Önalló étkezésre nevelés

Önálló étkezésre nevelés

A gyermek táplálásával kapcsolatosan, egészséges fejlődése érdekében nemcsak a megfelelő táplálékot, tápanyagokat kell biztosítani a számára, hanem meg kell tanítani az önálló étkezésre is. Az önálló étkez 949f57j ére nevelés a gyermek születésétől kezdődik.

7.1. Az önálló étkezésre nevelés módszerei

7.1.1. A pohár használatára szoktatás

A folyékony táplálék pohárból történő elfogyasztására, az ivás technikájára már újszülött kortól szoktathatjuk a gyermeket. Minél hamarabb ismerkedik meg a pohár használatával, annál hamarabb sajátítja el az ivás technikáját. Az újszülöttet - ha szükséges - első naptól kezdve itathatjuk pohárból, de adhatjuk neki a folyadékot kanálból is.

A pohárból történő itatás esetében, a pohár szélének finoman az újszülött szájához való érintésére kiváltódik a szopó reflex, és az újszülött kinyitja a száját, majd kiszürcsöli belőle a folyadékot. Amint nem szürcsöl, el kell venni a poharat a szájától, különben félrenyel, megijed. Szemben a kanállal történő étkezésre tanítással, az ivással kapcsolatosan idővel külön tanítás nélkül is rájön a csecsemő, hogy ne szürcsöljön, hanem igyon. Kezdetben csak nagyon keveset - egy-két kortynyit - szabad egyszerre tölteni a poharába, hogy ne ömöljön egy alkalommal túl sok folyadék a szájába. Ahogy ügyesedik, és egyre szívesebben iszik pohárból, úgy lehet fokozatosan emelni a folyadék mennyiségét. Teli pohárból csak akkor itatjuk a csecsemőt, ha már kifogástalanul tud inni. Ha pohárból itatjuk, ugyanúgy kell tartanunk a poharat, ahogy mi felnőttel is iszunk.

Ha a csecsemő szívesen iszik pohárból, a keze is szabadon van, és megfelelően tartjuk a poharat, ösztönösen rá teszi a kezét a pohárra. Helyes szoktatás mellett már a 4 - 5 hónapos csecsemő kis segítséggel képes fogni a poharat, a gondozónak csak felemelni, dönteni és alulról megtámasztania kell, pár hónap múlva pedig már önállóan képes tartani és dönteni, majd már felemelni és letenni is.

7.1.2. A kanál használatára szoktatás

A kanál használatára történő szoktatás a kanállal való ismerkedéssel veszi kezdetét. Ebben a korai fázisban, a szopó reflex jellemzőit felhasználva kezdjük meg az ismerkedést. Az első próbálkozások alkalmával a csecsemő még csak a kanál érintésére nyitja ki a száját és szopja le róla a felkínált táplálékot. A kanállal való ismerkedés kezdeti időpontja igen változó. Vannak gyermekek, akik már újszülött korukban elkezdenek ismerkedni a kanállal, a teáztatás kapcsán, és mire gyümölcsöt kapnak, a kanalat már megszokták. A legtöbb csecsemő azonban a gyümölcspép adásakor találkozik először a kanállal. Valójában ez az az időpont, amikor ténylegesen elkezdhetjük a kanál használatára való nevelést, mivel a pépet nem lehet könnyen leszürcsölni a kanálról, és ez a művelet más étkezési technikát igényel.

Következő lépésként a gondozónak rá kell vezetnie a csecsemőt arra, hogy a kanál láttára nyissa ki a száját, és ne szürcsölje le róla az ételt. Ezt úgy tudjuk elérni, ha minden alkalommal megmutatjuk, megnevezzük neki az ennivalót, illetve az étel adására használt edényt, evőeszközt is. Közben a pépet tartalmazó kanalat nemcsak hozzáérintjük a szájához, hanem alsó ajkát finoman lenyomva becsúsztatjuk a szájába. Ezután nem várjuk meg míg leszürcsöli róla az ételt, hanem felső ajkán végighúzva a kanalat kivesszük a szájából. Kezdetben csak igen kis mennyiséget teszünk a kanálra, és ahogy ügyesedik, úgy növeljük az egyenként adott adagot a kanálon. 

Van olyan csecsemő, aki ezt a technikát néhány nap alatt megtanulja, de van olyan is, akinél nagyobb türelemre, hosszabb időre van szükség.

Ha a csecsemő kezét ölben etetés során nem fogják le - ami súlyos gondozási hiba - bizonyos időn belül képessé válik arra, hogy etetés közben gondozója kanalat tartó kezére, majd a kanálra tegye a kezét vagy megfogja azt. Ekkor jött le az idő, hogy bár még ölben etetjük a gyermeket, mégis odakészítsünk számára egy kanalat az asztalra, hogyha kedve van ő is próbálkozhasson a kanalazással. Családban és intézményben is jól bevált módszere a gyermekek önálló étkezére szoktatásának a "kétkanalas" módszer.

Kezdetben még biztos, hogy gondot fog okozni a gyermek számára a kanál fogása, tartása, merítése, szájához emelése, berakása és kivétele. A gondozó feladata, hogy türelemmel, odafigyeléssel, tapintatos magyarázattal segítse a gyermeket a próbálkozásban mindaddig, míg el nem sajátítja az önálló, tiszta étkezést.

7.1.3. Rágásra nevelés

Nemcsak a kanál, pohár használatára kell rászoktatnunk a csecsemőt, az új ételekkel, ízekkel kell megismertetnünk, hanem arra is rá kell vezetnünk, hogy megfelelően megrágja az ételt.

Az első rágnivaló a kenyér. A 7 - 8 hónapos csecsemő, ha már hasra tud fordulni, felügyelet mellett rágcsálhat kenyérhéjat. 9 - 10 hónapos korban pedig már omlósabb gyümölcsöket is adhatunk neki, egy - egy darabot egészben (pl. őszibarackot, puhább körtét stb.) Fontos, hogy a rágnivalót ne soron kívül adjuk. Legjobb, ha akkor, mikor étkezésre tejet kap. A tej előtt pár percig majszolja a kenyér héját, majd következik a tej. Ezt azonban még nem nevezhetjük igazi rágásra nevelésnek.

Így a valódi rágásra tanítás a második évben kezdődhet el.

Nem mindegy, hogy hogyan szoktatjuk a gyermeket arra, hogy a főzeléket darabosan egye. Átmenetre itt is szükség van.

Igen helytelen módszer, ami még a mai napig is fellelhető a gyakorlatban, hogy kevésbé finoman törik össze a gyermekek számára az ételt. Így a gyermekek nagy része észre sem veszi a különbséget és továbbra is rágatlanul nyeli az ételdarabokat. Tehát nem tanul meg rágni, hanem azt tanulja meg, hogy hogyan kell rágatlanul lenyelni a darabos ételt.

Ennek a helytelen módszernek a hátránya, hogy később nehezen tanul meg a gyermek rágni; árt a fogainak; keveset emészt meg a szervezete a rágatlan ételből, így kevés szívódik fel és nagy része emésztetlenül hagyja el a beleket, a sok felesleges salakanyag pedig megterheli a bélrendszerét.

Helyes módszer, ha a finoman áttört ételbe egy - egy akkora puhára főzött darabot teszünk, amit nem lehet rágatlanul lenyelni. Ezt mondjuk is a gyermeknek, és türelemmel rávezetjük, hogy meg kell rágnia. Ha visszautasítja, pár napig szüneteltetni kell a próbálkozást. Ha nem fokozatosan lehet emelni a darabokat az ételben.

A rágásra tanítás időigényes, nagy odafigyelést és türelmet igényel a felnőtt részéről.

Ha több gyermek van a csoportban, akinél időszerű lenne elkezdeni a rágásra nevelést, akkor is célszerű csak egy- két gyermekkel próbálkozni és ha már nekik megy folytatni a többivel.

A hús megrágásához zárt fogsorra van szükség. Fontos, hogy a gyermek étredjében naponta legyen olyan étel, amit meg kell rágnia.

7.2. Az önálló étkezésre nevelés gyakorlata

7.2.1. A gondozó feladatai a csecsemő és kisgyermek önálló étkezésre nevelésével kapcsolatosan

Ahhoz, hogy a gyermek meg tudjon tanulni önállóan étkezni, gondozójának biztosítania kell az étkezés közbeni nyugodt, kellemes légkört; meg kell szerettetnie vele a különböző ízű, sűrűségű, korának, fejlettségének, egyéni igényeinek megfelelő ételeket; meg kell őt tanítania az önálló étkezéshez használatos eszközök (pohár, kanál stb.) használatára; és el kell sajátítania a gyermeknek az adott kultúra helyes étkezési szokásait.

7.2.1.1. Kellemes, nyugodt légkör kialakítása

Az étkezés közbeni kellemes, nyugodt légkör kialakítását a gondozó a gyermek egyéni szükségleteit szem előtt tartó figyelmével és a gyermek napirendjének jó megszervezésével tudja megteremteni.

6.2.1.2. A különböző ízű, sűrűségű, a gyermek korának, fejlettségének, egyéni igényeinek megfelelő ételek elfogadtatása, megszerettetése

A csecsemőnek és kisgyermeknek - "amikor el jött az ideje" - meg kell ismerkednie a korának, fejlettségének és egyéni igényeinek megfelelő ételekkel. Ennek kimenetele és sikere nagyban függ attól, hogy gondozója milyen gondozási, nevelési elveket vesz figyelembe az új ételek, új ízek bevezetésének időszakában.

Új ételek, új ízek bevezetésének általános szabályai:

○ az új ételre a csecsemő korának, egészségi állapotának, fejlettségének figyelembevé­telével szoktatunk,

a fokozatosság azt jelenti, hogy kezdetben azt kapja enni, amit eddig, és az új ételből először mindig csak egy kanálnyival, egy kortynyival kínáljuk meg. Közben figyeljük, hogy ízlik-e neki. Ha nem ne erőltetjük, próbáljuk kideríteni az okát. Esetleg hagyjuk ki egy ideig. Ha igen fokozatosan lehet emelni az adagot,

○ az új ételt mindig úgy iktassuk be az étrendbe, hogy kezdetben az addig már elfogadott étel előtt vagy után adjunk belőle, nem pedig két étkezés között,

○ ahogy az újból egyre többet fogyaszt, fokozatosan csökkentsük a régit, majd teljesen átcseréljük,

○ a következő új táplálékot csak akkor adjuk, ha már az előzőt megszokta, és megeszik egy teljes adagot.

○ egyszerre csak egy új ételt vezessünk be, így könnyebben meg tudjuk állapítani a lehetséges ellenállás okát,

nagy hőségben vagy ha beteg a gyermek, lehetőleg ne kezdjük az elválasztást,

○ nem kell ilyen óvatosnak lenni, ha csak átcsoportosítjuk a csecsemő étrendjét, de akkor is fokozatosan kell eljárni,

○ mindig nagy türelemmel végezzük az elválasztást!

Az önálló étkezéshez használatos eszközök használatára történő szoktatás

A csecsemőt, kisgyermeket gondozójának meg kell tanítania az önálló étkezéshez használatos eszközök helyes használatára. A 9 - 12 hónapos csecsemők esetében, helyes szoktatás esetén, elérhetjük, hogy önállóan igyanak. 1,5 - 2 éves korukra önállóan egyék a sűrű ételt, 3 - 4 tagú csoportba. 2,5 - 3 éves korukra segítsenek a terítésben és tisztán egyenek.

Ölben evés, ivás csoportban:

Amíg a gyermekek nem esznek együtt, fontos, hogy a gondozónő megfelelő etetési sorrendet alakítson ki a számukra.

A sorrend kialakításánál figyelembe kell vennie, hogy:

○ a kisebb vagy érzékenyebb gyermekek a sor elejére kerüljenek,

○ a csoporthoz később csatlakozó gyermekek - akiknek amúgy is adaptációs nehézségeik vannak - az első helyre kerüljenek.

A megfelelő sorrend kialakítása mellett minden gyermek megtanulja, hogy ki után következik, így kevesebb lesz a sírás, nyugtalanság. A gondozónő is nyugodtabb lesz és több személyes odafordulást tud biztosítani annak a gyermeknek, akit éppen etet.

Az ölben történő étkeztetés szabályai:

○ a gondozónőnek a csecsemőt úgy kell ölben tartania, hogy mindkét karja szabadon mozoghasson, se testhelyzete, se a gondozónő karja ne akadályozza ebben,

○ a gondozónőnek meg kell várnia, hogy a kanál érintésére vagy láttára a gyermek kinyissa a száját, megalapozva ezzel az étkezés közbeni önállósodás kialakulását,

○ a gondozónőnek ismernie kell minden csoportjában gondozott gyermek jelzéseit az étkezéssel és annak befejezésével kapcsolatosan,

○ a gondozónőnek a gyermeket addig kell ölben etetnie, itatnia, amíg erre a gyermeknek szüksége van, nem az elért kor vagy a csoport összetétele szabja meg. Feltétele, hogy a gyermek akarjon megválni a biztonságot nyújtó öltől; kedve legyen az asztalhoz ülni; ott a talpa biztonsággal támasztékot nyújtson, az asztal lapja behajlított alkarja magasságában legyen; önállóan rá tudjon ülni, illetve fel tudjon állni a székről; próbálkozzon az önálló evéssel; az asztalról poharát önállóan fel tudja emelni, és le tudja tenni.

Az asztalnál történő étkezés szabályai:

○ a gondozónő egyszerre csak egy próbálkozó gyermeknek tanítsa az önálló evés technikáját, ha a gyermek már kevés segítséget igényel, akkor is csak két próbálkozó gyermek egyen együtt. Kettőnél több gyermek csak akkor egyen együtt, ha már egyik sem igényel sok segítséget,

○ a már asztalnál csoportosan evő gyermekek étkezését úgy célszerű megszervezni, hogy a gondozónőnek ne kelljen 4 - 6 gyermeknél többre egyszerre figyelnie, mert csak így tudja biztosítani számukra a kellemes, nyugodt légkörű, kultúrált étkezést,

○ az asztalnál minden gyermeknek saját helye legyen, ami távollétében üresen maradjon,

○ ha olyan gyermek érkezik az intézménybe - bármilyen korú is - akit addig csak cumisüvegből tápláltak, ne kezdjen azonnal a gondozónő a fejlettebb technikára való átszoktatásba minaddig, míg a gyermek nincs túl z adaptációs perióduson, utána is csak fokozatosan végezze az átszoktatást,

○ a gondozónők a legapróbb részletekig egyeztessék feladataikat az étkezéssel kapcsolatos nevelési, gondozási kérdésekben,

○ a gyermekek intézményben történő étkezéssel tapasztalt viselkedését az otthoni események, szokások, tapasztalatok nagyban befolyásolják, ezért a gondozónőnek mindig tájékozódnia kell az otthoni helyzettel kapcsolatosan.

7.2.1.4. Az adott kultúra helyes étkezési szokásainak elsajátíttatása

Ha azt akarjuk, hogy a gyermekek megtanulják, hogy hogyan kell az asztalnál helyesen étkezni, a megfelelő szokásokat az első alkalomtól kezdve el kell kezdeni elsajátíttatni:

○ a gyermek csecsemő korától kezdve mossuk meg a kezét étkezés előtt, hogy mire önállósulni kezd ez teljes mértékben szokásává váljon,

○ kezdettől fogva meg kell szoknia a gyermeknek, hogy evés közben ne ugráljon fel az asztaltól és ne egyen állva. Életkori sajátosságaiból adódóan azt nem követelhetjük meg tőle, hogy ne mozogjon, és ne álljon fel, de azt igen, hogy csak úgy folytathatja az étkezést, ha leül. Ne engedjük meg, hogy ha feláll magával vigye az ételt vagy máshol játék közben fogyassza el azt,

○ figyeljünk rá, hogy kezdettől fogva helyesen fogja meg a kanalat, ha szükséges mutassuk meg neki, vagy szóval tapintatosan irányítsuk,

○ kezdettől fogva szoktassuk az étkezés közbeni helyes testtartáshoz, ne a tányér fölé hajoljon, hanem a kanalat vigye a szájához,

○ ne engedjük játszani az étellel,

○ ne engedjük, hogy sem a saját, sem a társa tányérjába belenyúljon, társa tányérjába beleegyen, poharába beleigyon,

○ nagyobb gyermekek kenyerüket, almájukat maguk is kivehetik a kínáló tányérból. Azonban azt ne engedjük meg, hogy többet vegyenek ki, mint amennyi a rájuk eső rész,

○ tanítsuk meg a gyermekeknek a szalvéta helyes használatát,