A prózaíró Kosztolanyi

A prózaíró Kosztolányi

Eszmetörténeti és tipológiai kérdések

Bölcseleti hatások a századelő magyar szellemi életében

Kosztolányi indulásakor a magyar irodalom a legújabb nyugat-európai mozgalmak és irányzatok bölcseleti, művészeti és irodalmi világműhelye felé tekint.

A hazai modernség alakulásának egyik fontos műhelye a Négyesy-szeminárium (itt megvan a tájékozódás és a véleménynyilvánítás lehetősége is).

Fontos fórum a szerkesztőségek és kávéházak eleven irodalmi élete.

A Nyugat irodalmi forradalma az individualizmus jegyében történik, és a régi Magyarország ellen akar harcolni; e harc legfőbb támasza: Nietzsche filozófiája.

• Nietzsche zsenikultusza, életmámora, tekintélyrombolása nagy hatással van a progresszív magyar szellemi táborra (pl. Ady, Juhász Gyula).
• Hatvany az ő hatására írja Tudni nem érdemes dolgok tudománya c. művét (1908).

Ø     Az ebből kirajzolódó impresszionista-esztéticista eszményben testet ölt a fiatal Kosztolányi fölfogása is.

Ø     Ha a világot irracionális hatalmak irányítják, csak egyetlen erkölcsileg jogosult magatartás létezhet: a lét esztétikai szemlélete.

Ez az esztétizmus a bergsonizmusban is megjelenik.

• Bergsonizmus: az ember belső valóságát a művészi alkotás analógiájára értelmezi.
• Mindkettő teremtő folyamat eredménye.
• Gide-re a teremtő fejlődés koncepciója hat, Proustra az időfölfogása.
• A magyar lélekelemző prózára a mély én iránti érdeklődés fölkeltésével hat. A nyomában föllépő Freud már a mély én viselkedését vizsgálja. "Mind a bergsonizmus, mind a freudizmus nagy szerepet játszott abban, hogy a századelő magyar szépprózájában a lélektani irányzat uralkodóvá vált." _(20.)

Erős a '70-es évektől beáramló pozitivizmus; ok: a Nyugat első nemzedékének a képviselői is a pozitivista természettudományos világnézet fénykorában nőttek föl.

Budapest hihetetlen gyorsasággal fejlődik világvárossá, és fölgyorsul a polgárosodás üteme.

Kosztolányi rész iránti érdeklődése egész pályájára jellemző, mégsem mondhatjuk, hogy a pozitivizmus a világnézete meghatározó mozzanata lenne; ok: ". a lét legáltalánosabb törvényszerűségei iránti érdeklődése, vagyis az az ontologikus beállítottság, amely [.] regényeiből feltáruló világképének legjellemzőbb vonása, nem azt bizonyítja, hogy létélménye mozaikszerű, töredezett lett volna." _(18.)

Vagyis: az I. világháború előtti magyar szellemi életet a következő irányzatok határozták meg:

• későpozitivizmus
• vitalizmus
• esztéticizmus
• pszichologizmus

Az egzisztencializmus irányába orientáló hatások Kosztolányi pályáján

Mivel Kosztolányi katolikus nevelése inkább csak formális volt, a fővárosi szellemi irányzatokat szabadon fogadta be.

Pesten rengeteget tanul, ellentétes filozófiai és irodalmi olvasmányok hatása alá kerül.

• Fontosak bécsi tanárai: a Schopenhauert csepülő Reininger és Bolzmann, a pszichológia-előadást tartó Jerusalem, illetve Emil Reich, akinek Ibsen-könyvét már korábban olvasta.
• "Emil Reich előadásai megteremtik majd benne Nietzsche és Ibsen szintézisét, de az új bálvány ekkor már Tolsztoj
• Ibsen a morális korrekció szerepét tölti be nála.
• Kedves olvasmányai: Shakespeare, Pascal, Carlyle, Stendhal
• A bécsi költők élménye később, 1909-ben éri (Rilke, Hoffmannsthal
• Hat rá Freud
• A '10-es évek táján érdeklődése az orosz írók felé fordul: Tolsztoj és Csehov mellé fölsorakozik Dosztojevszkij

Egyik leggyakrabban emlegetett olvasmányélményét, Schopenhauert viszont még otthonról hozta. Nagy hatással van rá a filozófus pesszimista történelemszemlélete (minden fejlődés látszat, a világ lényege a vak, ösztönös akaratban van).

Tolsztoj halálélménye párhuzamot jelent Kosztolányi és Heidegger közt.

• Heidegger nem hathatott Kosztolányi regényeire.
• Az élmény a filozófus hatásától függetlenül alakult ki benne.
• A fogalmi kikristályosodás egy belső fejlődés eredménye (megnyilatkozásai homogének, témái ismétlődnek, motívumai egész életművében variálódnak, vagyis költészete teljesen folytonos).
• A haláltéma kezdettől uralkodó költészetében.
• Az emberi lét legfontosabb sajátossága az állandó lezáratlanság (Kosztolányi és Heidegger szerint is).
• Heidegger: a lezárás csak a lét megsemmisülésével következhet be. Az emberek a halál bizonyosságával szemben öncsalással védekeznek.
• Az emberek halálra való reakcióját Kosztolányi is iróniával kezeli: "Az emberek nem hiszik komolyan, hogy meghalnak, a költő az egyetlen, aki mindig a halál színe előtt vall, »in specie aeternitis«." _(30.)
• Mivel a halálhelyzetben mindenki egyedül van, ez a szituáció a legjobb bizonyítéka az ember tragikus magányának.
• Kosztolányi szerint a halál irracionalitása az élet legnagyobb misztériuma (pl. Halotti beszéd, Nero
• A halál nem egyszerűen a lét megszakadása, hanem az élet része.
• Kosztolányi és Heidegger: az ittlét a "halálhoz-mért-lét"; a közvetítő: valószínűleg Tolsztoj
• Közvetítő lehet még Schopenhauer, Nietzsche, Rilke és a sztoa filozófiája.
• Szemléleti rokonság van Kosztolányi és Karl Jaspers közt. Jaspers a halált a határhelyzet fenomenjével ragadja meg. Kosztolányi is ilyen határhelyzetekben ábrázolja jellegzetes regényhőseit. Köztük a közvetítő Kierkegaard lehetett.

A magyar irodalmi hagyományok szerepe Kosztolányi eszmei tájékozódásában és művészi gondolkodásának alakulásában

Közvetlen elődjei a magyar lírában:

• Vajda János (a halálkomplexumával vívódik)
• Reviczky Gyula (kiábrándultsága, halálorientációja vonzza)
• Komjáthy Jenő (kiábrándultsága, halálorientációja vonzza)

Hatással vannak rá az újromantikus iskola tematikus költői:

• Endrődi Sándor (az ő szenvedését meghatónak találja)
• Rudnyánszky Gyula

Igazi elődje Arany és Vörösmarty

• Kosztolányi szerint Arany pesszimizmusa a legmélyebb a magyar költészetben, illetve őt tartja a világ legnagyobb költőjének és a legnagyobb magyar nyelvművésznek.
• Vörösmartyban a legcsodálatraméltóbb: az élet semmisségével való könyörtelen szembenézés. Pl. Gondolatok a könyvtárban: örök körforgás-elmélet, a halandó munkájának a hiábavalósága - mindez egybevág a schopenhaueri pesszimista történetfilozófiával.

-es évek: domináns szerephez jut a próza, és előtérbe kerülnek a kisepikai műfajok.

• A német nyelvű irodalom mellett a francia felé is tájékozódnak.
• A regényirodalom megtorpanása után megjelennek a modern próza alapjait lerakó írók (Bródy, Tolnai Lajos, Petelei István, Lovik Károly, Gozsdu Elek, Papp Dániel

-as évek: a freudizmus hatására uralkodóvá válik a lélektani regény és elbeszélés.

• Első jelei már a Nyugat első évtizedében jelentkeznek; pl.

Ø     Babits: A gólyakalifa

Ø     Kaffka: Mária évei

Ø     Harsányi Kálmán: Kristálynézők

Ø     Török Gyula: Ikrek

Ø     Csáth Géza és a fiatal Kosztolányi novellái

• A lélektani regény az egyén ösztönös cselekvéseit tekinti döntő fontosságúnak.
• A legjelentősebb alkotó Móricz abból a szempontból, hogy összekapcsolja a lélekrajzot az ember társadalmi szituációjának a vizsgálatával.
• Kosztolányi kisvárosi regényeiben ugyanez a vidéki magyar világ jelenik meg, de nála már nem az ábrázolás tárgyaként, hanem az általános emberi problémák ábrázolásának a háttereként.

Kosztolányi regényeinek poétikai vizsgálata

Műnemváltás Kosztolányi életművében és a húszas évek magyar irodalmában

Az életművek épülésének a folyamata általában szabályszerű; Kosztolányié ehhez képest rendhagyó: modelljei szokatlan mértékben (műfajukban, műnemükben) térnek el egymástól.

Az első világháború előtt és alatt: nem kísérletezik regényírással, bár A szegény kisgyermek panaszaiban benne rejlik "egy tragikus atmoszférájú verses regény minden auktoriális lírai eleme". _(51.)

Regényeket a világháborút követő években ír, de ezzel egy időben más műfajú műveket is (vers, novella, műfordítás, cikk).

A korai versciklus (A szegény kisgyermek panaszai) parallelje egy kései novellaciklus: az Esti Kornél

: Ady-kor.

• Ez az elnevezés Kosztolányitól származik, aki egy nyilatkozatában elismeri Ady föltétlen primátusát.
• Ezt a nyilatkozatot nem szokták idézni, inkább csak pamfletjét és a Babitscsal való levelezés vonatkozó részeit (ez azonban meghamisítja Adyhoz való viszonyát).
• Nem véletlen, hogy a prózára való áttérés Ady halála után következik be: 1919 egy irodalomtörténeti és egy történeti korszak vége is.

Ø     Jelzi, hogy Adyval lezárul egy korszak a magyar irodalomban.

Ø     Nagyjából erre az időre esik a Monarchia széthullása.

Hogy a líra válságba került, jelezte a költők epika felé való fordulása.

Ezzel párhuzamosan a líra is a próza felé orientálódott; ennek következménye a szabad vers. "A prózaiság benyomulása a lírába azonban csak átmeneti lehet, mert a próza nyelve [.] valódi természetét nem itt, hanem csak az epikában bontakoztathatja ki." _(56.)

Kosztolányi ebben az időszakban népszerűtlen: minden oldalról támadják és gúnyolják, sértegetik (ez regényei alkotáslélektani hátterének szempontjából fontos).

Műfajelméleti és módszertani megjegyzések

A Kosztolányi-regények elemzése során fölmerülő leggyakoribb hiba: a szerző és az elbeszélő poétikai fogalmainak az összekeverése.

• Pontosabban: a szakirodalom a regénnyel kapcsolatban föl sem veti az elbeszélő problémáját.
• A novellákban könnyebb tetten érni az elbeszélőt, mert azokban konkrét alak testesíti meg, és az ábrázolt világ konkrét része.
• A regény elbeszélői kívülállók, szemlélők.
• Esti-novellák, Kínai kancsó: a hős a narrátor.
• Aranysárkány, Édes Anna: a narrátor már egy fiktív elbeszélő, akit csak intellektuális viszony fűz az eseményekhez. Az elbeszélő csak fölidézi azt a világot, amelyet a szerzői tudat rendez a hősök sorsának alakításával létmodellé.
• A szerző és az elbeszélő különbségeinek a föl nem ismerése eredményezi Kosztolányi regényeinek az "átlirizálását".

Tipikus módszertani hiba: a szerző és hőse szavának az összekeverése; vagyis: általában abban a meggyőződésben elemzik a regényhősök tudattartalmát, hogy általa közvetlenül az író eszméit ragadhatják meg.

Szerző és elbeszélő / szerző és hős szerepkörének a föl nem ismerése miatt Kosztolányi regényeit ugyanolyan szubjektív önkifejezésnek tekintik, mint líráját.

Az "elhibázott regénykísérlet": A rossz orvos

A rossz orvos (1919-1920) a regényeket megelőző nagyobb formátumú epikus mű.

Műfaji átmenetiségében és szubjektív elbeszélői modorában is érzékelteti a műnemváltás mozzanatát.

A lírától és a novellisztikától ezen a művön keresztül vezet az út, ezért egyes kutatók Kosztolányi első regényének tartják.

Föltűnik a mű regényszerűsége, de a műfaji elgondolás végig a novella és a regény határán van.

A szüzsé egy drámai magot tartalmaz: ez két részre osztja a művet.

• Egy dráma előtti szituációra, amelynek a záró mozzanata a dráma.
• Egy dráma utánira, ami egy vég nélkül ismétlődő reflexió a drámára.

Ha Kosztolányi a bűntudat regényét akarta megírni, akkor az első rész a másodiknak csak az előkészítése.

Az orvos a Kosztolányi-életműben:

• Szimbolikus figuraként szerepel.
• Hagyományos gyógyító tevékenysége egyfajta misztikus ténykedéssel is kiegészül: nemcsak a test, hanem a lélek gyógyítója is, ő a kétségbeesett ember utolsó menedéke.
• Orvosi szerepkörben nemcsak orvosok jelennek meg, hanem filozófusok, költők, humanisták is.
• A többi orvos-szereplővel szemben Gasparek szerepe különös: ő a gyilkolás öntudatlan eszköze.

Az elbeszélés mutatja Csehov és Dosztojevszkij hatását.

A házaspár késői bűnhődésvágya csak látszólag utal Dosztojevszkijre; ok: a házaspár nem gyilkolta meg gyermekét, és nem is kívánta a halálát (ezt csak patologikussá torzult bűntudatuk sugallja nekik).

A rossz orvos és a későbbi regények közti műfaji különbség: poétikai.

• E különbség vetülete a terjedelembeli eltérés.
• A cselekmény itt akkor kezdődik, amikor a cselekvés útjai lezárulnak.
• A regényhősök megkapják azt az illúziót, hogy változtathatnak a sorsukon, a házaspár viszont nem (ők látszólag olyan hősök, akiknek nincs cselekvési terük).

A korlátok nélküli egzisztencia katasztrófája - Nero, a véres költő

Ez a regény összekötő kapocs A rossz orvos és a sárszegi regények közt.

Kosztolányi ezzel a regénnyel kilép az emberi kapcsolatok privát szférájából.

Arra keresi a választ, hogy mit tehet az az ember a halál irracionalitásának a leküzdéséért, aki embertársaihoz képest a legnagyobb hatalommal rendelkezik.

A regény történetisége:

• A mű a századfordulón kezdődő Róma-divat része.
• Hasonlóan a Marcus Aurelius c. vershez, Kosztolányi itt is eljut a sztoa filozófiájától az egzisztencializmushoz.
• A mű az ókori történelem egy fejezetét és több szereplőjét is beépíti a cselekménybe (gyakran megtévesztő hűséggel követi forrásait, Tacitust és Suetoniust
• Még a legabszurdabb epizódok is visszavezethetők valamelyik történeti forrásra.
• Kosztolányi kihasználja a modern interpretáció lehetőségét is, pl. a palotaforradalmat átjátssza a proletárforradalom paródiájába.
• A mű az író szándéka szerint olyan példázat, amely nemcsak a múltban és a jelenben érvényes, hanem azon túl is.
• A mű fogadtatása:

Ø     Heller Ágnes (1957): a fasizmus profetikus erejű fölidézését látja benne.

Ø     Húsz évvel később (pl. Rónay László) ez a vélemény indokolatlannak tűnik, hiszen bármilyen diktatorikus erőszakrendszerre asszociálhatunk róla.

Ø     Kiss Ferenc: a regény az író saját ifjúkori dekadens eszményeivel való leszámolás. - Ez az értelmezés azonban eltúlozza a mű keletkezésében a dekadens olvasmányélmények jelentőségét, és megkerüli a mű központi problémáját.

A cselekményt szervező pszichológiai logika:

• A műben kezdettől az elkerülhetetlen halál árnyékában folyó életről van szó.
• Az eseményeket Claudius halála indítja el. Nero számára az élmény a legfontosabb: ő az első ember, akit lát meghalni, illetve ha a császár is csakúgy meghal, mint más, akkor számára sincs remény.
• Nero úgy akarja legyőzni a halált, hogy a halhatatlanságot, illetve az önmegvalósítás lehetőségeit keresi. Addig tervez, amíg rá nem jön, hogy minden hiábavaló.
• Az unalom pedig az elviselhetetlenségig fokozza benne a halálfélelem keltette rossz érzést.
• Miután Seneca nem segít neki, úgy véli, a megoldást a művészetben találhatja meg, ami egylényegű a varázslattal; ennek oka: a császárnak nincs tehetsége a művészethez, így az számára elérhetetlen.
• Seneca

Ø     Az első jelenetek másik főszereplője.

Ø     Kapcsolata Neróval: orvos-beteg; készségesen adja a recepteket, de ezek egyike sem alkalmazható a betegségre.

Ø     Első föllépése negatívan minősíti: nem akar segíteni Nerónak, de kegyeket remél tőle.

A kor értelmiségijének a dilemmája:

• Nero először Senecának olvassa föl versét, de kiderül, a nevelőnek nincs kompetenciája a költői tehetség megmérésére.
• Alakjában Kosztolányi saját kora egyik jellegzetes értelmiségi típusát alkotta meg, nem pedig önmagát, bár néhány önéletrajzi vonatkozás miatt gyakran azonosítják vele.
• Az író és Seneca azonosítása a mű epikumának a semmibevételét jelentené; ok: Seneca érvelését nem az író rokon- vagy ellenszenve minősíti, hanem saját regénybeli sorsa.
• Seneca jellemzői:

Ø     óvatos és ravasz

Ø     semmiben nem hisz

Ø     önmagán kívül semmi nem érdekli

Ø     intelligenciája, tapasztalata és tudása többre is képesítené az udvaronci szerepnél, de nem érez magában erőt és elhivatottságot történelmi szerepvállalásra

Ø     a császárral való harmadik beszélgetéskor viszont érző és gondolkodó lénynek mutatkozik, de az ekkori részvét már késő

Ø     tragédiája oka jellemében van, de ez a jellem maga is következmény

• Seneca és Nero viszonya: előrevetíti a két világháború közti európai irodalom egyik legnagyobb témáját, a szellem és a hatalom harcát.
• Seneca taktikázik. Kosztolányi ebben az értelmiségi legnagyobb dilemmáját ábrázolja: ki lehet-e lépni a történelemből, és ha nem, bele lehet-e szólni az alakulásába?
• Seneca egy ideig sodródik az árral, majd irányítani akar. Ez az első etikus cselekedete.
• Kosztolányi azonban nem akar moralizálni, ezért alakjait nem cselekedeteik etikussága szerint rendezi hierarchiába, hanem aszerint, hogy társadalmilag mennyire hatékony az etikum.

A művészet megváltó hatalma:

• Seneca tudja Neróról, hogy menthetetlen, de ezt Nero is tudja magáról, és csak partnert keres önáltatásához.
• A Szabó Dezsőről mintázott Nero mondja el azt a vallomást, amely az egész Kosztolányi-életmű mottója lehetne: "Értsd meg, miért szenvedtem - mondta Senecának. - Én tudom, megtudtam, hgoy ez a legjobb és legtöbb: írni. Csak ezt érdemes.  Mást nem. Mindig ezt akartam. Most bevallom. ha pedig nem lehet, vagy nem tudok, akkor. mit tehetek itten?" _(72.)
• Ezek a szavak azáltal válnak groteszkké, hogy Nero mondja ki őket, hiszen elképzelhetetlen, hogy egy korlátlan hatalmú császár

A Nero erkölcsrajzi rétege:

• Miután Nero a költészetre teszi föl az életét, a cselekmény holtpontra jut.
• A Britannicusszal való találkozásig egy antitörténés zajlik az eseménytörténet szintjén.
• Megjelennek a szatirikus művekre jellemző szférák (önzés, tülekedés, kegyhajhászás), illetve föltűnik egy eredeti Kosztolányi-téma: az igénytelen fűzfapoéták világa.
• Ez a kettő összefonódva jelenik meg a műben: hízelgők és költőcskék férkőznek a császár közelébe, akikkel csínyeket követ el. Ezek a játékok még ártatlanok, mert egyelőre csak menedéket jelentenek.
• Kosztolányi az "irodalmi iskola" szatirikus rajzát adja.

Ø     Bemutatja, hogy az ellenforradalmi álkultúra mennyi féltehetségnek adott lehetőséget az irodalomba való bekerülésre.

Ø     Ugyanakkor pozitív ellenpéldát is ad: Britannicust, akiben a császár fölismeri az igazi művészt. "Így lesz dilettantizmusa és költői impotenciája ellenére Nero az esztétikai mérce." _(74.)

Az erkölcsrajz regénybe fordulása: a három költő:

• A három költő: Seneca, Lucanus és Britannicus (Nero féltestvére).
• Ők egyenrangúként tisztelik egymást, és az elbeszélő is annak tételezi őket.
• Valójában azonban a forradalmak utáni korszak értelmiségének jellegzetes típusait testesítik meg.
• Hármójuk közül csak egyikük költő, és ebben Nero ítélete a döntő.

Ø     Seneca: epés és gonosz öregúr, aki erkölcsi leveleket irkál, és inkább szónok.

Ø     Lucanus (Seneca unokaöccse)

Nem főszereplő, de minden fontos eseményen jelen van.

Kegyvesztett lesz, de nem a művészi féltékenység miatt, hanem mert kegyetlenül gúnyolja Nerót.

Bemutatása pozitív: rendkívüli tehetség, gyönyörű szál férfi. De minden elismerést devalvál egy pejoratív mozzanat: gőgös, hiú, teátrális. - Mérhetetlen önérzet ragyog le róla, akárcsak Adyról.

". Lucanus úgy szidja hívei provokációjára Vergiliust és Horatiust, »ahogy a New York kávéház ifjú Ady-rajongói Aranyt«. Az a kézmozdulat, amellyel Lucanus lefricskázza magáról a »kullancskodó széplelkeket«, szintén Adyt parodizáló gesztus." _(76.)

• Kosztolányi Lucanust kívülről szemléli, Senecát emberien esendőre formálja, és ezzel saját közszereplését akarja igazolni, Britannicus pedig teljesen az ő eszményeit testesíti meg.

A költő halhatatlansága:

• Ami közös a három költőben: mindegyikük áldozatul esik Nero őrjöngésének.
• Ami különbség köztük:

Ø     Seneca és Lucanus pozitívvá minősül át a halálakor.

Ø     Britannicus nem értékelődik át: "Az ő alakja állandó bármely perspektívából nézve. Ő az abszolút költő: életidegen maga is, akár versei, amelyek megfoghatatlanok, mégis igézőek. [.] azért lehet maga is abszolútum, mert nem egy élő ember [.] csupán egy fantom, egy ideál, Nero vágyainak a szimbóluma." _(77.)

• A művészet két dolognak lehet az eszköze:

Ø     a világ megváltoztatásának

Ø     egy saját világ teremtésének (Kosztolányi számára ez utóbbit jelenti)

• Így a regénynek két valóság lehet a tárgya.

Ø     A másik világ, amelyet Nero csak sejt, Britannicusban testesül meg (ő az egyetlen hírnöke).

Ø     Nero nem tud bejutni ebbe a világba.

Ø     Kettejük találkozásának az eredménye:

A két világ szembesül egymással.

A virtuális világ fölényben van a realitással szemben (Britannicus a Semmi királya, Nero csak a Mindené, így nincs hatalma a Semmi fölött).[2]

Ø     A két világ nem elegyíthető. Erre utal, hogy csak Nero beszél, testvére hallgat. Ez viszont csak addig hősiesség, amíg Nero kényszeríteni akarja a beszédre, amikor könyörög neki, akkor már kegyetlenség (mentsége lehet, hogy semmiképpen nem tudna segíteni bátyján).

• "Nero elpusztítja őt, halálát mégsem érezzük tragikusnak, mert ez csak földi viszonylatban számít annak [.] Britannicus meggyilkolását ideiglenesen megoldásnak érezheti, és már csak saját halála előtt ébred rá, hogy tette hiábavaló volt, mert ami ellen Britannicus személyében támadt, az elpusztíthatatlan és örök." _(78.)

Az ambíció ámokfutása:

• A nerói szituáció hermetikusan zárt: mivel az élet egyetlen értelmének a művészi alkotást tartja, akkor mindennek erre kell irányulnia.
• Nero számára megszűnik a választáshelyzet, amikor a költészet bűvkörébe kerül.
• Mániákusan hisz a lehetetlenben, és úgy érzi, ezt hatalmával elérheti (ezt először Britannicus meggyilkolásakor érzi: ha tehetsége jogán nem érvényesülhet, akkor megteszi hatalmával).
• Poppeának az a szerepe, hogy ezt az ambíciót a végletekig szítsa.
• Poppea sem lesz főszereplő, ahogyan Seneca sem: mindkettejük szerepe, hogy Nero önáltatását segítsék. Szerelmük sem valódi, csak egymásra vannak utalva (ezzel csak Poppea van tisztában).
• Agrippina meggyilkolásával véget ér Nero dilettáns pályája, ettől fogva véres költő lesz, aki nem ír több verset, hanem az életét akarja művészetté formálni.

Kísérlet a történelem epikai átértelmezésére:

• Seneca "politikai leckéje": egyik megbocsáthatatlan bűne; ok: a regényben minden forradalom etikájának az ellenkezőjét hirdeti.
• Luciferi aforizmával érvel (az anyagyilkosság helyett használja az államérdek szót, és akkor mosolyogni fog), majd a hóhért az emberiség jótevőjének nevezi.
• "A gyilkosság dicséretétől logikusan jut el a világrend elleni lázadás tagadásáig, és Dosztojevszkij Nagy Inkvizítorának filozófiájával egybehangzóan, ő is a világrend nevében fellépő hatalomnak ad igazat a lázadó egyénnel szemben." _(80.)
• Seneca történetfilozófiájában Schopenhauer kísért: szerinte az nem haladás, hogy az ősember négykézláb mászott, ő pedig kocsin repül. Az lenne a haladás, ha az ember legyőzné magát belül, de erre soha nem lesz képes.
• Szerinte az emberek közt nincs különbség: mindenki ártatlan, ugyanakkor bűnös is. "Ez a hebbeli-strindbergi pántragikus eszme Kosztolányi regényében jellegzetesen egzisztencialista fogalmazásban [.] tűnik fel: minden ember potenciális áldozat vagy potenciális gyilkos. Hogy kit ítélnek el, és ki ítélkezik, az »egészen esetleges megállapodás alapján« [.] történik." _(81-82.)
• Nincs értelme Britannicus elpusztításának, mert elpusztíthatatlan, és nincs értelme a Nero elleni lázadásnak, mert magától is elpusztul egyszer. Így a Piso-féle összeesküvés csak a forradalom paródiája lehet.[3]

A költő drámája:

• Kosztolányi szerint a politizálás méltatlan a költőhöz.
• Lucanus mégis csatlakozik az összeesküvőkhöz, de később szégyelli ezt (alakjába Kosztolányi saját önkritikáját vetíti bele: elítéli és szánja is őt tettéért).
• A fölmentést Senecától kapja meg: bár komédiásnak tartották, igazi költő volt.
• Lucanus sorszárása kettős: az utolsó előtti pillanatban gyáva, az utolsóban hős. Jellegzetesen egzisztencialista megoldás, hogy az utolsó gesztus visszamenőleg teljesen átminősíti az egyén életútját.

Szellem és hatalom párharca: Seneca és Nero viszonya.

• A szakirodalom Senecában az értelmiségi áruló típusát látja, aki nem száll szembe nyíltan a császárral, hanem ki akarja játszani.
• Seneca politikára oktatja Nerót; pl. nem azt mondja, ölje az ártatlanokat, hanem hogy a cél érdekében ne riadjon vissza a gyilkosságtól sem; két tett között különbséget kell tenni, de nem erkölcsi alapon.
• Politikai leckéjének két aspektusa van, és csak abban téved, hogy azt hiszi, mindkettőt be tudja láttatni Neróval, aki azonban csak a számára fölszabadítót emeli ki.

Véres költészet:

• A gyilkos tombolás döntő impulzusa: a Piso-féle összeesküvés.
• Addig a merényleteknek volt indítéka, és még az összeesküvők kivégzése is jogos önvédelem.
• Ezután egy esztelen öldöklés kezdődik (az is meghal, aki szidta Nerót, és az is, aki dicsérte).
• "Nero a halál rettenetét a halál megszokásával akarja leküzdeni. Életművét már nem versekből, hanem hullákból alkotja." _(86.)
• Nero a magyar regényirodalom első abszurd hőse: fantáziáját nem egy imaginárius világban engedi szabadon, hanem az életét akarja eszerint élni, és meg is éli, mert megvan hozzá a hatalma.
• "A »véres költőnek« az élete költészet, a költőnek költészete az élet. [.] Íme a nerói és a britannicusi élet ellentéte. [.] kudarcra van ítélve minden kísérlet, amely a költészetet át akarja vinni az élet síkjára." _(86-87.)

Tragikum és írói attitűd:

• A regény szüzséjének a szervezője: Nero rádöbben saját halálraítéltségére, és küzd a halálfélelem ellen.
• Nero boldogtalannak tartja magát, és így szerencsétlennek is (nem pedig bűnösnek).
• Phaon elítéli Nerót, gonosznak tartja.
• Epaphroditusz viszont megvédi Nerót, és egzisztencialista szellemben interpretálja a költészet-élet, illetve élet-halál viszonyát.

Ø     Szerinte a császár erkölcsös volt, mert mindenét a célnak áldozta.

Ø     Ugyanarra a véleményre jut, mint később Sartre Camus egyik hősével kapcsolatban: "Az ember mind bűnös, aki a világra születik. De aki meghal, az mindent jóvátesz. A halottak mind ártatlanok." _(88.)

Ø     Úgy vélik, az ember a halál pillanatában kap választ arra, hogyan kellett volna élnie az életét.

• A halál Nerót is új megvilágításba helyezi: halála után kapja meg azt, amire életében hiába vágyott (részvétet, szeretetet, művészi elismerést).

A "rút kiskacsa"-motívum regényszüzsében - a Pacsirta (1923)

Életrajzi vonásai kétségtelenek (vö. Kiss Ferenc: Az érett Kosztolányi, 176-189.): köztudottan a szerző húga szolgált modellül.

A cselekménynek nincs kapcsolata a közelmúlt történelmi-politikai eseményeivel.

Még a századfordulón játszódik.

A cselekmény a lélektani regény sémáját követi. "A tudat alá szorult érzelmek és indulatok egyszeri kirobbanása valóban a freudi képlet szerint történik." _(92.)

Két történeti szál:

• a Vajkay-házaspár átmeneti fölszabadulása Pacsirta nyomasztó jelenléte alól
• a családtagok közti különleges emberi viszony

A hangsúly általában erre az abnormális viszonyra esik, ezért a kutatók többsége lélektani regényként definiálja a művet.

Jelen van a társadalmi problematika: a modell egyik legfontosabb alkotóeleme a társadalmi mikrostruktúra.

A család és a kisváros életformájának a bemutatásával Kosztolányi "valóban érzékelteti a századfordulói magyar társadalmi rend tartóoszlopának, a nemesi származású, de már polgári életformára kényszerült, hivatalnokká vedlett, többségében félművelt rétegeknek visszafordíthatatlan bomlási folyamatát, szociális degradálódását, egyénileg is egyre kilátástalanabbá váló sorsát". _(92.)

A társadalmiság több rétegben is jelen van (Vajkay áll a középpontban, és a többiek hozzá képest határozódnak meg).

• Kárász és Környey Vajkayhoz képest magasabb fokon áll.
• Vajkayval azonos szinten mozognak: tanárok, hivatalnokok.
• Külön csoport: a bohémek helyzete.
• A Vajkay alatti réteget Cifra Géza testesíti meg.
• Jelen van a proletárréteg (Vajkayék szomszédja egy foltozóvarga).

A házaspárnak kettős szerepben kell föllépnie.

• Otthon: mintacsaládként viselkednek.
• Társaságban: a maguk társadalmi szerepe szerint viselkednek (ezt a szerepet csak a lányuk nélkül játszhatják, mert a társaság Pacsirtával nem fogadja be őket; vagyis: a szülői szerep vállalása azonos a kirekesztettség elfogadásával).

A Pacsirta nem elsősorban lélektani regény, és nem is Freud elfojtás-elméletének az ábrázolása.

A hősök gesztusainak és metaverbális jelzéseinek a szemantikai értéke:

• A szüzsés motiváció alapelve: az eltitkolás és a fölismerés.
• A cselekményt a főszereplők egzisztenciális élményeinek intellektuális és pszichológiai fölismeréssé változása alkotja.
• A verbális megnyilatkozások mellett fontosak a metaverbális jelzések.
• A rendellenességre, nyomasztó titokra kezdettől van utalás.

Ø     lehajtott fej, lesütött szem, beárnyékolt arc, behúzott bal váll, féloldalas fej- és testtartás (ezek elsősorban az apára és lányára jellemző pózok)

Ø     Pacsirta visszafojthatatlan sírása a vonaton

• A titok mégsem válik közössé, hiszen nem osztják meg egymással.
• Pacsirtát egyedül a vonaton utazó pap érti meg (ő a lelki bajok hivatásos orvoslója).
• Az apa belső beszédjéből nyilvánvaló, hogy Pacsirta csúnya, de egyelőre nem derül ki, hogy ez lenne a tragédia oka.
• A csúnyaság valóban szerencsétlenség, de általában nem tragikus. A szülők azonban betegségként fogják föl, és így kíméletesen bánnak lányukkal, aki végül a zsarnokuk lesz.
• A házaspár és a lány közti konfliktus nem szerepkonfliktus, mert nem eltérő életmódjuk váltja ki. A szülők életmódváltása nem egy rájuk erőszakolt kényszer, inkább önként vállalt áldozat.
• Ezen áldozatvállalásnak több motívuma is van.

Ø     szolidaritás Pacsirta iránt

Ø     lelkifurdalás

• A szülők lányuk tragédiájának egyrészt áldozatai, másrészt előidézői, hiszen Pacsirta az ő gyermekük.

A térelemek funkciója és jelentése a modellben:

• Többen a Pacsirtát tekintik az első igazi Kosztolányi-regénynek; ok: a Kosztolányi által létrehozott regénytípus sajátosságai itt jelentkeznek először együtt.
• Kosztolányi az atmoszférateremtés talán legnagyobb mestere a magyar szépprózában: nemcsak precízen helyezi el alakjait (mint Babits), de át is éli modelljei terét, együtt mozog hőseivel.
• A helyszín is a pszichológiai ábrázolás eszköze lesz.
• A térábrázolás szűk, csak néhány nyitott tér van (egy-két utca, főtér, park, állomás), a többi zárt (kaszinó, étterem, színház, a Vajkay-ház szobái).
• A nyitott terek mindig Vajkayék társasági megjelenéséhez kapcsolódnak.
• Átmeneti funkciót jelentenek azok a helyek, ahol Vajkayék együtt, vagy Vajkay egyedül jelenik meg, de családi szerepkörben. "A házaspár Pacsirta nélkül felszabadultabban viselkedik ugyanezeken a helyszíneken, de az apa, ha egyedül van, itt is visszazökken szülői szerepébe, privát gondjától lánya távollétében sem szabadulhat." _(99.)
• A szobabelsők tükrözik a lakók lelkivilágát: kicsavart villanykörték, homályos tükör, lezárt zongora, kalitkaszerű szobák. A félhomály és a kényelmetlen kerevet a beárnyékolt arcot, illetve a féloldalas testtartást motiválja.
• Az utolsó fejezetben megjelenő új tárgy, a kalitka az egész ház jelképévé emelkedik.
• Pszichológiai értékük van a színeknek is (egérszürke ruha, piszkosszürke város, poros és latyakos utcák, jellegtelen emberek - a város neve: Sárszeg).

Az idő- és térkezelés összefüggése a narrációs technikával:

• A szakirodalom közhelye: a mű egy főhős nélküli regény, mert a címszereplő alig vesz részt a cselekményben.
• A cselekmény kezdete és vége egybeesik Pacsirta elutazásának és visszatérésének időkereteivel. De az utazás nem a cselekmény, hanem az elbeszélés teréből vonja ki a főhőst.
• "A Neróban majdnem kizárólagosan alkalmazott szerzői elbeszélés a Pacsirtában már a szereplői elbeszélés típusával váltakozik, amennyiben az egyik cselekményszál elbeszélését az író hősének engedi át." _(101.)
• Az elutazás két cselekményszerkezeti egységre bontja a művet.

Ø     a szülők egyheti "árvasága" Sárszegen

Ø     Pacsirta üdülése a pusztán

• Az utazás szerepe így kettős.

Ø     Megnyitja a regényszituáció eseménysorát.

Ø     A másik cselekményágon fölfüggeszti tér és idő egységét (ezt majd Pacsirta levele állítja helyre).

Az előtörténet mint a hős pszichológiai mozgásának komponense:

• Az elbeszélő bemutatja a szereplőket és a környezetet, majd magyarázatot ad Pacsirta elutazására.
• A fejezeteket a későbbi Esti-ciklusra jellemző tartalmi kivonatok vezetik be, amelyek csak a felsízni eseménytörténetet követik.
• A kivonatok és a fejezetek tartalma közti feszültségből lesz nyilvánvaló, hogy minden másképp van, mint azt a hősök a külvilággal láttatni szeretnék (nem a szülők hoznak áldozatot, Pacsirta nem szórakozik remekül, az utazás célja nem a pihenés).
• Az utazás célja a titokkal kapcsolatos; a cselekmény előtörténete Vajkay meditációiból rekonstruálható.
• Pacsirta csúnya, szerencsétlen és magányos is. "Pacsirta védekező gesztusai és Vajkay rémlátomásai lánya elrablásáról, megkínzásáról és megcsonkításáról tartalmukban fedik egymást: mindkettő a maró szégyen, az állandó megaláztatás kínjának a kivetülése." _(103.)
• Pacsirta "elcsábítása"

Ø     A századvégi kisvárosban a csábítás a legnagyobb szégyen, ami egy lánnyal megeshet.

Ø     Pacsirta szégyene viszont ennél is nagyobb, hiszen a csábítás meg sem történt, csak a szülők által szőtt mítosz (ők is azért gyűlölik annyira Cifra Gézát, mert tudják, semmi sem történt).

Ø     Cifra tökéletes anti-férfi, anti-Don Juan, ezért rettenetes a szülők számára, hogy még neki sem kell a lányuk.

Ø     Vajkay gyűlöli Cifrát, de nem tehet ellene semmit, mert sem önmagának, sem a világnak nem tudna erről logikus magyarázatot adni.

Pacsirta levele az apa interpretációjában:

• A Pacsirtával kapcsolatos cselekményágon az idő összetorlódik. A cselekmény nem szakad meg, sőt nagyon fontos lesz, csak a rekonstruálást nem az elbeszélő, hanem maga a hős végzi.
• A levél egy informatív értékű beszámolót ad a lányról, és betölti azt az űrt, ami az elutazás miatt keletkezett az elbeszélői narrációban.
• A levél az időkezelés, a modor és a hangnem tekintetében is különbözik az elbeszélői szótól.

Ø     Sok benne az elhallgatás, mert nem akar olyasmit leírni, amivel szánalmat keltene a szüleiben.

Ø     Minden olyan témát kerül, ami a titokra vonatkozik.

Ø     Csupán semmiségekről ír, és úgy, mintha azok is véletlenszerűen jutnának eszébe.

Ø     A levelet ködösítés, torzítás jellemzi (Vajkayék mindig szeretnének többnek látszani, ezért fölvágnak nemesi származásukkal).

Ø     Az igazság mégis kiderül. Az író ezt úgy biztosítja, hogy az apa értelmezésével korrigálja a levelet: az apa ismeri lánya stílusát, tudja, hogy a vendégeskedés kínszenvedés számára (pl. a szobáját nem önként engedi át a Thurzó-lányoknak, hanem kitúrják őt, és azért nem megy a kirándulásokra és a bálokra, mert ezt várják tőle).

A levél funkciója a két cselekményszál összekapcsolásában:

• Az igazság Pacsirta elszólásaiból is kiderül: hiába kerüli a kényes témákat, a semmiségekről olyan bőbeszédűen ír, hogy azokból óhatatlanul is megtudjuk az igazságot.
• Pl. azt írja, azért nem ment bálba, mert fáj a foga, de aztán azt írja, fogfájását félóra alatt meg tudta szüntetni.
• A levél emelkedett hangvétele is az igazságot akarja elkendőzni.
• Pacsirta tehát hazudik, de ez számára védekezés jelent (csakúgy, mint egész életformája).
• Az anyát azonban sikerül megtéveszteni, hiszen ő nem olvasta a levelet, így a sorok közé rejtett mondanivaló tolmácsolatlan marad. Az anya így behozhatatlannak látszó fáziskésésbe kerül a férjével szemben, és teljesen megnyugszik.
• A történéssor álcselekmény, amelynek tartalma a várakozás, funkciója a figyelemelterelés.
• Néha úgy tűnik, Vajkayék valóban megfeledkeznek gondjukról, de a gond ilyenkor is jelen van. Felszínre akkor tör, amikor az alkohol elmossa a határt a tudatos és tudattalan közt.
• A legfőbb indíték: a levél. Pacsirtát úgy küldik el szülei, hátha akad valami szerencséje, vagyis megváltozik a sorsa. Vajkay azonban a levél miatt már tudja, a kísérlet nem sikerült, és többé már nincs remény.

A fölismerés:

• Vajkay kitörését a legtöbben szó szerint veszik. "Valójában szó sincs gyűlöletről vagy akárcsak ambivalens érzelmekről. Az apa szavainak csak pszichológiai hitelük van, szó szerint nem értelmezhetők. Szavait nem a gyűlölet irányítja, hanem a mérhetetlen szánalom, amelybe bűntudat vegyül: lányuk ki van zárva az élet minden öröméből [.] és nekik - a szülőknek köszönheti ezt a létet." _(108.)
• Az anya érvei annyira meggyőzőek, hogy Vajkay majdnem elhiszi, lánya boldog. Meggyőző ereje abból fakad, hogy behozza lemaradását, illetve míg férje a kétségbeesés állapotába kerül, ő már túlvan ezen a stádiumon.
• Az apa megnyugvásával párhuzamosan bizonytalanodik el az anya, és a kétségbeesés olyan fokára jut el, ahol ember már nem segíthet (ekkor tekint föl Krisztus képére).
• A szülők párbeszéde áldialógus, mert szavaik csak indukálják egymást, a ráeszmélés mindkettőjükben önállóan megy végbe. Mindegyikük a maga fájdalmát közli.

A téridő egységének helyreállítása:

• Pacsirta érkezése gondosan előkészített.

Ø     A ház és a szülők visszakerülnek korábbi állapotukba.

Ø     Beköszönt az esős, sáros, hideg ősz.

• Amikor a környezet és a szülők is készen állnak, a vonat valószerűtlenül sokat késik.
• Pacsirta félszeg és siralmas, igyekszik észrevétlen maradni. A vonat ugyanígy érkezik meg (szinte lopakodva). Megnő a tárgyak szerepe, a szülők is a lányukhoz tartozó tárgyakról próbálják fölismerni Pacsirtát.
• A feszültség föloldódik a viharos üdvözlésben, de a fölhangzó gúnykacaj bizonyítja, hogy semmi nem változott.
• Pacsirta szóbeli beszámolója is olyan, mint a levele: közhelyszerű.

A kirekesztettség-jelkép általánosító jelentése:

• Nero állítása: csak írni érdemes, mást nem.
• A Nero utáni regények a művészlét kiiktatásával keresik a választ arra a kérdésre, hogy mit érdemes tenni. A válasz a Pacsirtában látszólag: semmit.
• Valójában itt is megjelenik a költészet mint alternatíva, csak perifériára szorul.
• A kisváros számkivetettje Ijas Miklós, aki ugyanolyan ártatlan áldozat, mint Vajkayék.

Ø     Ijas kirekesztettségét elsősorban családja előtörténete motiválja: neki nem a külsejében, hanem apja erkölcsi vétkében rejlik a rútság mozzanata.

Ø     Kirekesztettsége másik oka, hogy költő, de ez már egy önként vállalt száműzetés (szégyenérzetét művészi büszkeségre váltja).

Ø     Alakja emlékeztet a Bácskai Hírlapban publikáló Kosztolányira, de ez kevés, hogy azonosítsuk őket.

Ø     Ijas inkább a sárszegi események krónikása, akinek kívülálló-pozíciója az elbeszélőére hasonlít.

"A Pacsirta műfaja nem lehet erkölcsrajz, mert a hős sorsát nem jelleme és nem is a közállapotokat meghatározó berendezkedés teszi kilátástalanná, hanem a létstruktúra, amely immanens természete szerint tragikus. A Pacsirta végeredményben az anderseni "rút kiskacsa"-jelkép - az ontológiai magány szimbólumának - sorsban való kibontása és felmutatása." _(113.)

Az idill szétporladása - az Aranysárkány

Színhely: Sárszeg, de itt nem sárfészek, hanem egy napfényes déli város, ami inkább Nero Rómáját idézi (az egzotikus pompa a romlás képeivel váltakozik, illetve ugyanaz a dekoratív-dekadens díszlet, amelyben a fény tragédiát sejtet).

A mű a századforduló táján játszódik.

Vannak életrajzi vonásai (modell: Kosztolányi édesapja).

A szüzsés motiváció alapelve az Édes Annáével rokon.

Az elbeszélés idejének és modusának összefüggése:

• A cselekmény fordulatos (a történet ideje: három hónap).
• Az elbeszélői tevékenység retrospektív (az elbeszélés ideje csak az epilógus idejével esik egybe).
• A feleség szerelmi botrányának a története kb. hat évvel tágítja ki (visszafelé) az időkeretet.
• A főhős egy idillt teremt maga körül, amely idill szétporladásának aztán tanúi lehetünk (Vajkayéknak legalább látszólag sikerül ezt az idillt újrateremteniük).
• Az időkezelés segíti a drámai koncentrációt (a szerzőnek lehetősége van az események drámai sűrítésére).
• Az időkezelés meghatározza az elbeszélés modusát is: a korábbi regényekhez képest nyíltabb értékelői aktivitással adja elő a történteket és azok minősítését is.
• A regény fiktív elbeszélője nincs alakszerűen ábrázolva, de intellektusa és erkölcsi ítélete jelen van a narrációban.
• A személyeskedő, kedélyeskedő leírások akkor fordulnak elő, ha a diákok csoportjáról, vagy ellenszenves szereplőkről van szó.
• Az elbeszélői irónia és szatíra viszont eltűnik a valódi "jellemek" színre lépésekor, sőt az elbeszélői szólam ilyenkor nemcsak neutralizálódik, hanem átcsap a hős szavába. "Mindez bármelyik regényben csak olyan döntő pillanatokban következik be, amikor a hős előtt már derengeni kezd saját sorsa kilátástalanságának sejtelme." _(118.)

A térelemek poétikája és a szimbolikus rímrendszer:

• A hősök mozgástere viszonylag tág eben a Kosztolányi-regényben.
• Sőt a kozmosz is kitárul, amikor Novák és Hilda a csillagos égboltot figyelik a messzelátón.
• A Neróban a művészet a másik világ, itt a csillagos ég.
• Itt is megvannak a fontos térrészletek: városerdő, utca, Novák-ház, gimnázium, fűszeres bolt, patika.
• A konfliktus azonban itt nem a házon belül történik, hanem a nyílt utcán, így minden a nyilvánosság tudomására jut.

Ø     Vagyis: a szégyen nem marad magánügy, hanem kitudódik.

Ø     Így Novák számára lehetetlen a Vajkay-féle megoldás: nem viselheti csöndben a megaláztatást.

• A belső terek sem a bezártság jelképei (kivéve talán a szertárt, ahol Novák kettesben lehet a tudományával.
• Novák háza a verés után válik a Vajkay-házhoz hasonló rejtekhellyé.
• ". a verés után már nemcsak az okokat és a következményeket, hanem a teret is a főhős szemével kezdjük látni. Ez az oka, hogy a korábbi nyugodt és harmonikus térlátás zilálttá, idegessé válik." _(120.)

Líraiság és metaforikus szerkezet:

• A regény föltűnően lírai, de ez a személyesség nem gyöngíti, hanem erősíti az epikai objektivitást.
• A líraiságot nem a tévesen föltételezett alkotói lírai viszonyban kell keresni, hanem az egész művet behálózó metaforikus szerkezetben.
• Metaforikus jelentésű már a címben jelölt és a modellben valóságosan is szereplő aranysárkány.
• Az aranysárkány szó több asszociációt kínál.

Ø     arany: fény és ragyogás

Ø     sárkány: mesebeli szörnyeteg (fenyegető árnyalat)

Ø     a sárkány papír előtaggal: ártalmatlan gyermekjáték

Ø     A műben szereplő tárgy fizikai mivoltában gyermekjáték, funkciója azonban a fenyegetés, a közelgő tragédia előrejelzése.

Ø     A sárkány először Novák háza, majd Liszner fűszeres boltja fölött állapodik meg, ezzel szinte kijelölve áldozatait. "Az ártalmatlan gyermekjáték az élet arctalan és láthatatlan, pusztító erőinek jelképévé súlyosodik." _(121.)

• Fontos, önmagán túlmutató tárgy a pisztoly.

Ø     A cselekmény kezdete: "A pisztoly eldördült."

Ø     A különböző szakaszokban (mint a végzetre utaló jel) újra és újra fölbukkan.

Ø     Pl. Vili pisztolya (a startbíró kezében, Vili kezében, Vili fegyvergyűjteményében); Fóris pisztolya Fóris, majd Novák kezében; Novák pisztolya, amely az öngyilkosság eszköze lesz.

• Ami még erősíti a metaforikus hálót:

Ø     az elbeszélő szubjektív értékelései

Ø     az egyes hősök meditációi

Ø     a katasztrófát előrejelző természeti jelenségek és emberi pszichikai folyamatok párhuzamai

A regényi személyiség transzformációja:

• A szüzsés motiváció alapelve: a főhős személyiségének a radikális átalakulása.
• Ez a deformáció minden Kosztolányi-hősre jellemző, de az Édes Annában és az Aranysárkányban pusztító vagy önpusztító tevékenységbe torkollik.
• A személyiség átalakulását nem lehet a külső eseménytörténet síkján megragadni.
• Novák tragédiáját a nevetségességtől való beteges félelem okozza (a közmegbecsülés elvesztése elviselhetetlen kisebbségi érzést kelt benne).

A társadalmi mikro- és makrostruktúra:

• Novák és Vili konfliktusa: többértelmű.

Ø     nemzedéki ellentétek kirobbanása

Ø     társadalmi ellentétek kicsapódása

Ø     egymástól végletesen különböző emberi magatartások  összeütközése

• A transzformáció Viliben is végbemegy, de sokkal egyszerűbben, mert az ő személyisége laposabb.
• A regényben kizárólag az iskolai társadalom van ábrázolva, de az a kisvárosnak szinte a teljes szerkezetét demonstrálja.
• A tanárokra és diákokra osztottság lehetőséget ad az írónak, hogy a félkész jellemeket szembesítse befejezett hasonmásaikkal (ezt a szembesítést majd az epilógus személyiségportréi egészítik ki).
• Nováknak nincs igazi megfelelője a diákok között.

Ø     Csajkás Tibor jóhiszemű, becsületes, így Novák sorsát folytatja, és talán ismétli meg Hilda mellett (Novák is ilyen becsapott és kihasznált áldozat volt felesége, majd lánya mellett).

Ø     Glück Laci még jobban megközelíti azt az eszményt, amelyet Novák a tanárok között képvisel.

De Glück zsidó, Novák keresztény. A köztük levő ellentét azonban nem etnikai jellegű, hanem világnézeti.

A zsidó pesszimizmus lényege: a ráción túli jelenségek tagadása.

Novák eretnek kereszténysége: a világot változhatatlan siralomvölgynek látja.

Glücköt későbbi életútja teszi méltatlanná arra, hogy a tanár hasonmása legyen: bár a szegényeket pártfogoló ügyvéd lesz, gazdagon nősül.

• Fóris és Vili párhuzamba állítása: az agresszióra való hajlam, a kegyetlenség és a bosszúvágy kapcsolja össze őket. Sötétek, korlátoltak (pl. nem olvasnak).
• Nyerge Lázár és az eminens Ebeczky Dezső párhuzamba állítása:

Ø     A regény legellenszenvesebb figurái.

Ø     Mindkettőjüket undorító alkalmazkodási képesség jellemzi.

A "jóember" helye és a "jóság" értéke a világban:

• A figurák tipológiai párba rendezése mutatja, hogy Nováknak nincs párja; vagyis: a benne levő jóságot, nemes lelkűséget egy tanítványába sem tudta átmenteni.
• Novák egy tanítványát sem tette jobbá, sőt a későbbi változások negatív irányúak voltak.
• Amit az epilógus mutat: "Az akkor még emberszabású fiatalok felnőtt korukra szinte valamennyien önmaguk karikatúráivá váltak, az egy Ebeczky Dezső kivételével, aki semmit sem változott: ő már diákként is önmaga karikatúrája volt, akárcsak apja a saját fiáé." _(132.)
• Az epilógusban Csajkás Tibor és Huszár Bandi párbeszéde egyesek szerint Flaubert Érzelmek iskolája c. művét idézi, valójában azonban a dán Jens Peter Jacobsen Niels Lyhne c. regényét.
• Novák fölismeri, hogy van egy másik igazság, amit eddig nem látott. Rádöbben tragédiája okára is, ez pedig a naivitása. "A jóság nem teheti jobbá a világot, amennyiben mégis ezt tűzi célul maga elé, értelmetlen áldozatot hoz." _(135.)

A mű tragikus pátosza: az Aranysárkány így nem bukásregény; ok: a hős halála ellenére erkölcsileg nem a hős bukik el a világgal szemben, hanem a világ a hőssel szemben.

A sorsregénytől a példázatig - az Édes Anna

A regény megjelenése: 1926.

A mű értékelése kérdéses.

• Egyesek szerint szintézisregény, sőt olyan teljesítmény, amelyhez képest a korábbi regények csak előkészületnek számítanak.
• Mások tagadják a regény szintetizáló jellegét, sőt művészi értékét is.

Az aktuális téma a maga valóságában jelenik meg benne.

Fő konstrukciós elv a személyiségtranszformáció, de a változás itt olyan rétegekben zajlik, ahol az a hagyományos lélekrajzi módszerrel nem követhető nyomon.

Az előkészítés funkciója a szerkezetben:

• A kezdő időpont pontosan meghatározott: 1919. július 31., délután öt óra.
• Kun Béla elszökik az országból. Ezt a jelenetet az ellentmondásos helyzet teszi humorossá.
• Egy órával később egy polgári lakásban: a méltóságos úr (Vizy) és az elvtárs (Ficsor) vitatkozik. A méltóságos asszony ki akarja penderíteni az elvtársat, aki ekkor cselédlányt (Anna) ajánl neki. Vizyné szeme nyomban fölragyog.
• Anna két hét múlva érkezik. Vizyné számára ez egy örökkévalóság (Ficsorék egy eszményi cselédlányt festenek le neki).
• Közben a románok bevonulnak a fővárosba (ezt sem a magyarok, sem a románok nem hiszik el).
• Anna személyesen a hatodik jelenetben tűnik föl, de az események már a második fejezettől az ő személye köré szerveződnek.
• Vizyné elképzel magának egy alakot, végül egy teljesen ismeretlen alak lép elé. Az előkészítések sora ezzel a találkozással ér véget.

Idő és tér mint a személyiségábrázolás eszköze:

• Anna megjelenésével az elbeszélői tempó fölgyorsul.
• Vizynéről azonnal kiderül, hogy hisztériás különc, akinek természetes az agresszivitás. És az is kiderül, hogy Anna engedni fog ennek a terrornak.
• Anna, Vizyné és Ficsor időfölhasználása keresztezi egymást.

Ø     Anna családi és szociális katasztrófák miatt rabszolgamunkára kényszerül. Csak egyéni életideje marad meg neki, de pesti gazdái ezt is örökös munkaidővé változtatják.

Ø     Ficsor bajba került, és úgy érzi, itt az ideje, hogy örökre lekötelezze gazdáit.

Ø     Vizyné pedig most akarja véglegesen megoldani a cselédkérdést (az új cseléd megszerzését létkérdésnek tekinti).

• A helyszín leírására már az első fejezetekben sor kerül, de a jellemzés Anna megjelenésével megismétlődik, de új oldalról: a hősnek a környezetre való reagálásával.
• A cselekmény szinte csak a szobákban játszódik, és a tér annyira leszűkül, hogy börtönnek hat. Anna később a börtönben összehasonlítja a celláját a cselédszobával, és a cellát látja derűsebbnek, tágasabbnak (vagyis: a tett Anna számára minden szempontból fölszabadulást hoz).
• Vizyné kezdetben nagyon bizalmatlan, de ez oldódik. Ezzel párhuzamosan Anna irtózata egyre nő, sehogy sem tudja megszokni a házat (bár büszke előkelő gazdáira).

A szeretetvágy csapdája:

• Annának hiányzik az emberi légkör melegsége (pl. a gyermekek, akikkel játszani szokott).
• A szeretetéhség miatt okozhat bonyodalmat Jancsi úrfi, akinek viszont érzelmi szükségletei nincsenek.
• Jancsi és Anna kapcsolata

Ø     A szociális fölfogás szerint a kapcsolat az idegenség átmeneti megszűnését jelenti, a megszűnése pedig az úr-cseléd távolság helyreállítását.

Ø     Irodalmi előzményei és rokonai:

Bródy Sándor: Dada

Kassák Lajos: Marika, énekelj!

Csehov: Aludni szeretnék

Tolsztoj: Feltámadás

Ø     Érzelmek Jancsi részéről is vannak, hiszen négy napig lázban ég, majd utána eljut a gyöngéd udvarlásig is.

Ø     "Annát Jancsi, ha csak néhány napra is, boldoggá tette, és éppen a boldogság megtapasztalása változtatta e boldog állapot múltán a korábbi hiányérzetet kínzó gyötrelemmé." _(147.)

Ø     Jancsi Annából mint nőből ábrándul ki (szégyelli, hogy szóba ált a lompos cselédlánnyal).

Ø     "Anna nem egyszerűen cselédi, hanem női mivoltában szenvedi el a megaláztatást, mert Jancsi magatartása nem a cselédnek szól, hanem a hozzá méltatlan női partnernek." _(148.)

A nyelvi ábrázolás határai:

• "A tökéletes cselédlány, aki némán, tiltakozás nélkül teljesíti gazdái parancsait, váratlanul fellázad ellenük, és megöli őket." _(148.)
• A műben három eljárás keveredik egymással.

Ø     tisztán epikus leírás

Ø     dialógusokra épülő szöveg

Ø     Anna gesztusokkal és fiziológiai elváltozásokkal kifejeződő textusa, amely a hős belső beszédét helyettesíti.

• Anna keveset beszél. "Tolmácsa" először Ficsor, aki a lány helyett válaszol Vizyné kérdéseire, sőt gesztusait is "lefordítja" (pl. a vállrándítást). Gesztusai egyébként sokkal kifejezőbbek, mint szavai, de ezeket (a vállvonás kivételével) Vizyné észre sem veszi.

A testi "elszólások" informatív értéke:

• Egyesek szerint a mű nem pszichológiai, hanem fiziológiai regény, mivel Annának nem pszichikai, hanem vegetatív testi reakciói vannak (pirulás, sápadás, émelygés, remegés).
• A ház kiváltotta fiziológiai változások a cselekmény során egyre gyakrabban térnek vissza, sőt bővülnek.
• "Míg a külső jellemzés Annát egyre tökéletesebben működő gépként mutatja be, az ismétlődő és szaporodó testi »elszólások« ellentmondanak ennek a leírásnak, és a lélek szféráiban zajló láthatatlan folyamatokról nyújtanak olyan információt, amely az elbeszélői tevékenység számára ábrázolhatatlan." _(152.)
• Az első jelek már korán megjelennek, Anna mégsem menekül, csak védekezik, mégpedig két módon.

Ø     munka

Ø     magány (a Jancsival való kapcsolatban ezt a védelmi pozícióját adja föl, és ekkor mutatkoznak rajta a pszichikus zavar tünetei is)

• A menekülés másik útja Báthory úr lenne, de Vizyné lebeszéli arról, hogy hozzámenjen, így a menekülés útja bezárul előtte.
• Ekkor fejeződik be átalakulása is: annyira belesimul a ház rendjébe, hogy már észre sem veszik.
• A gyilkosság előtt Anna ismét zavart (ezt Jancsi jelenléte váltja ki).
• A gyilkosságot általában Vizyné felől magyarázzák, Hima Gabriella viszont Anna felől nézve próbálja meg rekonstruálni a gesztusokból álló motivációsort.
• "Kosztolányi ábrázolásmódja azért rendhagyó, mert a középpontban álló hős textusa metaverbális. [.] Anna esetében a hagyományos ábrázolásmód azért nem járható út, mert az ő gondolkodás- és beszédfejlődésében nem ment végbe a differenciálódás a »belső« és a »külső« beszéd között. Ami őt sokszor az értelmi fogyatékosság gyanújába keveri, valójában nem más, mint gondolkodás- és beszédfejlődésének megrekedése egy viszonylag korai, gyermeki fokon." _(155.)
• Anna közlésképtelen, és ez is oka lehet elszigeteltségének.

A tett konzekvenciái a regény világában:

• A gyilkosság Anna külső ingerekre adott válaszreakcióiból sejthető, és az elkövetés után magyarázat nélkül is érthető.
• A bíró szkeptikus; ez abból adódik, hogy úgy gondolja, egy eleve személyiség nem értékelhető pusztán a tettén keresztül, csakis teljes élete által.
• Anna a gyilkosság által szánalmas áldozatból tragikus hőssé emelkedik; személyisége pátoszát öntudatlan lázadása teremti meg (személyisége föladása ellen ösztönösen tiltakozik).
• A gyilkosság Anna számára nem szociális bosszú, hanem a boldogság utáni vágy tör föl belőle.
• Vizy meggyilkolása nem a megtorlás része; megölése éppolyan véletlenszerű, mint a Bűn és bűnhődésben Lizavetáé.
• A regény nem a gyilkossággal zárul; követi még egy félévnyi időszak, a tárgyalás és egy epilogikus zárás.
• Annát végül teljesen elfelejtik a környék lakói.

Történelemszemlélet:

• , a háború, a forradalmak, a terror és a konszolidáció valamennyi Kosztolányi-regényben megjelenik, de közvetlen háttérként csak a Neróban és az Édes Annában
• A Neróban áttételesen, az Édes Annában viszont közvetlenül.
• A cselekmény párhuzamos szerkesztésű: egy-egy nagy horderejű történelmi-politikai esemény mellé kerül az egyén életében sorsdöntő mozzanat.

Ø     Kun Béla elrepülése - a kommün bukása

Ø     Vizyék értesülése: a kommün bukásáról - egy titokzatos cselédlány létéről

Ø     román bevonulás a fővárosba - Anna beköltözése a Vizy-házba

Ø     lassú konszolidáció - Anna fokozatos beilleszkedése az új környezetbe

Ø     a románok kivonulása - a kéményseprő-epizód

• A külső változásokat az egzisztenciális fordulatok megfosztják súlyuktól, és a szereplők életét egyáltalán nem befolyásolják.

A moviszteri példa értéke:

• Moviszter doktor sejti, hogy Anna és Vizyné viszonya rendellenes, és amikor lehet, megpróbál beavatkozni, sikertelenül.
• Moviszter is cselédtartó, de abban különbözik a többiektől, hogy ő átérzi a másik fél helyzetét.
• A doktor a tárgyaláson Anna mellett tanúskodik, de ott sem kap nagyobb megértést, mint a barátai körében.
• Filozófiája hasonló, mint Senecáé: a föld siralomvölgy. Elítéli a földi boldogság professzionális tervezőit, illetve az égi boldogság hazug hirdetőit. Krisztus országának sem az ég, sem a föld nem a helye, egyedül az emberi lélek.
• Egyezések vannak Moviszter véleménye és Kosztolányi publicisztikája közt, mégsem lehet őt az író alteregójának tekinteni.
• "Az a humánum, jó szándék, lélek- és emberismeret, amit Moviszter a regényben képvisel, a regényben ábrázolt világban teljesen hatástalan. Moviszter eleget tesz ugyan lelkiismerete felhívásának, de kiállásának értéke önmagában van, sem társadalmi haszna nincs, sem Annát nem sikerül megmentenie általa." _(163.)

A regényműfaj átalakulása

Kosztolányi utolsó "szabályos" regénye: Édes Anna

Az alkotói pálya kezdetének és végének két ciklus a jelképe:

• A szegény kisgyermek panaszai (1909): bizonyítja az író epikusi invencióinak eredendő meglétét.
• Esti Kornél (1925-1933): mutatja az epikusi invenciók változatlan fönnállását.

Regény és erkölcsrajz

• A szegény kisgyermek panaszai a lírai, az Esti Kornél az epikai műnemhez tartozik, ennek ellenére sorolhatjuk őket ugyanahhoz a műfajhoz, ez pedig az erkölcsrajz.
• Természetesen mindkét művet más típusba soroljuk.

Ø     A versciklust az idill jellemzi.

Ø     A novellaciklust a kalandregény műfaji dominanciája jellemzi.

• A kalandregény elnevezése ellenére nem a regény, hanem az erkölcsrajz műfajszemantikai jegyeit hordozza.
• Az erkölcsrajzi műfajok alapvető kompozíciós elve a kaland lesz, míg a regényé a sors.
• A regény az erkölcsrajzhoz képest egy későbbi történeti képződmény, így a prózaepikai gondolkodásnak egy fejlettebb fokát képviseli.

Az Esti Kornél műfaja

• A ciklus darabjai nem egy eleve eltervezett ciklus részeiként íródtak, hanem spontán módon szerveződtek egységes epikai művé.
• Az Édes Anna és az Esti Kornél megjelenése közti hét évben Kosztolányi nem hoz létre nagyobb formátumú epikai művet.
• Nyilvánvaló, hogy az Esti Kornél a regények folytatása, és bár a művet nem szokták a regényműfajhoz sorolni, "világos, hogy világképének és jelentésrendszerének totalitása tekintetében egyenrangú a regényekkel". _(169.)
• A novellaciklus a három ősi regénytípus[5] szintézise.

Ø     A novellák ideje lényegében kalandidő.

Ø     Ez a kalandidő összefonódik a mindennapok idejével és a hős tényleges életrajzi idejével (a gyermekkortól a halálig a lényeges és lényegtelen mozzanatokat vegyesen öleli föl).

• "Térábrázolása ebből következően egyszerre reális és jelképes, amennyiben [.] a kalandok reális tere itt is valamiképpen az életút szimbólumaként jelenik meg." _(170.)
• A tér őriz valamit az első bahtyini regénytípus absztrakt idegenségéből is: Esti számára ezek a terek nemcsak ismerősek, hanem riasztóan idegenek is (mindenhol otthonos-otthontalanul mozog).
• Esti jellemzői:

Ø     privát és izolált egyén, aki véletlenszerűen keveredik bele az idegen világba

Ø     abszolút állandóság

Ø     abszolút passzivitás

Ø     cselekvése álaktivitás

Minden beavatkozási kísérlete után a dolgok eredeti állapotukba kerülnek vissza.

Úgy működik, mint a sors: látszólagos aktivitása ellenére semmibe nem avatkozik bele, a dolgok az ő közreműködése nélkül is ugyanúgy folynának le.

"Esti tudja ezt: szkepszisének és közönyének forrása nem erkölcsi fogyatékosság, hanem olyan tudástöbblet, amely mű valamennyi szereplőjével szemben megemeli őt. Ez a tudástöbblet különbözteti meg Estit az ókori regény passzív hőseitől, akik tudatlanságuk következtében tűrik a sors szeszélyeit, míg Esti tudása következtében teszi ugyanezt." _(171.)