Ady Endre palyaja: 1914-1918

Ady Endre pályája: 1914-1918

Ki látott engem? (1914 februárja)

Úgy tűnik, mintha a kötet Ady sokféleségére kérdezne rá; pl. a prológusban huszonkét kérdést vet föl önmagával kapcsolatban.

Ady verseiben a legfontosabb tényező a megalkotott "én".

Az impresszionizmus transzcendenciatagadásával szemben Ady versei a transzcendencia keretén belül maradnak.

A kényszerűség fája c. (első) ciklus

• Versei a "költő" szerepébe helyezkedve szólnak a válságról.
• A cikluscím és a címadó vers a "muszáj Herkules"-motívumra utal (a nehéz szerepeket erkölcsi parancsként kell vállalnia, mindenképpen).

a második és a negyedik ciklus

• A költő a társadalmi és politikai válságokkal teli külvilág felé fordul.
• Elutasítja a vallási tételeket, de magát a hitet nem.
• A megalkuvó ország helyett egy európai szellemű kultúrát képzel el.
• A versek hangvétele változatos; pl.

Ø     a kuruc dalok hangja; pl. Utálatos, szerelmes nációm

Ø     bujdosóénekek hangja; pl. Sípja régi babonának

Ø     Dante tercinái; pl. Nagy lopások bűne

a harmadik és az ötödik ciklus

• A szerelmes versek az előzőek folytatásai; ihletői: Machlup Henrikné Zwack Mici és Dénes Zsófia
• Hunn, uj legenda

Ø     Ady ebben a versben teljesíti a legtökéletesebben bizonyos romantikus szerepek előírásait.

Ø     A mű egy válaszvers Hatvany Lajos bíráló szavaira, amelyek szerint Ady még mindig a Vér és aranyt írja, ami még nem lenne baj, viszont a versek nem elég megmunkáltak.

Ø     ". Ady egyik leghíresebb és legjobban szavalható [.] verse. [.] minden során érződött, hogy már tökéletes kidolgozásával is félre akarja söpörni Hatvany kicsinyeskedésnek tűnő, bíráló megjegyzéseit. Tartalmilag pedig a romantikából átörökített szerepek néhány népszerűvé vált típusának felnagyításával és felfokozásával kívánta megmutatni a maga igazát." _(70.) Ezek a következők:

romantikus őszseni, aki a maga útját járja, és nem ismer példaképeket

a közösséget reprezentáló költő, aki egy egész nemzetet testesít meg

a költészeten uralkodó költő, aki úgy véli, teljesen birtokában van a nyelvnek és a költői eszközöknek ("Én voltam az Úr, a Vers csak cifra szolga")

Ø     Tételesen foglalja össze azokat a fontos vonásokat, amelyek Ady költészetszemléletét a XIX. századhoz kapcsolják.

Ø     "Ady a nemzetreprezentációt oly fokon tulajdonította magáénak, amire a magyar romantikában nem is akadt példa. Nietzsche profetikus hangja kellett e felforrósodott egyes szám első személyű megszólaláshoz, e romantikán túli nagy romantikához." _(71.)

A két megelőző kötetben és ebben kevesebb a nagyszabású kép.

• Rába György: Adynál 1910 után csökken a szimbolikus látás szerepe.
• A három kötet képalkotása egyszerűsödik, de nem tűnnek el teljesen a metaforikusságot mitologikussá növelő mozzanatok; pl.

Ø     A megőszült tenger (a vers a kései Vörösmartyt idézi, de képei realisztikusabbak)

Ø     Dalok a labdatérről (a képsorok itt is realisztikusabbak)

Ø     A távoli szekerek (olyan sejtelmesen kezdődik, mint A Halál lovai, vagy Kosztolányi Szekerek a holdfényben c. verse, de a képek végül hétköznapiasulnak)

• A versek nem lesznek erőtlenebbek, de megnő bennük a reflexív kifejezés líraképző jelentősége.
• Ezek a versek kétkedőbbek és szarkasztikusabbak, mint a korábbiak.
• Jellemző az illúzióvesztés és a rezignáció; ezek egyedül a teljesen lecsupaszított életet hagyják pátoszos és tragikus fényben ragyogni; pl. Tiltakozni és akarni

Margita élni akar

A mű Ady egyetlen nagyobb verses epikai kísérlete.

megjelenés

• folytatásokban (Nyugat): 1912 július-december
• könyv alakban: 1921 (Földessy Gyula gondozásában)

a mű szerkezete: két narrációs réteg

• előtér: művészek baráti köre, akik körülrajongnak egy fiatal írónőt, Margitát
• háttér: a korabeli magyar politikai élet

Az előtérben álló történet végül másodlagossá válik, a háttérben levő pedig elsődlegessé, vagyis korképpé.

Margita

• Alakja összekapcsolja a két narrációs réteget.
• A Nyugat olvasói Vészi Margitra (Vészi József leánya, Molnár Ferenc első felesége) ismernek benne, akit Ady 1904-ben ismer meg Párizsban.
• A valóságos nőalak átlényegül, és Hungária jelképévé válik.
• A nő zsidó származású, és ezt a narrátor többször is hangsúlyozza; vagyis: a mű a magyarság és a zsidóság együttélésének a kérdéseit is ki akarja fejezni.
• Lehetséges, hogy benne van Léda alakja is (ok: a narrációs visszaemlékezés jeleneteiben egyszer sem fordul elő Léda neve).

Bonyolult a narráció alapszerkezete (kétszeres narráció).

• szereplő-narrátor
• szerzői narrátor (zárójeles kommentárok)

A mű részekre esik szét, mert a szerző a következő elemeket nem tudja szerves egésszé összeállítani.

• kétszeres narráció
• korhangulat
• dokumentarizmus
• többsíkú jelképi tartalom

A mű irodalomtörténeti jelentősége: Ignotus után (A Slemil keservei) ez az első kísérlet a XIX. századi elbeszélő költemény műfajának átmentésére az új költészetben.[2]

A halottak élén (1918 augusztusa)

Ady költészete

• Fő kérdése: "Ki vagyok én?" (pl. a társadalomban, a nemzet életében, a szerelemben, Istennel szemben, a költői hagyományban)
• A legtöbb szerep a romantikus hagyományból származik, Ady líraalkotó személyiség-fölfogása azonban modern.
• A versek többsége E/1-ű, de az életrajzi elemek nem uralkodnak bennük.
• A korábbi szerepek 1914 után is folytatódnak.
• Az utolsó korszak versei abban különböznek a korábbiaktól, hogy az állandó témák mögött megjelenik egy újabb vonatkozás, a háború.
• -től jellemző: a versek száma egyre csökken.

Ø     : nem jelenik meg új kötet, ahogy ez 1906-tól jellemző volt.

Ø     : alig több, mint 30 verset ír (1914-ben és 1915-ben 80-90-et).

Ø     : már csak 22 verset ír.

Ø     : mindössze 18 Ady-vers keletkezik.

A halottak élén c. kötet nem Földessy, hanem Hatvany Lajos közreműködésével készül, és az összeállítás körül nagy viták folynak Ady és szerkesztőtársa közt. Végül abban egyeznek meg, hogy mindketten összeállítanak egy-egy kötetet, és a kiadandóba azok a versek kerülnek be, amelyek mindkettejüknél szerepelnek (Hatvany csak az Adyhoz méltó verseket akarja kiadni).

A kötet 125 verset tartalmaz; ezek kilenc ciklusba vannak osztva.

Az első és az utolsó ciklus egymás ellentétei (háború - Csinszka-versek). Ugyanakkor a szerelmet is megkeseríti a háború, ami megakadályozza két ember boldogságát (akadályozó tényező még a költő betegsége).

"Ebben a tematikailag látszólag ellentétező, de hangulatilag valójában egybesimuló keretben bontakozott ki a többi hét ciklus." _(83.)

második (Mag hó alatt) és harmadik (Az eltévedt lovas) ciklus

• Fő téma a nemzet, a magyar sors és a háború.
• A nyelvi intonáció alapja: a sajátos Ady-hang.
• A ciklusokban fontos szerepe van két imitációs hangvételnek.

Ø     a régi magyar költészetre rájátszó archaizálás

Ez különbözik az archaizmusoktól.[3]

Az archaizálás az alaphangtól való eltérés; pl. a korábbi kurucos versimitáció, amely itt is folytatódik.

Az archaizálás ebben a kötetben nem áll meg a XVIII. század elejénél, hanem visszanyúlik a XVI. századig (Krónikás ének 1918-ból

Ø     népmesés-népdalos folklorizálás

Ady nem annyira népmesék és népdalok zeneiségét szólaltatja meg, hanem megszólalási módjuk szellemiségét.

Ez az imitáció egy újszerű kifejezésmód lehetőségét körvonalazza (A mesebeli János

negyedik (A halottak élén) és ötödik (A megnőtt élet) ciklus

• A két ciklus a halál-élet ellentétpárjára épül.
• Halász Előd: ". Ady egész költészete halálköltészet: az élet is a halálból sarjad ki versképzetei szerint. Ezt úgy kell érteni, hogy a halál a költői elnémulásnak a jelképe nála, az élet pedig a költői alkotófolyamattal azonosul." _(85.)
• korábbi versei (a halál motívuma főleg az öntematizáló versekben jelenik meg)

Ø     a halál mint a költői beszéd halála (A Mese meghalt

Ø     a halál mint dal nélküli nirvánaállapot (A sárga láng

Ø     saját halott voltának a leírása (pl. A réghalottak pusztáján; A téli Magyarország; A Halál rokona; A Szajna partján

• Most is van olyan vers, ahol az élet a költői örökléttel azonosul (Ifjú szívekben élek
• Az élet-halál motívumpár közvetlen jelentésben is megjelenik (Hulla a búzaföldön).
• ". a két ciklus legszebb verseiben a motívumpár a közvetlen és áttételes jelentés minden árnyalatának teljes gazdagságában volt jelen: a háborús világ, a vállalt szerep, a költősors és a személyes élet-halál többszörös köre egyaránt fölfénylett bennük (Bóbiskálván lehajtott kardomon, A rabbiság sorsa

hatodik ciklus (Ésaiás könyvének margójára)

• Visszatérnek az istenes versek.
• Megfogalmazódik a szenvedő emberiség hitvágya; pl. A nagy Hitető; Volt egy Jézus
• Kérő vagy káromló panaszként viszi a baljós nemzeti sorsot Isten elé; pl. A szétszóródás előtt; És most már
• Az én helyett a mi uralkodik a versekben.

hetedik ciklus (Ceruza-sorok Petrarca könyvén)

• Visszatér az E/1.
• A versek intonációja a záró cikluséhoz hasonló.
• Tovább a hajóval: egybeveti és egymásra másolja az első hat ciklus tartalmát, és így tovább fokozza a kötet tragikus hangulatát.
• A ciklus nyitóverse szerint az elkülönülés érték, sőt belső erkölcsi parancs, kényszer; pl. Mégsem, mégsem, mégsem
• Ismét együtt szerepel az igenlés és a tagadás; a legszebben talán két versben:

Ø     A szamaras ember (1914)

A vers a virágvasárnapot idézi.

szamár

v    A Midász király sarja óta Ady visszatérő motívuma.

v    A megvetett és kinevetett igazság jelképe.

Még reménykedik a világ javulásában.

Ø     Ugrani már: soha

Az utolsó hajók (1923)

Földessy Gyula összegyűjti az előző kötetből kimaradt verseket, és itt gyűjti össze őket.

Nem szerkeszt ciklusokat, hanem a verseket időrendben közli (kivéve: Nincs itt ország

A halottak élénnel együtt mutatja be hitelesen Ady háború alatti költészetét, így Hatvany több szemrehányást is kap.

• Babits Mihály (1923): a két kötetet hasonlónak látja, bár úgy véli, a posztumuszban több a sikerületlen vers, ugyanakkor intenzívebb benne a sivár kétségbeesés érzése; pl. A megcsúfolt ember
• Schöpflin Aladár (1927): a szerkesztői szigor miatt A halottak élén jobb kötet lett, de így nem teljes kép tárul az olvasó elé.
• Illés Endre (1979): Ady háborús költészete más és több, mint A halottak élén
• Király István (1982): Hatvany ideológiai alapon válogatott.

A két kötetet együtt olvasva látszik, hogy 1914-1918 közt leomlanak Ady politikai illúziói, eltűnik a társadalmi változások általi javulás álma.

A versek hangulatváltozása fokozatos.

• : derültebbek, mint a későbbiek; pl. Új s új lovat
• : lemondás; pl. Ugrani már: soha
• : keserű gúny, mély szarkazmus; pl. Elégedetlen ifjú panasza

Értékek rezignációban

Ady versei

• ami nem változik az Új Versek óta

Ø     a lírai hatást támogató poétikai-zenei szerkezet

"Az Ady-vers legjellemzőbb tulajdonságai közé tartozott ez a különös - líraiságot fokozó - zenei szerkezet, mely vonzza, fogva tartja és magával sodorja olvasóját, mélyebb érzelmi benyomást keltve a rím- és ritmusrendszer elemeivel fölkeltett vershatásnál." _(95.)

Ø     szóválasztás

Ø     mondatalkotás

• ami változik

Ø     A Még egyszer után indulatosabb lesz az intonáció.

Ø     Elmarad a népies dalimitáció zenéje.

Ø     Változás az utolsó két kötetben: a nagyváradi évektől kezdve elutasított társadalmi és politikai élet jelene 1914-re múlttá válik, illetve a háború jelenével szemben ideálisnak látszik; pl.

Kár a Voltért

Tegnapba élni belé

Tegnapi Tegnap siratása

Ady utolsó versei

• Nincs távlatos jövőkép vagy forradalomvárás.
• Szorongás, félelem jellemzi ezeket a verseket.
• A kései verseket a rezignáció vállalt magatartása járja át.
• Az extenzitás csökken, az intenzitás viszont nő, és a kései líra minden indulati ereje a rezignáció tónusába sűrűsödik.
• a rezignációban megőrzött értékek

Ø     istenhit

Ø     szerelem (Csinszka

Ø     a nemzetmegmaradás reménye (pl. az 1917-1918-as kuruc versek)

-tól: nem ír politikai publicisztikát (csak irodalmi és művészeti cikkeket).

"Minden keserű tapasztalat és baljós előjel ellenére maradtak eszményei: a nemzet puszta túlélése mellett bizakodott a költészet fennmaradásában, és bízott a szerelem és szeretet erejében is." _(92.)

"A Holnap költőjéből a Tegnap költője lett." _(92.)

Balázs Béla: ". a háborús versekben a »Holnap«valamikori költője a mát is kiszorította öntudatából, és a tegnapba menekült: a »múlt nagy megtagadója a tegnapi Tegnapot siratja«." _(92.) - Ez a fölismerés fontos, de nem pontos.

"Ady soha nem tagadta meg a múltat, sőt verseiben, publicisztikai írásaiban egyaránt a nagy nemzeti és európai hagyományok örökösének vallotta magát. Szakított a külsőséges petőfieskedéssel, de Petőfiről nem írt szebbet és igazabbat abban a korban senki, mint ő a Petőfi nem alkuszik (1910) című esszéjében." _(92-93.)

Ady nem a múltat tagadja, hanem a tegnapot, ami a rossz jelen közvetlen előzménye.

A jelent politikai összefüggésben utasítja el, egyébként fölmagasztalja, mint a vitális értékek hordozóját.

holnap

• Először nagy kezdőbetűvel: a Midász király sarja c. versben.
• Új Versek és a kibontakozás kötetei : a holnap a pozitív értékek hordozója.
• : változás, de nem hirtelen (a "holnap" és a "tegnap" szerepcseréje már korábban is megfigyelhető, de itt válik általánossá).

tegnap

• Schweitzer Pál: először 1914-ben (Mag hó alatt c. vers) szerepel nagy kezdőbetűvel.
• A motívum egy ötrészes önvallomás-sorozatban (Levelek Madame Prétérite-höz) jelenik meg 1913-ban: "Voltam garabonciása Tegnapoknak s Holnapoknak, kiknek története összefutott, kik elvették a Jelent, hogy én most kívül repessek az Időn." _(97.) Itt a "Holnap" és a "Tegnap" is pozitív tartalmú.
• A háborús versekben megnő a Tegnap értéke, a Holnapé pedig elbizonytalanodik. A jelen csak a Csinszka-versekben nyer pozitív tartalmat.

jövő (alapvetően két tartalmi övezethez tartozik)

• szerelem-szeretet (Csinszka-versek): "Be megszerettem érted a Jövőt" (Minden nagy megújhodottságom c. vers)
• a Jézus-szimbólumokhoz forduló versek asszociációs köre; pl. Hozsánna bízó síróknak

"Tulajdonképpen a szertefoszlott Holnap helyett működött ez az újonnan elképzelt Tegnap. Nem minden került bele, csak az, amivel ki lehetett kerülni a Mát, a gyehennát, a poklot." _(98.)

Az eltűnt idő a fundamentális értékek gyűjtőmedencéjeként kezd működni.

Hasonló: Fichte (metafizikus) elképzelése, aki a jelent az ideális jövő felé való átmenetnek tekinti. Ady pedig utolsó éveiben a tökéletes bűnösség korával szemben már csak az idő és a történelem fölött képes értékeket elképzelni.

Átértelmeződik a különlét fogalma is.

• A különlét az Ady-versek régi motívuma (már a kibontakozás köteteiben is líraalkotó téma); pl. A tavaszi viharban
• Ugyanakkor jelen van a megértés- és szeretetvágy hangja; pl. Nyárdélutáni Hold Rómában
• "A különlét feloldódása csak a kulturális örökség virtualitásában vált elképzelhetővé." _(100.)
• A háborús versekben a különlét válik értékesebbé, de megváltozik a jellege.

Ø     Korábban: a meg nem értett vagy üldözött szellemi ember felsőbbsége jelenik meg, akinek értékét majd a költői öröklét igazolja.

Ø     Most: ő nem érti meg a világot.

• Az elkülönülésben két fázis figyelhető meg.

Ø     a tömegeket magával ragadó háborús eufóriától való különállás

Ezen fázis alapverse: Mégsem, mégsem, mégsem

A költő 1915 elején még meg tudja fogalmazni azt a tudatosan vállalt elkülönülést, amellyel végül magára maradt.

Levél helyett Gogának: "Nem vagyok büszke arra, hogy magyar vagyok [.], de büszke vagyok, hogy ilyen tébolyító helyzetekben is megsegít a magam letagadhatatlan magyar magyarsága. Terhelten és átkozottan e levethetetlen magyarságtól, azt üzenem Gogának Bukarestbe, hogy nekem jobb dolgom van. Egy nemzet, aki súlyos, shakespeare-i helyzetben legjobbjai valakijének megengedi, hogy embert lásson az emberben, s terhelt, teli magyarságával a legszigorúbb napokban is hisz a legfölségesebb internacionalizmusban, nem lehetetlen jövőjű nemzet. Amelyik nemzet ma internacionalista fényűzéseket engedhet meg magának, nyert ügyű. Igazán nem jó magyar poétának lenni, de higgye el nekem domnul Goga, hogy lelkiismeretet nem cserélnék vele." _(102.)

Ø     A második szakasz komorabb és fájdalmasabb, mint az előző.

A fázis előhírnöke: Koldus hívésnek átka (1915).

koldusság

v    A korai versekben a múlthoz tartozik, mert a költői eljövetel romantikus gesztussal fölszámolja.

v    Az 1915-ös versben a jövőt hatja át.

A versben Ady még Thomas Mann-nál is mélyebbnek érzi a háború szellemromboló hatását (Thomas Mann szerint a háború Riesenexplosion der Unvernunft).

Király István: a vers egy általános ontológiai válságot fejez ki.

"Az 1910-es évek elején kinyilvánított hitakarat végig megmaradt Ady verseiben, megmaradt a háborús években is, de megváltozott annak a köre, amire irányult." _(107.)

• Király István: Ady minden megmaradt hitbeli intenciója társadalmi tartalmú perspektívát jelzett.
• Hévizi Ottó: minden hitbizonytalanság úgy értelmezhető, mint amit a fiatal Lukács György iróniának nevezett.
• A hittartalom változása abban áll, hogy a hitbeliség két nagy rétege egyre jobban elkülönül egymástól.

Ø     Egyre bizonytalanabbnak látja a jobb jövőt, sőt 1915 után már egyáltalán nem bízik benne (a bízókkal pedig nem vállalhat közösséget).

Ø     A szégyenben való lét elfogadását tartja etikusnak (az "örüljünk, hogy életben maradtunk"-elv derűsnek látszó magatartását elutasítja).

Ø     A szégyenben való lét nem ironikus természetű, mert a szégyenkezés mindig valami megtagadott érték nevében történik.

Ø     "Az irónia olyan abszolút tagadás, ahol már nincs minek a nevében tagadni. A szégyen is tagadás, de mindig átsejlik rajta a mellőzött és megtagadott pozitívum. A szégyen valami miatt, egyszersmind valamivel szemben üli meg a lelket: és amivel szemben, azt értékként fogadja el." _(110.)

"A kései versek visszavonták a hitet, reményt, bizakodást mindabban, ami az időhöz, a társadalomhoz és a történelemhez tartozik, de megtartották mindavval kapcsolatban, amit az idő fölött lehet elgondolni. [.] A tagadott minőségekkel, életsíkokkal szemben a vallott értékek transzcendálása, túlemelése a rossz valóságon a lélekbezárást kellett hogy jelentse. Ahogy Kierkegaard írt a Rezignáció Lovagjáról, aki beleszeretett a szép hercegnőbe, aztán lemondott róla, elment, elbujdosott, csak hogy a lelkében megőrizhesse olyannak, ahogy megismerte, vagyis lelkében a romboló idő fölé emelhesse alakját." _(111.)

Az 1915-1916-os istenes versek:

• A hit elveszti társadalmi és történelmi vonatkozásait.
• A hit már semmit nem szimbolizál az istenhiten túl; pl. Menekülés az Úrhoz
• A világ önkörében már nem változtatható meg, csak a csoda vagy Isten segíthet; pl. Emlékezés egy nyár-éjszakára
• Követelő írás sorsunkért (1918 augusztusa)

Ø     Ady utolsó istenes verse.

Ø     Bensőséges perlekedő fohászkodás.

Ø     Tanúskodik a megőrzött istenhitről.

Ø     Értékét a kálvinista predestináció összefüggésében nyeri el.

• Az utolsó versek tartalmi övezetében nagyobb szerephez jut a Jézus-motívum; pl. Volt egy Jézus

Az utolsó évek szerelmes versei:

• Lírai idealizációt teremtenek; amit sugallnak: Boncza Berta, a megmentő angyal.
• A szerelem menedék a világ elől; pl. Nézz, Drágám, kincseimre
• "Az utolsó években már nem esett szó rossz szerelemről, halálvirágos csókról." _(114.)
• Az együttérzés és a megértés bensősége jelenik meg benne.

Elvonttá válik az Élet fogalma is.

• Nem tartozik az időhöz, a háborúhoz és a társadalomhoz.
• Fokozódik az a fölfogás, amely az Életet egy mindent magába foglaló körforgásnak tekinti.
• "Nem volt ember nélküli ez a természet örök körforgásába zárt élet, de az emberiből csak természeti vagy a természetihez közeli került bele, a vágy, a szerelem, az önfenntartó munka." _(116.)
• "Nép, nemzet, magyarság: ez volt a költő Ady utolsó szava." _(117.) A nemzet is csak a természet örök körforgásának a részeként maradhat meg.

Az utolsó két év verseiben jelenik meg a legrosszabb emberi állapot, a közöny; pl. E nagy tivornyán

• A közönnyel rokon kép: a teljes érzelmi kiszáradás képzete; pl. Nagy szárazság idején
• A közönyt az utolsó előtti versben (Az utolsó hajók, 1918 októbere, Nyugat) a versírás győzi le.

Üdvözlet a győzőnek: Ady utolsó verse (1918 novembere, Nyugat).

"Ady életének utolsó két évében, 1917-ben és 1918-ban negyvenegy verset írt. Ha egész pályáján csak azt a negyvenegy verset írta volna meg, akkor is a magyar költészet legnagyobb alakjai közé tartoznék, a táltosok közé, akik legalább képletesen megjelölve, hat ujjal születtek, mint ő." _(121.)