Az alkotmanyos rendszer megszilardítasanak kísérlete

Az alkotmányos rendszer megszilárdításának kísérlete

A FEUDÁLIS KIVÁLTSÁGOK FELSZÁMOLÁSA A király már megkésve lépett vissza. A párizsi események hatására a vidék városaiban is futótüzként terjedt a forradalom. Párizsi mintára mindenütt új vezetöket választottak, és a vagyonos polgárokból létrehozták a közrend és a vagyon védelmére a nemzetörséget.

A parasztság körében - ösi beidegzödések alapján - félelem lett úrrá. Attól tartottak, a hatalom megtorlása köve 424e45e tkezik a városi forradalmak miatt. Rémhírek kaptak lábra a nemesség bosszújáról. A félelem eröszakba torkollott, rátörtek a nemesekre, felégetve a kastélyokat és a szolgáltatásaikat rögzítö iratokat. (Mindezek miatt 1789 nyarát a "nagy félelem" idöszakának emlegették a kortársak.)

Az Alkotmányozó Nemzetgyülésben az alkotmányos monarchia kiépítését támogató nemesek a közteherviselés bevezetését, a földek után járó hübéri terhek megválthatóságát és minden személyi szolgáltatás eltörlését indítványozták. Fellépésük és a vidékröl érkezö hírek hatására az egyház, a nemesség és a városok lemondtak a kiváltságaikról (augusztus 4.). Röviddel ezután (augusztus 26.) az Emberi és polgári jogok nyilatkozatában foglalták össze az Alkotmányozó Nemzetgyülés -felvilágosodás alapelveinek megfelelö - céljait és elveit (polgári szabadságjogok, jogegyenlöség, tulajdon sérthetetlensége, népfelség, képviseleti rendszer).

A TÖMEGEK ÚJABB FELLÉPÉSE Az Alkotmányozó Nemzetgyülésben az alkotmányosság szabályainak megfogalmazása során felmerült a törvényhozás felépítésének és a király szerepének a kérdése. A királypártiak kétkamarás rendszert és a királynak vétójogot kívántak. Az alkotmányos monarchisták ezzel szemben tartottak attól, hogy a király kezében erös hatalom legyen. Miután Lajos az augusztusi határozatok szentesítését a vétó megadásához kötötte, újabb tömegmozgalom bontakozott ki Párizsban. A radikális értelmiségi szónokok, például Marat [mará] és Danton a szentesítés mellett most már azt is követelték, hogy az uralkodó költözzék Párizsba, hogy a tömeg ellenörzése alá kerüljön. A királypártiak a menekülést javasolták az uralkodónak, ám a király rosszul ítélve meg a helyzetet, ismét  csapatokat rendelt Versailles-ba. Az éhezö tömeg, föként asszonyok Versailles-ba vonultak, és éjjel betörtek a palotába (október 5.). A királyi család életét La Fayette csak úgy tudta megmenteni, hogy a nemzetörséggel a tömeg élére állt, majd a királyi családot az ujjongó tömeg kíséretével Párizsba vitte. Bebizonyosodott, hogy a király nem számíthat a hadseregre. Így kénytelen volt együttmüködni az alkotmányos monarchia híveivel, a radikálisabb csoportokkal szemben.

KÍSÉRLET A PÉNZÜGYI GONDOK MEGOLDÁSÁRA A régi rendszer a pénzügyi csöd következtében bukott meg, így ezt a kérdést az alkotmányos rendszernek orvosolnia kellett. A kiváltságok megszünésével a probléma megoldódni látszott, a valóság azonban másként festett. Az adók nem folytak be, a bizonytalan helyzetben a töke nem hitelezett, pedig az államadósságokat és az állami tisztségviselöket fizetni kellett. Az Alkotmányozó Nemzetgyülés számára az egyház hatalmas földbirtokainak kiárusítása kínálkozott megoldásként (1789. október). Az állam magára vállalta az egyházak fenntartását, és kamatozó utalványokat ún. assignatákat [ászinyaták] bocsátottak ki, melyeket egyházi földbirtokok vásárlására lehetett fordítani. Az assignaták rövidesen átvették a pénz szerepét, és átmenetileg megoldották a pénzügyi válságot. Az állami kiadások fedezésére azonban egyre több assignatát (tulajdonképpen papírpénzt) bocsátottak ki, ezért az értékük egyre csökkent. A pénz elértéktelenedése (infláció) tovább rontotta a városi tömegek helyzetét, így radikalizmusuk nem csillapodott.

AZ 1791-ES ALKOTMÁNY Az Alkotmányozó Nemzetgyülés 1791-re megalkotta az alkotmányos királyság müködéséhez szükséges alaptörvényeket, melyekben érvényesültek a korszak alkotmányos elvárásai (polgári szabadságjogok biztosítása, hatalmi ágak megosztása, cenzusos képviseleti rendszer). A törvényhozás mandátumát két évben állapították meg. Választott bíróságokat hoztak létre.

A végrehajtó hatalom felelösséggel tartozott a törvényhozásnak A minisztereket a király nevezte ki, de az uralkodó rendelkezései csak miniszteri ellenjegyzéssel voltak törvényesek. A király korlátozott vétójoggal rendelkezett, a nemzetgyülést nem oszlathatta fel. A képviselök sértetlenséget élveztek (mentelmi jog). Új, az egész országban egységes közigazgatást vezettek be: az önkormányzattal rendelkezö megyéket.

Az államot nem választották el az egyháztól, söt azzal, hogy az egyházi földeket kiárusították és az egyház fenntartása állami feladat lett, az összefonódás még szorosabbá vált. Az egyház és az új hatalom viszonya fokozatosan romlott. Az állam nem tudta teljesíteni a vállalt finanszírozási kötelezettséget. Késöbb feloszlatták a szerzetesrendeket. A törés az egyház és az Alkotmányozó Nemzetgyülés között az egyház világi alkotmányának megalkotása miatt (1791 júliusa) következett be. A törvényhozás jogot formált az egyház belsö ügyeinek meghatározására: a hierarchiát a megyerendszerhez igazították, a plébánosokat, püspököket a választópolgárok választhatták. A papság jelentös része ellenállt, nem esküdött föl az alkotmányra. Válaszul a törvényhozás eröszakot alkalmazott. Az egyház és az új hatalom szembekerülésével a régi rend hívei és az egyházat védeni szándékozó király esélyt kaptak arra, hogy a vallásos tömegek mögéjük is felsorakozzanak. Különösen igaz ez a parasztságra. Ugyanakkor a változások hívei egyre inkább egyházellenessé váltak.

POLITIKAI IRÁNYZATOK A francia forradalom történetében már viszonylag jól körülhatárolható politikai célokkal rendelkezö csoportokat tudunk megkülönböztetni. E csoportok politikai klubokat hoztak létre. A klubok nem voltak pártok, de jórészt hasonló szerepet töltöttek be. A klubokban folyó politikai viták jelentösen befolyásolták a közvéleményt. Az egyes klubok összetétele - amit részben a tagdíj határozott meg - a forradalom során változhatott. Így a jakobinus klub - nevüket az egykori Szent Jakab-kolostorról kapták, ahol az üléseiket tartották - kezdetben a vagyonos rétegek gyülekezési helye volt. Majd (1791) alacsony tagdíjjal a gyors és a felsöbb rétegeket nem kímélö változások híveinek, a radikálisoknak a központjává vált.

Hogy könnyebben átlássuk az eseményeket - kicsit leegyszerüsítve, társadalmi csoportokra vetítve - tekintsük át a forradalom idején jelentkezö politikai irányzatokat! A régi rend híveit összefoglalóan királypártiaknak nevezhetjük. E csoport zömét az arisztokrácia és a nemesség alkotta. Az alkotmányos monarchisták az eddig bekövetkezett változásokat támogató arisztokrácia és a nemesség, valamint a nagypolgárság köréböl kerültek ki. Ez az irányzat a radikális változások nélküli szerves fejlödést hirdette. A közép- és kispolgárság több csoportban képviselte magát: közülük kerültek ki a girondiak [zsirondiak] és a jakobinusok is. A gyakran megélhetési gondokkal küszködö, a politikát hivatásnak és megélhetésnek tekintö fiatal politikusaik jóval radikálisabb eszméket vallottak, hajlottak a szélesebb tömegek bevonására. 

AZ ALKOTMÁNYOS MONARCHISTÁK TÉRVESZTÉSE Az uralkodó egyre inkább a nagyhatalmak beavatkozásától remélte régi - az alkotmány által nem korlátozott - hatalma visszaállítását. Lajos nemcsak az öt korlátozó Alkotmányos Nemzetgyüléssel volt bizalmatlan, hanem az alkotmányos monarchistákkal szemben is, pedig ez volt az egyetlen olyan erö, mely a helyzet további radikalizálódását megakadályozhatta volna. Miután az uralkodó többször ellenszegült az Alkotmányos Nemzetgyülésnek (pl. többször megtagadta az egyház világi alkotmányának szentesítését), a kormányát alkotó alkotmányos monarchisták, s vezetöjük, La Fayette népszerüsége és befolyása is csökkent.

A király Párizs elhagyása mellett döntött (1791. június). Szökését felfedezték, és visszatoloncolása ("a monarchia halottas menete") a királyi hatalom teljes megalázását jelentette. Az alkotmányos monarchistáknak azonban a királyra szükségük volt a helyzet konszolidálásához, ezért visszahelyezték öt méltóságába. A tömegek ezáltal a radikálisok felé sodródtak. A radikális Danton vezetésével köztársaságpárti tüntetést rendeztek a Mars mezön (1791. július 17.). A nemzetörség fegyvert használt a tömeg feloszlatására (többeket megöltek), ami fordulópontot jelentett a forradalom menetében: az alkotmányos monarchisták végleg elszigetelödtek a tömegektöl..

Így amikor az új választásokra sor került (1791 októbere), az új - nevében is változó - törvényhozó testületben, a Törvényhozó Nemzetgyülésben az alkotmányos monarchisták mellett teret nyertek a radikálisabb girondiak (nevüket Gironde megyéröl kapták). A girondiak - így vezetöjük, Brissot [brisszo] is - kezdetben a jakobinus klub tagjai voltak. Ám ahogy közeledtek a hatalomhoz, úgy váltak el tölük. A jakobinus klubban maradók ekkor alakultak önálló, a girondiaknál radikálisabb politikai erövé, Robespierre [robeszpjer] vezetésével. Ettöl fogva jakobinusoknak nevezik öket.