Az európai széppróza néhany képviselôje

Az európai széppróza néhány képviselôje

(Olvasmány)

Thomas Hardy (1840-1928) a század utolsó évtizedében Tolsztoj, Zola, Flaubert

eredményeihez emelte az angol regényt. Szembeszáll a korabeli képmutató erkölcscsel, s a maradiság, az ellenséges körülmények és társadalmi igazságtalanságok

között vergôdô, tehetetlen hôseivel vállal érzelmi azonosulást. Legjobb műveiben a véletlent, a hagvományos kellékeket halmozó cselekménye 343d39d sséget alárendelte az embe-

ri jellem és a társadalom determináló hatásának.

Két utolsó regénye jelzi regényírói pályájának csúcsát. Egy tiszta nô (1891) hôse

Tess, egy szegény házalókereskedô ritka szépségű, talpraesett, okos lánya.

Apja nagyravágyása miatt egy gazdag család kiszolgáltatottja lesz: megalázzák,

megszégyenítik, megrontják. S mikor igazi, tiszta szerelmét szétzúzza titkolt szégyenének megvallása, Tess, a tiszta nô egy konyhakéssel megöli elcsábítóját. Elfogják, elítélik s felakasztják. Tess végzete társadalmi eredetű, az erkölcsi elôítéletek,

a konvenciók ítélték halálra. - Utolsó regényének, a Lidércfénymek (1896) hôsei a

megrögzött elôítéletek ellen veszik fel a harcot, de ôk is eredménytelenül. Az osztályhelyzete miatt a felemelkedés lehetôségétôl megfosztott Jude-ot az intellektuális éhség, a felvilágosult Sue-t környezetének kiábrándító üressége készteti az erkölcsi

konvenciók elleni lázadásra. Sorsuk a kisemmizettség, a nyomor és a megalkuvás.

- Hardy nagy regénveiben a világegyetem vak eröinek kegyetlenségét, az emberi törekvések iránti közömbösségét ábrázolta, s azt hirdette, hogy a boldogság elérhetetlen

ábránd, nincs hatalmunk a sors fölött.

Theodor Fontane (1819-1898) a múlt századi német realista prózaírás egyik kimagasló mestere. Számtalan elbeszélést, regényt írt, de legjobb, szinte klasszikusan

tiszta alkotásai öreg korában születtek. Kései írásaiban egyre nagyobb szeretettel

ábrázolta a vidék és a város plebejus alakjait. - Legnépszerűbb regénye a 76 éves

korában írt Effi Briest (1895). A Bovaryné-probléma jelenik meg itt is: a házasság

bilincsei közt, a társadalmi elôítéletek rabjaként vívódó asszonyi lélek rajza. A kislányként férjhez adott hôsnôt, Effit nem a szenvedélyes szerelem sodorja házasságtörésbe, hanem a kibírhatatlan házasság a szenvtelen, rideg, karrierista porosz fôhivatalnok oldalán. Házasságtörése menekülési próbálkozás a magányból. Effi sokkal inkább áldozat, mint bűnös: egy álszent, hazug alapokra épített társadalmi rend

áldozata. Férje a porosz hivatalnok-arisztokrácia jellegzetes típusa, az üres formává

merevült erkölcsi rend, "becsület" megszállottja. Alakjában a porosz úri világ hamis eszményeit, elôítéleteit, lélektelen ürességét leplezi le az író. - A regény széles

társadalmi körképet fest: a Briest-család birtokán a vidéki nemesség világát, a férj

elsô állomáshelyén a kisváros társadalmát, végül a fôváros, Berlin uralkodó köreit

ábrázolja realista módszerekkel Fontane.

A svájciak és a németek nagy realista elbeszélôje Gottfried Keller (1819-1890).

A nagy író egész életében, műveiben, politikai tevékenységében egyaránt a feltörekvô polgárság eszményeinek, a polgári demokráciának a harcosa volt. - Kiemelkedô műve a Zöld Henrik második változata (1879-1886).

Legmaradandóbb műve a Zöld Henriken kívül A seldwylai emberek (1856) című novellasorozat. A tíz novellában a képzeletbeli városka bolondos lakóit a humor

és az irónia egybeötvözésével mutatja be. Keller nevelni, oktatni akart minden sorával: a munkát, a becsületes alkotó tevékenységet állította szembe a nyárspolgári

életszemlélettel, kényelemmel. A maga szerencséjének kovácsa című elbeszélése

különösen kedvezô alkalmat nyújt a nyárspolgári életbölcsesség humoros elítélésére. Zürichi novellák (1877) című írásai a svájci történelem, a demokratikus eszmék megbecsülésére tanítanak.

A korszak német irodalmának egyik legkiválóbb novellistája Theodor Storm

(1817-1888). Korai novelláiban osztályának, a jómódú kereskedô-polgárságnak személyes konfliktusait ábrázolta. Novelláinak sajátosan borongós, homályos,

kissé elmosódott jelleget ad a keretes forma. Elsô mesterműve a lírai ihletésű

Immensee ( 1852). Ez is keretes elbeszélés. Az öreg, magányos Reinhard látomásában megelevenedik Elisabeth iránti gyöngéd szerelmének bánatos története, feltárul a gyermek- és ifjúkor derűs világa s a lány anyjának konoksága miatt szerencsétlenné tett két élet szomorúsága. - Késôbbi novelláiban a társadalmi körülmények miatt tragédiába torkolló sorsok jelennek meg történelmi távlatba helyezve.

E korszaknak, sôt a német novellairodalomnak is egyik csúcsát jelenti utolsó,

1888-ban írt elbeszélése, A viharlovas. Ebben a művében a korábbi elbeszélések

líraiságát a drámai szerkesztés váltja fel.

A szomszéd népek irodalmából meg kell említeni legalább Wladyslas Stanislaw Reymont (1867-1925) lengyel írót. Pályáját fôként a parasztság nyomoráról szóló

naturalista színezetű elbeszélésekkel kezdte. Fô műve a Parasztok című regény

(1902-1909). A négy évszaknak megfelelôen négy részre tagolódó mű (Osz, Tél, Tavasz, Nyár) egy lengyel falu, Lipce életét mutatja be realista hűséggel. Eleinte egy

parasztcsalád belsô, nemzedéki ellentétei állnak a cselekmény középpontjában: az

öreg, özvegy Boryna, a falu legelsô gazdája és felnôtt, nôs fia, Antek harcolnak a

legszebb lány, Jagna szerelméért. A családi ellentétektôl az osztályellentétek ábrázolásáig jut el Reymont: áradó mesélôkedvvel mutatja be a parasztok földéhségét,

a falu harcát a földesúrral, küzdelmét a földbirtokot védô államhatalommal. A változatos, fordulatokban gazdag eseménysorozat megismertet a falu hétköznapi és ünnepi szokásaival, a parasztok érzelmi világával, szenvedélyeivel, sajátos erkölcseivel.

Reymont életműve meglehetôsen egyenetlen, s a Parasztok sem hibátlan alkotás:

Jagna a falusi környezetbe helyezett "démoni nôt", a férfialakok (Boryna, Antek)

a "paraszti ôserôt" jelképezik. Világirodalmi jelentôségét annak köszönheti, hogy

elsô ízben ábrázolta a kelet-európai társadalmak alapját képezô parasztságot.

A Parasztok a két világháború között Kelet-Európában kibontakozó népies irányzatok elôdje lett.