ALISON KELLY Vandorlélek

ALISON KELLY

Vándorlélek

A világcsavargó Alessandra hosszú évek elteltével visszatér Ausztráliába, és nyárra könyvelöi állást vállal az állattenyésztö Ralph Cameron farmján. A férfi tizenhét éves nagylánya odavan a merész és vállalkozó kedvü Alessandráért, Ralphot viszont kimondottan zavarja a nö különcsége.

1. FEJEZET

Ralph Cameron épp a kedvenc csödörét csutakolta, amikor a kis furgon nagy porfelhöt kavarva bekanyarodott a ház elé. Biztos az a nö vezeti, gondolta, akit a növére ajánlására könyvelönek alkalmazott a nyárra.

Nem lelkesedett az ötletért, de sosem bírt ellenállni Marilyn ügyes rábeszélésének. Pedig igazán ideje, hogy megtanuljam, futott át az agyán, amikor a jövevény kilökte a furgon ajtaját, és kiszállt.

Ralph némán figyelte a feléje közeledö karcsú, hidrogénszöke, huszonöt év körüli nöt Tekintete végigsiklott hosszú, formás lábán, túlságosan rövid sortján, szük, sárga pólóján, amely ingerlöen megfeszült a mellén, nem leplezve a tényt, hogy nem visel melltartót... Ha ennek a bombázónak valóban olyan kétségbeejtö a helyzete, mint ahogy Marilyn állította, annak csak az lehet az oka, hogy a Playboy tehetségkutatói nem értesültek még róla, hogy itt tartózkodik...

- Jó napot! Meg tudná mondani, hol találom Ralph Cameront? - kérdezte a nö, mikor odaért hozzá.

- Már megtalálta, hölgyem. Maga bizonyára Marilyn barátnöje, Alexandra MacKellar.

- Aexandra - javította ki a lány. - Bocsánat, hölgyem!

- Semmi baj, már megszoktam, hogy minden új ismerösömnek meg kell tanítanom, miként ejtse ki a nevem! - nevetett a szökeség. - De ha lehet, ne szólítson hölgyemnek, mert ettöl legalább százévesnek érzem magam, pedig még csak huszonnyolc vagyok!

A férfit a hangja Katherine Hepburnére emlékeztette. - Aexandra. Ritka név - mormolta.

- Öt fiú után az apám azt remélte, lesz egy igazán nöies lánya. Szegénynek meg kellett elégednie velem!

- Mindjárt elkészülök - dörmögte Ralph, magában megállapítva, hogy Alessandra apja pokolian igényes ember lehet. - Ha vár egy kicsit, segítek bevinni a holmiját a házba.

- Igazán nem sietek - biztosította a lány. Megragadva a karámkerítést hátranyújtotta elöbb az egyik, majd a másik lábát. - Megpróbálom kilazítani az izmaimat - magyarázta, elkapva Ralph csodálkozó pillantását. - Az utolsó négy órában megállás nélkül vezettem.

A férfi bólintott, és elfordult.

Alessandra remélte, hogy az itt-tartózkodása alatt lesz módja lovagolni. Majdnem annyira rajongott a lovakért, mint amennyire az irodai munkát gyülölte, de hát valamiböl meg kellett élnie, és az anyagi helyzete igen siralmas volt, mielött Ralph Cameron beleegyezett, hogy alkalmazza. Egy évig kóborolt az Egyesült Államokban, és most üres zsebbel tért vissza Ausztráliába.

Ralph némán tovább csutakolta a lovát, és a lány kihasználta az alkalmat, hogy alaposan szemügyre vegye. Marilyntöl tudta, hogy a férfi több mint tizenhét évvel ezelött megözvegyült, és azóta a lánya, Lisa felnevelésének meg a texasi rancha felvirágoztatásának szentelte magát. Ralph négy hónapja vásárolta meg Rough Riverst, ezt a Queensland és Új-Dél-Wales határán fekvö marhatenyésztö farmot, mert ki akarta bövíteni az amerikai vállalkozását. Marilyn azt mondta, hogy az öccse harmincnyolc éves, de Alessandra úgy vélte, inkább látszik negyvenötnek, ami nyilván a sok szabadban végzett munka következménye.

Ralph Cameron nem volt jóképü a szó hagyományos értelmében; s csak nagy jóakarattal lehetett volna vonzónak nevezni, de kemény vonású arca bizalomgerjesztönek tünt, és Alessandra, a hajdani aerobicoktató azonnal megállapította, hogy az elnyütt farmer és a kockás pamuting alatt tökéletes férfitest rejtözik.

A férfi megpaskolta a lova tomporát, aztán megfordult, és mikor észrevette, hogy a lány milyen mereven bámul rá, összevonta a szemöldökét.

- Remek teste van - szaladt ki Alessandra száján. - Igen, ez a legjobb csödöröm.

- Nem a lónak, magának! - A nö felnevetett, látva Ralph meglepett ábrázatát. - Rendszeresen edz?

A féri átmászott a kerítésen, és megállt elötte.

- Ha úgy érti, hogy edzöteremben, nem. Épp eleget mozgok munka közben! Ralph a homlokába húzta széles karimájú kalapját, s miközben a lány mellett a furgon felé lépkedett, arra gondolt, hogy Alessandra MacKellar egyáltalán nem felel meg a könyvelökröl alkotott elképzeléseinek.

- Gyakorlott könyvelö? - kérdezte gyanakodva.

- Többször dolgoztam az egyik bátyám építövállalatánál, egyszer pedig egy filmvállalatnál Görögországban. Mivel kézzel is és számítógéppel is végeztem már ezt a munkát, alig hiszem, hogy nehézségeim lesznek.

- Akkor jó, mert én nem érek rá mindent részletesen elmagyarázni, szóval nagyrészt önmagára lesz utalva. Ez az összes holmija? - emelt ki Ralph a furgon hátsó részéböl egy ütött-kopott böröndöt.

- Meg ez-vett ki a lány egy kis hátizsákot az anyósülésröl. - Aki annyit utazik, mint én, nem visz magával sok cuccot. Egek, micsoda höség! - fújt egyet. - Maga nyilván megszokta már ezt a fonóságot!

Mikor erre Ralph elmosolyodott, Alessandra úgy érezte, mintha a torkát összeszorítaná valami.

A férfi szabályos fehér fogsorán megcsillant a napfény, s a szeme sarkában megbújó vékony szarkalábak egyszerre nevetöráncokká változtak.

Milyen jóképü így! - villant át a lány agyán. Mindig mosolyognia kellene! Mikor Ralph megkérdezte, hogy megkínálhatja-e egy hideg itallal, kábultan bólintott, és követte a férfit a légkondicionált konyhába, ahol letelepedett egy székre. Míg az italára várt, szórakozottan körülnézett.

A konyha három falát beépített szekrények foglalták el, s az egyes elemek között helyezték el a tüzhelyt, a hütöszekrényt, a mikrohullámú sütöt meg a legnagyobb házi mélyhütöt, amelyet a lány valaha is látott. A világosszürke falakhoz jól illett a fekete kölapos padló.

- Tessék!

A lány összerezzent és megfordult.

- Köszönöm - motyogta, bár majdnem felnyögött, mikor meglátta, hogy egy pohár limonádét kapott. Irigykedve nézte, ahogy Ralph kinyit egy sörösdobozt, aztán megadóan lehajtotta a fejét. Hát jó, máskor is ivott már limonádét, s bár a szomjúságát nem oltotta el, nem halt bele!

Ralph a pultnak dölve figyelte, ahogy óvatosan belekortyol az üdítöbe, és közben azon tünödött, vajon miért szökítette ilyen világosra a haját, és miért nyíratta le ilyen rövidre.

A sima bubifrizura épphogy eltakarta a lány fülét, a frufru a szemöldökéig ért. A rövid haj, a makacs áll és fitos orr koboldszerü jelleget kölcsönöztek az arcának, de az érzéki kék szempár és a kék szempillák sehogy sem illettek a képbe. Ralph még sosem találkozott olyan növel, aki kékre festette a szempilláit:

- Miért bámul így rám? - tudakolta Alessandra.

- Bocsásson meg - dünnyögte a férfi -, de úgy látom, nem ízlik a limonádé. - A limonádénak semmi baja...csakhogy egy jéghideg sörrel nem veheti fel a versenyt!

- Ó! - Ralph zavarba jött. Minthogy egyetlen nöismeröse sem szerette a sört, eszébe sem jutott, hogy ezzel kínálja meg a lányt. Most azonban gyorsan elövett egy másik dobozt, és az asztalra tette. - Rögtön hozók poharat is.

- Felesleges!

Ahogy a lány kinyitotta és az ajkához emelte a dobozt, Ralph ágyékát elöntötte a forróság. Hiába hajtogatta magában, hogy egy igazi hölgy nem issza dobozból a sört, s hogy Alessandra MacKellar közönséges teremtés, a látvány úgy felizgatta, hogy kiszáradt a torka.

- Aááá! - sóhajtott fel elégedetten a nö, és megtörölte a száját. - Ez olyan jólesett, hogy mindjárt elélvezek a gyönyörtöl!

Ralph meghökkent pillantást vetett rá, azon töprengve, vajon milyen titokzatos hatalom terelte azonos irányba a gondolataikat.

- Jöjjön, felkísérem a szobájába! - hadarta. - Nyilván szeretne lepihenni.

- Inkább úsznék egyet!

- Azzal várnia kell egy kicsit. A lányom majd késöbb leviszi a folyóhoz, és mutat egy olyan helyet, ahol nincsenek rejtett áramlatok.

Alessandra erre olyan elszontyolodott képet vágott, hogy Ralph majdnem felajánlotta a szolgálatait, ám szerencsére még idejében észbe kapott. Már más sem hiányozna, mint hogy az idegenvezetöt játssza egy olyan nö mellett, aki azért jött ide, hogy neki d 111i88b olgozzon!

- Fél nyolckor vacsorázunk - közölte nyersen. - Csak akkor öltözünk föl, ha vendégeink vannak.

- Értem. Vacsora fél nyolckor, meztelenül.

Ralph önkéntelenül elvigyorodott, amint elképzelte, hogy vele szemben ott ül Alessandra MacKellar évakosztümben az asztalnál... és a gyomra összeszorult. - Megtenne nekem egy szívességet? - érdeklödött a nö.

- Attól függ, miröl van szó! - válaszolta a férfi óvatosan, s felkapva a lány böröndjét a lépcsö felé indult.

- Mosolyogjon gyakrabban! Átkozottul jól áll magának!

Ralph arra gondolt, alighanem ö az egyetlen férfi a világon, aki harmincnyolc éves korában még képes elpirulni.

Alessandra kimerültebb volt, mint sejtette, s noha csak néhány percre akart elnyúlni az ágyon, szinte azonnal elnyomta az álom. Mikor felébredt, és megnézte az óráját, megállapította, hogy alig húsz perce maradt a vacsoráig. Biztosra vette, hogy Ralph "nem öltözünk fel a vacsorához" szabálya nem olyan rugalmas, hogy szaténkombinéban asztalhoz ülhetne, így nekilátott a kipakolásnak.

Szerencsére a ki- és becsomagolás sosem jelentett gondot a számára, söt tíz perc alatt bárhol berendezkedett.

Szükös ruhatára föleg farmer- és szövetnadrágokból állt, amelyeket az idöjáráshoz alkalmazkodva pólóval vagy pulóverrel viselt: Azonkívül akadt még két hímzett, lábszárközépig érö szoknyája, amelyeket Izraelböl hozott, és egy vég kézzel festett selyme, ezt elözö évben Hongkongban vásárolta.

Sosem érdekelte különösebben a divat, talán mert öt fiútestvér mellett nött fel. Mindössze két engedményt tett a nöi hiúságnak: rajongott a drága fehérnemükért meg az arany és ezüst ékszerekért, amelyekböl az utóbbi kilencéviben elég sokat összegyüjtött.

Miután a ruháit berakta a szekrénybe, kivett három sárgaréz keretes fényképet a böröndjéböl, és gondosan elrendezte öket az öltözöasztalon. Az egyikröl a szülei mosolyogtak vissza rá. Alessandra ezt négy éve készítette, amikor az apja nyugdíjba vonult, és az édesanyjával együtt Új-Dél-Wales északi partjára költözött -, a másik az öt bátyját- tareget, Drew-t, Mattet s az agglegény Scottot és Bradet, a harmadik a fivérei feleségeit és összesen hét gyermeküket ábrázolta.

Ralph a lépcsö alján várta a lányt.

- Sikerült berendezkednie? - kérdezte.

- Igen, kösz. Az sosem tart sokáig - felelte Alessandra. - Rendben. Lisa már elkészítette a vacsorát, menjünk!

Ralph félrehúzódott, és elöreengedte a lányt. Remélte, hogy nem túl érzékeny a gyomra, mert Lisa föztjét nehéz volt megemészteni.

- Ó! Tetszik a haja! - kiáltotta köszönés helyett a karcsú kamasz lány, mikor beléptek az ebédlöbe.

- Kösz! - mosolygott rá Alessandra. - Festett?

- Lisa! - förmedt Ralph a lányára, de egyik nö sem törödött vele. - Nem, csak kiszívta a nap - válaszolta nyugodtan Alessandra.

- Bárcsak én is szöke lennék! - sóhajtott fel Lisa Cameron, és dühösen hátralökte derékig érö sötétbarna copfját.

- Tizenhárom éves koromban egyszer feketére festettem a hajam - mesélte Alessandra, majd látva Lisa elszörnyedt arcát nevetésben tört ki. - A szüleim pont úgy néztek rám, mint most maga!

- Apa megölne, ha befestetném a hajam - dünnyögte rosszkedvüen Lisa. - Így igaz - erösítette meg Ralph Cameron.

- Miért? - kérdezte Alessandra, mire mindketten rábámultak: - Nem az ö haja. - Én is örökké ezt hajtogatom! - háborgott Lisa.

Ralph sötét pillantást vetett legújabb alkalmazottjára.

- A lányom még csak tizenhét éves - jelentette ki, mintha ez mindent megmagyarázna.

- Nemsokára tizennyolc leszek! - feleselt Lisa. - Azt még meg is kell érned! - morogta az apja.

Az biztos, hogy ebben a házban nem lesz unalmas az élet! Úgy tünik, egy nemzedéki harc kellös közepébe csöppentem! - állapította meg Alessandra, majd a vacsorára fordította a figyelmét.

Megpróbált levágni egy kicsit a marhahúsból, de sehogyan sem boldogult. Egek! Micsoda tompa kést adtak ezek nekem! - gondolta bosszúsan, és nekilátott a köretnek. Ám a következö pillanatban azt kívánta, bár ne tette volna, mert a félig nyers ételtöl fuldokolni kezdett.

- Jól van? - érdeklödött a férfi, és Alessandra esküdni mert volna rá, hogy titokban mulat rajta.

- Persze! Csak rosszul nyeltem - füllentette, mert hirtelen gyanítani kezdte, nem a kés életlensége, hanem inkább az étel elkészítési módja az oka annak, hogy az elöbb nem tudta felszeletelni a húst. - A saját állataikat eszik?

- Többnyire. A Rough Rivers-i vágómarháknak igen jó a hírük a Csendesóceán mindkét partján! - Alessandra igyekezett olyan képet vágni, mintha ez nagy hatást tenne rá. - Amikor a házvezetönönk szabadságon van, minden este marhahúst eszünk. Ez az egyetlen étel, amelynek az elkészítésére Lisa vállalkozni mer.

Vándorlélek

Még szerencse! - gondolta Alessandra, ahogy nagy keservesen levágott egy darab húst, és újabb merényletet intézett az ízlelöbimbói ellen.

A társalgás hamarosan Marilynre terelödött. Ralph megkérdezte, hogy van a növére és a családja, Alessandra pedig elmesélte, miként ismerkedett meg és barátkozott össze velük Kaliforniában. Mikor aztán a férfi a ranchon honos könyvelési gyakorlatról kezdett beszélni, Lisa felállt, és közölte, hogy randevúja van.

- Menj csak - mondta az apja -, de ne felejtsd el, hogy éjfél elött itthon kell lenned!

A lány távozása után Alessandra megkönnyebbülten félretolta a tányérját. A hasában meleg lüktetés támadt, mikor észrevette, hogy a férfi hátradölve figyeli. - Ez...igen laktató volt motyogta. - Egyetlen falatot sem bírok már legyürni! - Mások sem bírnának - válaszolta szárazon a férfi. - Lisa nem valami tehetséges szakácsnö.

Hirtelen fülig szaladt a szája, és Alessandra szíve vadul zakatolni kezdett. Ám azért annyira nem lágyult el, hogy tapintatoskodjon.

- Ez enyhe kifejezés! Mondja, mi örömet talál abban, hogy a vendégeit nyers krumplival és szénné égett hússal eteti?

- Ideje, hogy Lisa megtanuljon fözni.

- Nem fél, hogy bezárják gondatlanságból elkövetett emberölésért? - Gyakorlat teszi a mestert - jelentette ki tudálékosan Ralph.

- Az lehet, de milyen jogon használ engem kísérleti nyúlnak? Szerintem mindenki számára egészségesebb megoldás lenne, ha elöször is megtanítaná valaki fözni a lányát! Vagy miért nem vesz fel egy helyettes házvezetönöt?

- Akkor Lisa a kisujját se mozdítaná. Maga tud fözni?

- Nem vagyok mesterszakács, de azért a lányánál jobban konyítok a konyhamüvészethez. Ami nem jelenti azt, hogy vállalom a fözést, úgyhogy ha ezt remélte...

- Ilyesmi eszembe se jutott! - tiltakozott Ralph. Felállt, és elkezdte összeszedni a tányérokat. - Kér desszertet?

- Csak ha konzervdobozból származik.

- Mit szólna fagyasztott mogyorótortához és jégkrémhez? Söt én még fel is olvasztom a tortát - kecsegtette a férfit, amit Lisa aligha tenne meg!

- Hirtelen megint éhes lettem - közölte Alessandra. - És külön élvezetet jelent majd, hogy egy férfi szolgál ki.

Ralph azt javasolta, hogy a süteményt a konyhában fogyasszák el, és Alessandra ebbe készségesen beleegyezett.

- Hogyan lett állattenyésztö? Marilyn említette, hogy mindketten Dallasban nöttek fel - jegyezte meg, ahogy leült a konyhaasztalhoz.

- Már gyermekkoromban is jobban szerettem a vidéki életet a városinál. A vakációkat mindig a nagybátyám birtokán töltöttem, és miután befejeztem a középiskolát, végleg odaköltöztem. Mikor meghalt, rám hagyta a ranchot. Egy évvel ezelött elhatároztam, hogy kibövítem a vállalkozásomat, és vásárolok egy ausztráliai birtokot, s most itt vagyok vont vállat Ralph.

- Nem bánta meg?

- Miért, talán elégedetlennek látszom? - nézett a férfi Alessandra szemébe, s hirtelen úgy érezte, mintha magába szippantaná ez a varázslatos mélykék szempár. - Nem, de kevesen mondhatják el magukról azt, hogy semmit sem bánnak. - Maga bán valamit?

A lány felkacagott.

- Nem! Legalábbis az utolsó kilenc évben semmi olyat nem tettem, amit megbántam volna, és remélem, ez a jövöben is így lesz. Igen, mindig azt csináltam, amihez kedvem volt... egyesek legnagyobb sajnálatára. Mert az igazsághoz hozzátartozik, hogy mások - a barátaim, a szeretöim, a bátyáim és a szüleim - nem mindig helyeselték az életmódomat.

A férfi rájött, hogy Alessandrát nem kell bátorítania, amúgy is épp elég beszédes, és némán elkezdte berakosgatni a tányérokat a mosogatógépbe.

- A szüleim például teljesen kiborultak, amikor letartóztattak hatósági közeg elleni eröszakért és...

- Tessék? - pördült meg Ralph. Jól hallotta?

- Letartóztattak hatósági közeg elleni eröszakért - ismételte meg közönyösen a lány. - Részt vettem egy tüntetésen Sydneyben, amelyen az urán hajóval történö szállítása ellen tiltakoztunk, és Ricket, a barátomat hirtelen ütlegelni kezdték a zsaruk, pedig csak annyit követett el, hogy nem túl hízelgöen nyilatkozott az öseikröl. Mit kellett volna tennem? Hagytam volna, hogy az egyenruhások agyba-föbe verjék? Ne mondja, hogy igen, mert a bírónak is ez volt a véleménye! Szerencsére csak kétszáz dollár pénzbírságra ítéltek, noha akkor már másodszor vittek be.

- Másodszor? - Miféle nöt küldött ide Marilyn? - tünödött Ralph.

- Igen, de elöször megúsztam bírói megrovással. Akkor az volt a bünöm, hogy belerúgtam a kocsi ajtajába, amelynek a vezetöje elgázolta a kutyámat. Apa ügyvédje arra hivatkozott, hogy sokkot kaptam, és a bíró bevette ezt a mesét. Valójában olyan dühös voltam, hogy ha a bátyám nem fog le, nemcsak a kocsiajtóban tettem volna kárt!

- Miért... mikor történt ez? - Raiph remélte, hogy Alessandra nem azt fogja felelni, alig egy hónapja.

- Tizenöt éves voltam, amikor a kutyámat elgázolták, és tizenkilenc a tüntetésnél. Ne féljen, nem vagyok megrögzött gonosztevö! Nem fogom éjszaka átvágni a torkát, hogy aztán meglépjek a családi ezüsttel!

Ralph kitöltötte a kávét, és odavitte a csészéket az asztalhoz. Alessandra közben azt kezdte fejtegetni, hogy miért kellene sürgösen betiltani az urán bányászását, és leállítani a nukleáris fegyverek gyártását.

Hogy tehette ezt velem Marilyn? - töprengett kétségbeesetten Ralph. Nem elég, hogy meg kell birkóznom Lisával, aki egyre kezelhetetlenebbé válik, ráadásul rámszabadította ezt a szélsöséges, de pokoli csinos feministát, akinek talán még a víz alatt is járna a szája!

Ralph attól félt, ez lesz élete leghosszabb nyara.

Két nappal késöbb, mikor Alessandra belépett a konyhába, ott találta Lisát, aki épp reggelizett. Eddig csak esténként látta a kamasz lányt, amikor eléjük tálalta a szokásos ehetetlen vacsorát.

- Jó napot! - motyogta Lisa. - Elkészítsem a reggelijét? Alessandra ajkán fanyar mosoly játszott.

- Talán életuntnak tünök?

- Tessék? - Az apját bolonddá teheti, de engem nem!

- Nem értem...

Alessandra kávét töltött a csészéjébe, és leült.

- Senki sem képes arra, hogy mindig elrontsa az ételt, hacsak nem szándékosan teszi. Maga túl régóta föz egyenletesen rosszul ahhoz, hogy meggyözö legyen! Lisa büntudatosan elpirult. Szóval jól sejtettem, gondolta Alessandra.

- Nem tudom, mit akar elérni, de ha arra számít, hogy az apja beadja a derekát, és felvesz egy kisegítö házvezetönöt, csalódni fog! Ezt már én is javasoltam, ám mereven elutasította.

- Hát persze! Apa azt hiszi, hogy mivel az anyám remek szakácsnö volt, nekem is jól kell föznöm. Az ég szerelmére! Nem is ismertem az anyámat, de apám és a nagyanyám azt akarják, hogy pont olyan legyek, mint ö! - Lisa félretolta a tányérját, és az állát a tenyerébe támasztotta. Bár sötétbarna szeme dacosan szikrázott, a tekintetében zavarodottság és szomorúság tükrözödött. - Amióta az eszemet tudom, minden iskolai szünetben meg kellett tanulnom valamit, amiben az anyám annak idején jeleskedett. - Tünödö pillantást vetett Alessandrára, mintha azt latolgatná, illik-e egy idegennel megvitatnia a családi ügyeit, de végül tovább beszélt: - Az egész a balettleckékkel kezdödött négyéves koromban, aztán zenével, festészettel és lovaglással folytatódott. Most meg be akarnak íratni egy olyan föiskolára, ahol nincsenek fiúk. De ebböl nem esznek! - közölte, hátravetve a copfját.

Alessandra felsóhajtott. Azon töprengett, helyes-e beleavatkoznia valamibe, amihez kétségkívül semmi köze. Végül felhajtotta a kávéját, és Lisa elé tolta a csészéjét.

- Töltsön még egy kis kávét mindkettönknek, aztán mesélje el, hogy mihez lenne kedve!

- Nem érek rá. Találkozóm van valakivel.

- Ó! Nos, akkor talán majd máskor. Úgyis, neki kell látnom a könyvelésnek.

- Megígértem apának, hogy ma mutatok egy biztonságos helyet a folyónál, ahol úszhat. Mikor akarja, hogy odamenjünk? - szólt vissza az ajtóból Lisa.

- Bármikor a délután folyamán - válaszolta Alessandra. Lisa bólintott.

- Dél körül visszajövök.

Alessandra ivott még egy csésze kávét. Hirtelen eszébe jutott, hogy Ralph azt mondta, beugrik az irodába, és megnézi, miként boldogul a munkával. Erre a gondolatra kellemes bizsergés futott végig a gerincén.

Alessandra két órán át görnyedt a könyvek fölött, s közben ezerszer is elátkozta Ralph Cameron könyvelöjét. Senki sem vádolhatta azzal a távol lévö Edith Wilcoxot, hogy rendszeretö vagy módszeres! Az asszony valóságos káoszt hagyott maga után, s a lány hevesen megrázta a fejét, hogy megszabaduljon a szeme elött ugráló számoktól.

- Valami baj van?

Alessandra hátrafordult, s ahogy meglátta fönökét az irodaajtóban, a szíve kalapálni kezdett - de azzal nyugtatta meg magát, hogy ezt Ralph váratlan megjelenése és nem a férfi tagadhatatlan vonzereje okozza.

- Megijesztett! Utálom, ha mögém lopódznak.

- Én nem lopództam. Ám maga nyilván annyira belemerült a monologizálásba, hogy nem hallotta, amikor a házba belépve a nevét kiáltottam!

- Ne higgye, hogy valami bolond nöszemély vagyok, aki magában beszél - mondta Alessandra -, csak Mrs. Wilcox munkamódszerét kritizáltam.

A férfi bólintott.

- Sejtettem. Épp akkor jöttem be, amikor azt dünnyögte, hogy Edith annyit ért a könyveléshez, mint tyúk az ábécéhez!

- Továbbra is fenntartom a véleményem.

- Ehhez nem tudok hozzászólni, ugyanis sosem sikerült megfejtenem a macskakaparását. Még szerencse, hogy az adószakértöim ügyesebbek voltak!

Alessandra a fekete Stetson-kalapra bámult, amelyet a férfi szórakozottan ide-oda forgatott a kezében. Ott, ahol a kalap felsö része találkozott a karimával, a keskeny börszalag alatt egy izzadságfolt volt, és furcsa módon ez jobban meggyözte, mint az üzleti könyvek, hogy Ralph Cameron mindenért keményen megdolgozott.

Vajon van valakije? Ha igen, irigylem... A lány hirtelen megdermedt. Hát ez meg hogy jutott az eszébe?

- Úgy látom, nagyon bezsongott... ég az arca! Nem akar inni valami hideget, mielött a lényegre térnénk? - kérdezte Ralph, mire Alessandra majdnem félrenyelt. Bezsongott? Mielött a lényegre térnénk? Ha nem tudná, hogy ez lehetetlen, azt hinné, Ralph Cameron gondolatolvasó!

- Jó ötlet! - nyögte ki, s az ajtóhoz sietett, mintha alig várná, hogy csillapíthassa szomjúságát.

A férfi sejtette, hogy ö az oka a feszültségének. Halkan felsóhajtott, és bosszúsan követte a konyhába a lányt. Bosszúsan, mert hiába hajtogatta magában, hogy nem érdekli Alessandra, képtelen volt levenni a szemét a nö gömbölyü fenekéröl, kacéran ringó csípöjéröl.

- Mindjárt dél. Készíthetek néhány Alessandra.

Ralph a faliórára pillantott. Általában egy körül ebédelt, de csábította a lehetöség, hogy ezúttal nem kell egyedül ennie.

- Rendben, ha nem okoz túl nagy fáradságot.

- Én nem vagyok Lisa! Néhány szendviccsel csak elboldogulok. - Kössünk egy üzletet!

- Miféle üzletet? - érdeklödött bizalmatlanul Alessandra. - Vállalom az ebédet, ha maga vállalja a vacsorát!

- Azt hittem, a vacsorafözés Lisa feladata.

- Úgy is van, de miért kellene vele együtt nekünk is szenvednünk? - Ezt kérdeztem én is!

- Szóval? - nézett rá reménykedve Ralph.

- Rendben, de van két feltételem! - Alessandra elnevette magát, mikor látta, hogy a férfi gyanakvóan felvonja a szemöldökét. - Elöször: Lisa fözi továbbra is a vacsorát, de az én irányításommal. Azt hiszem, hamarosan kellemes meglepetésben lesz része.

- A legkisebb javulásért is hálás lennék! És a másik feltétel? - Megengedi, hogy jillaroo-ként dolgozzam a ranchán.

- Micsodaként?

2. FEJEZET

- Jillaroo-ként. Tudja... lovas marhapásztorként, amit Amerikában cowboynak hívnak.

- Szó sem lehet róla! Nincs idöm pesztrálni magát, amíg cowboyt játszik. Ez nem üdülöranch, Alessandra, és maga azért van itt, hogy könyveljen, nem pedig azért, hogy a költségemen nyaraljon.

- Húsz éve nincs szükségem pesztrára, és nem elöször végezném ezt a munkát! A pokolba, tereltem én már mindent, birkát Victoriában, az Északi területen bikákat.. .

Ralph elbüvölten bámult a haragosan szikrázó kék szempárba, majd a tekintete Alessandra dacosan elöreszegezett állára siklott, de néma vizsgálódása mintha még jobban felpaprikázta volna a lányt.

- Gyakorlott lovas vagyok, és szeretek a szabadban dolgozni - érvelt tovább. - A könyvelésre elég hetente öt óra.

- Maga felelös a bérekért is - emlékeztette a férfi. - Be kell mennie a bankba az emberek fizetéséért, ez legalább három óra, aztán borítékolnia kell a pénzt. - Jó, erre, mondjuk, kell egy nap-engedett Alessandra. - De akkor még mindig marad hat. Azt akarja, hogy megörüljek az unalomtól? Nem szoktam hozzá, hogy ölbe tett kézzel üljek, és különben is meg akarom szolgálni a kenyeremet! Ralph a pultnak támaszkodott, és összefonta karját a mellén. Inge megfeszült izmos vállán, és Alessandra nagyot nyelt. Soha senki nem hatott még olyan erösen az érzékeire, mint ez a férfi.

- Nos? - kérdezte.

- Holnap majd megnézem, mit tud. - Rendben - bólintott a lány.

- Mármint ha túlélem a mai vacsorát - füzte hozzá Ralph somolyogva.

- Köszönöm, hogy nem árulta el apának, szándékosan rontom el az ételét - motyogta Lisa félénken.

Alessandra úszott néhány métert, mielött válaszolt.

- Tudom, be akarja bizonyítani neki, hogy felnött, s ezzel épp az ellenkezö hatást értem volna el. A kicsinyes bosszúállás nem az érettség jele.

Lisa kimászott a partra, és magára csavart egy törülközöt.

- És a szabad szerelem sem - tette hozzá Alessandra.

- Hm? - Lisa arcán megütközés, majd büntudat tükrözödött, és Alessandra önkéntelenül elmosolyodott.

- Látom, hogy kiszívták a nyakát - magyarázta.

Lisa megpróbálta eltakarni a foltot, mire Alessandra megcsóválta a fejét. - Ezzel kissé elkésett!

A nagylány szeme ekkor könnybe lábadt, és Alessandra szíve azonnal megesett rajta. Miért is olyan nehezek a kamaszévek? - merengett el egy pillanatra.

- Elmondja az apámnak? - kérdezte Lisa, félbeszakítva az elmélkedését. - Dehogy! Akkor nem zsarolhatnám magát! - felelte Alessandra.

Lisa döbbenten rámeredt, erre a nö csengö hangon felkacagott.

- Hé, csak tréfáltam! Megjegyzem, gyerekkoromban nem voltam ilyen nagylelkü! Könyörtelenül zsaroltam a bátyáimat és a barátnöiket, ami fölöttébb jövedelmezö vállalkozásnak bizonyult. Egyik alkalommal Scott-tól kaptam egy új görkorcsolyát, máskor Bradtöl egy hullámdeszkát, mivel megígértem, hallgatok arról, hogy bulit rendezett, amikor rám kellett volna vigyáznia.

Alessandra a part felé kezdett úszni. Hát igen, gondolta, gyerekkorában igazi kis szörnyeteg volt, és késöbb sem vált éppen angyallá! Gyanította, hogy Lisa mélyen megbotránkozna, a vaskalapos Ralph pedig alighanem szívszélhüdést kapna, ha elmesélné nekik némelyik csínyét.

Ahogy Lisát figyelte, aki olyan képet vágott, mintha nem tudná eldönteni, menjen-e, vagy maradjon, hirtelen az az érzése támadt, hogy a lány lázadásának a kétségbeesés az oka.

- Nem szólok az apádnak, Lisa. Tegezödjünk, jó? - javasolta, s a fiatal lány megkönnyebbülten bólintott. - Komoly ez a kapcsolatod? - puhatolódzott Alessandra.

- Azt hiszem: Todd a legrendesebb srác, akivel életemben találkoztam! - Az apád is kedveli?

Lisa keserüen felnevetett.

- Nem, de fütyülök rá! - morogta.

Alessandra megtörülközött, és ráhúzta a pólóját egyrészes fürdöruhájára.

- Indulnunk kell, ha azt akarjuk, hogy idöben elkészüljön a vacsora. Megállapodtam az apáddal, hogy segítek neked a fözésben, ha cserébe megengedi, hogy együtt dolgozzak a cowboyokkal.

- És apa ebbe belement? - fakadt ki megrökönyödve Lisa.

- Igen, csak elöbb be kell bizonyítanom, hogy képes vagyok megkülönböztetni a ló egyik végét a másiktól. Miért lep ez meg ennyire?

- Mert apa a születésem óta arra tanított, hogy egy igazi hölgy nem cigarettázik, nem káromkodik, és nem iszik sört. Meg hogy a nöknek semmi keresnivalójuk a cowboyok között, a karámok környékén és a kocsmákban.

- Milyen szerencse, hogy nem dohányzom, ugye? - kuncogott Alessandra.

Ralph belépett a házba, s meglepetten megtorpant. A konyhából gyöngyözö kacagás szürödött ki. Lisa nevet? Arra sem emlékezett, mikor látta utoljára mosolyogni a lányát!

- Szóval a fickó ott ült a földön, és döbbenten bámult rám. Nyilván nehezére esett elhinni, hogy egy ilyen tökmag, mint én, átvethette a vállán. Alaposan beverhette a fenekét és...

- Jó estét, hölgyeim! - dugta be a fejét az ajtón Ralph. A hangja szigorúan csengett, és Lisa arca rögtön elborult.

- Épp elmeséltem Lisának egy kalandomat csicseregte Alessandra. - Tudja, egyszer egy pasas fel akart csípni a vonaton...

- Igen, a leírása nagyon szemléletes volt. - mordult rá a férfi, mire Lisa összerezzent. - Ráérek még vacsora elött lezuhanyozni? - nézett a lányára Ralph. Lisa segítségkérö pillantást vetett Alessandrára.

- Persze, de csak ha siet - felelt helyette Alessandra. - Ha tíz percen belül nem ül asztalhoz, nem vállalok felelösséget a csirke minöségéért!

Ralph mintha még mondani akart volna valamit, de meggondolta magát, biccentett, és elhagyta a helyiséget.

- Annyi szent, hogy már a megjelenésével is képes elrontani az ember hangulatát! - jegyezte meg rosszmájúan Alessandra.

- Valami vagy valaki felingerelhette - dünnyögte, Lisa.

- Szóval nem mindig ilyen kiállhatatlan? Ezt megkönnyebbüléssel hallom! Légy szíves, teríts meg!

Alig néhány perccel azután, hogy nekiláttak a vacsorának, megcsördült a telefon. Ralph szemmel látható sajnálkozással félretolta a tányérját, s kiment, Lisa és Alessandra azonban fesztelenül tovább csevegett.

- Sajnálom - szólt Ralph, mikor visszatért. - Sürgös üzleti ügyben kerestek. Ne érezze úgy, hogy velem kell maradnia, Alessandra! Ez rád is vonatkozik, Lisa - jelentette ki, látva, hogy a többiek már megvacsoráztak, noha utált egyedül enni. Olyankor mindig eszébe jutottak a felesége, Kathleen halála utáni magányos idök, amikor Lisa még túl kicsi volt ahhoz, hogy etetöszékben az asztalhoz ültesse.

Ahogy a lánya szép, szabályos arcát tanulmányozta, arra gondolt, hogy a felesége alig négy hónappal volt idösebb, mint most Lisa, amikor egy asztmarohamban meghalt. Ralph évekig rettegésben élt, attól félve, hogy a lánya nemcsak az anyja szépségét, hanem a betegségét is örökölte, de a sors ettöl megkímélte öket.

Alessandát nyomasztotta a csend. Úgy tünt, Ralphnak nincs kedve beszélgetni, és Lisa, bár idegesnek látszott, nem mozdult. A lány gyanította, hogy meg akar vitatni valamit az apjával, és tapintatosan visszavonult a konyhába, majd hirtelen elhatározással felkapott egy almát a gyümölcsöstálról, és kisétált az udvarra:

Egy terebélyes, vén fa alatt már korábban felfedezett egy fatuskót, erre telepedett most le, s tenyerébe támasztva az állát avégre nézett. Bárki szerezte is a dalt Texas ragyogó csillagairól, annyi biztos, hogy sosem ült a Dél Keresztje alatt.

Sehol a világon nem voltak nagyobbak és fényesebbek a csillagok, mint itt, Ausztráliában. Még Texasban sem!

Erröl eszébe jutott egy bizonyos texasi, aki kezdte túlságosan is belopni magát a szívébe. Volt valami Ralphban, ami felébresztette évek óta szunnyadó érzékiségét, pedig a férfi egyáltalán nem bátorította, söt minden jel arra vallott, hogy mint nö teljesen hidegen hagyja öt.

Ami nem csoda, morfondírozott a lány, hiszen nincs bennünk semmi közös. Ralph komoly, maradi és kicsit talán unalmas is, míg ö a bátyjai szavaival élve szabad szájú, felvilágosult gondolkodású, közvetlen és kicsit lökött. Akkor hát mit eszik ezen a cowboyon? Mi vonzza benne annyira? Talán sajnálja, mert magányos?

Nem, Ralph Cameron sokféle érzést ébresztett benne, de a szánalom nem tartozott közéjük.

Várjuk meg, mi történik! - biztatta magát, beleharapva az almába. Alessandra sosem játszotta meg a szende szüzet. A bátyjai megtanították arra, hogy a férfiak jobban szeretik azokat a nöket, akik nyíltan vállalják az érzéseiket, mint a mesterkélt, kacérkodó teremtéseket.

Hirtelen felugrott, és az istálló felé irányította a lépteit. A bokszokban csak négy ló állt, a csödör, amelyikkel Ralph az ö ideérkezésekor foglalkozott, és három másik. Egyikük, egy csodálatosan arányos testü pej azonnal felkeltette a figyelmét.

- Gyere ide te szépség! - suttogta kinyújtva a kezét, mire az állat nyihogva hátrahökölt. Nyugalom, gyönyörüm, nem bántalak - mormolta Alessandra. Közelebb lépett a bokszhoz, noha a ló idegesen forgatta a szemét. - Jól van, kincsem!

A ló megint felhorkant, és ahogy kissé oldalra fordult, a lány észrevette, hogy herélt.

- Nocsak! Nem csoda, hogy haragszol! Minden épeszü ember tenyészménnek használt volna! De ne aggódj, én így is tökéletesnek talállak!

A ló ekkor nyerítve felágaskodott, és belerúgott a boksz ajtajába. Ebben a pillanatban Alessandra érezte, hogy felemelik, és az istállófalnak préselik.

- Megbuggyant? - rivallt rá Ralph, s úgy megrázta, hogy összekoccantak a fogai.

- Még nem, de meg fogok, ha még néhányszor a falnak vág! - sziszegte a lány. - Maga a legdilisebb nö, akivel valaha találkoztam! Redskin vad! Megölhette volna! - szidta a férfi, de legalább már nem rázta tovább.

- És most maga befejezi azt, amit ö elkezdett? Elengedné a karomat? Már teljesen elzsibbadt! Kösz - motyogta Alessandra, mert meglepte a hatás, amit a férfi gyakorolt rá.

Ralph hátralépett, gyors pillantást vetett a még mindig izgatott lóra, aztán a csuklójánál fogva kivezette az istállóból a lányt.

- Nem akartam fájdalmat okozni. Jól van?

A lány megrázta a fejét. Az arca lángolt, és a szeme lázasan csillogott. - Mi baja? - kérdezte ijedten a férfi.

- Nem kapok levegöt, és a szívem úgy ver, mint egy gözkalapács! - Biztos a rémülettöl!

- Nem, ennek egyedül maga az oka!

- Sajnálom - sóhajtott fel Ralph fáradtan. - Csak arra gondoltam, hogy elhúzzam a boksztól, hogy ha Redskin kidöntené a falat, ne érje el a patájával. Ösztönösen cselekedtem, de igazán nem akartam megijeszteni.

Vajon mit szólna, ha átölelném a nyakát és megcsókolnám? - töprengett a lány. Ha tiltakozna, még mindig hivatkozhatnék késleltetett sokkhatásra.

Félórával ezelött még azt sem értette, miért tetszik neki ez a férfi, s most hirtelen rájött, hogy soha senki iránt nem fog úgy érezni, mint iránta. Ralph közelsége felzaklatta, aggódása lefegyverezte. Igen, kétségkívül ez a férfi az igazi a számára; most már csak meg kell vele osztania ezt a felfedezését. Persze, nem szabad lerohannia, tapintatosan kell eljárnia.

- Nem ijesztett meg, Ralph. - De azt mondta...

- Azt mondtam, hogy maga az oka a szívdobogásomnak és a légszomjamnak, de azt sosem állítottam, hogy megijesztett.            '

- Mi...? - hebegte a férfi.

- Jó éjt, Ralph! - Alessandra sarkon fordult, és elsietett a ház felé. A konyhába érve halkan felnevetett. - Ennyit á tapintatról!

Ralphnak nyugtalan éjszakája volt, nem csoda, hogy reggel fáradtan és ingerülten ébredt. Minthogy nem kívánta látni Lisa duzzogó képét, se Alessandra locsogását nem akarta hallani, a kávéscsészéjével a kezében kivonult az udvarra.

Az elmúlt két nap igazi kínszenvedés volt számára, s biztos volt benne, hogy az elözö este eseményei legalább húsz évvel megrövidítették az életét. Elöször Lisa bejelenti, hogy nem akar az Egyesült Államokban föiskolára járni, és megfenyegeti, hogy elszökik hazulról, aztán az istállóban meg kell mentenie azt a nagyszájú nöszemélyt. A pokolba!

Talán az lenne a legjobb, ha Lisát elküldené Houstonba a nagyanyjához, Alessandrának pedig megmondaná, hogy nem tart igényt a szolgálataira.

Az anyósát semmi sem tenné boldogabbá, mint ha beismerné, hogy nem bír a lányával. Lisa megszületése óta várja ezt a pillanatot... nem, azért sem szerzi meg neki ezt az örömet!

Ami viszont Alessandát illeti... Tény, hogy remekül kijön Lisával, és tegnap a vacsora egészen ehetö volt, ám az is tény, hogy amióta ideköltözött, a lánya nyelvezete igen sokat romlott. Amikor tegnap este vitatkoztak, Lisa úgy káromkodott, mint egy kocsis.

Aztán itt volt még Alessandra "közeledési kísérlete". Ralph legalábbis feltételezte, hogy a lány annak szánta, bár így utólag ez elég valószínütlennek tünt. Miért pont rá vetné ki a hálóját Alessandra? Kettöjük között túl nagy a korkülönbség, meg egyébként is egy ilyen szexbomba kedvére válogathat a férfiak között. Ralph nem értette, miért találja olyan lehangolónak ezt, amikor Alessandra nem is az esete. Ő a nöies nöket szereti...

Felhajtotta a kávéját, és visszaindult a házba. Úgy döntött, hogy legalábbis egyelöre, nem bocsátja el Alessandrát, inkább megpróbál beszélni a fejével. Nem türheti az ilyen közönséges beszédet a házában!

- Odasüssetek!

Ralph éppen a lovát nyergelte fel, amikor meghallotta az emberei füttykoncertjét. Rögtön kitalálta, kinek szól a lelkesedésük, így aztán nem is csodálkozott, amikor felnézve megpillantotta a határozott léptekkel feléjük tartó Alessandát.

- Szívesen segítenék neki reggelente felhúzni a nadrágot!

- Én megelégednék azzal is, ha esténként én hámozhatnám le róla!

- Fogjátok be a szátokat! - mordult rájuk Ralph, akit meglepöen felingereltek ezek az incselkedö megjegyzések. - A hölgy itt dolgozik a nyáron, és nem akarok nehézségeket! Világos?

- Hé, fönök, csak hülyéskednek! - mentegette az embereket Jim, az elömunkása, akit Texasból hozott magával.

- Én meg csak helyre tettem öket - dörmögte Ralph.

- Jó napot! - mosolygott rájuk a lány. Ralphon kívül, aki csak biccentett és hüvösen végigmérte, mindegyik férfi viszonozta a köszönését. Alessandra bemutatkozott nekik, és sorra kezet fogott velük.

- Ha már eleget tett a társadalmi érintkezés szabályainak, jöjjön ide! - förmedt rá Ralph.

Alessandra azon tünödött, miért olyan mogorva. Az emberek folytatták a munkájukat, ö pedig odasétált Ralphhoz, aki egy barna kanca mellett állt.

- Nem kellett volna miattam fáradoznia, én is fel tudtam volna nyergelni - jelentette ki a lány.

- Ez az én lovam, Alessandra. Az a magáé - mutatott a férfi az egyik karámra, ahol három ló legelészett. -A szürke herélt. Fogja meg, szerszámozza fel, aztán majd meglátjuk, meg tudja-e ülni!

A lány kihúzta magát.

- Könnyedén - jelentette ki.

- Ebben a szük farmerben? - hitetlenkedett a férfi.

- Élvezze a müsort! - szegte fel az állát Alessandra, azzal sarkon fordult, és a fenekét riszálva elvonult a karámhoz.

Ralph inkább leharapta volna a nyelvét, mint hogy elismerje, pontosan ezt teszi. Alessandra MacKellar megbabonázta, olyan érzéseket ébresztett benne, amilyeneket sosem akart érezni.

A lány biztos volt abban, hogy semmi gondot nem okoz majd neki a ló befogása és felkantározása. Az elmúlt években megismerte az egyes fajták jellemzö tulajdonságait. Ralph persze nem tudhatta, hogy többször is dolgozott lovászként telivér versenylovak mellett Ausztráliában, Nagy-Britanniában és Írországban, az ausztráliai marhatenyésztö telepeken pedig megtanulta becsülni a szívós, kitartó, jól betanított cowboylovakat, söt néhányszor még rodeókon is részt vett. S mivel öszintén szerette az állatokat, azok ösztönösen megbíztak benne.

Meg kell mutatnia ennek a maradi gondolkodású texasi izompacsirtának, hogy mire képes!

Ralph figyelte, ahogy Alessandra óvatosan megközelíti a lovakat. A lány szája mozgott, de túl messze volt töle ahhoz, hogy hallja, mit mond. Eszébe jutott, hogy elözö este az istállóban milyen kedvesen duruzsolva próbálta lecsillapítani Redskint. Vajon akkor is ilyen lágy a hangja, amikor szerelmes szavakat mormol a szeretöje fülébe?

Ralph nagyot nyelt, s bosszúsan a homlokába húzta a kalapját.

- Csipkedje magát, Alessandra! Nem érek rá egész nap! - kiáltotta ingerülten, mire a szürke ijedten hátralépett, épp amikor a lány a szájába akarta csúsztatni a zablát. Alessandra halkan szitkozódott. A következö kísérlete azonban sikerrel járt, és arcán diadalmas mosollyal odavezette a lovat a kerítésen ülö Ralphhoz.

- Hogy hívják? - kérdezte, megpaskolva az állat nyakát. - Pewternek.

A férfi leemelte a kerítésröl az odakészített drága, kézzel varrott, nagyon puha nyerget, és átnyújtotta a lánynak. Aztán nézte, ahogy Alessandra összefogja a kengyelszíjakat, és felteszi a lóra. Okos kislány, gondolta elismeröen. Tudja, hogy egy ideges természetü ló könnyen megbokrosodhat, ha az oldalát eltalálja a kengyelvas.

Alessandra halkan magyarázott Pewternek, miközben meghúzta a hevedert, aztán a nyeregbe lendült. Ralph a szeme sarkából észrevette, hogy az emberei abbahagyták a munkát, és mindannyian a lányt bámulják, de hallgatott.

Alessandra egy másodpercre felállt a kengyelben, aztán lecsúszott a lóról, és két lyukkal kijjebb engedte a szíjat.

- Túl hosszú lesz - vélekedett Ralph.

- Bocsánat. Azt hittem, maga a kancán lovagol, és ez az én lovam - jegyezte meg nyájasan a lány.

- Úgy is van.

- Én pedig szeretek kényelmesen ülni! - vetette oda Alessandra. Mikor megint felállt a kengyelben, a feneke és a nyereg között alig hat centi volt a távolság. A fenébe! Hogy lehet ez a törékeny teremtés ilyen átkozottul önfejü? Es a kalapja! Úgy néz ki, mintha egy öszvér taposta volna össze!

A kalap széles karimája elöl lekonyult, és a lány arcába lógott, a teteje kerek volt, és lapos, szalag helyett pedig összekötözött, régi sörösdoboz-húzókarikákból álló furcsa lánc díszítette.

- Ha szól, Lisa kölcsönadhatott volna egy rendes kalapot - dörmögte Ralph.

- Minek? Nekem ez tökéletesen megfelel - bökte meg Alessandra a kalapja karimáját. - Ez a kabalám, mindenhová magammal viszem.

- Az meg is látszik! - vigyorgott a férfi, és Alessandra úgy elgyengült a mosolyától, hogy ha nem egy ilyen puha, szinte fotelszerü nyeregben ül, bizonyára a földön kötött volna ki.

- Szeretném, ha Pewter hozzám szokna. Ugye nem bánja, ha járatom egy darabig? - kérdezte elhaló hangon, s mikor a férfi megrázta a fejét, a sarkával gyengéden megbökte a ló oldalát.

Ahogy kiegyenesedett a nyeregben, a blúz megfeszült a mellén, és Ralph torka kiszáradt. Ez nevetséges! - gondolta. Úgy viselkedem, mintha ki lennék éhezve a szexre!

Pedig alig néhány hónapja ért véget egy hosszú és igen kielégítö kapcsolata. Bree sikeres dallasi ügyvédnö volt, minden olyan adottsággal, amely Alessandrából hiányzott. Remekül öltözött, müvelt volt, jó ízlésü, s ami a fö, igazi hölgy. Akkor szakítottak, amikor Bree új állást kapott New Yorkban, ö pedig megvette ezt a birtokot.

- Ügyes - lépett melléje ekkor Jim, és a kerítésre könyökölt. - Az.

- Föleg a combjával irányítja a lovat. - Jó a tartása.

- Ezt mi már akkor észrevettük, amikor még nem ült a nyeregben! - mosolygott Jim, s Ralph is elvigyorodott.

- Együtt akar dolgozni a fiúkkal. Hajlandó lennél bevenni a csapatba? - Ér valamit?

- Az majd hamarosan elválik! - Ralph lecsúszott a kerítésröl. - Alessandra! Felmegyünk a Kilto-legelöhöz, és megnézzük, hogyan választja szét a marhákat! - Rendben.

- Gyere te is, Jim! A végsö döntést te hozod meg, hiszen ha a hölgy a késöbbiekben hibát követ el, neked kell felelned érte.

- Hé, Jim! A munkája gyerekjáték lesz, mert én sosem hibázom! - kiáltott Alessandra az elömunkás után, és felkacagott, mikor észrevette, hogy Ralph milyen savanyú képet vág.

Negyedórával késöbb elérték az úti céljukat, s ahogy Alessandra az alacsony domb tetejéröl lenézett a völgyben legelészö szarvasmarhákra, majd megérezte az állatok szagát, felelevenedtek az emlékei. A torkában gombóc támadt.

- Jól van? - kérdezte Ralph, mikor látta, hogy a lány behunyja a szemét, s a fejét hátrahajtva mélyeket lélegzik.

- Olyan jól, hogy mindjárt elélvezek! - hangzott a válasz. - Biztos a nyeregtöl! - horkant fel Ralph.

Alessandra rásandított. A férfi arcának nagy részét eltakarta a kalapja karimája, de összepréselt ajka elárulta, nincs olyan hangulatban, hogy méltányolja a szellemességét. Ez persze öt csöppet sem izgatta.

- Azt is magának köszönhetem! - közölte mézédes mosollyal.

Ralph erre közelebb irányította hozzá a kancáját, magához húzta a lányt, és megcsókolta. Habár a csókja nem volt gyöngédnek nevezhetö, Alessandra vére felpezsdült töle. A férfi karjában törékenynek, védtelennek és hihetetlenül nöiesnek érezte magát. Szétnyitotta az ajkát. Amikor Ralph elengedte, csalódottan felnyögött.

Egy pillanatig egyikük sem mozdult, némán egymás szemébe bámultak, de ekkor Jim, aki idöközben leért a völgybe, feléjük kiáltott valamit, s ezzel megtörte a varázst.

- Nem lett volna szabad megcsókolnom - csóválta a fejét Ralph -, de nem kérek bocsánatot. Azt kapta, amit megérdemelt. Remélem, okul a leckéböl, és ezentúl nem viselkedik ilyen kihívóan. Jim majd megmutatja, melyik állatokat kell kiszakítania a gulyából. Menjen!

Alessandra elfojtott egy mosolyt, és ügetésre ösztökélte a lovát. Félúton azonban megállt, visszanézett a dombtetön várakozó Ralphra, és pajkosan rámosolygott.

- Hé, fönök! - rikkantotta. - Nagyszerüen csókolódzik!

Alessandra nem várta meg a férfi válaszát. Sarkát Pewter oldalába vágta, és lenyargalt a völgyben legelészö gulyához. A feladattal könnyen boldogult, hála a lovának, amely mintha elöre kitalálta volna minden gondolatát, s biztos járásával és fürgeségével minduntalan meglepte. Miután végzett, levette a kalapját, és a pólója ujjával megtörölte verejtékes homlokát.

- Ez remek volt! Hol tanult meg ilyen ügyesen bánni az állatokkal? - kérdezte Jim.

Alessandra persze örült a dicséretnek, de még boldogabb volt, amikor látta, hogy Ralph milyen melegen mosolyog rá.

- Elég sok tapasztalatot gyüjtöttem, a legtöbbet azonban egy öreg öslakótól tanultam, akivel Queenslandben találkoztam.

- Nos, maga bármelyik cowboyommal felveszi a versenyt! - közölte Jim, mire Alessandra elégedetten felkacagott.

- Menjünk haza! - ajánlotta Ralph. - Nem szeretném, ha Lisa egyedül fözné meg a vacsorát. Akkor hát holnaptól lesz egy új embered, Jim.

- És hol fog aludni? Velünk a barakkban? - tudakolta az elömunkás. Ralph metszö pillantást vetett rá.

- Csak tréfáltam, fönök - dörmögte Jim.

Alessandra és Lisa épp akkor fejezték be a mosogatást, amikor Ralph belépett a konyhába.

- Ha van egy perce, szeretnék beszélni magával, Alessandra. Az irodában várom. A vacsora egyébként nagyon finom volt, Lisa.

- De hiszen csak a tegnapi maradékot melegítettük meg! - lepödött meg a lány. - Tudom, mivel azonban tegnap este összekaptunk, nem volt alkalmam bókolni neked.

- Nem változtatom meg a véleményem, apa - szögezte le Lisa, ám Alessandra úgy vélte, hogy a hangjából hiányzik az igazi elszántság.

- Én sem. - Ralph kiment, és Lisa leroskadt egy székre.

- Nem akarok valami elökelö föiskolára menni, ahová csak lányok járnak. Nem akarok továbbtanulni! - siránkozott.

- Ezen vesztetek össze?

3. FEJEZET

- Igen. Apának és a nagyanyámnak megvan a maguk elképzelése a jövömröl, és egyiküket sem érdekli, hogy én mit akarok!

- Azt hittem, a nagyszüleid meghaltak - ült le a lány mellé Alessandra.

- Csak apa anyja, de Weaver nagymama, az anyám mamája él és virul. Houstonban lakik - magyarázta Lisa.

- Értem. Ezek szerint a papád jól kijön a nagymamáddal? Lisa elszörnyedt tekintetet vetett rá.

- Viccelsz? Ki nem állhatják egymást! Csak egy dologban értenek egyet, mindketten azt szeretnék, ha olyan lennék, mint az anyám. A nagyanyám azt akarta, hogy a lányából népszerü társasági hölgy legyen, de anya túl korán férjhez ment, s most azt reméli, hogy majd én valóra váltom ezt a régi álmát. Apa pedig mindenáron be akarja bizonyítani, hogy a bíróság helyesen döntött, amikor neki ítélte a szülöi felügyelet jogát.

- Szóval a nagyanyád megpróbált elvenni töle? Lisa bólintott.

- Nem csoda, hogy utálják egymást - mormolta Alessandra.

- Nekem pedig elegem van abból, hogy örökké rajtam marakodnak! Mi a csudát csináljak?

- Nehéz kérdés. Szerintem neked kell döntened a saját jövödröl, de alaposan meg kell fontolnod, mit teszel.

- Te jártál egyetemre? - Csak egy évig.

- Miért maradtál ki?

- Hát...több okból. Nézd, Lisa... - Alessandra azon tünödött, miként zárja le ezt a témát anélkül, hogy hazudna vagy Jenny haláláról beszélne. - Az elsö évben történt velem egy és más, ami arra indított, hogy megkérdöjelezzem mindazokat az értékeket és célokat, amelyeknek a tiszteletére neveltek. Mikor elfogulatlanul megvizsgáltam öket, rájöttem, hogy nem is olyan nagyszerüek, mint ahogy mások állítják.

- Sajnálod, hogy nem fejezted be a tanulmányaidat? Alessandra szeretett volna hazudni, de végül mégsem tette. - Nem - felelte, nyíltan Lisa barna szemébe nézve.

- Beszélni akart velem.

Ralph felkapta a fejét, és ahogy meglátta az ajtónyílásban álló lenszöke hajú, kék szemü teremtést, elszorult a szíve. Egek, de gyönyörü ez a nö! - futott át az agyán, de aztán gyorsan elhessegette ezt a gondolatot.

- Igen. Üljön le!,

Alessandra besétált az irodába, és letelepedett a férfival szemben. A gyomrában enyhe nyomást érzett, igyekezett azonban leplezni a nyugtalanságát.

Ralph néhány pillanatig némán, kifejezéstelen arccal bámult rá.

- Azt hiszem, a legokosabb, ha rögtön a tárgyra térek - szólalt meg végül.

A munkája ellen nincs semmi kifogásom. Bár Edith könyvelési módszerében semmiféle logikát nem lehet felfedezni, maga, legalábbis az eddigiekböl ítélve, nagyon szépen boldogul.

- Nem nagy ügy - vont vállat a lány. - Miután megszoktam a kézírását, már ment minden, mint a karikacsapás.

- Bevallom, az is mély benyomást tett rám, hogy milyen ügyesen és gyorsan elválasztotta a gulyától a kijelölt marhákat.

- Ez Pewter érdeme - szerénykedett Alessandra. - Köszönöm, hogy ilyen jól betanított lovat adott.

Arra számított, hogy a férfi elvigyorodik, de Ralphnak arcizma sem rándult. - Sosem játszom cinkelt kártyával - folytatta a férfi hüvösen. - Ezért hívtam ide.

- Ez komolyan hangzik! - forgatta a szemét Alessandra.

- Az éleslátása igazán meglep, annál is inkább, mivel eddig mindent félvállról vett, s csak az érdekelte, hogy mindig a magáé legyen az utolsó szó!

- Igen, ez tényleg fontos számomra, a hajszínem alapján különben könnyen ostoba libának könyvelhetnének el! - közölte hetykén a lány.

- Beleegyeztem, hogy a cowboyokkal dolgozzon - mondta a férfi rövid szünet után. - Ma kedd van, csütörtök fizetési nap, akkor tehát a bérekkel kelt foglalkoznia, de holnap és pénteken megmutathatja, mennyit ér mint marhapásztor. Utasításokat csak Jim és én adhatunk magának. Szombaton Jim beszámol róla, miként állta meg a helyét. Világos?

- Világos - bólintott Alessandra, bár bosszantotta a férfi lekezelö modora. - Ez minden?

Ralph zavartan ide-oda gurította az asztalon a golyóstollát, aztán hirtelen félretette, és hátradölt.

- Nem. Van még két dolog, amit tisztázni szeretnék - jelentette ki nyersen, s a lány gyomrában a nyomás görccsé változott. - Elöször is hálás vagyok, hogy segít Lisának, és örülök, hogy ilyen gyorsan összebarátkoztak, ugyanakkor nagyra értékelném, ha a jövöben legalább a lányom elött nem káromkodna! Az embereimtöl sem türöm el az ilyen beszédet, és nem látom be, miért tennék magával kivételt, csak mert nö. Ez az alpári stílus valószínüleg a csöppet sem hétköznapi és egyáltalán nem hölgyhöz illö életmódja következménye, és bizonyára nehéz lesz leszoknia róla, de ragaszkodom hozzá, hogy próbálja meg!

Alessandra maga sem értette, hogy volt képes mozdulatlanul végighallgatni a férfiet, amikor majd szétvetette a méreg.

Ralph Cameronnak fogalma sincs róla, milyen az igazi káromkodás! - füstölgött, s alig állta meg, hogy kétségkívül gazdag szókincséböl egy kis ízelítöt ne adjon a férfinak. Micsoda égbekiáltó pimaszság! Milyen jogon ítélkezik Ralph az életmódja fölött, amikor jóformán semmit sem tud róla?

A lány tekintete az asztalon heverö levélnehezékre esett, de ökölbe szorította a kezét, és sikerült uralkodnia magán.

- Jó - préselte ki magából. - És mi a másik dolog?

- Nem akarom megbántani, de... - Ralph megköszörülte a torkát, mert ahogy a lány haragosan szikrázó szemébe nézett, kissé elbizonytalanodott. - Remélem, nem értette félre a viselkedésem.

- Mire gondol? - kérdezte a lány ártatlanul.

- Amikor megcsókoltam a dombon...azt nem közeledési kísérletnek szántam. - Ha attól fél, hogy feljelentem zaklatásért...

- Nem, dehogy! Csak...csak szeretném megnyugtatni, hogy többet nem fordul elö - dadogta Ralph. - A kapcsolatunk szigorúan hivatalos, és az is marad! - Felejtse el azt a csókot, én már megtettem! - állt fel a lány, és gúnyosan lebiggyesztette az ajkát. - Nem volt valami eget-földet rengetö élmény! Ha osztályoznom kellene, legfeljebb kettes alátudnék rá. És azt is csak a váratlansága miatt! Kíván még valamit?

Ralph megrázta a fejét.

- Rendben. Akkor jó éjt...fönök! - Alessandra gögösen felvetett fejjel kivonult a szobából, s bár ez nem kevés önuralmába került, csendesen betette maga mögött az ajtót.

A kapcsolatunk szigorúan hivatalos! Hah! Alessandra nem tudta, kire dühösebb, Ralphra vagy önmagára.

Ez az én formám! - fortyogott, öklével a párnájára csapva. Több mint hét éve annak, hogy komolyan érdeklödött egy férfi iránt, és erre most olyan pasasba kell belehabarodnia, aki annyira találja vonzónak öt, mint a kanyarót! S nem elég, hogy nem az esete Ralphnak, a férfi ráadásul még közönségesnek, züllöttnek és mocskos szájúnak is tartja!

Jó, jó, hébe-hóba csakugyan elöfordult, hogy elkáromkodta magát, de semmi olyat nem mondott, aminek a hallatára egy ausztrál akár csak a szemöldökét is felvonná.

Ami pedig a csókot illeti... az kétségkívül csodálatos volt, még ha az ellenkezöjéröl próbálta is meggyözni a férfit. De nem értette, miért kell ekkora ügyet csinálni belöle.

Behunyta a szemét, ám hiába, továbbra is maga elött látta Ralph arcát. Végül nagyot sóhajtva az oldalára gurult, és kibámult az ablakon a teliholdas éjszakába. Vajon miért vonzza úgy Ralph? Annyi szent, hogy nem olyan férfi, aki után a , nök megfordulnak az utcán, de akkor ö miért találja annyira szexinek? Talán a teste fellázadt az utolsó hét év önmegtartóztatása ellen? Aligha!

Tizennyolc éves korában vesztette el a szüzességét, de nem tartozott azok közé a nök közé, akik csak a szex kedvéért bárkivel ágyba bújnak. Egész életében összesen két szeretöje volt. Ralph lehetne a harmadik, súgta a fülébe egy ingerkedö hangocska. Sajnos, a férfi nem pályázott erre a szerepre.

Majdnem bolondot csináltam magamból, gondolta megborzongva Alessandra, és elhatározta, ezentúl éppolyan kimérten és hüvösen kezeli Ralphot, mint az öt.

A következö két hét gyorsan eltelt. Alessandra simán beilleszkedett a ranch mindennapi életébe. Jim igen elégedett volt a munkájával, értékelte azt, hogy pontosan követi az utasításait, ugyanakkor szükség esetén önállóan is képes dönteni. A cowboyok is befogadták, mikor látták, milyen szorgalmas és igyekvö.

Jim minden csütörtök reggel bevitte a bankba, ahol a lány beváltotta a fizetési csekkeket, s mikor hazaértek, Alessandra borítékokba tette a pénzt. Egyszer felvetette, hogy talán okosabb lenne csekkel fizetni az alkalmazottaknak, akkor senkinek sem kellene ide-oda kísérgetnie öt, Jim azonban megmagyarázta, hogy a cowboyok ragaszkodnak a készpénzhez, mert így mihelyt megkapják a bérüket, már mehetnek is a kocsmába, nem kell a csekk beváltásával bajlódniuk.

Alessandra biztos volt benne, hogy megbolondulna, ha le kellene mondania ezekröl a heti egyszeri "kirándulásokról". A városban legalább mindig gondoskodhatott új olvasnivalóról, mert hogy a gondolatait elterelje Ralphról, szinte falta a könyveket.

Szerencsére ritkán futott össze a férfival, általában csak vacsoránál és a hétvégéken látta, s ilyenkor ügyelt arra, hogy hüvös és udvarias legyen, meg a nyelvére is vigyázott.

Ralphfal megállapodtak abban, hogyan osztoznak meg az irodán, és ez is megkönnyítette, hogy elkerüljék egymást. Csütörtökön, szombat délelött és ha kellett, hétfö este a lányé volt a helyiség, a többi napokon és napszakokban pedig Ralphé. Alessandra tudta, hogy a férfi ideje java részében beszámolót ír tenyésztési tapasztalatairól, s noha lenyügözönek találta mesterséges megtermékenyítési programjának méreteit, nem mert az eredményekröl kérdezösködni.

Lisa talán elüzhette volna a magányát, de ö ritkán tartózkodott otthon, mert bár Ralph nem nézte jó szemmel a kapcsolatát Todd-dal, nem tiltotta el a fiútól, csak azt követelte meg, hogy éjfél elött mindig jöjjön haza.

- Hé, Alessandra!

A lány megállította a lovát, és megvárta Jimet. Remélte, hogy a férfi nem azért akar beszélni vele, hogy megkérje, ma is dolgozzon. A cowboyoknak minden második héten szombaton is munkába kellett állniuk, de gyakran elöfordult, hogy cseréltek. Alessandra azonban most rettentö fáradt volt.

- Tessék, Jim!

- Nos, én... azaz hogy én és néhányan a fiúk közül azt gondoltuk... Alessandát meglepte a dadogása. Jimre nem volt jellemzö a félénkség. - Mit?

- Szóval nincs kedved beruccanni velünk a városba egy italra? Esténként örökké itthon kuksolsz, és talán jót tenne egy kis változatosság!

- Milyen igaz! - felelte a lány mosolyogva. - Elfogadom a meghívást! - Tényleg?

- Régen kaptam ennél jobb ajánlatot! Kicsípjem magara? Úgy értem, mennyire kell kiöltöznöm?

- Nem valami menö helyre megyünk, csak a kocsmában iszunk egy sört, de elötte általában harapunk valamit a szomszédos kínai vendéglöben.

Alessandra bólintott.

- Hol és mikor találkozunk? - kérdezte.

- Hét körül érted jövünk, ha úgy megfelel!

Alessandra kettesével véve a fokokat felszaladt a veranda lépcsöjén, és berontott a konyhába, ahol Lisa már a tüzhelynél sertepertélt, míg Ralph az asztalnál üldögélve elégedetten kortyolgatta a sörét.

- Ma marhaszelet és párolt zöldség lesz - jelentette be Lisa. - Hogy hangzik? - Jól. - Alessandra hideg vizet töltött egy pohárba. - De csak kettötökre fözz. Én a városban eszem.

- Tényleg? - kérdezte kórusban apa és lánya. - Miért, ez olyan meglepö?

- Igen - válaszolta Lisa. - Amióta itt vagy, minden estédet itthon töltötted! - Talán mert eddig senki sem hívott meg.

Ralph azon tünödött, hogy ki hívta meg most. Biztos az egyik embere, de melyik? Bármelyik, gondolta, hiszen mindannyian rajonganak érte.

- Igyekeznem kell, ha nem akarok elkésni! - Alessandra megitta a vizet, és az ajtó felé indult, de váratlanul megtorpant, mert eszébe jutott valami. - Kaphatok egy kulcsot?

- Én még biztos fenn leszek, amikor hazaér - felelte Ralph. - Rengeteg dolgom van.

Alessandra emlékeztetni akarta, hogy ö nem Lisa, és nem kívánhatja, hogy jelentkezzen nála, amikor visszajön. De csábítónak találta a gondolatot, hogy hajnalban kirángathatja Ralphot az ágyból-mert úgy döntött, hogy még ha viszonylag korán érne is haza, megvárja, amíg a férfi ablaka elsötétedik, és csak aztán kezd el dörömbölni az ajtón,

Ralphnak kiesett a villa a kezéböl, amikor Alessandra háromnegyed órával késöbb besétált az ebédlöbe. A lány félhosszú csizmát viselt, és egy vadonatújnak tünö farmert, amely olyan szük volt, hogy Ralph nem értette, hogyan tudott belebújni. Fehér blúza lágyan simult gömbölyü keblére, és mély V alakú kivágása láttán minden tíz és nyolcvan év közötti hím vére felforrt volna.

- Gyönyörü vagy! - lelkendezett Lisa. - Baseballütövel kell majd elhessegetned a férfiakat!

Ralph meg volt róla gyözödve, hogy Alessandra ebben a szerelésben még akkor sem lenne biztonságban, ha gépfegyvert vinne magával.

- Ugye milyen csodásan fest, apa?

Ralph majdnem közölte Alessandrával, hogy csak akkor mehet el, ha ö is elkísérheti, de szerencsére még idejében észbe kapott.

- Igen, csodásan - dörmögte.

- Ha ennyi bókkal halmoz el, a végén még elbízom magam, Ralph! - incselkedett a lány, és a férfi érezte, hogy elvörösödik.

- Jobban szeretem a ruhát, mint a farmert - mentegetödzött, amikor odakinn megszólalt egy duda.

- Lefogadom, hogy jól áll magának - fuvolázta a lány. Leereszkedöen megveregette Cameron fejét, mire Lisa felvihogott. - Viszlát! - intett vissza az ajtóból Alessandra.

- Kivel randizol? - kiáltott utána Lisa.

- Nem kivel, hanem kikkel! Egy okos nö mindig több vasat tart a tüzben!

Ralph egyre idegesebb lett. A tévét kikapcsolta, mivel a müsor egyáltalán nem , kötötte le a figyelmét, és az elmúlt negyedórában legalább tízszer nézte meg az óráját. Hol a fenében marad Lisa? Már rég haza kellett volna érnie.

Hirtelen felemelte a fejét, mert közeledö motorzúgást hallott, s mikor a jármü nagy fékcsikorgással megállt a kavicsos kocsifeljárón, felpattant.

- Ralph! Ralph! - kiáltotta odakinn Alessandra. A hangja sürgetöen, türelmetlenül csengett.

Ralph feltépte az ajtót, s ahogy kilépett a verandára, majdnem összeütközött a lánnyal.

- Mi történt? - kérdezte bosszúsan.

- Jöjjön, segítsen lefektetni a fiúkat! - intett a terepjáró felé Alessandra. - Maga részeg!

- Hogy lehetnék részeg, amikor egész éjjel csak kólát ittam? Ők- mutatott a lány megint a kocsira - a részegek.

- De hát úgy büzlik, mint egy sörfözde!

- Magának se lenne jobb illata, ha több korsó sört a ruhájára locsoltak volna, úgy mint nekem! Ezek a fiúk majdnem ugyanannyi italt melléöntenek, mint amennyit legurítanak! - közölte Alessandra.

Szorosan egymással szemben álltak, és a lány orrát megcsapta a férfi börének kellemesen fanyar illata. A másodperc törtrészéig biztos volt benne, hogy Ralph újra meg fogja csókolni, de a férfi fintorogva hátralépett.

- Nem látta Lisát a városban? - kérdezte, fáradtan megdörzsölve a tarkóját. - Nem - rázta meg a fejét a lány. - Miért, még nincs itthon?

- Nincs! - morogta ingerülten Ralph. - És lesz hozzá néhány szavam, ha majd végre hazakeveredik!

- Biztos van valami elfogadható magyarázat a késésére. - Akkor miért nem telefonált?

- Talán a közelben nincs telefon.

- A barátnöjéhez ment, nem a Marsra, és Austinéknak több készülékük is van. - És ha hazafelé jövet defektet kaptak?

- Nézze, semmi kedvem itt ácsorogni, és az üres kifogásait hallgatni! Inkább megyek, és lefektetem az ivócimboráit!

Alessandra elengedte a füle mellett a rosszindulatú megjegyzést, és követte a kocsihoz.

- Mit akar itt? - förmedt rá a férfi.

- Együtt könnyebben boldogulunk, nem gondolja?

- Nem! Ha maga segítene, az olyan lenne, mintha tízen dolgoznának ellenem! - Ralph bemászott a vezetöülésre, odébb tolta az egyik cowboy összecsuklott testét, és indított, de mielött elhajtott volna, kidugta a fejét az ablakon. - Körülbelül húsz perc múlva visszajövök. Ha közben Lisa hazaérne, mondja meg neki, hogy okvetlenül beszélni akarok vele, mielött lefekszik. Mármint ha maga még fenn lesz akkor, mert öszintén szólva rémesen néz ki!

Ralph elrobogott, a lány pedig dühösen beviharzott a házba, és becsapta az ajtót.

Alig öt perccel késöbb halk kopogás jelezte, hogy Lisa hazaérkezett. Nem egyedül jött, egy magas, szöke lány támogatta. Lisa arca halványzöld színben játszott.

Mikor bebotorkáltak a konyhába, Alessandra gyorsan a Cameron lány mögé tolt egy széket, és Lisa meglehetösen esetlenül leroskadt rá.

- Kissé becsípett - magyarázta a szöke teremtés. - Angela Austin vagyok - mutatkozott be.

- Alessandra MacKellar. Hogy történt?

- Valaki bizonyára feljavította a bólét. Gondolja, hogy az apja nagyon összeszidja? - tudakolta Angela.

- Á, dehogy! Már úgyis tajtékzik, amiért Lisa nem jött haza éjfél elött, ahogy megígérte, s ha így meglátja a lányát, valószínüleg megüti a guta! - Alessandra felsóhajtott. - Köszönöm, Angela, hogy hazahozta Lisát, de most már bízza rám a többit! Megpróbálom lefektetni, mielött az apja visszaér.

Angela megkönnyebbülten elköszönt, és kisietett a kocsijához.

Alessandra úgy számolt, legfeljebb tíz perc áll a rendelkezésére, hogy ágyba dugja Lisát.

- Ébresztö, Csipkerózsika!

- Mi? Ó, szia, Aless... Alessandra - vigyorgott rá bárgyún a lány. - A... azt hiszem, egy icipicit becsi... becsíptem... - motyogta nehezen forgó nyelvvel. - Nem te vagy az egyetlen. Figyelj, Lisa! Ugye nem akarod, hogy az apád megtudja, milyen rossz kislány voltál?

- Dühös lenne, mi?

- Az enyhe kifejezés. Szóval próbálj meg felállni, és majd én feltámogatlak a lépcsön, jó?

Lisa bólintani akart, de a feje félrebillent. - Akkor gyerünk!

Alacsony termete ellenére Alessandra igen izmos volt, és hamarosan sikerült betuszkolnia a hálószobájába a fiatal lányt. Lisa boldogan csuklott egyet, mikor megpillantotta az ágyát, kitépte magát Alessandra karjából, odatántorgott, és keresztben rávetette magát.

Alessandrát kirázta a hideg, ahogy arra gondolt, mi lenne, ha Ralph ilyen állapotban találná Lisát. Gyorsan levetköztette a gyakorlatilag eszméletlen lányt, betakarta, aztán a fürdöszobából hozott egy hideg vizes ruhát, s gyengéden megtörölte az arcát és nyakát.

Ajkán halvány mosoly játszott, ahogy eszébe jutott, hogy az egyik bátyja, Scott hasonlóképp gondoskodott róla, amikor elöször kísérletezett az ivással. Arra is élénken emlékezett, mi történt azon az éjszakán, és a fürdöszobából elörelátóan kihozott egy müanyag vödröt.

- Lisa - rázta meg a lányt. - Ha éjjel rosszul leszel, ezt használd! Hallod? Ha hánynod kell, itt a vödör az ágy mellett.

- Lisa!

Alessandra összerezzent, ahogy meghallotta Ralph Cameron hangját.

- Pszt! - sziszegte, az ajtóban álló férfi felé fordulva. - Ne ébressze fel! Nem érzi jól magát.

- Mi baja?

- Valószínüleg összeszedett valahol egy vírust - vont vállat Alessandra, s gyorsan lekapcsolta a villanyt, azt remélve, így megakadályozhatja, hogy Ralph bejöjjön, és esetleg megérezze a lányból áradó alkoholszagot.

A férfi békésen türte; hogy kitolja a folyosóra, de mikor Alessandra becsukta az ajtót, lecövekelt a lány elött.

- Miféle vírust? - mormolta. A testük majdnem összeért, és Alessandra egyre szaporábban lélegzett.

- Nem vagyok orvos. Lehet, hogy holnapra már semmi baja. Lefektette a fiúkat?

- Egyszerüen az ágyukra dobtam öket, és hazajöttem.

- Az a legokosabb, ha hagyjuk, hogy kialudják a mámorukat. - Valóban? Azt gondoltam, maga a vizes ruhás kezelés híve!

- A vizes...? - Alessandra hirtelen megértette, hogy Ralph látta, mit csinált, és nagyot nyelt.

- Hol volt a lányom?     . - Austinéknál.

- Ne hazudjon! Felhívtam öket, és azt mondták, Lisa nem is járt náluk. Szóval hol volt?

- Fogalmam sincs róla, és ne merjen még egyszer hazugnak nevezni, Ralph Cameron! Maga mondta, hogy Lisa a barátnöjét látogatta meg, s mivel Angela Austin hozta haza a kocsiján, joggal feltételezhettem, hogy nála töltötte az estét! Alessandra félrelökte a férfit, és dúlva-fúlva elmasírozott a szobája felé.

- Mennyire volt részeg? - kérdezte Ralph, és a hangja olyan csalódottan csengett, hogy a lány megfordult.

A férfi kék szemében fájdalommal vegyes reménykedés tükrözödött. Alessandra szerette volna megnyugtatni, de képtelen volt hazudni neki.

- Azt hiszem, reggel kutyául fogja érezni magát.

- Erröl kezeskedem - morogta Ralph, és az arca elsötétült.

Alessandra imádta a vasárnap reggeleket. Ilyenkor sosem kelt fel tizenegy elött, és ha korábban felébredt, az ágyban olvasott...általában. Csakhogy ma túlságosan nyugtalan volt ahhoz, hogy lustálkodjon, annak ellenére, hogy éjjel kettö után feküdt le.

Fél tíz, állapította meg az órára sandítva. Vajon Lisa már felébredt? Szegény kölyök, szörnyen érezheti magát, s ráadásul még az apja prédikációját is végig kell majd hallgatnia! Alessandra felsóhajtott.

Ő szerencsés volt, mert mire elérte a serdülökort, a bátyjai már "megnevelték az öseit", így azok sokkal megértöbben viszonyultak hozzá, mint a barátnöihez a szüleik. Lisának azonban nem volt senkije, aki a védelmére kelt volna, vagy teljesen hétköznapinak tüntette volna fel a cselekedeteit, ráadásul az apja túl nagy követelményeket támasztott vele szemben.

Alessandra gyanította, hogy a lány egészen mostanáig meg is felelt ezeknek az elvárásoknak, ezért nem tud most Ralph megbirkózni a lázadásával.

Miért kívánnak a szülök mindig sokkal többet a gyermekeiktöl, mint amennyit azok adni akarnak vagy képesek? Jenny szülei ébresztették rá Alessandrát erre a szomorú igazságra, és azóta sok hasonló esetnek volt a tanúja. Egyesek idejében felismerték a hibáikat, mások, mint Jenny szülei, sosem.

Alessandra nem akart tovább ezen a fájdalmas témán rágódni, így hát felkelt, és kimerít a fürdöszobába lezuhanyozni.

- Micsoda belevaló nö! - lelkendezett Jim, aki olyan óvatosan tartotta a kávéscsészéjét, mintha ettöl függne az élete.

És talán ettöl is függ, gondolta Ralph, elömunkása véreres szemét vizsgálgatva. - Ragaszkodott hozzá, hogy ö is fizessen egy kört. Mikor találkoztatok utoljára olyan növel, aki nem várja el, hogy a férfiak fizessenek mindent?

- Meghívom a rodeóbálra - mondta az egyik fiatalabb cowboy. - És ha én már megelöztelek? - vetette közbe egy másik.

- Nem baj - válaszolt az elsö nyugodtan. - Alessandra nem vak, szóval kettönk közül biztosan nem téged választana!

Úgy tünt, minden férfi csodálja a birtok legújabb alkalmazottját, és Ralph úgy érezte magát, mintha az Alessandra MacKellar Rajongóklub alakuló ülésén lenne. A hallottak alapján a lány jobban lovagolt, és jobban pókerezett, mint bárki a Csendes-óceán innensö és túlsó partján, ráadásul minden munkása szerelmes volt belé. Még a nösek is, akik mind azt kívánták, hogy bár agglegények lennének!

Ralph ingerülten felpattant, és az ajtó felé indult. Azért jött ide a cowboyok szállására, hogy megbeszélje az emberekkel, hol kell másnap megjavítani a kerítést, és semmi kedve nem volt felnött férfiak gyerekes civódását hallgatni.

- Igaz, hogy meztelenül szokott fürödni a folyóban? - kérdezte az egyik munkás, épp amikor Cameron kilépett az ajtón. Ralphnak földbe gyökerezett a lába, de aztán összeszedte magát, és folytatta az útját, még mielött agyvérzést kapott volna.

- Mi a fenét csinál itt? - kiáltotta Ralph haragosan. - Azt hittem, ez nyilvánvaló. Úszom!

- Miben?

Mi baja lehet? - tünödött Alessandra. Talán azok után, hogy az ebédlöasztalnál úgy leteremtette Lisát, a lánya mögéje osont, és valami kemény tárggyal fejbe vágta?

- A folyóban. Tudja... vízben. - Ne szellemeskedjen!

- Akkor maga meg ne viselkedjen úgy, mint egy hároméves kisgyerek, akinek a legkézenfekvöbb dolgokat is meg kell magyarázni!

- Meztelen?

Alessandát úgy meglepte a kérdés, hogy lemerült, és jó nagy adag vizet nyelt. - Nem - prüszkölte, mikor újra a felszínre jött, aztán gyorsan lehúzta piros bikinialsóját. - De most már az vagyok! - kiáltotta vidáman.

Ralph tátott szájjal bámult a nadrágocskára, amely pontosan a lába elött ért földet.

- Most boldog? - turbékolta a lány.

Ralph azon gondolkozott, hogy az ö korában a hirtelen emelkedö pulzusszámtól megállhat-e az ember szíve.

- Szeretnék beszélni magával - nyögte ki végül. - Rendben... fönök.

Raltph sejtette, hogy Alessandra arra számít, ö majd szemérmesen elfordul, s bár az izgalomtól begörcsölt a gyomra, csak azért sem mozdult, hanem némán figyelte a part felé úszó lányt.

Amilyen mértékben csökkent közte és Ralph között a távolság, olyan mértékben nöttek Alessandra kételyei a viselkedése bölcsességét illetöen.

- Dobja ide a bikinialsóm! - szólt oda mogorván a férfiinak, vigyázva arra, hogy csak a feje látszódjon ki a vízböl. Magában beismerte, hogy ezt a csatát elvesztette.

Ralph várakozásteljesen vigyorgott. - Kérem, Ralph!

A férfi végül megkönyörült rajta, és odahajította a nadrágocskát, Alessandra pedig nagy keservesen beletornászta magát. Ekkor egy pillanatig várt, hogy fokozza a hatást.

- Nem fordulna el? - kérdezte fojtottan. - Nem.

- Hát jó...

Ralph azt hitte, mindenre felkészült, de tévedett. Nem számolt azzal, hogy milyen lenyügözöen fest majd Alessandra a combjáig érö vizes pólóban, amely rátapadt a testére, és sokkal többet mutatott meg belöle, mint amennyit eltakart. Ahogy a tekintete végigsiklott a lány gömbölyü csípöjén, karcsú derekán, telt mellén, a kemény, meredezö mellbimbókon, melyek szinte átdöfték a homokszínü anyagot, úgy érezte, mintha egy kéz megragadná és összepréselné a szívét.

- Csalódott? - próbált gúnyolódni Alessandra, ám a torkából csak rekedt suttogás tört föl.

- Nincs egyetlen hím a földön, aki erre igennel felelne - mormolta Ralph.

A lány testén lávaként ömlött végig a vágy. Mégis mély lélegzetet vett, és ridegen felszegte az állát.

- Azt mondta, beszélni akar velem.

- Higgye él, hölgyem, ez az utolsó dolog, amit most csinálni szeretnék! - dönmögte Ralph. Azzal megragadta a nö vállát, és magához húzta. Alessandrának eszébe se jutott védekezni, önfeledten viszonozta a férfi szenvedélyes csókját. Mikor Ralph keze a pólója alá csúszott, majd összezárult a mellén, halkan felsikoltott, s mikor a férfi a nyakát kezdte csókolgatni, ösztönösen hátrahajtotta a fejét, és behunyta a szemét. Ekkor érezte, hogy Ralph férfiassága a csípöjének feszül, s hirtelen olyan gyengeség fogta el, hogy attól félt, mindjárt összeesik. Szédült, a gondolatai összegabályodtak, és mire egy kicsit összeszedte magát, már a földön feküdt, Ralph nehéz teste alatt.

A férfi lerángatta a pólóját, s mielött a késö délutáni szél lehüthette volna izzó börét, Ralph csókokkal borította az ajkát, a nyakát, a vállát és a mellét. Alessandra halkan nyögdécselt, Ralph hajába túrt, aztán sürgetöen a hátába mélyesztette körmeit. Utána kigombolta a férfi ingét, és harapdálni kezdte a vállát.

Ralph szíve vadul kalapált. A lány odaadása, féktelensége felszabadította ösi ösztöneit, mellette visszavedlett egyszerü hímmé, és legyözhetetlennek érezte magát. Alessandra igazi szirén, olyan szeretö, amilyenröl minden hím álmodik, izgalmas, tapasztalt...

Ez a gondolat hideg zuhanyként érte. Hirtelen legurult a lányról, és felállt. - Ralph? - nézett fel rá szenvedélytöl fátyolos szemmel Alessandra.

- Öltözzön fel!

- De én... - A hím szeméböl sütö megvetés elnémította a lányt. - Öltözzön fel! - ismételte meg Ralph.

- Mit csináltam rosszul? - hebegte Alessandra. - Semmit! Épp ez a baj!

A következö héten Alessandra nagy ívben elkerülte Ralphot, s a férfi is igyekezett kitérni az ö útjából, ami könnyen azzal a kellemetlen következménnyel járhatott volna, hogy az agyára megy a magány, ha nincs Lisa, aki egyre gyakrabban kereste a társaságát, és megakadályozta, hogy búskomorságba essen. A fiatal lány ugyan megfogadta, hogy többé nem áll szóba az apjával, de azért természetesen kellett neki valaki, akivel olykor elbeszélgethet.

Miközben Alessandra azt várta, hogy a nyomtató kiadja a számlák havi összesítöjét, megint azon tépelödött, mit csinált rosszul a múltkor, miért változott alig néhány másodperc leforgása alatt Ralph szenvedélye haraggá. Nem kételkedett abban, hogy ha a férfi nem szakítja félbe az ölelkezésüket, neki nem lett volna hozzá ereje. Még soha senkit nem kívánt ennyire, és nehezen emésztette meg, hogy Ralph hallani sem akar róla.

Hirtelen csörögni kezdett a telefon, de mire a kagylóért nyúlt, elnémult a készülék. Nyilván valaki felvette már a házban.

- Szükségem lenne a számítógépre - jelent meg az irodaajtóban pár perccel késöbb Ralph. - Mikor végez? - kérdezte nyersen.

- Mindjárt - felelte a lány alig palástolt nehezteléssel. Azzal óvatosan letépte a leporellót, csigalassúsággal megcímkézte, és berakta az iratgyüjtöbe.

Ralph a régi, jól bevált módszert követve tízig számolt magában. Azt hitte, ha kevesebbet találkozik Alessandrával, elveszti az érdeklödését iránta, ám ez a reménye rögtön szétfoszlott, mikor a lány felállt, és látta, hogy a blúz megfeszül tett mellén.

- Ralph?

A férfi összerezzent.

- Tessék - motyogta, mint aki álmából ébred.

- Azt mondtam, lenne szíves odébb húzódni, hogy kimehessek? - Ó, ennyire azért nem volt sürgös a dolog...

Alessandra kutatóan ránézett. Ralph kábultan pislogott, s a hangja is szórakozottan csengett.

- Jól van? Olyan... furcsának tünik.

- Tényleg? - vigyorodott el hirtelen a férfi, és a lány elolvadt, mint a hó a napon.

Hé, te buta liba, ne hagyd, hogy levegyen a lábadról! - intette magát, és megkeményítette a szívét.

- Azt mondta, szüksége lenne a számítógépre, hát tessék! - vetette oda ellenségesen.

- Alessan... Ó, a fenébe! Doug Shaffert megkértem, hogy tartsa a vonalat! - Ralph az asztalhoz szaladt, és felkapta a hallgatót. - Alessandra, legyen szíves, tegye le a kagylót a konyhában! Egyébként holnap én viszem be a városba, és nagyon korán indulunk. Halló, Doug? Elnézést kérek...

Másnap reggel Alessandra belebújt a köntösébe, és épp ki akart menni a fürdöszobába, amikor kopogtak az ajtaján.

- Bejöhetek? - csendült fel odakinn Lisa hangja. - Persze, gyere csak!

- Beszélhetnék veled?

Alessandra a szobában lévö egyetlen székre mutatott, és lehuppant az ágyra. Lisa karikás szeméböl arra következtetett, hogy a lánynak rossz éjszakája volt, és bátorítóan rámosolygott.

- Rajta, ne kímélj!

- Szeretnék veled menni.

- Akkor sietned kell, mert az apád korán akar indulni. - De hiszen mindig Jim visz be a bankba!

- Valóban, de ma az apádnak el kell intéznie valamit a városban, s ezért ö kísér el.

- Akkor megvárom a jövö csütörtököt.

- Tudom, hogy haragszol rá, de mégiscsak az apád! Nem kerülheted el örökké! - Nem is akarom. Nem szeretném azonban, ha megtudná, hogy orvoshoz megyek, mert agykor rögtön faggatni kezdene, hogy miért.

Alessandra azt hitte, kitalálta, miröl van szó. - Biztos vagy benne?

- Persze, de apa kiborulna! Ugye nem árulsz el?

Alessandra felkelt, és leguggolt Lisa elé: Rettentöen sajnálta a lányt, ám nem hagyhatta ennyiben a dolgot.

- Lisa, elöbb vagy utóbb be kell vallanod az apádnak! - Miért? Semmi köze hozzá.

- Hogy mondhatod ezt? Hányadik hónapban vagy?

- Tessék? Jaj, Alessandra, csak nem hitted, hogy terhes vagyok? Épp azért akarok elmenni az orvoshoz, hogy ezt elkerüljem!

Alessandra megkönnyebbülten fellélegzett.

- Úgy látszik, két malomban öröltünk. Bocs!

4. FEJEZET

- De ha bejelenteném, hogy fogamzásgátlót akarok szedni, apa éppúgy kiborulna, mintha azt mondanám, hogy gyereket várok - folytatta Lisa.

- Szerintem tévedsz. Egyébként most hogyan védekeztek? - Sehogy.

- Megörültél? Hogy lehetsz ilyen könnyelmü? Szándékosan kísérted a sorsot? Lisa hevesen megrázta a fejét.

- Még nem feküdtünk le egymással.

Alessandra szívéröl nagy kö esett le. Sejthettem volna, hogy Lisa sokkal okosabb annál, semhogy ilyen kockázatot vállaljon, gondolta.

- Akkor is az a véleményem, hogy meg kellene beszélned az apáddal ezt az egészet, de megértem, hogy húzódozol töle. Ennyi idös koromban én sem szívesen hozakodtam volna elö otthon ezzel a témával. Mit szólnál hozzá, ha elcserélném a következö szabad szombatomat valamelyik cowboyjal, s hétfön elkísérnélek az orvoshoz?

- Komolyan mondod? Hajlandó lennél megtenni? - Természetesen.

- Ó, Alessandra! Csodálatos vagy! - ölelte meg viharosan Lisa.

Örülök, hogy legalább az egyik Cameron így gondolja jegyezte meg a lány fanyar mosollyal.

Ralph már a volánnál ült, amikor Alessandra bemászott a Range Roverbe.

- Jó reggelt! - mormolta a lány anélkül, hogy ránézett volna, és bekapcsolta a biztonsági övét. Mivel a férfi nem mozdult, rápillantott, s csak ekkor vette észre, hogy Ralph úgy bámulja, mintha hirtelen még egy feje nött volna.

- Jóságos ég, ruhát visel! - álmélkodott a férfi. - Szoknyát és blúzt - javította ki a lány.

- Talán kifogyott a farmerekböl?

Alessandra elmosolyodott. Örült, hogy lemondott a nadrágról, és a szokásosnál nagyobb gondot fordított a külsejére. Ralph napok óta elöször csipkelödött vele, s már önmagában véve ezért is érdemes volt törnie magát.

- Olykor jólesik egy kis változatosság - dünnyögte.

Ralph szó nélkül indított. Körülbelül hat mérföldet tehettek meg, amikor Alessandra nem bírta tovább.

- Némasági fogadalmat tett? - törte meg az egyre feszültebbé váló csendet. Ralph rásandított, de nem felelt, bár nehezére esett visszafojtania a nevetését. - Vagy talán úgy meglepte, hogy szoknyát viselek, hogy a nagy megrázkód-tatástól megkukult? - kérdezte színlelt részvéttel a lány, mire a férfi harsányan hahotázni kezdett.

- Pszt! - intette Alessandra. - Vigyázzon, még meghallja valaki, és arra a következtetésre jut, hogy talán nem is találja a jelenlétemet olyan idegesítönek, mint ahogy megpróbálja elhitetni.

- Azt gondolja, hogy idegesítönek találom?

- Néha.

Ralph felvonta a szemöldökét. - Csak néha?

- Igen. Máskor pedig dühítönek. Nincs igazam?

A férfi azon tünödött, mit felelne a lány, ha bevallaná neki, hogy bár néha csakugyan idegesíti és dühíti, mindig felizgat a a közelsége. Hogy képtelen kiverni a fejéböl, hogy örökké érezni véli börének bódító magnóliaillatát, s hogy még mindig nem bocsátotta meg magának azt, ami a folyóparton történt. Csak azt nem tudja eldönteni, miért haragszik jobban: azért, mert majdnem elcsábította a lányt, vagy azért, mert végül mégsem engedett a vágyainak.

- Teljesen összezavart, Alessandra. Nem bírok kiigazodni magán. A lány felkacagott.

- Mi olyan mulatságos? - kérdezte bizonytalanul a férfi.

- Ne vágjon ilyen aggódó képet, Ralph! Nem magán nevetek! De ha annyi tízcentesem lenne, ahányszor ezt mondták nekem, mára már milliomos lennék! - El kell ismernie, hogy nem olyan, mint a többi huszonnyolc éves fiatal nö! - Kinek a mércéjével mérve?

- A normális emberekével.

- Szóval nemcsak idegesítö és dühítö vagyok, hanem dilis is. - Félreértett...

- Ne izguljon, csak cukkolom! - A lány engesztelöen a férfi vállára tette a kezét, de rögtön elkapta, mintha megégette volna.

- Cuk... cukkol? - nyögte ki Ralph. - Hergelem, cikizem, froclizom...

- Tisztában vagyok a szó jelentésével. - Ralph gyorsan témát váltott. - A városban találkozóm lesz Doug Shafferrel, akinek el akarok adni egy bikát. Nem hiszem, hogy a tárgyalásunk tovább tartana egy óránál. Addig menjen, vásároljon, vagy nézegesse a kirakatokat, aztán várjon meg a bankban!

Alessandra belátta, hogy ennek több értelme van, mint felvenni a pénzt, és magával hurcolni mindenhová, amíg Ralph visszatértéig agyonüti az idöt, de utált kirakatot nézni és vásárolni. Na mindegy. Ha jobb ötlete nem támad, majd beül a városi könyvtárba, és átböngész néhány helytörténeti kiadványt.

- Na végre! - förmedt Alessandra Ralphra, mikor a férfi besétált a bankba. - Ez magának egy óra? Már olyan régóta szobrozok itt, hogy az se lenne csoda, ha a biztonsági ör azt hinné, fel akarom mérni a terepet, mielött kirabolom a bankot!

- Bocs, feltartóztattak! - Ralph akarata ellenére elvigyorodott. A lány haragtól szikrázó kék szemével, durcásan lebiggyesztett érzéki ajkával olyan ennivalóan édes volt, hogy ha nem ismerték volna öt olyan jól a városban, habozás nélkül kirángatta volna az utcára, és addig csókolja, míg el nem veszti az eszméletét.

- "Hé, cowboy" letörölné már ezt a hülye vigyort a képéröl, és felelne? - Mire?

Alessandra felsóhajtott, ám nem elég hangosan ahhoz, hogy elnyomja a gyomra korgását.

- Tessék? - meredt rá Ralph mímelt megbotránkozással.

- Ez a másik... Reggel óta egy falatot sem ettem, és már kopog a szemem az éhségtöl! - siránkozott a lány. - Váltsuk be gyorsan a csekkeket, és menjünk ebédelni! - kiáltotta, majd szelesen megragadva Ralph csuklóját, a pénztárablakhoz húzta a férfit.

Érintésére Ralph vére felpezsdült, és minden akaraterejére szüksége volt, hogy ne kapja karjába a lányt. Alessandra csak akkor ébredt rá, mit csinált, amikor már a banktisztviselö elött álltak, és ijedten elengedte a férfi kezét.

- Sajnálom - suttogta, s azt kívánta, bár ne bámulná így Ralph. - Mit?

A testük nem ért össze, a lány mégis képtelen volt megmozdulni, vagy levenni a szemét a férfiról.

- Hogy... magammal vonszoltam.

- Segíthetek? - kérdezte a tisztviselö. - Panaszkodtam? - érdeklödött Ralph. - Segíthetek, kisasszony? - ismételte meg a tisztviselö. - Nem.

Ebben az esetben legyen szíves, menjen arrébb! Egyébként Doug azt javasolta, hogy ebédeljünk együtt. Kisasszony, elintézné, amit akar, vagy kilépne a sorból? Mikor említettem, hogy az új könyvelöm a bankban vár, magára is kiterjeszti a meghívást, és azt mondta, hogy elhozza a feleségét. Nem baj?

Hogy elhozza a feleségét?

Kisasszony! Nem zavarja, hogy feltartja a sort? - Úgy értettem, nem baj, ha velük ebédelünk?

- Nem. De ebben a szerelésben nem ülhetek be egy jobb étterembe! - Miért nem? Szerintem csodásan fest!

- Bocsánat, uram, hagyná, hogy a hölgy közölje, mit akar? - Tényleg?

- Tényleg - bólintott Ralph, s ahogy föléje hajolt, Alessandra lábujjhegyre emelkedett, és a szemét behunyta. Ekkor érezte, hogy valaki a vállára teszi a kezét, és riadtan megpördült.

- Asszonyom, már majdnem két órája itt van, de kétlem, hogy az ön mögött várakozóknak is ennyi ráérö idejük lenne. Elintézné végre a pénzügyeit, és távozna? - kérdezte a közel két méter magas biztonsági ör.

- Szervusz, Bill! Az egész az én hibám. Hogy vagy? - üdvözölte Ralph bajtársiasan az óriást, s így megkímélte a lányt attól, hogy válaszolnia kelljen. Alessandra bübájosan rámosolygott a bosszús banktisztviselöre, és eléje tolta a papírokat.

Alessandra a világ sok elökelö éttermében megfordult már, s a legkülönbözöbb társadalmi osztályokba tartozó emberekkel evett együtt, de még sosem érezte magát olyan kényelmetlenül, mint most, Rachel Shafferrel szemközt ülve ebben a kicsi, de hangulatos vendéglöben.

Soha életében nem találkozott még ilyen utálatos boszorkánnyal. Rachel az elmúlt félórában számos nöismerösét említette, s mindegyikre tett valami rosszindulatú megjegyzést, ráadásul következetesen Alexandrának szólította öt.

Vajon mennyire fontos Ralphnak, hogy eladja azt a bikát? - tünödött a lány. Rettenetesen szeretett volna beolvasni Rachelnek, nem akarta azonban meghiúsítani a férfi üzletét.

- Ralph szerint maga az egyik legjobb cowboya - mondta Doug.

- Örülök, hogy a fönök értékeli a munkámat. Talán fizetésemelést kellene kérnem.

- Legalábbis érdemes megpróbálnia - hunyorított a lányra Shaffer.

- Ne bátorítsa, Doug! - kacsintott Ralph Alessandrára. - Különben kénytelen leszek felemelni Black George árát, hogy kárpótoljam magam a veszteségért!

- Ajjaj ! - kámpicsorodott el a reménybeli vevö. - Kedvesem, mégiscsak jobb lesz, ha nem kér fizetésemelést!           '

- Igazán, Doug! Biztos vagyok benne, hogy Ralph jól megfizeti Alexandra szolgálatait - dorgálta meg Rachel a férjét.

Bestia! - füstölgött magában a lány, miközben szelíden rámosolygott a divatosan öltözött, erösen kikészített, vörös hajú nöre. Még egy csatornatölteléknek sincs ilyen mocskos fantáziája!

- Nagyon... érdekes a szoknyája, Alexandra. A hatvanas évek végén hordtak ehhez hasonlót. Hallom, most megint divatba jöttek ezek a holmik, persze csak... bizonyos körökben. Annak idején mindenki olyan ápolatlan és topis volt.

- Ehhez nemigen szólhatok hozzá, minthogy akkor én még óvodás voltam, s csak az édesanyám elbeszéléseiböl ismerem azt a korszakot mormolta nyájasan Alessandra. Majd látva, hogy Ralph a szája elé kapja a kezét, hogy elfojtsa a nevetését, hozzáfüzte: - Ezt a szoknyát egyébként két éve Izraelben szereztem. Ha jól emlékszem, két farmersortért cseréltem.

- Sokat járt külföldön? - érdeklödött Doug.

Neki legalább volt gyerekszobája, gondolta a lány, és rámosolygott.

- Tizenkilenc évesen kaptam meg az utazási lázat, és azóta összesen ha két évet töltöttem itthon.

- Nem végzett egyetemet? - döbbent meg Rachel.

- Egy évig jártam egyetemre Sydneyben. - Alessandra vállat vont. - Aztán a tanulás helyett az utazást, a pénz helyett a szabadságot választottam.

- Nem akar letelepedni és feladni a vándoréletet? - kérdezte rosszallóan az asszony.

- Ez idö szerint semmi okot nem látok rá, hogy változtassak az életmódomon.

Elnézést! - kelt fel Alessandra, mire Ralph és Doug udvariasan felálltak, s csak akkor ültek vissza, amikor már elhagyta az asztalt.

A lány alig várta, hogy a mosdóba érjen.

Óóó! Ez a nö! - dühöngött, s hideg vizet engedett a csuklójára, hogy egy kicsit lecsillapodjon: Már épp élvezni kezdte az egyedüllétet és a csendet, amikor a háta mögött kinyílt az ajtó, és az orrát megcsapta Rachel parfümjének nehéz illata.

- Csak nem csípett be, Alexandra? - tudakolta édeskésen Rachel. - Nem, csak melegem van.

A vörös hajú asszony cigarettára gyújtott, és ellenségesen végigmérte az élénksárga hímzett szoknyát, fehér blúzt és fonott szandált viselö lányt.

- Szóval maga Ralphnak dolgozik? - kérdezte, erösen megnyomva az utolsó szót.

- Igen, a könyvelöjét helyettesítem. - És ez minden?

- Nem vagyok a szeretöje, ha erre céloz. Rachel csúfondárosan kacagott.

- De szeretne az lenni, igaz? Csakhogy nincs olyan szerencséje!

Alessandra futólag eltünödött azon, vajon saját tapasztalatból beszél-e az asszony. Á, az kizárt dolog, nyugtatta meg magát. Ralph annál sokkal jobb ízlésü férfi, semhogy kikezdjen egy ilyen vén tehénnel!

- Tetszik a haja, Rachel! - jegyezte meg kedvesen, mikor a keze már a kilincsen volt. - Nehéz lehet feketére festeni a tövét. Minden elismerésem a fodrászáé! A másik nö felháborodottan hápogott, s a lány elégedetten kuncogva becsukta maga mögött az ajtót.

Hazafelé menet Alessandra és Ralph eleinte jelentéktelen, hétköznapi dolgokról beszélgettek, de a lány figyelme minduntalan elkalandozott, mert egyre jobban kínozta a büntudat.

- Mennyire fontos, hogy eladja azt a bikát Dongnak? - Nem létkérdés - felelte Ralph meglepetten. - Miért? - Mert lehet, hogy miattam kútba esik az üzlet.

A férfi meghökkenten rápillantott.

- Akkor Doug bizonyára nem hívott volna meg minket a szombati estélyükre! Alessandra halkan szitkozódott.

- Igazán változatos a szókincse - csóválta meg a fejét Ralph. - Kérem, mondja, hogy nem fogadta el a meghívást! Cameron lefékezett az út szélén, és leállította a motort.

- De elfogadtam.

- Az én nevemben is? Ralph, hogy tehette ezt velem? Ó, istenem! A férfi bosszúsan végigsimított a homlokán.

- Doug akkor hívott meg, amikor maga kiment a mosdóba. Minthogy eddig nemigen volt módja találkozni a helybeliekkel, azt hittem, örülni fog.

- Ha ök is olyanok, mint ez a kígyó Rachel, nem vagyok rájuk kíváncsi! - Á, szóval erröl van szó!

- Most meg mit vigyorog? - fortyant fel a lány.

- Tudom, hogy Rachel szeret pletykálni, és egy kicsit sznob...

- Kicsit? Ezzel az erövel akár azt is mondhatná, hogy Hasfelmetszö Jack kicsit durva volt!

- Na, azért magát sem kell félteni! - vigyorgott Ralph. - Kamatosan visszaadta a kölcsönt. "Ehhez nemigen szólhatok hozzá, minthogy a hatvanas évek végén én még óvodás voltam, s csak az édesanyám elbeszéléseiböl ismerem azokat az idöket!" - utánozta a lány hanghordozását.

- Á, szóval ezt mulatságosnak találja? Nos... a nöi mosdóban Rachel arra célzott, hogy én vagyok a legújabb szeretöje. Ehhez mit szól?

Ralph azonnal elkomolyodott.

- Sejtettem, hogy ha ezt meghallja, elmegy a kedve a nevetéstöl - nyugtázta elégedetten Alessandra.

- És maga mit válaszolt?

- Közöltem vele, hogy csak a könyvelöje vagyok, de nem hiszem, hogy ez meggátolná abban, hogy rossz hírünket keltse.

- És ez magát tényleg zavarná?

- Nem én táncoltam vissza a múltkor - emlékeztette Alessandra rekedten a férfit.

- Kívánlak- mormolta Ralph, hirtelen tegezésre váltva-, csak azt nem értem, hogy miért.

- Igazán kedves vagy!

- Csak megpróbálok öszinte lenni.

- Egy frászt! Nem akarsz viszonyt kezdeni velem, ezért igyekeztél meggyözni magad arról, hogy nem illünk össze. Ez nem sikerült, s most azt reméled, megkönnyítem a dolgod, és kijelentem, hogy nem vagyunk egymáshoz valók, és okosabb, ha egyszerüen nem veszünk tudomást a köztünk izzó szexuális feszültségröl. Hát jó, legyen, ahogy akarod!

- Nagyon felzaklat ez az egész, igaz? - Ralph végighúzta ujját a lány száján. - Nagyon! - sóhajtott fel Alessandra. - Annyira, hogy ha nem csókolsz meg azonnal, esküszöm, megörülök!

Ralph ki akarta kapcsolni a biztonsági övét, de a keze úgy remegett, hogy még ezzel az egyszerü feladattal sem tudott megbirkózni. Ám ekkor Alessandra a segítségére sietett, s az öv mintegy varázsütésre szétnyílt.

- Látod? Minden könnyebben megy, ha együtt csináljuk! - mosolygott diadalmasan a lány, és a férfihoz simult.

Ralph azonnal ráhajolt az ajkára, és Alessandra odaadóan viszonozta a férfi kissé kávéízü csókját.

Ralph kéjesen felnyögött, mire a lány még szorosabban hozzábújt, mintha össze akarna olvadni vele. A férfi megint megállapította, hogy ebben a nöben nyoma sincs a szemérmes tartózkodásnak, de aztán nem ért rá ezzel tovább foglalkozni, mert túlságosan lekötötte a figyelmét Alessandra nyakának csókolgatása, megrészegítette börének illata.

- Ó, Ralph... ez olyan jó... - suttogta Alessandra, de hiába várta a folytatást. - Ralph?

- Ne mozdulj! - parancsolt rá a férfi hátravetve magát, és remegö kézzel elfordította az indítókulcsot. - El kell tünnünk a föútról, különben hamarosan szép kis nézöközönségünk gyülik össze! - A hangja ugyanúgy remegett, mint a keze.

Néhány perccel késöbb Ralph lefékezett egy rozoga, pajtaszerü raktárépület mögött, felemelte a lány állát, és gyengéd csókot lehelt az ajkára.

Miként lehet, hogy amikor elöször láttam, nem tartottam jóképünek? - kérdezte magától csodálkozva Alessandra, Ralph bizalomgerjesztö, rokonszenves arcát tanulmányozva. Most úgy érezte, sosem ismert nála vonzóbb, elbüvölöbb férfit.

- Nem gondoltad meg magad, igaz? - tette föl a kérdést Ralph, s a lány hevesen megrázta a fejét. - Jó. Akkor várj meg itt!

A férfi kiszállt, és elsietett a pajta felé. Bekukkantott a félig nyitott ajtón, aztán megkerülte az épületet. Mikor visszatért, kivett a terepjáró hátsó részéböl egy régi takarót, s leterítette a földre. Utána kinyitotta az anyósülés melletti ajtót, és kisegítette a lányt.

Alessandra úgy érezte magát, mint egy mesebeli hercegnö. A pokróchoz indult, Ralph azonban a karjába kapta. A lánnyal még soha egyetlen férfi sem bánt ilyen lovagiasan, mégis merészen, és Alessandra meglepetten ébredt rá, hogy élvezi a dolgot.

- Hogyan fogod megmagyarázni, ha sérvet kapsz, vagy ha megroppan a gerinced? - incselkedett, végigsimítva a férfi vállán. Megborzongott, amikor érezte, hogy Ralph izmai megfeszülnek az ujjai alatt.

- Cipeltem már üszöket, amelyek nehezebbek voltak nálad!

- Na, ezt nevezem én kétes értékü bóknak! Minden nönek így udvarolsz? Ralph lefektette a lányt a takaróra, és melléje heveredett.

- Egyáltalán nem szoktam udvarolni... és még sosem voltam ilyen helyzetben!

- Ez nyilvánvaló, mert különben nem viaskodtál volna annyit magaddal!

- Te viszont már a kezdet kezdetén feladtad a harcot, igaz? - mormolta a férfi. - Minek küzdenék az elkerülhetetlen ellen? - lehelte a lány.

Ralph elvigyorodott.

- Ez az alázatom hang valahogy nem illik hozzád! Te nem az a fajta nö vagy, aki békésen belenyugszik a sors akaratába!

Alessandra megremegett, mikor a férfi szétnyitotta a blúzát, és a fogai összezárultak kemény mellbimbóján. Néhány másodpercig lélegzetet sem mert venni, de aztán, amikor Ralph lehúzta róla a blúzt, és látta, hogy milyen csodálattal bámulja a mellét, visszatért a bátorsága. Kiráncigáltra a férfi ingét a farmeréböl, és kigombolta, majd a tenyere végigsiklott a bordáin, keskeny csípöjén, lapos hasán...

Ralph letépte az ingét, de Alessandra nem sokáig gyönyörködhetett izmos, szörös mellkasában, mert a férfi nyelve felfedezöútra indult szája meleg barlangjában.

A hosszú, szenvedélyes csók után türelmetlenül levetköztették egymást. Ralph gyöngéd érintéseivel, szája simogatásával kényeztette kedvesét, míg végül egyikük sem bírta tovább türtöztetni magát. Ralph az autó kesztyütartójából óvszert varázsolt elö, Alessandra azonban kivette a kezéböl. Ragaszkodott hozzá, hogy ö segítsen felhúzni a gumit.

Felsóhajtott, mikor a férfi végre beléhatolt. Ralph el akarta nyújtani a szeretkezésüket, de életében elöször elvesztette az önuralmát. Nem tudott betelni a lánnyal, meg akarta ízlelni börének minden négyzetcentiméterét, s Alessandra fojtott suttogása csak tovább fokozta az izgalmát.

A lány biztos volt benne, hogy ennél közelebb halandó ember nem kerülhet a mennyországhoz. Apró robbanások rázták meg az ölét, melyeknek utórezgései végigsöpörtek a testén. Egy pillanatra megijesztette érzéseinek hevessége, ám ekkor meghallotta Ralph hangját.

- Engedd el magad... és élvezd! Lovagold meg a hullámokat.

Ralph... drága, csodálatos Ralph, lehet, hogy ö is látja... a csillagokat... és a szivárványt, amely olyan közel van...hogy megérinthetné, ha kinyújtaná... a kezét?

Amikor Alessandra a csúcspontra ért, a férfi szorosan átölelte vonagló testét, s csak miután a lány vágya csillapult, elégítette ki a saját szenvedélyét.

Még néhány percig ernyedten feküdtek egymás karjában. Se megmozdulni, se beszélni nem volt erejük. Végül Ralph felkönyökölt, és hátrasimította a lány csapzott haját.

Micsoda nö! - gondolta, ahogy azonban belenézett Alessandra mosolygó szemébe, hirtelen összeráncolta a homlokát.

Alessandra még sosem tapasztalt hasonlót. Egyszerüen képtelen volt gondolkozni vagy megszólalni, mintha egyaránt elvesztette volna az uralmát az agya és a hangszálai fölött. Mikor Ralph hátrasimította a haját, és szenvedélytöl égö szemmel lenézett rá, önkéntelenül elmosolyodott, s nem értette, miért borul el hirtelen a férfi arca, miért ül fel Ralph, és bámul a térdét átkarolva a látóhatár felé. - Miért akartad te felhúznia gumit? - kérdezte közönyös hangon a férfi.

- Mert meg akartalak érinteni - vallotta be Alessandra, és elpirult. - Nem találtad kínosnak?

- Nem, dehogy. Te igen?

- Nem. Csak meglepett a dolog. - Miért?

- Hát... az ember nem ilyen viselkedést vár egy hölgytöl! - felelte a férfi vállat vonva, és Alessandra ráébredt, hogy az imént követte el élete legnagyobb baklövését. - Menjünk haza! - dörmögte Ralph, és a ruhájáért nyúlt.

Útközben mindketten hallgatásba burkolództak.

Mikor Lisa megjegyezte, hogy az apja aznap valószínüleg nem vacsorázik velük, Alessandra teljesen elcsüggedt. Azóta nem találkozott Ralphfal, hogy a férfi kitette öt a ház elött.

Lenézett a tányérjára, s ahogy a hideg sültet és a salátát bámulta, érezte, hogy felkavarodik a gyomra. Behunyta a szemét, és elfojtotta a hányingerét. Istenem, kérlek, segíts! - fohászkodott. Nem bírnám elviselni, ha Ralph úgy tenne, mintha mi sem történt volna, vagy ha megbánta volna, hogy szeretkezett velem!

- Bocs a késésért! Az egyik kancával volt egy kis gondunk.

Alessandra hátrafordult, és az ajtóban álló férfira meredt. A szeme szomjasan itta be a látványt. Ralph kifürkészhetetlen arccal figyelte, aztán hirtelen félszegen elmosolyodott, mire a lányt elöntötte a forróság.

- Talán beteg vagy, Alessandra? Ma este nagyon furcsán viselkedsz - tette szóvá Lisa, megtörve a varázst.

- Tényleg? Pedig olyan jól érzem magam - hunyorított pimaszul Ralphra a lány -, hogy mindjárt elél...

- Képzelödsz, Lisa! - vágott Alessandra szavába Ralph, megrovó pillantást küldve kedvese felé.

A kamasz lány vállat vont, és tovább evett.

- Végeztél a bérek tasakolásával, Alessandra? - kérdezte Ralph, és lehuppant az egyik székre.

A nö Lisára sandított, de a lány még csak fel sem nézett; nyilván észre sem vette, vagy ha mégis, úgy nem tulajdonított semmiféle jelentöséget annak, hogy az apja tegezi öt.

- Igen - válaszolta pajkos mosollyal Alessandra -, de egy örökkévalóságig tartott, amíg elkészültem. Ki tudja, miért, képtelen voltam a munkára összpontosítani!

Ralph zavartan megköszörülte a torkát, és Lisa váratlanul felkapta a fejét.

- Erröl jut eszembe, irtó késön jöttetek vissza a városból! Mi tartott ilyen sokáig?

Ralph köhögni kezdett. Alessandra attól félt, mindjárt megfullad.

- Apád megbeszélése egy kissé elhúzódott, és utána Shafferékkel ebédeltünk - segítette ki gyorsan a férfit.

- Azt tudom, de utána mit csináltatok? Doug Shaffer idetelefonált, és nem értette, miként lehet, hogy még mindig nem értetek haza!

Alessandra és Ralph tanácstalanul összenéztek. - Mit akart? - nyögte ki végül a férfi.

- Megkért, hogy emlékeztesselek rá, az estélyük nyolckor kezdödik, és hogy mondjan: meg, alig várja, hogy megmutathassa, milyen az igazi ausztrál vendéglátás!

- Miért, mit fog csinálni? Bezárja Rachelt a hálószobájába? - dünnyögte Alessandra.

- Tessék? - meredt rá Lisa értetlenül.

- Rachel és a mi drága új könyvelönk nem éppen puszipajtások - magyarázta Ralph.

- Az a nö egy rosszindulatú dög! - morogta Alessandra. - És ami az alaptalan vádaskodásait illeti... - Büntudatosan elnémult, ahogy eszébe jutott, hogy ami korábban rágalomnak számított, mostanra valósággá vált.

- Miért, mit mondott? - faggatta Lisa. - Azt, hogy...

- Ismered Rachelt - szakította félbe Ralph. - Pletyka a második neve. - Inkább az élethivatása! - állt fel nevetve Lisa.

Ralph vacsora után rögtön visszatért az istállóba. Lisa azt javasolta, hogy játsszanak szókirakósdit, Alessandra azonban képtelen volt figyelni, és végül a kamasz lány kijelentette: okosabb lesz, ha lefekszenek.

- Apa ma éjjel valószínüleg az istállóban alszik - szólt vissza a lépcsöröl.

5. FEJEZET

Alessandra persze nem ezt akarta hallani. Beszélnie kellett a férfival, ki kellett derítenie, Ralph hogyan képzeli a további kapcsolatukat.

Még sosem érezte magát ilyen bizonytalannak. Annak idején, ha az édesanyja megkérdezte, nem akar-e férjhez menni és gyerekeket szülni, mindig azt felelte, hogy erre még ráér, egyelöre elégedett az életével, és nem kíván változtatni rajta. És ez igaz is volt.

Majdnem tíz éve menekült el Sydneyböl, hogy megpróbálja kiheverni Jenny halálát, s megfelelö perspektívába állítani a családja elvárásait és a saját meggyözödését. Csaknem egy évbe telt, mire valamennyire megemésztette a történteket, és rájött, hogy egyvalakinek kell a kedvére tennie, és az önmaga.

Mivel mindig érdekelték az idegen országok, az elmúlt kilenc évben fáradhatatlanul járta a világot, amikor pedig elfogta a vágyódás a családi élet után, meglátogatta a szüleit vagy a testvéreit, és megismerkedett a távollétében született unokahúgaival és unokaöccseivel. Amit megtakarított, amíg otthon lakott, azt újabb repülöjegyre költötte.

Az utazásai során sok új barátot és rengeteg tapasztalatot szerzett, és meg volt róla gyözödve, hogy ez többet ér minden egyetemi diplománál... Máig. Amíg egy Ralph Cameron nevü fickó meg nem mutatta, hogy többre van szüksége az önmagába vetett feltétlen hitnél és a szabadságnál.

- Miért nem feküdtél le? - harsant fel mögötte Ralph hangja.

Alessandra megfordult, és rámeredt az ajtófélfának támaszkodó férfira. Ralph farmere koszos volt, az inge izzadságfoltos, a haja kócos, a lány szemében mégis ö volt a legszebb férfi a világon.

- Téged vártalak - mormolta, hátradölve a kanapén.

Ralph odasétált hozzá, és gyengéden felemelte az állát. Milyen szép! - gondolta, elfojtva egy sóhajt. Hetekig kísértette öt ez a hatalmas kék szempár, és most, hogy Alessandra egyszer már az övé lett, ugyanígy fogja kísérteni a szeretkezésük emléke.

- Le kell zuhanyoznom.

- Nekem pedig te kellesz - kulcsolta át a nyakát a lány, és lehúzta magához. Ralph készségesen viszonozta a csókját, s hamarosan mindketten szaggatottan lélegeztek, ereikben forrón lüktetett a vér. Alessandra kéjesen felnyögött, mikor a férfi keze a mellére siklott, ám a következö pillanatban Ralph felugrott, és hátralépett.

A lány elöször azt hitte, hogy Lisa bejött a szobába, de amikor körülnézett, látta, hogy még mindig kettesben vannak.

- Ralph?

- Sajnálom, Alessandra - mondta a férfi. Az arcán undorral vegyes harag tükrözödött.

- Sajnálod? - A lány felegyenesedett, remegö kézzel megigazította a ruháját, és türelmetlenül várta, hogy Ralph valami magyarázatot adjon furcsa viselkedésére. Hirtelen úgy érezte, mintha a szobán jeges fuvallat söpört volna végig.

- Ne nézz így rám! - förmedt rá a férfi, és bosszúsan a hajába túrt. - Mindketten tisztában vagyunk vele, hogy az, ami délután történt, elkerülhetetlen volt, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem...

- De... - sürgette Alessandra, bár az ösztöne azt súgta, nem örül majd annak, amit hallani fog.

- De nem vagyok álszent. Hogyan beszélhetnék Lisának a meröben testi kapcsolatok felszínességéröl, ha az orrá elött én is ilyen viszonyt folytatok? Alessandra szeretett volna elszaladni, megmozdulni azonban nem bírt.

- Ellentétben veled én nem szoktam hozzá a futó kalandokhoz - folytatta Ralph. - És noha beleegyeztem, hogy Mrs. Wilcox visszatértéig itt maradj, a körülményekre való tekintettel most mégis úgy vélem, jobb lenne, ha elmennél. Természetesen adok ajánlólevelet. Bizonyára nem lesz nehéz másik munkát találnod.

Alessandra majd megpukkadt mérgében. Felszínes... meröben testi... futó kaland! Még jó, hogy Ralph nem nevezi öt ringyónak! Tényleg azt hiszi, hogy ilyen könnyen megszabadulhat töle? Hogy az ajánlólevéllel a kezében minden cirkusz nélkül távozik? És vajon mit akar írni róla? Hogy+ érti a dolgát? Hogy kiváló könyvelö... vagy hogy könnyü zsákmány?

Óóóó! Szerette volna megfojtani, apró cafatokra tépni ezt a szemforgató alakot, ám ehelyett felállt, és eröltetetten felnevetett.

- Lassan a testtel! Három hónapra alkalmaztál! Ne kívánd, hogy itt hagyjam az állásomat, csak mert te érzelmileg nem tudsz megbirkózni a helyzettel! Egyébként ha a kapcsolatunk tényleg olyan felszínes, mint állítod, nem értem, miért csinálsz ekkora ügyet belöle!

- Aless...

- Én tudok uralkodni a hormonjaimon, Mr. Cameron! Ha te erre nem vagy képes, akkor rúgj ki, mert én nem fogok önszántamból távozni!

- Alessandra?

- Tessék? - kapta fel a fejét a lány. - Ó, bocsáss meg, Lisa! Nem vettem észre, hogy kijöttél. Minden rendben?

Lisa bólintott.

- Igen. A doktornö felírta, amit kértem. - Akarsz még valami mást is vásárolni? - Nem.

- Akkor beugrunk a patikába a tablettákért, iszunk egy kávét, és hazamegyünk. Alessandra szórakozottan kortyolgatta a tejeskávéját, s csak fél füllel hallgatta Lisa fecsegését. Az a kis kávéház járt a fejében, ahol annyiszor megfordult az édesanyjával, amikor odahaza tartózkodott.

Az elmúlt napokban egyre gyakrabban gondolt a szüleire, talán mert szüksége volt a tudatra, hogy van egy igazi otthona, hogy Rough Rivers és Ralph Cameron hamarosan csak emlék lesz a számára.

- Milyen kár, hogy nem mentél el Shafferék estélyére! Állítólag jó kis buli volt - jegyezte meg hirtelen Lisa.

- Ezt az apádtól hallottad?

- Nem, bár lehet, hogy ö is mondta, de hát mostanában jóformán egy szavát sem lehet érteni, örökké csak dohog! Talán a férfiak is átesnek a változás korán? Alessandra félrenyelt, és köhögni kezdett.

- Nézd - nyögte ki, amikor szóhoz jutott -, az apád harmincnyolc éves. Nem tudom, van-e férfiklimax, de ha van is, szerintem Ralph még túl fiatal ahhoz, hogy ebben szenvedjen.

- De hiszen olyan különösen viselkedik! Szombat este, amikor hazajött, épp Todd-dal csókolóztam a verandán, és még csak meg sem szidott!

- Akinek vaj van a fején... - mormolta Alessandra. - Tessék?

- Semmi. Nos, az apád nyilván belátta, hogy elég érett vagy már. Szerintem nyugodtan megmondhatod neki, hogy fogamzásgátlót írattál.

- Szó sem lehet róla! - heveskedett Lisa.

- Hát, te tudod! Idd meg a kávéd, és menjünk!

Alessandra Pewter nyakára hajolt. Jim azt mondta, ha elromolna az idö, keressen menedéket a régi telepeskunyhóban, és ott várj a meg, míg elvonul a vihar. - Amilyen szerencsém van, épp akkor fog elállni az esö, mire megtalálom azt az átkozott kunyhót! - dühöngött a lány.

Csurom víz volt, a gyomra fájt az éhségtöl, és összekarmolt keze is sajgott, egyszóval pocsékul érezte magát.

Ebéd után ö és Dunc, az egyik fiatal cowboy a birtok északi kerítését javítgatták, és már majdnem végeztek, amikor a fiú kezét felhasította a rozsdás drót.

Ha egy csöpp eszem lett volna, vele együtt hazamegyek, és valószínüleg megúszom a vihart, mérgelödött magában Alessandra. Csakhogy ö attól félt, ez megfelelö ürügyül szolgálna Ralphnak arra, hogy kirúgja. Ezért próbálta meg egyedül befejezni a munkát, pedig Jim megjósolta, hogy esni fog, és Alessandra tapasztalatból tudta, hogy mindig beválnak a jóslatai.

Hol a fenében van az a nyomorult viskó?

Ekkor bal kéz felöl, az esöfüggönyön át hirtelen megpillantotta az épület körvonalait, és arrafelé irányította a lovát.

- Inkább Noé bárkájára lenne szükségünk, nem igaz, Pewter? - dünnyögte, ahogy lecsúszott a nyeregböl, és lovát a korhadt veranda egyik oszlopához kötötte. - Hát ez aztán nem a Hilton! - állapította meg, mikor körülnézett odabenn.

Lehangoló kép tárult a szeme elé. A kunyhó egyetlen szobából állt. Egyik oldalán ócska ágy terpeszkedett, amelyen koszos, meghatározhatatlan színü matrac hevert. A kormos kandalló elött három rozoga szék és egy roggyant lábú asztal állt, a falnál pedig egy kicsi, ajtó nélküli szekrény, melynek egyik polcán néhány repedezett csésze és egy horpadt teaforraló kanna árválkodott. Mindent vastag porréteg borított.

Mindegy, legalább tetö lesz a fejem fölött, biztatta magát a lány.

Két órával késöbb még mindig esett, és Alessandra rájött, hogy két lehetösége van. Vagy itt marad reggelig, ami ellen a gyomra élénken tiltakozott, vagy hazaindul, mielött teljesen besötétedik.

Végül is az utóbbi megoldást választotta, de miután tíz percet lovagolt a zuhogó esöben, már nem volt róla meggyözödve, hogy helyesen döntött, s ismét elátkozta a büszkeségét és a makacsságát. Hogy lehetett ilyen ostoba? Ha tüdögyulladást kap, Ralph Cameron azt éppúgy felhasználhatja ellene, mint ha nem fejezte volna be a munkát!

Szinte látni vélte a férfit... Te jó ég! De hiszen csakugyan látja! Már csak ez hiányzott!

Alessandra meghúzta a kantárszárat, és megállította a lovát.

- Nem megmondta Jim, hogy maradj a régi telepeskunyhóban? - kiáltotta Ralph már messziröl.

- Biztos nem úgy értette, hogy örökre! - vágta rá a lány. Titkon örült, hogy már nincs egyedül; de ezt persze sosem vallotta volna be a férfinak.

Egy darabig farkasszemet néztek, ám ekkor megdördült az ég, és Ralph észbe kapott.

- Visszamegyünk a kunyhóba - szögezte le. - Ilyen pocsék idöben egyetlen épeszü ember sem mozdul ki otthonról!

- Senki sem kért rá, hogy utánam gyere! - prüszkölte a lány, de azért követte. - Azt te csak hiszed! - válaszolta Ralph. - Jim már mentöexpedíciót akart indítani a felkutatásodra, Marilyn és Lisa pedig meglincseltek volna, ha a sorsodra hagylak!

- Marilyn? - Alessandra megeresztette a kantárszárat, és egykettöre utolérte a férfit.

- Igen. A növérem váratlanul betoppant, s kijelentette, hogy velünk tölt néhány napot.

- Remek! Mikor Los Angelesben voltam, nagyon megszerettem! Csodálatos nö!

Ralph tekintete végigsiklott a lány ragyogó arcán és ócska kalapján, amelynek karimájáról keskeny patakokban csurgott le a víz, s önkéntelenül elvigyorodott. - Újabban hemzsegnek körülöttem a csodálatos nök!

Alessandra szíve nagyot dobbant a burkolt bók hallatán, ám Ralph szája hirtelen elkeskenyedett, mintha megbánta volna, amit mondott, és a lány megborzongott. A kunyhóban Ralph megint hüvösen viselkedett.

- Tessék! - dobott oda a lánynak egy nagy müanyag szatyrot. - Lisa becsomagolt néhány száraz ruhát! A termoszban pedig kávé van, azt Marilyn készítette. Tölts nekem is, én meg közben begyújtok!

Alessandrát máskor kihozták volna a sodrából ezek a pattogó parancsok, de most túlságosan hálás volt Ralph társaságáért és a meleg italért.

- Azt elfelejtheted! A kunyhóban nincs egy szál gyufa sem! - jegyezte meg, ekkor azonban meghallotta a gyufaskatulyán végighúzott gyufa sercenését, és meglepetten megpördült. - Látom, mindenre gondoltál! Biztos jó cserkész voltál! - csúfondároskodott.

- Errefelé mindenki hord magánál gyufát-jelentette ki Ralph. Alessandra feléje nyújtotta a kávéscsészét, és a férfi gépiesen elvette. De hirtelen megdermedt. - Mi a fenét csináltál a kezeddel?

A lány lebámult a vörös cikcakkokra, az alvadt vérre, és felsóhajtott. A sebei tényleg szörnyen néztek ki, de legalább már nem égtek annyira.

- A pokolba, Alessandra, miért nem viseltél kesztyüt?

- Mert a múltkor elvesztettem. Majd veszek másikat, amikor legközelebb bemegyek a városba. Egyébként Duncnak volt kesztyüje, mégis rosszabbul járt, mint én.

- Miért nem kértél kölcsön egyet? A ranchon van elég!

- Persze, de mindegyik vagy tíz számmal nagyobb a kelleténél! Vigyázz, mindjárt kialszik a tüz! - intette Ralphot a lány.

- Öltözz át! Addig kimegyek a verandára - mondta a férfi. - De hát te is csuromvizes vagy!

- Majd ha végeztél, én is megszárítkozom a tüznél, aztán eszünk valamit. Ha szerencsénk lesz, az idö hamarosan kitisztul annyira, hogy hazalovagolhassunk. - És ha nem? - kérdezte Alessandra az ágyra sandítva.

- Hoztam egy hálózsákot meg egy takarót. - Ó...

- Ne keresd szándékosan a bajt! És igyekezz! - szólt vissza Ralph az ajtóból.

Ralph az asztalnál ült, és hol a tüzbe, hol a kávéscsészéjébe bámult. Alessandra egy darabig némán figyelte, ám végül elfogyott a türelme.

- A hallgatásoddal büntetsz azért, mert utánam kellett jönnöd? - kérdezte epésen.

A férfi ránézett, és halványan elmosolyodott.

- Tulajdonképpen csak az érdekelt, meddig bírod ki fecsegés nélkül. Tizenhárom perc, húsz másodperc közölte, megkocogtatva az óráját. - Ez rekord lehet nálad!

- Nagyon vicces! Órákig kibírom fecsegés nélkül... amikor alszom. - Biztos vagy benne?

- Holtbiztos.

Alessandra szórakozott arckifejezése, felkeltette a férfi kíváncsiságát.

- Mi olyan mulatságos?

- Semmi - rázta meg a fejét a lány.

- Na, mondd el!

- Tudod, a bátyáim sokszor beszéltek álmukban. Tizenkét-tizenhárom éves koromban gyakran belopóztam a szobájukba egy kazettásmagnóval, azt remélve, hogy valami bizalmas értesüléshez jutok, amellyel aztán megzsarolhatom öket. - Aranyos kislány voltál!

- Mire való egy húg? - kérdezte ártatlanul Alessandra. - És sikerrel jártál?

A lány kuncogva bólintott.

- És nem féltél, hogy visszaadják a kölcsönt? Hogy ök is kihallgatnak téged? - Ó, ettöl nem kellett tartanom! Én nem beszélek álmomban. A szüleim rengeteget ugratták a bátyáimat emiatt, de engem soha! Talán ezt a szokást csak a családom férfi tagjai öröklik.

- Én valószínübbnek tartom, hogy mivel a bátyáid veled laktak egy fedél alatt, nappal sosem jutottak szóhoz.

Alessandra kiöltötte a nyelvét.

- Ők is mindig erre hivatkoztak!

- Én a helyedben hittem volna nekik - csipkelödött Ralph. - Mesélj a családodról! Jól kijössz a szüleiddel meg a bátyáiddal?

- Persze. Miért kérdezed?

- Mert nem értem, miért hagytad ott öket, miért járod egyedül a világot. Alessandra bájos arcát egy pillanatra eltorzította a fájdalom.

- Beszéljünk másról! - mondta gyorsan Ralph, de a lány már összeszedte magát.

- Szívesen válaszolok. Szeretem a családomat, és azt hiszem, ök is szeretnek engem, csak éppen nem egészen olyan lettem, mint várták.

- Á! Nem számítottak egy lázadóra - jegyezte meg Ralph, mire Alessandra felkacagott.

- Kicsit mindig féktelen voltam, és az, hogy öt fiútestvér mellett nöttem fel, csak rontott a helyzeten. Ami a lázadást illeti, valamennyi testvérem átesett ezen a kamaszbetegségen. Az egyetlen különbség köztünk az, hogy a bátyáimnak sikerült végül beilleszkedniük, míg én, az apám szavaival élve, afféle vándormadárrá váltam.

- Miért?

- Miért ne? Egyébként az életmódom dacára mindannyian nagyon közel állunk egymáshoz, és bár ezt a fivéreim elött sosem ismerném el, gyakran hiányoznak a tanácsaik.

- Melyik bátyád a férje Marilyn barátnöjének? - Greg. Ő és Lacey örülten szeretik egymást.

Ahogy belenézett Alessandra lelkesen csillogó szemébe, Ralph majdnem elvesztette a fejét, s hogy másra terelje a figyelmét, megkérte a lányt, meséljen a többi testvéréröl is. Alessandra készségesen teljesítette a kívánságát, csakhogy aztán ö is faggatni kezdte a férfit, és feltett egy olyan kérdést is, amelyre Ralphnak semmi kedve nem volt válaszolni.

- Milyen volt Lisa mamája?

Ralph hirtelen felugrott, és odalépett a kandalló elé, mintha szükségét érezné, hogy egy kicsit eltávolodjon a lánytól - s ezzel jobban megsebezte, mint ahogy azt Alessandra lehetségesnek tartotta.

- Kathleen még Lisánál is szebb volt - szólalt meg végül a férfi. - A böre fehér, szinte áttetszö, és a nagyanyjától hatalmas barna, mandulavágású szemet örökölt, amely még akkor sem vesztette el a fényét, amikor szomorú volt, vagy beteg. - Cameron gyengéden elmosolyodott.

Alessandra megvetette magát, amiért féltékeny egy halott asszonyra.

- Tizenöt éves volt, amikor egy esküvön megismertem - folytatta Ralph. - Földig érö, halvány rózsaszín ruhát viselt. Addig nem hittem, hogy egy lány ilyen gyönyörü lehet, ilyen finom, bájos és nöies! És amikor rájöttem, hogy én is tetszem neki, úgy éreztem, én vagyok a legszerencsésebb fickó a világon!

Noha Alessandra korábban igazán kíváncsi volt Lisa édesanyjára, most a legszívesebben ráförmedt volna Ralphra, hogy fogja be a száját. Nem akarta hallani, amint egy másik nöröl áradozik.

- Kath szülei mindent elkövettek, hogy elválasszanak bennünket, de hiába. Ralph elkezdett fel-alá járkálni a szobában. Szemmel láthatóan teljesen elmerült az emlékeiben, és Alessandra még sosem érezte ilyen magányosnak magát.

- Néhány héttel az esküvönk elött meghalt a nagybátyám, és rám hagyta a texasi ranchot, ezért nem értem rá nászútra menni, pedig Kathleen szülei befizettek minket egy kéthetes hawaii üdülésre.

Ralph egy pillanatig hallgatott. Alessandra még sosem látta ilyen kétségbeesettnek.

- Kathleen mindig szeretett volna Hawaiira utazni, csakis ezért fogadtam el a szülei ajándékát, ám amikor a nagybátyám meghalt, rengeteg elintéznivaló várt rám, és nem pazarolhattam üdülésre az idömet. Megígértem Kathleennek, hogy a következö évben elviszem. - Ralph megtorpant, és Alessandrához fordult. - Te voltál Hawaün, igaz? Milyen?

- Nagyon szép. Ezek szerint mégsem mentetek el? A férfi megrázta a fejét.

- Kathleen meghalt, mielött teljesíthettem volna az ígéretemet. - Ó, istenem! Ez rettenetes - mormolta Alessandra.

- Igen, az.

Nyomasztó csend támadt. Alessandrát a sírás fojtogatta. Nem volt benne biztos, hogy kinek szólnak a könnyei; a férfit sajnálja, önmagát vagy a szép fiatalasszonyt, akit olyan korán elragadott a halál, s mivel nem akart ezen töprengeni, felpattant. - Kimegyek a verandára, szívok egy kis friss levegöt!

Az esö még mindig esett, s a csillagokat vastag felhök takarták el. Alessandra leült a deszkapadlóra, átölelte a térdét, és elmerengett.

Vajon milyen lehetett Ralph a felesége halála elött? Elveszíteni valakit, akit szeretünk, nagyon fájdalmas, de még rosszabb, amikor a halál egy fiatal életet olt ki váratlanul. Legjobb barátnöje, Jenny tragikus halála megváltoztatta az életfelfogását és az értékrendjét. Vajon Ralphra hogyan hatott a felesége halála?

De hát fontos ez? Ha ismerné erre a kérdésre a választ, talán kevésbé vonzódna a férfihoz? Ugyan!

Korábban megvetette azokat a nöket, akik annyira a megszállottjává váltak egy férfinak, hogy a lelküket is eladták volna, csak hogy megszerezzék, s most attól félt, ó is közel jár ehhez a ponthoz. Ez a gondolat megrémítette, ugyanakkor boldogsággal töltötte el, és hasonló kettösség jellemezte Ralph iránti érzéseit is.

Alessandra soha életében nem futamodott meg egyetlen harc elöl sem, de miután hallotta, hogy Ralph milyen szeretettel beszél Kathleenröl, nem sok esélyt látott arra, hogy elnyerje a szerelmét. Azt még talán sikerülne elérnie, hogy Ralph megváltoztassa a róla alkotott véleményét, hogyan versenyezhetne azonban egy halottal?

- Készítettem friss kávét. Kérsz? - tudakolta Ralph az ajtóból. - Igen - tápászkodott fel a lány.

- Nem lep meg, idekinn elég hüvös van - jegyezte meg a férfi, és felnézett az égre. - Hát ez nem akar elállni! - állapította meg, azzal eltünt a kunyhóban. Alessandra lassan követte. Mikor belépett a szobába, Ralph már az asztalnál ült. A lány odasétált a kandallóhoz, és elörenyújtotta a kezét.

- De jó ez a meleg! - sóhajtott fel. - Amikor ilyen csúnya az idö, nehéz elhinni, hogy nyár van.

- Addig fogalmad sincs, milyen a csúnya idö, amíg nem éltél át Nyugat Texasban egy telet - felelte a férfi. - Erröl jut eszembe, innen hová fogsz menni? - Ezen még nem gondolkoztam - sandított rá a lány. - Talán átruccanok Új Zélandra, s megpróbálok elhelyezkedni egy méntelepen. Nem lesz könnyü itt hagyni ezt a helyet.

- Megértelek. Van valami ebben a vidékben, ami az ember szívéhez nö. - Talán az itt élök - mormolta a lány, s a tekintetük összekapcsolódott.

- Idd meg a kávéd, aztán hazamegyünk - jelentette ki Ralph, és elkezdte összecsomagolni a holmijukat.

- De hát még mindig esik az esö! - tiltakozott Alessandra. - Már csak csöpög!

- Ömlik! Úgy szakad, mintha dézsából öntenék!

- Alessandra, nem fogok erröl vitatkozni! - figyelmeztette a férfi. - Én sem! Ilyen ítéletidöben egy tapodtat sem megyek!

- Velem jössz! - Egy frászt! Ralph a kandallóhoz lépett, és vizet locsolt a tüzre.

- Hagyd abba! - ütött Alessandra a karjára, mire a férfi megpördült, és haragosan vállon ragadta.

- Elment az eszed? Nem maradhatunk itt! - Miért nem? Van egy ágy...

- Épp ez az! Egy! - szakította félbe nyersen Ralph. - És ha itt aludnánk, hamarosan minden pletykás vénasszony rajtunk köszörülné a nyelvét!

-. Szóval inkább kapjak tüdögyulladást, csak a jó híreden csorba ne essen? - sziszegte Alessandra, a férfi mellkasának feszítve a tenyerét.

- Nem a saját jó híremet féltem! - Ralph továbbra sem engedte el a karját, de az ujjai már nem mélyedtek a húsába, inkább lágyan cirógatták a börét.

- Hanem az enyémet? Miattam aggódsz? - Mostanában mintha mást sem tennék...

- Nekem inkább úgy tünt, mintha az idöd java részét azzal töltenéd, hogy elkerülj!

- Azzal is - ismerte el a férfi.

- Miért? - hajtotta hátra a fejét Alessandra, s mikor Ralph keze a vállát kezdte simogatni, megremegett.

- Komolyan ragaszkodsz ahhoz, hogy válaszoljak? - kérdezte a férfi, mire a lány nemet intett a fejével, és az arcát Ralph nyakába fúrta. - Alessandra?

- Csak azt nem értem, miért kapálództál ez ellen kézzel-lábbal - suttogta a nö fojtottan.

- Most már én sem.

Ralph felemelte a lány állát, és szájával megérintette az ajkát. Alessandra ösztönösen átölelte a nyakát, és viszonozta a csókját. Úgy érezte, mintha mindenütt, ahol a férfi hozzáér, lángnyelvek nyaldosnák a testét, s mikor Ralph az inge alá csúsztatta a kezét, és gyengéden csipkedni kezdte a mellbimbóját, majdnem elájult a gyönyörtöl.

A lány kikapcsolta Ralph övcsatját. A férfi gyorsan ledobálta a ruháit, aztán vágytól homályos szemmel figyelte, ahogy Alessandra is levetközik. Mikor a lány meztelenül állt elötte, Ralph néhány másodpercig nem mozdult, csak némán csodálta a testét. Hogyan képes egy ilyen karcsú, törékeny nö ugyanolyan keményen dolgozni, mint a férfiak? - tünödött, s elörehajolva áhítatos csókot lehelt a kemény mellbimbókra, majd letérdelt, és a lány hasát kezdte csókolgatni.

- Esküszöm, itt esem össze, ha nem hagyod abba! - motyogta Alessandra, kedvese hajába markolva. - Szörnyen remeg a térdem!

Ralph ekkor felegyenesedett, kirángatta a táskájából a magával hozott tiszta pokrócot, és leterítette a matracra. Aztán ráfektette a lányt, és elnyúlt mellette.

- Ó, Alessandra! - sóhajtott fel. - Megsemmisítö hatással vagy az önuralmamra!

- Akkor jó, mert te is az enyémre - lehelte a lány. Ralph simogatásai még jobban felszították a szenvedélyét, s mikor a férfi gyengéden széttárta a combjait, és ajkával cirógatni kezdte teste legérzékenyebb pontját, kéjesen megvonaglott. - Ralph... nem bírom tovább! - nyöszörögte, majd halkan felsikoltott, mikor a férfi egyetlen lökéssel beléhatolt.

Egy ütemre mozogtak, egyre gyorsabban és gyorsabban, s mikor a csúcspontra értek, egymás nevét kiáltva merültek el a gyönyör hullámaiban.

Mikor jó néhány órával késöbb Alessandra kinyitotta a szemét, látta, hogy Ralph mosolyogva figyeli. Milyen jó lenne mindennap mellette ébredni! - villant át az agyán.

- Tényleg nem beszélsz álmodban - közölte Ralph, megpuszilva az orrát. - Képes voltál virrasztani, csak hogy meggyözödhess erröl?

- Azért nem aludtam, mert nem bírtam levenni rólad a szemem.

A férfi ajka meleg volt, és lágy, de a csókja túl rövid ideig tartott. Alessandra átkulcsolta a nyakát, és megpróbálta közelebb húzni magához, ám Ralph mosolyogva megrázta a fejét.

- Elállt az esö. Indulnunk kell.

- Ugratsz, ugye? - pillantott a lány az órájára. - Negyed tizenegy. - Ha igyekszünk, éjfélre vagy legkésöbb fél egyre hazaérhetünk.

- Én ebben nem vagyok biztos! - Alessandra hozzádörgölödzött a férfihoz, és csókolgatni kezdte szörös mellkasát. Szerintem okosabb, ha megvárjuk a reggelt! - Hagyd abba... és... kelj fel! Haza kell... mennünk! - nyögte Ralph, bár a teste elárulta, hogy csábítónak találja a lány ajánlatát.

- Miért? Lisa miatt? De hiszen nincs egyedül! Ott a növéred is.

- Éppen ez az, ami aggaszt! Nem akarom, hogy Marilyn gyanút fogjon. Ha megsejtené, mi történt köztünk, mindent elkövetne, hogy összeboronáljon bennünket!

- Ne butáskodj! Marilyn ennél sokkal felvilágosultabb.

- Marilyn egyáltalán nem felvilágosult, amikor rólam van szó! - Ralph legurult az ágyról, és elkezdte összeszedni a ruháit. - A növérkém leghöbb vágya, hogy újra megnösüljek, nekem viszont ez eszem ágában sincs!

Gyorsan felöltözött, és mire Alessandra kilépett a verandára, már a lovakat is felnyergelte. A lány egyfolytában azért imádkozott, hogy térjen vissza a vihar, de csak egy pillantást kellett vetnie a csillagos égre, hogy tudja, a kérése nem talált meghallgatásra.

Vajon ezek után hogyan alakul majd a kapcsolatuk? Amikor elöször lefeküdt Ralphfal, azt hitte, továbbra is szeretök maradnak, ám szerelmi viszony helyett egyfajta hidegháborút folytattak:

Ralph idöközben nyeregbe pattant, és feléje nyújtotta a kezét. - Gyere, ülj elém!

A hangja csodálatosan lágyan csengett, és Alessandra megborzongott.

- Nem félsz, hogy Marilyn azonnal az esküvönket kezdi tervezgetni, ha látja, hogy egy lovon térünk haza? - incselkedett.

- Pewter kicsit sántít, nem gondolod?

Alessandra a makkegészséges lóra bámult, és az arcán huncut mosoly villant fel.

- Csakugyan. Azt hiszem, jobb lesz, ha kíméljük - bólintott, és hagyta, hogy a férfi maga elé emelje a nyeregbe.

Nem sokkal éjfél után értek vissza a házhoz. Mindenütt sötét volt, csak a pajták elött égett a villany. Mikor a verandától körülbelül tizenöt méterre lehettek, Ralph megállította a lovát.

- Én gondoskodom az állatokról, te pedig menj és zuhanyozz le! - parancsolt a lányra.

Útközben mindvégig hallgattak, mert valahányszor Alessandra meg akart szólalni, Ralph megszorította a karját, mintha kitalálta volna, mire készül, és így kérné, ne kérdezze meg azt, ami a leginkább foglalkoztatja: hogy hogyan tovább. - És azután? - nézett rá most a lány reménykedve, de Ralph nem válaszolt.

Alessandra ekkor odanyújtotta az ajkát, és a férfi rövid habozás után megcsókolta: A lány azt szerette volna, ha örökké tart ez a csók, Ralph azonban máris felemelte a fejét.

- Jó éjt! - mondta, s halkan felsóhajtott, ami kissé megvigasztalta Alessandrát. - Lehetne sokkal jobb is - dorombolta, végighúzva mutatóujját a férfi ajkán. A kísértés erös volt. Ralph a legszívesebben bevonszolta volna az istállóba a lányt, és reggelig szeretkezett volna vele a szénában, de még mindig a történtek hatása alatt állt, s nem tudott megbirkózni az érzésekkel, amelyeket Alessandra felszabadított benne. Amióta felnött, mindig tökéletesen uralkodott magán, ám ez a szöke vadóc valahogy áttört a védöfalán, megrendítette az önbizalmát, és a feje tetejére állította az életét.

Igen, Alessandra teljesen megbabonázta, pedig eleinte kifejezetten közönséges nöszemélynek tartotta. Minél jobban megismerte azonban, annál elbüvölöbbnek, annál izgalmasabbnak és érdekesebbnek találta.

Ralph behunyta a szemét, hogy ne lássa a lány csókra csábító ajkát, vágyakozóan csillogó szemét.

- Ugorj le! - parancsolta, és Alessandra nagyot sóhajtva engedelmeskedett.

6. FEJEZET

- Ébresztö, hétalvó! - rikkantotta egy ismerös hang, s Alessandra orrcimpája megrezdült, ahogy beleszimatolt a levegöbe. Ha nem csalódom, ez teaillat, gondolta, és a szemhéja felpattant.

Amikor a pupillája már alkalmazkodott a szobába tóduló-napfényhez, egy pillanatig csodálkozva bámulta nádszáltermetü barna nöre, aki tálcával a kezében az ágya mellett állt.

- Marilyn! - kiáltotta, és felült.

- Szerintem semmi bajod - jegyezte meg a nö, ahogy letette a tálcát az éjjeliszekrényre, és alaposan szemügyre vette a lányt.

- Nyilván azt hitted, hogy fél lábbal már a sírban vagyok, különben nem hoztad volna ágyba a reggelimet!

- Igen, azt hittem, elvégre aki olyan ostoba, hogy zuhogó esöben lovagol, megérdemli, hogy elpatkoljon - zsörtölödött Marilyn, miközben kitöltötte a teát, s az egyik csészét a lánynak nyújtotta.

- Csak szemerkélt, amikor elindultunk. - Miért nem maradtatok a kunyhóban?

- Ralph haza akart jönni - vont vállat Alessandra. - És ö a fönök. - Hm. Hogy megy a könyvelés?

- Jól. De túl kevés volt a tennivalóm, s hogy ne unatkozzam, megkértem Ralphot, hogy cowboyként is dolgozhassak. Ezt sokkal szívesebben csinálom. - És mi a véleményed az öcsémröl? - faggatta a barátnöjét Marilyn.

- Ezt hogy érted?

- Hogyan jöttök ki egymással?

- Nagyszerüen. Rendes, igazságos fönök.

- Tényleg ilyen tompa vagy ma, vagy én fogalmaztam homályosan? Talán túl tapintatos voltam?

- Te és a tapintat? Egyikünk sincs tisztában ennek a szónak a jelentésével! - Akkor hát szándékosan játszod meg a nehéz felfogásút, vagy...

- Vagy te vagy túl kíváncsi! Kösz a teát, de most fel kell kelnem. Vár a munka! - Tévedés. Szeretett fönöködtöl mára szabadnapot kaptál.

- A fenébe! A fiúk azt hiszik majd, hogy kivételezik velem, mert nö vagyok!

- Úgy érted, nem ad mindegyik alkalmazottjának szabadnapot, ha az illetö elözö éjjel a szokásosnál késöbb került ágyba? - álmélkodott Marilyn. Alessandra megsemmisítö pillantást vetett rá. Érdekes, gondolta. Az éjjel Ralph valami olyasmit mondott, hogy nem akar gyanút kelteni a növérében, ám a jelek szerint pontosan ezt tette. Őt személy szerint nem izgatta, ki tud a kapcsolatukról, söt szívesen beszélt volna valakivel az érzéseiröl és a kételyeiröl. Ha Marilyn nem éppen Ralph növére lett volna, valószínüleg öt választotta volna a bizalmasának. - Elmondod? - kérdezte az asszony.

- Mit?

- Hogy miért vágsz ilyen gondterhelt képet. Alessandra gépiesen elmosolyodott.

- Ki? Én? Képzelödsz!

Ralph a gépszín ajtajának támaszkodva figyelte, ahogy Alessandra átvág az udvaron, s miközben a feléje közeledö lány ruganyos mozgásában gyönyörködött, arra gondolt, hogy még jobban élvezné a látványt, ha a lány mögött sétálhatna.

Alessandra dühösnek látszott, s a férfinak hirtelen eszébe jutott, hogy amióta a telepeskunyhóban szeretkeztek, azaz pontosan négy napja, egyetlenegyszer sem voltak kettesben. Most végre eljött a várva várt pillanat, és Ralph nem akarta, hogy bármi is elrontsa.

- Van egy kis elintéznivalónk! - kezdte a lány, amikor már alig három méter választotta el a férfitól.

- Biztos, hogy nem engem akarsz elintézni?

- Ne vigyél kísértésbe! Tudni akarom, miért szórakoztok velem! - Tessék? - hökkent meg Ralph.

- Szerda óta Jim csak jelentéktelen munkákat bíz rám!

- Egy ekkora szarvasmarha tenyésztö telepen nincs jelentéktelen munka!

- Valóban? Ezek szerint például a jármüveid hütöinek és gumijainak ellenörzése olyan életbe vágóan fontos, hogy az egyik legjobb cowboyodnak egy egész napot kell ezzel töltenie?

- Úgy érted, Jim nézte meg a kocsikat? - kérdezte színlelt megrökönyödéssel Ralph.

- Nem. Magamról beszéltem, és ezt te is nagyon jól tudod! Miért adtok mostanában ilyen feladatokat? Miért nem dolgozhatok kinn a legelön?

Ralph elkapta a lány csuklóját, és alaposan szemügyre vette a tenyerét.

- A sebeim rég begyógyultak! - kiáltotta Alessandra. Megpróbálta elrántani a kezét, de Ralph, ahelyett hogy elengedte volna, a hüvelykujjával apró köröket rajzolt a börére. - Ez elterelö hadmüvelet - vádolta meg rekedten a lány.

- Igen - vallotta be szégyenkezés nélkül Ralph, majd magához húzta és megcsókolta Alessandát.

A többnapos kényszerü önmegtartóztatás után Alessandra szinte elolvadt a karjában. Napok óta szomjazott a férfi csókjára, sóvárgott a simogatására, most mégsem volt maradéktalanul boldog, mert közeledett a vacsoraidö, és Lisa meg Marilyn várták öket.

- Amióta a kunyhóban voltunk, egyfolytában erröl álmodoztam - mormolta Ralph, mikor végül felemelte a fejét.

- Tényleg? Én nem.

- Kis hazug! - A férfi átölelte Alessandra vállát, és a ház felé kormányozta. - Szóval elárulnád, miért bánsz úgy velem, mint egy hadirokkanttal? - tért vissza az elözö témára a lány.

- Azt hittem, örülni fogsz, ha jobban ráérsz, és többet lehetsz együtt a növéremmel. Elvégre barátnök vagytok, nem?

- Csak ezért?

- Nem. Azt akartam, hogy meggyógyuljon a kezed. De ha ez a kívánságod, megmondhatom Jimnek, hogy most már nem szorulsz kíméletre, rendben? Alessandra bólintott, és olyan ragyogó mosolyt villantott felé, hogy a férfi szíve majd kiugrott a mellkasából.

- De ezentúl mindig viselj kesztyüt, és ne akard bebizonyítani, hogy ugyanolyan belevaló cowboy vagy, mint a többiek. A fiúknak már úgyis aláástad az önbizalmát!

Alessandra ránevetett, ám ahogy a férfi égö szemébe nézett, elakadt a lélegzete. - Ha biztos lehetnék benne, hogy Marilyn nem leskelödik a konyhaablakból, visszavinnélek a színbe, és addig szeretkeznék veled, amíg kegyelemért nem rimánkodsz! - dörmögte a férfi.

Alessandra a hátára fordult, és miközben egyre távolabb úszott. a parttól, felbámult a ragyogó kék égre.

Arra gondolt, haza kellene mennie, hegy segítsen Lisának és Marilynnek, akik rábeszélték Ralphot, rendezzen partit aznap este, de attól félt, összeveszne az idösebb növel. Alessandra öt okolta azért, hogy Ralph mostanában olyan hüvösen bánik vele, jobban mondva Marilyn "ártatlan" célzásait, melyekböl nyilvánvalóvá vált, hogy nem sikerült port hinteniük az asszony szemébe.

A lány azonban Ralphra még dühösebb volt, mert nem tudta megbocsátani, hogy a férfi szégyelli az iránta táplált érzéseit. Ralph persze boldogan lefeküdt vele, de mások elött nem akarta vállalni a kapcsolatukat, és ezt ö fölöttébb megalázónak találta.

Alessandra még akkor is dült-fúlt magában, amikor hazaért.

- Ralph Cameron egy hólyag! Ne haragudj, Marilyn! - viharzott be a konyhába, és kivett a hütöszekrényböl egy doboz sört.

- Ne kérj bocsánatot, én már sokkal csúnyábbakat is mondtam rá!

- Nem azért kérek bocsánatot, mert hólyagnak neveztem az öcsédet, hanem mert téged hibáztattalak az ostoba viselkedéséért.

- Örülök, hogy ezt tisztáztuk - sóhajtott Marilyn.

- Ezúttal mit követett el apa? - kíváncsiskodott Lisa, akit kissé meglepett Alessandra kirohanása.

- Hogy mit? - Alessandra azon tünödött, okos dolog-e Lisa elött megtárgyalni a kapcsolatukat.

- Nem vagyok vak - fintorgott megvetöen a fiatal lány. - Tudom, hogy egy kicsit belezúgtál.

- Egy kicsit? Drága gyermekem - Alessandra színpadiasan széttárta a karját -, megörülök érte!

- Tényleg? De hát olyan öreg!

- Egyáltalán nem öreg! - heveskedett Alessandra. Majd sötét pillantást vetve Marilyn nevetö arcára, hozzáfüzte: - Csak egy hólyag!

- Lisa, ugye egyedül is el tudod készíteni a salátát? Azt hiszem, Alessandrának szüksége lenne néhány testvéri jó tanácsra - bökött a mennyezet felé Marilyn. - Te nem az én testvérem vagy, hanem Ralphé - emlékeztette Alessandra. - Igen, de nem szeretek a falnak beszélni!

Mikor a szobájába értek, Alessandra ledobta magát az ágyra, Marilyn pedig letelepedett az öltözöasztal elötti székre. Néhány percig mindketten hallgattak. Alessandra nagy érdeklödéssel vizsgálgatta a sörösdobozát, Marilyn pedig elmélyülten tanulmányozta a körmét.

- Lehiggadtál már? - törte meg végül a csendet.

- Amennyire lehiggadhat valaki az én vérmérsékletemmel...

- Akkor már félig nyert ügyünk van. Azt hiszem, amikor együtt vagytok, Ralph körülbelül úgy érezheti magát, mintha bekötött szemmel ülne egy száguldó hullámvasúton! Szerintem sosem tudja, hányadán áll veled... Szeretök vagytok, igaz?

- Ugyan! Pontosan kétszer szeretkeztünk! Ráadásul Ralph úgy tesz, mintha az, ami köztünk történt, olyan mocskos lenne, hogy beszennyezhetné Lisát és mindenki mást, aki tudomást szerez róla.

- Szóval az ártatlan kis Lisa is akadálya a románcnak.

- Csak Ralph szemében. Lisa már nem gyerek, és csöppet sem ostoba!

- Ezt hajtogatom én is évek óta, de az öcsémnek az a rögeszméje, hogy meg kell védenie a lányát a világban rá leselkedö veszélyektöl. És persze mindazt meg akarja adni neki, amit az anyjának megadtak a szülei gyermekkorában, akár tetszik Lisának, akár nem.

Alessandra felsóhajtott.

- Csak nem vagy féltékeny Kathleenre? - döbbent meg Marilyn.

- De igen. Egy hús-vér nötöl nem tartanék, azt legyözném, de hogyan küzdhetnék meg egy kísértettel? - kérdezte panaszosan a lány.

- Tényleg azt hiszed, hogy ez szükséges?

Alessandra felkelt, és az ablakhoz sétált. Vajon mennyire lehetek öszinte hozzá? - morfondírozott. Mégiscsak Ralph testvére...

- Szeretem az öcsédet - bökte ki, s utána különös, megkönnyebbüléssel vegyes elégedettséget érzett, talán mert végre nyíltan beismerte az érzéseit: Ahogy megfordult, és Marilynre pillantott, csodálkozva látta, hogy az asszony mosolyog. - Örülsz, vagy nevetségesnek találod a helyzetet?

- Ez is, az is. Örülök, hogy szerelmes vagy Ralphba, ugyanakkor nevetségesnek találom, hogy azt képzeled, Kathleen emléke közétek állhat.

- Valahányszor Ralph a feleségéröl beszél, a hangja ellágyul - érvelt a lány. - Én nem mesélhetek neked a házasságukról, ehhez csak az öcsémnek van joga - jegyezte meg Marilyn óvatosan -, de hadd emlékeztesselek arra, hogy a látszat néha csal.

- Nemcsak ez a baj - legyintett Alessandra, aki szeretett volna hinni neki, de nem bírt megszabadulnia kételyeitöl. - Ralph nem tud elfogadni olyannak, amilyen vagyok. Idegesíti, hogy olykor káromkodom, bosszantja, hogy dobozból iszom a sört, s amikor azt mertem mondani, hogy szerintem Lisának saját magának kell eldöntenie, tovább akar-e tanulni, vagy sem, mélyen megbotránkozott. Ráadásul azt hiszi, hogy az elmúlt kilenc évet többnyire vízszintes testhelyzetben töltöttem. Egek, ha annyi viszonyom lett volna, mint gondolja, mostanra már járni sem tudnék!

Marilyn úgy nevetett, hogy a könnyei is potyogtak.

- Örülök, hogy ilyen jól szórakozol a gondjaimon! - duzzogott Alessandra. - Igazán... sajnálom, de... te annyira más vagy, mint Kathleen és Ralph többi nöismeröse!

- Ezt vigasztalásnak szántad?

- Nem, csak erröl eszembe jutott valami. Talán jó lenne, ha Ralph egyszer új szerepben látna.

- Nem értem, mire akarsz kilyukadni, és nem vagyok biztos benne, hogy érteni akarom. Marilyn, miért kutatsz a szekrényemben?

- Valami szexi ruhát keresek, amelyet felvehetsz a partira! Hol tartod a jobb gönceidet?

- Sehol. Nincsenek jobb gönceim. Aki sokat utazik, az általában nem cipel magával egy egész ruhatárat!         -

- És mit csinálsz, ha szükséged van egy alkalmi szerelésre? - Eddig még sosem volt.

- Az lehet, de most van! Tudod, mit? Beviszlek a városba, és vásárolunk neked egy csini alkalmi ruhát!

Marilyn megragadta Alessandra csuklóját, és magával akarta vonszolni a lányt, de az belekapaszkodott az ajtófélfába.

- Szó sem lehet róla! - tiltakozott. - Nem fogom egy olyan ruhára pocsékolni a pénzem, amelyet az életben soha többé nem veszek fel, és amelyben egész este csak feszengenék. A csini alkalmik éppoly kevéssé illenek hozzám, mint a szalagok, fodrok és csipkék! Ha azt akarod, hogy kiöltözzek, kiöltözöm, de nem fogom költségekbe verni magam.

- Nem akartalak megbántani.

- Az ég szerelmére, Marilyn, nem bántottál meg! Ha azt akarod, hogy szexi legyek, az leszek, anélkül hogy ezért be kellene mennünk a városba, ahonnan egyébként a parti kezdetéig vissza se érnénk!

- Szóval mégiscsak van valami csábos ruhád? - Hát nem éppen ruha...

Ralph meglazította a gallérját, és somolyogva állapította meg, hogy legalább fél tucat másik férfi ugyanezt teszi. Ezek szerint nem ö az egyetlen, aki szívesen lemondott volna az estélyi öltözetröl.

Ekkor hallotta, hogy a nevét kiáltják, és ahogy megfordult, meglátta Doug és Rachel Shaffert. Doug jól szabott öltönyt viselt, akárcsak ö, a nö viszont úgy kirittyentette magát, mintha az operába készülne.

- Ez sokkal mulatságosabb egy kerti hússütésnél! - lelkendezett Rachel. - Az asztalok gyönyörüek! Melyik rendezvényszolgálatot használta?

- Minden Marilyn, Lisa és Alessandra müve. Biztos örülnek majd, ha elmondom nekik, mennyire értékelte az eröfeszítéseiket, Rachel - vigyorgott Ralph az asszonyra, aki hirtelen megdermedt.

- Egek! Nincs rajta cipö! - hebegte üveges szemmel. Ralph és Doug önkéntelenül követték a tekintetét.

- Nem mindenki néz ki ilyen jól mezítláb! - jegyezte meg Doug, Ralph azonban képtelen volt megszólalni.

Mereven bámulta Alessandát, aki a szoba másik oldalán csevegett Lisával, és valószínüleg nem vette észre, hogy mindenkinek a figyelmét magára vonta. Nem csoda! Bokáig érö, aranymintás, sötétkék szárijában, amely szabadon hagyta gömbölyü, napbarnított vállát, a bokáján csillogó vékony aranylánccal úgy festett, mint egy pogány rabszolganö.

Ralph tekintete visszatért a lány arcára, s a szívébe féltékenység nyilallt, mikor látta, milyen kedvesen mosolyog Lisa barátjára. Ralph beleegyezett, hogy Todd eljöjjön a partira, mert azt remélte, ha nem gördít akadályokat a kapcsolatuk útjába, Lisa hamarosan elveszti érdeklödését a fiú iránt... ám azt nem hajlandó türni, hogy ez a taknyos kölyök kisajátítsa Alessandrát!

Gyorsan elnézést kért Shafferéktöl, és határozott léptekkel a kis csoport felé indult.

Alessandra igyekezett arra összpontosítani, amit Lisa és Todd magyaráztak neki, de amióta a szeme sarkából felfedezte a feléjük közeledö Ralphot, semmi más nem érdekelte, csak az, hogy a férfi mikor ér melléje. Még négy másodperc... három... kettö...

- Szervusztok. Alessandra... Todd.

A fiú udvariasan, de kissé mereven üdvözölte Ralphot, aztán hagyta, hogy Lisa elvonszolja azzal az ürüggyel, hogy inni szeretne valamit.

- Másként festesz farmer nélkül - mérte végig elismeröen Cameron a lányt.

- Többször is láttál már farmer nélkül!

- Ez igaz, de akkor mindig kettesben voltunk.

- És hogyan szereted jobban? Nézökkel vagy nézök nélkül?

A férfi szeme felvillant, és Alessandra maga is tudta, hogy veszélyes vizekre. evezett, de Ralph végül úgy tett, mintha komolyan fontolóra venné a kérdését. - Amíg eldöntöm, mit feleljek, táncoljunk! - javasolta:

A lány ellenben mosolyogva megrázta a fejét.

- Szó sem lehet róla! Szerintem countryzenére csak mániás depresszióban szenvedök táncolnak.

- Hé, vigyázz a nyelvedre!

- Inkább a tiédre vigyáznék! - kuncogott Alessandra.

Három órával késöbb Alessandra, aki a kiürült desszertestányérokat vitte be a konyhába, majdnem összeütközött a sajtos tálcával a kezében kifelé igyekvö Marilynnel. Ők ketten egész este dolgoztak, míg Lisa, aki megígérte, hogy segíteni fog, a távollétével tüntetett.

- Ha látod valahol az unokahúgodat, mondj neki köszönetet a nevemben! - dünnyögte a lány.

- Jó. De majd csak azután, hogy kitekertem a nyakát - felelte Marilyn. - Hála az égnek, ez már az utolsó fogás! Maradj itt, mindjárt hozok valami innivalót! Marilyn kisvártatva visszatért, s elégedetten mosolyogva letett egy üveg pezsgöt az asztalra.

- Igyunk a sikeres estére! Elértük a célunkat! - jelentette ki, és mindkettöjük poharát teletöltötte.

- Miért, mi volt a célunk? - vonta fel a szemöldökét a lány. - Könyörgöm, áruld el!

- Hogy Ralph új szerepkörben lásson!

Alessandra ráébredt, hogy miközben számára vadidegen emberekkel társalgott, és felszolgálta a vacsorát, teljesen elfeledkezett arról, hogy el akarta büvölni a férfit. Pedig pontosan ez volt a szándéka, amikor néhány órával ezelött megmosta a haját, magára tekerte ezt a sötétkék selymet, és kikészítette az arcát.

Most, ahogy lenézett rózsaszínre lakkozott, fiúsan rövidre vágott körmére, magában bánatosan megállapította, hogy bármennyire töri is magát, sosem lesz olyan finom és elökelö jelenség, mint azok a nök, akikkel a férfi az elmúlt órákban táncolt.

- Egyébként szeretném megköszönni, hogy annyit segítettél - szakította félbe a tépelödését Marilyn. - Nagyszerü voltál!

- Remek! Ezt nevezem én ragyogó pályafutásnak: egy bulin pincérnö lehettem! Már megbocsáss, ha nem szökdécselek örömömben... inkább lefekszem. - Ne butáskodj, a tüzijáték még csak most kezdödik! Ralph munkásai rendezik. Ülj le valahová, dölj hátra, és élvezd a müsort!

Mintha meghallotta volna, hogy emlegetik, Ralph megjelent a konyhaajtóban.

Idöközben megszabadult a zakójától meg a nyakkendöjétöl, és az ingén is kigombolta a legfelsö gombokat.

- Én meg azt hittem, hogy robotoltok! - morogta, és a piszkos tányérok között álló pezsgösüvegre bámult.

- Nincs a lemezgyüjteményedben másfajta zene? - tudakolta Alessandra. - Tényleg nem tetszik? - kérdezte Ralph öszinte megdöbbenéssel.

- Hogy tetszhet bárkinek is az ilyen lehangoló muzsika? Minden második dal szerelmi csalódásról, halálról vagy szegénységröl szól! Nincs igazam, Marilyn? Az asszony mosolyogva felemelte a kezét.

- Megtagadom a választ azzal az indokkal, hogy ha bármelyikötöknek a pártjára állnék, azzal veszélyeztetném a testi épségemet.

- Gyáva kukac! Hogy félhetsz a kisöcsédtöl? - gúnyolódott Alessandra, míg Ralph nekidölt a hütöszekrénynek, és mosolyogva összefonta karját a mellén. - Ralph nem kicsi! Nézd meg közelebbröl! - méltatlankodott Marilyn, miközben az egyik tányérról a szemétbe kaparta az ételmaradékot.

Alessandra odament, hogy segítsen neki, de Ralph eléje lépett, s mivel a növérének háttal állt, vágytól égö szemét csak a lány láthatta.

- Így elég közel vagyok? - kérdezte szelíden.

Nem volt, és ezt nagyon jól tudta, ám az arckifejezése óvatosságra intette Alessandrát. Ralph nyilván nem készült fel még arra, hogy mások elött is vállalja a kapcsolatukat, s az, hogy ö már korábban a bizalmába fogadta a növérét, fel sem merült benne.

A lánynak hirtelen az az érzése támadt, mintha egy nös ember kedvese volna, és ez annyira dühítette, hogy a tenyerét a férfi mellkasának feszítette. S mivel Ralph nem számított efféle támadásra, sikerült is félretolnia az útjából.

- Nem, az öcséd tényleg nem kicsi, de köztudomású, hogy a testi méreteknek semmi közük a szellemi képességekhez! - Jelentette ki, és a szemében elégedettség villant, mikor a férfi arcán meglepetés suhant át.

- Megtennétek nekem egy szívességet? - förmedt rájuk Marilyn. - Odakinn veszekedjetek, jó? Túl sok süteménymaradék hever itt szanaszét, és nem szeretném, ha a vitátok bohózatba illö tortacsatává fajulna!

- Valóban erös a kísértés! - Alessandra vágyakozó pillantást vetett a citromos habcsókos tányérra. - Menj vissza a vendégeidhez, Ralph, én meg Marilynnel rendet csinálok!

- Eredj te is! - biztatta az asszony. - Rachel Shaffer felajánlotta, hogy segít! Alessandra felnyögött.

- Akkor én már itt sem vagyok!

A szellö lágyan cirógatta a lány arcát, meztelen talpát kellemesen melegítették a hátsó udvar kockakövei. A csoportokba verödött vendégek élénken tereferéltek, s az elcsípett szófoszlányokból ítélve a helyi ügyektöl kezdve a nemzetközi

politikáig mindent megvitattak. A hangulat emelkedett volt, mindenki izgatottan várta az éjszaka nagy záróeseményét, az elöre beharangozott tüzijátékot.

A petárdákat és röppentyüket a háztól körülbelül ötven méterre készítették elö a cowboyok, és Ralph arrafelé terelte Alessandát.

- Egy ilyen szép szájra jobban kellene vigyázni. Ha túl sokat jártatod, még a végén elkopik! Igazán kár lenne érte! - jegyezte meg nyájasan.

Alessandra bosszúsan összeráncolta a homlokát, majd hirtelen fenéken billentette a férfit, és odébb pördült.

- És kár lenne ezért a formás fenékért is! Bár az efféle, önteltség elleni kezelés többnyire hatásos, bizonyára nem tesz jót neki!

Azt remélte, hogy Ralph felveszi a kesztyüt, s noha a férfi arca arról árulkodott, hogy szívesen megtorolná az öt ért sérelmet, nyilvánvaló volt, nem akarja felhívni a figyelmet magára. Biztosan fél, hogy a vendégei megsejtenék, a kapcsolatuk más, mint általában a munkaadóké és alkalmazottaké!

Alessandra azt szerette volna, ha mit sem törödve a lehetséges következményekkel, Ralph enged az érzéseinek. Ám a férfi ezúttal is uralkodott magán.

- Szerencséd, hogy nem vagyunk egyedül - mondta.

- Én ezt inkább balszerencsének nevezném! - Alessandra elfordult, hogy a férfi ne láthassa könnyes szemét, és visszasietett a vendégekhez, bár a lelke mélyén a pokolba kívánta öket is, akárcsak Ralph Cameront.

Mikor kicsit késöbb pezsgöspohárral a kezében ott ült az alkalmazottak feleségei és barátnöi között, és az égen szétrobbanó arany- és ezüstcsillagokban gyönyörködött, furcsa nyugtalanság fogta el.

A szíve azt diktálta, elégedjen meg azzal, amit Ralph adni képes, fogadja el, bármilyen feltételeket szab is a férfi, a büszkesége azonban ez ellen hevesen tiltakozott. Vajon mi lenne kevésbé fájdalmas, ha a szerelmét vagy az önbecsülését áldozná fel?

A tüzijáték után Shafferék és még néhányan hazamentek, de az este ezzel nem ért véget. Dunc, Jim és még egy cowboy elövették a gitárjukat, és játszani kezdtek. Sajnos, az ízlésük hasonlított Ralphéhoz. Alessandra, aki odahúzta székét a rögtönzött együttes körül képzödött kis csoporthoz, igyekezett eltitkolni, mennyire nem tetszik neki ez a zene. Valami mégis elárulhatta, mert amikor befejezték az egyikszámot, Dunc odahajolt hozzá.

- Én jobban szeretem a rock and rollt - mormolta -, de mit tegyek, ha a fiúk csak ezeket a dalokat ismerik?

Alessandra úgy döntött, Dunc megérdemli, hogy kisegítse. - Honnan keríthetnék egy gitárt? - kérdezte halkan.

- Te is játszol?

- Régebben játszottam, és most szívesen megpróbálkoznék újra vele. Dunc kikapta Jim kezéböl a gitárt, és a lány felé nyújtotta.

- Pihenjetek, fiúk, és hallgassátok meg, milyen az igazi zene! Tessék, Alessandra. Mivel kezdjük?

Alessandra kérdö tekintetet vetett Jimre, s mikor a férfi bólintott, mosolyogva elvette a hangszert.

- Rock and rollt nem lehet ülve játszani! - ugrott fel. - Kezdjük egy klasszikussal, Dunc! Mit szólnál az All Shook Uphoz?

A férfi azonnal belefogott a számba, és amikor a lány csatlakozott hozzá, Ralph rögtön megállapította, hogy ragyogóan játszik. Vajon hány oldala van még ennek a nönek? - tünödött.

Ekkor Alessandra elkezdett énekelni, s azok is elnémultak, akik addig beszélgettek.

- Micsoda hang! - kiáltott fel álmélkodva Marilyn.

- Szóval te sem tudtad, hogy ilyen jó? - kérdezte Ralph.

- Jó? A gyerekeim CD-in világsztárok adnak elö slágereket, de Alessandrának a nyomába sem érnek!

A tapsból ítélve, amely a dal végén felcsattant, a többiek is osztották a véleményét. Könyörögtek Alessandrának, hogy énekeljen tovább, s a lány egymás után játszotta a kért számokat - elöször Dunckal, aztán mikor a férfi meghajolt a nagyobb tehetség elött, és félretette a gitárját, egyedül.

- Te tényleg élvezed ezt, igaz? - érdeklödött Ralph, mikor a lány néhány másodperc szünetet engedélyezve magának, elcsaklizta a sörét, és nagyot kortyolt belöle.

Alessandra bólintott.

- A következö dal neked szól-suttogta olyan halkan, hogy csak Ralph érthette a szavait. Aztán letelepedett egy székre, s belefogott az Eagles egyik romantikus számába.

Nehéz volt elhinni, hogy ez a lágy, zengö hang ugyan azé a nöé, aki néhány perccel korábban még kemény rockszámokat üvöltött. A közötség eddig megpróbált vele énekelni, de most mindenki hallgatott, így fejezték ki a hódolatukat.

Ralphban a legkülönbözöbb érzések kavarogtak, de egyiket sem tudta volna megnevezni, csak abban volt biztos, hogy mindegyik szorosan összefügg ezzel a csodálatón teremtéssel.

Hajnali kettö felé, miután az utolsó vendégek is távoztak, Marilyn és Alessandra . visszavonultak a konyhába, és megittak egy csésze teát. A lány nem is emlékesett rá, mikor volt utoljára ilyen fáradt, és Marilyn is nagyon kimerültnek látszott.

- Megyek, lefekszem! - sóhajtott, és felállt. - Reggel találkozunk. - Már reggel van!

- Mindegy. Alig várom, hogy ágyba kerüljek!

- Én is! A legszívesebben egy hétig alud... - A konyhaajtó felpattant, és Alessandra elnémult, ahogy meglátta a küszöbön álló férfi haragos arcát.

- Tudja valamelyikötök, hol a lányom? - dörögte Ralph.

7. FEJEZET

- Már biztos lefeküdt - motyogta Marilyn, és nagyot ásított.

- Nem feküdt le. Alessandra? - kérdezte élesen Ralph, s a lány megremegett. - Todd-dal volt...

- Tudom, kivel volt! Épp ezért aggódom!

- Én még láttam öket, amikor a tüzijáték elkezdödött - emlékezett Marilyn. - És utána?

Mindkét nö megrázta a fejét.

- Körülnézek odakinn! - jelentette ki Ralph.

Alessandra aggódó pillantást váltott Marilynnel, és talpra szökkent.

- Várj! Én is jövök! - kiáltotta a férfi után iramodva, s közben azon törte a fejét, miként akadályozza meg, hogy Ralph megfojtsa Toddot, ha rajtakapja a lányával. - Nyugodj meg, Ralph! - lihegte, mikor utolérte a férfit. - Mindig a legrosszabbat feltételezed!

- Te talán nem?

- Sokféle magyarázat lehet Lisa eltünésére.

- És a lista elején a túl élénk hormonmüködés áll!

A garázsba érve Ralph felkattintotta a villanyt, és körülnézett. Sehol senki. Ekkor a férfi szitkozódva kinyitotta a Range Rover ajtaját, de a kocsi üres volt, akárcsak Marilyn kombija és a két kisteherautó.

- Nézzük meg az istállókat és a gépszínt! - fújtatott.

Lisa azonban egyik helyen sem volt, és Ralph elhatározta, hogy kocsival indul a keresésére. Sarkon fordult, ám alig tett néhány lépést, Alessandra megragadta a karját. - Gondolkozz, Ralph! Bárhol lehetnek! Reggelig fel-alá akarsz száguldozni? - Miért, szerinted mit kellene csinálnom? - kérdezte indulatosan a férfi.

- Semmit! Hidd el, Lisa haza fog jönni. - Mikor? Már elmúlt két óra.

- Ralph! Alessandra! A tékozló leány hazatért! - kiáltott ki Marilyn a konyhából. A férfi futásnak eredt, s Alessandra, felemelve szárija alját, botladozva követte. Még jó néhány méterre járt a háztól, amikor meghallotta Ralph kiabálását.

- Hol a pokolban voltál? - bömbölte a férfi.

Alessandra belökte a konyhaajtót, s azonnal megpillantotta Lisát. A lány a hütöszekrény elött állt, fáradtnak, megszeppentnek és kicsit pityókásnak tünt.

- A fenébe! Válaszolj!

Marilyn ott téblábolt a mosogatónál, szeretett volna beavatkozni, de nem mert. - Csigavér, Ralph! - csitította Alessandra, amikor azonban a férfi megpördült és haragosan rámeredt, hátrahökölt.

Egek, ha Ralph öt is képes elbátortalanítani, mennyire megrémíthette szegény Lisát! - Te ne ártsd bele magad ebbe! Lisa az én lányom.

- Akkor ne ordibálj vele, hanem hagyd öt is szóhoz jutni! - Kértek kávét? - próbálkozott Marilyn.

- Nem kérek kávét! Választ akarok kapni a kérdésemre! Hol császkáltál, Lisa? A lány lesütötte a szemét, és zavartan ide-oda forgatta a gyürüjét.

- Nos? - sürgette Ralph vészjósló hangon. - Todd-dal kocsikáztunk egyet.

- Hol?

- Csak itt a környéken.

- De biztos megálltatok valahol, hogy csókolózzatok! Vagy mást is csináltatok? Lisa hallgatott.

- Nézz a szemembe, ha hozzád beszélek!

A lány szót fogadott, de dacosan felszegte az állát. - Szóval? - mordult rá az apja.

- Nem tartozik rád! - felelte szemtelenül Lisa.

- Ne! - kiáltott fel fojtottan Alessandra, mert egy rettenetes pillanatig attól félt, hogy a férfi pofon üti a lányt. Ralph azonban csak halkan elkáromkodta magát, és elfordult.

- Ígérem, nem hozok szégyent a fejedre, apa! Nem fogok teherbe esni! - nyugtatta meg pimasz mosollyal a kamasz lány az apját.

- Lisa! - rivallt rá Marilyn.

Ralph némán félretolta Alessandát, és kimenekült a konyhából. A lány még sosem látta ilyen csüggedtnek és összetörtnek, s ekkor Lisa még egyszer megforgatta a kést a szívében.

- Pedig akkor legalább nem kellene továbbtanulnom! - rikácsolta. - Fogd be a szád! - förmedt rá Marilyn.

Alessandra nem tudta eldönteni, mit tegyen: szaladjon a férfi után, és próbálja megvigasztalni, vagy Lisát vágja fültövön.

- Micsoda komisz kis bestia vagy, Lisa! Marilyn, beszélj a fejével, mert ha én teszem, azt nem köszöni meg! - vetette végül oda, és kisietett a konyhából.

- Itt vagy, Ralph? - kopogott be Alessandra néhány perccel késöbb az irodába. - Menj, feküdj le! - szólt ki bentröl a férfi, de a lány elengedte a füle mellett a szavait. Belépett a szobába, és bezárta az ajtót.

Ralph az íróasztalnál ült, a lábát hanyaguraz iratszekrénynek támasztva.

- Még valaki, aki képtelen szót fogadni... Azért jöttél, hogy megadd a kegyelemdöfést, miután a lányom elvégezte a munka oroszlánrészét?

- A fiatalok gyakran viselkednek meggondolatlanul.

- Senki sem kérdezte a véleményed! - fortyant fel Ralph. - Egyébként is az életmódod aligha jogosít fel rá, hogy megmondd, miként neveljem a lányomat! Megköszönném, ha nem ütnéd bele az orrod olyasmibe, amihez semmi közöd!

Ezen az éjszakán Alessandrának már másodszor lett könnyes a szeme. Nem értette, mi történt vele, hová tünt az az Alessandra, aki bárkit képes volt megfutamítani az éles nyelvével.

Ralph megérdemelné, hogy összecsomagoljon, és itt hagyja! Csakhogy ezzel önmagának alighanem nagyobb fájdalmat okozna, mint a férfiinak.

- Menj innen, Alessandra! .

- Ahogy akarod - vont vállat a lány. Az ajtóhoz sétált, ám mielött kilépett volna a folyosóra, még megjegyezte: - Talán nem ártana, ha egyszer Lisát is meghallgatnád! '

Alessandra nem értette, hogy lehet másnapos, amikor csak egy-két pohár pezsgöt fogyasztott el a partin. Talán az a néhány korty sör ártott meg neki, amit éneklés közben felhajtott?

Soha többé nem keverem az italokat, fogadkozott, kezét kavargó gyomrára szorítva. Erröl eszébe jutott, hogy annak idején, Jenny halála után, azt is megfogadta, hogy soha többé nem énekel.

Akkor azt hitte, ezzel bebizonyít valamit, s csak múlt éjjel ébredt rá, milyen ostoba volt, amikor megfosztotta magát attól, ami a barátnöjének és neki a legföbb élvezetet jelentette. Arra is csak tegnap jött rá, hogy az elmúlt években, amikor a világot járta és csak a pillanatnak élt, egyáltalán nem volt olyan szabad, mint hitte. Hiszen ahelyett, hogy gondosan ápolgatta volna a szép emlékeit, hagyta, hogy a szomorúak irányítsák az életét.

Alessandra úgy vélte, itt az ideje, hogy lezárja magában a múltat. Saját otthonra, családra vágyott... s mindennek egy förtelmes zenei ízlésü, de ellenállhatatlan mosolyú, makacs texasi férfi az oka!

Mielött lement a konyhába, a szokásosnál erösebben festette ki magát, hogy a szeme alatti árnyékokat elrejtse.

- A kávé még meleg - mondta Marilyn köszönés helyett. - Ma inkább teát innék. A többiek?

- Ralph kilovagolt, Lisa pedig odafönn csomagol.

- Csomagol? Úgy érted, az apja kidobta? Ezt nem tehette!

- Nyugi! Én javasoltam, hogy váljanak el egy idöre. Ez mindkettöjüknek jót fog tenni - magyarázta Marilyn. - Elviszem Lisát a Nagy-korallzátonyhoz.

- Miként vetted rá Ralphot, hogy elengedje?

- Nem volt könnyü. Ralph nem szívesen ereszti ki a kezéböl a gyeplöt, de most a józan esze legyözte zsarnoki hajlamait. Azt hiszem, életében elöször fogalma sincs róla, mit tegyen.

- A szüleim elég sokszor kerültek hasonló helycetbe - vallotta be Alessandra. - Talán Ralphnak értekeznie kellene velük... de nem a tizenéves lányok nevelése során felmerülö problémákról - sandított barátnöjére az asszony jelentöségteljesen.

- Jaj, Marilyn, ne kezdd megint! És eszedbe ne jusson azt javasolni, hogy Lisa távollétében változzam át tökéletes háziasszonnyá! Tudom, jót akarsz, csakhogy én nem akarok másnak mutatkozni, mint aki vagyok. Sosem bírnék úgy viselkedni, mint azok a nök, akiket Ralph annyira csodál. És hadd mondjak még valamit! Tegnap megtaláltam a régi énemet, s annyi év után végre ismét összhangban éreztem magam a világgal, ami igen kellemes volt!

Az ég ragyogó kék volt, a levegö fülledt és fojtogató. Ralph inge az izzadságtól a börére tapadt, de a férfi lélekben még nem állt kézen arra, hogy hazatérjen, s tovább lovagolt.

Mikor beleegyezett, hogy Lisa elutazzon, meggyözte magát, hogy ezt a lánya érdekében teszi, most azonban beismerte, hogy az elhatározásában más, meglehetösen önzö szempontok is szerepet játszottak.

Egyrészt nem bírt Lisával, és örült, hogy legalább az egyik problémájától átmenetileg megszabadul, másrészt kettesben akart maradni Alessandrával. Az ágyékában forróság támadt, ahogy eszébe jutott a lány, ugyanakkor a féltékenység mardosta, ha a szeretöire gondolt. Sosem kívánt még nöt ennyire... de azt akarta, hogy Alessandra egyedül az övé legyen.

Ahogy a konyhaablakon át meglátta a ház felé közeledö férfit, Alessandra szívverése felgyorsult. Ralph egész nap távol maradt, még Lisától és Marilyntöl sem búcsúzott el.

Mikor a férfi léptei felhangzottak a verandán, a lány bedobott a serpenyöbe két szelet marhahúst, és visszament a pulthoz, hogy összekeverje a salátát az öntettel. - Mikor vacsorázunk? - kérdezte Ralph, megtorpanva a konyhaajtóban.

- A hús mindjárt kész - felelte Alessandra.

A férfi odament a hütöszekrényhez, és elövett egy doboz sört.

- Ráérek még arra, hogy lezuhanyozzak? - Csak ha a sörödet a zuhany alatt iszod meg.

Ralph habozott, mire Alessandra felnevetett, és lejjebb kapcsolta a fözölapot. - Igyekezz! Ha megég a húsod, ne nekem tegyél szemrehányást!

- Angyal vagy! - iramodott Ralph a lépcsö felé.

Mivel csak ketten voltak, Alessandra a konyhában terített meg, míg azonban Ralph igen jó étvággyal evett, ö alig bírt lenyelni néhány falatot.

- Nincs étvágyad?

A lány félretolta a tányérját.

- Kavarog a gyomrom. Ez még mindig az éjszaka utóhatása. Nem kellett volna pezsgöre sört innom. Kérsz desszertet?

Ralph megrázta a fejét.

- Akkor csinálok egy kávét - emelkedett fel a lány. - Hagyd, majd én!

A férfi a konyhaszekrényhez lépett, s ahogy lábujjhegyre állva levette a legfelsö polcról a kávésdobozt, a fenekén megfeszült a farmer. Alessandra, mint akit megbabonáztak, képtelen volt levenni róla a tekintetét, csak akkor sütötte le a szemét, amikor Ralph megpördült, és rajtakapta, hogy figyeli.

Egy darabig mindketten hallgattak, s a lány szórakozottan apró köröket rajzolt az ujjával az asztalra.

- A hajnali családi perpatvartól eltekintve élvezted a partit, igaz? - érdeklödött Ralph, ahogy eléje tolta a gözölgö feketét.

- Igen, kivéve a pincéreskedéssel töltött órákat!

- Annyi szent, hogy mindenkire mély benyomást tettél - vigyorgott Ralph. - Csak az a kérdés, hogy jót vagy rosszat; ..

- Attól függ. - Ralph hátradölt, és a tarkóján összekulcsolta a kezét. - Rachel például felháborodott, mikor látta, hogy mezítláb vagy. Valószínüleg akkor sem botránkozott volna meg jobban, ha anyaszült meztelenül jelentél volna meg!

- Vajon mit szólt volna, ha végignézi a rögtönzött koncertemet?

- Ez volt az éjszaka legnagyobb meglepetése! - lelkesedett a férfi. - Sosem említetted, hogy ilyen jól gitározol és énekelsz. Miért nem?

- Valahogy eddig soha nem került szóba - vont vállat a lány.

- Áruld el, hogy egy nö, akinek ilyen hangja van, miért terel inkább marhákat, ahelyett hogy lemezfelvételeket készítene?

- Úgy érted, hogyan csavaroghat egy nö a nagyvilágban, és hogyan dolgozhat cowboyként?

- Nem ezt mondtam.

- Ugye ezt gondoltad! - Alessandra dühösen hátralökte a székét. - Milyen jogon törsz pálcát felettem?

- Félreértettél...

- Ezek szerint nincs semmi kifogásod az életmódom ellen? - Alessandra...

- Nos?

- Nem erröl van szó.

- Hát miröl? Hallgatlak!

- Rendben! - Ralph felugrott, és a falnak préselte a lányt. - Fel nem foghatom, hogy egy olyan okos és tehetséges nö, mint te, miért tékozolja el csavargásra az ifjúságát, a legjobb éveit! Miért nem veszel semmit sem komolyan? Miért viselkedsz úgy, mintha az élet egyetlen hosszú vakáció lenne?

- Mert így esik jól...és mert tapasztalatból tudom, hogy az ember belepusztulhat abba, ha a kedvére próbál tenni másoknak!

- Ez butaság.

- Nem - válaszolta csendesen Alessandra. - A legjobb barátnöm kábítószer túladagolásban halt meg az elsö egyetemi évünk alatt, mert nem bírt megfelelni mások elvárásainak.

Ralph döbbenten hallgatott. Alessandra igyekezett visszanyerni a nyugalmát, amikor azonban tovább beszélt, a hangja még mindig remegett.           ' - Jenny énekesnö akart lenni, de a szülei azt kívánták, legyen egy orvos a családban, s mivel testvére nem volt, töle várták, hogy megvalósítsa az álmukat. A barátnöm hamarosan belátta, hogy nem tud tanulni és közben énekesnöként is érvényesülni. Belefáradt, hogy a szüleit és önmagát is megpróbálja kielégíteni, s lemondott a saját álmairól. Nyolc héttel késöbb már nem élt.

Alessandra szemében könnyek csillogtak, és Ralph szíve elszorult. Úgy érezte, mintha a lány fájdalma a sajátja lenne.

- Ekkor határoztam el, hogy ezentúl azt teszem, amit akarok, s nem azt, amit mások helyesnek tartanak. Ostoba módon nem foglalkoztam többé zenével, mivel Jenny halálát részben a zenei megszállottságára vezettem vissza. Csak tegnap jöttem rá, milyen buta voltam. - Alessandra felemelte a fejét, és visszapislogta a könnyeit. - Nekem is vannak céljaim és igényeim, csak másként gondolkozom, mint a legtöbb ember!

A férfi szitkozódva magához rántotta, és szorosan átölelte. Szerette volna kitörölni az agyából a szomorú emlékeket, de hát ezt nem tehette meg. Néhány másodpercig mozdulatlanul álltak, aztán Ralph felkapta a lányt, bevitte a nappaliba, leült a kanapéra, és az ölébe vonta.

Alessandra a férfi vállára hajtotta a fejét, s miközben Ralph szabályos szívdobogását hallgatta, mutatóujjával mintákat rajzolt a mellkasára. Nem értette, miként lehet, hogy az egyik pillanatban meg tudná fojtani ezt a férfit, a másikban meg elolvad a karjában.

- Sajnálom, hogy kicsikartam belöled ezt a vallomást - mormolta Ralph.

- Ne áltasd magad! Engem soha senki nem tudott olyasmire kényszeríteni, amit nem akartam.

- Mégis aljas fráternek érzem magam! - dörmögte a férfi.

- Pedig nem vagy az. - A lány átkulcsolta a nyakát, s mikor Ralph megcsókolta a homlokát, még szorosabban hozzásimult. - Tegnap éjjel végleg lezártam a múltat, és ezt neked köszönhetem.

- És hogyan képzeled el a jövödet? - faggatta a férfi, miközben ujjai a lány blúzának legfelsö gombjával játszottak.

- Hát... elöször is veszek egy új gitárt. - Alessandra mosolyogva figyelte, ahogy Ralph fürgén kibújtatja a második és harmadik gombot is. - És talán...szeretkezem veled? Nem feltétlenül ugyanebben a sorrendben.

- A távlati terveidröl beszéltem! - Ralph szétnyitotta a blúzát, s csókokkal szórta tele a lány mellét.

- Boldog akarok lenni! - nyögött fel Alessandra, mikor a férfi a fogai közé kapta az egyik mellbimbóját.

Ralph egy pillanatra felemelte a fejét, és a szemébe nézett.

- Majd én boldoggá teszlek - ígérte, és a lány nem kételkedett benne, hogy állni fogja a szavát.

- Jó reggelt!

Alessandra szemhéja felpattant, s az arca felragyogott, mikor meglátta a mellette fekvö férfit. Biztosra vette, hogy ugyanolyan bárgyún mosolyog, mint Ralph, de hát el sem tudott volna képzelni egynél kellemesebb ébredést.

- Szia! - mormolta gyengéden, és hozzásimult, mire a férfi felsóhajtott.

- Szívesen folytatnám ott, ahol az éjjel abbahagytuk... - a hangja megbicsaklott - de át kell vinnem Redskint Shafferékhez.

Alessandrának hirtelen eszébe jutott, hogy Shafferéknél aznap egy kisebb rodeó lesz, amelyen a környékbeli birtokok cowboyai vesznek részt, és Ralph felajánlotta, hogy Redskint a rendelkezésükre bocsátja.

- Akkor okosabb,ha felkelsz suttogta,végighúzva az ujját a férfi mellkasának közepén, és halkan felnevetett, mikor érezte, hogy Ralph ágyéka a combjának feszül.

- Egy óra múlva ott kell lennünk - jelentette ki Ralph rekedten. Alessandra bólintott, és a keze eltünt a lepedö alatt.

- De ha sietünk, negyvenöt perc alatt is odaérhetünk, tenyerével célhoz érve, mire a férfi felhördült.

- Félóra alatt... legfeljebb megbüntetnek gyorshajtásért.

Alessandra figyelte, ahogy Redskint kivezetik a tószállítóból.

- Nem értem, Ralph, miért nem adsz túl ezen az alattomos dögön! - zsörtölödött.

- Redskin gyönyörü, tüzes ló. A következö hónapokban megpróbálom nyereghez szoktatni. Már kezd megkedvelni - biztosította Ralph. Mikor a lány hitetlenkedve megcsóválta a fejét, önelégült vigyorral hozzátette: - Ha nem tudnád, idöközben meglehetösen nagy gyakorlatra tettem szert a szép, de ingerlékeny teremtések megszelídítésében! Természetesen van némi különbség aközött, hogy valaki megszelídít vagy meglovagol valamit.

- Éspedig? - firtatta a lány az izgalomtól megborzongva. - Az egyik merö kihívás, a másik csupa gyönyör!

Tíz órára már legalább százan gyültek össze a Shaffer-ranchon. Egyesek a rögtönzött aréna körül csoportosultak, mások a nagy sátorban kerestek menedéket a höség elöl, és szendvicset majszoltak, vagy üdítöt ittak.

Alessandra úgy döntött, megnézi a musztánglovaglást, és keresett magának egy jó helyet. Épp lelkesen biztatott egy fiatal cowboyt - Ralphot néhány szomszéd gazda elhurcolta, mert meg akartak mutatni neki egy új lovat -, amikor a háta mögött felcsendült Rachel Shaffer finomkodó hangja.

- Azt hallottam, hogy Ralph növére elutazott, és magával vitte Lisát is. Alessandra elfojtott egy nyögést, és igyekezett udvariasan válaszolni. - Igen, így igaz.

- Ezek szerint Ralphfal kettesben maradtak. Érdekes...

- Nem annyira, hogy a lapok címoldalára kerüljön - jegyezte meg a lány. Kopott farmert és pólót viselt, s Rachel, aki kifogástalan szabású lovaglónadrágban és drága cowboyingben feszített, megvetöen végigmérte. - Nem tetszik a szerelésem, Rachel? - kérdezte nyájasan Alessandra.

- Ma legalább nincs mezítláb. Múltkor fel akarta hívni magára a figyelmet, vagy azért öltözött úgy, mint egy ledér nöszemély, mert rossz az ízlése?

- Nem tudta, hogy ez a legújabb divat? - fuvolázta a lány. - Bár a maga egyéniségéhez kétségkívül jobban illik az áramvonalas csörgökígyó külsö! Rachel szeme összeszükült, és Alessandra azt hitte, mindjárt pofon vágja öt, ám ekkor odalépett hozzájuk Ralph, akinek a karjába egy csinos szöke nö kapaszkodott.

- Nézd, anya, kivel futottam össze! - csicseregte a szökeség, aki csöppet sem hasonlított Rachelre, csak a "csomagolása" árulta el, hogy az ö lánya.

- Jó napot, Ralph! Kellemesen elcsevegtünk... hogy is hívják... - Rachel zavart képet vágott.

- Alessandrával segítette ki Ralph vigyorogva. - Alessandra, hadd mutassam be Tiffany Shaffert!

Jellemzö! - gondolta Alessandra. Már a nevéröl is egymillió dolláros árcédulák jutnak az ember eszébe! De bár a legszívesebben eltörte volna a nö mindegyik ujját, amely Ralph karjába mélyedt, udvariasan biccentett.

- Tiffany belsöépítész- mesélte büszkén Rachel. - Nálunk tölti a szabadságát. Alessandra Ralph egyik cowboya - világosította fel a gyermekét.

- Tényleg? Nem irigylem! Ebben a höségben nem lehet leányálom kinn dolgozni a mezökön! - mosolygott Tiffany kedvesen Alessandrára.

- Ralph eredetileg könyvelönek alkalmazott - magyarázta Alessandra -, de a papírmunka olyan unalmas, és egy kis változatosságra vágytam. Szeretek ott lenni, ahol történik valami.

- Az látszik - morogta Rachel olyan halkan, hogy csak Alessandra hallja. Aztán ügyesen úgy helyezkedett, hogy elvágja a lányt a többiektöl. - Jöjjön, Ralph, szeretnék bemutatni valakit magának és a lányomnak!

A férfi kénytelen-kelletlen hagyta, hogy elvezessék, Alessandra pedig szerzett magának egy kólát és egy hot-dogot. Elsétált a pajtához, ahol a cowboyok a következö számra, a nyereg nélküli musztánglovaglásra készültek. A versenyzök között felfedezte Jimet és Ralph több alkalmazottját is.

- Ugye nem ti húztátok Redskint? - kérdezte aggódva.

- Nem. A szabályok szerint senki sem lovagolhat a saját rancha lován.

- Bárki kapja is, ha megüli, nem lesz könnyü legyözni! - jelentette ki a lány, letelepedve egy szénabálára.

- Ha megüli! Redskin és a Lane-ranchról való Goodnight a legvadabb lovak. Ralph Goodnightot húzta.

- Ralph is versenyez? - Persze.

Alessandra vállat vont, és megette a hot dogját. Ralph egy szóval sem említette, hogy benevezett a rodeóra, de az is igaz, hogy amióta Rachel és Tiffany magukkal vonszolták, nem látta öt.

A lány elfintorodott. Nem kellett zseninek lennie ahhoz, hogy kitalálja, Rachel azért utálja, mert Ralphot szemelte ki jövendöbeli vejének. Arról fogalma sem volt, hogy a gyönyörü Tiffany mit szól ehhez, de úgy vélte, nincs olyan épeszü nö, aki ne vonzódna ehhez a férfihoz.

- Már mindenütt kerestelek!

Az ismerös hang hallatára Alessandra felkapta a fejét, s a szeme felragyogott, ahogy felnézett a terpeszállásban mellette álló, kedvesen mosolygó férfiara.

- Hagyd abba! Ha továbbra is így bámulsz rám, elfelejtem, hol vagyunk, és felviszlek a szénapadlásra - fenyegetödzött Ralph, s lehuppant mellé.

Bár megtennéd! - fojtott el egy sóhajt a lány. Milyen boldog lennék, ha legalább egyszer engednéd, hogy az érzéseid irányítsanak, s nem törödnél azzal, hogy mások mit gondolnak rólad!

- Kissé sápadt vagy-komolyodott el hirtelen a férfi, és megtapintotta Alessandra homlokát. - Lázad mindenesetre nincs állapította meg, végigcirógatva a lány arcát. Ám aztán nyilván eszébe jutott, hogy megláthatják, és elkapta a kezét.

- Semmi bajom, csak fáradt vagyok- motyogta Alessandra. - Egy igazi hölgy bizonyára nem beszél ilyesmiröl, de megártott a sok fekvés és kevés alvás. Nem mintha panaszkodnék. Csodálatos szeretö vagy, Ralph Cameron!

A férfi gyorsan hátrafordult, mintha meg akarna gyözödni róla, hogy senki sem hallgathatja ki öket, s ettöl Alessandrába belebújt a kisördög.

- Tudod, mit szeretek a legjobban? - búgta. - Amikor a combom... - Ralph! Te következel! - rikkantotta valaki.

- Épp ideje! - nyögött fel a férfi. - Még egy ilyen megjegyzés, és mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy milyen hatással vagy rám! Ezért majd késöbb számolunk! - Felállt, de amikor észrevette, hogy a lány nem mozdul, összeráncolta a homlokát. - Nem nézel meg? - kérdezte csalódottan.

- De igen, ha megígéred, hogy nem esel le. - Nem esek le!

- Élvezed, igaz? - vetette oda Ralph a lánynak, és óvatosan leereszkedett a kanapéra.

- Miért, te nem? - kuncogott a lány, s a kezébe nyomott egy sörösdobozt.

Ralph elég sokáig a lován maradt ahhoz, hogy megnyerje a versenyt; de a rendezök túl késön értek oda hozzá, és nem tudták megakadályozni, hogy az alattomos Goodnight levesse. Alessandra most már képes volt nevetni ezen, de amikor Ralph ott feküdt mozdulatlanul a porban, teljesen megbénította a félelem.

- Minden porcikám sajog! - panaszkodott a férfi. - Legalább színleld, hogy sajnálsz!

- Ne légy telhetetlen - mormolta Alessandra bosszúsan, mert hirtelen eszébe jutott, mekkora hühót csapott Tiffany Ralph körül a baleset után. - Gondolom, jólesik majd egy meleg fürdö. Megyek, megengedem a vizet.

- Mire felvonszolom magam a lépcsön, úgyis kihül-motyogta Ralph, de azért feltápászkodott, és szitkozódva követte.

- Jobban vagy? - érdeklödött Alessandra, a kávét kortyolgató, párnákkal feltámasztott férfi arcát fürkészve.

Ralph mogorván dünnyögött valamit. Még mindig neheztelt a lányra, mert hiába könyörgött neki, nem volt hajlandó megfürdetni. Ralph arra hivatkozott, hogy minden mozdulat fájdalmas a számára, Alessandra azonban meg volt róla gyözödve, hogy túloz. Tapasztalatból tudta, hogy a férfiak szeretik sajnáltatni magukat. Ám nem ezért utasította vissza a kérését, hanem mert attól félt, túlságosan felizgatná, ha meg kellene érintenie Ralphot, márpedig aznap este egyáltalán nem kívánta a szexet.

- Tekintettel az állapotodra, azt hiszem, jobb lesz, ha ma a saját ágyamban alszom - jelentette ki, mire Ralph ádáz pillantást vetett rá. - Te mondtad, hogy minden porcikád sajog - emlékeztette a lány.

- Ez igaz is! De ettöl még együtt alhatunk. Ha nem tudnád, az ágyakban nem csak szeretkezni lehet!

Alessandrát elöntötte a pulykaméreg.

- Tudom, Ralph! Ellentétben azzal, amit te és Rachel Shaffer gondoltok, nem vagyok valami züllött nöszemély, akinek örökké csak a szexen jár az esze! Remélem, pokoli rossz éjszakád lesz! - kiáltotta, azzal kirohant és becsapta az ajtót. Hallotta, hogy Ralph a nevét kiáltja, de nem állt meg addig, amíg a szobájába nem ért.

Ahogy reggel óvatosan megtörülközött, Ralph megállapította, hogy a zúzódásai közül a csípöjén lévö a legrosszabb, de még az sem fájt annyira, mint a szíve, mikor felidézte magában, amit elözö este Alessandrának mondott.

Mire felébredt, a lány már elhagyta a házat, így böségesen volt rá ideje, hogy megfogalmazza a bocsánatkérést, amivel tartozott neki.

Milyen bolond volt! Ahelyett, hogy bevallotta volna a lánynak, szüksége van rá, burkoltan azzal vádolta meg, hogy nimfomániás. Igaz, hogy Alessandra a legizgalmasabb nö, akivel valaha dolga volt, de ez korántsem jelenti azt, hogy az egész eddigi életét a technikája tökéletesítésével töltötte!

Az alkony bíborvörös csíkjai már elhalványultak az ég alján, mikor Alessandra hazatért. Kimerült volt, és izzadt, s csöppet sem lett jobb a kedve, amikor megpillantotta az udvaron parkoló idegen gépkocsit.

- Jó estét! - mondta Tiffany, mikor a lány belépett a konyhába. - Fáradtnak látszik.

- Az is vagyok - felelte kényszeredett mosollyal Alessandra. Te viszont irtó jól nézel ki! - tette hozzá gondolatban.

- Tiffany hozott egy kis ragut-intett Ralph a mikronütö felé. - Úgy döntöttünk, hogy megvárunk téged.

- Nem kellett volna. Evés elött még le akarok zuhanyozni, és át is kell öltöznöm. Nyugodtan lássatok hozzá!

A lány hangja nyugodtan csengett, amit nagy fegyverténynek tekintett, minthogy majd megörült a féltékenységtöl. Ráadásul nem volt egyetlen olyan holmija sem, amely felvehette volna a versenyt Tiffany nyersselyem nadrágkosztümjével.

Ralph bort töltött Tiffany poharába, s Alessandra arra gondolt, hogy ez a nö bizonyára inkább szomjan halna, mint hogy dobozból igya a sört.

- Valami baj van, Alessandra? - kérdezte Ralph. Aggódó hangját hallva a lány szíve körül melegség támadt, ám ekkor a férfi hozzátette, hogy a vacsora nem várhat örökké, és ezzel mindent elrontott.

Akkor fald fel, és fulladj meg! - szerette volna rávágni Alessandra, ehelyett azonban udvariasan csak annyit válaszolt, hogy sietni fog, noha sem a társaság, sem az étel nem vonzotta. Semmi kedve nem volt egy olyan férfival tölteni az estét, aki ribancnak tartja, és egy olyan növel, aki mellett jelentéktelennek és rosszul öltözöttnek érzi magát.

Ahogy elöre sejtette, a vacsora valóságos kínszenvedés volt a számára. Tiffany és Ralph élénken csevegtek, míg S mosolygott, a fejét csóválta, vagy helyeslöen hümmögött, amikor úgy tünt, hogy ezt várják töle, de közben alig bírt magába eröltetni néhány falatot, Mihelyt lehetett, a fáradtságára hivatkozva kimentette magát, és a szobájába menekült.

Alessandra hirtelen felriadt. Mikor ráeszmélt, hogy ruhástul fekszik az ágyon, a szemével ösztönösen az éjjeliszekrényen álló kis ébresztöórát kereste. Negyed tizenegy. Ezek szerint majdnem két órát aludt.

- Alessandra...

A lány gyorsan megfordult, és meglepetten felkiáltott, mikor meglátta az ágya fölé hajló Ralphot.

- Mi történt? - ült fel.

- A vacsoránál olyan csöndes és sápadt voltál. Attól féltem, beteg vagy. - A férfi kutatóan vizsgálgatta, majd óvatosan az arcára tette a kezét.

- Semmi bajom - biztosította a lány. - Tiffany még itt van? - Már több mint egy órája elment.

- Kedves volt töle, hogy gondoskodott a vacsoránkról! - Rachel ötlete volt, ö készítette a ragut.

- Ebben az esetben örülök, hogy nem ettem sokat belöle. Az én adagom biztosan tele volt patkányméreggel.

- Rachelnek van jó oldala is, de azt csak keveseknek mutatja meg.

- Nos, te bizonyára a kiválasztottak közé tartozol, hiszen még a lányát is átküldte hozzád.

- Te féltékeny vagy! - kiáltott fel Ralph. - Ugyan miért lennék?

- Mert a délutánt Tiffanyval töltöttem.

- Tiffanyval töltötted a délutánt? - hördült fel Alessandra, mire Ralph diadalmasan elvigyorodott. - Én meg azt hittem, nem sokkal elöttem érkezett-próbálta a lány menteni a menthetöt.

Ralph még közelebb hajolt hozzá, s Alessandra szeme tágra nyílt.        . - Valld be, hogy féltékeny vagy! - unszolta a férfi.

- Te beképzelt alak... - kezdte a lány, ám Ralph ajka beléfojtotta a szót. - Valld be!

- Eszemben sing!

Ralph ismét megcsókolta, ezúttal még szenvedélyesebben.

- Ismerd be, hogy dühös voltál, amikor hazajöttél, és együtt találtál vele! - Szerettem volna kikaparni a szemét - suttogta Alessandra.

- Pedig semmi okod a féltékenységre! Tiffany egyáltalán nem érdekel.

- Miért nem? Pont az eseted. Gyönyörü, jó ízlésü, diplomás, nem káromkodik, nem issza dobozból a sört, és sosem kocsmázna együtt az embereiddel! Igazi hölgy, olyan, mint a feleséged volt, és amilyet Lisából is szeretnél faragni.

Ralph a hajába túrt, aztán hanyatt feküdt az ágyon, és felbámult a mennyezetre. - Igen, Kathleen igazi hölgy volt - mormolta. - Sosem ismertem nála finomabb, nöiesebb teremtést! Azonnal belehabarodtam, és egy darabig a mennyországban éreztem magam. De aztán leszálltam a földre. Szerettem öt, de csak afféle kamaszszerelemmel, és erre nemrég jöttem rá.

Alessandra meglepetten pislogott. Mindaz, amit Ralph mondott, szöges ellentétben állt azzal, amit ö eddig képzelt. A szívében kicsírázott a remény, ám ugyanakkor megpróbálta felvértezni magát az esetleges csalódás és fájdalom ellen. - Már az esküvö elött kétségeim támadtak.

- Nem értem... Akkor miért vetted el?

- Mert terhes volt-felelte Ralph. - Marilyn és én sosem ismertük az apánkat. Nehéz elviselni a tudatot, hogy a férfi, aki nemzett, sosem akart téged. Ezért a világon semmi sem kárpótolhat. Ez volt a legföbb oka, hogy megfogadtam, nekem sosem lesz házasságon kívüli gyerekem!

- Az anyádnak nem lehetett könnyü egyedül felnevelnie kettötöket...

- Ő választotta ezt az utat, Alessandra. - Tessék?

- Beleszeretett egy nös emberbe, és ez a viszony egészen a haláláig tartott, annak ellenére, hogy az apánk soha nem ismert el bennünket a gyermekeinek.

- Ó, Ralph... - Alessandra szíve elfacsarodott. Ő ép családból származott, és jól tudta, hogy a férfi mit mulasztott.

- A nagybátyám igyekezett pótolni az apánkat. Néhány héttel az esküvöm elött halt meg, és rám hagyta a ranchát, de ezt már meséltem - folytatta Ralph. - Kathleen gyülölte a vidéki életet, a höséget, a port, az elszigeteltséget. Hamarosan eljutottunk arra a pontra, amikor már semmi mondanivalónk nem volt egymás számára.

Alessandra nem értette, hogy egy nö, aki Ralph felesége, miként lehet elégedetlen a sorsával, ahelyett hogy a világ legboldogabb teremtésének érezné magát. - Lisa alig néhány hetes volt, amikor Kathleen meghalt egy asztmarohamban. Nem voltam otthon, a kerítést ellenöriztem mérföldekre a háztól.

- Ó, Ralph! Sajnálom...

- Utána az anyósom el akarta venni tölem Lisát. - Tudom, a lányod mesélte.

- Olykor még most is azt kérdezem magamtól, helyesen cselekedtem-e, amikor ragaszkodtam hozzá, hogy velem maradjon. Húszéves voltam, és nem vetett fel a pénz.

- De szeretted a lányod. Persze hogy helyesen cselekedtél!

- Lehet. Sokszor kísért azonban Kathleen hangja, hallom, ahogy Lisa jövöjét tervezgeti. Azt akarta, hogy a lányunk egyetemre járjon, hosszú utazásokat tegyen külföldön... Az anyósomék mindezt könnyen biztosíthatták volna neki. Én sosem leszek olyan gazdag, hogy valóra váltsam Kathleen álmait.

- De ez nem is szükséges! Kathleennek annak idején nem kellett figyelembe vennie azt, hogy Lisa mit szeretne, neked viszont igen!

- Ez igaz- sóhajtott fel Ralph. - Mondd, Alessandra, szerinted rosszul teszem, hogy meg akarok adni mindent Lisának, amit módomban áll? Hogy azt akarom, menjen föiskolára, táguljon a látóköre, találkozzon olyan emberekkel, akiknek más témája is van, mint a szarvasmarha ára? Azt akarom, hogy lássa, ez a világ millió kisebb, különbözö világból áll, akkor aztán kiválaszthatja azt, amelyikben élni szeretne, ahelyett hogy - mint Kathleen - belekényszerülne egy számára idegen életformába. Olyan rossz, hogy azt akarom, szerelmi házasságot kössön? - Nem - Alessandra megfogta a férfi kezét -, ez teljesen érthetö.

- De amikor Lisa kijelentette, hogy nem tanul tovább, te mégis öt támogattad. Miért?

- Mert a szülök is tévedhetnek.

- Mint Jenny szülei? - fordult feléje a férfi.

- Igen. Mindenkinek magának kell eldöntenie, mit akar csinálni. Az ember adhat tanácsokat, de senkire sem szabad ráeröltetnie az elképzeléseit. Mindenkinek joga van dönteni a saját sorsáról, joga van hibázni, és tanulni a hibáiból.

- Gyere! - Ralph magához húzta a lányt.

Még sosem csókolóztak ilyen gyengéden, ilyen szerelmesen.

- Ne haragudj azért, amit tegnap este mondtam - kérte a férfi. - Sosem tartottalak züllöttnek, csak felböszített, hogy nem akarsz mellém feküdni. Úgy értem...

- Dédelgetésre vágytál, nem szenvedélyre - mormolta Alessandra. - Pontosan. Nem érdekel, hány szeretöd volt.

- Kettö. Mindössze kettö. - A lány a tenyerébe fogta a férfi arcát, és gyorsan tovább beszélt: - Nem vagyok olyan tapasztalt, mint hiszed. A végzet asszonya szerep igazán nem illik hozzám.

- Pedig egyáltalán nem tünsz szendének!

- Ralph, öt bátyám van, és gyakran kihallgattam öket. Rengeteget tudok a férfiakról és a szexröl. Akár könyvet is írhatnék a témáról, és senki sem feltételezné, hogy az értesüléseim java része másodkézböl származik!

- És mi van azzal a "mindjárt elélvezek" kifejezéssel, amelyet lépten-nyomon használsz?

- Amíg veled nem találkoztam, sosem éltem át orgazmust - vallotta be szemlesütve a lány. - Ismered a mondást: aki tudja, csinálja, aki nem tudja csinálni, beszél róla.

Ralph elégedetten elvigyorodott.

- Ma éjjel szívesen csinálnám megint! - közölte. - Mármint ha hajlandó vagy ismét ágyba bújni velem...

- Mit akarsz? Dédelgetést vagy szenvedélyt? - Mindent. Mindent akarok, Alessandra!

A következö két hét olyan volt, mint egy álom. Alessandát minden áldott nap Ralph ébresztette fel a csókjaival. A reggelit követöen a dolguk után láttak, de hacsak lehetett, együtt ebédeltek.

Alessandra gyanította, hogy a cowboyok érzékelik a megváltozott légkört, ám egy-egy sokatmondó hunyorítástól eltekintve ennek semmi jelét nem adták. A lány szerette volna világgá kürtölni, milyen boldog, de minthogy Ralph sosem beszélt az érzéseiröl, ö is hallgatott, és hagyta, hogy a tettei beszéljenek helyette.

Egyik csütörtökön épp az irodában dolgozott, amikor váratlanul kinyílt az ajtó, s Ralph kezében két csészével besétált a szobába.

- Kávészünet - jelentette be. Letette az egyik csészét az íróasztalra, aztán letelepedett a szemközti székre.

- Ha minden fönök olyan nagylelkü lenne, mint te, nem volna szükség a szakszervezetekre nyugtázta Alessandra, akit boldoggá tett ez a reggeli látogatás. - Miközben zuhanyoztál, Lisa telefonált. Ma hazajön. Nagyon izgatott volt, azt mesélte, érdekes hírei vannak. Jó hírei - közölte a férfi.

Alessandra belekortyolt a kávéjába. És velünk mi lesz? Továbbra is együtt alszunk? - szerette volna megkérdezni. Azt remélte, Ralph megnyugtatja, hogy a lánya hazatérése nem jelenti a kapcsolatuk végét; hirtelen azonban ráébredt, hogy a férfi szándékosan kerüli ezt a témát.

- Nem akarsz kijönni elé a reptérre? - folytatta Ralph.

- Nem érek rá. Be kell mennem a bankba a bérekért. Elhiszem, hogy örülsz Lila hazatérésének, de a fiúk kissé rossz néven vennék, ha emiatt nem kapnának fizetést! - jegyezte meg szárazon Alessandra.

- A fenébe! Erröl teljesen megfeledkeztem! - Ralph összeráncolta a homlokát, aztán olyan képet vágva, mintha meglepné a saját zsenialitása, felpattant. - Jim is elhozhatja a pénzt, és ha majd hazajöttünk, borítékolod a béreket!

Alessandra megrázta a fejét, és elkezdett rendet csinálni az asztalon. - Miért nem? - kérdezte meghökkenten a férfi.

- Meg fogod mondani Lisának, hogy szeretök vagyunk?- tudakolta Alessandra. - Szerinted ez okvetlenül szükséges?

- Nem. Elég, ha úgy intézzük, hogy lássa, amikor holnap reggel együtt jövünk ki a hálószobádból. Biztos képes lesz levonni a megfelelö következtetéseket! - gúnyolódott Alessandra, mire a férfi bosszúsan összeszorította az ajkát.

- Nem tehetek ilyet.

- Nem hát! Képzeld csak, milyen megmételyezö hatással lenne Lilára, ha rádöbbenne, hogy az apja nem él úgy, mint egy szerzetes. Még azt hihetné, hogy te is csak gyarló ember vagy!

- Nem az izgat, hogy rólam mit hisz...

- Csak azt ne gondold, hogy nekem teszel szívességet, mert engem egyáltalán nem érdekel, ki tud a viszonyunkról!

- Alessandra felnyalábolta az asztalon heverö dossziékat, és ügyetlenül begyömöszölte öket az iratszekrénybe.

- Lehet, hogy te szégyelled, ami köztünk történt, de én nem! - sziszegte.

- Én sem szégyellem, nem akarom azonban így folytatni.

- Jó! Csak ezt akartam hallani! - Alessandra belökte a fiókot. - Rendezd a dolgot Lilával és a lelkiismereteddel, ahogy akarod, de az én nevemben ne kérj bocsánatot! - kiáltotta, s kiszaladt a szobából.

Mire Alessandra visszatért a városból, Ralph már elhajtott Liláért, aminek a lány szívböl örült, mert nem akarta újrakezdeni a reggeli vitát.

Majdnem két órába telt, mire elkészült a fizetési borítékokkal, amelyeket Jim négykor elvitt, hogy kiossza az embereknek. S mivel utána semmi sürgös dolga nem akadt, és arra nem bírta rászánni magát, hogy megfözze a vacsorát, úgy döntött, megfürdik.

Ralph és Lisa nyolc elött úgysem érnek haza, gondolta, ahogy elmerült a kellemes illatú, habos vízben. Aztán behunyta a szemét, és igyekezett a jövöre összpontosítani.

Nemsokára befejezödik itt a munkája, és utána szüksége lesz egy helyre, ahol rövid ideig meghúzhatja magát. Önhittségében azt képzelte, mire Lisa hazatér, Ralph rájön, hogy nem tud nélküle élni. Nem volt olyan együgyü, hogy azt remélje, a férfi házassági ajánlatot tesz neki, elvégre Ralph világosan az értésére adta, hogy nem szándékozik újra megnösülni. Arra számított azonban, hogy megkéri, ne utazzon el, maradjon vele a szeretöjeként. Még ez is több lett volna a semminél, csakhogy a döntö pillanatban kiderült, Ralph ezt sem akarja.

Drew, a bátyja biztos beleegyezne, hogy amíg másik munkát nem talál, beköltözzön a sydneyi lakásába, de neki semmi kedve nem volt magyarázkodni. Ráadásul tisztában volt azzal, hogy még ha az álláskeresése sikerrel jár is, ez csak átmeneti megoldást jelent, és elöbb vagy utóbb kénytelen lesz a családja támogatását kérni. Eddig még sosem szorult a segítségükre, ám eddig nem is volt még szerelmes, és nem került hasonló helyzetbe...

Ralph lefékezett a sötét ranchépület elött, és kiugrott a Range Roverböl. Lisa gyorsan követte a példáját, és utánaszaladt.

- Ne hibáztasd Alessandrát, ö semmi rosszat nem csinált! - kiáltotta.

- Nekem más a véleményem! - vágta rá Ralph. Bár forrt benne a méreg, a hangja nyugodtan csengett.

- Látod, hogy sehol sem ég a villany - érvelt Lisa. - Már biztosan lefeküdt. Várd meg a reggelt, akkor beszélj vele!

- Ne írd nekem elö, hogy mit tegyek! - csattant föl Ralph. Amikor belépett a konyhába, felkapcsolta a lámpát. - Hozd be a táskád, aztán mars az ágyba!

- De apa, csak azt akarom mondani... - Ma már éppen eleget mondtál!

- Nem tudnátok kissé halkabban ordítozni? Szeretnék aludni - szólt le Alessandra a lépcsö tetejéröl. A korlátnak támaszkodva állt, s ahogy felemelte a kezét, és szórakozottan lesimította a haját, rövid fehérpólója feljebb csúszott a combján. Az izgató látvány egy pillanatra elterelte Ralph figyelmét.

- Ne haragudj, Alessandra - mentegetödzött Lisa. - Én meg akartam magyarázni neki, de...

- Alessandra, beszélnünk kell! - vágott a lánya szavába Ralph, akinek ismét feléledt a haragja. - Gyere az irodámba! - parancsolta, és eldübörgött.

- Lisa? Mi történt? - tudakolta Alessandra, ahogy álmosan lebotorkált a lépcsön.

A kamasz lány az ajkába harapott.

- Meddig várjak még, Alessandra? - mennydörögte Ralph.

A nö engedelmesen elindult az iroda felé, de hirtelen megtorpant, mikor meghallotta Lisa riadt suttogását.

- Apa tudja, hogy fogamzásgátlót szedek, és hogy te kísértél el a nögyógyászhoz...

8. FEJEZET

Ahogy az iroda felé lépkedett, Alessandra arra gondolt, hogy így érezhették magukat a vértanúk, amikor a vesztöhelyre kísérték öket. Az ajtóhoz érve mély lélegzetet vett, és belépett a szobába.

- Úgy látszik, neked semmi sem szent! - támadt rá azonnal Ralph. - Csak mész a saját fejed után, és fütyülsz a következményekre! Még sosem jutott eszedbe, hogy te is tévedhetsz? Hogy vannak dolgok, amik nem tartoznak rád?

Hangja fojtottan, fenyegetöen csengett, és beszéd közben fel-alá szaladgált az ablak elött. Mikor megállt, Alessandra sejtette, hogy választ vár, csak azt nem tudta, mit mondjon. S miközben a legmegfelelöbb szavakat kereste, a legkevésbé alkalomhoz illök buktak ki az ajkán:

- Terhes vagyok.

Ralph úgy tátogott, mint a partra vetett hal. Kétszer is megpróbált megszólalni, de egyetlen hang sem jött ki a torkán. Alessandra felszegte az állát, és kényszerítette magát, hogy megtörje a csendet.

- Én is ilyen képet vághattam, amikor ma közölte velem a hírt a doktornö. Ralph odatántorgott a székéhez, és lerogyott rá.

- Biztos? Úgy értem... azt mondtad, fogamzásgátlót fogsz szedni - dadogta. - Szedek is! - kiáltotta villámló szemmel Alessandra. - Nem szoktam hazudni! - Egy pillanatig sem feltételeztem, hogy hazudtál - nyugtatta meg Ralph.

- Még nem döntöttem el, mit teszek.

- Ezt meg hogy a fenébe érted? - hördült fel Ralph. Felpattant, mire Alessandra önkéntelenül hátrahökölt. - Nem engedem, hogy elvetesd!

- Ez eszembe sem jutott! Miként gondolhatod, hogy képes lennék...?

- Ne haragudj, Alessandra - Ralph megkerülte az asztalt, és odasietett a lányhoz -, de amikor azt mondtad, hogy még nem döntötted el, mit fogsz tenni... Nos, én tudom, mit csinálunk! Azonnal összeházasodunk!

Át akarta ölelni a lányt, ö azonban kitért az érintése elöl. Milyen gyakran álmodott arról Alessandra, hogy ezeket a szavakat hallja kedvese ajkáról! De nem így, nem ilyen körülmények között!

- Nem.

- Nem? Nem akarsz hozzám jönni?

Ralph olyan hitetlenkedö képet vágott, hogy a lány elmosolyodott. Szegény fiú, megint megpróbál lovagiasan viselkedni, és ö keresztülhúzza a számítását... - Alessandra, én komolyan beszélek!

- Tudom. Nézd, nem így akartam megmondani...

- De meg akartad mondani, ugye? - kérdezte rekedten a férfi.

- Persze. Sosem titkoltam volna el elötted, hogy apa leszel, mint ahogy Lisát sem fosztottam volna meg a féltestvérétöl. - Alessandra az ajkába harapott. - Úgy látszik, a sors rendelése, hogy a lányod tudomást szerezzen a mi kis... kalandunkról, bármennyire is szeretted volna ezt elkerülni. Sajnálom, Ralph.

A szeme könnybe lábadt, s mivel attól félt, hogy elbögi magát, kimenekült a szobából.

- Alessandra... - iramodott utána a férfi, és a lány egy másodpercre megtorpant.

- Kérlek, Ralph, szeretném, ha inkább holnap reggel folytatnánk ezt a vitát! Én... - Megrázta a fejét, és elszaladt a lépcsö felé.

A szóváltás zajára Lisa is kirohant a konyhából. - Apa! Miért sír Alessandra? Mit csináltál vele? A lány már az emeleten járt, amikor meghallotta Ralph ingerült válaszát.

- Teherbe ejtettem, és a makacs kis bolond nem akar feleségül jönni hozzám!

- Alessandra! Én vagyok az, Lisa. Ébren vagy?

- Ekkora lárma még egy halottat is felébresztene! - dohogott Alessandra, ahogy felkelt, és beengedte a lányt a napfényben úszó szobába.

- Igaz? - kérdezte Lisa széles mosollyal. - Tényleg kapok egy kistestvért? Alessandra bólintott, és visszafeküdt az ágyba.

- Ez csodálatos! - Lisa arca hirtelen elkomorult. - De... annak idején azt mondtad, hogy megörülsz az apámért. Akkor miért kosaraztad ki?

- Az idözítés miatt - magyarázta Alessandra. - Az apád csak akkor kérte meg a kezem, amikor megtudta, hogy gyereket várok töle. Így az egész semmit sem ér! Hát nem érted?

- Nem - huppant le az ágy szélére Lisa, és hátravetette a copfját. - Szerintem túl szörszálhasogató vagy! Én boldog lennék, ha a férfi, akit szeretek, megkérné a kezem, függetlenül attól, hogy mikor teszi - jelentette ki fölényesen.

- Túl sok idöt töltöttél a nagynénéddel, már egészen úgy beszélsz, mint ö! - Hát Marilyn néni biztos észre térítene! - duzzogott Lisa.

Nem hagyom, hogy Ralph megint feláldozza magát, mint amikor az anyád teherbe esett, szerette volna megmagyarázni neki Alessandra, de nem tehette. Fogalma sem volt róla, mennyit tud Lisa a szülei házasságáról. Lehet, hogy még mindig azt hiszi, egy nagy szerelem gyümölcse, s egyedül az apjának van joga ahhoz, hogy közölje vele az igazat.

- Elhatároztam, hogy mégis továbbtanulok - törte meg Lisa a lassan kínossá váló csendet.

- Tényleg? Apád boldog lesz. - Az volt. Legalábbis eleinte. - Hogyhogy?

- Mert amikor meghallotta, hogy Los Angelesben akarok egyetemre járni, majd szétdurrant mérgében. Elkezdett arról prédikálni, hogy ott mennyi hangyás alak él, és hogy miféle veszélyek leselkednek egy fiatal lányra, aki nem otthon lakik - Lisa bocsánatkérö ,pillantást küldött Alessandra felé -, mire én megnyugtattam, hogy nem kell aggódnia, mert már megtettem a szükséges óvintézkedéseket.

- Ezzel persze a fogamzásgátló tablettákra céloztál.

- Ühüm. Nem hagyott békén, amíg ki nem szedte belölem. Mondtam neki, hogy te megpróbáltál rábeszélni, legyek hozzá öszinte, meg hogy tisztában vagyok vele, a tabletta nem ad százszázalékos védelmet...

- Milyen igaz!

- ...de nem figyelt rám. Azt hiszem, nem is azért volt dühös, mert fogamzásgátlót szedek, hanem azért, mert te tudtál róla, és ö nem.

Alessandra biztos volt benne, hogy a lány helyesen ítéli meg a helyzetet.

- Egyébként egyelöre semmi okom örülni annak, hogy felírattam a tablettákat vallotta be Lisa, lesütve a szemét.

- Rájöttem, hogy Todd mégsem az igazi. Alessandra megölelte a lányt.

- Az igazi majd akkor lép be az életedbe, amikor a legkevésbé várod, és többé semmi sem lesz olyan, mint régen!

- Szereted az apámat? - kérdezte Lisa. - Igen! - sóhajtott fel Alessandra.

- De nem annyira, hogy hozzámenj feleségül...

- Épp azért nem megyek hozzá, mert túlságosan is szeretem. - Elutazol, igaz?

Alessandra bólintott. - Mikor?

- Még nem tudom. Elöbb fel kell hívnom a bátyámat. Valószínüleg a hét végén. - Hiányozni fogsz.

Alessandra szeme könnybe lábadt. - Te is nekem.

Ahogy átment az udvaron, Alessandra azért imádkozott, hogy hamarosan múljon el a fejfájása. Nem mert gyógyszert bevenni, mert nem tudta, ártana-e a kisbabájának... Ralph gyermekének...

Amikor belépett az istállóba, meglepetten megállt; nem számított rá, hogy Jimet ott találja.

- Bocs a késésért, Jim! - mondta. - Mit fogok ma csinálni? - Nem tudom, de az biztos, hogy nem lovagolsz.

- Tessék? - hökkent meg Alessandra. Elözö nap Jim azt mondta, hogy ma az egész napot nyeregben fogja tölteni.

- Jól hallottad! Majdnem mindent megtennék érted, de az állásomat nem kockáztatom. Teljesítenem kell a fönök utasítását.

- Miröl beszélsz?

- Nem engedhetlek lóra ülni.

- Miért nem? - berzenkedett Alessandra.

- A fenébe, kislány! A lovaglás nem terhes nöknek való! - mordult rá Jim. Alessandra úgy érezte magát, mintha gyomorszájon vágták volna.

- Ralph megmondta, hogy terhes vagyok?

- Igen, eldicsekedett vele! - vigyorgott a férfi. - Nagyon boldog. Sejtettem, hogy sokkal okosabb annál, semhogy engedje, hogy egy ilyen csinos kis csibe kicsússzon a kezei közül.

- Megölöm! - fogadkozott a lány. - Tudod, hol találom a böbeszédü Mr. Cameront?

- Hát persze! Átment Shafferékhez. Bizonyára nekik is el akarja újságolni a jó hírt!

Alessandra szinte repült vissza a házhoz, és egyetlen ugrással fenn termett a verandán.

- Nem kellene kicsit lassabban közlekedned a te állapotodban? - kérdezte homlokát ráncolva Lisa.

- Mi Shafferék telefonszáma? - A nagylány vállat vont, mire Alessandra a kezébe nyomta a helyi telefonkönyvet. - Keresd ki!

- Itt van. - Lisa megmondta a számot, és Alessandra gyorsan tárcsázott. - Miért...?

- Halló, Doug? Itt Alessandra MacKellar. Ralph ott van?

- Jó napot, Miss MacKellar. Igen, az imént érkezett. Rögtön adom.

- Mi történt, Alessandra? - csendült fel a kagylóban a következö pillanatban Ralph aggódó hangja. - Rosszul vagy?

- Ezerszer jobban vagyok, mint ahogy te leszel, ha majd hazajössz! Hogy merted elmesélni Jimnek, hogy terhes vagyok? És megtiltani, hogy lovagoljak? A doktornöm azt mondta, egyelöre nem kell változtatnom az életmódomon.

- Ez remek, drágám.

Alessandra levegö után kapkodott. Drágám? Ralph még sosem nevezte így mások füle hallatára.

- Mivel Alessandra állapotos, meghagytam Jimnek, hogy ne engedje lóra ülni, de a nögyógyásza szerint nyugodtan csinálhat mindent ugyanúgy, mint eddig - magyarázta halkan Ralph Dougnak.

- Ralph! Ralph! - sikoltotta Alessandra a kagylóba. - Igen, édes?

- Édes? Majd adok én neked édest! Miben sántikálsz?

- Semmiben, szívem! Várj csak, Doug beszélni akar veled.

- De én nem...

- Gratulálok, Alessandra! - kiáltotta vidáman Doug. - De árulja el, miért nem akar Ralphhoz menni? Nála rendesebb fickót úgysem talál!

Alessandra fuldokolni kezdett, Doug azonban zavartalanul folytatta:

- Persze, maguk, modem nök nem szívesen kötelezik el magukat, ám ha bármikor kedve szottyanna elcsevegni erröl a témáról egy másik növel, tudom, hogy Rachel boldogan a rendelkezésére áll.

- Köszönöm, Doug. Visszaadná Ralphot?

- Igen, kicsim? - A férfi hangjában nevetés bujkált.

- Megfojtalak! Esküszöm, hogy minden csontod összetöröm... - Viszlát, egyetlenem!

- Ralph, ne! - rikácsolta Alessandra, a férfi. azonban addigra már bontotta a vonalat, és a lány dühösen lecsapta a kagylót.

Lisa rámeredt, aztán nevetésben tört ki.

- Ne vihogj, Lisa, ez csöppet sem mulatságos! Az apád végigjárja az összes ismerösét, és mindenkinek elújságolja, hogy terhes vagyok!

- De hát ez az igazság, nem? És most mitévö leszel? .

- Felhívom a bátyámat, aztán felülök az elsö repülögépre, és eltünök innen!

Alessandra bedobta a hálózsákot a kisteherautó hátsó részébe, majd megnézte, nem feledkezett-e meg valamiröl. Két takaró, vízhatlan sátor, egy láda konzerv, a hátizsákja egy váltás ruhával, piperecikkek meg egy ponyvaregény. Ennyi elég kell hogy legyen.

- Bolond vagy! - dünnyögte Lisa. Amióta beavatta Alessandra a tervébe, egyfolytában ezt hajtogatta. - És ha szükségem lenne rád? Azt sem tudom, hol érhetlek el!

- Holnapután visszatérek. Drew addigra átutalja a pénzt az itteni bankba a számlámra. Nem hiszem, hogy ez alatt a két nap alatt bármi olyasmi történne, amiröl tudnom kellene.

- Apa tombolni fog, ha hazajön, és hült helyedet találja!

- Ha nem árulom el, hová megyek, nem kell hazudnod neki! - Alessandát egy pillanatra elfogta a büntudat, ahogy Lisa aggódó arcába nézett. - Ne izgulj! Kilenc éve járom a világot, és még soha nem esett bajom.

- Igen, de eddig nem voltál terhes! Hát nem látod, milyen örültség, amit tervezel?

Alessandra kiszállt a furgonból, és megtörölte verejtékezö homlokát. Aztán nekilátott kipakolni a holmiját. Negyvenöt percbe telt, mire mindent odahordott a folyópartra egy terebélyes fához, és felállította a sátrát. Csak ezután engedett a kísértésnek, dobálta le a ruháit, s mártózott meg a kellemesen hüs vízben. Ahogy a hátára fordulva visszaúszott a parthoz, hirtelen felkacagott. Gyereket vár! Anya lesz! Hát nem csodálatos?

Már felöltözött, és épp az ujjaival fésülte ki nedves haját, amikor a közelben felhorkant egy ló. A lány rémülten megpördült, s a szeme elkerekedett, ahogy alig háromméternyire töle felfedezte a lóháton ülö Ralphot. Sejtette, hogy a férfi követni fogja, de nem számított rá, hogy már ma rábukkan.

- Hogyan találtál meg ilyen gyorsan?

- Dougéktól hazafelé hajtva észrevettem a koaidat a régi raktárépület mellett. Majdnem megálltam, de arra gondoltam, hogy azért jöttél ki ide, mert egyedüllétre vágytál. Aztán amikor hazaértem, Lisa elmesélte, hogy kempingezni támadt kedved - magyarázta a férfi, és lecsúszott a nyeregböl.

- Ha jól sejtem, mostanra a környéken már mindenki tudja, hogy állapotos vagyok - jegyezte meg epésen a lány.

- Nem mondtad, hogy titokban akarod tartani, én pedig úgy véltem, ez a legjobb mód arra, hogy elejét vegyük a pletykának. Nem gondoltam, hogy zavarni fog.

- Nem zavar. Elrepülök Sydneybe, mihelyt a bátyám küld egy kis pénzt.

- Igen, Lisa mondta, hogy ezt tervezed. És utána mi lesz? Vagy szerinted ezt nincs jogom megtudni? - kérdezte fojtottan a férfi.

A lány szívébe fájdalom nyilallt. Mennyire szerette volna, ha Ralph azért kéri meg a kezét, mert szerelmes belé, s nem azért, mert a kötelességének érzi!

- De, természetesen jogod van megtudni, csakhogy egy kis idöre van szükségem,amíg mindent megfontolok... kiválasztom a megfelelö orvost, a kórházat... - A kórházi számlák miatt ne aggódj! Mindent fizetek. És persze a gyerek megszületése után is támogatni foglak.

- Ezt majd késöbb megbeszéljük. Egyelöre csak abban vagyok biztos, hogy bár nem állt szándékomban teherbe esni, akarom ezt a kisbabát - mosolygott Alessandra, noha alig bírta visszafojtani a sírást. - Talán bocsánatot kellene kérnem, amiért így megnehezítem az életed, de az igazság az, hogy egyáltalán nem bánom, ami történt.

- Az életemet már akkor is megnehezítetted, amikor még nem voltál terhes. Tulajdonképpen miért nem akarsz hozzám jönni? - tette föl a kérdést hirtelen Ralph, megragadva a lány vállát. Olyan áthatóan nézett rá, mintha azt remélné, kiolvashatja szeméböl a választ.

Alessandra kitépte magát a karjából. - Csak.

- Ennél kissé bövebb magyarázatot kérek!

- Igaz, hogy gyereket várok töled, de ez az házasságra! - kiáltotta türelmét vesztve a lány.

- Szóval nem azért kosaraztál ki, mert nem hiszel a házasságban? - Dehogy! Hogy jut eszedbe ilyesmi?

Ralph hanyagul vállat vont, és a lány keze ökölbe szorult.

- Feltételeztem, hogy ezért nem fogadtad el a házassági ajánlatomat.

- A micsodádat? "Nos, én tudom, hogy mit csinálunk. Azonnal összeházasodunk! Ezt nevezed te házassági ajánlatnak? - bökdöste egyre indulatosabban a férfi mellkasát Alessandra. - "Szeretlek. Kérlek, gyere hozzám feleségül!" Ez házassági ajánlat!

- Szeretlek. Kérlek, gyere hozzám feleségül! - mondta azonnal Ralph. Alessandra megszédült, ahogy a szeme találkozott a férfi könyörgö tekintetével, és már-már kicsúszott a száján az "igen", de az utolsó pillanatban észre tért.

- Ralph, ez nem vicc!

- Halálosan komolyan beszélek!

A férfi vágytól csillogó szeme teljesen megzavarta a lányt. Alessandra szeretett volna hinni neki. Mikor megrázta a fejét, a férfi lassan föléje hajolt.

- Hadd bizonyítsam be! - suttogta, és megcsókolta. Az ajka meleg volt, lágy, és nagyon, nagyon meggyözö.

Alessandra önkéntelenül átölelte a nyakát, és majdnem elalélt a boldogságtól, mikor a férfi erös karjába zárta úgy, mintha soha többé nem akarná elereszteni. Hogyan leszek képes lemondani róla? - tünödött, miközben hozzásimult, és szenvedélyesen viszonozta a csókját. De miként lehetnék a felesége, amikor tudom, hogy nem szeret...? Alessandra nem akart örökös félelemben élni, állandóan azt lesni, hogy a férfi mikor ébred rá, megint hibát követett el. Nem akarta, hogy Ralph úgy érezze, csapdába esett. Bár majd megszakadt a szíve, kibontakozott a férfi öleléséböl, és hátralépett.

- Ralph, én... - kezdte, de a hangja elcsuklott, szeméböl kibuggyantak a könnyek, és végigpatakzottak az arcán.

A férfi ismét közeledni próbált hozzá, ö azonban felemelte a kezét.

- Ne! Kérlek, maradj ott! Tudom, hogy felelösnek tartod magad a történtekért, de azt is tudom, hogyan vélekedsz rólam. Nem megyek... nem mehetek hozzád... csak mert furdal a lelkiismeret... vagy mert úgy véled, ez a leghelyesebb megoldás. Sosem lennél velem boldog.

- Te kis bolond! - fújtatott Ralph. Mellette termett, és megragadta a vállát. - Soha egyetlen nö nem tett olyan boldoggá, mint te! Azért akarlak feleségül venni, mert...

- Mert teherbe ejtettél - kötötte az ebet a karóhoz a lány. - És ez nem jó alap egy házassághoz.

- Ebben teljesen igazad van. Ezért is fogadtam meg annak idején, hogy ha még egyszer megnösülök, csakis olyan nöt veszek el, akit szeretek. És ha a választottam véletlenül gyereket vár... az külön ajándék.

Alessandrát még mindig kétségek gyötörték.

- Tegnap reggel még véget akartál vetni a kapcsolatunknak!

- Szeretlek, Alessandra - erösködött a férfi, s két kezébe fogta a lány arcát. - Hányszor mondjam még? A pokolba! Hiszen fünek-fának eldicsekedtem a terhességeddel! Ez nem elég bizonyíték arra, hogy semmit sem szégyellek, ami köztünk történt?

Alessandra letörölte a könnyeit, és félénken rámosolygott.

- Tegnap valóban azt mondtam, nem akarom folytatnia viszonyunkat, és te persze, szokásod szerint, félreértettél. - Ralph gyengéden a mellkasára vonta a lányt, s megpuszilta a feje búbját. - Azt hitted, szakítani akarok, és faképnél hagytál, mielött befejezhettem volna a mondatot, és elmondhattam volna azt, amit már hetek óta tudok: hogy veled akarom leélni az életemet. Tegnap este meg akartam kérni a kezed.

- Egy frászt! - emelte fel a fejét Alessandra. - Olyan dühös voltál rám, hogy meg akartál fojtani!

- Lisa kihozott a sodromból. Mikor bejelentette, Los Angelesbe akar költözni, kiborultam. Épp kezdtem elfogadni, hogy már elég érett ahhoz, hogy maga intézze az ügyeit, és erre kiderül: már el is kezdte, az engedélyem nélkül! - Ralph szégyenlösen elvigyorodott. - Tudom, hogy már kész ifjú hölgy, de, az én szememben örökre kislány marad.

- Ez természetes! Lisa remek gyerek, imád téged, és tisztában van azzal, hogy csak a javát akarod. Nem kell aggódnod miatta!

- O is ezt mondta, miután lehordott a sárga földig. - Alessandra kérdö tekintetére Ralph megmagyarázta: - Közölte, hogy hólyag vagyok, és megérdemelném, hogy elveszítselek. Kijelentette, hogy pocsék az idözítésem, és igazán tudhatnám, hogy mielött egy nönek megkérem a kezét, illik szerelmet vallani neki.

- A lányod túl sokat fecseg! - vélte Alessandra, a férfi arcát fürkészve. Vajon mennyit árult el Lisa az apjának? .

- Nagyon érdekes dolgokat mesélt, de hát én sosem becsültem sokra a másodkézböl származó értesüléseket.

- Mégis mit mondott? - faggatózott Alessandra.

- Azt csak akkor ismételném meg, ha biztos lennék benne, hogy igaz - tért ki a válasz elöl Ralph, ám a szemében remény csillogott.

Alessandra szíve hevesen kalapálni kezdett.

- Hát, ha véletlenül azt mondta volna, hogy... hogy szeretlek - emelte fel a lány az állát -, ez igaz. Teljes szívemböl szeretlek, és...

Ralph felnevetett, és mohón megcsókolta.

- Ha tudnád, mennyire szerettem volna ezt háltam, térden állva kérnél bocsánatot,amiért így megvárakoztattál! - sóhajtott fel végül a férfi.

- Nekünk, nöknek is van büszkeségünk! Honnan sejthettem volna, hogy viszonzod az érzelmeimet? - méltatlankodott Alessandra.

- Annyit emlegetik a csalhatatlan nöi ösztönt! Miért mindig akkor mond csödöt, amikor a legnagyobb szükség lenne rá? - évödött Ralph.

- Miért temetik a férfiak az érzelmeiket olyan mélyre, hogy csak robbantással lehet a felszínre hozni öket? - vágott vissza Alessandra.

- Talán mert rettegnek, hogy nevetségessé válnak - mormolta Ralph. - Mert félnek, hogy túl sokat magyaráznak bele néhány gesztusba, mint ahogy én is féltem, hogy rosszul értelmeztem a viselkedésedet.

- Lisának igaza van, tényleg hólyag vagy! - mosolygott a lány. - Én viszont nem vagyok igazi hölgy - szomorodott el. - Megígérem azonban, hogy megváltozom.

- Megváltozol? - visszhangozta csodálkozva a férfi.

- Igen. Igyekszem majd úgy viselkedni, ahogy egy hölgyhöz illik; kevesebbet káromkodom, nem iszom többet dobozból...

- És nem beszélsz többé ilyen sületlenségeket! Ide figyelj, te kis buta! Olyannak szeretlek, amilyen vagy, és nem akarom, hogy megváltozz! Elismerem, meglepödtem, amikor elöször láttam, hogy dobozból iszod a sört, de pokoli izgatónak is találtam.

- Tényleg?

- Tényleg. Ami pedig a káromkodást illeti, tapasztalataim szerint mindig csak akkor szitkozódsz, ha valaki felingerel, s az utóbbi idöben az a valaki többnyire én voltam.

Alessandra hevesen bólogatott, mire Ralph elnevette magát. - Szóval, leszel a feleségem?

- Már hogy a fenébe ne:..

A folytatást Ralph forró csókkal fojtotta a lányba.

V É G E