Amerika és a gyarmati vilag

Amerika és a gyarmati világ

A GYARMATI IDŐSZAK A XVI. században Észak-Amerikát dél felöl az arany után kutató spanyolok kezdték az ellenörzésük alá vonni. Még ebben a században a Szent Lörinc-folyó mentén francia telepesek jelentek meg. A következö században az atlanti partvidéken angol (Virginia, 1607) és holland gyarmatok jöttek létre. A francia és angol behatolásban nem katonák, hanem telepesek vettek részt, akik az európaihoz hasonló éghajlatú területeken jórészt egyéni (farmer-) gazdaságokat alakítottak ki. Az öslakos indiánokat fokozatosan kiszorították a vadászterületeikröl. Egy részüket véres küzdelmekben megölték, másokat a fehérek által behurcolt betegségek pusztítottak el.

Az elsö angol telepesek zöme vallási okokból kényszerült elhagyni hazáját, mert radikális protestáns közösségek tagjai voltak. Magukkal hozták az önigazgatás igényét és gyakorlatát. A hagyományok és az ellenséges vidéken való magukra utaltság miatt a telepesek önálló, az angol koronától csak lazán függö közösségeket, gyarmatokat hoztak létre (13 gyarmat volt). A XVIII. század közepére minden gyarmat képviseleten (vagyoni cenzus, majd minden honos férfi választhat) alapuló önálló törvényhozással rendelkezett, amelynek joga volt az adók jóváhagyása is. A végrehajtó hatalmat is választott tisztségviselök látták el.

Az északi gyarmatokon farmergazdálkodás bontakozott ki. Ugyanakkor a kikötövárosokban (pl. New York, Boston) az ipar is virágzásnak indult (pl. hajóépítés, textilipar). Északon egyre jelentösebbé vált a tengeri kereskedelem (rum és rabszolga). A déli gyarmatokon a farmok mellett ültetvényeket hoztak létre, melyeken fekete rabszolgákkal gyapotot, cukornádat, dohányt termeltettek. A dél terményeit föleg Európába szállították.

A britek nem avatkoztak be a gyarmatok belsö ügyeibe ("üdvös elhanyagolás"), söt védelmet jelentettek a Szent Lörinc-folyó mentén élö franciákkal szemben. Miután a hétéves háborúban (1756-1763) Kanada is angol gyarmat lett, megszünt a védelem szükségessége. London viszont - a háború okozta pénzügyi nehézségek miatt is - éppen ekkor döntött a szigorúbb gyarmatpolitika mellett: megkezdték a gyarmati közigazgatás kézbevételét, s a brit parlament adókat, vámokat vetett ki. Ezzel párhuzamosan élesedett a brit és az amerikai kereskedök versenye a piacokért, így kitiltották az amerikai kereskedöket a Brit Birodalom piacairól.

A FÜGGETLENSÉG KIVÍVÁSA A helyzetet a brit kormány intézkedései egyre inkább elmérgesítették. Több felesleges vagy végrehajthatatlan rendeletet hoztak (pl. a telepesek földfoglalási tilalma nyugaton, újabb vámok kivetése, beszállásolási törvény, bélyegtörvény). Ezek a különbözö érdekü gyarmatokat (pl. észak és dél) egységbe kovácsolták. A lakosság megtagadta az adók, a vámok és illetékek fizetését, és bojkottálta az angol áruk vásárlását. A gyarmatok képviselöinek gyülése kimondta a "képviselet nélkül nincs adózás" elvét. Eszerint amíg nem küldhetnek képviselöket a londoni parlamentbe, addig nem fizetik a parlament által kirótt adókat sem.

A brit parlament nem engedett, de a gyarmatok sem. Több helyen elkergették az angol vámtiszteket. Az angol katonák Bostonban belelöttek a tiltakozó tömegbe (1770). Mikor a britek a Kelet-indiai Társaságnak a tea kereskedelmére monopóliumot adtak, a radikális függetlenségpártiak kis csoportja Bostonban indiánnak öltözve a tengerbe szórta egy hajó tearakományát (bostoni teadélután, 1773). A britek megtorlással válaszoltak: blokád alá vették Boston kikötöjét, korlátozták a gyarmat (Massachusets - meszecsúzitsz) önállóságát.

A megtorlás hírére a gyarmatok képviselöi Philadelphiában kongresszust tartottak (1774). Az angolok lépéseit törvénytelennek minösítették, kinyilvánították a gyarmatok jogát az önálló törvényhozáshoz, és szövetségre léptek egymással. A britek nem hajlottak az engedményekre, így a gyarmatok vezetésében háttérbe szorultak a mérsékelt megegyezés-pártiak. A következö évben megkezdödtek a fegyveres összecsapások. A gyarmatok ismét összehívott kongresszusa elfogadta a Jefferson [dzseförzon] által megfogalmazott Függetlenségi Nyilatkozatot (1776), mely a függetlenség kinyilvánításán kívül - a felvilágosodás eszméinek megfelelöen - hitet tett az emberi szabadságjogok és a képviseleti kormányzat mellett.

A háborúban kezdetben az angol reguláris hadsereg és a flotta fölénye érvényesült. A George Washington vezette gyarmati erök az indiánok elleni harcokban kialakított taktikát követték: lesböl, szétszórt alakzatban támadtak. A brit erök lassan felmorzsolódtak, az amerikaiak pedig kiépítették - részben az angolokkal szembenálló franciák segítségével - hadseregüket, s gyözelmet arattak a brit hadsereg felett (Yorktown, 1781). A 13 amerikai brit gyarmat függetlenségét az 1783-ban Versailles-ban megkötött béke rögzítette.

AZ Egyesült Államok ÁLLAMSZERVEZETE ÉS ALKOTMÁNYA Az egykori gyarmatok szövetségeként létrejövö új állam alaptörvényének, alkotmányának (1787) megalkotói természetesen az alkotmányosság alapelveit (képviseleti rendszer, hatalmi ágak megosztása stb.) követték. A fö problémát a tagállamok és a központi hatalom viszonya jelentette. Heves vitákat követöen erös központi kormányhatalommal rendelkezö szövetségi köztársaság kiépítése mellett döntöttek. A szövetségi elnök széles körü hatalmat kapott, közös lett a pénz (dollár), a hadügyek és a külügyek. A nagyobb és a kisebb államok arányos képviseletét a kétkamarás törvényhozással (Kongresszus) biztosították. A Képviselöházba a tagállamok lakosságuk számarányának megfelelöen választottak képviselöket, a Szenátusba pedig minden állam két küldöttet delegálhatott. Az elsö kiegészítések határozottabban körülírták a szabadságjogokat (vallás-, szólás- és sajtószabadság). Az alkotmány elsöként a világon megvalósította az állam és az egyház teljes szétválasztását.

ÚJ NAGYHATALOM SZÜLETÉSE Az Egyesült Államok rendkívül kedvezö helyzetben volt: területi növekedése elött nem állt komoly akadály. Az egymással lekötött európai hatalmaktól területeket vásárolva a XIX. század közepére kitolta határait a Csendes-óceánig. Hatalmas mezögazdasági térségek és a nyersanyagok óriási tömege állt a rendelkezésre. Az öslakosság (indiánok) jelentös részét kiirtották, ugyanakkor korlátlanul befogadták az európai demográfiai robbanás nyomán beözönlö munkaeröt. 

A tökeerös vállalkozók átvették Európából az újításokat, így az ipari forradalom Angliával egy idöben bontakozott ki. A megerösödö amerikai állam elsönek Latin-Amerika felé nyitott. Miután a térség függetlenné vált, az újabb gyarmatosító törekvésekkel szemben az Egyesült Államok kinyilvánította hogy érdekelt a térségben (Monroe-elv - Amerika az amerikaiaké). Míg a Latin-Amerika feletti befolyás érdekében a szabadságot hirdették, addig a rabszolga-kereskedelem kapcsán az azt már betiltó britek léptek fel az amerikai hajókkal szemben.

LATIN-AMERIKA A spanyolok és a portugálok által gyarmatosított Latin-Amerika is fejlödött a XVIII. században, igaz, az amerikai brit gyarmatoknál lassúbb ütemben. A gyarmati társadalom élén az ültetvényeket és az igazgatást kézben tartó kreolok, az amerikai születésü fehérek álltak. A népesség zömét a meszticek (indián-fehér félvérek) és az indiánok alkották, akik a kreolok ültetvényein és saját kis gazdaságaikban dolgoztak. A trópusi ültetvényeken és a bányákban rabszolgaként jelentös számban dolgoztak feketék.

A XIX. század elejére a latin-amerikai gyarmatok és az anyaországok kapcsolata meglazult. A növekvö angol befektetések módosították a térség gazdasági kapcsolatait, a napóleoni hódítás, majd a forradalmak meggyöngítették az anyaországokat. Mindezt kihasználva a kreolok a XIX. század elsö két évtizedében - a felvilágosodás eszméitöl is vezetve - kivívták függetlenségüket. Harcukat Anglia és az Egyesült Államok támogatta.

A független Latin-Amerika országaiban a mesztic és indián tömegektöl elszigetelten élö kreolok vezetése mellett szinte minden változatlan maradt (földbirtokviszonyok, a nyersanyag- és az ültetvényes termények exportjára épülö gazdaság, rabszolgaság). Nem indult meg a gazdasági fellendülés, és az európai bevándorlók tömegei is inkább Észak-Amerikában telepedtek le. Ezzel a térség jelentös fejlesztö forrástól esett el.

A GYARMATOSÍTÁS ÚJ KORSZAKA Afrikában a belsö területek kedvezötlen természeti viszonyai miatt (sivatagok, zuhatagok, öserdök) az európai behatolás a kedvezöbb éghajlatú és kereskedelmi szempontból értékes peremterületeken folytatódott. A franciák Algéria meghódítását kezdték meg, míg a britek megszerezték a holland (búr) telepes gyarmatot, Dél-Afrikát.

A napóleoni háborúkat követöen az angolok végképp kiszorították a franciákat az Indiából. Ugyanakkor fordulat történt a brit gyarmatosítás módszereiben is. Az ipari forradalom nyomán a brit termékek olcsóbbá, így versenyképessé váltak. Ez lehetövé tette, hogy a gyarmatosítás korábbi formáit (kereskedés, adóztatás, nyersanyagok megszerzése) felváltsa a teljes gazdasági behatolás. Indiában például az angol textilipar tönkretette a helyi kézmüveseket. A gyarmatot Anglia nyersanyagszállítójává és felvevöpiacává alakították.

A gazdaságilag és kulturálisan fejlett Kína elzárkózott az európaiaktól. Csak néhány kikötön keresztül bonyolított le elönyös kereskedelmet az európaiakkal, akik a kínai árukért (porcelán, selyem, tea) továbbra is arannyal fizettek. Ez a kínai politika azonban az európai fejlödés eredményeinek az (fegyverek, hajózási technika stb.) átvételét is megakadályozta.

Az angolok ópium csempészésével igyekeztek jövedelmezöbbé tenni a kínai kereskedelmet. Mikor a kínai hatóságok felléptek a kábítószer ellen, a brit kereskedöket ért sérelem miatt Anglia hadat üzent a császárságnak. Az elsö ópiumháborúban (1840-1842) a korszerü brit hadiflotta gyözelmet aratott. Kínát Hongkong átadására, valamint öt kikötö megnyitására kötelezték.