KATONA JÓZSEF Bank ban

KATONA JÓZSEF

Bánk bán

A Bánk bán a nemzeti harc és a szerelem drámája, és ugyanakkor a lélek tragédiája is."

A mü elsö változatát a kolozsvári Erdélyi Múzeum c. folyóirat 1814-ben meghirdetett drámapályázatára készítette Katona József (1791-1830); a dráma jelentös átdolgozás után, négy évvel késöbb nyerte el végleges szövegét. Nyomtatásban 1821-ben jelent meg, ösbemutatója Kassán volt 1833-ban.

Nemzeti drámánk a magyarság létének a reformkor hajnalán aktuális alapkérdéseit taglalja, máig fennálló érvénnyel, történelmünk egy XIII. századi tragikus eseménysora kapcsán.

Témaköre rendkívül sokrétü; politikai és magánéleti konfliktusokat fon össze, lelkiismereti válságokat jelenít meg. A színpadi történések középpontjában az élösködö idegen hatalom áll, vele szemben felsorakoznak a lehetséges magatartásformák, megjelennek a válságos helyzetböl következö személyes tragédiák, és mindez (elsösorban az ötödik felvonásban) a föszereplök becsületének és önbecsülésének dimenziójában is tükrözödik. A politikai eszménykép a megoldásban világosul meg: a válságot csak a nemzeti király által vezetett önálló állam oldja meg, melyben az idegenek és a magyarok harmonikusan élnek egymás mellett, a fönemesség szerepet kap az országvezetésben, a jobbágyok (azaz alattvalók) pedig anyagi és jogi biztonságban élnek.

Az elsö felvonásban (mint hagyományos expozícióban) kibontakozik a drámai szituáció, megjelennek az alapmotívumok, felrajzolódnak az emberi jellemek és törekvések. II. Endre király galíciai hadjáratot vezet, a nádor Bánk (a királynö utasítására) az országot járja; kettejük távollétében a királyi palota féktelen mulatozás színtere

(a hatalmat birtokló merániak és a királyhü magyarok részvételével). Ottó herceg el akarja 444i88e csábítani Bánk feleségét. A jogaikban sértett magyar föurak félrehúzódnak, Petur bán összeesküvést szervez. A titokban hazatérö Bánk (itt indul a bonyodalom) Melindát Ottó társaságában találja, és hallja azt is, hogy Gertrudis kétszínüen nyilatkozik Ottó udvarlásáról. Biberach porokat ad Ottónak terve végrehajtására.

A két fömotívum Petur szavaiban jelenik meg elöször: Nagy-nagy, ami fenn forog játékon: a haza és Melinda". A hazafiságot illetöen a külföldiek körében Katona háromféle típust különböztet meg. A merániak elnyomó idegenek, hatalmukkal visszaélve dözsölnek, leghitványabb közöttük a kéjenc és döntésképtelen Ottó. A spanyol származású Simon és Mikhál, Melinda testvérei viszont már hazájuknak tekintik Magyarországot, minthogy (ez Katona romantikus túlzása) itt nem aljasul el a spanyol". Intö párhuzam: szülöhazájuk már teljesen idegen elnyomás alá került. A megnevezetlen származású Biberach, a világban lézengö" lovag pedig a hazátlan haszonelvüséget vallja: ott van a haza, hol a haszon". A magyarokat is háromféle magatartás jellemzi: a király köréhez tartozó nemesség feltétlen lojalitással a meráni származású királynönek is híve; a hatalomból kiszorult magyar nemes, Petur megnyilatkozásait az idegengyülölet és nacionalista elfogultság füti; a hüséges alattvaló (Tiborc) viszont nyomorban tengödik, végsö kilátástalanságában fordul urához, akivel egykor patriarkális viszonyban élt.

Az ország valódi állapotát Bánk, a nádor csak az elsö felvonás idején ismeri meg, miután megdöbbentö tapasztalatokat szerzett hazánk külön-külön vidékein", majd a királyi udvarban.

Melinda személye, ill. neve is az alaphelyzet középpontjában áll (féltett testvér, hitves, epekedö szerelmi vágyakozás tárgya, szerelmi rivális stb.). Bánk így magasztalja: égi s földi mindenem javát szorossan egybefoglaló erös lánc". Petur a nevet csupán jelszónak használja, Gertrudis számára pedig Melinda csak eszköz Ottó szórakoztatására, és talán Bánk kezének megkötésére is.

Bánk az elsö felvonás végi monológjában végiggondolja feladatait. Rádöbben Melinda helyzetére, Gertrudis fertelmes" magatartására, saját eddigi elvakultságára. Világosan látja a veszélyeket (Itten Melindám, ottan a hazám"), de még nem látja a megoldást. Az egész nemzet érdekét akarja szolgálni (az elfáradt paraszt" is látószögében van). Mint a király helyettese mindenáron meg akar felelni az alattvalók bizalmának, az államrendet eltökélten örzi. Elfogultságaitól (királyához és családjához füzödö kötelmeitöl) most már meg akar szabadulni, hogy csak a lelkiismeret szavát kövesse, amelyet isteni sugalmazásnak tekint. A haza és még hangsúlyosabban a becsület ügyét akarja tisztázni, akár a személyes mártírsors árán is (Egy ménköcsapás ugyan letépheti rólam halandóságom köntösét, de jóhíremet ki nem törölheti") - és Petur házába indul.

A második és a harmadik felvonásban a közéleti és a magánéleti motívumok váltakozásával növekszik a bonyodalom, fokozódik a drámai feszültség, érlelödik a tragikus végkifejlet. Bánk Petur házában sikerrel csillapítja le az elégedetlen nemesek indulatait, de az ezután érkezö (és kétkulacsosan taktikázó) Biberachtól rémülten értesül a Melindát fenyegetö közvetlen veszélyröl. A hazasietö Bánk zavaros helyzetet talál, féltékenysége az örület határára sodorja. Megátkozza Melindát és gyermekét (elszakítja láncait", az immár beszennyezödött családhoz füzödö kötelékeit). Gyanítja a királyné bünrészességét (Épülj fel! Izmosodj meg, gondolat!"). Ekkor már meghallja Tiborc szavait, akinek panaszáradata még inkább a merániak büneire irányítja a figyelmét. Ottó tehetetlen dühében és szorultságában megöli a cinikus Biberachot.

A negyedik felvonásban érkezik el a dráma tetöpontja. Gertrudis értesül ugyan az országos elégedetlenségröl, de a hírt gögösen semmibe veszi. A királyné itt még az Európa harmada" fölötti hatalomról ábrándozik. Melindát kimérten eltanácsolja az udvartól, a tébollyal küszködö asszony azonban kristálytiszta szavakkal a koronák bemocskolójának" a fejére olvassa összes bünét: megloptad királyi férjedet - kitépted kezéböl a jobbágyi szíveket, árúba tetted a törvényt [+] mártírrá tetted az erkölcsöt, és testvéri indulatból egy szennytelen nyoszolyának eltörése végett, királyházban bordélyt nyitottál." Mikhál békítö, önkéntes jószolgálati küldetését már elvakult dölyffel játssza ki a királyné, és az agg nemesembert börtönbe vetteti. Bánk a letartóztatott Mikhál gondjaira bízza kisfiát, Tiborcéra pedig a megtört, magatehetetlen Melindát. A nagyjelenetben Gertrudis gögös, pökhendi kérdéseire Bánk kemény vádakkal válaszol: ö most nem alattvalója a királynénak, hanem - a király távollétében - ura és bírája". Elöször az országos elbúsulást", a törvények megcsúfolását tárja

fel, a királyi trón végzetes tekintélyvesztésével vádol. Gertrudis a nöi mivoltára hivatkozva követel tiszteletet, Bánk az Endre bizalmára való méltatlanságot veti a királyné szemére (lábat ad a bujálkodónak"). Gertrudis erre Bánk házasságát és gyermekét átkozza. Bánk most még utoljára Melinda becsületének visszaadásáért könyörög, de gúnyos visszautasítás a felelet. Ottó felbukkanásakor Bánk megátkozza Merániát, az erre rátámadó Gertrudist leszúrja. A zendülök és a palotaörség összecsapása közben megérkeznek a királyi seregek.

Az ötödik felvonásban már a becsület, a tisztesség áll a középpontban. Gertrudis ravatalánál II. Endre megrendülten viaskodik gyászával és elfogultságával, megtudva Gertrudisnak a magyar hazát sértö tetteit. Bánk magabiztosan és önérzetesen vállalja tettét, a haza érdekére hivatkozik (felért az égre a sanyargatott nép jajgatása"), majd a saját családi becsületének a megtiprására (ö jónevét ölé meg nemzetemnek rút öccse által"). A király becsületét tovább csorbítja, hogy a merániak az ö nevét kiáltozva hurcolják lófarokhoz kötve Peturt (Endre hü emberét) és háza népét. Petur utolsó szavával viszont megátkozza az alattomos gyilkost"; ez Bánk becsületének elsö elvitatása.

A második tördöfés: Myska bán orozva gyilkolónak" nevezi a tettest, és Gertrudist ártatlannak mondja (Biberach utolsó, a keresztre megesküdve tett vallomása alapján, minthogy a lovag szerint a királyné semmit sem is tudott Ottónak ízetlenkedésiröl"). Erre Solom is átokkal fordul el az alattomos gyilkos"-tól. Bánk oszlop módra áll";

a szavak elevenébe vágnak. Melinda holttestének behozatalakor pedig összeroppan. II. Endre király ekkor saját apja egykori utolsó szavaira emlékezik (emberi uralkodásra" intette), átérzi Bánk veszteségét, belátja, hogy Gertrudis méltán" bünhödött a magyar haza elleni vétkeiért, és Bánkot nem bünteti, a dráma megoldásaként a megbékélést szorgalmazza.

A mü konfliktusrendszerében a magyarság szabadságvágya a meráni hatalmi érdekekkel ütközik, a politika és az etika törvényei állnak egymással szemben; a hazafiság változatai szembesülnek, a kötelességek és a felelösségek több szinten ütköznek. Bánkban kezdettöl viaskodik a szerelemféltés" és az államférfi kötelessége; II. Endre királyban csak a végsö felismeréskor.

A Bánk bán értékvilágának csúcsán a becsület áll; részint mint az embertársakkal kapcsolatos erkölcsi kötelességtudás (a hitvesé és szülöé, a lovagé, a hazafié és államférfié stb.), részint abszolút kategóriaként mint az ember morális erényeinek összessége. Kiteljesedett szintjén egyedül Bánk kívánja érvényesíteni: ö más személyek

és népek becsületének csorbulása nélkül igyekszik saját kötelezettségeit teljesíteni.

A hitvesi és hazafiúi becsületét egyaránt egy általános, Istentöl eredeztetett lelkiismeret síkjára emeli, hogy még az apai-férji vagy politikai-hazafias elfogultság vétkétöl is tiszta maradjon. A királyával mint gyarló emberrel szemben dacol és védi igazát, de mint Isten földi helytartójával szemben fejet hajt. Isten szavát kívánja meghallani és érvényre juttatni, de mégiscsak ö sérti meg az isteni világrendet, ezért éri Isten büntetése - ö úgy érzi: jogosan. Petur viszont csak szük nacionalista elfogultsággal kényes a magyarok becsületére, Gertrudis pedig megdühödik Ottóra, mert az szégyent hozott Berthold nemzeté"-re, meg is átkozza öt (Ćtok reád, fiú, ki örök mocsok közé keverted hazádat!").

A személyes tisztesség azért a mü egyik sarkköve, mert annak elvesztése hiteltelenné és ezáltal cselekvésképtelenné tesz. Mint középkori magyar föúrnak és mint autonóm erkölcsi személyiségnek, a becsület elvesztése Bánk számára is a legnagyobb csapás. A becsület látszata Gertrudisnak is fontos: azért taszítja el magától unokaöccsét, mert öt rossz hírbe hozta (ni, itt megyen Gertrúd, az öccse kinek kontár vala Melinda elszédítésében"). A nézö elött Melinda megvédi tisztességét, Bánk azonban bünösnek hiszi, ez az ö sorstragédiája. Endre király makacsul ragaszkodik felesége ártatlanságának hiedelméhez, mert ellenkezö esetben végzetes tekintélycsorbulást szenvedne.

Bánk viszont azért kényes rendkívüli mértékben a saját jó hírére (a becsület fanatikusa" Barta János szerint), mert neki nyomasztó feladatokkal kell megvívnia, és

a legkritikusabb helyzetekben is helyt kíván állni. Melinda és a haza becsületének megmentésével - vagy már csak megbosszulásával? - közvetve a saját becsületét védi meg, további rendkívüli feladataihoz biztosítja a cselekvési lehetöséget és szabadságot. A bánki sértödést" az öt erkölcsileg megsemmisítö támadás váltja ki. Bánk sejti: a királyos asszony" az ö jó hírére tör a Melinda körüli cselszövésekkel. Ezért veszti el teljesen a fejét (rajongva szeretett feleségének és gyermekének megátkozására vetemedik), amikor Melinda asszonyi tisztessége beszennyezödik, függetlenül attól, hogy mi történt valójában az ominózus éjszakán Ottó és Melinda között. Az utolsó felvonásban pedig elsösorban azért omlik össze, mert feltámad benne a jogos önvád: felelös volt Melinda meghurcolásáért és haláláért.

A jellemek rendszerét Arany János megállapítása szerint három csoport alkotja: Bánk, a királyné, illetve a király köré csoportosult szereplök. Messze a legösszetettebb, a legárnyaltabban jellemzett alak a föhös.

Bánk világnézete ellentmondásos. Feudális jogaira kényes föúr, de ugyanakkor felvilágosult filantrópia is munkál benne. Megátkozza a gyanúba keveredö Melindát, jóllehet gyöngéden és rajongással szereti. Mindegyre visszaretten a nyílt eröszaktól. Nála van a fegyvere a IV. felvonásban is, de nem használja (csak az orgyilkosságra vetemedö Gertrudis törét). Pacifizmusa nem csupán jelleméböl, hanem országvezetöi kötelességéböl is következik: az államrendet mindenáron fenn akarja tartani. A társadalmi rétegek szándékait, lehetöségeit, törekvéseit artikulálja és közös nevezöre hozza. Magasrendü, a reformkori politikai törekvések felé is mutató, gazdag eszményvilágot igyekszik szolgálni Bánk, bár összetett és messze elöremutató eszményei sokszor öt is gátolják a reális helyzetértékelésben.

Bánk személyes konfliktusainak az az alapvonása, hogy saját alkatával, elveivel ellentétes feladatokra kell vállalkoznia" (Barta János). Az elsö percekben beleütközik az Istenhez kapcsolt erkölcsi kötelesség és a saját tökéletlensége, esendösége közti konfliktusba (Mennyben lakó szentséges atyám! Ide mindentudásod égi cseppeit!"). Ezzel kapcsolatos Bánk hamleti" problémája: nem bizonyosodhat meg ellenfele (Gertrudis) valódi vétkéröl, nem láthatja tisztán Gertrudisnak és körének szándékait és tetteit, nem láthatja megfelelö idöben a saját konkrét tennivalóit. Bánk terheit az

is tetézi, hogy a király helyetteseként azokra a problémákra kell megoldást találnia, amelyet a távollevö király emberi-politikai hibái okoztak; Gertrudis szabad kezet kapott férjétöl a meráni dinasztia érdekérvényesítéséhez. Azaz: nádorként a szabadság és a becsület védelmében szembe kell fordulnia a királynéval is, azzal a hatalmi rendszerrel, amelynek fenntartása a királytól kapott feladata.

Bánk köréhez tartozik mindenekelött Melinda: férjének biztos támasza. Csupán jóhiszemüségéböl és az adott korban a nöket sújtó kiszolgáltatottságából következik, hogy az események áldozatává válik. Ottóval szemben óriási a fölénye (az a kisujjáig sem ér fel), de az intrikus Biberach gátlástalan mesterkedései bajba sodorják. Gertrudisnak már az I. felvonásban méltó ellenfele, tisztaságában és önérzetében már ekkor a királynö fölé kerekedik. A IV. felvonásban pedig szívbemarkoló (mert személyesen megszenvedett) vádakat olvas Gertrudis fejére. Cselekvési lehetösége azonban nincs, asszonyi becsületének elvesztése pedig a megsemmisülését jelenti. Bánk az életegyensúlyt keresi Melindában, felesége halálával minden támaszát elveszti, egész világa megsemmisül. Bánk mégis okkal érez felelösséget, mert válaszút elé kerülve rendre Melindát mellözte a haza ügyével szemben (Barta János).

Simon és Mikhál talpig becsületes, de passzív szereplök, jobbára csupán sodródnak a történelem viharaiban. Tiborcnak dramaturgiai funkciója van, a magyarság széles tömegeit személyesíti meg a színpadon. Nyomorgása azt is jelzi, hogy az egykori patriarkális viszonyt a fönemesség és a jobbágyi rétegek között az idegen jogbitorlók szétzilálták. Helyzetét az érdekegyesítö politika oldaná meg - ezzel Katona a reformkori gondolatkörnek megy elébe. Petur nögyülölö, önérzetes feudális úr (egy asszonynak engedelmeskedni nem fogunk") és idegengyülölö (Meráni asszony nem kell itt soha"). Az ösi virtus híve: üsd az orrát, magyar, ki bántja a tied!"

Gertrudis a tragédia negatív föszereplöje, a dinasztiaérdek gátlástalan érvényesítöje, a magyarság eltökélt ellenfele, aki visszaél helyzetével és a hatalmával. Mikhál vádjai pontosak: ok nélkül bocsájtád el hívataljaikból a magyar alattvalóidat, s tiéidet tevéd helyekbe - és lerontatád az ösi szép várakat, s od'adtad a tulajdon felekezetednek".

Gertrudis köréhez Ottó és Izidóra tartozik, továbbá az alattomos Biberach. Izidóra csinos fö", de a velö hibáz belöle". Ottónál Melinda vetélytársa, de csak epekedik, nem sikerül Melindát kiszorítania a herceg szívéböl. Izidóra tanúja a II-III. felvonás ideje közti éjszakán Ottó és Melinda együttlétének (így kulcsfigura lehetne), Bánknak mégsem ad felvilágosítást. Önérzetesen lép fel Gertrudis elött, származására büszke (Bendeleiben Egenolf vére foly ereimben"), feudális kiváltságaival hivalkodik (Nagyúr! királynénak barátja a nevem"). Amikor Gertrudis meghal, engesztelhetetlenül bosszúszomjas. Végül a bölcs Endre király döntése háttérbe szorítja.

Ottó bünlajstroma elöéletével kezdödik: Fülöp király ölettetése végett gyanúba jövén" kerül Magyarországra, és ez a gyanú csak erösödik. Szánalmasan tehetetlen szerelmes, megalázkodva (letérdepelve) udvarol, jelleme így Melinda szemében eltörpül Bánk elött. Orozva, hátulról gyilkolja meg Biberachot. Melinda hüségét és ezzel magát az asszonyt is lenézi (Melinda is csak asszony"). Nemcsak Melinda becsületének beszennyezése és Bánk családi életének szétzúzása terheli lelkét, hanem a rajongva kívánt asszony halála is.

Biberach vázlatosan motivált alak. Félárva lovag, a Szentföldre nem indult el, saját hasznát elvtelenül bárhol megkeresi. Halálának ténye az igazság bizonyos gyözelmét jelenti, de utolsó tanúskodásával Bánk helyzetét súlyosbítja.

A király, II. Endre liberális beállítottságú. Szerepe az ötödik felvonásban nö meg, de minthogy Bánk föképp az ö nevében, az ö döntéseinek következtében viaskodik konfliktusaival, addig is jelen van. Endre körében Solom mester és Myska bán szerepel, fenntartás nélküli királyhüségük elvakítja öket, nem látják Gertrudisék vétkeit. Katona József nem kérdöjelezi meg jóhiszemüségüket.

A szerkezet, a felvonások egymásra épülése klasszicista rendet és arányosságot tükröz. Az elöjáték révén az egész mü in medias res jelleggel indul, a felvonások nemkülönben, és hangsúlyos jelenettel záródnak. Fontos szerepet kapnak a felvonásközi idöben (II-III., ill. IV-V.) lezajló cselekmények.

Az akció és dikció ebben a drámában különösen szerves kapcsolatban áll. A nyelv a helyzethez, a személyek indulatához alkalmazkodik, azt festi, fejezi ki" (Arany János). Meghatározó Bánk, a föhös stílusa: az ö nyomasztó felelössége és mély belsö válságai folyamatos zaklatottságot okoznak, innen mondatainak feszültsége, emelkedettsége. Katona ugyan érzelmi válságokat jelenít meg a színpadon, de túllép a szentimentalizmuson, és már a romantika formanyelvét alakítja. A reformkor eszmevilágának egyik legelsö megfogalmazója, nemzeti létproblémák úttörö felvetöje.