A Könyörületes és Megkönyörülö Isten nevében

A magyar iszlám története

Elöszó

Napjainkban a változó világ sokarcúságában a televízió-és rádióadók testközelbe hozzák a volt "mesés, kincsekkel teli" Keletet.

2001. szeptember 11.-én karnyújtásnyira hozták a szörnyü terrortámadást is New York és Washington ellen!

A világ megdöbbent és sok emberen rettegés lett úrrá.

Ez lenne az Iszlám? Most háború tört ki e vallás hívei és az un. nyugati civilizáció között? Napokig néztük idehaza a televízió képeit a megdöbbentö képsorokról. Mi, magyar muszlimok is, külföldi hittestvéreink egy részével együtt.

Mi, akik gyakoroljuk a vallást, s konvertálva kerültünk be a muszlimok népes táborába, éreztük a ránk meredö tekintetekböl a kérdést: Mit szóltok hozzá? Hogy lehet ilyet tenni?

Több éves könyvgyüjtögetésem és tervem, hogy egyszer megírom-megszerkesztem a magyarországi iszlám történetét a kezdetektöl napjainkig, a tavalyi év szeptembere lökést adott számomra!

Igenis, be kell bizonyítanunk mind a történelmünkkel, mind napi cselekedeteinkkel, hogy ez ország állampolgáraiként és velem együtt sokan magyar származásúként is számunkra idegen minden effajta és hasonló cselekmény!

Hiszen mindannyiunk számára ugyanaz a Teremtö, bár hogy is nevezzük!

Személy szerint, s sok más muszlim testvérem is azon a nézeten van, hogy itt napjainkban, mikor e könyv bövített-második kiadását írom, nem igaz Huntington professzor elmélete, miszerint a judeo-keresztény és az iszlám világ összecsapása fog bekövetkezni!

Ezt nekünk, felvilágosult, tanult muszlimoknak kell az embereknek megmagyaráznunk. Sajnos a mai nemzetközi és magyar média sokszor csúsztat és a muszlimokat mint a nyugati civilizáció ellenségeit mutatja be! Holott a vallásunk óriási mennyiségi tudományt és más értéket adott az emberiség számára, mely nélkül bizony nagyon szegény lenne a ma embere!

Nem beszélek itt a Szent Koránról, melynek minden szava idötálló és útmutató.

Mindezek a tények lekicsinyítve igazak a Magyar Nép történetére is, hiszen muszlim vallású emberek százai és ezrei tettek Hazánkért, annak boldogulásáért!

Így immár nekünk, konvertált magyar muszlimoknak egyébként is elidegeníthetetlen jogaink vannak, túl a vallásszabadság jogán kívül!

Őseink, szellemi és esetlegesen fizikailag megtestesülö elödeink bátor, hazafias tettei megadták a mai magyar muszlimoknak az eröt, hogy felemelt és bátran nézhessünk honfitársaink szemébe.

Történelmünk több évszázada bebizonyította, hogy Magyar földön a muszlimok békében éltek a más vallásúakkal együtt.

Most is ez a célunk, együtt dolgozni Mindenkivel szeretett Hazánk gyarapodásáért! Isten legyen velünk! Kívánok minden kedves Olvasónak hosszú életet, boldogságot és egészséget.

Bolek Zoltán

A Magyar Iszlám Közösség elnöke

A Magyar Iszlám Közösségröl röviden

A volt Állami Egyházügyi Hivatal politikai szempontok miatt 1988. augusztus 15.-töl engedélyezte bejegyzett egyházként a Magyar Iszlám Közösség müködését Dr. Mihállfy Balázs elnökletével.

Ekkor az aláírók, akik magyar muszlimnak vallották magukat, huszan voltak.

1990-ben az új jogszabályok szerint a Fövárosi Bíróság 19. sorszám alatt ismételten bejegyezte a Közösséget, mint egyházat.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán, sokkal többen lettünk.

Idehaza is elért minket a muszlimok átka, a széthúzás(úgy látszik ebben is igyekszünk utol érni a nyugat-európai hittestvéreinket).

1996-tól kollektív irányítás alatt müködik a Közösség, s hála Istennek, már gyülekezeti helyiségünk is van.

Közel négy éve bejegyezték a Magyarországi Muzulmánok Egyházát is, azt hiszem azok a muszlimok tették ezt, akik nem voltak megelégedve az akkori vezetöségünkkel és koncepciónkkal.

Egy éve jegyeztették be az. un. Iszlám Egyházat. Közös véleményünk szerint mindezek a bejegyzések a hazai iszlám gyengítését szolgálják, hiszen olyan szó, mint egyház, az iszlámban nem létezik egyfelöl. Másfelöl az "umma" azaz a mozlem hívöknek csak egy közösségük van egy-egy adott országban. Ezek hitelvi tények!

A lényeg az, hogy közösségünk aktívan dolgozik a Szent Korán és a Prófétai hagyományok szellemében! Nálunk nincs kirekesztés azért, mert valaki példának okáért síita, vagy szúfi, stb. Ezek megítélése Istenre tartozik, s nem a földi halandókra, akik csupán szerény szolgái az Úrnak!

Ez év májusától (2002) tisztújítást végeztünk, mivel volt elnökünk elfoglaltsága miatt úgy döntött, hogy ezek után csak tanácsadóként szeretne a Közösséggel együttmüködni. 2003-ban viszont a volt elnökkel mindennemü kapcsolatot megszakítottunk, a jövöben nem kívánunk vele semmilyen téren együttmüködni, mivel sok problémát okozott a hazai iszlám híveinek.

A három vezetö és a négy vezetöségi tag nagy lelkesedéssel látott a munkához.

Elkezdtük a kis központunk felújítását, s mivel semmilyen külföldi támogatásra nem számíthatunk, mindezt teljesen öneröböl végezzük.

Sajnos gazdag hit testvérink mind idehaza, mind külföldön teljesen magunkra hagytak minket, kivéve a néhány elhangzott biztató szótól.

Viszont mi nem adjuk fel, küzdünk azért, hogy a Közösségünk megújulva befogadjon Mindenkit, aki szomjúhozik Igénkre!

Minden pénteken déltöl nyitva egyelöre Közösségünk imaháza, s a pénteki ünnepi ima után tanítást is folytatunk, mely vallásbit oktatásból és arab nyelvi képzésböl áll. Mindezt ingyen végezzük, minden érdeklödö számára.

Magyar, angol és német nyelvü könyveket adunk az érdeklödöknek.

Miközben beszélünk a világ dolgairól, meghívjuk szeretettel egy pohár finom teára. Minden ramadani hónapban esténként szintén várjuk az érdeklödöket szeretettel.

Az elsö kiadástól eltelt idöszakban tovább gyarapodtunk, anyagilag, erkölcsileg, minden tekintetben. Vannak új muszlim testvéreink, havonta megjelenö újságot adtunk ki, kétszer voltunk Irakban, segélyt vittünk ki, s sorolhatnám még az eröfeszítéseink gyümölcseit.

Bolek Zoltán,
a Közösség elnöke

Mi az Iszlám?

Maga az iszlám arab szó, s jelentése: Allah akaratába való belenyugvás. Szülöföldje az Arab-félsziget, a jelenlegi Szaúd-Arábia.

Hedzsászban, Mekka városában született Mohamed próféta (sz.a.wa sz.),akit az Iszlám a próféták pecsétjének tekint. Isteni küldetését negyvenéves kora után kezdte el, Gábriel arkangyal által közvetített sugallatra.

A Prófétát megelözö idökben ezen a vidéken a "Dzsahilijja" kora volt, a teljes pogányság és a kezdetleges törzsi erkölcsök kora.

Dívott a vérbosszú, az újszülött lánygyermekek élve eltemetése a homokban. Erkölcsi zsinórmérce a "murua" volt, ami egyfajta kezdetleges etikai kódex a beduin törzsek számára.

A nincsteleneket, az árvákat kihasználták és elnyomták.

Ezekhez képest, az Iszlám gyökeresen újat hozott.

Egyébként az Iszlám, a muszlimok szerint nem új vallás, hanem folytatása az Isten által elsöként megteremtett Ádám müvének, mely átível Ábrahámon, Mózesen, Jézuson és a többi Ószövetségi prófétán.

Mohamed próféta (Isten áldása legyen rajta) csupán kiteljesítette és befejezte Isten Igéjét, melynek egy részét az emberek megváltoztattak.

Mohamed a mekkai arisztokrácia üldözése elöl elmenekült Jathrib városába, melynek új neve lett Medinat al Nabi, azaz a próféta városa.

Ebböl lett Medina városának neve.

Innen (622) számítják a muszlimok- a Hidzsrától való -idöszámításukat.

630-ra az Arab-félsziget túlnyomó része már az iszlám vallást követte.

A történelemböl tudjuk, hogy közel száz év alatt meghódította az akkor ismert világ közel felét. Itt nem célom történelmi tanulmányt írni az Iszlám elöretöréséröl.

Az Iszlám öt pillére, melyet a muszlimok számára kötelezö:

Az Egyetlen, örökkévaló Istenben (arabul Allah) való hit, és hit a Koránban említett prófétákban, melynek pecsétje Mohamed.

A credó, azaz hitvallás így hangzik: "Nincsenek istenek, kivéve Allah és Mohamed az Ő prófétája."

Arabul: La ilaha illallah, wa ashadu Mohamed raszul Allah."

Ez a credo jelenti a túlvilágba vetett hitet, a Szent Könyvek elismerését (Tóra, Zsoltárok, Újszövetség), melyeket Isten küldött az emberiségnek, prófétáin keresztül.

Hit az összes prófétában, itt kiemelt szerepet játszik Ábrahám, Mózes, Noé, Jézus (akit szeplötelen fogantatása után szült meg Mária)és az utolsó, aki kiterjesztette és megtisztította az Igét, Mohamed.

A napi, meghatározott idöben történö ima Istenhez.

Az imádkozást megelözi a rituális tisztálkodás és az ima iránya minden esetben a mekkai Kába.

A Ramadan havi böjt megtartása, mely a holdhónapok miatt minden évben más idöpontra esik (általában kb.10 napot csúszik vissza évente).

Ekkor pirkadattól napnyugtáig nem szabad sem enni, sem inni és tartózkodni kell a szexuális élettöl is. Felmentést csak a gyermekek, öregek és betegek kaphatnak, vagy az utazók, de nekik az elmulasztott alkalmakat be kell pótolniuk.

A Zakat megfizetése, mely a Ramadan utolsó napjaiban válik esedékessé.

Ez az egyfajta egyházi adó a tárgyi évben felhalmozott anyagi javak

2, 5 ezrelékét teszi ki. Tehát, akinek van ilyen feleslege, az befizeti az illetékes szerveknek, akik ezt jótékonysági célokra fordítják.(Pl.: szegényeknek adnak belöle, iskolákat, fürdöket, mecseteket, kórházakat építenek,)

A Hadzs, azaz a Mekkába történö zarándoklat teljesítése, mely minden olyan muszlim számára kötelezö, amelyiknek egészsége és vagyoni állapota ezt megengedi. A zarándoklat teljesítése jó fizikai erönlétet igényel, viszont páratlan lelki élményt nyújt a muszlimoknak. Innentöl kezdve, aki ezt elvégezte, jogosult a "hadzsi" cím használatára. Jómagam elvégeztem 1997-ben és 2003-ban a Hadzsot, valamint 1999-ben az Umrát (kis zarándoklat).

A muszlimok szent könyve a Korán, mely 114 szúrából (vers) áll.

Oszmán, a harmadik kalifa idején rendszerezték, és egységbe foglalták, ettöl kezdve változatlan állapotban maradt meg a mai napig.

Mohamed próféta életét és mondásait összegyüjtötték, melyböl kialakult a Hadiszok gyüjteménye.

A hadiszokból és a próféta cselekedeteiböl lett a Szunna.

Az iszlámnak 5 vallásjogi iskolája van.

Nem célom most ezeket részletezni.     

AZ ISZLÁM KIALAKULÁSA

1. Az emberek helyzete az iszlám elött

A VI. sz-ban az emberek nagy tévelygésben éltek, mivel Isten szentírását félreértették, elfelejtették és el is ferdítették. Erre szolgál bizonyítékul, ami a földön történt több helyen, ugyanis a perzsák tüzimádók volta, az indiaiak szentté tették a tehenet, az arabok az istentársítás bünébe estek, bálványimádók lettek. A lánygyermekeket élve eltemették, hogy ne hozzanak szégyent a családra, a fiúka pedig azért ölték meg, hogy ne legyenek szegények miattuk. Az erös uralkodott a gyenge felett. Több törzsre oszlottak, egymást támadták. Mindezért szükség volt egy újabb isteni kinyilatkozásra, amely életre kelti az emberekben az istentöl való félelmet. Életre kelteni mindazokat az erkölcsi elveket, amiröl az emberek megfeledkeztek, akár egymással szembeni, akár az ember saját magával szembeni elveiröl legyen szó. 610 körül megkapta Muhammad próféta -Isten dicsétje és üdvözítse -az isteni kinyilatkoztatást, mely által a Próféta -Isten dicsétje és üdvözítse -elkezdte az embereket megmenteni a sötétségböl, és a világosságra vezetni. Erröl beszél az Isten a Koránban:

"Allah gyámolítója azoknak, akik hisznek. Kihozza öket a sötétségböl a fényre. A hitetlenek gyámolítói azonban a bálványok. Kihozzák öket a fényböl a sötétségbe. Azoknak a tüz lesz az osztályrészük és benne (égnek) örökké."

2. Az iszlám az egész életet áthatja

Az iszlám az élet minden részével foglalkozik: az imádsággal, a viselkedéssel, a politikával, a gazdasággal és minden más egyéb dologgal. Az iszlám figyelembe vette az emberi lelket, elmagyarázta neki, hogy hogyan kell az Istent imádni, hogyan kell a lelket tisztává tenni, és hogyan kell kapcsolatba lépnie a Teremtöjével. Mindezek mellett a teströl sem feledkezett meg. Megparancsolta a testi tisztaságot, a rendes táplálékot, és megtiltotta neki mindazokat a dolgokat, melyek károsak. A társadalom helyes felépítését is elrendelte, megparancsolta a szülökkel, rokonokkal és általában az emberekkel szembeni jó bánásmódot. Megparancsolta az igazmondást, a becsületességet, a tanácsadást és az egyenlöséget. Söt a hitetlenekkel szembeni jó bánásmódot is elrendelte, amennyiben közös megegyezés van:

"kivéve azokat a pogányokat, akikkel egyezséget kötöttetek, és akik azután nem rövidítettek meg benneteket semmiben és nem segítettek senkit ellenetek. Velük szembe be kell tartanotok a megállapodásukat a velük megszabott határidöig! Allah szereti az istenfélöket." (IX:4)

és még

"Hogy is lehetne a pogányoknak egyezségük Allahhal és küldöttével -kivéve azokat, akikkel a Szent Mecsetnél kötöttek egyezséget? És ha megtartják a szavukat, akkor ti (is) tartsátok meg a szavatokat! Allah szereti az istenfélöket." (IX:1)

3. Az iszlám prófétája

571-ben született Muhammad bin Abdullah bin Abdulmuttalib bin Hásim próféta Mekkában, ott nött fel árván. 8 éves koráig a nagyapjával élt, majd a nagybátyával (miután meghalt a nagyapja). Becsületes, igazmondó embernek ismerték, igazmondónak nevezték. 25 éves korában elvette Khadidzsa bint Khuwaylid-ot. Ezután kereskedöként dolgozott Mekkában. A város melletti helyen volt egy barlang, melyet Hirá-nak neveztek. Ide járt a Próféta -Isten dicsétje és üdvözítse -idönként meditálni. 40 éves korában, miközben a barlangban meditált, megjelent elötte Gábriel arkangyal, és azt mondta neki:

-Olvass! -Nem tudok olvasni -felelte a Próféta. Ezután magához szorította a Prófétát -Isten dicsétje és üdvözítse. Ez megismétlödött háromszor, majd kinyilatkoztatott a Korán elsö öt verse:
"Hirdess Ura nevében, aki teremtett, vérrögböl teremtette az embert. Hirdess! A te Urad a legnagylelkübb, aki írótollal tanított, megtanította az embert arra, amit nem tudott. " (XCVI: 1-5)
Ezzel kezdödött Muhammad -Isten dicsétje és üdvözítse -prófétasága. Titokban kezdte el a hitterjesztést a közeli rokonai és barátai körében. Egy idö után rájöttek a mekkai hitetlenek erre, és elkezdték öket üldözni. Ennek eredménye az volt, hogy el kellett vándorolniuk. Elöször Etiópiába vándoroltak, ahol menedéket találtak az ottani igazságos keresztény királynál (aki késöbb muszlim lett). Késöbb visszatértek Mekkába azt hívén, hogy az emberek már muszlimok lettek, de kiderült, hogy rossz hírt kaptak, ezért megint ki kellett vándorolniuk Etiópiába. A Mekkába lévö muszlimokat továbbra is kínozták, ami miatt úgy határozott a Próféta -Isten dicsétje és üdvözítse -az iszlám állam kialakításának legfontosabb lépéseit. 8 év eltelte után visszatér Mekkába 10 ezer emberrel, ahol sok ember áttért az iszlámra, mivel látták, hogy a Próféta -Isten dicsétje és üdvözítse -és a barátai jól bántak velük. Nem öltek meg senkit, nem bántalmaztak senkit, nem vágtak fát az iszlám parancsainak eleget téve.

4. Az iszlám tanítások forrásai

Az iszlám vallásban nem lehet semmit se állítani hiteles bizonyíték nélkül. Ezért (sajnos) sok helyen a világon félreinformáltak az emberek, mert az információk 95%-a nem hiteles. Az iszlám források a következök:

1. Korán: az Isten által kinyilatkoztatott szent könyv

2. Prófétai hagyomány: ez a Próféta - Isten dicsérje és üdvözítse -

mondásai, cselekedetei és jóváhagyásaiból áll.

Korán és Hadith ( a Próféta tanításai és cselekedetei)

A Korán az Istennek végsö kinyilatkoztatása, ami az Iszlám tanításainak és törvényeinek forrása. A Korán a hit alapjaival, az erkölccsel, az emberiség történetével, az imádsággal, a bölcsességgel, az Isten és az ember kapcsolatával, az emberi viszonyok minden formájával foglalkozik. Összefoglaló tanítás, amelyre felépíthetök a fö társadalmi igazságok, a gazdaság, a politika, a törvényhozás, a jogtudomány, a törvénykezés és a nemzetközi kapcsolatok - ezek mind a Szent Korán fontos részei.

Mohamed maga írástudatlan volt, követöi a Szent Koránt felügyeletével még élete során lejegyezték, megtanulták.

Az eredeti és teljes Korán arab nyelven mindenki számára elérhetö. Ez az a nyelv, melyen a Korán kihirdetett. Értelmezéseinek soknyelvü fordítását széles körben használják.

A Hadith Mohamed próféta tanításainak, kinyilatkoztatásainak, cselekedeteinek gyüjteménye, melyet hüséges társai gondosan lejegyeztek és összegyüjtöttek. A Hadith a Koránverseket kifejti és magyarázza.

Az Istentisztelet fogalma

Az Iszlám nem csupán rituálékat tanít, s nem fogadja el azokat. A hitet, a szándékot és a cselekedetet hangsúlyozza. Istent szolgálni annyi, mint Őt megismerni és szeretni, az élet minden kérdésében az Ő útmutatása szerint cselekedni, a jóság parancsa szerint élni, elkerülni a gonoszságot, a zsarnokságot, kegyelmet és igazságot gyakorolni, az emberiség szolgálatával szolgálni Őt. Ennek koncepcióját mutatja be az alábbi Korán idézet:

"Az nem helyes, ha arcotokat kelet és nyugat felé fordítjátok, hanem a helyes az, ki hiszi Allahot, az Ítélet Napját, az angyalokat, az Írást s a prófétákat, pénzt áldoz az Ő szeretetére rokonoknak, árváknak, ínségben szenvedöknek, vándoroknak, kéregetöknek, s felszabadítja a (rab)szolgákat, megtartja az imát, s kötelezö alamizsnát ad. S kik hüek egyezségükhöz, ha egyezséget kötöttek, kik a megpróbáltatásban, hányattatásban s a nyomor idején állhatatosak, ök azok, kik igazak, s ök azok, kik számon tartják (Allahot)." (Korán 2:177)

Az Iszlám életmód

Az iszlám minden ember számára világos útmutatást ad az élet minden történésében. Az útmutatások átfogóak, tartalmazzák az élet társadalmi, gazdasági, politikai, erkölcsi és lelki vonatkozásait. A Korán figyelmezeti az embert földi életének értelmére, saját magával, rokonaival, barátaival, közösségével, embertársaival és Teremtöjével szembeni kötelezettségére. Az ember az értelmes léthez alapvetö utasításokat kap, majd az emberi létezés kihívásainak van kitéve, s ekkor ezeket az eszméket a gyakorlatban kell megvalósítania.

Az Iszlám az embert, mint egységes, teljesen egészet tekinti és nem mint szétválasztott, egymással vetélkedö részek összességét. A vallásos és a világi élet az ember számára nem különül el: az emberi létezés természetében egyesülnek.

Történelmi áttekintés

Mohamed (Allah fohász és békéje reá!) i.sz. 570-ben született Arábiában, Mekka városában. Egy elökellö és jómódú család sarja volt. Az elsö kinyilatkoztatást négy éves korában kapta. Tizenhárom évig hirdette az Iszlámot Mekkában. Ezen idö alatt öt és követöit, az Iszlám híveit üldözték és bántalmazták. Ezért Isten parancsára Medinába (egy másik város Arábiában) vándorolt. Rövid, 23 évnyi idö alatt teljesítette prófétai küldetését. 63 éves korában halt meg Medinában, s ott is temették el.

Teljes életet élt, minden ember számára ma is példaként szolgál. Élete a Korán tanítását és annak gyakorlati megvalósítását példázza.

Az Iszlám vonzereje

Az Iszlám, mivel a valóságot világos és egyenes módon fejezi ki, hatalmas vonzeröt jelent mindazoknak, akik a tudást keresik. Megoldást jelent az élet minden problémájára.

Az Iszlám a jobb és teljes élet útja, melynek minden szakában az Istent, a Mindenható Teremtöt, az Irgalmas Megtartót dicsérjük.

A muszlim népesség áttekintése (becslés):

millió

Afrika                    273,28

Ázsia                     701,87

Európa                  24,40

Észak-, Dél-Amerika és Ausztrália           2,44

Összesen:  1001,99

A világ 172 országából 53 azoknak a száma, amelyekben a muszlim lakosság a népesség 50%-át meghaladja.

Az Iszlám - korunk problémáinak megoldása

Az emberek testvérisége

Az egyik nagy probléma, mellyel korunk embere szembekerül, a faji megkülönböztetés. A technikailag fejlett nemzetek képesek az embert a Holdra küldeni, de nem képesek megakadályozni abban, hogy embertársait gyülölje és háborúskodjon.

Az Iszlám az elmúlt 1400 évben megmutatta, hogyan kell a faji megkülönböztetést megszüntetni. A zarándoklás alatt évröl évre a valóságban is látható minden faj és nemzet igaz testvéreinek Iszlám csodája.

A család: a család, amely a civilizáció magját jelenti, minden nyugati országban felbomlóban van. Az Iszlám családi felépítés egyensúlyba hozza a férj, a feleség, a gyerekek és a rokonok jogait. Az Iszlám egy jól szervezett családi rendszerben az emberi önzetlenséget, bökezüséget és a szeretetet erösíti.

A teljes életfelfogás

Az emberek életfelfogásuk szerint élnek. A világi társadalmak tragédiája abban rejlik, hogy nem képesek az élet különbözö részeit összekapcsolni. A világi, a vallási, a tudományos és a lelki rész, úgy tünik konfliktusba került számukra. Az Iszlám feloldja ezt a konfliktust, és harmóniát hoz az ember életfelfogásába.

A mindenható és könyörületes Allah nevében

Mit mondanak a Koránról?

Az emberiség az isteni útmutatást csak két úton kapta: az egyik Allah szavai, a másik pedig a Próféták, akiket Allah választott ki, hogy közvetítsék akaratát az emberi lények felé. E két dolog mindig együtt járt, és azok a kísérletek, amelyek Allah akaratát egyik vagy másik elhanyagolásával akarták megismerni, tévútra vezettek. A hinduk mellözték prófétáikat és minden figyelmüket a könyveiknek szentelték, amelyek csak szójátékoknak bizonyultak és végül elveszették azokat. Hasonlóképpen a keresztények is teljesen figyelmen kívül hagyták Allah Könyvét, és csak Krisztusnak tulajdonítottak jelentöséget, így nem csak isteni rangra emelték öt, de elvesztették a Bibliában megfogalmazott monoteizmus (egyistenhit) (TAWHEED) lényegét is.

Gyakorlatilag a Korán elött kinyilatkoztatott fö szentírások, azaz az Őstestamentum és az Evangéliumok csak jóval a Próféták ideje után öltöttek könyvformát és kerültek lefordításra. Ez azért történt így, mert Mózes és Jézus követöi nem tettek komoly eröfeszítéseket, hogy ezeket a Kinyilatkoztatásokat még a Próféták életében megörizzék. Söt, csak sokkal haláluk után Írták le öket. Tehát amit mi ma Bibliaként ismerünk (az á- és az Újtestamentumot), az nem más, mint egyes követök beszámolóinak tolmácsolása, amelyek részben hozzátettek, részben elvettek ún. Próféták eredeti kijelentéseiböl. Ezzel szemben az utolsó kinyilatkoztatott könyv, a Korán eredeti formájában maradt fenn. Allah maga garantálta megörzését, ezért az egész Koránt még Mohamed Próféta PBUH: (Allah békéje legyen vele!) élete során lejegyezték, bár csak néhány pálmalevél, pergamen, csont stb. állt rendelkezésükre. Ezen felül a Próféta több tízezer tanítványa kívülröl is megtanulta az e 626i85g gész Koránt, valamint a Próféta maga is idézte Gábriel arkangyalnak évente egyszer, majd halála elött kétszer. Ezután az elsö Kalifa, Abu Bakr megbízta a Próféta imokát, Zaid Ibn Thabit-ot, hogy gyüjtse össze egy kötetbe az egész Koránt. E kötetet Abu Bakr haláláig magánál tartotta. Majd a második kalifára, Umar-ra hagyta, utána pedig Hafsz-hoz, a Próféta feleségéhez került. Ebböl az eredeti kötetböl a harmadik kalifa, Uthman másolatokat készítetett és azokat különbözö muzulmán területekre küldte. A Koránt azért örizték ilyen lelkiismeretesen, mert ez volt az emberiség útmutató könyve a jövendö idökre. Ezért nem csak az arabokhoz szól, akiknek a nyelvén eredetileg kinyilatkoztatott. Az emberi lényekhez szól:

"Óh, ember! Mi térített el Uradtól?" A Korán tanításainak gyakorlatiasságát Mohamed és a jó muzulmánok példája alapozta meg az évszázadok során. A Korán jellegzetes szemléletmódját az adja, hogy instrukció az ember általános jólétét célozzák, és elérhetö lehetöségeken alapulnak. A Korán bölcsessége minden tekintetben döntö. Sem a testet nem ítéli el vagy kínozza, sem a lélekröl nem feledkezik meg. Nem humanizálja az Istent, és nem isteníti az embert. Mindent gondosan a helyére tesz a teremtés teljes rendszerében.

Valójában azok a tudósok, akik azt állítják, hogy Mohamed volt a Korán szerzöje, olyasmit mondanak, ami emberileg lehetetlen. Egy 6. századi személy hogyan mondhatott volna olyan tudományos igazságokat, amilyen a Koránban találhatók? Leírhatta-e olyan pontosan az embrió méhen belüli fejlödését, ahogy azt a modern tudomány teszi? Másrészt, logikusnak tünik-e azt hinni, hogy Mohamed, akit 40 éves koráig csak becsületesnek és tisztességesnek jellemeztek, hirtelen belekezdett egy olyan könyv megírásába, amely páratlan irodalmi értékü, és amelyhez foghatót az arab költök és szónokok legjobbjai sem tudtak alkotni? Végül jogos-e azt mondani, hogy Mohamed, akit társadalma megbízhatónak (AL-AMEEN) ismert, és akit a nem muzulmán tudósok még ma is csodálnak becsületességéért és tisztességéért, hamis állításokkal hozakodott volna elö és ebben a tévhitben oktatta volna a jellemes, tisztességes és becsületes emberek ezreit, akik a legjobb emberi társadalom létrehozására voltak képesek a földön? Biztos, hogy minden öszinte és elfogulatlan igazságkeresö arra a meggyözödésre jut, hogy a Korán Allah kinyilatkoztatott könyve.

Anélkül, hogy szükségszerüen egyetértenénk minden mondásukkal, idézünk néhány véleményt a Koránról a jelentös nem muzulmán tudósoktól. Az olvasó könnyen észreveheti, hogy a modern világ közeledik a valósághoz a Koránt illetöen. Azzal fordulunk minden széles látókörü tudóshoz, hogy az elözöekben említett szempontok tükrében tanulmányozzák a Koránt. Biztosak vagyunk abban, hogy e kísérletek meggyözik majd az olvasót, hogy a Koránt emberi lény nem írhatta.

"Bármilyen gyakran fordulunk is hozzá (a Koránhoz), elöször újra és újra ellenszenvet ébreszt, majd hamarosan vonzani kezd, ámulatba ejt és végül kivívja tiszteletünket. Stílusa, összhangban tartalmával és céljával szigorú, nagyszerü, félelmetes - minduntalan igazán fennkölt -Így e könyv minden korban nagy hatást fog gyakorolni."

/idézet Goethe-töl, T. P. Hughes (Dictionary of Islma) Az Iszlám szótára címü müvében 526. oldal/

"A Korán kétségkívül fontos helyet foglal el a világ kiemelkedö vallási könyvei között. Bár a legfiatalabb korszakalkotó mü, amely ezzel irodalmi csoporthoz tartozik, mégis alig van más olyan, amely hasonló csodás hatást gyakorolt volna az emberek nagy tömegére. Az emberi gondolkodás és a jellem teljesen új szakaszát hozta létre. Elöször változtatta át az Arab félsziget számos különbözö sivatagi törzsét egyetlen hös nemzetté, majd a mohamedán világ hatalmas politikai-vallási szervezeteinek létrehozásával folytatódott a sor, melyek olyan jelentös eröt képviselnek, hogy Európának és a Keletnek is számolnia kell velük."

/G. Margoliouth bevezetöje J.M Rodwell A Korán címü müvéhez, New York, Everyman 's Library, J977, VII./

"Egy mü, amely olyan erös és látszólag összeegyeztethetetlen érzelmeket vált ki még a távoli olvasóból is -távoli idöben, de még inkább szellemi fejlettségében -, egy mü, amely nemcsak legyözi a figyelmes áttanulmányozás kezdetén jelentkezö ellenszenvet.

Alkotás. A legnagyobb érdeklödésre számottartó probléma az emberiség sorsával foglalkozó minden gondolkodó megfigyelö számára."

/Idézet Dr. Sleingass-tól 7:P. Hughes Az Iszlám szótára címü müvében (Dictionary of Islam), 526-7. oldal/

"A fenti megfigyelés tarthatatlanná teszi azt a feltételezést, hogy Mohamed volt a Korán szerzöje. Hogy válhatott volna egy írástudatlan ember az egész arab irodalom legfontosabb szerzöjévé az irodalmi értékeket tekintve? Hogy jelenthetett volna ki olyan tudományos jellegü igazságokat, amelyeket más emberi lény az adott korban nem is ismert, és mindezt anélkül, hogy a legcsekélyebb hibát is elkövette volna az e témáról szóló állításában? "

/Maurice BucailIe: A Biblia, a Korán és a tudomány (The Bible, The Quran and Science), 1978, 125. oldal/

"Itt tehát érdemeit, mint irodalmi müét, nem lehet elözetesen kialakított irányelv vagy esztétikai szempont alapján mérni, hanem aszerint a hatás szerint, amelyet Mohamed kortársaira és honfitársaira gyakorolt. Ha hallgatósága szívéhez olyan eröteljesen és meggyözöen" szólt, hogy mostanáig egyesítette a széthúzó és ellenséges elemeket egy tömör és jól szervezett egységgé, olyan gondolatokat serkentett, amelyek jóval meghaladták az arab elmék addig uralkodó elveit, akkor tökéletes volt szónokiassága, egyszerüen azért, mert a barbár törzseket civilizált nemzetté kovácsolta, és a történelem régi láncolatába új vetületeket hozott. "

/ Idézet Dr. Steignass-tól 7:P. Hughes Az Iszlám szótára címü müvében (Dictionary of Islam) 528. oldal/

"Miközben kísérletet tettem arra, hogy elödeim teljesítményén javítsak és olyan valamit hozzak létre, ami az arab Korán nagyszerü retorikájának (szónoklat) halvány visszhangjaként fogadható el, nagy igyekezettel tanulmányoztam azt a bonyolult és igen változatos harmóniát, amely -eltekintve magától a mondanivalójától -tagadhatatlanul az emberiség legnagyobb irodalmi müalkotásai közé emeli a Koránt... Ezt a nagyon jellemzö vonást a páratlan összhangot ahogy a hívö Pickthall jellemezte a Szent Könyvet, melynek hangjai könnyre fakasztják és eksztázisba (elragadtatás) ejtik az embert, a korábbi fordítók majdnem teljesen figyelmen kívül hagyták, így nem meglepö, hogy munkáik egészen unalmasnak és laposnak tünnek, összehasonlítva a ragyogóan díszített eredetivel."

/Arthur J: Arberry: A lefordított Korán (The Koran Interpreted), London: Oxford University Press, 1964, px/

"A Korán teljesen objektív vizsgálata a modern ismeretek tükrében, arra a felismerésre vezet, hogy a kettö szoros összhangban van, mint azt már több alkalommal említettük. Hatására elképzelhetetlennek tartjuk, hogy egy Mohamed korabeli ember ilyen állítások szerzöje lehetett volna, tekintettel a kor ismeretszintjére. E megfontolások is részét képezik annak, ami a Korán Kinyilatkoztatás számára egyedi helyet biztosít, és arra késztetik a tárgyilagos tudóst, hogy elismerje, nem képes csupán materialista alapon magyarázatot adni. "

/Maurice Bucaille: A Korán és a modern tudomány (The Quran and Modern Science) 1981, 18. oldal/

Isten tulajdonságai

Amennyiben a Teremtö örök és örökké tartó, akkor tulajdonságai is örökké kell, hogy tartsanak. Nem veszíthet tulajdonságaiból és nem is szerezhet újakat. Ha ez így van, akkor tulajdonságai abszolútak. Lehet-e több egy Teremtönél, amely ilyen abszolút tulajdonságokkal rendelkezik? Létezhet-e például két ilyen abszolút módon hatalmas Teremtö? Egy pillanat alatt eldönthetö, hogy ez nem lehetséges.

A Korán ezt a következö módon összegzi:

"Istennek nincs fia, és mellette sincs semmilyen más isten: mert akkor minden isten utánozná azt, amit Ő teremtett, és néhányan köztük többre vinnék, mint a többiek. És ha a földön vagy a mennyekben Istenen kívül még más istenek is léteznének, a föld és a menny bizonyára összedölne."

Isten egyedülisége

A Korán emlékeztet bennünket az állítólagos istenek hamisságára. Az ember által készített tárgyak bálványozóitól ezt kérdezi: "Imádod-e azt, amit magad készítettél, vagy hiszel-e másokban, Allahon kívül, mint védöidben, akik magukat sem tudják megvédeni?" A mennyei dolgokat bálványozóknak a Korán Ábrahám történetét idézi:

"Amikor az éjszaka leszállt rá, meglátott egy csillagot és azt mondta: "Ez az én Uram", de amikor a csillag leszállt, azt mondta: "Nem szeretem az eltünöket." Amikor látta a holdat feljönni, azt mondta: "Ez az én Uram.". De amikor a hold leszállt azt mondta: "Ha az én Uram nem vezet engem, akkor biztosan én is eltévedek, mint a többiek." Amikor meglátta a felkelö napot, azt mondta: "Ez az én Uram, ez nagyobb.". De amikor a nap leszállt, azt mondta: "Óh népeim, biztosan el fogom az hagyni, amire ti gondoltok. Arcomat Őfelé fordítottam, akitöl a mennyek és a föld származik. Tiszta hitü ember vagyok és nem a bálványimádók közül való."

A hívö magatartása

Ahhoz, hogy valaki muszlim lehessen, azaz Istennek tudja adni magát, szükséges Isten egyedüliségében hinnie, abban az értelemben, hogy Ő az egyedüli Teremtö, Megóvó, Tápláló, stb. Ez a hit -amelyet késöbb Tawhid Ar-Rububiyyah-nak nevezünk- azonban nem elegendö. A bálványimádók közül sokan azt hitték, hogy csak a magasságos Isten tehette mindezt. Ez azonban nem volt elegendö ahhoz, hogy muszlimokká váljanak. A Tawhid Ar-Rububiyyah-hoz szükséges még a Tawhid Ar-Uluhiyyah is, azaz el kell ismerni azt a tényt, hogy egyedül Isten az, aki áhítatosan tisztelni és szolgálni kell, és aki ezt elfogadja tartózkodik minden más dolog vagy személy bálványozásától.

Miután ezt sikerült elérni, az egy és igaz Istent illetöen, a hívöknek állandóan hinnie kell Őbenne, és semmi sem szabad, hogy az igazság tagadására késztesse.

Amikor a hit belép egy ember szívébe, az ott bizonyos szellemi állapotokat idéz elö, amelyek következményei bizonyos cselekedetek lesznek. Ezek a szellemi állapotok és cselekedetek az igaz hit bizonyítékai. A próféta azt mondta:

"A hit az, amely keményen ül a szívben és amelyet tettleg bizonyítanak."

A fenti szellemi állapotok közül a legfontosabb az isten irányába érzett hála, amelyet az ibada (ima, áhítat) lényegének is lehet tekinteni.

A hála érzése annyira fontos, hogy a nem hívöt "káfer"-nak hívják, amely azt jelenti, hogy "az ember, aki tagadja az igazságot", illetve a "hálátlan ember".

A hívö szereti Allahot és hálás neki azokért a kegyekért, amelyeket töle kapott, de mindig tudatában van annak, hogy jó cselekedetei - legyenek azok gondolati vagy fizikai tettek - messze vannak attól, hogy együtt lehessen öket említeni az isteni kegyekkel, és a hívö mindig aggódjon azon, hogy az isten megbünteti itt vagy a túlvilágon. A hívö tehát féli az Istent, megadja magát Neki, és mély alázattal szolgálja Őt. Lehetetlen ilyen szellemi állapotba kerülni anélkül, hogy valaki ne gondoljon Istenre. Az Istenre való gondolás tehát hit éltetö ereje, amely nélkül az elhalványul és elhal. A Korán megpróbálja a hálaérzetet felkelteni azáltal, hogy nagyon gyakran ismételgeti Isten tulajdonságait. A legtöbb ilyen tulajdonságot az alábbi Korán-idézetekben találhatjuk együttesen említve:

"Ő Allah, akin kívül nincs más isten. Ő a rejtett és nyilvánvaló dolgok tudója. Ő a könyörületes és az irgalmas. Ő Allah, akin kívül nincs más Isten, a király, a szentséges, a békesség a biztonságot adó, a megóvó, a hatalmas, az óriási, a büszke. Magasztaltassék Allah! Mennyire fölötte áll annak, amit társítanak mellé! Ő Allah, a Teremtö, az alkotó, a megformázó. Őt illetik meg a legszebb nevek. Őt magasztalja mindaz, ami egekben és földön van. Ő a hatalmas és a bölcs."

"Allah - rajta kívül nincs más isten - az élö, a magában létezö. Nem vesz rajta eröt szendergés, álom. Övé minden, ami az egekben és a földön van. Vajon (teremtményei között) ki az, aki engedélye nélkül közbenjárhatna nála (a Feltámadás Napján)? Tudja azt, ami a teremtményei elött van (az életben), és azt, ami mögöttük van (a túlvilágon). Ők azonban nem fognak fel semmit az Ő tudásából, kivéve azt, amit Ő akar. Trónusa átöleli az egeket és a földet. Megörzésük nem görnyeszti meg Őt. Ő a magasztos és a hatalmas."

"Ti, az Írás birtokosai! Ne lépjétek túl a határt a ti vallásotokban, és ne mondjatok Allahról mást, csak az igazságot! Jézus, a Messiás, Mária fia csupán küldötte Allahnak, és Ő Allah szava, amit sugalmazott Máriának és belöle kiáradó szellem. Higgyetek hát Allahban és az Ő küldötteiben, és ne mondjátok azt, hogy Három (Hármas istenség)! Hagyjátok abba! Jobb az Nektek! Allah csupán egyetlen Isten. Magasztaltassék! Hogyan is lehetne gyermeke?"

Prófétaság az Iszlámban

A prófétaság fogalma nem ismeretlen az isteni kinyilatkoztatású vallások számára, mint például a zsidó vagy keresztény vallás esetében. Az Iszlámban ennek speciális helyzete és jelentösége van.

Az Iszlám szerint, Allah nemes célra teremtette az embert, arra, hogy Őt imádja és az Ő tanításai és útmutatásai alapján erényes életet éljen. Hogyan tudná az ember, mi a szerepe és létének célja, ha nem kap folyamatos és gyakorlati útmutatásokat azzal kapcsolatban, hogy mit akar töle Allah? Ekkor van szükség a prófétaságra. Így Allah minden népböl egy vagy több prófétát választott ki azért, hogy ezek vigyék el üzenetét az embereknek.

Jogosan tehetjük fel most a kérdést: Hogyan kerültek kiválasztásra a próféták és ki kaphatta meg ezt a nagy kegyet? A prófétaság Allah áldása és figyelme, amelyet Ő annak ad, akinek akar. Áttekintve azonban a történelem során fellépö különbözö hírvivöket, a próféták három tulajdonságát lehet határozottan felismerni:

1. Erkölcsi és intellektuális szempontból a legjobb a közösségbe. Ez azért fontos, mert a próféta élete modellként szolgál követöi számára. A próféta személyisége meg kell, hogy ragadja az embereket, azért, hogy elfogadják üzenetét és ne riadjanak el töle esetleges hibás jelleme miatt. Miután megkapta az üzenetet, a próféta tévedhetetlen. Ez azt jelenti, hogy nem fog elkövetni semmilyen bünt sem. Néhány apróbb hibája lehet, amelyeket azonban a kinyilatkoztatás általában kijavít.

2. A prófétákat csodák segítik annak bizonyítására, hogy nem szélhámosak. Ezeket a csodákat Isten ereje és engedélye biztosítja, és általában azon területen következnek be, ahol a kor emberei valamiben kitünnek. Ezt illusztrálhatjuk, ha felidézzük a legfontosabb világvallások három prófétájának föbb csodáit: a zsidó vallás, a kereszténység és az iszlám esetében. Mózes kortársai jól értettek a varázsláshoz. A legnagyobb csoda tehát az volt, amikor Mózes (Allah békéje legyen Vele!) legyözte Egyiptom akkori legjobb varázslóit. Jézus kortársairól azt mondják, hogy remek orvosok voltak. Ezért Jézus (Allah békéje legyen Vele!) csodái a halottak feltámasztására és gyógyíthatatlan betegségek gyógyítására irányultak. Az arabok, Mohamed (Allah békéje legyen Vele!) próféta kortársai, híresek voltak ékesszólásukról és csodálatos költészetükröl. Így amelyet Allah Mohamed (Béke legyen Vele!) prófétának nyilatkozott ki. Ehhez hasonlót az arab költök és szónokok egész regimentje sem volt képes megalkotni annak ellenére, hogy erre maga a Korán ad többször kihívást. Mohamed próféta csodájában volt valami speciális, minden addigi csoda ugyanis idöben és térben korlátozott volt, azaz bizonyos emberek, csak bizonyos idöben láthatták azokat. Nem így van ez a Koránnál. Ez ugyanis egyetemes és örökké tartó. Látták már az elözö generációk és látni fogják a jövö generációi is stílusának, tartalmának és lelki felemelö erejének csodáját. Ezeket mindig meg lehet vizsgálni és általuk bebizonyosodik a Korán isteni ereje.

3. Minden próféta világosan kijelenti azt, hogy a kinyilatkoztatás nem töle származik, hanem Istentöl, az emberiség jóléte érdekében. A prófétáknak azt is sikerült megerösíteniük, hogy milyen kinyilatkoztatások történtek meg elöttük, és mi fog bekövetkezni a jövöben. A próféták annak bemutatására teszik ezt, hogy ök egyszerüen azt az üzenetet közvetítik, amelyet nekik minden ember és minden idök Egyedül Igaz Istene adott át. A próféták által közvetített üzenet tehát lényegében ugyanaz és ugyanazt a célt szolgálja. Ezért az üzenet nem térhet el attól, ami már elözöleg kinyilatkoztatásra került, és vonatkozik a jövöben bekövetkezö eseményekre is.

A próféták fontosak ahhoz, hogy Isten (Allah) üzenetét és utasításait közvetítsék az emberek felé. Nem tudjuk, hogy miért születtünk? Mi fog történni velünk halálunk után? Van-e élet a halál után? El kell-e számolnunk tetteinkkel? Más szóval, van-e jutalma vagy büntetése életünkben véghez vitt tetteinknek? Ezek és sok más, Istennel, angyalokkal, a mennyországgal, a pokollal stb. kapcsolatos kérdés sem válaszolható meg a Teremtö és a láthatatlan világ ismeröjének közvetlen kinyilatkoztatása nélkül. A válaszoknak hitelesnek kell lenniük, és olyan személyektöl kell származniuk, akiket tisztelünk és akikben bízunk. Ezért van az, hogy a hírvivök az erkölcsös viselkedés és az intellektuális képességek tekintetében társadalmunk legjobbjai.

Így néhány nagy prófétáról szóló rágalmazó bibliai történeteket nem fogadják el a muszlimok. Ilyen például az, amikor Lót az írások szerint ittasan paráználkodott a lányaival, vagy az, amikor Dávid egyik parancsnokát halálra ítélte azért, hogy nöül vehesse annak feleségét. A muszlimok prófétái nagyobbak annál, amit ezek a történetek jeleznek. Ezek a történetek ugyanis az Iszlám vallás szempontjából nem lehetnek igazak.

A prófétákat csodás módon segíti az Isten, és Ő az, aki utasításokat ad számukra az üzenet megerösítésére. A prófétáknak az emberiség számára adott üzeneteinek tartalmát a következöképpen összegezhetjük:

a) isten világos megfogalmazása: tulajdonságai, teremtö munkája, valamint az, hogy mit lehet és mit nem lehet neki tulajdonítani.

b) Világos elképzelés a láthatatlan világról, az angyalokról, a dzsinekröl (szellemekröl), mennyországról és pokolról.

c) Miért teremtett Isten bennünket? Mit akar tölünk és mi a jutalma vagy büntetése annak, ha engedelmeskedünk vagy nem engedelmeskedünk Neki?

d) Hogyan éljünk a társadalomban, hogy megfeleljünk az Ő akaratának? Ezek tehát olyan utasítások és törvények, amelyeket helyesen és becsületesen alkalmazva boldog és ideális társadalmat kapunk.

A fentiekböl világos, hogy a prófétákat nem lehet helyettesíteni. Még manapság is, a tudomány elörehaladása mellett, a természetfölötti világról szóló információk egyedüli forrása a kinyilatkoztatás. A vezetést nem lehet elnyerni sem a tudományból, sem misztikus tapasztalásból. Az elsö ugyanis túlságosan materiális és korlátolt, míg a második szubjektív és gyakran túlságosan félrevezetö.

Most megkérdezhetjük:

Hány prófétát küldött Isten az emberiségnek?

Ezt nem tudjuk pontosan. Néhány muszlim tudós 240.000-re teszi a próféták számát. Mi csak azt tudjuk biztosan, ami világosan álla Koránban, azaz Isten egy (vagy több) hírvivöt küldött minden nemzetnek. Ez azért van így, mert Isten Egyik Alapelve az, hogy ö soha nem számoltatja el az embereket anélkül, hogy elötte ne tudatta volna velük világosan, hogy mit akar és mit nem szeretne tölük. A Korán 25 próféta nevét említi és jelzi azt, hogy más próféták is léteznek, akik nem kerültek megemlítésre. A 25 között szerepel Noé, a bárkás ember, ábrahám, Mózes, Jézus és Mohamed. Ez az öt próféta a legnagyobb Isten hírvivöi között. Ők az úgynevezett "eltökélt" próféták.

Kiemelkedö jelentöségü az Iszlámnak a prófétaságba vetett hitében az, hogy a muszlimok hiszik és tisztelik Isten összes hírvivöjét, kivétel nélkül. Mivel minden próféta ugyanattól az egy Istentöl jön és ugyanazt a célt szolgálják - az emberiség Istenhez vezetését - a bennük való hit alapvetö és logikus. Egyesek elfogadása és mások elvetése a próféták szerepének félreértelmezésén vagy faji megkülönböztetésén alapulhat csak. Az Iszlám az egyedüli vallás a világon, ami hittételének tartja az Isten prófétájában való hitet. A zsidók például nem fogadják el Jézus Krisztust és Mohamedet, a keresztények visszautasítják Mohamedet és tulajdonképpen Mózest sem fogadják el, mivel nem az ö törvényei szerint élnek. A muszlimok mindnyájukat elfogadják, mint Isten hírvivöit, akik vezetik az emberiséget. Az Istentöl a fenti próféták által hozott kinyilatkoztatások azonban valamilyen módon megmásításra kerülnek. A Korán a következöképpen említi az Isten minden hírvivöjében való hitet:

"Mondjátok: Hiszünk Allahban és abban, ami a kinyilatkoztatás nyomán leküldetett hozzánk és ábrahámhoz, Ismaelhez, Izsákhoz, Jákobhoz és Izrael törzseihez, és hiszünk abban, amit Mózes, Jézus és a próféták kaptak az úrtól. Nem teszünk különbséget egyikük javára sem köztük. Mi Allahnak vetjük alá magunkat."

A Korán az alábbiak szerint folytatja a muszlimok tanítását arra, hogy ez az egyedüli és elfogulatlan vallás. Ha más nemzetek is ugyanezt hiszik, akkor jó úton járnak. Ha nem ezt teszik, akkor nyilvánvalóan saját hóbortjaikat és elöítéleteiket követik, és Istennek gondja lesz rájuk. Ezt olvassuk a Koránban:

"Ha ugyanabban hisznek, amiben ti hisztek, akkor a helyes úton járnak, ha azonban hátat fordítanak, akkor szakadárok. Allah megvéd téged a pogányok gonoszságaival szemben. Ő mindent hall és tud. Ki lehetne jobb Allahnál az ö kenetében?"

A prófétasághoz legalább két olyan fontos szempont kapcsolódik, amelyeket tisztázni kell. Ezek a szempontok Jézus és Mohamed prófétaként betöltött szerepét érintik, amit gyakran félreértenek.

Jézusnak istenségét és Isten fiának való kikiáltását a Korán határozottan visszautasítja. Jézus (Allah békéje legyen Vele!) a Koránban úgy szerepel, mint Isten egyik nagy prófétája. A Korán világosan kifejti azt, hogy Jézus (Allah békéje legyen Vele!) apa nélküli születése nem teszi öt Isten fiává, és ebben a vonatkoztatásban megemlíti Ádámot, akit Isten anya és apa nélkül teremtett meg.

"Jézus olyan Allah elött, mint Ádám. Porból teremtette öt, majd azt mondta néki: legyél! - és lett!"

A többi prófétákhoz hasonlóan, Jézus (Allah békéje legyen Vele!) szintén véghezvitt csodákat. Például feltámasztotta a halottakat, meggyógyította a vakokat, mindig világosan kijelentette, hogy mindez Istentöl származik. Tulajdonképpen Jézus személyével és küldetésével kapcsolatos téves elképzelések jó talajra leltek követöi között, mivel az általa terjesztett isteni üzenetet nem akkor jegyezték fel, amikor Jézus a Földön volt, hanem körülbelül csak száz évvel késöbb. A Korán szerint Jézust Izrael gyermekeihez küldték. Jézus (Allah békéje legyen Vele!) megerösítette a Tora érvényességét, amely Mózesnek került kinyilatkoztatásra, és meghozta az örömhírt egy, az utána következö, végsö hírvivöröl is.

"És emlékezz arra, amikor Jézus, Mária fia azt mondta: Izrael fiai! Allah küldött engem hozzátok, bizonyságául annak, ami a Torából elöttem volt, és hogy örömhírt hozzak egy küldöttröl, aki énutánam jön el és akinek Ahmad (Mohamed) a neve."

A zsidók többsége azonban elutasította Jézus szolgálatát. Összeesküdtek ellene és keresztre feszítették. A Korán azonban visszautasítja ezt az elképzelést, és azt mondja, hogy nem ölték meg és nem feszítették keresztre Jézus, hanem Isten emelte öt magához. Van egy idézet a Koránban, amely arra vonatkozik, hogy Jézus visszajön és az összes keresztény és zsidó hinni fog benne, mielött meghalna. Ezt Mohamed próféta hiteles mondatai is alátámasztják.

Isten utolsó prófétája, Mohamed Arábiában született i.sz. VI. században. 40 éves koráig csak úgy ismerték öt, mint kiváló jellemü és kulturált embert, és Al-Ameen-nek (a tisztességes) hívták. Ő sem tudta azt, hogy hamarosan próféta lesz belöle és Isten kinyilatkoztatásait arra, hogy az egyedüli Istent imádják és fogadják el öt, mint Allah prófétáját. A kinyilatkoztatást, amit kapott, megörizték emlékezetükben társai, és életében lejegyezték pálmalevelekre, börre stb. A mai Korán tehát ugyanaz, mint ami neki került kinyilatkoztatásra és annak egyetlen szótagja sem változott azóta, mivel maga Isten garantálta annak megörzését. A Korán olyan könyv, amely az egész emberiség örök idökre történö vezetésére szolgál, és amely Mohamed nevét úgy említi, mint Isten utolsó prófétája.

AZ ISTENTISZTELET ELMÉLETE AZ ISZLÁMBAN

Az istentisztelet elméletét az Iszlámban sok ember, köztük néhány muszlim is félreérti. A tiszteletet gyakran úgy értelmezik, mint rituális tevékenységet, mint például imádkozás, böjtölés, karitász tevékenységek jótékonysági végrehajtását. A tisztelet ezen korlátolt értelmezése csak egy része annak, amit az istentisztelet az Iszlámban jelent. Ezért van az, hogy az istentisztelet hagyományos definíciója az Iszlámban olyan átfogó meghatározás, amely tartalmazza az egyénnek majdnem minden tevékenységét. A meghatározás valahogy így szól:

"Az istentisztelet olyan fogalom, amely magában foglalja egy személy mindazon külsö és belsö mondásait és cselekedeteit, amelyeket Isten szeret."

Más szóval, az istentisztelet mindaz, amit valaki Allah örömére mond vagy tesz. Ez természetesen magában foglal rituálékat (szertartásokat), valamint hitet, társadalmi tevékenységet és az embertársak javára végzett tetteket is.

Az iszlám az egyént egészként kezeli. Az egyéntöl elvárja, hogy teljesen átadja magát Allahnak, ahogy a Korán tanította Mohamed prófétát.

"Mondd (ó, Mohamed), hogy imám, az áldozat(i állat)om, életem és halálom Allahra tartozik, a világok urára. Nincs hozzá hasonló, nincs neki társa (hisz ö az egyedüli Isten). Ennek (megvallására) szólítottam föl, és én vagyok az elsö muszlim (aki aláveti magát Allahnak)."

Ezen engedelmesség természetes következménye az, hogy minden ember cselekedeteinek igazodni kell azon valaki tanításaihoz, amiket az illetö személy megfogad. Mivel az Iszlám egyfajta életmódot jelent, ez megkívánja, hogy követöi életüket minden vonatkozásában - legyen az vallási vagy egyéb - az Iszlám tanításai szerint éljék. Vannak olyan emberek, akik a vallásról azt gondolják, hogy ez nem más, mint Isten és ember közti személyes kapcsolat, ami a vallási szertartásokon kívül semmilyen hatással nincs az emberek cselekedeteire.

Tulajdonképpen az Iszlám nem sokat foglalkozik azokkal a puszta rituálékkal, amelyeket mechanikusan végeznek, és amelyeknek nincs hatásuk az ember belsö életére. A Korán az alábbi módon szólítja meg a Könyvben szereplö hívöket és nem hívöket, akik a Kibla irányról vitatkoznak (a Kibla imádkozási irány, ami a Mekkában levö Kába felé mutat):

"Nem az a jámborság, ha orcátokat Napkelet vagy Napnyugat felé forgatjátok. A jámborság az, ha valaki hisz Allahban, a Végsö Napban, az angyalokban, a Szentírásban és a prófétákban, s aki javait, -bármily kedvesek is azok néki - odaadja rokonainak, az árváknak, a szegényeknek, az utazásban arra rászorultaknak, koldusoknak, s a rabszolgák kiváltására. Elvégzi az istentiszteletet és megadja (az évi) zakatot (anyagi segítséget nyújtanak az arra rászorulóknak), akik teljesítik kötelezettségeiket, ha kötelezettséget vállaltak, akik állhatatosak a szükségben, bajban és megpróbáltatásban. Egyedül ök az igazak és ök az istenfélök."

A fenti mondatokban szereplö cselekedetek a jámborság cselekedetei és ennek csak egy részét alkotják az istentiszteletek. A próféta beszél nekünk a hitröl, amely az istentisztelet alapja, azaz "hatvan és még néhány ágból áll, amelyek közül a legmagasabb Allah egyedüliségében való hit, abban, hogy nincs más Isten, csak Allah. A legalacsonyabb az istentiszteletek sorában pedig az, amikor az ember útjából eltávolítjuk az akadályokat."

A jó munkát az Iszlám egyfajta istentiszteletnek tekinti. A próféta azt mondta:

"Az, aki az est leszálltával munkájától megfáradtnak érzi magát, azoknak Isten megbocsátja büneit."

A tudás szomjazása az egyik legmagasabb rendü istentisztelet. A próféta azt mondta társainak, hogy "a tudás óhajtása minden muszlim (vallásos) kötelezettsége". Egy másik mondatában a próféta azt mondta:

"A tudás szomjazása egy órán át jobb, mint az imádkozás 70 éven keresztül."

Az udvariasság, az együttmüködés szintén az istentisztelet részei, akkor amikor Allah kedvére teszik azokat, ahogy a próféta mondta:

"Ha barátodat mosollyal fogadod, akkor jót teszel, ha segítesz valakinek állatát megrakni, akkor jót teszel, és ha vizet töltesz vödrébe, akkor jót teszel."

Érdemes megemlíteni, hogy a kötelesség teljesítése is egyfajta istentisztelet. A próféta mondta, hogy mindaz, amit valaki családjával törödik, egyfajta jótett, és ezért az illetönek jutalma lesz, ha azt megfelelöen kéri. A család tagjaival való kedvesség egyfajta istentisztelet, mint az is, amikor valaki házastársának szájába élelmet tesz. Ezt mondja nekünk a próféta. Azonban nemcsak ezek a tettek, hanem azok is, amit nagyon szeretünk csinálni - ha azokat a próféta megfelelö utasításai szerint tesszük - szintén az istentisztelet körébe tartoznak.

A próféta azt mondta társainak, hogy akkor is meg lesznek jutalmazva, ha feleségeikkel nemi kapcsolatba lépnek. A társak megrökönyödtek és ezt kérdezték:

"Hogyan kaphatnánk jutalmat valamiért, amit nagyon szeretünk?"

A próféta megkérdezte öket:

"Tételezzük fel, hogy illegálisan elégítitek ki vágyaitokat. Nem gondoljátok, hogy ezért büntetést kaptok majd?"

Ők azt válaszolták:
"Igen."
A próféta azt mondta:

"Tehát ha azt legálisan teszitek feleségeitekkel, akkor jutalmat kaptok."

Ez azt jelenti, hogy a fenti tett is az istentisztelet körébe tartozik.

Az Iszlám tehát a nemi kapcsolatot nem tekinti alantas dolognak, amit az embereknek el kell kerülni. Ez csak akkor alantas és bünös, amikor házasságon kívüli.

Az elözöekböl világos az, hogy az istentisztelet az Iszlámban egy nagyon átfogó elv, amely az egyén minden pozitív jellegü tevékenységét magában foglalja. Ez természetesen összhangban áll az Iszlámnak, mint életmódnak minden magában foglaló jellegével. Az Iszlám az emberi életet minden szinten szabályozza: az egyén, a társadalom, a gazdaság, a politika és a lélek szintjén. Így az Iszlám eligazítást tud nyújtani az élet legkisebb kérdéseiben is. Tehát ha betartjuk ezeket a részleteket, ez azt jelenti, hogy betartjuk az Iszlám tanításait az illetö területen. Nagyon ösztönzö lehet az, amikor valaki rájön arra, hogy Isten minden tevékenységét istenimádatnak veszi. Ez elvezetheti az egyént arra, hogy cselekedeteiben Allah örömét keresse és mindent a lehetö legjobban tegyen, akkor is, ha figyelik, és akkor is, ha egyedül van. Hiszen mindig jelen van az állandó "felettes", aki mindent tud, azaz Allah.

Amikor a nem rituális jellegü istentiszteletet tárgyaljuk elöször, az nem azt jelenti, hogy alulértékeljük a rituális istentisztelet jelentöségét. A rituális istentisztelet ugyanis amennyiben igaz lélekkel hajtják azt végre - erkölcsileg és lelkileg felemeli az embert, és képessé teszi arra, hogy cselekedeteit minden területen Isten irányítása szerint hajtsa végre. A rituális istentiszteletek közül a Szalah (rituális imádkozás) két szempontból is a fö helyet foglalja el. Elöször is, ez a hívök megkülönböztetö jele. Másodszor pedig, megóvja az embert minden rossztól és gonosztól, oly módon, hogy naponta ötször lehetöséget nyújt a hívök számára a Teremtövel való közvetlen kommunikációra, amikor is meg lehet újítani az Istennel kötött szövetséget és újra, és újra keresni lehet az ö irányítását.

"Egyedül Téged imádunk, és egyedül Hozzád fordulunk segítségért. Vezess bennünket a helyes útra!"

Tehát a Szalah a Hit elsö gyakorlati kifejezése, illetve az alapvetö feltétel a hívök sikeréhez:

"Boldogok a hívök, akik istentiszteletükben alázatosak."

Ugyanezt a tényt hangsúlyozza a próféta (Béke legyen Vele!) más módon:

"Azok, akik Szalahjukat nagy gonddal és pontossággal ajánlják fel, azt "fénynek" és Hitük bizonyítékának, valamint az ítélet Napján történö üdvösségük okának fogják találni."

A Szalah után a Zakat (gazdagok anyagi kötelezettsége) jelenti az Iszlám fontos pillérét. A Koránban a Szalahot és a Zakatot legtöbbször együtt olvashatjuk. A Szalahhoz hasonlóan a Zakat is a hitnek egy olyan kinyilatkoztatása, amely megerösíti azt, hogy Isten az egyedüli tulajdonosa mindennek a világegyetemben. Allah lehetöséget ad sok ember számára, hogy vagyont szerezzenek, de ök mégsem mások, mint Allah "meghatalmazottjai", akik vagyonukból böven adnak a rászorulóknak. Ezt a Korán a következöképpen összegzi:

"Higgyetek Allahban és küldöttében és adjatok hozzájárulást abból, aminek a birtokában korábbi nemzedékek juttattak titeket."

Ebben a tekintetben a Zakat egyfajta odaadás, amely az imádsághoz hasonlóan közelebb viszi a hívöt Urához.

Ezen kívül a Zakat a gazdagság újraelosztásának egyik eszköze oly módon, hogy csökkenjenek az osztályok és csoportok közötti különbségek. A Zakat jócskán hozzájárul a társadalmi stabilitáshoz, azáltal, hogy a gazdagok lelkét megtisztítja az önzéstöl, a szegényeket pedig az irigységtöl, a társadalommal szemben érzett nehézségektöl. A Zakat eldugítja azokat a csatornákat, amelyek osztálygyülölethez vezetnek, és elösegítik a testvériség és a szolidaritás forrásainak elötörését. Ez a stabilitás nem csak a gazdaság szilárd alapokkal rendelkezö jogára támaszkodik, amelyet ha a gazdagok megtagadnának, szükség esetén eröszakkal is érvényesíteni is lehetne.

A Szijám (Ramadan hónapjában történö napközbeni böjtölés) az Iszlám másik alappillére. A böjtölés fö feladata az, hogy a muszlimokat megtisztítsa belülröl, míg a Sariáh más aspektusai "kívülröl". Ezzel a tisztasággal a muszlimok el tudják fogadni az igazat és a jót, és visszautasíthatják a hamisat és a gonoszt. Ez az, amit az alábbi Korán-idézetben olvashatunk:

"Óh, ti hívök! Elöíratott nektek a böjtölés, amint elöíratott azoknak, akik elötettek éltek, hogy erösítse bennetek a hitet."

Hiteles fordításban a próféta szerint Allah ezt mondja:

"Felfüggeszteni az evést, ivást és a nemi örömök élvezését az én kedvemért."

Ily módon a jutalom is Isten hatalmas bökezüségének megfelelö lesz.

A böjtölés ezenkívül felébreszti az egyén lelkiismeretét és teret ad a gyakorlatoknak, úgy, hogy azokat ugyanabban az idöben egy egész társadalom végzi, és így minden egyén további eröt kap. Ezenkívül a böjtölés kötelezö pihenést kínál a túlhajtott emberi szervezetnek egy teljes hónapon keresztül. Hasonlóképpen, a böjtölés arra emlékezteti az embereket, hogy léteznek olyanok, akik meg vannak fosztva évek, vagy esetleg egész életük során az életszükségletektöl. Ekkor a böjtölök rájönnek, hogy léteznek szenvedök és kevésbé szerencsés testvérek is az Iszlámban, ami felébreszti bennük a szenvedök iránt érzett szimpátiát és együttérzést.

Végül elérkeztünk az Al-Hadzshoz (zarándoklat Mekkába, Isten Házához). Ez is az Iszlám fontos pillére, amely különleges egységet nyilatkoztat ki, elöz mindenfajta nézeteltérést. A világ minden sarkából összesereglenek ilyenkor az azonos ruhát viselö muszlimok, és egyszerre válaszolnak a Hadzs hívására azonos nyelven:

LABBAIK ALLA HUMMA LABBAIK

(Óh, Uram itt vagyok szolgálatodra.)

A Hadzs tartalmaz egy szigorú önfegyelmet és önuralmat igénylö gyakorlatot, amelyben nemcsak a szent dolgokat tisztelik, hanem a növényeket és az állatokat is védik:

"Aki nagy becsben tartja Allah szentségeit, annak jobb ez Allah elött."

"Aki nagy becsben tartja Allah kultuszjeleit, az helyesen cselekszik, mert a szíve tiszta és ez istenfélelméböl ered."

A zarándoklat találkozási lehetöséget biztosít a világ minden tájáról, különbözö csoportokból, osztályokból, szervezetekböl és országokból érkezöknek. A nagy találkozás idöpontját egyetlen Istenünk határozta meg. Ezen bármely muszlim szabadon részt vehet. Senkinek sincs joga arra, hogy bárkit letiltson ettöl. A részvétel minden muszlim számára biztosítva van, mindaddig, amíg az egyén nem sérti meg a találkozó biztonságát.

Ily módon, tehát az Iszlámban az istentiszteletet, legyen az rituális vagy nem rituális, arra tanítja az egyéneket, hogy szeressék alkotójukat és ezáltal olyan akaratra és lelkieröre tesznek szert, amellyel minden gonoszt és elnyomást ki tudnak iktatni az emberi társadalomból, és el tudják érni, hogy Isten igéje uralkodjon a Földön.

MIT MONDANAK MOHAMED PRÓFÉTÁRÓL

"Alaihi asz-Szalatu w-asz-Szalam" (a.sz.sz.)

(Allah áldása, békessége legyen rajta!)

A keresztes hadjáratok évszázadaiban sok rágalom érte Mohamed (a.sz.sz.) prófétát. Az új idökben, amikor már a gondolati szabadság és tolerancia érvényesült, a nyugati országok szerzöi szemléletében, Mohamed (a.sz.sz.) életének és karakterének ábrázolásában nagy változás ment végbe. Nyugati tudósok szerint Mohamed (a.sz.sz.) prófétáról alkotott véleménye igazolja ez az állítást.

Nyugatnak még mindig lépéseket kell tennie elöre, hogy a nagy igazságos Mohamedröl (a.sz.sz.) felfedezzék. Mármint azt, hogy ö az egész emberig számára az utolsó, az igaz isteni próféta. A nyugat minden objektivitása és felvilágosultsága ellenére sem tett igazi kísérletet arra, hogy megértse Mohamed (a.sz.sz.) prófétaságát. Figyelemre méltó, hogy nagy tisztelet övezte jóravalóságát, tanításait, tetteit, de isteni prófétaságát nem akarták elismerni. Itt és most kell a szívünkbe nézni, és szükséges úgynevezett objektivitással felülbírálni Mohamed (a.sz.sz.) életéröl nyilvánosságra hozott tényeket, amelyeket itt felsorakoztattunk. A tények szolgáljanak arra, hogy elfogulatlanul, logikusan és objektíven ítélhessük meg Mohamed prófétaságát.

Mohamed 40 éves koráig nem volt közismert, mint államférfi, prédikátor, szónok. Nem láthatták öt eszmét cserélni a metafizika elvéröl, etikáról, törvényekröl, politikáról, gazdagságról vagy szociológiáról. Kétségtelenül kitünö jellemmel, finom modorral és kiemelkedö müveltséggel rendelkezett. Nem volt rajta semmi feltünö vagy különleges, ami nagyságára mint a jövö forradalmasítóra engedett volna következtetni.

Amikor azonban Hira' barlangjából kijött az új üzenettel, tökéletesen átalakult. Elképzelhetö-e, hogy egy ember, a fent leírt tulajdonságokkal egyszeriben csalóvá változzon, és azt kívánja, hogy Isten prófétájának tekintsék, magára zúdítva az emberek haragját? Megkérdezhetnénk, mi az ok, ami miatt elviseli a sok szükséget? Embertársai készek voltak arra, hogy elfogadják királyuknak, hogy az ország minden kincsét a lába elé tegyék, amennyiben felhagy az Iszlám tanításaival. A csalogató ajánlatokat ö azonban elutasította, és folytatta útját, hogy hirdesse az Iszlámot segítség nélkül, a sértések minden fajtájával szemben, a társadalom felháborodása ellenére, söt saját embertársai pszichikai hatása ellenére is. Isten segítségével és mély meggyözödésével terjesztette azt, hogy az Iszlám a végsö, az egyetlen életmód, ami az emberiség számára következik. Ő, mint egy szikla állt szemben minden ellenségeskedéssel, összeesküvéssel, ami mind arra irányult, hogy öt legyözzék. Továbbá, miért akart volna Mohamed (a.sz.sz.) rivalizálni a zsidókkal és a keresztényekkel, hiszen Mózesban, Jézusban és Isten többi prófétáiban (Allah békessége legyen velük!) való hit az Iszlám vallás alapfeltétele, enélkül senki sem lehet muszlim.

Nem megdönthetetlen bizonyíték-e az ö prófétaságára vonatkozóan az a tény, hogy képzetlen volt és 40 évig egy nyugodt átlagos életet élt? Egész Arábia tisztelte és csodálta öt, ámulatba ejtette csodálatos ékesszólása, amikor az Iszlám üzenetét kezdte tolmácsolni. Annyira összehasonlítatlan volt, hogy arab költök, prédikátorok, rangos szónokok sokasága képtelen volt hasonlót produkálni. És mindenekelött, hogyan tudott azokról a tudományos tényekröl, melyek a Koránban vannak, és amit Mohamed idejében senkinek sem sikerült tudományosan kifejteni?

Nem utolsósorban: miért élt oly megfeszített életet, közvetlenül azután, hogy hatalmat és tekintélyt szerzett? Gondolkodjuk el egyszer a szavain, amit haldokolva mondott: "Mi, a próféták közössége nem hagyunk örökséget. Amit mi hátrahagyunk, az alamizsna." S valóban, Mohamed (a.sz.sz.) próféta utolsó tagja azoknak a prófétáknak, akik mióta ember él a földön, különbözö népekhez, különbözö idökben küldetésben voltak.

Az emberi zsenialitás kritériuma a következö három dolog: a cél jelentösége, az eszközök kicsinysége és a meglepö eredmény. Ki merné venni a bátorságot, hogy a modern történelem bármelyik nagy alakját Mohamedhez hasonlítsa? A legtöbb híres ember fegyvert gyártott, törvényeket alkotott vagy birodalmat hozott létre, ha egyáltalán megalapoztak valamit. Ez nem volt egyéb, mint anyagi hatalom, amely legtöbbször a szemük elött omlott össze. Ezzel szemben, ez ember (Mohamed) nemcsak hadsereget hódított meg, törvényeket alkotott, hatalmakat ingatott s dinasztiákat mozgatott meg, hanem emberek millióit (az akkori világ lakóinak egyharmadát), söt mi több, megrendített oltárokat, álisteneket, vallásokat, elképzeléseket, hiteket, lelkeket... stb. A gyözelem utáni könyörületessége, halála az eszmét szolgálta és nem azt, hogy egy birodalomra tegyen szert. Állandó imádkozása mélyreható "beszélgetése" Istennel és halála utáni diadalmas eredményei és fizikai halála, nem csalóra vall. Ez örök bizonyosságról szól, ami eröt adott neki, hogy egy hitvallást újra felállítson. Ez a hitvallás Isten egységéröl és anyagtalanságáról szól, ami kimondja, hogy mi az Isten és mi nem az (semmi sem hasonlítható hozzá).

Filozófus, szónok, elöharcos, törvényalkotó, háborúzó, eszméket legyözö és a racionális gondolkodás felállítója, arcképek nélküli tisztelet megteremtöje. Húsz világi birodalom és egy szellemi birodalom létrehozója. Ő Mohamed.

ISZLÁM ÉS AMIT RÓLA MONDANAK

Az Iszlám, amely Mohamednek (Béke legyen vele) kinyilatkoztatott, az összes eddig kinyilatkoztatott vallásoknak a folytatása és csúcsa, ezért az Iszlám örök idökre és minden ember számára létezik. Az Iszlám ezen helyzetét számos egyértelmü tény bizonyítja. Elöször is, semmilyen más kinyilatkoztatott könyv nem maradt meg abban a formában és tartalomban, ahogy az kinyilatkoztatásra került. Másodszor, semmilyen más kinyilatkoztatott vallás sem tud meggyözö bizonyítékkal szolgálni arra, hogy minden idöben és az élet minden területén segítséget képes nyújtani. Az Iszlám azonban az emberiség minden tagjához szól, és az összes emberi probléma megoldásához alapvetö segítséget nyújt. Ezen kívül az Iszlám kiállta az elmúlt 14 évszázad próbáját, és az Iszlámban minden lehetöség megvan arra, hogy ideális társadalmat hozzon létre, ahogy azt tette az utolsó próféta, Mohamed (Béke legyen vele) vezetése alatt.

Csoda volt az, ahogy Mohamed próféta (Béke legyen vele), megfelelö anyagi források hiányában is meg tudta nyerni legkeményebb ellenfeleit is az Iszlám hitnek. Bálványimádók, az ösapák tetteinek vak követöi, törzsi bosszúk elösegítöi, illetve az emberi méltóság és lét gyalázói alkották azt a nemzetet, amelyböl az Iszlám és annak prófétája vezetése alatt a legfegyelmezettebb nép lett. Az Iszlám a szellemi magaslatok és az emberi méltóság útjait nyitotta meg elöttük azáltal, hogy az érdem és az erény egyetlen kritériumának a jámborságot jelölte meg. Az Iszlám alaptörvényeivel és elveivel alakította a nép társadalmi, kulturális, erkölcsi és kereskedelmi életét, mivel ezek a törvények összhangban állnak az emberi természettel és ezért, tekintve, hogy az emberi természet nem változik, alkalmazásuk örök idökre szól. Sajnálatos tény, hogy a keresztény Nyugat ahelyett, hogy öszinte eröfeszítéseket tett volna az Iszlám kezdeti sikereinek megérésére, az Iszlámot inkább rivális vallásnak tekintette. A keresztes háborúk évszázadai alatt ez a tendencia nagyon megerösödött, és sok könyv született az Iszlám képének elhomályosítása érdekében. Az Iszlám azonban kezdte megmutatni eredetiségét a modern tudósoknak, akiknek az Iszlámra vonatkozó bátor és objektív észrevételei meghazudtolták az Iszlámra vonatkozó összes olyan vádat, amelyeket az úgynevezett elfogulatlan orientalisták tettek.

Az alábbiakban közreadunk néhány olyan észrevételt, amelyeket az Iszlámról komoly és elismert, de nem muszlim mai tudósok jegyeztek fel. Az igazságnak nincs szüksége ügyvédekre, hogy érdekében beszéljenek. A hosszan tartó, rosszindulatú propaganda az Iszlám ellen azonban nagy zavart keltett még a szabadon és objektíven gondolkodók körében is. Reméljük, hogy az alábbi megjegyzések hozzájárulnak ahhoz, hogy az Iszlámról objektív értékelés alakuljon ki.

"Ez (az Iszlám) a szerzetességet férfiassággal váltotta fel. Reményt ad a szolgasorban levöknek, testvériséget az emberiségnek, és elismeri az emberi természet alapvetö tényeit."

Canon Taylor, Paper read before the Church congress at Walverhamton, Oct 7. 1887, Quoted by Arnond in The Preaching of islam p.p. 71-72.

(Canon Taylor elöadásából, amelyet 1887. október 7-én olvasott fel a Walverhamton-i Egyházi Kongresszuson. Arnond idézi az Iszlám hirdetése címü müve 71-72. oldalán.)

Az igazságérzet az Iszlám egyik legszebb elképzelése. Amikor a Koránt olvasom, akkor abban megtalálom az élet dinamikus alapelveit, valamint azokat a nem misztikus, nagyon gyakorlati etikai magatartásformákat, amelyek a napi élethez szükségesek, és amelyek mindenki által elfogadhatók."

Sarojini Naidu, Lectures on " The Ideals of Islam" see Speeches and Writings of Sarojini Naidu. Madras 1918, p. 167.
(Sarojini Naidu Elöadások az Iszlám elképzelései címü témában Sarojini Naidu beszédei és írásai, Madras, 1918. 167. oldal)

"A történelem mindenesetre megvilágosítja azt, hogy a legenda a fanatikus muszlimokról, akik keresztülsöpörtek a világon, és karddal kényszeríttették a meghódított népeket az Iszlám gyakorlására, egyike azon fantasztikusan abszurd mítoszoknak, amit a  történészek valaha is emlegetnek."

De Lacy O'Leary, Islam at the Crossroads, London, 1923, p. 8.
(De Lacy O'Leary, Iszlám a keresztezödésnél, London, 1923, 8. oldal)

"Az Iszlám azonban még egy további szolgáltatást is tud nyújtani az emberiség számára. Tulajdonképpen az Iszlám közelebb áll a valódi Kelethez, mint Európa, és rendelkezik az emberfajták közötti megértés és együttmüködés csodálatos hagyományával. Semmilyen más társadalom nem rendelkezik olyan sikerekkel, amelyeket az Iszlám mondhat magáénak a területén élö, annyira különbözö és sokféle emberfaj azonos lehetöségeinek és egyenlöségének megteremtése terén. Az Iszlámnak van ereje az emberfajták és hagyományok elsö látásra kibékíthetetlen elemeinek összeegyeztetésére. Amennyiben a Kelet és a Nyugat nagy társadalmainak ellentétét valaha is együttmüködéssel kívánják felváltani, akkor ehhez az Iszlám meditációja nélkülözhetetlen. Az Iszlámban általánosságban szólva megvan a megoldás arra a problémára, amellyel Európa néz szembe a Kelettel való viszonyában. Ha ezek egyesülnének, a békés rendezés reménye óriás mértékben megnöne. Ha Európa azonban, visszautasítva az Iszlám együttmüködését, a problémát a riválisok kezébe adja, akkor a helyzet mindkét fél számára csak katasztrofális lehet. "

H.A.R. Gibb, Whither islam, London, 1932, p 379.

(H.A.R. Gibb, Amerre az Iszlám megy, London, 1932. 379. oldal)

"Mindig nagyra becsültem Mohamed próféta vallását az abban található csodálatos vitalitás miatt. Ez az egyedüli vallás, amely szerintem birtokolja a létezés változásának asszimiláló képességét, ami miatt ez a vallás minden korhoz szól. Tanulmányoztam Őt , ezt a csodálatos embert, és véleményem szerint Antikrisztus helyett az emberiség Megmentöjeként kellene Őt nevezni. Hiszem, hogy amennyiben egy hozzá hasonló ember venné át a hatalmat a világ fölött, akkor neki sikerülne úgy megoldani a világ problémáit, hogy a világ akkor megkapná az annyira óhajtott békét és boldogságot, azt mondom Mohamed hitéröl, hogy az a holnap Európája számára éppúgy elfogadható lenne, mint ahogy azt kezdik elfogadni a ma Európájában."

G.B. Shaw, The Genuine Islam, Vol. 1. No. 8 1936.
(G.D. Shaw, Az eredeti Iszlám 1. kötet, 8. 1936)

"A muszlimok között levö faji megkülönböztetés megszünése az Iszlám egyik legkiemelkedöbb eredménye, és a mai világban borzasztó nagy szükség van ezen erény propagálására."

A.J. Toynbee, Civilization on Trial, New York, 1948, p. 205

(A.J. Toynbee, Bíróság elött a civilizáció, New York, 1948, 205. oldal)

"Az Iszlám felemelkedése talán az emberi történelem legcsodálatosabb eseménye. A korábban elhanyagolt vidékröl és emberektöl származó Iszlám a fél világot meghódította egy évszázad alatt, nagy birodalmakat rázott meg, régi vallásokat szüntetett meg, átformálta az emberek lelkét és egy teljesen új világot, az Iszlám világát építette fel. Minél közelebbröl vizsgáljuk meg ezt a fejlödést, annál inkább rendkívülinek tünik. A többi nagy vallás lassan és fájdalmas küzdelmekben fejlödött ki, míg végül az új hitre áttért uralkodók segítségével gyözedelmeskedett. A kereszténységnek ott volt Konstantin, a buddhizmusnak Azok a zoroaszterizmusnak pedig Cirus, akik mindnyájan a világi fennhatóság jelentös erejével segítették a választott vallást. Mindez nem így történt az Iszlám esetében. Az ugyanis egy olyan sivatagban alakult ki, amelyet egy a világ által szinte ismeretlen nomád nép lakott. Az Iszlám elöretörését csak nagyon kicsi emberi támogatás és nagyon komoly anyagi problémák jellemezték. Az Iszlám azonban látszólag csodálatos könnyedséggel gyözedelmeskedett, és a Pireneusoktól a Himalájáig, illetve Közép-Ázsiától Közép-Afrika sivatagos területéig jó néhány generáció látta gyözedelmeskedni az Izzó Félholdat."

AM.L. Stoddard Quoted in Islam -The Religion of All Prophets, Begum Bawani Waqf, Karachi, Pakistan p 56.
(A.M.L. Stoddard, Iszlám -Minden próféta vallása, Begum Bawani Waqt: Karachi, Pakisztán 56. oldal)

"Az Iszlám olyan vallás, amely alapvetöen, racionális jellegü a kifejezés legtágabb etimológiai és történelmi értelmében. Pontosan illik rá a racionalizmus definíciója, mert az ész által szolgáltatott alapelvekre építi a rendszer a vallásos hitet. Nem tagadható el, hogy a teológia számos doktrínája és rendszere, valamint sok babona is - a szentek imádásától és a rózsafüzérek és amulettek használatáig a muszlim hit fö törzsébe lettek beoltva. A komoly fejödés ellenére azonban a Korán változatlanul megtartotta az alapvetö kiindulási pont szerepét, és az Isten Egységének Dogmája abban mindig magasztossággal, tisztelettel és, változatlan tisztasággal, illetve a bizonyosság érzésével kerül kinyilatkoztatásra, amit az Iszlámon kívül nem nagyon lehet találni. A vallás alapvetö dogmájához való hüség, a vallási kinyilatkoztatási formájának roppant egyszerüsége, az a bizonyíték, amit az Iszlám ad az azt terjesztö misszionáriusok meggyözödéséböl nyer, mind olyan okok, amelyek megmagyarázhatják a mohamedi misszionáriusok eröfeszítéseit. Egy ilyen pontosan meghatározott, a teológiai bonyolultságoktól mentes és emiatt annyira közérthetö vallás birtokolhatja és birtokolja is azt a csodálatos eröt, amellyel be tud hatolni az emberek lelkébe."

Edward Montet, "La Propaganda Chretienne et ses Adversaries Musulmans" Paris 1890 Quoted by T.W. Arnold in the Preaching of lslam, London 1913. p 413-414
(Edward Montet, "La Propaganda Chretienne et ses Adversaries Musulmans" Párizs, 1890 Idézet T. W. Arnold Az Iszlám hirdetése címü müvében, London 1913, 413-414. oldal)

"A hagyományos értelemben nem tekinthetem magamat muszlimnak, bár remélem, hogy muszlim vagyok, mint olyan, aki megadta magát az Istennek, de úgy hiszem, hogy a Koránban és az Iszlám más kifejezési formáiban olyan mennyiségü isteni igazság van beágyazva, amelyböl nekem és más nyugati embernek még nagyon sokat kell tanulnunk. És az Iszlám jó eséllyel versenyez abban, hogy a jövö egyedüli vallásának alapkeretét mutassa meg nekünk."

W. Montgomery Watt, Islam and Christianity Today London, 1983, p. IX.

(W. Montgomery Watt, Az Iszlám és a Kereszténység ma, London 1983, IX. oldal)

A MAGYAR ISZLÁM A KEZDETEKTŐL

Kabarokról, besenyökröl és más népekröl

Ha valaki a magyarországi iszlám történetét vizsgálja, annak vissza kell mennie a Honfoglalás elötti idökre, Levédiába.

A Kazár Birodalom része, ill. vazallusai voltak a magyar törzsek abban az idökben.

Kazáriában a kereskedök és a kazár elökelök egy jelentös része muszlim volt, nem beszélve a Kagán katonáinak nagy részéröl, akik közül sokan Hvárezm-böl jöttek.

Pontosan nem ismert körülmények között ezek a hvarezmiek a Kr.u.a IX, század elején már a magyar törzsszövetségben is feltüntek.

A honfoglaló magyarok hét törzse mellett, szövetségesként a Kazáriából kiszakadt, bizonyos források szerint elmenekült kabarok három törzse csatlakozott. Bíborban született Konstantin császár így ír az eseményröl: "Tudnivaló, hogy az úgynevezett kabarok a kazárok nemzettségéböl valók. És úgy történt, hogy valami pártütés támadt közöttük a kormányzat ellen, és belháborút ütvén ki, felülkerekedett az elöbbi kormányzatuk, és közülük egyeseket lemészároltak, mások pedig elmenekültek, és elmenvén, letelepedtek a türkökkel (megjegyzés: magyarok) együtt a besenyök földjén, összebarátkoztak egymással, és holmi kabaroknak nevezték magukat." Miután a magyarok a Kazár Birodalom perifériájára kerültek, s önállósodva a pártütö kazárokat befogadták, a kazár kagán a besenyöket uszította a magyarok ellen.

A császár szavaiból következtethetöek azok a tények, miszerint a magyarok vezetése a honfoglalás után a kavarok, vagy kabarok három törzsét egyetlen törzsé szervezte, s saját vezetöt állított élükre.

E vezetönek, vagy fejedelemnek volt a feladata a vezetö magyar törzsek fejeivel való kapcsolattartás. A kabarok mindenképpen alávetett nép volt, melyet bizonyítja az a tény, hogy katonai segédnépként az elö- és utóvéd feladatát látták el.

Tehát a csatában is elsönek mentek, s utolsónak vonultak vissza. A kabarok kétnyelvü nemzetté váltak, a saját türk nyelvük mellett a magyart is beszélték, majd a türk nyelv lassacskán elveszett, úgy 950 táján. A kabarok a honfoglaló magyarság kb. 20-30 %-át tehették ki.

A kabarokhoz csatlakoztak más muszlim népelemek is, így a hvárezmiek is. Ez a döntöen muzulmán elem e rétegben a késöbbiekben is megerösítést nyert. Ugyanis a kavarság, vagy kabarság egyik döntö komponense a késöbbi forrásokban izmaelita néven szerepel.

Az izmaelitával azonos értelemben használták a latin forrásokban a "saracenust". A magyarban ennek megfelelöje a böszörmény, illetve szerecsen.

A három kabar törzs tagjai túlnyomórészt az Iszlám hitet követték.

Aba Sámuel, aki Magyarország királya volt, kabar származású. Ősei a csatlakozott három kabar törzs fejedelmei voltak. Bíborban született Konstantin bizánci császár a kabarokat kavaroknak nevezi. Anonymus szerint a kabarok a Mátrában kaptak birtokokat a letelepedésre. A XIII-XIV századtól ismert, hogy az Aba nemzettség birtokai is ezen a területen terültek el.(Lásd, pl.Abasár).

Aba Sámuel ekkortájt vette el feleségül István király egyik késön született testvérét. Nyílván e házasság feltétele az volt, hogy Aba Sámuel felvegye a kereszténységet.

E frigy révén erösebb szövetségre lépett elsö királyunk a kabar törzsekkel. A házassága idöpontjában alapíthatta Aba Sámuel az abasári monostort.

A házassággal és a keresztség felvételével együtt azonban megszünt Aba Sámuel törzsföi méltósága is, viszont bekerült Szent István udvarába, vagyis tagja lett az országos politikát irányító legszükebb tanácsadói testületbe. Mint a király rokona kellöképpen nagy súllyal rendelkezhetett. Istvántól a német mintára megszervezett palotaispáni címet kapta, vagyis a késöbbi nádori máltóság megfelelöjévé tette meg. István érezhette, hogy Aba Sámuel megkeresztelkedése jobbára felszínes, ezért fiának Imre hercegnek a halála után nem Aba Sámuelt jelölte ki utódjának, hanem a minden szempontból feddhetetlen keresztény Pétert. I. István király a kabarokat, mint "fekete magyarokat" gyepüvédelemre kötelezte.

Természetesen, megfelelö és biztos források híján az iszlám magyarországi korai jelenlétét sok szögesen ellentmondó elmélet keletkezett. De mint muszlim, s a magyarországi Iszlám kutatója arra az elméletre hivatkozom, mely az Iszlám jelentöségét emeli ki az Árpád-kori Magyarországon.

A Honfoglalás utáni idökben kivétel nélkül a muszlim bevándorlás önkéntes volt.

Ez a bevándorlás a Maghribtól Hvárezmig terjedö területröl jött.

Árpád házi királyaink alatt a magyarországi muszlimokat kétféle jogállás jellemezte: vagy szabadon gyakorolhatta vallását, ami föleg a miles, azaz harcos elemeket jelentette (föleg gyepü-védöként katonáskodtak), vagy kényszer alatt kikeresztelkedve, titokban gyakorolták tovább muszlim hitüket.

Al-Maszúdi arab utazó tudósításai szerint a magyarok és a szomszédos besenyök országában a muszlim kereskedöket összegyüjtötték, s utal arra is, hogy azokat is számba vették, akik saját népükböl muszlimmá váltak.

Amikor a dunai-bolgárok ellen hadakoztak, ezek a muszlimok álltak a "turkok" élére és az ellenség keresztény hitre tért muzulmánjait agitálták az iszlám hitre való visszatérésre.

"Ha a turkok védelme alá helyezik magukat, azok vissza fogják öket telepíteni muszlim területre."

"E négy csoportban olyanok is voltak, akik moszlim létükre velük együtt csakis azon háborúban vesznek részt, melyeket a turk királyok az iszlám elleneivel folytatnak."

Ez egyértelmüsíti azt, hogy a magyar uralom alatt a muszlimok szabadon gyakorolhatták vallásukat a kereszténység felvétele elötti állapotban. Ez egyébként is jellemzö volt a nomádállamokra.

Al-Bakri is ír erröl a tényröl: a turkok "kiváltják a muszlimokat és a zsidókat, ha fogságba esnek a velük szomszédos tartományok valamelyikében. A (magyarok) a vendégekkel jól bánnak."

Jelentös csoport volt az un. kálizoké, akiket Hvárezm környékéröl betelepedettekkel azonosítanak.

Könyves Kálmán királyunk 1111. évi oklevele szerint a királyi kincstár vámszedö:

"Institores autores autem regii fisci, quos hungarice caliz vocant"

Helyneveinkben idetartoznak: Káloz (Fejér megye 1326: Kaluz, Kálócfa, Zala megye 1426 Kalozfalua, Budakalász, Pest megye, 1332-1337, Kaluz).

A kálizokkal még a Honfoglalás elött kapcsolatba került a magyarság. A Honfoglalás elött a hvárezmiek még a régi iráni nyelvet beszélték, s szintén sokan éltek közülük Kazáriában és Bulgar városában. Az óriráni nyelvet késöbb felváltotta a török nyelv használata.

A 12. Században egy csapásra megszaporodtak a kálizokról szóló információk. Kinnamosz bizánci történetíró az 1150. Évi magyar-bizánci háború leírása kapcsán elmondta, hogy a bizánciakkal szemben álló hun (magyar) harcosok között köztük élö, de más hitet követö kálizok is vannak, ugyanolyan hiten lévö besenyökkel.

A bizánci szerzö ismét hírt ad a kálizokról, "akik a perzsákkal azonos hitet vallanak". Ez 1165-ben történt.

Róluk nevezték el a Tisza és a Duna között húzódó kereskedelmi utat "káliz-útnak".

A 10.-században gyakran emlegetik muszlim betelepülöként az alánokat, úzokat (ök a második besenyö betelepüléssel érkeztek és a magyarországi krónikák fekete kománokként említi öket).

A magyarok az alánokat varsányoknak nevezték. Így feltételezhetö, hogy a ma varsány névre hallgató települések, vagy személynevek gyökerei az iszlám hitet valló alánokhoz kapcsolódik.

(Összesen kb. 25 Varsány és 25 úz-fekete komán helységnevet ismerünk.)    

Volgai bolgárok

Taksony fejedelem uralkodása alatt költözött be Hazánkba 960-972 között, Billa és Bucsu nevü vezérükkel a volgai bulgárok muszlimjainak egy jelentös népcsoport.

A Billa név valószínüsíthetö, hogy a Bilal muszlim név eltorzított változatáról van szó.

A volgai bulgárok egy belsö hatalmi harc kitörése miatt menekültek Hazánkba.

A mai pesti Március 15. Téren telepítették le öket.

Kisebb hányadaikat pedig Pest megye más részein.(Helyneveinkben fennmaradtak: Bille és Bócsa puszták).

Anonymos a Gesta Hungarorumában így ír:

"(Taksony vezér) kegyességének hallatára pedig sok vendég özönlött hozzá különféle nemzettségekböl. Ugyanis Bulárföldröl (Bulgárföld) nagyon sok izmaelitával jöttek némely fölötte nemes urak: Billa és Baks. A vezér Magyarország különbözö vidékein földet adományozott nekik, s még azon felül a várat is, melyet Pestnek hívnak, örökre nekik engedte. Billa pedig és a testvére Baks, kiknek sarjadékából származik Etej, tanácsot tartván a magukkal hozott népböl kétharmadot a nevezett vár szolgálatára átengedték, egy harmadot meg utódaiknak hagytak. Ugyanebben az idöben, ugyanerröl a tájról (Bolgár) jött egy Hetény nevü igen nemes vitéz, és neki a vezér szintén nem kevés földet meg egyéb jószágot adott."

A betelepedett vezérek leszármazottai lett az Etyei nemzettség.

Taksony vezér 962-ben követet küldött Itáliába, aki volgai bulgár muszlim volt, Salek néven említik, valószínüsíthetö, hogy e Saleh név torzított változatáról van szó.

E korban telepítettek le muszlim katonai segédnépeket az Al-Dunánál Orsova környékén.

Korai beszámolók 975 körül Prágában említenek egy ott tevékenykedö magyarországi muszlim kereskedöt.

Ibn Rusta és Gardézi arab utazóktól maradtak fenn beszámolók a volgai bolgárokról, államukról és életmódjukról.

"A bolgárok a szlávokkal és kazárokkal szomszédságban élnek, az Atil (Volga) folyó mentén, amely a Kazár (Kaszpi) tengerbe ömlik. A bolgárok királyát Álmusnak hívják és muszlim. A bulgárok többsége szintén muszlim. Mecsetjeik, iskoláik vannak, azon kívül müezzinjeik és imámjaik. Úgy öltözködnek, mint a muszlimok, temetkezési helyeik is olyanok, mint a muszlimoké."

Ezek a tudósítások a X. századból származnak. Ibn Fadlan írja, hogy a bolgár fejedelem arra kérte a bagdadi kalifát, hogy vallástudósokat küldjön, akik segítenek népének.

A bolgár fejedelem követe egy kazár származású muszlim volt, bizonyos Abdallah ibn al-Hazari.

Megjegyzésképpen hozzáfüzném, hogy a volgai bolgárok közvetlen szomszédjai a keleti magyarok voltak, akiket késöbb Juliánus barát megtalált.

Besenyök

Jelentös számban érkeztek besenyök is hazánkba, akik pedig a Honfoglalás elött ösellenségnek számítottak, de miután katonai vereséget szenvedtek egyrészt a bizánciaktól, másrészt a kievi fejedelmektöl, államuk szétesett és meggyengültek.

Az Árpád házi királyaink alatt betelepült besenyök egynemzedékes muszlimok voltak, s csoportjaikat Pest, Moson, Fejér, Szepes, etc. megyékben telepítették le. Egy részük szintén katonasággal foglalkozott, de voltak olyanok is közöttük, akik kereskedöként, vagy földmüvelöként folytatta volt nomád életét. A honfoglalók magukkal hozták e név ismeretét. Okleveleinkben igen korán megjelenik részben személynévként, részben, mint helynév. Valamennyi ilyen jellegü adat besenyö betelepültektöl származik. Ma ismert legrégebbi adatunk 1086/XIII. század: Beseneu. Meg kell emlékezni még Tonzuba besenyö fejedelemröl is, aki István király uralkodása alatt érkezett népével Hazánkba. Ő ugyan a korai besenyö migrációhoz tartozott, s nem valószínüsíthetö, hogy az iszlám hitet vallotta, de emberei között már lehetett muszlim vallású.

Mivel megtagadta a kereszténység felvételét, élve eltemették feleségével együtt az abádi révnél. A vele érkezett katonákat Szent István széttelepítette.

1100 után népesebb besenyö bevándorlás vette kezdetét, mivel Bizánccal vesztett háborúk sora következett be, s a magyar királyok szívesen látták katonai segédnépként öket. Nem beszélve arról, hogy ez idöszakban mi is igen sokat küzdöttünk a bizánci hegemónia törekvéseivel.

A besenyök beolvadása történt a leghosszabb ideig, egyrészt mivel katonáskodtak a királyaink alatt, másrészt sokan egy tömbben éltek, s ez is megnehezítette a kereszténységre való áttérést.

Már csak magyarul beszéltek, magyar viseletben jártak és keresztények voltak, de régmúlt származási tudatuk még a XV. Században is élt bennük. Az Árpád korban 150-re tehetö azon települések száma, amelyek bizonyíthatóan besenyö eredetüek.

Böszörmények

A böszörmények Anonymus szerint a X. században érkeztek Hazánkba. A böszörmény megjelölés tulajdonképpen minden muszlimot takart, s ezek Anonymus szerint mind volgai bulgárok lehettek, vagy "fekete-magyarok". Adataink legrégebbi része tulajdonnevekböl áll, legrégibb köznévi elöfordulása bezermen, buzermen. XIII-XIV. századi helynevekben Buzermen, Bezermen, Bozermen. Ma, pl. Berekböszörmény (Hajdú-Bihar megye, 1291 óta), Hajdúböszörmény (Hajdú-Bihar megye, 1246 óta)-

Melich professzor ezeket a muszlimokat besenyö-kún-palóc eredetünek tartja. Mások kazárnak, vagy besenyönek. Többen állítják, hogy az egyéni, vagy kis csoportban bevándorolt muszlim vallású török nyelvü népcsoportokról lehet szó.

A tatárjárást megelözö utazók, pl. Plano Carpini azt állítja, hogy a böszörmények kun nyelvet beszélök, akik a "szaracén" vallást követik.

A böszörmény szó végsö forrása a musulman. E név törökös változatai büsürman, bisirman, büsürmen. Ez utóbbi a magyar szó forrása.

Ezek a fentebb említett muszlim vallású népek vagy kiváló íjászok, könnyülovas harcmodort müvelök voltak, vagy kereskedök. Településeik általában fontos kereskedelmi utak mentén terültek el.

Nagyobb összefüggö tömbben a Mezöföldön, a Mátra vidékén, és az ország déli határvidékén éltek, illetve lettek tervszerüen letelepítve.

A határvidéken egyértelmüen katonai-határvédö feladatok céljából.

Kisebb kolóniák mindenütt voltak, s a kereskedök szinte minden településen éltek.

A Kazár Birodalom és az Iszlám

Mivel e korszakban egyrészt kazár fennhatóság alatt ált a magyarság, másrészt késöbb is szoros szálak kötötték ide eleinket, ezért vizsgáljuk, tárgyaljuk részletesebben ezt az idöszakot.

Konstantin ezt írja:"a magyarok együtt laktak a kazárokkal három esztendeig, s minden háborúban együtt harcoltak a kazárokkal"Tartalmi okokból többen eltértek a görög szöveg betü szerinti értelmezésétöl és 200, ill.300 esztendöre teszik a kazár-magyar együttélés idejét. Az értesítés szövege arra enged következtetni, hogy a magyarokat függö viszony füzte a kazárokhoz.

Jellemzö erre a viszonyra, hogy a kagán Levedinek, a magyar törzsszövetség fejének nemes kazár nöt adott feleségül "nagy híre és nemzetségének fénye miatt, hogy töle gyermeket szüljön".

A muszlim kalifátus seregei a Kaukázus lábainál fekvö Derbent elfoglalása után indultak észak felé, ahol a Kazár Birodalom fénykorát élte.

A Kazár Birodalom egy tipikusan nomád birodalom volt, területe Közép-Ázsiától a Krím-félszigetig terjedt. Közép-Ázsia iszlamizációja révén kapcsolatba került az iszlám vallással, s területén muszlim kereskedök gyakorta megfordultak.

Az elsö sikertelen támadások 642-652 között zajlottak.

642-ben az akkori kazár fövárost, Balanjárt támadták meg a muszlim arab csapatok.

652-ig kisebb csatákra került sor, de az említett évben egy ismét nagy muszlim csapat támadta meg a kazár fövárost.

A megerösített föváros ellenállt, a felmentö kazár lovasság megverte az ostromlókat, a harcok során a muszlimok vezére is elesett.

A második arab-kazár háborúban (722-737) elöbb gyözelmeket aratott, majd vereséget szenvedett el a Kazár Birodalom.

A kazárok 722 táján 30ezres seregükkel súlyos vereséget mértek az arabokra. Az arab vezér, Jarah azonban újabb támadásra indult Derbend ellen. A kazárok jelentös sereggel, kagán fiának Barcsiq-nak a vezetésével, felkészülten várták megerösített helyeiken az ostromot (Hamzin, Taryu).

Az arabok mégis elfoglalták a kazár állásokat, elkeseredett küzdelem árán birtokba vették Balanjart is, a város kazár védöje Semenderbe menekült.

Jarrah Semender közeléböl visszafordult, s csak a következö évben (725) kezdett újabb hadjáratba.

Elöbb az alánok ellen indult, mielött azonban döntö fordulatra került volna sor, az új kalifa visszahívta és helyére Maslamah-ot állította.

Maslamah, a legendás hírü arab vezér 727-ben elfoglalta a Kaukázus egyik fö szorosát, Darielt.

A kezdeti sikerek után azonban öt is visszahívta a kalifa.

A Kaukázusban újra megjelent Jarrah, aki a Dariel szoroson keresztül az új föváros, Sariyzsin ellen vonult, döntö eredményt azonban nem sikerült elérnie. 730-ban megint fellángoltak a harcok a kazárok és az arabok között. A kagán fiának, Barcsiq-nak a vezetése mellett valami 300ezer fönyi kazár sereg indult a Dariel szoroson keresztül Jarrah ellen. Az elkeseredett küzdelem harmadik napján az arabok döntö vereséget szenvedtek. Jarrah elesett, asszonyai, gyerekei kazár fogságba kerültek. A kazárok éltek sikeres helyzetükkel, s a megfutamodott ellenség üldözése közben Moszult is megközelítették. Talán akkor érte el katonai csúcspontját a kazár katonai hatalom.

Az arabok nem nyugodtak bele vereségükbe. A kazárok elleni harc irányítását Szaid vette kézbe, egymás után elért apró-cseprö sikereit az arab hagyomány kiszínezte.

Utána megint Maslamah vette át a kazárok elleni harcok irányítását. Átkelt Derbenden, kazár területre vezette seregeit, nagyobb nehézségek nélkül eljutott Semenderig.

A kaukázusi arab sereg élére ekkor új vezér került Marwan személyében (732).

A hagyományosnak mondható helyi háborúskodás után 737-ben kezdte meg a kazárok elleni döntö hadjáratot. Hatalmasra duzzasztott seregeivel váratlanul átkelt a Dariel és Derbenti szorosokon. Az ellenállhatatlan nyomás elöl a kazár kagán észak felé menekült. Nyomában az arab seregek végig pusztították a burtaszok földjét.

A kagánt a Volgán átkelt arabok utólérték. A várt döntö csapás helyett az arab vezér tárgyalni kezdett. Szorongatott helyzetében a kazár kagán engedett Marwán követelésének és áttért az iszlámra. Erre az arab seregek kivonultak Kazáriából. Mindez 737-ben történt.

A kazárok az államuk létét fenyegetö katonai katasztrófát mindenesetre túlélték, közel száz évig még a térség pusztai népeinek sorsát irányították.

Mindez idök alatt az iszlámvallás szívósan gyökeret vert a térségben.

Megjegyezni kívánom, hogy a kazár kagán késöbb közvetlen híveivel a zsidó vallást vették fel, de a zsidó vallás csak ebben a szük körben maradt meg, illetve a zsidóüldözések elöl a bizánci birodalomból betelepültek követték.

A magyarok a kazárokkal való együttélés alatt vették át a kettös fejedelemség intézményét is.

A Kazár birodalomról így ír Maszúdi:

"Egy nagy mecseten kívül (a fövárosban), melynek minaretje a királyi palota fölé emelkedik, más kisebb mecseteik is vannak, amelyekhez iskolák vannak csatolva, ahol a gyerekek a Koránt tanulják olvasni. Ha a moszlimok valamikor a keresztényekkel egyetértenének, a kazárok királyának nem volna hatalmuk fölöttük."

"A moszlimok alkotják az uralkodó elemet a kazár birodalomban, mert a király testörei közülük valók. Kvhárezm környékéröl származtak ide s az iszlám eltejedése után kevéssel kiütött háborúk és pestis miatt a kazar királyhoz menekültek.A jelenlegi vezír is moszlim, Ahmed ben Kovaiahnak hívják.Bíráik is az ö vallásukon vannak."

Ibn Haukal így ír róluk:

" Lakóhelyeik nemezsátrak és csak kevés vályogból készült házuk van, vásártereik s fürdöik vannak s e városrészben feles számú moszlim lakik. Mondják, hogy számuk tízezren is felül megy s ezeknek körülbelül harminc mecsetjük van."

Ibn Fadhlan írásából:

"Ebben a városban igen sok moszlim lakik.A kazárok moszlimokból, keresztényekböl, pogányokból állnak, legkevesebb közöttük a zsidó, noha királyuk azok közül való s legtöbb a moszlim és a keresztény."

A magyarok között is voltak muszlimok, erre példa szintén Ibn Fadlan írása:

".egy török fajú nép földjére érkeztek, melynek neve Basgurd.Egyik közülük, aki a mozlim vallásra áttért, velünk volt szolga minöségben."

A kunok és a tatárok a tatárjárás után telepedtek le jórészt iszlamizált népcsoportként Hazánkban.

A kunokról

A keletröl, a mongolok által kiszorított kun-kipcsak törzsek nomád államot hoztak létre, ami a Kaszpi tengertöl nagyjából a Magyar királyság határáig terjedt.

A kunok között voltak keresztények és muszlimok is, bár a többség a mongolok inváziójáig többségben sámánhitü volt.

Az iszlám vallás arab szókészletéböl eredeztethetöek a sátán (arab sejtán) és a próféta szavak is, mely fogalmak, ha a keresztény hittérítöktöl tanulták volna, nem lennének azonosak az iszlámban használatosakkal. A kunok iszlámra térésére a mongolkor elött nincs adat, de kétségtelen, hogy voltak közöttük szép számmal.

A kunok diplomáciai tevékenysége a mongolok megjelenésekor öltött rendkívüli mértéket.

A Köncsek vezér fia, Kumarmis Kolcy által vezetett, az 1223 elötti években Bagdadba küldött követség célja a mongolok elleni védelmi szövetség és az iszlám felvétele lehetett.

Hasonló követség elözte meg a havasalföldi kunok keresztény hitre térítését is (1223).

A kun területek élénk kereskedelmi kapcsolatokat tartottak fenn Egyiptommal és a szír területekkel.

Ebben a korban az északi területek legfontosabb kereskedelmi cikke az eleven ember volt, akiket a muszlim területek szívesen vásárolták meg. Az Ayubbidák az északi területek türk származású rabszolgáiból katonákat, testöröket képeztek ki.

Ezekböl lettek a mamelukok (arab: mamluk: vásárolt rabszolga).

A mongolok elsö megjelenésekor a kipcsak pusztákon összefogásra szólította fel a kunokat és az oroszokat.

Mindhiába. Dzsebe és Szübötáj mongol vezérek a Kalka melletti csatában az egyesült seregeket legyözték.

E csatavesztés után húzódott vissza Kötöny (Kuthen) fejedelem egy jelentös kipcsak népcsoporttal Havaselve területére.

Mivel a földrajzi adottságok és a kunok száma sem tette volna lehetövé, hogy a mongolok ellen sikeresen védekezhessenek, a kun fejedelem IV. Béla királyhoz követeket küldött.

Kérte, hogy népével együtt a magyar király fogadja be, s szükség esetén biztosítson védelmet nekik. Egyúttal felajánlotta nem elhanyagolható katonai erejét is az esetleges külsö támadásokkal szemben. Nem célom részletezni a kunok kivonulását, sem a tatárjárást.

Kötöny fejedelmet a felizgatott tömeg Budán meglincselte, erre a kunok pusztítva kivonultak a déli határokon át az országból.

A tatárjárás iszonyú pusztítást hagyott maga után, s IV. Béla királyunk, akit joggal nevezhetünk második honalapítónak, telepeseket (un. hospeseket) hívott be az országba.

Ismételten érkeztek keletröl muszlim vallású török származású bevándorlók, s a Balkánra vonult kunok is visszatértek a király hívó szavára.

Körülbelül 40ezernyi sátor népe érkezett ekkor hazánkba.

A király letelepítette öket a Duna-Tisza közén ill. a Körös, Maros és Temes folyók mentén. A kijelölt területeken szabadon nomadizálhattak, régi szokásaikat, viseletüket is megtarthatták.

Szabad emberként kötelesek voltak a király szavára hadba szállni, a nemességgel azonos értékü kiváltsághoz jutottak.

Ezzel szemben vállalniuk kellett, hogy áttérnek a kereszténységre, megtérítésükre a király tíz domonkos rendi szerzetest is küldött.

A térítés azonban nehezen ment, a látszateredmények ellenére a kunok ragaszkodtak ösi vallásukhoz és a muszlimok az iszlámhoz.

IV. Béla király különös gonddal ápolta a kunokkal való kapcsolatot.

Olyannyira, hogy fiának és örökösének is a kunok közül szerzett feleséget. A kun feleség minden bizonnyal fejedelmi vér volt, sokak szerint Kötöny fejedelem lánya. Ez a fejedelmi frigy megnövelte a kunok befolyását a királyi udvarban.

A király hadjárataiban fontos szerepet kaptak a nomád könnyülovas kun harcosok, segítségükkel verte meg Frigyes osztrák herceget többször is. A nagy kunbarátsága a királynak, illetve fiának, V. Istvánnak oly mértékü volt, hogy ellene a pápai legátusok is felléptek.

A kunok iszlamizációját is alátámasztja az a tény, hogy négy felesége lehetett egy kun harcosnak, ami visszaköszön IV. László királynál.

IV. László királyt más néven Kun Lászlónak is nevezik, édesanyja kun fejedelmi vér volt (Kun Erzsébet), mint az elöbbiekben említettem.

IV. László 1262-ben született, s már 1269-ben eljegyezték Anjou I. Károly nápolyi-szicíliai király lányával.

László uralkodásának elsö évei a magyar nagyurak közti kötélhúzás jegyében telik el. Olykor megalázó helyzetbe is került László, ugyanis a nagyurak többször is elfogták és bebörtönözték. A belsö nehézségeket növelte a Német-Római Birodalomban kialakult helyzet.

IV. László a cseh Ottokár királlyal szemben Habsburg Rudolf megválasztott német királyt támogatta, s hadba is szállt mellette.

1278-ban a morvamezei Dürnkrutnál döntö gyözelmet arat a kunok seregével Ottokár felett, a cseh király is holtan maradt a csatatéren.

Kun László a belsö anarchiában a kunoknál találta meg a belsö politikai-katonai támaszt, olyannyira, hogy átvette a kun szokásokat.

Velük étkezett, kun viseletet hordott.

Ekkor házasodott három kun lánnyal: Ajdunával, Küpcsecsel és Mandolával.

Mindezeket az egyház nem nézhette tétlenül, s a kunok uszályába került király megfékezésére pápai legátus érkezett az országba.

A tárgyaláson részt vett a kunok két föembere: Uzur és Tolon is.

A tanácskozás határozatot hozott: a kunok nemesi szabadságban élhetnek, a kunok föbírája egyúttal az ország nádora is kell, hogy legyen. Ellenben a kunoknak vállalniuk kell az állandó letelepedést, valamennyiüknek meg kell keresztelkedni, tartózkodni kell az eröszaktól és a foglyokat, a külföldön ejtettek kivételével szabadon kell bocsátaniuk.

A király mindent megígért, azonban az ígéretek nem váltak valóra, László visszatért kedvencei közzé, s ott folytatta, ahol abbahagyta. Söt, a békétlenkedö pápai legátust elfogatta és a kunok kezére adta.

Eröszakra nem került sor, mert eközben magát a királyt is elfogták.

Az újabb tárgyalások és fogadkozások után ténylegesen kenyértörésre került sor. A királyt kényszeríttették a kunok ellen.

Hiába érkezett a király ellen szegülö kunokhoz segítségül Havaselvéröl a kun Aldamur seregével, a hódi csatában (1280) azonban megsemmisítö vereséget szenvedtek.

A kunok egyrésze ittmaradt, s kényszerböl letelepedett és megkeresztelkedett, azonban nagy részük visszavonult Havaselvére.

Ebben az idöben kezdik el a kunokat nyögérnek is hívni.

Kun László ezekben az idöben gyözi le a betörö és Pestig eljutó tatárokat, s le is telepíti öket. De ez egy másik részlet anyaga.

Kun László "tudatzavarban" szenvedett, hiszen viselkedéséröl nehezen mondta volna meg bárki, hogy egy európai keresztény monarchia feje.

Mindazonáltal, hogy kedvelte a kunokat, s késöbb a betelepült tatárokat, s életmódja is hasonló volt, nem állíthatjuk biztosan azt, hogy királyunk felvette volna az iszlám vallást.

László kun nöt szeretett, kun volt az édesanyja, kunok voltak a barátai, kunokkal harcolt és. kunok voltak az orgyilkosai is.

Szokása szerint 1290 tavaszán is a kunokhoz ment, amikor július 10.-én ismeretlen okok miatt három kun orgyilkos megölte.

A közeli püspöki székhelyen, Csanádon temették el.

A gyilkosságot a királyság kun származású nádora, a muszlimból kikeresztelkedett Mizse és annak testvére, valamint László ágyasának, Éduának a bátyja bosszulta meg.

Juliánus barát keleti útjáról

Juliánus barát utazásában így írnak a muszlimokról, akik a magyarokkal szomszédos népek voltak:

"Innen egy másik városba mentek, ahol egy mohamedán házába, aki öket Isten nevében befogadta, az említett beteg szerzetest.

Név szerint Gerhardus az Úrban elnyugodott, s ugyanitt el is temették. Ezután Juliánus barát, aki egyedül maradt, nem tudva, hogy miként juthat tovább, szolgája lett egy mohamedán papnak és feleségének, akik Nagy Bolgárországba készültek utazni."

Itt említést tesz Szuvar településéröl, amely muszlim hitü és a volgai bolgárok földje elötti város.

Folytatva:

"A tatár nép szomszédos velük (az Őshazában élö magyarokkal).

Ezért fegyvertársaikká fogadták öket.

A magyaroknak ezen földjén az említett barát találkozott a tatár vezér követével, aki beszélt magyarul, oroszul, kunul, németül, szaracénul (arabul)."

Ezek szerint az Őshazában maradt keleti-magyarokanak több információjuk lehetett az iszlám hitröl, békében éltek a muszlimokkal, s bizonyára az öshazai magyarok egy része is iszlamizálódott.

A tatárok

Mielött megvizsgálnánk a hazánkba betelepült túlnyomórészt minden bizonnyal muszlim vallású tatárokat, kitekintést kell adnunk egy rövid összefoglaló keretében a Mongol Birodalom és az Arany Horda történetére.

A Mongol Birodalom

Dzsingisz kán, eredeti nevén Temüdzsin, már 40 éves elmúlt, amikor 1206-ra sikerült egyesítenie valamennyi mongol törzset. Ekkor a mongolok nagykánná választották Temüdzsint, aki ekkor vette fel a Dzsingisz kán nevet.

Dzsingisz megszervezte a tizedekböl, századokból, ezredekböl és tízezredekböl álló nomád katonai államát és elindult meghódítani a világot.

1219-21-ben feldúlta Közép-Ázsiát, betörtek Indiába, majd szétverte a délorosz puszták nomádjait (alánokat, kun-kipcsak törzseket).

1223-ban a Kalka-folyó menti csatában a mongolok legyözték az orosz fejedelmek seregeit, majd visszatértek ösi szállásterületükre.

Dzsingisz kán 1227-ben meghalt belsö sérüléseiben, amit akkor szerzett, amikor egy hadjárat alkalmával 70 évesen levetette a lova.

Dzsingisz kán halála után nem az elsöszülött Dzsocsit választották nagykánná, hanem harmadik fiát Ögödejt.

1236-ban a mongol seregek Batu (Dzsocsi fia) vezetésével nyugat felé indítottak támadást.

Legyözték a kunokat és a volgai bolgárokat, minden bizonnyal akkor semmisült meg a Magna Hungária, azaz a keleten, a Volga vidékén maradt magyarok állama is.

Elfoglalták és lerombolták Moszkvát és Vlagyimirt. Az oroszok 1238-ban a Szity folyó mellett ismét vereséget szenvedtek.

Batu és Szübotáj vezérletével Magyarország ellen indultak, s IV. Béla király veresége után pár évre meg is szállták Magyarországot.

Ekkor a mongol sereg túlnyomó részét már török ajkú népek alkották. a tatárok túlsúlyban voltak, s innen is kapta nevét a támadás:"Tatárjárás".

Dzsocsi másik fia Berke, Dzsingisz kán unokája volt az elsö, aki az Arany Horda kánjaként felvette az iszlám vallást.

Ekkorra már az eltörökösödött mongol arisztokrácia és a hadsereg nagyrészt muszlim vallású volt. Berke kán eredeti szállásterülete még a bátyja életében a Kaukázus északi elötere volt.

Az iráni és kis-ázsiai területek felöl érkezö muszlimok csak Berke szállásterületein léphettek az Arany Horda területére. Mindenesetre az iszlám délröl jutott el Berkéhez, és már Batu életében híre járt, hogy Batu öccse muszlim lett.

Halics és Lodoméria fellázadt a tatár uralom ellen, de ezt a lázadást Berke kán könnyüszerrel leverte. Halics és Lodoméria leigázása után felvillantotta IV. Béla elött egy tatárdúlás iszonyú lehetöségét.

Berke ugyanis a halicsi rendcsinálás után IV. Béla királynak küldött levelében felajánlotta, hogy gyermekeik lépjenek házasságra.

IV. Béla fia István pedig a magyar had negyedrészével támogassa a tatár hadjáratokat a zsákmány ötödrészének megtartásáért.

Mindezek fejében Berke nem követelt volna adót, söt békét ígért.

Igaz, hogy azzal fenyegetözött, ha a magyar király visszautasítja az ajánlatát, akkor a földdel teszi egyenlövé Magyarországot.

IV. Béla ebben a súlyos helyzetben ismét pápai tanácsot és segítséget kért, de a pápa a morális támogatáson és a szövetség tiltásán kívül ez alkalommal sem ígért többet.

Béla megpróbálta halogatni a döntést, de a támadás elmaradt. Berke figyelmét föleg a déli határok kötötték le, így nem maradt sem ideje, sem energiája, hogy a Halicstól nyugatra élö magyarokkal és lengyelekkel foglalkozzon.

Berke után a következö kánok neveit érdemes megjegyeznünk, illetve emírét: Mengü-Temür (1267-1280) és Telebuga kánét (1287-1291), valamint a "káncsináló" Nogáj emírt.

Neveik kapcsolódnak a magyarországi muszlim tatár betelepüléshez.

1285-86-ban Nogáj és Telebuga vezérletével a tatárok nyugat felé törtek. Elöbb Magyarországra csaptak be, s eljutottak Pest városáig.

Valószínüleg IV.(Kun) László titkos hívására és biztatására.

Nogáj tatárjainak betörése nem okozott újbóli nemzeti katasztrófát. Észak felöl özönlöttek az országba, az északkeleti megyéket pusztították, majd Erdélyen keresztül, a vajda és a székelyek erélyes ellenállásától meglepödve kivonultak.

Két év múlva Lászlóval szövetségre lépett Nogaj újból megindult Magyarország ellen, de a király elfogatásának hírére visszafordult.

Nogáj tatár csapatai közül sokakat elfogtak, illetve több tatár nemzetség bevándorolt az országba, akiket László király letelepített. Számuk több ezer före tehetö, s nagy többségük az iszlám hitet vallotta.

Sokáig a kunokhoz hasonlóan kiváltságot élveztek, de a nyelvi rokonság miatt hamar beolvadtak a kunok közzé.

Abu Hamid al-Andaluszi al-Garnati feljegyzései a magyarországi muszlimokról

Al-Garnáti az andalúziai Granadában született 1080-ban. Bejárta az akkor ismert világ nagy részét. Megfordult Egyiptomban, Szíriában, Arábiában, Perzsiában, Hvárezmben, a Volgai Bulgárban, Kievben, de ami számunkra most a legfontosabb, II. Géza király uralkodása alatt három évig élt hazánkban (1150-1153).

Magyarországot Básgirdnak, vagy Unkuríjjának mondja útleírásaiban. A magyar népet "básgirdnak"nevezi.

Az itt eltöltött idökröl így beszél:".. három évig éltem közöttük. Vettem egy rabságban született rabszolgalányt ágyasnak.. Tizenöt éves lány, szebb, mint a hold, fekete hajú és szemü, böre fehér mint a kámfor. Ért a fözéshez, varráshoz és a számoláshoz is. Vettem egy másik rúmi lányt is, nyolc éves és öt dinárba került.. Született töle (az elsö lánytól) egy fiúgyermekem, de meghalt. Felszabadítottam és a Marjam nevet adtam neki. Szerettem volna magammal vinni Szadzsszinbe, ahol állandó lakhelyem volt."

Az ebben az idöben itt élö muszlimokról így ír:.." Itt ezerszámra élnek a maghrebi származásúak és szintén megszámlálhatatlanul vannak a hvárezmiek. A hvárezmi származásúak a királyt szolgálják (megjegyzés :kálizok és izmaeliták lehettek), kereszténynek tettetik magukat, s titokban tartják, hogy muszlimok.

A magribi származásúak ezzel szemben csak a háborúban szolgálják a keresztényeket, és nyíltan vallják az iszlámot (megjegyzés: minden bizonnyal a besenyök és egyéb türk népek lehettek). "

"Amikor ellátogattam a magrebiek leszármazottaihoz, nagy tisztelettel láttak vendégül. Egy kicsit tanítottam öket a vallás tudományára."

".. s nagy kitartással együtt arra törekedtem, hogy átismételjék és gyakorolják az imádkozás és egyéb vallási kötelezettségek elöírásait."

A fentiekböl több tényt vonhatunk le: A magyarországi muszlimok egy része kikeresztelkedettekböl állt, akik titokban gyakorolják ösi hitüket. Mások, akik föleg katonáskodással foglalatoskodnak, nyíltan muszlimok, bizonyára kiváltságaikat a királytól kapták.

A magyarországi muszlimok nagy része képzetlen az iszlám vallásban, bizonyára kevesen lehetnek, akik muszlim iskolát végezve, idehaza a híveket tovább taníthatták volna.

Viszont a muszlim hit a lelkekben gyökeret vert, s ezért is volt a keresztény hittérítöknek nehéz dolga a muszlimokkal.

Figyelemre méltó, hogy az öröklésre vonatkozó iszlám jogi elöírásokat is tanítja Al-Garnati.

Arra a következtetésre juthatunk, hogy az iszlámot nyíltan valló népcsoportoknak a maga körében lehetösége nyílt a sajátos, a vallással szorosan összefüggö iszlám örökösödési-jogot alkalmazni. A fentiekre ismét egy bizonyíték:". Korábban nem ismerték a pénteki imát, de most tölem megtanulták, a pénteki szentbeszéddel együtt."

Az akkori muszlim kisebbség nagyságát jellemezheti még (ha levonjuk a muszlim arab szerzök túlzásait is):"Ma már több mint tízezer helyen prédikálnak péntekenként, nyíltan vagy titokban, mivel országuk hatalmas."

Figyelemreméltóak a magyar király íjászairól, azok származásáról, azaz a fegyveres muszlimokról szóló leírásai is:" A básgird király gyakran pusztítja a bizánci területeket. Így szóltam az ottani muszlimokhoz: Tegyetek meg mindent a szent háborúra, karöltve a /básgird /királlyal, mert Isten a javatokra számítja majd a szent háború erényét/az utolsó ítélet napján/,

Ki is vonultak vele együtt Konstantinápoly tartományaira, és megverték a bizánci király tizenkét seregét, s /rabul ejtve/elhoztak egy nagy csapat/muszlim/türkmént a kúnijai seregböl. Megkérdeztem néhányukat: Miért jöttetek a bizánci uralkodó seregébe? Így feleltek: Mindegyikünk 200 dinár zsoldot kapott, s nem tudtuk, hogy ezen a földön /Magyarországon/ muszlimok /is/ élnek. Elintéztem, hogy újra bizánci földre vigyék öket és visszatérhessenek Kúnijába."

Kúnija az akkori délorosz sztyeppéket és Havaselvét, Moldáviát felölelö kipcsak nomád birodalom lehetett, ahol a kunok mellett nagy számban éltek besenyök is. Mindez ismételten alátámasztja, hogy ebben a térségben eröteljes volt már az iszlamizáció a mongolok elött is. Al-Garnati nagy becsben állhatott a magyar királynál, ha a közbenjárására hazaengedték az elfogott muszlim kúnijaijakat. Al-Garnati szerint a magyarországi muszlimok dzsihádot viselnek Bizánc ellen, s a harcban elesettek "sáhidok", azaz méltók a mennyországba jutásra. A bizánci császár Anatóliából fegyveres szolgálatra telepített muszlim vallású török népeket a Vardar folyó völgyébe, s ezek a muszlim vallásúak is gyakran háborúzta Magyarország ellen bizánci zsoldban-tekintettel arra, hogy bizonyos határöri feladatokat is elláttak Bizáncban. Ezekben az idökben jelentös számú muszlim török népesség menekült át Magyarországra, indokul felhozva, hogy a kereszténység felvételére kötelezték öket, míg a Magyar Királyságban szabadon gyakorolhatják iszlám hitüket.

Ezeket a katonákat kiváltságos határörként letelepítették.

Al-Garnati leírásában összevethetjük a hazai és a bizánci muszlimok helyzetét:"Eljött Konstantinápoly ura békét kérvén, rengeteg kincset és számos muszlim hadifoglyot hozva/ajándékként/.

Az egyik ilyen hadifogoly, aki Bizáncból visszatért /Magyarországra/a következöket mesélte nekem. A bizánci király megkérdezte: Mi az oka annak, hogy a básgird király bevonult országunkba és végigpusztította azt? Hiszen korábban az nem volt szokása. Mire a következö választ kapta: A básgird királynak van egy seregnyi muszlim katonája, akiket meghagyott vallásuk gyakorlásában, s ök voltak azok, akik rávették, hogy törjön be országodba, és pusztítsa végig földjeidet. A bizánci király erre azt mondta: Nekem is vannak muszlim alattvalóim, de azok nincsenek segítségemre a harcban. Erre azt mondták neki:

Azért, mert te arra kényszeríted öket, hogy kereszténynek vallják magukat. Akkor így szólt a király: Ezen túl nem fogok egy muszlimot sem az én vallásomra kényszeríteni, söt mecseteket építek nekik, hogy harcoljanak velem együtt."

Al-Garnati elfogult saját hittestvéreivel szemben, de a fenti leírás tükrözi, hogy a muszlim vallású katonák Magyarországon kedvezményes helyzetben voltak, szabadon gyakorolhatták vallásukat, szokásaikat. Ezek szintén alátámasztják azt a tényt, hogy Hazánk ebben az idöben vonzó terület volt az iszlám vallású népesség bevándorlásának.

Mindezt tetözi, hogy a muszlim népesség vezetöi személyes közvetlen kapcsolatban álltak a magyar királlyal.

Al-Garnati személyes kapcsolatban állt II. Géza királyunkkal.

Lássunk erre is néhány idézetet útleírásából:

". ugyanazt a vallást követi, mint a frankok, ennek ellenére hódító hadjáratokat vezet a frankok országa ellen, és hadifoglyokat ejt közülük. Valamennyi nép fél a támadásától, mert sok a katonája és nagy a vitézsége".

"Amikor meghallotta, hogy megtiltottam a muszlimoknak a borivást és megengedtem, hogy ágyasokat vegyenek maguk mellé és négy szabad nöt/feleségnek/, akkor azt mondta nekem: nem ésszerü ez, mert a bor erösíti a testet, a sok nö viszont gyengíti a testet és a szemet. Az iszlám vallás elöírásai nincsenek összhangban a józanésszel. Így válaszoltam a tolmácsnak: Mondd meg a királynak: a muszlimok törvényei különböznek a keresztény törvényektöl. A keresztény ember ugyanis a bort az ételre issza víz helyett, és nem részegedik le töle, s így valóban csak növeli erejét a bor. A muszlim azonban, amikor bort iszik, csak a részegséget akarja, elmegy az esze, és olyan lesz, mint a bolond, paráználkodik, öldököl és istentelenségeket mond, csinál. Minden jó kivész belöle, /bárkinek/ átadja fegyverét és a lovát, elvesztegeti minden vagyonát, pusztán az élvezeteket hajhászva.

Ezek a muszlimok itt a te katonáid, és ha támadást parancsolnál nekik, nem lenne sem lovuk, sem fegyverük, sem vagyonuk, mindent az ivásba ölnének. Neked meg, ha tudomást szereznél erröl, meg kellene öletned öket, vagy megveretned és eltürnöd, esetleg új lovat és fegyvert adnod nekik, amiket aztán újra csak elherdálnának.

Ami pedig az ágyasokat és a feleségeket illeti, a muszlimoknak nagyon is megfelelö a többnejüség, mert forró a természetük. Meg aztán ne feledd, ök a te katonáid, és ha nekik/sok feleségtöl és ágyastól/több gyerekük lesz, akkor neked több katonád lesz.

Erre a király azt mondta: Hallgassatok erre az öregre, mert bölcs, házasodjatok csak ahányszor, akartok, és semmiben ne mondjatok ellent neki. Géza volt az, aki szembeszállva a keresztény papokkal, engedélyezte az ágyasokat/a muszlimok számára/ ez a király szereti a muszlimokat."

Bizánc nagy keleti ellenfele az iszlám volt, addig ugyanez Magyarországon szövetséget jelentett.

A muszlim katonaság ereje segítette a királyt minden belsö és külsö ellenséggel szemben, tekintve, hogy ez a népesség közvetlenül és kizárólag csak a királynak volt alárendelve.

II. Géza és elödei is, erösen kihasználta a magyarországi muszlimok gazdasági szakértelmét, fegyvereseinek erejét és ütöképességét.

Mindazonáltal megtalálta a kellö egyensúlyt, hogy ne kerüljön veszélybe az ország belsö békéje sem.

Láthatjuk, hogy az Árpád házi királyok csak úgy tudta engedélyezni az iszlám vallási joggyakorlatot, hogy kivonta a muszlimokat a keresztény egyházi törvénykezés alól.

Ugyanakkor, meghatározta a jogok mellett azokat a kötelezettségeket is, amelyekkel, a királlyal szemben tartoztak. Teljesen bizonyos, hogy Hazánkban a tatárjárást megelözö idökben, II. András király uralkodásáig a csatlakozott muszlim vallású népek is egyenrangúak voltak a magyarokkal, söt bizonyos feladatok ellátásakor még kiváltságokat is élvezhettek.

II. Géza uralkodása alatt az iszlám fénykorát élhette Magyarországon.

Al-Garnáti tudósításait kitünöen kiegészíti Yaqut arab lexikon író feljegyzései a magyarországi muszlimokról. Yaqut 1220 táján találkozott Aleppóban a magyar muszlimok egy csoportjával, akik iszlám tanulmányokat folytattak.

Amikor érdeklödött Magyarország felöl, a magyar muszlimok így válaszoltak:

"Ami országunkat illeti, az Konstantinápolyon túl van, a frankok egyik nemzetének birodalmában, akiknek neve al-hunkar (magyar). Mi, muszlimok a királyuk alattvalói vagyunk, országunk egyik szélén mintegy harminc falut képezünk, amelynek mindegyike csaknem egy kisebb országnak (város) felel meg, csakhogy al-hunkar királya nem engedi meg, hogy bármelyik körül falat emeljünk, mert attól tart, hogy ellene fellázadnánk. Mi keresztény ország(ok) közepén (között) lakunk... Nyelvünk a frankok nyelve, viseletünk az ö viseletük, a hadseregben velük együtt szolgálunk, és velük együtt intézünk hadjáratokat minden törzs ellen, ugyanis csak olyanok ellen hadakozunk, akik a muszlimokkal ellenséges viszonyban vannak."

A leírások szerint a magyarországi muszlimok túlnyomó része a hanifita muszlim jogi iskolához tartoztak.

A magyarországi muszlimok öltözködése ugyanolyan volt, mint a keresztény magyar honfitársaiké, s a magyar nyelvet használták.

Az eltérés csupán a vallási különbözöségben mutatkozott meg.

Minden bizonnyal a nem egy tömbben élö muszlimok teljes asszimilizációja már befejezödött.

A lassú vallási asszimilizáció és a hanyatlás korszaka

Mielött ismertetném azokat a tényeket, adalékokat, ami bizonyítéka a hazai muszlimság asszimilációs folyamatának, ismertetnem kell az iszlám ebbéli idöszakának -sommásan- fénykorát.

Akkoriban a népesség 5-8 %-át alkották az iszlám vallást nyíltan vallók. Körülbelül 3-4 százalék lehetett az összlakosság számához viszonyítva a látszólag kikeresztelkedett, de titokban muszlim vallást gyakorlók.

A magyar királyok igyekeztek a beolvasztás politikáját követni, de sok esetben az erröl hozott törvényeiket nem, vagy csak felemásan hajtották végre. Mivel igazán egy nagy tömbben letelepült muszlim kisebbségröl nem beszélhetünk, ezért a határvédö katonákkal ellentétben az ország belsejében élöket viszonylag könnyen sikerült asszimilálni.

Ez a törvénykezési folyamat I. Szent László királyunk idején kezdödött el. Ez talán nem véletlen, hiszen ez idö tájban indult el a felhívás a keresztes háborúra a Szent Sír visszavételére. Szent László lett volna a megbízottja a Pápának, hogy a keresztes hadakat vezesse, ebben csak halála gátolta meg.

I.Szent László idejében a király egyik törvényében megemlíti : "Azok is, akiket wzbégeknek (üzbég) neveznek,."

Ez az említett népcsoport minden bizonnyal iszlám hitü türk katonai szolgálónép lehetett, akik kizárólag a királyt szolgálhatták. Amennyiben magánszolgálatban találta valaki öket, köteles volt bejelenteni a királynak. A király az "üzbégeket" visszaparancsoltatta saját szolgálatába.

Szent László I. Törvénykönyve így rendelkezik:

"9. A kereskedökröl, akiket izmaelitának neveznek.

A kereskedöket, akiket izmaelitának neveznek, ha kiderül, hogy megkeresztelkedésük után visszatértek a körülmetélésen alapuló régi törvényükhöz, lakhelyeikröl elkülönítve, más falvakba telepítsék át.

Azok pedig akik a vizsgálat alatt ártatlanoknak bizonyulnak, saját lakhelyükön maradjanak."

Látjuk, hogy László királyunk törvénykezésében csupán a kikeresztelkedett, de az iszlámhoz végül is visszatérö izmaelitákat szankcionálja. A muszlimok továbbra is szabadon gyakorolhatták vallásukat.

Könyves Kálmán idején indultak el a Keresztes Hadak Jeruzsálem felé, egy részük Magyarországon keresztül.

Az a király, aki felvilágosultként kimondta, hogy "boszorkányok márpedig nincsenek", volt az elsö uralkodónk, aki rendeleteiben a muszlimok beolvasztását kísérelte meg a keresztény többségbe!

Könyves Kálmán Elsö Törvénykönyvéböl:

" A régi hitükhöz ragaszkodó izmaeliták büntetéséröl.

Ha valaki izmaelitákat böjtölésen kap rajta, vagy evésen és disznóhúson való tartózkodásban vagy mosakodásban avagy más vétkes szokásokban, az ilyen izmaelitákat küldjék a királyhoz, aki pedig öket bevádolta, vagyonukból kapjon részesedést."

A böjtölés a Ramadán havi böjtöt jelentette, s mint látjuk a törvénykezök tisztában voltak az iszlám szokásaival, hiszen még a disznóhús tilalmát is ismerték a muszlimokra nézve. Nem keverték össze az iszlám hitet vallót a zsidó vallás követöivel. A mosakodás pedig a napi imákhoz való rituális mosakodást jelentette. Tudjuk, hogy a kora középkor embere nem volt "tisztaságmániás", tehát mindenképpen feltünt, ha valaki naponta többször is mosakodást végzett.

"Az izmaeliták áttelepítéséröl.

Az izmaeliták minden falujának megparancsoljuk, hogy templomot építsenek, s azt ugyanazon falu területéröl adománnyal lássák el.

S miután e templom felépült, az izmaeliták falujának a fele költözzön el a faluból és másutt telepedjenek le, hogy miképpen most egyforma szokásúak lesznek velük az együttélésben, úgy Krisztus egy és ugyanazon egyházában, ti az isteni hajlékban is egyetértök legyenek velünk."

Ez egy átgondolt és tervezett asszimilizációs politikát takart, mely lényege egyszerü: ketté választva a muszlim falvakat, templomot építtetve, új környezetbe és keresztények közzé kényszerítve lassan katolizációra legyenek kényszerítve. E muszlimok csak szokásaikban, vallásukban tértek el a magyaroktól, hiszen egy nyelvet beszéltek, a magyar volt az elsö nyelv, s ha másodikként valamilyen más nyelvet is használtak, az már kevert nyelv lehetett, melyben magyar szavak is voltak. Természetesen mindez fikció, mint az is, hogy ezek az népelemek vallásuk miatt sok arab szót is vegyítettek beszédjükbe.

" Az izmaeliták leányainak férjhez adásáról.

Az izmaeliták közül senki se merje leányát a saját népéböl valóhoz férjhez adni, hanem csak a mi népünkhöz valóhoz."

Kálmán ismét átgondoltan nyúl bele az iszlám hívök életébe, ugyanis a muszlim nök csak muszlim férfihez mehetnek férjhez, míg muzulmán férfinak lehet a "Könyves népek"-böl való feleségük.

Mivel a társadalom patriarchális volt, e törvénnyel biztosították, hogy a születendö gyermekek keresztény nevelésben fognak részesülni, s az izmaelita asszonyka is elöbb-utóbb kereszténnyé válik a környezet és az új család hatására.

"Az izmaeliták étkezéséröl

Ha valamely izmaelitáknak vendégei vannak vagy valakit lakomára hív, mind ö, mind vendégei csupán disznóhúst egyenek."

A király talán úgy gondolhatta, hogy a disznóhúsra való kényszerítés egyfajta erkölcsi törést is hozhat az izmaeliták köreiben, s gyorsíthatja az asszimilizációt.

Hiszen az iszlám hívei számára tilos a disznóhús.

Mindez a zsidókra nem vonatkozott.

Összegezve Kálmán törvényeit:

A zsidóknál megtiltotta a vegyes házasságokat és a zsidók keresztény szolga tartását, az izmaelitákkal ellenben a teljes beolvasztás politikáját tükrözi a korabeli törvénykezése.

Az egyház volt az elsö, amelyik támadta a muszlimok privilégiumait, s folyamatosan nyomást gyakorolt az uralkodókra, a kereszténységre való térítést szorgalmazva.

Az egyház követelte a vámok és királyi jövedelmek szedésének jogát a muszlimoktól, illetve a keresztény vallásúaknak való átadását.

Sok muszlim vallású, gazdasági pozícióban lévö ezért keresztelkedett meg, de titokban továbbra is gyakorolta régi vallását.

Az egyház szerette volna az ítélkezés jogát is átvenni a királytól a muszlimok és zsidók felett.

A fentiekért hosszabb konfliktus alakult ki a királyi hatalom és az egyház között.

Egyvalamit észrevehetünk: nevezetesen azt, hogy a végrehajtásról, valamint konkrét megtorlásról, vagy szankciókról nem esik szó sem a törvényekben, sem a késöbbiekben más királyi iratokban.

Ami azt jelenthette, hogy egy erös királyi hatalomnak feltétlenül támasza volt a római katolikus egyháztól független gazdasági szakemberekre és könnyü lovas harcosokra.

Így történhetett meg késöbb, hogy például II.Géza király 500 "szerecsen" harcost küldött Barbarossa Frigyes segítségére.

Láttuk fentebb, hogy több magyar királynál a királyi hatalom érvényesült. Viszont az Aranybullát megelözö évtizedekben a központi hatalom olyannyira meggyengült, hogy az ország nemessége és az egyház rákényszeríthette az uralkodót az iszlám híveinek fokozatos gazdasági erejüknek csökkentésére, illetve pozícióik elvételére.

II. András (1205-1235) 1208-tól fokozatosan bevezetett egy új gazdaságpolitikát. Lényege a királyi földtulajdon további osztogatása és a közvetlen adóztatás helyett a bérleti rendszer bevezetése volt.

A királyi jövedelem tehát a pénzben fizetett bérleti díjjakból állt (só, vám, pénzverés bérlete) Ezzel az új rendszerrel az egyház elesett bizonyos jövedelmektöl, másrészt a nem keresztény, hanem muszlim, vagy zsidó bérlök teljesen sebezhetetlenné váltak számára a hagyományos egyházi fenyíték miatt. II. András nagy nyomásnak volt kitéve ezekért, s nem szabad elfelejtkeznünk arról sem, hogy a pénzverés jogát gyakorlók a pénzrontáshoz is folyamodtak.

Egyszóval az ország nemességének nagy része és az egyház a királyt még a keresztes hadjárata elött 1217-ben meghátrálásra kényszeríttették. Az egyház egyre nagyobb figyelmet fordított a zsidó és muszlim vallású lakosságra, s a magyarországi helyzetröl a pápa is értesül. Ugyanakkor az egyház észrevett egy csendes gyarapodást a békés térítés révén az iszlámhívöknél is.

A hazai iszlám ismerte és mindenkor megtartotta a vallási türelmességet, ami az iszlám alapjaiban is megvan.

Idézném a Korán 2. szúrájának 256. versét:"Nincs kényszer a vallásban"

A muszlimság gyarapodott a házasságkötések révén is, mivel számukra a korabeli királyi kiváltságok engedélyezték a többnejüséget is. Királyaink többször is hoztak olyan törvényeket, amely elrendeli a büntetésüket azoknak, akik muszlimként megkeresztelkedtek, de titokban a régi hitüket gyakorolják.

A muszlimok gazdasági erejüknek megtörésére az elsö nagyobb törvény az Aranybulla volt.

"Az izmaeliták és zsidók kamarai tisztségviselése ellen.

A kamara ispánjai, a pénzváltók, só árulók és adószedök a birodalom nemesei /legyenek/, izmaeliták, zsidók ne lehessenek."

Ez tényleges támadás volt a király hüséges pénzbeszedöire, kamarásaira. A XIII. században a központi királyi hatalommal szemben álló föurak és az egyház jól látta, hogy kik képviselik a király érdekeit, összefogva a római pápa segítségével hitharcot kezdeményeztek és folytattak a muszlimok ellen.

A közrendüek és a serviensek rokonszenvét is megnyerték az iszlám-ellenességhez, hiszen sehol sem kedvelik az adószedöket és pénzváltókat. A keresztény templomokban nyugodtan folyhatott a "pogányság" elleni agitáció.

Hogy mennyire fontos lehetett az egyház számára a magyarországi muszlimok gazdasági befolyása, idézünk IX. Gergely pápától egy levél részletet:"Szerecsenek és zsidók uralkodnak ott a keresztényeken, és sok keresztény leroskadva az elviselhetetlen teher alatt, látva, hogy a szerecsenek jólétnek és nagyobb szabadságnak örvendenek, hozzájuk csatlakoznak és felveszik a hitüket. A keresztények házasságra lépnek szerecsen nökkel és viszont."

II. András nem hajtotta következetesen végre az egyház utasításait és az Aranybulla a muszlimokra vonatkozó megkötéseit.

Így az Aranybulla megújításánál 1231-ben ismét szerepelnek a muszlimok:

"A zsidók és szaracénok tisztségviselése ellen

A pénzverde, a sókamarák és más állami hivatalok élére zsidókat és szaracénokat ne állítsanak."

Újból kellett hirdetni az Aranybullát, azt megerösíteni, s mint látjuk a szövege is változott.

Az idegen származású esztergomi érsek, Róbert élve a rábízott fegyelmi hatalommal, 1232 februárjában a legszigorúbb egyházi büntetést alkalmazta: az egész országot interdictum alá vetette. Eljárásának okairól így számolt be a veszprémi püspöknek írt levelében". A király maga köré gyüjtve fiait. törvényt adott ki, némely cikkely megtartásáról és megígérte, hogy azokat ö maga szentül megtartja. Az is benne volt, hogy zsidót vagy izmaelitát nem állítanak a kamara élére, nem tesznek közhivatalba.

Hanem ezt a törvényt semmibe vették, a tévelygés nagyobb, mint azelött volt.. Még keresztények is a szerecsen hitre állnak, mert látták, hogy azoknak jobb a sorsuk, mint a szegény keresztényeknek és ez által sok ezer lélek veszett el a tartományban.. Hanem tanácsosait, akinek rábeszélésére emelte a szerecseneket a polcra, kiátkozzuk. Dénes nádorispánt pedig nemcsak azért, hanem sok más okból is".

Nem menekülhetett Sámuel sem, a korábbi kamara-ispán, aki eretnekség gyanúja alatt ált, s szintén pártfogolta és oltalmazta a muszlimokat.

A muszlimokról így ír a föpap:"Megtiltjuk, hogy keresztény ember akár kereskedésben, akár szerzödésben, akár bármi módon érintkezzék szerecsennel, mindaddig, amíg az összes szerecsenek el nem bocsátják mind a keresztelteket, keresztelkedni akarókat, vagy kereszteltek fiait, akár magyarok, akár bolgárok vagy kunok, vagy bármilyen más nemzetüek, kik most, mint szolgák vagy szabadok náluk tartózkodnak."

Feltünö, hogy a zsidók, akikröl a törvény ugyanúgy rendelkezik, mint a muszlimokról, az interdictum okai gyanánt nem említtetnek, míg az iszlám híveinek teljes elszigetelését rendelte el a törvény.

A keresztényekkel való érintkezés megszakítása számukra a teljes tönkremenést, elszegényedést jelentette volna, amennyiben eleget tesznek ennek a szigorú és értelmetlen követelménynek. a magyar egyház püspökeit azonban mindez nem elégítette ki.

Csapást csapásra halmoztak az iszlám híveire. Az öregedö és özvegy királlyal 1233 augusztusában elfogadtatják a pápai követ által már elöre elökészített, un. beregi egyezményt, mely Marczali Henrik szerint "az egyházi uralom zenitjét jelezte hazánk történetében."

- A zsidók és izmaeliták tisztségviselése ellen

Zsidókat és szaracénokat vagyis izmaelitákat ezután nem állítunk kamaránk, a pénzverés, só, adók közhivatalok élére.

Sem nem rendeljük öket az ezek élére állók mellé, sem valamely csalást nem követünk el, folytán ezek a keresztényeket elnyomhatnák.

-A zsidóknak jellel való megkülönböztetése

Úgyszintén intézkedni fogunk, hogy a zsidókat és szaracénokat vagyis izmaelitákat ezután bizonyos jelekkel különböztessék meg és válasszák el a keresztényektöl.

-Ugyan azok által való keresztény rabszolgák tartása ellen.

Úgyszintén nem fogjuk megengedni, hogy a zsidók és szaracénok, vagyis izmaeliták keresztény rabszolgákat vásároljanak vagy bírjanak bármi módon.

-Ezen intézkedések évenkénti ellenörzéséröl.

És megígérjük, hogy mind mi, mind utódaink minden évben kirendeljük és kiküldjük a nádort vagy jobb közül mást, akit akarunk, olyat, akit a keresztény hit buzgó követöje és öt megesketjük, hogy parancsunkat, az abban foglaltak szerint, hüségesen keresztülviszi.

A püspök kérésére, akinek egyház-megyéjében zsidók, pogányok vagy izmaeliták vannak vagy lesznek, hogy a keresztényeket kivonja a szaracénok uralma alól vagy a velük való együttlakásból.

-A keresztényekkel együtt élö szaracénok és zsidók büntetéséröl.

És ha mindezek ellenére olyanok találtatnak, akik keresztény létükre szaracénokkal laknak együtt, vagy szaracénok létükre keresztény rabszolgát bírnak, úgyszintén olyan keresztények, akik szaracénok közül valók, vagy olyan szaracénok, akik keresztények közül való asszonyokkal élnek együtt bármi módon, akár házasság színe alatt, vagy bármi módon.

Eme keresztények, éppúgy, mint eme zsidók és pogányok, minden vagyonuk elkobzásával bünhödjenek, egyszersmind a király öket a keresztények örökös rabszolgáivá tegye."

Azt hiszem ezek a drákói törvények megmutatják, hogy az egyház és annak nyomására a király a teljes beolvasztást, a kikeresztelkedést favorizálta. Így két választás álhatott a muzulmánok számára: megkeresztelkedés, vagy a kivándorlás. Azt is felfedezhetjük a törvényekben, hogy a korabeli iszlám hitüeknek igen komoly vagyona is lehetett, hiszen a feljelentönek biztosan érdekében állt, hogy ily módon vagyonhoz juthasson. Az ellenörzésben az egyház kapta a legnagyobb szerepet, s szinte kizárható volt, hogy bármilyen izmaelita kibújjon a törvények alól.

Bár megjegyezném, hogy IV. Béla királyunk felmentést kért a Pápától "némely izmaelita" királyi alkalmazásától, mely a királyi kamarát érintette. Kénytelen volt felhasználni gazdasági tudásukat.

Legelöl áll a cikkelyek között, hogy a király többé zsidót vagy izmaelitát nem tesz tisztségviselöjévé, nem állítja öket tisztjei mellé, útját állja annak, hogy a keresztényeket elnyomhassák.

Nem engedi, hogy keresztény rabszolgákat tartsanak vagy vásároljanak. Gondja lesz arra, hogy már külsö jeleken is meg lehessen öket ismerni. Az olyan zsidók, izmaeliták vagy pogányok, akik mégis tartanak keresztény szolgát, vagy keresztény asszonnyal élnek együtt, elvesztik vagyonukat, és a király eladatja öket keresztény szolgaságba. A király többször is pártfogásába vette a szolgálatába álló muszlimokat, de a sorozatos és ismétlödö támadásokkal 1233-tól, a beregi határozatok után már nem tudott szembeszállni. A beregi törvénykezés 61 artikulusából 51 foglalkozik a "hitetlenekkel". A megszorító kemény intézkedések egy olyan külpolitikai helyzetben keletkezett, amikor a szentföldi keresztény államocskák élet-halálharcot vívtak fennmaradásukért a közel-kelet muszlim államaival szemben.

Érdekesnek tünik, ha megjegyzem, hogy a keresztesek a mongoloktól várták a segítséget a muszlimok ellen.

Bármily furcsa, de ez történelmi tény.

A magyarországi muszlimok évszázadok után szervesen betagozódtak a magyar társadalomba.

Amikor önálló vallási közösségeik müködésének lehetösége megszünt, népesség tekintetébe, a magyarságba, vallás tekintetében a kereszténységbe olvadt be.

1266-ban említik még az izmaelita Mikét, akinek Tömörkény nevü falu volt a birtoka, Arad megyében.

Erdélyben is voltak muszlimok, Küküllö megyében a 14. Század közepén Böszörményszancsal néven szerepel egy település. (Egyik lakójának fennmaradt neve Bazarab volt.)

1279-ben a budai egyházi zsinaton még intézkednek, hogy a böszörményeknek tilos egyházi jövedelmet szedniük és vámokat szedniük.

Minden bizonnyal I. Nagy Lajos királyunk alatt szünt meg véglegesen az iszlám hitélet Magyarországon. Tudjuk, hogy a Nyírségben 1350 körül rombolta le talán az utolsó fából készült dzsámit.

A keresztényekké lett muszlimok viszont a reformáció megjelenéskor annak lelkes hívei váltak.

Hosszú volt az út I. Szent István király "Intelmeitöl", melyet Imre hercegnek írt a "vendégek" betelepítéséröl, s azok szabadságáról, míg eljutottunk a teljes asszimilizációt szorgalmazó törvényekig.

Bár ekkorra nyelvileg, öltözködésben az iszlám hazai követöi teljesen magyarrá váltak, csupán vallásuk különbözött a többségtöl.

Természetesen a vagyonuk is irigységet keltett mind az egyház, mind az ország nemesei között.

Szent István a pogány magyarokat akarta a római egyház kebelére vonni, ez volt a fö feladata, a kisebbségben lévö zsidók és muszlimok igazából nem zavarták. S természetesen a Keresztes Háborúk ötlete sem pattant ki még a Pápaság fejéböl.

Így tudott a korabeli muzulmánság több száz évig fennmaradni és gyarapodni.

Magyarország volt a legnyugatibb állam, (kivéve Andalúziát) melyben az iszlám hívei tömegestöl jelen voltak.

Hazánk egy "kulturális törésvonal" mentén helyezkedik el, itt találkozott a római kereszténység a bizáncival, és az iszlámmal.

A zsidók itt sokkal szabadabban élhettek, mint Nyugat bármely államában, s pogromokról sincs közel annyi híradás, mint a "fejlettebb katolikus keresztény Európából."

Emlékeink ezekböl az idökböl

A muszlimok Árpád házi királyaink alatti jelenlétére utalnak a fennmaradt középkori településnevek, a fennmaradt törvénykezés szövegrészletei, és az abból a korból származó pénzérmék is.

Lássuk a fennmaradt településneveket, amiket fentebb már érintettem.

A muszlim népesség nagyobbrészt török eredetü volt, de voltak iráni népek is a betelepült muszlim vallásúak között. A településneveknél a Kovár-kazár, Kozár-Kazár és Kabar neve, valamint a besenyö és a böszörmény, valamint a káliz is az ösi muszlim vallású származást bizonyítja.

A tatárjárás elött 210 helységröl lehet kimutatni, hogy muszlimok lakták.

Réthy László 1880-ban megjelent munkájában (Magyar pénzverö izmaeliták és Besszarábia) nagyon figyelemreméltó megállapítást tesz"A szaracénok vagy az izmaelita kereskedök nem tüntek el az országból a tatárjárással, hanem elmagyarosodtak és I. Nagy Lajos (1387-1437) koráig müvelték régi tevékenységüket, talán még nagyobb ragyogással, mint az Árpád-házi királyok alatt.

Az állítás azon a tényen alapul, hogy egy 1352-böl származó okmányon Jakab és János Saracenus testvérek, mint grófok Pécs-Szerém és Buda kamarásaiként szerepelnek.(A Saracenus-mint tudjuk-azonos jelentésü a magyarban máig is használatos a szerecsen szóval, ami a muszlim vallásúakat is jelölte).

A mesztegnei Szerecseny nemzetség címerében szerepel is egy szerecsen-fej, ami megjelenik Nagy Lajos több pénzén.

A magyar királyok ezüstpénzein, a XII. századi ezüst aprópénz korszakban, az ezüstérmék nagy csoportján új, keleti hatások is észlelhetök. Az izmaelita pénzverök müködése nyomán a régi hagyományos éremrajzok keleties jelleget öltenek: feltünnek a félholdas ábrázolások és az arab, kúfi típusú betükkel kivésett "Illahi", azaz "Isten (Allah) Egy" felirat. IV. István rézpénzein az utóbbi felirat mellett még továbbiak is szerepelnek: a Korán bekezdö, "Fatiha" szúrájának elsö sora is (Biszmillah al-Rahman al-Rahim, azaz a Könyörületes és Megkönyörülö nevében) felismerhetö.

Itt most közzétenném néhány magyarországi ásatás eredményét, melynek pénzérme leletei bizonyítják kapcsolatainkat az iszlámmal.

-A szeged-királyhalmi sírlelet, melyben Ismael ben Ahmed Balkhban (906) vert érméi voltak.

Az érmék felíratai:"Nincs más isten az egyedüli Allahon kívül, nincs társa."

Valamint köriratban:" Istené a parancs elöbb utóbb és a maga idejében a hívök örvendeni fognak Isten segítsége miatt." (Korán, 30:3-4)

-A galgóczi sírlelet, amiben Naszr ben Ahmed (918-919) Szamarkandban vert érméi voltak.

Ezek szamanida származású pénzérmék, a közép-ázsiai térségben gyakori használatban voltak, a X. században világkereskedelmi pénzeszköznek is nevezhetjük, hiszen annyira elterjedtek. (Közép-Európától az Altájig.) Dirhemnek nevezték.

Felirata:" Nincs Isten, csak Allah, az egy, neki nincsenek társai."

-A bodrogvécsi temetö sírjában is sammanida érméket találtak.

Ezeket a dirhemeket Ismael Ahmed (892-907) és Nasr ben Ahmed (913-993) verették Balkban és Szamarkandban.

-Kecskemét határában is dirhemeket találtak.

Nagy Lajos király uralkodásának végétöl kb. százötven évig csak átutazó muszlim kereskedöket, követeket látott az ország belseje, a déli határaink mentén viszont feltünt az oszmán-török hatalom.

Az iszlám hitüek elnevezése, vagy utalás (akár részbeni) a kora középkori Magyarországon

Kavar

Kazár

Kabar

Fekete magyar

Türk

Böszörmény

Izmaelita

Káliz

Saracenus

Szerecsen

Besenyö

Úz

Varsány

Alán

Tatár

Kun

Bulgar

Hetény

Nyögér

Hvárezmi

Fekete komán

Irodalom

Abu-Hámid al-Garnáti utazása Kelet- és Közép-Európában

Adorján Imre: Mohamedánok a magyarok között

Arthur Koestler: A tizenharmadik törzs

Fodor István: Jegyzetek

Goldziher Ignác: Az Iszlám

Kristó Gyula-Makk Ferenc: Az Árpádok

Kristó Gyula: Nem magyar népek a középkori Magyarországon

Ligeti Lajos: A magyar nyelv török kapcsolatai a honfoglalás elött és az Árpád-korban

Róna-Tas András: A honfoglaló magyar nép

Udvarvölgyi Zsolt: A magyar iszlám vallásszociológiája

Vásáry István: Az Arany Horda

Mellékletek

Kelet-Európa népeinek térképe a IX. században

Muszlim vallású népek az Árpád-házi királyaink alatt.

Pénzérmék, arab feliratokkal a kora középkori Magyarországról.

A magyarság vándorlása

A TÖRÖK HÓDOLTSÁG KORA

Mielöbb mélyen elemeznénk e korszakot az iszlám hazai ez idöszaki fellelhetöségéröl, röviden összefoglalnám az Oszmán-Török Birodalom történetét kialakulásától kezdve Hazánk három részre szakadásáig.

Természetesen az érthetöség és elemzés kedvéért sok olyan adatot is közölni fogok, ami konkrétan nem a magyarországi muszlimokra vonatkozik, azok hitéletére. De úgy hiszem, hogy így kerek ez a történet. Sok kutatni való van még ebböl az idöböl, talán a magyarországi írásos dokumentumokat teljes mértékig feldolgozták, Törökországban még lelhetünk esetleg olyan anyagokat, melyek még sok meglepetést tartogatnak az e témával foglalkozó kutatóknak.

Az Oszmán-török Birodalom rövid története 1526-ig

Anatóliában négyszáz török család telepedett meg Ertogrul törzsföjük vezetésével, a rokon szeldzsuk-törökök hívására. Törzsterületük Eskisehir közelében, a Szeldzsuk állam és a Nikaiai Császárság között volt.

Amikor a Szeldzsuk Birodalom felbomlott, az oszmán emirátus csak az egyike volt annak a tíz emirátusnak. Ertogrult fia, Oszmán követte az akkor még jelentéktelen törzs élén, aki felvette a "gázi"címet, jelezvén, hogy az iszlám fegyveres terjeszkedésének híve.

Megkezdett háborúi gyökeresen megváltoztatták az akkori gazdasági-társadalmi viszonyokat.

A beáramló idegenek felbomlasztották a törzsi kereteket, és az egyre nagyobb számú harcos ellátását már nem tudta biztosítani a nomád állattenyésztés. Egy olyan katonaállam kezdett kialakulni, amelynek fennmaradását egyedül a folyamatos zsákmányszerzés, terjeszkedés biztosíthatta. Oszmán kis törzsi területéböl gyorsan növekvö katonaállamot szervezett.

Oszmán neve fogalommá vált, népét oszmánoknak vagy ottománoknak (törökül osmanli) hívták. Az állandó hódításokra hivatásos hadsereget kellett felállítani, amelynek élére Oszmán beglerbéget nevezett ki. Késöbb, a nagyobb hódítások után lett Ruméliai (Európai) és Anatóliai beglerbég cím.

A gazdaság alapját a magas színvonalú öröklött mezögazdaság jelentette. Ahol a természeti feltételek megvoltak, a görög, örmény és szláv földmüvelök öntözéses földmüvelést, fejlett gyümölcskultúrákat teremtettek. Amikor a bizánciak vereséget szenvedtek, a földmüvelök nem menekültek el, csak a földesuraik. Új uraiknak csak a nem muszlimok fejadóját (dzsizje) kellett fizetniük, és ez kevesebb volt a bizánci adóknál. A terjeszkedö politikát Oszmán fia, Orhán (1326-1360) is folytatta.

A gazdaságilag kimerült és véres trónharcokkal foglalatoskodó Bizánc képtelen volt ellenállni .A szakadatlan belharcoktól, az egymás ellen vívott háborúktól sújtott és a velencei,genovai,magyar beavatkozásoktól meggyengített Balkán(törökül Rumélia)is kedvezö területnek bizonyult a hódításra.

A pártoskodó fejedelmek és ellenfejedelmek igen sokszor hívták be segítségként az oszmán csapatokat egymás ellen.Orhán ki is használta ezt, beavatkozott a bizánci hatalmi harcba, az egyik trónkövetelönek, apósának biztosította a bizánci trónt, majd amikor pártfogoltját megfosztották a hatalomtól,1354-ben megszállta Gallipolit és a Márvány-tenger északi partjának nagy részét. Ugyanebben az idöben sikeresen terjeszkedtek Közép-Anatóliában is, 1354-ben foglalták el Ankarát.

I. Murád szultán seregei 1361-ben elfoglalták a második legfontosabb bizánci várost, Drinápolyt (törökül Edirne). 1365-ben ez lett az új szultáni székhely, jelezve, hogy államuk súlypontja átkerült Európába. 1371-ben a Marica-folyó mellett az oszmánok legyözték a szerb államocskák egyesült seregét, ezzel megszerezték Macedóniát, s a szerb tartományurak sorra ismerték el Murád szultánt hübéruruknak. Oszmán kézre került Szófia, Nis, Szaloniki is.

1389-ben, az elsö rigómezei ütközetben az oszmánok ismételt gyözelmet arattak az egyesült szerb- bosnyák-bolgár-albán seregen. A számbéli fölényben lévö sereg képtelen volt ellenállni a kitünöen szervezett oszmán hadseregnek.

Az 1390-es évektöl a török csapatok rendszeresen pusztították Magyarország déli határvidékeit. A Zsigmond magyar király által vezetett "összeurópai" lovagsereg megsemmisítö vereséget szenvedett 1396-ban Nikápolynál.

Ez a tragédia tisztázta az eröviszonyokat. Megmutatta, hogy az adott körülmények között Magyarország még szövetségesekkel együtt sem viselhet támadó háborút sokáig sikeresen a Balkánon, a török hatalom már nem szorítható ki egy csapásra Európából.

II. Murád szultánt (1421-1451) sem a magyar-vazallus, balkáni ütközöállamok rendszere (Bosznia, Szerbia, Havasalföld), sem Hunyady János sikerei, sem pedig a szultáni udvarban nevelkedett Szkander bég (Eredeti nevén Kasztrióta György) vezetésével kirobbant felkelés nem tudta megállítani. Söt, az 1448-as második rigómezei gyözelem után az oszmánok hosszú évszázadokra berendezkedtek a Balkánon.

II. Mohamed szultánra (1451-1481) 1451-ben, aki akkor 21 éves volt, apja több mint félmillió négyzetkilométeres birodalmat hagyott.

II. Mohamed tette az Oszmán Birodalmat nagyhatalommá, az utókortól a Hódító (törökül Fatih) elönevet kapta.

II. Mohamed foglalta el 1453-ban a már régi dicsfényének árnyékának számító Bizáncot. Elesett egy föváros és született egy új: az Oszmán Birodalom új fövárosa, emelyet késöbb Isztambulnak neveztek.

Magyarországi hódítását meggátolta Hunyadi János 1456-os gyözelme Nándorfehérvárnál, késöbb Mátyás király fekete serege állt az oszmán hódító tervei elé.

1475-töl a Fekete-tenger az oszmánok "beltengerévé" vált, a Krími Tatár Kánság hübéresévé válásával.

1512-ban Rettenetes Szelim (törökül Javúz) szultán elfoglalta a muszlim szent helyeket, Jeruzsálemet, Medinát és Mekkát, valamint Egyiptomot elfoglalva átruházták rá a kalifa méltóságot is. A kalifa méltóság megszerzésével olyan birodalom került Magyarország szomszédságába, amelynek uralkodója a muzulmán világ elvi ura is volt.

1520-ban a számunkra rossz emlékü Szulejmán szultán foglalta el az uralkodói trónt (1520-1566)

Az Iszlám Magyarországon a Török Hódoltság 150 évében

Szulejmán szultán a mohácsi csata után, 1526 szeptemberében járta be elöször a budai várat.

Három év múlva Bécs felé vonultában pihent meg itt másodszor, hogy azután egy hónap múlva rendetlenül visszaözönlö serege futásától és a kudarc fájó élményétöl hajtva, de a gyöztes hadvezért alakítva néhány napra visszatérjen ide.

A magyar királyság fövárosát egyik alkalommal sem csatolta a birodalmához, hanem visszaadta vazallusának, Szapolyai Jánosnak.

I. János király azonban 1540-ben meghalt, s félö volt, hogy János Zsigmond csecsemö király érdekeit a hozzá hü magyar nemesek nem tudják megvédeni.

Törvényhozó I. Szulejmán szultán (törökül Kánuni) sorsdöntöen belenyúlt a magyarországi eseményekbe. Szétzavarta, legyözte Ferdinánd hadait Budánál, azt csellel elfoglalta és az Oszmán Birodalomhoz csatolta. Mint tudjuk, ezzel az ország három részre szakadt.

A minket érdeklö terület az ország középsö része, amely közel 150 évig a Török Hódoltság néven vonult be a magyar történelembe. Buda elfoglalása után, a török megszállás alatt lévö területek fokozatosan nöttek, ezáltal az elsö hadjáratokban elfoglalt területek tudtak a legjobban betagozódni a Birodalomba. Az Oszmán Birodalmat és a Magyar Királyságot is végvárak hosszú láncolata védte.

A törökök katonai jelenléte után szinte azonnal megindult a megszállt részekre a bevándorlás mind a Birodalom belsejéböl, de föleg a Balkánról.

Törökök, muszlim bosnyákok, albánok és balkáni keresztények érkeztek iparosként, kereskedöként, valamint az iszlám vallási életet müködtetö személyekként.

Magyarországon nyomát sem találhatjuk a tervszerü muszlim betelepítésnek, mely jellemezte a korábban megszállt balkáni államokat. Balkán északi részeire is alig jutott muszlim vallású telepes, Magyarországra végleg elfogytak az embertartalékok. A betelepülö civilek mindannyian önszántukból érkeztek e veszélyes tartományba.

A betelepülök nem a falvakba, vagy török helyörség nélküli mezövárosokba költöztek, hanem olyan helyiségekbe, ahol tartósan éltek török birodalmi katonák.

Ugyanis ezek számára a már megszokott "szolgáltatást" biztosítani kellett.

Például a ruházkodáshoz szabó, cukrászok, pékek, a fürdök építéséhez és üzemeltetéséhez szakemberek, etc. A sok betelepülö nem mindegyike volt muszlim vallású, hanem igen sokan voltak a törökökkel együttmüködö keresztények is. Így költözött be sok szerb is Hazánkba, akiket rácoknak neveztek.

Gyorsan kialakultak a muszlim vallású kolóniák is, mecseteket, korániskolákat és közfürdöket építettek százszámra, emelyekböl sajnos csak igen kevés maradt fenn.

Adalék, pl.1570-böl: Vácott 374 ház közül 189 volt muszlim vallásúaké. A megmaradt magyarság igen csekély számú volt a törökké lett városokban.

Összeállt a török-magyar városképe, amilyenné azt a kor és a benne lévö lakók formálták.

A vár és a városfalak, a rajtuk álló ágyúk, a kaszárnyaépületek és az arzenálok nem hagytak kétséget afelöl, hogy háborús korban jártunk.

A magyarok városrészében egy, legfeljebb két templom, körülöttük földszintes házak, lakói szegények, hiszen nehéz korban éltek. a várban ás a muszlim városrészben belül tiszta, kívül kissé kopottas mecsetek és dzsámik, fürdök és korán iskolák kupolái, valamint a két kultúra kényszeréböl született torz, átalakított építmények sora húzódott. Az egyik részben piac van, a másik részben bazársor.

Müezzinek imára hívó éneke és a néma harangtornyok.

Kijelölték a Mekka felé mutató imairányt.

Elkezdték építeni a most már mecsetként funkcionáló templom mellé a minaretet, vagy a harangtoronyból levéve a harangot, itt eszközölték ki a megfelelö átalakításokat. Bent a mecsetben, szönyegeket borítottak le a padok helyett. A mekkai imairányt (kibla) jelképezö mihrab (imafülke) mellé fából, vagy köböl felépítették a pénteki istentisztelet szószékét (minbar). Ez csak a dzsámikra vonatkozott, mivel csak itt lehetett a pénteki khutbát megtartani. A mecsetek csak a napi ötszöri ima elvégzését szolgálták. A dzsámik mellé általában könyvtárakat, elemi iskolákat, de medreszéket (középiskolákat) is építettek. Új elemet jelentettek a közfürdök, melyben Buda jeleskedett, de minden szandzsákszékhelyen megtalálhattuk öket. Kevés lakóházat építettek a hódítók, inkább azokat átalakították saját ízlés világuknak megfelelöen.

A beköltözött balkáni mesteremberek, kereskedök alkalmazva a kelet tradícióját, mely nem volt idegen a magyar hagyományoktól sem, céhekbe tömörülve, külön negyedekben, utcákban egyesültek. Ez az elkülönülés vonatkozott a vallásokra is, hiszen volt az igen szép számmal Budán élö zsidóknak is külön negyedük. Itt zsinagógák, fürdök, iskolák is voltak, illetve épültek. A muszlimok hitéletével a Birodalomból áthelyezett, vagy önként érkezett imámok és segítöik foglalkoztak. Az imámok gyakran a pénteki istentisztelet (hatib) vezetöjének szerepét is betöltötték. Voltak még imára hívók (müezzinek), háfizok, váizok, azaz prédikátorok, akik könyvtárukból anyagokat gyüjtve válaszoltak a hívök napi problémáikra.

Mivel a pénteki istentisztelet egyfajta politikai állásfoglalásnak is számított, a mindenkori szultán-kalifa nevére áldást kértek a hatibok.

Az állami vallási intézményeken kívül voltak a magán alapítású vallási iskolák, imaházak, derviskolostorok. Több gazdag ember, pasa, vagy akár nagyvezír, akit valami a Hódoltsági Magyarországhoz kötött, anyagi áldozatokat hozott ilyen létesítmények alapításához, fenntartásához, bövítéséhez. Ilyenek voltak a bektasi dervisek kolostorai (tekkéi), medresszéi, vendégházai, vagy türbéi. Ezek közül a leghíresebb a Gül Baba türbe, mely a budai Rózsadombon áll.

De Egerben volt a Hizir Baba kolostora (már csak útleírásokból ismerhetjük), Pécsett az Idrisz Baba türbéje. Evlia Cselebi török utazó szerint Székesfehérváron öt bektasi tekke volt található.

A török temetöben türbét emeltek Szulejmán pasa sírja fölé. Sajnos ezeket az építményeket is csak már az emlékekböl ismerhetjük. Pécsett volt egy másik bektasi tekke is, melynek romjai most a Tettyén állnak. A legtöbbet áldozta a Hódoltság török építészetéért és az iszlámvallásért Szokoli Musztafa (1566-1578) budai pasa, aki Szokoli Mehmed nagyvezír unokaöccse volt. Szokoli Musztafa tizenkét évig kormányozta a budai vilajetet, ez volt a leghosszabb idö, melyet egy budai pasa betöltött e pozícióban. Egyébként szinte minden budai pasa kitett magáért, Rüsztem pasa (1559-1563) Esztergomban is építtetett mecsetet, medresszét és fürdöket. De megemlíthetjük Murteza budai pasa nevét is, aki Budán kívül még sok szandzsákszékhelyen építtetett és renováltatott dzsámikat, fürdöket, vár és városfalakat, stb.

Török birtokrendszer a Hódoltságban

A török birodalom kétféle szerkezetü területi egységekböl állt, a központi közigazgatási szervezetbe közvetlenül bekapcsolt tartományokból és a belsö kormányzatukban autonómnak hagyott hübéres államokból (pl. az Erdélyi Fejedelemség).

Állami vagy kincstári tulajdonban lévö földbirtok, melyet szultáni hász birtoknak ( hász-i hümájun, vagy hász-i padisah) neveztek. Ezek a birtokok olyan területek voltak, melyek jövedelmei, akár mint pénz, akár mint termény, jelentös értékeket képviseltek. Ezeket fellehetett használni pl. a helyörségek ellátására is. A hász birtokok igen kedvezö státuszban voltak, ismerjük, hogy az Alföld mezövárosai közül sokuknak ez a titulus jutott, s akik ezen kívül voltak, igyekeztek ezt a kiváltságot megszerezni. Itt is létezett egyfajta autonómia, s az adót általában egy összegben szedték be, nem zaklathatta a terület lakóit mindenfajta török-tatár rabló siserehad. A Hódoltságban e kategóriába 12 város esett.

A föld másik része, mely eredetileg szintén állami birtok volt, s az is maradt "papíron" mindenkor, a javadalmazott, vagyis egyfajta "hübérbirtok". De indokoltabbnak látszik, ha egyfajta "javadalombirtoknak" nevezzük e birtokrendszeri formát, mely speciálisan az. un keleti államalakulatokban létezett jellemzöen. (Ezt valamiféle "Ázsiai termelési módnak" is nevezzük, de e könyv most nem erröl szól). A török javadalombirtokokat nagyságuk és rendeltetésük szerint három részre osztották: központi méltóságok részére ( pasa hászleri, vagy sandzsakbej haszleri), a rangban kisebb vidéki tisztviselöknek (defter kethüdászi, ziametek), és a katonáknak (általában szpáhiknak, itt van a már ismert szó: timár birtok).

Ez a birtokrendszer tükrözi az Oszmán Birodalom hierarchiáját, s kicsinyített másolata a Hódoltságban is megtalálható volt. Ez kihatott mind a politikai- gazdasági, mind a szellemi életre. A reformáció bástyái a szultáni hász birtokok voltak, azaz az alföldi mezövárosok.

Említésre méltóak a magán birtokok is, melyek általában kegyes alapítványok tulajdonai voltak, föleg iszlámvallási, oktatási célokból. De így müködött a közfürdök egy része is és a derviskolostorok is. A magán birtokot mülknek nevezték, míg az alapítványit-egyházit vakufnak. Magyarországon a mülk birtok nem alakult ki, viszont az egyházi-vakuf rendszer nagyon elterjedt.

A Török Hódoltság iszlamizációja

Magyarországon a török korban a reformáció és ellenreformáció harcaival foglaltak elfoglalva, az iszlám kevés vonzeröt gyakorolt, még úgysem, hogy a nem muszlimokat sújtó fejadótól (dzsizje) mentesülhettek. a másik nem elhanyagolható ok az volt a balkáni államokkal ellentétben, hogy megmaradt az anyaország kis része is, a királyi Magyarország, s az akkor különálló Erdélyi Fejedelemség.

A magyarországi muszlimok feltehetöen nagyobb része délszláv eredetét bizonyítja, hogy törökül alig tudtak, az iszlám hitéletük kimerült a formalitásokban. Ezek a muszlimok a liturgia nyelvét, az arabot sehogysem beszélték, a közrendüek legnagyobbrészt keresztény feleséget vettek feleségül. Ez utóbbi a hazai török származású katonáknál is megfigyelhetö. Nem volt szokásos a többnejüség, s magyarul mindegyiköjük tudott.

Ezekböl a házasságokból muszlim vallású és nevü magyar nyelvet beszélö gyermekek cseperedtek fel. A muszlim katona saját szölöjéböl termelt bort ivott pincéjében, s a teljes magyar szokások átvételétöl egyedül a disznó utálata tartotta vissza. Ruházatuk a magyarhoz hasonlatossá vált, s még a törökök föemberei is magyarul leveleztek a magyar föurakkal és a hódoltság népével. Bizonyíték erre a Budai Pasák Magyar Nyelvü Levelezései is.

Megállapítható, hogy az Oszmán Birodalom muszlim vallású polgárait jobban érintette a magyar kultúra, mint fordítva.

Magyar származású ember háromféleképpen lehetett muszlim: Egyrészt a már említett önkéntes áttéréssel, másrészt rabsorba kerülve, a szabadságáért cserében, vagy kisgyermekként elrabolva, muszlim nevelésben részesítve.

Ez utóbbi nem mindig jelentette azt, hogy a gyermekböl janicsárt neveltek.

Most mindhárom lehetöségre történelmi példákat hozok fel.

A budai vilajet váraiba beállt újoncok származását tekintve 1558-ban magyarként 52 föt találunk, akik az össz újonc létszám 6, 4%-átadták ki. Az ötvenkét magyar származású török katona közül 28 tért át az iszlámra önként. Túlnyomórészt azonban balkáni népekböl verbuválódott az újoncok csapata, de sok volt közöttük a renegát.

A 148 önkéntes renegát közül egyötödük lettek a kényszerüségböl iszlamizált árvák, négyötödük önként választotta az érvényesülésnek ezt az útját.

A 28 magyarnál a zsoldlistán feltüntették mind a magyarságukat, mind az iszlamizálásukat (madzsar oglan-magyar fiú és iszlama gelip/gelmis, vagy müszülman olmus-áttért az iszlámra).

Az 1570-es évek elején, részletes leírás készült a váci ingatlanokról. Az ingatlanok tulajdonosai között felfedezhetünk egy magyar származású fiút, akit egy bizonyos Memi felszabadított rabjaként iszlamizált, a muszlim neve Pervane Abdullah lett, és a drégelyi müsztahfizok negyedik tizedébe osztották be. A váci házak leírásából tudjuk, hogy apját Csiszár Jánosnak hívták. A Haszan vojvoda mecsetjéröl elnevezett városrészben álló családi ház az apa halála után a muszlim hitre tért fiára szállt.

Sok esetben a szükség kényszere terelt katonának olyan embereket, akik elött ez az egyetlen út nyílt a kitörésre. Ilyenek voltak a család nélkül maradt árvák, 1558-ban összesen huszonegyen, akik közül hárman meg sem tudták mondani, hogy hol töltötték gyermekkorukat. Négyötödük renegát volt, olyan keresztény fiú, aki elvesztvén összes közeli és távoli rokonát, megragadta az önállósodás egyetlen lehetöségét, a katonáskodást. Sorsuk legtöbbször együttérzésre, nagynéha gonoszkodásra készteti a kései szemlélödöt. Így annak a fehérvári fiúnak a pályája is, aki szülöhelye várába szegödött el török katonának. Ez ritkán történt meg, az áttért magyarok igyekeztek távol kerülni gyermekkoruk színhelyétöl. Esetét az is szokatlanná teszi, hogy friss renegátként egyböl a vár legjobban fizetett eli alakulatába, a müsztahfizok közé került. Karrierjét életútja rövidke állomása magyarázza, az, amíg katonáskodása elött fürdösfiúként dolgozott a török fürdöben. Itteni buzgóságával találhatott magas rangú pártfogóra, aki az adott helyzetben elérhetö maximumot szerezte meg neki.

Ha így volt, ez adott okot és merészséget neki ahhoz, hogy a szülövárosában maradjon: a következö évben is ugyanazon a poszton szolgált.

Egy korai adat: 1543-ban a fehérvári müsztahfzihok sorai között 6 magyar iszlámra áttért katonát találunk, akik a müsztahfizoknak 0,7 százalékát adták ki. Mivel kb. 2 év telt el a török berendezkedésétöl, logikusnak tünhet az, hogy az elkövetkezö években ez a százalékarány növekedett. De megjelentek a keresztényként török zsoldban álló magyar katonák is. Az iszlamizáció nött, de a legoptimálisabb becslések szerint sem haladta meg az összlakosság 3-5 százalékát. E becsült adatot a magyar származású áttértekre értem. Ezt a számadatot növelte az elmagyarosodó betelepült balkáni muszlim réteg, akik egy része katona, más része polgári réteg volt.

Az árvákénál is kiszolgáltatottabb helyzetböl menekültek a keresztény rabok.

Ha gazdájuk akár pénzért, akár üdvözülést segítö jócselekedetként felszabadította öket, szabadságukért áttértek az iszlámra és katonának álltak.

Azt gondolhatnánk, hogy a felszabadított rabok az áttérést és a katonának állást a szabadulás árának tekintették, s utána az elsö-az állandó csatározásokban élö hódoltságban könnyen-adódó alkalommal megszöktek. De nem így volt. Az 1558-ban felszabadított és várakba került rabokat kivétel nélkül a helyükön találjuk.

A rabsorból valö kiemelkedésnek ismét felhozunk egy példát, egy magyarból lett oszmán íródeák levele:"Én keresztény fi vagyok, gyermekségemben rabbá estönk mind atyámmal egyetembe. Az atyám kiváltozzék (pénzen kiváltotta magát), és engemet törökké tönek. Annakutánna engem török oskolába adának, azt is megtanulám." A budai János deákot, a levél íróját Arszlán budai pasa nevelte ki kancelláriai szolgálatra. A hozzá hasonló tollforgató magyar renegátok közül kerültek ki a budai pasák íródeákjai és titkárai.

Az isztambuli janicsár-iskolákban és szeráj-iskolákban képzett áttért ifjak legjava persze sokkal fényesebb hivatali pályát futott be, mint a birodalom peremvidékén, az oszmán végvárakban és helyörségekben szolgáló hasonló sorsú írástudók.

A szultán udvarában, nagy becsben álltak a dragománok (törökül: terdzsümánok) nevezett renegát szultáni tolmácsok, akik a fordításon messze túlmenö, komoly szerepet játszottak az oszmán diplomáciában.

A császári dragománok a legrangosabb külügyi tisztviselöknek számítottak az oszmán diplomáciában.

A vallásváltoztatás és a magas szultáni szolgálat életre szólóan megszabta a sorsukat, nem tudunk arról, hogy bármelyikük hütlenné vált, volna a muszlim valláshoz és a szultánhoz. Érdekes figyelemmel kísérni, hogy mit öriztek meg hagyományaikból, nyelvükböl és miként nyilvánultak meg vallási vitákban.

Egy magyar származású és anyanyelvü tolmács-diplomata, muszlimmá lett életutat vázolunk fel, vele párhuzamosan élt, s kollégája volt egy német anyanyelvü, szintén muszlimmá lett dragomán.

A Nagybányáról származó Murád dragomán születésekor a Somlyai Balázs nevet kapta.

Diplomáciai tevékenységén túl író és költö is volt Murád effendi, söt mint az egyetlen ismert magyarul író oszmán-törökköltö szerzett magának nevet az irodalomtörténetben.

Egyúttal az ö Himnusza az egyedüli olyan muszlim hitbuzgalmi irat a 16. században, amely a magyarországi keresztény vallási kontroverziáiba iszlám oldalról bekapcsolódik.

Murad, azaz Somlyai Balázs a mohácsi csata idején tizenhét éves volt, akkor került oszmán fogságba, s felvette az iszlám hitet önként.

1573-ban az Ungnád Dávid isztambuli követ kíséretében lévö Stephan Gerlach találkozott Muráddal és megtudta róla, hogy "valaha Bécsben tanult".

Murád gyakran találkozhatott a legkülönfélébb keresztény követségek tagjaival, akiknek barátságát tudatosan kereste.

1551-ben Murád Erdélybe érkezett, akit a Habsburg csapatok Martinuzzi Fráter György meggyilkolását követöen harminc hónapos fogságba vetettek.

Marad dragomán iszlám hitének szilárdságát mi sem bizonyítja jobban, hogy a 30 hónapos fogsága alatt sem fenyegetéssel, sem rábeszéléssel nem tudták választott muszlim hitének megtagadására rábírni.

Ebben az idöben nem ö volt az egyetlen oszmán fogoly. A források több lefogott csaust emlegetnek, köztük Mehmed föcsaust is. Mivel a Mehmed és a Mahmud neveket rendre összetévesztik, nem lehetetlen, hogy Mahmud, az osztrákból lett török muszlim dragomán és Murád együtt kerültek Castaldo generális fogságába.

Murádot maga Rüsztem pasa, Szulejmán szultán veje váltotta ki a rabságból, s bemutatta személyesen Szulejmán szultánnak is, aki megtette öt Portai tolmácsnak, a latin és magyar nyelvü szövegek fordítójának. Murád 1553-tól, mint szultáni tolmács dolgozott.

Murád a magyar nyelvü írásait többször arab betükkel jegyezte le.

Azt is tudjuk, hogy Murád maga is foglalkozott történeti müvek fordításával.

Idös korában, 75 évesen került ismeretségbe az 1584-85-ös császári követség tagjaival.

Az egyik követ Murád béget müvelt, sok nyelvet beszélö emberként mutatja be (arab, perzsa, oszmán-török, latin, magyar és horvát), s azt is tudatja, hogy az öreg tolmácsot mértéktelen borszeretete miatt bocsátották el az állásából.

Murád latinra fordította az oszmán-török krónikát, melyet a nyugati írók fel is használtak. Kevesen tudják, hogy ez a könyv, mely sokáig az oszmán történelemre és az oszmán szokásokra kíváncsi nyugati olvasók csemegéje volt, egy magyar renegát tolmácsnak köszönheti a létét.

A kor politikusai keleten és nyugaton egyaránt óhatatlanul beleütköztek a vallás problémáiba. Az oszmánok általában pragmatikusan szemlélték a meghódított országok vallási csatározásait.

Ha tehették kitértek a véleménynyilvánítás elöl hitvitákban, ha nem, annak a félnek adtak igazat, amelynek gyözelmét helyi, pillanatnyi érdekeik alapján számukra kifizetödöbbnek vélték. Mégis kétségbevonhatatlan tény, hogy uralmuk alatt a reformáció tanai, Magyarországon rohamosan terjedtek, s az iszlám vallási türelme a legradikálisabb protestáns felekezeteket is megtürte.

A keresztény teológiai disputáktól távol tartották magukat a muszlimok.

A renegát diplomatákra ez az általános megállapítás aligha vonatkoztatható, ök állandóan egykorú hazájuk értelmiségiei között mozogtak, rájuk nem volt jellemzö a keresztényekkel szembeni általános muszlim bizalmatlanság.

Ha ritkaságszámba megy is, mégsem véletlen tehát, hogy Murád belebonyolódott a keresztények közötti vitába.

Köztudomású, hogy egyes radikális protestáns gondolkodók Erdélyen át végül is Isztambulban kötöttek ki, ahol az 1570-es években valamiféle unitárius "lobbyt" hoztak létre. A legnevezetesebb isztambuli szentháromság-tagadó a Heidelbergböl menekült Ádám Neuser volt, aki belsö fejlödésének végpontjaként áttért az Iszlámra.

Murád ránk maradt életmüve iszlám kegyességi irodalom. Prózai és verses írásait keresztény olvasóközönségnek szánta, hogy-miként-írja-"kedvet ébresszen bennük az Iszlámra". A három nyelven írt Himnuszának -latinul, magyarul és törökül-az 1580-as évek elejéröl való. Ennek lényege egy a Tórával és az Evangéliummal összeegyeztetett egységes iszlám Istentan. A vers nélkülöz minden eröszakot, fölényességet vagy térítö szándékot, s hangsúlyozza a kegyes életvezetés fontosságát, mint a vallás alapját. Az iszlámot olyan univerzalisztikus vallásként mutatja be, amelyet a szélsöséges dogmatizmustól eltávolodó egyistenhívök, így a keresztények is nyugodt lelkiismerettel elfogadhatnak. Rendkívül szembeötlö a költemény egyértelmüen protestáns érvrendszere:"Mert az írás azt mondja, hogy az Istent/Meg nem ismerhetjük, mígnem magunkat/Ha esmérnénk ilyen semmi voltunkat,/Csak Ő vagyon, nincsen más, tudjuk Őtet."Vagy:"Nincsen üdvösség az cselekedetben,/De az Istennek ö adományában."

Murádot már erdélyi katolikus fogvatartói is kegyes muszlimként ismerték, azt mondták rá,"türk papasi" szaz "török pap", aki a Tórát, a Zsoltárokat és az Evangéliumot is ismeri.

Murád dragomán versének univerzalizmusa, s egyáltalán az a szándéka, hogy az Iszlámot a magyarok és más keresztények számára népszerüvé, elfogadhatóvá tegye, inkább abból az antitrinitárius szellemi környezetböl kaphatott biztatást, amelynek-tudjuk-felettesével, Mahmúddal és a renegát unitárius Neuserrel együtt az 1570-es években, Isztambulban tagja volt. De másképpen is felfogható a vers üzenete, mégpedig úgy, hogy ez válasz a keresztény vallásegyesítési törekvésekre. Murád szerint csupán egyféle vallási univerzalizmusnak van helye a földön: az Iszlámnak.

Meg kell említeni egy szintén magyar származású, muszlim hitre tért, katonai karriert elért Pijale pasát. Pijale pasáról 1573-ban Isztambulba járt Stephan Gerlach útleírásában jegyezte fel, hogy a pasát még gyermekként a mohácsi csata idején hurcolták el, s Tolna város szülöttje volt. Pijale pasát 1554-ben nevezte ki Szulejmán szultán szandzsákbégi ranggal az oszmán flotta parancsnokának. Elötte a szultáni iskolákból kikerülvén, a Szeráj kapuörségének parancsnoka volt. Az elsö kinevezett budai pasa, Vezír Szulejmán pasa is magyar származású, bár róla kevés információnk van.(Budai pasa volt 1541 szeptember 2-töl 1542 február közepéig, amikor is elhunyt.)

Meg kell még említenünk a Magyarországra betelepült ortodox hitü és délszláv nevü cigányságot is, akik nagy része szintén áttért az iszlámra, s muszlim nevet is vettek fel.

Bizonyíték erre például a török kori Buda városának az oszmánok által történt utca és lakosság összeírása.

Sok keresztény rab azért nem vette fel az iszlámot, mert a keresztény egyház álláspontja szerint a kereszténység elhagyása, az iszlámra valö áttérés a legsúlyosabb bün volt. A renegát elvesztette az üdvözülés minden reményét, a halál után a pokol örök szenvedése várt rá. Mivel pedig a keresztény tanítás a túlvilági büntetést erösen hangsúlyozta, az áttérés lelkiismereti kérdést jelentett.

A fentiekre alapozva megállapíthatjuk, hogy akik a hódítók, vagy akár az esetleges rabtartóik vallását, az iszlámot felvették, minden bizonnyal óriási lelki tusák árán, s tisztán meggyözödésböl tették.

A szemben álló felek (a muszlim törökök és a keresztény magyarok) kölcsönösen "pogánynak" tartották a másik felet, a fegyveres háborúskodást mindegyik fél az egyetlen igaznak elismert hit védelmeként fogta fel.

"Ilyen goromba fogásai vannak e nemzetnek, hogy ugyan utálja az ember".-írta a törökökröl Tassi Gáspár, a nádor megbízottja a szönyi béketárgyalásokon.

A törökök nem kevésbé megvetöen nyilatkoztak a keresztény hitröl."Döreségnek","bolond szokásoknak" minösítették, a templomokat a "pokolbéli sátánok gyülekezöhelyének" minösítették. A keresztényeket "porba sújtott gyaúroknak, hitetlen kutyáknak" hívták.

De a gyülölködésnek nagyobb volt a füstje, mint a lángja.

A muszlim törökökre a meghódítottak, mint elnyomóra, s nem az Iszlám hit térítöjére néztek.

A törökök nem avatkoztak bele a katolikusok és protestánsok harcába, azt közönnyel szemlélték, s ez a barátságos közöny, melyet inkább a protestánsok bírtak vezetett el odáig, hogy a 16. században naiv és lelkes tervek születtek a muszlimok protestánssá térítésére.

Hitviták

A Török Hódoltság alatti területeken a legnagyobb és legkeményebb reformárus, vagy más, nem katolikus keresztyén üldözések idején is teljes vallásszabadság uralkodott. A moszlim török nem szólt bele a "gyaurok" szokásaiba, bár gyakran elöfordult, hogy török bégeket, vagy a budai pasát kérték fel döntöbírónak egy-egy hitvitában.

Ilyen történt egy unitárius lelkész és egy református pap között 1574-ben Szokollu Musztafa budai pasa elött.

Elözménye az volt, hogy négy évvel azelött Nagyharsányban kezdödött a teológiai vita, változó sikerrel. Ennek tragikus következményei is lett, mivel az utolsó vitában az unitárius lelkészek vesztettek, s a hallgatóság az egyik unitárius lelkészt fel is akasztotta, a másik, egy Tolnai nevezetü Pécsre menekült.

Musztafa pasa meghallotta a híreket, s maga elé citáltatta Vörösmarty református püspököt, társait és az unitáriusokat.

A moszlim vallású pasa az unitáriusoknak adott igazat, a reformátusokat halálra ítélte. Azonban a haláltól az unitárius ellenfelei mentették meg, kegyelmet kieszközölve a budai pasától.

Ez az egyik leghíresebb hitvita, melynek története fennmaradt.

A Hódoltság 150 éve is bizonyíték arra, hogy az Iszlám vallás nem törekszik az eröszakos térítésre.

Nagyon sok muszlim vallású család maradt itt a törökök kiüzése után, s keresztelkedett ki késöbb. Például az az egyik legjelentösebb magyarországi muszlim város Eger, amikor 1687-ben onnan török helyörség magát feladva kivonult, részletes jegyzék készült azokról, akik ott kívánnak maradni.

E szerint ekkor 23 családdal rendelkezö muszlimot és 13 magányos muszlim férfit írtak össze. A családosok közül valamennyien egy feleséggel rendelkeztek, akik minden bizonnyal magyarok voltak. De hasonló adatok vonatkoznak minden nagyobb török szandzsák székhely lakosaira nézve is. Úgy számolhatjuk, hogy a visszamaradt lakosság egyharmada muszlim vallású, magyarul beszélö ember volt, akit 1-2 évtizeden belül a jezsuiták keresztvíz alá kényszerítettek. Elmondhatjuk, hogy a volt hódoltsági Magyarország közel húsz százaléka muszlim vallású, délszláv, magyar és török származású emberekböl állt. Haas leírásából tudjuk meg, hogy Pécsett 1686 és 1688 között 2200 ariánust és törököt kereszteltek meg. 1689 januárjában 18, majd ismét 26 törököt katolizáltak. A családnevek és egy-egy helység név bizonyítja a fentieket. Ezekre az adatokra föleg Eger és Baranya környékén bukkanhatunk rá. A dzsámikat, mecseteket, iskolákat lerombolták. Nem akartak emléket a "pogányságtól". Sajnos százával pusztultak el ezek az épületek, a barbár pusztítást sokszor primitív pénzéhség motiválta. Lásd a Szulejmán szultán turbéki kegyhelyét, vagy a dzsámik réz, ólom, vagy bronztetejét.

A karlócai béke megkötése után (1699) nem beszélhetünk a muszlim vallás szignifikáns jelenlétéröl a magyar társadalomban.

Az valószinüsíthetö, hogy megfordult nálunk néhány keleti kereskedö, valamint zarándok a Gül Baba türbénél.

Érdekes viszont, hogy a Rákóczi szabadságharcban krími tatárokból álló zászlóalj is szolgát, mely kétszáz föböl állt, akiket a "dervis generális", Andrássy Miklós, a volt fehér csuhás barát vezetett.

Thököly Imre, Zrínyi Ilona és a Rákóczi szabadságharc emigránsai is muszlim török földön nyertek befogadást, védelmet. Ekkorra ugyanis a nemzetek egymáson ütötte sebei behegedni látszottak.

Az oszmán-török könyvnyomtatás megteremtöje is magyar származású muszlimmá lett Ibrahim Müteferrika volt, aki a Rákóczi emigráció idején érkezik török földre. Kolozsváron született 1674-ben, eredetileg protestáns teológus hallgató volt.

Tizenhét mü jelent meg nyomdájának gondozásában.,

Sajnos eredeti magyar nevét homály fedi.  

A Török Hódoltság emlékei Magyarországon

Babócsa

-török kút,

-török gözfürdö és palota maradványai,

-kerámia égetökemence,

-lakóházak,

-itt található a budai pasa által telepített Európa hírü nárciszkert is.

Buda

-Gül Baba türbéje, török síremlék

(Budapest, II. kerület, Mecset u. 18-20)

-Császár (Veli bej) fürdö

(Budapest, II.kerület, Frankel Leó u. 31.)

-Király (Kakaskapu) fürdö

(Budapest, I.kerület, Fö u. 82-86.)

-Rudas (Jesli direkli) fürdö

(Budapest, I.kerület, Döbrentei tér 9.)

-Rác (Debbagháne Ibidzsaszi) fürdö

(Budapest, I.kerület, Hadnagy u. 8-10.)

-Imafülke (mihrab) a Belvárosi plébániatemplomban

(Budapest, V.kerület, Március 15. Tér)

-Tojgun pasa dzsámijának maradványai

(Budapest, I.kerület, Fö u. 30-32.Kapucinus tempom)

-Karakas pasa bástyája

(Budapest, I.kerület, Attila u.)

-Kászim pasa bástyája (Fehérvári rondella)

(Budapest, I.kerület, Alagút elött)

-Savanyú leves bástyája

(Budapest, I.kerület, Vár)

-Veli bej tornya

(Budapest, I.kerület, Vár)

-Esztergomi bástya Földbástya, Toprak kulesi)

(Budapest, I.kerület, Vár)

-Sziavus pasa bástyája

(Budapest, I.kerület, Vár)

-Murad pasa bástyája

(Budapest, I.kerület, Vár)

-Lakóház maradvány, a Bécsi kaput védö janicsárok parancsnokának lakhelye

(Fortuna u. 18., "Janicsár Aga útja")

-Lakóház maradvány

(Tárnok u. 5. "Orta dzsámi utcája")

-A fentiekben felsoroltakon kívül múzeumokban nagyon sok török kori emlékeket tekinthetünk meg a Fövárosban.

-A Várban található még az utolsó budai pasa, Arnaut Abdurrahman Abdi pasa emléktáblája, mely a hösi halálának helyét jelzi Buda visszafoglalásakor.

-A Magyar Nemzeti Múzeumban található a budai Vár egy másik török emlékéröl, Mahmud pasa bástyájáról egy emléktábla is hírt ad. Ezt természetesen arab írással, de török nyelven írták. Íme a magyar fordítása:

"A Dzsámhatalmú Ászáf, Budin ország védöje,

A dícsérendö sorsú Vezír, a Méltóságos és Hatalmas

A napcsillagzatból mutatónak felépítette e tornyot.

E hely száz nap alatt és száz hold irígykedésének tárgya lett.

Az Utolsó Ítélet Napjáig nem pusztul el, tovább is áll.

Hála Istennek! A hold várának tornya védelmezöre talált.

Az 1078. Évben." (1668-ban)

Eger

Valide szultana török fürdö romjai

-Kethüda Dzsámi Minaretje

(Dózsa György tér 3.)

-Arnaut pasa fürdöje

(Fürdö u. 2.)

Érd

Hamza bég dzsámijának minaretje

(Érd, Ófalu, Mecset u.)

Esztergom

-Szulejmán szultán gyözelmi emléktáblája a vizivárosi várfalban

_Ozicseli Hadzsi Ibrahim dzsámi, lakóházba beépítve

(Esztergom, Berényi Zsigmond u. 18-20.)

Pécs

-Jakovali Hasszán pasa dzsámija

(Rákóczi u. 2.)

-Gázi Kászim pasa dzsámija

(Széchényi tér)

-Török kút és rituális mosdó

(Rókushegy)

-Török kút

(Vak Bottyán u. 23. sz. ház falában)

-Memi pasa fürdöje

(Ferencesek u. 35.)

-Idrisz Baba türbéje, török síremlék

(Nyár u. 8.)

-Vár déli kaputornya (Barbakán)

-Nagytorony a Várban

-Ahmed aga emléktáblája a Székesegyház délnyugati tornyában

Siklós

-Malkocs bej dzsámija

(Kossuth tér 16.)

Szigetvár

-Szulejmán szultán dzsámi, csonka minarettel

(Szigetvár, Vár)

-Ali pasa dzsámija (Plébániatemplom)

(Szigetvár, Zrínyi tér)

-Korániskola

(Szigetvár, Bástya u. 3.)

-A Vár egyes részei

Törökkoppány

-Török kút

-Turbános sírkövek

-Mosdómedence a gótikus templom sekrestyéjében

Zsámbék

-Török kút

(Táncsics u.)

A budai pasák

E névsorban sok budai pasa többször volt e poszt bírtokosa. Voltak olyanok is, akik csak pár hónapig voltak ebben a tisztségben, s volt olyan idöszak is, amikor más magyarországi pasa gyakorolta ideiglenesen az új budai pasa kinevezéséig e funkciót. A budai pasalik vezetése magas állásnak számított a Birodalomban, s az ennek ellátására szolgáló nagybirtokot is évröl-évre újjá osztották. Ezt illusztrálhatja a budai pasák névsora is.

A budai várba az Oszmán központi kormányzat a 141 éves török uralom alatt 70 pasát küldött kormányzóul. Ezek között huszonnyolcat ismételten, összesen tehát 98 esetben hozott személyi változást a vilajet igazgatásában. A váltás átlaga másfél év.

A zárójelben lévö szám jelentése, hogy hányszor töltötte be kihagyásokkal is a budai pasi posztot.

Íme a névsor:

Vezír Szulejmán pasa

Kucsuk Bali pasa

Jahjapasadze Muhammed pasa

Kaszim pasa (2)

Chadim pasa (2)

Tojgun pasa (2)

Hadzsi Muhamed pasa

Güzeldzse Rusztem pasa

Zál Mahmud pasa

Iszkander pasa

Arszlán pasa

Vezír Szokolli Musztafa psa

Kara Ovejsz pasa

Vezír Kalajlikoz Ali pasa (2)

Frenk Juszuf pasa (2)

Ferhád pasa

Szofi Szinán pasa (2)

Szinánpasadze Muhammed pasa (2)

Muhammedpasadze Vezír Hasszán pasa

Michalidzslü Ahmed pasa (3)

Ali pasa

Szulejmán pasa

Vezír Terjaki Hasszán pasa (3)

Lala Muhammed pasa (2)

Mankirkusi Muhammed pasa

Vezír Kadidze Ali pasa (3)

Begtás pasa

Bosnák Musztafa pasa

Szefer pasa

Vezír Szofi Muhammed pasa (5)

Vezír Nakkás Hasszán pasa

Karakás Muhammed pasa

Vezír Kenán pasa

Deli Dervis pasa

Bebr Muhammed pasa

Vezír Murteza pasa

Vezír Adzsem Hasszán pasa

Vezír Bejám pasa (2)

Vezír Músza pasa (3)

Vezír Husszein pasa

Vezír Dzsáfer pasa

Naszuhpasadze Vezír Husszein pasa

Vezír Tabani jaszi Muhammed pasa

Vezír Ipsír Musztafa pasa

Vezír Szilihdár Musztafa pasa

Vezír Oszmán pasa

Vezír Deli Husszein pasa (2)

Vezír Nakkás Musztafa pasa

Vezír Murteza pasa

Hamzapasadze Vezír Muhammed pasa (2)

Vezír Fázli pasa (2)

Vezír Szijavus pasa

Vezír Murad pasa

Vezír Szári Kenán pasa

Vezír Gurdzsi Kenán pasa (4)

Vezír Szejdi Ahmed pasa

Vezír Bosnák Iszmail pasa

Vezír Szári Husszein pasa

Vezír Gurdzsi Muhammed pasa

Vezír Dzserráh Kaszin pasa

Vezír Szohráb Muhammed pasa

Vezír Mahmúd pasa

Vezír Arnaut Uzun Ibrahim pasa (3)

Dzsánpuládzade Vezír Husszein pasa

Vezír Szujoldzsi Ali pasa

Vezír Chalil pasa

Vezír Kara Muhammed pasa

Vezír Sejtán Ibrahim pasa

Vezír Arnaut Abdi Abdurrahman pasa

A fentiekben felsorolt budai pasák közül többen voltak albán származásúak, melléknevük (arnaut) is erre utal, de volt köztük grúz, bosnyák, cserkesz, orosz, abház, perzsa is.

A bosnyák és albán vonal viszont meghatározó, a török származású pasák száma kisebb.

Ez egyrészt jelenti az iszlám felfogását, miszerint a származás másodlagos, másrészt alátámasztja azt, hogy az európai végvidéken a balkániak szerepe megnött. De ezt már láttuk a török végvári katonaság nemzetiségi összetételénél is.

Érdekességként megjegyzem, hogy több pasa is eljutott a nagyvezíri tisztségbe közülük.

Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai

Pécsröl így ír:

"Muzulmán városrésze van hét. Egyetlen keresztény városrésze van, a Budai-kapun kívül fekszik. A városban magyar, bolgár, szerb, görög, örmény, és frenk nincsen, de zsidó van. Összesen 2200 iszlám háza van. Tizenhét imahelye van.Gázi Kászim pasa dzsámija.olyan szép és nagy ez, mint Isztambulban a Szelim szultán dsámijának kupolája.Van tíz mecset is.Hat kolostora van.Fürdöje három van.A vitézek értelmesen és ékesen tudnak magyarul."

Szekszárdról:

"E városban összesen négy imaház van.népe határszéli bosnyák emberekböl áll."

Budáról:

"Buda egész lakossága boszniai bosnyák.magyarul azonban tisztán tudnak.

Felhasznált Irodalom:

Ács Pál: Osztrák és magyar renegátok, mint szultáni tolmácsok: Mahmud és Murád        terdzsumán

Fekete Lajos-Nagy Lajos: Budapest története a török korban

Fügedi Erik: Kimondhatatlan nyomorúság

Gévay Antal: A budai pasák

Goldziher Ignác: Az Iszlám

Hegyi Klára: Egy világbirodalom végvidékén

Hegyi Klára: Etnikum, vallás, iszlamizáció.

Káldy-Nagy Gyula: Harács-szedök és ráják

Káldy-Nagy Gyula: Szulejmán

Takáts Sándor, Eckhart Ferenc, Szekfü Gyula: A budai basák magyar nyelvü levelezése

Udvarvölgyi Zsolt: A magyar iszlám vallásszociológiája

Ágoston Gábor-Sudár András:Gül Baba és a bektasi dervisek

Terebess Ázsia E-Tár: Török müemlékek Magyarországon

Mellékletek:

1. Pécs, Jakovali Haszan dzsámi
2. Pécs, Gázi Kászim pasa dzsámija
3. Budapest, Gül Baba türbe
4. Eger, Kethüde dzsámi minaretje
5. Budapest, török fürdö

"Köztes idöszak"

Bosznia-Hercegovina okkupálása elött meg kell említeni Vámbéry Ármin nevét, aki Rasid Efendiként a muszlim hitet vallotta, söt a világhírü tudós tatár inasa, Iszhák is az iszlámot képviselte a korabeli Magyarországon. Vámbéry, a "sánta dervis" a Magyar Tudományos Akadémia tagja és a budapesti tudományegyetem török tanára volt.

Oszmán-török kapcsolati révén sagítséget kapott, hogy dervisnek öltözve, oszmán-törökként mutatva magát, bejárja az akkori Közép-Ázsiát.

Késöbbi tanítványa, a szintén muszlim Germanus Gyula így írt róla:"tudásszomja elvitte Timurlenk sírjához, az ismeretlen közép-ázsiai puszták vad, faragatlan nomádjai közé, s dervisruhája alatt egy magyar hös szívét hordta."

Rasid Effendiként 1861-ben egy-egy bokharai hadzsi karavánjához csatlakozott.

1863-ban Erzurumon, Tabrizon át, a Kaszpi-tengeren átkelve Khívába, najd Bokharába jutott el. Itt hajszál híján felfedték kilétét, ami a biztos halált jelentette volna számára.

1864-ben Szamarkandon, Mesheden, majd Teheránon át jutott haza. Nagy jelentöségü, úttörö eredményeket ért el Közép-Ázsia föld-és néprajza, elsösorban a török filológia területén. Számos európai tudományos társaság választotta tiszteletbeli tagjává.

Herz Miksa pasa magyar származásúként tért át az iszlámra a XIX. Század végén, megalapította az a kairói Arab Múzeumot, mely ma az Iszlám Müvészeti Múzeum, majd a késöbbiekben a vallásügyi miniszter lett.

A 48-49-es forradalom és szabadságharc emigránsainak iszlamizációja

Nem szabad megfeledkezni az 1848-49-es forradalom és szabadságharc utóéletéröl sem, melynek során számos -az akasztófa, vagy börtön, kényszerbesorozás elöl menekülö, és Törökországban menedékre talált -magyar és lengyel katona, a közlegénytöl a tábornokig tért át az iszlám hitre. Az elsö napokban 238 egyén, ezek közt nemzetiségre nézve 216 magyar (8 nö is) 7 lengyel, 15 olasz, 3 tábornok, 3 ezredes és alezredes, 60 más fötiszt, 172 altiszt és közlegény, a képviselök közül Balogh János tért át az iszlám hitre. A késöbbiekben is többen választották a muszlim hitet, s ezzel a török állampolgárságot is.

Elég csak a legismertebbek, Bem József, Guyon Richard, Kmetty György tábornokok nevét megemlíteni. Az iszlamizált magyar és lengyel szabadságharcosok késöbb számos tettel bizonyították hösiességüket és kitartásukat.

Az emigránsok kiadását eröteljesen, háborús fenyegetésekkel megtüzdelve követelte mind az Osztrák, mind az Orosz kormány. Az akkori szultán, Abdul-Medzsid ezt kategorikusan elutasította, s a szultáni tanácsban, a Divánba ilyen kijelentést tett: "Allah hatalmas, én bízom oltalmában, ha el kell pusztulnom, pusztuljak el becsületben. Nem fogok foltot ejteni a nevemen azzal, hogy megszegem a vendégszeretet szabályait és hogy kiszolgáltatom ellenségeik bosszújának azokat a szerencsétleneknek, akik nálam kerestek menedéket. Nálam menedékre találnak, bármi történjen is. Nem adom ki öket. Ez az én akaratom. Így legyen. Készüljetek fel, hogy meg tudjátok védeni öket."

Bem tábornok az Amurat (másképpen Murad) nevet kapta, s pasai rangot. Zamoyski lengyel ezredes így konstatálta Bem áttérését:

" Azt még megértem, hogy az ember a hazájáért minden áldozatot meghoz, na de feladni a vallását!"

"Az én vallásom a hazám!" felelte Bem.

Bem egy ideig Konstantinápolyban az oszmán hadsereg újjászervezését irányította, majd Aleppóba küldték. 1850-ben a szíriai keresztények védelmében a drúzok ellen harcolt.

1850. december 10.-én e mondattal lehelte ki a lelkét halálos ágyán: "Lengyelország, én már nem szabadítalak fel."

1929-ben a szíriai Aleppóból szülövárosába, a lengyelországi Tarnowba szállítják Bem hamvait. A kelebiai vasútállomásra begördülö vonat igazi diadalmenetben vonult át Magyarországon. Koporsóját a Nemzeti Múzeum lépcsösorán is felravatalozták. Ekkor született meg az elhatározás, hogy szobrot állítanak neki Budapesten.

Bem hamvainak hazaérkeztét is óriási lelkesedéssel fogadták. De hamvait nem engedték "a keresztény lengyel földben" elhantolni. Hat gigantikus oszlop emeli magasba a köszarkofágot, benne Bem-Amurát tábornok-pasa maradványaival. Rá három nemzet is büszke.

Báró Maximilián Stein ezredes a Ferhád nevet kapta, pasai ranggal együtt. Kmetty György tábornok Iszmail pasa lett.

De megemlíthetjük még Tüköry Lajos nevét is, akit az olaszok is szabadsághösükként tisztelnek.

Ő Szelim effendiként lovas föhadnagyként szolgált, részt vett Guyon, majd Kmetty György hadsegédeként a krími háborúban is. Őrnagyi rangot kapott, s 1858-ban leszerelt, s beállt az itáliai magyar légióba.

Pap János, a késöbbi törvényszéki nyugalmazott irodaigazgató életútja tipikus volt a magyar emigránsok között. A szabadságharc leverése után Törökországban iszlamizált, s Szulejmán bej név alatt mint százados szolgált Guyon pasa alatt, s harcolt a krími háborúban is. Ő is otthagyta Garibaldi kedvéért a török hadsereget, s a Kiegyezés után tért végleg haza, Magyarországra.

Guyon Richárd a törökországi Haydarpasa temetöjében nyugszik, sírhelyén magyar feliratú tábla van, ezzel a felirattal:

"Itt nyugszik Guyon Richárd, Franciaország szülöttje, Anglia neveltje, Magyarország vitéze, török fötábornok."

A magyar nép a késöbbi orosz-török háborúban egyértelmüen a törököket támogatta, megélénkültek ez idöben a két ország kapcsolatai. Ebböl az idöböl ilyen rigmusok születtek például: "Szól az ágyú, szól a puska, esze nélkül fut a muszka. Félhold ragyog Plevna ormán, éljen a hös, dicsö oszmán, éljen a török.

Nosza vond ki ösi kardod, muszka ellen kezd a harcot, indulj délre, csatatérre, törököknek segélyére." A magyar egyetemi ifjúság 1877 januárjában tisztelgö látogatást tett Konstantinápölyban, ahol díszkardot adtak át Abdul Kerim pasának, a plevnai gyözönek, amit a szultán 35 corvinával viszonzott, a török diákok, a szofták pedig áprilisban magyarországi vizittel.

Megemlékezhetünk Széchenyi Ödön pasáról (Széchenyi Istvánnak, a "legnagyobb magyarnak az iszlám hitre áttért fiáról), aki 1874-ben a szultán meghívására Konstantinápolyba utazott, s létrehozta a török tüzoltóságot a fövárosban.

A szultán altábornagyi rangba nevezte ki, s egyben szultáni hadsegéd is lett.

Megállapítható tehát, hogy amikorra megszünt a kereszténység és az iszlám katonai szemben állása, az Oszmán-török Birodalom meggyöngült, az ellentétek szép lassan

feloldódtak, söt az elöbbiek tanulsága szerint barátsággá alakultak.

Itt közre játszott a közös származás tudata is, hiszen a fentiekben említett Vámbéry Ármin is a "magyarok bölcsöjét" Közép-ázsiában, a török nyelvü népeknél kereste.

Bosznia-Hercegovina okkupálása után (1878)

Bosznia-Hercegovina 39%-a muszlim vallású volt, a hanifita iszlám vallásjogi iskola követöi. Az okkupációval ötszázezer muszlim vallású polgára lett a Monarchiának, s ettöl az idöszaktól megindult a Magyarországba irányuló muszlim vallásúak bevándorlása is. A bosnyák, albán és egyéb balkáni muszlim vallású népek mellett a XX. század elejétöl fogva török származású betelepülök is érkeztek.

Bosznia-Hercegovina életében tulajdonképpen 1882-töl következett be komoly változás, ami meggyorsította a muszlim vallásúak integrációs folyamatát a Monarchiában, ill. elösegítette a muszlimok betelepedését Magyarországra és egyenjogúsítását.

Ekkortól a katonailag megszállt tartomány élére egy magyar diplomata-történész került, a pénzügyminiszter Kállay Béni, aki következetesen favorizálta a muszlimokat föként a görögkeletiekkel szemben. (A görögkeleti egyház hívei túlnyomórészt szerb származásúak voltak, s ekkora már érezhetö volt a szerb törekvés Bosznia megszerzésére.) A vakufok (kegyes iszlám alapítványok), a medreszék (iszlámvallási iskolák) és a seriatbíróságok (családjogi ügyekben illetékes iszlám vallásjogi bíróságok, Boszniában "nizamijéknek" nevezték öket) müködését a hatóságok támogatták, a muszlimok gyakori panaszait igyekeztek kivizsgálni.

Kállay Béni így ír Bosznia -Hercegovináról: "A katonai-stratégiai célok és a dinasztikus elvek is egybeesnek. Bosznia-Hercegovinát hosszú határszakasz köti össze a Monarchiával, s mélyen benyúlik a török birodalom testébe, ezáltal természetes védövonalat képez az oroszok ellen-a Monarchia, tehát Bosznia-Hercegovina és Dalmácia együttes birtoklásával úr lehet az Adrián."

Hermann Ottó szerint is, Kállay Béni a megnyerés politikáját akarta folytatni Boszniában, a mindezt szívósan és okosan tette, "mint egy primae occupationis gensnek ivadékához illet is ez."

Kállay számára taktikailag, stratégiailag és az ideológia szempontjából is fontos volt, hogy Bosznia okkupálása ne terhelje meg a Monarchiát, újabb lojalitást nem mutató etnikai csoportokkal.

Kállay Béni fö támaszát a muszlim vallású arisztokráciában látta.

A muszlim arisztokráciát tönkretette volna a feudális tulajdonviszonyok megszüntetése.

Kállay ezért hosszú távú átmenetet biztosító önkéntes megváltás koncepcióját támogatta. Kállay Béni volt az, aki elindította Bosznia-Hercegovina nyugati értelembe vett modernizációját.

1908-ban Bosznia-Hercegovinát véglegesen a Monarchiához csatolták, azaz annektálták.

1909 végén Lánczy Leó elnökletével megalakult a Magyar - Bosnyák - Hercegovinai Gazdasági Központ (MBHGK), amelynek számos kiadványa a Boszniában vállalkozó magyar üzletemberek számára szolgáltatott adatokat, de a 6. füzetben (Budapest. 1913.) Magyary Géza felvetette "Az iszlám jogállásának szabályozását Magyarországon."

1912 júliusa óta létezett már egy osztrák törvény, amely elismerte a hanifita irányzatot Magyarországon, a magyar Törvényhozás azonban ekkorra még nem fejlödött idáig.

Az országban ("Horvát - Szlavónország nélkül") az 1910-es népszámlálás adatai szerint 553 muszlim élt (179 török és 319 bosnyák ajkú, az utóbbiak nagy része katona volt), Bosznia-Hercegovinában pedig 612. 137 fö vallotta magát muszlim vallásúnak.

A törökök többsége a század elsö évtizedének végén telepedett le nálunk.

Iparos emberek (sokan cukrászok) voltak, valamint diákok, akiknek elsö csoportja, 1909-ben érkezett meg, élén egy Abdul-Latif nevü hitgondozóval.

A századelön a magyarországi törökbarát érzület tovább fokozódott Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona és Thököly Imre hamvainak hazahozatalával.

1914-ben a Monarchia hadat üzent Szerbiának, s napokon belül a helyi háborúskodás az Elsö Világháború kitöréséhez vezetett.

Október 29.-én Törökország hivatalosan is belép a Központi Hatalmak oldalán a háborúba. Az oszmán egységek nemcsak országuk határain harcoltak, hanem csapatokat küldtek Galíciába, Romániába is, ahol magyar csapatokkal együtt harcoltak.

(Elsö Világháborús török katonák földi maradványait rejti a Kozma utcai török katonai temetö is.)

1914 decemberében a világháborús szenvedélyek viharától felkorbácsolva Havass Rezsö a budapesti városházán lelkes beszédben követeli: "Emeljünk muzulmán imaházat Budapesten!" Havass Rezsö a MBHGK Számvizsgáló Bizottságának az elnöke volt.

Ezt a javaslatot az akkori Fövárosi Tanács 1916. április 4.-én határozati formában fogadta el és "Mecsetépítö Bizottságot" alakítottak. A török-magyar fegyverbarátság olyan erös volt, hogy például a Múzeum körutat Mehmed körútnak hívták.

A magyar nacionalista és akkor még nagyobb részt háborús párti közvélemény olyan erös hatást gyakorolt az Országgyülésre, hogy napirendre tüzték az iszlám vallás hivatalos elismerését is!

A javaslatot Jankovich Béla kultuszminiszter mellett napirendi elöadóként nem kisebb szónok terjesztette elö, mint Pekár Gyula: "Tisztelt Képviselöház! E törvényjavaslat, melynek öt rövid paragrafusa Magyarország keleti vonatkozású történetének öt hosszú és küzdelmes századát zárja le a testvériség és lelki béke lélekemelö jegyében - e javaslat, mikor végre - valahára magyar szempontból is Treuga Dei-t statuál Kelet és Nyugat világnézete között, minden, messze terjedö nagy jelentösége mellett sem hoz valami újat, valami vitatnivalót elméinknek, legfeljebb olyan valamit, ami megelégedést nyújt magyar érzelmeinknek. (Tetszés.) Három világrészen lakó 220 millió mohamedán vallású embertársunk vallásának reczepciójáról van itt szó.

De a magyar törvényhozás a javaslat tárgyalásának e pillanatában föként arra a nemes és vitéz török nemzetre gondol, (Úgy van!) amelyet a fegyvertestvériségen kívül még a turáni testvériség szoros szálai is füznek hozzánk. (helyeslés és éljenzés.)."

Pekár ezután Gül-Baba sírjáról, Bosznia-Hercegovináról (arról, hogy ott az iszlám a "föfelekezet"), a már említett 1912-es osztrák törvényröl szólt, valamint azon lehetöségekröl, amelyeket a magyar törvény a hazai muszlimok számára teremt. Az ellenzék szónoka az 1877-ben Konstantinápolyban járt diákdelegáció egykori tagja, Barabás Béla volt. Lényegében ugyanazt mondta el, mint a miniszter és Pekár, csak még nagyobb pátosszal, hosszabban és részletesebben.

A parlamenti teremben megelevenedett a történelem. Elökerültek a bujdosó kurucok, a 48-as emigráns honvédok és politikusok, az aleppói Murad pasa, azaz Bem apó, Barabás fiatalsága, melyböl Törökországban is töltött egy idöt.

A visszaadott Corvinák esete, a Szigetvárnál elesett Szulejmán szultán emléke, néhány élc a muszlim házasodási, válási és örökösödési szokásokról, a budai türbe, Irányi Dániel és Thaly Kálmán szelleme, valamint Kossuth mondása: "Keletre magyar"

Barabás Béla: "Bár öszülö fejjel, de újra fiatalos lelkesedéssel.. a régi idök kedves emlékeivel és gondolkodásával az én részemröl nincs más hátra, mint a hármas szint: a pirosat, a fehéret, a zöldet meghajtom a török félhold elött. Ezt a javaslatot szívesen elfogadom, és azt mondom: 'Csok jasa!' (Éljenzés és taps baloldalon)."

A törvényt egy képviselö kivételével a Néppárt is megszavazta.

1916. évi XVII. törvénycikk az iszlám vallás elismeréséröl:

1.§. Az iszlám-vallás törvényesen elismert vallásnak nyilváníttatik.

2.§. A mohammedán vallást követök vallásfelekezetté alakulásához a hitelvi, az erkölcsi tanokra, az istentiszteletre és egyéb vallási szertartásra vonatkozó szabályok bemutatása nem szükséges és azok a hitéletre vonatkozó többi rendelkezéseket magában foglaló szervezeti szabályzat bemutatása nem szükséges és azok a hitéletre vonatkozó többi rendelkezéseket magában foglaló szervezeti szabályzat jóváhagyásakor nem esnek vizsgálat alá.

3.§. A mohammedán vallásfelekezet magyarországi szervezete, a vallás- és közoktatásügyi miniszter jóváhagyásával, összefüggésbe hozható a mohammedán vallást követök Boszniában és Hercegovinában fennálló törvényes szervezetével. Lelkész és egyházközségi elöjáró, vagy a felsöbb egyházszervezeti képviselet tagja, a vallás- és közoktatásügyi miniszter jóváhagyásával, a felekezet oly tagja is lehet, akinek képesítése a Boszniában és Hercegovinában ily állásra megkívánt képesítésnek felel meg. Ugyanígy lelkészek már az elsö hitközség megalakulása elött is alkalmazhatók, ha számukra állásukhoz mért megélhetést biztosíttatik.

4.§. Az iszlám-vallás gyakorlása, valamint hitelvei, tanai és egyéb intézményei a fennálló törvények korlátain belül a törvényesen elismert vallást megilletö jogvédelemben részesülnek. A mohammedán vallásfelekezetre egyebekben a törvényesen elismert vallásfelekezetekre vonatkozó jogszabályok irányadóak. Az esetleges szükséges további eltéréseket a minisztérium rendelettel állapítja meg.

5.§. Ez a törvény a kihirdetés napján lép életbe s azt a vallás- és közoktatásügyi miniszter, a belügyminiszter és az igazságügyi miniszter hajtja végre."

A törvényt 1916. március 30.-án hirdették ki, az Országos Törvénytár 9, 1916-os számában.

E fenti törvény természetesen ma is hatályos, hiszen ezt soha sem vonták vissza.

Az elfogadott törvény, a XVII. tc. Az iszlám vallás elismeréséröl sok mindenben eltért az 1895. évi A vallás szabad gyakorlásáról szóló XLIII. törvénytöl. Bár az 1895/XLIII. tc. értelmében a majdan megalakuló muszlim vallásfelekezet jóváhagyása végett be kell, hogy nyújtsa a vallás-és közoktatásügyi miniszternek "a kilétére vonatkozó összes rendelkezéseket magában foglaló szervezeti szabályokat" az 1916/XVII-es ettöl már elöre is részben eltekintett. Az elöbbi szerint a majdan megalakuló iszlám vallásfelekezetnek nem lehetett volna "egyházi feje, vagy védura" külföldi hatóság vagy egyén, tehát a szultán, a kalifa sem, e tilalmat az utóbbi lényegében feloldotta.

Továbbá az 1916/XVII. tc. az iszlámra nézve hatályon kívül helyezte az 1895/XLIII. tc. azon kitételét, amely szerint "lelkész és egyházközségi elöljáró a felekezet oly tagja lehet,. aki képesítését Magyarországon nyerte."

Továbbra is érvényben maradt viszont, hogy az illetönek magyar állampolgárnak kellett lennie. Az 1916-os törvény eleve kizárta az iszlám büntetö-, örökösödési és családjog alkalmazását Magyarországon.

A majdan megalakuló felekezet jogosult alapítványt tenni, egyházi adót szedni, fegyelmi eljárást indítani tagjai ellen, iskolát és óvodát (kisdedovó) létesíthet.

A csupán bevett felekezetek kiterjedtebb jogokkal rendelkezhettek viszont, mint a csupán "elismert" baptisták, vagy a majdan létrejövö iszlám felekezet.

Az 1916-os törvény az egész iszlámvallást ismeri el, ellentétben az 1912-es osztrák törvénnyel, amely csupán a Boszniában honos hanafita irányzatról rendelkezik.

Bár alapvetöen a török-magyar fegyverbarátság eszméje hívta létre a törvényt, és bár 1916-ban Budapesten állandó jelleggel 2000 muszlim vallású hívö él (bosnyák katonák, albán és más balkáni mesteremberek, tanulók, török katonák és kézmüvesek), az iszlámvallást megszavazó parlamenti képviselök a jövöre gondoltak.

Arra, hogy a háborús gyözelem után Bosznia teljes integrációja fog bekövetkezni.

Itt visszatér Kállay Béni álma, a bosnyák muszlim uralkodó réteg, ugyanis Szerbiával hadban álltunk, a szerbek mindenképpen megbízhatatlannak számítottak.

Az 1916-os boszniai magyarok nagy képes naptárából áradnak a bosnyákok, törökök és magyarok megbonthatatlan fegyverbarátsága.

A K.u.K. hadseregben harcoló - nagyrészt muszlim - bosnyák tisztek bíznak a Monarchia gyözelmében, teljesen elkötelezték magukat a császár-király oldalán. Ezen kívül sok albán és macedón muszlim is a K.u.K.-ban küzdött az antant ellen.

Az összeomláskor rá kell döbbenniük, hogy a szerb Boszniában legfeljebb a bitó várja öket.

Sok "komprommitálódott" muszlim vallású délszláv, vagy albán tiszt a Boszniából kivonuló magyar csapatokkal tartott, s vagy Budapesten, vagy Bécsben telepedett meg elsönek.

De érdekes módon sok török fötiszt, s feleségük is Budapesten ragadt, s csak a Kommün bukása után tudtak hazatérni, vagy Magyarországban egy új hazát választani.

Így 1919-ben a budapesti Gellért szállóban lakott a török Fassah Bey és Gelel Bey felesége is, férjüket várva vissza valamelyik frontról.

Voltak muszlim vallásúak Dél-Magyarországon is, igaz, hogy ezek az iszlámhitüek nem jószándékal és letelepedni vágyóan érkeztek Hazánkba, hiszen ök az antant francia csapatainak zömét képezték, s megszállóként voltak itt. Ők észak-afrikaiak voltak, s a szegedi "ellenforradalmi" darutollasok sokszor meglátogatták öket. Vannak beszámolók, amelyekben leírták, hogy gyorsan összebarátkoztak, s a magyar darutollas tiszteknek tetszett az arabok puskával folytatott tánca.

Meg kell említenünk még egy híres magyar származású muszlimot is, aki az 1880-as években részt vett a szudáni Mahdi-felkelés utáni angol ellenes harcokban. Felvette az iszlám vallást, s ma Szolimán Ignác pasaként került be a köztudatba.

Amikor az angolok véglegesen elfoglalták Szudánt, Őt kitiltották, s Magyarországra tért vissza, ahol Erdélyben vásárolt magának birtokot.

Még volt alkalma találkozni Horthy Miklós kormányzóval is, erröl az esetröl megemlékeztek. Neve sokat szerepelt az 1880-as évek újság hasábjain.

Felhasznált irodalom:

Dán Károly: Kállay Béni és a magyar imperializmus

Dr. Léderer György: Keletkutatás

Udvarvölgyi Zsolt: Az Iszlám Vallásszociológiája

Törökországi magyar emigráció tagjainak naplójegyzetei

Mellékletek:

Abdul-Latif török imám az 1910-es években (A Szultán kihirdette a dzsihádot.)

Törökországi hivatalos látogatók Hazánkban (1877)

Magyar diákküldöttség Konstantinápolyban (1877)

4. Széchenyi Ödön pasa

Durics Hilmi Husszein és a magyarországi muszlimok
 (Iszlám a két világháború között)

A Monarchia összeomlása után több bosnyák katona és civil maradt a Trianon utáni Magyarország földjén. Így Durics Hilmi Husszein is, aki 1920-ban költözött Bécsböl végleg Hazánkba.

Önéletrajza szerint 1887 november 11.-én született Bosna Krupa városában, apja (Durics Mahmud Aga) a város polgármestere, s egyben gazdag fölbirtokos is volt.

Középiskoláját (Darul Muallimin) kitünöen végezte el, majd ezt követöen Kairóban és Konstantinápolyban szerezte meg felsöfokú muszlim teológiai képesítését.

A híradások szerint a magyar és a bosnyák nyelv mellett beszélt kitünöen németül és törökül, valamint folyékonyan arabul és perzsául is.

1910-töl irattári igazgató Bosznia országos múzeumában.

1914-ben, az elsö világháború kitörésekor katonai szolálatra behívták, s mint tábori imám a vegyes (de többségükben muszlim) bosnyák ezrednél szolgált.

Önéletrajza szerint a háború minden hadszinterén, ahol a Monarchia csapatai harcoltak, megfordult.

1915-ben a déli hadszíntéren (Sabácnál) súlyos tüdölövést kapott és a bal térde is megsérült.

1915 nyarán, felépülve a sebesüléséböl, mint tartalékos tábori imámot ismételten behívták, s a Monarchia Hadügyminisztériuma, Ferenc József uralkodó által megerösített "mohamedán tábori föimámi" beosztást kapott. Ez a beosztás akkor századosi ranggal járt. A világháború végén nevezték ki örnagynak. Muszlim vallástant is tanított a Bécsi Kadetiskolán növendékeinek. A Monarchia összeomlásakor, apját a szerbek agyonlötték, és a család földjeit (1040 hold) elkobozták, a házukkal együtt. 1919-ben feleségül veszi Hindy-Szabó Elek testörezredes lányát, a nálánál idösebb Idát, s 1920 októberében beletörödve a boszniai helyzetbe, Budapestre költöznek. Ekkor (tehát már Siófok és Orgovány után) csatlakozik nyolcvanöt társával együtt Durics a Prónay-különítményhez.

Részt vettek a Nyugat-magyarországi felkelésben, -s hogy Sopron magyar maradhatott-bizonyosan a bosnyák-albán muszlim felkelök érdeme is.

Sopronban minden évben megünneplik az 1921-es soproni népszavazás évfordulóját, de arra már kevesen emlékeznek, hogy egyáltalán a népszavazás lehetöségét nem politikusok csikarták ki az akkori nagyhatalmaktól, hanem egy pár száz fös önkéntes harcos, melynek jó része bosnyák-albán muszlim önkéntes volt. Ezeket a hadfiakat is érintette az erövel átalakított új Európa, sokan földönfutóvá váltak, s itt találták meg a Rongyos Gárdában azt az eszmét, melyért képesek voltak akár életüket is áldozni. Sokan a szerb hadseregböl szöktek át. Kettesével, hármasával, egyszer pedig egy egész szakasz teljes felszereléssel. Pedig számukra e föld idegen volt. Vérrel pecsételték meg a jogot, hogy itt élhessenek a késöbbiekben! Ezek a hadfiak akadályozták meg, hogy az osztrák reguláris hadsereg és a csendörségük birtokba vegye a trianoni békediktátumban megkapott területeket.

Egész Burgenlandot elfoglalták és kikiálltották a Lajta-Bánságot. 1990-ig sajnos ezekröl a nagyszerü tettekröl kevés szó eshetett, ma is kevesen tudják, hogy kik voltak e hös felkelö katonák. A Rongyosok ágfalvi csatájuknak köszönhetö, hogy Sopron magyar maradt, mivel ez az ütközet vezetett el a velencei tárgyalásokhoz. Van egy név szerint fennmaradt hösi halottunk is, Ahmednek hívták, s bosnyák származású muszlim volt. Szeptember 5.-én halt hösi halált a magyar föld védelmében!

Hasszán bég, egy "kiugrott" hodzsa növendék vezette az albán muszlimokból álló szakaszt. Bátorsága és vakmerössége mára legendává vált.

A muszlim vallásúak más "egyszerü" harcossal egyetemben megkapták a Prónay verette bronz emlékérmet, melyböl 3000 darabot készítetek.

Járt hozzá egy "Lajtabánsági Emlékérem-Igazolvány" is, mely a viselöjét felhatalmazza az érem hordására.

Prónay egy külön felkelö lajstromot is tervezett, melyet sajnálatos módon eddig nem sikerült fellelni, de lehet, hogy ez el sem készült.

Kutató munkámat nagyban segíthetné.

De térjünk vissza Duricshoz, aki meghatározó alakja volt a késöbbi hazai muszlim életnek.

Ekkor kapta meg az elsö világháborús kitüntetései mellé a Nyugat-magyarországi felkelés bronz emlékérmét, melyet háromezer darabban veretett a rövid életü Lajta Bánságban Prónay.

A magyar állampolgárságot 1927 februárjában szerzi meg, Kecskeméten.

Különösnek tünhetne, hiszen Budapesten lakott, a Molnár utcában.

De anyagi helyzete nem engedte meg, hogy a kecskeméti illeték helyett a budapesti sokkal magasabb illetéket lerója, valamint a Prónay és Héjjas különítményben (a Rongyos Gárdában) sok kecskeméti barátja is lett, akik túlnyomórészt földmüvesek voltak.

A dolgot ö maga így magyarázza meg:

"Jegyzökönyv

Felvétetett Kecskeméten a város föjegyzöi hivatalában 1926. március 2.-án. Megjelent Durics Hussein Hilmy budapesti lakos és alöadja a következöket: Kecskemét városához intéztem kérelmet a községi kötelékbe való felvétel kilátásba helyezése iránt, ezért. mert Budapesten, ahol lakom, óriási összeget kell, mint illetéket ebben az ügyben kifizetni, amelyet, bár magamat el tudom tartani, megfizetni nem tudok. Kecskemét városát azért választottam ki, mert fiaival együtt harcoltam Nyugatmagyarországon és jó barátaim közöttük vannak. Boszniában 1040 hold földem és házam van, de halálbüntetés várna, ha visszamennék.    Ezért óhajtok magyar állampolgár lenni. Tisztelettel kérem kérelmem teljesítését. Jelenleg a Székesfövárosnál vagyok alkalmazásban mint javadalmiör, végleges állásba csak az állampolgárság elnyerése után mehetek. kmf."

Durics Hilmi Husszein önéletrajzot is mellékel a kérelméhez.

Pályafutásának, életének adatait innen, valamint a Budai Naplóban Móricz Pál 1932-es interjújából merítettem.(Ezenkívül egyéb sajtócikkek és a Medriczky-dosszié is kutatási adatokat szolgáltatott.)

A magyarországi iszlám modern kori történelmében alapító-vezetö szerepet játszó Durics Hilmi Husszein "effendi"-böl,-aki egy elszegényedett volt katonatiszt- világutazó és több újság címoldalán szereplö "budai nagymufti" vált.

Sorsának alakulása egyben az ekkori hazai muszlim gyülekezet sorsát is jelentette.

Egy nagy álmot kergetett, nevezetesen egy a Gül Baba türbe oldalán magasodó iszlám központot szeretett volna létrehozni a saját vezérlete alatt. (Ilyen központ sajnos mind a mai napig nem jött létre, pedig eltelt közel több mint 70 év az óta.)

Ekkoriban Magyarországon körülbelül 4000 före tehetö a muszlim vallásúak száma, ebböl kb. 300 föt számlál az a török kolónia, amely itt maradt az elsö világháború után, Abdul-Latif török imám vallási vezérlete alatt. (Germanus 30ezer muszlimot említ.)

A többiek bosnyákok, s albánok, macedóniaiak voltak.

Többnyire egyszerü emberek, kétkezi munkástól kezdve, iparosok, kertészek és altisztek, esetleg vívó oktatók voltak. A magyar környezetbe való beilleszkedésük, azonosulásuk nehezen ment, hiszen sokan nyelvi nehézségekkel is küzdöttek sokáig.

A kultúrájuk, életszemléletük és vallásuk is gátolta a gyors asszimilizációt, pedig bizonyosan nem lett volna ellenükre.

Hogyan lettek mégis az akkori jobboldal lelkes támogatói, segítöi?

Egyrészt valahol ök is Trianon áldozatai voltak, másrészt a "hazafiasság" imázsa "egyenrangúvá emelte-emelhette öket" a hivatalos magyar politikával.

Duricsról nem kell feltételeznünk, hogy baloldali lehetett volna, de hogy eljusson politikailag a már fasisztoid Nemzeti Frontba, kellett, hogy a külsö támogatói, beszédírói elvezessék eddig.

A Budai Napló 1931 augusztus 3.-i száma egy egész oldalban leközölt egy cikket "Az autonóm magyar iszlám-vallásközség megalakulásá"-ról.

"250 év után újból megszólal a müezzin Budán."

Mindez történt az újság szerint augusztus 2.-án, délelött 11 órakor, amikor is összegyült a gyülekezet, hogy az 1916. évi XVII. törvénycikkel elismert magyar iszlám vallásközösséget megalakítsa. Fél tizenkettökor Durics Husszein Hilmi imát mondott a gyülekezet elött.

Ekkor megválasztották a korjegyzöket, a hitelesítöket.

Ezenkívül megválasztották a "Vének Tanácsának" is nevezett "Medzsiliszt"(amelyet a korabeli sajtó valamiféle presbitériumnak is nevezett). Müezzint (Mehmedagics Iszmailt, aki egyben budai imám és muftihelyettes is lett), jegyzö-titkárnak Reszulovics Mehmedet és a "budai seriátus kádijává"Abdul-Latifot választottak. Budai vezetö lelkésszé és muftivá egyhangú lelkesedéssel Durics Hilmi Husszeint tették meg. A "Medzslisz" tagja számos muszlim barát keresztény vallású is részt vett, illetve tagja is volt. Így például Galánthay-Glock Tivadar is, aki nyugalmazott tábornok volt.

A közösség jogtanácsosa Lidértejedi dr.Kiss Árpád lett. Gegus Dániel nyugalmazott fökapitányhelyettesböl és Dr.Umlauff Siegfried volt boszniai járási fönökböl itt "kajmakám" lett. A Gül Babáról elnevezett Budai Független Magyar Autonóm Iszlám Vallásközösség egy tizenkét oldal szervezeti szabályzatot is alkotott, melyben szerepet kaptak a közösség keresztény vallású patrónusai is.".akik a vallásközösség léte...körül kiváló érdemeket szereznek 'a vallásközösség védnöke müfettis .címmel tiszteli meg."

Nem tudjuk, hogy hányan szerették volna megkapni ezt a "rangot", de azt hiszem, hogy abban az idöben a derék bosnyák muszlimjainknak nagyobb szükségük volt a pártfogókra, mint fordítva.

Dr.Bárczy Istvánon és Kozma Jenö országgyülési képviselön kívül még három magyar "müfettisröl" tudunk: Dr.Hennyey Vilmos volt államtitkárról, a Hollós Mátyás Társaság elnökéröl, s nagy budai lokálpatrióta Viraág Béla szerkesztöröl, ugyanezen társaság "alelnök-háznagyáról", valamint báró Petrichevich György nyugalmazott ezredesröl, a katonai Mária Terézia Rend központi titkáráról, a Gül-Baba Kultúrkomité alelnökéröl.

A Kultúrkomité fötitkára volt Dr. Germanus Gyula, a leghíresebb magyar származású muszlim.

A Kultúrkomitét kifejezetten egy keresztényekböl álló, de a Duricsékat hátulról támogató szervezet volt, akik tulajdonképpen irányították a munkát.

E személyiségeknek volt akkora tekintélyük és befolyásuk, hogy amikor bosnyák-magyar pártfogoltjaik 1931 augusztusában elismerést kérve bejelentkeznek Liber Endre alpolgármesternél, a fogadta is öket.   

Abdul-Latif a neki megszavazott címet nem fogadta el, söt Durics "egyházföi méltóságát" is vitatta. Durics Hilmi és Abdul-Latif (aki nem volt magyar állampolgár, csak egy itt felejtett török imám az oszmánok által) éveken át vitáztak a helyi sajtó hasábjain, kölcsönösen vádaskodva egymással.

Tudjuk, hogy a nagy iszlámkutatónk, aki maga is muszlim lett, Germanus Gyula-szintén kapcsolatba került a bosnyák-magyar muszlimokkal, s mivel azt tanácsolta nekik, hogy a választott Durics Hilmit joggal tarthatják vezetöjüknek, ezáltal ellenséget kapott Abdul-Latif személyében.

Ezekröl az idökröl így ír "Allah Akbar" címü könyvében:

". Indiai tartózkodásom alatt Budapesten megalakult egy magyar mohamedán imagyülekezet. Tagjai többnyire bosnyákok voltak, akik felvették a magyar állampolgárságot. Szervezkedésük után Budán egyikük elénekelte az imára hívó szólamot (edhán), és ez a hír bejárta a mohamedán világ sajtóját, és örömmel töltötte el a muszlim szíveket. Tanúja voltam, mikor öreg indus mohamedánok könnyes szemekkel néztek fel az égre, mikor társaik a lapokból ezt a hírt felolvasták nekik.

.Ezek a bosnyák-magyar mohamedánok, mind szegény, kérges tenyerü munkások, fel kerestek, és nagy reményeket füztek segítségemhez.

.A magyar mohamedán község tanácsomra békés megegyezést és együttmüködést kísérelt meg Abdul-Latif és a bosnyák-magyar imám között, de ez a kísérlet a török pap konokságán hajótörést szenvedett. Kiváltságos helyzetét féltette a magyar mohamedán község autonóm szervezkedésétöl, és ezt mindenáron meg akarta hiusítani."

1931 augusztus 20.-án, a fövárosi Szent István ünnepségeket a magyarországi muszlimok is megünnepelték, a korabeli tudósításokból értesülve a Hold utca 19. szám alatt.

Durics Hilmi Husszein itt mondta el a megalakult muszlim közössége elsö nyilvános "szentbeszédét".

Az akkori helyzet jobb megértése végett idéznék: "Moszlimek! Díszes ünneplö közönség!

Egy évezred elött, Allahnak, a Hatalmasnak és Könyörületesnek akarata egy nagyszerü fejedelmet ajándékozott a magyar fajnak:

A bölcs Szent Istvánt, aki megalkotta a magyar államot, mely egy évezred viharait állotta, mert a nagy király államát az egy Istenre alapította.Ezt az országot, amelynek mi magyar mohamedánok is tagjai vagyunk, nem kell félteni, amíg nem tér el az elsö bölcs királya hagyományaitól. Le- fogjuk rázni az emberi rövidlátás és gonoszság által kovácsolt trianoni béklyókat is! Allah szabadságot és nem börtönt rendelt a magyar nemzetnek. Mi szláv anyanyelvü, de magyar érzésü, magyar muzulmánok is tagjai vagyunk az egykori ösi turán-iráni közös népcsaládnak, ezer évig ösi földünk Szent István koronájának dísze, ékessége volt, mi magyar hazánkat az utolsó leheletünkig szeretjük, s ha kell, mint azt a világháborúban is megmutattuk,

életünkkel és vérünkkel is meg fogjuk védeni. A Korán parancsolja az Isten és a Haza szeretetét s mi követjük Allah parancsait. Az élö, hatalmas, könyörületes egy igaz Isten hitét a sátán hordái fenyegetik, vallástalanná, Isten nélkülivé, erkölcstelenné, hazátlanná akarják tenni a népet, Isten helyett gépeket állítanak, az erkölcs helyett becstelenséget, felebaráti szeretet s különös megbecsülés helyett egyenetlenséget, becsület helyett sivár anyagi érdekeket hirdetnek, megbontják a családi élet hagyományait, gyermekeket a szülök ellen lázítanak, megbontják a tekintély tiszteletét és fel akarják állítani a moszkvai dedzsel (Antikrisztus) országát. Lerombolnak mecseteket, templomokat, imaházakat, iskolákat és az erkölcstelenségnek és istentagadásnak építenek oltárokat. Akár Keletröl, akár Nyugatról jön ez a sátáni támadás, az izlám vétót kiállt! Az Isten köré kell sereglenünk, hogy megdöntsük a Seitán és segédhadai hatalmát s visszavezessük a népet az istenfélelem, tekintélytisztelet, becsület, hazaszeretet és irgalom útjára.

Isten nélkül és Isten ellen nincs élet, nincs haladás, nincs boldogulás! Magyarország létérdeke, hogy a készülö nagy harcban magához ölelje az izlámot, mert ha mindazok, akik hisznek az Istenben, összefognak, akkor Szent István birodalma nem múló jelenség lesz a történelemben, hanem újra ki fog terjedni a Kárpátok és az Adria között.

Mi, magyar muzulmánok tisztelettel hajlunk meg Szent István, a magyar nemzet pejgambere (próféta) elött s magyar keresztény testvéreinkkel együtt énekeljük: Hol vagy István király, Téged magyar kíván, Gyászos öltözetben, Teelötted sírván! Ámen."

Ezek a beszédek, s az akkori muszlim mozgalom vezetöire jellemzö volt a korban uralkodó irredenta és "turáni" hangvétel.

Az ünnepi beszéd után a bosnyák-magyar muszlimok katonásan "négyes sorokban Budára vonultak a mufti vezetésével". ".ahol a müezzint helyettesítö egyik ulema - 250 esztendö után elöször - elénekelte újból vontatott hangon a bánatos arabs imára hívó szózatot."

"Egyébként pedig innét ezen túl minden péntek délben énekelnek ilyen imára hívást."

Bécsböl ezen a napon Budára érkezett és tárgyalt többek között Durics Hilmivel Ali Nasszir Bedawi pasa is.

A Budai Napló 1931-es számában tudatja olvasóival, hogy az abban az évben Durics Hilmi által szerzett "Izlám katekizmus" is szerepelni fog a tankönyvek jegyzékében.

A mü Hollós Mátyás nyomda lap- és könyvkiadó vállalat kiadásában jelenik majd meg.

Szintén a Budai Napló 1931-es szeptember elsejei száma tudósítja az olvasókat, hogy a Szent István napi muszlim ünnepségröl sok nyugati és arab újság írt.

Egyúttal tudósít arról, hogy a muszlim gyülekezet mellett müködö és azokat pártoló Gül -Baba Kultúrkomité meghívására bizottság tekinti majd meg a türbe körül épült un. Wagner kastélyt.

A vizsgálat célja, hogy lehet-e, s ha igen, akkor miként megvalósítani a gyülekezet mecsetjét, s az iszlám medresszét.

A keresztény egyházak lapjai közül támadni igyekeztek Durics Hilmit (Református Élet: "Ki hívta meg az effendit Budapestre?")

Ezekre a vádakra reagált a gyülekezet félhivatalos szócsöve, a Budai Napló 1931 szeptember 21.-én,  "Keresztények az Izlámban" címmel:".A mohamedánok és a keresztények együttmüködése a komitéban és az elismert izlám vallásfelekezet vezetöségében kritikákra adott alkalmat olyanok részéröl, akik a viszonyokat nem ismerik.

Ez az együttmüködés sem a Korán törvényeivel és a hagyományokkal, sem a kalifák rendelkezéseivel nem ellenkezik. A Korán ötödik szúrájában a következö kitétel foglaltatik :- Továbbá úgy fogod találni, hogy e hívök (moszlimek) iránt azok éreznek

Legnagyobb barátságot, akik így szólanak: Mink keresztények vagyunk."

Ezután fejtegetésbe kezd, hogy az iszlám vallás elismeri Jézust, Szüz Máriát, s egy történelmi összefoglalóban ismerteti, hogy milyen együttmüködések voltak a muszlimok és a keresztények között.

Durics Husszein Hilmi és gyülekezete megalakulásuk óta folyamatosan kapta a gratuláló leveleket, táviratokat az iszlám világából, melyeket igyekeztek a sajtóban is közzé tenni, népszerüségük érdekében.

Magyar keresztény támogatóik idegenforgalmi üzletet láttak a kicsiny muszlim közösségben. Ha egy-egy muszlim vallású maharadzsa, reumás indiai politikus vagy akár egyiptomi üzletember megszállt néhány napra Budapesten, azt a Budai Napló újság lelkesen üdvözölte, s egyúttal korholta a hivatalos szerveket, hogy miért nem használja ki jobban a lehetöségeket a budai gyógyfürdöktöl Duricsékig.

Nagyszabású tervek, tervrajzok is születtek a budai iszlám fellegvárról, centrumról. Elsönek 1931-ben Suppinger Ferenc készített terveket, majd négy évvel késöbb, 1935-ben Lechner Lóránd alkotott egy grandiózus tervet, melyben már nemcsak mecset, hanem föiskola és a hozzá kapcsolódó kollégium is szerepelt.

Durics Hilmi a tervek láttán lassan már-már egy muszlim város, városrész emírjének is képzelhette magát, s a fö támogató, Medreczky Andor pedig tehetös embernek.

Jeruzsálembe, a pániszlám mozgalom egyik fellegvárába már a magyar muszlimok közössége is meghívót kapott, ahová Hadzsi Mehmed Dzsemáluddin Csausevicsel utazott el 1931 novemberében.

Ezen a kongresszuson, melyet végül is elnapoltak a következö év tavaszára, voltak magyar vonatkozású határozatai is. Így Durics Hilmi Husszen megkapta a "nagymufti" címet, s felvették az iszlám világ nagymuftijai közzé, egyúttal elviekben állást foglaltak, hogy Budán a türbénél zarándokhelyet kell létesíteni, vallási centrummal egyben.

Idehaza ebben az idöben a hazai muszlim hívek a Ramadán havi böjtöt tartották, bár a kezdetét nem tudták nagy ünnepléssel, pompával megnyitni.

A Budai Napló erröl így írt:."A világszerte nagy ünnepséggel megnyitó böjtöt Budán most nem jelképezte más, mint egy leterített imaszönyeg, egy kis imaasztal, mögötte fekete díszbe öltözött lelkész és mellette a saruját levett segédlelkész, a Gül babáról elnevezett vallásközség papja, - Husszein Hilmi budai nagymufti és a térdeplö imám Mechmedagics Izmail."

."Elöször a Koránból énekeltek, majd a nagymufti megható imát mondott a kormányzóért és a magyar haza feltámadásáért. A díszes közönség mély megindulással vette a mohamedán föpap szívböl jövö szavait s intelmeit az istenes életre, a haza iránt valóhüségre és a becsületes, áldozatkészséges szereplésre."

1932 februárjában Durics Hilmi Husszein "vezérkarával" találkozik Bárczy István nyugalmazott igazságügy miniszterrel és volt budapesti föpolgármesterrel, akit "müfatisnek" (védnöknek) választottak meg a magyar-bosnyák muszlimok számára.

Bárczy a tisztséget elfogadta, s ígéretet is tett a gyülekezet támogatására.

Durics Hilmi úgy döntött, hogy megpróbálja megnyerni a hazai iszlám támogatójának Zogu albán királyt, s Bécsen és Trieszten keresztül elindult Tiranába.

A tudósítások szerint minden állomáshelyen az ottani muszlimok nagy tisztelettel fogadták. Zogu király elfogadta a felkérést a magyarországi muszlimok védnöki tisztségére, bár mint látni fogjuk, bukásáig semmit sem tett igazán a bosnyák - magyar muszlim gyülekezetért. Hilminek kitüntetést adott, (Szkander Bég Rend parancsnoki rendjele, gyémántos csillagokkal) de ezen kívül semmit.

Hilmit fogadta Zogu albán király többször is, s hazautazása elött ünnepélyes búcsúztatásába egy ünnepi istentiszteletet is megtartottak. Ezen a búcsúztatón - hogy mennyire komolyan vették Duricsékat - megjelentek az albán kormány miniszterei és a gazdasági, vallási élet vezetöi is. Zogu király és az albán bektasi rend több ezer arany pengöt ajánlottak fel a budai mecset és medressze felépítéséhez, melyet az alapkö letételekor folyósítottak volna.

A bektasi rend vezetöjétöl Durics díszes turbánt is kapott ajándékba. Egyúttal bejelentették, hogy ötven muszlim albán diák is jönne majd az új medresszába tanulni, s a kormány jelezte, hogy fel kívánja venni a diplomáciai kapcsolatot hazánkkal.

Az arab világ sajtója is kiemelt helyen foglalkozik a magyar muszlimokkal.

Például a bagdadi "Sziráti Musztakim" nevü (az Iraki királyság hivatalos orgánuma és legnagyobb napilapja) 1932 február 23.-án megjelent számában három terjedelmes cikk is foglalkozik a magyarországi muszlim gyülekezettel.

Idéznék az egyik vezetöhelyen lévö cikkböl:" Kétszázötven éve, hogy nem szólt a müezzin Budavárában, de a magyar mohamedánok megemberelték magukat s a keleti muszlim világban nagy tekintélynek örvendö Imám Husszein Hilmi effendi s néhány magyar barátja segítségével újból talpra állították a magyar iszlámot.

Husszein Hilmi effendi, akit nagymuftivá választottak, levélben értesítette a világ összes muzulmán hatalmasait erröl, azok pedig népeikkel tudatták az örvendetes és nagy horderejü történelmi eseményt."

."Az izlám világának nagytiszteletü vezetö egyénisége: Sektib Arszlán emír öfensége elfogadta a magyar izlám legföbb protektorátusát."

."Ibrahim, a johorei szultán öfensége megígérte Arslan emírnek az indiai mohamedánok segítségét és ö is elfogadta a védnöki tisztséget."

".Fejszal király, Irak és Mezopotámia ura szintén felhívta alattvalóit a Gül Baba akcióban való résztvételre."

(Az idézetek a Budai Napló 1932 április 10.-i számából valók.)

Szemet szúr, hogy szinte minden akkori muszlim hatalmasságot felkértek a magyar iszlám ügyének védelmére, akik ezt örömmel elfogadták, de anyagi áldozatot a mecset felépítésére az ígéreteken kívül senki sem hozott.

Ez a diplomáciai sürgés-forgás az anyagi háttér biztosításának megszerzésére történt, ugyanis a grandiózus tervek megvalósításához Duricséknak egy fityingjük sem volt.

Jó szóval, biztatással ellátta öket az iszlám világ és a hazai pártfogóik is.

1932 júniusában hazánkban járt Zogu király személyes megbízottja, Dr. Erebara Ali Bey, aki több hivatalos találkozón részt vett, személyesen tárgyalt Hilmivel is, de az ígérgetéseken kívül mást nem kaptak a hazai muszlimok.

Úgy látszott, hogy az 1932-es év a muszlim diplomácia nagyüzeme Budapesten, mert augusztusban személyesen Szíria emírje, Sekib Arszlán herceg is itt járt.

Sok hivatalos találkozón vett részt az emír, s ideje nagy részét Duriccsal töltötte. A Budai Napló szerint ötödször jár már Magyarországon. A hazai muszlim gyülekezet számára anyagilag ez a látogatás sem hozta meg a várt eredményeket, bár a herceg az ígéretekkel most sem fukarkodott.

Mehmedagics Izmail ugyanebben a Budai Napló számában egy írást közöl, mely Buda várának visszafoglalásának 245. évfordulója apropójából jelent meg.

Az utolsó mondatok érdekesek:."Pénteki nap volt. Eltünt a mecset, eltünt a csarsi, a sok kút beomlott. Elhervadt a rózsa és hallgat a bülbül. De a két testvér most talán - egymásra talál!"

1932. november 22.-én a budapesti föpolgármester a 199. 550/1932. X. ü. o. számú rendelettel Durics Husszein Hilmit bízta meg a fövárosi temetökben lévö muszlim halottak sírjainak felügyeletével, gondozásával.

1932 végén ismét diplomáciai nagyüzem volt a budai nagymufti életében: Rómában tanácskozott a szenusszijja rend vezetöjével, majd onnan Tiranába utazott, ahol karácsonykor ismét találkozott Zogu királlyal, akinek átnyújtott egy ezüst díszkardot (Bárczy István tulajdona volt, ö ajánlotta fel). A kardon magyar és arab nyelvü ajánlás volt. Albániában a Ramadán alkalmából találkozott a bektasi dervis rend fönökével, aki Hilmit felvette a rendbe és ajándékokkal halmozták el.

Magyarországon a Ramadánt külön ünnepelték a magyarok és a törökök, Abdul Latif imámjuk vezérletével.

A Pesti Napló 1933. Január 28.-i számában erröl így ír:".Husszein Hilmi.lakásán tartotta a Ramazán-hó istentiszteleteit. Abdul-Latif, az ösz föimám, a Mecset uccában prédikálta Allah igazságait. Hogy melyikük az igazi imám, azt talán csak Allah tudja."

A két közösség között egyre mélyebb lett a szakadék, s sokszor muszlimhoz nem méltóan, különbözö sajtóorgánumokban is támadták egymást, illetve híveikkel végeztették el e munkát.

A közvélemény mosolygott a civakodáson, de Durics múltja, s magyar állampolgársága miatt is nagyobb támogatásra lelt.

Durics és társai minden esetben hivatkoztak az 1895-ös és az 1916-os törvényekre, mely szerint csak magyar állampolgár lehet egyházfö, valamint arra a kétségkívül fontos tényre, miszerint személyét megválasztották teljes egyetértésben a Magyarországon élö muszlim vallásúak, akik legyenek akár bosnyákok vagy albánok, mindannyian többségükben magyar állampolgárok.

Egyúttal visszautasítja, hogy a magyar állampolgárságú muszlimok két táborra szakadtak volna. Az tény viszont, hogy a törökök nagy része Abdul-Latif köré csoportosult.

1932 februárjában Duricsék megünnepelték a "Seker-Bajrámot", azaz a Mekkai Zarándoklat végét jelzö iszlám ünnepet. Az ünnepség az Espelade Hotelben zajlott le, ahol is Duricsnak egy lakosztályt tartottak fenn, hogy méltóképpen fogadhassa a külföldi vendégeket. Az ünnepségen részt vett a hazai élet több ismert figurája is.

Megjegyzem, hogy itt megjelent Germanus Gyula professzor is, aki ekkor már muszlim vallású volt, s elöadást is tartott az egybe gyülteknek.

Hilmiék természetesen bárányt is áldoztak, s közösen imát is tartottak. Mindezeket a Gül-Baba türbénél végezték el.

A Pesti Napló nevü újság az eseményt "A magyar mohamedán egyházközség Bajrám-ünnepe" címmel közli, képekkel körítve.

A budai nagymufti hiába várta az ígért pénzügyi segítségeket külföldröl, az 1932-es év is csak ígéretekkel lett gazdagabb (mint látni fogjuk, ez így ment minden évben tovább).

1933-ban a korabeli sajtó ismét leközli a magyar-bosnyák muszlimok minden egyes ünnepét, s az érkezö magas rangú látogatókról ódákat zeng a Budai Napló.

Ebben az évben a Ramadán kezdetének megítélése okozott torzsalkodást a Hilmi vezette magyar muszlimok és az Abdul-Latif körül lévö török muszlimok között.

A Ramadán befejeztével, 1934-ben ismét Budapestre látogatott Arszlán emír Szíriából, akit természetesen megkülönböztetett figyelemmel fogadta Durics, de ezúttal is be kellett érnie ígéretekkel, bár Arszlán emír Genfbe igyekezett, ahol megkezdödött egy pániszlám kongresszus. Az emírt vendégül látta a Hollós Mátyás Társaság is,

mely pártfogolta a magyar muszlimok ügyeit.

1935-ben ismét igyekeztek segítséget szerezni a tervezett muszlim centrum ügyének, ezúttal az akkori magyar miniszterelnöknek írtak levelet.

A levelet Gömbös Gyulának Medriczky, Bárczy és Petrichevich írták alá.

Ebböl idéznék:".A magyar mohamedánok autonóm egyházközségének a magyar hatóságok részéröl való elismertetése ez idö szerint különbözö okokból még nem történhetett meg, ez a körülmény minden akcióképességüket részint megbénítja, részint pedig különbözö nehézségeket támaszt.

Megemlítésre méltó az a szívós küzdelem is, amelyet az egyik külföldi állam budapesti képviselete az itt élö török állampolgár lelkészének a kérelmére ennek a mozgalomnak az elfojtása érdekében már évek óta folytat. .A magyar mohamedánok ez idö szerinti konkrét törekvése kétféle irányú: a) az orthodox Iszlám világnak vallásos célokra közismerten nagy áldozatkézségét és összetartását felhasználva, meg akarják teremteni az anyagi lehetöségét annak, hogy tulajdonul megszerezzék a Gül_Baba sírja körüli ingatlant, ott részint vallási célokra alkalmas helyiségeket, részint orthodox mohamedán vallású föiskolai hallgatók részére rituális internátust és iskolát, részint pedig Budapest fenséges panorámájához méltó mecsetet létesítsenek, azonkívül vallásos tudományos munkálkodást is kezdeményezhessenek, így például a Korán magyar nyelvü fordításának a kiadásával.

b) Ugyanakkor, amikor erre a célra az iszlám világban a legkiválóbb mohamedán személyiségek erkölcsi támogatásának biztosítása után önkéntes adományokat gyüjteni kívánnak, egyúttal a gyüjtési körút alkalmával vetített-képes propaganda elöadásokat tartanak az iszlám legtöbb városában, az ottani lapokban ugyanilyen irányú hírlapi cikkeket helyeznek el, valamint a személyes érintkezés során meghívják Magyarországra is azokat a mohamedánokat, akikröl gondolják, hogy az országra nézve utazásukból kulturális, gazdasági vagy idegenforgalmi haszon származik.

Mostanában válik idöszerüvé ennek a keleti gyüjtésnek a megszervezése és lebonyolítása. Éppen ezért arra kérjük tisztelettel Nagyméltóságodat, kegyeskedjék engedélyt adni arra, hogy a magyar mohamedánok választott lelkésze, a magyar állampolgár Durics Husszein Hilmi budai mufti, valamint az ugyancsak magyar állampolgár Reszulovics Mehmed bég, magyar katonatiszti sportoktató, a magyar mohamedán egyházközség fentebb körvonalazott törekvéseinek megvalósítása céljára a külföldi mohamedánok körében önkéntes adományokat gyüjthessenek, és ezeket az összegeket a Gül-Baba Comité bankfolyószámlájára befizessék. .Szükségesnek tartottuk megalapítani a Gül-Baba Comitét, amely politikai, valamint erkölcsi tekintetben bizonyos mértékü felügyeletet gyakorol a mozgalom felett.

A Gül-Baba Comité a maga részéröl gondoskodni kíván és fog is arról, hogy a gyüjtött összegekböl a gyüjtés idötartama alatt csakis a ténylegesen felmerült készkiadások megtérítésére utaltassék ki pénz.

Nagyméltóságú Miniszterelnök Úr!

Arra való tekintettel, hogy az egész mozgalom sem célját, sem eszközét tekintve nem nevezhetö bármily tekintetben mindennapi mozgalomnak, azon kívül tekintettel arra, hogy annak eredményessége a lehetöségek legszélesebb határvonalai között mozog, tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat, hogy a fent kért engedélyt a Gül_Baba Comitében részt vevö tekintélyes személyiségek erkölcsi súlyára való tekintettel minden különösebb korlátozás nélkül három esztendö tartamára megadni méltóztassék."

1934-ben Durics és Mehmedagics Iszmail már megfordult Egyiptomban, Szíriában és Palesztinában. Jeruzsálemben a Pániszlám Kongresszus zsidógyülölö fejétöl, Hadzs Amin al-Husseini nagymuftitól (Hitler késöbbi barátjától) keleti ígéreteket kaptak.

Duricsék másodszorra nagyobb útnak indultak, remélve, hogy a támogatást az ígéreteken kívül meg tudják szerezni.

1935-ben indultak útnak, Alexandria - Jeruzsálem - Damaszkusz - Bombay -Haiderabad útvonalon.

Több hónapos útjuk alatt több elöadást tartott Hilmi, a helyi újságok sokat foglalkoztak vele, és a magyar iszlám ügyével, s a helyi arisztokrácia is fogadta öket. Többek között Irakban a király, Hayderabadban a helyi uralkodó.

De visszatérésükkor az ígéreteken kívül mást nem tudtak felmutatni.

".Anyagi sikerünk nem volt Arábiában."- idézet Mehmedagics naplójából.

Tény, hogy az útjuk sikertelenségéhez hozzá járult a hazai török pap, Abdul-Latif intrikái is.

Durics az ígéretekben bízva a sajtónak azt nyilatkozta, hogy elegendö pénzt fognak a keleti muszlim uralkodók küldeni az iszlám központ megépítésére. Tudjuk, hogy utazgatásaihoz pénzt is kellett kölcsönöznie, s amikor haza tért, a hitelezöivel komoly elszámolási problémái adodtak.

A Magyar Világ címü újság összefoglalót adott azokból a cikkekböl, melyek Durics kinn járta alkalmával íródtak a külföldi helyi sajtókban.

"Al Okab(Bagdad) :Magyarország fömuftija Bagdadban."

"Al Tarik(Bagdad):Őfelsége a király ma fogadta audencián Durics Hilmi urat."

"Al-Bilád(Bagdad):Az iszlám Európában és Magyarországon."

Míg Durics keleten kergeti a Gül-Baba mecsetjének álmait, idehaza augusztusban Szent István napján ismét egybe gyült a türbénél több száz magyarországi muszlim. Erröl részletek a korabeli Pesti Naplóból:".Soktucat pesti mohamedán él lelki malaszt nélkül. A papok összecsaptak, hajbakaptak, mindegyik 'kispápa' akart lenni Pesten és most se pap, se Izlam. A 'Rózsák Atyjának' sok évszázados sírjával senki sem törödik, a 'Bayram' nagyünnepe már - már sivár hétköznap, omlik, pusztul itt minden, pedig a mohamedán vallás, bevett, támogatott felekezet Magyarországon. - A levelek - hullásával - ha igaz - Durics mufti már Pestre érkezik. Arábiát már bejárta és most India világ sokkincsü mohamedán föurainál gyüjt. Bizonyára már gyémántos ékszerek a tarsolyában, tízezer pengök szálldosnak, egy mohamedán föúr, hatvanezer pengös adománya segítségével,

Kelet pompájával, olyan mecset szépül majd Gül - Baba sírja felett, hogy a török, Mekka látása után Budára is elkívánkozik.Ismét török világ lesz majd Budán, a zarándokvonatok egymást érik, a templom mellé iskola is kerül, de abban mindenki megegyezik, hogy jó, nagyon jó és hüséges magyarok maradnak."

Durics ismételten e sok sikertelenség után Zogu albán király felé fordult-akit a magyar iszlám védnökének is választottak- ajándékként egy ezüstböl készült, a felépítendö mecsetet ábrázoló plakettet (a magyar vám 450 Pengöre értékelte) is vitt ki a királynak.(S egy kis zacskónyi földet a türbe körül lévö földröl.)

Ez az emlékplakett Enver Hodzsa idején egy múzeumba került, majd az albán kommunizmus bukása után ki tudja mi okból, eljutott az albán bektasi rend nagyfönökéhez, ahol a mai napig is látható.

Ekkoriban kiáltotta ki a magyar iszlám védnökének Mussolinit is. (Emlékezhetünk a líbiaiakkal való tárgyalásra.)

A Budai Napló szerint Durics áldotta meg Zogu király és Apponyi Geraldine frigyét, ugyanis Hilmit az albán király kinevezte saját udvari fömuftijává.

Érdekes a sors fintora: A magyar iszlám egyik protektora, Mussolini, aki ráadásul még nem is muszlim, elüzte Zogu albán királyt, - a másik magyar iszlám védnököt - a trónjáról. Így egy reménnyel ismét kevesebb volt Duricsék kezében.

Medreczky Andor fáradhatatlanul, de a sok átélt csalódás miatt már kevesebb meggyözödéssel agitált tovább a keleti turizmus mellett, Durics nevét azonban már nem igen emlegette. Azért is neheztelt rá, mert a nagymufti belépett a Nemzeti Frontba, amitöl Medreczky nem lehetett elragadtatva, hiszen világnézete inkább Bárczyéhoz állt közelebb.

A seker - és a kurbán bayramokat a muszlimok - bosnyák-magyarok és törökök külön-külön - továbbra is megünnepelték, a harmincas években sorra jelentek meg az "ismeretterjesztö" cikkek arról, hogy mily közel áll egymáshoz a kereszténység és az iszlám, s hogy ez utóbbi nem azonos a törökökkel, amint azt a legtöbben vélték, hogy jó lenne Gül Baba türbéjéhez mecsetet építeni, vagy ha mégsem, legalább rendbehozni azt és elbontani körülötte az oda nem illö Wagner - kastélyt.

1936-ban elhunyt Viraág Béla, s utódja Lippay Gyula, illetve a Budai Napló örökébe lépett Budai Krónika kevésbé bizonyult lelkesnek, ami az iszlám ügyét illette, még ha közölt is róla néhány cikket.

1940 februárjában, a János kórházban tüdöbetegségébe belehalt Durics Hilmi Husszein.

52 éves volt, aránylag fiatalon hunyt el.

Nekrológját a Budai Krónika 1940. Február 7.-i számában olvashatjuk.

Méltatták személyiségét, azt, hogy részt vett mindenfajta közösségi megmozduláson, az idegenforgalom fejlesztésének nagy híve volt.

". Nem volt közönséges ember. Nagy koncepciók, nagyvonalú elgondolások vezették. És ha valamit elhatározott, keresztül is vitte. Nem ismert nehézségeket és akadályokat. Két ízben is bejárta a Keletet, hogy személyes agitációjával, szavának varázsos propagandájával mozdítsa elö Budához füzödö nagy elgondolásait: a Gül - Baba mecset felépítését, budai mohamedán föiskola és kultur központ létesítését.

Járt az arab fejedelmek és királyok udvarában, bejárta Egyiptomot, Indiát, mindenütt buzdított, agitált és elérte, hogy többmilliós összegek állnak majd ezeknek a céloknak rendelkezésére, ha majd egyszer.Ez a 'ha majd egyszer', ez volt minden keserüségének, küzdelmének forrása, egyben célja."

"A szélmalomharcot vívó Don Quichote-ok reménytelen harca mindig tragikus, de egyben komikus is. Azonban feltétlenül tiszteletreméltó."

1946-ban az örök ellenfél, Abdul Latif is elhunyt.

Mindkét halottat a Rákoskeresztúri Új Köztemetöben, a muszlimok részére fenntartott sírkertben temették el, párlépésnyire egymástól.

Medreczky Andor 1944-ben elmenekült a szovjet csapatok elöl, s sorsa az óta sem ismert.

Viszont 1944. November 30.-án egy vaskos iratcsomót adott át dr. Kovács Lajos fölevéltárosnak.

Az iratok között volt egy 20 x 20 cm-es zöld színü posztódarab, melyre arany fonállal egy Koránból vett aját, azaz verset hímeztek rá: Te halott vagy és ök halottak. Valószínüleg temetésnél használták e posztó darabot.

Sajnos pár évvel ezelötti kutatásaimban már ezt a posztó darabot nem találtam meg, holott a 80-as évek végén ez még megvolt.

A fövárosi bosnyák-magyar muszlimok közül, akik Duriccsal még közösen dolgoztak a hazai iszlámért, Csátics Abid hunyt el utoljára.

Nem akadt senki sem, aki sírja fölött elmondta volna a Fátihát, ahogyan ö tette azt korábban elhunyt hittestvéreivel. Reszulovics Mehmed Bécsben halt meg, miután ott élt 1956 után.

E korszak nagy muszlim vallású tudósa, Germanus Gyula pedig 1979-ben halt meg.

Őt a Farkasréti temetöben temették el, a hazai muszlimok közül magyarként csak én voltam jelen a temetésen, mely muszlim szertartását a líbiai követség alkalmazottja végezte. Mellettem álltak viszont az itt tanuló arab diákok, akik egy jó darabig a magyar iszlámot "képviselték".

Hosszú évtizedek szünete után a rendszerváltás elött kezdödött újból valami, a magyar iszlám ügyéért, de ez már egy másik történet, melynek személyes résztvevöje is voltam.

A budapesti muszlim temetö halottairól

Járatlanként kevesen vannak, akik tudják, hogy több mint 100 éve müködik a budapesti Kozma utcai temetöben egy parcella, ami a magyarországi, budapesti muszlimok temetkezési helyéül szolgál.

Azt hiszem, hogy a legrégebbi sír 1891-ben keletkezett, s az elhunyt egy Szokollu Mehmed nevü pasa, aki valószínüleg török származású föember lehetett. Mellette, szinte egy sírban vele nyugszik a szintén török származású Nadim Bey örnagy és neje, Hadidse Hanum is. Egy másik sír szintén elökelö török úr porhüvelyét rejti, Őt Bayilkay Ahmet Nadirnak hívták, s török fökonzul volt. Elhunyt 1937 július 12.-én.

De itt vannak a magyar-bosnyák halottaink is, azok is, akik e történet szereplöi voltak.

Az élet azonban folyt tovább, új muszlimok lettek, bevándorlók érkeztek. S a születésben benne van a halál is, ezért a sírok szaporodtak, szaporodnak e temetöben. Hogy "internacionalista" jellegét hangsúlyozza vallásunk, találunk itt pakisztáni, török, arab és még kínai muszlim neveket is sírfeliratok gyanánt.

Felhasznált irodalom:

Dr. Léderer György: Keletkutatás

2. Udvarvölgyi Zsolt: Az iszlám vallásszociológiája

Korabeli újságok, levelezések

A "Medriczky hagyaték"

A Rongyos Gárda harcai

Mellékletek:

1. Durics Hilmi Husszein

2. A bosnyák-magyar muszlimok a Gül-Baba türbénél Kurban-Bajramot tartanak az 1930-as években

3. Címlapok a korabeli sajtóból

4. Lechner Lóránd mecsetterve

A bosnyák-magyar muszlim egyházközség alakulásáról szóló korabeli újságcikk

6. Durics levele Indiából

8. Duricsról írnak a bagdadi újságok

NAPJAINK TÖRTÉNELME

A hazai iszlám újkori története

1949-ben hazánk és általában a népi demokráciák történetében olyan idöszak kezdödik, amelyekben a körülmények nem kedveztek az egyházak fejlödéséhez, a vallásos élet kibontakozásához. A kisebb, tisztázatlan státusú gyülekezetekre nézve ez még inkább érvényes, mint a nagy egyházakra. Pedig a Magyar Köztársaság Törvényhozása 1947-ben eltörölte a különbséget bevett és elismert felekezetek között. A Parlamentben ebböl az alkalomból a szakminiszter, Ortutay Gyula beszélt:

"Meg kell említenem már csak, mint kuriózumot is az 1916. XVII. Törvénycikket, amely nyilván az elsö világháború politikai szükségességeivel összefüggöen elismert felekezetté nyilvánította Magyarországon az iszlámvallást, amelynek akkoriban kb. 300 tagja volt, és ez az elismertség mind a mai napig nem tette sem szükségessé, sem lehetségessé, hogy itt, Magyarországon egy elismert vallásfelekezet az iszlám részéröl megalakítható legyen. Ez a tény is mutatja, hogy az állam és az egyház viszonyában sokszor az egyházakra nézve milyen megszégyenítöen érvényesült az állammal való kapcsolatnak ez az államtól való függési jellege, amelyet az egyházak egy része olyan szívesen tett, söt követelt is magának." Akadnak, akik vitatják, hogy vajon a valóságban ez a ""függési jelleg" mennyit csökkent az 1947. Évi XXXIII. Törvény puszta megszavazásával, egy bizonyos, 1947-töl az iszlám hazai gyakorlása nem volt elfogadható, hazai hívei általában megkülönböztetéseknek és bizonyos üldöztetéseknek voltak kitéve.

Durics társai is csak titokban jártak a Gül-Baba türbéhez imádkozni.

Elözmények, ahogy én láttam

1978-ban vettem fel hivatalosan az iszlámvallást, bár elötte már tudatosan készültem az áttérésre. Egy ponton hasonlítottam Germanus Gyula gyermek, ifjúkori elképzelésére, azt gondoltam gyermekfejjel, hogy minden iszlámhoz kapcsolódó dolog azonos az oszmán-törökökkel. A gimnáziumban megszereztem Germanus Gyula címét, s levélben megkerestem, hogy segítsen az iszlámra való áttérésemet, tanulmányaimat.

A nagy tudós nevében titkára válaszolt, s nyelvtanulásra biztatott, hogy jobban megismerhessem majd az engem spirituális érdeklödésem körébe került vallást.

Gyermekkoromban nagyszüleim szigorú katolikus nevelésben részesítettek, ministráltam, áldoztam és bérmálkoztam is. A templomban igazából csak a "szent beszéd" ragadott meg igazán.

Azt hiszem, hogy annak idején minden megtalálható könyvet elolvastam a törökségröl, arabságról és az iszlámról, ami magyarul megtalálható volt a helyi könyvtárakban.

1975 nyarán egy egyetemi elökészítö tanulmányi tábor során, Budapesten megismerkedtem két arab származású diákkal. Életem elsö személyes találkozása ez volt élö muszlimmal.

Szerencsésnek mondhattam magam, mert ezek az arab diákok gyakorolták a hitüket, s így az elsö tanítóim vallásukat gyakorló muszlimok voltak. Ők ismerkedtettek meg több más arab diákkal (föleg szudáni és egyiptomi diákokkal). Abban az idöben, Hazánkban az itt tanuló diákokat vagy egy un. népi felszabadító mozgalom vagy szakszervezet, vagy marxista (kommunista) mozgalom küldte. Kevesen voltak az itt tanuló diákok között olyanok, akik egyéni fizetös ösztöndíjjal voltak itt. Ezek alkották a zömét azoknak, akik rendszeresen gyakorolták vallásukat, s az iszlám elöírásai szerint is éltek. A többség ivott alkoholt, szexuális promiszkuitásban élt, s Uram bocsá' még disznóhúst is evett.

E két csoport között nem voltak összetüzések, viták. A rendszer hívei tulajdonképpen a vallásukat nem gyakorló diákok voltak, a vallásosak beszélgetéseiket a vallásról, politikáról titokban és egymás között szük körben végezték. A volt marxista diákok közül sokan maradtak itt, s a rendszerváltás utáni iszlám megújhodás során több volt diákkal találkozhatunk majd, akik most buzgó muszlimok, s sokan az iszlám élharcosának tartják ma magukat. Róluk késöbb szintén szót ejtek majd. Ebben az idöben is akadt egy-két magyar, akik hozzám hasonlóan Germánus könyveit olvasva, az iszlám vallás felvételéröl döntöttek.

Voltak olyan magyar nök, lányok, akik muszlim vallású férfihoz mentek férjhez s így vették fel az iszlámvallást. Ezek nagy része külföldre költözött.

A vegyes házasságokról késöbb részletesen fogok szólni.

Ebben az idöben ez a szük vallásukat rendszeresen gyakorló muszlim gyülekezet a Müegyetem kollégiumaiban tartotta a rendszeres pénteki imáikat és a Ramadán havi esti összejöveteleiket, vacsoráikat.

Jómagam minden ekkori helyszínen megfordultam, így a Petöfi-híd budai hídföjénél lévö kollégiumban, a Kruspér utcában és a Várban lévö kollégiumban is, de voltak összejövetelek a Bartók Béla úti kollégiumban is, bár ott nem oly sürün.

Talán a legjobb és legképzettebb imám akkoriban egy Abu Bakr nevü egyiptomi fiatalember volt. Ezenkívül pénteki imákat és muszlim ünnepeket megtartottak az egyiptomi, líbiai és iráni követségeken is.

Az 1979-es iráni forradalmat a vallásos muszlimok nagy örömmel fogadták, s szinte itták a híreket, melyek Iránból érkeztek. Ebben az idöben már hivatalosan is felvéve az iszlámvallást, rendszeres vallásgyakorlónak számítottam, s minden pénteken igyekeztem kb.1980-ig részt venni a "szalat dzsomán."

1980 öszén azonban a Müegyetem Petöfi-hídnál lévö kollégiumában az akkori gondnoknönek szemet szúrt, hogy nem igazán nézek ki külföldinek, s kijelentette, hogy többé nem mehetek imádkozni oda. Volt még ezek után is kísérletem a bejutásra pénteki ima ügyében, de a "hölgy" úgy látszik gyanúval élt velem szemben, nem bízott az egy héttel elötte tett fogadalmamban.

Ekkor rendörrel fenyegetözve, azonnal eltávolíttatott a helységböl, az ott lévö arab barátaim hiába próbálták kedves szavakkal jobb belátásra bírni. Ettöl kezdve körülbelül a rendszerváltásig nem mehettem pénteki imára.

A vallásos diákok annyira féltek az akkori magyar rezsimtöl, hogy sem ellenkezni nem mertek, sem valamiféle megoldást találni velem kapcsolatban a tanításra, stb.

1979-ban ismertem meg egy vallásos afgán diákot, aki egyetemi tanulmányai végeztével nem sok kedvet mutatott a kommunista Afganisztánba való hazatérésre.

Ekkoriban müködött egy titkos földalatti muszlim szervezet Magyarországon, amit a szigorúan titkos szervezeti felépítése miatt csak felületesen ismerhettem.

Ezt az afgán fiatalembert hamis útlevéllel Kuvaitba sikerült kijuttatni.

Abban az idöben talán szudáni barátaim miatt is, gyakran azt tervezgettem, hogy Eritreába kellene mennem, segíteni az ott harcoló muszlimokat, akik az akkori kommunista etióp rezsim katonáival harcoltak. Ebböl a gyerekes tervböl természetesen nem lett semmi, mint ahogy azokból a tervekböl sem, mint Egyiptomba vagy Iránba történö kiutazásaim terveiböl, tanulás céljából.

Mindez annak ellenére sem sikerült, hogy a nagykövetségeken kérelmeket is benyújtottam.

1981-ben sikerült a katonaságtól való leszerelésem után újból felvennem egy-két muszlim diákkal a kapcsolatot, s az év augusztusában személyes látogatást tehettem Germanus Gyula özvegyénél is, aki Budapesten a Petöfi-téren lakott.

Egy iraki ismerösömmel mentem fel hozzá, aki Magyarországon látogatóban volt, s személyesen is ismerte annak idején Germánus Gyula professzor urat.

A beszélgetés a múlt felidézéséböl állt egy csésze tea kíséretében, s ekkor kaptam egy fotót Germanus Gyuláról, hátlapjára Aisha Germanus a következöket írta: Szultán Mohamed Boleknak szeretettel, Aisha Germanus, Budapest, augusztus 15.     

Folyamatosan figyelemmel kísértem a sajtó iszlámmal kapcsolatos híreit, s ebben az idöben többször is felröppent az a hír, hogy iszlám centrumot építenek majd Hazánkban valamely gazdag arab olajsejkség támogatásával. Ebböl, mint tudjuk nem lett semmi.

Ebben az idöben kaptam a németországi aachen iszlám központból (ekkor még NSZK volt) egy arab nyelvü Koránt, melyhez hivatalos arab nyelvü igazolásokat is csatoltak, miszerint a Szent Könyv hiteles. Ezenfelül német nyelvü könyveket is kaptam az iszlámról, melyeket az arab nyelvü igazolásokkal együtt mind a mai napig becsben tartva megöriztem relikviaként.

1983-ban egyes magyarországi kormányzati tisztviselök óvatosan felvetették egy Iszlám Centrum létrehozásának ötletét Budapesten, de a projektet felsöbb szinten nagyon hamar elvetették, ideológiai okokra hivatkozva, bár a muszlim országok nagykövetségei élénk érdeklödést tanúsítottak az elvetélt kísérlet iránt. 1987 nyarán egy nemzetközi építötábort szerveztek fiatal építészek számára a Rózsadombon, ahol egy brit-iraki építész, Basil Bayati ismét kidolgozta egy Germanus emlékének szánt Iszlám Központ terveit, de a késöbbiekben nem történt semmi érdemleges, bár augusztusban komoly tárgyalások zajlottak a Szaúd-Arábia által szponzorált Muszlim Világliga és az Állami Egyházügyi Hivatal közt. A magyar fél azonban arcátlanul magas összeget követelt a beleegyezésért cserébe. Nem kétséges, hogy az akkori magyar vezetés nem szándékozott komolyan venni a szaúdi célokat.

Hadzsi Abdul Karim Germanusról

Germanus Gyula 1884-ben született Budapesten, s azt hiszem mindezidáig Ő a leghíresebb magyar muszlim, akinek életpályáját igen nehéz röviden összefoglalni.

Családja német iparos- és kereskedöréteghez tartozott, de nagyszülei között voltak zsidó származásúak is. Édesanyja családja a sok tehetséget adott Czóbel családból származott.

Germanus 1902-ben tett érettségi vizsgát, kitünt az önképzökörben, németül és franciául beszélt és eredetiben olvasta a költöket és filozófusokat. Eszményképe ebben az idöszakban Voltaire volt, de igen korán felébredt az érdeklödése Kelet iránt, elsösorban kezdetben a török világgal kezdett el foglalkozni.

1902-ben beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára, ahol a történelem és latin szakot választotta. Az egyetemi évek alatt a görög, latin és történelmi tanulmányok mellett, és részben ezzel összefüggésben érdeklödése egyre inkább az orientalisztika felé fordult. Hamarosan birtokában volt a legföbb világnyelveknek, és megtanult törökül, perzsául és arabul is. Elsö útja az iszlám világba az okkupált Boszniába vezetett, ahol mint írja a "A félhold fakó fényében" címü könyvében a bosnyák muszlimok igen barátságosak voltak vele.

Elöadásokat hallgatott a konstantinápolyi, bécsi és lipcsei egyetemeken.

Abdul Hamid török szultán önkényuralma alatt "ifjútörökökkel" barátkozott, s ezért le is tartóztatták. De a Monarchia konzulja a kapitulációkra hivatkozva kiszabadította.

A budapesti egyetemen török nyelvböl Vámbéry Ármin tanította, arab nyelvböl pedig Goldziher Ignác.

1907-ben avatták bölcsészdoktorrá, majd 1908-tól három éves angliai ösztöndíjat nyert meg. 1912-töl a Magyar Királyi Keleti akadémián dolgozott, elöször, mint lektor, majd 1915-töl a török és arab nyelv kinevezett segédtanáraként. Közben a budapesti Reformárus Teológiai Akadémián magántanárként keleti nyelveket és összehasonlító mohamedán vallástörténetet adott elö.

Az I. Világháború kitörése után a Miniszterelnökség sajtóirodájára osztották be, "a külföldröl érkezett sajtótermékek ellenörzésére kiküldött megbízottként".

1915 júliusában a "Vörös Félhold" képviselöjeként Törökországban tevékenykedett, a Dardanelláknál vívott török-angol ütközetnek közvetlen részese volt, sebesülten angol fogságba is esett, de késöbb szabadon engedték és visszatérhetett Magyarországra.

1918-ban kinevezték a Keleti Akadémia rendes tanárává, majd a megszünö Akadémiáról áthelyezték a Közgazdaságtudományi Karra, a Teleki Pál igazgatása alatt álló Intézetbe, a török, perzsa, arab nyelv és az iszlám müvelödéstörténet elöadójaként.

Itt is folytatta sokirányú irodalmi tevékenységét, török nyelvkönyvet jelentetett meg, újabb utazásokat tett Európában és Keleten, többek között a megújuló Törökországban is. A PEN Club egyik szervezöje lett Magyarországon, 1926-ban a Magyar PEN Club titkárává választották. Késöbb Ő szervezte meg a PEN Clubot Bulgáriában (1928) és Egyiptomban (1934). Érdeklödése ugyan még mindig elsösorban a törökséghez vonzotta, de az évek során egyre nagyobb figyelemmel fordult az iszlámológia, valamint az arab világ felé: újabb törökországi látogatása ugyanis csalódást okozott számára, a Kemal Atatürk vezette országban a folyamatosság meg szakadását, féltette a modernizálódást szolgáló intézkedésektöl, egészében nem vonzotta Kemál politikája.

1929-töl újabb kihívásokkal kellett szembenéznie, ugyanis meghívást kapott a híres indiai költötöl, Rabindranath Tagore-tól, hogy az elnöklete alatt álló szantiniketáni egyetemen (Bengál) szervezze meg az iszlamológiai tanszéket, és legyen annak elsö professzora. Felkészülten ment Indiába, számos egyetemen tanított, s bár megbízatása három évre szólt (1929-1932), a kalkuttai és daccai egyetem vizsgabizottságának 1936-ig tagja maradt. Indiában, a delhi nagymecsetben tért át 1931-ben muszlim hitre, és került még közelebb a keleti lélekhez. Így írt erröl "Allah Akbar!" c. könyvében:

"Mohamedán lettem. Beléptem azok közé, akik Allah útján harcolnak. Erröl az útról nincs visszatérés. Aki muszlim és hitét megtagadja, az kivonja magát az iszlám vallásjogának védelme alól, és szabad préda bárki számára. Agyonüthetik, elüldözhetik és meggyalázhatják, hiszen mindezt a testi és lelki halált saját maga hajtotta végre magán azáltal, hogy kilépett egy vallásjogi társadalmi rendszer életközösségéböl. Hiába lép vissza más vallás kötelékébe, az a védelem, amelyben az iszlám azokat a felekezeteket részesíti, nem terjeszthetö ki örá. Az iszlám hatalmas tábor, amelynek ereje egyöntetü zárt szellemében van, és ezért nem türhet különvéleményt vagy engedékenyebb, szabadelvübb felfogást egyedei számára. Ezzel nekem számolnom kellett, ezt a súlyos terhet magamra kellett vállalnom."

Mecsetbeli beszéde után Ő is tagjává vált "ennek a fegyelmezett tábornak, amelyben mindenki testvér és mindenki egyforma." Muszlim neve Abdul-Karim, a "Kegyes Isten szolgája" lett.

Indiai tartózkodása alatt határozta el Germanus Gyula, hogy ellátogat a szent városokba, Mekkába és Medinába, s elvégzi a mekkai zarándoklatot. Nem sok európai vállalkozott elötte erre a feladatra. Germanus az iszlám világát belülröl kívánta megismerni, át akarta élni azt teljes valóságában. Elöször Kairóba utazott, ahol az ezeresztendös Azhar mecsetiskola tanítványaként készült fel elsö mekkai zarándokútjára, amelyröl a már említett "Allah Akbar!" c. könyvében számolt be.

Olyannyira felkészült volt már a muszlim tudományokban, hogy az Azharban külön csoport hallgatta elöadásait. Szaúd-Arábiában személyesen fogadta Őt az ország alapítója és királya, Ibn Szaúd is.

1939 június 1-töl engedélyt kapott egy újabb egyesztendös arábiai útra, és a háború elöszele miatt tengerjáró matrózként jutott el a Közel - Keletre. Itt bejárta Libanont és Egyiptomot, majd Szaúd-Arábiában ismételten elvégezte a mekkai zarándoklatot és meglátogatta a medinai prófétai mecsetet is. Ezt követöen, mint az elsö európai, karavánnal áthatolt a Ghureirai - sivatagon, Rijádba érkezett.

De a második világháború hosszú idöre véget vetett Seikh Hadzsi Abdul-Karim Germanus utazásainak.

1941-ben Teleki Pál halála után a Kar megbízta a Keleti Intézet igazgatói teendöinek ellátásával. Az ostrom és a háború borzalmai közepette bátran viselkedett, ahol tudott, segített, de az átélt tragédiák, különösen feleségének, G. Hajnóczy Rózsának az öngyilkossága mélyen megrázták.(Állítólag felesége nem tudta elviselni, hogy muszlim férjének fel kellett varrnia a Dávid csillagot kabátjára, s bujkálnia kellett a nyilasuralom alatt, közvetlen életveszélynek kitéve.)

A háború után, mint egyetemi tanár folytatta tevékenységét a Közgazdaságtudományi Karon, s megbízatást kapott az "Olasz müveltség és gazdaságpolitikai tanszék" igazgatói teendöinek az ellátására is. Azonban késöbb Germanus nagyszabású terveit a Keleti Intézet átszervezéséröl kudarcba fulladtak, s 1948-ban magát az Intézetet is megszüntették, és öt pedig beosztották a Németh Gyula vezetése alatt álló Török Filológiai Tanszékre.

1958 ismét fordulópont az életében. Tagja lett az Országgyülésnek (1958-1966), mint egyetlen "hivatalos muszlim", valamint az ez évben felállított Arab Irodalmi és Müvelödéstörténeti Tanszék vezetésével öt bízták meg. Hat esztendövel késöbb, 1964-ben, nyolcvanéves korában vonult nyugalomba. A Bölcsészettudományi Karon kifejtett pár esztendös müködése mégis maradandónak bizonyult, az Ő érdeme, hogy az arab nyelv és iszlamológia végleg gyökeret vert az egyetemen. Ahogy tanítványa, Antall József írta róla:

"Élete maga is történelem volt, böven mérhette hát anekdotáit, emlékeit. Elzárt esztendökben, az ötvenes években nyitott ablakot a világra. Megláttatta tanítványaival Kelet feltámadó és szunnyadó népeit, plasztikus képet festett a megújuló iszlám világáról, történelmi és szellemi problémáiról. "Európa és a világ csak késön ismeri fel az iszlám mélyben feszülö eröit, és mint annyiszor és annyi módon megkésve és rosszul fog reagálni rájuk"- mondotta nemegyszer. Tudta és hirdette, hogy az iszlám megújhodást és szellemi eröforrást jelent ezeknek a népeknek, és közvetve és közvetlenül meghatározó szerepet fog játszani a világtörténelem következö évtizedeiben."

Mindig az volt a vágya, hogy a híd szerepét töltse be Kelet és Magyarország között.

1955-ben a kairói és alexandriai egyetem, nem sokkal utána a damaszkuszi egyetem hívta meg, hogy tartson elöadást az arab irodalom köréböl. Elismerésként a kairói Tudományos Akadémia levelezö tagjává (1956) választotta. De nem vált hütlenné Indiához sem, az általa személyesen ismert Ghandiról könyvet írt, Dzsavaharlal Nehru miniszterelnök jó barátja volt mindvégig. Sorra következtek a többi arab országok is, 1961-ben Marokkó, 1965 tavaszán a szaúdi király meghívására ellátogatott Arábiába, és harmadszor is elvégezte a mekkai zarándoklatot, most már muszlim hitre áttért második feleségével, Kajári Katalinnal (Aisha) együtt. 1966-ban a damaszkuszi Tudományos Akadémia levelezö tagjává választotta, ezután Irak következett, ahol a város évezredes alapítását ünneplö bagdadi Tudományos Akadémia is meghívta tagjai sorába (1967). A sort az ammani Tudományos Akadémia (Jordánia) zárja, amely 1978-ban választotta az agg professzort tiszteletbeli tagjává. Az arab akadémiákon kívül a római Accademia del Mediterraneo (1952), majd pedig az Accademia Leonardo da Vinci is rendes tagjai, közé iktatta, akárcsak a londoni Institute for Cultural Research és a delhi Indian Institute of Islamic Studies. A külföldi elismerések nemcsak Germanus, hanem a magyar tudományosság tekintélyét is öregbítették.

"Germanus azért tért át a mohamedán hitre, s végezte el a zarándoklatot, mert keleti emberré kívánt válni, hogy belülröl ismerhesse meg az iszlám világát. Belülröl akarta látni az iszlám épületét, de ugyanakkor európai tudós is kívánt maradni, aki a racionalizmus, a tudományos objektivitás eszközeivel közelíti meg tárgyát. Közben pedig örizte magyarságát - szinte gyermekien öszinte és lelkes érzésekkel vitte magával ki nemzetiszínü zászlaját minden útjára - és mindig visszatért, elönyös ajánlatokat hárítva el külföldön ."- írta az életrajz szerzöje. A magyar szellemi élet e kimagasló egyénisége kilencvenöt éves korában, 1979 november 7-én hunyt el.

"A mohamedánoknál szokásos turbánt jelképezö fejdísszel ellátott oszlopot" kívánt a Farkasréti temetöben lévö sírhelyére, s kérte, hogy "azon a Korán elsö fejezetét (Fátiha) arabul véssék be." Temetésén a magyar tudományos élet számos kiemelkedö alakja mellett az iszlám országok diplomáciai testületének képviselöi is megjelentek, és muszlim szertartással bocsátották utolsó útjára Germanus Gyulát.

Abdul-Karim Germanus könyveivel, tanulmányaival, egész életmüvével sokat tett az iszlám hazai népszerüsítéséért, mind a mai napig Ő a leghíresebb magyar muszlim.

A Magyar Iszlám Közösség alakulásáról és történetéröl 1996-ig

Az 1987-es szaúdi magyar tárgyalások aktív és leginkább érdekelt résztvevöje dr. Mihálffy Balázs volt, akit késöbbiekben a Magyar Iszlám Közösség sejk-elnökévé választottak.

Dr. Mihálffy Balázs édesanyja tanítónö, édesapja építész volt, s erös római katolikus nevelésben részesítették gyermekkorában. Az iszlámmal és a Korán nyelvével elöször a Gödöllöi Agrártudományi Egyetem kollégiumában került kapcsolatba, szudáni szobatársai révén. Késöbb az agrármérnöki tanulmányok mellett vendéghallgatóként az ELTA arab tanszékére is bejárt. Olyannyira jól megtanult arabul, hogy a késöbbiekben a HVG 1991-ben egyik számában a következö mondatot találhatjuk az akkor már sejk-elnök Dr. Mihállfy Balázsról: ".csiszolt arab nyelvtudásának most is Kairótól Rabatig csodálattal adóznak."

Növénytermesztö diplomájának megszerzése után Irak mezögazdaságából doktorált.

1980-tól két éven át Líbiában képviselte az Agrobert, utána egy évig egy líbiai vállalat adó-és vámszakértöje volt ugyanott. Késöbb a kairói Al-Azhar egyetem sejkje megtisztelö figyelmével tüntette ki, s lehetöséget biztosított számára, hogy a napi munkája mellett iszlám teológiai képzésben részesüljön. Ekkoriban már a magyar Hidroexport vállalat vízügyi beruházásait készítette elö Egyiptomban.

A sejkkel való éjszakába nyúló beszélgetés után pár héttel mondta ki 1985-ben: "tanúsítom, hogy nincs más Isten Allahon kívül, és Mohamed az Ő prófétája." Ebben a pillanatban fejezödött be muszlimmá fejlödése. A sejk adta neki az Abdurrahman muszlim nevet is, ami magyarul annyit jelent: "a könyörületes szolgája".

1986-ban kezdte meg a hazai iszlám szervezését.

Eröfeszítései eredményeként 1988. augusztus 15-i hatállyal a Magyar Iszlám Közösséget, a vallás szabad gyakorlásáról szóló 1895. Évi XLIII. Tc., valamint az iszlám vallás elismeréséröl szóló 1916. Évi XVII. Tc. alapján elismert felekezetté nyilvánította Miklós Imre államtitkár, az akkori Állami Egyházügyi Hivatal elnöke.

Dr. Mihálffy Balázs Abdurrahmannak elévülhetetlen és nagyszerü érdeme, hogy az iszlámvallást egyházként bejegyeztette. Ez olyan fegyvertény, amit talán csak egy nagy iszlám központ létrehozásával lehetne talán egyenrangúnak mérni.

Ha belegondolunk, hogy ma, 2002-ben is csak néhány országba kezelik az iszlámot egyházként Európában, ez az 1988-as fegyvertény Mihálffy doktor érdemeit jobban kiemeli. Bár hozzá teszem, hogy az akkori politikai vezetés titkolt szándéka volt, hogy a nehéz gazdasági helyzetében megpróbálja becsalogatni a gazdag arab olaj országok pénzét. A Magyar Iszlám Közösség létrehozása ily módon találkozott a maroknyi magyar muszlim csoport és az államvezetés elképzeléseivel.

Abdurrahman tehát kapott egy egyházi szervezetet pénz és mindennemü anyagi feltétel nélkül.

A Közösség létrehozott egy Szervezeti és Müködési Szabályzatot is, melyet szintén az akkori egyházügyi államtitkár hagyott jóvá. Az akkori SZMSZ alapját képezte a Duricsék által létrehozott muszlim egyházközség alapszabálya.

Az SZMSZ elsö része az Ünnepélyes Nyilatkozat volt, amely azt "vallja, hogy Allahtól rendelt feladata az ige hirdetése mellett az iszlám kultúra terjesztése, valamint minden olyan feladat ellátása, amely Magyarország népe és az emberiség javát szolgálja. Az Iszlám Közösség kifejezi együttmüködési szándékát azokkal a szervezetekkel, vallásokkal, felekezetekkel, melyek célja az elöbbiekkel megegyezik. Az Iszlám Közösség minden felfogáshoz barátilag közeledik, amely a szeretet, a béke és a törvényesség talaján nyilvánul meg, elítéli a faji, a vallási, és a nemzetek közti megkülönböztetést. Az Iszlám Közösség biztosítja a Magyar Népköztársaság kormányát, hogy hatályos törvényeit és egyéb jogszabályait betartja, müködését azok keretei közt gyakorolja. Az Iszlám Közösség kijelenti, hogy kapcsolatai az állam vezetö szerveivel, hatóságaival a kölcsönös bizalmon alapulnak, bár megközelítéseik módjai különböznek, de céljaik közösek. A közös célok megvalósulása érdekében az Iszlám Közösség vallási és kulturális faladatául vállalja, hogy betölti a híd szerepét Magyarország és az iszlám országok között. Az Iszlám Közösség minden olyan kijelentéstöl, cselekedettöl elhatárolja magát, amely az Ünnepélyes Nyilatkozat gondolataival nem hangzik egybe.

A "Mindenható és Könyörületes Allah nevében" íródott 45 pontos Szervezeti és Müködési Szabályzat pontjaiban megfogalmazódik, hogy a Magyar Iszlám Közösség a Magyarországon élö magyar állampolgárságú muszlim hitvallásúak gyülekezete.

Az igehirdetés a Korán és a Szunna kinyilatkoztatásain alapul, bár a Közösség minden muszlim irányzatot valló hívöt befogad, ellenségeskedést hívei közt nem tür meg, és ezt nemzetközi iszlám fórumokon is hirdeti. A gyülekezeti tagság jogköre minden muzulmán tagot megillet és magában foglalja a Közösség gyülekezetein való megjelenés, szólás, indítványozás és szavazás jogát. A Magyar Iszlám Közösség minden tagjának kötelessége a vallás elvei szerint élni, az elöljáróságnak engedelmeskedni, a vallás érdekeit és a Közösség javát elömozdítani. A Közösség önálló tagjainak további kötelessége a Közösség terheiben részt venni, a rájuk esö anyagi hozzájárulásokat teljesíteni, a rájuk kivetett vallási adókat viselni, valamint a Közösség döntéseiben és igazgatásában részt venni.

A Magyar Iszlám Közösség kijelenti, hogy a magyarországi muszlimokat a világon élö valamennyi muszlimmal hit és szeretetközösség kapcsolja össze. Ennek szellemében az Iszlám Közösség maga is részét képezi a muszlim világnak. A kölcsönös megbecsülés és tisztelet jegyében az Iszlám Közösség kész kapcsolatokat tartani más hazai egyházakkal, így kész hazai ökonomikus kapcsolatok kiépítésére is. Az általános alapelvek további pontjaiban olvasható, hogy a Közösség jogosult saját hatáskörében kapcsolatot tartani különbözö muzulmán és nem muzulmán egyházi szervezetekkel, nemzetközi kongresszusokon, találkozókon is be kívánja tölteni Allahtól rendelt küldetését, ill. kötelességének tekinti, hogy magyar állampolgár tagjai az Alkotmányban elöírt kötelezettségének tegyenek eleget, a külföldi hívök pedig az abban lefektetett téziseket tartsák tiszteletben, azokkal szemben ne lépjenek fel. A szervezeti felépítés önmagáért beszél, rendkívül kidolgozott, precíz, (bár a változtatás jogát fentartották és a késöbbiekben alkalmaztuk is, mint új vezetöség). Eszerint a muszlim hitvallásúak ebben az idöben Magyarországon belül három föbb körzetben gyakorolják hitüket: Budapesten, Pécsett és Szentendrén. A pécsi és szentendrei hívök a budapesti vezetés irányítása alatt állnak. A Magyar Iszlám Közösség vezetöje a sejk-elnök volt. A sejk vezetése alatt állott a gyülekezet, a Vének Tanácsa (madzslisz al-sura) és a vagyonkezelöség (vakuf).

Az 1988-as egyházi bejegyzéshez húsz magyar állampolgárságú muszlim vallású személy aláírása kellett, ami akkor igen nehezen jött össze.

Viszont 1988-tól a magyar muszlimok száma folyamatosan gyarapodott, ami az iszlám vallásra történö áttérésekböl adódott.

Ebben az idöben csak igen kevés arab származású muszlim segített a Közösségnek, söt körülbelül 1990-ig a pénteki imákon többségben voltak a magyar származású muszlimok. A Közösség elöször bérelt lakásokban húzta meg magát, a kiadásokat külföldi segélyekböl és az Iráni Iszlám Köztársaság Nagykövetsége által biztosított anyagi támogatásokból tudták fedezni. A Közösség székhelye volt a XVIII. kerületben, az Oktogonnál és a Bajza utcában is. Ekkoriban a tagság zömét magyar származású nök adták, akik föleg hajadon lányok voltak. Az Oktogonnál lévö bérelt lakásban a tanításoknál egyre nagyobb számban megjelentek arab származású diákok is, akik feleséget szerettek volna kapni a magyar muszlim lányok soraiból. Voltak olyan szituációk is, amikor fiatal arab egyetemisták megkérdöjelezték egy-egy tanításban elhangzott tézis helyességeit, amit természetesen sejk Abdurrahman kategorikusan visszautasított. Ezek az egyre gyakoribbá váló arab diákok és a Közösség vezetöje illetve tagjai között a hangulatot megrontotta. Ez olyanra is vezetett, hogy például a tanításokra csak magyarokat engedtek be. (Itt is kísérteties a hasonlóság Durics bosnyák-magyar és Abdul-Latif török imám közötti konfliktus, s sok dolog fog még hasonlítani, ha más-más személyekröl és nemzetiségekröl lesz még szó).

A Közösség helység problémája megoldani látszódott 1992-re, ugyanis az I. kerületi Mikó utcában egy volt légópincét szerzett Mihálffy Balázs, amit külföldi adományokból és a magyar muszlimok társadalmi munkájával felújíttatott.

Abdurrahman sejk külföldi kapcsolatai folyamatosan bövültek, söt az akkori külügyminiszter, Jeszenszky Géza kérésére iszlámügyi tanácsadóként is dolgozott a Magyar Köztársaság külügyminisztériumában. Így többször is elkísérhette a külügyi delegációkat muszlim vallású országokba. Találkozott az Öböl-háború során elüldözött kuvaiti emírrel is egy szaúdi útjukon, ekkor került szóba kinevezése az újonnan létrejövö szaúd-arábiai nagyköveti posztra is.

Az Antall-kormányban müködött egy un. Iszlám lobby is, ami föleg volt Germanus tanítványokból állt, illetve turkológusok is csatlakoztak hozzájuk (pl. Katona Tamás, Kelemen András, etc.)

Amikor Teheránban járt Jeszenszky Gézával, Ali Hamenei vallási vezetö - Khomeini imám utódja - egyenrangú partnerként fogadta a magyar sejket.

Abdurrahman számára az ideális ország Japán, ahol a munka és a család harmonikus egységet alkot, és az általa vezetett gyülekezet az iszlám országok közül mindegyikkel jó kapcsolatot ápolt. Mihálffy elismerte, hogy híre a muszlim világban valóban nagyobb, mint itthon, s ebben Korán-fordítói munkássága és teológiai elöadásai játszottak szerepet. Ennek köszönhetö, hogy 1990-ben II. Hasszán marokkói király is meghívta udvarába, hogy legyen a királyi ünnepségeken teológiai müvek bírája. A sejk-elnök kijelentette, hogy leginkább arra büszke, hogy a Közösséget sikerült a "nemzetközi el nem kötelezettség és semlegesség medrében" tartania.

A Magyar Iszlám Közösség Mihálffy vezetése alatt mintegy kétszáz föböl állott.

Tagjai kizárólag magyar állampolgárok, 17-töl 75 éves korig, akik a kétkezi munkástól az orvosig szinte minden rétegböl reprezentálták a magyar társadalmat. Az átlagéletkor 35 év körüli, tehát fiatalok, és mintegy hetven százalékuk nö.

Ezt akkoriban a következöképpen magyarázta Abdurrahman: "az ilyen, az embert erösen megviselö idöszakban, amikor családok sokasága esik szét, a gondok többsége, a gyerekek iránti felelösség föként az asszonyokat terheli. Az elveszett eröt számos ember nem egy anyagiasult lényben, hanem egy eszmében, vallásban keresi, amiben nem csalódhat." Célként megfogalmazta, hogy nem kívánnak hatalmas tömegeket mozgatni. A támaszfeladat mellett egy vágyuk van csak, egy reális iszlámkép kialakítása, egyetemes vallásként való bemutatása. Ehhez a munkához nem kapnak, pontosabban nem fogadnak el semmiféle külföldi segítséget, hisz azt mindig valamilyen feltételhez kötik. Nos a feltételek megszabása a külföldi segítségért cserébe mind a mai napig fennáll.

A sejk a hazai arabokkal való kapcsolatról így nyilatkozott akkoriban: "Mi nem arabok kívánunk lenni, hanem ezt a vallást kívánjuk követni. Ez két teljesen külön dolog."

"Ekként Európa közepén az egyik legfüggetlenebb kis közösséget alkotjuk, de a legszegényebbet is"- mondotta, ami napjainkig fennáll.

Még egy iszlámról szóló gondolata is említésre méltó, szerinte nem az iszlám tilalmi részét kell megfogni, hanem az elvi és filozófiai részét, az alapgondolatát.

A Közösség ismételt mecsetépítési kísérletei köddé váltak, pedig a sejk kísérletet tett Durics példájára a Gül-Baba türbénél történö mecsetépítésre is, olyannyira, hogy makett is készült a tervröl.

1993-ra a közösségi élet Mihálffy súlyos betegsége miatt csak a pénteki imákra korlátozódtak. A magyar hívek egy része elégedetlenkedni kezdett, részben a sejk távolléte miatt, részben a megszaporodott tagság kielégítetlen kulturális és anyagi hiányérzete miatt. B. K. magyar származású muszlim szük körü megbeszéléseket kezdeményezett más magyar muszlim tagokkal, s az itt élö arabság egy részével is.

A magyar muszlimok elutasították a belsö problémák rendezésébe való bevonását a magyarországi külföldi muszlimoknak. B. K. ekkorra maga mellé vette az azóta már elhunyt V. A. magyar muszlimot és megnyerte magának Sz. J. - t, aki a sejk közvetlen munkatársának számított. Az iszlám magyarországi megújítását tüzte ki céljául, s ekkor keresett meg engem is, mivel tudta, hogy több magyar muszlimmal dolgozom együtt.

B. K. -nak egyébként többször volt személyes összetüzése a sejkkel, mivel természetéböl adódóan kötözködö és kritizáló típus volt, bár mindennemü munkából kivonta magát. Inkább ülésezni és tanácskozni szeretett. Akkoriban a magyar muszlim nök is görbe szemmel néztek rá, mivel megkritizálta a sejk engedékeny magatartását a lányoknál a fejkendö használatában. Ugyanis Abdurrahman nem kötelezte a magyar nöket a fejkendö viselésére az utcán, csak az imádkozásnál.

Sz. J. egy "közgyülést" hívatott össze a Mikó utcai imaházba, ahová csak magyar muszlim férfiakat hívtak meg. A gyülésen a sejk betegsége miatt egy öt fös ideiglenes vezetöséget választottak meg, az ott készült dokumentumokat pedig a bírósághoz beküldte SZ.J. módosíttatás céljából. Egyúttal egy újabb végleges közgyülés idöpontjáról is határoztak. Természetesen az esetnek nagyon hamar híre ment, a bíróság megtagadta a bejegyzést, Abdurrahman pedig visszatért. A sejk megerösítö határozatot kapott az Iszlám Világligától pozícióját illetöen, melyet az imaház bejáratához ki is ragasztatott.

Mivel a közösségi élet valóban csak az akkor gomba módra szaporodó iszlám alapítványoknál volt, a sejk is megértette, hogy gyülést kell tartania a magyar muszlimoknak.

A gyülésen nem vehetett részt SZ. J., a bátortalan kritikákat pedig leszerelte a sejk azzal, hogy ígéretet tett a célok, úgymint hitoktatás újbóli beindítása, muszlim óvoda, satöbbi megvalósítására. Mivel ebben az idöben a miskolci székhelyü Aluakf Alapítvány jelentette a legnagyobb külsö veszélyt a Közösség számára, a sejk vizsgálatot kért és kezdeményezett az APEH- nál, hogy a jelzett alapítvány anyagi forrásait, azok felhasználását ellenörizzék. Az Apeh vizsgálat le is folyt, állítólag nem találtak szabálytalanságokat, de mindezt egy "kegyes csalással" intézték el a miskolciak.

A boszniai háború miatt hazánkba tömegesen érkeztek muszlim vallású bosnyák menekültek, s ez által az iszlám alapítványok konjuktúrában éltek. Megszámlálhatatlanul érkeztek a dollár tízezrek és százezrek, többnyire táskákban, készpénz formájában. A Magyar Iszlám Közösséggel sorsközösséget csak az Arrahma Jótékonysági Alapítvány vállalta fel, olyannyira, hogy a Közösség még a székhelyét is áttette az Alapítványhoz.

Söt ingatlant is vásároltak közösen, illetve adományként kapta a Közösség az Alapítványtól. Budapesten ez idö tájt a X. kerületben a Kibáa Alapítvány müködött, amelyik szintén konkurense volt mind a Közösségnek, mind az öt támogató Arrahmának, mind pedig a miskolci Aluakfnak. A miskolciaknak volt a legtöbb pénzük, imaházat építtettek, benne átutazóknak szállást is létesítettek.

Ezekben az alapítványokban "díszpintyként" magyarok is helyet kaptak a vezetöségben, de szerepük csak reprezentatív lehetett. Nem egy esetben az arab férj valamelyike bevitte a magyar származású feleségét, s ezáltal gondolhatja a kedves olvasó, hogy miféle demokrácia, illetve munka folyhatott ott.

Napirenden voltak az egymást lejárató levelek, faxok, telefonok külföldre, s ezáltal szerencsétlen gazdag külföldi muszlim, bármennyire is jó szándékú volt, nem bízott már szinte senkiben az országban.

Jellemzö volt, hogy megvádolták abban az idöben a sejk külföldi és néhány magyar ellenfele abban, hogy iszákos is.

Az akkori elnök valóban követett el hibákat, s a személyisége inkább tanári szerepet mutatott, mint egy jó szervezöét, de senki sem lehet tökéletes. Az idö mindenkit valamilyen formában igazol. Sajnos sokan pályáztak a Közösség elnöki székére is, de a konkrét terveket senki sem készítette el.

Ez a napi hadakozás és felszínes pletykák idöszaka 1996 februárjáig tartott.

Már az ezt megelözö év végén is jöttek a hírek arról, hogy Abdurrahman le fog mondani. Lemondását megerösítette az a tény is, hogy az Arrahma éléröl szinte puccsal eltávolították a Közösség segítöjét, egy szudáni származású pszichiátert, aki a sejket támogatta mindeddig. A magyarországi muszlimok, akik ezt a "puccsot" szervezték, azt gondolták, hogy az Arrahma tele van pénzzel, s most eljött a "kánaán" ideje. Tévedtek!

Az Arrahma új vezetösége szoros kapcsolatot ápolt kezdetben Fatih Hassaneinnel, akiröl az amerikai Washington Post-ban tudni vélik, hogy terrorista kapcsolatai vannak.

Nos Fatih Hassaneinnel sem volt sokáig gyümölcsözö az alapítványi új vezetök kapcsolata, olyannyira nem, hogy anyagi nehézségeikre hivatkozva ingatlanokat és eszközöket adtak el, amiért anno keservesen megdolgozott a régi vezetö gárda.

Térjünk vissza a Magyar Iszlám Közösséghez.

Dr. Mihálffy Balázs elküldte lemondó levelét, s kérte, hogy helyette a Közösség válasszon meg új vezetöt. A lemondó levelet és a tisztújító közgyülésre való meghívást minden ismert tagnak elküldték az ideiglenes szervezök, akik között ismételten megtaláljuk B. K.-t is.

1996. április 11.-én a meghívott 181 magyar muszlimból tizenheten jelentünk meg, koncepció, jövökép nélkül.

Egyet viszont tudtunk, kollektív vezetésre lesz szükségünk.

Az elözményeket ismerve, nem csodálkozhat senki sem, hogy ott mi tizenheten csak pár embert ismertünk, így kisebb klikkek alakultak ki.

Ezt a gyülést, mivel a létszám nem érte el a törvényes keretet, fél óra szünet után mint újból összehívott  közgyülést, megtartottuk.

Voltak olyan hangok is, akik egyszerüen fel akarták oszlatni a Közösséget és azt javasolták, hogy olvadjunk be az arab vezetésü alapítványokba. Ennek a javaslatnak a hangadója egy félig marokkói és félig magyar származású alföldi muszlim fiatal egyetemista volt. Természetesen a javaslatot elvetettük, s egy ideiglenes ötfös intézö bizottságot állítottunk fel, s egy új október 23.-ra történö közgyülés össze hívásáról is döntöttünk. Egyúttal az öt fö azt a feladatot is kapta, hogy mérje fel a tényleges magyar muszlim társadalmat és azokat is, akik majd hajlandóak lesznek a Közösségért dolgozni.

Azt hiszem, hogy mondanom sem kell, hogy B.K. semmilyen munkát és semmilyen pozíciót nem vállalt ezen a gyülésen. Az ötfös intézö bizottságból csak három fö dolgozott. Felmértük, hogy kik is a Közösség tagjai, kikre lehet majd számítani, ugyanakkor a hazai arab vezetésü alapítványoknál is érdeklödtünk, hogy kikkel lehet majd a jövöben együttmüködni, illetve kapunk-e tölük támogatást.

Az eredmény lesújtó volt. Tagjaink közül alig két tucat magyar muszlim vállalt a jövöben munkát, a többiek csak az aszisztációra szorítkoztak. Az Arrahma új vezetösége is görbe szemmel nézett ránk, külön engedélyt kellett kérnünk ahhoz is, hogy az épületben lévö irodába bemehessünk, s ott a dolgainkat átnézhessük.

A miskolci székhelyü alapítvánnyal ígéretesnek mutatkozott az együttmüködés, de sok magyar muszlimot elriasztott az általuk képviselt un. szalafi ideológia.

Rengeteget utaztunk vidékre, hogy megismerkedjünk muszlim testvéreinkkel, azok igényeivel, s hogy egy majdani stratégiát tudjunk kidolgozni a vidéken élök segítésére is.

Ugyanis gyakran vádolták meg a volt vezetöséget, hogy túlzottan Budapestre koncentrál.

Felkerestük a diaszpórában, magányosan élö muszlim magyar társainkat is, akiknek talán a legnehezebb a helyzetük. Nincs közösségi életre lehetöségük, minden iszlámot érintö dologban vagy a fövárosba, vagy egy nagyobb hazai városba kell utazniuk.

Szóval, ha azt vesszük, hogy ezen kívül még helységünk, pénzünk, kapcsolataink sem voltak, bátran kimerem jelenteni, hogy szinte egy teljesen új Közösséget kellett megteremtenünk. Az iszlám alapítványok munkánkat kétkedve, illetve bizonyos kárörömmel figyelték. Egyáltalán nem gondolták, hogy azokat a terveket, melyeket megfogalmaztunk, végre is tudjuk majd hajtani. Munkánk során nagy segítséget kaptunk SZ. I-töl, egy olyan magyar muszlimtól, aki az iszlám siita ágát vallja. Őszintén és nagy lelkesedéssel folytatta minden szabadidejében a munkát.

V.A., az azóta már elhunyt magyar muszlim társam Németországban dolgozott, s így kitünö kapcsolatokat ápolt az ottani föleg török iszlám közösségekkel, s ez még jobban is ment, mivel eléggé jól beszélt törökül.

1996 öszére már volt reményünk, hogy a Fövárosi Önkormányzattól helységet kapunk.

Így érkezett el október 23.-a, az új közgyülés ideje, ahová már 17 fö helyett harmincöt magyar muszlim érkezett. Ekkor is az Arrahma épületében tartottuk a gyülésünket, s ide már jöttek arab érdeklödök is. A miskolci Aluakf alapítvány segítette anyagilag a gyülés megszervezését.

A gyülésen az új, ismételten ötfös vezetöségbe a volt intézö bizottsági tagokból három fö nem került be, egy közülük nem vállalta, ketten a tagság bizalmára méltatlannal bizonyultak. V.A. és jómagam, valamint I. Cs. G.Z. (aki anno javasolta a Közösség megszüntetését), valamint Sz. I. barátom kapta meg az összegyültek bizalmát.

A munkában ismételten külsö támogatás nélkül a választott elnökségnek csak négy tagja aktivizálta magát, G. Z. hasonlóan B. K. -hoz semmiféle munkát nem végzett.

1996 végén végre a birtokunkba került elövásárlási joggal, jelképes összegü bérleményként a Budapest XIII. kerület 104 szám alatt lévö lerobbant ingatlan, amely régen mint gyógyszertár üzemelt. Pénzünk nem lévén, teljesen a saját kezeinkre és az összeadott pénzekben bízhattunk. A kétkedök és kárörvendök most már szinte árgus szemekkel figyelték munkáinkat. Az elsö közös Ramadán havi böjtöt is itt tarthattuk már 1997-ben, igaz, hogy a pénzecskénk csak minden másnapra engedték meg a vacsorát, melyet az aktivizált nötestvéreink föztek meg odahaza.

A Magyarországra jött arab üzletemberek és vallási tanítók hallottak rólunk, s gyakran történtek találkozások, aminek az lett a vége, hogy minden külföldi látogatót elvittünk a saját eröböl épülö központunkba. Istennek legyen hála, igen sokan a késöbbiek folyamán adományokkal segítették az építkezést, így az imaterem készen lett 1997 májusára.

1997 Ramadán havában Sz. I. magyar muszlim barátommal, aki, - mint említettem siita- egy hivatalos meghívásra az Egyesült Arab Emirátusokba utaztunk, közelebbröl megnevezve Sarjah-ba, ahol az ottani emír fogadott minket, s az Ő vendégei voltunk tíz napig. Az emír is küldött egy közepes összeget a munkálatokra a központhoz.

Ez volt az elsö igazi hivatalos utam az iszlám világba. Be kell, hogy valljam, nagyszerü volt, s jól éreztük magunkat, sokat tapasztaltunk.

A németországi törökök is segítettek minket, vállalták, hogy egy évig fizetik a Közösség kiadásait, rezsijét.

Ekkor kerestük meg a budapesti maláj nagykövetséget is, s egy év után tölük kaptuk az eddigi legnagyobb anyagi támogatást, amivel teljesen befejezhettük a mecset felújítását és berendezhettük az irodát is (számítógép, telefon, fax, fénymásoló ).

A legjobban mentek már a dolgok, s ott tartottunk, hogy egy iszlám óvoda terveit is elkészítettük, a Föváros XV. kerületének Önkormányzatától olcsón ingatlanhoz is juthattunk volna.

Ekkorra terveztük felhalmozott könyveinkböl és más tárgyakból egy iszlám kulturális kiállítás-múzeum és a hozzá kapcsolódó egyházi közgyüjtemény létrehozását is.

Ismételten közénk gurult a viszály aranyalmája!

Nagyon sokan jártak már hozzánk nem magyar származású muszlimok is imádkozni, s részt vettek minden rendezvényünkön, söt még anyagi támogatásban is részesítettek minket. Az örök kételkedök és ellenfelek, akik helyzetükbe nem tudtak belenyugodni, külföldi származású muszlimoktól várták helyzetük elönybe hozását a Közösségnél.

A pletykák eddig is folytak a Közösségröl és a vezetöiröl, de egy új arc megjelenése elindította a lavinát. A csirájában létrejött széthúzást a megjelent nem magyar, de magyar állampolgárságú muszlim vallású egyén "szentesítette", azaz sikeresen alkalmazta a már bevett "divede et impera" mondást. Mi, magyar muszlimok sajnálatos módon felültünk minden szóbeszédnek, s szépen a már kialakult egység pártoskodókra szakadt. Ezt a pártoskodást használta ki az említett férfiú, akinek a neve maradjon a jótékony feledés homályába.

Olaj került a tüzre azáltal is, hogy megjelent a tv2 Napló címü müsorában a pándi cigány muszlimokról szóló riport, melyet még egyszer ismétlésként levetítettek.

Bizonyára sokan látták az olvasóim közül eme nevetésre és egyben szomorúságra is ingerlö "riportot".

Az elözményekröl annyit: Pándon voltam jegyzö közel egy évig, s sok cigány származású muszlim tért át az iszlámvallásra, szám szerint körülbelül 25 fö. (Ebböl maradt a mai napig 5 fö.) Az ottani romákat megfogta talán az, hogy igyekeztem velük emberséges és jó viszonyt kialakítani, amit miután megismerték vallásomat és annak bizonyos alapelveit, úgy vélték, hogy az iszlám a nekik való vallás. Nem tagadhatom le a múlt tényeinek birtokában, hogy bizony a többségük földhözragadt anyagi vágyak által vezérelve kerültek be hozzánk. De hát idövel a "férgese" kihullik.

Akkoriban Pándon a kemény tél a szegény lakosságot bizony rá kényszerítette az erdöböl történö tüzifa lopására amit, mint törvény tisztelö ember és mint jegyzö is üldöztem, s szerettem volna az erdötulajdonosok panaszát megszüntetni. Ugyanakkor a szegények (nem minden fa tolvaj volt roma származású) azzal érveltek egy-egy beszélgetés után, hogy ha nem akarnak megfagyni, bizony fát kell lopniuk.

Nos, a társadalmi béke megteremtése érdekében összeírva az akkori polgármester és a szociális bizottság vezetöjével a hátrányos helyzetü családok listáját, hulladék fát hozattam egy másik településröl. A fát a listán szereplök között szétosztottuk, akiknek túlnyomó része nem muszlim vallású volt. Az anyagi forrást a közösség imaházában gyüjtöttük össze hozzá. Tehát nem önkormányzati pénzböl és nem csak muszlimoknak és nem csak cigányoknak adtunk fát, amint azt a tv riport sugallhatta.

Ebben az idöben néztünk ki egy családi házat is vásárlás céljára, hogy ebben a faluban imaházat létesíthessünk, illetve a munkanélkülieknek egy gazda program beindításához alapot nyújtott volna.

Mindez természetesen a riport után köddé vált.

A riport elözményeiröl még egy pár szót ejtenék: A riporter úgy keresett meg, hogy azt közölte: olvasott egy pozitív hangvételü cikket a "Magyar Fórumban" rólam és a Közösségröl, s itt különösen az iszlám hitre áttért cigányság érdekelte.

A riportot gyanútlanul engedélyeztem, s akik látták, tudják, hogy mi sült ki belöle.

Késöbb a neves riporter azt vallotta meg nekem telefonban, hogy azt hitte, hogy "miépes" vagyok. Nem hiszem, hogy jó lenne a Közösségnek, ha bármilyen média megkeresést visszautasítana, ha annak a szándéka a korrekt hangvételü bemutatás a célja.

Nos a fenti epizód ismertetése után, mely komoly negatív változást hozott a magánéletemben, egészségemben és a munkahelyemben (idegösszeomlás, munkahely elvesztés, anyagiak vesztése, stb.), az akkori "ellenzék" és a látszólagosan jót akaró embereknek sikerült egy idöszakos "visszavonulási nyilatkozatot" kicsikarniuk belölem.

Innentöl kezdve a Közösségünk nem gyarapodott sem anyagiakban, sem lelkiekben, csak a magáncélok megvalósítását szolgálta.

Több gyülés és közgyülés próbálta a helyzetet megoldani, de ekkorra már csak arra futotta az erönkböl, hogy megalakítottuk a Közösség választmányát, effektív munka már nem történt.

Erönk a sok klikk kialakulása miatt és egyes érdekelt magyarországi és külföldi erök miatt minimumra csökkent. Hiába volt jó szándék, de megbukott mindig azokon az erökön, akiknek nem állt érdekükben egy fejlödöképes magyar iszlám megteremtése, mely csak kultúrával és a vallással foglalkozott volna.

A Közösség "csúcspontját" s egyben az akkori vég kezdetét, a hiányosságok és hibák tömkelegét felszínre hozó kétezres év szeptembere jelentette. Pontosabban a szeptember 10-12 közötti budapesti szaúdi rendezésü iszlám kulturális szimpózium.    

Mielött azonban ennek leírásába belefognék, beszámolok a külföldi útjainkról és nemzetközi kapcsolataink alakulásáról, amit még "visszavonuló nyilatkozatom" elött tettem, illetve történt.

Nyugat Európában többször jártam Németországban és Auszriában, ahol föleg török szervezetekkel alakult ki nagyon jó kapcsolat,mint a Ditibbel, Milligörüssel, Atibbal.

1997- ben elvégeztem V. A. akkori vezetö társammal és barátommal a mekkai zarádoklatot, melyben való résztvételért az ausztriai Milligörüsnek tartozom köszönettel. 1997-ben az akkori török miniszterelnök meghívására Ankarában jártunk V.A.-al, aki fogadott is bennünket, együtt imádkoztunk és ebédeltünk. Ígéreteket kaptunk anyagi támogatásra, de Durics útjához hasonlóan jártunk.

1998 a nagy utazásaim éve volt, ismét jártam E. P. magyar muszlim barátommal az Egyesült Arab Emirátusokban, majd V. A. társaságában részt vettünk egy líbiai nagy konferencián.

Ősszel kétszer jártunk Malaysiában, illetve Bruneiben is, sajnos sehol sem kaptunk céljainkra anyagi segítséget, pedig kivittük a muszlim óvoda tervét és teljes dokumentációját.

V. A. a nálunk ügyködö és babérokra törekvö illetövel Spanyolországban az Európai Muszlimok Kooperációs Szövetségébe felvetették a Magyar Iszlám Közösséget is.

Ezekröl az évekröl elmondható, hogy a nemzetközi kapcsolataink nagyjából kialakultak.

1999-ben a szaúdi vallásügyi miniszter meghívására Szaúd-Arábiába utaztam, ahol igen nagy tisztelettel fogadtak, s Mekkában elvégeztük az un. kis zarándoklatot, az Umrah-t is.

Szinte minden befolyásos iszlám szervezet vezetöjével sikerült találkoznom, elvittek minket Dzsiddába, Medinába és Riyadba is.

Nagyon sok ígéretet kaptunk mind anyagi, mind erkölcsi támogatásra, de úgy jártunk, mint Durics, semmiféle támogatást nem küldtek, kivéve 2000-ben, ami pontosan annyi volt, hogy kifizethettük minden tartozásunkat. 

1999-2000 között hivatalosan nem voltam semmilyen formában a MIK képviselöje, ugyanis a hazai muszlimok belharca, széthúzása és bizonyos külsö eröknek az "áldásos közremüködése" révén sikerült káoszt, bizonytalanságot, erkölcsi és anyagi válságot elöidézni a Közösségben.

Sokan otthon maradva gyakorolták hitüket, ezáltal úgy gondolva, hogy kimaradnak minden pletykából és hatalmi harcból. Helyzetünk kísértetiesen hasonlított Durics és Abdul Latif párharcának idejéhez.

2000 decemberében elhunyt V.A. muszlim testvérünk, aki talán érezve a közeli halálát egy teljes megújulást szorgalmazott a Közösségben.

Most, amikor e sorokat írom, remélem, hogy a Mennyországban nyugodt a lelke, hogy mára jó úton járunk.

A 2001-es esztendö nem hozott érdemleges változásokat és említésre méltót a szervezetünk életében, hacsak az a tényt nem említem, hogy 2000 öszén bejegyeztek egy másik muszlim egyházat, mely hamarosan aktivizálta magát.

Azt hiszem, hogy egy jó darabig konkurens szervezetnek tekintettük egymást, bár a "történelmi" jelzöt nem tudják soha sem tölünk elvenni, ezt kiérdemelhettük, nem beszélve a kontinuitásról, mely egyházunkra jellemzö.

A jelen helyzetet értékelném röviden:

Ma Hazánkban egy tucat iszlám alapítvány és egy tucat iszlám egyesület müködik, szinte kizárólagosan külföldi származású muszlimok vezetése alatt. Ott pedig, ahol magyar muszlim a vezetö, az csak egy kirakat-ember, aki a külvilággal próbálja elfogadtatni a szervezetet.

A külföldi anyagi támogatások meglátásom szerint szinte minden szervezethez érkezik, a jelenlegi helyzetben, kivéve hozzánk.

Lehet, hogy a radikálisabbaknak, esetleg a "suba a subához, guba a gubához" elv itt is müködik? Gondolva arra, hogy esetleg jobban bíznak a honfitársukban a potenciális támogatók?

Sokszor és sokat feltettük évek alatt ezeket a kérdéseket.

Dr. Mihálffy Balázs nyomdokait követve, mi sem adtuk fel a függetlenségünket, az el nem kötelezettségünket!

Nem mentünk el semmilyen vallásjogi iskola irányába, s a jövöben sem áll szándékunkban ezt megtenni!

Nem akarunk sem arabok, sem törökök lenni, magyarok voltunk, azok maradunk, még akkor is, ha talán szokatlannak tünik az önként, meggyözödésböl választott vallásunk!

Helyzetünk nemcsak az anyagi támogatások hiányától, hanem egy magyar ember számára szokatlan vallási közösséghez való tartozástól is nehéz. A magyar iszlámnak mínuszból kellett startolnia, itt gondolok a 150 éves török Hódoltságra, a keresztény hagyományokra, s a történelmi elöítéletekre. Mindezt betetézte a tavaly szeptember 11.-i terrortámadás is, melynek brutalitása és a média sokkoló képei feltették az egyszerü embernek a kérdést: az iszlám egyenlö a terrorizmussal? Válaszunk kategorikus NEM!

Tiszta, öszinte szívvel mélységesen együtt érzünk az áldozatok családjaival, nem beszélve arról, hogy sok muszlim vallású is volt közöttük!

A legteljesebb mértékben elítélünk minden eröszakos akciót, melyet választott vallásunk nevében elkövetnek, elítéljük az antiszemitizmust és minden olyan cselekményt, melyet más ember megfélemlítésére, leigázására folytatnak!

Minden olyan társadalmi szervezettel együtt kívánunk müködni, amely az eröszak ellen dolgozik, és a társadalmi békéért és a társadalmi különbségek felszámolására törekednek!

Isten egy, aki a Földet az emberiségnek adta, hogy azt a javára szolgálják. Nekünk össze kell fogni azért, hogy mind Hazánknak, mind az egész emberiségnek hasznot tudjunk hajtani, s ezáltal szolgálhassuk a Teremtönket! Nem falakat kell építenünk, hanem a köztünk lévöket kell lerontanunk és a szeretetben és együttmüködésben élnünk Magyarországon! Talán kezdeményezésünk nem talál süket fülekre, s a muszlimok és nem muszlimok végre egy nemes célért fognak dolgozni!

Pár szó - ígéreteim szerint- az un. vegyes házasságokról

Nem olyan rég, az egyik kereskedelmi televízióban láthattunk egy müsort, melyben egy magyar nö a viszontagságait és harcát mesélte el kuvaiti volt férjével kapcsolatban.

Nos, amióta arab diákok tanulnak Magyarországon, azóta keresnek és találnak olyan vállalkozó szellemü és bátor magyar lányokat, akik házasságot kötnek velük. Ez magában még nem lenne baj, de még ha az újdonsült asszonyka fel is veszi az iszlám vallást, a férjnek vannak arab szokásai és életmódja is, amely akkor jön igazán a felszínre, ha kitelepülnek a férj hazájába. A riportban szerepelt hölgy még rosszabb helyzetben lehetett, mivel tudomásom szerint nem volt muszlim. A gazdagság, a pénz és egy távolról vonzó arab kultúra hozta a meg a házasságkötéshez a kedvet. Egy muszlim vallású, de európai nö nem tudja elfogadni az arab szokásokat, melyeknek nem sok köze van magához a valláshoz.

Divat lett a Hazánkba látogató arabok soraiban, hogy látogatásuk ideje alatt iszlámvallási házasságot kötnek magyar muszlim lányokkal.

Magában ez a tény még nem lenne baj, hiszen egy párkapcsolatot legalizálni csak Isten áldásával lehet.

A baj az a szándék, hogy a látogató külföldieknek eleve az a szándéka, hogy a házasságot csak ittléte alatt kívánja fenntartani, ha szabad így fogalmaznom, egy szexuális kapcsolatot legalizál egy meghatározott idöre. A siitáknál valóban létezik az un. "zauadzs mütaa", azaz idöleges, vagyis "élvezeti házasság", de ezek a külföldiek egyáltalán nem sííták, söt nem ismerik el az iszlám eme házasodási szokásait sem. A házasságot válással szakítják meg, amiröl majd hazaérkeztükkor üzenetben juttatnak el a "feleségükhöz". Képzelhetik, hogy szerencsétlen leányzó mit érezhet egy-két havi boldog "házasság" után. A muszlim házasulandó férj kifizeti ugyan a házasságkötéskor fizetendö csekély összegü hozományt (max. 1-200 USD), de a váláskor kifizetendö, eleve nagyságrendekkel nagyobb összeget már nem küldi el. Szerencsétlen magyar muszlim lányok kétszeresen be lettek csapva, lelkileg-érzelmileg és anyagilag is! Hol szabhatunk gátat ennek az egyre elharapódzó gusztustalan módszernek, ugyanis jogilag szinte lehetetlen orvosolni a lányok panaszait!?

Pláne, ha kiderül, hogy odahaza van még egy esetleg több felesége is az "úriembernek".