|  | ||||||||
|  | ||||||||
| | ||||||||
| | ||||||||
NEMZETI GÉNMEGÕRZÉSI PROGRAM
Bevezetés
A Növényi Génbank Tanács Erdészeti Munkabizottsága döntése alapján az erdei gyümölcsök génmegõrzése a KEFAG R.T. Erdészeti Szaporítóanyag Termesztési Központ (ESZTK) feladata.
A védett fajok génmegõrzését (Sorbus és Pyrus kisfajok) a Természetvédelmi Minisztérium anyagilag is támogatja. A magtermesztõ ültetvények létrehozását eddig az FVM Erdészeti Hivatala az ÁESZ-en keresztül jelentõs támogatásban részesítette.
Az erdei gyümölcsök génmegõrzésének keretében rendkívül összetett feladatot jelent a körték kut 737d37h atása, hiszen ennek a munkának egyaránt megvan a természetvédelmi szempontból fontos gén- és fajmegõrzõ szerepe, valamint a gazdasági jelentõsége is.
A nemzetség elõfordulása és az elõfordulás jellegzetességei Magyarországon
1.1 MAGYAR VADKÖRTE - PYRUS MAGYARICA Terpó
A faj jelenlegi elterjedési területérõl csak hiányos ismereteink vannak, mivel az auctor által megjelölt lelõhelyekrõl kipusztult. Jelenleg ismert lelõhelyei a Szentendre - Visegrádi-hegységben és a Pilisben találhatók. Az összes melegkedvelõ, délies kitettségû, nemcsak a Potentilla alba típusú cseresben elõfordulhat, fõleg andeziten, kevésbé dachstein-mészkövön, kisebb csoportokban, "hibridekkel" körülvéve. Eddigi ismereteink szerint sohasem fordul elõ északias kitettségben
A környezeti-termõhelyi
feltételek: az aszályos
nyarakon megbarnulnak leszáradnak levelei, a szárazság nagyon megviseli. Nem
tûri az árnyékolást, zárt állományban meghajlik, nem virágzik, nem terem,
elpusztul. Viszont félárnyékban szépen fejlõdik, 8-
Elõfordulási helyek:
Pilisszentlászló: Öreg-Pap-hegy, Öreg-Nyilas-völgye- "Horuba", Delmárkúti-dûlõ -Bányahegy, Szent László-hegy - Rózsahegy, Hegytetõ, Szarvasszérû, Pap-rét, Visegrád: Feketehegy (nem azonos az auctor által említettel), Dunabogdány: Barát-halom, Tahi: Öregbükk-tetõ, Leányfalu, Rekettyés-tó környékén, Szentendre felett, a Sztaravoda völgyében (Tegez u., Büdöskúti oldal), Pomáz: Messalia alatt (nem azonos az auctor által említettel), Pomáz: Kartáliák - Csikóváralja, Kõhegy alja - János-forrás, Dobogókõ környékén, Pilisszentkereszt felett: "Fagyoskatona" - Peres-hegy - Szent-kút - Kopanyica, Magas-hegy - Pilis-oldal - Pilis-tetõ.
Újabb, ellenõrizendõ elõfordulás: Lábod (Somogy m.)
GYAPJAS VADKÖRTE PYRUS NIVALIS Jacq. ssp. ORIENTALIS Terpó
Synonim neve: vastaggallyú körte.
Az Argyromalon szekcióba három körtefajt sorol a tudomány:
Pyrus nivalis
Terpó szerint hazánkban nem a Pyrus nivalis Jacq., hanem a Pyrus nivalis Jacq. subsp. orientalis Terpó fordul elõ. A faj és az alfaj közötti különbség a terepen is jól felismerhetõ, a részletes leírás a szakirodalomban megtalálható. Az 1. ábra a vastaggallyú körte hajtását, a 2. ábra a termését mutatja be.
 |  |
1. ábra: A vastaggallyú körte hajtása 2. ábra A vastaggallyú körte termése
A környezeti-termõhelyi feltételek: mivel pontos-mediterrán eredetû alfajról van szó, kizárólag meleg, déli lejtõkön, az Orno-Quercetum pubescenti cerris erdõtársulások helyén évszázadokkal ezelõtt kialakított, de ma már elhagyott kertekben, ill. az ezekkel határos erdõszéleken fordul elõ. Sarjtelepei a Festuca sulcata - Stipa stenophylla gyepekben verõdnek fel.
Elõfordulási helyek:
A Pyrus nivalis subsp. orientalis csak Szentendre környékén fordul elõ (Macskalyuk-oldal, Pismány, Sztaravoda, Pap-sziget). Erõsen veszélyeztetett, mert élõhelyei kivétel nélkül elhagyott magántelkeken vannak, ahol esetleges építkezés esetén óhatatlanul megsemmisülnének!
Terpó és más kutatók rendkívül sok változatát és formáját írták le.
Pyrus salvifolia: Mád: Messzelátóhegy, Kakashegy, Tiszamezõ, Királyok, Tállya: Nagyhasznos, Hegyestetõ.
Pyrus amygdaliformis: Pomáz: Nagykartália, Mesélõhegy. A Földközi-tenger mentén terem, nálunk is cserjés és sziklás lejtõkön fordul elõ, szõlõtermõ vidékeinken.
Rendkívül sok változatát írták le, melyek fõleg Szentendre környékén, valamint Mád és Tállya határában fordulnak elõ.
Pyrus salvifolia x Pyrus pyraster: PYRUS x HAZSLINSZKYANA Terpó
Mád: Dobozy, Kakashegy, Kõvágó, Tállya: Nagyhasznos, Hegyestetõ.
Pyrus nivalis subsp. orientalis var. schilberszkyana x Pyrus amygdaliformis cult.: PYRUS x POMÁZENSIS Terpó
Pomáz, Nagykartália
Pyrus nivalis x Pyrus pyraster: PYRUS x AUSTRIACA Kern.
Kõszeg: Pogányok, Mészvölgy, Királyvölgy.
Terpó eddig 3 változatát írta le a hibridnek, melyek mind a Nyugat-Dunántúlon fordulnak elõ.
Felsõszölnök
Az auctor eddig 5 változatot írt le, melyek mind a Nyugat-Dunántúlon találhatók.
Szentendre: Jegyzõkertje. (3. ábra: A P. x mohácsyana õszi lombszínezõdése.)
Elhagyott ketben található, kis egyedszámmal, rendkívül veszélyeztetett!
 |
3. ábra A Pyrus x mohácsyána õszi lombszínezõdése
1.3 VADKÖRTE - PYRUS PYRASTER (L.) Burgsd.
A környezeti-termõhelyi feltételek: a termõhely iránt nem igényes, egyaránt elõfordul bükkös, gyertyános tölgyes, kocsánytalan tölgyes-cseres, valamint erdõssztyepp klímában. Megtalálható karsztbokor erdõkben, száraz tölgyesekben, tölgy-szil-kõris ligetekben, fõleg az erdõszegélyen, valamint erdõbõl kialakított legelõkön hagyásfaként.
Elõfordulási helyek:
A vadkörte vagy vackor Magyarországon még mindenhol elõfordul, sehol sem számít ritka növényfajnak. Sõt vannak vidékek, ahol még az Alföldön pl. Kiskunfélegyháza, Nyárlõrinc, Ócsa környékén is gyakori. Utak szélén, felhagyott szõlõkben, gyümölcsösökben, legelõkön hagyásfaként sokfelé elõfordul. Egyes vidékeken, pl. Szentendre - Visegrádi-hegység, Pilis-hegység kifejezetten gyakori: Pomáz és a majorok vidéke (Pankos-tetõ, Kiskovácsi-puszta stb.), Visegrád környéke, Leányfalu: Hidegvizek-Postarét, Szentendre, Sztaravoda-Jegyzõkertje-Pismányhegy-Macskalyuk-oldal-Nyergeshegy-Asztalkõ-Berseg-Saskõ-Tyukos stb., Pilisszentkereszt környéke, különösen a völgy keleti oldala, Csobánka, Pilisszentlászló környéke, Pilisszántó környéke stb.
Alakköre rendkívül gazdag. Azt lehet mondani, hogy ahány fa, szinte annyi forma. Különösen áll ez a megállapítás a P. communis-szal alkotott hibridjeire.
A Pyrus communis ugyanis felhagyott szõlõkben, gyümölcsösökben keresztezõdhet a Pyrus pyrasterrel. Rendkívül változatos megjelenésû, attól függõen, melyik nemes körte faj, illetve melyik Pyrus pyraster változat volt a szülõfaja. Közös gyûjtõnevük: Pyrus x amphygenea DOMIN.
A szerzõ leírásán kívül alig tudunk róla valamit, hazánkban nem fordul elõ.
A nemzetségrõl jelenleg ismert genetikai részletek
Tudomásunk szerint Magyarországon még senki sem foglalkozott a Pyrusok biokémiai markereinek azonosításával, izoenzim és DNS polimorfizmusával. A számtalan alfaj és változat elkülönítése eddig csak a levélzet és a termés morfológiai bélyegei alapján történt, ami sok bizonytalanságot rejt magában. Célszerû lenne elvégezni a biológiai markerekre épülõ genetikai vizsgálatot, amivel egyrészt feltehetõen pontosíthatóak lennének TERPÓ -nak a szülõ fajokra vonatkozó, eddig még nem vizsgált megállapításai.
A körték erdõmûvelési tulajdonságai
A vizsgált három körtefaj közül a Pyrus
nivalis sp. orientalis többnyire csak 120-
A Pyrus magyarica -nak szintén nics erdõmûvelési jelentõsége, hiszen csak néhány egyedet ismerünk belõle. Az elõzõ fajjal együtt viszont felbecsülhetetlen a természetvédelmi értéke. Tekintettel arra, hogy mindössze néhány egyedet ismerünk a fajból, még azrt sem lehet állítani, hogy az erdei életközösség gazdagításában jelentõps szerepet játszik. A meglévõ példányokat ki kellene szabadítani a környezõ állomány árnyékolása alól, lehetõvé tenni a korona terjeszkedését, miáltal nagyobb termésre és több természetes újulatra lehetne számítani. Nagyobb méretû elterjedését csak a mesterséges szaporítástól lehet várni.
A Pyrus pyraster esetében
viszont - amely mint láttuk sem a talajban, sem a klímában nem válogatós,
szinte minden erdõtársulásban elõfordul, az alföldi szíki tölgyestõl (Festuco pseudovinae-Quercetum) a
gyertyán elegyes bükkösig (Melitti-Fagetum)
- már beszélhetünk erdõmûvelési tulajdonságokról és jelentõségrõl. Só- és
szárazságtûrése révén megél a szíken és a száraz, meszes homokon is, de jó
fejlõdést csak tápanyagban gazdag talajokon mutat. Számára kedvezõ termõhelyen
(agyagbemosódásos erdõtalajon, kovárványos barna erdõtalajon) az uralkodó
szinbe felhatoló, 4-
Magját a vad széthordja, mindenhol jó újul. Ennek ellenére a természetes és mesterséges felújításokban nagyobb gondot kellene fordítani a fiatal körtefák megsegítésére. Az erdõtelepítésekben is nagyobb szerephez kellene juttatni. Alkalmas lenne az erdei- és fekete fenyvesek szálankénti elegyítésére, valamint az erdõszegélyekben az akácosok fajgazdagságának gyarapítására.
A hazai termesztésben lévõ Pyrus fajok és változatok.
Az OMMI Dísznövény osztályán nyilvántartott törzskönyvezett növények, amelyek arborétumokban fordulnak elõ.
Pyrus magyarica
|
Hely nyilvántartásba vétel éve Egyedszám (db) |
|
KÉE Soroksári Botanikus Kertje 1994 1 |
Díszfaiskolai termesztésben nem szerepel
Pyrus nivalis
Hely nyilvántartásba vétel éve Egyedszám (db)
KÉE Soroksári Botanikus Kertje 1994 1
ERTI Püspökladányi Arborétum 1992 1
KÉE Soroksári Botanikus Kertjében nyilvántartásban szerepel még 1995-tõl fajtánként 1-1 db:
Pyrus nivalis f. calvescens (ellenõrizni kell!)
Pyrus nivalis var. subcariacea
A díszfaiskolai termelésben a P. nivalis 'Kartália' játszik alárendelt szerepet.
A Pyrus pyraster iránt hullámzó kereslet mutatkozik az erdõgazdaságban, ezért az erdészeti csemetekertek óvatosan foglalkoznak a termelésével. Az 1998/99-es szezonban 210 szer db csemetét termeltek meg országosan.
Kutatás
A Pyrusok kutatásával a korábbi években több kutató is behatóan foglalkozott. Úgy tûnik számunkra, hogy a botanikai alapkutatásokat nem követték azok a kutatások, melyek a gyakorlat számára közvetlenül hasznosítható eredményeket hozhatnak. A génmegõrzés mellett szükség lenne olyan alkalmazott kutatásokra, melyek a Pyrusok változatosságában rejlõ gazdasági elõnyöket tudnák kihasználni. Különösen fontosnak tartjuk a Pyrus pyraster fajon belüli változatosságának gazdasági kihasználását (nagygyümölcsû változatok: vadgazdálkodás, gyümölcslé gyártás; egyenes törzsûek: fatermesztés). De hasonlóan fontos a díszfaiskolai célú szelektálás is, mellyel a KÉE már foglalkozik.
Génmegõrzés
a) Feltétlenül folytatni kell a már ismert lelõhelyek felkeresését és az elõfordulások ellenõrzését. További lelõhelyek felkutatása is kívánatos lenne.
b) Vegetatív leszaporítás: elõfordulási helyenként legalább 10-10 szemzést kell végezni, valamint lehetõség szerint gyökérsarjakat begyûjteni
c) A termõ egyedekrõl begyûjtött termések magvait elkülönítve kell elvetni utódvizsgálat céljára.
d) Megfontolandó egyes elõfordulási helyek (elhagyott kertek) megvásárlása a természetvédelmi hatóság részérõl és védetté nyilvánításuk. (élõhely-védelem - P. nivalis ssp. orientalis Szentendre, Barackos út vége, a Táltos u.-nál, P.x mohácsiana - Szentendre, Jegyzõkertje , a Macskalyuk oldal DNy-i árvalányhajas gyepje.)- in situ megõrzés.
e) Az állományban lévõ egyedek felszabadítása a természetvédelmi és az erdészeti hatóság, valamint az erdõgazdálkodó egyetértésével - in situ megõrzés.
f) Magtermesztõ ültetvények létesítése a szemzésekbõl és a begyûjtött gyökérsarjakból a repatriáláshoz szükséges szaporítóanyag elõállítása céljából - ex situ megõrzés.
g) A P. magyarica, és a P. nivalis különbözõ hibridjeinek és változatainak elkülönítése biokémiai módszerekkel.
h) A Pyrus pyraster változatainak elkülönítése biokémiai módszerekkel.
i) Közös kutatás a gyümölcslé gyártókkal a megfelelõ fajták kiválasztása és a termesztés megszervezése érdekében.
j) A vadkörtének szerepe lehetne az értékfa termesztésben is. Az erre alkalmas változatokból létrehozott ültetvények - a gyümölcstermesztéssel együtt - bõvítenék az alternatív földhasználat lehetõségeit, és ezáltal a vidéki lakosság bevételi forrásainak szélesítését is (fafeldolgozás, biogyümölcstermesztés).
BÁLINT Sarolta 1996: Molyhoslevelû körték hazánkban. EFE Soprn. Diplomamunka.
BARTHA D. - MÁTYÁS Cs. 1995: Erdei fa- és cserjefajok elõfordulása Magyarországon. Sopron. p. 223.
BÖHM Éva Irén 1998: A Pyrus magyarica Terpó és a Pyrus x kárpátiána Terpó elkülönítõ bélyegei a Pyrus pyraster Burgsd.-tól. Kitaibeliana 3. évf. 1. füzet. Kosbor Term.véd. Egyesület. KLTE Növénytani Tanszék, Debrecen
Dr. CSÓKA Gy. 1998: A vadkörte rovarvilága. Erdészeti Lapok, CXXXIII./10: 318-319.
TERPÓ A. 1958: Magyarország vadkörtéi. Pyri Hungariae. Kertészeti és Szõlészeti Fõiskola Évkönyve. 22: 1-258.
