|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
kategória |  |
||||||||
|
|
||||||||||
 |
 |
|
|
|
|
|
||
|
|
Móricz Zsigmond: Sárarany (1911)
A magyar modern költészet születése köthető Ady Új Versek c. kötetéhez.
A magyar elbeszélő irodalomban ez a pillér Ady szerint: Hét krajcár
Móriczot Osvát szavai vonzzák a modernek közé; ekkor elfordul a népnemzeti harmóniától, és a Hét krajcár melodrámájától is.
a Sárarany utóélete
Turi Dani helyzetképe széles történelem- és társadalomrajzzá tágul.
Első fejezet: a falukép mögött megjelenik a Karay-család, amely a Károlyi-család történetét jeleníti meg.
Harmadik fejezet: gazdasági helyzetkép, amelyben megjelenik a pogánykultusz és a napkeleti lelkivilág mitologikus védelme.
Az első és a harmadik fejezet akár a Puszták népe történelmi szociológiájának is lehetne az előképe.
Móricz hátat fordít a filozofikus társadalmi regény naturalista eszményének, és teljesen átadja magát az ösztönélet naturalista indíttatású ábrázolásának.
A regényben a hős szenvedélyének egy forrása van, mégis sokarcú: "Turi Dani egymás mellett és egymás után sok konfliktust él át." (207.)
"Ezt a hármas szorítást nem bírja ki Turi Dani, sárrá válik benne az arany. Alkotója szerint, mert a sár a világa is, amely lehúzza, és magába fullasztja." (207.)
A XX. század művészgenerációjának a tagjai mérhetetlenül különböznek egymástól, de összeköti őket valamilyen apokaliptikus látomás: a vi 545j98f lágot kaotikusnak érzik (tapasztalják a kazuális és teleologikus összefüggések fölbomlását).
A hétköznapok egyszerű embere is döbbenettel éli át annak a megrendülését, ami addig meghatározta egzisztenciáját. "Az öngyilkosság, az alkoholizmus, a narkománia, az elmebetegség, az erőszak s a deviancia minden más formája elképesztő méreteket öltött." (54.)
A művészek magatartása:
Ø Ady az utolsó magyarként látja magát.
Ø Móricz: "Úgy tűnt föl előttem hirtelen az élet, mintha vízre volna építve az egész és nem sziklára, vagy legalább szilárd talajra." (54.)
Az új tudja magáról, hogy új, de úgy érzi, hogy (az akár halott) régi föl akarja őrölni őt, ezért szorong. Közben alkot, lázad és leszámolásra készül. Ezt jelzi az is, hogy soha nem volt ennyi és ilyen erős apa-fiú konfliktus megfogalmazva, egészen az apagyilkosságig.
". érdemes figyelni arra, hogy Nyilas Misi (maga Móricz is) egy erős apa fia, másrészt szorongásai" (56.) kiváltója nagy mértékben az iskola és a kollégium.
A művészek válaszolnak a kor kihívásaira, bár sokszínűen.
A Légy jó mindhaláligra főleg két folyamat jellemző:
A primitív művészet felé való orientálódás:
Emellett fontos még a mozgás szemléltető ábrázolásának az elkerülése, a statikusság ábrázolása. "S e fenti törekvések logikai irányából talán más értelmezést kell nyerjenek Móricz ösztönemberei, barbárai, szegényemberei, akik zabálnak, gyilkolnak, szeretkeznek, s ugyanők manipulálatlanok és manipulálhatatlanok, az együgyűségig jók, alázatosak, mint a táj, az évezredek »változó redői« , amelyből vétettek." (59.)
A naiv és a primitív azonos a gyermekivel (pl. Csibe
: kitör a háború. Móricz önként megy oda, és tudósít.
"Sok cikket, novellát írtam, amiben a leghatározottabban küzdöttem a háború gondolata ellen. Soha egy sem jelent meg. Már a lapban, ahova dolgoztam, tüntetésből kiadták egy elbeszélésemet, amelynek csak az első tíz sorát s az utolsó öt sorát hagyta meg a cenzúra, a többi szöveg helyén fehér hasábot nyomott a nyomda." (61.)
Az avantgárdhoz kötődők egy részének a hite: a háború okozta, és az egész emberiséget átfogó megrendülés szükségszerűen meghozza a megváltódást. A művészek ismét mernek foglalkozni olyan témákkal, amelyek már rég tartalmukat vesztették. Pl.
Ø "A nagy irgalmatlanságban, ahol emberentúli igáiban gyűrűz a hangyák szürke sora, a lelkek egymáshoz fűződnek, a szenvedők szeretik egymást." (62-63.)
Ø "Ebben a borzasztó bizonytalanságban nincs semmi, csak egy bizonyos, az, hogy Isten itt van. De hogy van az, hogy soha azelőtt nem látták az Istent?" (63.)
A Légy jó mindhalálig szövetét tehát a következő élmények adják:
Móricz 1919-ben a börtön után Leányfalura költözik, ahol rengeteget alszik. Először meséket akar írni, majd belekezd egy drámába. Amikor "fölébred", nagy tempóban kezdi írni a Légy jó mindhaláligot.
Misi a kiszolgáltatottság, az otthontalanság, a szorongás és a sebezhetőség szimbóluma - ez indokolhatja a sírásmotívum folyamatos jelenlétét.
A regény témáját adó élmény olyan személyes volt, hogy Móricz több módon is megpróbálta objektiválni.
A megírás idejére bekövetkezett események már magukban foglalják a tragikust, de a mű (és az elbeszélő) még meg nem történtnek tekinti azokat; ez pedig a befogadó szintjén egy különös együttest eredményez (tragikus, groteszk, ironikus, önironikus és lírai).
A műben több közhelyszerű metafora is van.
A cím fölidézi:
A hős szorongása abból fakad, hogy be van zárva tér és idő nyomasztó keretébe; ami ezt jelképezi:
A bezártság föloldása: a tér- és idődimenziók tágítása.
Mivel a háború és a meghurcoltatás élménye még túl közeli volt, Móricz megkettőzte a jót hordozó új embert: Misi és nagybátyja alakjában. "Ezzel is megteremtve a lehetőséget a [.] kettős hangnem számára. Miközben Misi patetikusan hitet tesz, nagybátyja szeretettel, de hangsúlyozott iróniával hallgatja őt, illetve közbevetéseivel próbálja profanizálni a jelenetet." (68.)
Az 1948 utáni irodalmi kánonalkotás megkülönböztetett szerephez juttatja Móricz életművét. Ugyanakkor előtte ez a művészet árnyékot vetett Krúdy, Kosztolányi és Márai prózaírására.
A korábbi irodalomtörténet is sokat tett Móricz elismertetéséért: monográfusai sokáig a modernség legjelentősebb prózaírójának tartották; okok:
Az igazság kíméletlen kimondására törekszik. "Ez a látás, ez a művészi felfogás szabadítja meg Móricz Zsigmondot igazán a Jókai rózsaszíneitől és Mikszáth kedélyességétől, s vezeti a kritikai realizmus magaslataira. [.] Ady költészetének tartalmilag Móricz példája felel meg legteljesebben." (158.)
A kultusz utáni "visszahatás" okai:
Az Isten háta mögött (1911)
Az elbeszélői stratégiák legalább két komponens összjátékától függnek.
"Értelmet bármely esemény csupán a megalkotott történet közegében nyerhet." (160.)
Az Isten háta mögött viszont szokatlan epikai alkatú: "az auktoriális jelentésintenciók és a történéssor közti térben Móricz rendkívüli mértékben megnöveli az értelemkölcsönző szereplői megnyilatkozások jelentőségét". (161.)
A történéssor igen redukált; ezt oksági összefüggések szervezik egységbe (a metonímia elve az uralkodó)
Szerep van a metaforikus jelentésképző eljárásoknak is - a regény a metaforikus megoldásokhoz az epikus folyamat hangsúlyos részein nyúl, és ezzel is távolodik a realista elbeszéléstől.
A házasságtörés mellett az igazgatót meghazudtoló Laci büntetése is elmarad.
Ø A közjegyzőné halála járulékosan kapcsolódik a cselekményhez.
Ø Az albíró esete az ironikus bekövetkezést az epizódértékűség szintjére szállítja; ok: saját végzete értelmezhetőségét ő maga fosztja meg a méltóságától, amikor azt mondja, hogy a házasságtörésnél nincs közönségesebb ebben a társaságban.
Az epikus folyamat elsősorban a nyelvi vagy beszédcselekvésekből nyeri a fontos jelentésképző nyomatékokat. Minden fontos fejlemény ebből következik (pl. az ítéletre váró diákok tudják, hogy jövőjükről egy nyelvi cselekvés fog dönteni).
A regényben nincs egyetlen szereplő sem, aki "a történetek dekonstrukciójában keresné önmaga identitásának kifejezését". (163-164.)
A műben jellemző a beszédcselekvések harca; vagyis: "a jelentésstabilizáció egy-egy formájának érvényesítésére tett kísérletek összeütközése". (164.)
A megjelenített eseményeket a szereplők eltérő módon értelmezik; ok: bizonyos információk rejtve maradnak (pl. a kántor ágyba vitele vagy a Lacival történtek). Így csak "az elbeszélő van abban a helyzetben, hogy az asszertív beszédcselekvés eszközeivel beavatkozhatnék a két elbeszélés párharcába". (165.)
Veres nyelvi készlete: egy sajátos vidékies-kisúri frazeológia századfordulós készlete, amely egy törékeny fölényt eredményez. "Sajátos működésű és főleg törékeny ez a fölény, mert nyílt konfliktushelyzetben maga Veres sem folyamodik annak nyelvi eszköztárához. Vagy az előbbi típusú feloldásba menekül, vagy pedig ellenáll a dialógusnak." (167.) Közlésmódja kiegyenlítő típusú beszédaktusokból épül föl.
Veres és a felesége beszédmódja között érvényességbeli különbség van: Veresné érvelése romba dönti a férje világát, ám a dolgok kimondása nem semmisíti meg a dolgok állását, így végül a tanító kerekedik felül.
Veres abban a biztos tudatban él, hogy a szavaknak nem kell elérniük a világot. "A kijelentés érvénye a szavak és a világ közti távolság alakításától függ." (170.)
A mű hősei elsősorban a beszédcselekvés erejével próbálnak érvényt szerezni a maguk elbeszélésének.
"Móricz e regényében az a különös helyzet áll elő, hogy az elbeszélő csak úgy biztosíthatja a narratív séma felismerésén alapuló befogadhatóságot, ha a történetet egyidejűleg távolítja, de közelíti is az elbeszéléshez." (172.)
A regény elsődleges valóságát a beszédaktusok harca képezi.
Az a poétikai eredetű többértelműség, hogy pl. Verest másként látja a tanári kar, Veresné vagy Laci, magyarázható a szereplők eltérő nézőpontjaival.
Viszont az olvasó olyan eseményekről is tudomást szerez, "amelyeknek a tényleges lefolyása nem bizonyítható be a szereplők rendelkezésére álló eszközökkel (például a kántor ágyba cipelésének körülményei), már nem a szereplők, hanem az olvasó tájékoztatását szolgálja". (173.)
A nézőpont váltakozik, de ennek észlelését megnehezíti, hogy Móricz elbeszélője gyakran nem jelzi a módosulásokat. Pl. a regény kezdete: a kisváros tere Veres perspektívájából látszik, de ezt a képzetet eleinte több információ is cáfolja (pl. az elbeszélő belelát Veres gondolataiba).
"A szereplői és az elbeszélői tudat határainak elmosódottsága sajátos kettős szólamot hozhat létre." (177-178.)
"Az epikai »sematizmust« Az Isten háta mögött persze épp azzal kerüli el, hogy az alakokat nem leírt, megjelenített vagy jellemzett habitusukkal »cselekedteti«, hanem egyénített beszédaktusok révén teszi értelmezhetővé a személyiségüket." (179.)
A naturalista jelzésszerűség mindenhol a biológiai láthatóságot hangsúlyozza.
A klasszikus történet: egy be nem következő házasságtörés története - egy Dekameron-típusú helyzetsablonból építkezik. A házasságtörés mindháromszor meghiúsul, de egy mellékszál visszakapcsolódik ehhez a központi cselekményszálhoz: az albíró a közjegyzőnét csábítja el, így a történet nem érvényteleníti az alapképletet.
A regény jelentésképzése ironikus; ebben meghatározó szerepe van a Veres-féle pozíció kétes értékű megerősítésének.
Az Isten háta mögött néhány poétikai sajátossága határozottan eltávolítja a regényt a múlt századi realizmus elbeszélésképletétől.
"Az Isten háta mögött [.] nem a Sárarany értelmében vett naturális regény, de a realista epika értékszemléletének módosításában nagymértékig támaszkodik a naturalizmus nivelláló technikáira." (183.)
"A közismert történetsablon keltette várakozások megsemmisülése olyan képletek összeomlásával jár együtt, amelyek a múlt századi regényben többnyire egy kiküzdött, kompromisszumos életformának voltak a poétikai biztosítékai. Mert míg ott a kompromisszumok az élet továbbvihetőségének értékformáit teremtik meg, az itt továbbvitt élet tartalmaira a teljes kiüresedés távlatából vetül fény." (184.)
A regény Móricz "legnyugat-európaibb" művének tekinthető, "mert Flaubert-hez tudatosan kapcsolódva akaratlanul is annak az epikatörténeti fordulatnak vált részesévé, amely alapvető változtatást hajtott végre a múlt századi elbeszélő sematika szerkezetén: magát a bekövetkezést kiiktatva a jelentésteljes kiegyenlítődés alól húzta ki a talajt". (185.)
A regény azon művek közé tartozik, amelyek a realista érdekkiegyenlítés érvényét ironizálva kérdőjelezték meg.
kiindulópont
a Tündérkert értelmezése
három alapvető szókép
Ø alárendelt szerepű (ezért a mű jelrendszere tisztán epikus jellegű)
Ø amit jelöl vele: az elbeszélő viszonya a történéshez és a szereplőkhöz
Ø a szereplők közül főleg Báthory Gábor használja (ő "visszaél" a szóval, és ő használja először a "tündérkert" kifejezést is)
Elsődleges formaszervező elv: a történés folytonossága. Ez minősíti a regény világképét is.
"A Tündérkertnek az a sajátos jellemzője, hogy késlelteti a jelentést, átminősíti a főalak változását és a cselekmény célelvű folyamatát." (78.) Pl. Báthory emberi gyarlóságait az állandó ismétléssel erősíti.
A történet időtartama viszonylag rövid (kb. egy év): az időrend szinte töretlenül egyenes vonalú, de az elbeszélés üteme nagyon bonyolult.
A mű második felében nagyobb szerepe van a belső történésnek; pl. Báthory a felesége szerint egy év alatt kb. hat esztendőt öregszik. Illetve: "»Minden nap egy esztendő, s minden éjszaka az örökkévalóság volt neki.« Egyre többet él a saját múltjában vagy álmaiban." (80.) A mítosz közegében mozog: helyzetét egyre gyakrabban múltbeli vagy kitalált alakok helyzetével azonosítja.
hitelesítés
A regény a XVII. században játszódik. Ebből két következtetés vonható le.
Báthory Gábor (főszereplő)
A jellemekből hiányoznak az egyértelmű tulajdonságok: a túlzott önértékelés magánnyal és az azonosság elvesztésével jár.
Móricz túljut korábbi naturalizmusán: alakjai már képesek belső mozgásra.
Imreffy (kancellár): jelleme egysíkú.
Bethlen Gábor
Ø Bethlen: a kis ország ki van szolgáltatva a nagynak, ezért nem háborúzhat, csakis polgári erényekből meríthet. Báthory ezzel szemben megtagadja ezeket a föltételeket, és jelentősen csökkenti Bethlen működési körét.
Ø Bethlen nem kezdeményező, inkább elmenekül (jellemzése egy közmondással: ha egy bolond egy nagy követ dob a kútba, száz okos sem húzza ki).
Ø Utolsó párbeszéd: a viszony bonyolultabbá válik. Bethlen jellemének az összetettsége arra vezethető vissza, ahogyan változik a véleménye a fejedelemről.
Ø A viszony módosulása: abban a jelenetben, amely elmondja a székely kapitány fejedelmi rangra emelését.
Ha Báthory és Bethlen csak rész-egész összefüggésben állna az általa képviselt értékrenddel, a mű szerkezete a következőhöz hasonlítana:
De a szöveg értékrendszere több, egymásnak ellentmondó következtetésnek is megfeleltethető.
az ellentmondások okai
A jellemek összetettsége a történetmondó beszédhelyzete révén válik lehetővé.
"A belső nézőpont és a külső beszédhelyzet teszi lehetővé, hogy az olvasó kétségbe vonja a szereplők önértékelésének a hitelét." (95.) Pl.
Móricz a belső látószöget nemcsak a jellemzés eszközeként használja, hanem önálló föladata van a jelenetek megszerkesztésekor is.
A szöveg példázatos jellegű, ezért szükség van az elvonatkoztatásra; ok: "a példázat eszmék hirdetésére szolgáló eszköz, a nyelv fölhívó szerepét juttatja szóhoz". (98.)
A példázatszerűség következménye: a műben a történelem az élet tanítómestereként jelenik meg.
"A történet egyetlen vonal benyomását kelti, nyilvánvalóan érvényesül benne a célszerűség. Ez a célelv azonban a Tündérkert végére nehezen megfejthetővé válik, a szöveg eltér a várható megoldástól, s egészében »a többféle igazság mélyebb igazság« törvényét igazolja." (100.)
"A hagyományos értékrend megszakításának és megőrzésének lehetőségét Móricz dilemmaként ábrázolja, s így eltávolodik a XIX. századi regénynek egyik elterjedt szabályától, mely a történet befejezését erkölcsi elégtétellel társította. Bethlen igazságot tesz, de ő maga is szűk körűnek, prózainak érzi saját ítélkezését. A Tündérkert vége bizonyos mértékig rácáfol az előzményekre: Báthory törekvése értékesebbnek minősül, mint korábban." (100.)
Báthory a kockázat világában él: hisz az akarat szabadságában, az egyén korlátlan lehetőségeiben.
Bethlen célja a végletek kibékítése, de ez is csak ábránd.
Jelképes értelmű, hogy sem Báthory, sem Bethlen nem hagy hátra utódot, így senki nem folytatja a kezdeményezésüket.
A regény jelrendszere közelebb áll a XIX. századi hagyományokhoz, mint a XX. századiakhoz.
"A Tündérkert szerzője Kemény második alkotó korszakának, realista igényű nagyepikájának szerkezeti megoldásait tartotta szem előtt, szakítván azzal a megszokásrendszerrel, amelyet olvasóink Jókai művészetének hatására alakítottak ki." (102.)
A Tündérkert és a Jókai által intézményesített regényforma különbségei:
Találat: 2491
