Az epikus színhaz Bertolt Brecht egy dramajanak elemzése

Az epikus színház Bertolt Brecht egy drámájának elemzése

Bertolt Brecht német író a dráma münemének megújítója. Az 1920-as évek elején Berlinben a legjelentösebb színházi rendezök mellett nyílik lehetösége megismerni a színpad törvényeit. Eleinte kritikus, majd dramaturg, késöbb drámaszerzöként ér el sikereket. Az 1928-ban írt Koldusopera címü müvével világhírnévre tesz szert. A hitleri fasizmus idején emigrációba kényszerül, majd a második világháború befejezése után visszatér Kelet-Berlinbe, és önálló színházat alapít.

Ő maga nevezi müveit ep 959j98j ikus drámáknak, színházát epikus színháznak. Drámafelfogása valóban más, mint ami Szophoklész vagy Shakespeare nyomán kialakult Európában. Természetesen Brecht darabjai, akár a Koldusopera, akár a Kurázsi mama és gyermekei a dráma münemébe tartoznak, annak ellenére, hogy az író másképpen kezeli a konfliktusokat, mint elödei és szakít a cselekmény felépítésének hagyományos drámai formáival.

Brecht egy tanulmányában fejti ki az epikus színház lényegét. A leglényegesebb változás az, hogy a korábbi szerzök olyan drámai világ megteremtésére törekedtek, hogy a nézö beleélje magát a cselekménybe, és érzelmi viszonyokat alakítson ki a szereplöket. Brecht viszont arra törekszik, hogy a nézö mindvégig örizze meg függetlenségét a cselekménytöl, és érzelmektöl mentesen ítélje meg a szereplök magatartását. Ezt a távolságtartó nézöi magatartást szolgálják Brecht színpadi világában az úgynevezett elidegenítö effektusok. Az író rendezöként megkövetelte a színészektöl, hogy ne éljék át szerepüket, ezzel is hangsúlyozva a nézök elött, hogy nem a való életet, hanem döntéseket kikényszerítö színpadi játékot látnak. Nem Brecht vezeti be a színpadon a narrátor szerepeltetését, de ö sokkal nagyobb hangsúlyt helyez rá, mint korábban bármelyik színpadi szerzö. A narrátor nála szinte azt, a célt szolgálja, mint az antik müvekben a kar. A cselekménybe beépített songokkal ironikusan közelít a megjelenített eseményekhez. Brecht szívesen alkalmazza a feliratokat, hogy egy-egy gondolat nagyobb hangsúlyt kapjon.

Színházából kirekesztödik minden szórakoztató szándék, helyette politikai irányultságú tartalom jelenik meg színpadán, és ez a törekvés alapvetöen más nézöi magatartást igényel, mint ami korábban az évszázadok során kialakult. Ezért hallatlanul nehéz rendezöi feladat darabjait a szerzöi szándéknak megfelelöen színre vinni.

Brecht a Kurázsi mama és gyermekei címü darabját 1939-ben, állampolgárságától megfosztva az emigráció körülményei között írta. A második világháború elöszele már jól érzékelhetö volt ekkoriban, s az író figyelmeztetésül szánta darabját a készülö veszedelmekkel szemben. De hiába a figyelmeztetö szó, mire a darab 1941-ben színpadra került, már fegyverek dörögtek mindenütt a világban.

A dráma cselekménye a harmincéves háború (1618-1648) idején játszódik. Az író nem a hagyományos felvonásokra bontást választja, hanem 12 jelenetre tagolja müvét. A konfliktusos drámákban a cselekmény rövidebb idöszakaszt ölel át a szereplök életéböl, ebben a darabban viszont a brechti drámafelfogásnak megfelelöen az elsö és az utolsó jelenet között tizenkét esztendö telik el.

Kurázsi mama markotányosnö, akinek a cselekedeteit egyetlen cél vezérli: túlélni a háborút, és hasznot húzni a háborúból. Neve beszélö név: arra a bátorságra utal, amellyel az erényre nem sokat adó asszony általverekszi magát a háborús veszélyeken. Gyermekeivel, akiknek mind más-más az apjuk, húzza csatahelyröl csatahelyre ekhós szekerét, amely raktáruk és otthonuk is egyben.

Mint a népmesében, neki is három gyereke van, mindhármat egyformán szereti, pontosan ismeri erényeiket és hibáikat. Eilif okos és rafinált, kész a hösiességre; Stüsszi ostoba, de becsületes; Kattrin pedig néma, de megbízható és jószívü.

Kurázsi mama nem képes átlátni helyzete lényegét, azt, hogy a háború ugyan a létfeltétele, de a háború természetéböl következöen fosztja meg öt elöbb-utóbb emberi lététöl is. Hiába a gyermekei iránti szeretete, hiába a ravaszkodása a cédulákra rajzolt, halált jósoló fekete keresztekkel, sorra elveszíti mindegyiket.

A tábori pénztárat elrejtö Stüsszit az ellenség elfogja, de váltságdíj fejében hajlandó lenne szabadon engedni. Kurázsi mama hosszan alkudozik a fizetendö összegröl, és ez alatt a fiút kivégzik. Másik fia, Eilif hasonlóképpen jár: korábban kitüntették, amiért vágóállatokat zsákmányolt, de ugyanezt teszi a béke körülményei között is, és nem kegyelmeznek neki. Kurázsi mama pedig éppen üzletel, amikor a fia el akar búcsúzni töle.

Az asszony végül harmadik gyerekét is elveszíti. Kattrin tökéletes ellentéte az anyjának: a kalmárszellem helyett benne a humanizmus él. Kurázsi mama a végletekig alkudozik még a fia életéért is, Kattrin pedig azonnal odaadná anyja féltett ingeit kötözöszernek, s ö az, aki minden szerencsétlenen szánakozni tud. Halála hösi halál, mert ö, a néma "kiált" a leghangosabban a háború ellen: a háztetön dobolva felébreszti Halle városának alvó lakóit, akikre így nem tud váratlanul rátörni az ellenség. Csak úgy tudják a katonák elhallgattatni, hogy lelövik.

A Kurázsi mama és gyermekei befejezö jelenete elgondolkodtató olyan szempontbál is, hogy vajon itt is érvényesül-e Brecht új típusú, elidegenítö szándékú dramaturgiája. Egy bizonyos: Kurázsi mama "altatódala" nem ironikus, nem távolságtartó, hanem fokozza azt a megrendülést, amit Kattrin halála kivált a nézöböl. Katartikus hatású befejezés ez ugyanúgy, mint a hagyományos tragédiáké.

A verbuváló örmester a következöképp fakad ki a darab elsö jelenetében: Látszik, itt rég nem volt háború. Honnan is volna bennük erkölcs, kérdem én. A béke az disznóól, rend csak a háborúban van. Békében a nép elvadul.

Brecht fanyar, keserü iróniája tükrözödik ezekben a sorokban. Az írói szándék itt is és késöbb is jól érzékelhetö: nem a harmincéves háború elembertelenítö hatását akarja megmutatni, hanem minden háborúét, helytöl, idötöl, hadviselö felektöl függetlenül.