SZEMÉLYESSÉG ÉS SZEMÉLYTELENSÉG A MODERN LÍRÁBAN
KÁNYÁDI SÁNDOR Fától fáig című
verse reprezentatív vers, amelyik a továbblépésről, a kitartásról szól.
Többsíkú szerkezete van, három közlési mód található benne: 1.egy gyerek
monológja, 2. idézetek sora, 3. az elbeszélő meséli el a gyermek tévelygéseit.
Idősíkok és a beszélő is váltakozik, a lovait kereső ki 212g69c sfiúból, a lírai énből,
egyes szám első személyből te lesz, a váltás a vers ¾ -ben
történik, a rettegés és a félelem köti össze a két részt. A csengő,
csengettyű szava ott van mind a két részben, s ezáltal motívummá vált,
szimbolikus jelentést kapott, nemcsak az a funkciója, mint az első, kezdő
képben: a csengő utat mutat, vezet, "hallottam az anyaméhben"- az
anyanyelv metaforája, a szó, ami utat mutat. Három jelentésszintje van a csengőnek:
1. az eltévedt állat csengője, 2. a csengő, ami vezet, 3. az anyanyelv útmutató
szerepe (ez már elvont jelentés). A költő saját útkeresését mutatja be, a
kísérteties erdő a káosz jelképe, a nyomasztó semmi a konkrét társadalmi
körülményekre vonatkozik, a rettegés a hatalomtól az emberek mindennapjaiba
ivódott. (kommunista diktatúra). A gyermek személyisége mögé bújva tárja elénk
a kilátástalan bolyongást; asszociációs képek által a zavart, bizonytalanságot:
"őznek rókának farkasnak lenni/ bokornak ágnak avarnak lenni/ madárfészeknek
lenni/ madártojásnak lenni.", mindezeket a sötét erdő képe idézi fel benne.
Önmagát bíztatja mivel a kétségbeesés kerülgeti: "Még két fáig három fáig/
Hallom Nem hallom Hallom/ Ha eljutok addig a gyertyánig/ katona leszek
hajóskapitány leszek.". A gyermeki lélek, gondolatok jelennek meg a
fokozásban is, mind nagyratörőbb vágyait "Próféta leszek betegeket
gyógy0tok/ Jézus leszek/ föltámasztom édesanyámat". A gyermeki világhoz
tartozik a játék, a mondókák: "Áprilisnak bolondja/ f0lmásyott a toronyba/
megkérdezte hány óra/ Fél tizenkettő". A bolyongásban segítenek a különböző
jelzések morzsát hinteni, nevet fába vésni, ám ezek is idővel eltűnnek.
Az erdő, azaz az élet sok veszélyt rejt magában "lovad farkas tépte széjjel",
s itt nemcsak a vadállat-farkasra gondolhatunk, hanem a latin mondásra is "ember
embernek farkas". A vers vége felé már modern elemeket is felfedezhetünk film,
magnó, visszajátszhatóság, és idegen nyelvű beszólásokat: "Die letzte
Lösung mein Herr" (utolsó megoldás, Uram). Anyatej - azt jelöli,
hogy egyértelmű a világ, biztonságérzetet ad. Hangyatej - a leggyengébb
sav, nem okoz nagy kárt, de nagyon kellemetlen. Ecet - a kiábrándulás
fogalomkörét hordozza. E nélkül a három szó nélkül elég optimista hangvételű
lenne a költemény, de ezek visszahúzzák az eddig pozitív kicsengésű verset.
BABITS MIHÁLY a XX. században
írja meg a Jónás könyvét. Az emberiségre váró kínok
gyötörték, hiszen egy újabb háború réme kezdett derengeni, s a költő egész
Európát s hazáját féltette a pusztulástól. A régi kérdés új erővel tört fel:
mit tehet a művész a barbár erők ellen? " A próféta sorsa, a szellem sorsa a
világ hatalmaival szemben: lehet-e izgatóbb tárgy a mai költőnek?"
Az elbeszélő költeményben Babits a bibliai történet mögé
rejtett szellemi önéletrajzát. Kívülről szemléli önmagát, önarcképét Jónás
személyében festette meg, de nem azonosította magát mindenben a bibliai
szereplővel. Jónás kezdetben gyáva, komikus és szánalmas figura, aki
fokozatosan felismerte, hogy nem térhet ki a felelősségvállalás alól: "mert
aki éltét hazugságba veszti,/ a boldogságtól magát elrekeszti.". A próféta
azonban gúnyt és közönyt talál, nem fogadják meg intő szavát, tovább élik
elkorcsosodott életüket, de mindennek ellenére az Úr megkönyörül rajtuk és nem
pusztítja el Ninivét. Mindez remény lehet az emberiség számára, hogy alkotásai,
maradandó értékei túl fogják élni a megáradt gonoszságot. Nem az ítélkezés a
költő kötelessége, hanem a bátor harc minden embertelenség és barbárság ellen,
még akkor is ha ez komikusnak és eredménytelennek látszik: "gyönge fegyver
szózat és igazság".
