A helység kalapácsa (1844)
A helység kalapácsa komikus eposz. A magyar
romantika kedvenc müfaját, az eposzt parodizálja, ugyanakkor "bejáratott"
müfaji hagyományt követ: az érzékenység költöinek kedve 939f55j lt
müfaját (nálunk Csokonai Vitéz Mihály Dorottyája számít elözménynek).
Voltak értelmezök, akik A helység kalapácsa és Vörösmarty Zalán futása,
illetve Cserhalom címü eposza egyes fordulatai
között találva egyezéseket, arra a következtetésre jutottak, hogy Petöfi
Vörösmarty stílusát csúfolja ki. Mások úgy gondolták, hogy általában az
élettagadó irodalmiságot teszi gúny tárgyává. Valójában A helység kalapácsa
nemcsak a klasszicista eszményt, a túlzásba vitt pátoszt, a fennkölt hangnemet
és a jellegzetes eposzi kellékeket teszi nevetségessé (a vígeposz müfaji
kellékei éppúgy adottak, mint a hösi eposzé), hanem a költészetnek
romantikus (és nem kevésbé) ünnepélyes, "vasárnapi" értelmezését is. Kedvelt
fogása a megfordítás; pl. az elsö énekben a színhely: templom, eposzhoz
méltó, tehát középület, hogy azután a második énekben az újabb színhely (a
kocsma) mint középület eposzhoz méltónak nyilváníttassék.
Petöfi müve nemcsak szándékoltan
alantas nyelvi fordulataival ("a pokolbeli kínok bicskája", "a kétségbeesés
bunkósbotja" vagy a szemérmetes Erzsók szeméböl Fejenagy
által kiolvasott "ártatlan vagyok én, / Mint az izé" stb.) hívta ki a
kritikusok megbotránkozását, hanem tárgyválasztásával is: a hatalmasra
növesztett falusi életképpel, amely végsö soron a dolgos falusi nép
vasárnapi foglalatosságait emeli fel és fokozza le a "költészet" segítségével.
Petöfi költöi álláspontja itt még a természetesség-mesterkéltség
ellentétében mozog. Ha az utóbbit a romantika stílusának feleltetjük meg, akkor
a parodizáló nézöpontot egy korábbi müvészi korszak normáiból kell
származtatni. Csakhogy éppen a szentimentális ellenében szolgálta Petöfi
népköltészeti tájékozódása is a természetesség követelményét. A helység
kalapácsát mégsem lenne helyes a népies versei közé sorolni (még ha a falusi
népélet ábrázolása sokat köszönhet is korábbi életképeinek): nemcsak
világlátása, de nyelvszemlélete is szemben áll a népiesség naivitásával.
