|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
kategória |  |
||||||||
|
|
||||||||||
 |
 |
|
|
|
|
|
||
|
|
KATONA JÓZSEF: BÁNK BÁN
Tételek:
Az irodalom harmadik nagy műneme a dráma. A hagyományos értelmezések szerint a dráma színpadra szánt alkotás. Arisztotelész Poétikájában a drámai műnemet az alapvető beszédmóddal határozta meg. Lényege, hogy az alkotó nem elbeszél egy történetet, nem személyes hangon szól, hanem másokat beszéltet. Ugyanakkor ötvözi a másik két műnem alapvető jellegzetességeit: a drámai művek is 828h72i rendelkeznek elbeszélhető történettel, illetve a dráma szereplői saját gondolataikat, érzéseiket közlik a párbeszédekben és monológokban. A drámai műfajok két szinten bontakoznak ki: a cselekvésekben, tettekben (akció), illetve a beszédben (dikció). Akció és dikció egysége a dráma cselekménye. A drámai cselekmény tehát elválaszthatatlan a játéktól, az előadástól. A dráma általában tartalmaz olyan instrukciókat (ún. szerzői utasításokat), melyeket a szerző párbeszédes formában nem fogalmaz meg, de a mű menete és befogadása szempontjából fontosnak tart. A klasszikus dráma szerkezeti összetevői: expozíció vagy alaphelyzet, amelyben feltárul a drámai szituáció, megismerjük a főbb szereplőket, a történet helyét és idejét; bonyodalom, amelyben kibontakozik a cselekmény, feltárul a szereplők és szereplőcsoportok közti viszony; válság, krízis vagy tetőpont, a cselekmény csúcspontja, a drámai konfliktus a tetőpontjára ér; sorsfordulat, késleltetés, a feszültségkeltés eszköze, a végső megoldás előtt a szereplők még egyszer megpróbálják megoldani a drámai helyzetet; katasztrófa vagy végkifejlet: a dráma megoldása, a drámai helyzet megszűnése, a végkifejlet minőségét (pl. tragikus vagy komikus) a műfaj határozza meg.
Katona József Bánk bán című drámája témáját tekintve történelmi, Bécsy Tamás drámatipológiája szerint konfliktusos dráma. A konfliktusos drámában a drámai szituáció az alakok egyéni és társadalmi tartalma és helyzete következtében két ellentétes akarattal és céllal rendelkező személy vagy csoport körül épül fel, ahol mindkét fél meghatározott eszközökkel rendelkezik akarata érvényre juttatásához és célja eléréséhez, s e célok eléréséhez mindkét félnek lehetősége is van. A dráma cselekményét a két akaratból fakadó viszonyváltozások, illetve a tettváltássorozat alakítja. A konfliktusos drámában a szereplőket az jellemzi, hogy a két ellentétes akarat és cél közül melyekhez csatlakoznak, s hogy ezek konkrét tartalmait milyen módon, milyen variációban hordozzák. A két fél közül valamelyik eléri célját: akár úgy, hogy meghal, akár úgy, hogy életben maradva győz.
A Bánk bán egy valós történelmi eseményt dolgoz fel. A dráma témája a 13. századi magyar történelem egyik Európa-szerte hírhedtté vált eseménye: egy főúri összeesküvés merényletet követ el a magyar király felesége, Gertrúd ellen, miközben II. András Galíciában háborúzik. Az összeesküvésnek politikai okai voltak: a magyar arisztokrácia úgy érezte, háttérbe szorul a királyné kíséretében az országba betelepülő idegenekkel szemben. A mű a középkorban játszódik, mégis jellegzetesen 19. század eleji problémákat szólaltat meg. Arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen megoldások lehetségese, ha az idegen uralkodó és a nemzet között konfliktus támad. Ugyanakkor Bánk alakja is a korai romantika emberképét tükrözi: nem barbár magyar főúr, hanem kifinomult, érzékeny lélek, vívódó hős.
A drámai alaphelyzet az előversengésből, valamint az első és második szakasz párbeszédeiből bontakozik ki. Az első szakaszban színre lép minden szereplő, aki közvetve vagy közvetlenül Bánk tetteit, döntéseit irányítja, és felbukkan a kétféle szál, amely a tragikus végkifejlethez vezet. Eszerint Endre király Galíciában hadjáratot vezet, távollétében az ország nádora, Bánk a hatalom letéteményese, akit azonban a merániai Gertrudis királyné eltávolított az udvarból. Ottó, Gertrudis öccse szemet vetett Bánk feleségére, akit a királyné vidéki magányából az udvarba rendelt. A csábító szándéka már az udvar előtt sem titok, botrány készülődik. Gertrudis Bánk távollétében a magyar nemeseket háttérbe szorította, és a merániakat vagyoni, illetve politikai előnyökhöz juttatta. A magyar nemesség megosztott lett, egyesek a királyné kiszolgálóivá váltak, mások pártütésre készülnek. Az udvari erkölcs megromlott, pazarló mulatozás folyik, miközben az országban nyomorog a nép. A két főmotívum Petur szavaiban jelenik meg először: "a haza és Melinda". Bánk az első felvonás végi monológjában végiggondolja feladatait. Rádöbben Melinda helyzetére, Gertrudis "fertelmes" magatartására, saját eddigi elvakultságára. Világosan látja a veszélyeket, de még nem látja a megoldást. Az egész nemzet érdekét akarja szolgálni. A második és harmadik felvonásban a közéleti és magánéleti motívumok váltakozásával növekszik a bonyodalom, fokozódik a drámai feszültség, érlelődik a tragikus végkifejlet. Bánk Petur házában sikerrel csillapítja le az elégtelen nemesek indulatait, de az ezután érkező Biberachtól rémülten értesül a Melindát fenyegető közvetlen veszélyről. A hazaérkező Bánk zavaros helyzetet talál, féltékenysége az őrület határára sodorja. Gyanítja a királyné bűnrészességét, s ekkor már meghallgatja Tiborc szavait, akinek panaszáradata még inkább a merániak bűneire irányítja a figyelmét. A negyedik felvonásban érkezik a dráma tetőpontjára. Gertrudis értesül ugyan az országos elégedetlenségről, de a hírt gőgösen semmibe veszi. A felvonás nagyjelenete Bánk és Gertrudis párbeszéde. Ottó felbukkanásakor Bánk megátkozza Merániát, az erre rátámadó Gertrudist leszúrja. Az ötödik felvonásban már a becsület, a tisztesség álla középpontban. A király átérzi Bánk veszteségét, belátja, hogy Gertrudis méltán bűnhődött a magyar haza elleni vétkeiért, és a dráma megoldásaként a megbékélést szorgalmazza.
Ez a drámai helyzet magában hordozza a konfliktus kialakulását, mert a királyné hatalmi érdeke a meglévő állapotok fenntartása, míg a titokban hazahívott Bánk a harmónia visszaállítására tesz kísérletet. Az alaphelyzet összetettségéből a konfliktus összetettsége is következik, hiszen Bánkot magánemberként (férj) és közemberként (nádor), azaz társadalmi szinten is érintik a történtek. Ezt a kettősséget a dráma címe is kifejezi, amennyiben a Bánk a magánembert, a bán pedig a méltóságot jelöli. A dráma fő konfliktusa tehát egyrészt Gertrudis és Bánk között játszódik le, másrészt Bánk lelkén belül. Bánk lelkének drámai konfliktusát az első szakaszbeli élmények felzaklató hatása indítja el. Először a tehetetlen zavarodottság lesz úrrá rajta ("Itten Melindám, ottan a Hazám - / a pártütés kiáltoz, a szerelmem tartóztat"), majd úrrá lesz kétségein és indulatain, elhatározott szándéka szerint a haza és a becsület parancsa irányítja tetteit. A II. szakaszban megfékezi az összeesküvőket, de miközben a hazát megmenti, becsülete csorbát szenved magánéletében. A királynéval szembeni ellenszenvét Tiborc panaszáradata is erősíti a III. szakaszban. Azonban szüntelenül kételyek gyötrik, ebben a lelkiállapotban lép a királyné szobájába. Gertrudis dölyfös sértéseire és támadására van szükség, hogy kitörjön vívódásából és tettre szánja el magát. A gyilkosság után felerősödnek vívódásai: lemosta a becsületén esett foltot, de megoldotta-e a haza gondját? A záró felvonásban újra magabiztos, hiszen a király elismeri: "méltán" halt meg a királyné, amikor azonban hírt kap Melinda haláláról, összeomlik. Konfliktushelyzete mind a magánéletre, mind a közéletre kiterjed. A két szálat először Petur, majd maga Bánk is összekapcsolja ("De hát Melinda! Ó! Hát a haza!"). Míg azonban Petur számára Melinda csupán eszköz, illetve jelszó, Bánk felfogásában Melinda és a haza osztatlan egységet képez. A drámai szituációban a nagyúr a személyes életnek és a nemzeti ügyeknek együttesen kíván megfelelni, ugyanakkor érzékeli a két problémakör összeegyeztethetetlenségét is. Ezért megkísérli az elszakadást ettől a kettős kötődéstől, hogy szabadon teremtsen lehetőséget a cselekvésre. A "tündéri láncok" elszakítása azonban sikertelennek bizonyul, mert eszközrendszerének alapját a negyedik szakaszban bekövetkező összecsapásig a királyhűségen nyugvó, Endre távollétében ráruházott hatalom képezi. Ez az eszközrendszer a drámavilágon belül azonban elégtelennek mutatkozik az új érték felállításához, mert az adott drámai erőtérben a törvényesség keretei között lehetetlen a drámai konfliktus megoldása. Bánk beszűkült cselekvésterét, tudatosított tehetetlenségét fenyegetései, erőteljes indulati kitörései is jelzik.
Katona drámájában Gertrudis célja a hatalom birtoklása, valamint a hazájából jöttek előnyökhöz juttatása. Királynéként ehhez eszközökkel is rendelkezik: Bánkot eltávolíthatja a palotából, Melindát felhasználhatja a nagyúr ellen, hiszen esetleges hűtlenségével Bánk elveszti becsületét, így helyzete feltehetően ellehetetlenül az udvarban. S bár a királyné nem tud Ottó és Biberach tervéről, mégsem vétlen Melinda meggyalázásában.
A Bánk-Gertrudis konfliktus a IV. szakaszban, a drámai tetőponton oldódik fel. Melinda lelkileg összeomlik, Bánk megöli a királynét, a négy felvonás alatt tehát lebonyolódik és befejeződik a tettváltássorozat. Drámai értelemben kölcsönös viszonyváltozás ezt követően csak Bánk és Endre között lehetséges, hiszen arra a kérdésre, hogy bűnös-e Bánk vagy Gertrudis, csak a hatalom képviselője, Endre adhatja meg a választ. Endre csak az V. szakaszban lép színre, a döntéshez szükséges információkat tehát csak más szereplőktől tudhatja meg.
A jellemek rendszerét Arany János megállapítása szerint három csoport alkotja: Bánk, a királyné, illetve a király köré csoportosult szereplők. Bánk a legösszetettebben, legárnyaltabban jellemzett alak. A drámavilágban kétszeresen is kitüntetett helyzetben lép elénk. Egyrészt övé a hatalmi-társadalmi hierarchiában az uralkodó utáni legfőbb közjogi méltóság, másrészt a drámai értékhierarchia csúcsán álló jellem. Személyiségének meghatározó vonása az emberi teljességért folytatott igyekezet, karakterének legfőbb értékei a Melinda iránti szerelem, a szociális érzékenységgel is párosuló, felelős hazaféltés, a királyhűség és a méltóság. Ezek az egymást feltételező, egymástól elválaszthatatlan személyiségjegyek a közösség dolgaiban részt vevő, annak problémáit vállaló, értékteremtő magatartással párosulnak. Bánk célja nem csupán a diszharmónia megszüntetése, hanem egy erkölcsileg magasabb rendű, új értékminőség felállítása. Jellegzetes romantikus magányos és vívódó hős; vívódása kettős helyzetéből, valamint tépelődő, túlságosan megfontolt alkatából fakad. Nincsenek szövetségesei; a békétlenek éppúgy elvárják tőle a cselekvést, mint Tiborc, és Melinda is inkább megbocsátást, segítséget vár tőle. Felelős politikus, nem akar meggondolatlanul cselekedni. Döntésképtelensége, zavarodottsága hiányos ismereteiből, tájékozatlanságából és az események szándékos, mások által előidézett és véletlen összekuszálásából fakad. Nem akar addig cselekedni, amíg meg nem győződik a királyné szerepéről, miközben mindenki egyre sürgetőbben követeli tőle a cselekvést. A negyedik szakaszban nem azzal a szándékkal megy Gertrudishoz, hogy felelősségre vonja. A királynéval való vitában emelkedik társadalmi szerepének és tragédiabeli szerepének csúcsára. A gúnyos, rideg királynét nem megcsalt férfiként, hanem az országért felelősséget érző politikusként vonja felelősségre. Végzetes véletlen, hogy közéjük toppan Ottó, mert Bánk kiesik szerepéből, dühében már nem képes mérlegelni. Meggyőződik Gertrudis bűnéről, majd a rátámadó királynét féktelen haragjában összeszurkálja. Tette után rádöbben, hogy cselekedetére nincs mentség. A királyi kegyelem semmit sem változtat helyzetén, saját erkölcsi ítélete alól ez nem menti fel. Bánk alakja nagyon összetett. Indulatos, szenvedélyes ember, Melinda érveit nem veszi figyelembe, durván elutasítja és megalázza. Gyanakvó, bizalmatlan a főurakkal szemben is. Szenvedő típus, bizonytalanságai önemésztő, moralizáló hajlamaiból is fakadnak. Mindenképpen a jogszerűség fenntartására törekszik, a nyílt lázadást el akarja kerülni. Gertrudissal való összecsapása sajátos hatalmi konfliktus is. Bánk a korabeli magyar törvények szerint valóban a király helyettese, a királyné e tekintetben alattvalója. Fellépése jogos, tragédiája mégis inkább az ember, mint az államférfi tragédiája.
Gertrudis a dinasztiaérdek gátlástalan érvényesítője; nemcsak méltó ellenfele Bánknak, hanem az ellenpontja is: maga a megtestesült aktivitás, elszántság. Erős akaratú, bátor, büszke, és féktelen hatalomvágy él benne. Peturékat az ő politikája teszi lázadóvá, Ottó az ő biztatására tart ki a már-már feladott csábítási terv mellett. Ő hívja magához Bánkot, ő kéri rajta számon viselkedését, holott épp neki kellene számot adnia terveiről. A magyarokat lenéző megvetése, gőgje jogosan váltja ki az ellene szervezkedő "békétlenek" bosszúvágyát. Amikor Bánk felvilágosítja a köztük fennálló hatalmi viszony sajátosságáról, sértetten reagál, nem hajlandó elfogadni, de meg is ijed. Vitájuk során egyre inkább hátrányba kerül, de amint úgy érzi, hogy Bánk érvei igaztalanok, azonnal visszatámad. A szülőföldjét sértő szavak, Bánk Ottóra szórt átkai gyilkos indulatot ébresztenek benne.
A mellékszereplők kevésbé egyénített, sokkal inkább egy-egy szerepkörbe simuló alakok.
Melinda tragikus sorsú áldozat. Katona szép, nemeslelkű, de saját sorsába beavatkozni nem tudó nőalakot teremtett személyében. Jóhiszeműségéből és az adott korban a nőket sújtó kiszolgáltatottságából következik, hogy az események áldozatává válik. Vidékről kerül fel az udvarba, természetes kedvessége félreérthető Ottó számára. Büszkesége és férjének viselkedése vezet megőrüléséhez, az őt ért gyalázatot már nem képes elviselni. Ugyanakkor Gertrudisnak méltó ellenfele, tisztaságában és önérzetében már az első szakaszban fölé emelkedik. Cselekvési lehetősége azonban nincs, asszonyi becsületének elvesztése pedig a megsemmisülését jelenti.
Biberach a klasszikus cselszövő, akiről nem is lehet pontosan tudni, hogy mi a célja. Kezdetben Ottó szövetségese. A hazátlan "lézengő ritter" típusa. Dramaturgiai szerepe az intrikusé. Tetteit, világszemléletét két tényező motiválja: a hazátlanság, hiszen nem kötődik egyetlen közösséghez sem, számára "Ott van a haza, hol a haszon". Másrészt a család hiánya; elmondása szerint anyja meghalt, apja nem kedveli. Homályos meséje származásáról, története a boldogulásról, ködös utalásai a jutalomra valójában nem adnak kielégítő magyarázatot tetteire. Bukása azért következik be, mert Ottó kétségbeesése és gyávasága mögött nem ismeri fel annak veszélyességét. Lézengése jelképes: nemcsak hazája, hanem erkölcsei sincsenek.
Izidóra türingiai lány, Gertrudis hozza udvarába. Elszánt, szenvelgő vágyakozással szereti Ottót. Ezt az érzést nem tudja leküzdeni akkor sem, amikor bemocskolva érzi magát, mert a herceg elcsábította Melindát, és alattomos módon megölte Biberachot. Az érzelmi beteljesületlenség fanyar keserűsége ekkor mardosó megfosztottság-, kitaszítottság-érzésbe csap át.
Ottó Gertrudis öccse, Fülöp király gyilkosa. Magyarországra menekül, nővére védelme alatt áll. A dráma legellenszenvesebb alakja, nincsenek pozitív vonásai: aljas, hatalmaskodó, hazug, gyáva. Szánalmasan tehetetlen szerelmes, megalázkodva udvarol, jelleme így Melinda szemében eltörpül Bánk előtt. Tanácstalan, nincs intellektuális ereje a következmények mérlegelésére, de hiányzik belőle a morális erő legcsekélyebb jele is, mely fékezhetné. Magatartásában elmosódik a határ a pillanatnyi hangulatok és vágyak, meg a tartós érzelmek között.
Tiborcnak dramaturgiai funkciója van, a magyarság széles tömegeit személyesíti meg a színpadon, jelentős szerepe van a nádor cselekvésre késztetésében. Kissé idealizált, nemeslelkű, büszke jobbágy. A jobbágyság panaszainak, keserűségének első megszólaltatója irodalmunkban.
II. Endre az ötödik felvonásig nincs jelen, alakja ezért kidolgozatlan; egyetlen vonása a nemeslelkűség. Bölcs és igazságos uralkodó, képes felülemelkedni az őt ért sérelmen, megkegyelmez Bánknak. Képes különbséget tenni a törvényszegés (Petúr) és a törvénynek megfelelő viselkedés (Bánk) között. Felesége fölött érzett gyászát éppoly méltósággal éli át, mint a kegyelemgyakorlást, de más személyiségjegye nem bontakozik ki a műben. Szerepének hangsúlya a szerző korának szóló üzenet: a magyarságnak egy igazságos és jó királyra van szüksége, a hatalmaskodó idegen előtt azonban nem hajlik meg.
A dráma két stílusirányzat határán helyezkedik el: klasszicista és romantikus egyszerre. A mű szerkezete klasszicista sajátosságokat mutat, Katona nemzetfelfogása, a hazafiság tartalmának árnyalt vizsgálata, Bánk megosztott személyisége már a romantika irányába mutat. Szintén romantikus jegynek tekinthető a témaválasztás: a nemzeti múlt felidézése és a szerelmi szál. A kiélezett élethelyzetek, a váratlan fordulatok, a véletlen szerepe ugyancsak a romantika eszköztárának kellékei.
MADÁCH IMRE: AZ EMBER TRAGÉDIÁJA
Tételek:
Találat: 16228
