kategória | ||||||||||
|
||||||||||
|
||
a legidősebb Krúdy Gyula
id. Krúdy Gyula
Krúdy tanulmányai
Ø Egyik tanára, Porubszky Pál rendszeresen közli írásait.
Ø
Diáktársaival létrehozza a Nyíregyházi Sajtóirodát.
Megjelenik első novellája a Szabolcsi Szabadsajtó c. lapban.
Ø : Gáspár Imre állást ajánl neki a Debreceni Ellenőrnél, és a gimnazista fiú Debrecenbe utazik (apja és Porubszky viszi vissza Nyíregyházára).
Ø
Érettségizik.
Ettől az évtől kezdik közölni folytatásokban a regényeit.
: a Debreceni Ellenőrnél, majd a nagyváradi Szabadságnál dolgozik.
Megromlik a házassága.
Sokat mulat (kártyázik, lóversenyezik, kétes hírű nők társaságát keresi) és párbajozik.
: megjelenik a Szindbád ifjúsága, amely nagy sikert arat (több méltató kritika íródik: Szép Ernő, Lovik Károly, Schöpflin Aladár, Várady István, Kemény Simon
a Szindbád-sorozat következő tagjai
: válása után feleségül veszi Várady Zsuzsit
: megjelenik az Álmoskönyv
: csak a Magyarországban tudja megjelentetni írásait.
: megkapja a Baumgarten-díjat (anyagi gondjain ez alig enyhít).
Utolsó éveiben szegényen él Óbudán, még a számláit sem tudja fizetni, végül kilakoltatási végzést kap, és a villanyt is kikapcsolják lakásában.
"A magyar újságírás történetében a helyi sajtó aranykora a kiegyezéstől az első világháborúig tartott." (10.) A következő évek adatai szerint ennyi napilap, hetilap és folyóirat jelent meg Magyarországon:
-ban már csak 1650; az I. világháború után már nem áll helyre a sajtó korábbi szerkezete.
Ami fontos: a lapok nagy része rendszeresen (naponta) közöltek szépirodalmi alkotásokat.
Ezt a helyzetet Krúdy is kihasználja, és valószínű, hogy a legtöbb írását egymás után többször is megjelenteti az ország különböző helyein.
Az első Szindbád-elbeszélések megjelenéséig Krúdy kb. 1500 rövid művet jelentet meg. Ebből máig 500 jelent meg könyv alakban, de ennek csak a fele az utóbbi negyven évben, a többi százéves k 949c22j önyvekben található.
A kiadatlan elbeszélésekről két jelentősebb Krúdy-bibliográfiából tudunk (mindkettő hiányos és megbízhatatlan).
A Krúdyról szóló könyveket, tanulmányokat az életrajzi szemlélet jellemzi. Ezek "sok mindent elmondanak Krúdy életéről, de ehhez képest jóval kevesebbet az egyes művek értelmezési lehetőségeiről". (12.)
Az életrajzi szemlélet a művek jelentését a szerző föltételezett élményeihez, szándékához kapcsolja. Ez az olvasási mód a műveket az önéletrajzi vallomásokhoz közelíti.
Krúdy és hősei azonosítása időnként elment addig, hogy az írót regényalakjai életrajzi adataival ajándékozták meg.
Sok regényalaknak van valóságos modellje; ehhez kapcsolódó fölfogás: minél többet tudunk a valóságos alakokról, annál jobban értjük a művet.
az életrajzi szemlélet korlátai
Az életrajzi szemléletű művek szerzői már nem szokták feszegetni ezeket a kérdéseket. Ha azonosítjuk a regény szereplőit, ez változtathat az értelmezésen, de csak kis mértékben. Ez a változás annak az eredménye, hogy további szövegeket rendelünk a műhöz. (Ez nem jelenti azt, hogy ezek nélkül nincs jelentése az irodalmi alkotásoknak, sőt ezek a vizsgálatok eltávolítanak az irodalomtól, mert súlypontjuk nem az irodalomban van, hanem az irodalom és a föltételezett valóság viszonyában.)
"Krúdy esetében az önéletrajzi írásokat is rendkívül óvatosan kell kezelni, és nem szabad elfelejteni, hogy számára az emlékezet és a képzelet nem állt szöges ellentétben egymással." (14.)
a könyvek
Ø Szindbád (1957); nyitó elbeszélése: Szindbád, a hajós
Ø Szindbád (1973)
Ø Mi az, ami biztosan Krúdy keze nyomát viseli magán?
Ø Mit tartalmaznak a Szindbád c. könyvek?
Ø Szindbád ifjúsága (1911; összetett regény vagy elbeszélésciklus)
Ø Szindbád utazásai (1912; összetett regény vagy elbeszélésciklus)
Ø Francia kastély (1912; eleve regény)
Ø De Ronch kapitány csodálatos kalandjai (1913; nem mindenki tekinti a sorozat részének)
Ø Szindbád, a feltámadás (1916; összetett regény vagy elbeszélésciklus)
Ø Szindbád ifjúsága és szomorúsága (1917; összetett regény vagy elbeszélésciklus)
Ø Szindbád ifjúsága (1925; összetett regény vagy elbeszélésciklus): nem azonos az 1911-es kiadással
Ø Szindbád megtérése (1925; összetett regény vagy elbeszélésciklus)
egyéb művek
Ø Álomképek-sorozat (11 darab)
megjelenés: 1925, Az Újság melléklete
bekerül az 1973-as Szindbádba
Ø Purgatórium
megjelenés: 1934, Magyarság
bekerül az 1957-es Szindbádba
összegzés
Ø Nagyjából a Krúdy életében megjelent kötetek alapján közli az elbeszéléseket.
Ø Tartalmaz egy új csoportot: az 1916 után íródott, 1957-ig könyvben meg nem jelent írások.
Ø Egy részük Kozocsa elveit követi.
Ø Másik részük a Krúdy életében megjelent köteteket ismétli meg.
Ø Hogyan állt elő ekkora zűrzavar?
Ø A nem Krúdy köteteit követő Szindbád-válogatások egészükben véve nem tekinthetők Krúdy alkotásainak?
Ø Következik-e ebből, hogy meghamisítják a Szindbádot?
Ø Hogyan kell Krúdyt olvasni?
E kérdések megválaszolásához figyelembe kell venni a műfaji kérdéseket is.
a prózai elbeszélő formák sokasága
Ø hagyományos (XIX. századi) regény
Az eseményeket időrendben közli.
A cselekmény viszonylag egységes (van íve, irányultsága).
Az egység keretét többnyire a főhős élete adja (születés-halál vagy születés-házasság).
Ø Egymással össze nem függő elbeszélések követik egymást (nem azonosak a helyszínek, szereplők, problémák; eltérhet az értékvilág és a stílus is).
Ø összetett regény (composite novel 'összetett', ami itt az "egységes, egynemű" ellentéte)
Ø elbeszélésciklus
összetett regény és elbeszélésciklus (néha a megtévesztésig hasonlítanak egymásra)
a Szindbád besorolása
Szindbád ifjúsága: két változat
Szindbád ifjúsága (1925) |
Szindbád ifjúsága és szomorúsága (1917) |
|
Tájékoztatás |
Szindbád - Bevezetés |
|
Szindbád második útja |
Ifjú évek |
Tájékoztatás |
Női arckép a kisvárosban [A harrmadik út] |
Szindbád, a hajós |
Ifjú évek |
A hídon [Negyedik út] |
Egy régi udvarházból |
Szindbád, a hajós |
Szindbád útja a halálnál [Ötödik út] |
Az első virág |
Egy régi udvarházból |
Egy régi udvarházból |
A három muskatéros |
Az első virág |
Az első virág |
Az álombeli lovag |
A három muskatéros |
A három muskatéros |
Szindbád őszi útja |
Az álombeli lovag |
Az álombeli lovag |
Női arckép a kisvárosban |
Szindbád őszi útja |
Szindbád titka |
Szindbád útja a halálnál |
Női arckép a kisvárosban |
Utazás éjjel |
A hídon |
Szindbád útja a halálnál |
Őszi nap |
Szindbád titka |
A hídon |
Szindbád őszi útja |
Utazás éjjel |
Szindbád titka |
Egy régi délibáb |
Szökés az életből |
Utazás éjjel |
Szegény lányok élete |
Szökés a halálból |
Szökés az életből |
Szegény lányok szerelme |
|
Szökés a halálból |
Szegény lányok kenyere |
|
De Ronch kapitány |
Özvegyasszony álma |
|
|
Mindkét kiadásban (1911 és 1925) meghatározott számú és sorrendű elbeszélés van, de Krúdy 1925-ös változtatásai bizonytalanná teszik az elbeszélések összetételét és sorrendjét. Így az 1925-ös változat a korábbinak nem egy javított változata.
Ø Két azonos című, jelentős tartalombeli különbséggel (1911 és 1925).
Ø Különböző című, de tartalmukban nagyjából azonos könyvek.
Ez összhangban áll Krúdy szövegközlési gyakorlatával. Pl. a Hét szilvafa címhez két különböző szöveg társul, viszont a Középkor és az Egy Gaál legenda vége ugyanazt a szöveget fedi.
az újabb Szindbád-kiadások
Ø A Szindbád név az Álmoskönyvben is előfordul, a művet mégsem sorolta senki a sorozatba.
Ø A Szindbád-sorozatba lehetne sorolni azokat az elbeszéléseket, amelyekben Szindbád női megfelelője Szindbádhoz hasonlóan cselekszik (fölkeresi ifjúsága szereplőit és színhelyeit).
Ø ". a Szindbád töredékes szerkezete is tagadni látszik a teljesség igényét." (23.)
műfaj és értelmezés
Ø Első öt elbeszélés: a címen jelzett számozás kapcsolja össze őket.
Ø Az Egy régi udvarházból c. írással kezdődő tömb egy összefüggő eseménysort mond el.
az időszemlélet és következményei
Ø Ciklikus (ismétlődő, gyakorító, statikus) időszemlélet: ugyanazok a jelenségek időről időre visszatérnek.
Ø Dinamikus (lineáris, vonalszerű, előrehaladó) időszemlélet: kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba.
Krúdy a két fölfogás viszonyát sajátos módon értelmezi.
Ø Egy régi udvarházból: "Mozdulatlanul, pompásan megmarad minden a maga helyén, a lakók éppen úgy, mint a székek." (26.)
Ø Szindbád őszi útja: ". semmi nem változik a világon, még a pendelyes gyerek sem." (26.)
Ø Szindbád utazásai: "Mintha századokról századokra semmi sem változnék a magyar vidéki életben. Az emberek kicserélődnek, de ugyanolyanok ülnek helyükbe. Mintha csak egy furcsa tréfa volna a születés, a halál, a menyegző. Az ősök ülnek most is az asztalnál. Asszonyban, gyermekben ismétlődnek." (26.)
Ø Főszereplő: Somodi Pál; életét természeti és társadalmi ciklusok tagolják.
Ø "Az elbeszélő nem külső szemlél: kívül-belül ismeri Somodi Pál helyzetét. Követi az útján, hallja, amit magának mond, és érti, ahogyan a világra tekint." (29.)
Ø Ugyanakkor világnézetük nem azonos, és ez feszültséget okoz.
Ø A "szöveg megengedi, sőt néha állítja is, hogy a szereplőt és az elbeszélőt a múlt és a jelen képviselőiként lehet szembeállítani egymással". (29.)
Ø Pál fönntartja ősei életformáját, nem adja el a birtokot. Halála után Amerikából hazatérő fia, Sándor miatt veszélybe kerül a birtok léte, végi a régi világ folytonossága nem szakad meg: Sándor átveszi apja életformáját.
Ø Az elbeszélés azt mondja el, hogyan nem történik semmi.
Ø Állítás: az ábrázolt világban a lineáris idő kapcsolatai nem érvényesülnek. "Somodi Pált és Sándort egymás ellentéteiként vezeti be a szöveg, de az ellentétek ugyanarra az eredményre jutnak. [.] A megszokott ok-okozati kapcsolatok nem működnek, diadalmaskodik a változatlan ismétlődés, ugyanakkor az eseményeket elbeszélő narrátor fokozatos változáson megy keresztül, fejlődik. Márpedig a fejlődés nem az ismétlődő, hanem a lineáris időszemlélet világába tartozik." (30.)
Párhuzamos világok:
Ø Egyes szereplők azért tesznek meg valamit, mert már ősük, apjuk, nagyapjuk, szomszédjuk is úgy cselekedtek. Pl. A megye pávája; A furfangos kísértet; Rombadőlt ház a faluvégen; A másvilági csizma
Ø Az ismétlődés szerepét mutatja, hogy a legképtelenebb egyedi eset is elindíthat egy sorozatot (pl. Prinyi úr esete A legnagyobb bolond c. műben: megrendezi a saját temetését).
Ø A két tolvaj falu esete: Tar idillben él, Geszteréd megsemmisül (A becsületes Gombos - Csörsz
Ø A két szépasszony esete: Milotai Erzsi vénasszonnyá válik, Gaálné varázsa töretlen (Szép asszony papucsa - A fehérlábú Gaálné
Erzsi megszerzi azt a papucsot, amelyről a csizmadia azt állítja, hogy abból csak egy készült az egész világon, mégpedig a legszebb asszonynak. Erzsi férje végül megunja felesége kacérkodását, és rendel két tucatnyi hasonló papucsot. Erzsi megérti, hogy már nem az övé a "legszebb asszony szerepe, és hogy nem pótolhatatlan, így hirtelen megöregszik.
Ellentmondások:
Ø Hamis bankó: a bevezetés azt állítja, senki nem ismeri Csattó Ilonka férjét, a befejezésben viszont Simkó György fölismeri a férfit.
Ø A ló meg a szoknya: a főszereplő haját egyszer feketének, másszor barnának mondják.
Szindbád, a hajós. Első utazása
Ø Anna (esténként fiatal paptanárokkal sétálgatott, Szindbád meg szokta lesni vetkőzés közben)
Ø Janka (sovány, házias)
Ø Mária (16; Szindbád vele szokott ülni a szobában, és míg a lány olvasott, ő tanult; a lány egy év múlva meghalt, Szindbád úgy érezte, a lány be nem vallott szerelme volt, és meg akarta csókolni, de a halott szaga miatt nem tette)
Szindbád második útja
Női arckép a kisvárosban. A harmadik út
A hídon. Negyedik út
Szindbád útja a halálnál. Ötödik út
Egy régi udvarházból
Ø Potrobányi úr (egykori vándorpoéta, szeret mulatni)
Ø Ketvényi Nagy Sámuel (színész, Potrobányi barátja)
Az első virág
A három muskatéros
Az álombeli lovag
Szindbád titka
Utazás éjjel
Őszi nap
Szindbád őszi útja
Egy régi délibáb
Szegény lányok élete
Szegény lány szerelme
Szegény lányok kenyere
Özvegyasszony álma
Ifjú évek
Szökés az életből
Szökés a halálból
Első utazás
Ø a keresés folyamatának a leírása[3]
Ø a megtalált emlékekről való beszámoló
Ø Bezeczky Gábor értelmezése: Szindbád kacagása válasz a két Anna nevetésére.
Ø Fábri Anna értelmezése: Szindbád a nemrég még megtalálni kívánt ifjúkori önmagán és a nosztalgiákon nevet, amikor távozik a tánciskolából.
Ifjú évek
Ø Müller Fánni története
Ø Róza felügyel arra, hogy Szindbád tanuljon
Ø Szindbád Gergely pápával barátkozik
Ø Gergely pápa halála
Ø Fánni Müller papírkereskedő lánya. Müllernek nincs bajusza, Fánninak viszont van. "Fánni ezért sokáig szégyenkezett, de egyszer jött egy fiatal tanár a városba, aki Fánni bajuszát szépnek és hódítónak nevezte. És Fánni boldog volt, és boldogságában a Poprádba ugrott a malomgátnál." (58.)
Ø A történet kétféleképpen értelmezhető.
A természet rendje, hogy a férfiaknak van bajszuk, a nőknek nincs. A természet rendje fölborul azáltal, hogy megjelenik egy bajszos nő. A rend azzal áll helyre, hogy van olyan férfi, akinek tetszenek a bajszos nők. Fordulat: Fánni a Poprádba ugrik. Többet nem tudunk meg a lányról.
Kiinduló helyzet: Fánninak bajusza van. Az erők azáltal vannak egyensúlyban, hogy a világ természetellenesnek tartja a lány bajszát, ő pedig szégyenkezik miatta. A megjelenő tanár megszakítja Fánni önazonosságát, és a lány boldog lesz; ezután viszont már nem akar visszatérni korábbi állapotához, ezért még akkor öli meg magát, amíg még boldog. Fánni halálával visszatér az eredeti állapot.
Ø Az első értelmezés általánosabb. Egyik alesetének tekinthető a második értelmezés, amelynek az a gyöngéje, hogy a történetet egyértelműbbé teszi.
Ø a többértelműség okai
A szövegből nem derül ki egyértelműen, hogy a lány meghal.
Hiányok és elhallgatások (nem ismerjük meg Fánni gondolatait).
Ø Párhuzamban áll Müller Fánni történetével.
Ø A természet tévedései: Fánni bajusza és a fiú púpja.
Ø A következő párhuzam: a lány szégyene és Gergely pápa könnye.
Ø Közös helyszín: Fánni a malomgátnál ugrik a folyóba, Gergely a gátnál fullad meg.
Ø Mindkét történet hiányos: nem tudjuk, a lány miért ugrott a Poprádba, és túlélte-e, illetve, Gergely fulladásában volt-e tudatosság.
Az elbeszélések viszonya:
Ø Ismét elindítja a lezárt keresést.
Ø Ebből az elbeszélésből kiderül, hogy az önértelmezés már az ifjú Szindbád számára is szélsőségek közt ingadozott (vétkes vagy hős).
Ø Első utazás: Szindbád a városkapitánynál lakik, akinek három lánya van (Anna, Janka, Mária).
Ø Ifjú évek: Szindbád a főjegyzőnél lakik, akinek szintén három lánya van (Magda, Anna, Róza).
Ø Szindbád életmódja mindkét helyen hasonló.
Ø A hídon: Amália megjelenése szóról szóra idézi az Első utazást
Ø Szindbád titka: kisebb változtatásokkal elmondja Szindbád megérkezését a kisvárosba.
Ø Szindbád második útja: Szindbád és Irma kapcsolatáról ír; Fánni és Irma sorsa közt hasonlóság fedezhető föl.
Ø Somodi Pál (Hét szilvafa) és Szindbád apjának (Egy régi udvarházból) a megfeleltetése.
Ø Szindbád apja (Egy régi udvarházból) a rókát vörös frakkban kergette, agarait többre becsülte az asszonyoknál, háza asztala mindig meg volt terítve. Ez a részlet kapcsolatban van két másik elbeszéléssel is: A főispán ebédei és a Geszterédi agarak
Ø Potrobányi úr életének a leírása (Egy régi udvarházból) - Enyiczky György jellemzése (Egy jeles mulattatóról) - Sirontai főhadnagy jellemzése (Az utolsó vendég); a hasonlóság jelentése: Potrobányi a hagyományos vidéki mulattatók közé tartozik.
A kisciklus:
Ø Egy régi udvarházból
Ø Az első virág
Ø A három muskatéros
Ø Az álombeli lovag
Mind a négy írás megtalálható az Szindbád ifjúsága mindkét (1911-es és 1925-ös) kiadásában.
Ø Komikus figura; Szindbád nevelője.
Ø Élclapot szerkeszt.
Ø Hajadonfőtt jár, hogy senkinek ne kelljen előre köszönnie.
Ø Komikus figura; Szindbád nevelője.
Ø Nyugdíjas színész.
Ø Potrobányi hozza a házhoz azért, hogy végre ne neki kelljen az asztal legvégén ülnie.
Ø E szavak használata itt világnézeti különbséget jelöl (a paszuly tájnyelvi szó).
Ø A két nevelő vitájának tárgya valójában a következő: "A színész azt vágja Potrobányi fejéhez, hogy tájékozottsága, az ő nagyvilági és kifinomult ízléséhez képest, korlátolt és vidékies." (71.)
Ø Ezt követi a női nemről való vita. Ketvényi úgy véli, ennek oktatásáról csak ő gondoskodott. Potro-bányi ellenkezik (cseléd- és aratólányok).
Ø Ketvényi szerint Szindbádnak nemcsak a falusi idillt kell megismernie, hanem a "szalonvirágot" is. Potrobányi ellenérve a természetesség, amely azért nem állja meg a helyét, mert a háttérben mindig ő intézkedett (fölpofozta a cselédeket, és az aratólányokat ő csalta be a kunyhóba).
Ø Ketvényi szerint a két szemlélet jól megfér egymással (Szindbád végül ezt fogadja el).
Sokat hangoztatott közhelyek és megállapítások, amelyek nem igazak Karinthyra
Bár alakjáról legendák terjedtek el, keveset tudunk róla. "Mindig társaságban látjuk az emlékezések tanúsága szerint, mégsem volt tőle idegen a magány; egy ország készült a hahotára, hacsak meghallotta, hogy Karinthy Frigyes következik, mégis van, aki legnagyobb szkeptikus filozófusunknak tartja." (7.)
Így írtok ti (1912: első kiadás)
Karinthy és a Nyugat viszonya:
". Karinthy nem blöffölt, amikor karikatúrának nevezte paródiáit, azért, mert sosem egy művet gúnyolnak, hanem torzképet adnak, egy író modorosságaira vetnek fényt." (14.)
: Karinthy a Nyugat főmunkatársa lesz.
Karinthynál gyakran összeolvadnak a műfaji határok.
Gyilkosok (1920; novelláskötet)
Ø Én és énke
Ø Egy nőt szeretni
Ø Az élő molekula
Ø Az égő ház
Ø Novella a delejes halálról
Ø Akták
Ø Reménytelen szerelem
Ø Szomjúság
Általában kevéssé jelölt az elbeszélő, az elbeszélés helyzete, tere és ideje.
Klasszikus novelláiban kísérletet tesz a jellemábrázolásra is, illetve itt jellemző az előrehaladó cselekménysor (a többi novellában ez nem jellemző).
Karinthy novellisztikájában jelentős az anekdota szerepe (ahol nincs előrehaladó cselekmény, ott a poén a fontos).
Néhány kivételtől eltekintve az idő alig jelölt, a szereplők jellemzése egysíkú. A szerző arra törekszik, hogy valamilyen módon ő vegye át a beszédet.
Úgy tűnik, a tradicionális formákat csak azért alkalmazza, hogy a műveket befogadhatóbbá tegye.
Karinthy terjedelmesebb prózai alkotásai csak tág értelemben nevezhetők regénynek.
Minden regénye utazás (a Kötéltáncot kivéve).
A legtöbb műfaji jellegzetességet a következő művek mutatják: Mennyei riport, Kötéltánc, Utazás a koponyám körül
Utazás Faremidóba (utópia)
Capillária (utópia)
Mennyei riport
Kötéltánc (1923)
Utazás a koponyám körül
Jelbeszéd (1978): kétkötetes novellagyűjtemény.
Vannak tematikailag elkülönülő rétegek:
Kevésbé szólnak Magyarország korabeli helyzetéről.
A helyszínek, alakok és problémák viszont erősen kötődnek Budapesthez.
Az utópikus novellákat kivéve az összesben "találkozhatunk ambíciókkal, majd az azok elérését vagy kudarcát bizonyító motívumokkal". (38.)
De soha nem a pénz a fontos; a tudás, a többi ember boldogítása és művészi élményben részesítése a cél.
"A tudomány és a technika tisztelője volt Karinthy, s ez áttételesen szinte minden novellájában tudatja velünk. Minden valódi siker, nagy érték, minden tartalmas élet lényege nála az igazi művészi siker vagy a tudományos felfedezés." (38.)
Karinthy föltűnően sokszor használja a zseni, a géniusz, a lángész és a lángelme szavakat: foglalkoztatja a kivételes tehetség.
A hősök többsége sikeres ember, illetve értelmiségi foglalkozású (művész, orvos, cégvezető, zenész, bibliai alak).
: Karinthy súlyos világnézeti válságba került (a háború és a felesége halála miatt is).
Erről a depressziós korszakról több szkeptikus írás is hírt ad; pl. Kötéltánc, Capillária
Ez a válság úgy nyilvánul meg, hogy Karinthy nem tud regényhősöket, hús-vér jellemeket rajzolni.
A hősök mindig egy-egy tézis szócsövei.
Karinthy nem erős a jellemrajzban, ezt a hiányosságát viszont előnyére fordítja.
A cselekmény és az atmoszféra maga a káosz.
Karinthy az irracionalizmust a kor freudizmusából kiindulva érzékelteti: a főhős pszichoanalitikusból hipnotizőr, majd diktátor lesz. Az író azonban nem tud jellemeket árnyalni, ezért egy jellem helyett hármat ad.
Ez a megoldás nem Karinthy sajátja: "a század tízes éveitől kezdve egy mindmáig soha nem vizsgált áramlat, motívum jelenik meg a magyar irodalomban: a Doppelgänger-regény". (45.)
Karinthy a Kötéltáncban (1923) csak a motívum külső lehetőségeit használja föl, és inkább másol, nem pedig új utat tör.
A líra nem volt Karinthy legjellemzőbb műfaja, de művészetszemléletében központi szerepet játszott.
Néhány verse jellegzetesen nyugatos hangú.
Szívesen használja a szonettformát.
Az Ószövetséghez való kötődést jelzik a bibliai rájátszások, utalások.
Élesen fogalmazza meg a világ minőségének a megváltozását.
A Karinthy-vers egyik alapvető jellegzetessége: kapcsolatot keresni és találni a megváltozott valósággal.
Első verseit a kikiáltás igénye jellemzi: nagyon sok hangutánzó, hanghatást keltő igét használ.
Fontos elem a "titok" faggatása (ezt a titkot már a Leckében is körülírja).
A vers Karinthy kései lírájának kiemelkedő darabja.
Annak a világlátásélménynek az összefoglalása, amely számbavétele nélkül nem érthető jól Karinthy művészete.
Hogy mi a dátum nélküli reggel, azt csak az utolsó sorban tudjuk meg (bekövetkezik a halál).
Karinthy kötetei:
E kötetek novellái az irodalmi szecesszió jellegzetes darabjai. Szemléletükhöz szervesen hozzátartozik a dekadens halálkultusz, illetve a Schopenhauer és Nietzsche nyomán elterjedt strindbergi nőszemlélet.
A Holnap reggel (1915, dráma) hőse Ember Sándor, akinek előképe Thelma Titusz, aki Krisztus emberiesített hasonmása (Titusz alakjában fölfedezhető Nietzsche Zarathustrájának a hatása).
Karinthy célja: egy új hőstípus megalkotása, aki egy "emberfölötti" ember, hiszen nem rabja sem önmagának, sem a végzetnek, sem a nőnek.
Ember Sándor alakjában egy valóságos személy is megjelenik: Wittmann Viktor, a tragikus sorsú pilóta, akivel Karinthy együtt szokott repülni.
Az író több területen is lázad a konvenciók ellen: életforma és magatartás, illetve stílus.
Karinthy humorának alapvető összetevője: a nyelvi relativizmus. Ennek hordozója: a kétnyelvűség.
Gyermekkori Naplóiban megjelenik az osztrák-magyar kétnyelvűség minden lényeges vonása.
A mű nyelvi anyagának értékét növeli, hogy egy gyermek nyelvhasználata szociológiai és pszichológiai szempontból is csoportrelevánsabb, mint a felnőttek nyelve.
A gyermek Karinthy nyelvi relativizmusa mindkét (mindhárom) nyelvvel kapcsolatban föllép:
A nyelvi relativizmus egy eszköz a valóság tárgyainak szabad és kreatív megnevezésére.
A pozitivista tudományeszmény meghatározó szerepe
Az analitikus lélektan ambivalens megítélése
Ø történelmi tapasztalatok (antiszemitizmus, fajgyűlölet)
Ø életrajzi okok
Kettős kötöttség: a felvilágosodás és a romantika öröksége
Karinthy tudományfelfogásának forrásai
Ø Első helyen a tudományos-technikai fejlődésről szóló irodalom áll: Verne és H. G. Wells
Ø A következő réteg: utópikus és ellenutópikus példák.
Platón: Állam
Swift: Gulliver
Morus Tamás: Utópia
Francis Bacon: Új Atlantisz
Samuel Butler: Erewhon
Aldous Huxley: Szép, új világ
George Orwell
Ø Megkülönböztetett helyet foglal el élményvilágában Az ember tragédiája
Karinthy Frigyest több jelzővel is illették; pl. nevető bölcs, muzsikáló matematikus, sziporkázó dialektikus, moralista és cinikus, racionalista és misztikus, relativista és dogmatikus, zseni és sarlatán.
Szkeptikusnak is többen nevezték, több értelemben.
'20-as évek: ekkorra esik Karinthy egyik legvitatottabb vállalkozása, a Nagy Enciklopédia terve.
'30-as évek eleje: a módszertani szkepszist egy átfogó szemléleti szkepszis váltja föl.
A szkeptikus szemlélet kibontakozásának utolsó mozzanata: az írói, gondolkodói, tudósi szerep átértékelése. "1932-ben és 1933-ban egyre több olyan Karinthy-írás lát napvilágot, melyben az író szembenéz enciklopédikus írói programjának, illetve aufklérista szemléletének kudarcával. Egykori elképzelései, hogy »a rossz szavaktól megromlott világot jó szavakkal lehet és kell gyógyítani« - szertefoszlottak." (118.)
Az író szemléleti változását összegzi a Gyászhír az embereknek c. írása (1933).
Legkegyetlenebb asszonytorzító művét (Capillária) nagy szerelmi boldogsága idején írta; ok: olvasmányélményei fölébe kerekedtek személyes tapasztalatainak.
"Első házasságának felfokozott szerelmi élménye sem tudta eltéríteni irodalmi utánérzéseinek nőszemléletétől. Jobban hitt - megvallottan - Strindberg nőgyűlöletében, Otto Weininger álfilozófiájában, Bernard Shaw szellemes asszonycsúfoló paradoxonjaiban, amelyek eleve kisebb értékűnek, alacsonyrendűnek ítélik a női nemet, mint a maga extatikus szerelmi lángolásában." (124.)
Shaw véleménye: "nemileg a nő a természet találmánya. a természet lángelméje. nemileg a férfi a nő találmánya. a nő, aki férjet akar szerezni, valamennyi ragadozó közül a legirgalmatlanabb fenevad". (127.)
A nőellenes szemlélet gyökerei messzire nyúlnak.
A beidegzett normáktól eltekintve: Éva tekinthető az emberi faj eszményi példaképének (neki volt bátorsága megtagadni az értelmetlen isteni parancsot, nem volt hajlandó lemondani a választás, a gondolkodás jogáról).
Az európai művelődés szemléletére hat a görög mitológia Pandora-története is. A tudásvágy szenvedélye itt is bűnt hordoz.
A mítoszok legnemesebb istenei is asszonyok voltak (Gaia, Aphrodité, Héra). A kereszténység megjelenésekor szintén: Szűz Mária.
Az ószövetségi történetek a testiséget, a nemzést állítják előtérbe, a keresztény filozófia viszont elfordul a nemiségtől, és a szűzi fogantatást hangsúlyozza.
Ebbe a háttérbe kapcsolódik be Freud lélektana, ami döntően hat Karinthy nőszemléletére.
Az író is kész kijelenteni (Shaw nyomán), hogy a korban a férfiuralom csak látszat, és ezt a látszatot a nők teremtik meg a férfiak félrevezetésével.
Ugyanakkor nem idegen Karinthytól a nőeszményítés sem.
A férfi-nő viszonyt is tréfásan fogja föl. "Nevezetes paradoxona: »Férfi és nő - hogy érthetnék meg egymást? hiszen mindkettő mást akar - a férfi a nőt, a nő a férfit« - magában egyesíti a látszólagos ellentét humorba oltott hatálytalanítását." (127.)
"Karinthy a nőt az eszményi férfialkat antitézisének jelzi." (127.)
Karinthy véleményében "a pátosz szinte érzelmességbe hajlik, az állítás és tagadás összeborulva átöleli egymást. Karinthy mindkettőben hisz, s aztán megtagadja egyiket is, másikat is." (128.)
"Nekem gyanús. az anyaság eszméjének magasztos álarca mögé rejtőző rajongás. Az európai férfi nem nyomorúságban, nemi elnyomatásban sínylődik, ez az egész alapja a nő hamis kultuszának [.] Örök természeti törvény, hogy a férfi szükségképpen alárendelt eszköze a nőnek, a faj szolgálatában, hogy a nő a központ, ami körül rajzik a világ, hogy a nő a tengely, a férfi a kerék, hogy a nő a csábító, a férfi a csábított, hogy a nő önmagáért van, a férfi pedig a nőért. hogy a nő a test, a férfi a lélek, hogy a nő a szépség, a férfi az erő. [.] Nem vagyunk hímek és nőstények, hanem férfiak vagyunk és nők. És a mi szerelmünk nem kényszer és végzet, hanem boldog felismerése annak a boldogságnak, amit nyújtani tudunk egymásnak. És a nő nemcsak test, és a férfi nemcsak lélek, és a nő nem csábító és a férfi nem csábított, és nem tengely és kerék, és nem nap és hold, hanem ikercsillagok, egymás körül keringve csábító és csábított mindkettő." (128.)
"Karinthy Frigyes nőszemlélete, szerelemlátomása - szárnyaló költészet, amelyet szépségvágy, igazságvágy és szabadságvágy emel a művészi halhatatlanság körébe." (134.)
A Karinthyról szóló vélemények általában sokoldalúságát hangsúlyozzák, de rámutatnak, hogy nem akart vagy nem tudott hosszabb lélegzetvételű írásba fogni.
Párhuzamként általában Swift és Wells nevét említik.
Ø Lefordítja a Gullivert, és alkalmazza Swift módszereit. Alakját kifigurázza (Így írtok ti
Ø Sokszor előfordul nála Wells neve, és tanulmánykötetet is szerkeszt róla. Az ő alakját is kifigurázza (Így láttátok ti c. kötet).
Egy harmadik nevet is említenek: Stephen Leacock (őt viszont nem parodizálja).
Párhuzamok Swifttel:
Cushing szerint Karinthy közelebb áll Samuel Butlerhez, aki írt egy utópisztikus regényt (Erewhon
Kapcsolat H. G. Wellsszel:
Stephen Leacock
"Végeredményben Karinthy nem huszadik századi Swift, sem Wells, sem Leacock. Eredeti gondolkodó volt, akinek a legzseniálisabb ötlete az irodalmi karikatúra volt." (145.)
Karinthy értékrendjének a középpontja: a megismerés.
Első kritikáit nagyrészt verseskötetekről írja.
A lírát az 1910-es években közvetlen érzelemkiáradásnak tartja.
"A szubjektív líra bennem van; bennem kezdődik és bennem ért véget, ha verssé vált és szavakba tört. Ami e szavakkal azután történik, az nem tartozik többé a lelkem forrásaihoz, ahonnan lírám kicsordult. Mert a lírának (.) még a versekhez sincs köze, melyeket létrehozott." (158.)
Szerinte a tökéletes műremek közvetlen hatást gyakorol a befogadóra, kiiktatva ezzel a műalkotást mint esztétikai fogalmat.
Ami szükséges a jelentős művészi produkcióhoz: művészi erő, fejlett technika; a lírában fontos az érzelem, a prózai művekben pedig a filozófia.
Paródia:
Ø Boileau: A pulpitus
Ø Pope: Fürtrablás
Travesztia:
A paródia-műfaj fénykora: az eposz paródiájának és travesztiájának a virágzása.
A XVIII-XIX. század fordulójától a travesztia jut kiemelkedő szerephez, nálunk azonban a komikus hősköltemény virágzik (Dorottya, A helység kalapácsa, Az elveszett alkotmány, A nagyidai cigányok
Paródia: az irodalom önjellemzése, önbírálata.
"Bár Karinthy torzképeinek [.] voltak közvetlen, a századforduló körüli előzményei is, kétségtelen, hogy a műfajnak ezt a lehetőségét irodalmunkban ő ismerte föl igazán, s ő tett először kísérletet a magyar irodalom parodisztikus módszerű, átfogó önvizsgálatára." (169.)
Megállapítható, hogy Karinthy idegenkedik a formakultusz föltűnő megnyilvánulásaitól; ezért gúnyolja a következőket:
Mindent megtesz annak érdekében, hogy az olvasó fölismerje a torzkép modelljét.
: az Így írtok ti első kiadása.
: az Így írtok ti második kiadása.
Karinthy többször is keserűen nyilatkozott erről a műről (fájónak gondolta volna, ha másoknak többet jelentene a könyv, mint amennyit neki jelent).
Támadják is érte: "Aki más egyéniségét jól tudja leutánozni, az maga nem nagy egyéniség." (185.)
Karinthy 1912-ben öt könyvet publikált.
Az első négy kötetet a kritika nem fogadta megfelelően.
A XX. századi magyar írók közül viszonylag kevesen kedvelték a filmet. Többen tartózkodással vagy ellenségesen szemlélték (pl. Móricz, Illyés, Déry Tibor, Szabó Pál, Veres Péter). Leggyakoribb ellenérvük, hogy a mozi leegyszerűsíti, meghamisítja mondanivalójukat.
Karinthy kivétel:
Karinthy "vallomása": "Húszéves voltam, amikor az első mozgókép lepergett Budapesten: ott voltam a huszadrangú lokálban, ahol az új »kuriózumot« bemutatták. Utána lázas aggyal és dobogó szívvel bolyongtam hajnalig a külváros utcáin, látomásom volt, robogó színes és hangos és plasztikus filmek rohantak előttem: a világkultúra első filméposza, amit úgy alkot majd meg valamelyikünk, Homérosz utódai, leszármazottai és örökösei közül, mint ahogy őmaga, nemzetségünk ősapja alkotta meg trójai harcot." (212.)
Karinthy "filmes kacérkodásainak a krónikája":
Ø Csuporék formába jönnek (forgatókönyv; 1913)
Ø Fikszírozzák a feleségem! ("keserves tréfa")
Korda Sándor 1917-ben több írót is foglalkoztatott, Karinthyt is, aki több forgatókönyvet is írt: Mágia, A gólyakalifa, A riporterkirály, Egy krajcár története, Nyomozom a detektívet, Halálos szerelem, Mozibolond.
Rövid- és nagyjátékfilmek, amelyeket Karinthy szelleme ihletett:
A feleségem története: nagyregény (1942).
A későbbi kiadások viszont sikeresek (illetve sikeresebbek).
Máig egyetlen irodalomtörténeti igényű elemzése: Bori Imre
Ø Babits, Kosztolányi, Karinthy regénymegoldásai
Ø a "ködlovagok" prózatörekvései
Ø Cholnoky Viktor és László, Csáth Géza, Lovik Károly, Szomory Dezső művei
Hős: hollandus kapitány
Az alcím (Störr kapitány feljegyzései) jelzi a fikciós keretet.
Störr számára sorsfordító élmény: rossz házassága, és a felesége (Lizzy) iránt érzett boldogtalan szerelem.
Féltékenysége fokozatosan rögeszmévé válik, szerelme pedig önpusztító szenvedéllyé.
A regény első jelentése: a szerelemből teremt mítoszt. Störr számára Lizzy fontosabb lesz, mint az élet, és akkor is látja elevenen, amikor a nő már hat éve halott.
Störr és Lizzy szerelme: a századvég jellegzetes szerelemfölfogását tükrözi.
Störr szerelmi küzdelme létezése alapkérdéseinek a hordozójává válik.
Végül rájön, hogy sohasem az igazi Lizzyt szerette, hanem azt a képet, ami a lelkében élt a nőről.
A mű én-centrikus: "Ez az első személyben írt vallomás egyetlen lírai jellemet bontakoztat ki. Az alkotó: Störr kapitány szerepében gondolja el önmagát." (542.)
Störr: középponti alak; sőt: a regény egyetlen lényeges személyisége.
Minden szereplő az ő vonatkozásából érdekes.
Störr ráeszmél arra a csodára, hogy él, a történet előrehaladásával azonban fölismerései a boldogtalanság elvét minősítik.
A regényszerkezet azonban ezzel ellentétes: a stílus lebegése, a szerkesztés könnyedsége jellemző.
Moralitása szélsőséges és rendíthetetlen, szinte már mániásan becsületes.
"Esendő ember is, aki a maga szabta magas normákat bőven megszegi, de akinek mégis mentsége a szándék tisztasága, s a következmény megszenvedése." (533.)
Störr nem közönséges hajóskapitány és valóságos ember, de jelkép is; ezt jelzi a mese és a stilizált regényvilág.
Störr karakterének meghatározó vonása, ami az alakját jelképessé növeszti: a teljességigény. Konfliktusa megszüntetésére irányuló erőfeszítései azáltal válnak jelentőssé, hogy a világot önmagán keresztül akarja megérteni.
A regény a modern művészet igen általános dilemmát idézi föl: az ember és a világ diametriális szembekerülését.
Füst értelmezése főleg az egzisztencialista filozófiával cseng össze. Akár ő is elmondhatná, hogy a szabadság ellentmondásos: "Erkölcsileg csak a totális szabadság gondolata elfogadható; történetileg viszont csupán a korlátozott szabadság elviselhető. Szabadság és igazság így egymás ellen fordul." (534.)
Bár a störri konklúziók egzisztencialista árnyaltságúak, a mű mégsem fér el az egzisztencialista filozófia keretei között.
Az egzisztencialista létértelmezés jellemzői: logikus zártság, kiszámítottság. Ezzel szemben a regény jellemzői: életteljesség, spontán dinamizmus, érzelmi és hangulati gazdagság.
Störr dilemmája az élet és a morál Füst Milán-i szembeállításából következik.
"Störr dilemmája [.] végső soron a morál problémája. A személyiség hasadtságát esetében csak a morális döntés külső bizonyossága szüntethetné meg." (536.)
Störr a fantomjaival csatázik - ez pedig modern Don Quijote-szimbólummá teszi.
Lizzy
Störrnek több nővel is van dolga, de egyik sem ér föl Lizzyvel.
Kodor, Dedin, taxisofőr, Lagrangené, Horrabin Pitt: csak sodródnak az élettel, együgyűek, és ez megvédi őket Störr komolyabb gondjaitól.
Gregory Sanders és a pszichoanalitikus: narratív hősök, akik didaktikus, ugyanakkor elidegenítő funkciót kapnak.
A regényalakok:
A regényszerkezet nem a valóság logikáját követi.
Az egyes szerkezeti egységeket Störr öt alapvető fölismerése határozza meg. Ezek a fölismerések a hegeli-madáchi "tagadás tagadása" sémáját követik, így a mű fejlődésregénynek tekinthető.
A szerkesztésmód deduktív: ismert az a cél, ahova Störrnek el kell jutnia.
"A Füst-próza egyértelmű esztétikai eszményképe a XIX. század klasszikus lélektani realizmusa." (543.)
Füst számára az epikus művészet csúcsát a moralizáló orosz és angol regény jelentette.
A mű reális jelenségvilágra törekszik.
Fő vonásokban a regény tér- és időkezelése is konkrét.
Az írói szemlélet kiszakítja a főhőst a társadalmi-történelmi meghatározottságból, de biztosítja a realitás látszatát: a hős cselekedetei számára mindig optimális valóságkeretet teremt.
Fontos a störri szerepjátszás (az állandó alakoskodás) és az érzelmesség. Störr is fokozottan érzelmes figura: az önzetlenségnek a legkisebb jele is könnyekig meghatja.
Stilizáló hatást vált ki a gyermekrajz, vagyis az, hogy Füst művészi világa infantilis képzeletű. A gyermeklélek képzetei Störr-re is jellemzőek.
Pedig a magyar irodalomban is vannak ilyen művek. Pl. Kemény Zsigmond: Ködképek a kedély láthatárán; Mikszáth Kálmán: Jó palócok és Tót atyafiak; Kosztolányi Dezső: Esti Kornél
A mű hasonló a Hét szilvafához: az elbeszélés kezdetén az elbeszélő iróniával szemléli Poprádit, mint Somodi Pált, de ez az irónia eltűnik, amikor Poprádi Pál barátja, Toporcz János átveszi Poprádi életformáját (hasonlóan, mint amikor Sándor átveszi apja életformáját).
Találat: 2461