Csokonai Vitéz Mihaly 1773-1805

Csokonai Vitéz Mihály 1773-1805

"Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon" - vallja magáról az alig húszéves debreceni poéta, de e vallomásban a felvilágosodás-kori művészsors keserű felismerése fogalmazódik meg. A korabeli elmaradott viszonyok között még nem vált anyagi megélhetést biztosító foglalkozássá a művészet. Csak 626g64g alkalmi mecénások, pártfogók estleges támogatására számított az alkotó. Így lett az ország vándorpoétája Csokonai, aki korának egyik legműveltebb embere, a felvilágosodás stílusainak kitűnő művelője, stílusszintézist teremtő költője. A barokkos diákköltészet hangja, a klasszicista fegyelmezettség, a rokokó miniatür túldiszítettség és a szentimentalista érzelmesség sokszor egy művén belül is föllelhető: poeta doctus és poeta natus ergyszerre. Formakészségéért, verseinek nagyfokú zeneiségéért méltán nevezték Cimbalomnak. Nemcsak formagazdagság, hanem tematikus sokszínűség is jellemzi. A könnyed daloktól a nagy gondolati versekig valamennyi műfaj fellelhető költészetében.

Tartozkodó kérelem

A hatalmas szerelemnek
     Megemésztő tüze bánt.
Te lehetsz írja sebemnek,
     Gyönyörű kis tulipánt!

Szemeid szép ragyogása
     Eleven hajnali tűz,
Ajakid harmatozása
     Sok ezer gondot elűz.

Teljesítsd angyali szókkal,
     Szeretőd amire kért:
Ezer ambrózia csókkal
     Fizetek válaszodért.

Csokonai szívesen nyúlt a dal műfajához, melynek főként két változatát művelte: a népies és a rokokó dalt. Rokokó dalai úgynevezett anakreoni dalok, amelyek főként Vajda Juliannához, Lillához fűződő szerelmének boldog korszakában születtek. Az életvidámságtól áradó daltípust az antikvitás költőjétől, Anakreontól vette át. Anakreon életfilozófiáját sugározzák e dalok: "éljünk vidáman és minél kevesebb gonddal, mert egyszer meghalunk, s ha élünk és örülünk, hagyjunk élni és örülni másokat is".

Csokonai átveszi az anakreonai dalok életbölcsességét, hangulatát, versei rájátszanak e műfaj képeire és formai kellékeire is.

A vers a magyar rokokó költészet csúcsteljesítménye.

A cím két szavának jelentése megteremti az udvarlás helyzetét. A kérelem, a beteljesülésre való vágyakozást fejezi ki, az előtte álló jelző visszafogottságra, bátortalanságra utalhat. A visszafogottság azonban a vers során egyre inkább feloldódik, nyílt kéréssé válik. A három versszak az udvarlás epikus mozzanatait is felvillantja.

Az első versszakban a versbeszéd a népköltészet hagyományait idézi fel. A hagyományos virágszimbolika helyett a magyar népköltészetben ritka, de a népi himzés és fafaragás kultúránkban gyakori tulipánt szerepelteti. A tulipán a nőiesség jelképe, de a múlékony, szenvedélyes szerelmet, az érzéki örömöket is szimbolizálja.

A második versszakban az udvarló a megszólított nő szépségét magasztalja. A szemek "ragyogása", az ajkak "harmatozása" az udvarló számára jelentéssel bíró válaszok. A versszak "tűz" metaforája: "szemed szép ragyogása/ eleven hajnali tűz" visszautal a lírai én első versszakban megfogalmazott vágyakozására: "A hatalmas szerelemnek/ Megemésztő tüze bánt". A "tűz" jelzője "megemésztő" egyszerre idézi fel a szerelem szenvedélyét és a szerelem okozta szenvedést is. A "tűz" metafora mellett a "hajnal" időtoposz és a "harmatozás" igemetafora egymásra utalnak a két versszakban és egymást felidézik. A hajnal egyszerre jelölheti a szerelmi vágy kezdetét, a kedves fiatalságát, tisztaságát is.

A verszárlatban felszólító módban ismétli meg kérését a lírai én. Alkudozik a kedvessel igenlő válasza esetén "ambrózia csókkal" fog fizetni.

Feltűnő a vers zeneisége, melyet a tiszta rímek, asszonáncok keresztrímes elhelyezése és a szimultán verselés hoz létre. Kétütemű nyolcas sorai ionicus a minore-ként is ritmizálható.