A magyar nyelv történetének fö korszakai

A magyar nyelv történetének fö korszakai

Nyelvünk történetét népünk történetének és a müvelödés történetének nagy fordulataihoz kapcsolódóan korszakoljuk. A korszakhatárok inkább jelképesek. A korsza 343e42d kolás a változások áttekintésében segít azzal, hogy egy adott idöszak jellemzö nyelvi változásait foglalja össze. A nyelvtörténet a magyar nyelv önálló életének négy periódusát különbözteti meg:

Az ösmagyar nyelv korszaka az ugor nyelvközösség felbomlásától a honfoglalásig tartott (Kr. e. 1000-895/896). Ez az idöszak még nyelvemlékek nélküli. Ebben a korban érte nyelvünket az elsö jelentö török hatás. Nyelvjárások jöttek létre törzsi alapon.

Az ómagyar kor a honfoglalástól a mohácsi vészig, 1526-ig tartott. A törzsi nyelvjárások a letelepedéssel területi jellegüek lettek. Írásos emlékek is fennmaradtak. Szórványemlékeinkben (idegen nyelvü szövegekben) Találunk magyar szavakat és mondatokat, szövegemlékeink pedig már teljesen magyar nyelvüek. A magyar nyelvre erös hatást gyakorolt a szláv, a latin és a német nyelv.

A középmagyar kor 1526-tól a felvilágosodás koráig, 1772-ig tartott. Hatással volt az ország 3 részre szakadása, a humanizmus, a reformáció és a könyvnyomtatás. Kialakulóban van a nyelvi egyesülés és a tájnyelvek fölött álló normatív nyelvhasználat. Ez az élöszóban a köznyelv, írásban az irodalmi nyelv.

Az újmagyar kor 1772-töl napjainkig tart. A felvilágosodás és a reformkor hatására megújul a szókészlet és a stílus, kialakul a helyesírási normarendszer. Nyelvtanok és szótárak készülnek. A nyelv társadalmi tagolódása igen differenciálttá válik. Nyelvészeink kidolgozzák a nyelvmüvelés alapelveit. A 20. században különöden erösek a nemzetközi hatások.