A novella- és regényforma megújítasa I.: Kaffka Margit (1880-1918) életműve, valamint Kóbor Tamas (1867-1942), Tersanszky Józsi Jenő (1888-1969), Török Gyula (1888-1918), Herczeg Ferenc (1863-1954) vagy Tormay Cécile (1876-1937)

A novella- és regényforma megújítása I.: Kaffka Margit (1880-1918) életműve, valamint Kóbor Tamás (1867-1942), Tersánszky Józsi Jenő (1888-1969), Török Gyula (1888-1918), Herczeg Ferenc (1863-1954) vagy Tormay Cécile (1876-1937) egy regénye vagy novellacsoportja

Kis magyar regényforradalom előtt

Rónay György: A regény és az élet (1947)

• A magyar regényirodalom ott kezdődik, amikor az író szándéka találkozik kora magyar valóságával, illetve a magyarsággal.
• Ez a találkozás a magyar regény létének csak előföltétele (a kor természetét néha az jelezte, hogy az epika lelke visszaköltözött Arany eposziba vagy balladáiba).

Magyar regénytörténet: három szakasz állapítható meg.

• Első: klasszikusaink alakítják ki (Eötvös József, Kemény Zsigmond).
• Második: bomlás - a műfaji függetlenségi harc kezdete.
• Harmadik: a Nyugat virágkora - a magyar regény elérkezik a benső lényegéhez (p 838d31i l. Krúdy, Móricz, Kaffka, Kosztolányi

Rónay a regény válságát (és a magyar nemzeti klasszicizmus sikereit) a magyar társadalmi és történelmi viszonyokra vezeti vissza.

A kor legnagyobb regényvállalkozása: Ambrus Zoltán Midas király c. műve - ez a közegkeresés valóságos enciklopédiája.

A premodern magyar elbeszélő irodalom minden elemzője Krúdyban látja azt az írót, aki a legmesszebbre távolodott az eszményítő realizmustól.

• Titka:

Ø     A cselekményben föltételezett időt fölcseréli az elmondó hangjával.

Ø     Az irracionális és hangulat elemeket érvényesíti.

Rónay úgy gondolja, hogy ezeknek a hordozója az emlékezés és az asszociálás.

• Szauder József

Ø     A Krúdy-életmű az egész modern magyar elbeszélőművészet kialakulásának a modellje.

Ø     Fordulópont: Szindbád (1911-1933).

• Bori Imre

Ø     Nem elégszik meg azzal a megállapítással, hogy Krúdy meghaladja a mikszáthos elbeszélést.

Ø     Krúdyt az eszmény fogalmát átértelmezni kényszerülő, képzelgő hős ábrázolásának a feladatkörében is a regény kérdése foglalkoztatja.

Ø     Ezek a novellák a legnagyobb szabadságot hordozzák (szabadság a cselekménytől, az oksági elvtől, a racionális epikai hiteltől és az objektív időtől).

Ø     Műfaja: novellaciklus; a ciklus hőse pikareszk, és több létdimenziója van.

• A Szindbád regénynek is fölfogható (ha a XIX. század fejlődésregénye után érvényes fejleménynek tekintjük a modern pikareszket.
• Evelin azt kérdezi, hogyan kell élni. Maszkerádi kisasszony válasza: "»Régi orosz regényekben kérdezgettek így, mint a papírfigurák. De most más világ van. A regények csak annyit mutatnak meg, hogy kell meghalni.« Nagyon hasonlít ez Esti Kornél felismerésére. Akinek írója ugyancsak a modern létregény keresése közben talált rá a novellaciklusra." _(157.)

Móricz folytatja a modern magyar epika előtörténetét: ". a naturalizmusból és Bródy drámai leírásaiból kiindulva teremti meg szuverén elbeszélőművészetét, amely olyan regényekben öltött testet, mint Az Isten háta mögött. Ilyen »teljes« művet keveset találunk a Nyugat hőskorában. Egyet azonban bizonyosan. Ez Kaffka Margit fő műve, a Színek és évek

Látvány és valóság: az impresszionista Színek és évek (1911)

Új regények:

• , magyar regényújdonság: A Noszty fiú esete Tóth Marival
• , az irodalmi forradalom első provokáló regénye: Sárarany
• , Móricz első teljes értékű nagyepikai műve: Az Isten háta mögött

Ø     Kaffka Margit: Színek és évek

Ø     Dzsentriregény, amelynek szemléletét még köti a dzsentriromantika: Kerek Ferkó (tárgyában közel áll Kaffka világához).

A nagyszerű kezdet után az új magyar regény csak a háborús évek hatására ível föl.

• : A fáklya
• Kosztolányi regényei, Babits: Halálfiai

". a Színek és évek értékeit nem az előkeli időrendi hely szabja meg [.]. Kaffka Margit regénye azért válhatott korok fölötti értékké, mert az úttörés, az átmeneti kor jele esztétikummá - formává, szerkezetté, nyelvvé, hősökké és gondolattá - érlelődött benne." _(159.)

két élményréteg, amely a regény gyökere (már Kaffka korai műveiben is megfigyelhető):

• a korforduló női sorsa
• a dzsentri sorsa

"Kaffka asszonyait a rájuk kényszerített életforma fojtogatja, tehát ők a társadalom ellen lázadnak." _(161.)

Kaffkánál a "férfivilág" szimbólummá válik.

A korabeli nő útját valóság és eszmény, gyalázatos tisztesség és idegen morálok kísérik. Kérdés, hogyan lehetne megteremteni a harmóniát. A válasznak szólnia kell a világ válságáról is - a válasz pedig a Színek és évek

A motívumok folyamatosan jelen vannak.

• : Apám (költői mű)
• -1909: már a prózájában is megjelenik a dzsentrik világa.

Ø     Önálló alkotásban is megjelenik, de csak a motívum rangján.

Ø     Két novellájában uralomra is jut a téma, de ezek beolvadnak a regénybe.

A nem mindennapi ember

János

Ø     Polixéna tant: a Színek és évek közvetlen előzménye.

• Süppedő talajon: a két nagy élmény (a talaját vesztett dzsentri és a korok senki-földjére került asszony) találkozik benne.

A pusztuló dzsentri a nőprobléma hatványán. Társadalom- és alkatrajz

• A hősnő: Pórtelky Magda (a nagy történelmi forduló nemzedékéből való). "Sorsa az orsó mellett töltött asszonyi élet hangtalan pusztulását [.] hordozza magában." _(162.)
• A nő egyetlen életlehetősége a házasság (ezért lesi Magda a második farsangján, hogy az új lányok nem szebbek-e nála).
• Magda egyetlen eszménye, hogy jól menjen férjhez.

Ø     Első házassága: ösztönösen foglalja el a neki szánt helyet.

Ø     Második házassága: tudatosan szerzi meg asszonykori udvarlóját (azt gondolja, az egyetlen megoldás számára egy új férj). - Ekkor kezdődik élete valódi süllyedése.

• Föltűnik "az élősdi és kiszolgáltatott asszony alakja. A regény egyre nyíltabban megütköző, kicsinyes indulatokba torkollik, s a züllöttség, durvaságvéghangjait már csupán az erőtlen megnyugvás hangulata tudja feledtetni". _(162.)
• Magda mégsem egy züllött dzsentrihős: mindvégig értékeket hordoz, és jobb körülmények közt más életútja lehetett volna.
• Magda sorsa, típusa és lelkialkata is alkalmas a korforduló problémáinak életszerű megjelenítésére.
• Sorsa végzetét is lelkialkatában hordozza, ugyanakkor életét külső erők irányítják.
• Jellemrajza sokoldalúan ki van dolgozva; ez azt jelzi, hogy itt nem az egyén zülléséről van szó: áldozat, de a végzet kiszakíthatatlan része.
• ". alakját és sorsát a századvégi dzsentri roppant gazdagon ábrázolt világa veszi körül." _(164.)
• A regényre a züllés, a pusztulás hangulata jellemző.

Ø     A nagyra törő Telegdy Péter tragikomikus különccé válik.

Ø     Horváth Dénes enervált bohémségbe süllyed.

Ø     Sándorka, a püspöknek szánt kispap az őrültekházába kerül.

Ø     Csaba elcsapott katonatisztté válik, kéregetve jár faluról falura, árokban alszik, ruhája rongyos, teste szennyes, atkákkal és betegségekkel tele.

• A pusztuló világ egyetlen "élő" embere: Grószi, aki árva volt, vagyonát mégis megduplázta; egyetlen ideálja: a család fölemelése.[1]
• A dzsentri körüli ország egyéb tájai is föltűnnek (pl. a paraszt lázongás szikrái).
• Magda özvegyi kálváriáját a tűzvész zárja le: "az eltűnt múlt romantikáját égeti ki a városból" - második házasságába már illúziók nélkül lép be.

Nosztalgia és ítélet

• Móricz dzsentri hőseinek az összeomlása gyors és tragikus: Pórtelky Magdáé nem; ő hétköznapi gondok miatt őrlődik föl.
• Még az első férj öngyilkossága is drámaiság nélkül van leírva. A szenvedélyeket csak tompítva írja le, és ezzel nagy hatást ér el: "szinte minden sorban jelenvalóvá tudja tenni az író objektivitását". _(166.)
• Az író együtt érez hőseivel, de ez is az objektivitást szolgálja.
• "Az egész regényt tragikus színezetű nosztalgia lengi át." _(166.)

Ø     Ez a nosztalgia egyrészt a személyes kötöttséggel kapcsolatos.

Ø     Másrészt: kifejezi, hogy Kaffka beszámolója a XX. század elején hangzik el (a magyar polgári fejlődés már megtépázta saját eszményeit, és nem tud olyan magaslatot adni az írónak, ahonnan hátra vagy előre rátekinthetne a történelemre).

Ø     Több alak és jelenet jelzi, hogy a letűnt dzsentrivilággal szemben nincsenek megvalósult eszmények: a züllő dzsentrik mellett korlátolt nyárspolgárok láthatók.

• Magda mindenképpen a süllyedés útjára lép (maga a kor sem ad neki kiutat).
• "Kaffka tehát úgy látja, hogy a polgári rend sem teremtheti meg a harmóniát, hogy a dzsentrit elpusztító társadalmi bajok újakkal cserélődnek fel, s ezért ítélete nosztalgiája mellett jelenik meg." _(168.)

A regény dzsentri-szemléletének vonatkozási pontjai

• A '80-as évek közepétől a nosztalgiával, és a mögötte levő problémákkal mindenkinek szembe kell néznie, aki a dzsentritémát ábrázolja.

Ø     Már az első beszámolókat is részvét jellemzi.

Gyulai Pál: Egy régi udvarház utolsó gazdája (1857) - az utolsó gazdának elavult előítéletei vannak, az író mégis rokonszenvvel van iránta.

Arany László: Délibábok hőse (1872) - Hübele Balázs megpróbál kitörni a hazafiaskodással teli nemesi világból, de kudarca után visszazuhan az oblomovi semmittevésbe, sőt élete saját belső színvonala alá süllyed.

Reviczky Gyula: Apai örökség (1884) - az író ítéletet mond dzsentri hőséről, ugyanakkor részvéttel mutatja be a szerencsétlent.

Ø     '70-es évek: a magyar középnemesi világ nagy zuhanására még csak szórványos jelek utalnak. A dzsentrik anyagi és erkölcsi züllése a művek perifériáján marad. A bírálat még mindig részvétteljes.

Ø     A '80-as évektől: egyre kegyetlenebbek a bírálatok.

Tolnai Lajos: már nincs érzelmi kapcsolata ezzel a világgal, sőt gyűlölködve beszél róla. Hősei aljasok (érdekházasság, csalás, gyilkolás).

Csiky Gergely és Vértessi Arnold: ostorozza az erkölcsi züllöttséget.

Iványi Ödön (A püspök atyafisága): megvetéssel szemléli a Bacsó-rokonságot.

Ø     Mikszáth Kálmán: nála találjuk a dzsentriszemlélet legárnyaltabb megfogalmazását. A '80-as évektől egyre több kétely van benne a dzsentrikkel kapcsolatban, fölfedezi az élősködés vonásait, meglátja a pusztulás jeleit. Végül több művében könyörtelen ítéletet mond fölöttük.

• De ezekben a határozott ítéletekben is van bizonytalanság.

Ø     Tolnai gyűlöletét csak elvont, morális meggyőződés táplálja.

Ø     Iványi nem tud polgári hőst állítani a Bacsókkal szemben.

Ø     Mikszáth: a '90-es évekig megszólal a részvét (a keserűség csak élete utolsó szakaszában jellemzi).

• A század első évtizede: csökken az érdeklődés a dzsentrisors iránt, mégis vannak, akik gazdagítják a róla való emlékezetet.

Ø     Lovik Károly: A kertelő agár (1907) - az elődök együttérzésével és gyűlöletével szemben az író szinte szociográfusnak látszik.

Ø     Herczeg Ferenc: átveszi a témát Mikszáthtól; a dzsentri pusztulását már nem tagadja, de megszépíti ("magyar tragédiává" mitizálja).

Ø     Tormay Cécile: A régi ház (1914) - a dzsentri hatalmasra növesztve tűnik föl.

• Kaffka a Herczeg-féle képet hamisnak tartja; ok: ő közelebbről látja a dzsentri pusztulását.
• A Kaffkáéhoz hasonló gondolatok jelennek meg Török Gyulánál. "A »pimasz szép arccal« fájdalmát és büszkeségét halljuk vissza [.] a kegyetlen ítéletből."
• Ez az érzés jellemzi a Kerek Ferkót is. ". Móricz Zsigmond is együtt látja a pusztulást jelző vonásokat és a bukásában is vonzó osztály tulajdonságait." _(171.)
• Föltűnik a "sárarany"-nak látott dzsentri is; pl. Biró Lajos: Szentlélek lovagja
• A dzsentri-irodalom egyik utolsó állomása: Krúdy Gyula. Ő már harag nélkül, szomorkás együttérzéssel szemléli "a céltalanul halálba sétáló Rezeda Kázmérokat". _(171.)
• Színek és évek

Ø     Kaffka a magyar századforduló legtipikusabb problémáját fogalmazza meg.

Ø     A dzsentri sorsában a társadalmi bomlás tünetei is megjelennek.

Ø     Móricz: "a társadalom bírálója sokkal több törvényszerűséget vonhat le belőle, mint magából az életből". _(171.)

Ø     Schöpflin: társadalomrajzként a legnagyobb szabású magyar regények egyike.

Ø     Az író szülővármegyéjének üzenete Kaffkának a regény megjelenése után: "kegyetlenül csúffá teszi, ha megbántott földjére teszi a lábát". _(171.)

Az impresszionizmus: szemlélet és életérzés

• "A Színek és évek a magyar impresszionista próza egyik legszebb alkotása." _(172.)
• sajátos impresszionista vonások

Ø     a női szemlélet sajátosságai (Móricz kutatja)

Ø     pontos megfigyelés (Schöpflin Aladár)

Ø     prózába áradó líra (Király György

Ø     érződik a dokumentum ereje (Radnóti

• Az impresszionista jelző a Kaffka-irodalomban általában a színkedvelő nyelv jelenlétére utal.
• Kaffka kezdettől vonzódott a festészet világához: foglalkozik a festészet problémáival, hősei közt gyakoriak a festők. Az impresszionizmus írói magatartást, világszemléletet is jelöl nála.
• Ez az impresszionizmus belső küzdelmek egyensúlya.
• "Az impresszionista szemlélet nem teljesen tudatos állásfoglalás eredménye. Megalkotásában nagyon jelentős része van az író sajátos alkatának, amelyet a gyermekkor élményeinek különös hatása s az érzékelés szenzációjának szenvedélyes hajszolása jellemez." _(176.)
• Az impresszionista szemléletért a Nyugat is lelkesedik.

Ø     Babits, Kosztolányi, Juhász Gyula és Kemény Simon költészete

Ø     Ignotus, Laczkó Géza

Ø     Szini Gyula, Szép Ernő, Szomory Dezső, a fiatal Babits és Krúdy prózája

Ezeknek az íróknak az impresszionizmusát a társadalmi lázadás táplálja.

• Az "impresszionista kultúráról" még a katolikus Élet is közöl cikket.

Kompozíció és emlékezés

• Az impresszionizmus a regény mikro- és makrostruktúráját is áthatja.
• Kaffka eljut az emlékezéshez: ez lehetővé teszi a rétegekben őrzött idő megközelítését, és szabaddá teszi az asszociációkat.
• A regényszerkesztés elve ezáltal az emlékezés hullámzása lesz.
• Az idő problémája nagyon fontos ebben a korban: a korszak ösztönzője Bergson filozófiája.

Ø     Bergson elismeri, hogy folyton változunk, és fölfedi ennek a változásnak a tartalmát is.

Ø     Bergson irodalmi hatása Európában az I. világháború alatt talán még Nietzschéénél is erősebb. "A kor sok írója szinte felszabadítójának érezte, aki erőt ad a spenceri agnoszticizmus csüggedéseivel szemben, aki segít kitörni a determinizmus és a gépiesség rabságából." _(179.)

Ø     Hatását jelzi és közvetíti pl. Proust

Ø     A magyar "modernek" is fölfigyelnek erre a filozófiai törekvésre.

Babits tanulmánya a Nyugatban (1910)

Huszadik Század, 1911: az intuíciós elmélet kritikája

Ø     Bergson könyvei magyarul is megjelennek.

: Fogarasi Béla fordításában megjelenik első nagy műve.

: A nevetésről c. könyv kiadása.

Ø     "Bergson eszméi a század első évtizedeiben »a levegőben voltak«. Így Kaffka Margit is gyanútlanul »bergsonisálódhatott«, akár Bergson ismerete nélkül is." _(180.)

• Kaffkánál nem találhatók meg kifejletten ezek a gondolatok, de impresszionizmusa és emlékező magatartása az újítók felé mutat.
• Kaffka regényeire jellemző a lírizmus is.

Ø     Igyekszik szabadulni minden kötöttségtől és sablontól.

Ø     Írásai nem a lehiggadt indulatok perceiben keletkeznek.

• "Kaffka tehetsége a megfigyelésben a legerősebb." _(181.)

Az emlékezés tartama keresi grammatikáját

• A Színek és évek az emlékezés regényévé válik.
• Az emlékező hős az elbeszélővel azonos; a nyitó és a záró részben közvetlenül is megjelenik: E/1-ben szól önmagáról, és közben vállalja a jelen és a múlt idő egyidejű megszólaltatását.
• A nyitó és záró rész "az emlékezés jelen idejével keretezi a felidézett és keresett múltat". _(183.)
• "Az egész mű előadásmódja a múlt idézésében és a múltkeresésben is áttöri a racionális gondolkodástól és regényhagyománytól örökölt időkategória határait, s jelenvalóvá teszi az emlékezőt." _(183.)
• A racionalista időhatárok átlépése a mikrostruktúrában alig észrevehető, de folyamatos; ok: az időrétegek megjelenítését olyan eszközök szolgálják, amelyek az epikai hitel illúzióját is megteremtik.[3]
• A Színek és évek emlékező fejezetekkel keretezett fejlődésregény, de nemcsak az. Ezt elsősorban az emlékező-elbeszélő állandó közbeszólásai bizonyítják.
• Az emlékező elbeszélő a konvencionálisnak látszó múlt idejű történetmondásban is jelen van: nagyon gyakori az akkor használata. "Az emlékező regényben a jelenből visszatekintő elbeszélő előadásában van szerepe az időhatározó szónak, amely g teszi őt jelenlevővé, hogy az elbeszélés múlt idejét nem kell megbontania." _(184.)
• Az emlékező szöveg többször áttöri a múlt idő külső és belső határait, pl. egyes bekezdésekben a múlt múltat idéz, ugyanakkor megszólal a jelen idejű elbeszélő is (pl. a harmadik fejezet eleje).
• A konkrét időből kilépő elbeszélés elmélkedéseket tartalmaz. Ezek alanya: az emlékező-elbeszélő (ő azonban nem jelenik meg mondattani alanyként).
• Az emlékező-elbeszélő teljesen egyeduralkodó a regényben.
• Az emlékezésre épített kompozíció nem keret, hanem olyan alakzat, amely inherens kapcsolatban áll a regény mikrostruktúráival.
• Rónay György: a Színek és évek nemcsak az egyik legjobb magyar regény, hanem a magyar regény egyik állomása is, illetve állomást jelent az újabb európai regény történetében is.
• Kaffka föllazítja a fejlődésregény alakzatát; ezt azáltal éri el, hogy főleg a lélektanilag is átélhető időt és a belső valóságot jeleníti meg.
• "Emlékező hőse és elbeszélője [.] három dimenziójú: a történelemben, a társadalomban és lélektani meghatározottságban él és keresi önmagát az időben, s az öregedés és az elmúlás élményében csak megsejti és megsejteti a létezés komor távlatait." _(188.)

Impresszionizmus és dokumentarizmus

• A regényben nagy mennyiségű dokumentum van fölhalmozva.

Ø     modellek

Pórtelky Magda: Uray Margit (Kaffka anyja)

Vodicska Jenő: Kaffka apja

Horváth Dénes: Almásy Ignác (Kaffka mostohaapja)

báró Pórtelky Melanie: báró Ujfalussyné Uray Leona (a századvégi Nagykároly híres nőalakja)

Ø     "igaz történetek"

a trónörökös pár látogatása (1884)

nagykárolyi tűzvész (1887)

Ø     hiteles környezetrajz (börtön, zárda)

• A gazdag dokumentumréteg az író alkatát is jellemzi. "Az impresszionista lélek mutatja itt meg magát - új oldaláról. A dokumentumokban épp úgy a részletek vonzzák, mint a benyomásokban." _(190.)
• A valóságdarabokat alakítás nélkül viszi bele a műbe.

Nyelv és élmény

• Kaffka írásait a szó tisztelete jellemzi.
• A fölfokozott kifejezésvágy és szótisztelet nagy terhet rak a nyelv eszközeire.
• A benyomások nem férnek el a mondatban, így a képek lehetőségeit feszegetik. Ebből ered a szóhalmozó szenvedély.
• A műben alig található magányos jelző: az író jelzők sokaságával tereli az olvasót egy irányba. "Mondatai sokszor csupán ebben a színt, hangulatot hordozó torlódásban élnek, szinte csak a váz szerepét hagyva a tárgyi, fogalmi szavaknak." _(191.)
• Megnő a festői elemek jelentősége: az író főleg láttatni akar.
• Egy helyen "a képek teljesen feloldódnak a feltörő, benső érzelemben, a zenét, a színt elnyomja az eruptív erő. Ez már az expresszionizmus felé mutat, anélkül azonban, hogy meg tudná bontani a regény stílusának egységét." _(194.)
• Jellemzőek az író sajátosan képzett melléknevei, amelyek életképtelenek (pl. szégyenes, játszós, maradós, meleges, komolyas; kultúrás, romantikás, diplomatás), ám teljesen beolvadnak a regénybe. "Ezt [.] elősegíti a Nyugat nyelvi hatásának értékes része, amely a modorosságot körülveszi." _(194.)