AZ IRODALMI LEVÉL MŰFAJA

AZ IRODALMI LEVÉL MŰFAJA

A levél, latinul episztola (görög szó, jelentése küldemény), epikai műfaj, mely tulajdonképpen a személyes párbeszédet helyettesíti, ezért mindig E/1 személyben szól a címzetthez. Megemlíthetjük a fiktív leveleket, melyek címzettje nem valós személy, ilyen levél pl. Mikes Törökországi levelei. A valóságos személynek íródó leveleknek, a missziliseknek több fajtáját ismerjük: magánlevél, hivatalos levél ill. költői levél. Az ókori és felvilágosodás-kori levelek legtöbbször tanító, elmélkedő jellegű írások, ide sorolható például Szent Pál levelei, Kazinczy és Berzsenyi, ill. Arany és Petőfi levelezése.

MIKES KELEMEN (1690-1761) Zágoni születésű, aki II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem oldalán részt vett a kuruc szabadságharcban, s száműzetése folyamán végül Törökországba, Rodostóba került. Mikor aztán a száműzetés a tétlen magányba dobja, mivel az élet nem nyújt semmi színt, semmi társas gyönyörűséget, ezt az állapotát írott művekben örökíti meg. Itt írt leveleit tartalmilag a következő csoportokba sorolhatjuk:

megérkezés, a fejedelem udvartartása

a fejedelem emberi portréja, halála (1735)

törökországi szokások

olvasmányélmények.

Mikes szürke és háttérbe szorított ember a fejedelem előkelő környezetében. A szenvedélyes beszélgető egy fiktív irodalmi élet álmába menekül, teremt magának egy Párizst, egy francia Erdélyországot (mivel XIV. Lajos francia király udvarában is volt bujdosása közben) , melyben a hazátlan új hazát talál.

Az álomkastély főszereplője egy asszonyalak, P. E. grófné, aki Konstantinápolyban él, és Mikes édes nénje. A képzeletbeli grófnő, akinek Mikes egy életen át hűségesen írja az el nem küldött leveleit, ezekből a levelekből meglehetősen éles kontúrokkal áll előttünk: csodálatos beszélgető, érti a finom tréfát, szereti a pletykát. A vele való levelezésben minden megvalósul, ami után Mikes vágyódott: gyengédség, megértő baráti atmoszféra, csendes jókedv. Mikes Törökországi leveleit nem egyenként írta, mint a leveleket szokás, és nem abban az időben amikorra keltezte őket, hiszen keltezésében néha több évet is téved. A bujdosók életének leírása csak kis részét foglalja el e leveleknek. Vannak bennük igen nagy számmal anekdoták és kis históriák. Nem hiányoznak a moralizáló elmélkedések, nőnevelésről, nőkről általában (a francia klasszicizmus hozza a nők szellemi emancipációját), vannak benne nép- és tájrajzi leírások Törökországról, értekezés a selyemhernyó-tenyésztésről.

Leveleiből kiderül vallásossága, hite is, mivel fontos számára az Isten akaratában való megnyugvás. Ez marad mindvégig Mikes eszmei mondanivalója: "Ne kívánjunk tehát egyebet az Isten akaratjánál. Kérjűk az űdvességes életet, a jó halált és az űdvességet." Mindent áthat ez a lelkűlet, hiszen mikor a fejedelem haláláról ír, akkor is az isteni gondviselést jeleníti meg: "Ma nagypéntek lévén, mind a mennyei, mind a földi atyánkot el kell siratnunk. Az Isten mára halasztotta halálát urunknak azért, hogy megszentelje áldozatját annak."(62. levél)

A levelek stílusára jellemzőek a rokokó elemei (apró részletek ábrázolása, a mesterkélt, idilli hangulat megteremtése), népi fordulatok háromnegyedfertály óra, stíluseszközök: hasonlat, metafora, -művészi paradoxon ("Úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont"). A halmozás, felsorolás, fokozás alakzatai is megjelennek leveleiben.