Kosztolanyi Dezsö

Kosztolányi Dezsö

Kosztolányi prózájának bemutatása egy mü részletes elemzésével

Az 1908-ban induló Nyugat nagy költönemzedékének tagjai közül Kosztolányi Dezsö az egyetlen, aki a líra és az epika területén is magas színvonalú életmüvet teremtett. Ady is írt novellákat, Babits is regényeket de epikus munkáik színvonala nem ér fel verseikével. Az epikus Kosztolányi mind a regény, mind a novella müfaját kedvelte, és nehéz lenne eldönteni, hogy melyikben alkotott maradandóbbat.

Kosztolányi regényírói munkássága a 20-as évek közepén teljesedik ki. 1924-ben írja a Pacsirtát, 1925-ben az Aranysárkányt, majd 1926-ban születik meg az Édes Anna. Ez utóbbinak, a kis cselédlány kálváriájának megírásához az ötletet az író felesége adja. A történetet Kosztolányi elöször novellaformában képzeli el, de az események szétfeszítik ezt a szükebb epikus keretet, s regény formálódik tolla alatt. A kész mü elöször a Nyugatban jelenik meg folytatásokban, majd 1927-ben, könyv alakban is.

Egymástól tartalmilag és hangulatilag is különbözö hatások érik az olvasót a mü elején, és csak késöbb derül ki, hogy ebböl a sokszínüségböl mégis egységes kép kerekedik ki. Az Édes Anna címben van valami vonzó, az írók gyakran alkalmaznak ún. beszélö nevet, azaz magával a névvel jellemzik is hösüket. Ez a cím kedves, kellemes történetet ígér. A mottó azonban felfüggeszti várakozásunkat: az író meghökkentö módon halottakért könyörgö, temetésen elhangzó imát választ erre a célra. A szöveg latin nyelvü, s az az olvasó, aki nem kellöen tájékozott, nem is tud mit kezdeni vele.

Az elsö fejezet (Kun Béla elrepül) további meglepetésekkel szolgál. Azt sugallja, hogy történelmi regénybe kezd a szerzö, de ennek a magánjellegü regénycím ellene mond. Az is furcsa, hogy ez a rész mindössze egyoldalnyi, aránytalanul rövidebb a további fejezeteknél. Majd csak a regény utolsó fejezete, amely ugyanígy függetlenné válik a föcselekménytöl, mint az elsö, döbbenti rá az olvasót, hogy korhangulatot felidézö keretröl van szó. 

A cselekmény elsö napját Kosztolányi pontosan megjelöli: 1919. július 31. A proletárdiktatúra a végnapjait éli, bukása egyértelmü, s néhány nap múlva a román királyi hadsereg elfoglalja Budapestet. A történelem csak háttérként jelenik meg a regényben, Kosztolányit inkább az emberi sorsok érdeklik, de amit a közvetlen korviszonyokból megemlít, az rendkívül hitelesen tükrözi ennek az ellentmondásos idöszaknak a képét.

A történet nagyobbik hányada Vizy Kornél miniszteri tanácsos házában játszódik. Hideg-rideg világ ez, és az író egy pillanatig sem leplezi, hogy taszítja az a gondolkodásmód és életvitel, amit a magas rangú hivatalnok és a töle már régen elhidegült felesége képvisel. A vörösök bukása azt jelenti számukra, hogy újra élhetik korábbi életüket: a méltóságos asszony ugyanúgy megalázhatja cselédjét, mint korábban, a méltóságos úr pedig keresheti könnyed kalandjait, mint ezelött. Gyerektelenek, egyetlen kislányukat hatéves korában betegség vitte el. Ez a haláleset idegeníti el a házastársakat egymástól, de ez a cselekménymozzanat jelképes írói megoldás is: azt mondja vele Kosztolányi, hogy Vizyék élete folytatásra nem érdemes élet.

Hozzájuk kerül cselédnek Édes Anna. Valójában akarata ellenére kényszeríti ide a 19 éves vidéki lányt Vizyék házmestere, Ficsor. Ez az ember, aki a szolgalelküség megtestesítöje, közeli rokona Annának. A kommün ideje alatt - hiába kérik - nem javítja meg a tanácsosék csengöjét, de a proletárdiktatúra bukásának hírére azonnal megjelenik, és alázatosan elvégzi a munkát. A kis cselédlányt, aki jól érezte magát elözö munkahelyén, azért kényszeríti ide, hogy visszaszerezze Vizyék jóindulatát. Ahogy Vizyné folyamatosan megalázza Annát, az nem kivételes rosszindulatból fakad, számára ez a természetes magatartás. Kosztolányi pontosan jelzi, hogy nem egyedi esetröl van szó, az úr-szolga viszony általánosan elfogadott gyakorlata ez. Anna engedelmes, türelmes, ellenállás nélkül türi, hogy asszonya a cselédgyötrés minden módozatát kipróbálja rajta. Ö lesz a mintacseléd, akit mutogatni lehet a vendégek elött.

Megaláztatásához hozzájárul Vizyné unokaöccse, Patikárius Jancsi, aki visszaélve a lányban rejlö szeretetigénnyel, elcsábítja, és teherbe ejti. A szégyenétöl végül megszabaduló lányt a kezébe nyomott pénzzel még jobban megalázza. A melegségre, normális emberi kapcsolatokra vágyó Annát egy özvegy kéményseprömester kimenekítené ebböl az elembertelenítö környezetböl, de Vizyné mesterkedése, zsarnoki magatartása ezt is megakadályozza.

Hogy mi játszódik le Édes Annában, nem mondja ki az író. Nem beszél arról, hogyan dolgozza fel a lány magában az egyre szaporodó sérelmeket, nem beszél arról sem, milyen érzelmeket vált ki belöle a bántások sorozata. Az ábrázolásnak ez a visszafogottsága azért feltünö, mert a házaspár érzelmeinek, gondolatainak megmutatásával viszont nem fukarkodik az író.

A regény cselekményének tetöpontját az az estély jelenti, amelyen Vizy Kornél államtitkári kinevezését ünneplik. Amikor a vendégek elmennek, s a házaspár elalszik, Anna - anélkül, hogy valami más történt volna vele ezen az estén, mint amihez az elmúlt hónapokban hozzászokott - megöli gazdáit.

Voltak, akik elmarasztalták Kosztolányit, mondván, hogy a regénynek ez a kulcsjelenete nincs kellöképp motiválva. Ezek a bírálók azonban figyelmen kívül hagyták, hogy az író jól ismerte Sigmund Freudnak, a pszichoanalízis megteremtöjének azokat a tanításait, amelyek a tudattalan müködésével foglalkoznak. A bécsi orvos feltárta azokat a lelki folyamatokat, amelyek - bizonyos helyzetekben, öntudatlan módon - cselekvésre késztetö erövé válnak. Kosztolányinak nem az Édes Anna az egyetlen írása, amely azt bizonyítja, hogy hitelesnek tekintette Sigmund Freud nézeteit.

A regény rezonör szereplöje Moviszter doktor. Kosztolányi az ö szájába adja azokat a gondolatokat, amelyeket a legfontosabbaknak tart emberröl, világról, kommunizmusról. És Moviszter doktor lesz az egyetlen, aki Édes Anna bírósági tárgyalásán rá tud mutatni a gyilkosság valódi okára: Nem úgy bántak vele, mint egy emberrel, hanem mint egy géppel.  Embertelenül bántak vele.

Az Édes Anna vádirat mindenféle emberi megaláztatás ellen: ügyvédi szózat - a szépirodalom eszközeivel - az emberi méltóság védelmében.