AZ ÉN MEGSOKSZOROZÓDÁSA A KÉSEI
MODERNSÉG LÍRÁJÁBAN
WEÖRES SÁNDOR pályája
folyamán keresi a más helyzetekbe illeszkedés lehetőséges művészi módozatait.
Más személyiségekkel azonosulva szeretné túllépni saját egyénisége határ 818f52i ait. Az
alakváltozások egyik formája az én megsokszorozódásának, azonosulás a létezés
másféle formájával, az ember lehetőségeinek kutatása. A különféle alakok
mögött, alatt ott van a költő igazi énje. Weöres szerepjátszó, alakváltoztató,
stílusutánzó kísérletezéseinek összegző eredménye a Psyché (1972)
c. versesregény. Hőse Weöres képzeletének teremtménye egy XIX. század elejéről
való költőnő, a félig arisztokrata, félig cigány Lónay Erzsébet.
A hajdani költőnő verseinek gyűjteményébe beépülnek Ungvárnémeti Tóth
László ()1788-1820) költeményei is, és elvontságukkal finoman
ellenpontozzák Lónay Erzsébet empirikus (tapasztalati)
élményköltészetét.
KÁNYÁDI SÁNDOR Fától fáig című verse reprezentatív vers, amelyik a továbblépésről, a kitartásról
szól. Többsíkú szerkezete van, három közlési mód található benne: 1. egy
gyerek monológja, 2. idézetek sora, 3. az elbeszélő meséli el a gyermek
tévelygéseit. Idősíkok és a beszélő is váltakozik, a lovait kereső
kisfiúból, a lírai énből, egyes szám első személyből te lesz, a váltás a
vers ¾ -ben történik, a rettegés és a félelem köti össze a két részt. A csengő,
csengettyű szava ott van mind a két részben, s ezáltal motívummá vált,
szimbolikus jelentést kapott, nemcsak az a funkciója, mint az első, kezdő
képben: a csengő utat mutat, vezet, "hallottam az anyaméhben"- az
anyanyelv metaforája, a szó, ami utat mutat. Három jelentésszintje van a csengőnek:
1. az eltévedt állat csengője, 2. a csengő, ami vezet, 3. az anyanyelv útmutató
szerepe (ez már elvont jelentés). A költő saját útkeresését mutatja be, a
kísérteties erdő a káosz jelképe, a nyomasztó semmi a konkrét társadalmi
körülményekre vonatkozik, a rettegés a hatalomtól az emberek mindennapjaiba
ivódott. (kommunista diktatúra). A gyermek személyisége mögé bújva tárja elénk
a kilátástalan bolyongást; asszociációs képek által a zavart, bizonytalanságot:
"őznek rókának farkasnak lenni/ bokornak ágnak avarnak lenni/ madárfészeknek
lenni/ madártojásnak lenni.", mindezeket a sötét erdő képe idézi fel benne.
Önmagát bíztatja mivel a kétségbeesés kerülgeti: "Még két fáig három fáig/
Hallom Nem hallom Hallom/ Ha eljutok addig a gyertyánig/ katona leszek
hajóskapitány leszek.". A gyermeki lélek, gondolatok jelennek meg a
fokozásban is, mind nagyratörőbb vágyait "Próféta leszek betegeket
gyógy0tok/ Jézus leszek/ föltámasztom édesanyámat". A gyermeki világhoz
tartozik a játék, a mondókák: "Áprilisnak bolondja/ f0lmásyott a toronyba/
megkérdezte hány óra/ Fél tizenkettő". A bolyongásban segítenek a különböző
jelzések morzsát hinteni, nevet fába vésni, ám ezek is idővel eltűnnek.
Az erdő, azaz az élet sok veszélyt rejt magában "lovad farkas tépte széjjel",
s itt nemcsak a vadállat-farkasra gondolhatunk, hanem a latin mondásra is "ember
embernek farkas". A vers vége felé már modern elemeket is felfedezhetünk film,
magnó, visszajátszhatóság, és idegen nyelvű beszólásokat: "Die letzte
Lösung mein Herr" (utolsó megoldás, Uram). Anyatej - azt jelöli,
hogy egyértelmű a világ, biztonságérzetet ad. Hangyatej - a leggyengébb
sav, nem okoz nagy kárt, de nagyon kellemetlen. Ecet - a kiábrándulás
fogalomkörét hordozza. E nélkül a három szó nélkül elég optimista hangvételű
lenne a költemény, de ezek visszahúzzák az eddig pozitív kicsengésű verset.
