|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
kategória |  |
||||||||
|
|
||||||||||
 |
 |
|
|
|
|
|
||
|
|
A felvilágosodás a polgári társadalom megteremtését, elökészítö szellemi mozgalom. Angliából és Hollandiából indult, ezek voltak a 17. században a tökés termelés legfejlettebb országai. A felvilágosodás metaforikus jellegü megjelölése annak a folyamatnak, amely a 18. századi Franciaországban teljesedett ki. Elnevezése feltételezi a középkor "sötétségét", amely megelözi és megszüli a változtatás, a "világosság" iránti igényt. A felvilágosodás a feltörekvö polgárság eszmerendszere, amelynek legfontosabb elemei: a feudalizmusellenesség, az egyházellenesség, az értelem tisztelete, a szabadság-egyenlöség-testvériség eszméinek hangsúlyozása.
Csokonai a felvilágosodás eszméivel a Debreceni Református Kollégiumban isme 838i88i rkedett meg. Jelentös versei igazolják, hogy föként Rousseau gyakorolt rá nagy hatást. Voltaire-nek a vallási fanatizmust bíráló egyik írása is a kezébe került, és az abban foglalt gondolatokkal azonosulni tudott. Holbach A természet rendszere címü müvének utolsó fejezetét le is fordította.
Említésre méltó ellentmondás, hogy Csokonai egy egyházi iskola keretei között ismerkedik meg azokkal az eszmékkel, amelyek között az egyházellenesség is szerepel. A polgári családba születö, de hamarosan szegénysorba csúszó Csokonai érzékenyen reagált azokra az olvasmányaira, amelyek természetellenesnek, igazságtalannak tartották a születési elöjogokból származó elönyöket, és amelyek a józanész nevében akarták megoldani a társadalmi problémákat. Hogy gondolkodásában milyen mélyen meggyökereztek a felvilágosodás eszméi, azt leginkább Az Estve címü müve bizonyítja. Elsö változata kamaszkori alkotás, tájleíró vers, amelyet majd keretként használ az 1794-ben hozzáírt társadalombíráló részhez. A vers történetiségéhez tartozik, hogy elöször Csokonai folyóiratában, a Diétai Magyar Múzsa elsö számában jelent meg, ám ott 88 sorából mindössze 52 volt olvasható. A keret változatlan maradt, de a középsö részböl alig került bele valami. A költö nyilván azért folyamodott ehhez a megoldáshoz, hogy elkerülje a konfliktust a cenzúrával.
A versben a természet vonzó világa áll éles ellentétben a társadalom taszító képével. Ezt az ellentétet Csokonai a kétféle stílus eszközeinek segítségével is érzékelteti. Az alkonyati tájat a rokokó kifinomult eszköztárának segítségével jeleníti meg. Képei aprólékosan kidolgozottak, a derü és a kellemesség érzetét keltik fel az olvasóban. Minden érzékterületet megcéloz a költö: a felidézett látványt a színek gazdagsága jellemzi; a természet hangjai szólalnak meg rendkívüli változatossággal. Mindezt egységbe olvasztja a rokokó jegyében a verszene: a tiszta rímek és az antik örömkultuszt idézö mitológiai utalások.
A keretbe foglalt társadalombíráló rész stílusában is eltér a természeti képtöl: a költö a klasszicista eszmény jegyében használni, tanítani akar, s ennek megfelelöen itt nem a gyönyörködtetés a célja, hanem az érvelés világosságára törekszik.
Bódult emberi nem - ezzel a megszólítással kezdi azokat a gondolatokat, amelyeknek forrását Rousseau Értekezés az emberek közötti egyenlötlenség eredetéröl és alapjairól címü müve jelentette a költö számára. Az ösközösség némiképp eszményített világával saját korának társadalmi viszonyait állítja szembe, mestere nyomán minden bajok forrásául a magántulajdont jelöli meg. Az emberek eredetileg jók voltak, vallja Rousseau-val együtt Csokonai, de a birtoklás vágya megrontotta öket: gonosz erkölccsel senki sem született; tolvajjá a tolvaj világ tette az embereket.
A részletekre utaló megjegyzések a magántulajdont ostorozó történetfilozófiai tételt a magyar viszonyokra vonatkoztatják. A dézsma (a termény egytizede, melyet a földesúrnak kellett adni) és a porció (a katonaság ellátására kivetett adó) jellegzetesen a magyar adórendszer részei voltak.
A befejezö sorokban Csokonai visszatér a verskezdö tájképhez, s itt szelíd iróniával említi azokat a természetböl származó értékeket (arany holdvilág; éltetö levegö), amelyek elvehetetlenek az embertöl, s amelyek az emberi egyenlöség gondolatát sugallják.
A Konstancinápoly címü vers alatt is az 1794-es évszám olvasható, azaz Az Estve közelében íródott. Ez sem elözmények nélküli Csokonai költészetében: egy korai változatot dolgozott át a költö, feltehetöleg az említett Voltaire írás és Holbach A természet rendszere címü müvének hatására.
A felvilágosodás gondolkodóit élénken foglalkoztatták a vallás kérdései, és rendkívül kritikusan szemlélték az egyház társadalmi szerepét. Többségük deista volt (például Voltaire és Rousseau), tehát elfogadták azt a tételt, hogy Isten megteremtette, és mozgásba hozta a világot, csak további szerepét vonták kétségbe; de voltak közöttük ateisták is (Holbach), akik tagadták Isten létét. Holbach szembeállította a természeti erkölcsöt a teológiai erkölccsel, és a Konstancinápolyban Csokonai is a természet és a babonás hiedelmek, összeegyeztethetetlenségére hívja fel a figyelmet. Kedvenc eszközét az ellentétet alkalmazva veti egybe a Természet örök építményét a Denevér babona! bagoly vakbuzgóság! fanatizmusával.
A felvilágosodás eszméi szólalnak meg az egy évtizeddel késöbb írt A tihanyi Ekhóhoz címü versében is. Müfaja elégia, azaz a személyes fájdalom szólal meg, benne. A megszemélyesített visszhangnak panaszolja szomorúságát, magányosságát, a Lillát elvesztö költö. A versnek különösen az elsö szerkezeti részében (1-2. versszak) ismerhetök fel a szentimentalista stílus eszközei és kellékei:
Itt a halvány holdnak fényén
Jajgat és sír elpusztult reményén
Egy magános árva szív.
A költö nem Lillát hibáztatja helyzetéért, hanem a szokást, az az a feudális életviszonyokat, amelyek a vagyoni különbségek alapján megakadályozzák, hogy a természetes érzelmek váljanak az emberi kapcsolatok alapjává. A természet nyugalmába visszavonuló költö e versében nevén nevezi példaképét, s úgy véli, sorsukban is felfedezhetö az azonosság:
S e szigetnek egy szögében
Mint egy Russzó Ermenonvillében,
Ember és polgár leszek.
Egyelöre csak a természetben, amely az értelemmel bölcsebbé tesz, találhatja meg a költö az ésszerüséget, a természetes erkölcsöt. De bízik abban, hogy boldogabb idöben, azaz a jövöben a most még megvetett virtus, azaz az erény megkapja a megérdemelt tiszteletet.
A felvilágosodás eszméit a testörírók közvetítették Magyarországra. 1772-töl, Bessenyei György Ágis tragédiája címü müvének megjelenésétöl számítjuk a magyar felvilágosodást, amely Csokonai Vitéz Mihály életmüvében jelentkezik a legteljesebben és a leggazdagabban.
A hányatott sorsú, sokszor magányos költö boldogságvágyát a versek egy csoportja a rokokóval fejezi ki. Idillikus hangulat, miniatür képek jellemzök ezekre a versekre. Gyakori motívum a virágok szépségében való gyönyörködés, az antik istenek szerepeltetése.
Szerelmes verseinek egy része e stílusirányzat jegyében született. Ilyen dal a Tartózkodó kérelem is. A miniatür remekmü boldog szerelmi érzést áraszt. A finom metaforák és finomkodó szavak rokokó bájt kölcsönöznek a szövegnek.
A rokokó stílus színesíti a görög Anakreón modorában írt költeményeit is, az "anakreóni dalokat". A Boldogság címü anakreóni dal egy hosszabb leírásból és egy háromsoros tanulságból áll. A vers a boldogság pillanatának megragadásával indul, majd a boldogság forrásait, kellékeit sorolja fel. A virágok látványa, a friss jázmin illata mind hozzájárul az idill hangulatához. A záró három sor két költöi kérdéssel nyomatékosítja az érzést. A válasz elmaradása mintegy megállítja az idöt, a boldogság pillanatképe megmerevedik.
Lilla néhány hónapra a szerelmével boldogságba ringatta Csokonait, elfeledtette kudarcait. Lilla elvesztése szétzúzta a költö ábrándjait, visszavetette a komor életbe. A Reményhez címü versnek sajátos kontraszthatása van, amely a tartalom és a forma ellentétéböl fakad. A megfogalmazott teljes lemondás ellentétben van a csengö-bongó rokokó formával. Maga a cím is egy megszemélyesített lelkiállapotot szólít meg. A remény csak "égi tünemény", csalfa és vak, mégis óriási hatalma van. A második szakasz rokokó pompával a tavaszi virágoskert képét tárja elénk, az élet bizakodó korszakát jellemzi. Ezután a képsor visszájára fordul, téli pusztulás és kietlenség kerekedik felül. A befejezö versszak visszatér a kezdöképhez, így alakul ki a mü kerete. Ekkor hangzik el a búcsú - Lillától, a szerelemtöl, a reménytöl.
Találat: 1835
