Dante: isteni színjaték enciklopédia a középkorból

Dante: isteni színjáték enciklopédia a középkorból

Az Isteni Színjáték irodalmi alapmü, amelynek jelentöségét már a kortársak is felfedezték, és megítélése nem változott a késöbbi korokban sem. A középkor szellemiségének foglalata. Benne gyökerezik a humanista szemlélet, amely nélkül nem bontakozhatott volna ki a reneszánsz sem.

Az Isteni Színjátékot a középkor enciklopédiájának is nevezhetjük. A korabeli ismereteknek, ha nem is teljes, de rendkívül széleskör$ 727f53h 9; tárháza: benne Dante az antik mítoszoktól saját korának müvészeti eredményeiig számba vesz mindent, amit a kultúra megteremtett. De ezek a részletek nem ismeretterjesztö céllal kerültek a mübe, hanem annak a világképnek a részeiként, amely a 14. század elején létezett Itáliában.

Hogy mikor fogott bele Dante a mü megírásába, nem tudjuk pontosan; azt viszont igen, hogy legalább másfél évtizedes munkával 1321-ben, röviddel halála elött fejezte be. Megírásával beváltotta azt a régi ígéretét, hogy méltó emléket állít Beatrice Pordinárinak, az eszményi nönek. Dante kilencesztendös volt, amikor meglátta a gyereklányt, s az akkor megszületett érzelem - annak ellenére, hogy mindvégig plátói vonzalomnak bizonyult - elkísérte öt egész életében.

A nagy mü eredeti címe Commedia volt, azaz Színjáték, amelyhez a Divina, azaz Isteni jelzöt az utókor illesztette hozzá, kifejezve azt a tiszteletet, ami a korszakos jelentöségü müvet megilleti. A cím müfajjelölö fogalma a mai fülnek szokatlanul hangzik, hiszen a komédián a drámai münembe tartozó vígjátékot értjük, Dante korában viszont így jelöltek minden olyan müvet, amelyik viszontagságosan kezdödik, de szerencsés módon végzödik.

Az Isteni Színjáték nem könnyü olvasmány, megírása idején sem számított annak. Ma már minden kiadásához magyarázó szöveget mellékelnek, hiszen annyi görög és római mitológiai utalás, biblikus elem, Dante korára vonatkozó megjegyzés és név szerepel a müben, hogy e segítség nélkül a legmüveltebb olvasó is nehezen birkózna a szöveggel. A nehézség forrása továbbá az, hogy helyenként a szöveg nem szó szerint értendö, hanem meg kell fejtenünk az allegorikus utalásokat, amelyek értelme a keresztény misztikában gyökerezik.

A keresztény középkor világképében a túlvilág három egységre oszlik. A pokol Lucifer és az ördögök világa; ide jut a lélek - vallották -, ha földi életében az ember súlyos vétket követett el, és ez alól nem nyert feloldozást. Ez a sötétség és a reménytelenség birodalma, ahonnan nincs szabadulás. A purgatórium a megbékélés világa, ahonnan a csekély vétséget elkövetök bünös lelke a megtisztulás után a paradicsomba jut. A paradicsomba, ahol az üdvözültek vannak az angyalok karától körülvéve Isten színe elött.

Az Isteni Színjáték a mü szerzöjének víziója, látomása arról a különös útról, amelyet ö maga tesz meg a túlvilág e három tartományában. Dante, a szegény számüzött, a mélyen vallásos ember kinyilatkoztatása ez a mü arról, hogy az igaz út meglelhetö és Istenhez vezet.

A három a keresztény misztika legfontosabb számjegye, a Szentháromságot (Atya, Fiú, Szentlélek) jelenti, s ez a szám határozza meg Dante müvének felépítését. A három szerkezeti egység (Pokol, Purgatórium, Paradicsom) egyenként 33-33 énekböl áll. A három önmagával szorozva 9-et ad, ez Beatricére utal. A mü bevezetö énekkel kezdödik, ez a 3 x 33 énekkel együtt százat, azaz 10 x 10-et tesz ki. Érdemes tudni, hogy Dante korában úgy tartották, hogy a 10 a tökéletesség jelkepe. 

Beatrice Vergiliust küldi, hogy az emberélet útjának felén járó és egy nagy, sötétlö erdöben (azaz: az élet erdejében) eltévedt költönek legyen kalauza túlvilági útján.

Dante a Pokol ábrázolásában is ragaszkodik misztikus számrendszeréhez. Kilenc, egyre szükülö kör alkotja az örök szenvedések birodalmát, s ezek a körök néha alkörökre tagolódnak. Sajátos módon játszanak bele a képbe az antik görög és római mitológia elemei: az alvilág folyói, az Acheron és a Styx egy-egy kört választanak el egymástól.

Ahogy egyre lejjebb haladnak a mü hösei, egyre súlyosabb bünök elkövetöivel találkoznak. Dante hittudományi müveltsége és erkölcsi érzéke alapján pontosan érzékelteti a fokozatokat.

A 2. körben szenvednek a szerelem bünösei, akik szörnyü szélviharban sodródva sohasem találhatnak nyugalmat. Dante megszólítja közülük Francescát, aki sógorába, Paolóba lett szerelmes, de féltékeny férje mindkettöjüket megölte. Történetüket végighallgatva Dante - mint valami holttest - lerogyik a földre. Csak ilyen drámai módon tudja megélni magában azt a konfliktust, ami a középkori érdekházasság és az egyéni érzelmen alapuló párválasztás között feszül. Ha készséggel e1 tudná fogadni korának erkölcsi normáját, nem rogyna ájultan a földre. De már az új idök szava szólal meg benne: Paolo és Francesca kapcsolatában szinte megelölegezi Rómeó és Júlia tragikus szerelmét.

A 8. kör a csalók szenvedéseinek színhelye. A nyolcadik körben tüzköpenyt viselve lángokként lobognak a rossz tanácsadók, közöttük Odüsszeusz is. Egy szó sem esik itt a trójai falóról, ami egykoron az ostromlott város vesztét okozta, s ami miatt Ithaka királyának örökké égve kell bünhödnie. Más miatt fontos Dante számára ö, ezért kéri Vergiliust, hogy bírja szóra a szenvedö höst, aki elmeséli utolsó kalandját.

Más ez a történet, mint amit az Odüsszeia alapján várnánk. Ott Odüsszeusz alvilági útja során Teiresziásztól azt a jóslatot kapja, hogy öregen, szerettei körében éri majd utol a halál. Itt viszont az újra tengerre szálló hösröl szól a történet, aki nem áll meg Herkules oszlopánál (azaz a Gibraltári-szorosnál, amely az ókor embere számára a világ végét jelentette), hanem túlhajózik rajta, s végül megpillantja a Purgatórium hegyét, ahová az isteni rendelés szerint élve nem juthat el ember. De az, aki a virtust és a tudást vallja céljának, és ennek szellemében cselekszik, már az új ember, a humanista eszmények szerint élö ember. Homérosz a visszatéröt becsüli, Dante az újrakezdöt, aki az ismeretvágy szavára túllép az istenség által az ember elé állított korláton. A Paradicsomban Beatrice veszi át a kalauz szerepét. Dante követi az édes és kedves vezetöt, akinek a nyomában végigjárhatja az égi szférákat, és a mü befejezésében megpillanthatja Istent.

Az Isteni Színjáték egyedi mü, hozzá hasonlót megnevezni nem tudunk. Müfaja ezért nehezen meghatározható. Nevezték "epikus keretbe foglalt lírai, filozófiai költemény"-nek, "verses teológiai regény"-nek. Mindegy, minek nevezzük. Enciklopédikus gazdagsága bepillantást enged a középkor és a reneszánsz határán élö emberek gondolkodásmódjába.