Az ipari forradalom és következményei

Az ipari forradalom és következményei

A MEZŐGAZDASÁG KAPITALIZÁLÓDÁSA Angliában már a XVI-XVII. században megindult a tökés viszonyok térhódítása. A XVIII. században a falu által közösen használt földeket is bekerítették, így a földek döntö többsége a bérmunkát alkalmazó birtokosok (arisztokraták, gentryk, gazdag parasztok) kezére került. Ez a mezögazdasági termelés fejlödését, belterjesebbé válását eredményezte. A földeket trágyázták, vetésforgót alkalmaztak, terjedt az istállózó állattartás és a fajtanemesítés. A további fejlesztések (pl. földek javítása, egyszerü gépek alkalmazása) megkövetelté 242j95c k a tagosítást, vagyis a parcellák szétszórtságának megszüntetését, a szántók egy tagban történö kiadását. Ez lehetövé tette hogy mindenki azt termeljen a földjén, amit jónak lát (megszünt a nyomáskényszer).

A nagyobb birtokok kialakulásának másik következménye, hogy a mezögazdasági népesség egy része elvesztette addigi megélhetését. Kénytelen volt a városokba költözni és ott bérmunkát vállalni. Ugyanakkor az egyre termelékenyebb mezögazdaság képes volt csökkenö munkaerövel is a növekvö városok ellátására.

AZ IPARI FELLENDÜLÉS KIBONTAKOZÁSA A XVII. században az iparban a céhes kereteket kikerülö, és paraszti kiegészítö munkát alkalmazó felvásárlási-kiadási rendszer (Történelem II., 170. o.), majd a bérmunkásokat foglalkoztató központosított üzemek (manufaktúrák) hódítottak teret. A gyarmati piacok bövülésével párhuzamosan a legnagyobb hasznot a textilipar hozta. Emiatt ezen a területen volt a leggyorsabb a technikai fejlesztés, a termelés növelése érdekében. Az egyszerü mechanikus gépek (szövö- és fonógépek) a textíliák készítésének két alapvetö folyamatában, a fonásban és a szövésben egymás fejlesztését ösztönözve terjedtek el.

Az újításokat egyszerü mesteremberek találták ki, akik maguk is az iparágban dolgoztak. Az egyszerü gépeket a korszak egyetlen jelentös eröforrásához, a vízikerékhez kapcsolták. Az iparágat gépesítették, ugyanakkor a hagyományos eröforrás korlátozottan állt rendelkezésre.

A GŐZ ALKALMAZÁSA ÉS HATÁSAI A szén felhasználását Angliában a XVIII. században egyrészt az adottságok (a felszínhez közeli gazdag szénmezök), másrészt a kényszer (a faállomány jelentös megfogyatkozása) eredményezte. A felszín közeli rétegeket hamar kitermelték, a mélyebb rétegekhez csak a felszín alatti vizek kiszivattyúzása után férhettek hozzá. A víz kiemelésére már a XVIII. század elejétöl gözzel hajtott szivattyúkat alkalmaztak, és ezeket fokozatosan tökéletesítették. A gözgépet James Watt fejlesztette a gazdaság minden ágában használható gépi eröforrássá (1769). A gözzel hajtott dugattyú egyenes vonalú mozgását forgó mozgássá alakította át, s ezzel a gözgépet alkalmassá tette ipari munkagépek meghajtására.

A hatékony erögépet hamarosan munkába állították a textiliparban (1787). Ez újabb lökést adott a gép tökéletesítéséhez. Megnyílt az út a széles körü ipari alkalmazáshoz: a gözgép fúrókat, fürészeket, esztergákat hajtott. A gözgépet már csak kerekek segítségével a bányászatban használt sínekre kellett helyezni, s elkészült a korszak forradalmian új vontató eszköze: a gözmozdony.

A gözgép lehetövé tette, hogy egy üzemben több gép, több munkás dolgozzon. Elterjedtek a gépekkel termelö nagyüzemek, a gyárak.

A KÖZLEKEDÉS FORRADALMA Az ipari termelés bövülésével párhuzamosan Nyugat-Európában napirendre került a közlekedés fejlesztése. Tisztában voltak azzal, hogy a piac bövítésének alapvetö feltétele a szállítás teljesítményének nagyarányú fokozása (nyersanyagok beszerzése, az áruk célba juttatása és új területek bekapcsolása). Jelentös csatornaépítésekre került sor, s a postahálózat  kiépítésével a szárazföldi személyszállítás is fejlödött (postakocsi járatok). Azonban szárazföldön továbbra sem tudtak nagy tömegeket gyorsan szállítani. Éppen ezért hiába született meg elöbb a gözhajózás - Fulton [falton], 1807 -, a vasút hozta meg a közlekedés forradalmát. Több kísérlet után Stephensonnak [sztívnzon] sikerült forgalomba állítania az elsö vasútvonalat

Angliában - és rövidesen a kontinensen is - óriási lendületet vett a vasútépítés. A vállalkozók jelentös tökéket fektettek az üzletágba. A vasút nemcsak újabb és újabb területeket kapcsolt be a kereskedelem körforgásába, de a korábbiakhoz mérten óriási beruházásigénye miatt a gazdaság húzóágazata lett. Minden iparágra fejlesztöen hatott. Természetszerüleg leginkább a nehézipart, elsösorban a bányászatot, a vaskohászatot és a gépgyártást lendítette fel. Ezeken keresztül tovább bövítette a piaci lehetöségeket.

Az 1780-as években Angliában kibontakozó gazdasági fellendülést, melyben korszakalkotó iparszervezési és technikai újítások születtek, illetve folytonossá vált a gazdaság bövülése, ipari forradalomnak nevezzük. A gazdaság bövülése azóta is tart. A történettudomány azonban az ipari forradalmat egy jelentös változással, a gépek gépekkel történö elöállításának megjelenésével lezártnak tekinti. (Például a mozdonyt már gépi esztergákkal, fúrókkal stb. hozták létre.) Ez Angliában 1850 körül következett be. A folyamat Angliából kiindulva a század második felében nyugatról kelet felé haladva átformálta Európát.

A DEMOGRÁFIAI ROBBANÁS Angliában a mezögazdaság fejlödésének hatására a népességszám rohamos ütemben növekedett, s a növekedés az ipari forradalom alatt tovább gyorsult. A folyamatot demográfiai robbanásnak nevezzük. Oka az életkörülmények (élelmezés, lakás) és a higiéniai viszonyok javulása, valamint az orvostudomány fejlödése (oltások). A folyamat részben elösegítette az ipari forradalmat, részben következménye volt annak, s szintén nyugatról keleti irányba terjedt.

A XIX. századi demográfiai robbanás - a korábbiakhoz hasonlóan - a halálozási arány csökkenésével indult meg. A folyamat a népességnövekedés lelassulásával zárult. Ezt azonban - a korábbiaktól eltéröen - nem valamiféle válság okozta, hanem éppen a fejlödés. A higiénia és kulturális körülmények javulásával párhuzamosan a születések száma egy-két nemzedék múlva csökkenni kezdett. A gyermekhalandóság csökkenése miatt ugyanis a családok alacsonyabb születési számmal is biztosították a nemzedékek továbbélését. Jelentös szerepe játszott a folyamatban a mezögazdasággal foglalkozók számának fogyása, mert számos tényezö következtében (pl., hogy a gyerekek munkaeröt jelentettek) a falvakban magasabb volt a születésszám, mint a városokban.

A demográfiai robbanás, valamint a mezögazdasági népesség elvándorlása óriási népmozgást (migráció) indított el. Ez országon belül a falvakból a városokba, illetve a kisebb városokból a nagyobbakba irányult. Emellett a lakosság tömegei kerestek új hazát, munkát és boldogulást Amerikában. A kivándorlási hullám a népességrobbanással párhuzamosan szintén kelet felé tolódott Európában.

A VÁROSIASODÁS Akik nem vándoroltak ki, azok a városokban telepedtek le. Évtizedek alatt százezres, milliós városok jöttek létre a gazdaságilag fejlödö területeken.

A nagyvárosok sajátos életformát és életkörülményeket teremtettek. A hatalmas embertömeg ellátását, közlekedési feltételeit és higiéniai viszonyait meg kellett teremteni. Lakások ezreit kellett felépíteni, tiszta ivóvizet biztosítani, majd csatornázni, és el kellett szállítani a hatalmas mennyiségü szemetet.

Ez nem ment egyik napról a másikra. Emiatt kezdetben a szegények tömegei a minden higiéniát nélkülözö nyomornegyedekbe kényszerültek. A városok terjeszkedésével és az új funkciók megjelenésével speciális feladatú városrészek jöttek létre (kereskedelmi, üzleti, ipari negyedek). Vagyoni helyzetének megfelelöen a lakosság is elkülönült (szegregáció). A leggazdagabbak a villanegyedekben és a bérpalotákban, a középrétegek a kertvárosokban, míg a munkások a zsúfolt bérházakban éltek.

A bányászat fellendülésével, a szén fokozott felhasználásával és a nagy iparvárosok kialakulásával új probléma jelent meg: a környezetszennyezés. Ennek jelképe, hogy Anglia legnagyobb ipari vidékét (Birmingham környékét) "fekete vidék"-nek nevezték.