Az irodalmi dzsentrikérdés

Az irodalmi dzsentrikérdés

Történeti szempontú bevezetés

A Noszty fiú., Gavallérok és a Rokonok dzsentriregényként való értelmezése irodalmi közhely. A történettudományban kanonizált hagyományos dzsentrikép: a rendi társadalom és a polgári középosztály közötti átmenet, megrekedt fejlődési fok, régi nemesi világ értékei, intellektuális elmaradottság, parlagiság jellemzi. Ezt a Szekfű Gyulától kiinduló értelmezést Hanák Péter, Gerő András is átveszi, 1945 után a marxista irodalomtudományban fölerősödik. Bűnbakkereső mechanizmusuk a történelmi Magyarország elvesztésének okát a dzsentriben találta meg.

Kövér György-Gyáni Gábor: Magyarország társadalomtörténete - a történettudományi sztereotípiák felülvizsgálására, újragondolására, újraértékelésére való fölszólítás. A módszertanilag megújuló történettudomány kitüntetett beszédmódja a dzsentrikérdésről való beszéd, gyakori a Mikszáth és a Krúdy szövegekre való hivatkozás (korrekt felmérések helyett; 555j99f de Gyáni szerint mikrotörténeti felmérések kellenének).

Az irodalomtudományos diskurzusban még nem tapasztalható az addigi beszédmódnak ez a fölszámolása, megújítása (kerülik a dzsentritémát). Eredeti értelmében már nem használható a fogalom, át kellene alakítani.

Mai kép: a dzsentri nem feltétlenül nemes, földbirtokos, hivatalnok. Már Asbóth megfigyelte A magyar birtokos osztály hanyatlása című tanulmányában, , hogy nem a nemesi származás a döntő, hanem hazafiúi tudattal kellett rendelkezni. Mikszáth A magyar dzsentriben azt írja, hogy a dzsentrinek nem nemesnek, hanem földbirtokosnak kellett lennie.

Schöpflin Aladár az 1890-es években egy bizonyos életfelfogás és magatartás szabályaihoz való ragaszkodásban, a társadalmi kultúra bizonyos szintjében látta a dzsentriség lényegét. Kontra Győző szerint az ipari-kereskedelmi és pénzforgalomból élők nem kerülhetnek bele a dzsentrirétegbe, hanem egyéb középosztálybeliek megfelelő életszínvonallal, magyarságtudattal, és bizonyos parlagias szintű műveltséggel. Szociológiai szempontból megfoghatatlan, hogy ki mitől dzsentri. Lehetett egy látens konszenzus a korban arról, hogy ki dzsentri és ki nem, de ezt akkor sem tudták pontosan megmagyarázni, nem tudták pontosan meghatározni a dzsentriség jellegzetességeit. Gyáni Gábor behozza az identitás fogalmát a dzsentri csoportképző elemei közé (ami bizonyos magyarságtudathoz kapcsolódik; a nemzeti érzés továbbvivője legyen a dzsentri). A mai bulvársajtóban, ha "ledzsentriznek" valakit, az antiszemita, soviniszta, nacionalista (ellentéte a "lezsidózás"). Aktuálpolitikai felhangjai a tudományos kutatásra is rányomják bélyegüket.

-as évek, dzsentri-vita: már akkor érezték, hogy a dualizmus középosztályával baj van. A sarkított és polemikus, apologetikus szándékú vitairat a történettudományban kanonizálódott nézet alapja, kiindulópontja.  A szépirodalom szabta meg a történelmi tudat kialakulását. A "dzsentriregény" műfajfogalma csak a "Spenótban" található. Az '50-es években alakult ki, Mikszáth- és Móricz regényekkel kapcsolatban. Műfajkonstituáló elemei: a dzsentriszereplők negatív beállításban jelennek meg, társadalomkritikai állásfoglalást tartalmaznak. Az olvasónak utálnia kellene a parazita, retrográd, soviniszta stb. dzsentrit. Czine Mihály Móricz-monográfiája (1960) szerint a regény a polgári társadalom műfaja, alapvetően polgári műfaj; a dzsentri pedig a polgári fejlődés szempontjából kulcsfontosságú. A dzsentriregény más irodalmi műfajokat is kivált, az identitásregényt, művészregényt is pótolja. A dzsentri már nem születik bele abba a szerepbe, amely régebben a társadalmi formáció által adott volt (nemes), neki magának kell megteremtenie saját szerepét, felépítenie életútját, önmegvalósító folyamatot kell létrehoznia. Eljátssza hogy ő dzsentri, már a történeti létében is, nemcsak a szépirodalomban fiktívvé válik.

Az identitásregények megjelenése nemcsak generációs kérdés. Poszler György az európai irodalom keretei közé helyezi a dzsentrifigurát.  Julien Sorel, Bovaryné vagy Raszkolnyikov mind elvesztek az időben vagy a térben. Általában az anekdotizmussal, anekdotikus megformálásmóddal, szerkesztésmóddal kapcsolják össze a dzsentrikérdéssel foglalkozó műveket (de a Rokonok nem ilyen!). Az anekdotizmust Ady az anekdotizmust feudálisnak tartja és elutasítja (nyugatos prózaeszmény). Az anekdotikus megformálásmód montázsszerű szövegalakítása szembenáll a klasszikus realista lineáris szövegvezetéssel, és egy modernebb prózaeszménnyel való kísérletezés előhírnöke.

Iványi Ödön: A püspök atyafisága - -ban jelent meg; a legtipikusabb dzsentri-regény. "Balzacos" klasszikus realista társadalmi nagyregény, melynek konvenciója a társadalombírálat. A püspök atyafisága nagyon elítélő a dzsentrivel, de lehet, hogy ez csak műfajkellék. A korszak légkörét jól érzékelteti. A cím családi összefogásra utal (ami a dzsentrire jellemző). Ennek eredete az, hogy '48 előtt az ősiség törvénye, az öröklés miatt a nemesség alapvető érdeke a rokonság számontartása. A Bacsó család jellegzetes dzsentri család, de csak részben (a főszereplő korrekt politikus, Szenci Flóra színésznő, megjelenik a proletár világ, egy szocialista agitátor figura). Tabló: az egész társadalom bemutatása, össztársadalmi kép.

Herczeg Ferencet 1925-ben Nobel-díjra terjesztették föl (Élet kapuja című történeti regényéért Bakóczról). Horváth János írta az ajánlást, a korszak más jelentős irodalomtörténészei is nagyon nagyra tartották. A két világháború közötti Magyarország legolvasottabb reprezentáns írója, Tisza István legjobb barátja, Horthy kedvenc írója. Társadalmi szerepe miatt nagyon komolyan vették, pedig "léha" író volt, lektürizáló, jópofa, könnyed stílussal. Szelek szárnyán (1905) című útinaplója adriai jachtutazásairól szól. Karinthy írt róla recenziót. Ady is írt róla (a Magyar Pimodánban), majd később Barta János is. Ezek lesújtó vélemények, metafizikai mélységeket, világmegváltást vártak tőle. Posztmodern gesztusa: az élet értelmét úgysem lehet megírni, csak fecsegni lehet. 1890-es évek: Gyurkovics-trilógia: Gyurkovics-fiúk, Gyurkovics-lányok., Sándor és Gyurka. Komoly pozíciója és komolytalan regénybeli megszólalási módja ellentétes egymással (kedves, bohém, Rejtő Jenői dzsentrifigurák, abszurd jelenetek). Az egyszerű parasztlányok munkájukkal télire összeszednek annyi pénzt, hogy Pesten eljátszhassák a gőgös dzsentrilányt és így férjhez menjenek.

A dzsentri a történeti valóságban is szerepjátszásra kényszerül: aki tökéletesen és hitelesen el tudja játszani, hogy ő dzsentri, az annak nevezhető. 

Gozsdu Elek: Köd, 1882 - a dzsentri lét nála létmetafora: a dzsentri a világban elveszett, szerepeit, identitását vesztett hős. Orosz keresztnevű dzsentri-szereplők (Tar Iván, Bán Olga); turgenyevi hatások (Turgenyev Füst című regénye a korabeli fordításban Köd címmel jelent meg). Erős metaforikus háló szövi át a regényt: átfogókká válnak a metaforák, körbeveszik az egész regényt, de nem szimbólumok, a narrátor az egyes motívumokat alaposan megmagyarázza, kifejti.

A Noszty fiú esete Tóth Marival-1906-07-ben jelent meg folytatásokban, majd 1908-ban könyv alakban. A dzsentri-kérdés egyik kulminációs pontja (a másik Móricz: Rokonok). Kritikái pozitívak, közülük csak Schöpflin Aladáré (1910, Nyugat) értelmezi dzsentrireferenciális műként, szerinte dzsentri-persziflázs. Csáth Géza szerint nem dzsentriregény, hanem vérbő mese. Király István 1951-es rendkívül dogmatikus Mikszáth-monográfiájában kizárólagos olvasási móddá teszi a dzsentri-szempontot.  Szerinte Mikszáth a dzsentri-kérdésben folyamatosan radikalizálódott: megbocsátás - totális leleplezés, végső nagy leszámolás (Noszty fiú.). Nem különbözteti meg az értekező prózát és a fikciós regényt. Szerinte Mikszáth kritikai realista. Barta János az 1960-as évek elején szembeszállt Király István dzsentrizős olvasatával, és egy alternatív Mikszáth-értést adott. Szerinte Mikszáth nem realista, hanem romantikus; a dzsentrifigurák szerepeltetése formálási mód, a dzsentrikérdés itt már csak forma. Nem a társadalomrajz fontos már, hanem az irodalmiság (egy romantikus irodalmi sablon mozgatása). Rejtő István megvédte Király Istvánt, Mezei József pedig nagyon óvatosan Bartának adott igazat. Ma Mikszáth modernebbnek tűnik, mint Móricz, recepciója is könnyebben modernizálható.

Időséma: eleje: Trencsén, "abban az időben." -a regény első mondata az időkezelés alapvető fontosságára figyelmeztet, olyan, mintha realista regény lenne. Megtörtént sztorira támaszkodik, kisebb átírással. Nem behatárolható, hogy mikor játszódik a regény cselekménye. Mikszáth az 1870-es éveket nevezte meg, de egymásnak ellentmondó részletek vannak a regény idején belül: Malinka lenyúlja Poltáry 1868-as beszédét, mert az olyan régi, hogy már senki sem emlékszik rá; Kaby Jóska 1853-ban a Marseillase-t énekelte, amire mindenki emlékszik a narrátor szerint, kéngyertya föltalálása (1830-as évek eleje), Hollbrunn Krisztina személyesen ismerte Kempelen Farkast, aki 1804-ben halt meg. Felvillantja a nagyregény idősémáját, de ez mesei, absztrakt időkezeléssel keveredik.

A 9. fejezetben olvasható a kétszer elmondott beszéd története, melynek forrását, előtörténetét Degrée Alajos írta meg. De Mikszáth ezt úgy módosította, hogy a "lopott" és az eredeti szöveg elhangzásának sorrendjét módosította: a "lopott" szöveg lesz a sikeres (a szövegértés posztmodern szemlélete!). De Malinka travesztálta az eredeti szöveget: az óhaj nála már ígéretként szerepelt, ráadásul a dada szlovákul duruzsolta Kopereczky kisfiának a beszédet, és Kopereczky ezt fordította vissza magának. De ha ez így lenne, a két beszéd nem lenne identifikálható.

1881, A magyar dzsentri - értekező próza, éles bírálat, Asbóthnak ad igazat. Az életmű végén Szinyei Merse Pált nagyon tehetséges dzsentrinek tartja, és úgy gondolja, hogy a dzsentri-réteg tehetségével élővé teheti az egész magyar társadalmat. Fiktív művei dzsentri-ellenesként és ennek ellentéteként is olvasható.

Lovik Károly: A kertelő agár, 1907 - Mikszáth-imitációnak, a Noszty fiú. paródiájának is tekinthető. Lektűrszerű szövegalakítás jellemzi, nagyon erős az önreferencialitás. A dzsentri-klánt acsarkodó kutyafalkaként mutatja be; a zsidó keresztnevű szereplőkhöz (Balsai Izidor) gazdasági manőverek, tőzsdézés, meggazdagodás kapcsolódik. Jókai-párhuzamok is találhatók: Balsai Kázmér~ Baradlay; agár-motívum (az agártenyésztés és az írás egyaránt könnyű)-Egy magyar nábob (az írói munka könnyebb, mint az agártenyésztés). Kertelés: agarászati szakszó - a sportszerűtlen agarak levágják a kanyart, így kizárandók a versenyből; mellébeszélés. A főszereplő, Bogdány Balázs, aki a Balsai család kertelő agarát kizárja, nagyon szépen és nagyon semmitmondóan beszél.

Móricz: Rokonok, 1932 - visszalépés Lovik regényéhez képest. Barta írja a '30-as években, hogy Móricz egyre inkább jellegzetesen 19. századi írónak tűnik. Egyre avíttasabbá válik. Írói módszere nagyon primér, kizárja az alternatív szövegértést, intellektuálisan nehéz valamit kezdeni vele. A életmű átrendezése: az Isten háta mögött előtérbe kerülése (Bovarynéra való rájátszása miatt). Nincs a dzsentri-kérdésről leszakadó értelmezése. A marxista irodalomtudomány a dzsentrikérdés radikalizálódásaként határozta meg az életművet, eszerint a Rokonok a csúcs. A Noszty fiú.-val összeolvashatónak tartják. De címadása, mely nem vérrokonságot jelent, a példázatos típusú szövegértésre emlékeztet. Tudja a szöveget uralni és ezt jelzi is; ez a kérdés nem válik reflektálttá. Kopjás beszédmódját, megnyilvánulásait nem a szemantikai tartalom, hanem a szövegdallam határozza meg.