|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
 |
kategória |  |
||||||||
|
|
||||||||||
 |
 |
|
|
|
|
|
||
|
|
A NOVELLA REALISTA VÁLTOZATA
A XIX. sz. meghatározó művészeti irányzata, valószerűségre törekvő, a valóságot átfogóan ábrázolóművészi magatartás ill. stílusirányzat. A realista művek egy lényegében jól áttekinthető világról festettek képet; a regényíró szinte mindent tudott a világról, ismerte a társadalom gépezetét. A társadalomról, személyekről, tárgyakról, ezek kapcsolatairól teljes képet akart adni az író. A cselekmény ok-okozati összefüggésben, valóságosnak ható térben és időben bontakozik ki; a szereplője a mindennapok hőse, élettere az élet, a tapasztalati úton megismerhető valóság. A realista író nem részrehajló, az emberi sorsokat, helyzeteket és konfliktusokat objektíven ábrázolja. Képzelőereje nem elrugaszkodni segít a valóságtól, hanem abban 535c25f segít, hogy sokszínűen, sokrétűen felidézze azt. Stílusa nem szakad el a beszélt nyelvtől, legfeljebb a szereplők jellemzése és a történelmi hangulat kedvéért. Fő műfaja a regény és novella.
A novella epikus műfaj, rövid terjedelmű elbeszélés. Rövidsége miatt erős megszerkesztettség jellemzi, lélektani ábrázolás és társadalmi kép. Általában kevés szereplővel dolgozik és egységes cselekménnyel, melyben fontos szempont a fordulópont.
MIKSZÁTH KÁLMÁN: Az a pogány Filcsik (A jó palócok című kötetből) témája a különcnek tűnő népi hős erkölcsi következetessége, aki saját lányának sem képes megbocsátani, nem tud megkönyörülni rajta. A címben szereplő pogány jelző kettős jelentést hordoz magában: egyrészt a közösség szemében egy olyan magatartásforma, amely eltér a keresztény normáktól (az isteni törvény a szeretet, ami megbocsátással, türelemmel és tisztelettel jár); másrészt erkölcsi konokságot, ragaszkodást a saját erkölcsi törvényeihez.
A mű szerkezete hagyományos. A bevezetéssel kezdi, melyben bemutatja a környezetet és a helyszínt (Csoltó, Majornok, Bodok beszédes kis vidéke). A legendás bundát mindenhol tisztelet övezi, illetve övezte, hiszen már megkopott és a nép mosolyogva figyeli Filcsiknek a bundához való ragaszkodását. Az író részletesen leírja a ruhadarabot, érzékletes jelzőkkel ("Hosszú, sárga alkotás volt az, széles fekete báránybőr gallérral, melynek két végén in natura lóg le a bárányláb körmöstül, bojtnak, s két szép ezüstcsattal tartja össze."). Sőt még a bunda keletkezésének körülményeit is megismerhetjük, melyet Miskolcon készítettek el. Csak a bunda ily aprólékos bemutatása után ismerjük meg a tulajdonost, aki az "Isten csizmadiája". Lusta, mogorva, hideg ember volt, aki még a lányát sem szerette igazán, csak a bundát.
A bonyodalom kezdete az, hogy leánya ellenszegül akaratának s nem az apja tetszése szerint megy férjhez: egy molnárlegényt (munkás jelképe) választ a lányának, aki megszökik az ifjú szolgabíróval (tudomány) Ezáltal, ha lehetséges, méginkább kiesik apja szívéből. Ezzel megkezdődik a bonyodalom kifejtése. Filcsik megtagadja léányát, látni sem akarja és segítséget sem fogad el tőle. Lánya beteg lesz, de apja még ekkor sem enyhült meg iránta. Az ellopott bundáért megy el haldokló lányához, aki még akkor is bocsánatáért esedezik, apja viszont a bundát (amivel a haldokló volt betakarva) elveszi, s ezzel jelzi, hogy nincs megbocsátás. Azonban még az ő pogány lelke is érzi, hogy kell megoldás legyen; hazafele drága bundáját egy fázó koldusasszonyra s annak gyerekére teríti. Tettével bebizonyítja. Hogy még az ő látszólag különc és, gyengédség, mégsem egy rideg lény."pogány" lelkében is vannak érzelmek.
Filcsik alakja kirí a népi átlagból, különc, hisz hallgatag, lusta, visszahúzódó ember, akiben látszólag csak a bundája kelt érzelmeket. A saját erkölcsi normái szerint él, konok és hajlíthatatlan, de lelke romantikus, érzelmes. Lánya mintegy ellentéteként jelenik meg a műben, aki szerelméért apját is "megtagadja", de a szerelem mégsem teszi maradéktalanul boldoggá. "A szerelem éget csak, őt már elégette, a szeretet melegít, s sohasem fázott még ilyen nagyon."
Ebben a novellában erőteljesen, tisztán megviláglik Mikszáth mesélő stílusa, nyelvezete. Mindentudó elbeszélőként van jelen, aki beleszól a történetbe: "Pedig mi volt a vétke?", ".de köztünk maradjon,.ö, Közvetlen hangon az írói szubjektum, magánvélemény is megjelenik: "Mégse volt hát olyan rossz lány az a szegény Terka!". Az élőbeszéd fordulatait is felhasználja, hogy minél színesebbé tegye előadását: "Hát 'iszen.". Anekdotizáló hajlama is érvényesül, hiszen elmeséli az országútépítéssel kapcsolatos mende-mondákat. A mű humorban sem szűkölködik, mivel ez is az élőbeszéd egyik jellegzetessége: "No, de nem azért volt az Isten csizmadiája, hogy ez a »kuncsaft«-ja legnagyobb bajában ne segítse."
MÓRICZ ZSIGMOND paraszti témájú novellákkal kezdte írói pályafutását. A parasztábrázolásnak gazdag hagyományai voltak Móricz Zsigmond előtt is. Jókai kedves, kedélyes epizódfigurákat rajzolt paraszti életképeiben, Mikszáth pedig a maga romantikus bájaival vonta be a tót atyafiak és a jó palócok falusi világát. A magyar falu égető sorskérdéseit, osztályellentéteit egyikük sem bolygatta meg. Csupán a századvégi novellisták törekedtek a társadalmi igazságtalanságok kimondására, a valóság kendőzetlen feltárására. A korábbi kor csak a romantikusra színezett parasztképet kedvelte, a parasztban akarták látni a becsületesség, a lojalitás, a hazafiasság megtestesülését. Kialakult az az illúzió, hogy a falu a derű, a nyugalom, az egészség, a kiegyensúlyozottság problémátlan világa, ahol lényegében gondtalanul és megelégedetten dolgoznak és élnek.
Ezzel a faluképpel szembeszállni, meglátni a hazug felszín mögött a szegénységet, az elégedetlenséget, sőt a nyomort, forradalmi tettnek számított. A hagyománytól és a konzervatív-nacionalista világszemlélettől való lassú elszakadás jelentette Móricz számára is az évekig tartó írói vergődést. Az egyéni szenvedés vezette el mások szenvedéséhez, mélyre kellett zuhannia, hogy magára leljen. A naturalista hatások nemcsak sötétebbre színezték írásai világát, hanem az illúziótlanabb látásra, a valóság mélyebb tanulmányozására is sarkallták.
Tragédia című (1909) novellája már a lelket is deformáló, a komikumot súroló sajátos kelet-európai nyomorról, örökös éhezésről szól. A "hagyományos" idill még ebben a novellában is fel-felvillan egy-egy pillanatra (a novella legelején és a lakodalmat leíró részben). Kis János azonban más, mint a többiek; alakjának megformálásában az író tudatosan kívánta szétrombolni az idealizált paraszt képét. Nemcsak külsőleg jelentéktelen, érdektelen figura, hanem egyszersmind eldurvult lelkű, gyűlölködő, szinte az állati ösztönélet szintjére korlátozott ember. Erre utal az is, hogy mi késztette őt életében egyszer "jóízűen t nevetni". ("akkor, amikor az apja le akarta őt ütni, amért megette az egész tál galuskát, s amint feléje sújtott, a saját ütésétől megtántorodott, felbukott, s falba vágta a fejét. Bele is halt.") Gondolatai csak az evés körül mozognak, minden itt kezdődik és ide tér vissza. A lakodalomról való álmodozás és a tényleges meghívás még csak élete legnagyobb vágyát ébreszti fel, hogy egyszer jóllakhasson. Az egész éjszakai álmatlan kínlódás azonban másnap reggelre már lázadó, "forradalmi" indulatokat szakaszt belőle. Fellázad Sarudy nagygazda ellen, mert benne látja embertelen életének közvetlen okát, de a lázadó bosszút is csak torz formában, az evés szintjén tudja elképzelni: ki akarja enni Sarudyt a vagyonából. Kis János egész nap készül erre a bosszúra: nem eszik, éhezteti magát, hogy több férjen majd beléje a másnapi lakodalmon.
Móricz ezt a tudatlan, szerencsétlen embert minden komikumával együtt mégis a nagy tragédiák magasába emeli. Kis János sejti, hogy "valami emberi léten felüli feladatra" vállalkozott. Zsírtalan löttyökhöz, cibereleveshez szokott gyomra nem bírja a nehéz ételeket. "Megérezte, hogy roppant feladatot vállalt magára. Megérezte emberi kicsinységét. Mint valami szél suhant át az agyán a gondolat, hogy nem fogja megbírni, amit vállalt." S mint a nagy tragédiák átlagon felüli, kiemelkedő hősei, a pusztulás tudatában is konokul "nekidűlt újra a csatának". A kisszerű, nevetséges célért folytatott hatalmas emberi erőfeszítés teszi groteszkké ezt a küzdelmet. Eltorzult bosszúja nem az "ellenséges környezetet" semmisítette meg, csupán önmagát pusztította el. A novella befejezéséből már eltűnik minden nevetséges vonás. s Kis János tragédiáját csak fokozza, hogy "senki se vette észre, hogy eltűnt, mint azt sem, hogy ott volt, vagy azt, hogy élt".
Már ebben a novellában is feltűnik a drámai szerkesztés. Ez későbbi írásaira is jellemző lesz. Másfél napba sűrítette az író az eseményeket, de a novella a sorsdöntő fordulaton túl tömör utalások formájában a hős csaknem egész múltját magában foglalja. Sokkal több nem is igen történt az életében.
A főhős erős indulatoktól fűtött, dinamikus ember. A szereplőket az író nemcsak a sajátos tájnyelvi kiejtéssel, hanem igen gyakran a fonetikus (kiejtés szerinti) helyesírással is jellemzi; pl.: "eccer".
Találat: 20299
