Mesterséges taplalas

Mesterséges táplálás

A szakemberek egyértelmű ajánlásai, vizsgálatai és tapasztalatai alapján kijelenthetjük, hogy az újszülött, csecsemő számára a legideálisabb táplálék az anyatej. Azonban az előző fejezetrészből, a szakirodalomból és a gyakorlatból is tudjuk, hogy előfordulhatnak olyan problémák, amik akadályozhatják, vagy nehezíthetik a természetes táplálás megvalósulását. Ebből adódóan, ezekben az esete 848f56i kben mesterséges módon kell biztosítanunk a gyermek számára a megfelelő tápanyagokat.

4.1. Tehéntejes táplálás hátrányai

Legtöbben a tehéntejet használják a csecsemő mesterséges táplálására. A tehén teje azonban biológiai szempontból nem alkalmas az újszülött, csecsemő táplálására. A tehéntej tápanyagainak összetételében és arányában is különbözik az anyatejtől. (Táblázat - Anyatej, tehéntej tápanyagösszetétele)

Táblázat

Anyatej, tehéntej tápanyagösszetétele

Ellenérvek:

○ fehérjéi fajidegenek, vagyis nem emberi eredetűek. Ebből adódóan az emberi szervezet idegenként ismeri fel őket, és ellenanyagokat termel ellene. Ez számos allergiás megbetegedés forrása lehet e fiatal életkorban. Ide sorolják a szakemberek a csecsemőkori ekcémát; a hasmenéssel, súlyfejlődési lemaradással járó tehéntej allergiát; a csecsemőkori asztmát ás egyes vizsgálatok szerint a gyermekkori cukorbetegséget,

○ fehérje tartalma az anyatejnél jóval magasabb. Ez abból adódik, hogy míg az ember 1 éves korára megháromszorozza születési súlyát, az állat ennél jóval többet gyarapszik ez idő alatt és ennek megfelelően több, fehérjére is van szüksége. Ezt a problémát régen a csecsemőtáplálásban úgy próbálták áthidalni, hogy vízzel hígították a tejet, feles, majd később kétharmados formában. Így nagyjából a tejhígítás fehérje tartalma megegyezett az anyatejével. Azonban ez egy másik problémát vont maga után. A higított tehéntej szénhidrát tartalma nagyon alacsonnyá vált, ezért cukorral dúsították,

○ ásványianyagtartalma igen magas. Ez komoly veszélyeket is rejthet magában, ugyanis az újszülött vese működése még éretlen és nehezen küzd meg az ilyen nagy mennyiségű ásványi anyag, elsősorban nátrium kiürítésével. Amennyiben a nátrium nem tud eltávozni a szervezetből és felhalmozódik a vérben, lázat és súlyos görcsrohamot okozhat,

○ nem steril, fertőzések, betegségek forrása lehet, éppen ezért fel kell forralni, majd visszahűteni.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a tehéntej eredeti formájában semmiképpen sem helyettesítheti a női tejet és nem is alkalmas a csecsemő táplálására. A mai modern csecsemőtáplálással kapcsolatos kutatásoknak köszönhetően rendelkezésünkre állnak olyan korszerű, különböző életkorban használható csecsemőtápszerek, melyek teljes mértékben alkalmasak a csecsemők egészséges táplálására. Jelenleg hazánkban számos olyan tápszer van forgalomban, ami közül a szülő a gyermekgyógyász segítségével választhat. A továbbiakban nem cél ezen tápszerek név szerinti ismertetése, de mindenképpen fontos, hogy ismerjük a különböző csoportok sajátosságait, hogy érhetővé váljon, az adott körülmények között miért javasolható az egyik és miért a másik.

4.2. Humanizált tápszerek

Neve alapján arra engedhet következtetni, hogy emberi eredetű, azonban ez a gyakorlat szerint nem így van.

A különböző életkorokban más és más a gyermekek fehérje szükséglete, ezért ennek figyelembe vételével kell kiválasztanunk számukra a legmegfelelőbb tápszert. Pl. koraszülöttek esetében magasabb fehérje tartalmú tápszerre van szükség, mint a normál súllyal született újszülöttek esetében. A koraszülöttek súlyhátrányban vannak kortársaikhoz képest és 1 életévük végére jó ha behozzák súlyhátrányukat. Ez csak úgy lehetséges, ha a sejtek strukturális építőköveit, a fehérjéket nagyobb arányban kapják. A koraszülött fehérjeszükséglete 2 g/testsúly kg, az átlagos súllyal született újszülötté 1,5 g/testsúly kg. Az anyatej a kezdeti időszakban biztosítja a magasabb fehérje igényt, de később már nem elég, ezért az anyatejhez fehérje kiegészítést kell adni, pl. speciális, magasabb fehérje tartalmú tápszert.

Az előbbiekben felvázolt normál tápszerek mellett vannak olyan csecsemőtápszerek is, melyek adása különböző táplálkozási problémák esetében javasolt.

4.2.1. Hypoallergén tápszerek

Ezen tápszerek adása tehéntej fehérjeallergia esetén indokolt. A lényeg, hogy a tápszerben lévő tehéntejet valamilyen formában kiváltsák. Ennek egyik módja, hogy a tápszerben lévő tehéntej fehérjéit kisebb darabokra bontják - mivel a teljes fehérje molekula adja az allergiás reakciót - így az immunológiai válasz is kisebb lesz, vagy elmarad. Ezeknek a tápszereknek a neve mögött találhatjuk a H. A., azaz hipoallergén tápszer elnevezést. A másik lehetőség, hogy a tehéntej fehérjéjét más, teljes értékű fehérjével helyettesítik. Ez lehet szójafehérje, így készülnek a szója alapanyagú tápszerek. Azonban tudnunk kell, hogy szójafehérje esetében is jelentkezhetnek allergiás reakciók, melyeket ugyanúgy ki lehet mutatni laboratóriumi körülmények között, mint a tehéntej érzékenységet.

4.2.2. AR tápszerek

A bukás természetes jelenség a születés utáni első hónapokban, mely a csecsemő gyomrának záróizom rendellenességével kapcsolatos. Akkor tekinthetjük kórosnak, ha akadályozza a súlyfejlődést, vagy ha a gyomorból a nyelőcsövön keresztül visszakerülő savas folyadék fekélyt vagy vérzést okoz a nyelőcsőben. A régebbi időben - tehéntejhígításnál - ennek a problémának a megoldására dara előetetést alkalmaztak. Mára már olyan tápszereket hoztak forgalomba - ezek az AR tápszerek -, melyek összetételét úgy alakították ki, hogy a gyomor kiürülése gyorsabb legyen, a záróizomzat működése hatásosabbá váljon. Általában ezek a tápszerek is tartalmaznak valamilyen sűrítő anyagot, legtöbbször szentjánoskenyérfa-mag kivonatot.

4.2.3. Gyógytápszerek

A gyógytápszereket anyagcsere betegségek esetében alkalmazzuk. Az egyik ilyen anyagcsere betegség a fenilketonuria, mely a fenilalanin nevű aminosav veleszületett anyagcsere zavarából adódik. A fenilketonuria következménye súlyos szellemi visszamaradás. Ezt a betegséget az újszülöttkori szűrővizsgálatnak köszönhetően már a kezdeti időszakban ki lehet mutatni, így a gyermek a speciális diéta megtartása mellet jól nevelhető.

A másik anyagcsere betegség a galaktozémia. Ennek a veleszületett anyagcsere betegségnek a lényege az, hogy a tejcukor - a laktóz - bontása során keletkező galaktóz átalakításához szükséges enzimrendszer egyik tagja hiányzik, ezért a galatózt a szervezet nem tudja átalakítani glukózzá. A galaktóz felhalmozódása a szervezetben a szöveteket, elsősorban a májszövetet károsítja. A galaktozémia - fenilketuniához hasonlóan - újszülöttkorban szűrővizsgálattal megelőzhető, illetve a galaktózmenetes táplálással kezelhető.

4.2.4. Laktózmentes tápszer

A laktózmentes tápszert tejcukor érzékenység esetén adjuk a gyermeknek. A laktóz két cukor molekulából - glukózból és galaktózból - álló ún. diszaharid. Ha a két molekula bontását végző laktáze nevű enzim hiányzik, a bélnyárkahártya nem képes a tejcukor bontására és a hasmenéssel járó betegség, tejcukor-érzékenység jelentkezik. Ebben az esetben tehát a tejcukor bontásának elégtelenségéről van szó, mely megfelelő laktózmentes diéta alkalmazásával jól kezelhető.

4.2.5. Pre- és probiotikumokat tartalmazó tápszerek

A tejtermékek lactobacilus kultúrájával kapcsolatos baktérium és még számos egyéb törzs megakadályozza a kórokozó törzsek megtelepülését a bélrendszerben, de immunbiológiai szempontból is nagyon előnyös. Ebből a megállapításból adódóan a tápszerek egy csoportja tartalmaz bizonyos probiotikumokat. Ezek a baktériumok élő bélflóránk szempontjából igen előnyösek, a bélben bizonyos kémiai anyagokat, összetett cukrokat fogyasztanak, amiket prebiotikumoknak nevezünk. A prebiotikumok összetett molekulák, amik bélrendszerünkben nem emésztődnek és nem is szívódnak fel, továbbá a probaktériumok számára jó táplálékként szolgálnak, így azok könnyen elszaporodnak elsősorban a vastagbélben.

A mai modern csecsemő tápszerek vitaminokban dúsítottak, amik a vízben oldódó vitaminok szempontjából nem jelentenek túladagolási veszélyt, mivel kiürülnek a szervezetből. Azonban a D vitamin adagolás kapcsán figyelembe kell vennünk a tápszer D vitamin tartalmát, és annak megfelelően kell adagolnunk a napi D vitamint a csecsemő számára.

4.3. Mesterséges táplálás módszerei

4.3.1. A cumisüvegből történő táplálás

A mesterségesen táplált csecsemő a tápszert cumisüvegből kapja.

4.3.2. A cumisüvegből történő táplálás gyakorisága

A táplálék mennyiségét az orvos javasolhatja, de a csecsemő igényei szabják meg. A mesterségesen táplált csecsemőt is - a természetesen táplált csecsemőhöz hasonlóan - szükségleteinek megfelelően etetjük, olyan időkö­zökben és olyan mennyiségben, ahogy megkívánja. Az anyatejes csecsemőknél ritkábban fordul elő túltáplálás veszélye, mint a mesterségesen táplált csecsemőknél. A tápszer hosszabb ideig tartózkodik a gyomorban, ezért nem probléma, ha a csecsemő nagyobb időközök­ben táplálkozik. Bízzuk a csecsemőre mikor, és mennyit eszik, ne erőltessünk többet bele, mint amennyit kíván.

A mesterségesen táplált csecsemőt is csak egy bizonyos életkorig tápláljuk kizárólag tápszerrel, azután ugyanúgy, mint az anyatejest el kell választani. A különbség csak az, hogy korábban kezdjük a gyümölcs és a főzelék adását, a vitamin és ásványi anyag szükséglet fedezésének biztosítására, mint anyatejes táplálás esetén.