ÖRKÉNY ISTVÁN: TÓTÉK

ÖRKÉNY ISTVÁN: TÓTÉK

Tételek:

1. A cselekmény, konfliktus, szereplõ átértelmezõdése a 20. századi drámában
2. Példázatosság a 20. századi drámában
3. Egyén és tömeg / egyén és hatalom viszonya a drámában
4. A cselekmény, konfliktus, szereplõ átértelmezõdése a XX. századi drámában

A modern dráma a 19. század végén, a 20. század elején jelent meg az irodalomban. Bár a mûnem átalakulása már a romantika korában, a létfilozófiai kérdéseket felvetõ drámai költeménnyel megkezdõdött, a modern dráma kibontakozásának kora a 20. század. Az új út kijelölõi a világirodalomban Ibsen és Csehov drámái voltak.

A 20. századi drámában a hagyományos mûnemi jegyek módosulása figyelhetõ meg. Egyre nagyobb szerepet kap a groteszk és az abszurd (képtelen történet), felerõsödnek a gondolati, filozófiai, eszmei tartalmak, az oksági kapcsolatok felbomlanak. A konfliktus nem szükségszerûen tettekben nyilvánul meg, gyakran lélektani okai vannak. Az addig egyértelmû értékrend m 232i82c egváltozik, bizonytalanná és relatívvá válik. A hõsök, célok, eszközök, tettek és gondolatok megítélése nem egyértelmû, szubjektív. A drámahõsök hétköznapi emberek (antihõsök) vagy allegorikus alakok. Tetteik -ha vannak is- már nem képesek egy nagyobb közösség életére kihatni. Ugyanakkor megfigyelhetõ a mûnemi keveredés, a modern dráma epikai, lírai jellemzõket is felmutathat.

A 20. századi drámairodalom legfontosabb képviselõi: Gorkij, Bertolt Brecht, Friedrich Dürrenmatt, Arthur Miller, Samuel Beckett, Eugène Ionesco, Örkény István, Német László, Sütõ András, Székely János.

Örkény István Tóték címû -kisregényben és filmforgatókönyvben is feldolgozott- drámájának témája az a változás, amit a Tót család (Tót Lajos, Mariska, Ágika) kénytelen elszenvedni, míg fronton szolgáló fiuk, Gyula parancsnokát vendégül látják. A mû két részbõl (2, illetve 6 képbõl) áll; az elsõ rész az elõkészületeket, az õrnagy megérkezését és elsõ napját mutatja be, a második pedig a további 13 nap történetérõl számol be.

A dráma konkrét térben és idõben, a második világháború idején egy "hegyvidéki községben", Eger közelében játszódik. Ide érkezik meg a családhoz az õrnagy kéthetes szabadsága eltöltésére. Ezzel az eseménymozzanattal megteremtõdik a drámai alapszituáció, az õrnagy érkezése ugyanis megbontja ennek a világnak a hierarchikus rendjét. Tóték azt remélik, hogy a kedves és figyelmes vendéglátás segít fiuk sorsán, az õrnagy maga mellé veszi Gyulát a "jól fûtött zászlóaljirodára", illetve szobatársaként nagyobb biztonságba kerülhet, így nagyobb esélye lesz a fronton az életben maradásra. A család tehát függõ helyzetbe kerül az õrnaggyal, akinek a "partizánok állandó zaklatása miatt nagyon leromlott az idegrendszere".

Tóték fiuk levelébõl értesülnek az õrnagy igényeinek, szokásainak, mániáinak egy részérõl (nem bírja a lármát, nagyon érzékeny egyes szagokra, álmatlanságban szenved), a postás ugyanis nem kézbesíti mindegyik levelet, így az õrnagy egyéb furcsaságára (nem szereti, ha beszélgetés közben elnéznek a feje fölött, este szórakozásra vágyik, idegesíti az ásítás) nem készülnek fel. A család alkalmazkodása már megérkezése elõtt elkezdõdik, önmagukat és környezetüket alárendelik az elõre jelzett igényeknek. Az elõkészület komikus hatást kelt, mivel jelentéktelen dolgok mérhetetlenül fontosakká válnak: beszélnek a szomszéddal, Lõrincke Sándorral, aki most elhatározza, hogy leszokik a sörrõl, mivel cuppogása áthallatszik Tótékhoz; a másik szomszéd, Gizi Gézáné kiskapuját beolajoztatják; a postás agyonveri Szûcs néni kutyáját, neki magának a ház közelében vissza kell fojatania túl hangos légzését, míg a vendég itt tartózkodik; Ágika megkéri mindkét busz vezetõjét, hogy a kanyarban két hétig ne dudáljanak; Mariska Kasztrinernénak segít két heti mákadagot ledarálni.

Az õrnagy rossz idegállapota már a mû elején aggasztja Tótot, felesége és lánya azonban nem érzékel semmilyen lehetséges problémát. Mindez elõrevetíti, hogy a konfliktus valószínûleg Tót és az õrnagy között jön létre, illetve, hogy a Tót és családja közti viszony megváltozik majd. Tót a családjában és a falu zárt világában egyaránt a hierarchia csúcsán helyezkedik el. A családon belüli központi szerepét jelzi felesége és lánya odaadása ("édes jó Lajosom", "édes jó apád"). A családfõ községszerte is megbecsülésnek örvend, tûzoltóparancsnoki egyenruhája, foglalkozása tiszteletet parancsol, az emberek Tót úrnak szólítják. Kényelmes, nyugodt életet él, elégedett ember, akit a falun kívüli világ -fia sorsát kivéve- egyáltalán nem foglalkoztat. Ez a helyzete rendül meg az õrnagy feltûnésével. A drámai konfliktus elsõsorban abból ered, hogy az õrnagy túllép a vendég szerepkörén, a család egész világának ellenõrzésére és uralására, s elsõsorban Tót szerepének átvételére törekszik. A konfliktus középpontjában így kettejük viszony áll, de nem nyílt érdek- és értékellentétként, nem nyílt összecsapásban mutatkozik meg, hanem kisszerû, nevetséges helyzetekben.

Az õrnagy akaratának, szeszélyeinek érvényesítéséhez összetett eszközökkel rendelkezik: sorozatosan megalázza Tótot, és ráveszi (manipulálja) a családot, hogy ebben részt vegyenek, miközben õket soha nem alázza meg. Megbontja a családi egységet, átrendezi a viszonyokat. Az olvasó számára az elsõ rész végén ismert ténnyé válik Gyula halála, a család azonban errõl nem szerez tudomást, igyekezetük, alkalmazkodásuk így tragikomikusnak tûnik. Fiuk érdekének (ami egybeesik saját érdekükkel) szemelõtt tartása meggátolja a reális helyzetértékelést. Jól példázza ezt a második rész egyik jelenete, amelyben Ágika az õrnagy sértõdésének okát próbálja kideríteni. A lány azzal jön vissza az õrnagy szobájából, hogy azért haragszik, mert "amikor apu bemászott az asztal alá, bokán harapta". Ezt követõen elõbb elbizonytalanodnak az állítást illetõen, majd saját maguk meggyõzése után ráveszik Tótot, hogy kérjen bocsánatot, holott elõzõleg õk sem fogadták el valósnak a vádat ("Apád nem harap").

Az õrnagy hatalmának érvényesítéséhez tartozó fontos momentum a gondolkodás kiiktatására való törekvés. A gondolkodás az õrnagy szerint "káros hatású", ellenszere a dobozolás, amelynek elsõdleges célja tehát a belsõ világ (érzések, vágyak, gondolatok), azaz a független, önálló személyiség elfojtása. A szünet nélküli tevékenységben kiélezõdik a konfliktus: Tót, aki a margóvágót készítette, de a dobozolásban eddig nem vett részt, most kénytelen bekapcsolódni a munkába. Az õrnagy ezt az eredetileg mellékes elfoglaltságot az élet legjobb és legfontosabb tevékenységévé avatja, sõt megfogalmazza az egyetemes dobozolás gondolatát, ami valódi lelkesedéssel tölti el: "Egyszer talán eljön az az idõ, amikor rávehetõ lesz az egész emberiség."

Tót célja helyzetének, emberi méltóságának és függetlenségének megtartása, ám a konfliktusban -fia sorsa miatt- meghátrál. Tettei (bebújás az asztal vagy Tomaji plébános ágya álá, bezárkózás a budiba) menekülési kísérletek. Az õrnagy távozása után mindent visszahelyeznek a megszokott rendbe, Tót úgy véli, hogy helyreállt a régi világrend. Váratlan visszatérése azonban megcáfolja ezt, Tót pedig eljut arra a határpontra, amelynél tovább az ember nem alázható meg, s felnégyeli az õrnagyot.

A dráma világában kiemelkedõ szerepe van a család két nõ tagjának, Mariskának és Ágikának is, akik szintén Gyula megmentése érdekében válnak az õrnagy kiszolgálójává. Gizi Gézáné és a plébános természetesnek tartja a vendég viselkedését. A szereplõk között külön meg kell említenünk a postást és Cipriani professzort. A postás a küldeményeket a maga rögeszméi (a páros számokat szereti) és rokonszenve alapján továbbítja vagy nem, ezáltal befolyásolja az eseményeket. Õrültsége a mûben megjelenített világ bizonytalanságát, eszetelenségét is kiemeli. Cipriani professzor, aki tizenhat éve vezeti az elmeklinikát, az író szócsöve. Õ az egyetlen, aki magatartásával és szavaival egyaránt elutasítja az õrnagyot, rámutat arra, hogy minden tekintélyelvû személyiség legmélyén jelen van egy kisebbségi érzés. Hirdeti, hogy a világ felfordultságának egyszer vége lesz, helyzetértékelése azonban elszigetelt a dráma világában. Ezt mutatja, hogy mindezt kényszerzubbonyban mondja el..

A történet a kiszolgáltatottság példázata konkrét térben és idõben, de felismerései nem csak egy adott történelmi helyzetre érvényesek, hanem értelmezhetõk jelképesen, egyetemes emberi tapasztalatként is. A mû cselekményében, a hõs sorsában példázatos erõvel mutatkozik meg az egyén kiszolgáltatottsága, lázadása a hatalommal szemben, de a dráma arra is rámutat, hogy a két típus feltételezi egymást, a zsarnok csak az áldozat szerepét elfogadók révén válhat elnyomóvá.

A mû nem a fronton játszódik ugyan, de a béke világával egyidejûleg ez is megjelenik Gyula levei és az õrnagy személye által. Az õrnagy viselkedése már megérkezésekor megidézi a háború viszonyait: idegesen hátra-hátrafordul, szétszóródva, csataláncban indulnak haza a buszmegállóból, hasra veti magát, mert repülõt vél hallani. Jelképes helyszínváltást jeleznek a fényhatások megváltozására (a színpad elsötétülésére) vonatkozó dramaturgiai utasítások, amikor a postás Tóték fiának leveleit, illetve a halálát hírül adó sürgönyt olvassa. Ìgy válik lehetõvé a háború kritikai ábrázolása: a háború teljes kiszolgáltatottság, elpusztítja az embert, átalakítja a személyiséget.