A SZIMBÓLUMTEREMTÉS A KLASSZIKUS MODERNSÉG LÍRÁJÁBAN

A SZIMBÓLUMTEREMTÉS A KLASSZIKUS MODERNSÉG LÍRÁJÁBAN

A szimbolizmus irodalmi művészet, irányzat, ami szakít a reális világgal, s a megismerést eleve kizárja, csak sejtetni akar. A mű központi szervező elemévé emeli a szimbólumot, nem gondolatok, hanem hangulatok kifejezésére törekszik. A szimbólum metaforából származó szókép, amely mögött csak feldereng a jelentés, titokzatosságot sugall. A látvány helyét a látomás foglalja el. Szívesen alkalmazzák a szóhalmozást, metaforákat, körmondatokat.

Irodalmunk kiemelkedő szimbolista költője ADY ENDRE, Egy újfajta, kritikai jellegű nemzetszemlélet, hazaszeretet tudatosított, amelyben egyszerre adott volt egy igen és egy nem, a szeretet gyöngéd és a bírálat indulatos érzése. Ennek a bíráló élű hazafiasságnak a jegyében bontakozott ki. Ady 1906-os kötetében dolgozta ki először a maga sajátos jelképrendszerét, s az egyes versek jelképei, motívumai feltűnnek a kötet más költeményeiben is. Ennek következtében hatalmas jelképháló fűzi össze a verseket, mely a későbbi kötetekben tovább alakul, újabb motívumokkal bővülhet. Költészete, az érzelmi jellegű forradalmiságnak egyik jellegzetes motívuma lett a magyar Ugar képe A címadó költemény nem "tájleírás"- nem, a hagyományos értelmezés szerint. A szimbólumba átváltó metaforák sora nem egy, vizuálisan elképzelhető konkrét tájat ábrázol, sokkal inkább belső látásunkat ragadja meg riasztó látomásként. Cselekvésre izgató ellentétek találhatók a költeményben: az elvadult táj, a vad mező szemben áll az ős, buja (termékeny), szűzi földdel, a szent humusszal; a szépséget jelképező, bódító virággal pedig a dudva, a muhar, az égig nyúló gizgazok kerülnek szembe. A képek és a jelzők egyrészt a nagy lehetőségekre, a föld gazdag termékenységére utalnak, másrészt az elkeserítően kopár valóság, az eldurvult, műveletlen világ leverő élményét fejezik ki. Ezért nemcsak a tiltakozó keserűség, hanem a kilátástalanság és a reménytelenség érzése is hangot kap. Az 1-2. versszakban még azE/1 a lírai alany, az ébresztő szándék az aktív, a cselekvő (gázolok, ismerem, lehajlok). Ezt jelzi a szépséget, a virágot számonkérő hetyke, még magabiztos felkiáltó kérdés is "Hát nincsen itt virág?" A 3-4. versszakban az Ugar válik cselekvővé: az indarengeteg megmozdul. A föld alvó lelkét ébresztgető, a régmúlt szépségeket idéző hős tehetetlen, béna rab lesz az indák fojtogató gyűrűjében. A halmozott alany (a dudva, a muhar, a gaz) s a fokozásos igesor (lehúz, altat, befed) a vad mező végső győzelmét fejezi ki: az ugar-léttel szemben a virág-létre vágyó lírai én sorsa a közönségességben való elveszés. A süket csöndben a kacagó szél ironikusan kíséri a nagyra törő szándékok, merész álmok elbukását. A "föld alvó lelke" nem szabadult fel: az elvetélt lehetőségek hazája maradt a magyar föld.

A diszharmonikus szerelem fő motívumai jelennek meg a Héja-nász az avaron című költeményben. Nem boldogságot, búfelejtő idillt sugallnak a költemény jelképei, hanem vergődő nyugtalanságot, örökös mozgást, gyötrelmes fájdalmat és céltalanságot. A szerelmesek szimbóluma a ragadozó madár héjapár; a nász: dúló csókos ütközet, egymás húsába tépés. Bántó, kellemetlen hanghatások kísérik a szerelmi vágyat: vijjogás, sírás, csattogás. A második strófa bizonyítja, hogy nem csupán két meghatározott ember (Ady és Léda) sajátos kapcsolatáról van szó, hanem a szerelmi érzésről általában, mindenfajta szerelem közös sorsáról. Ezt a diszharmonikus érzést tükrözi a külső forma is: a strófák páros rímű sorait egy-egy visszhangtalan, elárvult, rímtelen sor követi. A szerelem útja a Nyárból az Őszbe tart: a boldogságból a boldogtalanságba, az ifjúságból az öregségbe. S ez az út egyre gyorsul; ezt fejezi ki a mozgást jelentő igék cselekvésének fokozása : útra kelünk - megyünk - szállunk - űzve szállunk. A gyorsuló rohanás vége a megállás "valahol az Őszben", a lehullás "az őszi avaron", vagyis a halál, a pusztulás. Céltalanná, hiábavalóvá vált tehát a korábbi mozgás: a héjanász az őszi, élettelen avaron ér véget. De jelen van a költeményben a céltalanság, hiábavalóság megsejtésével szemben az emberség, a jóság fájdalmat oldó érzése is.

Az Új vizeken járok című vers szintén a témaváltást, stílusváltást, a hagyományossal való szakítást jeleníti meg. "Új vizeken", azaz olyan helyen, ahol még nem jártak előtte, ami még felfedezésre vár. Ő a "Holnap hőse", aki kockázatokat vállal és nem hunyászkodik meg az elvárások előtt, csak "szállni, szállni, szállni", nem törődve az akadályokkal, nehézségekkel, mert a cél erőt ad mindezekhez. Ugyanakkor elmondja, hogy az újítás is fájdalmas, "új kínok" állnak előtte, hisz támadják, de öntudatos, büszke, aki nem akar összeolvadni a hétköznapival, közönségessel, nem akar a "szürkék hegedőse" lenni.

Az eltévedt lovas című költeménye vizuális és akusztikai elemekkel telített, a háború beláthatatlan szörnyűségeit jeleníti meg, az emberiség történelmi méretű katasztrófáját, eltévelyedését. Ő az az "eltévedt lovas" a sötétben, fény nélkül vágott neki az útnak, ahol lesben állt az emberellenes vadság. A hajdani lovasra az örök ügetés jellemző, s egyszerre él a múltban és a jelenben. A jövő azonban teljesen eltűnik a versből: a lovas útja az eltévedés miatt céltalan, kilátástalan: "Vak ügetését hallani/ Eltévedt, hajdani lovasnak". A kietlen hangulat, a múlt-jelen útvesztése zaklatottá, feszültté teszik a verset. A háború kitörése bizonyíték arra, hogy az erdő, a sötétség lett az úr az emberi értékek felett/helyett.

ADY leginkább használt kultúrszimbólumai a magyar történelmi, mitológiai eredetű képek, földrajzi nevek, irodalmi szimbólumok (pl. Biblia). Köznevek motívummá alakulnak: ma, holnap, tegnap, ősz.