|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
NEMZETI GÉNMEGŐRZÉSI PROGRAM
Bevezetés
A Növényi Génbank Tanács Erdészeti Munkabizottsága döntése alapján az erdei gyümölcsök génmegőrzése a KEFAG R.T. Erdészeti Szaporítóanyag Termesztési Központ (ESZTK) feladata.
A védett fajok génmegőrzését (Sorbus és Pyrus kisfajok) a Természetvédelmi Minisztérium anyagilag is támogatja. A magtermesztő ültetvények létrehozását eddig az FVM Erdészeti Hivatala az ÁESZ-en keresztül jelentős támogatásban részesítette.
Az erdei gyümölcsök génmegőrzésének keretében rendkívül összetett feladatot jelent a körték kut 737d37h atása, hiszen ennek a munkának egyaránt megvan a természetvédelmi szempontból fontos gén- és fajmegőrző szerepe, valamint a gazdasági jelentősége is.
A nemzetség előfordulása és az előfordulás jellegzetességei Magyarországon
1.1 MAGYAR VADKÖRTE - PYRUS MAGYARICA Terpó
A faj jelenlegi elterjedési területéről csak hiányos ismereteink vannak, mivel az auctor által megjelölt lelőhelyekről kipusztult. Jelenleg ismert lelőhelyei a Szentendre - Visegrádi-hegységben és a Pilisben találhatók. Az összes melegkedvelő, délies kitettségű, nemcsak a Potentilla alba típusú cseresben előfordulhat, főleg andeziten, kevésbé dachstein-mészkövön, kisebb csoportokban, "hibridekkel" körülvéve. Eddigi ismereteink szerint sohasem fordul elő északias kitettségben
A környezeti-termőhelyi
feltételek: az aszályos
nyarakon megbarnulnak leszáradnak levelei, a szárazság nagyon megviseli. Nem
tűri az árnyékolást, zárt állományban meghajlik, nem virágzik, nem terem,
elpusztul. Viszont félárnyékban szépen fejlődik, 8-
Előfordulási helyek:
Pilisszentlászló: Öreg-Pap-hegy, Öreg-Nyilas-völgye- "Horuba", Delmárkúti-dűlő -Bányahegy, Szent László-hegy - Rózsahegy, Hegytető, Szarvasszérű, Pap-rét, Visegrád: Feketehegy (nem azonos az auctor által említettel), Dunabogdány: Barát-halom, Tahi: Öregbükk-tető, Leányfalu, Rekettyés-tó környékén, Szentendre felett, a Sztaravoda völgyében (Tegez u., Büdöskúti oldal), Pomáz: Messalia alatt (nem azonos az auctor által említettel), Pomáz: Kartáliák - Csikóváralja, Kőhegy alja - János-forrás, Dobogókő környékén, Pilisszentkereszt felett: "Fagyoskatona" - Peres-hegy - Szent-kút - Kopanyica, Magas-hegy - Pilis-oldal - Pilis-tető.
Újabb, ellenőrizendő előfordulás: Lábod (Somogy m.)
GYAPJAS VADKÖRTE PYRUS NIVALIS Jacq. ssp. ORIENTALIS Terpó
Synonim neve: vastaggallyú körte.
Az Argyromalon szekcióba három körtefajt sorol a tudomány:
Pyrus nivalis
Terpó szerint hazánkban nem a Pyrus nivalis Jacq., hanem a Pyrus nivalis Jacq. subsp. orientalis Terpó fordul elő. A faj és az alfaj közötti különbség a terepen is jól felismerhető, a részletes leírás a szakirodalomban megtalálható. Az 1. ábra a vastaggallyú körte hajtását, a 2. ábra a termését mutatja be.
1. ábra: A vastaggallyú körte hajtása 2. ábra A vastaggallyú körte termése
A környezeti-termőhelyi feltételek: mivel pontos-mediterrán eredetű alfajról van szó, kizárólag meleg, déli lejtőkön, az Orno-Quercetum pubescenti cerris erdőtársulások helyén évszázadokkal ezelőtt kialakított, de ma már elhagyott kertekben, ill. az ezekkel határos erdőszéleken fordul elő. Sarjtelepei a Festuca sulcata - Stipa stenophylla gyepekben verődnek fel.
Előfordulási helyek:
A Pyrus nivalis subsp. orientalis csak Szentendre környékén fordul elő (Macskalyuk-oldal, Pismány, Sztaravoda, Pap-sziget). Erősen veszélyeztetett, mert élőhelyei kivétel nélkül elhagyott magántelkeken vannak, ahol esetleges építkezés esetén óhatatlanul megsemmisülnének!
Terpó és más kutatók rendkívül sok változatát és formáját írták le.
Pyrus salvifolia: Mád: Messzelátóhegy, Kakashegy, Tiszamező, Királyok, Tállya: Nagyhasznos, Hegyestető.
Pyrus amygdaliformis: Pomáz: Nagykartália, Mesélőhegy. A Földközi-tenger mentén terem, nálunk is cserjés és sziklás lejtőkön fordul elő, szőlőtermő vidékeinken.
Rendkívül sok változatát írták le, melyek főleg Szentendre környékén, valamint Mád és Tállya határában fordulnak elő.
Pyrus salvifolia x Pyrus pyraster: PYRUS x HAZSLINSZKYANA Terpó
Mád: Dobozy, Kakashegy, Kővágó, Tállya: Nagyhasznos, Hegyestető.
Pyrus nivalis subsp. orientalis var. schilberszkyana x Pyrus amygdaliformis cult.: PYRUS x POMÁZENSIS Terpó
Pomáz, Nagykartália
Pyrus nivalis x Pyrus pyraster: PYRUS x AUSTRIACA Kern.
Kőszeg: Pogányok, Mészvölgy, Királyvölgy.
Terpó eddig 3 változatát írta le a hibridnek, melyek mind a Nyugat-Dunántúlon fordulnak elő.
Felsőszölnök
Az auctor eddig 5 változatot írt le, melyek mind a Nyugat-Dunántúlon találhatók.
Szentendre: Jegyzőkertje. (3. ábra: A P. x mohácsyana őszi lombszíneződése.)
Elhagyott ketben található, kis egyedszámmal, rendkívül veszélyeztetett!
3. ábra A Pyrus x mohácsyána őszi lombszíneződése
1.3 VADKÖRTE - PYRUS PYRASTER (L.) Burgsd.
A környezeti-termőhelyi feltételek: a termőhely iránt nem igényes, egyaránt előfordul bükkös, gyertyános tölgyes, kocsánytalan tölgyes-cseres, valamint erdőssztyepp klímában. Megtalálható karsztbokor erdőkben, száraz tölgyesekben, tölgy-szil-kőris ligetekben, főleg az erdőszegélyen, valamint erdőből kialakított legelőkön hagyásfaként.
Előfordulási helyek:
A vadkörte vagy vackor Magyarországon még mindenhol előfordul, sehol sem számít ritka növényfajnak. Sőt vannak vidékek, ahol még az Alföldön pl. Kiskunfélegyháza, Nyárlőrinc, Ócsa környékén is gyakori. Utak szélén, felhagyott szőlőkben, gyümölcsösökben, legelőkön hagyásfaként sokfelé előfordul. Egyes vidékeken, pl. Szentendre - Visegrádi-hegység, Pilis-hegység kifejezetten gyakori: Pomáz és a majorok vidéke (Pankos-tető, Kiskovácsi-puszta stb.), Visegrád környéke, Leányfalu: Hidegvizek-Postarét, Szentendre, Sztaravoda-Jegyzőkertje-Pismányhegy-Macskalyuk-oldal-Nyergeshegy-Asztalkő-Berseg-Saskő-Tyukos stb., Pilisszentkereszt környéke, különösen a völgy keleti oldala, Csobánka, Pilisszentlászló környéke, Pilisszántó környéke stb.
Alakköre rendkívül gazdag. Azt lehet mondani, hogy ahány fa, szinte annyi forma. Különösen áll ez a megállapítás a P. communis-szal alkotott hibridjeire.
A Pyrus communis ugyanis felhagyott szőlőkben, gyümölcsösökben kereszteződhet a Pyrus pyrasterrel. Rendkívül változatos megjelenésű, attól függően, melyik nemes körte faj, illetve melyik Pyrus pyraster változat volt a szülőfaja. Közös gyűjtőnevük: Pyrus x amphygenea DOMIN.
A szerző leírásán kívül alig tudunk róla valamit, hazánkban nem fordul elő.
A nemzetségről jelenleg ismert genetikai részletek
Tudomásunk szerint Magyarországon még senki sem foglalkozott a Pyrusok biokémiai markereinek azonosításával, izoenzim és DNS polimorfizmusával. A számtalan alfaj és változat elkülönítése eddig csak a levélzet és a termés morfológiai bélyegei alapján történt, ami sok bizonytalanságot rejt magában. Célszerű lenne elvégezni a biológiai markerekre épülő genetikai vizsgálatot, amivel egyrészt feltehetően pontosíthatóak lennének TERPÓ -nak a szülő fajokra vonatkozó, eddig még nem vizsgált megállapításai.
A körték erdőművelési tulajdonságai
A vizsgált három körtefaj közül a Pyrus
nivalis sp. orientalis többnyire csak 120-
A Pyrus magyarica -nak szintén nics erdőművelési jelentősége, hiszen csak néhány egyedet ismerünk belőle. Az előző fajjal együtt viszont felbecsülhetetlen a természetvédelmi értéke. Tekintettel arra, hogy mindössze néhány egyedet ismerünk a fajból, még azrt sem lehet állítani, hogy az erdei életközösség gazdagításában jelentőps szerepet játszik. A meglévő példányokat ki kellene szabadítani a környező állomány árnyékolása alól, lehetővé tenni a korona terjeszkedését, miáltal nagyobb termésre és több természetes újulatra lehetne számítani. Nagyobb méretű elterjedését csak a mesterséges szaporítástól lehet várni.
A Pyrus pyraster esetében
viszont - amely mint láttuk sem a talajban, sem a klímában nem válogatós,
szinte minden erdőtársulásban előfordul, az alföldi szíki tölgyestől (Festuco pseudovinae-Quercetum) a
gyertyán elegyes bükkösig (Melitti-Fagetum)
- már beszélhetünk erdőművelési tulajdonságokról és jelentőségről. Só- és
szárazságtűrése révén megél a szíken és a száraz, meszes homokon is, de jó
fejlődést csak tápanyagban gazdag talajokon mutat. Számára kedvező termőhelyen
(agyagbemosódásos erdőtalajon, kovárványos barna erdőtalajon) az uralkodó
szinbe felhatoló, 4-
Magját a vad széthordja, mindenhol jó újul. Ennek ellenére a természetes és mesterséges felújításokban nagyobb gondot kellene fordítani a fiatal körtefák megsegítésére. Az erdőtelepítésekben is nagyobb szerephez kellene juttatni. Alkalmas lenne az erdei- és fekete fenyvesek szálankénti elegyítésére, valamint az erdőszegélyekben az akácosok fajgazdagságának gyarapítására.
A hazai termesztésben lévő Pyrus fajok és változatok.
Az OMMI Dísznövény osztályán nyilvántartott törzskönyvezett növények, amelyek arborétumokban fordulnak elő.
Pyrus magyarica
|
Hely nyilvántartásba vétel éve Egyedszám (db) |
|
KÉE Soroksári Botanikus Kertje 1994 1 |
Díszfaiskolai termesztésben nem szerepel
Pyrus nivalis
Hely nyilvántartásba vétel éve Egyedszám (db)
KÉE Soroksári Botanikus Kertje 1994 1
ERTI Püspökladányi Arborétum 1992 1
KÉE Soroksári Botanikus Kertjében nyilvántartásban szerepel még 1995-től fajtánként 1-1 db:
Pyrus nivalis f. calvescens (ellenőrizni kell!)
Pyrus nivalis var. subcariacea
A díszfaiskolai termelésben a P. nivalis 'Kartália' játszik alárendelt szerepet.
A Pyrus pyraster iránt hullámzó kereslet mutatkozik az erdőgazdaságban, ezért az erdészeti csemetekertek óvatosan foglalkoznak a termelésével. Az 1998/99-es szezonban 210 szer db csemetét termeltek meg országosan.
Kutatás
A Pyrusok kutatásával a korábbi években több kutató is behatóan foglalkozott. Úgy tűnik számunkra, hogy a botanikai alapkutatásokat nem követték azok a kutatások, melyek a gyakorlat számára közvetlenül hasznosítható eredményeket hozhatnak. A génmegőrzés mellett szükség lenne olyan alkalmazott kutatásokra, melyek a Pyrusok változatosságában rejlő gazdasági előnyöket tudnák kihasználni. Különösen fontosnak tartjuk a Pyrus pyraster fajon belüli változatosságának gazdasági kihasználását (nagygyümölcsű változatok: vadgazdálkodás, gyümölcslé gyártás; egyenes törzsűek: fatermesztés). De hasonlóan fontos a díszfaiskolai célú szelektálás is, mellyel a KÉE már foglalkozik.
Génmegőrzés
a) Feltétlenül folytatni kell a már ismert lelőhelyek felkeresését és az előfordulások ellenőrzését. További lelőhelyek felkutatása is kívánatos lenne.
b) Vegetatív leszaporítás: előfordulási helyenként legalább 10-10 szemzést kell végezni, valamint lehetőség szerint gyökérsarjakat begyűjteni
c) A termő egyedekről begyűjtött termések magvait elkülönítve kell elvetni utódvizsgálat céljára.
d) Megfontolandó egyes előfordulási helyek (elhagyott kertek) megvásárlása a természetvédelmi hatóság részéről és védetté nyilvánításuk. (élőhely-védelem - P. nivalis ssp. orientalis Szentendre, Barackos út vége, a Táltos u.-nál, P.x mohácsiana - Szentendre, Jegyzőkertje , a Macskalyuk oldal DNy-i árvalányhajas gyepje.)- in situ megőrzés.
e) Az állományban lévő egyedek felszabadítása a természetvédelmi és az erdészeti hatóság, valamint az erdőgazdálkodó egyetértésével - in situ megőrzés.
f) Magtermesztő ültetvények létesítése a szemzésekből és a begyűjtött gyökérsarjakból a repatriáláshoz szükséges szaporítóanyag előállítása céljából - ex situ megőrzés.
g) A P. magyarica, és a P. nivalis különböző hibridjeinek és változatainak elkülönítése biokémiai módszerekkel.
h) A Pyrus pyraster változatainak elkülönítése biokémiai módszerekkel.
i) Közös kutatás a gyümölcslé gyártókkal a megfelelő fajták kiválasztása és a termesztés megszervezése érdekében.
j) A vadkörtének szerepe lehetne az értékfa termesztésben is. Az erre alkalmas változatokból létrehozott ültetvények - a gyümölcstermesztéssel együtt - bővítenék az alternatív földhasználat lehetőségeit, és ezáltal a vidéki lakosság bevételi forrásainak szélesítését is (fafeldolgozás, biogyümölcstermesztés).
BÁLINT Sarolta 1996: Molyhoslevelű körték hazánkban. EFE Soprn. Diplomamunka.
BARTHA D. - MÁTYÁS Cs. 1995: Erdei fa- és cserjefajok előfordulása Magyarországon. Sopron. p. 223.
BÖHM Éva Irén 1998: A Pyrus magyarica Terpó és a Pyrus x kárpátiána Terpó elkülönítő bélyegei a Pyrus pyraster Burgsd.-tól. Kitaibeliana 3. évf. 1. füzet. Kosbor Term.véd. Egyesület. KLTE Növénytani Tanszék, Debrecen
Dr. CSÓKA Gy. 1998: A vadkörte rovarvilága. Erdészeti Lapok, CXXXIII./10: 318-319.
TERPÓ A. 1958: Magyarország vadkörtéi. Pyri Hungariae. Kertészeti és Szőlészeti Főiskola Évkönyve. 22: 1-258.
:
2464
