Weöres Sandor 1913-1989

Weöres Sándor 1913-1989

A posztmodern, azaz a kortárs irodalom egyik legnagyobb lírikusa, akinek költészetét a sokszínűség, sokféleség a világ végtelen tarkaságának tükrözése jellemzi. Lírájának gazdagsága az egyszavas alkotásoktól, a pár soros játekversektől a hosszú terjedelmű gondolati költeményekig és a verses regényekig terjed.

A Nyugat harmadik nemzedékéhez tartozó költő. Pályája a harmincas évek második felétől eltér a két világháború között kibontakozó életművek alakulásától. Versei a lírai személytelenségnek egy különleges változatához tartoznak, amit a görög mitológia átváltozásokra képes varázsójáró, Proteusról próteuszi, alakváltó költészetnek is neveznek.

A hagyományos egyéniségközpontú, személyiségközpontú költészettel szembefordul. Az embert, mint szünet nélkül áramló, mindig megújuló folyamatot tekinti, aki megismételhetetlen és állandóságában nem létező. Ezt a felfogást a keleti filozófiákból, a buddhizmusból merítette.

Önarckép

Barátom, ki azt mondod, ismersz engem,

nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek,

miket magam választottam; nyisd szekrényemet:

benn semmi jellemzőt sem találsz.

Kedvesem és kutyám ismeri simogatásom,

de engem egyik sem ismer. Ócska hangszerem

rég megszokta kezem dombját-völgyét,

de ő sem tud mesélni rólam.

Pedig nem rejtőzöm -- csak igazában nem vagyok.

Cselekszem és szenvedek, mint a többi,

de legbenső mivoltom maga a nemlét.

Barátom, nincs semmi titkom.

Átlátszó vagyok, mint az üveg -- épp ezért

miként képzelheted, hogy te látsz engem?

A buddhista tanítás ott érződik az Önarckép című költeményében is.

A költemény a Meduza kötet záró ciklusának, a Rongyszőnyeg címűnek egyik darabja. A cikluscím egy kevésbé értékes anyagra,a "rongy"-ra utal, de ugyanakkor a rongy az apró darabokat, kis foszlányokat is jelentheti. A "szőnyeg" az egybefogottságra, a szőttesszerűségre, a tarkaságra egyaránt vonatkozhat. Mindkét jelentést megerősjti az alcím, mely szerint a ciklus dalokat, epigrammákat, vázlatokat, töredékeket tartalmaz. Vannak közöttük szonett formájú költemények is, ilyen a már említett Önarckép. A rjmtelen, fellazított szótagszámú költemény, mely kötött versformában íródott egyszerre kelti a zártság és nyitottság, a megfejthetőség és titokzatosség képzetét.

A cím klasszikus képzőművészeti és irodalmi műfajra, a portréra utal, melynek évszázados hagyományai vannak. Ezt a hagyományt felülírja, felfüggeszti a költő rendhagyó portrét festve önmagáról. A versben ellentmondások feszülnek: a megismerhetőség és megismerhetetlenség, a lét és nemlét, a személyesség és személytelenség ellentétei. Ezek az ellentétek szervezik a költeményt.

A vers beszélője első személyben szól egy második személyű megszólítotthoz (Barátom), de ez a nyelvtani személyesség nem jelent semmiféle önkitárulkozást, lírai személyességet. Sőt! Épp ellenkezőleg! A beszélő személyessége is föllazul, megismerhetetlennek, megfoghatatlannak mutatkozik. A megyszólított rejtőzködik, titkolózik, kétségbe vonja önmaga megismerhetőségét.

Erre utal a verszárlatbeli üveghasonlat: "átlátszó vagyok, mint az üveg-". A beszélő létezése csak a cselekvéseiben megragadható reakciói alapján körvonalazódik: "kedvesem és kutyám ismeri simogatásom", "Ócska hangszeren/ rég megszokta kezem dombját-völgyét". Ezek a közvetlenül érzékelhető reakciók azonban nem lehetnek lényegi összetevői a személyiségnek, mert a lét legbelsőbb lényege a vers beszélője szerint maga a nemlét: "de legbenső mivoltom maga a nemlét". Ebben az átlátszóságban, a személyiség teljes feloldódásában a buddhista tanításra ismerhetünk rá.

Ez a felismerés lehetőséget ad a lírai én számára a világmindenséggel való egybeolvadásra. Ez a szándék Weöres lírájának egyik alapvető elve: az én és a világ vágyott egységének újrateremtése. Ilyen értelemben a költemény ars poetica, költői hitvallás is.

Tíz lépcső

Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyûdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erõ legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Ûzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.

A költészetben megvalósítható teljességeszméy lehetősége visszatérő kérdése Weöres Sándor életművének. Ennek a fontosságát kötetcím is jelzi A teljesség felé, mely többnyire prózában írt életbölcsesség-gyűjtemény, mely különböző filozófiai rendszerek ötvözetéből született. Hatással volt rá a modern egzisztencializmus, a középkori miszticizmus és a keleti buddhizmus. A kötet darabjaira az ellentétekből épülő harmóniára törekvés és az aforizmaszerű tömör beszédmód jellemző.

A vers egyszerre tekintehető modern intelemnek, parainesisnek és önmegszólító versnek is. Intelem, hiszen megfelel a műfaj állította követelményeknek, mely tágabb értelemben erkölcsbölcseleti-pedagógiai értekezés. Bár a műfajnak az antikvitásig visszanyúló hagyománya van, népszerűvé a középkorban válik, királytükör néven. Ebben az ideális uralkodó és az erkölcsös ember követelményei fogalmazódtak meg. Leghíresebb darabja István király intelmei Imre herceghez. Népszerű műfaj a latin nyelvű humanisták között is. Napjainkban Esterházy Péter írt intelmet Pápai vizeken ne kalózkodj! címmel.

Weöres verse ugyanakor önmegszólító költemény is, hiszen egyes szám második személyű beszédmódjánál fogva fölfogható önbiztatásként, ars poeticaként is.

A tíz lépcső cím egyrészt utal a költemény formájára, a tíz sorban megfogalmazott életbölcsességekre, másrészt a tíz utalhat a teljességre, a lezártságra, a tökéletességre. A lépcső a fokozatoságra, az értékhierarchiára vonatkozhat.

A versben megjelenített értékek: a gazdagság, a szépség, a vígság, a bölcsesség, az erő, a szerelem, a jóság, a hit, a belső és külső harmónia.

Ezek az alpvető morális és vitális értékek epiforikus szerkezetben jelennek meg.

Ez a szerkezet az ismétlés alakzatára épül, melyben az ismételt nyelvi elem az egység végére tolódik. Minden sor azonos felépítésű: rész és egész dinamikáján alapszik. A szétszórt részekből: kincseid, díszeid, mulatságaid, könyveid, izmaid, lángjaid, szánalmaid, hiedelmeid, gátjaid, életed-halálod - új egységet alkot. A sorok első felében sorjázó metónimiák a sorok második felében fogalmi szintre emelődnek, és a lírai én metaforáivá válnak. A személyiség teljességét fejezik ki.

A felszólítás, a felsorolás, a fokozás és az ellentét egyaránt tekinthető szervező elvnek. Ezek a retorikai alakzatok feszültséget hoznak létre a költeményben.