Alapápolási és szpeciális ápolási technikák

1.A légzés megfigyelése és mérése:

Célja: - a légzési szükséglet kielégítettségi fokának megfigyelése, ami irányadó a beteg állapotának felmérésében vagy valamilyen kompli 111f53b káció fellépését mutathatja

Mit kell megfigyelni?

a légzés tipusát

a légző mozgások mélységét

a légzés ritmusát

a légzés gyakoriságát

Szükséges anyagok a légzés szám meghatározásához és bejegyzéséhez:

másodperc mutatós óra

ZÖLD színű írószer, lázlap

Kivitelezés:

- a beteget hátára fektetjük

- NEM MONDJUK MEG a betegnek, hogy mit csinálunk

- tenyerünket a beteg mellkasára tesszük és megszámoljuk AZ EGY PERC ALATT TÖRTÉNŐ BELÉGZÉSEK SZÁMÁT

- általában együtt végezzük a pulzus számolással, reggel és este (legalább)

- bejegyezzük a lázlapba a kapott értéket: - minden vizszintes vonal egy légzést jelent (egyes lázlapokon kettőt)

- minden méréskor ZÖLD PONTTAL jelőljük a kapott értéket és ezeket a pontokat összekötjük, így egy görbe vonalat kapunk

- más dokumentumokban a légzés szám mellett felétüntethetjük a légzés más tulaj-donságait is : Pl. R(este)= 20 légzés/perc, közepes mélységű, ritmikus

R(reggel)= 18 légzés/perc, mély, ritmikus

- a légzés többi tulajdonságait a légzési mozgások megfigyelésével követjük.

A légzést R betűvel jelőljük a beteg dokumentumaiban!!!

2.A tüdő müködőképességének fenntartását vagy javítását szolgáló eljárások

A tüdő müködőképességét a teljes légzési ciklus alatt kicserélődő levegő térfo-gata mutatja. Azt a levegő mennyiséget amit a beteg mély belégzés után kilélegzik VITÁL KAPACITÁSNAK nevezzük (normálisan 3500-4500 ml) .

A REZIDUÁLIS VOLUMEN a kilégzés után a tüdőben maradt levegő (kb. 1000-1500ml)

Az ERŐLTETETT KILÉGZÉSI KAPACITÁS a vitál kapacitás mellett kipréselt levegő mennyisége (2000-2500 ml)

Légzési torna :

a) mély légzés: a b. ülő helyzetben van, mély belégzés után lassan, elnyújtottan engedi ki a levegőt, csukott szájjal, az orrán keresztül

b) diafragmás légzés: - a beteg félülő helyzetben van, a térdei alá vannak támasztva egy összetürt pokróccal, tenyerét a hasára teszi, a bordák alatt.

- megkérjük a beteget, hogy csukott szájjal, lélegezzen egy mé-lyet miközben hátát egyenesen tartja

a kilégzés alatt a beteget megkérjük, hogy húzza össze a hasfal izmait, csukott szájjal, az orrán keresztül eressze ki a levegőt, miközben a has mozgására figyel

A gyakorlatok idejét fokozatosan növeljük 5 percről 10 percre, naponta 3-4-szer végeztetjük.Ha már megtanulta a beteg, egyedül is végezheti ülve, állva, menés közben is.

Spirométeres gyakorlatok:

A spirométer egy vagy több műanyag tartályból áll amelyben színes golyócskák vannak

A gyakorlat: - a beteg ülő helyzetben van a spirométer "pipáját" a szájába veszi úgy, hogy ajkai illeszkedjenek a pipára

- megkérjük a beteget, hogy lassan vegyen egy mély lélegzetet, ez alatt a spirométer golyócskái megemelkednek a tartályban és lebegnek

-a betegnek arra kell törekednie, hogy minnél több ideig tartsa lebegésben a golyókat

Van olyan spirométer is amelyhez beosztásos tartály tartozik, amin látható a belélegzett levegő mennyisége.

c) Mellkasi szívás : - a mellkasban keletkezett kóros folyadékok leszívása

Csak kórházban végezhető, betartva minden sterilitási és aszepsziás követelményt.

A beteg félülő helyzetben van, megmagyarázuk mi fog történni vele, majd segítünk az orvosnak elvégezni a mellkas punkciót és kiszolgáljuk a szívó drénekkel amiket a beteg ágyához rögzítünk, lennebb a mellkas szintjénél. Megkérjük a beteget, hogy mélyeket lélegezzen és köhögjön. Megfigyeljük a lefolyt válladékok mennyiségét, tulajdonságait.

TILOS!!! A tele szivóflakont soha nem emeljük a mellkas szintje felé, annélkül, hogy a drént elzárjuk (egy érfogóval elcsipjük)__visszafolyhat a kiürült válladék a mellkasba _ _fertőzés veszély.

3.A légutakban levő váladékok felszabadítását szolgáló eljárások

megfelelő folyadékbevitel - napi 2000ml

a levegő nedvesítése - a fütőtestekre tett vizes lepedővel, edényben levő vízzel vagy víz spricolásával a kórterembe

párologtatás -   a vizes edénybe valamilyen gyógyszert is tehetünk ami elpáro-log, a beteg pedig belélegzi

hát-ütögetés (tapotament) - a hát ritmikus ütögetése, az egész mellkasi felületen, 1-2 percig, miközben a beteg lassan, mélyeket lélegzik.

TILOS!!! Csontritkulásos, bordatöréses vagy haemoptoes betegeknél nem szabad csinálni.

vibrálás - a mellkasra helyezett tenyérrel, kilégzéskor, körkörösen megsúroljuk és egy kicsit megnyomjuk a mellkast

- a beteg lélegezzen lassan a száján és az orrán fújja ki a levegőt

5 kilégzés után kérjük a beteget, hogy köhögjön

TILOS!!!kicsi gyerekeknél végezni.

testhelyzet változtatásával történő drenálás=poziturális drenálás

- a beteg testhelyzetét 20-30 percenként változtatjuk: hason fekvés (párnával a has alatt)__hason fekvés, az ágyat 20 fokkal megemeljük (a láb felőli részét)__háton fekvés__jobb oldalon való fekvés__bal oldalon való fekvés__ülő helyzet

- minden helyzetváltoztatás után a beteg lélegezzen mélyeket

- ki kell hagyni azokat a testhelyzeteket amelyek kényelmetlenek a betegnek (beteg-sége miatt)

TILOS!!! Hátgerinc sérülteknél és agynyomásos betegeknél nem szabad végezni.

4.Pizsama levetése és feladása:

A pizsama kabát levetése és feladása megegyezik a hálóing levetésével és feladásá-val, az szerint, hogy a beteg oldalra fordítható vagy felültethető.

A pizsama nadrág : - lehúzásakor megemeljük a beteg csipőjét, egyszerre húzzuk le a két lábról (két a. két oldalról)

feladásakor felgyűrjük az egyik szárát, bebújtatjuk a b. lábát, majd felgyűrjük a másik szárát és a b. másik lábára is felhúzzuk a nadrágot, a csipöjét kissé megemeljük és felhúzzuk a derekára

(ketten két oldalról)

Mozdulatlan betegre hátul nyitott felsőrészt adunk, a törött kezű-karú betegre pedig ki-bontott ujjú kabátot.

A törött lábra nem húzunk nadrágot, hanem megfelelően betakarjuk a beteget.

Az öntudatlan, mozdulatlan, bénult beteget vagy adinamiásokat különleges ovatosság-gal, gyengédséggel öltöztetünk, vetkőztetünk.

5.Felültethető beteg hálóingcseréje:

Szükséges anyagok: - tiszta hálóing

lepedő

szennyes kosár, hátas szék

Előkészületek: - a beteg pszihés felkészítése

- a szennyes kosarat és a hátas széket odatesszük az ágy mellé

- kézmosás

Kivitelezés: - a pokrócot összetürjük, a hátas székre tesszük

- a beteget betakarjuk a lepedővel

- a beteg alsótestét felemeljük, felhúzzuk a hálóinget a b. derekáig

- felültetjük a beteget, felhúzzuk a hálóinget a b. tarkójáig, átbújtatjuk a fejét, lehúzzuk a karjairól, a szennyes kosárba tesszük

- a tiszta hálóinget felhúzzuk a b. karjára, átbújtatjuk a fejét, lehúzzuk a törzsön

- lefektetjük a beteget, lehúzzuk a hálóinget az alsó végtagokra

- levesszük a lepedőt, visszatakarjuk a beteget a pokróccal

A munkaterület elrendezése: eltávolítjuk a szennyes kosarat

Szövődmények: - a beteg megfázása

Megelőzés: - a hálóing megmelegítése

6.Oldalra fordítható beteg hálóing cseréje:

Kivitelezés: - megemeljük a beteg alsótestét, felhúzzuk a hálóinget

- oldalra fordítjuk a beteget, felhúzzuk a hálóinget a b. tarkójáig, visszafordítjuk a beteget a hátára, kibújtatjuk a fejét, lehúzzuk a karokról

- a piszkos hálóinget a szennyes kosárba tesszük

- feladjuk a tiszta hálóinget, fordított sorrendű mozdulatokkal mint amikor leve-tettük

7.Hőmérőzés

Célja : a szervezet hőszabályozásának követése

Mérési helyek: a) félzárt üregek: - hónalj

- ágyékhajlat

b) zárt üregek : - szájüreg

- végbél

- hüvely (ritkán)

Szükséges anyagok : - orvosi v. maximális hőmérő

- törülköző

- steril kompresszek és bucik - egy Shimmelbusch dobozban

- fertőtlenitő oldat, tartályban (üveg tégely)

- vazelin (ha végbélben mérjük a lázat)

- gyógyszesz, vesetál

- gumikesztyű

- óra, KÉK szinű irószer, lázlap

Kivitelezés:

A beteg pszihés felkészitése

A szükséges anyagok előkészitése, a beteg ágya mellett

Kötelező kézmosás

Hőmérőzés:

kivesszük a hőmérőt a fertőtlenitő oldatból, leöblitjük, szárazra törüljük

ellenőrizzük a Hg szálat, ha nem a minimumnál van lerázzuk a hőmérőt (tollszár szerűen tartjuk és erőteljes mozdulatokkal fentről lefele rázzuk)

Hónaljban történő hőmérőzés:

a beteg háton v. oldalt fekszik, esetleg ül

karját megemelve, egy törülközővel megtörüljük a hónalját (vagy kompresszel)

a hőmérőt a hónalj közepébe helyezzük, majd a beteg alkarját ráhajtjuk a mellkasá-ra, miután a felkart a testhez lehető legközelebb hoztuk

ha a beteg legyengült segitünk neki megtartani a szükséges testhelyzetet

mérési idő : 10 perc

Ágyékhajlatban történő hőmérőzés:

a beteg oldalt fekszik, a hőmérőt az ágyékhajlatba helyezzük majd a combot csipőhajlatban behajlitva a hasfalhoz szoritjuk, segitünk a betegnek megtartani ezt a testhelyzetetKisgyerekeknél: hátonfekve végezzük, az asszisztens tartja a gyerek lábát

mérési idő : 10 perc

Szájüregben történő hőmérőzés:

CSAK EGYÉNI HŐMÉRŐVEL VÉGEZHETŐ

Hőmérőzés előtt a beteg ne fogyasszon túl meleg v. túl hideg ételeket !!!

a hőmérőt a beteg nyelve alá tesszük vagy oldalt az arc és a fogsor közé, a száj csukva marad, a beteg az orrán keresztül lélegzik

mérési idő: 5 perc

TILOS! Kisgyermekeknél, csecsemőknél, nyugtalan és eszméletlen betegeknél alkalmazni!

Általában TBC-s betegeknél vagy az egész testre kiterjedő bőrbetegségek esetén alkalmazzák.

Végbélben történő hőmérőzés:

a beteg oldalt fekszik, a felül levő lábát térdben behajlitjuk

kesztyüt húzunk

bevazelinezzük a hőmérő végét

bal kézzel feltárjuk a végbelet, jobb kézzel pedig lassú körkörös mozdulatokkal behelyezzük a hőmérő vazelinezett végét a végbélnyilásba

mérési idő: 3 perc, a hőmérőt kézzel tartjuk egész idő alatt

Csecsemőknél : a két lábat "villafogással" rögzitjük hátonfekvő helyzetben vagy a babát hasra fektetjük az asszisztens térdén

TILOS ! alkalmazni nyugtalan betegeknél vagy olyanoknál akik valamilyen végbél bántalomba szenvednek (pl. kizáródott aranyér) !

Hőmérőzés hüvelyben : - ugyanúgy mint végbélben

TILOS ! alkalmazni a hüvelyt is érintő nőgyógyászati betegségek esetén!

Leolvasás, jelőlés:

a szükséges idő letelte után a hőmérőt kiemeljük, megtörüljük egy kompresszel, leolvassuk a kapott értéket, megmossuk, lerázzuk és visszatesszük a fertőtlenitő-szeres tégelybe

a hőmérsékletet a lázlapon KÉK szinnel jelöljük, minden vizszintes vonal 0,2 C foknak felel meg, minden értéket egy ponttal jelölünk, ezeket összekötve alakul ki a lázgörbe

más iratokban T -vel jelöljük, az érték mellé odairhatjuk, hogy mikor mértük

pl. T reggel= 38,2 C fok v. T = 37,2 C fok ( 14 h )

8.Az asszisztens teendői hipovolémiás paciens kezelésekor:

- méri és feljegyzi a napi fogyasztott és kiválasztott folyadékok mennyiségét

- naponta megméri a beteget

- a vitális életfunkciókat monitorizálja, ezen kivül megfigyeli a laboratoriumi és klinikai vizsgálatok eredményeit, azt, hogy a beteg nyugodt-e vagy agitált, nyugtalan, mennyire legyengült

- vigyáz a bőr és nyálkahártyák épségére és tisztaságára, változtatja a beteg helyzetét és megmasszirozza a nyomásnak kitett területeket (legalább két óránként)

- biztositsa a napi 2500 ml folyadékot, ha lehet ebből 1500 ml-t szájon keresztül (per os)

9.Az asszisztens teendői hipervolémiás beteg kezelésekor:

- figyelmezteti a kronikus beteget a tünetekről

- megtanitja a beteget a Na és folyadék mennyiség korlátozására

- megfigyeli és lejegyzi a napi fogyasztást és kiválasztást

- naponta megméri a beteget

- megfigyeli a perifériás ödémák jelenlétét, gyakran meghallgatja a beteg szuszogását, megfigyeli és rögtön értesiti az orvost tüdőödémát sejtető tünetek esetén

- megmagyarázza a betegnek a vizhajtók hatását a hidroelektolitikus egyensúlyra

- irányitja a beteg sószegény étkezését (megtanitja erre a beteget is )

Az asszisztens teendői a veszélyekkel szembeni sebezhetőség kiküszö-böléséért:

1.Biztonságos környezet megteremtéséért és fenntartásáért:

megfelelő környezeti feltételeket biztosit

- a betegeket betegségük és állapotuk szerint osztja el a kórtermekben

- igyekszik megelőzni a fertőzéseket és ezek elterjedését a kórházi belső körforgások betartásával

- elkülöniti a ragályos betegségben szenvedőket

- olyan kezelési módszereket választ amelyek a lehető legkevesebb lehetőséget adnak a felülfertőzésekre v. a fertőzések továbbvitelére

-a beteg közremüködésével olyan kezelési progamokat dolgoz ki amelyek a legrövidebb időn belüli gyógyuláshoz, az egészségi állapot helyreállásához vezetnek.

2. A beteg lelki egyensúlyának megtartásáért:

- elősegiti a beteg alkalmazkodását új környezetéhez (a kórházhoz)

- nyugodt, kellemes légkört biztosit a betegnek

- segit a betegnek leküzdeni a félelmeit, megmagyaráz minden beavatkozást

- elősegiti a beteg kapcsolatát a hozzátartozóival, és őket is megtanitja a szükséges ápolásokra amelyeket otthon is folytatni kell a beteg mielőbbi gyógyulásáért

- relaxációs gyakorlatokat tanit a betegnek és hozzátartozóinak (masszirozások, aktiv pihenés - olvasás, könnyű tevékenységek)

. A testi vagy/és a lelki épség zavarai :

Függőségi megnyilvánulások:

1.Gyulladásos tünetek: ide tartoznak mindazok a tünetek amelyek valamilyen gyulla-dásra utalhatnak: fájdalom, helyi bőrpir, duzzanat, daganat, mozgási korlátozottság

(a megfelelő testrész szintjén), helyi melegség

2. Lelki bizonytalansági tünetek: nyugtalanság, agresszivitás, kishitűség, félelem, öngyilkossági gondolatok

A testi v. lelki épség zavarai más szükségletek szintjén is kóros elváltozásokat okoznak: gyors v. elégtelen légzést, keringési zavarokat, kiválasztási zavarokat, hiperaktivitást (túlmozgékonyságot), alvási zavarokat, tisztálkodási és kommunikációs zavarokat, önértékelési zavarokat.

12.Az aszisztens szerepe egészségnevelésben

Az aszisztens teendői:

-válasszuk ki a megfelelő alkalmat

-ne fárasszuk túlságosan a beteget

-gyakran ismteljük a fontos tudnivalókat

-magyarázzuk lassan,pontosan,érthetően majd ellenőrizzuk,hogy a beteg megértette-e amit mondtunk

-ha vannak bizonyos ismeretei a betegnek,ezeket bővitsűk

-a nevelési módszereket egyénenként válasszuk ki

-állitsunk célokat a beteg elébe és értekeljük,hogy sikeül-e azt elérni amit kitűzőtt máganak

13.Az életfunkciók megfigyelése

Az aszisztens szerepe a vitális funkciók mérésekor:

-megfelelő működöképes eszközök,műszerek előkészitése

-a beteg megfelelő testhelyzetbe való elhelyezése

-a beteg pszihés felkészitése

-megfelelő környezet biztositása

-az aszisztensnek ismernie kell az életfunkciók normális és kóros értékeit,nem,kor és befojásoló tényezők szerint

-az aszisztens ismerje a betegség kórelőzményét és a felirt kezelést tartsa be,a beteg állapotanak függvényében ,az életfunkciók mérésének idejét és gyakoriságát

-a beált változásokat azonnal közölje az orvossal