A romantikus regény bemutatasa Jókai egy müvének részletes elemzésével

A romantikus regény bemutatása Jókai egy müvének részletes elemzésével

A romantika a müvészet történetének rendkívül hatásos korszaka. Hatásának titka több okban kereshetö. Ezek között említhetjük, hogy a szabadságeszményt írta zászlajára; a személyiség kibontakozását tette lehetövé mindenféle szabály eltörlésével. A 18. század végétöl kezdve jelenik meg ez a stílus, elöször az irodalomban, aztán a többi müvészeti ágban, s a teret majd csak a 19. század közepe táján engedi át a realizmusnak. Megszületését az a kiábrándultság idézte elö, amelyet az emberek a polgári társadalom ígéreteinek megvalósulatlansága miatt éreztek. A szabadság-egyenlöség-testvériség szép eszm 353c29d ényeit nem sikerült megvalósítani a gyakorlatban, a társadalom egyre kegyetlenebb és kiismerhetetlenebb lett.

Magyarországon a romantika jóval tovább marad uralkodó a müvészetekben, mint Nyugat-Európában. Ennek egyrészt történelmi okai vannak. A 48-as szabadságharc leverése után a nemzeti függetlenség iránti vágy a lefojtottság következtében még mélyebben élt a szívekben, s ezt hosszú ideig csak allegorikus formában lehetett kifejezésre juttatni. A másik ok jóval sajátosabb. Jókai Mór regényírói müvészetének rendkívüli hatása volt a 19. század harmadik, negyedében. Ez a hatás a század második felének prózaíróinál sorra kimutatható, ezért a születö magyar realizmus nem tiszta formában, hanem romantikus elemekkel vegyülve jelentkezik. 

A romantika elnevezése a regény jelentésü Román szóból származik. A regényt tekinthetjük hát a romantika bölcsöjének, és a szabályok felrúgása éppen ennek a müfajnak használt a legtöbbet. Szabad tere nyílt az ábrázolásban a valóságos események és a fantasztikum társításának, és nem kellett ügyelni arra, hogy meddig terjednek a müfaji-münemi határok, ezért a líraiság szétáradhatott a prózai müvekben is.

A romantikus regények legföbb jellemzöit három lényeges pontban foglalhatjuk össze. Cselekményük változatos, kalandos, különleges helyszíneken különleges események játszódnak le bennük. A jellemformálásban a kontrasztok alkalmazása figyelhetö meg. Ez azt jelenti, hogy egy-egy figura csupa jó vagy csupa rossz tulajdonsággal rendelkezik. A stílusra az a jellemzö, hogy elszakad a hétköznapi kifejezési formáktól, helyette az ünnepélyesség, az emelkedettség jelenik meg mind a leírásokban, mind a párbeszédekben. Jókait kiapadhatatlan képzelöereje és nyelvének az élöbeszédet idézö hajlékonysága röpítette a magyar romantika csúcsára. A mai ember számára szinte elképzelhetetlen az a népszerüség, amit az író a maga korában élvezett.

Az irodalomtörténészek legjobb regényének az 1872-ben írt Az arany embert tartják. Szerkezetileg összefogott, nyelvében rendkívül gazdag, egyes cselekményfordulatait az író életének személyes tényei hitelesítik. Jókai a regényhez írt kései utószavában így vall erröl a müvéröl: Be kell vallanom, hogy nekem magamnak is ez a legkedvesebb regényem.

Az arany ember is az illúzióvesztés, a kiábrándulás regénye. Már az 1870-ben írt Fekete gyémántok is a megszületö magyar kapitalizmus ellentmondásos világát leplezi le, de az újfajta viszonyok bírálatában itt Jókai messzebbre megy. Egy mellékszereplö (Krisztyán Tódor apja, a gályarab) szájába adja Jókai azt a bírálatot, amely majdnem azonos formában ismerös Balzac Goriot apójából: Akinek pénze van, az azt mind lopta. Akinek sok van, sokat lopott, akinek kevés van, keveset lopott; aki nem maga lopta, annak az apja, a nagyapja lopott.

A regény föhöse Tímár Mihály, akivel, mint hajóbiztossal ismerkedünk meg a regény elején, s aki abból a kincsböl, amit a vörös félholddal megjelölt búzászsákban talál, alapozza meg vállalkozói karrierjét. Ő az "arany ember", akinek minden sikerül, amibe belefog, s végül a boldogságát is megtalálja. Tímár Mihályban olyan romantikus regényhösre ismerünk, aki kiemelkedö személyiség: ügyes, bátor, sokoldalú, de erkölcsi feddhetetlensége meginog abban a pillanatban, amikor Ali Csorbadzsi kincseit eltulajdonítja. Próbálja megnyugtatni a maga lelkiismeretét, hogy ezt Tíméa érdekében tette, de a lelke legmélyén érzi, hogy tisztességtelenül cselekedett. Ez okozza lelki vívódását, s ezt Jókai egy nála korábban nem alkalmazott eszköz, a belsö monológ segítségével mutatja meg.

Jókai romantikájának eszköztárából itt érdemes megemlítenünk azt, amit motívumláncnak nevezhetünk. Tímár Mihály sorsának fordulópontjain a hold (illetve a vörös félhold) motívuma jelenik meg. Ennek az ismétlödésnek már-már szimbolikus értelme van. A hold képe elöbb a kincsek, majd a szerelem, végül pedig a halál utáni vággyal kapcsolódik össze. Tímár párbeszédet folytat a holddal: Jövök, jövök! - mondá Tímár. Nemsokára megtudom, mit beszéltél hozzám. Ha hívtál, ott leszek.

Azt a kisarkító jellemábrázolást, amely a figurákat csak jó vagy rossz tulajdonságaik alapján ragadja meg, jól megfigyelhetjük a regény kevésbé jelentös alakjaiban. Krisztyán Tódor, a kalandor vagy Brazovics Athanáz, a kíméletlen kereskedö egyoldalúan a rossz megjelenítöi; Tíméa, a megadó feleség vagy Teréza mama, a Senki szigetére menekülö, mindenkiben csalódott asszony pedig a jó idealisztikusan megformált képviselöi.

A romantikus cselekményformálás jellemzö jegye az eseményeknek drámai csomópontokba történö sürítése. Az arany ember sincs híján az ilyen jeleneteknek. Példaként említhetjük Brazovics házának, javainak elárverezését. A megrendült nök: a meghalt kereskedö felesége és leánya, Athalie, valamint Tíméa nincstelenül, kétségbeesve várják sorsukat, amikor mint az égböl alászálló angyal, közöttük terem Tímár Mihály, és kiderül, hogy ö vásárolt vissza mindent, majd feleségül kéri Ali Csorbadzsi lányát, és a másik két nö is visszakapja anyagi biztonságát.

Hasonlóan hatásos például a regény befejezésében olvasható bírósági jelenet, amelyben a gyilkossági kísérlet miatt perbe fogott Athalie leleplezi Tíméa elött a Szent György-kép és a rejteküreg titkát. Ha a tört kard nem vezethetett célhoz, most ezzel a jelképes tördöféssel áll bosszút a csalódott lány vetélytársán. A romantika eszköztárába tartozik még a véletlen szerepének megnövelése. A véletlen számlájára írható cselekménymozzanatokból hiányzik a motiváltság, ugyanakkor alkalmasak arra, hogy fordítsanak az események menetén. Ilyen a regényben például Krisztyán Tódor halála, amelyet a balatoni rianás idéz elö.

A Senki szigetén berendezett mintafalu a maga minta-közösségével romantikus utópia. A társadalom bármilyen romlott is, az ember nem vonulhat ki belöle. Nyilván tudta ezt Jókai is, de töle nem a valóság tükörképét várták az olvasók, hanem olyan "mesét", amelynek jó a vége.