MIKSZÁTH Kalman

MIKSZÁTH Kálmán

Nincs recepciótörténeti földolgozása. Németh G. Béla fedezte föl öregkori novelláit.

Tót atyafiak című, 1881-es novelláskötete előtt számos műve volt már: Ami a lelket megmérgezi; Lutri. stb. 1878-ra már A tót atyafiak mind a négy novellája megjelent, de így külön-külön nem figyeltek föl rájuk. A lényeg a kötetkompozícióban van.

Apa-lány viszony: 1. ironikus, 2. tragikus, 3. szentimentális modalitású megvalósulása. A Jasztrabik pusztulása című zárónovella esztétikai szempontból gyenge. A detektív folyamatosan "fiam"-nak nevezi az elfogandó bűnözőket. Ez 343f51d kitágítja és metaforikussá teszi az apa-lánya viszonyt: a kötetre az apa-gyermek viszony a jellemző. Az 1. és 4. fejezet a keret, nagyon irodalmias, szövegszerű (fokozott irodalom és nyelvszerűség jellemzi). A 2. és 3. fejezet tematikailag összefügg, és valóságszimuláló elbeszélések. Emellett példázatos értelemben egy páros szerkezet is megfigyelhető: 1., 2.-vérségi kapcsolat, szeretetlenség; 3., 4.-nem vérségi, de szeretetteljes kapcsolat.

Az arany kisasszony cím Jókai-utalás: ahány kiló a lány, annyi aranyat kell adni érte (Szegény gazdagok). Alapja egy újsághír, amiben happy end van. A novella vége azonban nyitott. A történet a fikció és a valóság viszonyát megfordítja. A Jasztrabik pusztulása hivatkozásai nem irodalmiak; a detektívtörténet műfajkonvencióit használja föl. Nem Mikszáth fordított először Poe A Morgue utcai kettős gyilkosság című krimijét (ő A rejtélyes gyilkosság címet adta neki).  Átértelmezte, elhagyta a mottót, és a történet elejét. Az emberi gondolkodás általános természetéről való értekezést teljesen elhagyja; meg sem próbálja imitálni az eredeti mű logikai jellegét.(A fekete macskát is lefordította.) Hang Ferenc A rejtély című hű fordítását használhatta.

A Jasztrabik pusztulása a detektívtörténet poétikájával jellemezhető vonulatba is besorolható Mikszáth életművében - Ennek majdnem minden fő művében megfigyelhető egy-egy jellegzetessége, jellemző jegye (főleg a nyomozás, mely a detektívtörténet egyik legalapvetőbb vonása): Sipsirica, Noszty fiú esete Tóth Marival, Szent Péter esernyője, Különös házasság, Akli Miklós. A homályos ügy című korai novellája, Jasztrabik pusztulása, Kísértet Lublón, A lohinai fű önálló detektívtörténetekként is értelmezhetők.

A Jasztrabik pusztulása krimi jellegű szüzsétípus; előtörténete nyomozásos, de a lezárás hiányzik (pedig a leleplezés nagyon fontos a detektívtörténetekben), a narrátor a Pitavalra utal, hogy ott megtalálható (az, hogy hogyan derítette ki az ökrök sorsát). A Pitaval híres 19. századi bűnesetek dokumentumszerű gyűjteménye, valóban benne van az elveszett ökrök története, de nincs egy kiemelkedő detektív, mint Mikszáthnál, és a kronológia sem stimmel (Mikszáthnál ötven évvel korábban, az insurrectio idején, itt a solferinói csata idején történt). Három altörténet: elveszett ökrök; szökött katonák; a leleplezés folyamata (ez utóbbi válik érdekessé, lehet tudni, hogy Jasztrabik a bűnös). A kötetkompozíció szempontjából tékozló fiú-szerű történet, a krisztusi példázat sablonjának megjelenítése is; Mikszáth ezt szerkezetileg is leképezi. A tékozló fiú bibliai története (Lukácsnál) is három részből áll: elveszett juh, elveszett drachma, tékozló fiú. A detektívtörténet sablonjai átértelmeződve jelennek meg. Az egész novelláskötetet, az első három novellát is átértelmezi a szeretet-motívummal. Két műtípus ötvözése, detektívtörténetnek és krisztusi példázatnak is tekinthető. A detektívtörténet lezárt, ezért is értelmezik újjá; a fabula (bűnelkövetés) és a szüzsé (a kinyomozott dolog) kettőségének leképezése, mintha önmagát olvasná a szöveg (a végén elmondja a nyomozó, hogy ki a bűnös), önmagát értelmezi. A példázat a nyitott műtípus alapalakzata, jelzi, hogy a transzcendens tudás földi igazságfogalmakkal nem fölfogható, értelmezés nélkül nem áll meg.

A lohinai fű, 1885 - esztétikailag igénytelenebb szöveg, ezért jobban föltárható a struktúra. Detektívtörténetnek látszik, de ennek ellentmond a legendaszerű formálás (csodálatos történetként mondja el). Kerete egy detektívtörténetet mond el: három pasquillus a falu felgyújtásával fenyegetőzik, ami mindháromszor meg is történik. Egy nyomozópáros kutat a gyújtogató után, a kevésbé okos a narrátor, ezért az olvasónak vele kell azonosulnia. Írásvizsgálatot tartanak, és kiderül, hogy a faluban mindenki kétféleképpen ír, attól függően, hogy a kántor vagy a tanító tanította őket (ez lehetetlenség). A detektívtörténethez illő logikus módszer eredménytelen, a logikai bakugrások, a logikátlanság segít a nyomozásban. Posztmodern metafizikus történet.

A detektívtörténetben a nyomozás, a krimiben a bűneset áll előtérben. A detektívtörténetben a logikai feladványjelleg dominál, szenvtelenség jellemzi, semleges modalitású. Bényei Tamás: A rejtélyes rend: az utóbbi 20-30 évben metafizikus jellegű antidetektív történetek kerültek előtérbe, műfaji transzformáció történt: a nyomozás episztemológiai, ismeretelméleti kérdésfeltevéssé vált (Borges, Rob Grieg). A metafizikus detektívtörténetben a szereplők kizárólag mint szituációk által meghatározott dolgok léteznek (csak kitalációk).    

Kísértet Lublón - detektívtörténet és kísértethistória elegye.

Jó palócok, 1882 - egységesebb, mint a Tót atyafiak, tizenöt novella egy térben és egy időben, a legtöbb már '81-ben megjelent, a legkorábbi, Az a pogány Filcsik  1876-os. Visszatérő utalások vannak benne, ugyanaz a szereplőgárda. A mai olvasó számára regénynek is tekinthető. Nincs benne lineáris kohézió. Már a cím is kiemeli a különbséget a tót (idegen, szlovák) és a palóc (alapvetően magyar etnikum) elnevezés között. Horváth István a palócokat a székelyekhez hasonlóan a magyarság letéteményeseinek, "ősmagyaroknak" tekinti. Lisznyay Kálmán felnöveszti a palócságot. Mikszáth érdeklődése a palócság iránt nem etnográfiai. Pintér Sándor 1880-as könyvét A palócokról (valóban létező könyv, etnográfiai leírás) ismertette, de ki is egészítette, és forráshivatkozásában Mocsári Pál Palóc Népdalgyűjteményéből oldalszámmal idéz, Mikszáth Lászlóról szóló balladát is idéz. Csakhogy ilyen könyv nem létezett, sőt Mocsári Pál sem (csak Mocsári Lajos).

A novellakötet kompozíciója itt is enigmatikus. A néhai bárányban a harangzúgás a szakralitásra figyelmeztet. A Gélyiné lelke már a 6. Novellában megjelenik, holott ő csak a 13.-ban hal meg. Ezt utólag, a kötet rendezésekor toldotta be, a lineáris beszédtípus ellenében, hogy ne egy hagyományos regényként legyen olvasható. Hová lett Gál Magda - itt is harangzúgás. Az első kiadást Dőre Tivadar illusztrálta térképpel a kitalált vidékről. Ellentmondás a térképpel: Majornok és Bodok között volt még egy falu. Vannak benne valódi és költött helynevek is. Eposzi jelleg: jelzők - szegény Gélyi János, pogány Filcsik.

Beszterce ostroma, 1894 - Eszme- és gondolkodástörténeti szempontból korszakhatáron áll. Eposzi szövegformálásra utal a cím, amire a szöveg is rájátszik (a seregszemle-rész vígeposz-imitáció). Korábban is sikermű volt, de egyre inkább előtérbe kerül. Barta János szerint a bevezető és záró rész tényregényszerű keret, formailag is elválik a történetmondástól, a mű fiktív jellegét sugallja. Mikszáth a narrátor, életrajzi tényeire hivatkozik, a történet tényszerűségét, dokumentum-jellegét akarja sugallni, hitelesíteni. A megírás szempontját is hangsúlyozza (kurzívan van szedve a szövegben). A mű tényregényszerűnek próbálja magát föltüntetni, de fiktív forrásra (Vágvölgyi Lapok) hivatkozik: tényregény és fikció ellentmondása.

Három fő anekdotából tevődik össze: Pongrácz István, Behenczyek, Trnowszkyak története. Az anekdotikusság új prózapoétika, nyitott, szabad értelmezést tesz lehetővé, a szöveg nem lineáris. Az anekdoták variatív építőelemek. A vér szerinti szeretetlenség (Trnowszkyak, Behenczyek) és a nem vér szerinti szeretetteljes kapcsolat (Pongrácz István és Apolka) motívumának szembesítése szempontjából párhuzamba állítható a Tót atyafiakkal. Az értékítéletek, értékrend nézőponttól függését, relativitását hirdeti (Estella című fejezetben görög-török háborús vándoranekdota).

A szöveg más szövegeket idéz meg. A Három királyok csillaga című Jókai-novellára (detektívtörténet) is utal. A koporsó-motívum is párhuzamos Jókaival. Jókai Egy magyar nábob című regényében a pozsonyi asszony története antianekdota, nincs csattanója - egy anekdota nem értése és ennek továbbgondolása (a posztmodern detektívtörténet típusának rávetítése a szövegre). Don Quijote (a modern regény egy műfajkonstituáló alapműve)-utalás. Megjelenik Shakespeare (az európai dráma műfajkonstituáló, emblematikus erejű, kulcspozícióban lévő szerzője) neve és Boccaccio (az európai novella műfajkonstituáló szerzője). Műnemi-műfaji teljességigény (líra nélkül, mert a lírafogalom 18. század végi, Pongrácz István pedig lélekben a 17. század előtt él).

Balzac A harminc éves asszony című regényére való hivatkozás a pozsonyi asszony történetében. Ez a Balzac-regény diskurzusindító helyzetű: újfajta regény a női szereplők (a házasságtörő, érett asszony) bemutatására. A csak interperszonális viszonylatokban megnyilvánulni képes szubjektum megjelenése, a szubjektum decentralizálása.

Don Quijote parafrázis. Egyedül Estellánál tűnik föl, hogy változik, de ez csak egy mellékszál, mindenki más megtartja fő vonásait. Estella (~ fokhagymaszagú parasztlány) és Apolka (~eszmény, ideál) egy Dulcinea-imitáció részei. Borges: Don Quijote Don Quijotét olvassa (Þ mi pedig ezt olvassuk, így mi is csak egy fikció részei vagyunk?). Győry Miklós, Mikszáth barátja fordítja le elsőként magyarra a Don Quijotét 1876-ban. Pongrácz is ezt olvassa, és rájön, hogy megírták a történetét, ő is csak egy regény megírt szereplője; nem valóságos személy, hanem egy fiktív regény fiktív szereplője. Meginog az ontológiai státusa, készülődik a halálra ("üzenj neki"-a halottnak), halálával lezárja a szöveget. Pruzsinszky bele van írva a történetbe, ezért érti az antianekdotát; Pongrácz érti a történetet, tovább tudja írni azt, mert megírt szereplő.

A bolondság relativitásának hangsúlyozása nagyon fontos, visszatérő narrátori szólam. A 16-17. században, Descartes és a ratio-kultusz idején jött létre a bolondok háza mint intézmény.