A tenger hatalma

1. FEJEZET

Végre az aranyszín szempillák lecsukódtak, és Andrina megkön­nyebbülten felsóhajtott. Az egy hó­napja tartó álmatlan éjszakák, a vég nélküli etetések és a háztartás teljes felborulása után lassacs­kán kez­dett reménykedni, hogy talán túl van a nehezén, ám a karjában fekvö ap­rócska lény újra meg újra emlé­keztette, hogy adott körülmé­nyek között még sokáig nem gon­dolhat lazításra. Rendszere­sen je­lentkeztek a csecsemökori makacs hasfájások, és éjszakán­ként Andrina órákig ringatta a gye­reket, míg a kicsi végre elaludt.

Csüggedten nézett körül a lakásban, amikor a picit végre letette az ágyába. A mosogatóban egy­más hegyén-hátán a sok piszkos edény, az ágy bevetetlen. és egy pillantás a fürdöszobai tükörbe meg­gyözte arról, hogy ö sem néz ki jobban, mint a lakása.

Kócos barna haj, sápadt, fáradt arc, kivörösödött barna szempár. Miközben a tükörben szem­lélte ma­gát, könnyek szöktek a szemébe. Az elmúlt napokban az volt az érzése, hogy már látszik az alagút vé­ge, túljutott a megrázkódtatáson, amely azon a forró, fullasztó júliu­si éjszakán érte. De a jelek szerint téve­dett.

Andrina letörölte a könnyeit. Úgy döntött, iszik egy csésze teát, az­tán nekilát a rendrakás­nak. A sírás nem segít. Senki sincs, akit ér­dekelne a sorsa. Senki sem tud róla. Ám a gyerek miatt csakis elöre szabad néznie.

Épp megtöltötte a teafözöt vízzel, amikor csöngettek.

Ajtót nyitott, és egy magasra nött, aranyszöke hajú férfit pillantott meg a küszöbön. Bizo­nyára valami ügynök, de ápolt, friss és maga­biztos. Andrina hirtelen szégyellni kezdte a kül­sejét.

Semmi kedve nem volt az udvariaskodáshoz.

-   &nb 212j94c sp; Igen?

A férfi elmosolyodott.

-   &nb 212j94c sp; Andrina Bellt keresem - mondta. - Talán maga az?

A lány óvatosan megköszörülte a torkát, és igyekezett elrejteni meglepetését.

-   &nb 212j94c sp; Mit óhajt?

-   &nb 212j94c sp; A nevem Drew Curtis. Orvos vagyok, és egykori kolléganömet, Jodie Stewartot keresem. Ha jól tu­dom, maga a legközelebbi rokona. Legalábbis Jodie ezt a nevet adta meg nekünk.

Andrina zavartan pillantott a férfira.

-   &nb 212j94c sp; Maga. Jodie-t keresi?

-   &nb 212j94c sp; Igen. Felelösnek érzem magam érte. Tudni szeretném, hogy megy a sora. Itt az igazolvá­nyom, va­la­mint egy fénykép Jodie-ról, hogy lás­sa, csakugyan ismerem.

A férfi megmutatta az igazolványát, majd elövett egy kisméretü fényképet. A fotón ö lát­szott, valamint egy hozzá nagyon hasonló fér­fi, s mindketten átkarolták a mosolygó Jodie-t.

Andrina hátrább lépett.

-   &nb 212j94c sp; Jöjjön be! - mondta sután. - De kérem, csendesen.

-   &nb 212j94c sp; Öö. köszönöm - felelte a férfi fojtott hangon, egy kicsit meghökkenve. - Remélem, nem zava­rok.

Természetesen zavar, de hogy ez jó vagy rossz elöjel, azt Andrina nem tudta volna meg­mondani. Min­denesetre teljesen váratlanul érte, hogy felbukkant a mostohatestvére egyik is­meröse. A szíve szaporán vert. Ez a férfi nagyon hasonlít a babára! Talán az apja?

Drew Curtis körülnézett. Nem kerülte el a figyelmét sem a rendet­lenség, sem Andrina kivörösö­dött szeme.

-   &nb 212j94c sp; Jodie terhes volt, amikor otthagyott minket - folytatta. - A rende­lönkben a recepción dolgo­zott, de az­tán felmondott, és Londonba köl­tözött. Mivel aggódtam miatta, néhányszor meglátogattam. Ám ami­kor a gyerek születése elött ismét fel akartam keresni, a házban már csak üres lakásokat találtam. Az épületet bontásra ítélték, ezért ki­ürítették. Senki sem tudta, hogy Jodie-val mi történt. Ezért vagyok most itt.

-   &nb 212j94c sp; Maga a gyerek apja? - kérdezte Andrina, és érezte, hogy kiszárad a szája.

Sejtette, mire megy ki a dolog. Ez a Dr. Curtis bizonyára igényt for­mál a gyerekre. Mit ér­dekli, ha ez­zel összetöri az ö szívét?

-   &nb 212j94c sp; Miért kérdezi? Jodie elmesélte magának, mi történt?

-   &nb 212j94c sp; Nagyon rég nem beszéltem vele - magyarázta Andrina. - Aztán meg már túl késö volt. Meghalt.

-   &nb 212j94c sp; Meghalt? - ismételte meg döbbenten a férfi. - Jodie meghalt? ­- Rémülten meredt Andrinára. - Mikor? Miért? És mi van a gyerekkel?

-   &nb 212j94c sp; A kisfiút nem sokkal Jodie halála elött császármetszéssel a világ­ra segítették. Ha látni sze­retné, a szom­széd szobában alszik. De ké­rem, ne ébressze fel. Nincs valami jól, és a hosszú, átvirrasztott éjsza­ka után már nincs eröm újra elaltatni.

A forró, tikkasztó júliusi éjszaka már majdnem véget ért, amikor egy telefonhívás gyökere­sen meg­változtatta Andrina egész addigi életét.

A távolból mennydörgés hallatszott. Zivatar közeledett. Andrina fel­kelt az ágyból, mezít­láb az ablak­hoz botorkált, és figyelte az égen ci­kázó villámokat. Noha holtfáradt volt, a fülledt meleg mi­att nem tu­dott elaludni.

Amikor megcsördült a telefon, sóhajtott egyet. Nincs az az isten, hogy ma éjjel vissza­menjek a kór­házba! - gondolta, amikor felvette a kagylót. Épp eleget túlórázott, és pihennie kell, hogy más­nap helyt tudjon állni.

Ám a telefonhívás egy csapásra mindent felborított. Egy kórházból hívták, de nem abból, ahol dolgo­zott. A nö hangja elárulta, hogy rossz hírt kell közölnie.

-   &nb 212j94c sp; A sürgösségiröl telefonálok. Andrina Bellel szeretnék beszélni.

-   &nb 212j94c sp; Én vagyok az - felelte meglepetten a lány.

-   &nb 212j94c sp; Egy bizonyos Jodie Stewart magát nevezte meg a legközelebbi hozzátartozójának. Valóban ez a hely­zet?

Andrina lábából hirtelen kiszállt minden erö.

-   &nb 212j94c sp; Igen, ö a mostohatestvérem. Történt valami?

-   &nb 212j94c sp; Ma este autóbalesetet szenvedett. Elvesztette az uralmat a gépkocsija fölött, és frontálisan egy fának ütközött. Az állapota kritikus.

-   &nb 212j94c sp; Mennyire kritikus? - kérdezte rekedt hangon Andrina.

-   &nb 212j94c sp; Nagyon. Azt javaslom, hogy azonnal jöjjön ide, ha még.

-   &nb 212j94c sp; .látni akarom élve? Orvos vagyok - tette hozzá magyarázólag. - Nyíltan beszélhet velem. Adja meg a címet, és máris indulok!

Útközben visszagondolt a gyerekkorára, amely egyáltalán nem volt szép.

Az anyja másodszor is férjhez ment, amikor ö már kamasz volt. Megismerkedett Morgan Ste­warttal, egy színésszel, aki szintén özvegy volt, és egy kislányt nevelt. Az anyja kezdettöl fogva bolondult a férfi­ért. A kis Jodie-t folyton Andrina felügyele­tére bízták, miközben ök Rómeót és Jú­liát játszottak.

Bárhová ment, a kislányt nem lehetett levakarni róla. A mostoha­apja nem csupán feleséget talált ma­gának, hanem egy gyereklányt is.

Andrina számára megváltás volt, amikor egy másik városban megkezdte az egyetemi tanulmá­nyait. Pár év múlva Jodie is elköltözött otthonról, de ö nem akart tovább tanulni. Foly­ton váltogatta a mun­ka­helyeit, és a két mostohatestvérnek nem sok kapcsolata volt egy­mással.

A szüleik Spanyolországba költöztek, ahol az anyja egy súlyos szél­ütést követöen önfelál­dozóan ápolta Morgant. Mivel ök semmiféle­képp nem jelenthettek segítséget, Jodie a legkö­zelebbi hozzá­tartozó­jaként a mostohatestvére nevét adta meg.

Amikor Andrina megérkezett az intenzív osztályra, a növérek arcá­ról nyomban leolvasta, hogy elké­sett. Sokáig üldögélt a mozdulatlan alak mellett, es sajnálta, hogy még búcsút sem vehetett töle.

Végül felállt. A háttérben eddig tapintatosan meghúzódó növér hal­kan megszólalt:

-   &nb 212j94c sp; Nem kérdezett semmit a babáról. Gyanítom, a telefonban nem említették, hogy öt sikerült meg­men­teni.

-   &nb 212j94c sp; Tessék?! - kiáltott fel Andrina fojtott hangon, és úgy érezte, mind­járt összeesik.

-   &nb 212j94c sp; Akkor hát jól sejtettem. - Az idösebb asszony egy székhez vezet­te, és leültette. - Nem tudta, hogy a húga terhes volt, ugye?

Andrina kábán és hitetlenkedve megrázta a fejét.

-   &nb 212j94c sp; A húga a halála elött egy gyönyörü kisfiúnak adott életet. - Andri­na mintha egészen távol­ról hal­lotta volna a növér hangját. - Császár­metszéssel segítettük a világra, de egészséges. Mindjárt oda­vezetem hozzá.

-   &nb 212j94c sp; Ne. vagyis. jó, rendben - dadogta Andrina. - Képtelen vagyok felfogni ezt az egészet!

Jodie halott, és egy gyereket hagyott maga után. Nem is tudott a terhességéröl! Most mit csi­náljon? Hiszen ö elfoglalt orvos, és egy to­ronyházban lakik.

A növér megfogta a kezét, és talpra segítette.

-   &nb 212j94c sp; Jöjjön velem, és nézze meg! Meglátja, hálás lesz, hogy maradt va­laki, aki a testvérére emlé­kez­teti. Jodie azt akarta, hogy maga nevel­je fel.

-   &nb 212j94c sp; De hát hogyan? - nyögte Andrina. - Lehetetlen! Egyszerüen lehe­tetlen!

Ám amikor megpillantotta a vörös és ráncos arcú újszülöttet, amint tehetetlenül fekszik az egyik kis­ágyban, nem töprengett to­vább. A szíve döntött. Noha semmiféle törvény nem köte­lezi erre, tö­rödnie kell Jodie gyerekével!

-   &nb 212j94c sp; Természetesen látni akarom! - vágta rá Drew Curtis, és Andrina arra gondolt, hogy vagy egy szo­katla­nul lelkiismeretes munkaadóval van dolga, vagy az illetönek tényleg van valami köze a gyerekhez.

Amikor a férfi a kiságy mellett állva letekintett Jodie kisfiára, Andrinának megint feltünt a köz­tük lévö hasonlóság. A lány bizony­talansága egyre nött. Vajon miért jött ez az ember?

Azután észrevette, hogy a férfi szeme könnybe lábad. Itt bizonyára többröl van szó, mint egy buzgó munkaadóról! És még mindig nem válaszolta meg a kérdését.

-   &nb 212j94c sp; Maga a gyerek apja? - ismételte meg Andrina.

-   &nb 212j94c sp; Nem - felelte a férfi rekedt hangon. - Nem én vagyok.

-   &nb 212j94c sp; Akkor milyen kapcsolatban állt a mostohatestvéremmel?

-   &nb 212j94c sp; A gyerek az öcsémé.

-   &nb 212j94c sp; Ó! - Andrina érezte, hogy elszorul a torka. - És ö hol van? Miért nem volt a húgom mel­lett? És hol van egyáltalán az a rendelö, ahol Jodie dolgozott?

-   &nb 212j94c sp; Az elsö két kérdésére az a válaszom, hogy Jonathan meghalt leu­kémiában, amikor Jodie hat hóna­pos terhes volt. Az öcsémmel ketten vezettük a rendelöt. Jodie és Jonathan nagyon szerették egy­mást. Ám a fivérem állapota rohamos romlásnak indult, és amikor meghalt, a maga húga képte­len volt továbbra is ott maradni, ahol addig olyan boldog volt.

A férfi rövid szünetet tartott, majd folytatta:

-   &nb 212j94c sp; Jodie tehát Londonba költözött. Kértem, hogy maradjon, mert ag­gódtam a lelki és a testi egészségé­ért, de nem hallgatott rám. Össze­csomagolt, és csak a címet hagyta meg. Képzelheti, mit érez­tem, ami­kor a legutóbbi londoni látogatásom alkalmával az egész házat üresen talál­tam! Segí­teni a­kartam Jodie-nak, mivel Jonathan már nem állha­tott mellette. Maga nem is érdeklödött, hogy ki lehet a gyerek apja?

-   &nb 212j94c sp; Természetesen érdeklödtem. - Andrina intett a férfinak, hogy kö­vesse a nappaliba, nehogy feléb­res­szék a gyereket. - De a húgom ha­lálos balesete óta feje tetejére állt az egész életem. Szabadságot kel­lett kivennem, és azóta nem csináltam semmi mást, mint etettem, pelenkáz­tam, mostam, és néha megpróbál­tam aludni egy kicsit.

A férfi együtt érzöen bólintott.

-   &nb 212j94c sp; El tudom képzelni.

-   &nb 212j94c sp; Tulajdonképpen egész másként terveztem az életem - folytatta Andrina fáradtan. - De nem volt más választásom. Jodie és én soha­sem álltunk különösebben közel egymáshoz, de köte­lességemnek é­reztem, hogy gondoskodjam a gyerekéröl. Amióta hazahoztam, egyik napról a másikra élek. Pró­bálok úrrá lenni a fizikai és az anyagi ne­hézségeken, ugyanis fizetés nélküli szabadságon vagyok.

-   &nb 212j94c sp; Mi a foglalkozása?

Andrina elsö ízben mosolyodott el. Ha nem ilyen kimerült, karcsú alakjával és mogyoró­barna szemé­vel igazán vonzó nö lehet, gondolta Drew.

-   &nb 212j94c sp; Úgy tünik, két dolog is közös bennünk - felelte Andrina. - A gye­rek és a foglalkozásunk. Egy közeli kórház föorvosa vagyok. De idövel szeretnék majd háziorvosi praxist nyitni.

-   &nb 212j94c sp; Akkor ugyanaz lesz a területünk - mondta a férfi lassan. - Micsoda véletlen!

-   &nb 212j94c sp; Ugye? - Andrina lopva ásított egyet.

-   &nb 212j94c sp; Hát, mennem kell. - Drew felállt, mire a lány elvörösödött.

-   &nb 212j94c sp; Ne haragudjon, de halálosan fáradt vagyok. Amikor betoppant, épp teát föztem. Megkínálha­tom egy csészével?

-   &nb 212j94c sp; Igen. köszönöm. Azután tényleg megyek, de hamarosan újra je­lentkezem. Kell egy kis idö, hogy megemésszem az unokaöcsém léte­zését.

Némán kortyolgatták a teát, s mindketten elmerültek a saját gondo­lataikban. Drew végül letette az üres csészét, és felállt. A hálószoba csukott ajtajára pillantott.

-   &nb 212j94c sp; Szívesen megnézném még egyszer a babát. Ígérem, nem ébresz­tem fel. - A hangja furcsán, reked­ten csengett. - Még mindig képte­len vagyok felfogni, hogy ö az egyetlen, aki két fiatal álmai­ból és re­ményei­böl megmaradt. Óriási felelösség szakadt a nyakunkba. Meg kell beszél­nünk, ho­gyan tudunk megbirkózni ezzel a feladattal.

-   &nb 212j94c sp; Egyedül is boldogulok - felelte Andrina hüvösen, védekezö ál­lásba vonulva. Jóllehet a pisz­kos edé­nyek, a vetetlen ágy nem erröl tanúskodott. - Egy hónappal ezelött azon a sorsfor­dító éjszakán döntöttem, és noha meglehetösen kimerült vagyok, ez semmin sem változtat.

-   &nb 212j94c sp; Várjuk ki a végét! - mondta a férfi barátságosan, és Andrinát is­mét hatalmába kerítette a bizonyta­lan­ság.

A látogató az ajtóban megállt, és átnyújtotta a névjegykártyáját.

-   &nb 212j94c sp; Drew Curtis háziorvos. Itt a címem és a telefonszámom. Egy der­byshire-i faluban van a rende­löm, és egy régi parasztházban lakom, amelyet épp most újítok fel. Ha szüksége van bármire, ké­rem, hívjon fel. De hamarosan visszajövök, erre mérget vehet.

Miután a férfi távozott, Andrina kifejezéstelenül meredt maga elé. Egy óra leforgása alatt az élete újabb drámai fordulatot vett. A semmiböl felbukkant egy szöke, kék szermü, magas és határo­zott fellé­pésü férfi. És ha igazat mondott, ö a gyerek nagybátyja. Nyilvánvalóan olyasvalaki, aki komolyan veszi a kötelességeit. Egyértelmüen a tudo­mására hozta, hogy esze ágában sincs kilépni a kis Jonathan életé­böl.

Andrina akaratlanul is Jodie-ra gondolt. Tagadhatatlan, hogy szakmai téren ö sokkal többre vitte, de a húga olyasmit ért el, amit ö soha: megtapasztalta az igaz szerelmet.

Az elmúlt években Andrinának volt néhány kapcsolata, de azok sorra kudarcba fulladtak. Túl sokat dolgozott, kevéske szabadidejé­ben pedig örült, ha pihenhetett. Most pedig vállalnia kell két másik ember szerelmének a következményét. Hát ez sem teszi gondtalanab­bá az éle­tét!

Természetesen megkönnyebbülés, hogy még valaki felelösséget vál­lal a babáért. Különö­sen egy orvos, aki hajlandó támogatni öt. Ám ha azt tervezi, hogy elveszi töle a gyereket, ak­kor ö minden eszközzel har­colni fog! A mostohatestvére halála miatti zavarodottsága csilla­pultával ugyanis na­gyon gyorsan szívébe zárta a csöppséget.

Jóllehet a jövö meglehetösen bizonytalannak tünik. Hamarosan újra munkába kell állnia. En­niük kell, ki kell fizetnie a számlákat, te­hát nem maradhat örökké fizetés nélküli szabadsá­gon.

Türelmetlenül megrázta a fejét, és felállt. Nem szabad nyugtalan­kodnia az ismeretlen ro­kon fel­bukka­nása miatt. Megígérte, hogy újra eljön, és ha nem csal az emberismerete, ez a férfi betartja a szavát.

Milyen lehet az a vidéki praxis, amelyröl beszélt? Egy korszerütlen, falusi rendelö? Nem való­színü, gondolta. Drew rátermett, ügyes em­ber benyomását keltette. Az is kétségtelen, hogy szerette az öccsét. Bizonyára Jodie-t is. És könnybe lábadt a szeme, amikor megnézte az alvó babát.

A hazafelé vezetö úton Drew fejében vadul kavarogtak a gondola­tok. Megdöbbentette Jodie ha­lálhíre. Az unokaöccse teljes árvaságra jutott!

A sápadt doktornö bizonyára minden töle telhetöt megtesz, de a fel­adat meghaladja az erejét, jóllehet a baba szemlátomást semmiben sem szenved hiányt. Ám az mégsem lehet, hogy a kisfiú egy torony­házban nöjön fel, amikor ö tiszta, vidéki levegöt és természethez kö­zeli környezetet biz­tosíthatna neki.

Mindenesetre Andrina egyértelmüen a tudomására hozta, hogy magára vállalta a gyerek nevelé­sét, ami igazán tiszteletreméltó. De se­gítenie kell neki, és nem csak anyagilag.

Különös véletlen, hogy Andrina Bell orvosnö, ráadásul azt tervezi, hogy háziorvosi gya­korlatot sze­rez. Vajon jó szakember? Drew ugyan­is már hónapok óta keresett valakit a test­vére megürese­dett helyére. Talán Andrina lenne a tökéletes jelölt.

A Whistler-farmra vezetö úton Drew gondolatban összehasonlítot­ta Andrina Bell kicsiny lakását a sa­ját tágas házával. Egyre inkább meggyözödésévé vált, hogy a gyereknek nem egy zsúfolt háló­szobá­ban, hanem itt kellene felnönie. Aztán mégis megrázta a fejét. Jobb lesz, ha alszik rá egyet. Andrina és a baba eddig egész jól elboldogul­tak, pár nap most már nem oszt, nem szoroz. Fontos, hogy alaposan mérlegel­jen mindent.

Drew nem telefonált, pedig Andrina félig-meddig számított rá. Ehe­lyett másnap este sze­mélye­sen megjelent. A lány örült, hogy a lakást addigra sikerült szépen rendbe tennie.

Fárasztó nap állt a férfi mögött. James, a fiatal orvostanhallgató, aki kisegített a rendelö­ben, egész nap az egyetemen volt, neki tehát egyedül kellett fogadnia a járó betegeket, vala­mint a be­teglátogatások is rá maradtak. Minden területen hiányzott neki Jonathan, beleértve a munkáját is.

Napközben nem volt ideje Andrinán és a babán gondolkozni, ám munka után meghányta-vetette ma­gában a lehetöségeket, miközben nyugtalanul járkált fel-alá a szobájában. Világos, hogy Andrina nem lehet éjjel-nappal a gyerekkel. Ott van a munkája, és egyébként is mi lesz, ha lejár a fizetés nélküli sza­badsága? Drew elviselhetetlennek találta a gondolatot, hogy az unokaöccsét idegenek gondjaira bízzák.

Andrina alig tünt meglepettnek, amikor este ajtót nyitott neki. Ta­lán várta?

-   &nb 212j94c sp; Jó napot, Curtis doktor - mondta a lány nyugodt hangon, noha a szíve vadul kalapált. - Hamar vissza­jött.

-   &nb 212j94c sp; Igen. nem szeretem halogatni a dolgokat - felelte a férfi maga­biztosan. - Lenne egy javasla­tom.

Andrina mély lélegzetet vett. Tehát bekövetkezik, amitöl tartott. Mindjárt hivatkozni kezd a jo­gaira, közli, hogy igényt tart a babára. és hogy ö azért néha majd meglátogathatja.

-   &nb 212j94c sp; Nem veheti el tölem! - kiáltotta hevesen, meg sem várva a folyta­tást.

-   &nb 212j94c sp; Ki mondta, hogy el akarom venni? Csak azt szeretném, ha a gyerek ott nöhetne fel, ahol az apja élt. Mezök és erdök közelében, tiszta le­vegön, ahol az emberek még ismerik egymást.

-   &nb 212j94c sp; Ugyanazt mondja, amit én, csak másképp fejezi ki magát - len­dült újabb támadásba Andrina. - Csak­hogy ebböl nem lesz semmi. Nem adom Jonathant!

-   &nb 212j94c sp; Tehát így hívják? - kérdezte meglepetten Drew. - Jodie is ezt akarta.

-   &nb 212j94c sp; Igen. De most térjünk vissza a javaslatára! Csak azt ne várja, hogy bólogatni fogok!

-   &nb 212j94c sp; Szeretném, ha mindketten hozzám költöznének. Hely böven van. Így megoszthatnánk a terheket, és én is. törödhetnék Jonathannal.

Drew látta Andrina szemén, hogy erre nem számított.

-   &nb 212j94c sp; Mit szól ehhez a családja? - kérdezte kitéröen a lány. - Nem bán­ják, ha befogad egy vadide­gen nöt meg egy újszülöttet?

-   &nb 212j94c sp; Miböl gondolja, hogy van családom? De ne vágjunk a dolgok elé­be, még nem válaszolt a javasla­tomra. A falu gyönyörü és békés, a la­kói barátságosak.

Andrina nem tünt túlságosan lelkesnek.

-   &nb 212j94c sp; Elhiszem, de mihez kezdhetnék én ott? A másodhegedüs szerepét szánja nekem?

-   &nb 212j94c sp; Továbbra is maga lenne a gyerek nevelöanyja, mint ahogy én a nevelöapja. A munkát és a felelös­séget megosztanánk.

-   &nb 212j94c sp; Komolyan beszél?

-   &nb 212j94c sp; Természetesen. Mitöl fél?

-   &nb 212j94c sp; Maga vérrokona a gyereknek, míg én nem vagyok az. Folytassam?

Drew arca elborult.

-   &nb 212j94c sp; Ez igaz, de tudom, hogy maga nélkül Jonathan intézetbe került volna. A húga és az öcsém sokat köszön­hetnek magának. akárcsak én. Tehát mit szól a javaslathoz? Búcsút mond en­nek a szükös lakás­nak, és nálunk munkát is találhat.

Andrina gúnyosan elmosolyodott.

-   &nb 212j94c sp; Egy kis faluban? Tehenet fejjek? Vagy szénát hordjak?

A férfi tekintetében cseppnyi szemrehányás tükrözödött.

-   &nb 212j94c sp; Miért ne? A munka nem szégyen. Persze én a rendelöre gondol­tam. Jonathan halála után meghir­dettem az állást, de egyik pályázót sem találtam megfelelönek. Magának viszont van kórházi gya­korlata, és házi­orvos akar lenni. Természetesen még tisztáznunk kell a rész­lete­ket.

-   &nb 212j94c sp; És ha kiderül, hogy nem felelek meg az elvárásainak?

-   &nb 212j94c sp; Akkor indulhat hajnali ötkor tehenet fejni - nevette el magát Drew.

-   &nb 212j94c sp; Attól tart, hogy nem boldogulok egyedül a gyerekkel, ugye? Ahogy tegnap a lakás kiné­zett.

-   &nb 212j94c sp; Egyszerüen csak azt hiszem, hogy segítségre van szüksége, mint mindenkinek, aki egy újszülöt­tet ne­vel. Tehát mi a válasza?

-   &nb 212j94c sp; Őrült ötlet - tiltakozott Andrina. - Nem is ismerem, semmit sem tudok magáról. Nem lenne tisztes­sé­ges Jonathannal szemben, ha egy vadidegen emberhez költöznénk.

-   &nb 212j94c sp; Vidéki körorvos vagyok, nem pedig egy szatír. De ha fenntartásai vannak. miért nem látogat el hoz­zám néhány napra, és hozza meg utána a döntését? Pakoljon össze egy táskát, és töltsön el ná­lunk egy hetet! Ezzel még nem kötelezi magát semmire.

-   &nb 212j94c sp; Rendben van - felelte Andrina rövid habozás után.

Be kellett ismernie, hogy a férfi felkeltette az érdeklödését, és kí­váncsi lett a falura is, amelyröl az or­vos annyi melegséggel beszélt. Arról nem is szólva, hogy csábította az egyhetes vidéki nyara­lás gon­do­lata.

-   &nb 212j94c sp; Helyes! - nyugtázta Drew. - Vethetnék egy pillantást az unoka­öcsémre, mielött visszatérek Der­by­shire-be?

-   &nb 212j94c sp; Már elkészítettem a tápszerét. Ha akarja, megetetheti - ajánlotta fel Andrina, mert úgy érezte, jó­vá kell tennie az iménti elutasító ma­gatartását.

A férfi arca felderült.

-   &nb 212j94c sp; Boldogan!

2. FEJEZET

Amikor Andrina megérkezett a faluba, nyomban megértette, miért szereti Drew annyira ezt a helyet.

A mészköböl épült házakhoz csinos, ápolt kertek tartoztak, melyek­be masszív tölgyfa ka­pukon át le­hetett bejutni. A föutcán kicsiny, ba­rátságos boltok sorakoztak, mindegyik más volt, mint a szom­szédja, és nagyon különböztek a személytelen és rideg szupermarketektöl.

A falu mögött az Anglia gerincének nevezett Pennine-hegység fen­séges csúcsai törtek az égbe - most, augusztusban zölden ölelve kör­be a falut. Drew rendelöje a föutca végén szintén mészköböl épült, ám nagyobb és szebb volt, mint a többi épület.

Jonathan gyakorlatilag végigaludta az egész utat. Ám amikor meg­álltak a rendelö elött, ki­nyitotta kék szemét, és nézelödni kezdett.

-   &nb 212j94c sp; Megérkeztünk, kicsim - mondta kedvesen Andrina, és közben azon tünödött, vajon elvesz­tette-e az eszét, hogy idejött.

Talán abban reménykedik Drew, hogy öt elvarázsolja ez a bájos fa­lu, és itt marad? Minden túl gyorsan történik. Még csak két napja is­meri a férfit, és az máris rendelkezik az életével. Kiemelte Jonathant a ko­csiból, és a karjába vette. Szinte harapni lehet a levegöt, állapí­totta meg közben.

Belépett a barátságos összhatású rendelöbe. A falakat világossár­gára festették, a mézszínü padló­szö­nyegen világos székek sorakoztak, a legkisebb betegeket pedig egy játszósarok várta.

Andrina elmosolyodott. Noha alig ismerte Drew-t, valahogy mégis sejtette, hogy így lesz. Ennek a fér­finak stílusa van, és látszik rajta, hogy érti a dolgát.

De aztán ismét elkomolyodott. Jodie is itt dolgozott azzal a fiatal or­vossal együtt, akitöl aztán gyereke született. Ma pedig már egyikük sem él. Jonathannak talán csakugyan itt kel­lene felnönie. De mellet­te, mert ö a világ minden kincséért sem hagyná el!

Két nö ült a recepciónál, és aktákat rendezgettek. Az idösebbik felpillantott.

-   &nb 212j94c sp; Segíthetek valamiben?

-   &nb 212j94c sp; Curtis doktorhoz jöttem.

A világos, éles szempár kutatóan szegezödött rá.

-   &nb 212j94c sp; Bejelentkezett?

-   &nb 212j94c sp; Nem, de a doktor úr vár engem.

-   &nb 212j94c sp; Értem. Beteghez ment, de hamarosan itt kell lennie. Valami baj van a babával?

-   &nb 212j94c sp; Nem, semmi. Személyes ügyben jöttem a doktor úrhoz.

Ebben a pillanatban nyílt az ajtó. Drew lépett be a rendelöbe, és nyomban kibújt a kabátjá­ból. Amikor észrevette a látogatót, az arca felderült.

-   &nb 212j94c sp; Hát tényleg eljött?

A jókedve ragadósnak bizonyult, mert Andrina a kétségei ellenére viszonozta a mosolyát.

-   &nb 212j94c sp; Akárcsak maga, én is betartom a szavam. És megígértem, hogy meglátogatom.

Drew átvette töle Jonathant, és a két hölgyhöz lépett.

-   &nb 212j94c sp; Ö az unokaöcsém. Marion, bemutathatom ifjabb Jonathan Curtist?

-   &nb 212j94c sp; Micsoda? - hüledezett a nö. - Jonathan és Jodie gyereke? Jodie visszajön hozzánk?

Drew a fejét rázta.

-   &nb 212j94c sp; Nem, Jodie meghalt. Életét vesztette egy autóbalesetben. Mostanáig a növére, Andrina törödött a gyerek­kel.

Marion megdöbbenve emelte fel a kezét.

-   &nb 212j94c sp; Rettenetes! Szegény Jodie. Szegény gyerek!

-   &nb 212j94c sp; Igen - bólintott Drew komoran. - De szerencsére a kicsi itt maradt nekünk.

Marion a vendégre nézett.

-   &nb 212j94c sp; Nyugodtan szóljon, ha bármiben segítségre lenne szüksége! És ugyanez vonatkozik itt minden­kire. Mindannyian szerettük Jodie-t.

Andrinának égett a szeme a visszafojtott könnyektöl. Megint egy vadidegen ember, aki fel­ajánlja a se­gítségét, ám elsösorban önmagá­nak kellene tisztán látnia, hogyan tovább.

-   &nb 212j94c sp; Köszönöm az ajánlatot, de lehet, hogy nem maradunk sokáig.

Marion csalódottnak látszott.

-   &nb 212j94c sp; Kár! Pedig szívesen dédelgettem volna a kis Jonathant.

Drew arcáról lehervadt a mosoly, ám aztán eröt vett magán.

-   &nb 212j94c sp; Majd még meglátjuk. Most elkísérem Andrinát és a kicsit a ház­hoz. Mondja meg James­nek, ha adódna valami gond, hívjon fel!

Útban a kocsi felé szélesen vigyorgott, s Andrina kíváncsian nézett rá.

-   &nb 212j94c sp; Marionnak aranyszíve van, de imád pletykálni - magyarázta a fér­fi. - Ne lepödjék meg, ha találko­zik valakivel a faluban, és az illetö már mindent tud magáról.

-   &nb 212j94c sp; Félek, hogy a falusi élet nem nekem való - jegyezte meg Andrina. - ­Megszoktam, hogy senki sem is­mer. Valamit azonban az elején tisztáz­ni szeretnék. Amikor azt mondta Marion­nak, hogy ed­dig én töröd­tem Jonathannal, úgy hangzott, mintha ennek egyszer s mindenkorra vége lenne. Már­pedig ahol Jonathan van, ott leszek én is!

-   &nb 212j94c sp; Miért ilyen gyanakvó? Nem akarom megnehezíteni a dolgát. Ké­rem, bízzon bennem!

-   &nb 212j94c sp; Ha ideköltözünk, kedvezötlen helyzetbe kerülök. Jonathant min­denki tárt karokkal fogadja, de mi lesz velem?

Drew felvonta a szemöldökét.

-   &nb 212j94c sp; Ismétlem, bízzon bennem! Az adott körülmények között megértem a gyanakvását, de amint már tapasz­talhatta, betartom az ígéreteimet. Vagy jobban szeretné, ha leráznám magam­ról a felelössé­get? - Meg­csóválta a fejét. - Jöjjön, megmutatom a Whistler-farmot. Odafent van a dombon. Én e­löl megyek, maga meg kövessen a kocsijával!

Andrina már kipakolt a táskákból, s közben nyugtázta, hogy a háló­szobája itt majdnem ak­kora, mint odahaza az egész lakása. Most a konyhában ült, magához ölelve Jonathant, miköz­ben Drew fözött.

Meleg volt. A délutáni nap beragyogott az ablakon, és a tüzhely is ontotta magából a forró­ságot. Andrina elpilledve ásított egyet.

Drew épp a zöldséget pucolta, de most részvéttel pillantott rá.

-   &nb 212j94c sp; Jonathan nem hagyta aludni az éjjel?

-   &nb 212j94c sp; Sajnos nem. Utoljára este tízkor etetem, és utána általában hajnali kettöig kibírja, de most nem így volt. Miért kérdi?

-   &nb 212j94c sp; Feküdjön le vacsora után, és próbáljon meg aludni! Én majd megetetem a kicsit, és az egész éjsza­kát szívesen átvállalom.

-   &nb 212j94c sp; Csábító ajánlat! Akkor elkészítem elöre a tápszerét.

-   &nb 212j94c sp; Felesleges - hárította el Drew az ajánlatot. - Elvégre én orvos vagyok. Csak annyit áruljon el, men­nyit szokott enni, a többit nyugodtan bíz­za rám!

-   &nb 212j94c sp; Az lehet, hogy orvos, de nem apa. Félek, nem hallja meg, ha Jo­nathan éjszaka felsír.

A férfi arca megrándult, de nem válaszolt a megjegyzésére, csak a lépcsö irányába muta­tott.

-   &nb 212j94c sp; A szobájához saját fürdöszoba tartozik. Ha tehát aludni szeretne, akkor aludjon! Jonathan és én reme­kül elleszünk.

Az éjszaka közepén Andrina heves szívdobogásra ébredt. Egy pilla­natig nem tudta, hol van, és riadtan tapogatózott Jonathan ágya fe­lé. Azután a szeme hozzászokott a sötétséghez, és hirtelen eszébe ju­tott minden. Egy idegen gondjaira bízta az unokaöccsét! Jóllehet Drew a nagybátyja, Jo­nathan nem ismeri.

Még a köntösét sem kapta magára, egy szál hálóingben futott ki a folyosóra. Mivel odalent fényt látott, nem habozott sokáig. A hallban lévö óra kettöt ütött, amikor lesietett a lépcsön.

A nappali ajtaja tárva-nyitva állt, és Drew épp etette a babát. Mind­össze egy alsónadrág volt rajta, és teljesen elmerült a tevékenységé­ben. Andrina tagadhatatlanul vonzónak találta. Széles, napbarnított mell­kasát aranyszöke szörzet borította, keskeny csípöje és hosszú lá­ba olyan volt, akár egy atlétáé.

Drew hirtelen felnézett, és megpillantotta az ajtóban álló lányt.

-   &nb 212j94c sp; Felesleges aggódnia - mondta csendesen. - Minden a legnagyobb rendben. Bevittem Jona­than ágyát a szobámba, hogy ne zavarjuk magát. Pár perce ébredt fel, egyértelmüen és hango­san a tudo­má­somra hozva, hogy éhes.

Andrina bólintott.

-   &nb 212j94c sp; Már alig várom, hogy átaludja az éjszakát.

-   &nb 212j94c sp; Hamarosan eljön annak is az ideje - vélekedett Drew. - Ha elér egy bizonyos súlyt, már nem éb­red fel két-három óránként.

Felfoghatatlan, gondolta Andrina. Hálóingben vagyok. Elöttem a legvonzóbb férfi, akit valaha láttam, és arról beszélgetünk, hogy Jo­nathan mikor fogja végigaludni az éjszakát.

-   &nb 212j94c sp; Menjen vissza az ágyába! - szólalt meg Drew. - Mihelyt Jonathan elfogyasztotta az adag­ját, és büfizett, mi is indulunk aludni.

Andrina nem utasíthatott vissza egy ilyen ajánlatot. Bebújt a taka­rója alá, és hosszú hetek óta nem ér­zett nyugalom szállta meg.

Amikor következö nap lement reggelizni, Jonathan elégedett arccal feküdt a babakocsiban. Drew sötét öltönyben a konyhaasztalnál állt, és egy szelet pirítóst majszolgatott. Figyelmet nem kerülte el Andrina megrökönyödött tekintete.

-   &nb 212j94c sp; Fél kilenctöl rendelek, azután fel kell keresnem néhány betege­met. Majd idetelefonálok, hogy minden rendben van-e. A tüzhelyen talál tojást és sonkát, az egyik edényben pedig zab­kását. Egy nyugodt éjszaka méltó befejezése. Jól aludt?

-   &nb 212j94c sp; Akár a bunda!

-   &nb 212j94c sp; Mik a tervei, amíg távol leszek? Megnézi a falut?

Andrina elmosolyodott.

-   &nb 212j94c sp; Miért is ne? Takaros helynek látszik, noha még nem sokat láttam belöle. Jonathant bete­szem a babako­csijába, és egy kicsit körülné­zünk.

-   &nb 212j94c sp; Meglátja, tetszeni fog - mondta Drew, majd vette a táskáját, és megindult az ajtó felé. - De ne felejtse el, amit Marionról mondtam! Az emberek valószínüleg kíváncsian megbámulják majd, és akkor se le­pödjön meg, ha megszólítják! Tehát, készüljön fel a legrosszabbra!

Andrina reggeli után elmosta a piszkos edényeket. Már az idejét sem tudta, mikor készített neki valaki utoljára reggelit. Mindez valószínüleg Drew tervének a része, hogy maradásra bírja.

Aznap reggel kipihentnek és kiegyensúlyozottnak érezte magát, és nem tartott a kíváncsis­kodók kérdé­seitöl. Csak most ébredt rá, mek­kora szüksége volt környezetváltozásra. Az óta a rettenetes júliusi éj­szaka óta a baba volt az egyetlen öröme. Ám Drew szemlátomást el­tökélte, hogy kimoz­dítja beszükült élethely­zetéböl, és eddig nem is végzett rossz munkát.

Alighogy Curtis doktor belépett a rendelöbe, Marion nyomban kér­dések özönét zúdította rá. A férfi megkérte, menjen be a szobájába, mert nem akarta, hogy mindenki hallja a beszél­getésüket.

-   &nb 212j94c sp; Még most sem tudom elhinni - sopánkodott Marion, miután be­csukta maga mögött az ajtót. - Jodie halott. A gyerek árva, és egy ide­gen nö neveli. Mit mondott, ki ö?

-   &nb 212j94c sp; Andrina Bell, Jodie mostohatestvére. A baleset óta ö gondoskodik a gyerekröl, és a meghívá­somra érke­zett ide. Remélem, hogy egy da­rabig itt is marad. - Szomorkás félmo­solyra húzta a szá­ját. - Saj­nos, nem hiszi el, hogy csak jót akarok. Őszintén szívén viseli a baba sor­sát, pedig egyik napról a másikra feje tetejére állította az egész életét. Én csak segí­teni szeretnék, de ö egyelöre tart tölem.

-   &nb 212j94c sp; Nem csoda - bólintott Marion. - Maga vérrokona a gyereknek, míg Andrina nem.

-   &nb 212j94c sp; Lehetséges, de nem ez számít. Én egyszerüen csak támogatni szeretném. feltéve, ha megen­gedi.

-   &nb 212j94c sp; Hogyan talált rá?

A férfi néhány szóban mindent elmesélt.

-   &nb 212j94c sp; Andrinának mik a tervei?

-   &nb 212j94c sp; Nem tudom pontosan. Semmit sem árul el, mert nem bízik bennem. Ha végeztem a beteglátogatás­ok­kal, majd elbeszélgetek vele.

-   &nb 212j94c sp; Próbálja meg maradásra bírni! Mi mindenben támogatjuk.

Drew elmosolyodott.

-   &nb 212j94c sp; Köszönöm szépen. És most munkára fel! Hány beteg vár odakint?

-   &nb 212j94c sp; Mint máskor. James már ellátott néhány egyszerübb esetet. Meglátja, egy nap még kitünö orvos válik belöle.

Drew bólintott. A huszonegy éves orvostanhallgatót kimondottan ügyesnek és lelkiisme­retesnek tar­totta. Mihelyt talál valakit Jo­nathan helyére, a rendelöben visszazökken minden a rendes kerék­vágásba. Ahogy azelött volt, mielött Jodie Stewart belépett volna az életükbe, és az öccse belesze­retett. Akkoriban még nem látszottak a fenyegetö fellegek. Senki sem gon­dolta volna, hogy a két fiatal élete hamarosan tragikus véget ér.

Drew és Jonathan a szüleiktöl örökölt pénzböl vették meg a praxist, és öt éven át közösen vezet­ték. Nem sokkal azután, hogy Jonathan el­jegyezte Jodie-t, megállapították, hogy leuké­miás, és a halála elött még megfogant a gyerek. Drew rimánkodása ellenére Jodie elköltözött a faluból, mert képtelennek érezte magát, hogy tovább is maradjon. De megígérte, hogy a szülés elött visszajön. Ám a gyerek végül egy lon­do­ni sürgösségi osztályon jött a világra, és ö csak akkor szerzett tudo­mást a létezéséröl, amikor három nappal ezelött bekopogtatott egy közép-angliai toronyház lakásá­nak az ajtaján.

Abban a pillanatban megváltozott az élete. Tudta, hogy többé semmi sem lesz olyan, mint régen, hi­szen ezentúl törödnie kell egy anyátlan-­apátlan árvával. Nem is beszélve egy mogyo­róbarna szemü nöröl, aki tíz körömmel védelmezi a babát.

Andrinát meglepte a kicsiny élelmiszerbolt, a Bovey kirakatában sorakozó sajtok böséges vá­lasztéka. Még a nagyobb szupermarketek is büszkék lehetnének ekkora kínálatra, gondolta. Odabent megpil­lantott egy makulátlan fehér kötényt viselö idösebb férfit, aki egy fa­hordóból épp aranysárga vajat szedett az egyik vevönek. A pulton egy füzfa kosárban nagy halom tojás volt, és a polcokon ízlésesen felcím­kézett, házilag készített finomságok sorakoztak.

-   &nb 212j94c sp; Az öreg Bovey vaja szinte szétolvad az ember nyelvén - csendült fel egy hang Andrina háta mö­gött.

A doktornö megfordult, s egy botra támaszkodó, idösebb férfit pil­lantott meg, aki ragyogó szürke sze­mével fürkészön nézett rá.

-   &nb 212j94c sp; Valóban? - kérdezte Andrina tartózkodón.

A férfi a babakocsi mellé lépett, és szemügyre vette a gyereket.

-   &nb 212j94c sp; Frank Fairley a nevem, és ö Jonathan fia, ha nem tévedek. Kölyökkora óta ismertem az apját.

-   &nb 212j94c sp; Igen, ö Jonathan fia - felelte Andrina kurtán. Az idös ember megrázta a fejét.

-   &nb 212j94c sp; Szomorú történet. Maga és Curtis doktor vállalták a felnevelését?

-   &nb 212j94c sp; Valahogy úgy - felelte Andrina kissé ködösen, és indulni akart.

-   &nb 212j94c sp; Rengetegen ismerték errefelé a két fivért - folytatta a férfi -, és biztosan segíteni fognak. Csak szólnia kell.

Andrinának égni kezdett a szeme. Az utóbbi hetekben mindent megadott volna egy ilyen ajánlat­ért. Még soha életében nem érezte annyira egyedül magát. Most pedig egyik napról a másikra meg­válto­zott az élete. Megismerkedett Drew-val, jóllehet továbbra is kétségei voltak a férfi szándékai felöl. Ahogy Jona­thannal bánik, abból nyil­vánvaló, hogy szereti a gyereke­ket. Akkor miért nincs családja? Min­den nö ilyen férfiról álmodik, ennek ellenére még senkit sem sikerült az oltár elé vin­nie. Egyedül él, akárcsak ö.

Az idös ember köszönésképpen megbökte a sapkáját, majd elsétált a posta irányába. Andrina las­san követte.

A postáskisasszony épp a falnál álló vitrinben rendezgette az árut. Félénk pillantást vetett a ba­bako­csira, és megcsóválta a fejét.

-   &nb 212j94c sp; Szegény kis bogárkám - mondta együtt érzöen. - A doktor úr és maga óriási felelösséget vettek a nya­kukba. Jó lesz látni, ahogy a ki­csi felcseperedik.

Marion nyilvánvalóan nem tétlenkedett, gondolta Andrina.

A falu végén bukkant rá a helyi kocsmára, a Fajdkakasra. Meglep­ve tapasztalta, milyen so­kan vannak. Szinte minden asztalnál ültek.

Ezen a meleg nyári délelöttön a falu idillinek tünt. De vajon milyen lehet télen? Szemügyre vette a kö­rülöttük emelkedö hegycsúcsokat. A zöldellö lejtöket akkor biztosan vastag hó bo­rítja.

Ha elvállalja a munkát a rendelöben, télen-nyáron kocsival kell jár­nia a betegekhez. Városi em­berként megszokta, hogy rossz idöben igénybe veszi a tömegközlekedést. Kifogásokat ke­resel, in­tette magát, de Drew-t nem tudod majd becsapni.

Elsétált egy autószerelö mühely elött, ahol egy skót kockás nadrá­got viselö férfi állt, és kí­ván­csian bámult rá.

Kisvártatva odalépett hozzá, és megkérdezte:

-   &nb 212j94c sp; Ezt a kis fickót vette a szárnyai alá Drew barátom? Ugyanis illik magára a nevelöanyáról adott leírás.

És vajon hogy hangzott az a leírás? - tünödött Andrina. Egy magas, barna hajú nö az idegössze­omlás szélén? A férfi nem is annyira Jonathant, mint inkább öt méregette. Szálas, jól megtermett, vörös hajú, szeplös fickó volt.

-   &nb 212j94c sp; Igen, ö a doktor úr unokaöccse - felelte nyugodtan a lány. - És maga kicsoda?

-   &nb 212j94c sp; Eamon Dawlish, ennek a mühelynek a tulajdonosa. Nagyon rég­óta ismerem Drew-t. Re­mek fickó, a kivert gyerekek és a csavargók gyámolítója.

-   &nb 212j94c sp; Csakugyan? - vonta fel Andrina a szemöldökét. - Talán nem árt hangsúlyoznom, hogy ez nem egy kivert gyerek, én pedig nem vagyok csavargó. A doktor úr hívott meg ide.

A férfi szemtelenül elvigyorodott.

-   &nb 212j94c sp; Hogyne! Ha bármi gondja lenne az autójával, hozza csak ide!

-   &nb 212j94c sp; Köszönöm. Nem fogom elfelejteni - felelte Andrina, és határozott léptekkel továbbindult.

Errefelé mást jelent a magánélet, mint a nagyvárosban, gondolta a visszafelé vezetö úton. Az emberek belelátnak egymás életébe. Ám az is rögtön eszébe jutott, mennyire fárasztották a végtelen kórházi ügye­letek, és hogy munka után gyakran csak ahhoz volt ereje, hogy bezu­hanjon az ágyába. Jonathannal pedig minden még nehezebb lesz.

Visszaérve a házba megetette a kisbabát, azután készített magának egy sajtos szendvicset. Éppen az egyik kerti padon üldögélt Jonathan­nal a karján, amikor Drew feltünt.

-   &nb 212j94c sp; Evett már? - kérdezte Andrina.

-   &nb 212j94c sp; Igen. És maga?

-   &nb 212j94c sp; Én is.

-   &nb 212j94c sp; Milyen volt a séta?

-   &nb 212j94c sp; Nem is tudom. Kellemes, üdítö, ugyanakkor egy kicsit idegesítö.

-   &nb 212j94c sp; Talán valaki felbosszantotta?

-   &nb 212j94c sp; Minden csodás volt.

-   &nb 212j94c sp; Amíg?

-   &nb 212j94c sp; Az autószerelö mühely tulajdonosa meglehetösen lekezelöen beszélt velem.

Drew felsóhajtott.

-   &nb 212j94c sp; Biztosan Eamon volt az. Mit mondott?

-   &nb 212j94c sp; Hogy maga a kivert gyerekek és a csavargók nagy gyámolítója.

-   &nb 212j94c sp; Rendes fickó, de néha elveti a sulykot. Például szent meggyözödése, hogy nincs nö, aki képes lenne ellenállni neki.

Andrina elengedte a füle mellett ezt a megjegyzést.

-   &nb 212j94c sp; Maga is ilyennek lát? Sajnálatra méltó, szánalmas alaknak?

-   &nb 212j94c sp; Nem! Dehogyis - vágta rá Drew habozás nélkül. - Maga képes ar­ra, hogy a kezébe vegye a sor­sát, te­hát felesleges sajnálni. Miként tudnám meggyözni arról, hogy nincsenek hátsó szán­dékaim?

-   &nb 212j94c sp; Elnézést a tüskés viselkedésemért - mentegetözött Andrina. - ­Túlságosan érzékeny va­gyok, ha Jonathan­ról van szó. És eltekintve a barátja megjegyzésétöl a többiek igazán kedve­sek voltak. Most már értem, miért szereti annyira ezt a falut. De lenne egy kérdésem: mi­lyen errefelé a tél? Egy kicsit megijed­tem, amikor belegondoltam, hogy hóviharban is fel kell ke­resni a hegyekben lakó betege­ket.

-   &nb 212j94c sp; Nem olyan vészes - nyugtatgatta Drew. - És úgysem engedném, hogy veszélybe sodorja magát. - Eamon nevének említése óta komor volt az arca, de most ismét felderült. - Ez azt jelenti, hogy fontolóra veszi a javaslatomat?

-   &nb 212j94c sp; Hát, felmerült bennem, de még nem is beszéltünk a részletekröl.

-   &nb 212j94c sp; Ma este megtehetjük. Meséljen el magáról mindent, én pedig ismertetem az elvárásokat.

-   &nb 212j94c sp; Rendben van. De nem szabad sürgetnie.

-   &nb 212j94c sp; Nem fogom - ígérte meg a férfi, és a legszívesebben hozzátette volna: Ne habozzon túl so­kat. Szeret­ném, ha végre egy fedél alatt élnénk mind a hárman.

Ám nem mondta ki hangosan, mert tisztában volt vele, hogy ha eröszakoskodik, Andrina a végén még meggondolja magát.

-   &nb 212j94c sp; Kezdödik a délutáni rendelés, de a nap hátralévö része a miénk.

-   &nb 212j94c sp; Fözök valamit, ha gondolja - ajánlotta fel Andrina. - Mire hazaér, készen is lesz.

-   &nb 212j94c sp; Nagyszerü. A hütöben van hús, friss zöldség és jégkrém. Feltéve, ha szereti.

-   &nb 212j94c sp; Csodás! Vettem a faluban egy üveg bort. Iszunk egy pohárkával?

-   &nb 212j94c sp; Miért ne? - Drew a babára pillantott. - És mi van a gyerekünkkel? Minden rendben?

-   &nb 212j94c sp; Még csak nem is sírt. Úgy látom, összeesküdtek ellenem, hogy maradásra bírjanak.

Andrina érezte, hogy arcába szökik a vér. Drew azt mondta, hogy a gyerekünk. Biztosan nem szó sze­rint értette, ennek ellenére neki sza­porábban kalapált a szíve. Egy nap a férfi majd egy irigylésre méltó­an szerencsés nönek mondja ezeket a szavakat. Szerelmesen.

Este, amikor Jonathan már békésen aludt az ágyacskájában, leül­tek, hogy megbeszéljék a jövöt. Drew kérdéseket tett fel, és szemláto­mást elégedett volt Andrina válaszaival.

Végül azt mondta:

-   &nb 212j94c sp; Ha itt maradna, békésen élhetne egy gyönyörü környezetben. A munka ugyan fárasztó, de keve­sebb stresszel jár, mint a kórházban. Ráadásul segíthetnék Jonathan ellátásában.

-   &nb 212j94c sp; Vagyis mindketten élhetnénk a saját életünket, és ha valamelyi­künk talál magának valakit, akkor újragon­dolhatnánk az egyezsé­günket.

Drew kérdön nézett Andrinára.

-   &nb 212j94c sp; Úgy értsem, hogy jelenleg nincs senkije?

-   &nb 212j94c sp; Úgy.

-   &nb 212j94c sp; Az elsö hónapokban Jonathannak mindkettönkre szüksége lesz - állapította meg a férfi. - Tehát mi a válasza?

-   &nb 212j94c sp; Felmerült bennem egy kérdés - felelte Andrina lassan, megfontol­tan. - Tényleg azt sze­retné, hogy a rendelöben dolgozzak, vagy csak Jonathant akarja valamiképpen itt tartani?

-   &nb 212j94c sp; Nagyon örülnék, ha munkába állna, de tisztában vagyok azzal, hogy senkitöl sem fogad el alamizs­nát. - Drew szünetet tartott. - Tud­nia kell, hogy a rendelö a falu két legfontosabb találkozó­helyének az egyike. A másik a Fajdkakas. - Elmosolyodott. - Az emberek odajár­nak inni, én meg aztán gyógyíthatom a máju­kat. - Elkomolyodott. - ­Tehát megegyeztünk? Marad?

-   &nb 212j94c sp; Még csak egy napja érkeztem. Hadd aludjak rá egyet!

Pillanatnyilag úgy érezte, hogy a férfi ajánlata megoldást nyújtana minden gondjára-bajára. De mi lesz, ha újabbak zúdulnak a nyaká­ba? Bárcsak tudná, mit tegyen!

Úgy határozott, hogy egyelöre nem foglalkozik a jövövel, mára elég a mai nap baja. Ugyan ak­kor, ha itt marad, Jonathan abban a faluban cseperedhet fel, ahol az apja és a nagybátyja.

Amikor másnap reggel asztalhoz ültek, közölte Drew-val a döntését:

-   &nb 212j94c sp; Elfogadom az ajánlatát, feltéve, ha elosztjuk a mindennapos ki­adásokat. De megkérem. nyomban kö­zölje, ha valamilyen okból fel akarja bontani az egyezséget. Én is megígérem ugyanezt.

Drew vidáman elvigyorodott.

-   &nb 212j94c sp; Rendben van. Írok egy munkaszerzödést, és a kisebbik hálószo­ba mától gyerekszoba lesz. Mit kezd a lakásával?

-   &nb 212j94c sp; Eladom. A kis lakások kelendöek.

3. FEJEZET

A következö hét meglehetösen mozgalmasan alakult Andrina vis­szatért Jonathannal Glou­cester­shire-be hogy elrendezze az ügyeit Drew-nak pedig rengeteg dolga volt a rendelöben

A lány beadta a felmondását a kórházban s tulajdonképpen örült hogy ki se látszik a sok tenni­való­ból, mert így legalább nem volt ide­je azon töprengeni, vajon helyesen cselekszik-e, vagy sem.

Tisztában volt vele ugyanakkor, hogy a döntésében Drew személye is nagyban befolyá­solta Már régen érdekelte ennyire valaki, és sze­rette volna jobban megismerni a férfit. Érthe­tetlen hogy még nem nö­sült meg És az öccsét leszámítva senkit sem említett a családjából. Akárcsak nekem, való­színüleg neki sin­csenek rokonai morfondíro­zott Andrina.

Pár nap múlva beköltözött a gyerekkel együtt a férfi házába. A háló­szobában már csak a maci­mintás kék függönyt kellett felakasztani kü­lönben minden tökéletes volt

-   &nb 212j94c sp; Csodasz p lett! - közölte a házigazdával lelkesen

Drew csak elmosolyodott, de látszott rajta, hogy örül a dics retnek.

-   &nb 212j94c sp; Jonathannak mindenböl a legjobbat - mondta végül.

Andrina bólintott. A férfi közvetlen s kedves. Egy nap majd bizto­san remek apa válik be­löle. Egy kurta pillanatra felvillant elötte hogy vajon milyen is lenne ha Jonathan a kettejük gyerekeként látta vol­na meg a napvilágot

-   &nb 212j94c sp; Van itt valaki? - csendült fel hirtelen egy nöi hang a lépcsö irányából.

Andrina látta hogy Drew rosszkedvüen elhúzza a száját.

-   &nb 212j94c sp; Tania! Mi szél hozott?

A lépcsökorlát fölött megjelenö csillogó fekete haj láttán Andrina teste megfeszült. Fo­galma sem volt ki lehet a látogató, de érezte, hogy jelent valamit Drew számára. Hamarosan teljes valójában látha­tóvá vált a rendkív l csábos idomokkal rendelkezö hölgy.

Tania egy darabig elhülten nézte a kék-fehér gyerekszobát, azután a tekintete Andrinára siklott, aki úgy érezte, mintha jeges szél söpört volna végig a házon.

-   &nb 212j94c sp; Az ég szerelmére! Mi történt itt? - kérdezte a nö Drew-tól aki még mindig a függöny felsze­relésé­vel bajlódott. - Minek ide gyerekszoba?!

A válasz ebben a pillanatban megérkezett Jonathan felébredt, és teli torokból bömbölni kezdett.

-   &nb 212j94c sp; Egy csecsemö! - kiáltott fel Tania - Egy csecsemö van a házban ­- Andrinához fordult. - Kié ez a gye­rek? A magáé?

-   &nb 212j94c sp; Bizonyos értelemben igen - felelte h vösen Andrina. - Noha a vér szerinti anyja Jodie Ste­wart.

Ezt hallva furcsa mosoly ült ki Tania arcára duzzogó és egyben csábos.

-   &nb 212j94c sp; És hol van?

-   &nb 212j94c sp; Jodie meghalt - felelte csendesen Drew.

-   &nb 212j94c sp; Te jó ég! Hogyan?

-   &nb 212j94c sp; Autóbalesetben.

-   &nb 212j94c sp; Tényleg? Mikor történt?

-   &nb 212j94c sp; Körülbelül egy hónappal ezelött

-   &nb 212j94c sp; Aha

Nem sújtotta porig a hír, gondolta Andrina, és nem lepte meg, hogy Drew témát váltott.

-   &nb 212j94c sp; Jól sikerült a nyaralás? - kérdezte a férfi

-   &nb 212j94c sp; De még mennyire! - lelkendezett Tania. - A barátaimmal voltam, csak rettenetesen hiányoz­tál! - kö­zölte széles mozdulatokkal geszti­kulálva a férfi orra elött

-   &nb 212j94c sp; Vedd le azt a gyürüt! - dörrent rá váratlanul Drew. - Köztünk mindennek vége!

Tania elbiggyesztette piros ajkait.

-   &nb 212j94c sp; Hát nem tudsz megbocsátani? Pedig hányszor kértelek már.

-   &nb 212j94c sp; Nem, nem tudok. Egyébként sem az idö, sem a hely nem alkalmas erre a csevejre. Andrinát e­gész bizto­san nem érdekli. Egyéb­ként ö és a gyerek ide költöznek.

-   &nb 212j94c sp; Tessék? Hogyhogy?

-   &nb 212j94c sp; Mert a kis Jonathannak kell valaki, aki eteti, füröszti és pelenkázza. De te ezt honnan is tudhat­nád?

-   &nb 212j94c sp; Csak azért csinálod, hogy bosszants! - sziszegte Tania.

-   &nb 212j94c sp; Szó sincs róla - felelte higgadtan Drew. - Azért döntöttem így, mert ez a legjobb a babának is, és ne­kem is. Ha megbocsátasz, most viszont sok a dolgom.

-   &nb 212j94c sp; A csomagom odalent van - közölte Tania. - A taxit már elküldtem. Hazaviszel?

-   &nb 212j94c sp; Ha ragaszkodsz hozzá. De utána nyomban fordulok vissza.

-   &nb 212j94c sp; Be se ugrasz, hogy üdvözöld a szüleimet?

-   &nb 212j94c sp; Nem. - Drew Andrinához fordult. - Nem tart soká. Ha visszajöttem, megetetem Jonathant.

A doktor úrnak tehát mégiscsak van valaki az életében, gondolta Andrina, miután Tania és Drew távo­zott. Vajon ki lehet ez a nö?

Mindenesetre olyasvalaki, aki szemlátomást igényt tart Drew-ra. A férfi nem volt valami barát­ságos hozzá, de hazavitte, és úgy tünik, hogy a szülöket is jól ismeri.

Na és a gyürü! Vajon milyen jelentöséggel bír?

A férfi az ígéretéhez híven hamarosan visszajött. Andrina látta az arcán, hogy nem szíve­sen be­szélne a váratlan látogatóról, ezért jobb­nak vélte, ha nem kérdez semmit. Elvégre a férfi nem tarto­zik neki semmi­féle magyarázattal. Az egyetlen kapocs, amely összefüzi öket, Jona­than személye.

Úgy egyeztek meg, hogy Andrina csak egy hét múlva kezd el dolgoz­ni a rendelöben, hogy egy kicsit megszokjon az új helyen. A fiatal dok­tornönek napról napra jobban tetszett a falusi élet. Örült, hogy meg­szabadult a büztöl meg a közlekedés örökös zajától, s reggelente élve­zettel szívta be a kristálytiszta leve­göt.

Az egyik farmer házhoz hozta a frissen fejt tejet. Egészen más íze volt, mint a szupermar­ketben vásá­rolt zacskós löttynek.

Drew-val könnyen ki lehetett jönni. Meghagyta a szabadságát, de nyomban ott termett, ha segít­ségre volt szüksége. Andrinának úgy tünt, hogy a költözés óta Jonathan kevesebbet sír. Talán meg­érezte, hogy a nevelöanyja is nyugodtabb.

Az elsö napokban persze adódtak kínos pillanatok, de erre végül is számítani lehetett. Fö­leg es­ténként tudatosult Andrinában, miután Jonathan már aludt, ö pedig minden vele kap­csolatos munkát elvég­zett, hogy milyen kevéssé ismeri Drew-t. Normális körülmények kö­zött álmában sem gondolt volna rá, hogy egy vadidegen emberhez köl­tözzön, ám a kialakult kö­rülmények egyáltalán nem voltak normálisnak ne­vezhetök. Majd az idö eldönti, hogy hibá­zott-e, vagy sem.

Miután két estét udvarias beszélgetéssel töltöttek, a harmadikon Drew az idöjárás kitár­gyalása után felállt, és az ajtóhoz lépett.

-   &nb 212j94c sp; Ha nincs ellene kifogása, akkor a szabadidömet szeretném úgy tölteni, ahogy eddig.

Andrina a fejét rázta.

-   &nb 212j94c sp; Természetesen semmi kifogásom. Joga van hozzá.

Amikor pár perc múlva a férfi megjelent egy ócska kantáros nadrágban és egy munkavé­delmi si­sak­ban, Andrina elnevette magát.

-   &nb 212j94c sp; Mi olyan mulatságos?

-   &nb 212j94c sp; Azt hittem, sörözni megy.

Drew elmosolyodott.

-   &nb 212j94c sp; Úgy tervezem, hogy lebontom a falat a régi konyha és a kamra kö­zött. Mivel elég messze van Jonathan szobájától, nem fogom zavarni vele.

Andrina tehát magára maradt a gondolataival. Taniáról a felbukka­nása óta nem esett egyetlen szó sem, és ez kíváncsivá tette. A közel­ben kell laknia, mivel Drew nagyon gyorsan visszaért. Egyéb­ként biz­tosra vette, hogy nem utoljára látta azt a nöt. Tania sötét szépsége mellett ö kimondottan haloványnak tünhet.

Attól tartott, hogy a férfi kezdi terhesnek találni a jelenlétét, ami nem is csoda, ha a Taniához ha­sonló nöket kedveli. Nyilván megelé­gelte az elmúlt két este unalmas társalgását, és keresett valami ürü­gyet, hogy megszabadulhasson töle. Talán már megbánta, hogy elha­markodottan otthont ajánlott neki, valamint állást a rendelöben. Az unokaöccsét viszont két­ségtelenül isteníti. Esténként mindig ö maga füröszti, eteti és pelenkázza, ráadásul meglepö ügyességgel.

Amikor Drew késöbb izzadtan és porosan visszatért, Andrina rögtön kerek perec meg is kér­dezte:

-   &nb 212j94c sp; Miért nem mondta, hogy csak Jonathant akarja magához venni?

A férfi megrökönyödve nézett rá.

-   &nb 212j94c sp; Tessék?

-   &nb 212j94c sp; Nem kellett volna engem is befogadnia. Elég lett volna, ha szerzödtet egy gyereklányt.

Drew lassú mozdulatokkal levette piszkos bakancsát.

-   &nb 212j94c sp; Talán nem érzi itt jól magát?

-   &nb 212j94c sp; Nem erröl van szó. Éppen ellenkezöleg, minden csodálatos. De engem nem kellett volna a babá­val együtt a szárnyai alá vennie.

-   &nb 212j94c sp; Azért mondja ezt, mert el akar menni? - Drew összevonta a sze­möldökét. - Úgy tartja, hogy már eleget tett a gyerekért?

Andrina érezte, hogy elvörösödik.

-   &nb 212j94c sp; Félreértett - jelentette ki mégis higgadt hangon. - Egyszerüen csak úgy érzem, hogy kolonc va­gyok a nyakán. Untatom, és az útjá­ban állok.

Széles vigyor ült ki Drew porral lepett arcára.

-   &nb 212j94c sp; Mert néhány órát odakint dolgoztam? Akkor fura módon mind­ketten ugyanarra a következte­tésre jutot­tunk. Én úgy éreztem, hogy maga az, aki nem szívesen társalog velem, hogy untatom. És hogy ezt nem is vehetem rossz néven. Két bolond egy pár, igaz?

-   &nb 212j94c sp; Igen. - Andrina megkönnyebbült. - A jövöben nem kellene ma­gunkba fojtani a kétségein­ket.

-   &nb 212j94c sp; Egyetértek. Ha megígéri, hogy a távollétemben nem talál ki újabb ostobaságokat, akkor megyek zuha­nyozni. Utána, ha van kedve, megnézhetünk egy filmet.

Furcsa boldogság járta át Andrina szívét. Drew ügyes érzékkel old­ja meg a felmerülö gon­dokat. Idövel talán eltanulhatja töle.

A békés idöszak nem tartott sokáig. Andrina másnap reggel éppen sétálni készült Jona­thannal, amikor meghallotta, hogy a bejárati ajtó zárjában megfordul egy kulcs.

Aztán Tania lépett be a házba.

Te jó ég! Ez volt Andrina elsö gondolata. Rögtön utána a második pedig: Ennek a nönek saját kulcsa van a házhoz! További tünödésre nem volt ideje, mert a váratlan látogató hüvös hangon meg­szólította:

-   &nb 212j94c sp; Drew idehaza van?

-   &nb 212j94c sp; Nincs. Rendel. Segíthetek valamiben?

A nö végigsimította a haját, és Andrina most alaposabban szem­ügyre vehette a gyürüjét. Két­ségtelenül jegygyürü az egyszerü arany­karika. Talán férjnél van, és ugyanakkor Drew-val is kap­csolatot tart?

Tania felnevetett. A gúnyos, fémes csengésü kacaj sértette Andrina fülét.

-   &nb 212j94c sp; Igen, van valami, amiben segíthet. Mesélje el, hogy tulajdonkép­pen mit keres itt! Nagyon úgy néz ki, hogy visszaél Drew jóságával.

-   &nb 212j94c sp; Egészen nyilvánvaló, hogy miért vagyok itt - felelte Andrina, és igyekezett megörizni a nyugodtsá­gát. A gyerekágyra nézett. - Van egy kisbaba, akinek nincsenek szülei. Csak Drew meg én vagyunk az élö rokonai, jóllehet én csak az édesanyám második házassága révén. Amikor Jodie meghalt, egyértelmünek éreztem, hogy magamhoz kell vennem Jonathant. Nem volt egyszerü, mi­vel a feje tetejére állította az életemet, és nem értettem a gyerekekhez.

Rövid szünetet tartott.

-   &nb 212j94c sp; Drew nyomozni kezdett Jodie után, és így talált rám. Mélyen meg­rendítette, amikor érte­sült a mos­toha­testvérem haláláról. Azt javasol­ta, költözzem hozzá a babával, hogy ö is kive­hesse a részét az unoka­öccse neveléséböl. Sikerült megvilágítanom az események hátterét? Bár úgy vélem, semmi köze hozzá!

-   &nb 212j94c sp; Tehát nem olyan jámbor, mint amilyennek látszik - gúnyolódott Tania. - Kizárólag ezért van itt? Vagy talán titkon abban reményke­dik, hogy megfogja magának Drew-t? Mert nem látok jegygyürüt az ujján.

Rémes! - gondolta egyszerre csak Andrina. Veszekszem egy növel, akit gyakorlatilag nem is is­merek. Ám Tania lekicsinylö megjegyzése szíven ütötte. Nyilvánvaló, hogy jelentéktelen, szürke kis egérnek tartja.

-   &nb 212j94c sp; Az egész falu arról beszél, hogy mi folyik itt - tódította epés han­gon Tania.

-   &nb 212j94c sp; Úgy látom, magának túlságosan élénk a fantáziája. Vagy talán Drew jó hírnevét szeretné tönkre­tenni?

Taniának szemlátomást elakadt a szava, mert sarkon fordult, és szó nélkül elhagyta a házat. Andrina becsukta mögötte az ajtót, majd lerogyott a legalsó lépcsöfokra, és sírva fakadt. Jodie-t, Drew öccsét, a kis fiukat és saját magát siratta, meg Drew-t, akit nem hagy békén ez a rettenetes nöszemély.

Végül elapadtak a könnyei. Próbálta meglátni helyzetének a jó ol­dalait. Például megismert egy embert, aki önzetlenül befogadta Jonathant és öt. Ám egyelöre nem óhajtott mélyebben foglalkozni ez­zel a témá­val. Addig nem, amíg Tania itt sündörög körülöttük, ót a rendelöben várja az új állás, és Jonathannak nap, mint nap szüksége van rá.

Drew késö délután ért haza.

-   &nb 212j94c sp; Ma reggel itt járt Tania?

Andrina bólintott. Elhatározta, hogy igyekszik óvatosan fogalmaz­ni. A végén még az a vád ér­heti, hogy beleavatkozik a férfi magánéle­tébe.

Drew felsóhajtott.

-   &nb 212j94c sp; Nem szeretem, ha a rendelés alatt zavarnak, de ilyen csekélysé­gekkel ö sohasem foglalko­zott. Éppen közöltem Mrs. D'Arcy-val, hogy sajnos mellrákja van, amikor Tania felbukkant, és feltétle­nül tudni akarta, hogy elkísérem-e a vadászbálba.

-   &nb 212j94c sp; És elkíséri?

-   &nb 212j94c sp; Nem tudom. - Drew arcáról lehervadt a mosoly. - Tania még mindig azt hiszi, hogy úgy tánco­lok, ahogy ö fütyül. Csakhogy nekem egy­szer s mindenkorra elegem van ebböl. Mit mondott, ami­kor itt járt?

-   &nb 212j94c sp; Sok mindent. Tudni akarta, miért vagyok a házban. És közölte, hogy a faluban megindult a pletyka.

-   &nb 212j94c sp; Mire maga?

-   &nb 212j94c sp; Megfeleltem neki - válaszolta kurtán Andrina.

-   &nb 212j94c sp; Jól tette - dicsérte meg Drew mosolyogva, de a lány érezte, hogy rosszkedvü. - Taniát rette­nete­sen elkényeztették a szülei, és amióta érzi, hogy nincs fölöttem hatalma, meglehetö­sen ingerült.

-   &nb 212j94c sp; Tudta, hogy van kulcsa a házhoz?

-   &nb 212j94c sp; Nem, de nem lep meg. Nem akar elengedni, és semmilyen eszköztöl sem riad vissza.

-   &nb 212j94c sp; Mi volt maguk között? - Végre kimondta! Andrinát Tania elsö lá­togatása óta foglalkoztatta ez a kér­dés.

Drew arca kifejezéstelenné vált, mintha lehúztak volna egy rolót.

-   &nb 212j94c sp; Ő a volt feleségem. Tavaly váltunk el, mégpedig azért, mert én szeretem a gyerekeket, ö pedig nem - magyarázta. - Teherbe esett, de egy szót sem szólt, hanem a beleegyezésem nél­kül elvetette a babát. Egy telefonbeszélgetésböl véletlenül szereztem tudomást a dologról.

-   &nb 212j94c sp; Rettenetes lehetett.

Andrina most már megértette, miért akart Drew annyira segíteni neki. A saját gyerekét el­veszí­tette, legalább a testvére fiával törödni szeretett volna.

-   &nb 212j94c sp; Kérdezett és válaszoltam - folytatta a férfi. - Maradt még valami a begyében, ugye? - Drew szeme a lányra szegezödött.

-   &nb 212j94c sp; Igen - ismerte el Andrina.

-   &nb 212j94c sp; Mégpedig?

-   &nb 212j94c sp; Az a nö nem érdemli meg magát.

Drew bágyadtan elmosolyodott.

-   &nb 212j94c sp; Ehhez nem tudok hozzászólni. Talán túlzottan megbíztam benne. vagy egyszerüen csak ostoba vol­tam. Amint látta, beszélö vi­szonyban maradtunk, de ami engem illet, ennyi böven elég. Ha Tania békülni akar, hát ki kell ábrándítanom. Mihelyt megszerez valamit, hamar ráun, és mindig az kell neki, ami nem az övé.

Hétfö reggel volt, a második hét elsö napja, melyet Andrina a falu­ban töltött. Úgy tervezte, hogy aznap kezd el dolgozni a rendelöben. Drew-val együtt úgy döntöttek, hogy magukkal viszi Jona­thant is. A kol­légák majd rajta tartják a szemüket, és felveszik, ha sírni kezd.

Kora délután Andrina majd hazaviheti a gyereket, míg Drew és James sorra járják a bete­geket. A dél­utáni rendelést pedig felváltva fogják tartani.

Amint bemutatták a munkatársaknak, Andrinának rögtön feltünt, hogy mennyire más egy ren­delö lég­köre, mint egy kórházé. Itt minden személyesebb és sokkal barátságosabb.

James, egy langaléta, komoly képü fiatalember mosolyogva nyúj­totta a kezét. Joanne és Isabel, a két asszisztensnö rátermettnek, ügyesnek tünt. Mindkettöjüknek általános iskolás­korú gyerekeik voltak. A betegfelvételen Marionon kívül egy Rachel nevü nö dolgo­zott, aki meglehetösen csöndes teremtésnek bizonyult.

Amikor Andrina leült Drew öccsének egykori íróasztalához, furcsa érzés kerítette a hatal­mába: mintha lenne még valaki a szobában. Szinte hallani vélte Jodie hangját: Jól van, Andrina! Végre elöbújsz a csi­gaházadból.

Andrina tulajdonképpen sosem gondolt arra, hogy vidéki orvos le­gyen. De most két érv is szólt emel­lett. Az egyik, hogy Jonathannak itt feltétlenül jobb; a másik, hogy együtt élhet és dolgozhat Drew Cur­tisszel. Az idö eldönti, mi sül ki ebböl. Andrina megrázta a fejét, majd a feladatára össz­pontosított, s be­hívta az elsö beteget.

Egy idösebb asszony, Mrs. Ellen Battersby lépett be a szobába.

-   &nb 212j94c sp; Curtis doktorhoz szoktam járni - jelentette be üdvözlés helyett. - Ő már évek óta ismer engem.

-   &nb 212j94c sp; Elhiszem, Mrs. Battersby - felelte Andrina, és kedvesen rámo­solygott az asszonyra. - Meg­látja, egy idö múlva rólam is elmondhat­ja ugyanezt. De ha nem engedi, hogy kezeljem, sosem fogjuk megis­merni egymást. Tehát elmondaná, miben segíthetek?

-   &nb 212j94c sp; A szememmel van baj. Szürke hályogom van, és egy idö óta gyakorta látok éles villanáso­kat.

-   &nb 212j94c sp; Mozgó fekete pontokra gondol?

-   &nb 212j94c sp; Nem, hanem fényekre.

-   &nb 212j94c sp; Megvizsgálom a szemét, Mrs. Battersby - mondta Andrina -, de mindenképpen el kell men­nie egy sze­mészhez is. Itt nincsenek olyan müszerek, mint egy szakrendelöben.

A szemtükör nem mutatott semmit, de Andrinának nagyon nem tetszett, amit a beteg a fur­csa fé­nyek­röl mondott.

-   &nb 212j94c sp; Szeretném beutalni a kórházba - közölte. - Feltétlenül meg kell vizsgálni a retináját. Úgy látom, az üvegtest levált az ideghártyáról.

-   &nb 212j94c sp; Ez mit jelent? - kérdezte Mrs. Battersby.

-   &nb 212j94c sp; Idösebb korban bárkivel elöfordulhat. Az üvegtest egy zselés massza. Ha ez a kor elöre­halad­tá­val kiszá­rad, akkor a retinaszaka­dáshoz és a retinahártya leválásához vezethet. Nem hiszem, hogy ma­gánál ez lenne a helyzet, de jobb, ha kivizsgáljuk. Ha úgy érzi, mintha egy sötét függöny eresz­kedne a szeme elé, akkor az azt jelenti, hogy a retina levált. Ebben az esetben azonnal meg kell kez­deni a kezelést, különben elveszítheti a szeme világát. Nyomban felhívom a kórházat. Van valaki, aki be tudja vinni?

-   &nb 212j94c sp; Nincs.

-   &nb 212j94c sp; Rendben, akkor mentöt hívok. Kérem, üljön le a váróteremben, amíg a kocsi megérkezik.

Ellen Battersby felállt, és most elsö ízben mosolyodott el.

-   &nb 212j94c sp; Köszönöm - dörmögte, majd távozott.

A következö beteg egy kislány volt, aki elözö nap az iskolában lab­dajáték közben a karjára esett. A csuklója azóta megdagadt, és erös fájdalmai voltak.

-   &nb 212j94c sp; Mit gondol, eltörött? - kérdezte aggódva az édesanyja.

-   &nb 212j94c sp; Nehéz megítélni - felelte Andrina. - Csak a röntgen után mondhatok többet. Talán csak megrán­dult, de a biztonság kedvéért elkül­döm a kórházba, hogy megröntgenezzék.

Az anya felsóhajtott.

-   &nb 212j94c sp; Ott egy fél napot is elücsöröghetünk.

Elkomorodva kézen fogta a lányát, és kimentek. A gyerek azonban szemlátomást örült, hogy a figye­lem középpontjába került, és hogy megúszhat egy iskolai napot.

Két beteg között Marion hozott egy csésze kávét. Andrina épp ér­deklödni akart Jonathan felöl, de az asszony megelözte:

-   &nb 212j94c sp; Alig várjuk, hogy végre ölbe vehessük, de meg se mukkan. Úgy látom, remekül érzi magát ná­lunk.

-   &nb 212j94c sp; Amióta itt lakunk, sokkal nyugodtabb - bólintott Andrina.

Mindketten nyugodtabbak va­gyunk, tette hozzá gondolatban. Tu­lajdonképpen soha életében nem érezte ilyen kiegyensú­lyozottnak ma­gát. Ám újra és újra eszébe jutott, hogy Jonathan nem marad örökké kisbaba. Mi lesz késöbb? Nem maradhatnak örökké Drew nyakán.

-   &nb 212j94c sp; Tehát maga az új doktornö - állapította meg egy zömök férfi, miután Andrina felnézett apapírok­ból.

-   &nb 212j94c sp; Andrina Bell vagyok.

Nyomban megérezte a beteg szorongását.

-   &nb 212j94c sp; A nevem Tom Blair - mutatkozott be a férfi. - Enyém a Home-­farm a falu végén. Tulajdon­kép­pen Drew-hoz jöttem, de Marion kö­zölte, hogy az elkövetkezö két napban nem tud idöpontot adni. Noha nála sosem lehet tudni, mi az igazság. Ha valaki, hát ö tényleg képes kihozni a sodromból.

Egy újabb beteg, aki ragaszkodik Drew-hoz, gondolta Andrina. A férfi szavaiból hamaro­san az is kide­rült, hogy miért.

Tom pár percig zavartan bökdöste lábával a padlószönyeget, mi­elött a tárgyra tért volna.

-   &nb 212j94c sp; Lenne egy. kínos problémám.

-   &nb 212j94c sp; Hallgatom - mondta Andrina nyugodt hangon. - Sokáig egy nagy kórházban dolgoztam, tehát kevés olyan dolog akad, amellyel ne ta­lálkoztam volna.

A férfi idegesen megköszörülte a torkát.

-   &nb 212j94c sp; Kiütéseim vannak.

-   &nb 212j94c sp; Hol?

-   &nb 212j94c sp; A. a. tudja már, hol.

-   &nb 212j94c sp; A nemi szervén?

-   &nb 212j94c sp; Igen. Érzékeny és viszket.

-   &nb 212j94c sp; Kérem, vetközzön le, Mr. Blair, és mindjárt megnézem.

A férfi nem túlzott. A lágyéktáj megduzzadt, a bör kipirosodott, és tele volt apró pörsené­sekkel.

-   &nb 212j94c sp; Lehet, hogy valamilyen nemi betegség. Nem létesített meggondo­latlanul nemi kapcsolatot?

A férfi szárazon felnevetett.

-   &nb 212j94c sp; Tíz éve nem voltam növel! Özvegyember vagyok. Jóllehet ha Ma­rion Meadowson múlna a do­log, nem sokáig maradnék az. De sokat dolgozom növényvédö szerekkel, és talán az okozta. Egy­szer elfelejtet­tem kezet mosni, amikor vécére mentem. Egyébként mindig viselek kesztyüt, és nem nyúlok puszta kézzel a vegyszerekhez.

-   &nb 212j94c sp; Ez lehet a rejtély megoldása - bólintott Andrina. - Felírok egy ke­nöcsöt. Ha nem javul a helyzet, akkor kórházba kell mennie. A nö­vényvédö szerek számos veszélyes mérget tartal­maznak.

Miután a beteg távozott, Andrina szusszant egyet. Hátradölt a szé­kében, és elmosolyodott. Mar­ion te­hát szemet vetett a farmerre. És ha ö egyszer valamit a fejébe vesz, akkor nehéz el­tántorítani. Ebben a tekintetben hasonlít egy bizonyos Curtis doktor egykori feleségére.

Amikor Drew az utolsó beteget is kikísérte, Andrinát már a beteg­felvételnél találta, karján Jona­thannal.

-   &nb 212j94c sp; Na, milyen volt? - kérdezte kíváncsian.

-   &nb 212j94c sp; Nagyon érdekes. De volt néhány beteg, akiket gyözködnöm kellett, mert inkább magához men­tek volna.

Drew bólintott.

-   &nb 212j94c sp; Minden kezdet nehéz. Az itteni emberek meglehetösen. rugalmatlanok, de majd megszok­ják az új felállást. - Kinyújtotta a karját a gyerek után. - Úgy hallom, Jonathan min­taszerüen viselkedett.

Andrina elmosolyodott.

-   &nb 212j94c sp; Elmondhatjuk, hogy sikeres nap volt a mai.

Drew rápillantott. Örült, hogy elégedettnek látja a lányt. Ettöl ö is jobb kedvre derült. Megismer­kedé­sük körülményei nem nevezhetök éppen ideálisnak, de a fekete felhök mintha távolodnának. Egyedül Tania az, aki mindent megtesz, hogy megkeserítse az életét. Az önzé­se és az arcátlansága határtalan. Lel­kiismeret-furdalás nélkül be­csapta, csak saját magára gon­dolt. Amikor Drew értesült az abortusz­ról, egy világ omlott össze benne.

Megértette volna Tania döntését, ha a gyerek beteg, vagy egészség­ügyi gondok állnak a terhes­ség-megszakítás hátterében. Ám Tania egyszerüen eltitkolta elöle a dolgot, és azért ve­tette el a gye­reket, mert féltette az alakját, és nem akart kilenc hónapon át terhes lenni. Drew valójában egyetér­tett azzal, hogy egy ilyen nönek csakugyan nem sza­bad szülnie.

A házasság annak idején kellemes változatosságot hozott az életé­be, de hamarosan be kel­lett is­mernie, hogy ez minden. Tania hiú volt, és önzö, ráadásul gögös és elbizakodott. Ez ab­ban is kifeje­zésre ju­tott, hogy nem tudta elfogadni, hogy köztük vége mindennek. Valószí­nüleg azt gondolta, hogy Drew elöbb vagy utóbb beadja a derekát, hi­szen képtelenség ellen­állni neki.

Miután azonban ö megismert egy nöt, aki pontosan az ellentéte Taniának, aki egy idegen gyerek ked­véért önzetlenül átalakította egész addigi életét - nos, csak akkor döbbent rá igazá­ból, mennyire elhibázott volt a házassága.

-   &nb 212j94c sp; Akkor vigye haza Jonathant ebédelni, ahogy megbeszéltük! - ­mondta. - James és én pedig sorra látogat­juk a betegeket. Egy kis szerencsével hamarosan végzünk.

Drew minél elöbb otthon szeretett volna lenni. Nem csupán Jonathan, hanem Andrina miatt is. Tania szeszélyes hangulatingado­zásai után élvezte békés együttlétüket.

Andrina jókedvüen indult vissza a farmra. Napról napra világosab­ban látta, hogy helyesen dön­tött.

-   &nb 212j94c sp; Gondolkoztam a dolgon - jelentette ki Drew, amikor hazaérke­zett. - Meg kellene kereszteltet­nünk Jona­thant.

Andrina arca elborult. Neki is eszébe jutott a dolog, ugyanakkor nyomasztotta a gondolat. A ke­resztelö mindig örömteli esemény, ami­kor a szülök köszönetet mondanak a gyerekük megszületésé­ért.

Csakhogy itt nincs semmi örvendetes. Mindkét szülö halott, és egyébként is, kit kérhetné­nek fel ke­resztszülönek?

-   &nb 212j94c sp; Az én fejemben is felmerült az ötlet - mondta tünödve -, de végül is nem tudtam rászánni ma­gam.

-   &nb 212j94c sp; Ha gondolja, szívesen megszervezek mindent.

-   &nb 212j94c sp; Rendben. De kik legyenek a keresztszülök?

-   &nb 212j94c sp; Jó kérdés. Normális körülmények közt valószínüleg mi lennénk azok.

-   &nb 212j94c sp; Mit szól Marionhoz?

-   &nb 212j94c sp; Remek ötlet! Én pedig megkérdezem Eamon barátomat, az autószerelö mühely tulajdono­sát. Tudom, hogy az elsö nap egy kicsit fel­bosszantotta, de rendes, megbízható fickó.

4. FEJEZET

A keresztelö reggelén jellegzetes késö öszi napra ébredtek. Andrina felkelt, és kinézett az abla­kon. A napfény aranyos színnel vonta be a faleveleket és ágakat, s a Whistler-farm kertjében már hull­dogáltak az elsö vöröses-sárgás levelek.

Mivel Drew szobájából egy hangot sem hallott, és még Jonathan sem mocorgott, Andrinának ma­radt egy kis ideje saját magára.

Odaült az ablakhoz, a párkányra könyökölt, és gyönyörködött az öszi tájban. Innen jól látszott a temp­lom tornya, ahol majd a keresztelöt tartják. Három hét telt el Drew javaslata óta, mivel a lel­kész épp sza­badságon volt.

Marion nagyon megörült a felkérésnek. és Eamon is szívesen vállalta a keresztapaságot, miután magá­hoz tért az elsö meglepetésböl.

Talán a kora reggel békés csöndje lehetett az oka, hogy Andrina hirtelen rádöbbent, mennyire meg­sze­rette ezt a helyet. Tudta, megszakadna a szíve, ha el kellene költöznie innen. Am ha Drew ki­békül Taniával, az asszony bizonyára ragaszkodni fog a távozásához. És akkor hogyan tovább? Drew nem hagyná, hogy magával vigye Jonathant, ö viszont a gyerek közelébe sem engedné azt a nöt.

Ostobaság, gondolta Andrina, a falra festem az ördögöt, holott semmi okom rá. Ha Drew valaha is visszafogadja önzö és elbizakodott feleségét, akkor nem az a férfi, akinek eddig tartottam.

Neszezés hallatszott a gyerekszobából. Andrina mezítláb odament a gyerekágyhoz. Egy hatalmas szempár nézett rá, és a baba váratlanul elmosolyodott. Igazi mosoly volt, amiért megpillantotta az is­merös arcot. Andrina úgy érezte, hogy a szíve túlcsordul a boldogságtól. Úgy áradt szét benne a gyengédség, mint egy meleg, mindent megtisztító hullám. Elörehajolt és kiemelte a gyereket az ágyból. Magához szo­rította, mintha soha többé nem akarná elengedni. Potyogni kezdtek a könnyei. Az öröm könnyei voltak ezek egy különleges nap különleges pillanatában.

-   &nb 212j94c sp; Andrina! - kiáltott fel Drew az ajtóban állva. - Mi történt? - Odaszaladt hozzá, de amikor látta, hogy a baba nyugodtan pihen nevelöanyja karjában, megkönnyebbülten fellélegzett. - Mi a baj? - kérdezte, és Andrina könnyáztatta arcára függesztette tekintetét. - Borzasztóan megijesztett. Nyom­ban eszembe ju­tott. - Elhallgatott.

Andrina befejezte a mondatot.

-   &nb 212j94c sp; .a bölcsöhalál? Ne aggódjon! Jonathan rám mosolygott, mintha megismert volna. Csodálatos érzés volt.

A félelem eltünt a férfi arcáról, és a reggeli fény meglágyította a vonásait. Nem ajánlotta fel, hogy át­veszi a gyereket, mint szokásos körülmények között tette volna, inkább átkarolta mindket­töjüket.

-   &nb 212j94c sp; A maga arcát látja születése óta mindennap, ha fölé hajol, vagy ha a karjára veszi. Jonathan szü­lei ugyan meghaltak, de szerencsére maga ott áll mellette. És ö éppoly szeretetreméltó kis fickó, mint az apja.

-   &nb 212j94c sp; Meg mint a nagybátyja.

Drew a lány álla alá tette az ujját, és gyöngéden felemelte.

-   &nb 212j94c sp; Ezt nem tudom, de annyi biztos, hogy maga egyszerüen elragadó!

-   &nb 212j94c sp; Én? Tania vén satrafának tart - felelte Andrina keserü mosollyal. - Szerinte legfeljebb részvétet ébreszt­hetek magában.

Drew felnevetett.

-   &nb 212j94c sp; Tényleg? Ha van valaki, aki minden bizonnyal egyedül marad, akkor az Tania. Még a saját gyer­meke sem érdekelte, másokról már nem is beszélve. Ez eleget elárul róla, nem? - Drew egyenesen Andrina ki­vörösödött szemébe nézett. - Ma egy különleges nap vár ránk. Elöször a keresztelö, az­tán az ebéd a ke­resztszülökkel a Fajdkakasban, estére pedig szeretném vacsorára meghívni, hogy köszönetet mondjak.

Andrina szeme elkerekedett.

-   &nb 212j94c sp; Köszönetet? De hát miért?

-   &nb 212j94c sp; Azért, hogy itt van Jonathannak. és nekem. Magához vette az unokaöcsémet, segít a rendelö­ben, és fényt hozott az életembe.

-   &nb 212j94c sp; Maga hozott fényt az én életembe - tiltakozott Andrina.

Drew nevetve magához húzta.

-   &nb 212j94c sp; Ezen nem veszünk össze. Állapodjunk meg abban, hogy mindketten nyertünk az ügyön.

Könnyü csókot lehelt a lány szemöldökére.

Andrina megdermedt. Eddig alig értek egymáshoz. Felnézett a férfira, és úgy érezte, hogy bele­vész a sötétkék szempárba. Vágyott egy igazi, szenvedélyes csókra. Drew mintha csak olvasott volna a gondo­lataiban. A szeme hirtelen elsötétedett.

Ám Jonathan valószínüleg semmit sem érzett a két felnöttet rabul ejtö igézetböl, mert ekkor nyugta­lankodni kezdett. A gyönge nyafogásból pillanatokon belül hangos tiltakozás lett. Nyilván­valóan meg­éhezett. Drew elengedte Andrinát.

-   &nb 212j94c sp; Mit választ: reggelit készít, vagy megeteti Jonathant?

-   &nb 212j94c sp; Mindegy - felelte Andrina még mindig az iménti pillanat hatása alatt. Ma este kettesben vacsoráz­nak! - Ki fog vigyázni Jonathanra, ha mi elmegyünk? - vetette föl hirtelen.

-   &nb 212j94c sp; A keresztanyja, aki készséggel felajánlotta a segítségét.

A keresztelöt a reggeli istentisztelettel összekötve tervezték megtartani. Andrina egy csinos, fe­hér rug­dalózót adott Jonathanra. A templom zsúfolásig megtelt, alig maradt szabad hely. Futótüz­ként terjedt a hír, hogy a két orvos megkeresztelteti a kis árvát. Csapatostul jöttek az emberek, a kíváncsiskodók is meg azok is, akik szerették volna átadni szívböl jövö jókívánságaikat.

A templomba vezetö úton Andrina egy kicsit ideges volt, de amint Drew oldalán belépett az ódon, méltóságteljes épületbe, az izgatottság más érzelmeknek adta át a helyét. Drew komolynak látszott. A sötét öltöny, a fehér ing és a nyakkendö azt jelezte, hogy ö is azokra emlékezik, akik ma nem lehetnek itt velük. Andrina torka egyszeriben elszorult.

A férfi mintha csak olvasott volna a gondolataiban, fojtott hangon odasúgta neki:

-   &nb 212j94c sp; Kérlek, ne sírj! - A karjában fekvö gyerekre pillantott. - Őmiatta.

Andrina némán bólintott, amitöl a kalapja széle is megbillent.

-   &nb 212j94c sp; Nagyon csinos - súgta oda Drew, és a krémszínü szalmakalapra nézett, amely kitünöen illett az egy­szerü, fekete kosztümhöz.

A megjegyzéssel sikerült elüznie Andrina borús gondolatait.

A keresztelöt követöen a Fajdkakasban ebédeltek meg, csak ök négyen a keresztszülökkel és Jo­nathan. Marionnak hamarosan távoznia kellett, mert volt néhány elintéznivalója. Ám Eamon elkí­sérte öket a farmra, és még utána sem akarózott indulnia.

Andrina hamarosan megtudta az okát is. A férfi ugyanis félrehúzta, és minden teketória nélkül meg­kérdezte:

-   &nb 212j94c sp; Milyen kapcsolatban áll Drew-val?

Barátja épp a kertben sétált karján az unokaöccsével, hallótávolságon kívül.

Andrina elsö meglepetésében nem is tudta, mit válaszoljon a célratörö kérdésre. Már ebéd köz­ben is feltünt neki, hogy a férfi többször is lopott pillantásokat vetett rá.

-   &nb 212j94c sp; Megállapodtunk, hogy közösen viseljük a gondját Jonathannak - felelte végül. - Drew imádja a kisfiút. Annak idején látta, hogy nehezen boldogulok teljesen egyedül a gyerek ellátásával, ezért felajánlotta, hogy költözzünk hozzá, és egyúttal töltsem be a rendelöben megüresedett állást.

-   &nb 212j94c sp; És müködik a dolog? - tudakolta kitartóan Eamon. - Mert ha nem tudná, Tania még nem mon­dott le Drew-ról. Szeretné visszakapni.

-   &nb 212j94c sp; Tisztában vagyok vele - bólintott Andrina. - Csodálom, hogy Drew egyáltalán szóba áll még azzal a nöszeméllyel a történtek után.

-   &nb 212j94c sp; Csak udvarias vele, ez minden - jelentette ki határozottan Eamon. - Miután elpárolgott Drew elsö ha­ragja, szilárdan eltökélte, hogy ezentúl csak elöre néz. Pontosan a kis Jonathan az, akire szüksége volt.

-   &nb 212j94c sp; Van valami különleges oka ennek a beszélgetésnek? - kérdezte Andrina kíváncsian.

-   &nb 212j94c sp; Igen. Szeretném meghívni vacsorázni.

-   &nb 212j94c sp; Értem. Igazán kedves, de sajnos lehetetlent kér tölem - felelte Andrina minden egyes szavát gondo­san megválogatva. - Gyakorlatilag nincs szabadidöm. A gyerek meg a rendelö.

Ez persze nem volt teljesen igaz, de nem akarta megbántani Eamont. Köztük legfeljebb barátság lehet, semmi több.

A férfi szemlátomást nem sértödött meg.

-   &nb 212j94c sp; Akkor talán majd legközelebb.

Drew ebben a pillanatban lépett oda, és kérdön tekintett rájuk.

-   &nb 212j94c sp; Minden rendben?

-   &nb 212j94c sp; Persze - felelte Eamon közönyösen. - Randit kértem Andrinától, de elöbb biztos akartam lenni abban, hogy nincs másnál elkötelezve. Ám azt a választ kaptam, hogy túl sok a dolga.

-   &nb 212j94c sp; Értem.

Drew hirtelen sarkon fordult, és egy szó nélkül visszaindult a kertbe. Andrina hosszan nézett utána. Vajon mi járhat a fejében? Dühös, amiért a barátja az ö házában hívta találkára? Talán azt hi­szi, hogy bátorította? Remélhetöleg nem. Fontos volt a számára, hogy a férfi jó véleménnyel legyen róla.

Eamon nem vesztegeti az idejét, gondolta Drew bosszúsan, miközben a saját maga által ültetett bokrok és virágok között sétált. Mindig is nagy szoknyavadász volt. És Andrina? Azt mondta Ea­monnak, hogy túl sok a dolga. Talán úgy látja, hogy túlságosan korlátozza a megállapodásuk? Nem lenne jó, ha miatta úgy érezné, hogy folyton odahaza kell kuksolnia. Persze ha egészen öszinte akart len­ni magához, be kel­lett vallania, a szíve mélyén azt akarja, hogy Andrina örökre vele és Jona­thannal maradjon.

Vajon mit gondol róla? Kedves, de unalmas alaknak tartja, aki részt kér mások életéböl, mert neki nin­csen? Tagadhatatlan, hogy fura egyezséget kötöttek - három idegen, akiket a sors közös fedél alá vezérelt. Eddig müködött is a dolog, és nyilvánvaló, hogy Jonathannak így sokkal jobb. Akárcsak Andrinának és neki. Legalábbis neki biztosan. Már régen nem érezte ilyen kiegyensú­lyozottnak és elégedettnek magát. Andrina is többnyire boldognak látszott, csak néha jelent meg valami furcsa kifejezés az arcán, ami e1bizonytalanította öt. Ilyenkor úgy érezte, mégsem ismeri olyan jól, mint hitte.

Pedig a közös munka is nagyszerüen ment. A kollégák és a betegek hamar megkedvelték a lány tár­gyilagos, de barátságos modorát. Arról nem is beszélve, hogy a nök sokszor szívesebben fordul­tak hozzá.

Jim Sowerby, akinek disznótelepe van a falu végén, nemrég prosztatapanaszokkal járt nála. Bú­csúzás­kor megjegyezte:

-   &nb 212j94c sp; A feleségem járt a kolléganöjénél. Hetekkel ezelött egy csomót talált a mellében, s mivel meglehe­tösen terebélyes asszony, szégyellt magához fordulni. De amint hallott a doktornöröl, nyomban bejelentkezett nála. Szerencsére kiderült, hogy feleslegesen aggódtunk. Bell doktornö elküldte mammográfiás vizsgá­latra, ahol megállapították, hogy egy jóindulatú cisztáról van szó.

Drew elmosolyodott.

-   &nb 212j94c sp; Akkor soha többé nem látom a rendelömben Janine-t?

-   &nb 212j94c sp; Nagyon úgy néz ki - felelte a farmer, majd zavartan otromba cipöjére szögezte pillantását. - Hogy van a kicsi? - bökte ki végül.

-   &nb 212j94c sp; Jobban nem is lehetne - mosolyodott el Drew.

És tényleg minden csodálatos volt. Egészen a mai napig.

Eamon kérdését követöen szembesülnie kellett a rideg valósággal. Andrina ugyan visszautasí­totta a meghívást, de egy nap biztosan találkozik majd valakivel, aki felébreszti az érdeklödését. Drew már a gondolatot is elviselhetetlennek találta.

Szívesen játszotta a boldog családot a házában lakó növel és gyerekkel. Andrina talán nem ren­delkezik olyan csábos idomokkal, mint a volt felesége, de nem is ez a lényeg. Karcsú és törékeny, a szeme intelli­genciát sugároz, és szépen ívelt, érzéki szája van. Tania viszont a tökéletes alakja ked­véért feláldozta a gyereküket!

Andrinával közösen gondozzák Jonathant, söt közösen is dolgoznak. Csak az ágyat nem osztják meg egymással, mivel a kapcsolatuk kizárólagosan egyetlen célt szolgál. Ő sem akar mást. Vagy mégis?

Éppenséggel tetszett neki a gondolat, hogy minden reggel együtt ébredjenek. Egyszer megleste alvás közben Andrinát. Jonathan nyöszörgött az ágyacskájában, és ö lábujjhegyen belopózott a szo­bába, hogy ne ébressze fel a lányt. Gyönyörü volt, ahogy aludt. Egyik meztelen karja ott pihent a feje mellett, keblé­nek szelíd domborulata minden lélegzetvétellel süllyedt és emelkedett. De azután emlékeztette magát a megállapodásukra, gyorsan ölbe vette a nyugtalan gyereket, és átvitte a saját szobájába.

Drew látta, hogy Eamon indulni készül, és gondolatai visszatértek a jelenbe. Unokaöccsével a karján odaballagott a barátjához, hogy elbúcsúzzon töle.

Miután Eamon távozott, Drew-nak feltünt, hogy Andrina kerüli a tekintetét. Ezek szerint mégis korlá­tozva érzi magát a szabadságában?

Hirtelen késztetésnek engedve megszólalt:

-   &nb 212j94c sp; Remélem, nem miattam adott kosarat Eamonnak.

Andrina elpirult. Ezt meg hogy érti? Talán azt akarja a tudomására hozni, hogy nem zavarja, ha más férfiakkal randevúzik? Vagy sejti, hogy kezd gyöngéd érzelmekkel viseltetni iránta, és így akarja figyel­meztetni a megállapodásukra?

A folytatás az utóbbi feltevést látszott igazolni.

-   &nb 212j94c sp; Ne felejtse el, hogy független emberek vagyunk. A szabadidejében mindegyikünk azt tesz, amit akar. Feltéve, ha Jonathan nem látja kárát.

-   &nb 212j94c sp; Értem - felelte mereven Andrina. - Ha a terhére vagyok, mondja csak meg nyugodtan! Ami pe­dig a barátját, Eamont illeti, alig ismerem, és néha egy kicsit tolakodónak tartom.

Drew lehajtott fejjel hallgatta, mert közben Jonathant figyelte. Így Andrina nem láthatta, men­nyire megkönnyebbült, ugyanakkor bosszankodott is a saját iménti szavain. Andrina a végén még azt hiszi, neki teljesen mindegy, kivel randevúzik, csak az a lényeg, hogy öt hagyja békén!

A nap hátralévö részében a feszültség megmaradt közöttük, és csak akkor oldódott valamelyest, ami­kor Marion megérkezett, hogy vigyázzon Jonathanra. Imádta a gyereket, és tudták, hogy nyu­godtan rá­bízhatják.

Andrina ruhatára meglehetösen szegényes volt. Ritkán járt szórakozni, és még ritkábban vásá­rolni. Egyszerüen nem ért rá. A keresztelön viselt fekete kosztümöt még az egyik kollégája temeté­sére vette.

Ám azért akadt egy csinos ruhája. Annak idején a kórház karácsonyi ünnepségén viselte. Bokáig ért, piros selyemböl készült, és elönyösen hangsúlyozta a mellét meg a csípöjét. Magas sarkú cipöt vett fel hozzá, és egy arany nyaklánccal egészítette ki az öltözékét. Amikor még egyszer belepil­lantott a tükörbe, úgy találta, hogy nem vall szégyent a megjelenésével.

Megállt a lépcsö tetején, és hallotta, amint Drew utasításokat ad Marionnak a gyerekkel kapcso­latban. Aztán a férfinak elakadt a hangja, amikor megpillantotta öt. Andrina visszafojtotta a léleg­zetét. Vajon tetszik Drew-nak?

-   &nb 212j94c sp; Elkészült? - kérdezte a férfi közönyösen, és elfordult.

Marion ellenben egy percig sem titkolta a lelkesedését.

-   &nb 212j94c sp; Te jó ég! Gyönyörüen néz ki!

-   &nb 212j94c sp; Nem mindenkinek ez a véleménye - jegyezte meg csendesen Andrina, amikor Drew kiment.

Marion a fejét ingatta.

-   &nb 212j94c sp; Tudja, a volt felesége nagyon szerette ezt a színt.

Andrina felnyögött. Drew tehát molylepkét várt, de helyette egy pillangó jelent meg a színen. Elöször fel akart szaladni a lépcsön, hogy átöltözzön, de aztán meggondolta magát. Ha Drew azt hiszi, azért vette fel ezt a ruhát, hogy elcsábítsa, hát nagyon téved. Egyébként is minek hívta meg vacsorázni?

Bizonyára csak udvariasságból, egy különleges nap méltó befejezéseképpen. Ez nem igazi ran­devú. Andrina mosolyt eröltetett az arcára, és kilépett a házból.

-   &nb 212j94c sp; Túlságosan kicsíptem magam, ugye? - kérdezte útban a Country Club felé, ahol aznap estére asztalt foglaltak.

-   &nb 212j94c sp; Semmi ilyet nem mondtam - felelte higgadtan Drew.

-   &nb 212j94c sp; Valóban nem, de az arcára van írva, mit gondol.

-   &nb 212j94c sp; Számít, hogy mit gondolok?

Veszélyes kérdés! Ha azt mondja, igen, azzal elárulja magát. Ha azt mondja, nem, tönkreteheti az el­múlt hetek során kialakult harmóniát.

A legjobb megoldás az arany középút.

-   &nb 212j94c sp; Meglehet.

Drew felsóhajtott.

-   &nb 212j94c sp; Amikor megpillantottam a lépcsö tetején, szinte sokkolt a látvány. Általában.

-   &nb 212j94c sp; Sápadt és jelentéktelen vagyok?

A férfi felnevetett.

-   &nb 212j94c sp; Sápadt az lehet, de hogy jelentéktelen.? Szó sincs róla! Még pontosan emlékszem arra, milyen harcia­san fogadott, amikor elöször felkerestem. És azóta is többször megtapasztaltam, milyen hatá­rozott és erös akaratú.

-   &nb 212j94c sp; Most pedig itt vagyok - szólt Andrina, noha maga sem értette egészen, mit akar ezzel mondani.

-   &nb 212j94c sp; Most pedig itt van. és én is. Semmit sem bánok, ha maga sem.

Andrina szíve szaporábban vert. A férfira nézett, hátha leolvashat valamit az arcáról, ám a kö­vetkezö szavak kijózanították.

-   &nb 212j94c sp; Jelenleg remekül müködik minden. Ha úgy fogadjuk az eseményeket, ahogy jönnek, nem is lesz semmi baj. Jonathan ugyan nem marad örökké kisbaba, de még sokáig szüksége lesz ránk.

Andrina nem tagadhatta, hogy napról napra vonzóbbnak találja a férfit. Csakhogy ez nyilvánva­lóan nem kölcsönös. Képes lesz éveken át plátói kapcsolatban élni Drew-val?

-   &nb 212j94c sp; És mi van, ha valamelyikünk megtalálja a párját? - kérdezte. - Jelenleg minden egyszerü, de ak­kor mihez kezdünk?

Drew ismét nagyot sóhajtott. Tulajdonképpen egy nyugodt estét tervezett. csak ök ketten egy ese­ménydús nap után. Andrina viszont épp azt a témát hozza szóba, amelyre gondolni sem akar.

-   &nb 212j94c sp; Javaslom, hogy ezt akkor beszéljünk meg, ha a probléma tényleg felmerül - felelte árnyalatnyi türelmet­lenséggel a hangjában. - Természetesen csak akkor, ha nincs máris egy jelöltje.

-   &nb 212j94c sp; Természetesen nincs! - vágta rá Andrina. - Az életem egyelöre a gyerek és a rendelö között osz­lik meg. Talán inkább magának van valakije.

-   &nb 212j94c sp; Nekem? - Drew hangja felháborodottan csengett. - Honnan a csudából veszi ezt? Talán sorban állnak a lányok a házam elött? Átmulatom az éjszakákat? Egyéjszakás kalandokat keresek? Ha nem vette volna még észre, a szabadidömet többnyire azzal töltöm, hogy tetötöl talpig koszosan a háza­mat szépítgetem.

Hihetetlen, gondolta Andrina. Álproblémákon vitatkozunk, és az egész a ruhámmal kezdödött. Nem állt szándékában egy ilyen ostobaság miatt hajba kapni Drew-val. Eddig tökéletes összhang­ban éltek egymás mellett.

Gyözött a humorérzéke, és elmosolyodott.

-   &nb 212j94c sp; Kezdjük elölröl, rendben? Egy csók, és békét kötünk?

Drew az út szélére kormányozta az autót, megállt, Andrinához hajolt, és csókot lehelt az arcára. A lány orrát megcsapta borotválkozó vizének az illata. Lehunyta a szemét.

-   &nb 212j94c sp; Mi az? - kérdezte a férfi. - Valami baj van?

Amikor Andrina újra felnézett, az arcuk olyan közel volt egymáshoz, hogy csaknem összeért. Drew ismét megcsókolta, ezúttal a száján.

Elöször gyöngéden, mint egy jó barát. de aztán megragadta a vállát, magához rántotta, és a vi­lág megszünt létezni körülöttük.

-   &nb 212j94c sp; Atyaisten! - zihálta Drew, amikor végre szétváltak. - Nem így terveztem a mai estét.

Andrina elfordult. Szóval nem akarta! Ő az imént a mennyben járt, de most süllyedni kezdett a föld felé, akár egy kipukkasztott léggömb. Gyorsan összeszedte magát, és könnyedén odavetette:

-   &nb 212j94c sp; Tényleg nem volt jó ötlet. Már így is elég bonyolult a kapcsolatunk. Nem hagyhatjuk, hogy az állati ösztöneink felülkerekedjenek.

Drew komor arccal elfordította a slusszkulcsot. Rám értette, gondolta, az én állati ösztöneimröl be­szélt. Azt hiszi, hogy csak a magam élvezetét kerestem.

Igazat mondott, tényleg nem tervezte, hogy megcsókolja Andrinát, jóllehet szívdobogtató él­mény volt. Tania óta nem ért nöhöz. Andrina friss virágillatú parfümöt használt, míg a volt felesége a nehéz, erös illatokat kedvelte. Amikor megcsókolta Andrinát, a lány készségesen, odaadóan si­mult hozzá, és mind­ketten tüzet fogtak. Talán Andrina is ki van éhezve a testi közelségre? Bárhogy is legyen, a szavaival irányt szabott. A jövöben vigyáznia kell, hogy többé ne veszítse el a fejét.

Ez az átkozott ruha az oka mindennek! - gondolta. Andrina. Nyilvánvalóan a volt feleségére emlékez­teti a férfit. Zaklatottsága egyértelmüen jelzi, hogy még mindig érez Tania iránt valamit.

Amikor beléptek az étterembe, a pincér odavezette öket az egyik asztalhoz, ahonnan pompás ki­látás nyílt a holdfényben fürdö lápra. Romantikus, szerelmeseknek való hely volt, de Andrina úgy érezte, hogy az este helyrehozhatatlanul tönkrement. A legszívesebben elsírta volna magát.

A büszkesége azonban nem engedte, hogy férfi bármit is észrevegyen rajta, ami nem volt könnyü az érzelmektöl túlfütött nap után. A kis Jonathan keresztelöje a szülei nélkül. Hosszú hónapok után az elsö vacsorameghívás. Azután a ruha. a veszekedés. a csók. Azt kívánta, bárcsak ott­hon lehetne, és a fejére húzhatná a takaróját!

A pincér átnyújtotta az étlapot. Andrina mosolyt eröltetett az arcára, és szóba hozta a legártatla­nabbnak tünö témát: a rendelöt.

-   &nb 212j94c sp; Beszéltem Jamesszel- mondta. - Tudtad, hogy eddig úgy tervezte, valamelyik külföldi segélyszer­vezet­nél fog dolgozni az államvizsgája után? De a múlt hétvégén megismerkedett Su­zanne Hamerrel, és lehet, hogy újragondolja az egészet. Ismered a lányt?

-   &nb 212j94c sp; Igen. Nagyon csinos, húszéves nö, aki tragikus módon szklerózis multiplexben szenved. A beteg­ség egy évvel ezelött tört ki rajta egy vírusfertözést követöen. Azóta már számos tünet jelent­kezett. Elöször az általános izomgyengeség, amelyet bágyadtság, viszketés és pánikrohamok kö­vettek.

Andrina bólintott.

-   &nb 212j94c sp; Igen, róla van szó. James mesélte, hogy a fényképek tanúsága szerint azelött egy vidám, energi­kus orvos­tanhallgató lány volt.

-   &nb 212j94c sp; A fiatal Jamest eltalálta volna Amor nyila? - kérdezte Drew késöbb, amikor a kitünö vacsora befejezté­vel a kávéjukat kortyolgatták.

-   &nb 212j94c sp; Meglehet, noha minden olyasmit kerülni akart, ami összezavarhatja a terveit.

-   &nb 212j94c sp; Úgy véled, hogy drámai változások várhatók?

-   &nb 212j94c sp; Hát, az ilyesmi akkor jön, amikor az ember a legkevésbé várja.

-   &nb 212j94c sp; Mire gondolsz?

-   &nb 212j94c sp; Ámor nyilára.

Drew bólintott, és azon tünödött, hogy a fájdalom, amelyet érez, vajon az ö esetében is a Találatot jelzi-e már.

5. FEJEZET

Drew hazafuvarozta Mariont.

-   &nb 212j94c sp; Pár perc és itt vagyok - mondta, mielött elment.

Még jóformán ki sem húzta a lábát a házból, Andrina elsö dolga az volt, hogy felszaladt a lép­csön, és letépte magáról azt az átkozott ruhát. Arcáról alaposan lemosta a festéket, és percekkel ké­söbb már egy meleg köntösben a konyhaasztalnál ülve kortyolgatta a forró csokoládét.

A legokosabb az lenne, ha a félresikerült vacsora után nyomban ágyba bújna. De túlságosan zaklatott volt, és meg akarta várni Drew-t.

Amikor a férfi belépett a konyhába és megpillantotta, elmosolyodott.

-   &nb 212j94c sp; Ma este gyönyörü voltál - mondta. - De most újra úgy nézel ki, mint az a nö, akit ismerek és.

Azt akarta mondani, hogy szeretek. Meglepödött, milyen könnyen jött kis híján a szájára ez a szó. Am Andrina a nevetséges közjáték után egyértelmüen a tudomására hozta, hogy nincs szüksége további bo­nyodalmakra, és ezt nem is veheti rossz néven töle.

Együtt felballagtak az emeletre, majd odafent megálltak. Drew újra érezte a szinte fájdalmas vá­gyako­zást, hogy megcsókolja Andrinát. Jóllehet már rég nem volt olyan heves és meggondolatlan, mint annak idején, amikor Taniát feleségül vette. A saját kárán tanulta meg, hogy a forrófejüség milyen végzetes kö­vetkezményekkel járhat.

Andrinára mosolygott.

-   &nb 212j94c sp; Mozgalmas nap volt, ugye? Ne kukkantsunk be a gyerekszobába, mielött lefekszünk?

Andrina bólintott. Lábujjhegyen belopództak Jonathan szobájába. Andrinának megint az a furcsa ér­zése támadt, mintha a kisfiú szülei a közelben lennének. Meg szerette volna mondani Jodie-nak, hogy ne aggódjon. úgy szereti a gyereket, mintha a sajátja lenne.

-   &nb 212j94c sp; Mit gondolsz, itt vannak velünk? - kérdezte fojtott hangon Drew, mintha csak olvasott volna a gondolatai­ban, majd a takaró alá dugta a parányi kezecskét.

-   &nb 212j94c sp; Biztos vagyok benne - felelte csöndesen Andrina. Kinyújtotta a karját, és megsimogatta Drew arcát. - A felbukkanásoddal az idegösszeomlástól mentettél meg.

A férfi szeme elsötétedett, de a válasza könnyedén, egykedvüen hangzott:

-   &nb 212j94c sp; Akárcsak te engem. De ha nem bújunk hamarosan ágyba, holnap nem tudunk idejében felkelni. A múlt héten feltünöen sok volt az influenzás beteg, nem lepödnék meg, ha kitörne a járvány.

Andrina keze már a kilincsen volt, amikor megszólalt:

-   &nb 212j94c sp; Köszönöm, hogy megszervezted a keresztelöt, és hogy ma este meghívtál vacsorázni. Különle­ges nap volt ez a mai. Sohasem fogom elfelejteni.

-   &nb 212j94c sp; Én sem.

Drew titkon azt remélte, hogy elsösorban a karjaiban töltött percek maradnak a lány számára emléke­zetesek.

A következö héten nemigen maradt idejük a magánéletükön töprengeni, mivel tényleg kitört az influ­enzajárvány, és a váróterem tele volt sápadt, köhögö és elcsigázott emberekkel.

-   &nb 212j94c sp; Október elején még nagyon korai a betegeknek ez az áradata - jegyezte meg hétfö reggel Drew a gyerek­ágynál, miközben Jonathan vidáman gögicsélt.

-   &nb 212j94c sp; Tudom, mire gondolsz - felelte Andrina. - A rendelö most nem a legideálisabb hely a kicsi szá­mára, még ha a betegeket meg is próbáljuk távol tartani töle. Csakhogy egyszerüen nem maradhatok itthon. A jelenlegi helyzetben mindenkire szükség van.

-   &nb 212j94c sp; Akkor keressünk valakit, aki a rendelési idö alatt vigyáz Jonathanra, míg le nem cseng a járvány.

-   &nb 212j94c sp; De kit? Mariont nem kérhetjük meg, hiszen a rendelöben rá is szükség van. És Eamont a legjobb akarat­tal sem tudom elképzelni, amint autószerelés közben fogja a cumisüveget, és megeteti Jona­thant. Egyébként sem bíznám rá a gyereket.

-   &nb 212j94c sp; A faluban nyílt egy bölcsöde - morfondírozott Drew fennhangon. - Serena Smith megvásárolta és rendbe hozatta a régi községházát. Biztosan szívesen felveszi Jonathant néhány napra, amíg a rendelöben nyugodtabb nem lesz az élet. Reggeli után benézek hozzá. A bölcsöde fölött kialakított lakásban él.

Nemsokára mosolyogva tért vissza.

-   &nb 212j94c sp; Mindent elintéztem! Megbeszéltem Serenával, hogy holnap útban a rendelö felé beadjuk hozzá Jona­thant, délben pedig hazahozod. Serenának jó a híre. Középkorú, nyugodt és ügyes, ráadásul megvan a szükséges képzettsége is. Kellemes benyomást tett rám az egész hely légköre.

Andrina egyszerre érzett megkönnyebbülést és aggodalmat.

-   &nb 212j94c sp; Nem örülök, hogy Jonathant idegenekre kell bíznunk, de ez egy kényszerhelyzet, és azt kell ten­nünk, ami a legjobb neki.

-   &nb 212j94c sp; Nem lesz semmi baj - nyugtatgatta Jonathan. - Én is aggódom, de jelen körülmények közt ez a legoko­sabb megoldás.

A bölcsödében másnap reggel nagy volt a forgalom. Egymás után érkeztek a szülök, és két fiatal, kék köpenyes lány sorra átvette tölük a gyerekeket.

-   &nb 212j94c sp; Hol van Serena? - kérdezte Drew.

Andrina alaposan körülnézett, és az aggodalma nyomban elszállt. A berendezés új volt, és tiszta, s a két fiatal lány is rokonszenvesnek, rátermettnek látszott.

-   &nb 212j94c sp; Itt vagyok! - csendült fel mögöttük egy hang, és Andrina megfordult.

Serena Smith maga volt a megtestesült szakértelem és megbízhatóság.

-   &nb 212j94c sp; Meglátja, Bell doktornö, Jonathan jó kezekben lesz nálunk - mondta mosolyogva. - Elöször min­dig nehéz itt hagyni egy kisbabát, de higgye el, nagyon vigyázunk rá!

Andrina bólintott. Tudta, hogy helyesen döntöttek. És ha beválik a bölcsöde, akkor talán a jövö­ben is idehozzák Jonathant a rendelö helyett.

Átadta a gyereket az egyik fiatal lánynak, akire a kisfiú nyomban rámosolygott. Andrinának el­szorult a szíve.

-   &nb 212j94c sp; Kérem, nagyon vigyázzon rá! - mondta. - Ő az én szemem fénye.

Mivel épp a gyerek fölé hajolt, nem láthatta Drew arckifejezését. Andrina nem csinál titkot ab­ból, mennyire odavan Jonathanért, gondolta a férfi, és furcsa féltékenységet érzett. Csodálatos le­het, ha az ember a szeme fénye valakinek, gondolta, miközben visszaballagtak a kocsihoz.

A rendelöbe érve nem maradt idö további töprengésre. Éppen olyan sokan voltak, mint az elözö napon. És ez így is lesz mindaddig, amíg a járvány véget nem ér.

Andrina elsö betege azonban nem influenzás tünetekkel érkezett. Michael Rayner az akut máj elégte­lensége miatt nagyon rossz állapotban volt. Pár évvel korábban egy mütétnél fertözött vért kapott, s azóta egyre romlott az állapota. Most májátültetésre várt.

-   &nb 212j94c sp; A hasam megint megduzzadt - magyarázta mogorván. - Kába vagyok, és nem köti le semmi a figyel­mem. Ha hamarosan nem találunk donort, újra be kell feküdnöm az intenzív osztályra.

A beteg hasa tényleg felfúvódott. Az erös vizesedés csakúgy Mr. Rayner kórképéhez tartozott, mint a kábaság és zavarodottság. Ha nem kap rövid idön belül új májat, meg fog halni.

-   &nb 212j94c sp; Gyanítom, hogy újabb fertözést kapott - mondta Andrina. - Ez felelös a vizesedésért meg a többi tüne­tért. Tudom, hogy nem örül neki, de vissza kell mennie a kórházba. Nem szabad megenged­nünk, hogy tovább romoljon az állapota. Állandó orvosi felügyeletre van szüksége.

-   &nb 212j94c sp; Na, szépen vagyunk - dörmögte a férfi fáradtan. - Most elöször hazamegyek, és elintézek pár dolgot. Ha készen vagyok, felhívom a kórházat.

-   &nb 212j94c sp; Van valaki, aki bekíséri?

Mr. Rayner a fejét rázta.

-   &nb 212j94c sp; Tavaly meghalt a feleségem, és csak egy lányom van, de ö Németországban él. Egyedül is be tu­dok menni.

-   &nb 212j94c sp; Rendben, de kérem, értesítsen minket, mihelyt újra kiengedték. És Mr. Rayner.

-   &nb 212j94c sp; Igen, doktornö?

-   &nb 212j94c sp; Legközelebb valamelyikünk inkább kimegy magához. Csak telefonáljon.

A férfi keserü mosolyra húzta a száját.

-   &nb 212j94c sp; Olyan rosszul nézek ki?

Andrina elmosolyodott.

-   &nb 212j94c sp; Fogalmazzunk úgy, hogy maga egy nagyon bátor ember.

Amikor késö délután elhozta Jonathant a bölcsödéböl, a kisfiú mosolyogva fogadta, amitöl An­dri­nának átmelegedett a szíve. Szemlátomást minden a legnagyobb rendben ment, gondolta. A gye­rek tiszta, jólla­kott és elégedett.

-   &nb 212j94c sp; Itt ez a kis drága - lelkendezett Serena, amikor átadta a gyereket.

-   &nb 212j94c sp; Már alig várom, hogy holnap újra lássam.

Andrina bólintott.

-   &nb 212j94c sp; Ha valamelyik gyerek az elkövetkezö napokban megbetegszik, kérem, tudassa velünk, és kérje meg a szülöket, hogy jöjjenek el hozzánk! Dühöng az influenzajárvány.

-   &nb 212j94c sp; Ne aggódjon, nyomban telefonálunk, ha valaki megbetegszik! Curtis doktor már tegnap szólt. Bübájos ember, nem igaz?

-   &nb 212j94c sp; De igen.

Drew leveszi a lábukról a nöket. Elözö nap az öreg Mrs. Carslake is, aki a falu legmagasabban fekvö házában lakott, hasonlóan nyilatkozott:

-   &nb 212j94c sp; Már attól jobban leszek, ha látom a doktor urat. Lennék csak ötven évvel fiatalabb.!

Amikor Drew hazaérkezett, Jonathan a díványon feküdt, párnákkal körülbástyázva, hogy le ne essen.

-   &nb 212j94c sp; Nos? - kérdezte a férfi a kisfiúval játszó Andrinát.

-   &nb 212j94c sp; Minden rendben volt.

Vacsora után Drew egyszer csak megszólalt:

-   &nb 212j94c sp; Ma este nem tudok segíteni a fürdetésnél. Hoztam haza egy kis papírmunkát, amelyet be kell fe­jeznem, utána pedig van valami elintéznivalóm. - Odalépett Andrinához, aki épp a gyereket vet­köztette. - Csoda­szép.

Andrina, aki épp azon törte a fejét, vajon mi dolga lehet, nem vette észre, hogy a férfi közben öt bá­mulja.

-   &nb 212j94c sp; Sokáig elmaradsz?

-   &nb 212j94c sp; Lehet. Attól függ - hangzott a kissé ködös felelet. - Már jó ideje tervezem ezt a dolgot, és nem halogat­hatom tovább. - Andrinára pillantott. - Nem baj, ugye?

-   &nb 212j94c sp; Természetesen nem. Elvégre nem kell engedélyt kérned, ha el akarsz menni valahová.

-   &nb 212j94c sp; Tényleg nem, de megteszem, mert hátha te is tervezel valamilyen programot.

Legfeljebb ha elfogadnám Eamon ajánlatát, gondolta Andrina, de annyira kétségbeesett azért nem va­gyok.

-   &nb 212j94c sp; Ez így tisztességes - tette hozzá Drew komolyan. - Mert nemcsak a rendelöben, hanem itt is tár­sak vagyunk.

Andrina elmosolyodott. A férfi ért hozzá, hogy megnyugtassa. De minek ez a titkolózás?

Drew azonban korántsem volt olyan nyugodt, mint mutatta. A keresztelöig csakugyan tökéletes volt közöttük a harmónia, ám egy ideje minden megváltozott. Talán jobb lett volna, ha nem kerül sor arra a csókra, gondolta.

Igaz, Andrinának akkor és ott egy csöppet sem volt ellenére a dolog. Végül is miért tesz magá­nak szemrehányást? Nos, kétségtelen, hogy megszegte a megállapodásuk íratlan szabályait. Talán nem is baj, ha néhány órát külön töltenek.

Jonathan elöbb vagy utóbb megtanul beszélni, gondolta Drew, amikor már a dolgozószobájában ült. Mit fognak mondani neki? Arra tanítják, hogy szólítsa öket mamának és papának, és csak ké­söbb, amikor már elég idös, magyarázzák el a körülményeket?

De mi lesz, ha addig az egyikük megismerkedik valakivel? Hogyan oldhatók meg az így felme­rülö gondok? Mindketten nagyon szeretik Jonathant. Ő maga a vérrokona, de Andrina vette a gondjaiba, ami­kor a kicsi egyes-egyedül állt a világban.

Lenne ugyan egy megoldás, hogy ne állhasson elö ilyen zavaros helyzet, ám Andrina bizonyára szá­mítónak tartaná, ha elörukkolna a javaslattal. A lánykérés gondolatára is gyorsabban kezdett kalapálni a szíve. Nem valószínü azonban, hogy Andrina feleségül jönne hozzá. A jelenlegi körül­mények között semmiképpen sem.

Andrina ebben a pillanatban tünt fel az ajtóban, karján a fehér fürdölepedöbe bugyolált Jonathan­nal. A férfi komor arckifejezése láttán megkérdezte:

-   &nb 212j94c sp; Mi a baj?

-   &nb 212j94c sp; Semmi, semmi - felelte Drew bizonytalanul.

Félretolta az iratokat, hogy kézbe vehesse a kisbabát. Elég volt egyetlen pillantást vetnie az uno­kaöc­csére, hogy tudja, érte érdemes lenne kockáztatni. Az izgalomtól kiverte a hideg veríték. Mi lesz, ha Andrina nemet mond? És ha igent?

Elöször azonban végleg tisztázni kell a dolgot Taniával. Ez így nem mehet tovább!

Mi ütött Drew-ba? - tünödött Andrina, miközben a konyhába ment, hogy elkészítse Jonathan tápszerét. Még sosem látta ilyen komolynak. Mivel Tania jó ideje nem bukkant fel, nem tartotta valószínünek, hogy a hangulatváltozás vele függne össze. Ennek ellenére érezte, hogy még vannak megoldatlan dolgok ket­töjük között.

Jonathan tiszta volt, jóllakott és elégedett, Andrina tehát lefektette. Amikor pár perccel késöbb bené­zett hozzá, a baba már mélyen aludt, apró öklét az állához szorítva.

-   &nb 212j94c sp; Az ágyúlövésre sem ébredne fel - hangzott fel mögötte Drew dörmögése. Andrina megfordult, és látta, hogy már átöltözött, s indulásra kész. - Viszlát! - mondta a férfi szórakozottan. - Nem kell megvárnod.

-   &nb 212j94c sp; Ahogy gondolod! - felelte kissé élesen Andrina.

Drew arca kifejezéstelenné vált, aztán vállat vont, és leszaladt a lépcsön.

Andrina ahelyett hogy kényelembe helyezte volna magát az egyik fotelben, szobáról szobára jár­kált, akár egy féltékeny feleség. Végül leült a kandalló elé, és merev tekintettel bámulta a vörösen izzó fahasá­bokat. A höség elbágyasztotta, és már majdnem elbóbiskolt, amikor hirtelen felriadt Jo­nathan sírás ára.

Amikor ölbe vette a gyereket, rögtön érezte, hogy lázas. Az arca kipirult, és forró volt. Az orvos­nöben lakozó anya pánikba esett. Beteg az imádott gyermek!

Tania aznap délben jelent meg a rendelöben, amikor Andrina a bölcsödébe ment Jonathanért. Feltétle­nül beszélni akart Drew-val. Csak miután a férfi megígérte, hogy este meglátogatja, volt hajlandó távozni.

Drew semmi kedvet sem érzett a találkozóhoz, de ki akarta használni az alkalmat, hogy egyszer s min­denkorra tisztázza, közöttük vége mindennek. Jellemzö Taniára, hogy még mindig azt hiszi, visszakap­hatja öt, gondolta, amikor megállt a Brewster család háza elött. Tania szülei kedves, idös emberek voltak, a közösség tiszteletre méltó tagjai - amit a lányukról nem lehetett elmondani. Jó lett volna elárulni Andrinának, hová készül, de attól tartott, félreértés lesz belöle, és ezt semmiképpen sem akarta.

A csöngetésére Tania bukkant fel, majd kilépett a házból, s behúzta maga mögött az ajtót.

-   &nb 212j94c sp; Menjünk a Fajdkakasba! Nem szeretnék a szüleim jelenlétében beszélni veled.

-   &nb 212j94c sp; Rendben - felelte Drew némi habozás után. - Szállj be a kocsiba!

A sörözöbe érve helyet foglaltak az egyik csöndes sarokban.

-   &nb 212j94c sp; Tehát miröl akarsz beszélni? - kérdezte a férfi kurtán.

-   &nb 212j94c sp; Természetesen kettönkröl - búgta Tania csábos, rekedtes hangon, ami az utóbbi idöben Drew idegeire ment.

-   &nb 212j94c sp; Már ezerszer megmondtam, hogy köztünk mindennek vége.

-   &nb 212j94c sp; Még meg sem hallgattad a javaslatomat - méltatlankodott Tania. - Szeretném, ha ismét összeköl­töz­nénk, és ha feltétlenül gyereket akarsz, hát hajlandó vagyok szülni egyet.

A férfit elöntötte az indulat.

-   &nb 212j94c sp; Süket vagy? Hányszor mondjam még el, hogy vége! Akarok gyereket, de nem töled. Addig is ott van az unokaöcsém.

-   &nb 212j94c sp; Meg egy készséges, fizetés nélküli alkalmazott - sziszegte Tania. - Mert több nem lehet a szá­modra, miután ott voltam neked én!

Hihetetlen ez az önteltség és gög.

-   &nb 212j94c sp; Nyomába sem léphetsz Andrinának! Semmi közöm hozzád, és minél elöbb felfogod ezt, annál jobb. - Drew felállt. - Most megyek, mert van jobb dolgom is, mint ez a szócséplés.

Faképnél hagyta a dühös és csalódott Taniát, de még nem indult vissza a farmra. Idö kellett hozzá, hogy egy kicsit megnyugodjon. Még hogy hajlandó szülni egy gyereket! - füstölgött magá­ban. Mi­lyen nagyvonalú!

A hegyek felé vette az irányt, és amikor elérte a lápot, megállt az egyik buszmegállóban. Sokáig bá­multa a csillagokkal telehintett éjszakai eget. Aztán ismét beült az autójába, és elindult vissza arra a helyre, ahol boldognak érezte magát. Amikor megérkezett a farmra, meglepve látta, hogy min­denütt ég­nek a fények. Belépett a házba, és rögtön megpillantotta a nyugtalan gyerekkel fel-alá jár­káló Andrinát.

-   &nb 212j94c sp; Mi a baj? - kérdezte aggódva.

-   &nb 212j94c sp; Jonathan belázasodott. Nem is értem, miért nem tünt fel, hogy nincs jól, amikor lefektettük.

-   &nb 212j94c sp; Nyugodj meg! - csitította Drew. - Azért nem tünt fel, mert akkor még jól volt. Ha tudtam volna, hogy beteg, nem megyek el. Mit adtál neki?

-   &nb 212j94c sp; Csak paracetamolt, mert nem tudom, mi a baja. Gondolod, hogy influenza?

-   &nb 212j94c sp; Meghallgattad a tüdejét? Ne felejtsd el, hogy még nincs beoltva szamárköhögés ellen.

-   &nb 212j94c sp; Semmi sem utal arra, hogy szamárköhögése lenne.

-   &nb 212j94c sp; Add csak ide! Hátha el tudom altatni. Beviszem a szobámba.

-   &nb 212j94c sp; Tudok én vigyázni rá! - csattant fel ingerülten Andrina. Hajnali fél kettö volt, s ö nem értette, hol ma­radt Drew ilyen sokáig.

A férfi felsóhajtott.

-   &nb 212j94c sp; Ha azért mérgelödsz, mert pár órára elmentem, akkor szeretnélek emlékeztetni, hogy független embe­rek vagyunk. Nem vagy a tulajdonom, és én sem a tiéd.

-   &nb 212j94c sp; Sajnálom - motyogta Andrina. - Rettenetesen aggódom, és nem tudok értelmesen, józanul gondol­kodni.

Mit hadoválok itt összevissza? - mérgelödött Drew. Itt lett volna az alkalom, hogy feltegyem azt a kér­dést, amelyet egész este a fejemben forgattam, miközben Tania önelégült szavait kellett hall­gatnom. Ehelyett tovább mélyítettem a köztünk lévö szakadékot.

Jonathan lecsukta a szemét, és szinte nyomban elaludt, amint megérezte Drew meleg, biztonsá­gos mellkasát. Noha a kisfiú újabban már átaludta az éjszakákat, amikor Drew megindult vele fel­felé a lép­csön, Andrina megjegyezte:

-   &nb 212j94c sp; Mindenesetre készítek egy üveg tápszert.

-   &nb 212j94c sp; Tedd azt! - felelte a férfi mosolytalan arccal. - Aztán feküdj le nyugodtan, majd én vigyázok Jona­thanra.

Andrina értelmezésében ez így hangzott: Tünj már el! Ma estére elegem volt belöled.

Miután ágyba bújt, még sokáig nem tudott elaludni. Drew tulajdonképpen elküldte, de ez még nem je­lenti azt, hogy ö hagyja is félreállítani magát. Nem hajlandó megválni a gyerektöl!

Kétszer lopakodott át lábujjhegyen Drew szobájába, hogy megnézze a babát. A férfi mindkét al­ka­lommal ébren ült az ágyában.

-   &nb 212j94c sp; Úgy látom, Jonathan jól van - mondta Drew a második alkalommal.

-   &nb 212j94c sp; A paracetamol levitte a lázát, és sokkal könnyebben lélegzik. Lehet, hogy csak a foga jön. - Egy kicsit hallgatott, aztán hozzátette: Ha tudni akarod, merre jártam, elmondom. Találkoztam Taniával, mert va­lamit meg kellett beszélnünk. Ha tudtam volna, hogy Jonathan beteg, hamarabb hazajöttem volna.

-   &nb 212j94c sp; Nem tartozol semmiféle magyarázattal - felelte kurtán Andrina. - Megismétlem: elnézést kérek az indu­latos viselkedésemért.

-   &nb 212j94c sp; Felesleges. Bárcsak ne mentem volna sehová!

Andrina nem válaszolt. Egy utolsó pillantást vetett Jonathanra, azután visszavonult a szobájába. Ágyba bújt, és meredt szemmel bámulta a sötétséget.

Igazam volt, gondolta, újra fellobbant közöttük a láng. Tania érzéki szépségével ö nem veheti fel a versenyt. Drew talán megbocsátott a feleségének, és az éjszakába nyúló randevún megbeszélték, hogyan tovább, ha ismét együtt lesznek. Ha így történt, akkor a férfinak kurta az emlékezete, és megérdemli, ami vár rá, gondolta Andrina csüggedten. Ám a szíve mélyén tudta, hogy szereti Drew-t, és képtelen volt elvi­selni a gondolatot, hogy újra megsebezzék.

Végre bevallotta magának: szereti! Már az is boldoggá teszi, ha a közelében lehet. Miért nem ma­radhat minden úgy, ahogy volt?

6. FEJEZET

Másnap reggel Andrina ébredt elsöként. Amikor benézett Drew szobájába, látta, hogy a férfi még al­szik. Jonathan ébren feküdt az ágyában, élénken nézelödött, jókedvünek és egészségesnek tünt.

Andrina határtalan megkönnyebbülést érzett. De aztán eszébe jutott, hogy Drew elözö este Taniával találkozott, s csak késö éjszaka jött haza, mire a hangulata ismét mélypontra süllyedt.

Kiemelte Jonathant az ágyából. és levitte a földszintre. Ahogy elhaladt Drew dolgozószobája elött, a földön szétszóródott papírokra lett figyelmes. Bizonyára lecsúsztak az íróasztalról. Bement és összesze­degette a lapokat.

A legfelsö egy ügyvéd levele volt. Az íróasztalra tette, s közben a szeme megakadt a legfelsö so­ron. Ezek után nem tehetett mást, végig kellett olvasnia. Drew ugyanis kapcsolatba lépett az ügy­védjével, hogy tájékozódjon az unokaöccse örökbefogadásának feltételeiröl.

Andrina lerogyott a legközelebbi székbe. Egyszeriben mintha összeálltak volna egy kirakós játék da­rabkái. Az elözö napi találkozás Taniával, az ügyvéd levele. Drew békülni készül a volt felesé­gével, és törvényesíteni akarja Jonathanhoz füzödö kapcsolatát. És ö, Andrina hol marad?

Amikor Drew lejött reggelizni, és látta, hogy a gyerek milyen lelkesen issza a cumisüvegböl a tejet, mosolyogva megjegyezte:

-   &nb 212j94c sp; Hála istennek kutya baja!

-   &nb 212j94c sp; De még mindig nagyon sápadt - felelte Andrina kényszeredetten.

-   &nb 212j94c sp; Tegnap olyan piros volt az arca, hogy ma menthetetlenül sápadtnak tünik - jegyezte meg elnézö mosol­lyal Drew.

-   &nb 212j94c sp; Igen, tudom! - vágta rá Andrina ingerülten. - Ennek ellenére nem szívesen bízom másra.

A szavak önkéntelenül csúsztak ki a száján. Még mindig nem tért magához a véletlenül megtalált levél okozta megrázkódtatásból.

A férfi felsóhajtott.

-   &nb 212j94c sp; Figyelj rám, nem csomagolhatod vattába. A gyerekek immunrendszere a többi emberrel való érintke­zés során erösödik meg. Tehát nyugodj meg, rendben?

Megnyugodni? - kiáltotta volna a legszívesebben Andrina. Még soha életében nem volt ilyen nyugta­lan! Mintha kihúzták volna a lába alól a talajt. Ha Drew azt hiszi, hogy elveheti töle Jonat­hant, és felne­velheti azzal a másik növel, hát nagyon téved! Már a gondolatot is elviselhetetlennek találta. Igen, har­colni fog Jonathanért!

De hogyan? Szembe kell néznie a tényekkel. Legfeljebb azon az alapon támaszthatna igényt a gye­rekre, hogy szereti. Ám a bíróság elött ez aligha lenne döntö érv.

-   &nb 212j94c sp; Felesleges kioktatnod! - csattant fel élesen. - Bizonyára azt gondolod, hogy egyik végletböl a má­sikba esem. Elöször nem akarom Jonathant, aztán megfojtom a szeretetemmel. De ne felejtsd el, hogy amióta nálam van, a legjobb tudásom szerint gondozom és nevelem!

-   &nb 212j94c sp; Azt hiszed, nem tudom? - hökkent meg Drew. - Mi ütött beléd? Tettem valamit, amivel felizgatta­lak?

Andrina nyelt egyet. Kísértést érzett, hogy megszegje a saját maga által felállított szabályokat, és be­vallja a férfinak, hogy beleszeretett. Ehelyett azt mondta, ami elsönek az eszébe jutott:

-   &nb 212j94c sp; Amikor tegnap este hazajöttél, említetted, hogy Taniával találkoztál.

Drew felvonta a szemöldökét.

-   &nb 212j94c sp; Tehát ez bánt. De hol itt a gond? Honnan tudhattam volna, hogy Jonathan megbetegszik? Nem vagyok látnok.

-   &nb 212j94c sp; Bizonyára rengeteg megbeszélnivalótok volt - fakadt ki Andrina ingerülten.

-   &nb 212j94c sp; Dehogy. Félóra alatt mindent tisztáztunk.

És a maradék idöben mit csináltatok? - töprengett Andrina még jobban elkomorodva. Drew arca azon­ban nem árult el semmit, ö meg nem akart kérdezösködni.

A bölcsödébe vezetö úton azon töprengett, vajon miért szeretett bele a férfiba. Nem volt nehéz megta­lálnia erre a választ: Drew megtestesíti mindazt, amiröl valaha álmodott. Ám az élet sajnos ritkán egy­szerü.

-   &nb 212j94c sp; Jonathan tegnap este rosszul lett - fordult a bölcsödébe érve Serenához. - Megkérhetem, hogy ma még inkább tartsa rajta a szemét?

-   &nb 212j94c sp; A húga jól választott, amikor magára bízta a gyereket, doktornö. Természetesen odafigyelünk rá. Mi volt a baj? Láz? Köhögés? Mostanában sok a beteg.

Drew bólintott.

-   &nb 212j94c sp; Bizony. Még be sem köszöntött a tél, de a rendelö már zsúfolásig tele van. A bodzabokrokon rengeteg a termés, a parasztok ilyenkor azt mondják, hogy kemény tél elébe nézünk.

Andrina csak fél füllel figyelt, mert még mindig az ügyvéd levele járt a fejében. A kocsiban azonban visszatért a férfi megjegyzésére.

-   &nb 212j94c sp; Mit is mondtál a bodzabokrokról?

-   &nb 212j94c sp; Rengeteg rajtuk a termés! Még sosem láttam ennyi bogyót. Az öreg Eli Thompson azt mondja, hogy hosszú és hideg telünk lesz, és ö még sohasem tévedett. Gyerekkoromban gyakoriak voltak az ilyen telek, de akkoriban fel sem tünt. Örültünk, ha havazott. Ám emlékszem egy házaspárra, akiket odafent a he­gyekben lepett meg egy hóvihar, és majdnem megfagytak. Ha beválik Eli jóslata, nem lesz könnyü eljutni a betegekhez.

Andrina csak hümmögött a gondolataiba merülve.

-   &nb 212j94c sp; Nem is figyelsz rám! - vetette a szemére Drew. - Remélem, nem a tegnapi estén töröd még min­dig a fejedet.

A lány összeszedte magát. Rengeteg munka vár rá, nem lehet szórakozott.

-   &nb 212j94c sp; Természetesen nem - füllentette, és azt kívánta, bárcsak meggyözöbb lenne a hangja.

-   &nb 212j94c sp; Rendben. Fontosabb dolgok várnak ránk.

Drew-nak igaza van, gondolta dühösen Andrina. A tegnap éjszakai vita nevetséges apróság ah­hoz ké­pest, ami még vár rá. De az idöpont valóban nem alkalmas arra, hogy ezt megbeszéljék.

-   &nb 212j94c sp; Mi baja az öreg Elinek? - tudakolta. - Már sokat hallottam a falu legidösebb lakójáról, de személye­sen még nem találkoztunk.

Drew nevetett.

-   &nb 212j94c sp; Minden rendben vele. Épp ez a baj.

-   &nb 212j94c sp; Nem értem.

-   &nb 212j94c sp; Eli úgy döntött, hogy újra megnösül, és tudni akarta, vajon tanácsosnak tartom-e a házaséletet kilencven­négy éves korban.

-   &nb 212j94c sp; Te jó ég! Úgy hallottam, hogy már háromszor állt az oltár elött.

-   &nb 212j94c sp; Így van. Talán szeretné, ha valaki megmelegítené az ágyát az elöttünk álló hideg téli éjszaká­kon.

-   &nb 212j94c sp; Ki a szerencsés választott?

-   &nb 212j94c sp; Egy hölgy, akivel a nyáron Blackpoolban ismerkedett meg.

-   &nb 212j94c sp; Megkért, hogy írjál fel neki viagrát?

-   &nb 212j94c sp; Nem kifejezetten, de tudni akarta, vajon még képesnek tartom-e, hogy.

-   &nb 212j94c sp; Na és mit feleltél?

-   &nb 212j94c sp; Szívós öreg róka. Mit mondhattam volna?

-   &nb 212j94c sp; Ezek szerint a faluban hamarosan menyegzö lesz?

-   &nb 212j94c sp; Nem, a parti közben szétment.

-   &nb 212j94c sp; Hogyhogy?

-   &nb 212j94c sp; Az ara ki nem állhatta Eli görényeit. Csakhogy az öreg mindig is görényeket tenyésztett, ezért ultimátu­mot intézett a menyasszonyához: vagy elfogadja a görényeket, vagy nem lesz esküvö.

Mosolyogva léptek be a rendelö ajtaján. Mielött behívták volna az elsö betegeket, valaki telefo­non ke­reste Drew-t.

-   &nb 212j94c sp; Nagyszerü - hallotta Andrina a férfi hangját. - Reméljük, minden rendben lesz. Adja át az édesapjá­nak legjobb kívánságaimat! - Letette a kagylót, és Andrinára nézett. - Michael Rayner lá­nya volt az - mondta. - Találtak egy donort, ezért benn tartják a kórházban. Jelenleg elég rosszul van, de ha a májátültetésig életben tudják tartani, akkor van remény.

-   &nb 212j94c sp; Végre egy jó hír! Mikor operálják?

-   &nb 212j94c sp; Még ma. Már készítik is elö a mütétre.

-   &nb 212j94c sp; Nagyszerü!

Annak a fiatal háziasszonynak a lábfeje azonban egyáltalán nem nézett ki nagyszerüen, aki elsö­ként lépett be Andrina rendelöjébe. Dagadt volt, és csúnyán vörös, ráadásul a pirosság elkezdett ráhúzódni az egész lábára.

-   &nb 212j94c sp; A kertben beleléptem egy rozsdás szögbe - magyarázta a nö. - Noha kimostam és fertötlenítet­tem a sebet, mégis begyulladt. A nyakam is merev, és csak nehezen tudok nyelni. Talán összefügg a fertözés­sel?

Andrina fejében megszólaltak a vészharangok.

-   &nb 212j94c sp; Mikor kapott utoljára tetanuszt? - kérdezte.

-   &nb 212j94c sp; Már nagyon régen. Úgy tizenkét éve.

-   &nb 212j94c sp; Akkor pótoljuk a mulasztást - jelentette ki határozottan Andrina. - A vérmérgezés tüneteit mu­tatja, tehát nem késlekedhetünk.

-   &nb 212j94c sp; Ugye nem veszítem el a lábamat? - kiáltotta az asszony rémülten.

-   &nb 212j94c sp; Nem, ha azonnal cselekszünk. Tetanuszinjekciót kap, és feltétlenül kórházba kell feküdnie, hogy meg­kapja a szükséges kezelést.

-   &nb 212j94c sp; Elöbb kellett volna jönnöm, ugye?

-   &nb 212j94c sp; Igen. Az ilyen fertözések rövid idö alatt drámai módon rosszabbodhatnak.

Amikor Andrina a délelötti rendelés után beszámolt Drew-nak a vérmérgezéses betegröl, a férfi a fejét csóválta.

-   &nb 212j94c sp; Mikor fogják már fel végre az emberek, hogy az efféle sérülések milyen veszélyekkel járnak? - doho­gott. - Emlékszem, hogy az apámat egyszer elhívták egy parasztasszonyhoz, akinek rettenete­sen felda­gadt a keze. A jegygyürüje túl szük lett, és a férjének nem jutott jobb az eszébe, mint hogy egy rozsdás kézifürésszel vágja le. Tetanuszfertözést kapott. Az apám azonnal kórházba vitette, de meghalt. - Felsó­hajtott. - Beszéljünk valami vidámabb dologról! Mi lenne, ha elmennél a bölcsö­débe, és megnéznéd Jo­nathant?

-   &nb 212j94c sp; Ki az, aki túlzottan aggódik?

-   &nb 212j94c sp; A társad! - kiáltott hátra Drew a válla fölött, amikor kilépett a hüvös levegöre, hogy megkezdje a beteg­látogatásokat.

Andrina tehát elment a bölcsödébe.

Jonathannál mindent a legnagyobb rendben talált. Azonnal felhívta Drew-t, hogy közölje vele a jó hírt.

-   &nb 212j94c sp; Csodálatos - mondta a férfi, és hallatszott a hangján, hogy mosolyog. - Akkor hát az aggódó anya át­adja a helyét a józan, megfontolt orvosnönek?

-   &nb 212j94c sp; Mérget azért ne vegyél rá! - felelte Andrina hüvösen, és még mielött Drew válaszolhatott volna, letette a kagylót.

A férfi tünödve nézett maga elé. Andrinához hasonlóan ö is érezte, hogy az utóbbi napokban megvál­tozott közöttük valami. Őrültség volt azt hinni, hogy az együttlakás során ez nem következik be.

Pedig Jonathannak és neki is szüksége van Andrinára. Komolyan foglalkozott az örökbefogadás gon­dolatával, és csak azért nem említette Andrinának, mert nem akarta felidegesíteni vagy magára haragítani. Jóllehet elképzelhetetlennek tartotta, hogy kifogása lenne az ötlet ellen. A közös életük csak jobb lehet, ha végleg egymáshoz kötnék az életüket. Jonathan pedig végre jogilag is hozzájuk tartozna. Elhatározta hát, hogy hamarosan beszél a terveiröl Andrinának, csak kivárja a megfelelö pillanatot.

Az egyik távolabb lakó betegéhez tartott, és már elhagyta a falut, amikor messziröl megpillan­totta Taniát. A nö lóháton ült, és nyilvánvalóan követte öt. Az elözö napi beszélgetés tehát semmit sem ért!

Drew rákanyarodott a beteg házához vezetö hepehupás földútra. Tania ekkor megsarkantyúzta a lovát, elébe vágott, és megállt az út közepén. Drew dühösen letekerte az ablakot.

Tania lehajolt hozzá.

-   &nb 212j94c sp; Ha nem akarsz tölem gyereket, az sem baj - mondta azon a behízelgö hangon, amelytöl a férfit már régóta kirázta a hideg. - Felnevelhetjük az unokaöcsédet is.

Ekkora arcátlanság hallatán Drew-nak elállt a szava. Megrázta a fejét, feltekerte az ablakot, se­bességbe tette a kocsit, és lassan elindult. Amikor megállt a köböl épült farmház elött, azon tünö­dött, vajon Andrina mit szólt volna Tania iménti javaslatához.

Elsö pillantásra látta, hogy Mavis Catchpol hetvenéves felesége szélütést kapott. A beszéde vontatott és érthetetlen volt, a tekintete koordinálatlan, és a szája sarkán kibuggyant a nyál.

-   &nb 212j94c sp; Amikor a fejésböl visszajöttem, így találtam - magyarázta izgatottan a férje.

-   &nb 212j94c sp; Enyhe szélütés - mondta Drew, majd alaposabban is megvizsgálta az asszonyt. - Túlságosan magas a vérnyomása, amelyet minél elöbb csökkentenünk kell. Van idehaza aszpirin?

A férfi bólintott.

-   &nb 212j94c sp; Adjon be neki azonnal kettöt! Írok egy receptet, és megkérem a patikust, hozza el a gyógyszert, hogy ne kelljen egyedül hagynia az asszonyt. Addig is kétóránként adjon neki két aszpirint!

-   &nb 212j94c sp; Alig tud beszélni.

-   &nb 212j94c sp; A beszédképessége vissza fog térni. Pillanatnyilag nehéz megmondani, hogy a szélütés milyen károso­dást okozott, de mivel tudja mozgatni a végtagjait, bénulással nem kell számolni. Tartsa rajta a szemét, és ha egy újabb szélütés tüneteit tapasztalná, azonnal hívja a mentöket!

Alighogy Drew elindult visszafelé a rendelöbe, megszólalt a mobiltelefonja. Tania volt az. A ta­lálko­zás után valószínüleg nyomban hazalovagolt, hogy felhívhassa. Drew már ott tartott, hogy bontja a be­szélgetést, de amint meghallotta Tania szavait, megfeledkezett a haragjáról.

-   &nb 212j94c sp; Épp most értem haza - magyarázta az asszony izgatottan. - Apát a földön fekve találtam. Alig lélegzik. Nem tudom, mit tegyek. Gyere, amilyen gyorsan csak tudsz!

-   &nb 212j94c sp; Hívtál mentöt?

-   &nb 212j94c sp; Nem, még nem.

-   &nb 212j94c sp; Akkor tedd azt! Öt percen belül ott vagyok - ígérte Drew, és rátaposott a gázpedálra.

Tim Brewster már nem lélegzett, amikor Drew a házukhoz ért. A száj kékes elszínezödése, a nyirkos bör és a rendkívüli sápadtság szívinfarktusról árulkodott.

-   &nb 212j94c sp; Mióta nem lélegzik? - kérdezte Drew az apja mellett térdelö Taniát.

-   &nb 212j94c sp; Csak pár perce - nyögte az asszony riadtan.

Drew nyomban nekilátott az újraélesztésnek.

-   &nb 212j94c sp; Az apádnak szívinfarktusa volt. Hol az anyád?

-   &nb 212j94c sp; Gondolom, bevásárolni ment - felelte elhaló hangon Tania.

Drew szerette egykori apósát és anyósát. Tania késöi gyerek volt, és a szülei sosem tudták kéz­ben tar­tani. Az elkényeztetett kislány mindig keresztülvitte velük szemben az akaratát.

Nála azonban kudarcot vallott. Ennek a házasságnak egyszer s mindenkorra vége.

Megérkezett a mentöautó, de Angela Brewster még mindig nem tért haza. Tania rimánkodott, hogy Drew kísérje el öket a kórházba, és a férfi rövid habozás után beadta a derekát. Gyorsan fel­hívta Andrinát, és közölte vele, hogy nem tudja megtartani a délutáni rendelést.

-   &nb 212j94c sp; Mi a baj?

-   &nb 212j94c sp; Tania édesapja szívinfarktust kapott - magyarázta Drew. - Bemegyek velük a kórházba.

-   &nb 212j94c sp; Nem lenne jobb, ha a felesége kísérné el, nem pedig egy kívülálló?

A férfi szárazon felnevetett.

-   &nb 212j94c sp; Tim és Angela még mindig a vejüknek tekintenek. ráadásul már nem fiatalok.

-   &nb 212j94c sp; Rendben. Sok szerencsét! - felelte Andrina, és letette a kagylót.

Beleillik a képbe, gondolta elkeseredetten. A reggel talált levél, aztán Drew elkíséri Taniát.

Mit tegyek? - tépelödött. Ha kenyértörésre kerül a sor, nézze végig, ahogy elveszik töle a gyere­ket? Nem! Soha!

De akkor mi lesz? Hagyja itt a farmot, és valahol a környéken keressen magának és Jonathannak la­kást? Vagy térjen vissza Gloucestershire-be? Próbálja visszaszerezni a régi állását, és élje a gyer­meküket egyedül nevelö, dolgozó nök életét? Egy biztos: Tania semmi esetre sem nevelheti fel Jo­nathant!

Drew más lapra tartozik. Ő szereti a kisfiút, de a munkája mellett egyedül biztosan nem boldo­gulna vele. Felfoghatatlan, hogy miért akarja elorozni töle Jonathant. Annak idején ö volt, aki rábeszélte, hogy költözzön ide, de azóta valószínüleg megbánta a dolgot.

Este hat óra felé járt már az idö, amikor Andrina meghallotta Drew autójának a hangját. Ajtót nyitott, és az volt az érzése, mintha egy idegen állna elötte. Titkon azt remélte, hogy a dolgok jobbra fordulnak, ha a férfi végre itt lesz, de most csalódnia kellett.

-   &nb 212j94c sp; Ettél?

Drew a fejét rázta.

-   &nb 212j94c sp; Nem vagyok éhes.

-   &nb 212j94c sp; De hiszen egész nap alig ettél valamit.

-   &nb 212j94c sp; Mondtam már, hogy nem vagyok éhes - válaszolta közönyös hangon a férfi. - Elhoztam a kocsi­mat Brewsteréktöl, de máris megyek vissza a kórházba, mert nagyon aggódom Angeláért. Komo­lyan tartok töle, hogy összeroppan. Csak azért jöttem haza, hogy beszámoljak a fejleményekröl.

-   &nb 212j94c sp; Értem. - Alighanem hálásnak kellene lennem, hogy személyesen tette, és nem telefonon, gondolta Andrina keserüen. - Komoly segítség lehet nekik, hogy ezekben a nehéz percekben mellettük állsz - füzte hozzá sután.

-   &nb 212j94c sp; Lehetséges - felelte Drew szórakozottan, és elindult az ajtó felé. - Ne várj meg, van nálam kulcs.

Keserü harag fojtogatta Andrina torkát. Soha életében nem érezte magát ennyire egyedül.

Bement a dolgozószobába, fogta az ügyvéd levelét, és még egyszer végigolvasta. Természetesen most is ugyanaz állt benne. Drew azon töri a fejét, hogy egy másik személlyel együtt örökbe fo­gadja Jonathant. Az ügyvéd ellátta az ehhez szükséges jogi tanácsokkal, és megnevezte azokat az intézményeket, ame­lyekkel Drew-nak kapcsolatba kell lépnie.

Andrina visszatette a levelet az íróasztalra. Világos, hogy Drew még nem tett konkrét lépéseket, csak tájékozódott. Az eljárása akkor is tisztességtelen. Ő eközben beleszeretett a férfiba, és mélyen legbelül remélte, hogy az érzelmei viszonzásra találnak, de most be kell látnia, hogy Drew-nak vé­gig másvalaki járt az eszében.

A kórházba vezetö úton Drew hasonlóan borús gondolatokat forgatott a fejében. Természetesen örült, hogy segíthet Tania szüleinek, hiszen tisztában volt azzal, hogy a két idös ember mind a mai napig a ve­jének tekinti. Ugyanakkor Andrinának és neki joguk van a saját életükre! A Brewster családnak, és föleg Taniának, végre el kell fogadnia, hogy ö már nem tartozik hozzájuk.

Fél tizenkettö volt, mire végre hazaért a farmra. Timet a kardiológián hagyta, és utána még haza­vitte Angelát. Tania már jóval korábban elment.

-   &nb 212j94c sp; Egyszerüen nem bírom a kórházakat - mentegetözött.

Drew adott Angelának pár szem nyugtatót, mert az asszony még mindig sokkos állapotban volt.

-   &nb 212j94c sp; Vigyázz az anyádra! - kötötte Tania lelkére, mielött elindult volna. - Holnap beugrom megnézni, hogy van. A kórházzal folyamatosan tartom a kapcsolatot.

Bár megmondta Andrinának, hogy ne várjon rá, megkönnyebbülten látta, hogy a szobájában még ég a villany. Amikor felment a lépcsön, a lány hálóingben eléje sietett.

-   &nb 212j94c sp; Szia! - köszöntötte Drew fáradtan. - Azt hittem, már rég alszol.

-   &nb 212j94c sp; Viccelsz? Hogy alhatnék, amíg nem vagy itthon?

-   &nb 212j94c sp; Miattam ne aggódj! Tim és Angela nincsenek valami jól, noha ez Taniát szemlátomást alig iz­gatja. Pedig nélkülük nagyon magára marad.

-   &nb 212j94c sp; Még mindig ott vagy neki te - felelte Andrina hüvösen.

-   &nb 212j94c sp; Erröl szó sincs!

-   &nb 212j94c sp; Szerintem meg igen.

Drew kimerülten nézett rá.

-   &nb 212j94c sp; Dühös vagy, ugye? Szeretném tudni az okát, de inkább halasszuk holnap reggelre ezt a beszélge­tést! Egyelöre túlságosan tele van a fejem. Gyorsan benézek Jonathanhoz, aztán ágyba bújok.

Andrina bólintott, szó nélkül visszament a szobájába, és becsukta maga mögött az ajtót.

Micsoda rettenetes nap! - gondolta Drew vetközés közben fáradtan. Kimerültsége ellenére sem kerülte el a figyelmét, milyen gyönyörü volt Andrina kócosan, az egyszerü hálóingben - a szeme alatt éktelen­kedö sötét karikák ellenére. Éppen olyan szép, mint a piros selyemruhában. Akkor úgy tett, mintha nem tetszene neki, pedig csak attól félt, hogy ugyanúgy megjárhatja vele is, mint a volt feleségével. A szíve mélyén azonban tudta, Andrina sohasem lenne olyan, mint Tania.

7. FEJEZET

Másnap reggel Drew elsö útja a dolgozószobájába vezetett. Fogta az ügyvéd levelét, és betette az író­asztal legfelsö fiókjába. Az ajtó elött épp akkor elhaladó Andrina észrevette a mozdulatát.

-   &nb 212j94c sp; Elkéstél - jegyezte meg kifejezéstelen arccal. - Már elolvastam.

Drew megpördült, a homloka ráncba szaladt.

-   &nb 212j94c sp; Te elolvasod a magánleveleimet?

-   &nb 212j94c sp; A földön hevert, ezért felemeltem, hogy visszategyem az asztalra. Az elsö sor véletlenül a sze­membe ötlött, és utána már kíváncsi lettem az egészre. Azóta tisztábban látok néhány dolgot.

-   &nb 212j94c sp; Például?

-   &nb 212j94c sp; Hogy miért vagy együtt olyan gyakran Taniával. De hidd el, oroszlán módjára fogok harcolni Jonatha­nért! Veled szemben nincsenek fenntartásaim, de arra a nöre sohasem bíznám rá a gyereket. Egyszerüen nem értem, miként lehetsz olyan vak, hogy újra belesétálsz a csapdájába.

Drew már az imént is meglehetösen komornak tünt, de a hangja most kimondottan fagyosan csengett.

-   &nb 212j94c sp; Nem rossz! Pár másodperc alatt a fejemhez vágod, hogy szélhámosnak tartasz, aki megszegi az ígére­tét, továbbá tökfilkónak is. Mielött folytatnád a felsorolást, szeretnélek emlékeztetni, hogy ed­dig mindig betartottam a szavam. Sohasem próbálnálak meg elszakítani Jonathantól. - Drew a fejét csóválta. - A le­vélböl egyébként világosan kiderül, hogy csak tájékozódtam egy esetleges örökbe­fogadás feltételeiröl.

-   &nb 212j94c sp; Lehetséges. De velem nem beszéltél meg semmit! Én vagyok itt az ötödik kerék, míg te, Tania és Jona­than egy szeretö kis családot alkottok.

-   &nb 212j94c sp; Rosszabb véleménnyel vagy rólam, mint gondoltam volna! - horkant fel dühösen Drew. - Nem bízol bennem. Végül is ez a te dolgod, de csak addig, amíg Jonathan nem látja kárát. - Dühösen ki­csörtetett az elöszobába, fogta a táskáját meg a kabátját, majd a némán álló Andrinához fordult. - Kihagyom a regge­lit. Elment az étvágyam!

Útban a rendelö felé Drew mérgesen füstölgött. Hogy lehetett olyan ostoba, hogy az íróasztalon hagyta azt a levelet? Úgy tervezte, hogy csak akkor mutatja meg Andrinának, amikor szerelmet vall neki. Egy­szerre akarta megkérni a kezét, és szóba hozni Jonathan örökbefogadását.

A békében és egyetértésben eltöltött hetek után Andrina még mindig azt feltételezi róla, hogy hátsó szándékai vannak? Ez fájt. nagyon fájt! Most már tudta, hiba volt, hogy nem avatta be rög­tön az örök­befogadással kapcsolatos terveibe. Jobb lett volna, ha kezdettöl fogva mindent megbe­szélnek. De mit se­gít most már ez az elkésett felismerés? Még életében nem érezte magát ennyire elkeseredettnek. Andrina egész idö alatt azt hitte, hogy becsapom, gondolta reményvesztetten.

Miután Jonathant leadta a bölcsödében, Andrina is megérkezett a rendelöbe. Drew már az elsö beteget vizsgálta, noha még fél kilenc sem volt. Andrina mélységes kétségbeesést érzett. Mindaz, ami oly sokat jelentett a számára - a meghitt, baráti viszonyuk, az egymás iránti bizalmuk - immár örökre a múlté.

Hogyan tovább? - merült fel benne a nyomasztó kérdés. Ám a váróteremben ott ültek a betegek, és nem foglalkozhatott tovább a saját gondjaival. Bement a rendelöjébe, és hívta az elsö pácienst.

Michael Rayner lánya lépett be. Elmesélte, hogy az apja sokkal jobban van. Még korai lett volna vég­legeset mondani, de eddig semmiféle jel nem mutatott arra, hogy a szervezete ki akarná lökni a kapott májat.

Andrina megköszönte a beszámolót, és az ajtóig kísérte a fiatal nöt. Érezte, hogy jobb kedvre hangoló­dik. Ha már Michael Rayner elött is felcsillant a remény, neki is hinnie kell abban, hogy elöbb vagy utóbb Drew meg ö is túl lesznek ezen a válságos idöszakon.

-   &nb 212j94c sp; Hetek óta gondok vannak az emésztésemmel - panaszkodott pár perccel késöbb a következö be­teg, egy hatvanöt éves asszony. - A hasam megduzzadt. Nem érzem magam betegnek, de nyugtala­nít a dolog.

Andrina tudta, hogy sok ember szentül hiszi, ha nincsenek fájdalmai, nem is beteg.

-   &nb 212j94c sp; Kérem, vetközzön le, és feküdjön fel a vizsgálóasztalra! - Miután végzett a vizsgálattal, és a be­teg felöltö­zött, megszólalt: Gyanítom, hogy a petefészekkel van gond. egy ciszta vagy talán egy tumor. A lehetö leghamarább fel kell keresnie egy szakorvost.

Az asszonynak minden vér kiszaladt az arcából.

-   &nb 212j94c sp; Azt hiszi, hogy rák?

-   &nb 212j94c sp; Nem zárható ki végsö soron az sem, de lehet jóindulatú ciszta is. További vizsgálatok szüksége­sek a pontos diagnózishoz. Addig ne aggódjon fölöslegesen!

Nagyon sok nö nem törödik a hasonló tünetekkel, gondolta Andrina szomorúan, miután a beteg ki­ment. És amikor végre orvoshoz fordulnak, gyakran már túl késö. Remélte, hogy ebben az esetben nem így lesz.

James épp Suzanne-val, a szklerózis multiplexes lánnyal beszélgetett, amikor Andrina a délelötti ren­delés után elhagyta a rendelöjét. Egy ideje már rendszeresen találkozgattak a fiatalok. Egyér­telmü volt, hogy mindketten fülig szerelmesek. Vajon James hogy dönt a tanulmányai befejezése után? Továbbra is külföldön akar dolgozni? A szerelem útjai kifürkészhetetlenek.

Drew is kilépett a rendelöjéböl, kurtán odabiccentett neki, belebújt a kabátjába, és indult, hogy meg­kezdje a beteglátogatásokat.

Amikor késöbb visszatért, szükszavúan odavetette Andrinának:

-   &nb 212j94c sp; Ma délután meglátogatom Tim Brewster-t. Nem tudom, mikor érek haza. Útközben majd beka­pok vala­mit.

Andrinának a fagyos szavaknál is jobban fájt a gondolat, hogy a férfi nyilván nem akar egy asz­talhoz ülni vele. Bólintott, és elfordult.

Már hat óra is elmúlt, és Drew még mindig nem ért haza. Andrina a konyhában mosogatott, ami­kor kopogtak az ablakon. Felnézett, és Eamon mosolygó arcát pillantotta meg. Az ajtóhoz lépett, és been­gedte.

-   &nb 212j94c sp; Hol van Drew? - kérdezte a férfi, miután helyet foglalt az egyik hokedlin.

Andrinának nem volt kedve Eamonnal csevegni. Fárasztó nap állt mögötte, ráadásul a feszült hangulat is megviselte. Eamon azonban Jonathan keresztapja volt, ezért nem maradt más választása, el kellett ját­szania a szívélyes háziasszonyt.

-   &nb 212j94c sp; A Brewster családdal szemben érzett kötelességének tesz eleget - jegyezte meg egy kissé csípö­sen. - Gondolom, hallottál Tim szívinfarktusáról.

-   &nb 212j94c sp; Tania meg kihasználta az alkalmat, hogy újra kivesse a hálóját Drew-ra - jegyezte meg Eamon gúnyo­san.

-   &nb 212j94c sp; Már azelött kibékültek, hogy Tim megbetegedett volna - pontosított Andrina. - Úgy tünik, nem kön­nyü elvágni a régi kötelékeket.

-   &nb 212j94c sp; Lehetséges - bólintott Eamon. - Azt azért mégsem hiszem, hogy Drew ismét beleesne Tania csap­dá­jába. Nem haragtartó természet, de az az asszony túl messzire ment. Egyébként Drew nagyon is tudja, hogy mi a legfontosabb neki, és azt ebben a házban találja meg. - A férfi hangja furcsán csengett, és ami­kor Andrina megfordult, ott állt közvetlenül mögötte. - Drew szerencsés fickó. Én bezzeg nem hanyagol­nálak el - duruzsolta, majd átölelte.

Andrina megdermedt. Noha vigasztaló volt a tudat, hogy valaki megérti a helyzetét, eltolta ma­gától a férfit, mielött a helyzet irányítása kicsúszott volna a kezéböl.

-   &nb 212j94c sp; Sajnálom - sóhajtotta Eamon.

-   &nb 212j94c sp; Semmi baj.

-   &nb 212j94c sp; Hogyan lehet Drew ennyire vak? Hát nem veszi észre, hogy öt szereted?

-   &nb 212j94c sp; Valószínüleg fogalma sincs róla - felelte Andrina bánatosan. - Tegnap rettenetes dolgokat vág­tam a fejéhez. Azóta szinte nem is szólunk egymáshoz, és ez alighanem így is marad. Ráadásul az az érzésem, hogy ismét kezd beleszeretni Taniába.

-   &nb 212j94c sp; Drew elvesztette a józan eszét, ha lemond rólad és a gyerekröl - szólt Eamon már sokkal nyugod­tabb hangon. - Ezt nem tudom elhinni. Egyszerüen csak arról van szó, hogy nem akarja cserben­hagyni egykori apósát. De vond kérdöre, mihelyt visszajön! - Vigyorogva hozzáfüzte: Mondd meg neki, ha nem viszo­nozza az érzéseidet, akkor nálam elég hely van neked és a gyereknek, fel­téve, ha nem zavar, hogy minden csupa olaj.

Tania és Angela Tim ágyánál ült, amikor Drew belépett a kórterembe. Az idös férfi gyöngének és be­tegnek látszott, de Drew beszélt az ügyeletes orvossal, aki bizakodóan nyilatkozott.

-   &nb 212j94c sp; Mr. Brewster állapota stabilizálódott. Ha továbbra is ilyen szépen javul, nem kell sokáig nálunk marad­nia. Feltéve, ha nem lépnek fel komplikációk.

-   &nb 212j94c sp; Örülök neki - mondta Drew. - Arra gondoltam, ha hazaengedik, ápolónöt kellene fogadni mellé, mivel a felesége már idös, és nehezen mozog.

-   &nb 212j94c sp; Ha anyagilag megengedhetik maguknak, támogatom az ötletet - bólintott az orvos. - Hasonló esetek­ben gyakran elöfordul, hogy az izgalom hatására a házastársnál is szívpanaszok lépnek fel.

Mivel anya és lánya taxival jött be a kórházba, Drew hazavitte öket. Azután még megivott náluk egy csésze kávét, hogy megbeszélhesse Angelával a házi betegápolás kérdését.

Az asszonynak tetszett az ötlet.

-   &nb 212j94c sp; Nem is tudom, hová lennék nélküled - mondta hálás mosollyal.

Drew megpaskolta a kezét, és felállt. Tania, aki eddig némán gubbasztott, most szintén felemel­kedett, és az ajtóhoz kísérte.

-   &nb 212j94c sp; Mikor törödsz már újra velem? - kérdezte duzzogva.

-   &nb 212j94c sp; Azt kapod, amit adhatok - felelte higgadtan Drew. - Ügyelj rá, hogy mindig az anyád mellett legyél.

A hazafelé vezetö úton elhatározta, hogy megteszi, amire egész nap készült. Elmagyarázza Andrinának, hogy Tania iránt már semmit sem érez, és azt szeretné, ha ök ketten lennének Jonathan tör­vényes nevelöszülei. Ha sikerrel veszi az elsö akadályt, utána megkéri a lány kezét. Remélhetö­leg igent mond.

Az összes lámpa égett, amikor a házhoz ért. Mivel úgy sejtette, hogy Andrina a konyhában tar­tózko­dik, nem a föbejáraton ment be, hanem megkerülte az épületet.

A szívét eltöltötte a remény, hogy végre minden rendezödik közöttük. Odaért a konyhaablakhoz, és az arcáról nyomban lehervadt a mosoly. Gyorsan hátrahúzódott az árnyékba, és úgy érezte, mintha ököllel gyomorszájon vágták volna. A szeretett nöt a barátja tartotta a karjában. Drew elfor­dult és lassan vissza­sétált az autójához. Túl késön érkeztél, gondolta keserüen.

Hátramenetbe kapcsolt, majd elhajtott a Fajdkakasba.

Már nagyon késöre járt, amikor Andrina meghallotta Drew autóját. Megkönnyebbülten felsó­hajtott. Hála istennek épségben hazaérkezett! Nélküle rettenetesen magányosnak érezte magát. Most talán beszél­hetnek egymással, és tisztázhatják a félreértéseket. Hajlandó meghallgatni a férfi ma­gyarázatát, söt alig várja.

Eamon szerint Drew nem haragtartó. Ám amikor a férfi belépett, Andrina minden reménye el­szállt. A hideg, elutasító arcot látva megborzongott.

-   &nb 212j94c sp; Hogy van Tim? - kérdezte habozva.

-   &nb 212j94c sp; Jobban.

-   &nb 212j94c sp; Örülök neki.

-   &nb 212j94c sp; És Jonathan?

-   &nb 212j94c sp; Vele minden rendben. Egész nap alig láttad, ugye?

-   &nb 212j94c sp; Ha ez szemrehányás akar lenni. nem malmoztam.

-   &nb 212j94c sp; Tudom - felelte Andrina egyre növekvö megdöbbenéssel.

-   &nb 212j94c sp; Megnézem a gyereket, és lefekszem - jelentette ki Drew, és elindult felfelé a lépcsön.

-   &nb 212j94c sp; Beszélnünk kellene - mondta sietve Andrina, szinte könyörgö hangon. - Tudom, hogy ma reggel meg­bántottalak, és tényleg nagyon sajnálom. Lassan már semmit sem értek. Ne felejtsd el, hogy ez nem az én otthonom! Rábeszéltél, hogy jöjjek ide, és egészen a múlt hétig nagyon jól éreztem ma­gam. De ha válto­zásokat tervezel, akkor azt hiszem, jogom van tudni róla.

Drew megfordult, és Andrinára nézett. A szeme villámokat szórt.

-   &nb 212j94c sp; Elegem van az örökös gyanúsítgatásaidból! A kisded játékaidról persze nem beszélsz! - Folytatta az útját felfelé a lépcsön, miközben Andrina elhülten meredt utána. Odafent megállt, és ismét vis­szafordult. - Azt javaslom, hogy amíg nem beszélsz a terveidröl, csak a legszükségesebb területe­ken érintkezzünk.

Rövid csönd jelezte, hogy Drew bement Jonathanhoz. Azután Andrina hallotta, amint becsukja maga mögött hálószobája ajtaját. Ez a nap ugyanolyan rémesen fejezödött be, mint ahogy kezdö­dött.

Mire gondolhatott Drew, amikor a titkos terveimröl beszélt? - töprengett Andrina tanácstalanul, mi­közben az elalvás legkisebb reménye nélkül forgolódott az ágyában. Ez a szerelem sokkal több fájda­lommal jár, mint örömmel. Ha most bevallaná a férfinak, hogy szereti, Drew biztosan nem hinne neki. Márpedig azt nem akarta, hogy még jobban megalázzák.

Az elkövetkezö napokban Andrina úgy érezte, mintha jeges szél fütyörészne a Whistler-farm fa­lai kö­zött. A rendelöben udvarias távolságtartással kezelték egymást, ám odahaza egyre nött a köz­tük tátongó szakadék.

Jonathan az egyetlen kötelék, amely összetart minket, gondolta Drew. Az ellentétekröl többet nem be­széltek, de miután Jonathant lefektették, a férfi minden este ellátogatott a Fajdkakasba, vagy odahaza dol­gozott.

A reggelik és a vacsorák feszült légkörben teltek, és Drew azon töprengett, vajon meddig bírja még ezt az állapotot.

Nem kerülte el a figyelmét, hogy Andrina egyre soványabb és sápadtabb, de nem értette az okát. Egy szerelmes asszony általában kivirul. Az utóbbi napokban nem beszéltek Eamonról, és a férfi nem is mu­tatkozott. Nyilván nem akarja bevallani, hogy viszonya van Andrinával.

Eamon lehet jó keresztapa, de az apaszerep más lapra tartozik. És ezt elöbb vagy utóbb közölni fogja Andrinával is!

A lány a magányos estéken gyakran gondolt arra, hogy hamarosan itt a karácsony. Még öt hét van hátra az ünnepig, és ha valahol elkél egy kis melegség, akkor a Whistler-farmon bizonyosan.

Már a rendelöben is feltünt mindenkinek, hogy Drew mennyire megváltozott. Mogorva lett, szükszavú, és Andrinával szemben rendkívül tartózkodó. A kollégák azonban nem tettek megjegy­zéseket.

Nem úgy Ellen Battersby. A vizsgálatok kiderítették, hogy szerencsére nincs retinaleválása, s ez­úttal a reumája miatt látogatott el a rendelöbe. Miután helyet foglalt, rögtön megkérdezte:

-   &nb 212j94c sp; Mi baja a doktor úrnak? Rosszkedvünek látszik.

-   &nb 212j94c sp; Csak sok a dolga, ez minden - felelte kitéröen Andrina, és remélte, hogy ennyivel kielégítette az as­szony kíváncsiságát.

Mrs. Battersby keresgélt egy kicsit nagyméretü retiküljében, majd elövett egy üveg saját készí­tésü lek­várt, és odanyújtotta Andrinának.

-   &nb 212j94c sp; Adja át neki, és mondja meg, hogy sosem szabad feladni!

-   &nb 212j94c sp; Rendben. átadom - bólintott Andrina. - Köszönöm a nevében is.

A rendelés után bement Drew szobájába, és letette az asztalára a lekvárt. Egy pillanatra mintha a régi Curtis doktor mosolygott volna fel rá.

-   &nb 212j94c sp; Mi ez? Lekváros kenyér lesz ebédre?

Andrina a fejét rázta. Örült az oldott hangnak.

-   &nb 212j94c sp; Ellen Battersby küldi, és azt üzeni, hogy sohase add fel.

-   &nb 212j94c sp; Nincs túl sok okom a bizakodásra - borult el Drew arca.

-   &nb 212j94c sp; Talán változtathatnánk ezen, ha hajlandó lennél beszélni velem - fakadt ki dühösen Andrina.

-   &nb 212j94c sp; Talán - felelte a férfi fásultan, és folytatta a munkáját.

Ugyanazon a napon Tim Brewster-t elbocsátották a kórházból. A házi betegápolás ügyében Drew egy ügynökséghez fordult, amellyel kedvezö tapasztalatai voltak. Sajnos pillanatnyilag egyetlen ápolónö sem állt rendelkezésre, csupán egy ápoló, Simon Standish.

Amikor Drew, Tim és Tania délután megállt a Brewster-ház elött, már parkolt ott egy kocsi. Egy kar­csú, hullámos barna hajú, vidám arcú fiatalember sietett ki a házból az üdvözlésükre.

-   &nb 212j94c sp; Simon Standish ápoló vagyok - mutatkozott be. Mosolygó tekintete megállapodott a hátsó ülésen gub­basztó Tanián. - Örülök, hogy megismerhettem önöket.

Drew elindult hazafelé, és rég nem érzett derü járta át a szívét. Tim ismét odahaza van, és sike­rült ta­lálni mellé egy megbízható ápolót. Simon barátságos és lelkiismeretes fickónak tünt.

Talán még megmenthetem a kapcsolatom Andrinával, gondolta egyszeriben bizakodón Drew. Egy próbálkozást mindenesetre megér.

Másnap szombat volt, és amikor Andrina lejött reggelizni, Drew épp Jonathant etette.

Felpillantott, amikor meghallotta a puha lépteket.

-   &nb 212j94c sp; Átvállalom a mai rendelést, hogy legalább részben pótoljam a tegnap mulasztottakat. - Szombaton­ként a rendelö csak pár órára nyitott ki. - A jövöben több lesz a szabadidöm. Tim Brewster-t hazaengedték a kórházból, és szereztem mellé egy ápolót, hogy megkönnyítsem Angela dolgát.

-   &nb 212j94c sp; Nagyszerü - bólintott Andrina.

-   &nb 212j94c sp; Mik a terveid a jövöre nézve?

Andrina épp gyümölcslevet töltött magának, és ijedtében majdnem elejtette az üveget.

-   &nb 212j94c sp; Miért kérded? Jóllehet vannak köztünk viták, de ez nem változtat a megállapodásunkon. Tartom a szava­mat, és remélhetöleg te is. Tehát hol itt a gond?

Drew a homlokát ráncolta.

-   &nb 212j94c sp; Nem hittem volna, hogy megkérdezed. Elvégre már beszéltünk róla, mi lesz akkor, ha valamelyi­künk szerelmes lesz.

-   &nb 212j94c sp; És? Azt akarod mondani, hogy költözzem el, mert más terveid vannak?

-   &nb 212j94c sp; Ne beszélj ostobaságot! Jonathannak szüksége van rád.

-   &nb 212j94c sp; Jó tudni, hogy még használható vagyok valamire.

-   &nb 212j94c sp; Ezt meg hogy érted?

-   &nb 212j94c sp; Az utóbbi idöben feleslegesnek érzem magam.

Drew ebbe most nem akart belebonyolódni. Az órájára pillantott.

-   &nb 212j94c sp; Mennem kell. Nem szeretném megvárakoztatni a betegeket. Mit fogsz csinálni ma?

Andrinának elszorult a szíve. A férfi nemrég még többes szám egyes személyben tette volna fel a kér­dést.

Mit kerülgetem a forró kását? - gondolta Drew. Miért nem kérdezem meg, hogy találkozik-e Eamonnal?

-   &nb 212j94c sp; Talán elkerülte a figyelmedet, de nemsokára itt a karácsony, és még nem vettünk ajándékot Jona­than­nak - felelte hüvösen Andrina. - Nem kellene elmenni vásárolnunk?

Furcsa boldogság járta át Drew szívét. Pár órára talán képes lesz elfelejteni az Eamonnal ölel­kezö Andrina képét, és úgy tenni, mintha egy igazi család lennének, akik a hármasban eltöltendö elsö karácso­nyukra készülnek.

-   &nb 212j94c sp; Miért is ne? - A szeme felragyogott. - Mihelyt végeztem a rendeléssel, indulhatunk.

Andrina boldog volt. Karácsonyi bevásárlást tartanak, és Drew mellette tolja a babakocsit! Egy derüs sziget a feszültséggel teli napok tengerében. Csak az ilyen pillanatok számítanak. Lehet, hogy Drew meg­változott, de még mindig ö az a férfi, akit szeret.

Bárcsak tudná, mi jár a fejében! Eleinte olyan öszinte volt, most pedig magába zárkózik, akár egy csiga. Nem úgy, mint ö, hiszen semmi sincs, amit Drew ne tudna róla. Tudja, mi a kedvenc étele és itala, milyen parfümöt használ, milyen ruhákat szeret, milyen fehérnemüt visel. Elég egyetlen pillantást vetnie a szárítókötélre.

Látta reggelente hálóingben, kócosan, arcfesték nélkül. Meg késö este, fáradtan az egész napi munka után. Őt nem lengi körül semmiféle titokzatosság. Drew csak egyet nem tud, és tekintve a körülményeket, nem is fogja megtudni soha: tiszta szívéböl szereti, és mindig is szeretni fogja.

-   &nb 212j94c sp; Van valami ötleted, mit vehetnénk Jonathannak? - kérdezte a férfi.

-   &nb 212j94c sp; Hiszen még olyan kicsi.

-   &nb 212j94c sp; Valamit, ami zajt csap - felelte Andrina. - Egy játékóra. vagy egy olyan könyv, amely zenélni kezd, amikor kinyitja. Ezenkívül kellene neki néhány rugdalózó. Jövöre az elsö születésnapjára már kaphat igazi játékokat is.

Drew összehúzott szemmel, töprengve fürkészte. Talán arra gondol, hogy jövöre minden más­ként lesz? - futott át Andrina agyán. Hogy már mással intézi a karácsonyi bevásárlást?

Ebben a pillanatban fékek csikorogtak, járókelök sikítottak, és amikor Andrina rémülten meg­pördült, látta, hogy egy kombi felszalad a járdára, majd megáll az egyik kirakatban. Üvegszilánkok záporoztak szerteszét, ijedt kiáltások hangzottak. Drew nagy lélekjelenléttel úgy fordította a baba­kocsit, hogy védje Jonathant az üvegcserepektöl.

-   &nb 212j94c sp; A soför beszorult - állapította meg Andrina, zihálva az izgalomtól -, és a boltban is megsérült valaki.

Drew pár lépéssel a szerencsétlenül járt kocsi mellett termett, feltépte az ajtaját, és a soför fölé hajolt.

A bolt tulajdonosnöje krétafehér arccal, egész testében remegve szaladt ki az utcára. Odabent a meg­döbbent alkalmazottak körülvettek egy földön fekvö, idösebb férfit.

-   &nb 212j94c sp; Hívja a mentöket! - utasította Andrina az egyik tanácstalanul álldogáló nöt, miközben emberek szédeleg­tek körülötte, az arcukon és a lábukon vágott sebekkel. - Mondja meg, hogy két súlyos és több könnyü sérült van!

Tudta, hogy segítenie kell a sebesülteken, de nem akarta magára hagyni Jonathant. Körülnézett, hogy nem lát-e ismerös arcot. Megpillantotta Iris Bovey-t, a helyi élelmiszerbolt tulajdonosának a feleségét. Zavarodottnak tünt, de sértetlennek.

Andrina odasietett hozzá.

-   &nb 212j94c sp; Mrs. Bovey, minden rendben?

-   &nb 212j94c sp; Igen. Hála istennek.

-   &nb 212j94c sp; Vigyázna Jonathanra, amíg ellátom a sérülteket? - kérdezte Andrina, és Drew felé mutatott, aki az elsö ülésen ült, és megpróbálta kiszabadítani a beszorult sofört. - Curtis doktor minden töle tel­hetöt megtesz, de segítségre van szüksége.

-   &nb 212j94c sp; Persze, persze - felelte Mrs. Bovey. - Hagyja csak rám nyugodtan a gyereket! Szívesen vigyázok rá.

Andrina hálásan elmosolyodott, és besietett a boltba.

-   &nb 212j94c sp; Orvos vagyok! - kiáltotta határozottan, és keresztülverekedte magát a kíváncsiskodók gyürüjén.

-   &nb 212j94c sp; Már meghalt - vélekedett valaki, amikor Andrina letérdelt az idös férfi mellé.

-   &nb 212j94c sp; Mióta nem lélegzik?

-   &nb 212j94c sp; Ebben a pillanatban állt le a légzése.

Andrina elsö dolga volt, hogy ellenörizze, vajon a férfi nyelve nem zárja-e el a légutakat, azután el­kezdte a szívmasszázst. Vér szivárgott az eszméletlen ember orrán és fülén, más sérülés a vastag télikabát miatt nem látszott.

Andrina megkönnyebbült, amikor meghallotta a közeledö mentöautó szirénáját. Amikor a men­tösök berohantak a boltba, felállt, hogy jobban hozzáférjenek a sérülthöz. A csapat tagjai nyomban nekiláttak az újraélesztésnek.

Andrina körülnézett. Drew épp akkor szállt ki az autóból, és szintén átengedte a terepet a mentö­sök­nek. Vértöl mocskosan, összeszorított szájjal lépett oda hozzá.

-   &nb 212j94c sp; Nem sokat tehettem - mondta. - Szegény fickó beszorult az autóba. A tüzoltók már úton vannak. Attól tartok, ki kell vágniuk, és csak azután lehet ellátni. A mentösök addig is fájdalomcsillapítót adnak neki. Nálam nem volt semmi. - Körülnézett. - Hol van Jonathan?

-   &nb 212j94c sp; Mrs. Bovey gondjaira bíztam. A közelben állt, és megkértem, hogy vigyázzon rá - magyarázta Andrina, és a tekintetével keresni kezdte az asszonyt meg a gyereket.

-   &nb 212j94c sp; És most hol vannak? - kérdezte Drew.

Andrina nyelt egyet.

-   &nb 212j94c sp; Nem tudom. Az imént még itt álltak.

Hirtelen nyugtalanság fogta el. Rábízta a gyereket egy gyakorlatilag vadidegen nöre! Bár a Bovey család tagjai Drew betegei, és valószínüleg gyerekkora óta ismeri öket. Ám a férfi furcsán idegesnek lát­szott.

-   &nb 212j94c sp; Milyen ruhát viselt Mrs. Bovey? - kérdezte Drew komoly arccal.

-   &nb 212j94c sp; Homokszínü kabátot és nadrágot. Nem mehetett messzire.

-   &nb 212j94c sp; Iris Bovey lelkileg labilis és kiszámíthatatlan - mondta a férfi, miközben nyugtalanul tekingetett jobbra-balra. - Jonathan pedig kicsi és védtelen. Tudom, hogy segíteni akartál a sérülteken, de le­het, hogy veszélybe sodortad a gyereket.

Mintha egy jéghideg kéz szorította volna össze Andrina szívét.

-   &nb 212j94c sp; Honnan tudhattam volna? - dadogta. - Azt tettem, amit adott helyzetben a legjobbnak véltem.

-   &nb 212j94c sp; Tudom - felelte Drew. - De ne vesztegessünk tovább egyetlen pillanatot sem!

Andrina nem felelt semmit, azt fürkészte, nem pillantja-e meg valahol Irist és Jonathant. Amikor vis­szafordult, Drew már nem állt mellette. A férfi addigra odament az út másik oldalán álló rendör­höz.

8. FEJEZET

-   &nb 212j94c sp; Lépten-nyomon ilyen kabátot látni - közölte a rendör Drew-val. - Ez most a divat. A feleségem­nek is van ilyen, noha már vége azoknak az idöknek, amikor babakocsit tologatott. legalábbis re­mélem. Mi a gond?

-   &nb 212j94c sp; A társam és én ott voltunk a baleset helyszínén, és megpróbáltunk segíteni a sérülteken - hadarta Drew. - Andrina megkért egy ismerös asszonyt, hogy közben vigyázzon a gyerekre, de az illetö nyomtalanul eltünt. Jól ismerem, mert a betegem, és az utóbbi idöben nincs jó lelkiállapotban. Ag­gódom a gyerekért.

A rendör elkomolyodott.

-   &nb 212j94c sp; Biztos benne, hogy nincs valahol a közelben? Megnézte már a boltokban? Talán bement vala­hová, mert fázott.

-   &nb 212j94c sp; Mindenütt megnéztem - zihálta Andrina, aki futva érkezett. - Sehol sem láttam.

A rendör odakiáltott a forgalmat irányító kollégájának:

-   &nb 212j94c sp; Ráérsz egy pillanatra, Serge?

A fiatalember odasétált hozzájuk, és Andrinához fordult:

-   &nb 212j94c sp; Maga az az orvos, aki ellátta a sérültet a boltban? Örömmel közölhetem, hogy sikerült újraélesz­teni.

-   &nb 212j94c sp; Nagyszerü hír - felelte Andrina, majd zaklatottan hozzátette: De szörnyen aggódom, mert nem talá­lom azt az asszonyt, akire közben rábíztam a kisbabánkat. Eltünt a gyerekkel együtt!

-   &nb 212j94c sp; Mennyi ideje ennek? - kérdezte a rendör.

-   &nb 212j94c sp; Úgy negyedórája, talán húsz perce.

-   &nb 212j94c sp; A rendörautóval átfésüljük a környéket. Az egyikük üljön be a kocsiba, a másikjuk meg marad­jon itt, hátha visszajön az az asszony!

-   &nb 212j94c sp; Rendben! - vágta rá Drew. - Magával megyek, Andrina, te itt maradsz!

A lány némán bólintott, és hosszan nézett a távozó férfiak után.

Drew mereven és feszülten ült a rendörségi autó elsö ülésen. Mintha a közmondásos tüt keresnék a szénakazalban. A város utcáin mindenütt a karácsonyi bevásárlás lázában égö emberek nyüzsög­tek.

Mrs. Bovey és a gyerek bárhol lehetnek, gondolta. Iris bizonyára a fejébe vette, hogy elviszi Jo­nathant a baleset színhelyéröl. Szinte maga elött látta Andrinát, ahogy ott áll az üvegszilánkok és a mentöautóra váró sebesültek között.

Tudta, hogy a lány mindennél jobban szereti Jonathant. Ha történne valami a gyerekkel, akkor a már most is bizonytalannak tünö közös jövöröl szött álmok örökre elenyésznének. Andrina azt tette, amit minden orvos tett volna a helyében: segített egy sérült emberen. Természetesen nem tudhatta, hogy Iris Bovey-nak lelki problémái vannak.

Az autóban ülö rendör hangosbeszélön tudatta a körülállókkal az asszony, a gyerek, valamint a baba­kocsi leírását. De úgy tünt, senki sem látta öket. Mintha köddé váltak volna.

A baleset helyszínén tartózkodó Andrina közben sorra megszólította a járókelöket, hogy nem láttak-e valakit, akire ráillik a leírás, de sajnos eredménytelenül.

Kisvártatva azonban odalépett hozzá egy fiatal lány.

-   &nb 212j94c sp; Az imént láttam a parkban egy babakocsit toló asszonyt - közölte.

-   &nb 212j94c sp; Hogyan jutok oda? - kiáltotta izgatottan Andrina.

A lány épp az ellenkezö irányba mutatott, mint amerre a rendörségi autó elindult.

Andrina egy percig sem habozott. Megemelte hosszú télikabátja alját, hogy el ne botoljon, és futni kezdett. Amikor elérte a kis park kovácsoltvas kerítését, csalódottan látta, hogy senki sincs ott. A földet nedves, félig elkorhadt falevelek borították, és a fák csupasz ágai komoran nyújtózkodtak a szürke téli ég felé. Alkonyodott.

Ha Iris Bovey itt volt is, már elment, gondolta Andrina kétségbeesetten. Késön érkezett. Igyeke­zett el­fojtani feltörni készülö könnyeit, amikor felcsendült mögötte egy ismerös hang. Megpördült.

-   &nb 212j94c sp; Minket keres, ugye? - kérdezte Mrs. Bovey. - Biztosan nem értette, hol maradunk ilyen soká. A kicsi megijedt a lármától, ezért elsétáltunk a parkba. Ám túl hideg van az üldögéléshez, és megin­dultunk vis­szafelé. Milyen szerencse, hogy megpillantottam!

Andrina csak fél füllel figyelt oda. A babakocsi fölé hajolt és gyöngéden felemelte Jonathant. Mrs. Bovey meglepetten figyelte.

-   &nb 212j94c sp; Sajnálom, ha megijesztettem! De ugye nem hitte, hogy el akarom rabolni?!

Andrinának a megkönnyebbüléstöl nem jött ki hang a torkán, ezért csak a fejét rázta. Felesleges lenne leteremtenie ezt az asszonyt, aki akaratán kívül ekkora galibát okozott.

-   &nb 212j94c sp; Jó volt egy darabig egyedül lenni a kicsivel - folytatta zavartalanul Mrs. Bovey. - Már jó ideje annak, hogy magam is babakocsit tologattam. A férjem szerint az utóbbi idöben mindent rosszul csinálok. De ez nem igaz, ugye?

-   &nb 212j94c sp; Természetesen nem - biztosította Andrina, miután visszanyerte a hangját. - Sokat segített, és meg is mondom a férjének, ha találkozom vele. De induljunk, és keressük meg Curtis doktort! Már biztosan ag­gódik.

A sikertelen keresést követöen a rendörségi autó már indult vissza a baleset színhelyére, amikor Drew megpillantotta a két nöt a park bejáratánál.

-   &nb 212j94c sp; Andrina megtalálta! - kiáltotta. - Megtalálta Jonathant! Álljon meg!

Amikor a kocsi hangos csikorgással lefékezett, Iris idegesen hátrahökölt. Az egyik rendör ki­szállt, és odalépett hozzá. Drew-nak azonban akkor és ott csak az számított, hogy Andrina a karjá­ban tartja Jona­thant, és az arcán látszik, hogy nincs semmi baj.

Mindkettöjüket hevesen magához ölelte.

-   &nb 212j94c sp; Féltem visszajönni és megmondani, hogy eredménytelen volt a keresés - mondta elfulladt han­gon. - Fantasztikus, hogy megtaláltad!

-   &nb 212j94c sp; Mrs. Bovey elvitte Jonathant a baleset helyszínéröl, mert a kicsi megijedt a nagy hangzavartól - magya­rázta Andrina remegö hangon. - Egy fiatal lány szólt nekem, hogy látott egy nöt gyerekko­csival a parkban. De mire ideértem, már nem volt itt senki. Éppen vissza akartam fordulni, amikor Mrs. Bovey megszólított.

-   &nb 212j94c sp; Ezek szerint rosszul ítéltem meg szegény asszonyt - mondta csöndesen Drew. - Nyilvánvalóan nem annyira zavart, mint hittem. Az öreg Bovey rettenetes zsarnok, nem csoda, hogy a feleségének önértéke­lési zavarai vannak. De az a fontos, hogy mindkettöjüket épségben megtaláltuk.

Az egyik rendör odalépett hozzájuk.

-   &nb 212j94c sp; Kívánnak feljelentést tenni? Az asszony makacsul állítja, hogy nem akart a gyereknek semmi rosszat.

Drew a fejét rázta.

-   &nb 212j94c sp; Félreértés történt. Köszönöm a segítségüket! Visszakaptuk a gyereket, és ez a lényeg. A hölgy az egyik szomszédunk, és csak segíteni akart.

A rendörségi autó elindult, és hamarosan. eltünt a sürüsödö alkonyatban.

Drew Irishez fordult:

-   &nb 212j94c sp; Hazavisszük, Mrs. Bovey, és még egyszer köszönjük, hogy vigyázott Jonathanra.

Hallgatagon tették meg a hazafelé vezetö utat. Amióta Drew megpillantotta Jonathant Andrina karjá­ban, alig szólt. Teljesen besötétedett, és már egyikük sem gondolt a karácsonyi bevásárlásra. Csak arra vágytak, hogy végre otthon lehessenek.

Alighogy maguk mögött hagyták a várost, Mrs. Bovey elbóbiskolt, és csöndesen hortyogott.

Drew mindannyiszor elmosolyodott, valahányszor a gyerekülésben szundikáló Jonathanra nézett. Saj­nos ez a mosoly csak a gyereknek szól, gondolta Andrina. Biztosan haragszik rá, amiért a kisfiút egy számára vadidegen nöre hagyta. De mi mást tehetett volna? Meg kellett volna vizsgálnia Iris elme álla­potát, mielött rábízza Jonathant? Ha nem kezdi meg az idös férfi újraélesztését, akkor a mentösök már nem tehettek volna érte semmit.

Andrina lehunyta a szemét és hátradölt az ülésen. Minden balul üt ki közte és Drew között. A farmon eltöltött kezdeti csodálatos hetek már csak az emlékeiben éltek.

Ha Eamonba szerettem volna bele, nem lenne ennyi bajom, tünödött. Elég lenne intenem, és ö nyom­ban ott teremne. Csakhogy ö nem akarja Drew barátját. Drew-t akarja!

A férfi ebben a pillanatban oldalról rásandított. Andrina halálosan kimerültnek tünt. A legszíve­sebben megállt volna, hogy magához ölelje és megcsókolja. Tudta, hogy beszélnie kellene Eamon­ról meg arról, amit a konyhaablakból látott. Ám attól tartott, akkor Andrina nyomban közli vele, hogy Eamont válasz­totta, és ezt képtelen lett volna elviselni. Minden együtt töltött pillanat végtele­nül sokat jelentett neki.

Remélte, hogy a barátja nem csupán könnyü kalandot keres. Látta Andrinát Eamon karjában, és saját tapasztalatból tudta, hogy a lány nem osztogatja könnyen a kegyeit.

Megálltak az élelmiszerbolt ajtaja elött, ahol még égtek a fények. Drew kopogtatására Mr. Bovey nyi­tott ajtót.

-   &nb 212j94c sp; Hazahoztuk Irist - közölte az orvos. - Kimerítö délutánja volt, és biztosan jót tenne neki egy csé­sze tea.

-   &nb 212j94c sp; Igen? - dörmögte a férj. - Akkor fözzön magának!

-   &nb 212j94c sp; Mr. Bovey nem értette meg a célzást - jegyezte meg Andrina, miután elhajtottak. - Talán igazad van, és Iris jobban tenné, ha otthagyná zsarnokoskodó férjét.

Amikor hazaérve kiszálltak a kocsiból, Andrinán csillapíthatatlan remegés vett eröt.

-   &nb 212j94c sp; A sokk utólagos hatása - állapította meg Drew. - Azonnal bújj ágyba! Mihelyt lefektettem Jona­thant, hozok egy csésze édes, forró teát.

Andrina megrázta a fejét, és a gyerekre nézett.

-   &nb 212j94c sp; Nem akarok elválni töle!

Drew bólintott.

-   &nb 212j94c sp; Tudom. Ennek ellenére feküdj le! Majd odaviszem neked, és akkor egymáshoz bújhattok.

-   &nb 212j94c sp; Rendben - bólintott Andrina fáradtan. Rátette a lábát az elsö lépcsöfokra, és megfordult. - Sajná­lom a történteket.

-   &nb 212j94c sp; Felejtsd el! - felelte vidáman Drew. - Nem tudhattad, hogy Irisszel gondok vannak. Végül is nem tör­tént semmi baj.

Nem történt semmi? - gondolta Andrina megütközve. Ez valami vicc? A vak is látja, hogy Drew nem olyan nyugodt, mint amilyennek mutatja magát.

A férfi ígéretéhez híven hamarosan megjelent a gyerekkel meg a teával, és amikor egy kicsit ké­söbb benézett a szobába, látta, hogy Andrina és Jonathan egymáshoz bújva alszanak. Hát lehet szebb befeje­zése egy napnak? - tünödött, és a látványtól átmelegedett a szíve. Hirtelen ötlettel elha­tározta, gyorsan elugrik a közeli kertészetbe, hogy karácsonyfát és díszeket vegyen, feltéve, ha még nyitva vannak.

Szerencséje volt. Miután elintézte a bevásárlásokat, visszahajtott a farmra. Ha Andrina lejön, ott találja a tágas nappaliban az arany- és ezüstgömbökkel feldíszített, kivilágított fenyöfát. Hogy az elsö karácso­nyuk egyben az utolsó is lesz-e, azt majd csak az idö dönti el. De egyelöre nem akart erre gondolni.

Éppen a kandalló elött üldögélt, és egy szaklapot olvasgatott, amikor Andrina meleg köntösbe burko­lózva megjelent. Drew felnézett, és látta, hogy potyognak a könnyei. Nyomban felugrott.

-   &nb 212j94c sp; Mi történt?

-   &nb 212j94c sp; Semmi! - zokogta Andrina. - Csak eszembe jutottak azok a szörnyü pillanatok, amikor nem tud­tuk, hol van Jonathan.

Drew széttárta a karját.

-   &nb 212j94c sp; Gyere ide! - mondta szelíden, és magához húzta Andrinát. - Szerencsére épen és egészségesen ott fek­szik az ágyacskájában. Tehát most már ne pityeregj, hanem inkább áruld el, hogy tetszik a karácsonyfa!

Andrina arca felderült.

-   &nb 212j94c sp; Gyönyörü! Hol kaptál ilyenkor fenyöfát?

-   &nb 212j94c sp; Még zárás elött odaértem a kertészetbe. Ennél valamit? Farkaséhes lehetsz.

Andrina bólintott, de nem mozdult, hanem továbbra is a férfihoz simult.

-   &nb 212j94c sp; Szerinted okos dolog ez? - kérdezte Drew kedvesen. - Nem akarom, hogy azt hidd, visszaélek a helyze­temmel. Mindketten tudjuk, hogy ehhez nincs jogom.

-   &nb 212j94c sp; Elnézést - mondta Andrina mereven, és kibontakozott a férfi karjából. - De olyan természetesnek tünt.

Drew fanyar félmosolyra húzta a száját.

-   &nb 212j94c sp; Ez nem lesz mindig így - jegyezte meg. Arra gondolt, ha az Eamonnal kapcsolatos dolgokat tisztáz­zák, már ennyihez sem lesz joga.

Andrina csalódott arccal eltünt a konyha irányában.

A vasárnap nyugodtabban telt, mint a szombat. Marion délután benézett hozzájuk. Hallott a vá­rosban történt balesetröl, és kíváncsi volt a részletekre.

-   &nb 212j94c sp; Kérdezze Drew-t! - mondta Andrina. - Én még rágondolni sem szeretek.

-   &nb 212j94c sp; Miért? Annyira szörnyü volt?

-   &nb 212j94c sp; Eléggé. Késöbb megtudtuk, hogy az autó fékrendszere elromlott, ezért csúszott be a kirakatba. A tüzol­tóknak kellett kivágniuk a sofört. Az illetöt mellkasi sérülésekkel és törésekkel az intenzív osztályra szál­lították. A másik sérült egy idösebb úr volt, aki a boltban a kirakat közelében álldo­gált. Az autó fellökte, és ö szívinfarktust kapott.

-   &nb 212j94c sp; De hiszen maga nem elöször találkozott ilyesmivel.

-   &nb 212j94c sp; Természetesen nem. De közben Jonathan is eltünt.

Marion rémülten nézett rá.

-   &nb 212j94c sp; Eltünt? - visszhangozta hitetlenkedve. - Hogyan történt? - fordult Drew-hoz.

-   &nb 212j94c sp; Andrina Iris Bovey gondjaira bízta a kicsit, mert segíteni akart a boltban rosszul lett férfin. Ám amikor visszament az utcára, Iris-nek nyoma veszett.

-   &nb 212j94c sp; Hová tünt?

-   &nb 212j94c sp; Ez volt a kérdés. Nem tudtuk.

-   &nb 212j94c sp; Uram atyám! S mivel az utóbbi idöben Iris meglehetösen kiegyensúlyozatlan, maguk mindjárt a legros­szabbra gondoltak, ugye?

-   &nb 212j94c sp; Valahogy úgy. Végül kiderült, hogy Iris csak a közeli parkba tolta el Jonathant, mert a gyerek megijedt a lármától. Tehát a dolog szerencsésen végzödött - fejezte be Drew tárgyilagos hangon a beszámolót.

-   &nb 212j94c sp; Atyaisten! - jegyezte meg Marion együtt érzöen. - A félelemtöl félörültek lehettek.

-   &nb 212j94c sp; Bizony - felelte Drew. - De hála istennek Andrina megtalálta a gyereket. Iris egyébként kedves as­szony, csak kevés törödést kap.

-   &nb 212j94c sp; Az átélt izgalmak után hogy tervezik az ünnepet? - kérdezte Marion a feldíszített fenyöfára pil­lantva.

-   &nb 212j94c sp; Úgy gondoltam, hogy szenteste rendezünk egy kis összejövetelt - mondta Drew, mielött Andrina vála­szolhatott volna. - Nem akar maga is eljönni? Örülnénk, ha itt lennének Jonathan keresztszülei.

-   &nb 212j94c sp; Köszönöm a meghívást, és elfogadom - mosolyodott el Marion. - Mi van Eamonnal?

-   &nb 212j94c sp; Őt még nem kérdeztem meg, de biztosan szívesen eljön - felelte Drew, és közben azon tünödött, vajon elment-e az esze, amiért lehetövé teszi, hogy Andrina az ö házában találkozzék Eamonnal.

Andrina nem szólt semmit. Egyáltalán nem vágyott rá, hogy szenteste tele legyen a ház vendé­gekkel. Békés, meghitt ünnepet szeretett volna Drew-val és Jonathannal.

Gyanította, a férfi azért hívja meg Eamont, hogy ö ne érezze magát ötödik keréknek.

A karácsony elötti utolsó napokban teljesült a gyerekek és a felnöttek leghöbb vágya: leesett az elsö hó.

A hópihék estefelé kezdtek el szállingózni a szürke égböl. Andrina és Drew együtt nézték, amint a fe­hér hótakaró lassan belepi a fák ágait és a füvet.

-   &nb 212j94c sp; Gyönyörü ez a karácsonyi díszlet, de a távolabb lakó betegekhez nehéz lesz eljutnunk.

Épp végeztek Jonathan fürdetés ével, és egy hatalmas fürdölepedöbe bugyolálták. Andrina fel­emelte a gyereket, hogy ö is lássa az örvénylö hópelyheket.

-   &nb 212j94c sp; Várd csak ki, amíg te meg én hóembert építünk! - mondta Drew a kisfiúnak.

Andrina összerezzent. Róla most sem esett szó.

Egész éjszaka havazott, és amikor Andrina másnap reggel kinézett az ablakon, a decemberi nap­fény­ben mesés téli kép tárult a szeme elé.

Miután megreggeliztek, Drew kiment, hogy eltakarítsa a havat, és elindulhassanak a rendelöbe, Andrina pedig jó melegen felöltöztette Jonathant. Vajon mit hoz a mai nap? - töprengett.

Noha az influenzajárvány szünöfélben volt, még mindig elég sok beteg érkezett megfázásos pa­naszok­kal meg erös köhögéssel. Az elmúlt héten kétszer hívták ki öket idös emberekhez, akik ki­hültek, és az idöjárás-elörejelzés nem sok jóval kecsegtetett. További havazásokat jósoltak, feltá­madó szelet, söt he­lyenként hóviharokat.

James gyomorrontással ágyban feküdt, ezért Andrinának kellett átvennie a délutáni rendelést, míg Drew a betegeket látogatta. Amikor aznap reggel leadták Jonathant a bölcsödében, Serena megkérdezte:

-   &nb 212j94c sp; Nincs kedvük elmenni a vadászbálba? Nálam lehet megvenni a belépöjegyeket.

-   &nb 212j94c sp; De igen - felelte Drew. - Tegyen félre kettöt, rendben?

Az asszony kedvesen bólintott.

-   &nb 212j94c sp; Ez a környék egyik legnagyobb társadalmi eseménye, és szilvesztereste rendezik - magyarázta a férfi Andrinának a kocsi felé menet.

-   &nb 212j94c sp; Talán Eamonnal én is elmegyek - jegyezte meg a lány megjátszott közönnyel. Nem akarta, hogy Drew azt higgye, elvárja töle, hogy magával vigye. A férfi bólintott, és úgy tett, mintha nem találna ebben semmi meglepöt.

Szépen vagyunk, gondolta bosszúsan Andrina. Drew egy kicsit túlzásba viszi afölötti örömét, hogy át­passzolhatja öt a barátjának. Most mit tegyen? Kérje meg Eamont, hogy vigye el a bálba, noha elözöleg kosarat adott neki?

A rendelöbe érve Andrina egy kórházi jelentést talált az íróasztalán. Arról a betegröl volt szó, akinél nem tudta kizárni a petefészekrák lehetöségét. Komoly arccal nyitotta ki a borítékot, olvasás közben azonban felderült az arca. Csupán egy jóindulatú ciszta, és nem rák volt a diagnózis. Fi­gyelmesen átol­vasta a jelentést, aztán hátradölt a székében. Az iménti nyugtalanító beszélgetés után balzsam volt a lel­kére ez az örömteli hír.

Ha elmegy a bálba, szüksége lesz valamilyen ruhára is, morfondírozott. A piros selyemruha szóba sem jöhet! De elöször is meg kell kérdeznie Eamont, hajlandó-e magával vinni. A legjobb, ha telefonon hívja fel, úgy nem olyan kínos.

Andrina legnagyobb meglepetésére a férfi dél körül megjelent a rendelöben, amikor épp ebéd­szünetet tartott.

-   &nb 212j94c sp; Drew itt van valahol? - kérdezte Eamon mintegy mellékesen.

Andrina a fejét rázta.

-   &nb 212j94c sp; Nincs itt. A betegeit látogatja.

-   &nb 212j94c sp; Van köztetek valami? - kérdezte a férfi színlelt közönnyel.

-   &nb 212j94c sp; Miért kérded?

-   &nb 212j94c sp; Ha Drew továbbra is tartózkodó álláspontra helyezkedik veled szemben, akkor szeretnélek megkér­dezni, lenne-e kedved ropni velem a vadászbálon?

-   &nb 212j94c sp; Szívesen! - vágta rá boldogan Andrina.

-   &nb 212j94c sp; Nagyszerü! - mosolyodott el Eamon. - Talán megváltoztattad a véleményedet?

Andrina a fejét rázta.

-   &nb 212j94c sp; Nem szeretném, ha helytelen következtetésre jutnál. Drew két belépöjegyet vett, de nem tudom bizto­san, kivel akar menni. Tehát vagy otthon maradok, vagy elfogadom a meghívásodat.

-   &nb 212j94c sp; Ha ló nincs, a szamár is jó?

-   &nb 212j94c sp; Sajnálom, és megértem, ha esetleg meggondoltad magad.

-   &nb 212j94c sp; Nem, dehogy, amit mondtam, megmondtam. Akkor megveszem a belépöjegyeket.

Eamon sarkon fordult, és behúzta maga mögött az ajtót. Andrina nyugodtan befejezhette az ebédjét.

Délután tovább romlott az idö. Beteljesedik az öreg Eli jóslata? - futott át Andrina fején. Lesza­kadt villanyvezetékek és a világtól elvágott hegyi házak.? És hol marad Drew? Remélhetöleg már a rendelö felé tart. Elvégre úgy ismeri a vidéket, mint a tenyerét. Ha valaki tud tájékozódni ebben a hóviharban, hát akkor ö az. Ennek ellenére Andrina alig várta, hogy végre visszatérjen.

A délutáni rendelés alatt aztán már nem bírta tovább, és felhívta Drew-t a mobilján. Megkön­nyebbült, amikor a férfi azonnal jelentkezett.

-   &nb 212j94c sp; Késni fogok - mondta. - Az utak rendkívül csúszósak. Nagyon sok a beteg?

-   &nb 212j94c sp; Nem. Azt hiszem, a rossz idö miatt, aki csak teheti, otthon marad. Mihelyt végeztem, elmegyek Jonatha­nért, és hazaviszem.

-   &nb 212j94c sp; Helyes. Mielött hazamennék, beugrom a rendelöbe, mert van egy kis elintéznivalóm. Egyébként mit tudsz Jamesröl? Gondolod, hogy meg kellene látogatnom?

-   &nb 212j94c sp; Rád bízom, de kérlek, óvatosan vezess! Ezeken a keskeny hegyi utakon könnyen épülnek hótor­laszok. Úgy hallottam, hamarosan lezárják a Snake-hágót.

-   &nb 212j94c sp; Vigyázok - ígérte Drew. - De hidd el, nem ez az elsö alkalom, hogy hóviharba kerülök!

Az utolsó beteg is távozott. Mindenki örült a jól megérdemelt pihenésnek, amikor megcsördült a tele­fon. Marion vette fel.

-   &nb 212j94c sp; Eli Thompson volt az - közölte Andrinával. - Köhög és fullad, úgy hangzik, mintha mindjárt kilehelné a lelkét. Azt akarja, hogy Curtis doktor nézzen be hozzá. Megpróbáljam felhívni a mobil­ján?

Andrina habozott. Egy óra múlva minden hívást az esti és hétvégi ügyeletnek továbbítanak, de egy­elöre még övék a felelösség.

-   &nb 212j94c sp; Legyen szíves! - jutott döntésre végül. - Az imént beszéltem vele. Már elindult visszafelé, de hogy pontosan merre jár, nem tudom megmondani.

-   &nb 212j94c sp; Nem veszi fel - jelentette Marion pár másodperccel késöbb.

Andrina bólintott.

-   &nb 212j94c sp; Biztosan nincs térerö. Majd én elmegyek Eli Thompsonhoz.

-   &nb 212j94c sp; Ideje lenne, hogy az öregek otthonába költözzön, de nem akarja tudomásul venni - dohogott Mar­ion. - Ne küldjünk inkább mentöt? Nem örülök, hogy sötétedés után ebben a hóviharban útra kel.

-   &nb 212j94c sp; Csak akkor hívhatunk mentöt, ha már megvizsgáltam Elit - felelte Andrina. - Viszek magammal oxi­gént meg gyógyszereket. A patikába nem tud elmenni, és ebben az idöben biztosan nem szállít­ják házhoz az orvosságokat.

9. FEJEZET

Útban a rendelö felé Drew elhajtott Brewsterék háza elött. Az utóbbi napokban nem látta Timet, és úgy érezte, hogy a háziorvosaként kötelessége meglátogatni. Simon Standish ugyan telefonon rendszeresen tájékoztatta az idös ember állapotáról, de Drew személyesen is látni akarta a betegét.

Tim csakugyan sokkal jobban volt. Kellemes, fesztelen légkör uralkodott a házban. Angela meg­nyu­godott, hogy valaki törödik a férjével, és Tania is valahogy megváltozott. Meglepöen barátságos volt, és visszafogott udvariassággal üdvözölte egykori férjét.

Drew nem idözött sokáig, és amikor Simon Standish kikísérte, futó megjegyzést tett a fiatal ápolónak a Tanián végbement bámulatos változásra.

-   &nb 212j94c sp; Nyomban az elején tisztáztam vele, hogy velem nem lehet játszadozni - mosolyodott el Simon. - Isme­rem az ilyen nöket, és úgy tünik, megértett.

-   &nb 212j94c sp; Pontosan maga kell neki - nyugtázta elégedett bólintással Drew.

-   &nb 212j94c sp; Úgy vélem, a betegápolás nem korlátozódik csupán a gyógyszerek beadására - tette hozzá Si­mon. - Tim Brewster-nek elsösorban nyugalomra van szüksége, ami az önzö és elkényeztetett Tania mellett szinte lehetetlennek tünt. Nem tudtam ellenállni a kihívásnak. Szigorú vagyok hozzá, de csak a javát aka­rom.

Miután Drew távozott a Brewster-házból, megszólalt a mobiltelefonja. Marion volt az, és a hangja ag­godalmasan csengett.

-   &nb 212j94c sp; Pár perccel ezelött felhívott bennünket Eli Thompson - jelentette. - Légzési nehézségek léptek fel nála. Megpróbáltam elérni a doktor urat, de valószínüleg kevés volt a térerö.

-   &nb 212j94c sp; Máris indulok hozzá!

-   &nb 212j94c sp; Bell doktornö már úton van - közölte Marion. - Azért hívtam, mert aggódom érte. Sötét van, és tartok töle, hogy a szél hamarosan torlaszokat emel.

-   &nb 212j94c sp; Utánamegyek - felelte Drew kurtán. - De mi lesz Jonathannal?

-   &nb 212j94c sp; Majd én elhozom a bölcsödéböl. Nálam lesz, amíg érte nem jönnek.

-   &nb 212j94c sp; Köszönöm!

Drew furcsa szorítással a gyomrában Andrina keresésére indult.

Hiba volt idejönnöm, látta be Andrina. Eli házából kilépve a jeges szél az arcába vágta a havat. Már az idefelé úton sem volt könnyü dolga, de azóta az idö tovább romlott. Meg kellett volna fo­gadnia Marion tanácsát, és mentöt hívni. Akkor megspórolhatta volna ezt a rémálomszerü kalandot.

Amikor megérkezett a házhoz, az idös férfi már nyugodtabban lélegzett, de még mindig sípolva. Nem csoda, mivel a kandalló kéményéböl a viharos szél idöröl idöre visszanyomott egy adag füstöt, amelyhez állott dohányszag társult, jelezve, hogy Eli Thompson nem egykönnyen mond le a pipájá­ról.

Az oxigéntöl nyomban megkönnyebbült az öregúr, és miután Andrina elmagyarázta, hogyan kell hasz­nálni a maszkot, még antibiotikumot is adott neki.

-   &nb 212j94c sp; A hörgöi nincsenek a legjobb állapotban - jegyezte meg elnézöen mosolyogva.

-   &nb 212j94c sp; Csodálkozik rajta az én koromban? - krákogta az idös férfi.

Nem ez volt a megfelelö pillanat, hogy Andrina elmagyarázza, szénnel kellene fütenie fa helyett, a pi­pát pedig örökre letenni. Ehelyett csak ennyit mondott:

-   &nb 212j94c sp; Szeretném, ha karácsonykor nem lenne egyedül, ezért mentöautót hívtam. Ebben az idöben eltart egy darabig, míg ideér, de szükségesnek tartom, hogy néhány napra kórházba vagy szanatóriumba menjen. - Az idös ember tiltakozni akart, de leintette: Kérem, ne vitatkozzon! Csak az ünnepeket kell ott töltenie, amíg a tüdeje ki nem tisztul.

-   &nb 212j94c sp; Miért nem a fiatal Curtis doktor jött? - dörmögte az öreg.

-   &nb 212j94c sp; Ő is ugyanezt mondta volna. Most pedig indulnom kell, mielött itt rekedek a hóban.

Miközben lassan gurult lefelé a keskeny ösvényen, megpróbálta középen tartani az autót. Az út szélén komoran megcsillant a víztározó sötét felszíne. Semmi kedve sem volt ott landolni. Noha mindössze pár perces autóútra volt a falutól, úgy érezte, sohasem ér vissza. Azzal vigasztalta magát, hogy az ösvény vé­gén kezdödik az aszfaltozott út, és onnan már könnyebb dolga lesz. De elöször oda kell érnie.

Egy jeges szakaszon a kocsi hirtelen megcsúszott, és kifarolt. Andrina megpróbált kormányozni, de megtörtént, amitöl félt: elveszítette az uralmát a gépkocsi felett, amely nekiütközött a víztározót elkerítö alacsony vasrácsnak.

A rémülettöl dermedten várta, hogy belecsússzon a jeges vízbe, de az autó egy jókora zökkenés­sel hirtelen megállt. Andrina feje a kormánynak csapódott, és elsötétedett elötte a világ.

Drew rákanyarodott az Eli házához vezetö ösvényre, és megpillantotta egy kocsi fényszóróját. Ezek szerint Andrina már elindult visszafelé. Más biztosan nem jár erre ilyenkor. Ám hamarosan feltünt neki, hogy a fényszóró nem mozdul, hanem keresztben megvilágítja a víztározó felszínét. Különös.

Nyugtalanság vett eröt rajta, és amikor észrevette, hogy a kocsi félig a víz fölé nyúlik, ijedtében elállt a lélegzete. Óvatosan lefékezett, kiugrott az autóból, és odaszaladt, Andrina mozdulatlanul, a kormányra dölve feküdt.

Az elsö gondolata azt volt, hogy kihúzza. De mi van, ha közben a kocsi a súlypont megváltozás a miatt megbillen, és a vízbe csúszik? Segítségre van szüksége, mégpedig sürgösen. Elöször azonban kitapintotta Andrina pulzusát. Ez legalább rendben van, könnyebbült meg némileg.

Felhívta az orvosi ügyeletet, és megtudta, hogy egy mentöautó már úton van Eli Thompson há­zához.

-   &nb 212j94c sp; Mikor ér ide? - kérdezte aggódva. - A kolléganöm eszméletlenül fekszik egy kocsiban, amely bárme­lyik pillanatban belezuhanhat a víztározóba.

-   &nb 212j94c sp; Jó tíz perc múlva. Az elmondottak alapján úgy vélem, hogy tüzoltókra is szükségük lenne - mondta a férfi a vonal másik végén.

-   &nb 212j94c sp; Igaza van. Kérem, hívja fel a mentöautót, és mondja meg, hogy siessenek!

Sejtette, hogy Andrina beverte a fejét a kormányba, és akkor veszítette el az eszméletét. Bizton­sági öv nélkül a feje a szélvédönek csapódott volna, és a kocsi becsúszott volna a vízbe.

Drew a lány fölé hajolt, aki halkan felnyögött, és kinyitotta a szemét.

-   &nb 212j94c sp; Ne mozogj! - parancsolt rá a férfi. - Különben az autó beleesik a vízbe.

Andrina kábán körülnézett, látszott rajta, hogy nem tudja, mi történt.

-   &nb 212j94c sp; Mit keresel itt? - kérdezte lassan forgó nyelvvel. - Megvizsgáltam Elit, és mentöt hívtam.

Drew bólintott.

-   &nb 212j94c sp; Ügyes kislány. Kérlek, ne mozogj! Beülök hátra a jobb súlyelosztás érdekében, amíg meg nem érkezik a segítség. Ha ebben a hidegben beleesünk a vízbe, akkor Jonathan másodszor is árvaságra jut.

Andrina nem felelt semmit. Összehúzta magát az ülésen, lehunyta a szemét, és a fejét hátrahaj­totta.

Nem tartott soká, míg a mentöautó megérkezett, de Drew számára mégis egy örökkévalóságnak tünt.

-   &nb 212j94c sp; Elöször a kolléganömet mentsék ki! - utasította a két férfit.

-   &nb 212j94c sp; Akkor az autó könnyen becsúszhat a vízbe - vetette közbe az egyik. - Jobban meg kell terhelni a kocsi hátulját.

-   &nb 212j94c sp; Tartsák szem elött, hogy a kolléganöm biztonsága a legfontosabb.

-   &nb 212j94c sp; Halló! - kiáltott feléjük valaki az útról. Egy tüzoltó tünt fel a kavargó hóesésben. - Nem tudtuk ide­hozni a felszerelést, túlságosan keskeny az út. De lássunk munkához!

Szerencsére minden úgy ment, mint a karikacsapás. Andrina kisvártatva már a mentöautóban fe­küdt.

-   &nb 212j94c sp; Mi van azzal az idös emberrel, akit kórházba kell szállítanunk? - kérdezte az egyik mentös. - Milyen messze van még a ház? Ha nem igyekszünk, képtelenség lesz eljutni hozzá.

-   &nb 212j94c sp; Egyenesen tovább - magyarázta Drew, és Andrina falfehér arcára pillantott. - A beteg kilencven­éves elmúlt, és rossz a légzésfunkciója.

A tüzoltók úgy döntöttek, hogy az autót másnap világosban vontatják el. Drew beült a mentöau­tóba, és elindultak Elli házához. Nem sokkal késöbb már visszafelé tartottak.

Ha nem látogatom meg épp ma a Brewster családot, minden másként alakul. Drew heves szem­rehá­nyásokkal illette magát, miközben arra várt, hogy megröntgenezzék Andrinát. Ha azonnal a rendelöbe hajtott volna, ö fogadta volna a hívást, és maga megy ki Elihez.

-   &nb 212j94c sp; Minden rendben - közölte végre a röntgenorvos. - A hölgy mindössze néhány zúzódást és horzso­lást szenvedett. Pár napra itt tartjuk megfigyelésre az esetleges agyrázkódás miatt, de kará­csonyra valószínü­leg hazamehet.

Andrina csak a mentöautóban tért teljesen magához, és az elsö gondolata Jonathan volt.

-   &nb 212j94c sp; Hol van? - kérdezte a könnyeivel küszködve.

-   &nb 212j94c sp; Felhívtam Mariont, és elmondtam, mi történt - mesélte Drew. - Elhozta a gyereket a bölcsödé­böl. Ké­söbb pedig majd érte megyek.

Andrina elfordította a fejét, és bánatosan nézett ki az ablakon. Vidám karácsonyuk lesz.

Alighogy elhelyezték az egyik kórteremben, sürgette Drew-t, hogy induljon a gyerekért.

-   &nb 212j94c sp; Nem szeretnélek egyedül hagyni - tiltakozott a férfi.

Rendkívüli módon megrázták az elmúlt órák eseményei, de tudta, hogy Andrina szívében Jona­thané az elsö hely. Hogy ö mikor következik, azt nem tudta. Valószínüleg Eamon után.

Andrina a baleset óta most elöször mosolyodott el.

-   &nb 212j94c sp; Én megvagyok egyedül is. Menj és vidd haza Jonathant! Nem kell visszajönnöd. Épp elég dol­god lesz az etetéssel, pelenkázással és fürdetéssel.

-   &nb 212j94c sp; Késöbb még benézek. Marion biztosan szívesen vigyáz a gyerekre.

-   &nb 212j94c sp; Ebben az idöben? Eszedbe ne jusson! És köszönöm. hogy megkerestél. Már azt hittem, bele­esem a vízbe.

-   &nb 212j94c sp; Szerencséd volt - dörmögte Drew. Csalódottságot érzett, amiért Andrina nem akarta, hogy aznap újra meglátogassa. - Szeretnéd, ha Eamon bejönne?

-   &nb 212j94c sp; Eamon? Nem. Fáradt vagyok, és fáj a fejem. Ha elmész, megpróbálok aludni egy kicsit. - Andrina hangja megremegett. - Már csak két nap van karácsonyig, és én kórházban fekszem.

-   &nb 212j94c sp; Számít ez? - kérdezte komolyan Drew.

-   &nb 212j94c sp; Már hogyne számítana! Ez Jonathan elsö karácsonya.

-   &nb 212j94c sp; Meg is halhattál volna! Jonathannak még sok olyan karácsonya lesz, amikor szüksége lesz rád.

-   &nb 212j94c sp; És rád is. Ugyanúgy, mint rám.

-   &nb 212j94c sp; Majd meglátjuk.

Megpróbál felkészíteni az elkövetkezö eseményekre, gondolta Andrina. Most már biztosra vette, hogy a férfi megbocsátott Taniának. De nem kérdezösködött tovább, inkább lehunyta a szemét, és amikor pár perc múlva kinyitotta, a férfi már nem volt a kórteremben.

Másnap az ebédszünetben Drew meglátogatta Andrinát. A beteg izgatottan fogadta:

-   &nb 212j94c sp; Hogy van Jonathan?

A férfi elmosolyodott.

-   &nb 212j94c sp; Tudtam, hogy ez lesz az elsö kérdésed. Szívesen velem jött volna, de sajnos randevúja volt Serenával.

Andrina megpróbálta viszonozni Drew mosolyát, ám csak egy keserves kis grimaszra telt erejé­böl. Még mindig úgy érezte, hogy mindjárt szétpattan a feje.

-   &nb 212j94c sp; Az ügyeletes kolléga szerint holnap reggel hazamehetek - mondta. - Hívok egy taxit, hogy ne kelljen félbeszakítanod a rendelést.

-   &nb 212j94c sp; Érted jövök - jelentette ki Drew ellentmondást nem túró hangon. - Felejtsd el a taxit! Addig James meglesz nélkülem.

-   &nb 212j94c sp; Rendben van, ahogy akarod.

-   &nb 212j94c sp; Le kellene fújnunk a karácsonyi partit.

Andrina a fejét rázta.

-   &nb 212j94c sp; Nem kell. Elvégre nem állami fogadást tartunk. A tegnapi események után szükségem van egy kis nyüzs­gésre.

Nem mondott igazat. Kizárólag Drew-ra és Jonathanra volt szüksége, de ezt nem akarta beval­lani.

-   &nb 212j94c sp; Rendben - felelte a férfi kurtán. Bizonyára látni akarja Eamont, gondolta búsan. - Akkor megren­dez­zük. Most mennem kell. Szívesen maradnék, de várnak a betegek.

-   &nb 212j94c sp; Eli ma reggel meglátogatott - mondta gyorsan Andrina, hogy még maradásra bírja.

-   &nb 212j94c sp; Hogy van?

-   &nb 212j94c sp; Egy kicsit még sípolva lélegzik, de sokkal jobban.

-   &nb 212j94c sp; Nagyszerü! Majd benézek hozzá.

-   &nb 212j94c sp; Örülni fog. Amikor felkerestem a házában, tudni akarta, miért nem te mentél.

Drew nevetett, Andrina fölé hajolt, és gyöngéd csókot lehelt az arcára.

-   &nb 212j94c sp; Hamarosan találkozunk.

-   &nb 212j94c sp; Persze.

Talán hamarabb, mint Drew sejtené, gondolta a lány. Minden azon múlik, sikerül-e rábeszélnie az or­vost, hogy elöbb elengedje. Ha ez csakugyan az elsö és egyben utolsó karácsonya Drew-val és Jonathan­nal, akkor felejthetetlenné kell varázsolnia. A tompaságát mintha elfújták volna. Már régen érzett magá­ban ennyi tetteröt.

Este megkörnyékezte az osztályos növért.

-   &nb 212j94c sp; Odahaza van egy kisbabám - mondta. - Ez lesz az elsö karácsonya, és még rengeteg a dolgunk. Már teljesen jól érzem magam, és nagyon szeretnék ma este hazamenni.

-   &nb 212j94c sp; Majd beszélek az osztályos orvossal. - A növér bátorítóan rámosolygott. - Feltéve, ha megtalá­lom. Lehet, hogy ügyeletes.

Pár perccel késöbb vidám arccal tért vissza.

-   &nb 212j94c sp; Még sikerült elcsípnem, és a beleegyezését adta - jelentette jókedvüen. - De semmi megerölte­tés, és ha rosszul lenne, vagy fájdalmak jelentkeznének, azonnal jöjjön vissza! Január másodikán feltétlenül várjuk kontrollra.

-   &nb 212j94c sp; Természetesen.

Andrina elmosolyodott, amikor a kulcsot bedugta a zárba. Pillanatokon belül viszontlátja Jona­thant! Már biztosan alszik, de öt az is boldoggá teszi, ha bekukucskálhat hozzá.

Kinyitotta az ajtót és földbe gyökerezett a lába. Jonathan nem az ágyában, hanem Tania karjában fe­küdt. A hall tele volt magyal- meg fagyöngyágakkal, és az egyik sarokban ott hevertek a karácso­nyi aján­dékok.

Aztán megpillantotta a konyhából kilépö, mosolygó Drew-t, mindkét kezében egy-egy pohár borral.

Amikor a férfi észrevette, a szeme elkerekedett.

-   &nb 212j94c sp; Andrina! Micsoda meglepetés! - kiáltotta, és letette a poharakat az egyik asztalra. - Azt hittem, csak holnap reggel engednek ki.

-   &nb 212j94c sp; Azt látom - jegyezte meg Andrina szárazon, aztán határozottan Taniához lépett, és kinyújtotta a karját a gyerek felé.

Az asszony önelégülten mosolygott.

-   &nb 212j94c sp; Maga aztán ért a meglepetésekhez. De én is, ugye, Drew?

Andrina elengedte a füle mellett a megjegyzést, és a férfihoz fordult.

-   &nb 212j94c sp; Hogyhogy Jonathan még nem alszik? Azt hittem, megegyeztünk a napirendjét illetöen.

-   &nb 212j94c sp; Még csak háromnegyed kilenc - próbálta Drew csitítani Andrinát. - Már ágyban volt, de a fogá­tól nem tudott aludni. Az elsö már áttörte az ínyét.

-   &nb 212j94c sp; Én is tudom - felelte ingerülten Andrina. - Elvégre tegnap láttam utoljára.

Tudta, nem okos dolog a férfin levezetni a csalódottságát. Drew nagyot sóhajtott.

-   &nb 212j94c sp; Tania azért ugrott be, hogy beszámoljon a legfrissebb újságokról - mondta a töle telhetö legnyu­god­tabb hangon.

-   &nb 212j94c sp; Nem kell magyarázkodnod - felelte hüvösen Andrina. - Ez a te házad és a te rendelöd. - A karjá­ban fekvö gyerekre pillantott. - És a te unokaöcséd.

-   &nb 212j94c sp; Akkor megyek is - szólalt meg negédes hangon Tania. - Viszlát, Drew!

Ringó csípövel elindult a bejárat felé, majd behúzta maga mögött az ajtót.

Nyomasztó csend telepedett rájuk. Andrina Jonathannal a karjában átsétált a nappaliba, majd le­rogyott a díványra. Úgy viselkedtem, mint egy féltékeny feleség, gondolta, amikor Drew megjelent az ajtóban.

-   &nb 212j94c sp; Mi volt ez az egész? - kérdezte a férfi. - És miért nem hívtál fel, hogy menjek érted?

-   &nb 212j94c sp; Megzavartam a meghitt együttlétet, ugye?

-   &nb 212j94c sp; Biztos vagy benne, hogy kiheverted már a fejsérülésedet?

Ez már sok volt! Andrina dühösen felpattant.

-   &nb 212j94c sp; Lefektetem Jonathant, aztán én is alszom. Nem kellett volna elengedned Taniát. Nyugodtan folytat­hattátok volna ott, ahol félbeszakítottalak benneteket.

Ám mielött felért volna a legfelsö lépcsöfokra, megbánta a heves szavakat. Nevetségessé tette magát Drew elött. Mindezt csak azért, mert nem tudta elviselni, hogy Jonathant Tania ölében látta. És mert az iménti jelenet meggyözte arról, hogy a reményeit és álmait örökre eltemetheti.

Zavartan megfordult. Talán békejobbot kellene nyújtania. De aztán hallotta, hogy csapódik az ajtó, és másodpercekkel késöbb felbögött egy motor. Andrina tudta, hogy Drew hová megy.

Útban a farmergazdaság felé, ahol a pulykát megrendelte, Drew már bánta, hogy nem mondott semmit Andrinának. Nem lett volna szabad dühbe gurulnia. Nehéz napok állnak a lány mögött, és nem csoda, ha nincs a legjobb idegállapotban. Ha visszamegy, mindent tisztáz vele.

A szentestén rendezett ünnepség igazán jól sikerült. Persze lehettem volna lelkesebb is, gondolta bün­tudatosan Andrina, miközben nekifogott a rendcsinálásnak. Eamon kimondottan figyelmes volt vele, ami a végén már az idegeire ment. Drew hüvösen és tartózkodóan kezelte öt, a többi vendég­hez viszont ked­ves és udvarias volt. A rendelö legtöbb alkalmazottja eljött, ezenkívül Mr. és Mrs. Bovey, a tiszteletes, valamint Tom Blair is a vendégek között volt.

Jonathan késö este felébredt, valószínüleg a foga miatt. Andrina leült a kiságya mellé, ölbe vette, és megpróbálta elaltatni. A legszívesebben vele töltötte volna az egész estét, távol Eamon figyel­mességétöl és Drew közönyétöl.

-   &nb 212j94c sp; Mi a baj? - bukkant fel a férfi az ajtóban.

-   &nb 212j94c sp; Már megint a foga - felelte Andrina halkan, mert a gyereknek épp abban a pillanatban csukódott le a szempillája. - Minél elöbb kibújik, annál jobb. - Óvatosan visszafektette a kisfiút az ágyába.

-   &nb 212j94c sp; Hogy tetszik a parti? - kérdezte Drew, miközben Andrina elsimította a takarót.

-   &nb 212j94c sp; Kellemes. A vendégeink remélhetöleg jól érzik magukat.

-   &nb 212j94c sp; Eamon feltünöen figyelmes hozzád.

-   &nb 212j94c sp; Igen - felelte szórakozottan Andrina.

-   &nb 212j94c sp; Még nem is kívántam boldog karácsonyt - mondta csöndesen Drew.

-   &nb 212j94c sp; Nem tesz semmit. Elvégre nincs benne a megállapodásunkban.

Drew megragadta a karjánál fogva, magához húzta, és megcsókolta. A csókja puha volt, és gyöngéd. Ám amikor Andrina átölelte a nyakát, és hozzásimult, fellángolt benne a szenvedély. Úgy ölelkeztek, mintha soha többé nem akarnák elengedni egymást.

Marion a nevüket kiáltotta, és ez visszahozta öket a valóságba. Kibontakoztak egymás karjából, és Drew látta, hogy Andrina óvatosan megtörli a száját. Némán követte a lépcsön lefelé.

Az est fénypontja - legalábbis a vendégek számára - az volt, amikor James bejelentette, hogy Su­zanne és ö eljegyezték egymást. Mindenki sok boldogságot kívánt nekik, pezsgösdugók durrantak, és noha Andrina örült a fiatalok boldogságának, irigyelte is öket. Mindenki boldog, csak ö nem. Hiába találta meg a nagy Őt, Drew nem viszonozza az érzéseit.

A nap folyamán csak a legszükségesebb dolgokról beszéltek egymással, és valahányszor találko­zott a tekintetük, Andrina gyorsan elkapta a fejét. Most, hogy a ház tele volt vendégekkel, sokkal nyugodtabb­nak érezte magát. És holnap reggel teljesül a szíve vágya: végre hármasban lesznek - noha egy kicsit tar­tott is ettöl.

Karácsony reggel vastag hótakaró fedte a kertet és az ágakat. Andrina Jonathant etette, és közben azon tünödött, hol lehet Drew. Általában mindig elsöként kelt fel.

Kinézett a nappali ablakán, és látta, amint a férfi gyalogosan baktat a ház felé. Vajon mit keres­hetett ilyen korán odakint? Hallotta, amint kibújik a csizmájából, majd szemlátomást jókedvüen megjelent a szobában.

Andrinának elszorult a torka. Biztosan Brewsteréknél volt, gondolta. Karácsony reggel öket illeti az elsö látogatás. A férfi elégedettnek tünt, tehát nyilván sikerrel járt.

Kérlek, istenem, ne hagyd, hogy elrontsa az egész napot, és bejelentse a végleges szakítást! - fo­hász­kodott némán, de lélekben felkészült a legrosszabbra.

-   &nb 212j94c sp; Eamonnál jártam - közölte Drew.

-   &nb 212j94c sp; Miért?

-   &nb 212j94c sp; Kérdezni akartam töle valamit.

-   &nb 212j94c sp; Értem.

-   &nb 212j94c sp; Nem is érdekel, hogy mit?

-   &nb 212j94c sp; Kellene?

-   &nb 212j94c sp; Igen. Aznap este, amikor késön jöttem haza Brewsteréktöl, Összeölelkezve találtalak benneteket. Az­óta sem tudtam elfelejteni azt a látványt az ablakon át. De amikor ma reggel felkeltem, tudtam, hogy ki kell derítenem az igazságot. Képtelen lennék ünnepelni addig, amíg nem tudom, mire szá­míthatok. Meg­tettem hát azt, amit már hetekkel ezelött kellett volna, és kérdöre vontam Eamont.

Andrina úgy nézett a férfira, mintha fejbe kólintották volna. Drew kivette a kezéböl a kanalat, és foly­tatta Jonathan etetését.

Egy kis idö múlva Andrinának ismét megjött a szava.

-   &nb 212j94c sp; Jaj, ne! - nyögte. - Egész idö alatt azt hitted, hogy.

-   &nb 212j94c sp; Csodálkozol?

-   &nb 212j94c sp; Nem is tudom. - motyogta Andrina. - Én pedig azt hittem, hogy újra együtt vagy Taniával.

Most Drew nyögött fel.

-   &nb 212j94c sp; Attól eltekintve, hogy felszínes és rendkívül önzö, egy új férfi tünt fel az életében. Amikor váratla­nul hazajöttél a kórházból, épp azért látogatott meg, hogy ezt elmesélje. Beleszeretett az ápolóba, akit Timnek találtam, és úgy tünik, a férfi sem közömbös a bájai iránt. - Drew hangja pu­hán, szelíden csengett: De beszéljünk inkább magunkról!

Andrina sápadt arcában még nagyobbnak látszott a szeme, amikor megszólalt:

-   &nb 212j94c sp; Azon a bizonyos estén majdnem hagytam, hogy Eamon megcsókoljon, mert rettenetesen egyedül érez­tem magam. Akkoriban folyton Taniánál és a családjánál voltál, én pedig képtelen voltam úrrá lenni a féltékenységemen.

Drew bólintott.

-   &nb 212j94c sp; Az én hibám, de rettenetesen sajnáltam Angelát meg Timet. A válásunk nagyon megviselte öket, és Tania sem egy könnyü eset. Aztán az a váratlan szívinfarktus tényleg a padlóra küldte öket. - Drew mély lélegzetet vett. - Mielött láttalak volna Eamonnal a konyhában, tulajdonképpen meg akartam kérni a ke­zed. Azt követöen természetesen meggondoltam a dolgot. A Fajdkakasba men­tem, és heves szemrehá­nyásokkal illettem magam, amiért Brewsterék miatt elpuskáztam életem legnagyobb szerelmét. De Eamon épp az imént közölte velem, hogy sosem volt esélye nálad, mert.

Nem folytatta.

-   &nb 212j94c sp; .mert az elsö perctöl kezdve téged szerettelek - fejezte be Andrina a megkezdett mondatot. - Elviselhe­tetlennek találtam a gondolatot, hogy ez lesz az elsö és egyben utolsó karácsonyunk.

Drew szerelmesen rámosolygott.

-   &nb 212j94c sp; Akárcsak én. Bolondok vagyunk, ugye? A múlt éjjel egy szemhunyásnyit sem aludtam.

-   &nb 212j94c sp; Tania tudja, hogy érzel irántam? Biztosan furcsának találja, hogy egy olyan jelentéktelen valaki, mint én, felkeltettem az érdeklödésedet.

-   &nb 212j94c sp; Jelentéktelen?! Meg hogy felkeltetted az érdeklödésemet? Enyhe kifejezés! Amióta ismerlek, folyton csak rád gondolok. Jonathant, téged és engem elszakíthatatlan szálakkal köt össze a szeretet. Számomra a legszebb karácsonyi ajándék az lenne, ha kimondanád a boldogító igent.

Andrina arca kigyúlt, a szeme különös fényben ragyogott.

-   &nb 212j94c sp; Természetesen feleségül megyek hozzád - felelte, és a dundi, elégedett babára nézett. - Mindkettö­töket nagyon szeretlek!

Amikor Drew átölelte, Andrina szívét eltöltötte a csodás, leírhatatlan érzés, hogy többé nincs egyedül.

Eamon a karácsonyi ünnepek alatt meglátogatta Drew-t és Andrinát. Elég volt egyetlen pillantást vet­nie az arcukra, hogy mindennel tisztában legyen.

-   &nb 212j94c sp; Tehát végre egymásra találtatok?

-   &nb 212j94c sp; Igen! - felelte Drew boldogan. - A lehetö leghamarabb össze szeretnénk házasodni, és örülnék, ha te lennél a tanúm.

Eamon hangos hahotára fakadt.

-   &nb 212j94c sp; Megtiszteltetés a számomra, noha be kell vallanom, nekem is tetszett a menyasszonyod. De bát­ran elrej­tem a fájdalmamat, és keresek valaki mást, aki elkísér a vadászbálba.

Andrina elmosolyodott, és szerelmesen pillantott a völegényére.

-   &nb 212j94c sp; Tania mit szól a házasságotokhoz? - kérdezte Eamon.

Drew vállat vont.

-   &nb 212j94c sp; Nem tudom, és öszintén szólva nem is érdekel. Egyébként neki is van valakije.

-   &nb 212j94c sp; Tényleg? Ki az?

-   &nb 212j94c sp; Az ápoló, akit az apja mellé fogadtam.

-   &nb 212j94c sp; Tehát mindenki megtalálta a párját, kivéve engem - sóhajtott föl színpadiasan Eamon.

Az elkövetkezö napokban az ifjú pár belevetette magát az esküvöi elökészületekbe. Andrina úgy dön­tött, hogy virágcsokor helyett Jonathant tartja majd a kezében. Elvégre neki köszönhetik, hogy egymásra találtak.

Ám életük legszebb napját még megelözte a vadászbál. Amikor Drew megvette Serenától a belépöje­gyeket, még nem sejtette, hogy a szerelemmel szeretett nöt kísérheti el. Leírhatatlan boldog­ság járta át a szívét. Andrina hamarosan testvérekkel fogja megajándékozni Jonathant, akinek az örökbefogadási eljá­rása már meg is kezdödött.

Marion elvállalta, hogy a bál estéjén vigyáz a gyerekre. Épp akkor érkezett, amikor Andrina las­san le­sétált a lépcsön.

Földig érö, mélyen kivágott, fekete estélyit viselt. A csillogó anyag alól kivillant az ezüst szan­dál, amely illett a kicsiny estélyi táskához.

-   &nb 212j94c sp; Gyönyörü vagy! - sóhajtotta Drew álmélkodva. - Egész este csak téged akarlak nézni.

Andrina boldogan rámosolygott. Azon a végzetes éjszakán, amikor Jodie életet adott a fiának, a sors egy rögös útra kényszerítette, de a végállomáson egy férfi és egy gyerek soha meg nem szúnö szeretete várta.