Babits Mihaly (1883-1941) prózaja, irodalomtörténete, tanulmanyai, esszéi

Babits Mihály (1883-1941) prózája, irodalomtörténete, tanulmányai, esszéi

Sipos Lajos : Szövegépítés és szövegalkotás Babits Mihály Timár Virgil fia című alkotásában

A Timár Virgil fia c. (legnépszerűbb) Babits-regény fogadtatása.

• Nyugat, 1922: Kosztolányi a szerző legjobb prózai írásaként köszönti a művet.
• A szerkezet zártságát hangoztatják: Benedek Marcell, Keresztury Dezső, Rába György és Szerb Antal
• Bóka László: az elkerülhetetlen s 131i88b zellemi magányosság művészi megfogalmazását dicséri.

Más utat jár be, mint a többi regényében[1]: azokban van valami centrális életélmény vagy gondolkodásélmény, amelyet Babits a belső képzeletével újrarajzolt. A Timár Virgil fiában nincs ilyen centrális élmény.

"A szöveg központjában a szerző személyes életéhez nem kapcsolódó probléma: a mindent kitöltő Isten-élmény megélése, ennek az élménynek a fokozatos háttérbe kerülése, majd a benne való újbóli teljes feloldódás jelenik meg." _(459.)

Amit a szöveg fabuláris szintje sugall: az emberi lényeg egyetlen autentikus lehetősége a hitnek mint dogmának és történelemnek a megélése.

Babits ezt a jellemzésmód megválasztásával szuggerálja (fölcseréli a nézőpontokat).

• A szerzeteseket a mindentudó író külső pozíciójából mutatja be.
• Timár Virgil kiemelése: dr. Horváth Vince házfőnök szemszögéből ábrázolja.
• Timár a házfőnök szellemi-etikai értékkörnyezetébe kapcsolódik be, és így a figyelem a pap szellemi-etikai lényegére irányul.

Végig megmarad a jellemzésbeli kötöttség: a rendtársakat a világi örömökhöz való viszony jellemzi, Timárt eszméi, erkölcsi és transzcendentális céljai.

A szerzetesi életmódra utalnak Timár szobájának a bútorai, illetve könyvei (Szent Ambrus, Szent Ágoston, Szent Jeromos, Aquinói Szent Tamás).

Timár egy teljesen zárt világban él, erre utal állandó napirendje is.

Timár másik fontos vonása: a tanári munka szeretete.

• Az író ezt a mozzanatot lassan bontja ki.
• Először két kívülálló utal rá: Horváth Vince és Szádi Márk.
• Az eszmei lényeget maga Timár fogalmazza meg (három önminősítő belső beszéd).

Ø     1.: általánosságban fogalmazza meg a vezetésre szoruló diákok külön rendelését.

Ø     2.: Vágner Pistára koncentrálva a maga külön életéről elmélkedik.

Ø     3.: a tanári szeretet azon személyes darabjaira gondol, amelyeket átadott Pistának, és amelyek majd továbbélnek tanítványában.

"A tanítványok iránti általános szeretet így változik át Timárban egyetlen diák iránt megnyilvánuló személyes szeretetté." _(461.)

Timár akkor lép ki tökéletes, zárt világából, amikor meglátogatja tanítványát (így egy időre elveszti külső és belső biztonságát). Sőt élete már a látogatás gondolatára is megváltozott.

A látogatás pedig igazolja félelmeit.

• Megrázó a környezet, a Stirling-ház.
• Ugyanakkor Pistáék lakása tagadja a környezet piszkát, és Vágner Lina tisztátalanságát.
• A nyomor és a szenvedés látványa fokozatosan megváltoztatja Timárt: a tanítvány iránt érzett személytelen szeretete szinte apai szeretetté változik.

Timár új célt talál (az égi helyett földit).

Teljesen föloldódik a szeretetben, amikor elrendezi Bögöziéknél Pista sorsát.

Az olvasásban is egyetlen szempontja marad: hogyan fog az olvasottakról beszámolni Pistának.

Minél jobban elmerül ebben a szeretetben, annál többet veszít régi énjéből.

Lassan hozzá nem méltó érzések is föltűnnek benne, pl. féltékeny lesz Bögöziékre vagy betegnek tetteti magát, hogy magára vonja a fiú figyelmét.

Timár és Pista lassanként eltávolodik egymástól.

• Pista először örömmel és büszkeséggel fogadja a tanár ragaszkodását.
• Hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy a Timár által rajzolt kör túl szűk a fiú számára.
• A fiú elbizonytalanodik hitében, majd végleg dacossá válik, amikor elolvassa Vitányi Vilmos könyvét.
• A szakítás nem olyan, amilyennek Timár képzelte. Vitányi váratlan megjelenése mindent megváltoztat.
• A fiúnak választania kell a két férfi közt. Vitányi vonzóbb számára, mert ő a szabadgondolkodás és a liberalizmus embere.
• Timár rájön, hogy senkibe nem vetítheti bele saját céljait; egyedül az Isten szerelméért érdemes élnie.

"A ciszterci tanár sorsában, a fabuláris szinten így lett szövegszervező elv a valóság és a metafizikum, a besulykolódott alázat és az emberi lázadás ütközése, a megélt, az elveszített és az újra megtalált hit problémája." _(463.)

A regény fabulája: egy Sót nevű kisváros ciszterci gimnáziumában kiderül egy diákról, hogy törvénytelen. Az anya a halála előtt értesíti a valódi apát, egy budapesti újságírót, aki magával viszi az érettségi előtt álló fiát, nem hagyva, hogy az osztályfőnök tovább segítse a fiút.

Timár a maga életeszményét a szentek példájából építette föl.

• Szent Ágnes életéből veszi a Krisztushoz való föltétlen hűség parancsát.
• Siennai Szent Katalin adja az Istentől vezérelt okosság példáját.

Olvasmány-párhuzamok alapján értékeli Vágner Pistát is (Tertulliánként képzeli el a legszívesebben).

Megjelenik a vallás gyakorlati szintje.

• A szőlőmunkások és a Stirling-ház lakói is a hívek kötelező köszöntésével fordulnak Timár felé (nem a populáris változattal, hanem a latin megfelelőjével).
• A diákok mindennap járnak misére.
• Vasár- és ünnepnapokon mindenki templomba megy.
• Fontos a gyónás és a szentségek vétele.
• Része a regény életének az imára szólító harang is.

Vitányi Vilmos megjelenése

• Először őt is a környezete minősíti.
• Bútorai a fölösleges fényűzést demonstrálják (ez már előrevetíti a Timárral való konfliktusát).
• Belső beszéde utalásai csak a személyes érvényesülésre és az élvezetekre vonatkoznak.
• Timár belső beszédében mindig egy általános tudás lesz mozgósítva, míg Vitányinál egy személyes rész-tudás (pl. előre összeszedi a Szent Ágostontól való idézeteket).
• Álságosságát jelzik a kiforgatott latin mondások is (pl. nihil errare non est humanum).

A történetet tehát sok minden bővíti.

• Timár és Vitányi utalásai és belső beszéde
• a szövegmondó utalásrendszere (ezeken a pontokon a szöveg külön távlatot kap)

Ø     bizonyos szóalakok ("lelkes pedagóg": az eredeti végződés nélküli alakok a történés idején már a passzív szókészletben voltak jelen)

Ø     kulturális utalások (Goethe és Kant idézése Timár viselkedése kapcsán)

Ø     a szerzővel azonos tudású szövegmondó egyéb kijelentései, pl. orvosi kifejezések (az aboulia 1916-ban jelent meg először a magyar nyelvű szakirodalomban)

Intertextuális kapcsolatok:

• A Timár Virgil fia más szövegek bekebelezésével, transzformációjával jött létre.
• A szöveg pretextusa: Vergilius Aeneise, Szent Ágoston Vallomásai, a Biblia és a hagiográfia egy része.
• A legegyszerűbb intertextuális alakzat: a szövegátvétel (Vergilius hozzákapcsolása a pap világához).
• A "tárgyak néma könnyei" fölidézik a Trójából menekülő Aeneas sorsát, aki Karthágóban könnyezve figyeli a templomépítést.
• Az előző hely Didó életére is utal.

Ø     Didó hűségesküt tesz meghalt férje emlékére, és ezt szegi meg, amikor beleszeret Aeneasba, majd öngyilkos lesz, miután a hős elhagyja.

Ø     Timár akkor olvassa újra ezt a részt, amikor meg akarja szegni a maga fogadalmát.

Ø     Vergilius jelenetéből itt új jelenet képződik. Timár lehetséges sorsa a halál, ha megszegi örök fogadalmát, vagyis Isten szeretetét fölcseréli vagy kiegészíti egy halandó szeretetével.

Vitányi Vilmos is patrológiai tudásával akarja elnyerni Timár Virgil bizalmát; ez a tudás viszont csak Ágoston életének pikáns mozzanataira és bibliai közhelyekre szorítkozik.

A szöveg elején csak Timár Virgilt és a házfőnököt jellemzi a bibliai helyekkel értelmezhető életstratégia.

"Amikor Timár Virgil a külön szeretetébe fogadja Vágner Pistát, nemcsak feloldja magányát, szerzetesi elszigeteltségét, hanem a szeretetmegosztással elhagyja a számára kijelölt üdvösség-utat is." _(469.)

Az utolsó részlet bevezető gondolata: retrospektív autotextus: "Visszautal egyrészt magára az eposzra, másrészt a Szent Ágoston különböző műveiben szavakba foglalt szeretetfelfogásra." _(470.)

A szerző tudatosan feszíti szét a szöveg kereteit, és az olvasó fölépítheti a maga számára a szöveget.

Lehetőségünk van rá, hogy a szöveget a ricoeur-i naiv olvasó szintjén olvassuk, de arra is, hogy intertextuális olvasással visszatérjünk az indukáló szöveghelyekhez, és a művet így az idegen szövegek transzformációjaként is értelmezzük.

"A szövegépítés és a szövegalkotás módja [.] nyilvánvalóvá teszi: a személyesen megélt élettől talán itt távolodott el leginkább Babits, s itt került legközelebb ahhoz a metódushoz, amelyik a késő modern, sőt: posztmodern korszak prózateremtésének a sajátja lesz majd." _(470.)