HANS SACHS A csillapíthatatlan kapzsisag

HANS SACHS

A csillapíthatatlan kapzsiság

Komédia

SZEREPLÕK
Lux Reichenburger, a kapzsi
Simplicius, az együgyû
Sapiens, a bölcs
Öreg ékszerkereskedõ
Mara, a kapzsi felesége
 

SIMPLICIUS (belép)
Jó volt hozzám a szerencse,
dolgom itt is rendbe tette,
pedig rosszul állt a szénám:
két éven át hevert bénán,
raktáron az áru, nem ment.
De letudtam végre mindent.
Most egészen más bajom van:
az kén' megoldani nyomban,
kinek adjam át a pénzem,
aki majd megõrzi nékem,
míg járom a külországot.
Sok pénzt vinni nem kívánok,
úgy túl veszedelmes lenne...
Jut is valaki eszembe:
Lux az, akihez vinnem kell.
Õ itt a legelsõ ember,
nála jó helyt lesz a pénzem,
nem kell riadoznom, félnem.
El is megyek hozzá menten,
csak nem utasít el engem!

LUX (bejön)
Jaj, jaj, keserves életem,
hogy ily hiába kergetem
szerencsém, így ne szolgáljon:
egyebem sincs már, mint károm!
Idén semmi nem sikerült:
bányám teljesen kimerült,
lerakatomat elcsalták,
földem nem terem, csak szalmát,
gyámgondnok se vagyok többé,
nincs, mi zsebem teletömné;
hasznomnak sincs semmi haszna,
senki nem kéri kamatra,
hogy kilencet adna százra.
Áruimnak sincsen ára,
nem hozott az évi üzlet
ezer rongy tallérnál többet.
Ha eztán se jut, csak ennyi,
nem tudom, mit fogok enni.

MARA (bejön)
Adj egy kis konyhapénzt, férjem!
De gyorsan, ha szabad kérnem, 828h76i
sietnem kell a piacra.

LUX
Nem most kaptál, nincs nyolc napja,
kerek tallért? S megint kéne?

MARA
Vettem belõle a hétre
húst, kenyeret, zsírt, káposztát.
Mibõl vásároljak most hát?

LUX
Mibõl? Vinne el az ördög!
Nézd meg jobban, mire költöd,
s hogyan osztod be a pénzem!

MARA
Mást se teszek, drága férjem!

LUX
Azért tömöd a cselédet,
míg engem a gond emészt meg,
idén mibõl mázoltassak,
honnan lesz a kályha, ablak
foldoztatására pénzem!

MARA
Mért hagyod, hogy gond emésszen?
Emelj a kamaton egyet!

LUX
Mi kéne, még mennyit szedjek?
Egyéb sincs, csak emelés már.
Meg zsiványság. - Az azért fáj,
hogy a kocsis, ki lelépett,
elemelt egy vén zekémet.

MARA
Nekem meg egy alsó ingem
a lány. De ne félj, nem ingyen:
három tallért bán a bére
az eltört tálért cserébe,
ezt se ússza majd meg olcsón!
Simplicius kopogtat be.

LUX
Nézd meg, ki kopog az ajtón!

SIMPLICIUS (bejön a pénzeszsákkal)
Uram, pártfogásod esdem!
Holnap Leonba kell mennem,

mert ott a nagyvásár most van.
Ezer aranytallért hoztam,
egy adóstól kaptam vissza.
Tudván, kezed milyen tiszta,
nálad helyezném letétbe,
téged csupán arra kérve,
két hónapig hadd lehessen
itt, míg vissza nem hoz Isten.

LUX
Igent nem szívesen mondok,
ad az enyém elég gondot.

SIMPLICIUS
Tedd meg, uram, és hadd adjak
két aranyat asszonyodnak!
Átadja a nõnek a tallérokat.

LUX
Mivel ilyen szépen kérted,
ez egyszer megõrzöm néked.

SIMPLICIUS
Vedd hát ezt a pénzeszsákot!
Pecsét van rajta, mint látod.
Jó helyen lesz, megnyugodtam.

LUX
Sok szerencsét! Menj nyugodtan!
Simplicius távozik.
Vajon mihez kezdjek ezzel?

MARA
Két tallérka. - Ha igyekszel,
te is kaphatsz tõle egyet.
Tudod, én most min merengek?
Ha ezt a kalmárt baj érné,
utazását túl nem élné,
ez a pénz mind ránk maradna.
Most lesz fiunk lakodalma:
lenne helye, ugye sejted?

LUX
S örököseit felejted?
Mit mondanánk, hogyha jönnek?

MARA
Ej, hát kitõl tudnák õk meg,
hogy azt a pénzt hova tették?

LUX
Igaz, együgyû felettébb,
mert ki egyéb tenne így, lásd,
hogy nem kér a pénzrõl írást,
megbízik a puszta szóban?

MARA
No, látod-e, máris jól van:
ha majd jön, hogy visszakérje,
belevigyorgunk szemébe:
az kaphat pénzt, ki írást ad.

LUX
Nem tûnik bolond tanácsnak,
de ha ily csínyt követünk el,
mi lesz majd a hitelünkkel?
Mert hallgatni nem fog, az szent.

MARA
Mit tehetne az a jöttment
a te tekintélyed ellen?
Nem otthon van, idegenben:
neved hiába szapulja,
szavának itt semmi súlya.
Ha meg perbe fogna téged,
találsz magadnak ügyvédet,
csak õ veszíthet a dolgon.

LUX
Jól jönne a pénz, nem mondom,
de kérdem én, nem sínyli meg
ezt a hûség és becsület?

MARA
Hûség? - Minálunk sose hált
vendégként a hû Ekkehárd,
barátja meg, a becsület,
ahol pénzt lát, oda üget.
És itt találhat, ha szétnéz.

LUX
Maradt azért még egy kérdés:
mi lesz az üdvösségünkkel?

MARA
Az, hogy majd mi sem ütünk el
azoktól, kik pénzt hajhásznak,
s ránk gyõztesen kacarásznak.

LUX
Csábítóan szólasz, asszony.
Engedem, hogy szavad hasson.

MARA
Ebben bizakodom én rég. -
Ezer tallér nem csekélység.
Még a zsákon is átragyog.
Simplicius kopogtat az ajtón.

LUX
Eredj, nézd már meg, ki az ott?
 
MARA (kinéz)
Hû, a nemjóját! Az ember!
 
LUX
Jöjjön! Megijedni nem kell.
 
SIMPLICIUS (bejön)
Kívánok, uram, jó napot!
Istennek hála, itt vagyok.
 
LUX
Mi az óhajod, barátom?

SIMPLICIUS
Magammal vinném a zsákom:
az ezer tallért aranyban,
amit letétbe itt hagytam.

LUX
Hogy mit? Ezer tallért? Nálam?

SIMPLICIUS
Igen, lepecsételt zsákban.
Két hónapja. Emlékszel már?

LUX
Valamelyik szomszédomnál
hagyhattad te azt a zsákot.

SIMPLICIUS
De hisz asszonyod is látott!
Úrnõm is jelenvolt, nemde?

MARA
Sose láttam önt, hitemre,
s fáj, hogy tévelygésekbe von.

SIMPLICIUS
Hogy' mondhat ilyet, asszonyom?
Két tallért adtam kegyednek!

MARA
Most már végképp elegem lett!
Esze ment el? Vagy rosszul lát?

SIMPLICIUS
Értem, uram, én a tréfát,
s legtöbbnyire van is rá ok.

LUX
Nem ismerlek, s nem tréfálok.
Csavargó lehetsz, úgy nézem,
s addig tûnj el innen szépen,
amíg gorombább nem vagyok!

SIMPLICIUS
Ha pénzem vissza nem adod,
törvény elé idéztetlek.

LUX
Nosza! Ki tart vissza? Tedd meg!
Szórj csak hamis vádakat rám!
Majd meglátod, mi jön aztán.
Simplicius távozik.
Elbánunk az együgyûvel.
Kacagnom kell, miket mõvel. -
Neve méltán Simplicius:
észbõl nem volt túl nagy a juss.
Gyere, nézzük meg a rozsot,
lássuk, milyen termést hozott!
Mindketten távoznak.

SIMPLICIUS (szomorú ábrázattal jön be)
Jaj, most ugyan mihez fogjak,
mikor mindent lehazudnak?
Hogy én milyen bolond voltam,
rábízván magam bajomban!
De ki jön ott? Mi ez, álom?
Sapiens az, a barátom!
Talán átköltözött ide?
Hozzá fordulok izibe.

SAPIENS (jön)
Simplicius! Hol jársz te itt?
De rég is volt... a mindenit!
No, csak nincs valami bajod?
SIMPLICIUS
De bizony, nagy bajban vagyok,
s fogalmam sincs, hogy mit tegyek.

SAPIENS
Hadd halljam gyorsan az ügyet!
Hátha akad rá gyógyszerem.

SIMPLICIUS
Jó szívedet rég ismerem.
Reichenburger, a tanácsnok
kapott éntõlem egy zsákot
s ezer aranytallért benne,
õrizze meg azt részemre,
míg vissza nem jövök érte.
Most, Leonból visszatérve,
pénznek se híre, se hamva:
arcátlanul letagadja.
Azt hazudja, sose látott,
kikergetett, megalázott.
Adj tanácsot, mihez fogjak?

SAPIENS
És, kedves barátom, mondd csak,
nem adott a pénzrõl írást?
 
SIMPLICIUS
Nem.
 
SAPIENS
Ez bizony nincs jól így, lásd!
S ki volt, akivel tudattad,
hogy azt a pénzt nála hagytad?

SIMPLICIUS
Senki. Csak a felesége
volt ott, kinek a kezébe
két szép tallért is letettem,
de most õ sem ismer engem.
 
SAPIENS
Nagy hiba volt, hogy bizalmad
ily emberre tékozoltad,
hozzá írás, tanú nélkül,
hogy kisemmizhessen végül.

SIMPLICIUS
Azért jártam így hitemmel,
mert oly tekintélyes ember. -
Magasan a szem és a fõ,
csillogó és elõkelõ:
ékessége a tanácsnak.
 
SAPIENS
Félrevezetett a látszat.
Ha engem kérdeztél volna,
mondtam volna egy s mást róla:
hol s mit ártott embereknek,
mint sérült a becsület meg,
bár nincs is nagy zaj felette.
A kapzsiság eszét vette,
nem szívesen látja senki.
 
SIMPLICIUS
Mit tanácsolsz? Beszéljem ki?
Vagy törvénybe idéztessem?
 
SAPIENS
Nem tanácslom egyiket sem.
Nincs tanú, nincs bizonyíték,
a pert csúnyán elveszítnéd...
S ha ártanál is hírének,
végül tönkretenne téged.
 
SIMPLICIUS
Ha pénzemet elrabolja,
az se lenne csoda, hogyha
késsel átdöfném a gyomrát.
 
SAPIENS
Hogy még börtön is várjon rád?
Jobb ötletem támadt nékem:
itt egy barátom, vendégem,
gazdag ékszerkereskedõ,
vele is sûrûn tárgyal õ.
Megkérem, hogy rakjon tele
kõvel egy ládikát, s vigye
hozzá, mielõtt elmenne,
mintha ékszer volna benne,
s adja át, hogy õrizze meg,
míg egy évre külhonba megy.
Mikor épp errõl tárgyalnak,
te betoppansz... Gyanútlan vagy,
s nyájas szavakkal megkéred,
adja vissza a letéted.
S akkor, csak azon szorongva,
hogy a fogást el ne rontsa,
jó képet vág majd, úgy lehet,
s visszaadja a pénzedet,
mert fontosabb lesz a másik.

SIMPLICIUS
Ó, ez kitûnõnek látszik!
Ha az ármány csapdába ejt,
csellel kell legyõzni a cselt.
Nosza, Sapiensem, kezdjük,
megyek haza veled együtt.
Bárhogy lesz, ne bízzuk másra,
jut azért még áldomásra.
Mindketten távoznak.

LUX (jön)
Ha a pénzeszsák itt marad,
fellendíthetem boltomat. -
Kiben agyafúrtság nincsen,
lemarad, s gürcölhet ingyen.

MARA (bejön)
Azon töprengek, férjuram,
hogy az az együgyû ugyan
lemondott-e már a pénzrõl.

LUX
Látnia kell, úgysem ér föl
odáig, hogy nékem ártson,
s jobb, ha kívül van a rácson.
Ki kopoghat ilyen késõn?

MARA (lihegve)
Az a gazdag ékszerész jön,
kinél annyi drága bross van!

LUX
No, csak ereszd õt be gyorsan!
Hátha õ is kincset bíz ránk,
mit szépen megkaparintnánk.

ÖREG ÉKSZERKERESKEDÕ
(bejön, és mélyen meghajol)
Tiszteletreméltó uram!
Sürgõs útra szántam magam,
mert a hugocskám férjhez megy.
Csakhogy itt e kincseket meg
nem tehetem ki veszélynek,
tizenkétezret megérnek.
Ezért arra gondoltam, hogy
elhozom ide, uramhoz,
mert kiben is bíznék jobban
ebben az egész városban!
Õrizze meg, arra kérem,
három hónapon át nékem!
Adok érte szép jutalmat.

LUX
Hogyne tenném meg uramnak?
Nézze, mi van itt letéve
megõrzésre évrõl évre!
S hányszor merõ idegenek
bíznak reám ily kincseket!

SIMPLICIUS (bejön)
Jöttem, nagyra becsült uram,
hogy elvigyem zsák aranyam,
mit hûn megõrzött, mint látom.

LUX (kezet nyújt neki)
Csakhogy jössz, kedves barátom!
Merre jártál? Aggódtam már:
csak nincs baj, hogy elmaradtál,
mikor ezer tallér vár rád?
Asszony, add hamar a zsákját!

SIMPLICIUS
Hogyan háláljam meg, uram?

LUX
Ugyan, barátom, sehogyan!
Legföljebb a feleségem
lepd meg, ha van kedved éppen,
valamilyen csekélységgel:
õ dugta e sok tallért el.

MARA (visszaadja a zsákot)
Itt a lepecsételt zsákod;
sértetlenül, amint látod.

SIMPLICIUS
Hálásan köszönöm!... Tessék:
két aranypénz, tedd el ezt még!
Elmegy a zsákjával.

ÖREG ÉKSZERKERESKEDÕ
(átadja az asszonynak a ládát egy
gyûrûvel együtt)
Én meg ezt a gyûrût adom,
vegye jó szívvel, asszonyom,
százszor szebbet kap a végén.

MARA
Ó, én ezzel is beérném!

ÖREG ÉKSZERKERESKEDÕ
(távozóban)
Önnek meg köszönet, uram!

LUX
Megtisztelve érzem magam.
Lássuk egészségben ismét!

MARA
A franc ezt a balszerencsét!
Elvesztettünk egy madarat.

LUX
De a másik az itt maradt!
Nem kezdhettem most vitába,
veszélybe került a láda:
ha látja, hogy itt botrány van,
biztosan nem hagyja nálam,
és az még nagyobb baj lenne.

MARA
Nézzük már meg, mi van benne:
miféle pompás ékszerek,
gyûrûk, csatok, drágakövek!
Hiszen gyerekjáték néked
visszarakni a pecsétet!

LUX (feltöri a pecsétet, s belenéz a ládikába)
Ó, hogy vinné el az ördög!
Látod, kincs gyanánt mit õrzök?
Kõvel kitömött ládikát!
Hová fajul már a világ?
Talán három napja sincsen,
hogy két tallér eltûnt innen,
most meg kifosztottak, tessék!
Haltartóm is tönkretették,
elloptak tíz kövér pontyot.
Ha ez így megy, annyit mondok,
csak a kötél marad hátra.

MARA (megmutatja neki a gyûrût)
Ó, hogy az az isten átka!
Tudod, milyen gyûrû ez itt?
Üveghutából származik!
Ma az árus, az utazó,
mind-mind elvetemült csaló.
Jaj, jaj, hogy' hemzseg az ügyes!
Gyerünk enni! Gyomrunk üres.
Mindketten távoznak. Simplicius és -Sapiens jön be.

SIMPLICIUS
Mondd, pajtás, hogy' köszönjem meg
ezt a bölcs, baráti tettet?
S kérlek, ha nem kellemetlen,
ismételnéd meg nevemben
köszönetem vendégednek
mind a jóért, mit vélem tett!
Mindez föl van írva nálam,
s rajt' leszek, hogy megszolgáljam.

SAPIENS (summázza a darabot)
Megmondom én neki, hogyne,
de a tanulságot vond le:
kereskedni sose kezdj el,
csak egyenes emberekkel,
kik a becsület próbáját
elõzõleg már megállták
mindenféle tekintetben!
Nem szabad, hogy megtévesszen
a nagy hatalom, gazdagság,
mert amögött sötét gazság,
kétszínûség rejlik gyakran,
melyet csillapíthatatlan
kapzsiság ûz, hajt elõre,
minden ép érzést elölve.
S õ, bár többje van a soknál,
többé nem lehet nyugodt már,
egy érdekli: mit nyer holnap.
Kapar, kopaszt és zsugorgat.
Jószántából mit se kaphatsz
tõle vissza - mondja Hans Sachs.

     MANN LAJOS FORDÍTÁSA