul komoly.
- Gratulálok.
- Ilyenkor más is úgy érzi, mintha egy drótkötélen egyensúlyozna? - kérdezte Brooke félig tréfásan, félig komolyan.
- Nem tudom. - E. J. elgondolkozva nézett a lányra. - Nincsenek ilyen irányú tapasztalataim.
- Még sosem voltál szerelmes? - kérdezte Brooke hitetlenkedõ mosollyal az arcán. - Te?
- Örökösen csak keresem a szerelmet. - E. J. nagyot sóhajtott. - Nehéz ügy.
- Tényleg az. - Brooke levette a baseballsapkáját, és meglegyintette vele a férfit. - De fogd be a szád, mert most mondják be a csapatösszeállítást.
Nehéz ügy, gondolta magában Brooke. E. J.-nek tökéletesen igaza van. Évekkel ezelõtt letett arról, hogy valaha is megtalálja a szerelmet. Legalábbis ezt hitte. Aztán a szerelem orvul lecsapott rá, és képtelen volt szabadulni tõle. Jóllehet nem is nagyon akart. Csak megpróbálta megérteni a történéseket. De valahogy nem sikerült.
- A huszonkilences: Parks Jones.
A nézõk hangos üdvrivalgásban törtek ki, amikor Parks kiszaladt a pályára, és elfoglalta a helyét Snyder mellett. A tekintete nyomban megkereste Brooke-ot. Mosolyogva megérintette a sapkáját, mintha csak üdvözölné a szurkolókat, de Brooke tudta, hogy a köszöntés személy szerint neki szól. Ez minden, amit Parks a mérkõzés végéig adhat. És ez minden, amit vár tõle.
- Ma biztos, hogy jobb leszek nálad, Jégember - ugratta Snyder. - Brooke pedig ráébred, hogy hibázott.
Parks egy másodpercre sem vette le a tekintetét a lányról.
- Feleségül veszem.
Snydernek leesett az álla.
- Viccelsz? De.
- Még nem tudja - tette hozzá halkan Parks.
Brooke észrevette, hogy a férfi másként mosolyog. A változás parányi volt, de nem kerülte el a figyelmét. Összehúzott szemmel próbálta megfejteni az okát.
- Valamit tervez - bukott ki belõle.
E. J. egy kis kézikamerával épp filmezte a játékosokat.
- Tessék?
- Semmi. - Brooke meglötykölte a poharát, mire a jégkockák összekoccantak az alján. - Semmi.
Egy népszerû bluesénekes lépett a mikrofonhoz, és elénekelte a nemzeti himnuszt. A sportolók levették a sapkájukat. A nézõk némán felálltak, mintha csak erõt gyûjtenének a következõ két órára. A feszültség olyannyira érezhetõ volt, hogy Brooke arra gondolt, ha belemarkolna a meleg, októberi levegõbe, kézzel is tapinthatná. Az izgalom nõttön-nõtt, és amikor elhaltak a himnusz utolsó hangjai, a szurkolók ismét kiabálni és füttyögni kezdtek.
Brooke nem vette le a szemét Parksról. Ugyanúgy játszott, ahogy a többiek - teljes összpontosítással és rendíthetetlen elszántsággal. Ha ideges is volt a tét nagysága miatt, nem mutatta.
Szenzációsan futott. Csúszva érte el a vonalat, hatalmas porfelhõt kavarva, és keményen összeütközött az ellenféllel. Mindketten elestek, a földön egymásba gabalyodott kezük-lábuk, miközben a bíró széttárta a karját.
A levegõ megremegett a szurkolók diadalmas üvöltésétõl, vadidegenek veregették hátba egymást, sör loccsant ki a poharakból. E. J. vadul megpörgette Brooke-ot, közben a kamerát a mellkasához szorította.
- Ez az én emberem! - kiabálta E. J., és nekitáncoltak a jobboldali szomszédnak, aki a pattogatott kukoricás zacskót a levegõbe dobta.
Nem, gondolta Brooke zihálva. Az én emberem.
Nem sokkal a rendes játékidõ letelte elõtt a mérkõzés még mindig döntetlenre állt. A stadion olyan volt, mint egy felbolydult méhkas. A fülsiketítõ lárma, mint valami hurrikán örvénylett a játékosok feje fölött. A feszültség egyre fokozódott.
Az elütött labda a lelátók irányában szállt. Parks szélsebesen utána iramodott. Tudta, hogy el tudja kapni, hacsak egy túlbuzgó szurkoló el nem orozza elõle a trófeát.
Parks megragadta a korlátot, kesztyûs kezét pedig a magasba emelte. Érezte, amint a labda nekicsapódik a bõrnek. Megvan. A tömeg tombolva ünnepelt. Parks felnézett egyenesen Brooke szemébe. A labda kis híján a lány ölébe esett.
- Szép volt.
Brooke elõrehajolt, és szájon csókolta. Azután az egyik csapattársa derékon ragadta Parksot, és elszabadult a pokol.
Több pezsgõt locsoltak Parksra, mint amennyit megivott. A nemes nedû összekeveredett az izzadsággal, és lemosta a piszok egy részét. Snyder az egyik szekrényen üldögélt, és ivott minden arra járó egészségére - a riportereket és az egyesület tisztségviselõit is beleértve. Parksot a többiek beledobták a masszázs-medencébe, mert állítólag nagyképû megjegyzéseket tett. A férfi egy csöppet sem bánta a fordulatot, és a kezében egy fél üveg pezsgõt szorongatva interjút adott, miközben a víz kellemesen masszírozta sajgó testét.
Snyder kisvártatva csatlakozott hozzá. Parks nyugodtan válaszolgatott a kérdésekre. Igen, a vörös hajú lány a lelátón Brooke Gordon volt, õ a de Marco-reklámfilmek rendezõje.
Egy kicsit lehunyta a szemét. Fel akarta idézni a pillanatot, amikor Brooke elõrehajolt, és megcsókolta. Csak a másodperc töredékéig tartott, de hirtelen hihetetlenül élesen érzékelte a világot. Mintha a tömeg ordításából kihallott volna minden egyes hangot, látta a napsugarakat megcsillanni a korlát lepattogzott felületén, érezte a szörnyû hõséget. És közelrõl látta Brooke gyönyörû szemét. A lány hangjában izgalom, jókedv és szerelem csengett; mindez két szóban. Az ajka meleg volt és puha, s egyszeriben semmi más nem számított. Csak Brooke szája. Amikor a csapattársai visszarángatták a pályára, a lány a korlátra támasztotta az állát, és mosolygott.
Késõbb. Úgy olvasott a gondolataiban, mintha hangosan szólt volna hozzá.
Két órába telt, mire az utolsó újságíró is eltûnt. A játékosok lassan kezdtek megnyugodni. A gyõzelmi mámor elszállt, elõször derûs nyugalomnak, majd nosztalgikus hangulatnak adva át a helyét. Vége az idénynek. Nincs több edzés, éjszakai repülõút kártyázással és hangos horkolással.
- Hogy vannak a bordáid? - kérdezte Kinjinsky, és a vállára akasztotta a táskáját.
- Jól - felelte Parks, és ebben az évben utoljára csukta be a szekrényét.
- Tavasszal találkozunk. Vár a feleségem.
Parks behúzta a táskája cipzárját, és érezte, amint átmelegszik a szíve. Neki is van egy asszonya, és harminc percen belül a hegyekben lesznek.
Odakint már alkonyodott, és alig egy-két rajongó lézengett a kapu elõtt. Parks autogramot osztogatott. Közben azon töprengett, hogy valahonnan szereznie kellene magának és Brooke-nak még egy üveg pezsgõt. Pezsgõznek egy kicsit, begyújtanak a kandallóba, lobognak a gyertyák. Tökéletes díszlet a lánykéréshez. Ma este biztos, hogy csak kedvezõ választ kaphat.
A félhomályos parkolóban sorra kigyúltak a lámpák. Parks megpillantotta Brooke-ot. Az autója hûtõjén ült, az egyik lámpa fénye épp ráhullott, és ettõl a haja mintha lángolt volna. A férfit eltöltötte a szerelem, egy vad, kizárólagosságra törekvõ szerelem. Brooke nem mozdult, csak a szája sarka görbült egy kissé felfelé. Már régóta figyelhette. Parks a végtagjaiban és az izmaiban ólmos fáradtságot érzett.
- Ha tudtam volna, hogy itt vársz, korábban kijöttem volna.
- E. J. elvitte a kocsimat. És szívesen vártam. - Brooke a férfi vállára tette mindkét kezét. - Gratulálok.
Parks óvatosan letette a táskáját az aszfaltra, és az ujjait mélyen belemerítette a lány hajába. A tekintetük hosszan egymásba fonódott, mielõtt a szájuk összeért volna.
Parks érezte, amint lassan megnyugszik. A mámorító, gyõzelmi örömet, az izgalmat és a feszültséget kioltotta a szenvedélyes vágy.
Brooke. Honnan is sejthette volna, hogy ez a lány egy szép nap a mindene lesz? Megcirógatta az arcát, hogy újra láthassa, amint a tekintete elfelhõsödik az izgalomtól.
- Szeretlek.
Brooke a mellkasára hajtotta a fejét, és mély lélegzetet vett. Beszívta a szappan friss illatát, amely tornacsarnokokról, öltözõkrõl és zuhanyzókról beszélt. S hirtelen minden porcikájában nõnek érezte magát. Sokáig álltak így egymáshoz simulva, míg lassan besötétedett.
- Túl fáradt vagy ahhoz, hogy ünnepelj? - kérdezte halkan Brooke.
- Hm.
Parks megcsókolta a haját.
- Jól van. - A lány lecsusszant a motorháztetõrõl. - Meghívlak vacsorázni. - Kinyitotta a kocsi ajtaját, és elmosolyodott. - Éhes vagy?
Parks csak most döbbent rá, hogy mennyire.
- Igen. Választhatok?
- Elvégre te vagy az ünnepelt.
Brooke körülnézett a rikító sárgára festett önkiszolgáló étteremben, majd szemügyre vette a zsömleformájú mennyezeti lámpákat.
- Már el is felejtettem, mennyire szereted ezeket a helyeket.
- Száz százalékos marhahúst adnak - jelentette ki Parks, és kézbe vett egy óriási, emeletes szendvicset.
- Boldogok, akik hisznek.
A férfi mosolyogva sült krumplival kínálta.
- Te örök kételkedõ.
- Ha ilyeneket mondasz, nem olvasom fel a kritikákat - mondta Brooke, és felemelte a frissen nyomott különkiadást. Parks közönyösen megrántotta a vállát, õ pedig kinyitotta. - Itt van. Ó!
Elhallgatott.
- Mi az?
Parks elõrehajolt. Két fénykép volt egymás mellett. Az egyik azt mutatta, amint a tomboló közönség feje fölött elkapja a labdát. A másik Brooke csókját. A következõ szöveggel:
Parks pontot szerzett - kétszer is.
- Nagyszerû - jegyezte meg a férfi -, de túl sok az ünneplésbõl. - Végigfutotta a cikket, amely a mérkõzés legszebb pillanatait elemezte, hol kritikusan, hol elismerõen. - Hallgasd csak: Jones fantasztikus teljesítményéért megkapta jutalmát a csinos, vörös hajú Brooke Gordontól. - A lányra kacsintott. - Brooke Gordon sikeres reklámfilm-rendezõ, akit mostanában gyakran látni a népszerû játékossal.
- Ó, hogy gyûlölöm! - fakadt ki hevesen a lány Parks legnagyobb megrökönyödésére.
- Mit gyûlölsz?
- Hogy a képem megjelenik az újságokban. Meg. meg ezeket a találgatásokat. A Timesban két napja megjelent cikkrõl nem is beszélve.
- Ahol karcsú, vörös hajú, füstös szemû cigánylánynak neveztek?
- Egyáltalán nem vicces.
- De nem is tragikus.
- Miért nem törõdnek a maguk dolgával?
Parks hátradõlt, és bekapott egy falat sült krumplit.
- Nem te voltál az, aki azt mondtad, hogy köztulajdon vagyok, mert a nyilvánosság elõtt szerepelek?
Brooke összevonta a szemöldökét, mivel ezek csakugyan az õ szavai voltak.
- Te ezzel keresed a kenyeredet, én viszont nem. Én a kamera másik oldalán állok, és jogom van a magánélethez.
- A rókafogta csuka esete. - Parks elmosolyodott. - De legalább igaz, amit írnak. Már nekem is feltûnt a cigányos külsõd.
Brooke fogta a sajtburgert, és beleharapott.
- Nincs ínyemre ez a dolog. Azt hiszem. - Tétován vállat vont, mintha attól tartana, hogy nevetségessé válik. - Tulajdonképpen sosem volt magánéletem, és most. Túl sokat jelent a számomra a kapcsolatunk, és nem akarom mindenkivel megosztani, aki ötven centért megvesz egy napilapot.
Parks elõrehajolt, és megfogta Brooke kezét.
- Szépen fogalmaztál - suttogta. - Nagyon szépen.
- Nem akarom, hogy úgy éljünk, mint a remeték - lovalta bele egyre inkább magát Brooke -, de nem szeretném, ha minden lépésünkrõl írnának az esti újságokban.
Parks félrehajtotta a fejét, és látszólag nyugodtan evett tovább.
- A szerelem mindig hír a bulvársajtóban. Akárcsak a szakítás vagy a válás.
- Attól tartok, hogy ennek nem lesz vége a de Marco-kampánnyal. Fõleg nem, ha elvállalod azt a filmszerepet. - Brooke kivett pár szem sült krumplit a zacskóból, és a szájához emelte. - Minél ismertebb leszel, annál inkább ott lihegnek a nyomodban az újságírók. Ebbe bele kell bolondulni!
- Felbonthatom a szerzõdést - javasolta Parks.
- Nevetséges.
- Van más megoldás is.
A férfi figyelte, amint Brooke lenyeli a sült krumplit, és újabb darabot vesz ki.
- Mire gondolsz?
- Összeházasodhatnánk. Kérsz sót?
Brooke elképedve meredt rá.
- Mit. mit mondtál?
- Megkérdeztem, hogy kérsz-e sót. - Parks odatartotta neki a papírzacskót. - Tehát nem - állapította meg, amikor a lány nem válaszolt, és nem is mozdult. - Azt is mondtam, hogy összeházasodhatnánk.
- Összeházasodni? - ismételte meg Brooke kábán. - Te és én?
- Akkor az újságírók elõbb vagy utóbb leszállnának rólunk. A házaspárok már nem érdekesek, feltéve, ha nem lépnek félre. Hiába, ilyen az emberi természet. - Parks félretolta a szendvicsét, és Brooke-hoz hajolt. - Mit szólsz az ötletemhez?
- Teljesen elment az eszed - felelte a lány holtra váltan. - Egyáltalán nem tartom viccesnek.
Fel akart pattanni a helyérõl, hogy elrohanjon, de Parks elkapta a karját.
- Nem vicceltem.
- Azért. azért akarsz feleségül venni, hogy az újságírók békén hagyjanak?
- Nekem átkozottul mindegy, hogy ott van-e a fényképünk a lapokban vagy sem. De téged nyilvánvalóan zavar.
- Tehát azért akarsz feleségül venni, hogy. hogy megbékíts.
Brooke már nem akarta kitépni a karját a férfi szorításából, de a szeme villámokat szórt.
- Eszem ágában sincs megbékíteni. Akkor sem tudnálak, ha erre tenném fel az egész életemet. Azért akarlak feleségül venni, mert szeretlek. Feleségül is foglak venni - javította ki magát ingerülten. - Ha erõnek erejével kell is, hogy az oltár elé cipeljelek.
- Komolyan beszélsz?
- Igen. Tehát jobb, ha megbarátkozol a gondolattal.
- Talán nem is akarok feleségül menni hozzád. - Brooke félretolta az ételt. - Mit szólsz hozzá?
- Kár. - Parks hátradõlt a székében. Izzó tekintettel méregették egymást. - Én viszont feleségül akarlak venni.
- És gondolod, hogy ennyi elég?
Brooke szíve vadul kalapált. Parks itt ül a vacsora maradékai fölött, és magától értetõdõ természetességgel közli vele, hogy feleségül fogja venni.
- Úgy látszik, a fejedbe szállt a mai gyõzelem. A házassághoz több kell, mint egy hirtelen szeszély vagy hangulat.
- Gyertyafényt akarsz és romantikus muzsikát? - kérdezte bosszankodva Parks, hiszen eredetileg úgy tervezte a lánykérést. Megfogta Brooke kezét. - Nem olyan nõ vagy, akinek fontosak a külsõségek. Pontosan tudod, mennyire nem jelentenek semmit. Tehát mi az ördögöt akarsz?
- Próbálkozz még egyszer! - Brooke felvette higgadt, hûvös, rendezõi modorát. - Ne erõbõl, hanem kedvesen. Kérdezz - javasolta, és mélyen a férfi szemébe nézett. - Nem tetszik, hogy egyszerûen kijelented, mit akarsz.
Parks érezte, hogy az ingerültsége - vagy talán a félelme - egyszeriben elszáll.
- Brooke. - Felemelte a lány kezét, és az ajkához szorította. - Akarsz a feleségem lenni? - Az ujjaik egymásba kulcsolódtak. - Na, milyen volt?
- Tökéletes.
Hogyan fajulhattak idáig a dolgok? Brooke rémülten bámulta magát a hatalmas tükörben. Ráadásul ilyen gyorsan? Egy évvel ezelõtt. nem, hat hónappal ezelõtt még nem is tudott Parks Jones létezésérõl. És nem egészen egy óra múlva a felesége lesz. Megígéri, hogy kitart mellette jóban-rosszban, betegségben-egészségben.
A józan esze kétségbeesetten sürgette, hogy meneküljön, és minél elõbb.
- Nyugalom, Miss Gordon! - Edna Billings megfogta a karját. - Legalább két tucat apró gomb van.
Az asszony hangja szemrehányóan csengett, noha titkon elismerte, hogy tökéletes választás volt az elefántcsontszín szaténruha: a szûk, testhez simuló felsõrész és a bõ, hosszú szoknya. Brooke egy hagyományos fazon mellett döntött, hallani sem akart a divatos bíborszín vagy piros holmikról. Billings sorra gombolta a hátán lévõ, gyöngyház gombokat.
- Maradjon már nyugton! - csattant fel, amikor Brooke idegesen megmoccant.
- Azt hiszem, mindjárt rosszul leszek.
A házvezetõnõ alaposan szemügyre vette. Brooke arca sápadt volt, és a palaszürke festéktõl a szeme még sötétebbnek tûnt, mint máskor. Pontosan így kell kinéznie egy menyasszonynak, gondolta Edna. Mintha bármelyik pillanatban össze akarna esni.
- Badarság, csak ideges.
Brooke szúrós pillantást vetett az asszonyra.
- Sosem vagyok ideges. Nevetséges feltételezés.
Billings elmosolyodott, amikor Brooke elszántan kihúzta magát.
- Az esküvõje napján minden nõ ideges.
- Én nem - jelentette ki Brooke jobb meggyõzõdése ellenére.
Billings megvetõen horkantott egyet.
- Ez volt az utolsó gomb.
- Hála az égnek - mormolta Brooke, és le akart ülni. Edna rémülten megragadta a karját.
- Isten ments! Még összegyûri a szoknyáját.
- Az ég szerelmére.
- A nõk sorsa a szenvedés.
Brooke egy nyomdafestéket nem tûrõ szóval adott hangot a véleményének.
Edna felvonta a szemöldökét, és némán a toalettasztalon lévõ keféért nyúlt.
- Mondhatom szép dolog, hogy így beszéljen egy ártatlan menyasszony.
- Nem vagyok ártatlan. - Brooke idegesen járkálni kezdett fel-alá a szobában, mielõtt Billings a kefével kezelésbe vette volna a haját. - Huszonnyolc éves vagyok. Megõrültem, teljesen megõrültem. Egyetlen normális nõ sem mond igent egy büfében tett házassági ajánlatra.
- Miss Thorton kertjében fogja kimondani az igent - pontosította Billings. - És nem is kívánhatna ehhez csodásabb napot.
Edna gyakorlatias érvelése semmiféle hatást nem gyakorolt Brooke-ra.
- Nem lett volna szabad hagynom, hogy rábeszéljen. Nem lett volna szabad.
- Ugyan! - vágott közbe ingerülten Billings. - Senki sem beszélte rá semmire. Maga egy makacs, önfejû, fiatal nõ, aki szörnyen begyulladt, mert egy makacs, önfejû fiatalember várja odakint.
- Egyáltalán nem gyulladtam be - felelte sértõdötten Brooke, és sápadt arca egy kicsit megszínesedett.
- Halálra van rémülve.
Brooke csípõre tette a kezét.
- Nem félek Parks Jonestól.
- Hiszi a piszi! - kajánkodott Edna. Elõhúzott egy zsámolyt, fellépett rá, és kefélni kezdte Brooke haját. - A pap elõtt dadogni és reszketni fog, mint bármelyik ostoba csitri, aki azt sem tudja, hol áll a feje.
- Soha életemben nem dadogtam. - Brooke minden egyes szót lassan, tagoltan mondott, miközben a tükörképét vizsgálgatta. - És nem remegek.
- Majd meglátjuk.
Edna Billings még egyszer végighúzta a kefét Brooke haján, majd rózsaszín és fehér hibiszkusz szirmokat tûzött bele. Elõtte többször is kifejtette, hogy gyöngyvirág vagy rózsa szebb lett volna, de titokban nagyon is tetszett neki Brooke választása.
- Hol van az a gyönyörû gyöngyfülbevaló, amit Miss Thortontól kapott?
- Ott.
Egyszerûen meg kellett volna szöknünk, ahogy Parks javasolta, gondolta Brooke. Minek ez a nagy hûhó? Miért gondolta azt, hogy férjhez akar menni? Érezte, hogy úrrá lesz rajta a pánik, de ekkor elkapta Edna gúnyos tekintetét. Elszántan felszegte az állát.
- Akkor tegye be a fülébe - jelentette ki határozott hangon a házvezetõnõ. - Mr. Jones még arra is gondolt, hogy olyan virágot vegyen, ami illik hozzá.
- Ha annyira odavan érte, akkor miért nem maga megy feleségül hozzá? - mormolta Brooke, és remegõ kézzel feltette a fülbevalót.
- Így jó lesz. - Billings tetõtõl talpig végigmérte a menyasszonyt, és nyelt egyet, hogy megszabaduljon a torkát feszítõ gombóctól. - Fátyol és uszály nélkül is. - A legszívesebben cuppanós csókot nyomott volna Brooke arcára, de tudta, hogy ettõl csak mindketten elérzékenyülnének. - Jöjjön - mondta ehelyett szigorúan. - Itt az idõ.
Még mindig meggondolhatom magam, gondolta Brooke, miközben Billings végigvezette a folyosón. Még van idõ. Senki sem kényszerítheti. A gyomra már nem remegett, hanem egyenesen görcsölt. Senki sem kényszerítheti, hogy kimenjen a kertbe. Hogy is szól a mondás? Nagy sietség sose jó? Biztos, hogy elsiették a dolgot.
Parks négy nappal ezelõtt megkérte a kezét. Négy nappal ezelõtt. Aztán Brooke elkövette élete legnagyobb baklövését, és beszámolt a lánykérésrõl Claire-nek. Még sosem érezte ennyire igaznak a mondást; miszerint ha a kisujját nyújtja valakinek, nyomban egész karja kell. Sokkos állapotban lehetett, amikor hagyta, hogy Claire belerángassa a tervezgetésbe. Esküvõ a kertjében, azután pezsgõs fogadás. Hogy megszökni? Claire egy kézlegyintéssel elintézte. Ostoba kamaszoknak való. Brooke pedig szabályszerûen csapdába esett.
De nem. Egyszerûen csak sarkon kell fordulni, és az ajtóhoz sétálni. Beül a kocsijába, és elhajt. Csakhogy ez gyávaság lenne.
Brooke kihúzta magát. Nem fog megfutamodni, hanem kimegy a kertbe, és közli, hogy meggondolta magát. Igen, ennyi elég is. Nagyon sajnálja, de nem mehet feleségül Joneshoz, próbálgatta a szavakat. A lényeg, nyugodt és határozott legyen.
- Édesem, elragadóan nézel ki! - szólította meg Claire, galambszürke selyemruhában és kicsiny fátyollal a szeme elõtt.
- Claire, én.
- Elragadóan. Milyen kár, hogy hallani sem akartál a nászindulóról.
- Nem, én.
- De a lényeg, hogy boldog vagy. - Claire az arcát Brooke-hoz szorította. - Nevetséges, de úgy érzem magam, mint egy örömanya. Képzeld el, ebben a korban ébredeznek az anyai ösztöneim.
- Ó, Claire!
- Nem, nem. Nem sírok, mert tönkremegy a sminkem.
Kifújta az orrát, és hátrább lépett.
- Claire, én.
- Miss Thorton, várják.
- Hogyne, máris.
Claire még egyszer megszorította Brooke kezét, azután kisietett a teraszra.
- Most maga jön, Miss Gordon.
Brooke úgy állt ott, mint akinek a földbe gyökerezett a lába. Azon töprengett, hogy talán mégis az lenne a legjobb, ha elfutna. Ám Edna Billings könyörtelenül tuszkolta kifelé, míg hirtelen a teraszon találta magát, szemtõl szemben Parksszal.
A férfi megfogta a kezét, és a szájához emelte. Mosolygott, a tekintete magabiztos volt, és rendíthetetlen - mintha csak egy dobásra várt volna. Brooke homályosan érzékelte, amint Parks a virágokkal és Claire kedvenc törpefáival feldíszített terasz közepére vezeti.
Még mindig van idõ, gondolta, amikor a pap nyugodt, tiszta hangon beszélni kezdett. De képtelen volt kinyitni a száját, hogy leállítsa a szertartást.
Az illatokat sohasem felejti el. Jázmin, vanília, valamint egy leheletnyi rózsa. De nem látta a virágokat, csak Parksot látta. A férfi elismételte az eskü hagyományos szavait, mint ahogy tette ezt már számtalan pár elõttük számtalan alkalommal. Ám Brooke számára mégis különleges és egyszeri volt.
.és én téged el nem hagylak, holtomiglan-holtodiglan. Isten engem úgy segéljen.
Aztán Parks az ujjara húzta a gyûrût. Érezte, anélkül hogy látta volna, mivel a tekintetét nem vette le a férfi arcáról. Az egyik cseresznyefa mélyen lecsüngõ ágain egy madár dalolni kezdett.
Brooke hallotta a saját hangját, amely tisztán és érthetõen elismételte a fogadalom szavait. Rezzenéstelen kézzel húzta fel Parks ujjara a szeretet és hûség zálogát.
Egy fogadalom, egy ígéret és egy ajándék. Azután az ajkuk összeért, hogy megpecsételjék a megkötött szövetséget.
Az imént még el akartam szaladni, gondolta Brooke.
- Visszahoztalak volna - mormolta Parks.
Brooke megrökönyödve és bosszúsan hátrább lépett. Hangosan kimondta volna? A férfi szélesen vigyorgott. Az esküvõi vendégek legnagyobb megrökönyödésére a gyönyörûen feldíszített kertben Brooke megátkozta újdonsült férjét. Aztán átölelte a nyakát, és nevetett.
- Hé! - bökte meg Snyder a barátját. - Másokat is engedj oda.
A Claire által beígért kicsiny ünnepségbõl fényes lakodalom lett. Noha Brooke nem számolta meg a vendégeket, de száznál is többen lehettek. Meglepõ módon azonban nem zavarta, a tömeg. Claire-nek a legszebb ajándék a menyasszony sugárzó mosolya volt. Patakokban folyt a pezsgõ, volt ötemeletes torta és ezüst tálcákon ínycsiklandó finomságok. A menyasszonyt kézrõl kézre adták, puszilgatták, ölelgették. Elhalmozták jókívánságokkal, míg végül az emberek, a színek és a zajok összemosódtak elõtte.
Megismerkedett Parks édesanyjával, egy törékeny, ápolt asszonnyal, aki kedvesen megcsókolta, és aztán könnyekben tört ki. Az apósa megölelte, és kijelentette, most, hogy a fia nõs ember lett, remélhetõleg megkomolyodik, és végre belép a céghez. Brooke abban a furcsa helyzetben találta magát, hogy egyik pillanatról a másikra kapott egy családot - egy népes családot, ami azonban egyáltalán nem hasonlított a gyerekkorban megálmodott képhez. Parksra csak futó pillantásokat vethetett, miközben vadidegenek ölelgették, csókolgatták és mustrálgatták, mint egy izgalmas, új reklámot.
- Hagyjátok már békén ezt a kislányt! - Egy zömök, cinóbervörös hajú asszony lépett oda hozzá, és egy határozott kézmozdulattal elhessegette a többieket. - Rémes népség - dörmögött, majd alaposan szemügyre vette Brooke-ot. - Lorraine néni vagyok - mondta, és kezet nyújtott.
Brooke arra gondolt, hogy ez a gesztus õszintébb és meghittebb, mint az eddig kapott csókok. Aztán, hirtelen belehasított a felismerés.
- Az arany kabala.
Lorraine vidáman elmosolyodott.
- Mesélt róla? Parks rendes gyerek - legalábbis többé-kevésbé. - Az asszony felvonta a szemöldökét. - Ne hagyd, hogy piszkáljon, rendben?
Brooke szeme megvillant, és megrázta a fejét.
- Nem fogom hagyni.
Lorraine biccentett, és megpaskolta a menyasszony kezét.
- Helyes. Hat hónap múlva várom a látogatásotokat. Ennyi kell ahhoz, hogy egy fiatal pár összecsiszolódjon. A helyedben most megfognám a férjemet, és elcipelném innen.
Ám hosszú órák teltek el addig, míg az ifjú házasoknak végre sikerült kereket oldaniuk. Parks nagyot sóhajtva lefékezett a felesége háza elõtt.
- Ezen is túl vagyunk.
- Tulajdonképpen udvariatlanság volt, hogy se szó, se beszéd megszöktünk.
- Igen.
- De ügyesen csináltad. - Brooke a férjéhez hajolt, és megcsókolta. - Ráadásul még egy üveg pezsgõt is szereztél.
- Ez a legkevesebb.
Brooke kuncogott, de furcsa elfogódottságot érzett, amint kéz a kézben elindultak a ház felé.
- Van egy kis gond. A táskámat nem hoztuk el. - Az ajtóról Parksra pillantott. - Nincs kulcsom.
A férfi a zsebébe nyúlt, és elõvette a sajátját. Brooke elhúzta a száját, és bólintott. Most már Parksnak is van kulcsa a házhoz. Meg az életéhez. Noha a férfi észrevette a hirtelen hangulatváltozást, nem szólt semmit, hanem kinyitotta az ajtót. Azután ölbe kapta a feleségét, és átemelte a küszöb fölött. Brooke felkacagott.
- Nem is tudtam, hogy ennyire tiszteled a hagyományokat - mormolta, és belecsókolt a férfi nyakába. - De.
Egy magas, éles vakkantás szakította félbe. Csodálkozva nézett körül, és megpillantott egy kis barna, fekete farkú kutyát. Az állat Parks lába körül ugrált, és olykor-olykor odakapott a cipõje felé.
- Hogy kerül ide? - hüledezett Brooke.
- Nászajándék. - Megpaskolta a kutya hátát, mire az a hátára gördült. - Elég jelentéktelen?
Brooke elkerekedett szemmel bámulta a keverék kutya kissé lapos képét.
- Ó, Parks! - suttogta könnybe lábadt szemmel. - Õrült vagy.
- A menhely igazgatója sem lehetett jobb véleménnyel rólam, amikor közöltem vele, hogy egy teljesen jelentéktelen külsejû kutyát szeretnék.
- Szeretlek.
Brooke hevesen a férfihoz simult, aztán kibontakozott a karjából. A menyasszonyi ruhában leguggolt a földre, és játszani kezdett a kutyával.
Milyen fiatalnak látszik, talán túlságosan fiatalnak, gondolta Parks, amikor Brooke az arcát az állat bundájához szorította.
Most szelíd és édes, de neki valahogy ismerõsebb az a makacs, hajthatatlan teremtés, aki általában lenni szokott. Furcsa keverék, és képtelen ellenállni neki. Parks letérdelt a felesége mellé.
- Az elsõ gyerekünk - nevetett Brooke, amikor a sok ugrabugrálástól elpilledt kölyök elnyúlt a szõnyegen.
- A te orrodat örökölte.
- És a te lábadat. A mérete után ítélve hatalmasra fog nõni.
- Talán még felhasználhatod valamilyen kutyaeledel-reklámhoz - javasolta vigyorogva Parks, és talpra segítette a feleségét. Gyöngéden megcsókolta az arcát, majd a szája lecsúszott az állára. Brooke megremegett. - Felmelegszik a pezsgõ - dünnyögte a férfi.
- Nem vagyok szomjas.
Parks lassan elindult a feleségével a lépcsõ felé. Közben megállás nélkül csókolgatta az arcát, de szándékosan kerülte forró, csábos ajkait. Már a lépcsõn nyitogatni kezdte a rengeteg, apró gombot.
- Sosem végzek - mormolta.
Brooke nem felelt, hanem kioldotta a férje nyakkendõjét.
Parks ujjai fürgén dolgoztak. Mire a hálószoba ajtajához értek, már derékig kigombolta a ruhát. Brooke lehúzta a férfiról a zakót, és a fogával csiklandozni kezdte a nyakát, miközben az inget kiráncigálta a nadrágból.
- Lélegzethez sem engedsz - zihálta izgatottan Parks.
- Hm.
A ruha lecsúszott Brooke vállán, és mint egy elefántcsontszínû felhõ fodrozódott a lábánál. Már csak egy kis leheletvékony csipke volt rajta. Parks igyekezett megõrizni az önuralmát, de jól hallatszott, amint hangosan beszívja a levegõt.
Brooke megsimogatta meztelen mellkasát, a hasát, míg a nadrág övrészéhez ért. Rettenetesen kívánta a férfit, és türelmetlenül húzni kezdte az ágy felé.
Honnan ez a kétségbeesett vágy? A késztetés, hogy megérintsék, megízleljék és birtokolják egymást. A gyöngédség egyre inkább átadta helyét a szenvedélynek. A kedveskedõ, évõdõ csókok egyre mohóbbak, vadabbak lettek. Kölcsönösen keresték egymás érzékeny pontjait. Minden egyes sóhaj fokozta a gyötrelmes vágyakozást, míg végül már nem tudták, hogy a szenvedély vagy a kétségbeesés hangjai szakadnak-e fel belõlük.
Parks szája mohón kereste az asszony telt keblét. Brooke teljesen átengedte magát a kéjnek, és vágyakozva simult a férjéhez, aki nem tudott betelni az ízével.
Meztelen bõr simult meztelen bõrhöz. A tempó egyre fokozódott. Egyre gyorsabban és egyre gyorsabban ebben a ziháló egymásba kapaszkodásban. Brooke belemélyesztette a körmét a férfi izzadságtól nyirkos, izmos hátába. Mindkettõjüket magával ragadta a szenvedély.
Brooke az oldalára gördült, a lábát Parks köré kulcsolta, és mohó lázban égve kereste a száját. A haja mint valami függöny hullott az arcukra, és ha levegõt vettek, a másik lélegzetét szívták be. Mintha teljesen feloldódtak volna egymásban. De ez már nem fogalmazódott meg bennük, mert az agyukat elborította a köd.
Parks Brooke ajkára szorította a száját, és egy gyors, szinte erõszakos mozdulattal a magáévá tette. Azután már nem volt más, csak a tomboló és izzó vágy, amely felkapta, és röpítette õket egyre feljebb.
- Azt hiszem, minden egyes alkalommal jobban kívánlak - mondta ki Brooke hangosan a gondolatait.
- Hm. - Parks élvezte a felesége testének a melegét. - Semmi kifogásom ellene.
Alkonyodott. Az ablakon már csak halványan szüremlett be a fény. Mindjárt beköszönt az éjszaka. A nászéjszakájuk. Ennek ellenére Brooke úgy érezte, mintha még mindig szeretõk volnának. Hogy érzi magát egy feleség? Felemelte a jobb kezét, és szemügyre vette a jegygyûrûjét. A gyémántok és zafírok lágyan megcsillantak a félhomályban.
- Nem akarom, hogy holnap más legyen - bukott ki belõle. - Nem akarom, hogy bármi is megváltozzék.
Parks felemelte a fejét.
- Minden változik. A plafonra mászol mérgedben, ha zuhanyozáskor elhasználom az összes meleg vizet. Én meg amiatt dühöngök, ha nem hagysz a kávéból.
Brooke nevetett.
- Hajlamos vagy rá, hogy mindent leegyszerûsíts.
- Fel kell készülni a kapcsolat hétköznapjaira, Mrs. Jones - jelentette ki somolyogva Parks, és megcsókolta a feleségét.
Brooke épp le akarta hunyni a szemét, de most hirtelen nagyra nyitotta.
- Mrs. Jones - ismételte meg. - Egészen elfelejtettem. - Elgondolkozva nézett maga elé. - Errõl akaratlanul is az édesanyád jut az eszembe. Nagyon kedves asszony.
Parks halkan felnevetett.
- Ne aggódj. Gondolj arra, hogy háromszáz mérföldre él tõlünk.
Brooke rágördült a férfira.
- Az egész családod nagyon kedves.
- Igen, ennek ellenére elég belõlük annyi, amennyi feltétlen szükséges.
Brooke a férje mellkasára hajtotta a fejét.
- Igen. Legalábbis egyelõre biztosan - tette hozzá Lorraine néni szavaira gondolva. Lustán elnyúlva élvezte, ahogy a férfi lassan simogatja a haját. - Parks?
- Hm?
- Örülök, hogy úgy döntöttünk, itt maradunk, és nem utaztunk el sehová.
- Karácsonykor elrepülünk két hétre Mauiba. Meg szeretném mutatni a házamat.
Brooke a határidõnaplójára gondolt. Hamarosan döntenie kell, vállalja-e azt a játékfilmet. De akár így, akár úgy, remélhetõleg sikerül két hétre elszabadulnia.
- Szeretlek.
Parks keze egy pillanatra megállt, majd szenvedélyesen magához szorította a feleségét. Ritkán hallotta Brooke szájából ezt a szót.
- Mondtam már, hogy milyen gyönyörû voltál, amikor Billings kituszkolt a teraszra?
Brooke arca lángvörösre gyulladt.
- Láttad?
Parks somolyogva megcirógatta a fülét.
- Furcsa, de nem hittem volna, hogy ugyanúgy félsz, mint én.
Brooke szemügyre vette a férfit, aztán elmosolyodott.
- Te is féltél?
- Igen. Az esküvõ elõtt félórával már minden lehetséges okot sorra vettem, miért kellene lefújni az egészet.
Brooke szemöldöke felszaladt.
- Sok ilyet találtál?
- Nem számoltam, mert csak arra az egyre tudtam gondolni, miért is kell végigcsinálnom.
- Tényleg? - Brooke hátravetette a fejét. - És miért?
- Mert szeretlek.
- Tényleg ez volt az ok?
- Az egyetlen, amire gondolni tudtam. - Megsimogatta Brooke csípõjét. - Jóllehet lassan eszembe jut még néhány.
- Például, hogy a házasságkötésünk jót tesz a reklámkampányodnak.
Brooke megcsókolta a férfit közvetlen a füle mögött.
- Bizony. Legfelül áll a listámon. - Parks megborzongott, és nagyot sóhajtott. - Arról már nem is beszélve, milyen jó, ha van valaki, aki összepárosítja a zoknijaimat.
- Felejtsd el! - dünnyögte Brooke, és az ajka lecsúszott Parks vállán. - De amennyiben elvállalod a játékfilmben felkínált szerepet, talán a segítségedre lehetek.
- Még nem döntöttem. - Parks a felesége combjára tette a lábát. - És te?
- Még én sem. - Brooke képtelen volt tisztán gondolkozni, amikor Parks megfogta a mellét. - De neked igent kellene mondanod.
- Miért?
Az asszony lustán kinyitotta a szemét.
- Jobb, ha nem árulom el.
Parks kíváncsian felkönyökölt, miközben Brooke hajával játszott.
- Miért nem?
Az asszony felsóhajtott.
- Felesleges, hogy legyezgessem a hiúságodat.
- Csak nyugodtan. - Parks megcsókolta a felesége orrát. - Valahogy majd csak elviselem.
- Van egyfajta kisugárzásod. Tudod te, hány sztár megél abból, hogy önmagát adja? - Parksot jobban izgatta, milyen Brooke vállának az íze, mintsem a tehetségének a taglalása. - Remekül alakítod saját magadat. És ha tényleg érdekel a szerep. Úgy értem, ha tényleg abbahagyod a baseballt, nyomban bele is vághatnál a filmes karrierbe.
Parksnak torkára forrt a kitörni készülõ nevetés, amikor elkapta Brooke pillantását.
- Nem viccelsz?
Az asszony ránézett, aztán lassan kiengedte a levegõt.
- Valószínûleg magammal tolok ki, mert akkor pár hét múlva megint együtt kell dolgoznom veled, de tényleg jó vagy. Fontold meg az ajánlatot. Ám ha vitába szállsz a rendezõddel, vagy nem követed az utasításait.
- Akkor mi lesz?
- Várd csak ki - fenyegetõzött Brooke. - Valami rettenetes.
Parks kétértelmûen elvigyorodott.
- Megígéred?
Brooke nem tudta visszafojtani a nevetését.
- Igen. És most addig szeretlek, amíg remegni nem kezdesz.
- Benne van a szerzõdésemben? - incselkedett a férfi.
- Jobb, ha hiszel nekem.
Noha már novemberre járt, de Los Angeles szinte fuldoklott a tikkasztó hõségben. Az emberek idegesek és türelmetlenek voltak. Brooke sem volt kivétel. Õ és Parks tíz napot töltöttek meghitt kettesben, kisebb veszekedésekkel tarkítva. Gondok mindig adódnak, emlékeztette magát Brooke, miközben megkötötte a blúzát a melle alatt. Csak az ostobák hiszik azt, hogy a mézeshetek tökéletesen felhõtlenek. Pedig én pontosan ezt hittem, gondolta töredelmesen, és figyelte, amint a technikusok felállítják a kameradarut. Sokat töprengett azon, vajon a házasság milyen változásokat hoz az életükbe, vagy ahogy Parks fogalmazta, milyenek egy kapcsolat hétköznapjai?
Brooke felvette a férje nevét. Noha a szakmájában továbbra is a lánykori nevén szerepelt, minden hivatalos iratot Brooke Jonesként írt alá. Parks feladta a lakását, és hivatalosan is a feleségéhez költözött. Felkerült a neve a bejárati ajtóra, és kulcsot kapott. Olyan volt ez, mint valami alku, mindketten engedtek egy keveset. Brooke csüggedten megtörölte a karjával a homlokát.
Ilyen a házasság? - tûnõdött. Alig három hete, hogy férjhez ment, tulajdonképpen madarat kellene fogatni vele, de ehelyett egy kicsit csalódott, ideges és szorong. És attól még jobban szorong, hogy tudja, Parks sem felhõtlenül boldog.
Megrázta a fejét, és elhessegette a borús gondolatokat. Nem jó, ha összekeveri a munkát és a magánéletét.
- Rajta, E. J., meg akarom nézni a beállítás szögét.
Beült a férfi mellé a kosárba, és intett a darusnak, hogy emelje fel õket.
A tengerpart mint egy hosszú, aranyló csík nyúlt el alattuk. A hullámverés fehér tajtékokat vetett, és a lencséken a szivárvány színeiben tört meg a szikrázó nap.
- Rendben. Elõször egy széles kameraállást akarok, aztán lassan közelíts. Ebbõl a szögbõl jól látszanak a lovak. Állítsd be a sebességet. Olyan lassan vedd, hogy minden izommozdulatot lássak.
- Most Parksról vagy a lovakról beszélsz? - kérdezte E. J. szemtelen vigyorral.
- Mindkettõrõl - felelte Brooke, és intett, hogy újra leengedhetik. A nadrágja ülepébe törölte a tenyerét, és odasétált a várakozó Parkshoz. A férfi semmit sem viselt a szûk de Marco farmeren kívül.
- Kezdhetjük.
- Rendben. - Parks vizsgáló szemekkel fürkészte Brooke-ot, miközben a hüvelykujját beakasztotta a zsebébe. Maga sem tudta, miért elégedetlen, és miért szeretné felbosszantani Brooke-ot. Az elmúlt napokban, akárcsak vihar elõtt, egyre nõtt közöttük a feszültség. - Még valami?
- Ismered a forgatókönyvet - emlékeztette az asszony.
- Nem akarsz motiválni?
- Ne légy ilyen átkozottul pökhendi - fortyant fel Brooke. - Ehhez most túl nagy a meleg.
- Egyszerûen csak szeretném a lehetõ legjobban végrehajtani a rám bízott feladatot. Hogy ne kelljen túl sokszor elismételni.
Brooke tekintete haragosan fellángolt, és csak nehezen tudott uralkodni magán. Nem szabad, hogy a gúnyolódás kihozza a sodrából.
- Annyiszor ismétled meg a jelenetet, ahányszor szükségesnek ítélem. Most pedig pattanj fel a lóra, és ügess végig a parton, a sekély vízben. És élvezd.
- Ez parancs? - kérdezte Parks vészjóslóan nyájas hangon.
- Rendezõi utasítás - szögezte le Brooke. - Én vagyok a rendezõ, te pedig a színész. Megértetted?
- Megértettem. - Parks magához húzta a feleségét, és szájon csókolta. Érezte az átizzadt blúzon át, amint dühösen megfeszül Brooke teste. Miért vagyok mérges? - töprengett Parks, de ettõl még idegesebb lett. Miért van az, hogy szeretné magához szorítani és ugyanakkor eltaszítani Brooke-ot? - És te is megértetted?
Sarkon fordult, és felugrott a ló hátára. Brooke nézte az aranyszínû lovon a félmeztelen férfit, aki szemtelen magabiztossággal vigyorgott le rá. Élvezet lenne bosszút állni rajta.
Sarkon fordult, és visszament a stábhoz.
- Elsõ felvétel! - kiáltotta, és átvette a segédrendezõtõl a hangszórót. - Mindenki foglalja el a helyét! - Parksot figyelte. Igyekezett visszafogni a személyes érzéseit, kizárólag rendezõként gondolkozni és cselekedni. - Rajta. Felvétel indul!
Fantasztikusan néz ki, gondolta Brooke félig büszkén és félig bosszúsan. Parks könnyû vágtára fogta a lovat, a paták alatt szertefröcskölt a víz. Izzadságcseppek csillogtak a férfi napbarnított bõrén. Õ és a ló egyetlen aranyszínû testté olvadtak össze. Parks haja és a ló sörénye lobogott a szélben. Erõ, a mozgás eleganciája és egyszerû szépség. Brooke pontosan tudta, mindez hogyan nézne ki lassított felvételen.
- E. J.?
- Pompás! - kiáltotta le a férfi. - A de Marco eladásai tíz százalékkal is emelkedhetnek.
- Szeretnék biztosra menni.
Brooke megigazította izzadságtól nedves blúzát. Odasétált Parkshoz és a lóhoz. A felvétel nagyszerûen sikerült, gondolta, de még nem tökéletes. Amikor a férfi észrevette, hogy közeledik, abbahagyta a beszélgetést az idomárral.
- Na?
- Egész jó volt. De csináljuk meg még egyszer.
- Miért?
Brooke elengedte a füle mellett a kérdést, és szórakozottan megveregette a csõdör nyakát.
- Azt szeretném, ha lovaglás közben végig lefelé néznél.
Ezúttal nem a túláradó, felszabadult szexualitást akart közvetíteni, hanem némi visszafogottságot. A kemény, öntudatos férfi vonzerejét, megfûszerezve egy kis érzékiséggel, amit minden tizenkét év feletti nõnemû lény azonnal megérez.
Parks merev tekintettel nézte a feleségét.
- Miért?
- Csak lovagolj! - felelte Brooke. - A többit bízd rám!
Parks lassan leszállt a lóról. Az idomárnak hirtelen az eszébe jutott, hogy van valami sürgõs elintéznivalója. Mögöttük a stáb lázas tevékenységbe kezdett. Parks az egyik kezében a kötõféket tartotta, miközben le nem vette a szemét az asszonyról.
- Nem szoktad meg, hogy visszakérdeznek, ugye?
- Te meg nem szoktad meg, hogy engedelmeskedj! - vágott vissza Brooke.
Parks érezte, amint a bõrére fröccsent sós víz lassan megszárad.
- Kár, hogy sosem voltál csapatjátékos.
- Ez itt nem egy labdajáték - csattant fel dühösen Brooke. - Mindannyian tesszük a dolgunkat. A te feladatod, hogy pontosan azt csináld, amit mondok.
A férfi haragosan villogó szeme illett Brooke hangulatához. A szíve mélyén kívánta a veszekedést, a kiabálást, a megtisztulást, hogy végre oldódjon az elmúlt napok feszültsége. A lábát megvetette a földön, felkészülve a támadásra és a védekezésre.
- Nem - felelte szokatlanul nyugodt hangon Parks. - Az én dolgom, hogy teljesítsem a szerzõdésben leírtakat.
- Többet én sem kívánok. - Brooke igyekezett lehiggadni, holott a legszívesebben tajtékzott volna. - Ha feltétlenül a szeszélyeskedõ primadonnát akarod játszani, akkor csináld a felvétel után, és tegyél panaszt az ügynöködnél.
Parks égy villámgyors mozdulattal megragadta Brooke karját, mielõtt még hátraléphetett volna.
- A feleségemmel beszélek.
Noha Brooke-nak a torkában dobogott a szíve, nem vette le jéghideg tekintetét a férfiról.
- A rendezõddel - pontosította, és keményen Parks szemébe nézett. - Az embereknek melegük van. Szeretnék végezni, mielõtt még valaki elájul a hõségtõl.
- Ezzel még nincs befejezve - szólt fojtott hangon Parks, de elengedte Brooke karját. - Addig nem mész el innen, míg pontról pontra végig nem olvasod a szerzõdésemet.
Felugrott a lóra, és elügetett, mielõtt Brooke-nak eszébe juthatott volna egy csattanós válasz.
Az asszony fejcsóválva nézett Parks után, majd visszasétált a daruhoz.
- Második felvétel!
Parks nem talált elfogadható magyarázatot arra, miért dühös. Csak azt tudta, hogy forr benne a méreg. És csak egyetlen dolog járt a fejében, miközben végigcsörtetett a Brooke irodájába vezetõ folyosón - hogy mielõbb levezesse a feszültséget. Nyomban a forgatás után szeretett volna beszélni a feleségével, de az asszony egyszerûen eltûnt. Parks nem örült, hogy Brooke irodájában kell rendezni a vitájukat, de elég tapasztaltnak érezte magát ahhoz, hogy az ellenfél területén is megvívja a harcot. A lényeg, hogy elõször neki kell támadnia.
Parks elviharzott Brooke titkárnõje mellett, és feltépte az ajtót.
Az iroda üresen ásított.
- Sajnálom, Mr. Jones. - A titkárnõ utána sietett, és egy kissé megszeppenve pislogott a dühös férfira. - A felesége nincs itt.
- Hol van? - vakkantotta Parks.
- Én. Talán Miss Thortonnál. Megkérdezhetem, ha.
De a férfi már ott sem volt. Néhány perc múlva elszáguldott az ikrek mellett, és kopogtatás nélkül berontott Claire irodájába.
- Hol van Brooke? - mennydörögte, és nem vette a fáradságot, hogy üdvözölje Claire-t vagy az ügynökét.
- Jó napot, Parks. Teát?
Az asszony töltött Lee csészéjébe, tudomást sem véve a feldühödött férfiról.
- Brooke-ot keresem.
- Attól tartok, hogy elkerültétek egymást. - Claire kortyolt a teájából, aztán habcsókkal kínálta Lee-t. - Egy félórája járt itt. Nem akarsz leülni?
- Nem - vágta rá Parks ingerülten, noha igyekezett fékezni magát. - Köszönöm. Egyébként hová ment?
Claire beleharapott egy habcsókba.
- Lee, nem azt mondta, hogy hazaindul?
- De igen. És nem volt jobb kedvében, mint Parks.
Lee szívélyes mosolyt küldött a pártfogoltja felé, majd bekapta a habcsókot.
- Nem, tényleg nem. - Claire összekulcsolta a kezét az ölében. - Volt köztetek valami nézeteltérés?
- Nem - csattant fel Parks, noha maga sem tudta biztosan, mi is történt köztük. Csak most vette észre, hogy az ügynöke és Claire szorosan egymás mellett ülnek a kétszemélyes díványon. - Mi a csudát csináltok itt? - tette fel a kérdést kerek perec.
- Teázunk - mosolyodott el hûvösen Claire.
- Ülj le, és próbálj megnyugodni! - ajánlotta Lee. - Úgy nézel ki, mintha egy hosszabbított meccs után lennél.
- A tengerparton forgattunk.
- Jól ment?
- Brooke szemlátomást elégedett volt.
- Szemlátomást? - ismételte meg Claire. - Mikor lazítotok végre már egy kicsit?
Parks meglehetõsen értetlenül nézett rá.
- Hogy érted ezt?
- Még nem láttam két ilyen embert, akik ennyit civakodnának, mint ti.
- Te ezt így nevezed?
Parks mogorván zsebre dugta a kezét.
- Fogalmazhatok világosabban is. - Claire letette a teáscsészéjét az asztalra. - Természetesen nem kerülte el a figyelmemet, hogy a hatalmi játszma alapvetõ része a kapcsolatotoknak, és nyilván megvan ennek a maga varázsa, de nem gondolod, hogy ideje lenne végre ellenfelekbõl igazi családdá válnotok?
Parks másodpercekig némán meredt az asszonyra. A hatalmi játszma, ismételte el magában. Érzékeny pontja a kapcsolatuknak. Mindketten erõs jellemek, és megszokták, hogy a saját fejük után mennek. De ami a családot illeti. Tudat alatt tényleg erre vágyna?
Visszavezethetõ a feszültség arra, hogy a felesége házában élnek, körülvéve a megszokott tárgyaitól? Még mindig úgy érzi ott magát, mint egy vendég. Dühe egy szempillantás alatt újra fellobbant.
Az ablakhoz lépett, és rosszkedvûen kibámult rajta.
- Nem hiszem, hogy Brooke készen állna a családalapításra.
- Egész életében családra vágyott. Ha valakinek, akkor neked aztán tudnod kellene. - Claire-t hirtelen elöntötte a méreg, és felállt. - Hogy élhet együtt két ember úgy, hogy nem tudnak egymás titkos vágyairól és félelmeirõl? Brooke mit mesélt a gyerekkoráról?
- Hát nem sokat - felelte Parks. - Õ.
- Hányszor kérdezted? Csak azt ne mondd, hogy nem akartál tolakodó lenni - vágott a férfi szavába. - A férje vagy, nem egy kívülálló. Tudnod kell, hogy Brooke mit akar tõled.
- Tudom, hogy szüksége van arra, hogy körülvegyék a tárgyai - felelte ingerülten Parks. - Legyen az egy csorba bögre vagy egy antik asztal, a lényeg, hogy az övé legyen.
- Pontosan - bólogatott Claire. - Gyerekkorában sohasem volt semmije, és a benne élõ gyermek a mai napig hordozza ezeket a sebeket. Ám a tárgyak csak jelképezik azt, amire igazán szüksége van. Brooke tizennyolc évesen néhány dollárral a zsebében beállított ide. Valaki, akit szeretett, elvette mindenét. Nem akarta, hogy ez még egyszer megtörténjék vele. - Claire szája megkeményedett, a tekintete szigorú lett. - A te kötelességed gondoskodni arról, hogy ez soha többé ne fordulhasson elõ.
- Semmit sem akarok elvenni tõle - háborgott Parks.
- De azt akarod, hogy õ adjon - vágott vissza Claire.
- Természetes, hogy ezt akarom. A pokolba is, hiszen szeretem!
- Akkor figyelj rám. Brooke egész életében azért harcolt, hogy legyen valamije és valakije. Az anyagi javakat kemény munkával megszerezte. Ha osztozni akarsz vele, ha osztozni akarsz az életében, akkor cserébe valami különlegeset kell nyújtanod a számára. A szerelem önmagában nem elég.
- Mi kell még?
Parksot egyre jobban dühítette ez a kioktatás.
- Ezt magadnak kell kiderítened.
Parks egy másodpercig összehúzott szemmel fürkészte az asszonyt.
- Rendben - felelte hûvösen, sarkon fordult, és távozott.
Lee felállt, és odalépett Claire-hez. Az asszony arcát pirosra festette az indulat, világosszürke szeme fagyosan csillogott.
- Még sosem láttalak ilyen dühösnek - jegyezte meg Lee.
- Ritkán veszítem el az önuralmamat. - Claire megigazította a haját. - Fiatalok - tette hozzá, mintha ezzel mindent megmagyarázott volna.
- Igen. - Lee az asszony vállára tette a kezét. - Nem ismerik fel a boldogságot, noha ott van karnyújtásnyira tõlük. - Manószerû arcát zavart mosolyra húzta. - Mit szólnál hozzá, ha egy kövér ügynök mellett kellene eltöltened a hátralévõ életedet?
Claire szemében elolvadt a jég, és könnyedén elpirult.
- Már azt hittem, sohasem kérdezed meg.
Parks ingerülten araszolgatott a Los Angeles-i forgalomban, amikor a rádióból értesült a tûzrõl. A haragját idõközben elkeseredés váltotta fel, mivel be kellett látnia, hogy Claire-nek tökéletesen igaza volt. Ám amikor meghallotta, hogy a Liberty kanyonban, alig egy órányira Brooke magányosan álló faházától lángra kapott az erdõ, minden másról megfeledkezett.
Már nem érzett haragot, csak szívszorító félelmet, amitõl a keze a kormányon izzadni kezdett.
Vajon Brooke, miután hazaért, bekapcsolta a tévét vagy a rádiót, vagy olyan hangulatban volt, hogy semmit sem akart látni, sem hallani? Szokása, hogy egy-egy idegölõ forgatási nap után lezuhanyozik, és ledõl egy órácskára. Ahogy mondani szokta, feltölti az elemeket.
Parks ahogy feljebb ért a hegyen, egyre inkább érezte a tûz szagát. Az utolsó tizenöt mérföld során már nemigen érzékelt semmit, csak a száguldást és a félelmet.
Berohant a házba. Biztosan alszik, gondolta, és semmit sem tud a körülötte tomboló tûzrõl. De rádió nélkül is éreznie kellene a füst csípõs, kesernyés szagát. Szólongatni kezdte Brooke-ot.
A házban néma csönd uralkodott. Parks felrohant a lépcsõn, kettesével szedve a fokokat. Amikor meglátta az üres ágyat, úrrá lett rajta a pánik. Végigrohant az emeleten, Brooke nevét kiáltozta, amikor az egyik ablakból észrevett valamit.
Esik az esõ, gondolta. Víz, de nem esõ. Megpillantotta Brooke-ot. A megkönnyebbülés nyomban ingerültségnek, az pedig haragnak adta át a helyét. Mi az ördögnek áll ott azzal a locsolócsõvel, amikor már olyan sûrû a füst, hogy kelet felé nem is látni a fákat?
Parks feltépte az ablakot, és lekiáltott.
- Mit mûvelsz?
Brooke összerezzent, aztán felnézett.
- Hál' istennek, hogy itt vagy! Gyere, és segíts! Már nincs sok idõnk. És csukd be az ablakot, mert berepülnek a szikrák. Siess!
Parks rohant, hogy alaposan megrázza Brooke-ot, és aztán, a kocsihoz cipelje.
- Megõrültél? - kiáltotta, amikor végre odaért hozzá.
Ám ahelyett, hogy megrázta volna, magához szorította. Ha Brooke nem hallgatott volna rádiót, ha aludt volna.
Ha. Ezer "ha" ott örvénylett Parks fejében, miközben csókokkal borította az asszony arcát.
Ám a hirtelen feltámadó szél visszahozta a valóságba. Rémülten nézett körül. A szél felszítja a tüzet, és táplálja a lángokat.
- Azonnal el kell tûnnünk innen.
Vonszolni kezdte Brooke-ot, és beletelt egy kis idõbe, mire rádöbbent, hogy az asszony minden erejével ellenáll.
- Nem!
Hihetetlen erõfeszítéssel kiszabadította a karját, és a földre esett locsolócsõ után nyúlt.
- A pokolba is, Brooke! Legfeljebb tizenöt percünk maradt!
Parks ismét megragadta a felesége karját, de az ismét kitépte magát.
- Tudom, mennyi idõnk maradt.
Újra a házra, irányította a vízsugarat, hogy a fa minél jobban átnedvesedjen.
Parks csak most vette észre, hogy Brooke csupa víz, piszkos, és mindössze egy szál fürdõköpenyt visel. Biztosan zuhanyozás közben hallgatta a rádiót, és azonnal kirohant. Sár- és fûfoltok éktelenkedtek a selyemköntösön. Parks csak most értette meg, mi volt a szándéka. A ház körül megtisztította a talajt. A keze csupa karcolás és kosz volt, akárcsak a lába. S miközben a kutya rémülten és vadul csaholva ugrándozott körülötte, elszántan locsolta a falakat.
- Megõrültél? - förmedt rá az asszonyra. Ismét megragadta a karját, és a köpeny ujja a kezében maradt. - Tudod te, mi az az erdõtûz?
- Pontosan tudom. - Brooke könyöke Parks bordájának ütõdött, ahogy kiszabadította magát. - Ha nem segítesz, akkor eridj az utamból! A házat nedvesen kell tartani.
- Elviszlek innen. - Parks kitépte az asszony kezébõl a locsolócsövet. - Akkor is, ha eszméletlenre kell, hogy verjelek.
Brooke mindkettõjük legnagyobb megrökönyödésére állon vágta a férfit. Ennyi elég volt, hogy kiszabadítsa magát. De közben megbotlott, elveszítette az egyensúlyát, és a fenekére pottyant.
- Mondtam, hogy kotródj az útból! - sziszegte, mert fojtogatta az egyre sûrûbben gomolygó füst.
Parks felrántotta a földrõl. A szemében félelem és harag csillogott.
- Megõrültél? Egy szál locsolócsõvel akarsz szembeszállni a lángtengerrel? Mindez csak fa és üveg. - Megrázta az asszonyt. - Csak fa és üveg. - Köhögve a házra mutatott. - Megéri meghalni érte?
- Megéri harcolni érte! - ordította túl Brooke a füstöt és a szelet, miközben könnyek patakzottak végig az arcán. - Nem engedem át a tûznek! Nem engedem!
Kétségbeesetten birkózott Parksszal.
- A pokolba is! Hagyd abba! - A férfi megragadta Brooke vállát. - Fogytán az idõnk.
- Nem válhat a tûz martalékává. Ez a mi házunk. Hát nem érted? - A hangja nem is annyira hisztérikusan, mint inkább elszántan csengett. - Megvédem a házunkat.
Parks nem ellenkezett tovább, hanem átölelte a feleségét, és magához szorította. Hirtelen megértette Brooke-ot, és valami furcsa melegséget érzett a szíve körûi. Vajon Claire erre gondolt, amikor azt mondta, hogy a szerelem nem elég? - tûnõdött. Egy kapcsolat elején talán még igen, de ahhoz, hogy a szerelem megmaradjon, minden mozgósítható érzelmi tartalékra szükség van. Ez a mi házunk, mondta Brooke. És ebben a négy szóban minden benne volt.
Parks eltolta magától az asszonyt. Brooke arcán könnyek csorogtak, és hangosan zihált. A szeme kivörösödött, de a tekintetében elszántság lobogott. Parks még soha senki iránt nem érzett így. Elengedte Brooke-ot, fogta a locsolócsövet, és a házra, irányította a vízsugarat. Az asszony a keze fejével megtörölte az arcát.
- Parks.
A férfi megfordult, és bõszen elmosolyodott.
- Megéri harcolni érte. Hozz nedves törülközõket, hogy az arcunk elé kössük. Meg valami takarót. Addig én folytatom.
Mintha hosszú órákig dolgoztak volna vállvetve. Locsolták a házat, magukat és a kutyát. Egyre sûrûbben gomolygott a füst, a szél vadul fújt, és azzal fenyegette õket, hogy a terítõt, amit Parks kettõjükre borított, kitépi a kezükbõl. A lángok egyelõre nem közeledtek. Voltak pillanatok, amikor Brooke már azt hitte, hogy a tûz irányt változtatott, és megfordult, azután a sûrû füsttõl megint köhögnie kellett, és végül már egyáltalán semmit sem gondolt. Egyetlen cél lebegett a szeme elõtt - hogy megmentse a házat, ami az otthont, a családot és a szerelmet jelképezte a szemében.
Törülközõvel a szájuk elõtt megfeszítetten dolgoztak. Rendíthetetlenül locsolták a tetõt és a falakat, de a hõségben minden hamar kiszáradt. Már nem beszéltek, csak némán tették a dolgukat. Két pár kar, két pár láb, és egy akarattal - megóvni azt, ami az övék.
Parks elõször látott ilyen közelrõl erdõtüzet. Nem olyan, mint egy óriási kazán, hanem maga a pokol. Aztán egyszer csak a lángok megindultak feléjük. Szikrák szálltak, mint az éles dárdák. Az elviselhetetlen forróság dacára Parksot kiverte a hideg veríték.
- Vége!
Egy gyors mozdulattal megragadta Brooke karját, és felkapta a kutyát.
- Mit csinálsz? Nem mehetünk el.
Brooke botladozva és fuldokolva küzdött, hogy kiszabadítsa magát a férfi szorításából.
- Ha most nem megyünk el innét, meghalunk. - Parks betuszkolta a kocsiba a feleségét, a kutyát az ölébe tette. - A pokolba is! Mindent elkövettünk, amit csak lehetett. - A keze csúszott az izzadságtól, amikor elfordította a slusszkulcsot. - Nem érdemes pénzért megvásárolható dolgokért meghalni.
- Ezt te nem érted. - Brooke a keze fejével elkente az arcán a kormot és a könnyeket. - Mindenem. mindenem ott van. Nem hagyhatom, hogy a tûz martaléka legyen.
- Értem. - Parks kivörösödött, égõ szemével a feleségére nézett. - Rendben, ha úgy gondolod, visszamegyek, és megteszem, amit tudok. - A hangja furcsán tompán és érzelemmentesen csengett. - Te azonban itt maradsz. Nem engedem, hogy kockára tedd az életed.
Mielõtt Brooke felfogta volna a szavak értelmét, Parks kiszállt az autóból, és eltûnt a szeme elõl. Az asszonyt hirtelen elfogta a pánik. Remegett, képtelen volt tisztán gondolkozni vagy megmozdulni. A tûz felemészti a házát, az ingóságait. Nem lesz semmije, ahogy régebben sem volt. Hogyan lehet ezt kibírni hosszú évek szívós harcai és kemény munkája után?
A kutyakölyök nyüszíteni kezdett az ölében. Brooke üres szemmel bámult rá. Miért ül itt, amikor a háza mindjárt leég? Vissza kell mennie, vissza, és megmenteni.
Parks.
Brooke a rémülettõl megdermedt, aztán kiugrott a kocsiból, és szaladni kezdett a sûrû füstben ház felé. Visszaküldte a férjét. De miért? - gondolta kétségbeesetten. Mit akarok megmenteni? Fa és üveg, ahogy Parks is mondta. Semmi több. Parks az otthona, az igazi otthona, amire egész életében vágyott. Torkaszakadtából kiáltozta a férfi nevét, a szeme könnyezett a füsttõl.
A tüzet hallja - vagy a szelet? - Brooke már nem tudta megkülönböztetni egyiket a másiktól. Csak egy valamit tudott. Ha most elveszíti a férjét, akkor tényleg mindent elveszít. A feketén gomolygó füstben botorkálva egyre csak Parks nevét kiáltozta.
Egyszer csak átölelte valaki.
- Mi történt? Hallottam a hangod, és azt hittem. - Magához szorította a félelemtõl reszketõ asszonyt. - A pokolba is! Nem megmondtam, hogy maradj a kocsiban?!
- Nélküled semmiképp. Kérlek, menjünk innen!
Brooke a férfi karjába csimpaszkodott, és húzni kezdte az autó felé.
- A ház.
- Nem számít - szólt elfúló hangon Brooke. - Csak te számítasz.
Mielõtt Parks válaszolhatott volna, az asszony bemászott a volán mögé. Alighogy a férfi is beült, gázt adott, és elindult lefelé a kanyargós, hegyi úton.
Egy mérföld után a füst kezdett ritkulni. Brooke-nál csak most jelentkezett a sokk utólagos hatása. Remegni és sírni kezdett. Leállt az út szélére, és a kormányra borulva zokogott.
- Brooke. - Parks gyöngéden megsimogatta az asszony nedves, csapzott haját. - Sajnálom. Tudom, milyen fontos neked ez a ház. De talán nem ég le egészen, és utána.
- A pokolba a házzal! - Brooke felemelte a fejét, és kétségbeesetten nézett a férfira. - Bizonyára megõrültem, amikor visszaküldtelek.
Sírva, átkozódva kiszállt az autóból. Parks lassan követte.
- Brooke.
- Te vagy a legfontosabb az életemben - hüppögte az asszony, és igyekezett visszafojtani a könnyeit. - Nem várhatom, hogy higgy nekem, azok után, ahogy viselkedtem. Nem tudtam elszakadni a házamtól, a tárgyaktól, amelyekre oly sokáig kellett várnom. Úgy éreztem, hogy csak általuk élek. - Fájt az igazság, fájtak a kimondott szavak. - Brooke nyelt egyet. - Korábban bármim volt, csak kölcsönkaptam. Ezért nem bírtam elviselni a gondolatot, hogy mindent elveszítek. Talán nem érted.
- De igen. - Parks a két kezébe fogta a felesége arcát. - Feltéve, ha hagyod.
Brooke reszketegen felsóhajtott.
- Soha sehová és senkihez sem tartoztam, és egy idõ után meghalt bennem a bizalom. Annak idején megfogadtam, hogy egy nap mindenem lesz - saját házam, bútoraim, tárgyaim. Ebbe kapaszkodtam, mert a remény nélkül nem tudtam volna élni. És annyira ragaszkodtam mindehhez, hogy képtelen voltam elengedni.
- Talán. - Parks a hüvelykujjával megsimogatta Brooke arcát. - Talán mégis elengedted, csak észre sem vetted. Az imént nem azt mondtad, hogy az én házam, hanem hogy a mi házunk.
- Parks. - Brooke a férfi vállára tette remegõ kezét. - Nem érdekel, ha leég a ház, ha minden hamuvá lesz. Hiszen valójában csak rád van szükségem.
Mindketten vizesek, piszkosak és kimerültek voltak, de legalább éltek. Parks nézte a felesége kormos arcát, összegubancolódott haját, kivörösödött szemét. Még sohasem látta ilyen szépnek. A torka kapart a füsttõl, a szeme égett, amikor magához húzta. Összekapaszkodva hanyatlottak le a fûre.
Brooke egyszerre sírt és nevetett, amikor Parks megcsókolta. Szenvedély találkozott a szenvedéllyel. A vágy olyan elemi erõvel támadt fel bennük, mint a tûz. Parks átnedvesedett ruhadarabjai Brooke széttépett köntösére hullottak. Meztelenül és összeölelkezve feküdtek a fûben. Az ajkuk egymásra tapadt, így szívták magukba a gyõzelem édes érzését, amely a füstbõl és a bûzbõl egy tiszta, napfényes világba repítette õket.
Szorosan egymáshoz simultak, és Brooke lelkét átjárta a tökéletes bizalom. Parks megvédi mindentõl. A tûz ellen vívott közös harcukban megszûntek férfi és nõ lenni. Egyek lettek. Valahol az örvénylõ szenvedélyen túl Brooke-ot különös békesség járta át. Végre megtalálta a békéjét.
Gyöngéden szerették egymást. Az ölelkezõ pár fölött oszladozni kezdett a füst.
- Gyõztünk - suttogta Brooke.
Parks felemelte a fejét, és lenézett rá. A hüvelykujjával letörölt egy koromfoltot az arcáról. Olyan a színe, mint a szemének, gondolta.
- Igen. Gyõztünk.
Brooke a vállán ringatta Parks fejét, miközben gyöngéden simogatta a haját.
- Egyszer azt mondtam, nem akarom, hogy bármi is megváltozzék. Féltem a változásoktól. Tévedtem. - Mindig is ezt a boldog megelégedettséget kereste, és végre megtalálta ebben a férfiban és ebben a szerelemben. - De folytatjuk a játékot, ugye?
Parks felemelte a fejét, és elmosolyodott.
- A magunk szabályai szerint.
Találat: 4458