A magyar nyelv gyökrendszerének alapjai

Összefoglalás helyett:

Nyelvészeink és történészeink el szeretettel származtatják idegenb l a magyar alapszókincset. Ebben az öncsonkításban nincs rendszer, nincs módszer, csak hatalmi érdekeket szolgáló "tudományos érvek". Bach Sándor idejében a legnyomósabb "tudományos érv" a Citadella helyörsége volt, azt erösítette tovább a Szabadság téri szovjet emlékmü. A nyomás mára, a Tubessel új irányt vett. Alapszókincsünk megcsonkítása önkényes és ártalmas, ezért végsö ideje valóságos rendszerbe rakni nyelvünket: olyan rendszerbe, mely tárgyilagosan eldönti, hogy egy szó a magyar nyelv szókincséhez tartozik-e.

A magyar nyelv gyökrendszerének formális megfogalmazása, a szavak és mondatok szerkezetének ésszer és oksági összefüggéseit önti matematikai formába. A valós gyökrendszer egyszer sége, természetessége azt sugalja, hogy öseink ismerték és tudatosan alkalmazták a szóalkotásban. Gyermekkorunkban mindannyian szabadon kisérleteztünk a "szó-rakás" tudományával, de nyelvtanunk leszoktat róla. Az értelmiség tagadja a gyökrendszer, nyelvünk valós szerkezetének nyilvánvaló létét, pedig nélküle nyelvünk használhatlan és értelmetlen szótömeg lenne.

A magyar nyelv formális rendszert alkot, melynek

(1) alapigazságait, alaptételeinek rendszerét az

(i) alapfogalmak és

(ii) alaptételek (axiómák) képezik.

(2) A rendszer tételeit, a szavakat képezzük, a rendszer többi fogalmát a logika szabályai szerint értelmezzük.

(3) Az alapigazságokból egyértelm en levezethetö, hogy a szavak (a formális rendszer tételei) a magyar nyelv alapszókincséhez tartoznak-e vagy sem.

Alapigazságok:

i. Alapfogalmak, melyekre a formális rendszer felépül:

A gyök az emberi beszéd értelem teremtö, viszonyítási alapul szolgáló egysége, általában egy szótag (ö, éG, Hö, KöR, KeR). A gyököknek nincs valóság tartalmuk, valós gyök-tárgy viszony nem létezik.

A szó gyökökböl összeragasztással képzett értelmes egység.

A képzöhang önálló értelemmel nem rendelkezö hang vagy hangadó, mely hangzásával, hangulatával mégis érzékelteti a szó értelmét.

A tükörszó egy adott szó fordított hangrendü változata (rét | tér).

A viszony tárgyak/fogalmak, jelenségek, tevékenységek közötti kapcsolat, összefüggés.

Az értelmezés valamely szó vagy kifejezés tárgyi/fogalmi jelentésének meghatározása.

Rokonértelm az a szó, mely jelentését tekintve egy másik vagy több szóhoz, kifejezéshez nagyon közelálló.

A fogalomkör a fogalmaknak valamely általánosabb fogalom alá tartozó csoportja.

A nyelv szavakat alkotó beszédhangokból álló jelrendszer, mint a gondolatok kifejezésének és a társadalmi érintkezésnek eszköze.

ii.            Az alaptételek meghatározása (gyökképzés), amely alapján a gyökhálózatok felépíthet k:

Ha egy gyökben egy magán- vagy mássalhangzó megváltozik, illetve helyet cserél (átvetés, tükrözés), akkor az így keletkezett új gyök, vagy ugyanazon értelmü, vagy rokonértelmü, vagy pedig ellenkezö értelmü szót képezhet.

Az elkülönit hangváltozások lehetövé teszik az egy fogalomkörön belüli tárgyak/fogalmak egyedi megnevezését, ugyanakkor a könnyen felismerhetö hasonlósággal érzékeltetve összetartozásukat is.

Példák:

a) Az eredö köré görbülést jelentô GöR gyökböl, mássalhangzó módosulással (G K), eljutunk a KöR szógyökig, mely a köret szóban az eredöhöz, ebben az esetben a föételhez való viszonyulást fejezi ki.

b) A MaG (MaG, MaGzat, MaGló) gyök tükörszava a GaM (GaMó, GoMba, GöMböc).

A hangváltozás nem tévesztendö össze a szó értelmét egyáltalán nem befolyásoló hangilleszkedéssel (hangváltozás: kér kar, hangilleszkedés: -ban/-ben).

A gyököket elképzelhetjük a tér-idö viszonyítási rendszer síkját többé-kevésbé lefedö, különbözö formájú és nagyságú mozaikokként, a mozaikok közötti hézagokat hangok, hangadók törmeléke tölti ki. Amikor szót gyártunk, akkor gondolatban összekötjük a tér-idönek ezeket a mozaikjait és törmelékeit, a gondolat egyik mozaikról/törmelékröl a másikra ugrik. Ennek a pásztázásnak a viszonya, a már megélt más hasonlókhoz, adja a szó, a mondanivaló értelmét. A gondolat füzése, az agyi jelképek egymást gerjesztésének folyamata, vagy mások gondolatmenetének (!) a követése a lényeges, nem az hogy a tér vagy az idö tengelye mentén történt-e az elmozdulás. A magyar mondat ezért lehet értelmes ige (idöbeni változás) nélkül is.

A szóképzés szabálya szerint a gyököket értelmes szavakká toldjuk, ragasztjuk össze:

A gyökböl vagy közvetlenül (módosítás nélkül), vagy képzöhang illetve másik gyök hozzáragasztásával a gyök fogalomkörébe tartozó szót képezhetünk.

A beszéd egymást követö gyökök folyama. A gyököket egymás után rakva, vagy követve mások gondolatmenetét a tér-idö viszonyítási rendszerében, a könnyebb megértés érdekében, a beszéd folyamát tagoljuk, a gyökökböl értelmes egységeket rakunk össze. Ezeket az értelmes gyöksorokat, gyökf zéreket nevezzük szavaknak. A szavakhoz további értelempontosító gyököket, képzöket, ragokat is ragaszthatunk,ezért hívjuk nyelvünket agglutináló, ragasztó nyelvnek. Azért nem a szokásos RaGozó nyelv megnevezést használom - noha mind a két szó egy gyökböl RüGyezett - mert a beszéd eleme elé is RaGaszthatunk újabb elemet.

Minden raggal (hozzáragasztott gyökkel) egy újjabb viszonyulási ponttal bövül gondolatunk tárgya. A tudás elvont fogalmait jelölö gyököktöl így jutunk el a valós tárgyat/fogalmat jelölö szóig.

A szó értelmét a gyökök viszonylagos helyzete határozza meg.

A nyugati nyelvészet "veleszületett nyelvi képessége" (Innate Language Faculty) nem más, mint az emberi elme viszonyítási képessége, a beszéd jelrendszerére alkalmazva.

A természet nagyon gazdaságosan dolgozik: ami egyszer bevált azt újra és újra felhasználja. A légy szeme a szelvényeket érö fényerö viszonylagos változásait észleli. Az emberi szem hasonló elven dolgozik, de több és minöségibb adattal, mintával (pattern) látja el az agyat. Az érzékelés szerve ugyan más, de a hangok feldolgozása hasonló módon történik: a hallóidegeket érö viszonylagos változások mintáiról értesül az agy. A módszer magasabb szinten újra ismétlödik, az értelem viszonylagos összefüggések sora: a tapasztalatokon épült, kialakult rendszerhez viszonyítjuk az új tapasztalati benyomást (pattern recognation).

Egészen jól elvagyunk a virág viszonylagos alakja, színe, illata ismeretével (szebb, sárgább, illatosabb mint a másik), anélkül, hogy pontosan tudnánk fizikai, vegyi, biológiai felépítését. A szavakkal ugyanígy vagyunk, a gyökök egymásközti viszonya elegendö, és szükséges is, a szavak értelmezéséhez.

Eukleidesz úgy írta le a pontot mint aminek nincs kiterjedése. A tételek azonban érvényben maradnak akkor is ha a pontok helyébe igencsak kiterjedt csillagokat(!) gondolunk. Az összefüggések ugyanazok maradnak. Nem a gyök pontos meghatározása, hanem a gyökök közötti összefüggések szükségesek a szavak megértéséhez.

A gyököknek a szavakban elfoglalt viszonylagos helyzete határozza meg a szavak értelmét. Ha nem így lenne, akkor nem tudnánk beszélni, mivel anyánk nem tanított meg arra, hogy mi a hangok/gyökök/szavak teljes (abszolút) jelentése. Egymás közötti viszonyaikat anyánk tevékenységét és beszédét utánozva sajátítottuk el, nem Á-t, B-t (legfeljebb OÁÁÁ-t, magánszorgalomból!) tanultunk csecsemö korban, hanem tütü-t, papi-t, inni-enni-t stb.

A megtanult szavakban észrevesszük a szabályosan ismétlödö szerkezeti sémákat, és megkísérlünk szavakat képezni létezö vagy vélt gyökökböl; több-kevesebb sikerrel. A felnöttek sokat mulatnak a néha nyakatekertre sikeredett szavakon, noha legtöbbször értik és ki is javítják a tévedést. Így elég gyorsan megtanulunk gyökökböl értelmes szavakat építeni és milliónyi szót tudunk képezni, illetve a szabályosan, söt a kissé hamiskásan képzetteket is, elsö hallásra képesek vagyunk megérteni.

A Magyar anyanyelvü beszéd közben tud, addig soha nem használt, szót alkotni, úgy, hogy azt beszélötársa, szótár lapozása nélkül, megértse. (Lásd a miniszterelnökkel kapcsolatos többtucat, szótárban nem szereplö szót.) A magyarul beszélö értelmiség, valami bécsi eredetü rákfene folytán, noha él a 939i88j nyelvnek ezzel a tulajdonságával, úgy tesz, mintha nem tudná, mintha tudati sárga foltja eltakarná anyanyelve gyökszerkezetét.

Minden nyelv formális rendszert alkot, hiszen a szavak jelentését csak a rendszerhez vagyis a szókincshez tartozó más szavakkal lehet meghatározni: az értelmezö szótár szavait kizárólagosan a szótár szavaival határozzuk meg! A legtöbb nyelv számára a szótár az egyetlen vagy a legtömörebb módja a szavak "alkotásának". Szótári besorolás nélkül nincs új szó, ezeknél a nyelveknél a formális rendszernek nincs hozadéka. Chomsky szerint az angol nyelvnek nemcsak a szavai, hanem még a szavak nyelvtani esetei és többesszáma is, lexikális tétel.

A magyar nyelvvel nem ez a helyzet. Egy nem túl nagy gyökkészletböl, néhány nem túl bonyolult leképzési eljárással, szótani szabállyal könnyen legyárthatók a tételek, a magyar nyelv teljes alapszókincse. Megjegyzendö, hogy a magyar szókincs, a gyökök összetételének (kombinációinak) száma, szinte végtelen.

A kölcsönvett szavak meghatározás, szótári magyarozat, magyarázat nélkül érthetetlenek. Az angol szókincs több mint 90%-a (latinból) kölcsönzött. Amikor Teller Ede kijelenti, hogy egy nyelv van, s az a magyar, akkor az érzelmek mellett a tudós éleslátása is beszél belöle. Nem lehet az, hogy egy magyarul beszélö ne vegye észre nyelvünk mély okszerü rendszerét: a KaNcsó és annak KaNyaruló, KoNyuló füle közötti összefüggést.

A gyökhálózat meghatározása:

A rokonértelmü szavakban szereplö gyökök gyökhálózatba kapcsolódnak össze. Két gyök akkor és csak akkor kapcsolható össze ha

(i) rokonértelmü szavakban szerepelnek és ha

(ii) csupán magánhanzójuk és/vagy

(iii) egyik alapmássalhangzójuk módosult.

Ez a nagyon fontos követelmény biztosítja, hogy a gyökhálózat bármely tagjától el lehessen jutni bármely másik tagjához. De még ennél is fontosabb, hogy segítségével, ha ismerjük a gyökhálózat egy gyökét, akkor a többi gyököt legyárthatjuk.

A fenti követelmény szigorú határokat szab az elfogadható mássalhangzó és magánhangzó módosulásoknak illetve a hangzó illeszkedésnek. A gyökhálózat szerkezeti felépítését Marátz László fogalmazta meg elsönek:

"A teremtö gyökök akkor és csak akkor kapcsolhatók össze, ha (i) rokon jelentésüek, és (ii) ha csupán az egyik alapmássalhangzó cserélödik ki. Ily módon biztosítható, hogy a leképezések [szótérképek?] vissza is nyerhetök [azaz, hogy a leképezett szavaktól ismét vissza tudunk jutni az eredeti gyökhöz]." (Marácz László és Montvai Attila A jelenkori magyar nyelv szókészleti fogalmi és jelentéstani szerkezetének numerikus elemzése)

Közvetlenül ezekböl a gyökökböl (teremtö gyökökböl) épülnek fel nyelvünkben a szavak és a mondatok.

Ha a meghatározásban lazítunk a korlátozáson, akkor a gyártás eredményezhet értelemes szavakban nem szereplö betüfüzéreket is, melyeket a nyelv még nem, vagy már nem használ - a rendszer feltárja az összes lehetöséget, embere válogatja, hogy mit használ fel.

A szóbokor meghatározása: Az egy gyökhálózathoz tartozó gyökökböl leképzett szavak szóbokrot alkotnak.

A szóbokrok leírásával és tanulmányozásával Kiss Dénes indíttatásával Varga Csaba és Marácz László foglalkozik.

A magyar nyelvben a szavak képezik a formális rendszer tételeit (teorémáit).

Minden világos, értelmes szó gyök(ök)re bontható. A szó hangsúlyozott, tehát legfontosabb gyökét alapgyöknek hívjuk. Ha az alapgyök egy gyökhálózat eleme, akkor a szó a rendszerhez, a magyar nyelv alapszókincséhez tartozik - a matematika nyelvén: a tétel bizonyítást nyert.

Ha a szó, a ragoktól eltekintve, nem bontható gyökhálózatba sorolt gyökre, akkor a szó a gyökrendszertöl idegen képlet és vagy elfogadjuk mint idegen, jövevény szót - külön, egyedi értelmezéssel - vagy, ha a képlet beilleszthetö a gyökrendszerbe, elfogadjuk mint új alapfogalmat, új gyökként. Ebben az esetben az ellenkezö értelmü, mondjuk, tükörszavát is elfogadhatjuk új gyökként. (Bólyai János ezt tette az Eukleidészi mértanban. Mivel a párhuzamossági tételt nem lehetett bizonyítani a többi alaptétel segítségével, ezért mind az állítás, hogy egy egyenesen kivüli pontból húzható párhuzamos, mind az, hogy nem húzható, egy-egy új alaptétellé váltak. Az elsö esetben hiperbolikus, a másodikban elliptikus mértanról beszélünk és mindkettönek része az abszolút mértan, amelyik nem más mint a párhuzamossági tétel nélküli Eukleideszi mértan.)

A szóelemzés, amelyett az elöbbi bekezdésben követtünk fentröl lefelé történt, vagyis a szóból kiindulva jutottunk el (vagy nem) a gyökig, elemeire bontottuk a szavakat - szóelemzést (analízist) végeztünk. A gyakorlatban a formális rendszer lentröl felfelé müködik, azaz új szavakat építünk (szintetizálunk): a gyökökböl a szóképzés szabályai szerint új szavakat képezünk.

Végeredményben, néhány gyökböl kiindulva, két nagyon egyszerü eljárással:

(i) a gyökök (és képzöhangok) összeragasztásával, illetve

(ii) a gyökök egyes hangjainak megváltoztatásával épült fel teljes szókincsünk.

A Magyar Tudományos Akadémia holdudvarához tartozó nyelvészek elvesztek tudományuk müszavainak rengetegében és nem látják ezt az elökelö egyszerüséget, vagy lenézik a kökorszaki szakit aki ezekkel a 'kezdetleges' eszközökkel létrehozta a Nyelvet.

A rokonértelmü szavakban szereplö gyökök, ha kielégítik az összekapcsolhatóság feltételeit, gyökhálózatokat alkotnak. Minden gyökhálózathoz tartozik egy szóbokor, melynek elemeit a gyökökböl szabályosan leképzett szavak alkotják.

Egészen kis számú gyökböl is felépíthetö egy értelmes nyelv, de kifejezö képességét segíti és rövidíti egy kényelmes számosságú gyökkészlet. Az emberi gyakorlat, a megismerés állandóan új szavak képzésére ösztönzi a nyelv használóit. A magyar nyelv minden használója hozzájárulhat a szókincs szaporításához.

Mesterházy Csaba ezt így fogalmazta meg:

"A ragozó nyelvüek egyéni szabadságra épített társadalmaiban különös dologra figyelhetünk fel. Népünk minden tagja - feltételezhetöen a mágusokkal, tanítókkal, a szellemi életet vezetökkel egyetemben - öröklött tudásának birtokában maga is teljes joggal elnevezhetett bármit, bármilyen fogalmat. Vagyis a szerves müveltséget bírók saját személyükben is alkalmasak kellett legyenek egyenként is a müveltség alakítására. Ettöl szerves ez a müveltség. Nem volt szüksége szavakat átvenni sehonnan sem, mert nyelvét maga állította elö. Nem volt szüksége szóátvételekre. Ettöl szellemi nép a ragozók népe és a miénk is, és ösi szerves müveltségének magas szintü, mindenkire kiterjedö, általános és termékeny birtoklása a kulcs a nyelv folytonosan zajló felépítéséhez." (Mesterházy Csaba A magyar bronzkor)

Néha egy-egy új felfedezéshez, amikor a szóragasztás már túl hosszú szót eredményezett volna, egy-egy új gyökkel bövült a nyelv. Ezek a bövülések törés nélkül épülnek be a nyelvbe: a köréjük kialakuló új szóbokorral párhuzamosan, a régebbiek is új rügyekkel gazdagodnak. A bövülés természetes és szerves, nincs szükség iktatásra, meghatározásra, értelmezésre.

Egy formális rendszer bármelyik tétele lehet alaptétel. Például "az adott egyenessel egy rajtakívüli pontból csak egy párhuzamos húzható" és "a háromszög belsö szögeinek összege 180^o " tételek egyike lehet alaptétel, a másik pedig a rendszerben levezethetö, bizonyítható tétel, és csupán ennyiben tér el egymástól a két tétel egyikével vagy másikával bövitett abszolut mértan. Hasonlóan ehhez a mértani példához, a gyökrendszer bármelyik (egyszerü) tétele lehet alaptétel. Követkzésképpen, minden magyarajkú személy saját gyökrendszert alkothat, egyénileg megválogatott gyökökkel.

A formális rendszer erössége, hogy nem kell tudni ki, mikor, milyen értelemben, hogyan írva és ejtve (spell & pronounce) használt elöször egy gyököt, vagy egy szót. Nem kell ismerni a száz, ezer, ötezer év elötti nyelvet; mindenki saját anyjától tanulja el a gyökök lehetséges és megengedett viszonyait, a szó- és mondatképzés szabályait, és mint a szerves müveltség részesét, megilleti némi szabadság a nyelvtanban is.

Természetesen, beszédünkben nem csak gyököket használunk, hanem képzett és jövevény szavakat is. "Például font szavunk a középkorban érkezett, s hogy otthon érzi magát, mutatja népes családja: fontos, fontoskodik, fontolóra vesz, fontolva halad, stb." (Czakó Gábor) A saját gyökrendszeremben, -lehet, hogy nem teljesen szabályosan, - a fontolgató nekem, nemcsupán latolgató, mérlegelö, hanem olyan valaki aki fonja, fonogatja gondolatait, lehet, hogy fondorlatoskodik is, merthogy körmönfont. Tehát a fon-ból képzem a -t igeképzôvel (úgy mint: öl>öl~t /mind a kettö szúr/ , ár>ár~t /árral sér~t, más a sér~ül/) a font igét.

Az etimológizálók font~ol~gatásával szemben, azt fon~t~ol~gatom (fonom gondolataim fonatát), hogy ez az utóbbi szóbontás a gazdagabb, és magyarabb is. Különben is, ki emlékszik már a font nevü súlyegységre. Nem lehet azzal érvelni, hogy a font, mint ige nem létezik, mert a ker sem létezik önálló szóként, noha a kerül, kerít, keret, kert stb szavaknak félreérthetetlenül meghatározza jelentését.

Ma már teljesen természetes, hogy a ténylegesen nem létezö negatív számok viszonyait minden ellenvetés nélkül elfogadjuk. Söt lehet, hogy sokan épp ezen az állításomon lepödtek meg, annyira "természetesnek" veszik a csak vélelmezett negatív számokat. Ezért hozok egy másik példát is. A π egy végtelenül hosszú tizedes tört, magyarán: számjegyekkel pontosan leírni nem lehet: egy ész~szerütlen (irracionális) szám. Ennek ellenére a kör és átméröjének viszonya valós, nagyon is létezö viszony.

Mivel a magyar nyelv egy müveltség teremtö nép nyelve, szókincsünk túlnyomó része az gyökökhöz kötödö szóbokrokban van, törtékes (fraktális) szerkezetet képez. Ennek a szerkezetnek a tagadása képtelenség. Leginkább ahhoz lenne hasonlítható, ha valaki a tagadná a törzsszámok létezését, mondjuk azért, mert azok kirekesztik a négyes számot.

A nyelv szerkezete, a szóbokor önmagában nem összeegyeztethetetlen a finnugrizmussal. Kisebb szóbokrok minden nyelvben vannak, és tudtommal a világ egyetlen valamire való nyelvésze sem tiltakozik ellenük, a magyarokat kivéve. A szóbokor belsöépítkezéssel jön létre, a nyelv saját elemeiböl rak össze új szavakat. Minél több és kiterjedtebb szóbokrok találhatók egy nyelvben, annál nyílvánvalóbb a nyelv eredetisége, ösisége. A teljes magyar alapszókincs szóbokrokban helyezkedik el!

Modellezés gyufaszálakkal

Lássunk egy, a magyar nyelv gyökrendszeréhez hasonlatos, matematikai modellt:

A mel-rendszer mindössze ezzel a három jellel, betüvel rendelkezik:
m e l

A rendszernek számtalan alaptétele (axiómája) van, épp ezért nem tudjuk mind felsorolni, de szigorúan meghatározzuk, hogy melyik betüfüzér ("szó") lehet alaptétele és melyik nem.

Alaptétel meghatározás: xmlexl egy alaptétel, ha x csupán l-ekböl áll.

Példák: llmlelll egy alaptétél, melyet x=ll behelyettesítésével kaptunk a meghatározásból. lmlmell nem lehet alaptétel, mivel m nem szerepelhet kétszer.

Tételképzési szabály: Ha x, y, z csupa l-ekböl álló betüfüzérek és tudjuk, hogy xmyez egy tétel, akkor xmylezl is egy tétel.

Példa: Ha x=ll, y=lll és z=l, feltételezve, hogy llmlllel egy tétel, akkor a szabályból következik, hogy llmllllell is egy tétel. De vajon llmlllel valóban egy tétel? A válasz nemleges. x egyetlen értékére sem lehet az alaptételböl az llmlllel "tételt" legyártani, tehát nem is tétel.

Hogy ne vesztegessük az idöt ilyen próbálgatásokkal, kezdjük el a legegyszerübb esetnél és gyártsuk le sorban az összes tételt. Annyi idönk ugyan nincs, de azért fogjunk neki.

(1a) A legegyszerübb alaptétel, amikor x=l: lmlell, egyben tétel is.

(1b) Az lmlell tételböl a szabály szerint következik, hogy lmllelll is tétel.

(2a) A második legegyszerübb alaptétel llmlelll, ismét egyben tétel is.

(2b) Az llmlelll tételböl a szabály szerint szerint következik, hogy llmllellll is tétel.

(2c) Az llmllellll tételböl a szabály szerint az llmlllelllll tétel következik.

És folytathatnánk tovább a sort, az idök végeztéig.

Figyeljük csak jól meg a tételeket, mondjuk a (2c)-t: llmlllelllll. Igen, az összeadás modelljéröl van szó:

2 gyufaszál m(eg) 3 gyufaszál e(gyenlö) 5 gyufaszál

Az llmlllelllll tétel egy furcsán leírt állítás, melynek az a jelentése, hogy 2+3=5. A mel-rendszer az alaptételböl, a Tételképzési szabályt alkalmazva legyártja a természetes számok összeadásának összes lehetséges tételeit.

A fenti mel-rendszer egy tökéletes példája a Post-féle formális rendszernek (Post production system). Ennek a rendszernek a tételei pusztán betüfüzérek, egy kezdeti készlet elemeiböl felépítve. Bizonyítás helyett, a tételeket összerakjuk, legyártjuk, levezetjük a tételek egy alaptételeknek (axiómáknak) nevezett kezdö készletéböl, alkalmazva az adott termelési szabályokat. Semmi sem hitelesít jobban egy Rolls Roysot, mint az elöírt termelési folyamatokat követve beleépített eredeti alakatrészek: ezt tudni szükséges és elegendö is a büszke tulajdonosnak. A levezetett tétel bizonyított tétel - ilyen egyszerü! A Post-féle formális rendszer nem a szokásos elvont elmélet, inkább egy termelési folyamat ésszerü leírása, mégis egy szigorú matemetikai elméletböl levonható minden következtetéssel.

És most lássuk miért is volt ez a matematikai közjáték:

A magyar nyelv gyökrendszere és a mel-rendszer azonos alakú (izomorf) rendszerek. Az egyik rendszer minden elemének megfelel a másik rendszer egy hasonló szerepet játszó eleme:

x, (gyufaszá)l-füzér gyök

m(eg), + ragasztás (ragozás)

e(gyenlö), = értelmezés

alaptételek gyártása gyökképzés

tétel szó

tételek, állandó x értékkel szóbokrok

stb. stb.

Nézzük meg az utolsó megfeletetést közelebbröl: Egy adott x értékre legyárthatjuk az összes többi hasonló tételt, úgy hogy állandóan megismételjük a szabály alkalmazását az új tételre. Mondjuk x=13 értékre a 13+1=14, 13+2=15, 13+3=16, stb gyufaszálakból kirakott megfelelöit kapnánk. Legyen a gyökrendszerben x értéke PöD, a gyökképzési szabály Marácz-féle megszigorítását alakalmazva kapjuk a PöDrés, FoDros, BoDor, SoDrás, stb szavakból álló szóbokrot.

A hasonlóság, az azonos alakúság kimutatásának legfontosabb következménye, hogy ezután a gyökrendszert kétségbe vonni annyit tesz, mint kétségbe vonni a 2+3=5 igazságát.

Kérdés: Mennyi az esélye annak, hogy az 'xmlexl' kifejezések különbözö más rendszerekben jöttek létre és csak véletlenszerüen összedobálva hozták létre a teljes összaadási táblát?

Nos, aki erre a kérdésre megfontoltan válaszolt, az egyben arra is válaszolt, hogy lehet-e egy szóbokor bármelyik szava idegen eredetü. Ami a mel-rendszerben legyártható az a mel-rendszer tétele. Természetes, hogy a 2+3=5 állítás, kifejezés más rendszerekben is megfogalmazható, de kizárólag a mel-rendszer, vagy vele azonos alakú rendszer, tétele. Következésképpen, a szóbokorba sorolható szavak a magyar nyelv alapszókincséhez tartoznak. Pont.
Összefoglaló a formális rendszerekröl

Egyenes a természetben nem létezik. Ha egy vonalat látunk, akkor annak van szélessége. Márpedig a mértan szélesség nélkülinek tételezi fel az egyenest. Az egyenes, tehát, egy gondolati képzödmény, a természetböl elvonatkoztatott (absztrahált) fogalom. Az összefüggések, azonban, amelyeket a mértan tételei megfogalmaznak az egyenesröl, a természet valós viszonyai. Gombfocizó, földmérö és csillágász a valós világra alkalmazza ezeket az összefüggéseket.

Számok a természetben nem léteznek. A természetben nincs egy, kettö, ⅓, -13. Természetesnek vesszük a számláláshoz használt természetes számokat, pedig azok is csak a világ mennyiségi viszonyaiból elvonatkoztatott fogalmak. Elvonatkoztatások, melyekkel nagyon pontos és fontos mennyiségi viszonyokat fejezhetünk ki a valós világról.

A gyököknek nincs valóság tartalmuk, csak lappangó lehetöségeket tartalmaznak. Nem létezik a valóságban semmi olyan ami benne van a körben, a köretben és a körözöttben is. A KöR, mint gyök, egy elvonatkoztatás, amely a KöRet szóban a föételhez viszonyítva adja meg egy másik étel helyét, szerepét. A kör, mint szó, valóságos viszonyt fejez ki: a síknak azokat pontjait határozza meg, amelyek "egyenlö távolságra lenni" viszonyban vannak az eredövel. A KeR gyök nem is létezik mint önálló szó, mégis ösztönösen értjük, hogy a KeRet szóban ugyanazt a viszonyt fejezi ki mint a kör a köretben. A KaRám KöRül-KaRolja az állatokat, a KáVa a kutat, a GöRgö a tengelyét. A GoLyó minden oldalról KöRülzárja a tér egy részét. Ha néhány szót értünk ezek a szavak közül, akkor a többit is könnyen megértjük, mivel hasonló viszonyulást fejeznek ki.

A magyar nyelv szavai valós viszonyok, a természettöl elvonatkoztatott gyökök összefüggései. A magyar nyelv szótana a gyökök összefüggéseival foglakozik (majd). Nem azt várjuk a magyar nyelvtantól, hogy meghatározza a gyökök jelentését, csak azt, hogy feltárja milyen formális összefüggésben lehetnek egymással, milyen viszonyokat fejeznek ki.

Ha a gyök ugyanolyan teljes (abszolút) jelentéssel bírna mint szó, akkor a kör valami ételféle jelentéssel is rendelkezne. Erröl szó sincs. Nem a KöR gyök jelentéstartalma adja KöRet értelmét, hanem a "valamit körül venni" viszonyulás. KaRám: "valamit KaRokként körülölelni" KaRvastagságú szálfákkal viszony. A KeRék megmunkált fából készül. A KeRet: megmunkált fával (léccel) "valamit körül venni" viszonyt fejezi ki. A (léc)KeRítés KeRtet KeRít KöRül.

A KöR, KeR, KaR, KáV, GöR, GoLy gyökök gyökhálózatba kapcsolódnak össze, eleget téve a Marácz-i követelményeknek. A szavak, melyeket ezekböl a gyökökböl képezünk, egy szóbokorhoz vagy szócsaládhoz tartoznak.

A nem gyökrendszerre épülö nyelvekben a szavak maguk az elvonatkoztatások, melyek csak a kifejezésekben kapnak valós tartalmat. Ezekben a nyelvekben a szavak lexikális tételek, értelmüket a szótár más szavaival lehet csak meghatározni.

A formális rendszer hozadéka

Nos, miután bemutattuk, és a hasonló alakúsággal bizonyítottuk, hogy a magyar nyelv egy Post-féle formális rendszert alkot, vonjunk le ebböl a tényböl néhány következtetést.

Elöször is, ez a termékek legyártására szolgáló zárt rendszerkhez hasonló modell nem helyettesíti és nem szorítja ki a gyökrendszer semmilyen más megközelítését, csak vonatkoztatási rendszerbe rakja a gyökökböl levezethetö szavakat. A modell nem adhat választ arra, hogy hol, mikor, milyen meggondolásból születtek az egyes gyökök illetve szavak, ellenben behatárolhatja a lehetséges gyökök, az y hangok, az yX, Xy hangadók és a számításba jöhetö ZyX képletek/gyökök számának felsö határát.

Élö nyelvröl lévén szó, a formális rendszer képletei csupán lehetöségek, melyekkel a nyelv élhet(ett) más tényezöket is figyelembe véve, mint például a hangok ézelmi töltete (k: kö, kemény; gy: lágy, langyos).

A magyar nyelv ugyanolyan formális rendszert alkot mint a mértan, a számelmélet, a relativitás elmélete és a többi alaptudomány. Valójában ezeket kellene a nyelvhez hasonlítani és nem fordítva, hiszen a nyelv a megismerés, a gondolkodás egyik eszköze. Az emberi ismeretek rendszerbe rakása a nyelvvel kezdödik. Civilizáció csak a világgal, a természettel öszhangban jöhet létre. Az ember tudását szavakba önti, hogy az ismereteket kicserélhesse a közösséggel, hogy átadhassa a következö nemzedéknek. Szükségszerüen a nyelv tükrözi a megismerés és tudás legelemibb formáját: a rendszerezést. A szóbokrok alkotják a magyar nyelv formális rendszerét: nyelvünk tételei, a szavak összefüggö hálózatokba csoportosulnak, egy-egy gyökböl kiindulva.

A más formális rendszerekkel való hasonlóság ténye értelmet és jogszerüséget (legitimitást) ad a gyökrendszer létezésének. A magyar nyelv gyökrendszeren alapuló felépítményének elökelö egyszerüsége, a tételek bizonyíthatóságának játszi könnyedsége elegendö ok a régi nyelv- és szótan lecserélésére és egy új, nyelvünknek jobban megfelö megírására.

A formális rendszer tételei az alapigazságokból épülnek fel, következésképpen a magyar nyelv gyökrendszerének szavai gyökökböl épülnek, tehát nyelvünk belsöleg építkezö nyelv. Minden szóról tárgyilagos (objektiv) mérce szerint eldönthetô, hogy vagy alap- vagy jövevényszava nyelvünknek: a szóbokrokba sorolható szavak az alapszókincshez tartoznak. A rendszert meghatározó alapigazságok nem lehetnek a rendszertöl idegen elemek.

Nem csoda ha nyelvészeink kézzel lábbal tiltakoznak ez az elmélet ellen. Eddig ugyanis, mire az instant kávé elkészült, kész volt az "instant publikáció" is: csak a hasukra csaptak és levezzették a szlovák krcab szóból a KORondi KORong fölé GÖRbülö GÖRöncsér saját KEZüleg KÉSzített KORsó-ja nevét.

/Két hasonló szószármaztatást ajánlok egynek az árán (ingyen), söt, még egy ráadást is: A tyúk és kapar szavaink az ausztráliai Nagy Homoksivatag benszülötteinek tjukarpa (= Dreamtime, dreaming: a legendákkal övezett út, melyet az öslakosok "végig kapirgálnak" élelem után kutatva) szavából származik. Tudva levö, hogy a tyúk kikaparja az álmot: tjukarpa tyúk-kapar. Ez jobb mint a krcab korsó, igaz? Vajon hol vettük át a benszülöttektöl ezeket a szavakat, kérdezhetik? Együtt halászgattunk az Északi-tengerben, aztán megunva a szálkás halakat, mi nyugatnak vettük az irányt a tyúkokkal, ök pedig délre mentek maku-t csemegézni. A maku (witchetty grub) szóból származnak mák és makk szavaink. A maku a benszülöttek kedvenc mákos gubája, csak ök mák nélkül fogyasztják! A maku nagyon hasonlít a makkra. Erdöben, a búsban (itteni írással: bush!) fák, bokrok alatt található, kissé ugyan mélyebben mint a makk (lent a gyökérben), de ugyanúgy hizlal. A maku feje hasonlít a fityma nélküli makkra, fej a fejre.

Benszülött nyelvrokonainkhoz - e pár szó alapján kimondhatom a rokonságot, ugye? - jobban hasonlítunk mint a finnekhez, hiábba a vér nem vállik vizzé: ma is egyformák vagyunk az alkohol fogyasztásban és a korai elhalálozásban, és hamarosan az éltszínvonalunk is kiegyenlítödik ./

Had mutassam be a finnugrista szószármaztatás egy mesterpéldányát: A RaG szó nyelvújítási szóalkotás, a ragad, ragaszték szavak lerövidítése. A MÉKSz szerint: ragad [?fgr töböl]. Melyik töböl? Minek ez a nyakatekerés, miért nem egyszerűen "rag [fgr]", kérdezik? Jogosan, mivel a rág [?fgr] eredeztetése világosan utal arra, hogy a finnugor ösök is kezdetben önmaguk állították elö a ragasztót, például összeRáGva a meggyfa enyvét vagy valamilyen keményitö tartalmú magot? Erre a szószármaztatási csalafintaságra azért van szükség, mert valamelyik nyel-vész (le~NyeL~i és gyomrában el~VéSz nyelvünk) rájött, hogy a ragadással kapcsolatos szavak ugyan nem, de a háztetöt "leragasztó" rag gerenda neve levezethetö egy szláv szóból. Ha már van egy rag szavunk, miért vennénk át egy másikat a szlávoktól? Hát azért kellett törölni, letagadni a rag-ot, hogy átvehessük a rag-ot és 'hállától duzzadó szívvel gondoljunk a testvéri szláv népekre, akik barbár, bögatyás öseinket házépíteni megtanították'. Bocsánat, le a gatyával, az is szláv szó!

És le a bövel is (a barbár maradhat), mert a turkisták sem különbek. Kiszely István A magyar nemzet östörtenete címü munkájában A magyar nyelvröl szóló fejezetben a törökböl eredezteti alapszókincsünket. Az 1750 "török eredetü alapszavunk" (micsoda fogalmi zavar?!) között van a bö szavunk. Ez egy hangutánzó szó (öseink tehát még hangutánozni sem tudtak!), a bögés hangja. A bölény jellemzöen bö hangja miatt kapta nevét, hangját bö szájnyillással ejti, elejtése böséges táplálékot biztosított öseinknek, aki rendelkezett a szétosztás jogával az a bö volt. A kis bölömbika bölényt utánzó ugyancsak bö hangja miatt kapta nevét. A józan ész a hangutánzó szótól vezet az elvont értelemü szavak felé és nem fordítva! A magyar, vagy a török bö rangjelzö szóból képezte a bögés, bömbölés stb hangutánzó szavakat, vagy nem tudta a bögö hangot hallató bö-húsú állatot összekötni a böséggel. Mindkét eset képtelenség! És ezt jól tudják azok akik ilyeneket írnak, de céljuk a magyar nép lealacsonyítása.

Hogy a két nyelvnek vannak közös szógyökei, az egészen más; rokonítást csak a közös gyökök és nyelvi szerkezet alapján lehet és szabad kimondani. A "bö" legfeljebb egy ilyen közös gyök, semmi esetre sem törökböl átvett (alap?!) szó.

A magyar nyelv szóbokrai, mint minden törték (fraktál), természetes képzödmények. Kölcsönvett szavak, különösen képzett szavak köré nem alakul(hat) ki nagyobb szóbokor. A magyar nyelv eredeti, sem nem finnugor, sem nem török eredetü, noha fakadhatnak közös töröl (a kettö nem ugyanazt jelenti). A magyar nyelv annyira eredeti, és önmagából építkezö (endogen), hogy formális rendszert alkot, a mértanhoz, számelmélethez hasonlót és kulcs lehet az értelmezhetöség teljes megfejtéséhez a legújabb, a tükör-idegsejetekkel kapcsolatos kutatások mintanyelveként.

Az ókori földmérési ismeretek bövülésével egyre határozottabban kibontakozott "egy már összefüggésekkel részben átszött rendszerféle, az addig egymás mellett, összefüggések nélkül álló fogások, eljárások gyüjteményéböl. A gépiességre szoktató 'csináld utána' helyébe mind több és több ízben az értelemre alapított 'azért mert' lépett. Ez a rendszerféle is sok évszázadon át fejlödhetett, amíg végre a geometria tiszta s elméleti tudományává érlelödött: olyan nagyszabású és egységes deduktív rendszerré, amilyen Eukleidész Elemeiben maradt fönn." (Dávid Lajos A két Bolyai élete és munkássága)

Nyelvünkkel ez a folyamat fordítva játszódott le: a nyilvánvaló, tagadhatatlan rendszerröl, a szavak ésszerü összefüggéséröl, melyet öseink ismertek, jelnenlegi nyelvtanunk semmit sem tud. Őseink ismerték a nyelv szóképzö (szó-rakó) és rendszerezö szabályait. Alapszókincsünk valós szerkezete arra utal, hogy ös szótanunk sokkal régibb eredetü bármely formális tudománynál, tehát a mértannál is. Kezdetben volt az ŐS-TaN . Isten szavunk utalhat azokra a mindent átfogó ösi tanokra, melyeket szerves müveltségünk örökségéböl még ma is felújíthatnánk. A gondolkodás rendszerezés is, épp a gondolkodás kifejezö eszköze, a nyelv maradt volna ki a rendszerezésböl? Ezt még Chomskynak sem hiszem el.

Az értelmes viszonyokra utaló gyökök egy külön mélyszerkezeti értelmet visznek a szóba. A magyar szavak nem "üresen kongók" mint a görög, ahogy azt még Aszklépiosz megállapította. (Bövebben erröl Varga Csabánál)

A magyar szavak valójában két szinten értelmezhetök:

. a gyök (teremtö gyök) a szó mélyszinti értelmét határozza meg,

. a szó a felszíni, jelentéstani értelem hordozója.

Lássuk most egy példán a fentieket: a GöR gyök azoknak a szavaknak az építökockája melyek egy eredö (origo) köré GöRbülést fejezik ki; a GöRgö hengeralakú, tengely köré görbülö eszköz tárgyak gördítésére.

Tisztázzuk le még egyszer: A mennyiségtan alaptételei és képzési szabályai tetszölegesek, egyedül a tételek valóságosak - az alapigazságok és alaptételek, a tételeknek csak egy magyarázatát adják a sok közül. (A mértan tételei bizonyíthatók, de a pont nem határozható meg, a tételekböl következtetünk vissza jelentésére. A síkban két egyenes egy pontban metszik egymást - hangzik a tétel. Ebböl következtethetünk arra, hogy mi is a pont. Az egyenest ellenben csak pontjaival tudjuk meghatározni.)

A szavak felszíni értelme a valóságos, a G_R gyökváz csak alaki (morphologiai) képlet, értelmét a szóban kapja. Ezért vigyázni kell amikor a G_R, K_R stb. gyökvázak létezéséböl (már amennyire egy elvonatkoztatás létezik) azt a következtetést vonjuk le, hogy a magyarban a mássalhangzók az értelem hordozói. A mélyszinti értelem legtöbbször nem is nyilvánvaló (KeR), csak a szóból (KeR-et) következik. (Egy kormánykerék csak az összeszerelt gépjármüben használható rendeltetésének megfelelöen, de nélküle a jármü nem vezethetö.) Marátz "(i) rokon jelentésüek" feltételét, ezért így módositottam: "(i) rokon értelmü szavakban szerepelnek".

Minden formális rendszerben megfogalmazható olyan tétel, amely nem bizonyítható (Gödel tétele). Ez egy új fogalomkör, melynek jelölésére bevezethetünk egy új gyököt, söt ellentétes értelmü párját is, annélkül, hogy a fennálló rendszert megbolygatnánk. Őseink éltek is ezzel a lehetöséggel.

Ugyancsak bövül a gyökkészlet amikor két (vagy több) ilyen formális rendszert alkotó nyelv egyesül. Egyesülésük a gyökök színtjén történik: a gyökhalmazok egyesítése (uniója) képezi az új nyelv gyökeit. Mindkét nyelv saját folyamatos, alá- vagy fölérendelés nélküli, fejlödésként éli meg az egyesülést. Avarok, székelyek, kúnok, jászok, palócok, stb és magyarok úgy élték meg egybeolvadásukat a magyarságba mint saját természetes, kultúrális elörelépésüket; nyelvét egyikük sem veszítette el, ellenkezöleg továbbfejlesztette azt az új gyökökkel és a rájuk épülö új szavakkal.

A mai magyar nyelv leszármazottja mindazoknak az óvilági ragasztó nyelveknek, melyek gyökei az évezredek során beleépültek a nyelvbe és egyben öse is azoknak a nyelveknek, hiszen a nagy földrajzi távolságok ellenére is voltak közös gyökeik. A nagy folyami és folyóközi civilizációk Mandzsúriától Magyarországig és Indiától Egyiptomig mind ragasztó nyelvüek voltak. Az öket követö beltengeri civilizációk belölük fejlödtek ki. Közöttük a sztyeppei lovasság révén élénk kultúrális, anyagi és technológiai cserekereskedelem folyt, mellyel együtt járt a javakhoz kapcsolódó szógyökök cseréje is. A közös szógyökök tették lehetöve ezeknek a nyelveknek az egymáshoz közeledését, esetleges teljes és megrázkodtatás nélküli egymásba forrását is.

Tájszólás úgy alakulhat ki, hogy egy földrajzilag elszigetelt terület nyelvileg is elszigetelödik, leszakad a többség nyelvéröl. Nem így a magyarban! Például, amíg a többség az 'ë'-t 'e'-nek, addig egyes tájnyelvek 'ö'-nek ejtik.

"Fel-et ejtünk az e-zö tájszólásban, föl-t mondanak az ö-zök, de ez ezer év alatt sem vezetett nyelvhasadáshoz! Miért nem? Mert finom jelentéskülönbségek alakultak ki, amelyekre e-zönek, ö-zönek egyaránt szüksége volt. Mindketten felezik az almát és fölözik a tejet, ráadásul a fölözött tejet együtt nevezik feles tejnek, és véletlenül sem fölösnek, mert éppenséggel föletlen és nem feletlen, ugyanakkor nem feltétlen fölösleges. Itt föl/fel határozók és igeirányítók pajkoskodnak egymással és a fél fönévvel. Ami Pesten csecs, az Kecskeméten csöcs,Tunyogmatolcson csics,sokfelé cici, ám aki emi, azaz szopja, az mindenütt csecsemö, és sehol sem csöcsemö, vagy cicimö. A bajuszomat pedrem Beregben, pödröm Sárközben, de itt is, ott is, perge helyett pörge lesz a bajuszom, akár a kalapom. A táncban viszont pöndörülés helyett penderülök. Ha megunnak a kocsmában, kipenderítenek, s nem kipöndörítenek, bár meglehet, tízet pördülök a lépcsön. A gyök mindegyik esetben a sodrással forgató értelmü ped/pöd, utóbbi esetben n betoldással." (Czakó Gábor A magyar nyelv lelkéröl

Az ezés-özés példái tökéletesen bizonyítják, hogy amikor két ragozó nyelv (nyelvjárás) összeadódik, akkor mind a két nyelv nyer az egyesüléssel: gyökkészleteik közös kincsé egyesülnek, az új szavak pedig szétválaszthatatlanul összeszövik a két nyelvet.

A nyelvek rokonítását újra kell gondolni a gyökrendszer alapján. Valószínüleg több mértani iskola is létezett Eukleidesz elött, ám az Elemek alapigazságainak rendszerezése egyértelmüen meghatározta és átfogalmazta a tételeket, kirostálta az ismétléseket. A nyelvek területén is ez a teendö.

Két gyökrendszerre épülö, ragasztó nyelvben a közös képzett szavak száma legfeljebb azt mutatja meg, hogy milyen volt a két nyelv viszonylagos müveltségi szintje és szintkülönbsége az elkülönülés körüli idöben. A két nyelv gyökkészletének metszete a mérvadó, a közös gyökkészlet dönti el a nyelvek rokonsági fokát.

Képzett szavak átvételének semmi köze a nyelvek (és népek) rokonságához. A ma divatos angol szavak tömeges átvételével nem változik meg rokonsági viszonyunk az angol néphez és nyelvhez, mint ahogy az oláhok tömeges latinosítása, névváltoztatása és történelemhamisítása sem tette nyelvüket új-román nyelvvé, csak új-latinos pidginné.

A nyelvek rokonítása annyira önkényes, hogy nem árt még egy (kitalált) példa: A kökorszaki szinten élö, falunyi fixa nép tanítója elhatározza, hogy a fixa szótár új kiadásában a háromszáz egynehány szóból álló saját szókincshez hozzáadja a teljes angol szótárat. Hogyan fog ezzel a döntéssel megváltozni a fixa-angol nyelv- és néprokonság? Ha nem tudnánk, hogy hol és hogyan került ez a rengeteg angol szó a fixába, akkor vajon kimondhatnánk-e, hogy a fixa az angol öse? Nos, kétszáz év tudományos munkálkodás után, valahol itt tart a finnugor nyelvészet, azzal a különbséggel, hogy egy minimális szótár, egy feltételezett (fixa idea) ösnép és egy feltételezett (fixa idea) ösnyelv alapján döntöttek a magyarok (fixa idea) öseiröl.

A magyar nyelv finnugrosítása a gyökrendszer alapján, képtelenül nevetséges módon, egy a Bach-korszaktól máig érvényes, gyököket tagadó hittétel következményeként, eddig még nem történt meg. A szumérral, etruszkkal és más ösi nyelvekkel való összehasonlítást nehezíti, hogy magyar kutatók híján, e nyelvek gyökszerkezetének feltárása még várat magára. A nehézségek ellenére is mind több külföldi és (föleg külföldön élö) magyar kutató kutakodik ebben az irányban, nem is kevés eredménnyel. Padányi Viktor kutatásai szerint több mint ezer közös gyökünk van a szumérral, ami legalább négy-öt ezer szót jelent. Nyelvek rokonításakor érdemes figyelembe venni,

"hogy a szumir nyelvböl minden eurázsiai nyelvben százával találhatók szavak, hiszen úgyszólván minden ókori kultúrszó szumir, s különösen a "görög" nyelvben hemzsegnek szumir eredetü szavak. A másik pedig az, hogy a túlnyomórészt rövid, 2-3-4-5 hangból álló szumir alapszavakat igen könnyü "rokonítani", hiszen két vagy három hang véletlen egyezése igen gyakori, egyezés kimondása tehát csak egész szócsaládok fonetikai és tartalmi hasonlósága esetén lehetséges, viszont a hangzásbeli hasonlóság megállapításához ismerni kell a modern magyar szavak régi formáit is, azok fonetikai torzulásaival és jelentésváltozásaival együtt."

Áljon itt a rokonítás egy példája a Dentu-Magyariából:

Ugyanilyen a szumir "ag, ak, aga, aka, agga, agu" csoport, a maga különbözö jelentésterületeivel.

I. ag, aka. Szófejtése

1. nö, növekszik (növényi ért.). Magyarban ág(azik), agacs (régen erdö), akác

2. termel, tenyészt (növ. ért.) Magyarban ugar, eke, kapa,

3. arat, Magyarban kalász, kasza, kazal, kéve, kepe, mag

4. transzcendens (szellemi) lény. Magyar ük, (ös), Ukkó, Ukkon, ég (menny)

II. ag aka. Szófejtése tüz, (zárt helyen égö tüz). Magyarban ég (ige)

III. aga Szófejtése diadém, fejék, korona. Magyarban agancs, ék (dísz), ékes, ékszerü, (a koronának ágai vannak)

IV. agga Szófejtése kártékony szellem, démon. Magyarban aggódik, aggodalom, agg, öreg

V. agu. Szófejtése én (elsö szem. névmás), etruszk eku latin ego és modern származékai. Magyarban -k (elsö személyü igerag, pl. váro-k)

VI. ag, ak. Szófejtése tesz, intéz, csinál, rendel. Magyarban ige, igéz, akar, akarat, ok, okoz, valamint az -ik "igésítö" igevégzödés és a "g" igeképzö család, -g, gél -gél, -gat -get, stb.

Meglepö egyezések ötezer év távlatából! Ennek ellenére ne mondjunk ki semilyen rokonítást, de követeljük meg a magyar nyelvészektöl, hogy tárgyilagosan kutassák és tanulmányozzák a szumért és más ragasztó nyelveket anyanyelvünk szerkezetének jobb megértése végett. Ez csak természetes, vagy nem? Sajnos, nem. Ábrázolom:

A németben "Ich liebe dich" egy szabályos mondat: alany+állítmány+tárgy. Ez csak így helyes, így értelmes és ezt rögzíti is egy megfelelö német nyelvtan. Tükörfordításban ez a mondat így hangzik: én szeretlek téged. A magyarban van a mondatnak még néhány változata: szeretlek, szeretlek téged, téged szeretlek, én szeretlek, szeretlek én, téged szeretlek én, téged én szeretlek, én téged szeretlek, szeretlek én téged, szeretlek téged én. Mindegyik mondat árnyalja a mondandót, ezek nem azonos, hanem hasonló mondatok. Egy a tizenegyhez, de maradjunk csak annyiban, hogy a magyar mondatszerkesztés sokkal szabadabb mint a német. Sajnos, ezt a szabadon, kötetlenül röpdösö nyelvet, az elöbbi nyelvtanába préselték bele. Így nyelvtanunk mást sem tud kezdeni ezekkel a modatokkal, mint keresni bennük a német nyelv szerkezetét. Úgy tünik, a cél nem a nyelv és gondolat szabad szárnyalását segítö nyelvtan megalkotása volt, ellenkezöleg, a nyelv megfojtása, a gondolat megbéklyózása. Ennek a mondatnak az állítmánya, hogy a magyar nyelvtan alanya nem az ige, hanem az iga.

A hangváltoztatás és összeragasztás a szóképzés legeredményesebb módja, söt ha nincs kitöl kölcsönvenni, akkor egyedüli módja. Nyugodtan állíthatjuk tehát, hogy a szókölcsönzés iránya a ragasztó nyelvek felöl mutat a hajlító nyelvek felé. Az átadás iránya nemcsak müveltségileg meghatározott, de tömeges fordított irányú szóátadás megbontja a nyelv formális rendszerét: egy szó vagy eleme egy szóbokornak vagy jövevényszó - csak szóbokrokhoz tartozó szavak alkotnak formális rendszert, alapigazságokból levezethetö tételeket/szavakat.

Az összeragasztás x, y x+y valójában egy önmagára utaló képlet, hiszen szavakhoz is toldhatunk gyököt/szót:

Szó Szó + x

Söt, a nyelvünkre jellemzö hasonlót hasonló módon elve alapján, a képletet használhatjuk mondat képzésre is:

Mondat Mondat + x

és ezzel értelmét veszti a szófajokba sorolás; eddig is mesterséges volt. A várlak szó/mondat például angolul alany, állitmány és tárgy is egyszerre: I wait for you vagy I'm waiting for you. Mi ez a magyarban, pusztán állítmány? Adott a mondat alanya, állítmánya és tárgya is! Hiába használ az angol öt szót, többet ö se mond. Nincs különbség szó és rag között. A ragozás és képzés tulajdonképpen egyszerü szóösszetétel és csak a nyelvtani elemezések választják el öket a szóösszetételtöl.

Varga András az si magyar nyelvtant így foglalja össze:

Az elv ugyanaz marad, úgy a szó gyártásánál - a végére illeszteni az új gyökszót -, mint az értelmezésnél - az eddigi szó jelentését, tartalmát kiegészíti, gazdagítja, vagy éppen szükíti (mindig a megfelelö irányban) a hozzátoldott új gyökszó, és ezzel egy új szó áll elö. .

A mondat hangsúlya mindig az elsö szón van. Annak mintájára történik ez, ahogy a szóképzésnél is az elsö szógyök a leghangsúlyosabb, mert ez az az alap, amelyre az egész szó épül.

A mondatrész akárhány szóból felépülhet, a mondatrész módosítása gyökszóval történik, de csak a mondatrész végére csatlakoztatva, egyetlen egyszer!

Az ösi nyelvekben ugyanazon módszer alapján történt a szóképzés, mint a mondatképzés, mert az ösi népek világnézetének és gondolkodásmódjának az analógia volt az alapja. És ha egy módszer bevált és használták a szóképzésre, akkor ugyanazt használták a mondaképzésre is. (Varga András: Ősi magyar nyelvtan).

A magyar nyelv szóbokrai úgy alakultak ki, hogy öseink a hasonló dolgokat hasonló szavakkal, ugyanabból a gyökböl képezve fejezték ki. A természettel öszhangban fejlödö müveltség több évezredes tapasztalata rejlik befagyasztva a jégrózsa-szerü szóbokrokban. Tanáraink, professzoraink öseinknek ettöl a jogos jussától fosztanak meg bennünket, amikor elhallgatják elölünk a nyelvünkben felhalmozott tudást. Vannak akik ösztönösen meghallják és kihasználják öseink rokonító gondolkodás módját, ezek az östehetségek azonba nem mentesítik oktatóink bünös mulasztását a többséggel szemben.

A magyar nyelvészeket ez a felelösség nem terheli. Ők a teljes magyar szókincset kiárúsították, megszüntették "tudományuk" tárgyát. Az 1972-ban kiadott Magyar Értelmezö Kéziszótárban már egyetlen magyar eredet szó sincs! Azért ez a kiárúsítás, mert egy innen-onnan összelopott nyelvben nem lehetnek belsö összefüggések. Szavaink idegenböl eredeztetésének unos-untalan sulykolásával a cél a nemzeti önérzet csorbítása, a nyelvben rejlö szerves tudás eltitkolása, népbutítás, egy alárendelt, szolgalelkü néptömeg kimunkálása.

Most egy harminc kötetes nagyszótár kiadását kezdték meg nyelvünk valós szerkezetének megértése és leírása nélkül. Számba veszik a templom tégláit az épület építészeti leírása nélkül. A cél nem az épület, a tökéletesen kapcsolódó téglák, oszlopok, boltívek és az építö nagyságának a bemutatása, hanem az épület bemocskolása. A cél elhitetni az emberekkel, hogy ez a csodás remekmü egy lopott téglákból összeeszkábált tákolmány.

Sajnos, a magyar nép pénzén elkészülö "mü" olyan súllyal fog nehezedni a nép fejére, hogy azt utánna többet felemelni már nem tudja.

Egy formális rendszer úgy is meghatározható, hogy felsoroljuk minden elemét és azután a rendszeren belül keresünk olyan leképzéseket, amelyekkel értelmezhetö, a rendszer elemeire visszavezethetö kifejezéseket lehet kapni. A német nyelv a szófajokba, nemekbe és más osztályokba besorolt szótári szavakhoz alkotott olyan nyelvtani szabályokat, amelyekkel értelmes kifejezések/mondatok képezhetök az adott szavakból.

A gyökrendszer, ezzel szemben, az alapigazságokból oksági es nyelvtani szabályok szerint felépíti a rendszer elemeit: a szavakat, kifejezéseket, mondatokat.

A két nyelv tanának, tehát, homlokegyenest ellentétes a feladata:

az elsö a megadott elemekhez alkot leképzési szabályokat,

a másik az adott leképzési szabályokkal alkotja meg az elemeket.

A németek megfogalmazták a nyelvüknek megfelelö nyelvtant.

A világnyelvtan és a gyökrendszer

Noam Chomsky elég nagy nemzetközi tekintély ahhoz, hogy odafigyeljünk arra amit a formális és a természetes nyelvekröl mond. Meggyözödésem, hogy csak azért nem látja a két rendszer összeegyeztethetöségét, mert nem ismeri a magyar nyelvet (és nem olvashatta ezt a dolgozatot!:-)).

"Formal languages, for example, don't have a designated syntax; they just have a set of well-formed expressions; the syntax can be anything you like. So, there's no right answer to the question: what are the true rules of formation for well-formed formulas of arithmetic? What are the axioms of arithmetic? The answer is: any set of axioms you like to generate all the theorems. It's the theorems that are real, not the axioms; the axioms are just a way of describing them, one of many ways. Similarly, if you invent a computer language, it doesn't really matter which rules you pick to characterize its expressions; it's the expressions that are the language, not the specific computational system that characterize them. That's not the way natural language works. In natural language there is something in the head, which is the computational system. The generative system is something real, as real as the liver; the utterances generated are like an epiphenomenon. This is the opposite point of view."

/A formális nyelveknek, például, nincs kimondott mondattanuk, csak egy készletük jól-formált kifejezésekböl; a mondattan lehet bármi. Tehát, nincs válasz a kérdésre: melyek a számtan jól-formált képleteinek igaz készítési szabályai? Mik a számtan alaptételei? A válasz: az alaptételek bármely készlete, amellyel a tételek legyárthatók. A tétel a valóságos, nem az alaptétel; az alaptétel csak egy mód a leírásukra, egy a sok közül. Hasonlóképpen, egy kitalált számítógép nyelvben nem igazán számít, hogy egy kifejezést melyik szabályokkal jellemzünk; a kifejezés teszi a nyelvet, nem a sajátos számítási rendszer jellemzi öket. A természetes nyelv nem így dolgozik. A természetes nyelvnél valami a fejben van, ez a számítás rendszer. A nyelvtan valóságos, valóságos mint a máj; a létrehozott kifejezések látszat felettinek tünnek. Ez az ellenkezö szempont./

Ha az idézetben, a számitógép számítás rendszerét behelyettesítjük az agy számítógépében az gyökök rendszerével és az alaptételekkel, a szavak leképzési szabályaival; akkor a számítógép kifejezéseinek a magyarban a szavak felelnek meg és akkor azok nem látszat felettiek. A két rendszer: a számítógép nyelve és a magyar nyelv, az elöbbi párosítással, azonos formájú lesz. Tévedés ne essék, nem egyenlítem ki az agyat a számítógéppel, csak a kettö mondattanát, számítástechnikai rendszerét.

"Furthermore, semantics of natural language and of formal languages seem to be totally different, at least in my opinion. Unlike the observation about syntax, which is a truism, this thesis is controversial. Not many people agree wth me about this, but in my opinion they are totally different. In a Fregean formal system, or in any spacial-purpose system that anyone would constract, the symbols are intended to pick out real things. That's an ideal for natural sciences too. If you construct a scientific theory you want its terms to pick out real things of the world. I mean, if we postulate Emty Category Principle (ECP), we're assuming there's something in the world which corresponds to ECP, that is the purpose of the subject. Scientists may also talk about longitude, let's say, but they know it's not a real thing, it's just a notation for describing things. But it's a goal for science - and it's built into every invented symbolic system - that the terms pick out something: that's their semantics, the word-thing relation, essentially. Now it's a real question whether natural language works like that. I don't think it does. . there's no word-thing relation, the question why there is no word-thing relation is at the moment too hard."

/Továbbá, véleményem szerint legalábbis, a természetes nyelv jelentéstana és a formális nyelvek teljesen különbözöknek látszanak. A mondattannal kapcsolatos közhelynek számító megjegyzésekkel ellentétben, ez a tézis ellentmondásos. Nem sok ember egyezik velem, de véleményem szerint ezek egészen mások. Egy Frege-féle formális rendszerben, vagy akármelyik másik különleges céllal készült rendszerben, a jelek célja a valós dolgok meghatározása. Ez a természettudományok eszményképe is. Ha az ember elkészít egy tudományos elméletet, akkor azt szeretné, hogy a szakkifejezés a világ valós dolgait határozza meg. Úgy értem, hogyha egy Üres Kategória Elvet (ÜKE) tételezünk fel, akkor elvárjuk, hogy van valami a világban, ami ennek az ÜKE-nek felel meg, ez a dolog célja. A tudósok beszélhetnek földrajzi hosszúságról, mondjuk, de tudják, hogy ez nem valós dolog, csak jelkép a dolgok leírására. De a tudomány célja - és ez minden kitalált jelrendszerbe be van építve, - hogy nyelve valamit meghatároz, ez a jelentéstanuk, a szó-tárgy viszony, lényegileg. Nos az igazi kérdés az, hogy a természetes nyelv így dolgozik-e. Nem hinném. nincs szó-tárgy viszony, de pillanatnyilag a kérdés túl nehéz./

Ha a word(=szó) helyébe gyököt teszünk a magyarban, akkor a Chomsky által nehéznek vélt sejtést mennyiségtanilag igazoltuk: gyök-tárgy viszony nem létezik, - a gyök az, amit az agy a tapasztalatot megelözve vesz tudomásul - de a szó, mint tétel, valós dolgokat és viszonyokat ír le, legalább is a magyar nyelvben. A magyar nyelv ugyanis, egy Frege- (Eukleidész-, Post-, .) féle formális rendszer, melyben a jelképek/tételek/szavak valós dolgokat határoznak meg.

Mivel mind a mondattani, mind a jelentéstani ellentmondás a magyarban az gyökök rendszerével feloldható, nincs más hátra, dear Noam, you and your followers better learn the exotic Magyar language, the sooner the better!

Egyáltalán nem lényegtelen a szint, melyröl egy rendszert elemzünk és a fenti, nagyon tanulságos eszmefuttatás lényegesen változik a gyökök szintjének figyelembe vételével és beemelésével.

Chomskyt olvasva úgy tünik, az indóeurópai csecsemö nem gügyög, nem megy végig a törzsfejlödés hang-hagzó-gyök-szó-kifejezés-mondat szakaszain, hanem mindjárt ragoz: deklinál és konjugál. A csecsemök úgy tanulják meg az anyanyelvüket, hogy az agyukban levö kapcsolórendszerben (Universal Gramma, UG, világnyelvtan) a kapcsolókat a megfelelö helyezetekbe kattintják, attól függöen, hogy japánul vagy amerikánusul szólt-e hozzájuk az anyuci! /We may think of UG as an intricately structured system, but one that is only partially "wired up". The system is associated with a finite set of switches, each of which has a finite number of positions (perhaps two). Experince is required to set the switches. When they are set, the system functions./

A számitógép programozáshoz különbözö szintü nyelveket használunk (Machine Language, Assemble Language, LISP, Java, Ada). Ahhoz, hogy ezt a szöveget leírjam, elegendö ismernem a szövegíró (MS Word) kifejezéseit. Ahhoz, hogy magam is készítsek ilyen kifejezéseket, meg kell tanulnom hogy milyen alacsonyabb szintü elemekböl állnak össze ezek a kifejezések. A világnyelvtan (UG) követöiben a közbensö szintek kérdése fel sem merül, a nyelvtan egyenesen az agyba van beépítve, állítják. A magasabb színtü programozó nyelveket nem is lehet közvetlenül bekötözni (to wire up) a számítógépbe, elöbb le kell fordítani alacsonyabb szintre. Valójában ezek a magasabb szintü nyelvek az alacsonyabb szintü nyelveket használó számítógépek programozására készültek. ("these higher level languages were, for the most part, designed to be utilized for the purpose of programming the existing von Neumann style computers" H. Norton Riley The von Neumann Architecture of Computer Systems) Tehát, ha a "kapcsolók" ott is vannak az agyban, azok nem mint lexikális esetek és szavak nagyszótári megfelelöi, nem mint "UG principles and parameters" vannak bekötve; hanem mint képesség a beérkezö ingerek mennyiségi (és minöségi) összehasonlítására.

Vegyünk egy példát: elöttem egy ViR~áG: egy ViR~uló áG, mely VeR~esen ViL~áG~lik ki a levelek zöldjéböl. Mintha VéR~ezne a fa~áG, mely az aG~ancsra emlékeztet és felettem van mint az éG. Ennyi viszonyítási lehetöség ismeretében, ha most hallom elöször a virág szót, akkor is többé-kevésbe tudni fogom miröl van szó. Lehet, hogy néha tévedek és a bougainvillea ágvégi színes leveleit is virágnak gondolom, de ki nem?

Most éSz~LeL~eM a virágot: az éSz - az éN eszem, az eNy~éM - meg~LeL~i, meg~ta~LáL~ja egy régebbi, hasonló észlelés emlékét, melyhez viszonyítja a mostanit. Angolul: I notice the flower, a notice nem bontható értelmes részekre. Ha perceive-t használok helyette azt sem bonthatom: a per-nek ha van is önálló értelme, a -ceive nem hozzácsatolt képzö, sem nem önálló értelmű szó, így a per- nem lehet elötag sem. Vagy ismerjük ezen szavak meghatározásait, vagy nem - viszonyítási lehetöséget csak más hasonló kifejezések adhatnak, a szavak és a szótagok nem. Ezért, a gyökrendszerre épülö ragasztó nyelvek alapos ismerete nélkül, általános nyelvtanról beszélni nagyképüség.

Mielött bárki félreértené; amikor az angolt egy magasabb színtü programozási nyelvhez hasonlítom, akkor nem a felsöbbségét hirdetem, ellenkezöleg: a hasonlat az angol nyelv korlátozottságát mutatja a magyarral szemben, amelyben még megvannak a közbensö szintek is.

Chomsky foglalkozik a szavak mély- és felszíni értelmével is (deep & surface semantics), ami legközelebb áll a gyök-szó viszonyhoz, de ez a viszony a hajlító (flektáló) nyelvekben olyan összetett, hogy szinte meddönek tünik foglalkozni a kérdéssel.

Vagy itt van például a többesszám kérdése, mely az indóeurópai nyelvekben szótári (lexikális) tétel, mondja Chomsky. A magyarban a többesszámot (nem a hivatalos nyelvtanban!) az iK (egy, én, igen; szumér és ómagyar: ig, finn: ykse, észt; üksz) gyök szóhoz ragasztasával képezzük. iK~tat: hasonló tárgyak/személyek közé besorol, behelyez. Ötöd~iK: hasonló dolgok közül az ötös helyen álló egyes (lásd a természetes számok formális rendszerét, Peano, Hofstadter és mások) . Úsz~iK: az úszás mozdulatait ismételgeti. Esz~iK, játsz~iK, stb - régebben minden igét így képeztünk, vagyis minden ige (ike?) ikes volt. A melléknevekhez járuló s mutató erejü rag, pl. jobb~iK, szebb~iK több valamiböl jelöl meg egyet. Könyv~iK, könyvek: több egyedböl álló sorozat, (gondolatban) be~iK~tatott egyedi könyvek sora, ugyanúgy mint az önálló, egyes (egyedi) úszómozdulatok sora.

A magyarban az iK gyökhálózatára épülö szavakból nem sok van: iKer, a tájszólásos üKlü két szarvú áGast jelent, üKlik = áGazik, iGa. Nem csak kettös, hanem többes jelentése is van az iK gyökre épülö szavaknak: iKat, iKlat, iKra, iKrásodik, üKörke. Ide tartozik a többes egy hangra sorvadt képzöje, a ~K is. IK tükörszava Ki egyezik a Ke, Ké, Kö gyökelemekkel, melyek általános értelemben gyakoriságot, többséget, többítést jelentenek: Két, Kettö, Kéve, Köteg.

Az iK gyökkel rokon ~iG igeképzö "ěg (og, ög) jelenti azon cselekvés vagy szenvedés, vagy állapot ismétlését, egyszersmind öszvefüggését, mely az alapszóban csak egyszerüen foglaltatik, pl. büzöl am. büzt csinál, büzölöG, ismételt, folytonos, sok büzt csinál; füstöl, füstöt csinál, füstölöG, folytonos füstöt csinál. Ily viszony van a csep csepeg, moz mozog, szusz szuszog, kocz koczog, pör pörög stb. között. Ezen ěg némely igékben ig, pl. hajigál, gurigál, huzigál, taszigál stb." (CzF)

Az ~iG/~eG/~oG/~öG tehát a cselekményt többesíti, többszörözi, és mint névképzö folytonos voltát jelenti bizonyos tulajdonságnak vagy hajlamnak, a hervatag, förgeteg, csörgeteg, zuhatag, rengeteg, ingatag, stb szókban.

A ~SéG/~SáG névképzö (és/es + eg) is többest, sokaságot, egynemü részekböl álló egészet fejez ki, pl. népSéG am. népekböl álló sokaság-egész, mintha volna: nép és nép meg nép, (nép-es-eg).

A könyveK együtt egy összeség > egy~össz > eg~ész, egy sor, egy rakás, stb könyv. Az egész mindég/mindig több rész összetartozását, tehát többesszámot fejez ki: röhög az egész osztály. A számok összeadásánál ugyanúgy mint igekötöként a MeG valami egészet, bevégzettet, végig, a szélsö határig terjedö cselekvést stb. képez. A határt jelentö ~ig a közbensö részlegek sorozatának végét jelenti: ettöl addig, a többes fogalma benne foglaltatik.

A többesszám képzésének további módozata~i: ~es/~os: pl. "megérkezett Péter népes családjával, számos követöje akadt; ~el: nem kell kérlelni, egyszeri kérés elegendö. Számnévvel: öt ember; öten voltak. A többesszám képzése a magyarban a beszéd szerves folyamata, nem elöre gyártott, lyukasztott mintával készített fönévragozási eset.

Ugyanez az "eset" a zárt fönévragozási esetekkel is, melyek indóeurópáék szerint egyenesen az agyban keletkeznek a tapasztalatot megelözve - mi önálló értelmet is hordozó ragok ragasztásával oldjuk meg a kérdést, a tapasztalotokra támaszkodva.

A magyarban a tárgyeset sem szótári "eset", hanem esemény, egy cselekvés: a szó mondatba illesztésének a következménye, épp úgy mint a többes szám. Végvári professzor ezt így mutatja be:

"Nemcsak a mi számunkra, akik - szerves jelrendszer vizsgálatában - valljuk a jel teljes körü értelmezhetöségét, hanem még a Sausure tételét elfogadó, söt hangosan hirdetö hivatalos nyelvtudomány is ad ehhez ötleteket. Nevezetesen -hoz ragunk alapszavát egy 'közel' jelentésü osztják szóval rokonítja, amiben mi viszont észrevehetjük a HoZ és KöZel mássalhangzóinak rokonságát, továbbá azt, hogy HoZ szavunk valójában egyalakú szópárt alkot, hiszen ige is lehet: ha valamit HoZ-ok, azt a beszélö felé, hozzá KöZ-el fogom vinni vagy elhelyezni. Névszóragjaink jó része ily módon értelmezhetö, de kifejteni csak a -t tárgyragot fogjuk, Pap Gábor gondolatai nyomán, mint az átláthatóság és értelmezhetöség egyik nagyon szép példáját. Csupán föl kell tenni a kérdést: szerepel-e -t rag az igék ragozásában, képzésében? Bizony szerepel, méghozzá négy helyen is:

ige múlt idejében: írt, hoztál, stb., vagyis a múlt az, ami tárgyiasult.

a müveltetö igékben: megírat, hozat, fürdet, stb., melyek természetesen kötelezöen tárggyal állnak, nagyon erös tárgyra irányultságot fejeznek ki.

tárgyatlan igék tárgyassá alakításában: épül - épít, javul - javít stb.

második melléknévi igenevünkbenben: használt (ruha), lejárt (jegy), riadt (állat), talált (pénz), stb., melyekben folyamatból állapottá vált, azaz ismét tárgyiasult cselekvést vagy történést fejez ki." (Végvári József Ragozó rügyezô nyelvünk)

Ötödiknek idesorolnám a felszólító mód -d képzöjét, mellyel tárgyiasításra szólítunk: írd meg a levelet, hozd ide, fürdesd meg stb. (t>d) Az angol: do write the letter! bizonyítja, hogy a felszólító mód képzöje, és vele a múltidö jele, a do=tesz ige te gyökének a lerövidülése egyetlen -d, illetve -t hanggá.

/Meglepö véletlen(?), hogy az angol (és a német) is -t-vel, illetve zöngés párjával -d-vel tárgyasítja az igét, majd birokba veszi mint tárgyat: I have smelt/smelled a rot = én birtoklom a szagolást egy butaságról- tehát, már túl vagyok a müveleten. Az angol rendhagyó múltidö is nagyon hasonlít a régies magánhangzó nyújtással képzett múltidönkhöz. A do past participle-je: done (ejtsd dan) pedig teljesen megegyezik a tesz ige tén vagy tön, ma már nem használatos múltidejü alakjával. (CzF: TĚSZ; (tě-sz) áth. első m. tevék, tevél, teve v. tén v. tőn, .)/

A magyartalan nyelvtanok rengeteg, a Wikipédia szerint 34 valódi és nem valódi (sic!), lehetetlen nevü esete egyszerüen marhaság. Az esetek fele nem valódi, vagyis hamis - megáll az ész! Miután újraindul a szürke állomány, el kell ismernem, hogy az esetek ilyen osztályozása még logikus is: a computer programozók ezt GIGO-nak hívják (garbage in, garbage out), Arisztotelész szerényen azt mondaná, hogy hamis állításból bármi levonható.

Álljon itt Bolyai János üzenete a nyelvtani esetekröl, mely címzett - nemzeti érzelmü értelmiség - híján, a mai napig kézbesíthetetlen:

"Bolyai kiemeli a kínai és a magyar nyelv közötti hasonlóságokat és arra a következtetésre jut, hogy a magyar a legösibb nyelv. Amellett: hogy a magyar gyökszavak egy tagúak, s számuk jóval fölül van ezren (míg a kínaiban csak 400-at számolnak), hasonlólag a kínaihoz nincsenek nyelvtani esetek s igeragozás, hanem az egész magyar nyelvtan és szólás értelmes egytagú gyökszók egybe forrasztása révén történik. Ez a nyelvi sajátosság - nagy részben eredeti tisztaságában -már legalább ezer év óta mindmáig megmaradt." (Molnos Angéla Bolyai János üzeni)

A magyar nyelvben a ragozás, mint azt a példákból láttuk, vagy az elméletböl következtethettünk rá, cselekvés, a szó beillesztése a mondatba, nem elöre meghatározott és bekötött "kapcsoló", hanem élö "vezeték". Az igazi magyar nyelvtan folyamatokról szól, nem állapotokról. (Lásd Varga András Ősi magyar nyelvtanát)

A legújabb agykutatások azt bizonyítják, hogy ez a nyelvtan az eredeti, az ösi.

A nyelv mímelés!

A pármai egyetem idegsejtkutatója, Giacomo Rizzolatti és munkatársai által elindított kísérletek azt igazolják, hogy a nyelv fokozatosan fejlödött ki a "majmolásból". A mozgás és értelem közötti összefüggés arra ösztökéli a tudósokat, hogy a tükör-idegszálak rendszerében (mirror-neuron system) keressék a nyelv élettani alapjait.

A nyelv nem egy kezdemény nélküli elváltozás következtében fakadt ki az ös-Éva agyából, hanem fokozatosan fejlödött a jelbeszédböl, a hangjeleken, gyökökön át az egyszerü, majd összetettebb szavakig és kifejezésekig. Hogyan lehet ezt a folyamatot tanulmányozni a magyar nyelv gyökrendszerének ismerete nélkül?

"Mirror neurons can also enable you to imitate the movements of others thereby setting the stage for the complex Lamarckian or cultural inheritance that characterizes our species and liberates us from the constraints of a purely gene based evolution. Moreover, as Rizzolati has noted, these neurons may also enable you to mime - and possibly understand - the lip and tongue movements of others which, in turn, could provide the opportunity for language to evolve V.S. Ramachandran: MIRROR NEURONS and imitation learning as the driving force behind "the great leap forward" in human evolution)

A tükör-idegsejtek lehetövé teszik mások mozgásának utánzását elökészítve a talajt a fajunkra jellemzö, összetett Lamarcki vagy kultúrális örökség számára és felszabadítanak a tisztán géneken alapuló fejlödés korlátai alól. Söt, ahogy Rizzolatti megjegyezte, ezek az idegsejtek lehetövé teszik mímelni - és valószínü megérteni - mások ajak és nyelv mozgását, ami viszont, a nyelv kifejlôdését tette lehetövé

A mímelés, a mozgás utánzása, egy korábbi állapothoz való viszonylagos (hely)változás és az értelem szoros kapcsolatban van egymással. A szavak értelmezése a bennük lévö gyökök viszonylagos összefüggései: minden hozzáragasztás élesebbre állítja a górcsövet, mintegy közelebb hozza a beszéd tárgyát. (A KéZ KéZKöZeli eszKöZ, fokozva még KöZ-eL-eBB-i! köz köz+el köz+el+ebb) A beszédelemek összeragasztása egyfajta mozgás, amit értelmezünk, akkor is ha mi beszélünk, akkor is ha másokat hallunk beszélni - erröl szól a magyar nyelv formális rendszere.

A Chomsky-féle veleszületett nyelvi képességgel (Innate Language Faculty) kapcsolatban Rizzolatti és Arbib így válaszol:

"Our suggestion, by contrast, is that natural selection yielded a set of generic structures for matching action observation and execution. These structures, coupled with appropriate learning mechanisms, proved great enough to support cultural evolution of human languages in all their richness. We hold that human language(as well as some dyadic forms of primate communication) evolved from a basic mechanism that was not originally related to communication: the capacity to recognize actions."

"In conclusion, the discovery of the mirror system suggests a strong link between speech and action representation. 'One sees a distinctly linguistic way of doing things down among the nuts and bolts of action and perception, for it is there, not in the remote recesses of cognitive machinery, that the specifically linguistic constituents make their first appearance' "(Giacomo Rizzolatti and Michael A. Arbib Language within our grasp / Az idézet az idézetben A. M. Liberman-tól /)

/ A mi ellenjavaslatunk: a természetes kiválasztódás meghozta a cselekvés megfigyelésének és végrehajtásának összepárosításához szükséges általános szerkezeti felépítményeket. A megfelelö tanulási készséggel párosulva ezek a szerkezetek hatékonyan támogatták az emberi nyelv kultúrális fejlödését, annak minden vonatkozásában. Azt tartjuk, hogy az emberi nyelv (beleértve a föemlösök kapcsolattartásának bizonyos formáit) egy olyan alapszerkezetböl fejlödött ki, amely nem az érintkezéssel volt kapcsolatban, hanem a tevékenység felismerésének a képességével.

Befejezésül, a tükör-idegrendszer felfedezése azt sugalja, hogy erös kapcsolat van a beszéd és a cselekvés értelmezése között.. 'Határozottan nyelvészeti jelleggel történnek a dolgok a cselekvés és észlelés alapszintjén, mivel ott van, nem a megismerés gépezetének berkeiben, ahol a jellemzöen nyelvészeti alkotóelemek elöször megjelennek.'/

A magyar nyelv müvelöje szavakat képez és ragoz, vagyis szabadon, alkotó módon illeszti a beszédelemeket szavakba, a szavakat mondatokba. Nem kész fönévi, igei, határozói, stb segédváltozókat (parameter) és szókapcsolatokat (phrase) rak egymás mellé, a "kapcsolókkal" kialakított áramkör szabályainak megfelöen, hanem tevékenyen iktatja a dolgot a hasonlók sorába (többesszámot alkot), tárgyasít, közelíti a dolgot valamihez, behelyezi valamibe stb. A beszélö, elöregyártott vázlat helyett, élö "drótozást" alkalmaz, menet közben, ragok hozzáragasztásával változtatja a szó szerepét a mondatban és szabadon választja azok sorrendjét. A tükör-idegsejtek összekapcsolják a beszédet és a cselekvést, a szavakat szervesen illesztö nyelvtan ezt a viszonyt tükrözi.

A beszéd a gesztikulálással mások tudomására hozott üzenet aláfestéseként, pontosításaként indult el, és jutott el az indulatszóktól az eposzig.

Kezdetben volt az ige! Az ige cselekvést kifejezö szó. A fejl dés szempontjából messzemen en fontosabb megérteni, hogy mások mit, miért, hogyan csinálnak, mint cselekedetük tárgyának a neve. A fú, szí, stb hangok a cselekvéshez köt dnek: a cselekvés az értelmük. Az ige nyitotta meg értelmünket, amely aztán növelte a nyomást mind összetettebb hangok képzésére. Az embernél az anatómiai lehet ség adva volt, a hangok fejl dtek, önállósultak és a beszéd fokozatosan kiszorította a gesztikulálást.

A nyelv természetes úton fejl dött, az egyszer alaptevékenységeket kifejezö hangok és hangzók módosításával és összekapcsolásával: egy-egy kezdetleges ige, szógyök fölé szóbokrok n tek létrehozva a nyelv formális vagy gyökrendszerét.

Más megközelítésben: A mímelés tanulás, új ismeret, új gyakorlat elsajátítása. Alvaro Pascual-Leone kísérletében, akik csak gondolatban mímelték a zongorázást, azoknál is ugyanolyan növekedést mutattak ki az agykéreg mozgatósejtjei (motor cortex) táján a TMS (transcranial-magnetic-stimulation) vizsgálatok mint a ténylegesen gyakorlóknál.

A kísérletböl egyenesen következik, hogy mivel a csecsemö agyát a látási ingerek mellett, azokkal egyidöben hangingerek is érik, amit ugyanúgy utánoz mint minden más mozgást, látva/hallgatva és utánozva, az anyát majmolva, kiépíti anyanyelvét. Nem készen kapja, hanem építi a hallott (és látott) minta alapján, és a "kapcsolók" a nagyon elemi tükör-idegsejetek.

A törzsfejlödés során, ez az építkezés csak belülröl történhetett: a figyelmeztetésre, udvarlásra stb már használt indulat, hangulat, hangutánzó szavakkal, de a taglejtések alátámasztására, épült a nyelv. Formális, néhány alapszóra, ösgyökre támaszkodó jelrendszer alakult ki a hangok változtatásával és toldásával

"An object or event described gesturally (such as, large object - large gesture of the arms, and small object - tiny opening of the fingers) could now be accompanied by vocalization. If identical sounds were constantly used to indicate identical elements (such as, large object - large opening of the mouth, vowel 'a', and small object - tiny opening of the mouth, vowel 'i'), a primitive vocabulary of meaningful sounds could start to develop." (Rizzolatti és Arbib)

/A taglejtésekkel leírt tárgy vagy esemény (például nagy tárgy - nagy karlejtés, kis tárgy - az ujjak kis nyitása) most már hangokkal kísérhetö. Ha azonos hangok jelzik az azonos elemeket (például nagy tárgy - nagy szájnyílás, 'a' hang, kis tárgy - kis szájnyilás, 'i' hang), megindult egy értelemes hangokból álló kezdetleges szókészlet kifejlödése. / Pontosan ebböl indul ki ez a dolgozat!

Nem tudni Rizzolatti-nak melyik nyelv modellje járt a fejében amikor leírta a fenti mondatokat, mindenestre a magyar nyelv formális rendszere teljesen illik a képbe. A magyarban számtalan példával lehet ábrázolni a hangok értelemfokozó szerepét: a csupa 'a': nagy, hatalmas ellentét-párja a csupa 'i': kicsi, ici-pici. További példák: nagy harang-csengettyü, borús-derüs, ide-oda, rebeg-robog, veréb-varjú. Minden magán- és mássalhangzónak van érzelmi töltete is.

A természeti népek tánca nem csupán szórakozás. Az ausztráliai benszülöttek egy eredményes vadászat után eltáncolják az eseményt, megszemélyesítve a résztvevöket: vadászt, vadat, fát, szelet, stb. A táncukat kísérö ütem-verök (clapsticks) üteme az idöt érzékelteti, a didgeridoo a vadászat hangjait és hangulatát idézi meg. Az ének és hangszerelés még nem különül el a táncos mesemondástól, a nyugati értelemben vett zenei hangok, hangzás és dallam hiányoznak. A tánc értelme és célja a tanítás és rögzítés. A fiatalok, a leendö vadászok a legtökéletesebb hangulatban látják, hallják és értelmezik, a tükör-idegsejtek pedig rögzítik a virtuális vadászatot.

Néptánc, népdal, anyanyelv még egyetlen szerves egységet képez - egy igazán általános nyelvtant (UG-t). A szerves müveltség lényege, hogy az egyén az alapelemekböl szabadon rakja össze mondandóját, pillanatnyi hangulatának megfelelöen. A legtisztább forrásból jövö betanult tánc, népdal, vers is csupán eredeti, nem szerves. Az ausztráliai öslakosok órákat dolgoznak a talaj, a hangszer, a test kifestésén, és a corroborie végeztével az egész értelmét és értékét veszti: széttáncolják, eldobják, lemossák.

A magyarban már eltávolodott egymástól a beszéd, az ének és a tánc. Szépek a betanult néptáncok és népdalok, de vajon hányan öntik még örömüket-bánatukat saját egyedi formába. Sokan már a törököt is tereknek mondják, annyira kalodába szorították nyelvünket a parasztos beszéd megbélyegzésével.

Bábel - kivül és belül

Az elmúlt századokban sokan kisérleteztek mesterséges nyelvek szerkesztésével. Umberto Eco ezeket a kísérletezéseket a tapasztalatot mellözö bölcsészettani nyelveknek nevezi. A skót George Dalgarno 17 primitivet (ösgyököt) vezetett be a fajok és egyedek elé. 17 nagybet vel jelölve a 17 primitivet: N az állatokat jelöli, k a szárazföldi állatokat, Neik egy négylábú szárazföldi állat. (Ismerös gondolat, vagy nem?) J. Wilkins, F. Lodwick, Leibnitz, az Encyclopédisták is foglalkoztak a kérdéssel. Couturat és Leau 1903-ig 38 ilyen mesterséges nyelvet elemeztek. Eco csak Leibnitzcal kapcsolatban említ egy magyar próbálkozást. Leibnitz kicsúfolta azokat, akik saját anyanyelvüket vélték az emberiség ösnyelvének, köztük a magyar Ostroskit. Ugyanakkor támogatta a Kelta-Szkita elméletet, a szittyát téve meg minden nyelvek ösének!? Persze, úgy hitte, hogy a szittya indóeurópai nyelv, a német közvetlen öse.

A modern nyelvkutatás a formális rendszerek felé irányítja a kutatókat. A. Belletti és L. Rizzi irja Chomsky szerkesztöi bevezetöjében, hogy "the implicit knowledge of language was amenable to a precise study through models which had their roots in the theory of formal systems, primarly in the theory of recursive functions". /magától értetödö tudásunk a nyelvröl modelek pontos tanulmányozásával volt megközelíthetö, melyeknek gyökere a formális rendszerek elmélete, elsödlegesen a rekurziós képleteké Bolyainak százötven évvel ezelött Meggyözödése volt, hogy a nyelvben matematikai képletekben kifejezhetö törvényszerüségek lappanganak ... A nyelvet jelrendszerként kezelte.

Igazi hungarikumként "a szerzö (Benkö Samu, a Bolyai hagyaték feldolgozója!) A nyelv c. fejezetben szinte ellenséges hangon elemzi Bolyai nagy érdeklödését a magyar nyelv gyökrendszere iránt." írja Molnos, akinek írásából úgytünik, hogy Bolyai nemcsak vázolta nyelvünk matematikai felépítését, hanem kidolgozta gyökrendszeren alapuló nyelvtanát is.

Bolyai semmiböl teremtett új világát, a nem-euklideszi mértant, természettudomány lévén csak negyven évig sikerült agyonhallgatni, közös magyar-osztrák-német összefogással. Igaz, a francia (1867) és olasz (-68) fordítások után, A tér abszolút igaz tudományának elsö önálló magyar kiadása még harminc évet váratott magára. A nyelvészet (és történelem) nemzeti tudományok, ezért ha a nemzet nem képes az önértékelésre, saját értékeinek megbecsülésére, itt mások nem segíthetnek. A magyar géniusz bölcsészeti és nyelvi munkásságát, egy-két ember véleményére hagyatkozva, a legteljesebb közöny és érdektelenség övezi. 150 év alatt nem akadt magyar nyelvész, tanár, író, kutató, matematikus, aki érdemben kielemzi Bolyai nyelvi tárgyú munkásságát. Ez nem semmi, ilyet még maffiás módszerekkel is nehéz lenne bárhol a világon elérni. A mindenkori (föleg idegen) hatalommal szövetkezö, hatalmi állást betöltö magyar értelmiséget azonban nem kell kényszeríteni a magyartalanításra!

Mostanság, a "délibábos" hírközlö eszközök tele vannak szakállas Bowring idézetekkel nyelvünk ösiségéröl, arról hogy "Lényegében saját öntöformájából fejlödött ki, kialakulása és felépítése bízvást oly korszakra tehetö, amikor a mai európai nyelvek többsége vagy nem is létezett, vagy nem hatott a magyarlakta térségre.",stb, de kortársa, a magyar Bolyai nyelvi munkássága senkit sem érdekel. Vajon miért? Miért dobja el a magyar értelmiség látatlanból nyelvünk matematikai megalapozását? Attól fél talán, hogy valami nagy, isteni rejlik benne, hogy esetleg Bowring szavai igazak? Mi is mond Bowring? A "saját öntöforma" az magyarán belülröl építkezést, formális rendszert jelent, a mondat többi része az európai müveltség megtermtöjének mondja a magyart.

Amig nyelvünk (és a nemzet) felmagasztalása csupán "délibáb", addig rendben is lenne, de ennek valóságossága már elfogadhatatlan. Egy-két romantikus mondat még rendben lenne, de matematikai bizonyosság - azt már nem, soha!

Biológiai ösanyánk Éva mintájára a kutatók egy ösnyelv után kutatnak. Elöbb-utóbb rá fognak jönni, hogy az ös-indóeurópai hevességében valami hé-hez hasonlót kiáltott, nem a vehemencia szót dadogta végig és az új-indóeurópai sem tesz másként. Ha volt egy közös nyelve az emberiségnek, akkor az a lehetö legegyszerübb hangokból/szavakból építkezett a legelemibb hangmódosításokkal és a legelemibb összeragasztással. "Az igazi összavak ugyanis mindig egytagúak, mivel egyszerü hangadásokból keletkeztek, és természetesen mindig olyan dolgokat neveznek meg, amelyeket már az ösember is ismert, vagyis olyanokat, amelyek a természetben fordulnak elö, mint például kö, föld, víz, fa, fü stb., stb. Magyar Adorján Az Ősmüveltség) Ezzel az ésszerüséggel szemben, nyugati nyelvészek a legkomolyabban gondolják, hogy a "vehemencia" szó csak úgy kipattant az agyukból, mivel nem ismerik a gyökök összeragasztásának módszerét.

A Hé gyök ösi, természetes eredetét mi sem bizonyítja jobban mint a Hermes-i elemek megnevezése magyarul.

The Definitions Of Hermes Trismegistus to Asclepius, The way of Hermes, page 110:

Nous is the invisible good, soul (is) a necessary movement adjusted to every (kind of) body. A body is (made out) of the four qualities, (as) a well-tempered composition of warm, cold, and wet: of warm (i.e.) of fire, of cold (i.e.) of air, of dry (i.e.) of earth, of wet (i.e.) of water. Breath is the body of soul or t he column of soul.

/Az ész a láthatatlan jóság, a lélek a testre szabott szükséges mozgás. A test négyrét , egy jó-erény összetétele a melegnek, a hidegnek, (a száraznak?) és a nedvesnek: a t z melegének, a levegö hidegségenek, a föld szárazságának, a víz nedvességének. A lélegzet a lélek teste vagy a lélek támasza./

Mind a négy tulajdonság a "hé" gyök különbözö hangzókkal: hö/hé, h /hí, ha/há, hú/hó.

A t z melege: hö/hév

A levegô hidegsége: hül/h vös/hideg

A föld szárazsága: (el)hal(=elszárad)/hámlik(a kiszáradt börréteg)/hamu/hant/hasadék(a szárazságtól megrepedezett talajban)/homok/aszik(h-vesztés)

A víz nedvessége: harmat/húgy/hurut(=fokozott nyálkatermelés)/hó-havazik/(izzad)

Nem lehet véletlen ennyi egybeesés. Ime tehát, egy újabb bizonyíték (lásd Varga Csabát), hogy Hermes magyarul beszélt és a tana egy szórakó tan volt: a szavak képzésének, hangzásának nagyon nagy szerepe volt ebben az ŐS-TaNban. És még valami: ha a hevesség gyökét tükrözzük (hev | veh) a vehemencia töszavát kapjuk.

A formális rendszer, akármilyen "formális"-nak is hangzik, a legtermészetesebb rendszer. Nem a matematika hozta létre a formális rendszereket, hanem fordítva: a matematika jött létre e rendszerek tanulmányozására. Az elszigetelt természetes népek nyelvei ragasztó nyelvek (a legtöbb ausztráliai benszülött nyelv az), mert belülröl építkeznek. Saját töszavaikból sajátos logikával raknak össze szavakat, vagyis természetes, formális rendszert alkotnak.

Ezek szerint a magyar nyelv egy kezdetleges, primitív nyelv? Primitív a szó pozitív értelmében, mint ösi, eredeti, tiszta mint a forrás, olyan mint egy búvópatak, mely szennyezödés nélkül tör elö a múltból, a forrás üdeségével, frisseségével.

A magyar nyelv élö kövület, borostyánkö, mely örzi a m veltségteremtö ösi nyelvek emlékét. Érintetlen törtékes szerkezetével ez a nyelv a legalkalmasabb modellezésre, a nyelvek számítógépes tanulmányozására.

Umberto Eco az arab Ibn Hazm gondolataival fejezi be könyvét:

"In the beginng there existed a single language given by God, a language thanks to which Adam was able to understand the quiddity of things. . For Ibn Hazm the different languages could not be born from conventions: if so, people would have to have had a prior language in which they could agree about conventions. But if such a prior language existed, why should people have undergone the wearisome and unprofitable task of inventing other tongues? The only explanation is that there was an original language which included all others. . Thus the legacy that he [Adam] has left to all his sons and dauthers is the task of winning for themselves the full and reconciled mastery of the Tower of Babel." (Umberto Eco The search for the perfect language)

/Kezdetben egyetlen Istentöl adatott nyelv létezett, melynek köszönve Ádám megérthette a dolgok lényegét. . Ibn Hazm szerint a különbözö nyelvek nem születhettek közmegegyezésböl, mert ahhoz kellett volna lenni egy elönyelvnek amelyen az egyezséget megkötik. Ám ha ilyen a prior nyelv létezett, akkor miért vállalták volna az emberek a fárasztó és haszontalan feladatot más nyelvek kitalálására? Az egyedüli magyarázat, hogy volt egy ösi nyelv, amelyik mindegyiket magába foglalta. . Tehát örökségként, [Ádám] a fiaira és lányaira hagyta a feladatot, hogy mindenki maga nyerje el a Bábeli Torony alapos és másokat is megértö ismeretét./

A bábeli zürzavar bizonyítható:

Egy formális rendszer bármelyik tétele lehet alaptétel, következésképpen ugyanaz a rendszer többféleképpen is megfogalmazható. Ez azt jelenti, hogy több nyelv, nyelvjárás épülhet fel egy gyökrendszeren (nyelvcsaládon) belül.

Az ösnyelvek térben és idöben szétszórva, önállóan fejlödtek. Amig e nyelvek belsöleg építkeztek, a különbségek nem lehettek túl nagyok. A törzsek közötti kapcsolatok oda vezettek, hogy a gyökrendszereken alapuló nyelvek közeledtek egymáshoz, és a müveltségteremtö nép nyelvéhez (konvergáltak). Összefelé tartottak mint a gyökerek a fa törzse felé (a bizonyításd lásd Varga Csabánál).

A nyelvek közötti szétágazás (divergencia) Babilonnal kezdödött, ugyanis ott települt rá egy alacsonyabb müveltségü, de eröszakos, uralkodni vágyó nép egy magasabb anyagi és szellemi kultúrára és vette át tömegében a leigázottak kultúrszavait. Ez történt az ókori Görögországban és Rómában is. A nyelvek egymástól való eltávolodása a szavak (és nem a gyökök) átvátelével kezdödött. Az átvett szavak a nyelvek távolodásának mutatói és nem a rokonságé.

A matematika nyelvén Babilon (Bábel) egy különleges pontja a nyelvek fejlödési vonalainak: ahová befutnak, illetve ahonnan kifutnak ezek a vonalak.

A szumérok leigázásáig, az önállóan, belsöleg fejlödö, gyökökre építkezö nyelvek az egyesülés felé haladtak. Az egymásrahatás fokozatos volt, az új ismeretek elemi szinten, elnevezéseik az alapok vagyis a gyökök szintjén terjedtek. A közös gyökök száma növekedett, a nyelvek szétválaszthatatlanul összefonódtak (lásd Czakó Gábor ezés-özés példáit).

Tömeges szóátvételnél, amikor kész technológiák, anyagi, gazdasági és társadalmi szervezetek kerülnek, kultúrsokkszerüen egy nép birtokába, akkor nincs mód a gyökök szintjéröl kezdve felépíteni a szükséges szókincset: képzett, alig értett szavak kerülnek a nyelvbe, mozaikszerü szétdaraboltságban. Az így kialakult nyelvek szókincse véletlenszerü, szerkezet nélküli: nemcsak a nyelvek között van bábeli zürzavar, hanem belülröl is, ezeknek a nyelveknek a szavai nem kapcsolódnak össze szóbokrokba.

A gyökrendszerekre épülö nyelvek, mint egy fa gyökerei összefutnak a törzsbe, a legnagyobb müveltségü gócba, ahonnan aztán ágak futnak szét, egymástól távolodva. Ez a nyelvek családfája, melynek gyökereiröl és törzséröl tudatosan feledkeznek meg übermenschék.

A mértan fejlödésének bábeli pontja az Elemek, amely összefogta az addigi mértani ismereteket egyetlen elméletbe, hogy aztán Bolyai és Lobacsevszki munkásságával a mértanok sora ágazzon le belöle. Gyanítom, hogy Bolyai felismerte a magyar nyelv formális rendszerét, ezért lett agyonhallgatva. Reméljük, az MTA mihamarabb megjelenteti összes munkáját, legelöször hasonmás kiadásban, nehogy a rovásírásos gyüjtemény sorsára jusson. (Aki nem tudná: Paul Hunsdorfer arról lett hírhedt, hogy elégette a Szentkatolnai Bálint Gábor által összegyüjtött és a MTA-nak leadott magyar rovásírásos emlékeket.) [E sorok elolvasása után dr. Marácz László levélben értesített, hogy abból a rengeteg gyökökkel teleírt ívböl, melyeket Paul Stäckel 1912/13-ban még látott, mára már csak az elsö négy betü maradt meg. Hunsdorfer követöi kifinomultabb eszközökkel dolgoznak: egyszerüen hagyják elkallódni a Bolyai örökséget.]

Kár, hogy Czuczor és Fogarasi nem tudott vagy nem vett tudomást Bolyai nyelvi vonatkozású munkásságáról: a gyökrendszer nem írható le érdemben a formális rendszerekre szakosodott matematikai eszközök nélkül. A matematika köti össze a nyelvet az informatikával, ismeretelmélettel és a többi tudománnyal.

A magyar nyelv különleges helyet fog kapni a jövö nyelvi vonatkozású kutatásaiban, mivel könnyen modellezhetö. Magyar anyanyelvü kutatók számára a formális modelleket nyelvünk tálcán kinálja. A magyar tudósok világraszóló eredményeinek egyik kulcsa az lehet, hogy a magyarul helyesen megfogalmazott feltevés, a szavak rokonító jellege miatt, önkéntelenül felveti a társítást más hasonló esetekkel.

Érdekes és jellegzetes Neumann János szerepe a számítógépek kifejlesztésében. Az elsö számítógépeket minden új számolási feladat elvégzéséhez át kellett drótozni. Neumann ötlete volt a müveletet is adatként, mint számot közölni a géppel. Ez a lényege a mai számítógépeknek.

"In a special purpose machine the computational procedure could be part of the hardware. In a general purpose one the instructions must be as changeable as the numbers they acted upon. Therefore, why not encode the instructions into numeric form and store instructions and data in the same memory? This frequently is viewed as the principal contribution provided by von Neumann's insight into the nature of what a computer should be." H. Norton Riley The von Neumann Architecture of Computer Systems

Figyeljünk csak a szavakra: szám, számolás. Angolul: number/figure, counting/calculating/reckoning, sokkal nehezebb a számot és a számolást hasonló adatként felfogni, megnevezéseik az angolban erre nem utalnak. Persze, matematikai tudás nélkül a szám és számolás szavak azonos gyöke fabatkát sem ért volna: a kettö összevegyítve adja a magyar tudósok csodaszerét. A csodaszer egy másik eleme a tudni mit és tudni hogyan kérdése lehet: egy lexikális nyelv müvelöje erösebb a tények, egy belülröl építkezö nyelv müvelöje pedig az összefüggések terén.

Neumann János, végeredményben ugyanazt a nyelvtant alakalmazta a számitógépek programozására, amelyet a magyar nyelv ösi nyelvtana évezredek óta alakalmaz az emberi beszédre: egyformán adatként kezeli az alanyt és az állítmányt (a számitógép esetében: szám/érték és számolási utasítás). Minden új adat, minden hozzátoldás az alapgyökhöz egy elmozdulás a tér-idö viszonyítási rendszerében. Alany és állítmány ennek az elmozdulásnak csak vetülete vagy az egyik vagy a másik viszonyítási tengelyre. A gyök legtöbbször fönévi és igei jelentéssel is bír: Ég - ég, Él - él, Tür - tür, Vár - vár, Fog - fog, ezzel is igazolva, hogy az ösi nyelvtan egyformán kezelte öket.

Bábel öröksége feladat mindanyiunk számára, de azért a nemzeti érzelmü értelmiségiek (talán még egy-két nyelvész is akadna) az átlagembernél többet vállalhatnának. J. M. Jauch Are Quanta Real? címü párbeszédének egy kivonatával szeretném öket jobb belátásra bírni. Salviati, miután bemutat egy teljesen véletlenszerünek (random) tünö sorozatot, megadja annak pontos leképzési módját:

"The . sequence looks random unless one has developed through a process of abstraction a kind of filter which sees a simple structure behind the apparent randomness.

It is exactly in this manner that laws of nature are discovered. Nature presents us with a host of phenomena which appear mostly as chaotic randomness untill we select some significant events, and abstact from their particular, irrevelant circumstances so that they become idealized. Only then can they exhibit their true structure in full splendor."

/A sorozat véletlenszer nek látszik amig az ember nem fejleszt ki egy elvonatkoztatási folyamatot, egy sz röféleséget amely egyszer szerkezetet varázsol a látszólagos összevisszaságba.

Pontosan így fedezték fel a természet törvényeit. A természet jelenségek sorát tárja elénk, amelyek legtöbbször összevissza véletlenszer ségeknek látszanak, mindaddig, amíg ki nem választunk néhány jelentös eseményt, és el nem vonatkoztatjuk öket sajátos, jelentéktelen körülményeiktöl, úgyhogy eszményítjük öket. Teljes pompájájukban csak ekkor tudják megmutatni valós szerkezetüket./

A gyökök sz röje a magyar szókincs egy csodálatos, az agyvelöhöz hasonó szerkezetét tárta elénk. A szóbokrok valóságos sövényeit nem lehet és nem is érdemes figyelmen kivül hagyni. Mindannyiunk közös érdeke ezeknek a sövényeknek a gondozása, lépjünk hát rá együtt az ösvényre, mely önöknek tudományos sikereket, nekünk nemzeti büszkeséget, mindannyiunknak új és gyümölcsözö ismereteket jelenthet.

Irodalom:

Douglas R. Hofstadter Gödel, Escher, Bach: an Eternal Golden Braid

Marácz László és Montvai Attila A jelenkori magyar nyelv szókészleti fogalmi és jelentéstani szerkezetének numerikus elemzése

Varga Csaba A magyar szókincs titka

Varga András Ősi magyar nyelvtan

Czuczor Gergely és Fogarasi János A Magyar Nyelv Szótára

Czakó Gábor A magyar nyelv lelkéröl

Kiss Dénes Bábel után

Magyar Adorján Az Ôsműveltség

Mesterházy Zsolt A magyar bronzkor, Kr. e. 2800-800

Dr. Padányi Viktor Dentu-Magyaria

Borbola János A Magyarok Istene

Molnos Angéla Bólyai János üzeni

Dávid Lajos A két Bolyai élete és munkássága

Noam Chomsky On Nature and Language

Umberto Eco The search for the perfect language

Giacomo Rizzolatti and Michael A. Arbib Language within our grasp

V.S. Ramachandran MIRROR NEURONS and imitation learning as the driving force behind "the great leap forward" in human evolution

Végvári József Ragozó-rügyezö magyar nyelvünk

Kiszely István A magyar nemzet östörténete

H. Norton Riley The von Neumann Architecture of Computer Systems