Az elvalasztas

Az elválasztás

Az anyatej, illetve a tápszer a cse 747b12h csemő szükségleteit 4-6 hónapos koráig fedezi, ezért az elvá­lasztást mesterségesen táplált csecsemő esetében előbb, kb. 3-4 hónapos korban, természetesen táplált csecsemő esetében 6 hónapos korban ideális elkezdeni. Mind a természetesen, mind a mester­ségesen táplált csecsemőnél fokozatosan kell végezni, hogy a csecsemő szervezete és az anya-gyermek kapcsolat ne szenvedjen kárt.

6.1. Az elválasztás javasolt rendje

A hozzátáplálást először a gyümölcsökkel kezdjük, melyeket adhatunk étkezés előtt és után is. Mesterségesen táplált csecsemők esetében 3 hónapos kor körül, természetesen táplált csecsemőknél 6 hónapos kor körül. A gyümölcsök bevezetése után elkezdhetjük a főzelékfélék adását. Első alkalommal a délelőtti vagy a déli szopás előtt adjuk a 10-20 gramm főzeléket, ami először burgonyából készül. A csecsemő főzelékadagját naponta fokozatosan emeljük, kb. 1-3 hét alatt eljuthatunk oda, hogy egy szopás helyett főzeléket kapjon a csecsemő.

Következő lépésként egy másik napközbeni szopásról szoktatjuk le ugyanolyan fokozatossággal. Helyes, ha ekkor is főzeléket kap.

Az elválasztás menetében kb. havonta helyettesítünk egy-egy szopást mesterséges táplálékkal, a fokozatosság elvét szem előtt tartva. Utolsónak a reggeli vagy az esti szoptatás marad el.

Új táplálékot a megszokott után 1-2 hét múlva kapjon a csecsemő. A főzelék után folyadék adása szükséges, mely tea vagy forralt visszahűtött víz legyen.

Az elválasztás kezdete és befejezésének ideje csecsemőnként változik.

Gyümölcsük közül a citrom, alma, őszibarack, narancs leve ajánlott elsőként, később cseresznye, meggy, körte stb. Hat­-hét hónapos kor után kaphat banánt, paradicsomot, déligyümölcsöket. Aprómagvas gyü­mölcs (málna, kivi, eper) csecsemőnek nem ajánlott, a ribizli lé formájában adható. Olajos magvakat, mogyorót, diót még darálva is csak egyéves kor után adjunk. A gyümölcsöket először lé, majd pép formájában adjuk.

A gyümölcsök bevezetése után 2 - 4 héttel elkezdhetjük a főzelékfélék adását. A főzelék először vizes burgonyapüré legyen, melyet női tejjel vagy tápszerrel ízesíthetünk. A burgonya után adhatunk színes főzelékeket, sárgarépát majd salátát, paradicsomot, brokkolit, kelbimbót, sütőtököt, zöldba­bot, tököt, sóskát, céklát, zöldborsót, zöldbabot stb. A puffasztó ún. K-s főzelékféléket, kelkáposzta, karalábé, karfiol, káposzta 7 - 8 hónapos kor után adjuk úgy, hogy az első főzővizet leöntjük róla főzéskor. A főzeléket nem rántással készítjük, hanem a burgonyát használjuk sűrítésre. Ha a csecsemő elfogadta az új ízt, a burgonya - zöldség arányt fokozatosan a zöldség dominanciája felé változtassuk. Mirelit főzelékfélékbő1 is készíthetők az ételek. A gyárilag készített bébiételek és bébi­italok is használhatók csecsemőtáplálásra, de ne csak ezt kapja a gyermek. Csecsemőkorban biztosítani kell a napi kétszeri főzelék adását.

A főzelékfélék adása közben vagy után mindig kínáljuk meg a csecsemőt folyadékkal, elsősorban felforralt és visszahűtött vízzel vagy csecsemőknek ajánlott ásványvízzel, esetleg teával.

Hat-hét hónapos kor után a főzelékhez deciliterenként egy teáskanál növényi olajat vagy növényi margarint keverhetünk, és csirkehús, máj vagy marhahús adható komplettálásként.

Nyolc hónapos kortól tojássárgáját, is kaphat a csecsemő. Tojásfehérjét csak egyéves kor után adhatunk, az esetleg kialakuló allergia miatt.

Tejterméket - túró, sajt, bébi joghurt - 9 hónapos kortól kaphat a csecsemő, 1 éves kortól javasolt a tehéntej és a belekevert kakaó, malátakávé.

Mézet - lehetséges allergizáló hatása miatt - csak 1 éves kor után adjunk.

A gabonafélék adásával legyünk türelmesek, 7 - 8 hónapos kor előtt semmi esetre sem javasolt.

A csecsemők ételei külön ízesítést nem kívánnak, de ha mégis szükségesnek látjuk, akkor nagyon minimális sót, illetve 1 éves kor után természetes ízesítőket - petrezselyem, kapor, zeller - használhatunk Erős fűszerektől tartózkodjunk.

Az elválasztás menetét és az új ételek bevezetését az orvossal és védőnővel meg kell beszélni!

A pótlás történhet cumisüvegből, pohárból vagy kanálból.

6.2. Áttérés a csecsemő étrendjéről a kisgyermek étrendjére

6.2.1. Tápanyagok

A csecsemőkor nagy részében a legfőbb fehérjeforrás az anyatej vagy a tápszer. A kisgyerme­kek táplálásába beléphet a tehéntej is, bár a szakemberek akkor is a tehéntej alapú tápszereket javasolják inkább fogyasztásra. Mivel bi­ológiai értékük nagy és a csontfejlődéshez szükséges ásványi anyagokat kedvező arányban tartalmazzák, a gyermekkorban mindvégig jelentős szerepet játszanak. A napi fejadag kb. 4-6 dl. A kisgyermekek fontos tápanyagait képezik az egyéb tejtermékek is a túró, joghurt, sajt stb. Az állati fehérjeforrások közül a hús és a tojás általában kedvelt tápláléka a kisgyermeknek, különösen akkor, ha úgy van elkészítve, hogy könnyen elfogyasztható. A gyermekeknek általában hetenként 3-4 alka­lommal adunk húst és 3-4 tojást.

A növényi fehérjeforrások közül, a legkönnyebben hozzáférhető a burgonya. Olcsó, változatosan lehet elkészíteni, fehérjetartalmán kívül a legjelentősebb C vitamin-forrás. A többi főzeléknek elsősorban ásványianyag és vitamintartalma miatt van szerepe. Nagy rosttartalmuk segíti a bélmozgást. Igen nagy fehérjetartalmuk van a hüvelyeseknek, de nehezen emészthetők és túlságosan nagy a telítőértékük, ezért esetleg értékesebb ételeket szorítanak ki a táplálkozásból. Ha a gyermekek szeretik, nem kell kiiktatni az étrendből.

A gyermekélelmezésben jelentős szerepe van a lisztesárúnak. Ez azzal ma­gyarazható, hogy a magyar népélelmezésben a lisztből készült ételek feltűnően nagy arányban vesznek részt. A gyermekek különösen kedvelik az édesített tésztákat, süteményeket. A gyermekélelmezésből nem kell kihagyni a tésztaféléket, csak arra kell ügyelni, hogy alapanyagát tojással, tejjel készítsük, a tészta főétel előtt pedig húsos levest kapjanak. A gyermekek kenyeret és péksüteményt szívesen esz­nek. Azonban arra vigyázni kell, hogy a kisgyermekek ne fogyasszanak többet napi 100-150, nagyobbak 200-250 g-nál, mert nehezen emészthető és laktató tulajdonsága miatt fontosabb tápanyagokat szo­ríthat háttérbe.

A napi folyadék szükséglet a különböző fejlettségű és alkatú gyermekeknél más-más lehet. Ugyanígy változik az igény a testmozgás fokozódásával, nagy melegben stb. Semmiképpen nem szabad megtagadni a kisgyermektől a folyadékot, ha kí­vánja és kéri azt, még akkor sem, ha megítélésünk szerint túlzott mennyiség­ben fogyasztja. Ilyen esetben a gyermek szomjaztatása helyett orvoshoz kell fordulni tanácsért.

A táplálékban foglalt folyadékmennyiségen kívül helyesebb vizet adni a gyermeknek. Nem indokolt víz helyett a tea, limonádé vagy különböző gyü­mölcslevek adása. Egyszer-egyszer ezeket is beiktatjuk, de ne víz helyett ad­juk és ne rendszeresen.

6.2.2. Az étkezések rendje

A csecsemőkor végén általában megváltozik az étkezési rend. A kisgyerme­kek egy része jó evő, egy-egy étkezéskor jelentős mennyiségű táplálékot fo­gyaszt, így megnyúlik az egyes étkezések közötti időszak. Helyes, ha ezekkel a gyermekekkel áttérünk a napi 4-szeri étkezésre. Ennél kevesebb étkezést a kisgyermekkorban nem engedhetünk meg.

Rosszul evő, kisevő vagy rosszul fejlett kisgyermeket akár a gyermekkor végéig naponta 5-ször étkeztetjük. Az étkezések számát nem érdemes szaporítani, mert el­lenkező hatást érünk el. A napi összmennyiséget tekintve a gyermek kevesebbet fo­gyaszt, mint az ötszöri étkezéssel. Különösen vonatkozik ez azokra az esetekre, amikor rendszertelenül süteményt vagy más édességet adnak a gyermeknek.

6.2.3. Az étkezések ideje

Az étkezések idejét nem lehet minden gyermeknél egyformán meghatároz­ni. Az étkezések a napirend szerves részei, ezért idejük függ az alvás, a gondo­zási teendők stb. rendjétől, valamint az anya vagy a gondozó napi teendőjé­nek beosztásától is.

Ha a kisgyermek korán kelő, korábban kell reggeliztetnünk. Első étkezésre rendszerint csak folyadékot fogad el, esetleg 1-2 keksszel vagy fél kiflivel. Majd 1/2 10-10 óra körül bőséges tízórait adunk, és az ebédet 1 órára vagy 1/2 2-re időzítjük. A negyedik étkezést 1/2 6-6 óra körül iktatjuk be, hogy az utolsó étkezés után még legyen 1-1 ½ órája a lefekvésig.

Ha a kisgyermek későn kelő, kb. 8 - 1/2 9 körül reggeliztetjük. Ilyenkor az első étkezés bőséges legyen. Általában délig nem éheznek meg, de ha szükséges ½ 10 - 10 körül megkínálhatjuk egy pohár gyümölcslével. Az ebédet 1/2 12-12 körül adjuk. Délután 4 óra, 1/2 5 körül bőséges uzsonnát kap a gyermek, ezután 7-1/2 8 körül legtöbbször csak folyadékot (esetleg péksü­teményt) fogad el.

Mindkét táplálási rendnek megvan az előnye. Azt kell választani, ami a gyermeknek és a család­nak is a kedvezőbb.

6.2.4. Az ételek formája

Nem közömbös a kisgyermek etetésekor az ételek formája sem. A kisgyer­mek gyomra viszonylag kis befogadóképességű, ezért arra kell törekednünk, hogy értékes ételeket egyen és feleslegesen ne töltse meg a gyomrát.

A kisgyermek 2-3 fogásos ebédet ritkán tud elfogyasztani. Általában már az első fogástól csillapodik az éhsége, és a második fogás fogyasztása közben befejezi az evést. Éppen ezért,  kisgyermekek étrendjéből száműzni kell az értéktelen leveseket. Csak olyan leveseket adjunk, amelyek értékes zöldféléket, húst vagy to­jást tartalmaznak. Ezután már megelégedhetünk valamilyen kis térfogatú (pl. sütemény) második fogással.

Leghasznosabbak a komplett egytálételek, amelyek úgy vannak elkészítve, hogy egyidejűleg eheti a gyermek a főzelékféléket és a húst. Így pl. a gyermekélelmezésben előszeretettel alkalmazzuk a töltött és rakott ételeket.

6.2.5. Az ételek színe, aromája

Gondot kell fordítanunk arra is, hogy az étel színe, aromája ne térjen el a megszokottól, gusztusosan legyen tálalva, hogy felkeltsük vele a gyermek étvágyát.

6.2.6. Adagok

Az adagok kiosztásakor szem előtt kell tartanunk, hogy a kisgyermekek többségének étvágyára gátlólag hat a túl nagy adag. Mivel úgy gondolják, hogy az egészet megenni úgysem tudják, hozzá sem fognak. Általában az a helyes, ha az adagokat kisevő gyermekek étvágyához mérjük, és annak, aki kér még, ismételten adunk.