Az első Nyugat-nemzedék költői: Juhasz Gyula (1883-1937), Tóth Árpad (1886-1967), Füst Milan (1888-1967)

Az első Nyugat-nemzedék költői: Juhász Gyula (1883-1937), Tóth Árpád (1886-1967), Füst Milán (1888-1967)

Szellemi erőgyűjtés

Juhász Gyula egyetemi éveinek időszaka párhuzamba állítható a reformkorral: a szellemi töltekezés lendülete nemcsak egy-két egyéniséget, hanem egy egész koncentrációt emelt föl.

Ezen évek állandó körülménye a szükség: az özvegy édesanya csak ritkán tudja anyagilag is támogatni fiát.

Jelentős számára a Négyesy-féle szeminárium: ennek nyolc féléven át hallgatója, haton pedig szeniorja (ő választja ki a fölolvasandó szövegeket).[1]

Az első két évben szűkebb környezete a népnemzeti irányt idealizáló debreceni Bokréta itt tanuló köre.

• Egy viszonylag fesztelen barátságot alakít ki az egyik vezéregyéniséggel, Oláh Gáborral: még lelki életéről is ír neki. A Holnap körüli csatározások (1908) távolítják el őket egymástól némileg.
• A bokrétások a Csokonai Kör támogatásával tevékenykednek (így jelennek meg antológiáik).

Fontos még a Zalai Bélával való barátsága.

Jelentős Babits, Juhász és Kosztolányi fiatalkori barátsága, bár "sem a Babits-kutatók, sem a Kosztolányi-tanulmányok írói nem tesznek nagyhangsúlyt a triász egyetemi eszmecseréire". _(15.)

Tájékozódására ekkor sokféleség jellemző.

• , egy Babitshoz írt levél: Nietzsche, Taine, Brandes, Ruskin, Frenssen, Ovidius, Platón, szocialisták, monisták.
• nyara: Maeterlinck, Arany, Balázs Béla (akkor még Bauer Herbert), Tápé.

Mire Juhászék érdeklődése filozófiai jellegű lesz, elhalványul a kantiánus szemlélet hatása.

• A német kultúra helyett a francia felé fordul az érdeklődés.
• A németből csak Nietzsche hatása marad meg; ez igen erős: Ady, Bartók Béla, a Huszadik Század és társasága, a Galilei Kör fiataljai, A Hét.

Juhász Gyulára főleg azok a filozófusok hatnak, akik kiváló írók is, így Schopenhauer vagy Nietzsche

• Utóbbitól fordít, illetve ő egy-egy versének az ihletője.
• Szembe kell néznie a filozófus szélsőséges személyiségkultuszával is: úgy véli, az Übermenschnek nincs realitása, csupán filozófiai fantom és szociális agyrém, ugyanakkor egy elsőrendű költői alkotás.
• Szabolcsi Miklós véleménye: "Nietzsche például nem is annyira filozófiájával hatott rá, hanem a szürkeségből, a konzervatív Magyarországból való nagy, romantikus kitörés előképeként szerepel. Leveleiben és verseiben vall erről: a világgal dacoló, az egész életet uraló és nagyobbra hivatott ember eszménye - ezt adja neki Nietzsche, s nem annyira az Übermensch-gondolatot." _(21.)
• Nietzsche élete utolsó évtizedében elborult elmével él (mint a költő apja), és Juhász ezt több versében is fölidézi.

Ø     Nietzsche Naumburgban

Ø     Nietzsche

Juhász Nietzsche-recepciójának két fő módosítója van.

• Ibsen

Ø     Ez az élmény Nietzsche irracionalizmusa ellensúlyozására alakul ki.

Ø     Közvetett hatás: Reviczky, Ady, Oláh Gábor

Ø     Juhász megoldást talál nála az egyéniség problémájára. Eddig ezt a problémát etikai vagy esztétikai szempontból vizsgálták: Jézus (szeretet) és Zarathustra (erő) - Ibsennél a két elem egyesül.

• Tolsztoj

A három ideál társításáért Schmitt Jenő Henrik filozófia-előadásai "tehetők felelőssé".

Juhász lírája

• Sokan hatnak rá a modern francia irodalomból; pl. Baudelaire, Mallarmé, Verlaine, Rimbaud
• Nagy hatással van rá a XIX. századi parnasszista iskola.
• Versei azonban hazai színezékkel is átitatottak.
• Annyi műveltség adta élménnyel dolgozik, mint kevés más magyar költő.
• Fontos ihletője a művészet- és tudománytörténet.
• Érdeklődése nemcsak bizonyos személyiségekre vonatkozik, hanem a művészlét egészére.
• Verstani igényességét jelzi a szonettforma átvétele.

Ø     A szonett Magyarországon a francia parnasszisták és szimbolisták által nyer teret.

Ø     A hazai szonettszerzők közül Juhász az egyik legnagyobb.

Ø     Sokat tesz a szonett újabb meghonosításáért (bár ez a versforma majd Szabó Lőrincnél válik modern magyar verssé).

• Kapcsolódási felületek a magyar költészettel:

Ø     Ábrányi Emil: tőle származik a korai versek retorikus, patetikus hangzása, illetve a közösségi szociális problémák iránti fogékonyság (ez utóbbi meg is marad).

Ø     Endrődi Béla, a Virágfakadás c. lap elindítója

Ø     Kiss József

Ø     a polgári ellenzéki hagyományból vett minta

Vajda János: a gondolat kozmikus kitágítása, a szerelem és a magyar költősors tragikus fölfogása

Komjáthy: érzelmi izzás és filozófiai magasság - róla Juhász a Tűzben ír egy cikket, amely Mohácsi Jenő szerint elindítja a nemzedék Komjáthy-kultuszát.

Reviczky: vallomásos őszinteség, a nemzetinél szélesebb perspektíva

Juhász Gyula véleménye: "A valódi modernség, amely nem divat, de életigazság, első magyar hősei egyikét és legfinomabb, legkedvesebb alakját ünnepli Reviczky Gyulában. Ő az első magyar költő, aki filozofál, de nem a levegőben, hanem szíve vérét hullatva eszményeiért. Az ő agyán és szívén cikáznak át először nálunk Schopenhauer gondolatai, ő fordítja le először magyarra Ibsent, az új dráma atyját. Ő dalol először szánakozva Perditáról, ő hirdeti legmerészebben, hogy a magyarság és modernség egyesítése a mi legméltóbb emberi ideálunk." _(31.)

Ø     Arany János (elsősorban öregkori költészete). Juhász Gyula: "Arany lírája: utolsó vigaszom. Imádom Aranyt. És írni fogok róla." _(31.) Modernebbnek és emberibbnek látja, mint a közvélemény.

Magány és magára találás

"Egyedül a kis Iza szigetén"

• : Juhász Máramarosszigeten tölti az iskolaévet (gyakorlóév), bár Budapesten szeretett volna állást kapni.
• Okok, amiért Juhász egy kis megyeszékhelyre kerül:

Ø     progresszív költői és publicisztikai megnyilatkozásai

Ø     Magyar tanárok (Szeged és Vidéke, 1906): első vezércikke, amely abban az országos fölháborodásban íródik, amellyel az értelmiség fogadta az állami középiskolák keresztény szellemiségének a fokozását (név szerint megvádolja a minisztériumi vezetőt, Barkóczy Sándort

• Máramarossziget ekkor nem jelentéktelen település: van színháza, több hivatala és iskolája, értelmiségi rétege. Juhász mégis magányos (erről leveleiben is panaszkodik).
• Heti 17 órában tanít magyart és latint, osztályfőnök, az ifjúsági könyvtár vezetője.
• A nagy létszámú osztályokban nem külsőséges eszközökkel próbál fegyelmezni, hanem színes magyarázatokkal.
• A máramarosszigeti járásbíró, Halmi Bódog az első modern magyar pedagógusnak nevezi a költőt.

: Juhász Gyula öngyilkossági szándékkal Budapestre utazik. Ez a rögeszméje már régebbről kísérti; pl.

• Egy fiatal öngyilkosnak (1905)
• Öngyilkosok (1906)
• Egy 1906-os levél Oláh Gábornak: "Ördöngös vagyok. De ezt a modernebb kiadást még a Jézus sem tudja kiűzni, csak az anyaföld, az áldott anyaföld. Tisztelt idegeim odavannak." _(38.)

Egyesek szerint több ekkori verse patologikus vonásokat mutat, pl. A nagy temető - ez azonban inkább csak kísérlet a költői fejlődéstörténetben (vö. a ro 313d38d mantika hőskora: misztikus halálvágy, regényes éjkultusz, öngyilkosság-eszményítés).

Juhász lírájának van egy sajátos szociológiai-szociográfiai szövete, amely a máramarosszigeti versekben jellegteremtő alapvonás. Olyan hatással van rá a Máramarossziget melletti Tiszafejéregyháza, mint a Szeged melletti Tápé.

Egyéni magányérzését a nemzeti méretekig is általánosítja.

• Verecke táján
• A verseim után
• A Himnusz
• Magyar elégia

Egyes verseiben tudatosan veszi birtokba a magyar múltat. Kosztolányihoz hasonlóan Magyar szonettek címmel ír történelmi alakjainkról.

• Pl. Gellért püspök; Géza király; Mátyás király
• Kosztolányi plágiummal vádolja a költőt, de kimutathatók a különbségek. Juhász induktív módszert követ, és mélyebben értelmezi a korokat.

Juhász Rákóczi-versei

• Ez a téma már a zsengékben is megjelenik; ok: 1906-ban hazahozzák Rodostóból a fejedelem és kísérete hamvait.
• Hatással van rá Endrődi Sándor és Thaly Kálmán kurucköltészete, de Ady is.
• Az újabb Rákóczi-versek a költő történelemszemléletének a radikalizálódását jelzik.

Az öngyilkossági kísérlet után Juhászban meglátják a költőt, bár a konzervatív helyi literátorok "személyében megsejtik és rögtön meg is gyűlölik a modern költői magatartást". _(45.)

: Juhász Pesten leteszi pedagógiai szakvizsgáját, de a diplomáját még sokáig nem tudja kiváltani rossz anyagi helyzete miatt.

Pesten két jelentős kulturális esemény részese.

• Vígszínház: megnézi Max Reinhardt rendezésében Wedekind egyik drámáját.
• Nemzeti Szalon: Gauguin-tárlat - Juhász itt találkozik először a modern festészettel. Ezután írja meg a romantikus hangulatú Primitíva c. verset.

Juhász Máramarossziget után Lévára kerül (ez járási székhely).

• Ez egy kis város: még 10 000 lakosa sincs, egyetlen nevezetessége egy romos vár, kulturális intézménye a piarista gimnázium.
• Ide utazva áthalad Budapesten, ahol személyesen is megismerkedik Adyval (a Budapesti Napló szerkesztőségében).
• Első lévai verse (Én is meghaltam) tárgyilagosan mutatja be új helyzetét.
• Egy hónap múlva elmenekül innen (ekkor akar a Dunába ugrani, csak első verseskötete megjelenésének[4] a híre tartja vissza, illetve az, hogy édesanyjára gondol).

Első kötete megjelenése visszaadja életkedvét, de egzisztenciát nem biztosít.

Hazatér szülővárosába, édesanyja mellé.

• Ismét megfordul a fejében, hogy pap lesz.
• A Szeged és Vidékébe ad írásokat; egyetlen kiemelésre érdemes írása: Halálesztétika (Balázs Béla esztétikai tanulmányáról).
• Juhász első kötetének a fogadtatása:

Ø     Kosztolányi méltányolja (pl. előnyének tartja, hogy megjeleníti a kor etikai problémáit).

Ø     Babits az Adytól és a Kosztolányitól való eltéréseket vizsgálja (előbbinél gazdagabb, utóbbinál közvetlenebb). Rímei nem mindig zengők. "Nyelve viasz, nem márvány." _(55.)

Ø     Schöpflin Aladár: érdekes költői jelenségnek tartja Juhászt, és úgy véli, meg fogja határozni a legközelebbi jövő magyar lírájának a jellegét.

Nagyvárad (Juhász 1908-ban érkezik ide).

• Juhász nagyon vágyik a Szajna parti Párizsba, de szívesen utazik a Körös parti Párizsba is.
• Nagyvárad ekkor az egyik legdinamikusabban fejlődő nagyváros (élénk szellemi élete van, 1910-ben több mint 64 000-en lakják).
• Itt több siker is éri a költőt, pl. a Holnap, amelynek és a Holnap Irodalmi Társaságnak a legfőbb szervezője lesz.

Ø     Juhász: "Hát vannak, akik még gondolnak rám, és szeretnek engem! A Holnapban testvérem nyújtja jobbját a terek és idők mély távolán át." _(58.)

Ø     A Holnap ereje az összefogásban volt, így az őket támadók egymás ellen fordítják a tagokat; pl. az Új Idők: Herczeg Ferenc 1908-ban Adyt választja el a többiektől.

Herczeg azt állítja, hogy a tagok abból élnek, hogy Adyt utánozzák.

Ady ugyanebben a folyóiratban válaszol (A duk-duk affér): szerinte ő egy olyan vezér, aki nem tudja, hogy az. Később pedig tagadja, hogy valamilyen titkos társaságnak az elnöke, vagy akár a tagja lenne. Szerinte nincs köze a magyar modernekhez sem.

A nagyváradiak magukra veszik a célzást; Juhász Gyula válaszol (A duk-duk affér után): "A Holnap költői eggyel kevesebben lettek, de egy nagy tanulsággal gazdagabbak. Ady Endrének még több dicsőséget kívánunk, nálunknál jobb barátokat nem. Mert az már csalás volna!" _(59.)

Ø     A Holnap költőit Fenyő Miksa védi meg a Nyugatban (1909).

• Juhász világszemlélete a nagyváradi években erősödik meg.

Ø     "Sok tekintetben a századvégi polgári radikalizmus álláspontjára helyezkedik, sőt találkozik a szocialisztikus eszmékkel is." _(61.)

Ø     Úgy tűnik, megszabadul a tolsztojánus filantrópia béklyóitól.

Ø     Historikus érzékenysége változatlan (a görög és magyar történelem iránt is érdeklődik).

Ø     Erősödik benne az Ady-élmény esztétikai és poétikai befolyása: elsajátítja a jellegzetes hangulatot és dikciót, több Ady-motívum is megjelenik nála (haláltánc, hajó), illetve gyakorolja Ady sorismétlő technikáját.

• A korszak legérettebb darabjai "a szegedi Tisza-vidék konkrét valóságához kötődnek". _(65.) Pl. Tiszai csönd

Ø     Hajó: az egyetemes költészet közhelyszerű toposza.

Ø     A vers előtere idilli, a pók képe azonban a háttérben egy titkolt riadalmat mutat.

Ø     Formája nagyon egyszerű: kétsoros versszakokból áll; a tíz szótagos sorok jambikus jellegűek, de magyaros hangzásúak.[7]

• Nagyváradon a premontreiek főgimnáziumában tanít.

Ø     Itteni pedagógusélményei miatt verseiben is panaszkodik; pl. Tanár úr volnék.

Ø     A gimnázium szelleme csaknem világias, Juhásznak mégis "tudathasadást" okoz egyházi művészetfölfogást előadni. Ennek következtében tanári szabadságát kihasználja.

Dolgozataiban nem vallásos témákkal foglalkozik, hanem pl. a Szigeti veszedelem eredetiségével, a nemzeti eposzok jelentőségével.

Elutasítja azt a határozatot, amely szerint a világi tanároknak is misére kell járniuk ünnepeken.

Ø     Zsurnalisztikájában egyre nagyobb szerepe van a pedagógiának.

Tanárok (1908): a tanárképzés gyakorlatiatlanságát panaszolja.

Diák-tragédiák: pedagógiai fölfogása gyermekközpontú, de nem ő hajol le a gyermekhez, hanem a gyermeket emeli föl magához.

Utazás egy arckép körül: a művészi nevelésről ír (szükséges fogékonyság, lelkesedés).

A magyar Rousseau

Magyarok az olimpiádon: testi kultúra nélkül nincs lelki kultúra; Juhász fontosnak tartja a testi nevelést, és erre az 1908-as londoni olimpia magyar kudarcai kapcsán hívja föl a figyelmet.

Új pünkösdi zúgás: értékeli a filmek közművelődési hatását.

Ø     : a premontreiek fölmondanak a költőnek, és egy új rendtársukat nevezik ki helyette.

Juhász viszonya a színházhoz

• A színpadi műhelymunkával az egyetem alatt ismerkedik meg, amikor a Nemzeti Színházban statisztál (nagy hatással van rá Jászai Mari és Pethes Imre
• Színházi dolgok c. írásában úgy gondolja, a mai színház a stílust hangsúlyozza; mindenkinek a színpadi illúziót kell szolgálnia.
• Nagyváradon színpadi szerzőként is bemutatkozik: megírja az Atalanta c. énekes színjátékot.

Ø     A darab alapötlete Pierre Louÿs Aphrodite c. erotikus regényéből származik.

Ø     Zeneszerzője és színpadra vitelének szorgalmazója: Deésy Alfréd

• : bemutatják Szép csöndesen c. idilljét.
• "Az az igazság, hogy a költő egyik darabja sem volt igazán színpadra termett. Kritikusként értette ő a dramaturgia törvényeit, de szerzőként nem tudta sikeresen alkalmazni." _(70.)
• Egy időre fölhagy a színházi kísérletekkel, és csak később foglalkoztatja drámai hősként Zrínyi és Martinovics alakja.
• Előadható "drámai költeménye": Don Quixote halála (1924).

Újabb megpróbáltatások

"Annára gondolok, emléke enyhe, szép!"

• Kérdés, hogy valóban beszélhetünk-e szerelmi líráról.
• Anna költői átlényegítésének a megítélésében különböző vélemények vannak.

Ø     Cs. Szabó László: Anna nem elérhetetlen, csak a költő alakítja azzá. "Ez a szerelem a testetlenítés csodája: csalhatatlan költői ösztönnel rögtön és végképp reménytelenül szeretett bele." _(74.)

Ø     Féja Géza: Juhász számára ő az Őskép, az örök asszonyi; másodrendű, hogy milyen emberi-erkölcsi formában jelenik meg.

Ø     Komlós Aladár

Anna képe és neve a szokottnál mélyebb értelművé absztrahálódik.

A költőt nem az asszony el nem érése teszi tönkre, hanem lelki akarata és szerelme miatt nem tudta elérni a színésznőt.

• Többen föltételezik, hogy Anna alakjának a stilizálásához szükség volt a színpadi illuzionizmusra és a színházi kosztümre.
• A költő és a színésznő személyesen csak néhányszor találkozott.

Sárvári Anna későbbi nyilatkozata: "Én Juhász Gyulát alig, de alig ismertem. Mindössze talán egyszer beszéltem vele. csak később, soká hallottam, hogy verseket ír hozzám. Boldog voltam, örültem, és az ismerősök lépten-nyomon gratuláltak a versekhez. Én csak akkor döbbentem rá, hogy nekem ezekhez a versekhez semmi, de semmi közöm. Ezek a csodálatos versek csak a szőke hajamnak, kék szememnek és Juhász Gyula elképzelt ideáljának szóltak, de nem nekem, és nem hozzám." _(78.)

• Juhász följegyzése, hogy mindig olyan nőkbe volt szerelmes, akik nem viszonozták érzelmeit, sőt rossz hírük volt. (Amikor Anna meglátogatta egy idegszanatóriumban, a költő elfordult; valószínűleg nem akarta szembesíteni az idealizált képet a valósággal.)
• A különböző érzések ihlette versek végül egy ciklusba rendeződnek. Így a későbbi Júlia-ciklusba fönntartás nélkül bekerülhetnek az Anna ihlette darabok.
• Az Anna-érzelemkör tértől és időtől független.

A biográfiát tekintve Juhász egész élete szinte teljesen mentes a századelő viharos szerelmi megrázkódtatásaitól. Szerelmi lázadása mindössze abban érhető tetten, hogy egy jelentéktelen színésznőt választ ideálul.

Baróti Dezső tanulmánya

• Juhász verseiben a szerelem mindig egy veszélyt jelentő tragédia.
• Gyakori a szerelem és a halál összefonódása: "az erotikát bűnnek tartó katolikus neveltetés és a tragikus sorsra jutott, beteg édesapa képe testi-lelki károsodást okozott a poétában". _(76.)
• Férfipusztító asszonyok egész sora jelenik meg a költeményeiben (pl. Klütaimnésztra, Salome, Maillard kisasszony, Noa Noa).

Ekkoriban már él Nagyváradon Léda legendája, és az Adyval való viszonyt Juhász is ismeri, és valószínűleg követni akarta Ady példáját. "Az sem lehet merő véletlen, hogy Juhász Gyula Atalanta című operettjében egy rabszolganőt épp Lédának neveznek, s ezt a kis szerepet Sárvári Nusival játszatták el." _(77-78.)

az Anna-versek

• A nagyváradi időszakban a vergődés dokumentumai. A szerelem már a kezdetekor megszakad. A költő megtudja, hogy nem hosszabbították meg Anna szerződését, ezért végleg el akarja felejteni a nőt (Megölt szerelem sírkövére). Ez az örök szomorúság megmarad a költőben.
• A szakolcai évek verseiben nem a nő elvesztése fogalmazódik meg, hanem az asszony hiányán keresztül a kisvárosi költősors nehézsége jelenik meg.
• Szakolca után Anna egyre ritkábban jelenik meg a versekben, de a sajátos női eszménykép mindvégig megmarad.
• "Keresztnevén kívül alig van valami konkrétum a hölgyről; megjelenéséről, arcvonásairól csupán elmosódott, impresszionisztikus foltokat kapunk. Nem véletlen ez a fátyolozottság. Mert Anna mindennemű értékek, álmok, vágyak szimbóluma: az el nem ért és az elérhetetlen nőiség, a meg nem valósult és megvalósíthatatlan eszmék, a ki nem teljesedett és a kiteljesedhetetlen művészet." _(85.)
• Anna örök

Ø     Először a Pesti Naplóban jelenik meg (1926), majd a Hárfa c. kötetben.

Ø     Az Anna-inspiráció túlmutat önmagán ebben a költeményben is.

Ø     A vers utolsó szava: Anna - ezt a nyomdai szedő Amenre torzítja, és több kiadás ezt a szöveget veszi át (az eredetihez csak az újabb kiadások térnek vissza).

Ø     Címe: predikatív (egyszerű ténymegállapítás).

Ø     A vers: három nagy ívű versmondat, tizennyolc jambikus lejtésű, laza, rímtelen sor.

Ø     "Szövegvilága egynemű, a költő természetes, közvetlen hangon beszél szerelemélményéről." _(86.)

Ø     Általában három egységre osztják (6-6-6 sor).

Első rész: a múltba fordul.

Második rész: a jelenvalóság.

Harmadik rész: a jövő, illetve valami időtlenség.

Ø     A versben az emlékek metaforikus összefoglalásáról van szó (erre utal: "ifjúság bolondság").

Ø     A költemény lényege a hűség - Annához, illetve a költőnek ifjúkori önmagához, az egykor választott eszményhez.

Szakolca (felvidéki kisváros)

• Juhász összeköttetések révén az itteni királyi katolikus főgimnáziumban lesz helyettes tanár.
• A városka ötezer lakosából mindössze félezer a magyar.
• Itt erősödik meg Juhász jellegzetes élményköltészete.
• A határ mellett fölébred magyarságélménye (ez később, a hazai vidéket járva, meghitt szeretetté lágyul; pl. Magyar táj, magyar ecsettel
• Újabb kultúrkörökkel ismerkedik.

Ø     Hindu filozófia (valószínűleg Schopenhauer hatására): azonban nem a buddhizmus, inkább a brahmanizmus hat rá. Egyébként élete végén visszavonulása igazolására is a buddhista filozófia jár a fejében, és Udana szavait idézgeti: "Összetört az újraszületések kereke, mert megszűnt a vágy, a kiszáradt folyam nem folyik több, az összetört kerék nem forog többé, ez a szenvedés vége." _(205.)

Ø     Továbbra is szívesen fordul a nemes hellén világ felé.

• ". elsősorban a művészeteket, az egyes alkotókat, alkotásokat értékeli és fogalmazza meg újra a maga számára [.] azokat saját képmására hasonítja, beépíti egyéni érzésszférájába." _(92.)
• Főleg a képzőművészethez vonzódik, elsősorban az olasz festészetet vizsgálja.
• Juhász vallásossága

Ø     Bár az új irodalomért folytatott harc meglazítja a költő vallásos kötelékeit, de a hitbuzgalom időnként föllángol, 1910 után pedig megerősödik.

Ø     A szakolcai versek vallásos érzületét nemcsak a magány magyarázza; döntő ok lehet még a szerelmi csalódás is.

Ø     Nem egy kiábrándult lélek Istenhez fordulásáról van szó, hanem inkább vezeklésről.

Ø     Egyes pillanatokban úgy tűnik, a költő föladja a vallással való küzdelmet, de végül nemcsak a biblikus jelenetek parafrázisát fogalmazza meg verseiben, hanem ténylegesen is megtér, és valóban talál megnyugvást.

Ø     Várkonyi Nándor (Széphalom, 1928): "Érzéseinek valódi hazája a keresztény fájdalom, de nem a maguk időtlen értemében éli át a vallás transzcendens igazságait, világmagyarázó rendjét, vallásossága nem lelki közösség végtelen célokkal, hanem alkalom a végtelenség felé való lendülésre, a híven elfogadott s mindenben és mindenkiben részvéttel megérzett alázatának, tisztaságának megvalósítására. Így időbelivé válik, színtiszta lírává, melyet csak az önátadás törvényei szabályoznak." _(177-178.)

• márciusában innen is megszökik, de az igazgatói jóindulat visszafogadja, sőt a következő évre rendes tanári kinevezést kap.

Makó (1913 nyarán kerül a városba)

• Ez a város már csak 30 km-re van Szegedtől, így a költő minden hétvégén haza tud utazni.
• Szalatnai Rezső véleménye: "Makón csak idejét tölti, idegeiben, értelmében, látásában szakolcai emlékek kavarognak. [.] 1913 nyara és ősze a költői gyakorlatra nézve teljesen Szakolcáé; Szegedről, Makóról nincs egy sora sem." _(101.)
• Két hónap tanítás után betegszabadságot kér. 1914 elején ismét tanítani kezd, ám márciusban Budapestre utazik, és szíven lövi magát. Az orvosok megmentik, de a golyó benne marad.

Ekkor jelenik meg második verseskötete is, de ez jóval kisebb visszhangot kap, mint öngyilkossági kísérlete.

Fölgyógyulásához Csáth Géza gratulál, és azzal biztatja, hogy a neuraszténia rövid idő alatt meggyógyul. "Az már a sors gonosz játéka, hogy épp Juhász Gyula búcsúztatta nekrológjával a »magyar Maupassant« Csáth Gézát 1919 októberében, amikor önmaga vetett véget tragikus életének (Falusi idill

A Rókus-kórházban egy fiatal újságírónő keresi föl: Eörsi (Tóth) Júlia, aki két könyvben is megírja a költővel való találkozását, illetve szerelme és állítólagos egyházi házassága történetét.

• Áldott vidéken (1924): ez egy gyönge kulcsregény, amely "az írónő és a költő kapcsolatának meglazulását követően elfogult utó- és vádirata ennek a szerelemnek".
• Tiéd a sírig (1957): ez egy túlzott önhittséggel torzított visszaemlékezés.

Az biztos, hogy az írónő sokat tett a beteg költőért, ám Eörsi (Tóth) Júlia vallásos prüdériája és Juhász gátlásossága megakadályozta a szerelem kibontakozását. Egyébként valószínű, hogy a költő csak hálát érzett az írónő iránt.

"Fájó magyar őszben, bús világviharban"

• Az augusztus eleji szerbiai eseményeket Juhász még lelkesen üdvözli.
• Az álhazafias nacionalizmus egy időre őt is megtéveszti, és a megindult háborút az 1848-1849-es szabadságharc perújrafelvételének tartja.
• Magyarország hadba lépésekor betegszabadságon van, de a hírre Makóra utazik. Ő a betegeskedés miatt nem kap behívót, így a háborús élményeket számára az újságértesülések, hadijelentések, a sebesültek és foglyok elbeszélései adják.
• "A háború kitörésekor hangoztatott soviniszta-honvédő állásfoglalását fokozatosan felváltja nemes humánumának hangja." _(112.)

-ban betegsége miatt nyugdíjba küldik (nyugdíját csak tíz év múlva kezdik folyósítani).

Hazakerül Szegedre.

Eörsi (Tóth) Júlia közreműködésével megjelenik Késő szüret c. kötete a Táltos Kiadónál (1918). A kötet gyöngébb a vártnál, de csak finom bírálatok születnek róla (a kritikusok inkább általánosságokat írnak, és azt is inkább az életpályáról).

Forradalmas időkben

: "Juhász Gyula ekkor képes egész személyiségét mozgósítani. A publicista és a költő is szinkronban van az eseményekkel." _(120.)

júniusától a Délmagyarország belső munkatársa (előtte a Szeged és Vidéke munkatársa, de amikor az újságírók sztrájkot szerveznek a tulajdonos, Balassa Ármin ellen, ő is melléjük áll, így más szerkesztőségbe kell távoznia).

Az orosz forradalom eseményeire betegsége miatt nem tud azonnal reagálni - szerencsére, ugyanis "néhány hónap múlva [.] történeti fejlődésében látja, elsősorban erkölcsileg, a februári polgári és az októberi szocialista forradalom közötti különbséget". _(121.)

Az őszirózsás forradalomra meglepő módon nem reagál a költő.

A forradalomvárás több verstémáját is fölnagyítja. Megjelenik a pipacs képe, ami önmagában is lehet a forradalmas vágyak jelképe.

lehetőségéről így ír a Délmagyarország egyik vezércikkében: "Talán örökké emlékezetes lesz, talán nevezetesebb, mint 1526, mint 1848, talán még fontosabb és híresebb, mint 1453 vagy 1789. Lehet, hogy a legemlékezetesebb év lesz, mióta a világnak története van, mióta Prométheusz tüzet lopott az égből az agyagba. Minden kilátás megvan hozzá, hogy az legyen." _(129-130.)

Ekkorra tehető a költő újabb fejlődési szakaszának a kezdete; indokok:

• Szegeden megalakul a KMP helyi szervezete, amely befolyással lesz a költőre.
• végén a szegedi Nemzeti Tanács jegyzője lesz.
• A színházi direktórium tagjává választják.
• A szegedi Polgári Radikális Párt társelnöke. A párt alapít egy francia nyelvű hetilapot (La Hongrie Républicaine), amelynek célja a francia katonák informálása. Juhász ennek a lapnak főmunkatársa lesz.
• A Szociáldemokrata Párt tagja.
• Dolgozik a Délmagyarország és a Tűz c. lapokba is.
• Beleszeret Zöldi Vilmába

A költő népművelői föladatokat is vállal.

Ellentmondások között

Juhász számára Dózsa György örök téma.

Dózsa feje: "A félelem és létbizonytalanság közepette ez a vers a tiltakozás akkor lehetséges legélesebb formájához tartozott, s a folklór energiáival feltöltődve, valaminő reménykedés hitét is sugározta." _(147.)

Az élő halottak háza: ". a világháború megnyomorított embereire emlékezve, igencsak kiszélesíti szavainak jelentésmezejét. A szenvedésektől az őrületbe kergetett szerencsétlenek helyzete most azonos egy egész ország kiszolgáltatottságával, megszégyenítettségével." _(147.)

". Juhász Gyulát a forradalmak igenlésének és őrzésének posztjára Adyhoz való föltétlen hűsége állította. Amilyen döntő kérdés volt a modern magyar líra, a szellemi progresszió szempontjából az alkotók viszonya Adyhoz 1919 előtt, annál is fontosabb lett ennek a kapcsolódásnak a hőfoka a két világháború között." _(152-153.)

-ban a Petőfi Társaság tagja lesz, amely bizonyos fokig biztonságot ad a költőnek a szegedi zaklatások ellen. 1927-ben viszont Ady ügyében összetűzésbe kerül a társaság elnökségével.

Juhásznak ekkor két kötete is megjelenik.

• Ez az én vérem (1919, Szeged)
• Nefelejcs (1921, Szeged)

Jellemzőik:

• Vékony kis füzetek.
• Hiányzik a ciklusba rendezés koncepciója és a logikai vagy lélektani megszerkesztettség is.

, Szeged: Juhász a Magyar Jövendő egyik szervezője, illetve a folyóirat első két számának a főszerkesztője is.

Ebben az időben utazgathat is.

• Szívesen jár Makóra, Espersit János ügyvédhez (valószínűleg ő mutatja be a költőnek József Attilát).
• : kétszer Bécsbe utazik.

Veseiben az ellenforradalom ellen támad. Kedvelt szimbóluma Jézus és a föltámadt Lázár. "Itt ugyanaz az erőszaktól való irtózás munkál benne, amely a forradalmakkal kapcsolatos fenntartásait is táplálta. Visszagondolva is megriad a vérben születő új világ képétől." _(163.)

Juhász tudatosan fordul a múlt felé. "Ezt a rendezettség nélküli gondolatvilágot időnként, egy-egy kristályosodási pont körül, így például a Petőfi-centenárium alkalmából képes összefogni a költő." _(164.)

Ekkoriban egyébként fontos kérdés a Petőfi-értelmezés (éppen úgy, mint Ady forradalmisága).

• Petőfi igazi jelentősége a Nyugat-mozgalomban kezd újra tisztulni.
• Juhász az egyik író, aki Szabolcska Mihály vagy Herczeg Ferenc hivatalos véleménye ellenében meg meri idézni Petőfi eredeti forradalmas arcát. (A Nyugat 1923-as Petőfi-emlékszámában viszont egyetlen Juhász-vers sem jelenik meg.)

tavasza: Juhász huszonöt éves alkotói jubileuma.

• Hivatalos részről egyáltalán nem üdvözlik.
• Barátai ünneplik (Babits és Kosztolányi Szegedre látogat, velük elutazik Tápéra is).
• A Nyugat különszáma késlekedik, és méltánytalan is lesz.

Tápé

• Költők Tápén: Juhász megírja a barátaival való látogatását.
• A falu még a '20-as években is az ősiség háborítatlan szigete.
• Lakossága állítólag avar eredetű.
• "A századelőn mintegy jelképként fedezi föl magának ezt a sajátos falut a paraszti sors közvetlen átélésére törekvő, az eredendőt kereső értelmiség, festők, népzenekutatók, írók egész kis csapata. Kodály Zoltán is innen indult 1905-ben első népdalgyűjtő útjára." _(167.)
• Juhász is több verset ír a faluról.

Ø     Tápai nóta

Ø     Tápén

Ø     Tápai lagzi: a látszólag impresszionisztikus leírás a szegényparaszti sors mély értelmezése. A formai zártság a fogva tartottság benyomását kelti.

Ø     A tápai Krisztus

Magyarságélménye összekapcsolódik a szociális problémák fölmutatásával.

A megfeszített Jézus előtt játszódik a magyar szegényparasztság története.

Juhász magyarságélményébe sajátosan kerül be az ősmagyarság-mítosz is.

• Ének Kőrösi Csomáról
• Turán után: saját bánata kifejezési lehetőségét találja meg a keleti motívumban, a faji alapú turanizmusban.
• Emese álma; A szeri pusztán: "Ez az ősmagyar nosztalgia először csak érdekes képanyag, később [.] mélyen átélt, tragikus sorskérdéssé értelmeződik nála." _(172.)

Orbán lelke (Pesti Napló, 1925)

• Juhász szépprózai írásai műfajukat és színvonalukat tekintve is nagyon különbözőek.
• Ez a kisregény a XX. század magyar elbeszélőinek egyik legjobb alkotása.
• Megírása: Makó, 1924 (Espersit Jánosnál
• Kulcsregény: a szakolcai tapasztalatok epikai összefoglalása.
• kettős önarckép

Ø     Orbán Gergely a '10-es évek elejének a Juhász Gyulája, aki a magyar kisváros élményanyagát hozza, a provincializmus hangulatában mozog.

Ø     Szimák Zoltán

Rónay György szerint: "egy virtuális Juhász

Valamint: a '20-as évek közepén egzisztáló költő alteregója (bár Szimáknak meghatározott modellje volt).

• A regény a valóságábrázolása alapján Az Isten háta mögött c. művel társítható, gondolatilag azonban inkább a Légy jó mindhalálig lényegével.

Testamentom (Szeged, 1925)

• "Juhász Gyula életében közönség elé került legérettebb könyve ez, jó válogatásban, átgondolt szerkesztéssel fogja össze a szétszórva publikált költeményeket." _(176.)
• A cikluscímek jelzik a viszonylagos témagazdagságot és a rendszerezés szempontjait.

Ø     Örök művészet

Ø     Magyar tájak

Ø     Élet, halál

Ø     Szerelmek

Ø     Japán módra

• Érdemi bírálat nem születik a kötetről; ami jellemző: egy-egy gondolat kiragadása, és azoknak a különböző szempontokból való fölnagyítása.

Ø     Élet . lírája a magyar lélek, magyar szépségek erőforrásaiból ered, s azokhoz vezet." _(177.)

Ø     Bodor Aladár (Protestáns Szemle, 1926): kiemeli a költő tiszta magyarságát, és eltúlozza lírája faji jellegét.

Ø     Féja Géza (Híd, 1927): fajmítosz gyanánt hangsúlyozza a költő magyarságélményét.

Juhász egy ideig dolgozik a Magyarságnál, majd a '20-as évek közepén neve ismét föltűnik a Népszavánál.

Egyes költeményeiben a május köré szervezi gondolatait; pl.

• Virágos barikádon: a május önmaga jelképévé emelkedik ebben az élethimnuszban.
• Május ünnepe: egy sajátos panteizmus jelenik meg a versben, mivel a természettel nem Isten, hanem a munkásság azonosul.

A vallásos képzetek továbbra is élnek Juhász költészetében, bár sajátos szerepkörben, funkcióváltással.

• Különösen érzékeny a kereszténység népi hagyományai iránt.
• Nagy becsben tartja a néphit által megerősített vallásos jelképeket.
• Haviboldogasszony: Juhász meglesi a szegediek Fekete Máriához való zarándoklását, de nem azonosul a tömeg révületével, hanem újságíróként szemléli az eseményeket, és valóságos lírai riportot készít.

, Genius Kiadó: két kötete is megjelenik.

• Hárfa (versgyűjtemény)
• Holmi (prózai kötet)

Ø     Orbán lelke (kisregény)

Ø     A tékozló fiú (kisregény)

Ø     A pusztába kiáltó szó (elbeszélés)

Ø     Dialógus a könyvtárban (elbeszélés)

Ø     Don Quixote halála (dráma költemény)

Ø     irodalmi portrék, esszék: Tömörkény István, Gárdonyi Géza, Szabó Dezső, Riedl Frigyes, Anatole France, Ady és a Holnap kapcsolata

Önmaga árnyékában

körül a költőre ismét rátör a betegség. "Ismét, most már véglegesen, szétesik emberi világának összhangja." _(187.)

A betegség idején még a sikert is nehezen viseli, bár Babits ekkor hívja meg a Baumgarten Alapítvány első hivatalos ünnepségére. Sőt Juhász az első közt kapja meg az évdíjat, amelyet súlyos betegsége miatt a következő két évben is folyósítanak.

Összeomlásának több oka is lehetett.

• a költői önbizalom hiánya, az ihletettség elapadásától való félelem
• Szabó Lőrinc szerint: a kicsinyhitűség, illetve egy többgyökerű keresztény bűntudat

novemberétől haláláig kilencszer ápolják a szegedi idegklinikán.

• Okok: ön- és közveszélyes viselkedés, öngyilkossági gondolatok.
• Panaszok: kedélyi nyomottság, szorongás, szívtáji félelemérzet.
• "Folyvást az a feltevés nyugtalanítja, hogy »én«-jét elveszítheti, »szellemi felépítménye« megszűnik, s ezentúl csak vegetatív élet következik. Gyógyíthatatlan elmebetegnek tudja magát." _(192.)
• Születésnapjai kiváltképp a halálvágy ébresztői (többször gondol arra, hogy azon a napon hal meg, amelyiken született).
• Pl. A rém vagy az Önarckép c. versek.
• Magyar László egy gonoszkodó szerepjátszást föltételez a költőről.

"Ezekben az időkben Nietzschét tanulta. [.] Kileste belőle betegségének titkait, és a megtanult tüneteket odamutatta az ijedt orvosoknak. Figyelték, vizsgálták a vérét, próbálgatták reflexeit. Persze hamar kisült, hogy tréfa volt. [.] Végül leleplezték, de lerántották róla az Ady-maszkot is. Mert Ady betegségét is megtanulta, és rossz szerepként akarta végigjátszani. A doktorok már tudták, hogy az irigykedés kényszeríti a színészkedésre, a két lángész kínjait, elmúlását figyelte." _(196.)

A '30-as évek elejére elapad publicisztikai tevékenysége, viszont 1934-ben 31 verset ír.

"Úgy tudjuk, általában még ekkor is átolvasta a napilapokat, de a társadalmi külvilágból semmi sem szüremkedik át költészetébe." _(198.)

Föltűnik a gyermekkorra révedés motívuma, de a megsemmisüléssel összefonódva. "A gyermeki látásmód törvényszerűségeinek érvényesítésével semmi borzongás nincs ebben a végtelenbe, elmúlásba kívánkozó szándékban." _(198.)

Ismét versbe emeli a váci klastromi epizódot, amely most szelíd konokságával emelkedik ki.

Újra versbe foglalja a szakolcai emlékeket (Remeteség

Úgy tűnik, hogy a költő összegzi élete fájdalmait. "A múlt megszépülő emlékei közül a jelen sivár világába érkező költő kedélyvilága még jobban elborul." _(200.)

• Ismét fölfedezhető a tolsztojánus hatás a verseken.
• Nyomokban fölfedezhetők az antik mulandóságérzet elemei is.

Tiszteleg barátai sírja előtt.

• Tóth Árpád sírjánál
• Móra Ferencnek

Tragikus sorsú művészelődeivel foglalkozik.

• Baudelaire halála
• Gerhart Hauptmannhoz
• Kazinczy
• Michelangelo
• Mikes
• A bölcs (Spinozáról)

"Ezek az eredeti szonettarcképek, az egykori parnasszista fölfogásban és modorban, másokról beszélve is voltaképp magáról szólnak, saját magányát, önnön élvehalottságát panaszolják." _(202.)

"Juhász Gyula utolsó korszaka abban is hasonlít az életmű egészére, hogy költői színvonala nagyon egyenetlen." _(203.)

• Több versét avítt pátosz, kongó méltóság jellemzi.
• Többször visszalép a Nyugat előtti versideáljához.
• Megjelenik nála egy-egy túlhaladott Ady-modor.

Juhász ekkor már végső poétikai tartalékait éli föl. A versteremtés utolsó éve: 1934. Rónay György: "Ami utána következik, az már éjszaka és némaság." _(203.)

Juhász 50. születésnapja teljesen visszhangtalanul telik, még a szegedi művészeti körökben is. Egyetlen kivétel a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma.

• , Szeged: megjelenik Baróti Dezső írása, amely az első összefoglaló igényű tanulmány a költőről. "A fiatal irodalmár persze hogy a Szeged vidéki parasztság, az alföldi táj ábrázolásában látta ekkor Juhász Gyula lírikus magasságait." _(205.)
• A lelkes szegedi fiatalok (pl. Tolnai Gábor) megpróbálja visszahozni a világba a meghasonlott költőt.

Fiatalok, még itt vagyok! (Magyar Téka, Szeged, 1935)

• Juhász Gyula utolsó kötete.
• Magyar László érdeme, hogy az utóbb írt Juhász-verseket összegyűjtötték a különböző lapokból és folyóiratokból.
• A kötetcímet Féja Géza ajánlotta.
• A könyv élére a Fiatalok, még itt vagyok! c. vers (1927) kerül.
• A kötetet Kontuly Béla rajzai díszítik.
• Negyven bibliofil példány is megjelent (fehér bőrkötésben).
• Az előszót Babits írja (ezt a kortársak kissé fölényeskedőnek tartják).

"Esemény, öröm, ajándék ez a könyv, amihez, úgy vélem, mindenki türelmetlenül nyúl. A kiadó előszót kér tőlem. Ugyan miért? Talán hogy csak legyen hangja az örömnek, mely evvel a könyvvel együtt röpül. Az örömnek nehéz megállni, hogy néma maradjon. [.] Hangod nélkül szegényebbnek tűnt föl a magunké is. Igen, esemény, öröm, ajándék most: újra hallani ezt a hangot! Énekelj, pajtás, énekelj, bús költőnk: alighanem mégiscsak ez ér legtöbbet a világon!" _(207.)

Ekkorra már megindul Juhász kisajátítása, illetve ez a folyamat egyre erősödik. A kisajátítás elsődlegesen az egyházi szellemű orgánumokra jellemző.

• Bárdosi Németh János (Élet, 1935): a vágyódás és a szomorúság erősen spirituális jelleget ad Juhász költészetének, ami a keresztény lélek nyugalmát hozza el neki. "Érdekes, hogy a katolikus líra sohasem igyekezett magához kötni ezt a mélyen keresztény lírikust, akinek verseiből olyan keresztény életszemlélet és ősi népi miszticizmus árad ki." _(208.)
• Forgács Antal (Pásztortűz, 1935): az új Juhász-kötet jellemzője az állandó minőség.
• Thurzó Gábor véleménye Juhász kései költészetéről (Magyar Kultúra, 1935): "Nagy haláltánc késői költészete, nyugalom és megnyugvás alig van benne. Állandóan az élet gazdagsága és a halál szép szomorúsága van a szeme előtt. A halálra elkészült, de csendes, sajgó fájdalommal vágyódik még az életre. Még él, s már a halálból üzenhet ki, abból a ragyogó Tisza-parti halálból, mely őt, a félig élőt, félig holtat körülveszi. Nincs már az élők között, de még az elköltözöttek között sem. Minden-minden múlt már, de kicsit minden jövő még." _(209.)
• Bálint Sándor (Írott Kő, 1936): a katolikus Juhász Gyula versei az imádsághoz hasonlatosak.
• Erdélyi Helikon: Juhász utolsó kötete a korábbi színvonal alatt van.

Juhász halála előtt kb. egy évvel fogadja Szabó Lőrincet, aki így emlékszik vissza a találkozásra: "A beteg falnak fordulva, mozdulatlanul feküdt, és néha sírt, megrándult. Temette, gyűlölte, kerülte a maradék életét, büntette magát." _(211.)

Emőd Tamás véleménye: "Juhász Gyula sorsa tipikus Csontváry-esete az irodalomnak". _(211.)

Öngyilkossági kísérletei megismétlődnek, végül 1937. áprilisában annyi veronált vesz be, hogy már nem tudnak rajta segíteni.

Németh G. Béla: A csöndes tűnődés költője [Tóth Árpád]

Problémák Tóth Árpád költészetével kapcsolatban:

• Elmondható: életműve és művészete nevelő szerepe jelentős.
• Hét évszázad c. antológia: ő 38 verssel (42 lap) van jelen, míg Kosztolányi 27 verssel (32 lap).
• Ugyanakkor Kosztolányi centenáriumán a verssel foglalkozó középnemzedék tagjai, sőt az idősek és az ifjak is fölvonultak, Tóth esetében viszont ez nem történt meg; vagyis: váltásról van szó.
• Egyetemi tapasztalat: Kosztolányi az itteni szemesztereken is sokkal népszerűbb.

Kiindulópont: egy stilisztikai-poétikai szerepű mondattani-szókincsi sajátosság.

• A teljes magyar költészetben ő az egyetlen, akinél az adjektívum és az adverbium egyértelműen domináns szerepet tölt be.
• Főleg:

Ø     tulajdonságjelzői vagy tulajdonságállító névszói állítmányi szerepű melléknév

Ø     mód- és állapothatározó funkciójú határozószó

Ø     melléknévi igenevek

Ø     állapothatározók (határozói igenevekből és névszókból)

• Impresszionizmus és szecesszió: az egész európai költészetet jellemzi a jelzők és az állapothatározók túlburjánzása. Ezt a szimbolizmus némileg visszafogja, Tóth Árpád szimbolikus beütésű versei is lényegében impresszionisták maradnak.
• Egyedi jellemzővé érett korszakában (a világháború alatt és után) válik ez a tulajdonsága.

Ezen jelzők és határozók tulajdonságai:

• Szinte mindig ellentétes tulajdonság- és minőségpár komplementer szinonimái.
• Az ellentétpárok közül túlsúlyban vannak azok, amelyek a fáradtságra utalnak (sőt változatosabbak és hitelesebbek is).
• Az erőt, akaratot kifejező szavak egyhangúak (pl. hetyke, vad, részeg, büszke).
• Erősen irodalmiak: egyes jelzők és határozók már-már a pastiche hatását keltik.

Ø     A határ: Csokonaitól Adyig.

Ø     Gyakori életművek, amelyek megjelennek a sorokban, sőt egész versekben: Berzsenyi, Vörösmarty, Arany

Ø     Pl.

Hegyi beszédek felé: A vén cigány és a Mindvégig jelenléte figyelhető meg.

Elég volt a vágta: Adyra vall a cím, a szókincs, a szcenika és a stílimitáció is.

Az ősök ritmusa: fölismerhető benne Madách sugalma.

Rozskenyér: Kiss József hangzik föl.

Hívogató: még a ritmusában is Kiss József és Arany csendül vissza.

• "Ezek a jelzős és határozós szókapcsolatok [.] nemcsak valamely konkrét elődre visszaérezve, visszajátszva irodalmiasak. Válogatottságuk szinte minden akkori irodalmi és stílusréteg ismeretének, felbecsülésének és felhasználásának bizonyságát adja." _(143.)

Ø     folklór-irodalmias népnyelv

Ø     civilizációs-urbanitásos-társalgásias elem

Ø     művelődéstörténeti telítettségű jelzős szókapcsolatok

Ø     archaizáló játékok

Néhány korábbi irányhoz való kötődése elég nagy a stilizáció tekintetében.

• Gyakori színező elem nála a Csokonai-féle népies bukolika.
• Nagyon gyakori a rokokó általános csipkézve díszítő hajlama (ez mindent lágyít, finomít).

Tóth Árpád műveltsége

• Monográfusa, Kardos László sokat tett föltárása érdekében, de keveset tudunk róla.
• Olvasmányai nagyrészt irodalmiasak, főleg líra.

Ø     elsősorban: a félmúlt francia szerzői (a romantika végétől Mallarmé korszakáig)

Ø     másodsorban: angolok

• A németek kevésbé vonzották.
• Nemigen tudni, milyen tanulmányokat, értekező műveket olvasott.
• Nem érdeklődik a filozofikus rendszerezés iránt.
• Impresszionizmusa a szó eredeti értelmében is impressziók versbe vétele.
• Alkatán a szenzualizmus uralkodik (ez nemcsak uralkodó vonás nála, hanem fejlett tulajdonság is).

Ø     Mindenben megtalálja az esendőt, az elégiára hívót.

Ø     Úgy tűnik, mintha nem szeretné az életet, de ez nincs így.

Ø     Valójában azonban nincs tapasztalata az élet szép oldaláról.

Ø     Az életdinamikát gyakran Adytól kölcsönzött kifejezésekkel ragadja meg.

"Tóth Árpád költészetét [.] a létnek nem a mi és a miért kérdése tartja mozgásban, hanem a milyen és a hogyan érzékelése. Világa szomorúságának milyenségét és belézártságának hogyanját meg elviselésének módját és atmoszféráját írja egybe. A miért és a mi többnyire csak szociális vonatkozásban jelenik meg nála." _(145-146.)

Amikor központi mozzanata a tragikus vagy a himnikus lesz, mindenben egyszerűsödik (szókincs, nyelvtan, képalkotás, jelenetezés).

• Jelző- és határozóhasználata most is nagyon gazdag, de egyértelműen a pontosság a célja.
• Egész stilisztikai anyagát a maga világából veszi.
• Nincsenek zsúfolt reminiszcenciák, archaizálások, szinonima-halmozások.
• E versei közül a legszebbek: önéletrajzias, életképszerű, helyzetrögzítő és állapotrajzoló leírások; amiben ezek különböznek XIX. századi elődeiktől: mély tűnődés jellemzi őket.
• "A pontos jelzőkkel és a telt határozókkal  most nem irodalmias emlékeket sugall, hanem azt, milyen volt szűkös és gazdag élete, , hogyan volt szomorú és szép eddigi útja." _(146.)

Kis Pintér Imre : A semmi hőse. Füst Milán költői világképe

Az értékelés bizonytalanságai

Füst Milán talányos és problematikus író.

A "problematikus író" kifejezés Németh Lászlótól származik, aki szintén az egyik legproblematikusabb szellem a magyar kultúrában, "csakúgy, mint az ő legkedvesebb és legnagyobb magyar géniuszai: Széchenyi - a »legtalányosabb magyar«, vagy Ady, »az Isten szörnyetege«". _(15.) Saját százada legrejtélyesebb irodalmi jelenségének Marcel Proustot tartja.

Ady a magyarság elemi föltörése volt, de műve megítéléséhez szükségesek az esztétikán kívüli érdemei is. Ezt példázza az 1929-es Ady-pör (Kosztolányi ezeket az érdemeket nem veszi figyelembe, és ezért ír karikatúrát Adyról).

Füst problematikussága még nem is tudatosodott. ". ez idáig még senkitől sem kapta meg azt az értelmezést, ha tetszik: külső akusztikát, ahonnét ez az életmű is a maga teljes arányaiban belátható." _(18.)

Füst Milánról nagyon ellentmondóak a vélemények.

• Az irodalomtörténészek többsége: komoly fönntartásaik vannak, és különc, kis hatású, nem igazán eredeti művésznek tartják; akik negatív kritikát írnak: Halász Gábor, Kádár Erzsébet, Thurzó Gábor

". Füst Milánt a magyar irodalomban eddig úgyszólván még valamirevaló támadás sem érte, s amit az író »rosszindulatú elfogúltságként« egyedül panaszolhat, az a: közöny." _(22.)

• Egy teljesen ellentétes vélemény: Füst életműve a modern irodalom sajátosan originális változata; akik méltatják: Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Kolnai Aurél, Komlós Aladár, Kassák Lajos, Németh Andor, Vas István, Weöres Sándor, Szerb Antal, Radnóti Miklós, Gelléri Andor Endre, Bóka László, Rónay György, Sőtér István vagy Osvát Ernő.

Periferikus író?

Az írók többsége periferikus írónak tartja Füstöt: vagy elitírónak, vagy dilettánsnak (bár a kortársak lényegében nem vesznek róla tudomást).

Több barátja volt, mint vélték, de csak kevesen írtak róla. "Tanulmányköteteikben, a kortárs magyar irodalom gondjairól szólva, Füst Milán fel sem merül, kimarad még általánosító felsorolásokból, átfogó értékelésekből is. S ahogy Babits vagy Móricz, úgy Féja vagy Illyés se tartotta szükségesnek, hogy művészetéről érdemben nyilatkozzék." _(24.)

Fülep Lajos véleménye A feleségem története kapcsán (ez Füst egész jelenségére vonatkoztatható).

• A mű magánjellegű (néhány ember magánélete nem elég egy nagyregény megtöltéséhez).
• Nyelve gyökértelen: ". engem mégis zavar a pesti nyelv. ez jórészt a nekem éppen nem kedves pesti jargonban íródott, mely nem a magyarnak, mint némelyek állították, hanem a jiddischnek egyik dialektusa." _(26.)

Füst válaszlevele: "De hogy ez jiddis nyelven volna írva, ezt én még magának se tudom elhinni. [.] Élő nyelven van írva, nem nyelvtani nyelven [.] Azt írja, hogy jiddisül van s a magyar nyelv csodás dallamait benne észre sem veszi. Mert ha írtam valaha szépet magyarúl, akkor ebben. [.] A legkeservesebb azonban, amikor azzal kecsegtet, hogy majd lefordítják, akkor szebb lesz a mű. Váltig nevettem és iszonyodtam a hét év alatt, valahányszor az jutott az eszembe, hogy ezt le is fogják fordítani talán. S akkor ebből mi lesz? Ebből a műgondból, zengésből, ritmusból? Ebből a kényességből, a magyar nyelvnek ebből a végleges szeretetéből és csodás zenei lehetőségeiből? [.] S mármost nekem nem lehet nagy regényt írnom? Ha van rá szusz, mondanivaló, minden egyéb - példáúl türelmem és kitartásom is? Hallgatnom kell? [.] Nagy mű ez, drága Barátom, s evvel a pár egyszerű szóval alig intézhető el, az az érzésem. Ha vannak is hibái. Egyszóval; ceterum censeo, - rosszúl olvasta ezt a nagy művet, drága Barátom. Még nem fogta fel egészen, úgy érzem." _(27-28.)

Nagy Zoltán (1914): a Füst-lírától való idegenkedés oka a hagyománytalanság.

A Füst Milánt egészében periferikus jelenségnek ítélő legkifejtettebb álláspont egy szépirodalmi műben található: ez Déry Tibor memoárja, amely Füst szinte egész életművét megkérdőjelezi.

Költők költője?

". nincs jelentős írónk, aki Füst jelenségét teljességgel elfogadná, de olyan sincs, aki mindenestől visszautasítaná." _(32.)

A '20-as évektől egyre többen úgy látják, a Füst-rejtély a szándék és a teljesítmény ellentmondásában rejlik.

Lírája külön fejezetként áll az új magyar költészetben; ezt maga a szerző is erősíti, pl. azzal, hogy korai verseit az egoizmus és a hiúság fájdalmaként mutatja be, illetve személyes élete külsőségei a kortársakat Oscar Wilde-ra vagy Peter Altenbergre emlékeztetik.

Füst költészete a kor társadalmi-irodalmi küzdelmeiben soha nem volt aktuális probléma. Szabolcsi Miklós: ". a színpadias, emelkedett dikció, művészproblematika kezelése számomra igazán a századvégi német-osztrák irodalom, például egy Hoffmansthal lírájával, magatartásával rokonítja. Füst korban, érzületben ehhez a századvéghez áll igazán közel - közelebb 1900-hoz, mint 1930-hoz." _(34.)

Füst Milán esztétizmusa

• A kezdetet eklektikus bizonytalanság jellemzi.
• A bizonytalanságokat az érett Füst-művészet mélyen morális meggyőződése szünteti meg.
• Füst költészetét a szépségrajongásnál valami más is minősíti; erre többen is fölfigyelnek.

Ø     Karinthy: "Füst Milán miden érzésében az abszolútat keresi." _(37.)

Ø     Kolnai Aurél: "az erkölcs és problémái iránt való érdeklődése szembeszökő". _(37.)

Ø     Kosztolányi: "Nem szép akart lenni, hanem igaz önmagával szemben." _(37.)

Modern művész?

". ha sem a teljesítmény súlytalansága, sem annak zártkörű, elitművészként értelmezése nem ad kielégítő magyarázatot a Füst-jelenség befogadásának problémáira: marad még egy logikus lehetőség. [.] egy új irodalomszemlélet érvényességével hitelesíteni Füstben a modern művészt." _(38.)

Néhány kritika már korán gyanít valami modernebb eszmeiséget Füst különös pesszimizmusában.

• Kassák Lajos
• Radnóti Miklós (1935)
• Vas István: a hívő hitetlenséget mint sajátosan zsidó vallásosságot elemzi Füst verseiben
• Németh Andor: Füst versvilága imaginárius jellegű
• Weöres Sándor: Füst költészetét valami modern személytelenség jellemzi
• Sőtér István: Füst "az egyetlen, aki gyökeresen forradalmasította a költői kifejezést" _(39.)
• Rónay György: Füst művészete "a lét eredendő tragikumában vergődő ember exisztenciális szorongását fejezi ki" _(39.)

három monográfia, amely Füst értékelésében "perújrafelvételt" jelent

• Somlyó György: Füst művészete egy új modell teljesen eredeti változata, és csak a magyar irodalomtörténet-írás hibái miatt nem került a XX. század legnagyobb modern európai művészei mellé.
• Bori Imre

Ø     Kimutatja az egzisztencialista világszemléleti rokonságot.

Ø     Kimutatja a Franz Kafkával való rokonságot.

Ø     Füst jelentősége abban áll, hogy a magyar irodalomban elsőként érzékeli az egzisztencialista létélmény következményeit. Ebben Adyhoz hasonlítható, de vele ellentétben Füst egyértelműen avantgárd művész.

• Bányai János

Ø     Füst költészetében az életrajz-életmű-személyiség relációi nem érvényesek.

Ø     "Füst Milán költészetében a »költői én nem a vers tematikájának a része, hanem a poétikájáé«." _(42.)

Ø     Füst költészetét kizárólag nyelvi struktúraként tárgyalja.

Füst művészete nem fér bele egy esztéta fogantatású, konzervatív ízléseszmény keretei közé. ". elvei, filozófiai meggyőződései olyannyira áthatották egész művészetét, hogy annak egyszersmind egyik legbensőbb, meghatározó ihletforrásává is váltak." _(45.)

Rába György tanulmánya

• Rába egyértelműen poétikai szempontokat érvényesít (stílus, formaproblémák).
• ". a keleti mesék vaskos érzékletessége, fantasztikuma, ősi, animisztikus világképe és végzethite preformálja Füst lírai világteremtését, általuk jut el a szecessziós önkínzástól a talányos szimbolikájú, monumentális látomásokig." _(48.)

Az objektivitás akarata

A völgyben (1938)

• Megfogalmazza azt az utópiát, amelyre a költő mindig vágyott, és amelyben élete és művészete fölnövekedett.
• Ez a kép a szubjektum és az objektum harmóniáját mutatja meg.
• Jelzi, hogy Füst kezdettől az élet problémáinak a megoldását várja a művészettől.

Szétforgácsolt erők (Nyugat, 1909)

• jellegzetesen szimbolista vers
• hatások

Ø     Ady: Ének a porban

Ø     Reviczky Gyula

• Tárgyilagos összképet ad.
• Benne van Füst lírájának minden fontos eleme, nagy hatású motívuma (pl. út, árny, homály, szív, halál).

Füst költészetének a kezdete: a lírai objektivitás jellemzése (bár a művészetben a szó szoros értelmében nem lehetséges objektivitás).

Magyar századelő: a líra új formát keres - ez ellentmondásosan zajlik.

• A Nyugat célja: az egyéniség fölszabadítása.
• Újszerűen hat: a naturalizmus, az impresszionizmus vagy a szimbolizmus formakészlete, amely kinyilvánítja az individuum öntudatra ébredését.
• a "modern költő" legfőbb értékei (Komlós Aladár

Ø     egyéniség

Ø     lélek

Ø     eredetiség

Ez a fölfokozott szubjektivitás háttérbe szorítja azokat az írókat, akik tárgyilagosabb világnézetre törekszenek a művészetben, és így én-ellenességüket hangoztatják; pl.

Ø     Babits: 1905-ben Juhász Gyulában az "objektív művészt" üdvözli.

Ø     Lukács György: szinte "hadüzenetet" küld minden olyan hangulatnak és művészetnek, amelynek első és utolsó szava az "én".

Füstnek kezdetben nincs határozott állásfoglalása. ". a két ellentétes irányultság - az egyéniség minden kötöttségtől mentes, teljes felszabadítása, valamint a személyes élményektől való elvonatkoztatás, tehát a személyiség alárendelése valamely magasabb rendű objektivitásnak - még hosszú ideig egymással is belső vitában keveredik Füst Milán műveiben, majdnem húsz évig késleltetve az igazán jelentős művészi formátumot." _(60.)

Alapvető nála az élmény általánosítása (nem pedig egyénítése).

"Füst Milánnak kezdettől a jelenségektől elvonatkoztatás s általa a megfellebbezhetetlen világnézet válik az alkotás létfeltételévé, s hogy az objektívlíra igénye számára nem program, hanem problematika." _(60.)

Ezért figyel az irodalom stilizáló effektusaira, és ezt veszi észre Peter Altenberg művészetében is.

Füst művészi közege végül a lehetséges lesz a valóságos helyett; ok: a tényleges világ, amelyben él, nem ad méltó formát a léleknek. Már nem érzi úgy, hogy a közvetlen lírai reflexió lehetséges.

az ifjú Füst

• Nem annyira a kifejezés formáját, inkább annak élményét keresi.
• Fiatalkorát irtózatosnak nevezi (a neurózis, a kényszerképzetek miatt). De ebből a személyes keserűségből szinte semmi nem szűrődött át műveibe. ". művei: személyes életrajzát még csak nem is sejtetik." _(63.) - Ez a kortárs lírában egyedülálló jelenség.
• Füst élménye túl van az életrajziság tapasztalatain.

"Írói életem absorbeálta egész életemet, életem nem is volt, csakis írói életem, s ezért nincs is életrajzom. Ha mégis el akarnám mondani, tíz szóban lenne elmondható." _(64.)

Füst lírája tudatlíra; ok: műveiben a létezés végső és eldönthetetlen kérdéseiről gondolkodik.

"A létet csak a művészet tárhatja fel, Füst Milán művészete így meghatározóan filozofikus, voltaképpen érzéki formát öltött bölcselet." _(65.)

Füst költészete a valóság sajátos szemléletére épül. Ezért senki nem közelítette meg a racionalizmus oldaláról, és előítéletté válik a költő irracionalizmusa. (A Nyugat egyik főembere is úgy vélekedik, hogy Füst verseinek nincs rációja.)

Füst Milán a gondolkodásnak azt a végletes állapotát jeleníti meg, amikor a szellem és a valóság közt nincs közvetítés.

az induló Füst két eszménye

• a kifejezéssel való bensőséges azonosulás
• a minden személyes vonatkozástól megfosztott közlés (vagyis: a kifejezés objektivitása)

Füstnek fölszabadító élménye az egyéniség lázadása, de "Füst nem a maga szubjektivitását akarja felmutatni verseiben, hanem a szubjektivitást magát." _(67.)

Füst a művet objektív értéknek tartja (erről ír Altenberg-tanulmányában).

A totális kifejezésre emlékszik.

Állandóan önmagával küzd; ezt a végtelen küzdelmet csak egy olyan valami szüntethetné meg, ami egy külső abszolútumra, magára az igazságra épülne.

A képzelet és valósága. Az "éjszaka és a "messzeség" motívumai

Füst költészetének első ismérve: fiktív tudatlíra.

Megoldása: jelképes sűrítés (nagy erejű szimbólumok és allegóriák teremtése).

Nem a különösben keresi az általánost, hanem az általánoshoz a különöst; esztétikájában ezt külön meg is világítja (ideák művészetének, szimbolikus stilizálásnak nevezi).

"Füst - minthogy maga sem személyes érzéseket, konkrét élményeket, hanem mindezeknek az »ideáit« közvetítené művészetével - voltaképpen legbensőbb műhelygondjairól beszél; arról, hogy a gondolkozó művésznek stilizált, azaz szimbolikusan elmélyített líravilágot kell teremtenie." _(72.)

Emellett jelen van a költő állandó objektivitásigénye, így nem teremt illúziót, inkább kizökkent belőle.

"E korszak úgyszólván kizárólagos lírai témája: »a bántott lélek menekülése« (Arménia) és a menekülés lehetetlensége: a halál bizonyossága." _(75.)

a személyiség kiemelése

• a földi valóságból egy tiszta birodalomba (Egy törpe kis golyó
• a szenvedésből a szép magányba (Epilógus
• a sötétből a fénybe (Az igaz bíróhoz!; a vers a fény titokszerű egzisztenciáját a halál ismeretlen bizonyosságába vetíti ki)

A kalandor (1920)

• A vers uralkodó igénye: az ideaként való létezés.
• Ezzel szemben áll: az objektív szemlélet.
• A műben még sincs stílustörés: a vándornak képzelt alteregó az álomban álmodik egy "hűsebb élet fényének" vonzásáról, ugyanakkor kinyilvánítja a hős álmától való elidegenítést is.

Az egyes versek alanyai azonosak is, meg nem is a lírai személyiséggel, vagyis a költővel.

"A versek uralkodó színtónusa a sötét, napszakuk az éjjel (a holdfény és az álmok ideje, esetleg a virradat, pirkadat vagy alkony; évszakuk az ősz (a félig világos és félig sötét derengést, a félalvó, féléber hangulatot nyomatékosító képzetsorokkal: borús, esős, ködös, árnyék, köd, gőz, homály, felhő stb.), idő- és tértávlatuk pedig a messzeség." _(85.)

A Füst-versek idődimenziója is ellenpontozott: "az esetleges és az örök pillanatnyi együttlétezése". _(93.)

"Füst verseinek tehát csak egyetlen idődimenziója van: a mítosz örökös jelene, mert a képzelt időnek nem lehet múltja vagy jövője, nem viszonyítható." _(93-94.)

Füst nyelvezete

• A költő az európai művelődéstörténet jellegzetes közkincseiből teremt magának nyelvi hagyományt.
• Ezeket a képzeteket, alakokat, jelképeket vagy szavakat átpoetizáltan építi be saját versvilágába.
• Ez a poétikai eszköztár alapvetően ironikus.
• "A vers minden rétegét - nyelvi, hangzásbeli, vizuális, logikai szintjét - áthatják a valóságos kontextusból kizökkentő, ettől elidegenítő stíluselemek: az ironikus túlzás, infantilis, groteszk, irreális és abszurd mozzanatok." _(96.)
• Ami alátámasztja az iróniát:

Ø     a félmúlt igealakok időtévesztő használata

Ø     a kiüresedett kánonokat fölelevenítő műfajok

Ø     a műfajok görögös rendje

Ø     archaikus hangoltság

". e líra egyetlen lehetséges közege: az álom és látomás, kizárólagos valósága: a gondolkodó tudat." _(98.)

A lírai helyzet központi jelképe: a "halál"

Füst objektív lírára törekszik; egy olyan költészetre, ami minden egyén számára általános érvényű.

"E líra középpontjába így szükségképpen fiktív személy kerül, még pontosabban, benne a lírai személyiség elvont szubjektivitásának, általános alanynak gondolja el magát: embernek, aki csak ember, s ezen túl semmilyen más lényeges (őt szűkebben meghatározó) tulajdonsága nincs." _(99.)[11]

A Füst-versek egyetlen objektív hite az emberről, hogy meghal, vagyis halandó (más lényegi tulajdonsága nincs).

Füst tragikus életérzését indokolja az életrajz is (betegségek, tbc, tüdővérzés, neurózis).

Ezt a halálélményt a Gondolatok vázlata c. tanulmány utolsó mondata közvetlenül is tanúsítja: ". gyorsan kellett beszélnem, mert fenyegető halálom int, hogy siessek." _(100.)

". a kornak [.] haláltánc hangulata van. A nagy »osztrák« triászt, Hoffmannsthalt, Rilkét, Kafkát joggal nevezte Mátrai László is »az elmagányosodás, az elidegenedés és az elmúlás« klasszikusainak." _(101.)

• Ady a halál rokonának mondja magát.
• Babitsnál a halál automobilon száguld.
• Balázs Béla megírja a Halálesztétika c. művét.
• Kosztolányi a képzelt halál pillanatától indítja második kötetét ("Mint aki a sínek közé esett. / És általérzi tűnő életét.").

Füst halálélménye azonban mindannyiukétól különbözik; ok: nála a halál mint egyetlen valóságos tartalom, viszonyítási pont szerepel. ". számára a költői megszólalás egyetlen hiteles helyzete (közege) így a »halálhoz-mért lét«." _(101.)

Nála a halál világnézet-szervező tartalom.

A halál központi fontosságát jelzik a versszituációk is, amelyek nagy része egy halál utáni állapot: élőhalottság, vagy: a halálnak a képzeletbeli megélése.

A halál szót egy idő után fölváltja az általánosítóbb elmúlás kifejezés (válogatott versei címe 1921-ben: Az elmúlás kórusa

Az elmúlás szerepének a változása.

• Füst lírájának első korszaka: a halál egy kívülről jövő, kikerülhetetlen és ellenséges erő.
• Új versek: egy evilági és fölszabadító princípiummá válik.

"A halálban folytatódó élet: abszurd látomás - Füst Milán úgyszólván versről versre újra és újra ezt az abszurditást idézi fel." _(106-107.)

A halál a költő számára az örökkévalóságba áttett élet, így a halál egy szép magány, sőt az egyetlen szépség.

"A halál [.] megszakítja az életet, de csak a szellem hordozóját semmisíti meg; ami egyszer megtörtént: azt nincs hatalma visszavonni, a halál nem teheti meg nem történtté az életet." _(109.)

A lírai személyiség önelidegenedése: a szerepjátszás

A Füst-líra központi kérdése: "Miért élni?" (Ez költői kérdés marad, mert nem érkezik rá válasz.)

Ez a kérdés vezető szólam a magyar lírában is (Berzsenyi, Kölcsey, Vörösmarty, Madách, Babits); ami Füst újdonsága: "a végső tájon, végső távlatból csak a végső kérdés hangozhat el". _(111.)

Az új versekben központi szerepet kap az álommotívum, és három jelentésárnyalata is lesz.

• a művészet boldogsága
• hiánya: boldogtalanság, az igazság szégyene
• Füst elhatárolja magát a művészet narkózisától (pl. Részeg éjszaka

régi versek

• A legterheltebb motívumok: sírás és szenvedés. "A költő szerepei túlnyomó többségében panaszkodik, könnyez, sír, siránkozik, esdekel, eseng, zokog, jajgat és jajong. De nemcsak élők és holtak, hanem a tárgyak is szenvednek, sír az egész versvilág." _(118.)
• Füst az abszolút tehetetlenséget panaszolja.

A Füst-líra legkülönösebb formajegye a költői szerepjátszás.

Bűntelen bűnösség

a Füst-líra három (eddig bemutatott) sajátossága

• Fiktív tudatlíra: a költő szakít az epikus, lírai és gondolati költészet hagyományaival, és lényegileg új költői helyzetet teremt.
• A lírai objektivitási igénye (ezt a lét egészét átfogó világnézet szükséglete váltja ki).

E a sajátosságokkal szervesen illeszkedik az európai századelő egyik jellegzetes szellemi áramába, és a pozitivizmus- és impresszionizmusellenes kiútkeresésbe kapcsolódik be.

• Az egyedül és objektíven érvényes világnézet imperativusát személyes tapasztalatok sürgetik.

". Füst Milán is kora és valósága gyermeke. Művészete nem lett volna lehetséges a XX. század előtt, s hogy művészetteóriáiban Füst mindig is figyelmen kívül hagyta a művész közvetlen függését történelmi valóságától, korai eszméitől - alighanem ez volt a gondolkodó legsúlyosabb tévedése, s bizonyos értelemben a nagy művésznek is az a drámai vétsége, amely a legtöbb félreértést kavarta befogadása körül." _(129.)

". lírája első korszakában kialakul az a sajátos líratechnika és formavilág, amely poézisét mindvégig jellemezni fogja." _(131.)

"Füst érett költészete pedig a gyötrelemérzés olyan poklait villantja fel, amelyeket még nem érezhettek emberek történelmük során, rá lehetőséget csak századunk valósága ad." _(131.)

Füst lírája elsősorban erkölcsi beállítottságú: "Füstöt művészetében kizárólag az élet minősége, az erkölcsös létezés objektív garanciái foglalkoztatják." _(132.)

Az első versek visznek az elidegenültségérzés legmélyebb rétegeibe, ahol a személyiség önmagától idegenedik el. Pl. Zsoltár (1909, Nyugat).

• Karinthy is ezt a verset parodizálja az Így írtok ti c. művében.
• A 17. zsoltár panaszát idézi, amely a szabadításért könyörög.
• Ez a könyörgés azonban itt átokká változik.
• Nem ábrázol valóságos élethelyzetet, így nem vehető komolyan (nem tudjuk, ki bántja és miért).
• Az utolsó strófa kérdése ("miért kell élnem") nem kérdés, hanem a megalázó állapot elleni lázadás dühe teszi azzá.

Az erkölcsi világrend csak akkor nem sérül, ha a bűnért valaki felelős lesz. Ezért Füst költői evidenciaként vállalja a bűnt (pl. Óda pártfogómhoz!). "Igaz, ezt a bűntudatot Füst Milán iróniája éppúgy idézőjelbe teszi, mint szinte minden lírai megnyilvánulását." _(140.)

Művészete végig kitartott kérdése: "Miért kell élnem?" "Művészetének tétje kezdettől az emberi egzisztencia ontológiai szabadsága, az egyén önmeghatározó, sorsformáló képessége, az emberi akarat szuverenitása." _(138.)

Hasadás a lírai személyiségben

Hogy a tudat azonossá váljon a világról alkotott víziójával, meg kell szüntetnie az én állandóságát. Füst lírájában ez nem egy panteisztikus föloldás, hanem a személyiség szakadatlan azonosulási kísérlete.

". a teljes azonosulás képtelensége, minden fogalmi közlésénél elemibben érzékelteti [.] az emberi egzisztencia elidegenedettségét a léttől." _(146.)

Füst Milánnál a költői én és a versbeli alany közt alapvető distancia van. Ez már a címben is jelezve van (a verscímek nagy része fiktív megszólítás, ritka műfaj vagy különleges helyzetmegjelölés).

A modern líra megkérdőjelezi a régebbi költészet egységes világát.

• Szembekerül egymással az objektum és a szubjektum.
• A szemlélet egységét csak az én egysége biztosíthatná.
• Ha viszont megszűnik az én kontinuitása, akkor megszűnik a művészet lehetősége is.
• Füst lírája ezt a dilemmát a lírai személyiség ironikus megsokszorozásával oldja meg.

A versek alanya sosem lehet azonos a lírai személyiséggel, mert minden verse fiktív helyzetet ábrázol. (A lírai személyiség csak valóságos helyzetben létezhet.)

Az öregség: a semmi jelképe

Az újabb Füst-versekben a költő megtalálta az aggastyán maszkját, amely a legjobban képviselhette.

Ebben az állapotban egy olyan álruhát talál, amely a legérzékletesebben hitelesíti "Füst disszonanciáit: a bizonyosságot és bizonytalanságot, tudást és tehetetlenséget, fenségest és komikust." _(160.)

A motívum már korai lírájában is megjelenik; pl. Aggok a lakodalmon (1910; sorstragédia).

• Oratóriumformában írt mű (karral és jambusokkal).
• Füst később két részletét is beválogatja versgyűjteményeibe.
• A két agg lantos (Bohemund és Kajetán) a cselekvésre nem képes tudást személyesítik meg.
• Minden szereplő (külső okok miatt) boldogtalan; Füst nem törődik ennek a lélektani részével, egyszerűen közli a boldogtalanság tényét (Bohemund pl. azért boldogtalan, mert előre látja a tragédiát, de nem tudja elhárítani).

". e szerepéhez haláláig ragaszkodott, rekvizitumait személyes életében is magára vette: mint Schillerhez a rothadt alma, Wagnerhez a színes, luxus selyemköntösök: úgy hozzátartozott Füst Milán emberi jelenségéhez az öregség színjátéka már viszonylat fiatalon, s az évek múltán mind jobban hozzáidomulva." _(163.)

Az öregség állapotának a lehetőségeit arra használja föl, hogy nyomatékosítsa az életből félig kiesettség léthelyzetét.

Egy állandósult vershelyzet: az időtlen öregség. Ez az élettől való búcsúzás, számvetés, a semmivel való szembenézés és a semmi vállalásának a pozíciójában láttatja a lírai személyiséget.

Az öregség (és így az új versek lírai személyisége) két definitív tulajdonsággal rendelkezik.

• magány, az élettel és a valósággal való kapcsolat szinte teljes hiánya, a cselekvésre való tehetetlenség
• az igazság tudása, az abszolútummal egyenrangú szellemi fölény

Az erkölcsi választás: az igazság

A régen várt lírai fölszabadulást Füst számára az öregségmítosz hozza meg.

Ok: egy olyan érvényes jelképet talál benne, amely egyszerre semmis és evilági, és amely képes érzékeltetni művészete fő jellemzőit.

A lélek hasadtsága talán megszűnne, ha a költő csakis "szabad szellemként" határozná meg önmagát. Ez az út azonban mindig Istenhez vezet; ennek két módja van.

• Kénytelen föltételezni Istent mint a szellem objektív biztosítékát (pl. Kierkegaard
• Az embert halandó Istenként kell elgondolnia, és fölruházza őt a teljes szabadság attribútumaival.

Füst Istene jelen van a versben, de néma: nem ellenséges vagy közömbös, inkább jó, részvevő, de tehetetlen is.

"Az egy életen át következetesen vallott ateizmusa Füst számára is eleve csak a második utat tenné lehetővé: az ember »istenülni« akaró vágya áthatja egész művészetét." _(176.)

Önarckép (Nyugat, 1932)

• A költő Csontváry Kosztka Tivadarnak ajánlja ezt a verset.
• Szintézisigényű, ars poeticai érvényű vers.
• Füst közvetlenül tárgynak vállalja magát a műben; azt sugallja, hogy a lírai személyiség és a vers hőse azonos.
• ". nem volna Füst-vers, ha a hangulat valamely hasonló konkrét egységét hozná létre. [.] aligha van még egy magyar vers, amelyben a hangulatoknak csapongóbb játékával s az érzelmek szélsőségesebb kilengéseivel találkozunk: a tárgyszerű érzelmesbe, a komikus fenségesbe fordul, a vershangulat szinte sorról sorra változik." _(185.)
• A lélek hasadtsága itt is jellemző: ezt a 3. és a 19. sor jelzi. ". az első személyes vallomást most is megtöri egy második személyben felbukkanó igealak, az alany valakinek a feltételes számonkérésére tanúsítja önmagát." _(185-186.) Ez a valaki lehet az olvasó, az Isten vagy az én maga.
• Már a versindításkor összekapcsolódik az új versek két legfontosabb trópusa: az aggastyán és az Isten.
• Az erkölcsi választás alapverse: a lírai hős a szabadságot választja, hogy létrehozza önmagát, mint autonóm személyiséget.
• A panasz tényét és a lélek tehetetlenségét közlő félmondat a vers legsúlyosabb lírai közlése.
• "Az Önarckép attól remekmű, hogy noha minden ízében része a Füst-líra katedrálisának, önmagában is szerves egész: egyetlen indulat folytonossága hozza benne létre e művészet szinte minden lényeges üzenetét." _(193.)