A ROMANTIKUS REGÉNY

A ROMANTIKUS REGÉNY

A regény nagy terjedelmű epikai műfaj, az elbeszélő nézőpontjából bemutatott cselekmény nagy perspektíva időben és térben, a háttér részletes bemutatása, sok szereplő és lelki folyamataik, cselekvésük motivációs hátterének részletezése. A regény a polgári társadalom uralkodó műfaja.

A romantika (XVIII. század vége - XIX. század) a klasszicizmust váltotta fel, de egy ideig 111d38b együtt is élt vele, s virágkorában a realizmus mellett érvényesült. Képviselői felfedezték saját nemzeti hagyományaikat, a történelmi múltat eszményítették, szembeállítva a jelennel. A romantika uralkodó hangneme a líraiság összhangban van a romantikus világszemlélet egyik fő elemével, az egyéniségkultusszal, a külvilág ábrázolása helyett a lelkiállapotok kifejezésére törekedett. Az érdekfeszítő események hősei váratlan kalandokban mutatták meg emberi nagyságukat.  A romantika írói gyakran éltek a jellemkontraszt eszközével, ellentétes szereplőket állítottak szembe, felnagyítva azok jó és rossz tulajdonságait. Kifejezésmódja közvetett, jelképek, metaforák, hasonlatok közvetítik a romantikus érzelmek, hangulatok sokszínűségét.

Jókai a magyar nyelv kimagasló ismerője volt, szógazdagságát különösen jól érzékeltetik leírásai, terjedelmes körmondatai. Regényeiből hiányzik a világnézeti nyugtalanság, istenkereső szándék; a primitív élet szenzációi, szerelem és gyilkosság variálódnak más-más környezetbe ágyazva. Nemzeti jelentősége teszi műveit emberileg is jelentékennyé. Gyermeteg hittel bízott a jövőben, ábrándos illúzióba ringatta az embereket. Nem formálni, inkább kifejezni, szolgálni kívánta nemzetét.

Legvonzóbb sajátossága mesélőereje, meseszövése bonyolult, szélsőségesen romantikus. Jellemei eszményített alakok, egyéniségűk mozgatója egy eszmei megszállottság. Nem ritkán több oldalról is megvilágítja alakjait reális kép miatt, s azok átalakuláson, fejlődésen mennek keresztül, lassan alkalmazkodnak az új időkhöz. (pl. Kárpáthy János, Tímár Mihály)

Jókai Egy magyar nábob (1853) c. romantikus nemzeti irányregény, szerkezetét nézve az ún. anekdotikus-életképszerű változatot képviseli. Az Egy magyar nábob alapvetően anekdotikus jellegű mű, amelyben rövidke epizódok (pl. a pünkösdi királyi koronáért folytatott küzdelem, vagy az afgán származású nő története) során alakul ki a történet sorozata. Az epizódok nagyon fellazítják a történet alapvető szálát (a mű első harmada epizódokból, önállósult novellákból áll: főleg Abellino és Kárpáthy János környezetét és életmódját tárja elénk). Emiatt néhány szereplőnek semmi köze sincs a történet központi cselekményéhez, annak ellenére, hogy a szerző viszonylag sokat foglalkozik vele, pl. a magyar származású párizsi énekesnő, elejétől a végéig megismerhetjük, annak ellenére, hogy a párizsi fejezetsorok kivételével egyszer sem tűnik fel.

A regény anekdotikus volta ellenére sem mondható céltalannak, hiszen benne Jókai két kor értékítéletét, életfelfogását állítja szembe, hiszen az eltunyult nábobot csakis egy polgárlány képes kilendíteni sivár mindennapjaiból. Kárpáthy fokozatosan hatalmas fejlődésen erkölcsi megtisztuláson ment keresztül (Jancsi úrként ismerjük meg, végül már tekintélyes, felelősségtudatos ember). Abellino éppen a másik irányba halad (a regény elején már negatív figura, a végére viszont szánalma szerencsétlenné válik).Romantikus jellemfejlődésre egy pl. akad: Szentirmay Rudolf (aki bár széles látókörű ember, az életunalom jellemzi, hazájáról tudni sem akar, szerinte az "egy nagy német-zsidó kolónia" a Flóra hatására hirtelenül megváltozik)

A mű romantikus vonásai: anekdotikus szerkezete, a fantázia szerepe, meghökkentő fordulatok (tűzvész), mellékepizódok (Chataquela, Mainvielle-né élettörténete, a Rousseau sírjánál való találkozás Barna Sándorral), titokzatosság. Jellemek ellentétezése (Abellino botlásai bűnök: "Embernek rossz, hazafinak jellemtelen, szeretőnek aljas, férfinak nyomorult.úrnak önhibája miatt koldusö ↔ Kárpáthy gyarlósága bocsánatos bűnné szelídül: "Egy eltévedt lélek látszik űszemeiben ű mely tán döntő nagy eszmékre volt hivatva csupán fátuma, környezete ö siklatta ki életét.) Romantika és szentimentalizmus kapcsolódik össze Mayer Fanny gyönyörű, erényes, mélyen vallásos, finom lényében. Titkolt szerelme gyötri, ám Rudolf előtt kiderülvén az nem szűnik meg őt tisztelni. Sőt Rudolf és Barna Sándor sírjánál találkozva mindketten megcsókolják FANNY nevének betűit.

Az aranyember (1872) a romantikából a realizmusig viszonylag legmesszebb eljutó műve. Az író nem hisz többé a tiszta nemzeti polgárosodásban. Itt szereplői azonban már nem mágnások, nemesek, hanem egyszerű emberek: hajóbiztosok, kereskedők. Az ellentétek összecsapásának, a drámai küzdelemnek színtere Tímár Mihály lelke. A hűség és a szerelem, a hatalmas vagyon és az igazi boldogság ellentétei között való hányódás jelenti a nagy konfliktusokat (Komárom ű Senki földje). Kifejezetten negatív hőst is találunk a műben Krisztyán Tódor személyében, aki minden erkölcstelen értéktelen fogalmat megjelenít. Mégis a romantikára jellemző túlzások itt is megjelennek, pl. Noémi néma fájdalmában, titoktartásában, míg kedvese betegeskedik, elrejti a szörnyű hírt: fiúk meghalt. Noémi eszményített alak: minden kedvesség megvan benne, s minden bántó hiányzik belőle. Ezzel szemben Tímea hűvös, rideg, érzéketlennek tűnő személy, aki mégis tiszteletet ébreszt azzal, hogy nem ad tért szerelmének Kacsuka iránt. Romantikus ellentétezés: vágy-valóság, valós élet- lehetőség, boldogság-meghasonlás.

A regény megoldása romantikus ábránd: a Senki szigete nemcsak menekülés, hanem a jóság, szeretet, emberi erények kincsestára.