A dramaisag jegyei Móricz müveiben egy novellajanak részletes elemzése alapjan

A drámaiság jegyei Móricz müveiben egy novellájának részletes elemzése alapján

A drámaiság nem kizárólag a drámai münembe tartozó irodalmi alkotások jellemzö sajátossága. A drámaiság megjelenhet azokban az epikai münembe tartozó szépirodalmi müvekben is, amelyekben a cselekmény hangsúlyos szerepet kap.

Formai szempontból a drámaiság megköveteli 353i83d a párbeszédes (vagy belsö monológra épülö) megoldást, ami azt is jelenti egyúttal, hogy a körülmények részletezésére kevesebb lehetöség nyílik. A novella kiválóan alkalmas arra, hogy átvegye a dráma jelenetekre tagoló szerkesztésmódját. Móricz szívesen él ezzel az eszközzel: a Barbárok is úgy épül fel, mintha három felvonásból állna.

A novellát Móricz 1931-ben írta, amikor a dzsentritémát lezárva figyelme újra a paraszti világ felé fordul. Az író a címmel ennek a világnak az összefoglaló, tömör jellemzését adja. A barbarosz a görög nyelvben idegen beszédüt jelentett, késöbb a szó a müveletlen jelentéstartalommal került be több európai nyelvbe is. Móricz a témával Tóth Bélának a századfordulón megjelent A magyar anekdotakincs címü gyüjteményében találkozhatott. Abban több olyan történet is olvasható, amelyik a magyar betyárvilágnak a kiegyezés utáni felszámolásáról szól. De Móriczot nem a betyárromantika érdekli, ö jól felismeri az egykor megtörtént eset mélyén a magyar paraszti világnak az évszázadokra visszanyúlóan jellemzö vonásait, a gondolkodásmód és az életforma aggasztó változatlanságát, s ezt mutatja be egy drámai feszültségü történet keretei között.

A novellából hiányzik a korfestö leírás, ezért a cselekmény lejátszódásának idejét csak közvetett bizonyítékok alapján határozhatjuk meg. Támpontunk mindössze a vizsgálóbíró és a pandúrok szerepeltetése, s ez alapján nagy valószínüséggel a századforduló idejére gyanakodhatunk.

A Barbárokat maga Móricz tagolja számozással három "felvonásra". Az elsönek azt az alcímet adhatnánk: (A gyilkosság), olyan világról van szó a novellában, amely zárt, s ebben a zárt világban ember és állat, ember és természet más viszonyulásban léteznek, mint a civilizációban. A történet elsö része az alföldön, a pusztán játszódik, juhászemberek a szereplöi. Bodri juhász a fiával legelteti nyáját, s alkonyattájt idegenek érkezéséröl ad hírt a kutyák csaholása. Az író az idö múlásának ábrázolásával és a sejtetéssel kelt fojtott feszültséget. A megérkezö veres juhász és társa sokáig nem hozakodik elö jövetelük céljával, de hosszú hallgatásuk alatt a kutyák viaskodása elörevetíti a fejleményeket.

Majd megindul a párbeszéd a juhászok között, s a rövid, többnyire egyetlen szavas mondatok részint azt igazolják, hogy valóban zárt világ ez, s a benne élök utalások révén is megértik egymást; másrészt ez a párbeszéd gyanakvást vált ki, és hozzájárul annak a feszültségnek a fokozásához, ami már korábban megteremtödött.

A tudatosan végletekig lassított cselekmény a sötétség beálltával pillanatok alatt hihetetlenül felgyorsul: a veres juhász és a társa agyonverik Bodri juhászt is, a fiát is. Azzal az ürüggyel jöttek, hogy a gazda rézveretes szíját megvegyék, valójában rablógyilkosság szándékával érkeztek. A rézveretes szíjat nem is viszik magukkal az, ott marad a juhász nyakában, amikor elföldelik.

Azt, hogy barbárok, nemcsak gyilkosságukkal érzékelteti Móricz. Ezt írja a tettesekröl: Tüzet raktak a sírra ganéból s megsütötték a szalonnájukat. Jóízüen megvacsoráztak. A két mondat minden szaván hangsúly van. Azt érzékeltetik, hogy ezekben a kegyetlen, érzéketlen emberekben a lelkiismeret szava egyáltalán nem szólal meg.

Az elsö részben tökéletesen érvényesül a tragédiák hármas egységének elve (hely-idö-cselekmény). A "második felvonás" (A keresés) több helyszínre, több jelenetre tagolódik, s idötávlata is más: egy esztendöt fog át, ahogy Bodri juhász felesége keresi eltünt szeretteit. Ezt a részt kevésbé drámainak, inkább balladainak nevezhetjük. A balladaiságot Móricz különféle nyelvi eszközök segítségével teremti meg. A kontraszthatás segítségével: a fekete asszony a fejér vászonruhájában indul, férje és gyereke keresésére. A népballadák höseinek tisztaságával áll elénk, maga a megtestesült asszonyhüség.

Állhatatosságát a népmesék stílusvilágára jellemzö mondatokkal, az ismétlés különös ritmusával jeleníti meg Móricz: Haza se nézett, csak elment, addig ment, addig ment, míg a puszta el nem nyelte. Addig ment, addig ment, míg el nem érte a Dunát. Azon is általment, ladikos embert lelt, az áttette. És ment.

A második résznek a cselekmény továbblendítésén kívül kettös célja van: a késleltetés, a lassított tempó segítségével a harmadik rész drámaiságát eröteljesebben érvényesíti; ugyanakkor az író azt is az olvasó tudtára adja, hogy ebben a civilizálatlan világban sem szükségszerü az emberségnek, az erkölcsi értékeknek a pusztulása.

A harmadik rész (A vallatás) ismét a hármas egység elvére épül. A vizsgálóbíró vallatja a veres juhászt, akinek már sok van a rovásán. Az esemény idötartama alig több mint amennyi idö alatt a szövegbeli párbeszéd elhangzik, azaz rendkívül rövid. A feszültség akkor érkezik el a legmagasabb pontra, amikor a vádlott a tagadás után, kifelé menet a kilincsen megpillantja a rézzel kivert szíjat. Ekkor, megtörve, beismeri a gyilkosságot. A rézveretes öv Móricz leleménye, az eredeti anekdotában kötöfékröl esik szó. Az író azonban jól ismeri a paraszti életre jellemzö babonás hiedelemvilágot. A rézdíszítés, Bodri juhász keze munkája a gyilkos számára a halott lelkének tárgyi megjelenítöje. Ezért is nem vitte magával a gyilkosság után. A vizsgálóbiztosról az övvel kapcsolatos vallatási fogás árulja el a legtöbbet. Ismeri ezeket az embereket, életmódjukat, gondolkodásukat. Ezért tudja beismerö vallomásra bírni a bünöst, és ezért mondja a novella végén: Barbárok. Nem bírálat ez, csak ténymegállapítás. Indulat nélkül mondja, erre utal az egy szónyi mondat végén az írásjel.