IMPRESSZIONIZMUS A KLASSZIKUS MODERN LÍRÁBAN
Az impresszionizmus a
századforduló (1900) stílusirányzata szerint az élet összefüggései csak
pillanatnyi benyomások alapján érthetők meg. Az atmoszféra, a hangulat, a
légkör kifejezésére törekedtek. Kedvelt költői eszközzé vált a szinesztézia
(különböző érzékszervekre ható dolgok összekapcsolása, pl. meleg kiáltás), a névszók
használatának előnyben részesítése az igékkel szemben, a hangulatfestő
szavak, az alliteráció. Az impresszionista művész szándéka az,
hogy felkeltse az alkotás pillanatában átélt hangulatot a befogadóban, az
olvasóban.
BABITS MIHÁLY :Messze.messze.című
versében jól nyomon követhetőek az impresszionista stílus elemei. Idegen
országok bemutatásának a felsorolása ez a vers. Európai országok látványát,
hangulatát idézik, ahová a költő szívesen eljutna, de nincs rá lehetősége. "Angolhon.
Hidak és ködök./ Sok kormos kémény füstölög./ Kastélyok, parkok, labdatér,/
mért legelőkön nyáj kövér." Felsorolások (Hidak és ködök),
alliteráció (kormos kémény), hangulatfestő szó (kémény füstölög).
Érzékletesen adja vissza az Angliára jellemző szomorú, nyirkos időt is (ködök),
a történelmi emlékeket és értékeket (kastélyok, parkok), sőt a
jellegzetesen angol sportot is (labdatér-foci, vagy krikett pálya).
Ugyanilyen szemléletesen mutatja be Spanyol-, Olasz-, Görög-, Német-, Francia-,
Svédországot és Svájcot is, kiemelve mindegyikük jellegzetességeit.
TÓTH ÁRPÁD: Esti
sugárkoszorú című szerelmes költeménye, melyben felidéz egy sétát
kedvese oldalán, mely alkalommal mintegy megistenült szerelme a természet
által. A vers első szakaszában a sétáló pár jelenik meg
előttünk, akik szerelmesekhez illő módon az alkonyatban sétálnak. Már itt kezd
érződni, hogy kezdenek kisétálni a konkrét időből ("Halvány, szelíd és
komoly ragyogást,/ Mely már alig volt fényed földi mása,/ S félig illattá s
csenddé szűrte át/ A dolgok esti lélekvándorlása."). Ez a légies,
tüneményes hangulat fokozódik a 2. szakaszban, ahol a fény beragyogta a
kedves lény alakját és ezáltal tökéletessé tette az életet ("És jó volt
élni, mint ahogy soha"). Megszűnik a környező világ, logikus gondolatok,
képek megsemmisülnek ebben az álomvilágban, ahol már nem biztos semmi ("Nem
tudtam többé, hogy te vagy-e te"). A megistenülés egy metafora, ugyanakkor
utalás által történik: az égő csipkebokor jelenléte, melyben megjelent
az Isten a zsidó Mózesnek ("Vagy áldott csipkebokor drága tested,/ Melyben
egy isten szállt a földre le,/ S lombjából felém az ő lelke reszket?"). A harmadik
szakasz kezd visszatérni a valóságba, bár az előbbi hangulatot még idézi a
hangulatfestő szavak (igézve, alélt, zuhogó) jelenléte. A földi érzés,
a profán jelleg mégsem tudja a szerelem fenségességét, szentségi voltát
elvenni, mert a hangulat ezt magában hordozza. A költeményből csak úgy ömlenek
elénk a fény-, hang- és illathatások (hamvassá, sötét lomb, titkok illata,),
a légiesség (halk, fénylett, igézve, felvetődtek). Ebbe a könnyed
állapotba csak egy-egy kifejezés által kerül igazi mozgáshatás, pl. zuhan,
font, beitta, mentek-jöttek.
Mindkét vers elérte célját, hiszen inkább látjuk, halljuk a leírt
dolgokat, nagyobb megerőltetés nélkül, mintsem el kellene gondolkozzunk az
olvasottakon.
