A DRÁMAI KÖLTEMÉNY MŰFAJA

A DRÁMAI KÖLTEMÉNY MŰFAJA

A drámai költemény (illetve emberiség-költemény) eredetileg nem színpadi előadásra szánt mű, ezért sok tekintetben szabadabb, mint a többi drámai műfaj. Terjedelmileg is hosszabb, hiszen nem korlátoz 222j95c za a színpadi idő, a színhely is sokszor változhat. A gondolati, bölcseleti tartalom miatt inkább olvasásra alkalmas. Többnyire verses formájú alkotások, bennük a költő a világról vallott felfogását, történelem-bölcseleti eszméit mondatja el a különböző szereplőkkel. Szerkezetileg is hatalmas kompozíció, eszmei síkon pedig teljes világképet adnak. Tipikusan romantikus műfaj, ennek nagy kérdéskörei: boldogságvágy, szabadság, szerelem, pénz, küzdés, nagy tettek.

Irodalmunk egyik kiemelkedő alkotása MADÁCH IMRE: Az ember tragédiája című műve. Műfajilag drámai költemény, párbeszédes formájú verses mű. Filozófiai tartalmakat hordozó költői alkotás. Közvetlen műfaji előzménye a világirodalom egyik legnagyobb alkotása, Goethe Faustja. Madách problematikája mégis egészen más. Goethe azt kutatja: mi a célja az ember életének, az emberi cselekvésnek, Madách arra keresi a választ: van-e célja, értelme. Más történelmi körülmények szülték Madách művét, ezért kérdésfeltétele is más. Társadalmi és egyéni csalódások sorozata s egy elbukott forradalom után írja meg a Tragédiát, belesűrítve egy válságos korszak csalódásait és hinniakarását. A mű keletkezési éve 1860-as évek eleje, egy csüggedés-korszak végén és egy újra reménykedő korszak hajnalán alkotta meg. A mű "ellentmondásossága" a pesszimista eseménysorozat és az optimista befejezés a megírás időpontjának társadalmi közérzetéből fakad.

A hit és kétely motívuma minden színben jelen van, a cselekményben (Ádám hisz egy eszmében, csalódik, kiábrándul, de vállalja az újrakezdést); a szereplőkben (Ádám hisz, Lucifer kételkedik, Éva a harmóniát teremtő erő). Ugyanígy találkozunk a sors és végzett motívumával: az emberi sorsvállalás kötelesség, még akkor is küzdeni kell, ha a végzett elkerülhetetlen. A küzdés maga a lét értelme. Az ember és a nemzet, a nemzet és az emberiség sorsa elválaszthatatlan.